A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691390#post691390][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.07.18. 15:59[/b][/url]

Nem tudom eldönteni amúgy, hogy az öreg pikkel-e rám, vagy kedvel, de amikor meglátom a motort, ösztönösen kihúzom magam. Mindig ez van, meg akarok felelni a szülőknél. Claire esetében is mindent megtettem, és aztán az utolsó nap megkaptam azt, ami eltántorított attól, hogy tovább tudjam csinálni ezt az egészet. Will bácsi elindított a szavaival valamit, aminek a vége az lett, hogy Claire minden nálam hagyott cucca visszaköltözött a kastélyba, ő pedig azóta, ha lát is, elfordul, és megvallom, én se szaladok utána.
Apuka lesegíti a kislányát a motorról, elég stílusosan érkezik, valljuk be, amíg háttal vannak nekem, addig meg is mosolygom a dolgot, majd a bőrbe öltözött hatalmas kétajtós szekrény odajön hozzám, már vártam. Mindig odajön, és igazából tök jó arc, de azt mondta, hogy ha ezt elmondom valaha a kislányának, akkor megtalál, és megkínoz, hosszan, nagyon hosszan. Én meg hiszek neki, szóval nem szeretnék bajba keveredni, ezért inkább mindig vágok némi fancsali képet, hogy apuka is örüljön, és Lexa se higgye azt, hogy ennyivel megúszta a dolgot. Ez valami sajátos nevelés lehet náluk, vagy én nem tudom, de megígértem az apukának, hogy nem fogom a dolgot széttrollkodni a trollkodását. Ennyit igazán megtehetek ugyebár.
- Nem olyan rossz arc ám. Félt téged, gondolom. Nem lehet könnyű, a kicsi lánya gyönyörű nővé változik.
Bár Lexa még fiatal, tudom, de akkor is látszik már rajta, hogy amikor befejezi az „érést” – lehet ezt máshogy mondani? – akkor majd gyönyörű nő lesz belőle, megszorítom az ujjaimmal az ujjait picit, majd mielőtt még elindulnánk befelé, közelebb húzom magamhoz, és egy finom csókot nyomok a nyakára.
- Én is félnék a helyében, mert mi van, ha én mondjuk megmaradok? Úgy kezdjek kapcsolatot a lányával, hogy nem is félek tőle? Nonszensz, és tudod, ha egy nap lesz lányom, én is ilyen apa leszek, rettegni fog az a kis taknyos, aki rá mer nézni. Szivatni fogom.
Már látom is magam előtt, ahogy a gyerek reszketve csenget be hozzánk, én meg még az is lehet, hogy Leventével addigra összebarátkozom és kölcsön kérek tőle egy elhasználódott fegyvert, csak azért, hogy a kis taknyost ijesztgessem. Remélem, születni fog egy lányom, mert nagyon vágyok erre. Miközben beérkezünk a helyszínre, egyből a táncolók közé vezetem, és szorosan magamhoz húzva táncoltatom.
- Szeretném, ha tudnál valamit, Lex. Nem kerülök kapcsolatba olyan emberrel, aki tudom, hogy nem normális, vagy éppen szavakkal árthat neked.
Hallottam arról, hogy mi történt ma, nem is ismerem a kiscsajt, pláne nem másznék rá egy olyan őrült tyúkra, de elég sok emberrel vagyok jóba ahhoz, hogy tudjam, mi a helyzet a Sárközi lány körül.
- Vigyázok rád, még ha azt hiszed, erre nincs is szükség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=692016#post692016][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.07.20. 22:29[/b][/url]

- Talán fél, hogy elveszít?
Szerintem az apja sosem vette le róla a kezét, az alapján, amit nekem mond, úgy tűnik, hogy mindig is rajta tartotta, jobban, mint a négy szülőm – Simfeléket is szülőnek számítom – együttvéve, az pedig elég kemény, ha az ember ismeri őket. A saját szüleim nem számítanak nagy eresztésnek, de Simfelék határozottan igen. Ehhez képest a lány apja még ezen is bővel túlmegy, sőt mi több, ha valaha is levette volna róla a kezét, akkor most biztos, hogy nem normális a nagy odafigyelés, ezért is hiszem azt, hogy ez állandó volt, csak maximum Lexa gondolta félre. Mondjuk a családjuk elég sok félreértésből áll, elég csak a múltkori „lelöktem a bátyámat a lépcsőn” esetre gondolni.
- Nem-e? És ha mondjuk, elmegyek a bátyáddal egy hétre horgászni, vagy ilyenek? Se telefon, se térerő, se bagoly, csak a férfiak és a természet?
Nem hiszem, hogy Leventével valaha is elmennék valahova, mert az a srác nagyon, de nagyon furcsa. Van benne valami ijesztő, valami nagyon titokzatos és zavaró, olyan, mintha az aurája instant cseszegetné az aurámat. Pedig valahogy azt hittem, hogy mi haverok leszünk, de mégsem bírok higgadt lenni a közelébe, mintha lenne valami sötét titok vele kapcsolatban.
- Te sem vagy jobb, ezt ne feledd, látszik, hogy ki az apád, és valljuk be, imádod őt.
Vigyorgok rá cinkosan. Tudom, hogy szereti, és tudom, hogy bármit megtenne érte, még akkor is, ha egyszerűen meg tudná fojtani néha egy kanál vízben. Szereti, és ez így természetes, én is szerettem egykor az apámat, amikor még képes voltam hinni neki, de a szó nélkül történő lelépése, az, hogy nem jelentkezik, hogy az öcsém teljesen összeroppant egy időben emiatt, ezek mind eltaszítottak minket egymástól, gyógyíthatatlan szakadékot képezve közöttünk.
- Tudom, de azt akarom, hogy te is tudd. Most tudom, hogy sokan akarnak ártani, hogy téged találnak meg, de ez a dolog halott volt már előtted is. Ha nem te, hát más teszi meg.
Közelebb húzom magamhoz, átkarolja a nyakam, én pedig egy apró csókot nyomok az ajkaira. Jobban nem akarok belelendülni, nem itt, és nem most, nem akarom nagyközönség előtt játszani a kapcsolatomat, az előzővel is talán pont ez volt a baj, ezért hitték, hogy álomszerű, pedig nagyon mások voltunk mi ketten.
- Lexa…mi ez?
Hirtelen robbant ki a nyugalomból a kiáltás, ösztönösen válok ki az ölelésből, és bár megfogom a kezét, mégis valahogy magam mögé húzom, mert hallom az átkot, de nem vagyunk olyan közel, hogy minket bármi elérjen, viszont valamiért, én sem tudom miért, ahelyett, hogy elmennék onnan, közelebb sétálok a bámészkodók közé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=693198#post693198][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.07.30. 09:34[/b][/url]

- Nem puncsoltam eddig sem, hé! Engem alapból imád mindenki.
Leszámítva talán Will bácsit, aki a frászt hozza rám a mai napig, ha csak eszembe jut a szúrós tekintete, meg az, amiket nekem mondott, amiért végül is megfutamodtam. Vele ellentétben Lexa apja sokkal lazább volt, sokkal normálisabb, és amikor beszélt velem – mert nagy atyai beszélgetés mindenhova kell –, akkor egyáltalán nem éreztem azt, hogy innen el kell húznom, de nagyon gyorsan, hanem, hogy ha Lexa nem fog lovagolni a kivel vagyok témán, egész jól megszokok náluk. Amúgy sem akarom én ezt örökké csinálni, de egyelőre így kényelmes, és úgy vagyok vele, hogy jobb most, mint hat év házasság után. Én nyíltan lefektettem a játékszabályokat, hogy a másik fél mit kezd vele, az már a maga dolga.
- Ez igaz.
Mondjuk, nem vagyok benne biztos, hogy ezt feltétlenül ő generálja, az is elképzelhető, hogy volt egy rossz lépésem, és olyannal kezdtem, aki bár tudta, hogy mit csinálunk, mégis azt hitte, hogy több lesz annál. Ez is benne van a pakliba természetesen, úgyhogy én egy szó nélkül tűröm a tekinteteket, Lexának nagyobb falat ez az egész, de ahogy kijelenti, hogy őt nem érdekli, én is továbblendülök, és a következő pillanatban már ott is találjuk magunkat a párbajozók mellett szinte.  
- De, az tényleg Ráhel.
Húzom össze a szemöldököm, és ösztönösen indulok, hogy elhúzzam őt onnan, mert a fiúk ilyenkor párbajoznak, és tudom, hogy a lány vagy értelmetlen áldozat lenne, vagy csak hátráltató, főleg, hogy lefogja Dante kezét. Bonyolult nők. Ekkor pedig egyszerre nagyon sok minden történik. Érzem, ahogy egy váll, a vállamhoz ér, Mácsai tanárnő húzza el végül a lányt onnan, aki piszok módon szerencsés, hiszen az erős pajzs megvédte, a nő kihúzza a tömegből, én pedig ösztönösen Lexa elé fordulva kapom a hátamba az ártást, mellyel egy kicsit kibillenek az egyensúlyomból, és majdnem ráesek a lányra, végül viszont csak a vállát fogom meg a kelleténél erősebben. Egy pillanatig semmi, majd hirtelen kapok a szememhez, hiszen égeti valami, mintha paprika spray lendült volna felém.
- Azt hiszem vége a bulinak.
Homályosan ugyan látok foltokat, de nem tudnám megmondani, hogy egy ember vagy egy cserje az, ami előttem van, illetve olyan irdatlan mennyiségű könny indult meg lefelé, hogy az ingem már kezd hozzám tapadni.
- Segíts, kérlek. Haza kell jutnom.
Nem tudom, hogy az hogyan fog sikerülni, de mindenesetre el kell indulnom innen, mert nagyon védtelen vagyok.