33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa
Kis tavacska - Ombozi Noel hozzászólásai (9 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 764
Összes hsz: 6294
Írta: 2014. május 13. 19:40 | Link

Kőrösi Ráhel


Nem árt néha, ha az ember fia csakúgy, minden társaság nélkül is, egymagában kilátogat a természet lágy ölére. Felszabadulást jelenthet az minden testi-lelki bajra, meg aztán kellemes élményt nyújt az esti séta vagy a kastély melletti apró tó közelsége. Azonkívül nem egy mugli orvos, terapeuta, pszichiáter tanácsolja azt páciensének, hogy az minél több időt töltsön a szabadban. Bizonyára nem lehet badarság, ha már ennyien hisznek benne. Vagy mégis
A rellonos nem az a fajta, akinek folyton-folyvást társaságra van szüksége ahhoz, hogy jól érezze magát, vagy hogy céltalan útnak eredjen az iskola folyosóin át egészen a falu határáig. Éppen annyira kedveli a magányt, mint amennyire szeret a társaság középpontjaként a többiekkel bohóckodni, vagy már szívéhez nőtt barátaival megvitatni az élet kisebb-nagyobb problémáit, a bosszantó kviddicsállást, esetleg a kezelhetetlen nőkről alkotott véleményüket. Most is így áll a helyzet, egyedül rója a macskaköves utakat, tele forrón izzó gondolatokkal, melyek között szerepelnek emlékfoszlányok, világmegváltó ötletek és sportkérdések is, hogy még csak egy ártatlan pillanatra se érezze magát magányos, kiégett léleknek. A tóhoz érvén viszont szembesül az egyedüllét minden kínjával s boldogságával. Kacsák és bogarak zúgolódó hangján kívül csak az üres csend várja. A felismerés megállítja határozott lépteit, engedi, hogy minden gondolatát elengedve nézzen maga elé, és szívén keresztül gyomrát is görcsbe rántsa a tó fullasztó némasága. Az elmúlt időszakban soha nem engedte magához közel a nyugalmat, nem maradt társaság nélkül, aludni sem képes hosszan, hiszen olyankor is önmagára van utalva. Talán ez volna a titok nyitja, amiért évek óta nem alszik négy óránál többet? Hogy minden hajnalban őriző szemekkel figyeli a felkelő Napot?
Óvatosan botorkál közelebb a tó vizéhez, közeledtére a part szélén tisztálkodó madarak hangos hápogással úsznak arrébb. Noel először csak leguggol pár nagyobb kődarab közé, ujjaival megzavarja a vízfelszínt, majd oldalra fordított fejét vállára hajtja. Őrülten keresi elveszett gondolatait, melyek eddig zsibongtak benne, most pedig kivesztek fejéből. Elvesztette a fonalat, nem látja magát sem. Mi lett belőle?
Azután felemelkedik, pár lépésnyire sétál a víztől, hogy lefeküdhessen a fűbe, hogy elvesszen a csomókban és ma esti partneréül a csillagos eget válassza. Isten tudja csak, meddig mereng a fénylő pontokon, hogy mozdulatlan testében rémlik-e még számára a külvilág, az viszont valószínűleg a vég kezdete, hogy a tóhoz érkező lányt csak akkor veszi észre, amikor az már hozzá hasonlóan vízszintesen fekszik.
- Michelle? - mormogja alig hallhatóan, nagy nehézségek árán az oldalára fordul és köhögve, szemeit hunyorgatva figyeli meg jobban a lányt. - Hali. Hosszú nap, mi?
A haja bizonyára telis-tele gazzal, ráadásul egy idegenben látja meg a Saint-Venant lányt, jó benyomást kelthet a másikban, nem is kérdés. Idiótákat megszégyenítő bátorsággal vigyorog az érkezőre, látszik rajta, hogy hosszú ideje pihen a fűben, ahol egy kis időre még el is szunyókált, éppen ezért most azt sem tudja, hol is van pontosan.
Szál megtekintése

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 764
Összes hsz: 6294
Írta: 2014. május 20. 14:06 | Link

Ráhel

Nocsak, hogy felvágták a kisasszony nyelvét! Noel bizonyára vonzza maga köré a harsány lányokat, akik valami furcsa módon olyan magabiztossággal szólnak vissza neki, amit sem most, sem kastélyba kerülésekor nem tudott hova tenni. A húga is ilyen, csak rá nem úgy tekint, mint egy nőnemű lényre. Nelli semleges, aki ha bunkón viselkedik, hát mugli módjára veri meg. Sára már más, ő igazi nő, akit bár félt a férfi nemtől - hiszen tudja mit gondol és érez saját neme, ha meglát egy olyan gyönyörű fiatal nőt, mint nővére -, pontosan tudja róla, hogy nem viselkedne így másokkal. Mert egy nő igenis legyen bájos.
Felvont szemöldökkel pillant a lányra, aki viselkedése alapján akár tényleg lehetne Michelle is. Aztán gyorsan megtörik a jég, és a lány rideg hanghordozását egy jóval kedvesebb formába bújtatja. A rellonos kábán bámulja a másikat, immáron nemcsak szemöldöke, de homlokra is ráncokban áll. Nem érti a nőket, most már egyre biztosabb abban, hogy egyetlen normális sincs közöttük. Furcsák, kiismerhetetlenek és valahol nagyon rémisztőek. Nem tudni mire hogyan fognak reagálni, hogy képesek-e értelmezni a férfi gondolatait, viselkedését, vagy csak éppen akkori kedvük szerint felelnek, mondjon nekik bármit is a másik.
- Attól tartok, kezdek hozzászokni - feleli felkönyökölve, száját lemondóan félrehúzva. A kastély, főként saját háza tele van ösztönlényekkel, akik ha tudnak, sem akarnak intelligens ember módjára társalogni. De nincs mit tenni, ő is éppen olyan, mint ők, a különbség csupán annyi, hogy ő szeret emberek között lenni, szórakozni és eljárni ide-oda. Kedveli az embereket, legyen bármilyen sárkányfióka is, nem bánja, hogy nem tölti minden idejét az alagsorban meghúzódó rellonos helyiségben. - A rellonban mindenki ilyen. De téged még nem láttalak ott. Hova jársz?
Elképzelni sem tudja máshol a lányt, akinek a fúra tett első benyomásbeli stílusa miatt az kifejezetten a sárkányok közé sorolná őt. Kérdésének feltevése alatt pörgeti az emlékképeket diáktársai arcáról, de nem ugrik be neki a fűben könyöklő lány képmása. Talán csak túl sötét van.
- Még világos volt, amikor megérkeztem - mondja az égre tekintve, majd újból a szőkére emeli tekintetét. Ott fekszik mellette, de nem történik semmi. Teste és lelke is mozdulatlan marad, nem harcolnak benne ösztönök és vágyak, nélkülük is nyugodalom és elégedettség árasztja el vérét. Felismerésére egész arcát betöltő vigyorra húzza ajkait, s közben nézi az ismeretlen lány arcélét, vonásait, amelyeket még éppen kitud venni a fénylő csillagok alatt. A tudat, hogy nincs benne hódítási vágy, és a lányra, mint egy másik, egyszerű emberre tud tekinteni, egészen boldoggá teszi. Már kezdett aggódni amiatt, hogy a másik nemre, mint valami ritkaságszámba menő árucikkre tekint, amit portyázásai során muszáj megkaparintania, hogy aztán kibontva az út szélén hagyja.
- Van kedved beszélni arról, ami ennyire felbosszantott? - kérdezi halvány félmosollyal a már lecsillapodni látszó lánytól, mert úgy érzi, hogy a másik szívesen kiöntené szívét-lelkét, ha volna valaki, aki meghallgatja őt. Tessék, itt van. Bár Noel maga sem gondolta, hogy egyszer érdekelni fogja egy indulatos lány búja-bánata, most mégis úgy fest, hogy a nagy semmittevésben segítőkezet nyújt. - Ombozi Noel vagyok, csak hogy tudd, kinek mesélsz, ha mesélsz.
Nevetve emeli szabad kezét a lány irányába, hogy bemutatkozása "hivatalossá váljon". Noha a kastélyban már nem mindenki tesz így, őt még illemre tanították szülei, s nem rest annak megfelelően cselekedni.
Szál megtekintése

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 764
Összes hsz: 6294
Írta: 2017. július 18. 18:05 | Link

Végzős bál és a Merkovszky lány

Tekintete még akkor is a főszervező után kutat, mikor arcán tökéletes, udvarias mosollyal vált néhány szót a folyton útját álló ismerősökkel. Sem ők, sem a bál nem érdekli, azt azonban tudja, hogy ma este itt találja Anneliet. Elköszön. Kezet fog. Lehajol, puszit ad. Elindul, csak hogy újra meg újra csevegni vágyókba botoljon. Mosolyog. Érdeklődik. Halkan nevet és megértően bólogat. A szemeit, a valódi figyelmét viszont senki sem képes elnyerni.
Aztán, mikor egy alkalommal elpillant idén végzős háztársa válla fölött, a közelében üldögélő lány jelenléte egészen váratlanul éri. Mosolyog, bocsánatot kér, és a fiú vállát megveregetve elköszön. Végre.
Szaporán dobogó szívvel, céltudatos léptekkel indul el az elnök asszony magányos asztala felé, hogy a hozzá legközelebb eső szék támlájára támaszkodva, visszafogott mosollyal kérdezze meg tőle:
- Szabad ez a hely?
Szál megtekintése

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 764
Összes hsz: 6294
Írta: 2017. július 22. 09:48 | Link

Végzős bál és a Merkovszky lány

A széktámlára fonódó ujjai engednek a szorításon. A mellkasánál szabadon hagyott inghez nyúl, és megkerülve a széket, úgy ül le, hogy még futólag igazít egy keveset az egyébként is tökéletesen álló galléron. Azután felkönyököl a takaros kis asztalra, és Anneliere pillant; tekintete követi a virágmintás ruha szegélyét, a kivágását és fodrainak lenge útját, míg végül vissza nem ér a nő kéken égő szemeihez. A szíve szaporán ver, szinte taszítja a bordáit, ez azonban kívülről aligha látszik. Ha most valaki feléjük pillant, csak egy csillogó szemű fiatalembert lát, aki halványan elmosolyodva néz a vele szemben ülő gyönyörű barnára.
- Láttam a neved – jegyzi meg halk, mély hangján, míg hüvelykujjával futólag végigsimít borostás álla vonalán. – A gyakornoki listán. Úgy tűnik, idén nyáron együtt megyünk Romániába.
Habár izgatott, érzelmei sem a hangjában, sem arcvonásaiban nem köszönnek vissza. Megjelenése kiegyensúlyozottnak, szokatlanul nyugodtnak hat, ám a szemei elárulják: alig várja, hogy Annelie és ő végre a sárkányok között legyenek. Saját terepen. Az ő terepén. Otthon.
- Nem tudtam, hogy megjelölted a romániai rezervátumot - szólal meg újra, míg a táncoló párokról visszapillant Anniere. Hangjából ugyan hiányzik a kérdő hangsúly, zöldjeiben ott ül a kíváncsiság. Nem gondolja, hogy a lány azért jelölte be Romániát, mert vele akart lenni; tudja, hogy koránt sem. Valószínűleg éppen ellenkezőleg, és ez az, amit nem ért. Hiszen Annelie pontosan tudhatta, hogy ő csak és kizárólag azt a helyet véste fel a jelentkezési ívre, így, ha a lány kérvényét is elfogadják - mint ahogyan történt is -, akkor egész nyáron el kell viselnie a pyromagus társaságát. Elvégre, egy egész idény alatt nem kerülheti úgy, mint az iskolában szokta.
Szál megtekintése

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 764
Összes hsz: 6294
Írta: 2017. július 31. 15:11 | Link

Végzős bál és a Merkovszky lány

Elég egyetlen másodperc, a tekintetük pillanatnyi összeforrása. Még a lány hangját sem kell hallania ahhoz, hogy tudja, ő még nem tudott a nagy hírről. Annelie visszakérdezésére elmosolyodik, és ajkait beszívva bólogatni kezd.
- Csodálkoztam is - vallja be, míg a dologgal kapcsolatos korábbi képzelgéseit halk nevetéssel engedi el. Hiába, megfordult a fejében, hogy a barnaság azért hagyta ott imádott erdejét, mert a közelében akart lenni. Hú, de gáz...
A tó felé pillant, mutatóujját lassan végighúzza szája szélén. Azután, egy halk sóhajt követően zöldjeit visszavezeti Annelie-hez. Annyi mindent mondana és kérdezne tőle, a szavak mégsem indulnak el. Bizonytalanul dobogó szívéről tudomást sem véve, hosszan fürkészi a lány arcát. Szemei ide-oda zizzennek, hol a kékségben vesznek el, hol a vastag ajkakra tévednek.
Ez nehéz ügy.
- Táncoljunk - noha csak egészen sokára szólal meg, hangja határozottan cseng. Jobbját Annelie felé nyújtva emelkedik fel a székről, és ha partnernője engedi, ujjaikat összefűzve vezeti őt a táncparkett széléhez. Nem szívesen venné el a főszerepet az idei végzősöktől, így a tér közepét kikerülve, azt észrevétlen hagyja meg nekik. És egyébként is, egy ideje már egyáltalán nem vágyik arra, hogy a figyelem középpontjában legyen. Vannak helyzetek, amelyeket sokkal, de sokkal jobb árgusan figyelő szempárok nélkül át- és megélni.
- Örülök, hogy velem leszel Romániában - jegyzi meg csendesen, míg keze Annelie derekára csúszik, és közelebb húzza magához. A díszítés, a fények és a zene kellemes, valódi báli hangulatot csempésznek a máskor kopár, kihalt tóhoz, ez az érzés pedig bekúszik Noel ingje alá is, hogy egészen a lelkéig hatoljon. - Nem tudom, mi lesz velünk, és úgy egyáltalán, mi lesz - nevetősen ingatja meg a fejét, majd oldalra, Annelie halántékának dönti. Karjainak ölelése is szorosabbá válik, de erről mintha tudomást sem venne. Nagy kár volna maga előtt letagadni, mennyire hiányzott neki ő. - De az, hogy ott leszel, sokat jelent.
Szál megtekintése

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 764
Összes hsz: 6294
Írta: 2017. augusztus 1. 19:49 | Link

Végzős bál és a Merkovszky lány

Hosszú ujjai végigszántanak Annelie gerincén, hol virágmintás ruháját, hol csupasz bőrét érintve. Tekintete találkozik a rávigyorgó lányéval, mire az ő szája is mosolyra görbül. Vállait ártatlanul megvonja, szemei körül huncutul mélyülnek el a finom ráncok.
- Laktunk már együtt, nem lesz benne semmi új - feleli könnyedén, de szavaival még magát sem tudja meggyőzni. Habár az éppen nem is célja. Egyszerűen csak beszél, mintha így próbálná meg megnyugtatni a másikat.
Pedig biztos benne, hogy Annie is ugyanúgy érzi: az idei nyár mindenben újat ígér; kiszélesedő munkakört, újabb szintet a sárkánygondozásban és önismeretben, nem utolsó sorban pedig talán egy új kezdetet egymással. Hogy is szokta mondani Szofi? Noel, Annie a te másik feled. Ha eljut az agyadig, ha nem. Ha bevallod, ha nem.
Ideje bevallani.
- Hmmm - sóhajt bele hosszan a lány fülébe, és néhány pillanattal később elhúzódik tőle, hogy az eddig nyakát ölelő kezek sajátjaiba csússzanak. - Szerettem volna már róla beszélni - mondja halkan, szavaiból kitűnik, hogy egyértelműen személyre céloz. Érdekes azonban, hogy az arca továbbra is derűs marad, mintha már túl lenne az elmúlt időszakon. Valójában nincs még egészen, de túl lesz.
Jobbját felemeli, és azzal a lendülettel megpörgeti a mezítlábas hercegnőt. Aztán tesz felé egy kisebb lépést, hogy mikor megérkezik, már ismét a karjaiban tudhassa.
- Mi? - homlokráncolva kérdez vissza, hangja értetlenül cseng. - Ezt meg honnan veszed?
A közelségből nem enged, így, fejét ingatva pillant le, és kezdi keresni a kék szemek viszonzását.
Szál megtekintése

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 764
Összes hsz: 6294
Írta: 2017. augusztus 1. 20:48 | Link

Végzős bál és a Merkovszky lány

Érzi a karjaiban tartott lány megingását, hát hogyne. Ez a néhány perc az elmúlt öt év, a közös életük rövidített mása. Érzések hullámvasútja, amely most ahelyett, hogy felfelé ívelne, éppen a semmibe zuhan.
- Gondoltam rá - bólint, és a parkett közepén egymásba bújó, vidám párok felé pislog. Aztán megrázza a fejét, és elkomoruló arcára hagyja, hogy a partnernőjéhez hasonló, fájdalmas mosoly üljön ki. - Akkoriban rám sem néztél, amiért nehogy félreértsd, egy percig sem hibáztatlak, hiszen ahogyan vége lett... - kelletlenül elhúzza a száját - jobbnak láttam hagyni.
Hagyni és új életet kezdeni, mint ahogyan - gondolta ő - új életet kezdett Annelie is. És bár nem hallott róla sokat, csak hogy utazgat és tanul, biztos volt benne, hogy az idejét nem egyedül tölti. Túl szép, tehetséges és független ahhoz, hogy a férfiak figyelmét elkerülje.
Annelie következő, váratlan szavaira egyszersmind kiszárad és összeszorul a torka, a szíve pedig úgy pumpál, mintha szikláról kellene a mélybe vetnie magát. Először csak elengedi a barnát, kezeit nadrágja zsebébe rejti, majd a tavacska felé int fejével.
- Jó lenne, ha tudatosítanád magadban, hogy semmi rosszat nem tettél. Az az este nem a te hibád- kezd bele, felemelt, reszelős hangja kellő nyomatékkal bír. A másik pillantását keresve folytatja. - És nem is hiba.
Valahol persze az, de azzal egyedül Noelnek kell elszámolnia. Ő pedig már pontott tett a Nadine-ügy végére. Ahogy távolodnak a bálozóktól, úgy sötétül el a környék. Noel a tavacska partjánál lassít le, majd áll meg, hogy hátradöntött fejjel, hosszú másodpercekig bámulja a csillagos eget.
- Boldog lennék - oldalvást, csak zöldjeivel pillant le a barnára. - Minden bizonnyal irigylésre méltó remek és teljes életem lenne. Gyönyörű feleséggel, átokrossz gyerekekkel és álommunkával. De vajon mit tennék, ha akkor is minden nap eszembe jutnál te, és a gondolat ott játszana, hogy mi lett volna, ha?
Szál megtekintése

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 764
Összes hsz: 6294
Írta: 2017. augusztus 2. 18:50 | Link

Végzős bál és a Merkovszky lány

- Ez a jó megfogalmazás, igen - ért egyet halvány, keserű mosollyal, és követi a part szélén elhelyezkedő lányt. Némi távolságot tartva ugyan, de ő is leül, jobb lábát felhúzza, majd térdére könyököl. Pillantása a tó vizén egyre csak gyülekező csillagokba réved, és mintha hallani lehetne megnyugvó, egyenletessé váló lélegzetvételeit.
- Tudod - szólal meg kisvártatva, tekintetét Annelie barna loknijaira emelve. - Csak miattad tettem. Ha valaki mással futok össze akkor este, hidd el, szó nélkül megyek el mellette.
Soha nem csalta volna meg Nadine-t. Ha nem Annelie-ről lett volna szó, ő hűséges maradt volna. És nem csak Nadine-hoz, hanem bárki máshoz is. Ahogyan bárki mást is megcsalt volna aznap este.
Van egy mondás, úgy szól: a hűség döntés kérdése. Ha így van, akkor csak az lehet a válasz rá, hogy Noel egy évvel ezelőtt elhagyta azt a nőt, aki mellett döntött. Már sok-sok évvel ezelőtt. Mikor még vörösben ragyogott a haja, és elvitte őt valami hülye üdítőt inni. Annelie aig volt tizennégy.
A lelki szemei előtt felelevenedő emlékekre csendesen belenevet felkarjába, majd onnan pillantva a barnára, kérdőn húzza össze szemöldökeit.
- Kívánni nem tudnék jobb életet - helyesbít rosszul hallható, kissé morgó hangon, hiszen ajkait eltakarja sötét ingje. Szavait továbbfűzné, mondana még valamit, amivel mélységet ad előző kijelentésének, de Annelie hangja hamarabb csendül fel. És amit mond, az azonnal belemar Noel szívébe.
Figyeli a barna arcát, vonásainak változását. Látja a szemében ülő fájdalmat, majd elfordítja fejét, és a tükörsima tófelszínt kezdi bámulni. Nem lát semmit, csak mered maga elé.
- Talán az is voltál - suttogja. Szerelmes. Egy év sok idő, pont ő ne tudná? Elmereng a szó jelentésén, és a pillanatnyi csendet, amit a másik tart, arra használja, hogy eltompítsa magában a csalódottság és düh mardosó egyvelegét.
Aztán elhangzanak a fiatalember jelenlegi életének legfontosabb szavai: Rájöttem, hogy mindig te leszel az. Csak te.
Komoly, hitetlennek ható arccal fordul vissza Annelie-hez. A szíve, miután egy hosszú másodpercre kihagyott, most újult erővel, vészes iramban taszítja mellkasát.
- Meg tudsz nekem bocsátani? - csak ennyi képes kijutni kiszáradt torkán. Félelemtől csillogó szemei a lányhoz fagynak, térdén pihenő könyöke megreszket.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2017. augusztus 2. 18:52 Szál megtekintése

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 764
Összes hsz: 6294
Írta: 2017. augusztus 10. 15:31 | Link

Végzős bál és a Merkovszky lány
Neked.

Pedig nem tudta. Fogalma sem volt arról, hogy Annelie hogyan érez, egyáltalán, érez-e iránta bármit is. A testbeszéde minden találkozásukkor távolságtartó, rideg és talán-talán még elutasító is volt vele szemben, amiből férfiként nehéz volt arra következtetnie, hogy a nő érzései változatlanok. Most viszont, tudván, hogy amit ő érez, azt érzi a barna is, egészen ledermed. Csak ül ott csendben, és megbénult tagokkal nézi a másikat. A mellkasát egyszerre nyomja és szabadítja fel valami eddig ismeretlen, a megbocsátás és újrakezdés lehetőségének egyvelege, és csak arra tud gondolni, hogy ezt most nem ronthatja el. Soha többé. Szótlanul mosolyodik el, a szíve a torkában dobog, úgy érzi, ha muszáj volna, sem tudna most megszólalni. A torkában egyre csak nő a gombóc, amit hiába próbál, nem tud lenyelni.
- Hallgatlak - suttogja rekedten. A hangja elveszett valahol odabent félúton. Kimondaná, hogy bármit megadna azért, hogy még egy utolsó esélyt kapjon Annelie-től, de biztos benne, hogy ezt tudja. Mint ahogy tudja mindenki más is. Zöld szemei lecsukódnak, mikor bőrük összeér, mikor megérzi a lány érintését, és bár legszívesebben azonnal mozdulna, nem teszi. Meg sem moccan. Csak hallgatja az életében új fejezetet nyitó szavakat, és engedi, hogy szája széles mosolyra húzódjon. Szemeit kinyitja, belenéz az övéit kereső kékekbe, és bólint. Jól láthatóan, jelezve, hogy megértette. Annelie kérésének igyekszik eleget tenni, még akkor is, ha a féltés és az iránta való, nagyon is létező érzései másra ösztönzik majd.
- Nem arra kérlek, hogy most azonnal bízz bennem - mondja halkan, s tekintetével egészen belemászik a lányéba. - Csak beszélgessünk, töltsünk együtt időt, és ismerjük meg egymást újra.
A külön töltött idő hosszú volt, ami alatt kár is volna tagadni, mindketten változtak, és könnyen lehet, hogy már közel sem olyanok, mint ahogy azt a másik képzeli. Talán csalódás lesz, de ha nem adnak neki esélyt, soha nem derül ki.
- Tudni szeretném, hogy mi tesz boldoggá, mi a legnagyobb vágyad, hogy ki lettél - fűzi tovább szavait, míg testével Annelie felé fordul, és jobbjával a puha arcbőrhöz ér. - Már nem akarok lemaradni egyetlen élményedről, egyetlen fontos pillanatodról sem.
Ennél őszintébben és érthetőbben el sem lehet mondani, mit érez a fiatal nő iránt. Ez nem csupán szerelem. Amit érez, az a másikkal való törődés igénye, az ottlét fontossága.
Sokáig figyeli a kékségeket, fürkészi a Hold fényében ragyogó lelket, majd, mikor már szíve dobogását a túlparton is hallani, aláfog Annelie állának, és megszűntetve a maradék távolságot is ajkaik között, átadja magát érzéseinek. A csók lágysága gyorsan változik, erőszakosabbá, éhesebbé válik, pont olyanná, amilyen kapcsolatuk során volt. Noel szívében tűz lobban, erei egy pillanat alatt felforrósodnak, ezt a vágyat pedig, ha nem is vallotta be még soha, a barnán kívül senki nem tudta felébreszteni benne.
Szál megtekintése

Kis tavacska - Ombozi Noel hozzászólásai (9 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa