34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Révész Kornél összes hozzászólása (288 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 7 8 9 10 » Le
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 9. 13:12 Ugrás a poszthoz

[Cathy]

MIdáig eltalálni nem volt nagy kunszt, végül is csak annyi volt a dolga, hogy "menj a bazinagy kastély felé", a bejárati csarnoktól viszont már kicsit nagyobb kihívás megtalálnia a Navinét. Ez a baj az év közbeni átiratkozással, nincsenek mások, akik szintúgy tanácstalanok. Igazából kapott valami papírt, amin volt eligazítás, de véletlenül elvesztette pakolás közben. (Igazából van egy rossz érzése azzal kapcsolatban, hogy valószínűleg felhasználta "tekerésre". Elfüstölt tájékoztatóból meg nehéz tájékozódni.)
Egy közepesen nagy hátizsákot tart az egyik vállán, a kevésbé terhelt keze nyeglén zsebre vágva pihen, miközben szív egyet az orrán és körbenéz a csarnokban valami segítség vagy támpont után kutatva.
Miért nincs kinyilazva, hogy mi merre? Mennyivel praktikusabb lenne! Irtó hülyén nézne ki, de praktikus lenne. Miután ebbe a tanácstalanságba belekövülve szobrozik olyan másfél percig, hirtelen csak vállat von, és a fal mellé besorolva ledobja a holmiját. Töprengve megvakarja az orrnyergét és hunyorítva nézelődik - a legegyszerűbb az lesz, ha csak simán odamegy az első szimpatikusnak tűnő emberhez és segítséget kér. Inkább, mint eltévedni ezen a helyen, amikor legutóbb eltévedt egy mágusiskolában, ami kicsit több, mint három éve volt, néhány csontja bánta, amikor kiszaladt alóla a "trükkös lépcső". Szóval most marad stabil talajon, amíg nem tuti minden.
Egyszóval felhagy a zenehallgatással - nehéz vadászni, miközben hangos zene dübörög az ember fülébe - és úgy ácsorog tovább, az elmenőket vizslatva, mintha teljesen normális lenne, hogy itt csövel és igazából pont így tervezte volna az érkezést.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. január 11. 22:09
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 9. 17:38 Ugrás a poszthoz

Na, ideje most már beköszönni ebbe az offba, szóval..

helló nép!
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 9. 21:47 Ugrás a poszthoz

[Cathy]

Jó, igazából az a helyzet, hogy nem nagyon erőlteti meg magát az ügyben, hogy igazán gyorsan szerezzen magának segítséget, ez ugyanis több ponton problémás.
Először is erőfeszítést kéne tennie, megmozdulnia, összeszednie magát annyira, hogy magától, saját akaratából - és egyébként minden érdeklődés nélkül csak szükségből - megszólítson valakit, netalántán lehet, hogy még udvariasnak is kéne lennie, mert ő kér segítséget, akkor meg igazán elvárják az ilyesmit. Szóval akárhogy is nézzük, ez rendkívül energiaigényesnek tűnik, ő meg fejlődőben lévő szervezet, nem pazarolhatja az erejét.
Másik ok(és ebből eredeztethető inkább a tétlensége, nem az első okból) kevésbé prózai. Nem, egyáltalán nem prózai. Egyszerűen elbambult, jól néz ki a hely, hát na, az ember olyan könnyedén elnézelődik, meg megnézett magának egy-két lányt is. Tiszta szívás, hogy nincs nyár, akkor lehet, hogy rövidebb szoknya lenne rajtuk, de hát a brit nők után az itteniek eyecandynek számítanak.
Aztán beúszik a képbe egy újabb szereplő, újabb, mint az előbb elsétáló lánycsoport, akik közül egy-kettőnek az időjárás ellenére is igen rövid volt a szoknyája. Hogy is volt a mondás? Bizonyos lányok télen sem fáznak. Tekintete átsvenkel Cathyre, fókuszál, elsőre ingere lenne visszakérdezni, hogy "mi?" de aztán a beszédpercepció beindul és szép lassan felfogja a mondat jelentését, amivel megszólították. Dünnyögve hümment egyet.
- Jaja, új. - Fejével a táskája felé biccent, bár ő is látja, hogy feleslegesen, a lány már kiszúrta a holmiját mellette, nem is túl nehéz feladat. Ellenben beszélgetőpartnere arcáról hamarost a mellkasára siklik a pillantása. Kivételesen nem azért, mert egy bunkó paraszt és a mellét nézi (bár ez is egy reális feltételezés lehetett volna), hanem mert a lány egy macskát tart a kezében. Egy macskát! Erre némileg értetlenül összevonja a szemöldökét.. aztán nagyon hamar tovább is siklik a tények felett. Aha, macska, good.
- Király, azzal nagyon kisegítenél, tudod, kaptam papírt arról, hogy merre kell menni, de elkeveredett, szóval lélekben már felkészültem, hogy az első estémen itt a csarnokban csövelek majd. - Ez persze mondjuk egyáltalán nem igaz, tökéletesen tisztában volt azzal, hogy legrosszabb esetben előbb-utóbb rávette volna magát, és valakit befog ideiglenes GPS-nek. De mennyivel jobban hangzik az, ami végül elhagyta a száját! Szerinte.
- Cat.. - rámutat a lányra - .. és Sheza.. - rámutat a macskára - Nem fordítva? - Végül is a cat a macska.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. január 9. 21:52
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 11. 14:58 Ugrás a poszthoz

[Cat]

- Hja, értem. - Na ezért nem tart macskát, ki akarna ennyit rohangálni egy állat miatt? Meg azért sem, mert képtelen gondoskodni bármilyen élőlénynek számító dologról, hé, néha még magáról sem! Még egy kaktusz is csúnya halált halt nála, pedig a szülei azzal vették meg neki, hogy ezt már igazán nem lehet elrontani. Szóval az állattartás az élet olyan misztériumai közé tartozik számára, amely jobb, ha elérhetetlen marad számára. Az állatok érdekében.
- Defenzor? - A tanár és a prefektus titulusával még csak-csak tisztában van, na de ez újdonságként cseng neki. Közben a néha le-lenéz a macskára, aki láthatóan nem kedveli őt. Az állatok, mindig megérzik a fű szagát, még akkor is, ha az emberi érzék már túl kevés ahhoz, hogy észrevehető legyen, és nem, nem igazán szeretik.
- Aaa Navinébe, a harmadik évfolyamba csatlakozom most be, ha minden igaz. - Ami első kanyarban nagyon király lesz, mert ha nem tud valamit, akkor majd foghatja arra, hogy más volt a tanrendük és ők ezt még nem vették. Nem mintha a varázslatok miatt aggódna, a gyakorlatban jó, csak az elméleti részével hagyják békén. Érdekli is őt a mana áramlása, a lényeg, hogy működik a varázslat, nem?
- Jó hosszú név. - Szélesen elmosolyodik, és a mosoly mögött kimondatlanul ott van, hogy már most elfelejtette a lány nevét, mármint azt leszámítva, hogy Cat. Az emberi memóriának való. Aztán mint aki észbekap, hirtelen nyújtja a kezét a lány irányába. Aztán realizálja, hogy a macska megtartásához, azért még mindig jobb két kéz, mint egy, talán mégsem volt olyan jó ötlet, szóval vissza is húzza egyből.
- Én meg Kornél vagyok. Szóval Rellon.. meg prefektus. - Not bad arcot vág, bár belül inkább not impressed, sosem volt oda a státusz szerinti megkülönböztetésért, de azt azért el tudja ismerni, hogy valaki felelősséggel járó feladatokat vállal. Neki biztosan nem menne, ő és a felelősség, persze.
- Elég unalmas, nem valami mozgalmas program egyedül utazni, viszont ha te már akkor második éve itt vagy, talán tudsz segíteni. Mi a wifi jelszó? Meg hol lehet a kábeles netet kifizetni és mennyibe kerül?
Még nem próbálta bekapcsolni sem a mobilját, sem a gépét az iskola területén, így sajnos azzal a szomorú ténnyel sem találkozott, hogy a készülék errefelé teljesen halott. Egyébiránt biztosan közölték vele ezt az aprócska tényt, mikor az új iskolájáról beszéltek, de mostanság jó szokása oda se bagózni arra, amit mondanak neki, gondolván, hogy úgy is csak számára érdektelen bullsh*t az egész. Na, hát pedig ez minden lett volna, csak érdektelen nem.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. január 11. 15:02
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 14. 17:23 Ugrás a poszthoz

[Dwayne]

- 'zmeg 'zmeg 'hkkkkhhrr...
~Szerintem lenyeltem a cigimet.~ De hogy a füst csúnyán cigányútra tévedt, annyi bizonyos, az utolsó emlékképe, mielőtt a hosszú agónia rögös útjára lépett volna, hogy egy nagy mord képű alak sétál el a beugró mellett, ahová behúzódott, cirka öt perce. Végül is, nem igazán szabályos időpontban van idelenn, szóval jobb óvatosnak lenni, amíg nem tudja, hogy mi a járás errefelé. Addig mondjuk nem érdekelte, hogy kiféle miféle, amíg vissza nem farolt és határozottan el nem indult felé.
Ez volt az a pont, amikor félrenyelte az egész világmindenséget. A köhögéstől még a könny is a szemébe szökik, hát.. nagyon nem menő, mindegy, azért kihúzza magát 'peckesen', még ha a halálán is van. A pasas nem tűnik tanárnak, mármint a tanároknak általában olyan.. oktató fejük van. Tudjuk: az "egy életet végiggürcöltem a pedagógus diplomámért és nagyon megkeseredtem belé, szóval tönkreteszem az életed" és a "jaj de rég nem volt kapcsolatom anime figurákon kívül, akiket guilty pleasureként nézek titokban, egy doboz fagyival, két dolgozat javítása között" ábrázat keveréke. Na szóval, nem ilyen feje van annak, aki ide tart, előbb nézi ki belőle, hogy összeveri, amiért az ő területén bagózik. Vajon az ilyen kis falukban is van szervezett bűnözés? Végül is, mágus falu, simán lehet jelentőségteljesebb hely.. ő azért jobban megszoktam az egyszerű mugli városkákat, kevésbé problémásak.
Hunyorogva sandít fel az arcra, aki minden bizonnyal mostanra ideért, hacsak félúton el nem törte a lábát - valljuk be, erre nem sok az esély -, szóval az egyik kezével menőnek szánt mozdulattal int felé, gyakorlatilag meglehetősen sutára sikeredik a gesztus. Ebben nagy szerepe lehet annak, hogy még mindig roppantul nem elegánsan görnyed.
- Ő helló, már épp készültem is menni. - A levágott hippogriff-fejet pedig más ágyába kéri, vagy hogy megy ez ma a mágusmaffiánál.
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 14. 19:29 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Ha tudná, akkor már itt sem lenne, nem a legbátrabb férfiú széles-e vidéken. Sőt, kifejezetten gyáva, tisztában van a saját képességeivel - nem is a képességeivel, inkább azzal, hogy jelenleg el tudna-e bánni valakivel fizikailag.. vagy mágikusan. Amúgy sem a konfrontációk híve, szívesebben húzza ki magát ezek alól, jobb a fájdalom és maradandó sérülések nélküli élet.
Összeszűkített szemekkel méregeti Dwayne-t, egyelőre kérdéses, hogy azért szűkül össze, mert még mindig könnyezik kicsit az előbbi megpróbáltatásoktól, vagy egyszerűen hagyja kiülni az arcára a gyanakvást. Az akcentuson nem lepődik meg (egy kicsit azért fejtegetnie kell, de csak mert még nem szokott hozzá a füle).
- Mit? Bocs, nincs pénzem, a mobilom meg nem működik ebben a hülye faluban.. sem.
Kicsit szétcsúszó, elharapott angolja van, nem az elegáns, szépen formált brit, hanem annak külvárosi rosszul-artikulált nyelvjárása. Most komolyan itt fogják kirabolni? Egy faluban? Bár, ha már úgy sem működik - ezt még mindig fáj tudatosítani magában -, akkor akár oda is adhatná neki a telefont, egészségére, pénz meg pont annyi van nála, amennyi maradt a nemrég megejtett tranzakciója után, aminek a zsákmányának egy részét épp az imént nyelte félre.
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 15. 17:56 Ugrás a poszthoz

Ella

Kicsit még szédülve fekszem a vastag jégrétegen a folyosó közepén, és az előző csúnya eséstől kótyagos fejjel bámulom a plafont. Majd mindjárt felkelek megint, tényleg, csak ki kell heverni a gravitáció páratlan élményét.
Hogy ez az egész hogyan kezdődött?
Én megmondtam, hogy nekem kell internet, egyszerűen lefoglal és levezethetem a fölös energiáimat a monitor előtt ülve, csapkodva a billentyűzetet és az aktuális játék chatjébe hevesen gépelve a rövidített angol káromkodásaimat. Ez az, amire pillanatnyilag nincs lehetőségem, cserébe azt a tanácsot kaptam, hogy "foglald el magad". Na és mivel? Számba vettem a lehetőségeimet, majd arra jutottam, hogy egészen kedvet kaptam korcsolyázni, ennek azonban több buktatója is van:
... először is, nem tudok korcsolyázni.
... másodszor pedig, minden gyermek életében vannak nagyon súlyos, traumatikus emlékek, vagy legalábbis olyan hiedelmek, amelyek mélyen beágyazódtak a világról alkotott elképzeléseibe. Ilyen a németeknél a Sandman, a holdon élő alak, aki a rossz gyerekekért eljön és kivájja a szemüket. Vagy az a tévhit, hogy ha lenyeled a dinnye magját, akkor az kikel a hasadban. - Vagy az, hogy korcsolyázás közben elesel és valaki korcsolyájának éles bigyója lenyisszantja az ujjaidat. Ez van, belegondolva ez tök jogos félelem, amekkora szerencsém nekem van.
Persze elmehettem volna így is, csak simán cipővel rámenni a jégre, de az olyanokat általában csúnyán kinézi a sznob, korcsolyázni tudó társaság, mert mi az, hogy nem piruettel és dupla csukafejes szaltóval (van egyáltalán ilyen?) érkezel a pályára. Tehát csináltam magamnak egy másik pályát, szerintem helyre kis jégplacsni lett, a kívánalmaknak megfelel, mellesleg pedig nagyon jó szórakozás nézni, ahogy néhányan elzakóznak, miközben megpróbálnak átvergődni a "támadás" áldozatául esett folyosószakasznak. Gyanítom, hasonlóan bénán nézhetett ki az előbbi manőverem is, így egy "hja, hát így terveztem, egyébként is le akartam pihenni" felkiáltással úgy maradtam, ahogy leérkeztem: hanyatt fekve.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. január 15. 18:00
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 16. 21:28 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Nem? Hát jó, pedig már nyúlt a zsebe felé, hogy a pasas kezébe nyomhassa a telefont, annyira azért nem értékes jószág, hogy különösebben sajnálja (főleg, ha már nem is működik).  Határozottan az volt az első benyomása, hogy már az itt eltöltött első hetében sikeresen belefutott valami helyi rosszarcba, ezt az elképzelést azonban némileg megingatja a visszautasítás ténye. Flegmán vállat von és visszasüllyeszti a zsebébe a készüléket.
Ez persze nem jelenti azt, hogy akkor minden rendben, attól még alaposan megszívhatja így is (és lehet, sajnálatos módon nem olyan értelemben, ahogy szokta), pusztán legfeljebb nem a közeli tó mélyén végzi egy betontopánkával. A kezdeti ijedtségen túllépve viszont jobban felméri a szituációt: ha tényleg rossz lenne a helyzet, akkor már rég nem hagynák itt dadogni.
- Oh, sh*t. - Ez az első, ami kiszakad belőle arra, hogy a férfi meglátta a kezében a szálat, így jóval nehezebb lesz bármit kimagyarázni. Főleg, ha még azzal is lebukna, hogy nincs tizennyolc.
- Figyelj, tekerhetek egy szálat, ha arról van szó, jól megtömöm meg minden, de nem adhatom oda az egészet, tudod, ez orvosi, papírom van róla, mostanra pedig minden pénzem elfogyott. Ha most elveszed és nem jutok hozzá, akkor újra kezdődnek az izomrángásaim meg a fájdalom.
Talán azért, mert ennyire folyékonyan mondja, egy pillanatra sem megtorpanva, a kezével gesztikulálva hozzá, talán azért, de meggyőzően hangzik. Mármint rendkívül meggyőző lenne valaki számára, aki nem auror.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. január 16. 21:32
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 16. 23:10 Ugrás a poszthoz

Ella

Szerintem az emberek nagyja mostanra talált másik útvonalat a lentebbi és a fentebbi emeletekhez, mert egyre kevesebben futnak neki az átjutásnak - nem baj, annál több hely marad nekem, ugye, csak rá kell venni magam arra, hogy felkeljek. Az előző húsz percben viszont aktívan rohangáltam és csúszkáltam a jégen, most pihenőidő van, a legnagyobb sportolóknak is szüksége van arra, hogy néha kifújják magukat. Csak ők nem húsz perc után fulladnak ki, na persze nem is olyan egészségtelenül élik az életüket, meg többször mozgatják át a tagjaikat. Mondhatnánk, hogy nyeszlett vagyok, de én jobb szeretem "mérsékelten izmosnak" mondani magam, sokkal jobban hangzik.
Hopp, valaki az esés után szétszórta a jegyzeteit is. Jegyzetek, vizsgák.
Nabasszus, tényleg, lesznek vizsgák is, vajon van értelme egyáltalán nekifutni? Nem igazán tudok rájuk készülni, tekintve, hogy semmi jegyzetem nincs az év közben leadott órákról, könyvet meg utálok olvasni, nem tudok rá koncentrálni elég ideig, olyankor valahogy minden sokkal, de sokkal érdekesebb. Esetleg abban bízhatok, hogy hasonló a tanrend itt, mint Angliában volt, abból, ami rám ragadt talán valahogy sikerülne átvergődni. Ha meg nem, akkor is mindegy, plusz egy év, jaj-de-rossz. Egy évvel később kerülök ki a nagybetűs életbe, egy évvek több időm van, mielőtt még nyakamba szakadna a felelősség, az önállóság, a kihívások, a döntéshelyzetek - már ha rá gondolok, akkor görcsbe rándul a gyomrom, és felbugyog bennem a "nemakarom" érzés. Az az igazi fanyalgó, kelletlen, húzódzkodó, cseppet sem felnőttes érzés. Nem, jobb nekem az iskolában, talán valamelyik évben bejátszom egy szándékos bukást. (Minden évben megbukni kicsit gyanús lenne, és ha jól sejti, akkor nem is igazán játszhatnám ezt meg anélkül, hogy ki ne tennék a szűrömet. Végzettség nélkül viszont mégsem lenne annyira jó lelépni innen.)
Hangos puffanásra kapom fel a fejemet, és az első, ami a látóterembe csúszik, az .. valami pirosasssnarancssárga... szóval piros. Én az alapszínekkel működöm.
- Ú, ez fájhatott. - Taps, taps, Kornél, egy lovag vagy. Kezdjük újra, először is ténylegesen felé fordítom a fejem, hogy felmérhessem, tényleg akkora-e a kár, mint a hang alapkán tűnt, de látszólag egyben van.
- Nemt'om, nem vagyok orvos. Fáj valahol?








Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 17. 23:28 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

- AÚ! Ez fájt! Ezt tenni egy beteg emberrel!
Ha már ennyire belelovalta magát ebbe az orvosi sztoriba, automatikusan ez jön a szájára (van, akinek már nem kell a hazugságon túl sokat gondolkodni), és szerencsétlenül megdörzsöli a sajgó részt. Legrosszabb esetben fut.. mármint, nem nézi ki Dwayneből, hogy igazán képzett varázsló lenne, szóval nagyon optimista számításai szerint azért valami használható védelmi varázslatot még el tudna sütni addig, amíg elég messzire fut.
Ja, álmaiban.
És egyébként is egy nyomorult zsákutcában vannak. Hát, veszíteni tudni kell. Fájdalmas sóhajjal nyúl a zsebébe és nyomja a kincsét végül Dwayne kezébe, végig a csomagon tartva a tekintetét. Mint az anya, akitől az újszülött gyermekét elszakítják és tudja, hogy soha többé nem látja.
De mi az, hogy nem viszi be? Na nem, neeem, neeem, nem lehet auror, nem létezik! Nem létezik, mert akkor nagyon nagy gáz van. Ő meg nyakig a trágyában.
- Ez nem igazság, minden zsém elment rá.
Rosszkedvűen összefonja maga előtt a kezeit, most akkor égessen műanyagot vagy mi? Ez így nagyon nem járja. Mibe, hogy ez az alak be sem fogja vinni, hanem megtartja magának! Nincs igazság a földön. Lehet, hogy neki is aurornak kéne mennie -HaHaHa-, hogy elkobozhasson mindenféle király dolgot, aztán megtartsa.
- Most elégedett vagy? A túlélésem utolsó zálogától is megfosztottál. Se net, se telefon, se ez.
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 18. 16:22 Ugrás a poszthoz

Ella

Nem lenne túl jó, ha eltörne valamije, akkor végül is engem fognak felelősségre vonni vagy mi. Igaz, erre gondolhattam volna korábban is, mondjuk amikor kimondtam a nagy wasserrel készített vízplacsnira a halmazállapot-változtató varázsigét, de hát előre megfontolni nem szokásom a dolgokat.
Hát, legrosszabb esetben majd azt mondom, hogy nem én voltam, én csak így találtam itt ezt az egészet.. meg varázslóképzőben ez elég átlagos jelenség. agy legalábbis megtörténhet. A fejembe ilyesmi miatt nem fognak belemászni, az jobb helyeken törvénytelen. Csak jó lenne tudni, hogy Magyarország éppenséggel a "jobb helyek" egyik-e?
- Szerintem az nem eséstől van, ha meg tudsz mozdulni. Egy törött farcsonttal csak ordítanál, hidd el, tapasztalat.
Sok csonttörésem volt már, hála a gördeszkának, majdnem akkorát lehet zúgni ám vele, mint egy seprűvel kviddics közben. Na az a karrierem sem tartott sokáig, azzal raktak ki a csapatból, hogy "nem érezzük eléggé az elszántságot". Pffh, de hát az csak egy játék, mit legyek elszánt benne? Tök mindegy, hogy vesztünk vagy nyerünk, az ég világon semmi tétje nincs. Ahogy a pontversenynek is. Valahogy ezek sosem hoztak lázba, ami miatt eléggé utáltak is néhányan. Elismerem persze, idegesítő tulajdonság lehet, de ha nem érdekel, akkor nem érdekel, nem tehetek róla, nincs egy kapcsoló, ami egyszeriben beindítja bennem a versenyszellemet. Különben is, majd a valódi életben megoldja a problémáim? Mit tudom én, elkapnak az utcán, ki akarnak rabolni, én beállok a szuper harci állásomba és közlöm, hogy: "vigyázzanak uraim, suli alatt a házam három évben nyert házkupát, bármikor elbánok önökkel?"
- Csak rá kell pihenni pár percet, aztán jobb lesz. Én is.. stratégiai pihenőt tartok, előre megfontolt szándékkal. Pont így terveztem az egészet, nem simán elestem. - Szélesen visszavigyorgok rá, szerintem mindkettőnk tudja, hogy akkora hazugság ez, mint maga a kastély.
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 18. 18:06 Ugrás a poszthoz

Ella

Ez még tök romantikus is lenne, mármint ő, én fekszünk egymás mellett és nézünk fölfelé. Lenne, ha ne sajogna még tompán néhány helyen a testem, és mondjuk az eget néznénk és nem a folyosó - no offense, kedves tervezők - meglehetősen egyhangú plafonját. Mármint csupa ismétlődő motívum, már a második pillantás után teljesen kiszámítható. De nekem sosem volt esztétikai érzékem.
- Ha el is tört volna, az ilyen rezignáltam tűrném. De.. nem, nem igazán. Egyben vagyok. Ahogy látom, végeredményben te is.
Megunva a heverészést, felülök a helyemen és törökülésbe rendezve magam leporolom a ruhámról a nemlétező koszt, és az esetlegesen ráragadj jégdarát, amit az esés súrlódása szedett fel. Mindjárt jobb. Kinyújtóztatom a tagjaimat, aztán lenézek oldalra.
- Látod, ez is csak azt bizonyítja, milyen jó vagyok. És...
Lenézek oldalra.. ha egy srác tolakodott volna ide, hogy jej, beszállhat-e, akkor tuti, hogy elküldöm, de azért ő mégiscsak lány. És nem tűnik sem karótnyeltnek, se különösebben idegesítőnek, szóval az első szűrőn átmegy. (Mintha egyébként olyan szigorú elvárásrendszer alá vetném azokat, akikkel napjában kommunikálok.)
- Naná, hogy maradhatsz. - Feltápászkodom, és az egyensúlyomat megtartva kinyújtóztatom a tagjaimat. Oké, tényleg nem tört el semmi és a szédülés is a múlté.
- Van kedved tesztelni, hogy épek-e még a csontjaid?
Azzal a kezemet nyújtva felé ajánlom fel a segítségemet a felkeléshez. Talán. ha nem nekifutással megyünk neki a jégfelületnek, akkor tovább bírjuk két lábon.
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 19. 18:06 Ugrás a poszthoz

Ella

- Neem, nem vagyok biztonságos seprűlovas, mármint az egy dolog, hogy magamra nézve nem, de másokra sem.
Bár ez költői túlzás kissé, csak akkor közveszélyes a seprűkezelésem, ha felszállás előtt valamivel megpróbálom lenyugtatni a túlpörgő izgalmam meccs előtt. Mondom én, hogy nem véletlenül tettek ki a csapatból.
- Te kviddicsezel? - Nem mintha meglepne, láttam már meccseken terelőként is pöttöm, vékony lányokat, de a régi iskolában a csapatban inkább arra mentek, hogy masszívabb emberek legyenek, kivéve a fogót persze, akinél a leginkább számít a mozgékonyság.
- Milyen poszton?
Szélesedő mosollyal pillantok le rá. Vajon tudja, hogy ez olyan magas labda, hogy napszemüveget kell vennem ahhoz, hogy felnézve lássam? Felvont szemöldökkel húzom fel magam mellé, a derekánál megtartva, mielőtt elcsúszna. Az, hogy egyszer zakóztam egy nagyot, nem jelenti, hogy teljesen rossz az egyensúlyérzékem. Ha már erős nem vagyok, legalább ügyes legyek, gondolták azok, akik összerakták születésemkor az adottságaimat.
- Ssszóval szeretnéd, hogy elhalmozzalak minden földi jóval? - Ilyenkor szokott az jönni, hogy éles levegővételt követően megkapom, hogy milyen bunkó vagyok. A sokat sejtető kérdés és vigyor aztán meglepettbe fordul át, ahogy ránt magával tovább.
- Vááá, szólni ki fog?! - Sikerül megtartani az egyensúlyt és az egyik lábammal megkeresem a súlypontot, a másikkal pedig lököm magam én is tovább a jégen.
- Ki a szélére, aztán nekifutásból menjünk rá, mert itt túl nagy lendületet esés nélkül nem tudunk venni. - Előbb esünk pofára, ha a jégen kíséreljük meg a futást, nem lenne egy életbiztosítás.

Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 19. 20:25 Ugrás a poszthoz

Ella

- De ahhoz fel kéne szállni. Mint ahogy a küzdősportra tanítják az embert, akkor is A Mester megmutatja tudásának legjavát, hogy az ifjú padavanok lássák, hogy kell ezt tutin csinálni. Kell a vizuális input.
Arra meg, hogy a seprűlovaglást bízzam a profikra, csak egyetértően bólogatok, jobb is lesz, nem csinálnám megint végig azt, amit az előző iskolámban, inkább távol tartom magam a sportnak ettől a mágikus formájától. Majd izmozok a LoL-ban, ha sikerül majd heggeszteni valamit a gépre, mert nem létezik, hogy teljesen esélytelen a dolog. Majd spórolok mágikus mobilnetre, amit nem éget ki az iskola és környékének a védelme, rúnáztatok, akármi. Bár van egy olyan érzésem ezzel kapcsolatban, hogy a gatyám is rá fog menni.
- Na az tök jó, ahhoz tényleg jól jönne néha egy jól irányzott esés, persze csak akkor, ha vissza is tudsz ülni a seprűre aztán.
Egy fokkal hitelesebb lenne, mint amit a mugli fociban csinálnak, apámmal néha nézzük a VB-t, olyankor nem győzzük a strigulázni az átlátszóan és nevetségesen túljátszott, tragikus eséseket és "gáncsolásokat".
Nagy nehezen sikerül kivergődni a szilárd talajra, amit már csak ösztönösen is lemeózok a lábammal egy rövid toporgás erejéig. Miután megállapítottam, hogy igen, itt a talaj pontosan úgy viselkedik, ahogy kell neki, hátrébb sétálok, hogy meglegyen a hely a lendületvételhez.*
- Legyen érdekes, menjünk egyszerre, aztán csak lesz valami. Olyan nagy baj nem történhet, nem? Mármint...
Elnézek a jéggel borított szakasz végéig, próbálva nagyjából felmérni a távolságokat.
- Mire eljutunk a végéig, addigra le is lassulunk. Jobb esetben. Persze lehet, hogy nem, az elég nagy szívás lenne. Azon gondolkozom, ne tegyünk-e valami kipárnázó bűbájt a végére, akkor még a rosszabbik esetnek is vicces vége lenne.
Hatalmas láthatatlan párnákra leérkezni? Nanáhogy.
- Kviddicses vagy, tudsz ilyet, nem? Mármint az a varázslat megtenné, amivel a seprűket párnázzátok ki, hogy ne törje fel a feneketek. - Aztán vállat vonok, ez még mindig csak egy felvetés, én bevállalom párnák nélkül.
- De élhetünk veszélyesen is, kedves... - Összehúzott szemekkel nézek rá, és hirtelen rájövök, hogy mi volt eddig a hiányérzetem. A homlokomra csapok.
- Kedves... lány, akivel annyira bunkó voltam, hogy még meg sem kérdeztem a nevét. Én egyébként Kornél vagyok, nem árt bemutatkozni, mielőtt kámikáze akcióba kezdünk a jégen.
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 20. 12:37 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Hé, ez egy viszonylag jó rejtekhely lenne ám, ha nem jobb megfigyelőkészséggel rendelkező aurorok járnak erre, mint ez a példány itt. Lassan leereszti a kezét a fejéről, igazából erősen túljátsza a dolgot. Na nem mintha Dwayne ütne úgy, mint egy lány, hanem mert már elég jól van ahhoz így is, hogy a fájdalomreceptorai hibásan működjenek. Igaz, még ezt leszámítva is egész tisztességes ingerküszöbe van, csak ennek a határait nem igazán forszírozza feszegetni.
Kár volt viszont leengedni a kezét, mert máris érkezik az újabb támadás, ő meg nem nagyon tanul az előző hibájából, megint feljajdul kínlódva.
- Áu! És ezt most miért? - Rossz taktika alapot adni arra, hogy bármilyen hangot kiadjon, ha az ember azt szeretné, hogy kussoljon. Mondhatni, eleve elvetélt ötlet.
- Jójó, felfogtam. - A tanulság, hogy legközelebb jobban el kell bújnia, nem az, hogy soha többet ne nyúljon ilyesmihez.
Vet egy szomorú pillantást Dwayne zsebére, és nyomorultul bólint egyet, egész hihetőnek tűnik, ahogy látszólag megszívleli a parancsot. Mármint azt tényleg megszívleli, hogy legközelebb kimegy a falu határáig. Viszont az is feltűnik neki, hogy a férfi nem túl hivatalos módon csúsztatja a saját zsebébe a csomagot.
- És ha a fájdalmas búcsú égisze alatt megosztoznánk rajta? A falu határán, ha ahhoz ragaszkodsz. - Merész és hülye, de mikor máskor legyen az, ha nem tizenhét évesen, nem?
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. január 20. 12:39
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 21. 16:56 Ugrás a poszthoz

Ella

- Huh... az meredek. - Két vigyor közé betűzök egy not bad arcot is, én ugyan sosem próbálnék ki ilyesmit, annyira merész nem vagyok, de ki tudja, lehet, hogy a kiscsaj most mesélte el a következő évtized Vronszkij-műbukásának tervét, csak nem fogókra, hanem hajtókra "méretezve".
- Ha sikerült rájönni, akkor szólj, megnézném.
Magamtól annyira nem érdekel a kviddics, mármint nézni sem.. sok ember tőlem távol a levegőben dobál meg ütöget és próbál elkapni néhány labdát, én pedig az egészből csak el-elsüvítő színes pontokat látok. A focira is ráuntam, erre is könnyű volt az első év után. Mondhat bárki bármit, egy huszonegyedik századi Y-generációsnak több inger kell, hogy ne unja el magát, én is a minimum kételemes multitaskinghoz szoktam, meg látványos filmekhez, erős hangokhoz, néhány repülő seprű nem mozgat meg annyira, mint amennyire meg kéne.
- Egy autó megszerelése megy egy bűbáj kicsit más kategória, nem? De akkor kockáztassunk. - Úgy mondom, mintha én meg tudnám csinálni, de őszintén, mindig elég feleslegesnek tartottam azt a varázslatot ahhoz, hogy akár időt áldozzak rá, még ha lett is volna alkalom. Most bezzeg nem lenne felesleges! Késő bánat, most abból kell dolgoznunk, ami a rendelkezésünkre áll, és a biztonság az úgy látszik, hogy most különleges luxus, de egy szavam nincs, az én ötletem volt a pálya.
Megropogtatom a tagjaimat, mint aki nagyon rákészül a menetre.
- Azt meghiszem, meglesz a dolog misztikuma. Vajon elesünk? Ha igen, akkor melyik csontunk törik el? A lehetőségek tárháza majdhogynem végtelen.
Vagy inkább csak annyi, ahány csontunk van. Felszalad a szemöldököm arra, hogy már majdnem elnevezett, de a kornélos fejet azt mondták már máskor is, hiába, a szüleim legalább a névadást jól csinálták, úgyahogy. Már várnám, hogy majd szépen tisztességesen viszonozza a gesztust, és nekem is lesz hogy hívnom a "vörös" és a "te lányon" kívül, ehelyett egyszer csak elsuhan mellettem és már a jégen is van.
- HÉ, te! - Oké, a "hé, te" is egy alternatíva. Hasonlóan nekilendülök a mutatványnak, bár igyekszem úgy betájolni magam, hogy ne egyenesen mögötte legyek. Még a végén mi van, ha nagyobb a lendületem és hátulról nekicsúszom?
Már csak az alapvető testsúlykülönbség miatt is jó gondolatlan bizonyult a dolog, mert néhány másodperc múlva, már a lábaimmal kitámasztva magam és őrizve meg az egyensúlyt csúszom el mellette széles vigyorral, mutatóujjammal megérintve a vállát. Nem volt valami fair küzdelem, a nagyobb súly nagyobb lendületre képes.
- Megvagy. - Már csak egy napszemüveg kéne, hogy aztán ismét előrepillantva rendkívül menőn továbbsuhanjak.
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 21. 22:00 Ugrás a poszthoz

Hé, te!

Békésen siklom a jégen, mint egy balett táncos, csak kevésbé elegánsan, összeszedetten, nevetséges és szoros harisnyanadrág nélkül. Najó, egy balett táncos legfeljebb annyira hasonlít rám, mint egy veréb egy pelikánhoz. Nem igazán.
A szembeszél meglebegteti egyébként is rosszul fésült (vagyis egyáltalán nem fésült) hajam, meg egy kicsit össze is szűkül tőle a szemem. Hogy bírják a filmekben a lehajthatós tetejű autókban, mikor felállnak és széttárt kezekkel élvezik a dolgot? Mármint, hogy nem könnyezik be a szemük? Miért nem repül az arcuknak/megy bele a szemükbe egy bogár.. vagy miért nem nyelnek le egy bogarat véletlenül? Például én csak egyszer ültem motoron, akkor is azon a sután kinéző kis oldalsó kocsiban, akkor is csak azért nem ment a szemembe semmi, mert egy félfejes sisakot viseltem, ami takarta a szememet. A számat ellenben nem, szóval sikerült lenyelni valamit. Gusztustalan volt, de ha azt a szóbeszédet nézzük, hogy egy átlagos ember nyolc pókot nyel le életében alvás közben.. hát plusz-mínusz egy apró valami nem oszt, nem szoroz.
A festmények viszont igazán befoghatnák, az egyik sápítozó nyanya felé mutatok is egy elegáns nemzetközi jelzést, kezemnek feltartott ujjával, mellette elmenet. Nem érdekel, i'm fabulous. Ez a feel good érzés viszont nem tart sokáig, pontosabban épp addig, amíg nem sikerül beérni a csajt és be is előzni. Hoppácska, valaki nem szereti, ha beelőzik, mert már érzem is a karomra fonódó ujjakat. Szélesen elvigyorodom, és elönt a na ki a király érzés, amit aztán azonnal fel is vált a "fenébefenébefenébefenébeááááá" érzés, amint meginog a föld alattam (nyilvánvalóan a föld, nem én). Pedig előtte teljesen kézben tartottam a dolgokat, azok közül is elsősorban az egyensúlyomat.
- Dehogymegy... ÁÁÁÁÁÁ! Mit csinálsz?! Engedj el! - Megint csak nem túl lovagias, de ha egyszer látom, hogy ő mindjárt zakózik, akkor nekem férfiként ugyan miért lenne kötelességem vele együtt elesni?
Mindegy, már késő. A beletörődés lelki nyugalmával és kisimult arccal figyelem, ahogy a folyosó formái, vonalai és tárgyai teljesen másik szögbe csúsznak át, ahogy az én viszonyom is megváltozik a földhöz képest. Út közben még azt is van erőm felmérni, hogy én esek majd alulra.
Ofkorz, nekem fog jobban fájni, sosem találtam volna ki.
Egy nagy nyikkanással és egy puffanással érünk földet, és a lendület miatt még tovább is csúszunk néhány méternyit. Ha eddig nem szédültem, akkor most szédülök, a kezem gyanúsan fáj, majd szándékomban áll tesztelni törésre, amint gondolatban végigveszem, hogy milyen testrészeimet érzem egyáltalán ezután az esés után.
- Akkor nyertem?
Szorítkozzunk a releváns dolgokra.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. január 21. 22:03
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 21. 23:29 Ugrás a poszthoz

Hé te Ella

Kell valami, amivel racionalizálom magamban, hogy miért engedtem ezt megtörténni, mármint, hogy miért nem mentettem inkább csak a saját irhámat, és próbáltam helyette mindkettőnket egyenesben tartani - sikertelenül -; erre meg félig-meddig megfelel, hogy "legalább győztem".
Nem túl életvidáman visszafintorgok az úúú-zó mázolmányokra, na persze nekik könnyű, sehol egy parányi kis fájdalomreceptor, ellenben velem, akinek nagyon is jól működik mind. Valami nyomja a gerincem, és csak reménykedni tudok abban, hogy nem mondjuk a természetellenesen kiálló medencecsontom az. Groteszk látvány lenne.
- Neked auu? Akkor én mit szóljak? - Utólag rájövök, hogy fájdalmasan kiabálni elfelejtettem (akkor szerencsétlenebbnek tűnnék, és általában elég kifizetődő, ha megszánják az embert) hiába, nem vagyok valami következetes. Utálom és tartok is a fájdalomtól, de ahhoz képest jobban bírom azt, mint úgy általában néhányak. Persze, ez nem is következetesség kérdése, attól még, hogy valaki elviseli, nem jelenti azt, hogy fenegyereknek kell lennie.
- Á, Ella, értem Ella, légy megtisztelve, valóban kezem-lábam törtem azért, hogy megtudjam a neved.
Mikor aztán mondja, hogy a kezén fekszem, összeáll a kép. Helyes, szóval nem a saját kiálló nyílt törésemen fetrengek, hanem csak az ő kezén, ez egy fokkal jobb kép, mint amit elképzeltem magamnak.
- Aha, hát akkor mindjárt felemelem magam, hogy kiszabadíthasd a kezed. Mindjárt, csak egy kicsit.. pihenek. Addig légy a vendégem.
Nem mintha már nem feküdne rajtam így is, de hivatalosan is megadom rá az engedélyt, miközben az egyik, működőképesnek ítélt (működőképes = mozog) kezemmel meglapogatom a hátát óvatosan.
- Őszintén, nem teljesen így képzeltem az első alkalmat, hogy lány feküdjön rajtam ebben az iskolában. - Most nyomorult vagyok és sérült, hátha megkímél a fizikai megtorlástól az obszcén megjegyzés miatt.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. január 21. 23:31
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 23. 00:41 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Sajnos ennyire könnyen nem nevelhető, sőt, pont abban a korban van, amely az ember gyereke életének a legkezelhetetlenebb stádiuma. Ezt a pofont is legfeljebb elkönyveli egy kellemetlen, de járulékos élménynek, aztán ennyi. Az a fajta hozzáállás ez, amiről a legtöbb felnőtt és oktató csak reméli, hogy majd kinövi a gyerek, ha nagy lesz.
Behúzza a nyakát a figyelmeztetésre, aztán... aztán csak ellazul. Ez már az esélytelenek nyugalma, nincs min izgulni - elkapták, el is koboztak tőle mindent, innentől neki ebben a szituációban már semmi kötelessége nincs, nem tud semmit sem befolyásolni rajta.
- Okéoké, igyekszem, főnök, igyekszem. - Egy hevenyészett tisztelgést is megereszt, nem mintha tudná hogyan kell. Meg azt sem, hogy az aurorok végső soron nem is szoktak tisztelegni, az a katonaság dolga, de mindegy is. Részletkérdés.
Dwayne ijesztő ridegsége és durva modora is afféle látványosság most már, hogy nem kell számításba vennie és a reakcióit figyelve ide-oda kormányoznia a szavakkal.
- Nem kell ilyen morcosnak lenni, na, megyek, itt sem vagyok.
A szerencséjét mindenesetre igyekszik ennél jobban már nem kísérteni, ha azt mondják menjen, hát megy, ő van vesztes helyzetben (csak mint mindig), jobb lenne nem az őrsön tölteni az estét, kemény priccsen a puha ágya helyett. Az utasításnak eleget téve megkerüli Dwayne-t, hogy kijuthasson a piactér forgalmasabb részére, onnantól pedig megszaporázva a lépteit már menekül is tova, aurormentesebb "vadászmezőkre".
Nagyjából öt másodperc kell, hogy túltegye magát a történteken, és máris sokkal relevánsabb dolgokon agyaljon. Például, vajon egy faluban talál valakit, akinél pótolhatja a keletkezett hiányt?
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. január 28. 20:29
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 23. 20:08 Ugrás a poszthoz

Ella

- Lány hanyatt még így nem esett tőlem. Vagyis nem pont hanyatt, de a zsűri elfogadja ezt a verziót is. Kilenc és fél pontra értékelem a performanszunkat.
A fél pont levonás azért jár, mert végül csak sikerült összetörni magunkat, bár abban még nem vagyok biztos részemről, hogy hol és mennyi csontom tört el. Az egyik kezem működik, az már biztos.
- Tényleg bocs, várj, megpróbálom. - Ennek ellenére nem mozdulok azonnal, mert jól át kell gondolni ezt a dolgot, mielőtt meggondolatlanul nekiállnék feltápászkodni, jelen helyzetben ugyanis inkább nem merek a szükségesnél nagyobb nyomást kifejteni semmire, főleg nem a vörös karjára. Még csak az kéne, hogy ha netán törött, akkor én törjem tovább.
Ha már törött karoknál járunk, a jobb könyökölnél gyanús a nyilalló fájdalom. Ugyan mozgatni tudom, de az érzés erősen emlékeztet egy zúzódás tüneteire. Na ezzel sem fogom feltolni magam.
- Csináljuk úgy, hogy először te emeled meg magad, amennyire tudod, hogy néhány centire fel tudjam nyomni csodás mindenségemet, te pedig ki tudd húzni a karod.
Kontextus nélkül ez valami borzalmasan hangozna. Kontextussal sem sokkal jobb, de pillanatnyilag ennyire igényes körülírásokra telik tőlem.
És amilyen szépen kifejtettem, Ella annyira jól rám is dől, mármint nekem annyira nem kényelmetlen, de neki némileg kérdéses. Szusszanva visszaejtem a fejem a jégre, a kezem pedig rajtafelejtem a vöröskén, nem tűnt úgy, mint akit különösebben zavart volna az előbb.
- Na jó, kicsit még rápihenhetünk a szabadulásra.
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 23. 21:09 Ugrás a poszthoz

[Cat]

- Aha, szóval kirendelt auror.. - vonom le a következtetést a körülírásból. Csak a megnevezés csengett olyan idegenül, maga a titulus/szerep az ismerős a régi iskolájából. Ismerős és ne jól jó emlékekkel kecsegtető. Mindegy, valószínűleg hamar találkozni fog vele, amilyen az ő szerencséje. Sőt, ha a sors úgy akarja (és miért ne akarná úgy?) akkor nagy valószínűséggel úgy futnak össze, hogy az emlegetett defenzor pont tetten éri. Igen, az úgy lenne az igazi.
A hírre, miszerint el tudják igazítani a helyes irányba, elégedetten összecsapja a tenyerét.
- Remek, remek, életet mentesz, köszönömköszönöm. - Széles mosollyal ad hangot megkönnyebbültségének, ha meg meg is mutatják neki, nem csak elmagyarázzák, akkor meg még jobban járna.. De elmondás alapján is boldogulni fog, ha a lány úgy dönt, nem szeretne annyit mászkálni az új gyerek miatt.
- Okay, akkor Cat. - Érezni a brit akcentust a szavaiban, nem azt a szépen formált normatív változatot, amit úgy általában a világ ismer, és gondol, hogy minden Nagy-Britanniában nevelkedő beszél. Van egyfajta általános elképzelés, mintha még a szavakat is eltartott kisujjal mondanák. Ahhoz képest Kornél kiejtése inkább amolyan külvárosi angolra emlékeztet, hanyagul artikulált hangokkal. Hiába, nem születhet mindenki nemesnek meg mindenféle magas privilégiumokkal rendelkező újgazdagnak.
- Nah, örülök, hogy én lehetek az első Kornél az életedben, igaz, a magyaroknál tudtommal annyira nem ritka név.
Viszont azt nem kifejezetten érti, hogy miért néznek rá úgy a WiFi említésére, mintha önként vállalkozott volna, hogy megcsókol egy dementort. Annyira ez csak nem ismeretlen dolog a huszonegyedik században, nem? Az elnéző mosolygásra némileg felvonja a szemöldökét, mert nem érzi úgy, hogy hatalmas ostobaságot kérdezett volna.
- Hát, én eddig a fejlett nyugatra jártam, ezek szerint. - Ha kifejezetten az iskolában nem is, a környékén volt internetelérés, internetkávézó vagy hasonló hely, ahol a fiatalok baglyokon kívül mással és érintkezhettek a külvilággal és annak híreivel.
Aztán a másik szemöldök is a homloka közepére szalad, amikor annál a résznél járnak, hogy a mágia interferenciát okoz.
- Ne már! Komolyan?! - A hatás kedvéért még a száját is eltátja. Aztán hirtelen, mintha elvágták volna a meglepettség impressziójának fonalát, visszavált szemlélődőbe.
- Tudom, harmadik évfolyamba jövök, nem elsőbe. - Vállat von, különösképpen nem veszi magára a magyarázó hangnemet, napjában legalább tízszer nézik hülyének, és vannak bizonyos fiziológiai állapotok, (amelyeket némi külső hatás segítségével tud elérni), amikor az összehordott hülyeségek miatt némelyek megkockáztatják a "teljes mértékben ostoba" jelzőt is. Hát mindegy, ezzel nem sokat tud kezdeni, szóval jobbára csak gondolatban elsétál ezek mellett, ahogy most is.
- Viszont várj, a mobil sem? És a falu? A faluban sincs net? Ott csak megoldották, Angliában is megoldották.
Aztán Cat ledobja a bombát. Teljesen elhűlve néz a lányra, és már most kezdi érezni, ahogy a tenyere idegesen izzadni kezd.
- Egy telefonfülke? Egy telefonfülke? What the f... huh.. - Nagy levegő. Beszív, kifúj, ne húzd fel magad Kornél, nyugodj meg szépen, semmi baj nem lesz, biztosan meg lehet oldani valahogy, hát nem mondta ez a kedves és csinos lány is, hogy fel lehet rúnázni a mobilt?
~De attól még baromira nem lesz netem!!~
Viszonylag könnyen és gyorsan megzabolázza az idegességét (legalábbis látszólag), teljesen megnyugodva, visszatérve a csevegő hangnemhez - amit egyébként a nagy idegeskedésben sem emelt meg túlzottan, nem az a fajta, aki szeret kiabálni -, ismét megszólal.
- Oké, értem, hogy általában szokás szívatni az újoncot, de tényleg, legalább a faluban van valami elérhető hálózat gondolom. - Semmi oka feltételezni, hogy nincs, elvégre, ahonnan ő jött, ott ezt a fajta mágiaelméleti buktatót már, ha nem is teljesen, de megoldották.
- Elsőre sikerült jól megijesztened azzal, hogy anyámék a pottyantós vécé korába küldtek vissza. - Még egy rövid nevetést is mellékel az utóbbi mondatához, mint aki érti a tréfát.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. január 23. 21:12
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 26. 19:23 Ugrás a poszthoz

Ella

- Pfffhh.. - Felnevetek, igaz, némileg elhaló és kínlódó hang, de aminek ki kell jönnie, annak ki kell jönnie. Najó, a szövege nem olyan rossz, megérdemli, hogy visszaadjam neki a karját, ha már önkényesen bebitoroltam. Más kérdés, hogy ez a bebitorlás nem épp úgy alakult, ahogy terveztem, mert a tervek között mintha határozottan nem szerepelt volna csontrepedés és égető fájdalom a tagjaimban.
Sőt, ha már itt tartunk, tervek sem nagyon voltak.
- Egy ilyen ajánlatnak ki tudna ellenállni?
Főleg, ha még mellé fölém is térdelnek. Igyekszem visszatartani a minden bizonnyal elég idiótán festő vigyoromat. A festmények füttyögnek helyettem is, tényleg, egyáltalán mikor lettek a festmények olyanok, mint egy csapat ultra a fociVB első sorában?
Viszont így végre tényleg lett helyem annyira, hogy a jobban szuperáló karommal feltoljam magam, épp annyira, hogy Ella kiszabadíthassa a karját.. és nagyjából addig is bírom szusszal, mert amint érzem, hogy kikerült alólam a szerves objektum (aka - kar), már ereszkedem (esem) is vissza az előző pozitúrába. A sajgóbb karomat a másikkal a könyökénél fogva megfogom és felemelem, még nem színeződött el, de gyanítom, be fog. Megmozgatom a csuklóm.
- Szerintem zúzódott. - Közlöm tárgyilagosan. Mondays, meg sem tudom számolni, hányszor törtem már el valamimet, még csak seprűről sem kellett hozzá leesnem, elég volt kitalálni egy-két hülye figurát a gördeszkán.
- Milyen jó, hogy van kéznél jég, most pont jól jön. Addig csodás mindenségem várja a megtapasztalásodat. - Ó igen, a magyar nyelv tökéletesen megy, hajrá Kornél, végül is csak az egyik anyanyelved, nem muszáj jól beszélned.
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 29. 20:50 Ugrás a poszthoz

Ella

- Semmi, semmi. Illetve minden, kivéve persze a fájdalmat, de.. Vagyis mindegy, érted. - A fejemmel magunk felé biccentek, felhívva a figyelmet a meglehetősen félreérthető pozíciónkra, na persze felőlem bámulhat bárki, egyrészt sosem adtam mások véleményére, másrészt maximum mit látnak? Hogy egy szerencsés flótáson (ez lennék én) ücsörög egy vörös csaj? Ez nem olyasmi, amit az ember szégyellni szokott.
A vigyort pedig csak nem tudom letörölni az arcomról, legfeljebb egy-egy fájdalmas nyilallásnál a szenvedés fintora is fel-felsejlik a derű máza alól, de az is csupán néhány rövidke másodpercre. A jég sem különösebben zavar, tér van, megszokott, hogy hideg van, meg aztán.. majd később egy forró fürdő segít majd.
Hunyorogva nézek el a keze felé, mikor felszisszenve ő is megszemléli, ezek szerint akkor mindkét fronton kárfelmérés történik. Feldobnám én szívesen, hogy menjünk rögtön a gyengélkedőre, de hát éppen hogy csak helyet foglalt rajta, rontsam el a pillanatot?
Hja, az lesz, sajnos. A törött/zúzódott kar előbbre való a földi hívságoknál.
- Egy gyengélkedőt majd tényleg nem árt útba ejteni, ha választani lehet, inkább jól forrjon össze a csont, minthogy beújítsunk valami csálé elváltozást.
Szóval már az első két héten belül megismerem a gyengélkedőt, huh? Miért nem lep meg? Nem baj, legyen csak egy kis helyismeretem, magamat ismerve úgy is látogatok még el párszor arrafelé. Legalább csekkolom, hogy van-e csinos gyógyító vagy valami irritáló nyanya fogja belém diktálni a mágikus csukamájolajat.
- Egyeztessük a sztorit. Véletlenül sem azért törtük össze magunkat, mert verseny csúsztunk. Hanem éppen nagyon siettünk a.. egy vizsgára, például. És akkor történt a baleset. Csak, hogy legalább némi méltóságot megtartsunk. - Mondjuk sok presztízsem itt sincs még/már, szóval akár igazat is mondhatnék. Talán.
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 29. 23:13 Ugrás a poszthoz

Ella

- Ha attól még szimpatikusabb leszek a szemedben, akkor mondhatom azt is, hogy direkt volt.
Közlöm felvont szemöldökkel továbbra is széles mosollyal az arcomon. Na, jól van, társaságban még a kéztörés sem olyan drámaian rossz, mintha egyedül sikerült volna kivitelezni a bravúrt. Most pedig már ehhez hasonló beszúrásokat is meg merek kockáztatni, abból kifolyólag, hogy ilyen nyugodalmasan helyezkedik rajtam, különösebben nem utálhatott meg az elmúlt negyed órában (pedig egy zúzódott kart köszönhet nekem, szóval ez valahol igenis teljesítmény).
~Is?~ És akkor így szokták nekem mondani, hogy ne bízzam el magam, meg vegyek vissza az arcomból, amikor aztán ilyen önbizalom pushokat kapok, mint most Ellától! Azért, amikor a fülemhez, meg az orromhoz nyúl és elfordítja őket, egy-két gyors, meglepett pislogással bámulok vissza rá, elsőre nem teljesen értve a mozdulatsor koncepcióját.
- Aha, értem. - A befogott orrnak köszönhetően a rövid helyeslésem kap egy finom és elegáns orrhangú mellékzöngét is a teljesség kedvéért.
- Tudod, én már csak ilyen vagyok, mint a kaméleon.. bármilyen helyzetben tudom hozni a cool-faktort.
Ez persze tudom, hogy erősen sántít, de mondjuk úgy, hogy ezzel kompenzálok.. valamit, akármit. Nekem tulajdonképpen nincs semmi bajom magammal, tökéletesen ki vagyok egyezve minden egyes porcikámmal és tulajdonságommal, még akkor is, ha tudom, hogy azok nem feltétlenül a legpozitívabbak. Miután aztán Ella nekiáll két lábra vergődni, úgy döntök, hogy követem a példáját. A felém nyújtott kézre csak legyintek.
- Nem, köszönöm, inkább nem terhelném kezeid még tovább, megoldom magam is. - Enyhén a férfiasságomba tiporna, ha egy lánynak kéne felsegíteni, na. A fal mellé manőverezek, hogyha már a lábam alatt nem, legalább a kezem alatt stabil pont legyen.
- Jó, hát amíg helyrerakja a kezünket, addig tök mindegy, mit mondunk. Gyere, itt az ablakpárkány mentén meg lehet kapaszkodni.
Hiába nem rossz az egyensúlyérzékem, sérülten inkább nem produkálnám magam tovább a jégen.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. január 30. 02:03
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 30. 20:13 Ugrás a poszthoz

Ella

- Semennyire. The cold never bothered me anyway.
Nem tudom, hogy mennyire érti az utalást a másik, de legalább fel vagyok készülve arra is, hogy egyáltalán nem, korábban is egy rakás aranyvérűvel és mugli világtól távol nevelt varázslóporonttyal voltam összezárva, szóval a furcsálló tekinteteket a mugli popkulturális utalásaim miatt már fel sem veszem. Megtehetném, hogy abbahagyom, de ezek csak úgy kiszaladnak a számon, nem tehetek róluk. Lehet, hogy egy aranyvérűnek nem, nekem viszont az életem részét képezik ezek. Nem túl fair a varázslóvilágtól, hogy a mugli származásúaknak semmivel sem kedveznek, holott mi is ugyanúgy a társadalmuk részei vagyunk, annak ellenére, hogy nem az ő középkori technikai eszközeik között nőttünk föl az első tíz évünkben. Persze-persze, ott a mágia, de én a mugli tudományokat és technikát becsülöm annyira, mint a mágiát, elvégre.. a varázstalanoknak nem volt ott a varázslat és a mana szövedékes hálója, hogy boldoguljanak, így az eszükkel oldották meg és pótolták. Szerintem ez menő.
Miközben igyekszem megkapaszkodni és minél nagyobb biztonságban kiérni a biztonságos terepre, hallgatom Ella javaslatát. Az biztos, hogy sokkal kalandosabb az enyémnél, a csaj biztos arra utazik, hogy sokkoljuk vagy szórakoztassunk a gyengélkedő népét. Az utóbbi esetemben is beválik, vigyorogva fordulok hátra felé.
- És kik? Sötét mágusok, akik az életünkre törtek, miután a faluban keresztbe tettünk az évszázad alvilági üzletének?
Reális, Bogolyfalva pont olyan helynek tűnik, ahol fű alatt ilyen hatalmas dolgok történnek, egyenesen a világ közepének mondanám az apró kis falut, csak jól titkolják. Azonban a gondolatmenetem végére sem érhetek, mert Ella egy nem várt mozdulattal lendül felém. Az első pillanatban felmerül bennem az a naiv gondolat, hogy szándékosan csinálja, de az arckifejezése se  épp arról árulkodik, hogy előre eltervezett lenne.
Nagyon mit tenni már nem tudok azon kívül, hogy csak még inkább igyekszem megkapaszkodni a fogódzómba legalább elesni ne essünk el még egyszer, így a lendület a föld helyett az ablakpárkánynak visz neki. Lesz deréktájon is egy lila csíkom, de nekem már úgy is mindegy.
- Megvanmegvanmegvan, tartom magunkat, nem estünk el! Ez egy javuló tendencia, egyre jobbak vagyunk.
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 30. 21:34 Ugrás a poszthoz

Ella

Nem vagyok erőember, ha nem lenne miben megkapaszkodni, akkor már megint régen a földön lennénk, így viszont jobbak az esélyeink a talpon maradásra, hogy egy egész, stabil ablakpárkány a rendelkezésemre áll kapaszkodni. Az sem ártott, hogy most már félig-meddig felkészültem az ilyen manőverekre - ha egyszer elestünk, akkor jó eséllyel ismét el fogunk.
Egy kínlódó nyögés kiszalad azért a számon, amikor az esés után a lány teljes súlya hirtelen rám zuhan, még ha nem is jelentős súlyról van szó. Mindenki megroggyan kicsit, ha egyszerre zuhan a nyakába 40-50 kiló.
DE!
Nincs sok hátra!
Ha beledöglök is (amire jó esély van), kivonszolom magunkat a "partra", menni fog. Erre a gondolatra a kínlódó fintort ismét felváltja a jókedv, mert hát... ez annyira drámaian hangzott. Mintha nem is arról lenne szó, hogy hülyék voltunk, eltaknyoltunk párszor a jégen, aztán lefelé jövet sem tudunk probléma nélkül megtenni cirka öt métert.
- Oké, húzd, tartom magunkat, meg tudjuk csinálni, Ella, kitartás! - Biztatom nevetős hangon, aztán az utolsó mozdulatoknál már segítek neki egyensúlyba billenteni, és jó "szülőként" kézen fogva elvezetem az utolsó métereken, ha engedi.
A stabil talajon aztán térdre rogyok és teátrálisan egy nagy cuppantós csókkal köszöntöm a szárazföldet, persze kihagyva azt a részt, ahol tényleg megérintem a talajt a számmal.
- Megmenekültünk! És akkor most irány a gyengélkedő. - Ellára nézek, aztán előre és határozottan megindulok.. ez a határozottság nagyjából két lépésig tart, aztán megtorpanva megint a lány felé fordulok, megvakarva a tarkómat.
- Merre is van pontosan a gyengélkedő?
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. február 4. 19:54 Ugrás a poszthoz

Valahol vékony csinos lányok disznót vágnak/fognak vágni?


*Nem túl szexi, de érdekes.*
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. február 4. 20:07 Ugrás a poszthoz

Hali! Smiley

Lucus, hát ezt ilyen régi (rendkívül régi) ismeretség után meg kell kérdezni? Grin *Odatolja.*

Bran, ajándék sárkánynak ne nézd a méretét.
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. február 4. 20:20 Ugrás a poszthoz

Én csak a javadat akarom, Bran, hát látod, a nők nem értékelik, ha finnyázol. Sad

Lucus, hogy pontosan milyen, azt nem tudom, de biztosan epikus. Grin
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. február 4. 20:20
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. február 6. 20:50 Ugrás a poszthoz

A szökőkút peremén ücsörögve múlatja az idejét, vagyis a frissen felrúnázott telefonját nyomogatja és lesi meg azokat a nem fogadott SMS-eket vagy hívásokat, amik azalatt az idő alatt futottak be, amíg kvázi bekapcsolni is képtelen volt a készüléket.
Azon felül, hogy a többszöri válasz hiányára néhányan azzal reagáltak, hogy ő micsoda egy ignoráns paraszt, még azt is kénytelen tudomásul venni, hogy bizony valóban, még egy kósza a mágikus interferencián átficcenő hálózat sincs sehol. Pedig a nap első fele azzal telt el, hogy random mászkált a téren meg a főutcán, miközben a telefont tartó kezét a magasba emelte, mint valami 21. századi Oroszlánkirály plakát. Nem lesz ez így jó, valahogy ezt a problémát meg kell majd oldania, az nem létezik, hogy az itt hátralévő éveit az internet teljes hiányában töltse el!
A lelki megrázkódtatásoktól megnyúlt arccal nyomogatja a telefon érintőképernyőjét, húzogatja a hüvelykujját jobbra meg balra. Aztán fogja magát és komoly tizenhét évének minden világfájdalmát egyetlen mozdulatba beleölve elfekszik a peremen, majd a fogai közé veszi a telefon tetejét. Nem harap rá erősen, na még az kéne, hogy elroppantsa az okostelefonját, sírva is fakadna. Csak ő most szenved, szóval csinálja, amihez kedve van, például ezt. Még candy crushozni sem olyan vicces internet nélkül, gyorsan elfogy az az öt élet és így nem tud további életeket kérni az ismerősöktől, kénytelen kivárni a húsz percet.
Az élet szomorú, nem jó most neki lenni.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. február 6. 21:05
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Révész Kornél összes hozzászólása (288 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 7 8 9 10 » Fel