36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 ... 23 ... 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 9. 21:47 | Link

[Cathy]

Jó, igazából az a helyzet, hogy nem nagyon erőlteti meg magát az ügyben, hogy igazán gyorsan szerezzen magának segítséget, ez ugyanis több ponton problémás.
Először is erőfeszítést kéne tennie, megmozdulnia, összeszednie magát annyira, hogy magától, saját akaratából - és egyébként minden érdeklődés nélkül csak szükségből - megszólítson valakit, netalántán lehet, hogy még udvariasnak is kéne lennie, mert ő kér segítséget, akkor meg igazán elvárják az ilyesmit. Szóval akárhogy is nézzük, ez rendkívül energiaigényesnek tűnik, ő meg fejlődőben lévő szervezet, nem pazarolhatja az erejét.
Másik ok(és ebből eredeztethető inkább a tétlensége, nem az első okból) kevésbé prózai. Nem, egyáltalán nem prózai. Egyszerűen elbambult, jól néz ki a hely, hát na, az ember olyan könnyedén elnézelődik, meg megnézett magának egy-két lányt is. Tiszta szívás, hogy nincs nyár, akkor lehet, hogy rövidebb szoknya lenne rajtuk, de hát a brit nők után az itteniek eyecandynek számítanak.
Aztán beúszik a képbe egy újabb szereplő, újabb, mint az előbb elsétáló lánycsoport, akik közül egy-kettőnek az időjárás ellenére is igen rövid volt a szoknyája. Hogy is volt a mondás? Bizonyos lányok télen sem fáznak. Tekintete átsvenkel Cathyre, fókuszál, elsőre ingere lenne visszakérdezni, hogy "mi?" de aztán a beszédpercepció beindul és szép lassan felfogja a mondat jelentését, amivel megszólították. Dünnyögve hümment egyet.
- Jaja, új. - Fejével a táskája felé biccent, bár ő is látja, hogy feleslegesen, a lány már kiszúrta a holmiját mellette, nem is túl nehéz feladat. Ellenben beszélgetőpartnere arcáról hamarost a mellkasára siklik a pillantása. Kivételesen nem azért, mert egy bunkó paraszt és a mellét nézi (bár ez is egy reális feltételezés lehetett volna), hanem mert a lány egy macskát tart a kezében. Egy macskát! Erre némileg értetlenül összevonja a szemöldökét.. aztán nagyon hamar tovább is siklik a tények felett. Aha, macska, good.
- Király, azzal nagyon kisegítenél, tudod, kaptam papírt arról, hogy merre kell menni, de elkeveredett, szóval lélekben már felkészültem, hogy az első estémen itt a csarnokban csövelek majd. - Ez persze mondjuk egyáltalán nem igaz, tökéletesen tisztában volt azzal, hogy legrosszabb esetben előbb-utóbb rávette volna magát, és valakit befog ideiglenes GPS-nek. De mennyivel jobban hangzik az, ami végül elhagyta a száját! Szerinte.
- Cat.. - rámutat a lányra - .. és Sheza.. - rámutat a macskára - Nem fordítva? - Végül is a cat a macska.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. január 9. 21:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 9. 22:30 | Link

Kiddo
A szökevény macska és az új srác... RolleyesRuha

Na hát a fiúnak csak leesett hogy leszólítottam és elkezdett hümmögni. Már majdnem ott tartottam, hogy nem volt jó ötlet megint kezdeményeznem és hogy leszidom magam gondolatban, ami igen gyakran megesett velem, de szerencsémre épp akkor válaszolt. Hála az égnek... nem nézi tolakodásnak! Figyeltem ahogy a macskára esik a pillantása, vagyis reméltem hogy a macska az, ami érdekli. Egy szórakozott mosolyt engedek meg magamnak amikor összevonja a szemöldökét és rögtön előállok a fel nem tett kérdésére a válasszal.
- Kiszökött a szobából... - magyaráztam meg neki miért van nálam a macska, habár tőlem nem meglepő az, hogy a macskáim valamelyikével sétálok a kastélyban, de ez kivételesen egy másik eset volt, na és ő még csak nem is ismert, így nem tudhatta mit csinálok a szabadidőmben. Arra, hogy segítsek neki persze egy elég hosszú magyarázattal állt elő, amire megengedtem magamnak egy bólintást mikor végigmondta.
- Nyugi, előbb vagy utóbb jött volna erre egy tanár, vagy a defenzor esetleg egy másik prefektus aki segített volna, hogy merre menj. - mondom neki, majd a hátizsákra pillantottam. - Melyik házba kerültél? - kérdezem meg és felnevetek azon amit mond, mert volt benne valami.
- A teljes nevem Catherine Alexis Rawen, de jobban szeretem a Cat becenevet mint a Catherine-t. - magyarázom meg neki a lényeget. - De akár lehetek Cathy, Alex... amit csak akarsz, de a legtöbben Catnek hívnak. - mondom és nyújtom az egyik kezem, hogy kezet foghassunk a, a másikkal pedig tartom a kis fenevadat, nehogy megszökjön, vagy leessen. - Én a Rellon házba járok, második évfolyamos vagyok, emellett prefektus, szóval nyugodtan kérdezhetsz, nagyjából tudom mi merre van. - néztem rá és várom, hogy válaszoljon az előbb feltett kérdésre. Persze a kis gézengúz Sheza nem igazán akar nyugton maradni, de nem tehet róla, mert még kölyök. Habár Sierrának kellene vigyáznia a kölykeire, nem pedig nekem. Visszatereltem a gondolataim a fiúra, majd elmosolyodtam. - Kicsit ismerős a helyzeted, én is év közben jöttem a suliba, de én elsősként. Te olyan...harmadikos, vagy negyedikes lehetsz. - tippeltem, de csak azért mertem, mert általában bejönnek az efféle tippjeim, na meg mert szeretek beszélgetni, bármiről, bármikor, bármit, de komolyan. - Milyen volt az út idáig? - kérdezem meg, mert képtelen voltam csendben maradni, pedig igazán leszokhattam volna már arról, hogy kifaggatom az embereket, habár ezt betudhatom annak, hogy néha interjút készítek pár diákkal és hát a szokások...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 11. 14:58 | Link

[Cat]

- Hja, értem. - Na ezért nem tart macskát, ki akarna ennyit rohangálni egy állat miatt? Meg azért sem, mert képtelen gondoskodni bármilyen élőlénynek számító dologról, hé, néha még magáról sem! Még egy kaktusz is csúnya halált halt nála, pedig a szülei azzal vették meg neki, hogy ezt már igazán nem lehet elrontani. Szóval az állattartás az élet olyan misztériumai közé tartozik számára, amely jobb, ha elérhetetlen marad számára. Az állatok érdekében.
- Defenzor? - A tanár és a prefektus titulusával még csak-csak tisztában van, na de ez újdonságként cseng neki. Közben a néha le-lenéz a macskára, aki láthatóan nem kedveli őt. Az állatok, mindig megérzik a fű szagát, még akkor is, ha az emberi érzék már túl kevés ahhoz, hogy észrevehető legyen, és nem, nem igazán szeretik.
- Aaa Navinébe, a harmadik évfolyamba csatlakozom most be, ha minden igaz. - Ami első kanyarban nagyon király lesz, mert ha nem tud valamit, akkor majd foghatja arra, hogy más volt a tanrendük és ők ezt még nem vették. Nem mintha a varázslatok miatt aggódna, a gyakorlatban jó, csak az elméleti részével hagyják békén. Érdekli is őt a mana áramlása, a lényeg, hogy működik a varázslat, nem?
- Jó hosszú név. - Szélesen elmosolyodik, és a mosoly mögött kimondatlanul ott van, hogy már most elfelejtette a lány nevét, mármint azt leszámítva, hogy Cat. Az emberi memóriának való. Aztán mint aki észbekap, hirtelen nyújtja a kezét a lány irányába. Aztán realizálja, hogy a macska megtartásához, azért még mindig jobb két kéz, mint egy, talán mégsem volt olyan jó ötlet, szóval vissza is húzza egyből.
- Én meg Kornél vagyok. Szóval Rellon.. meg prefektus. - Not bad arcot vág, bár belül inkább not impressed, sosem volt oda a státusz szerinti megkülönböztetésért, de azt azért el tudja ismerni, hogy valaki felelősséggel járó feladatokat vállal. Neki biztosan nem menne, ő és a felelősség, persze.
- Elég unalmas, nem valami mozgalmas program egyedül utazni, viszont ha te már akkor második éve itt vagy, talán tudsz segíteni. Mi a wifi jelszó? Meg hol lehet a kábeles netet kifizetni és mennyibe kerül?
Még nem próbálta bekapcsolni sem a mobilját, sem a gépét az iskola területén, így sajnos azzal a szomorú ténnyel sem találkozott, hogy a készülék errefelé teljesen halott. Egyébiránt biztosan közölték vele ezt az aprócska tényt, mikor az új iskolájáról beszéltek, de mostanság jó szokása oda se bagózni arra, amit mondanak neki, gondolván, hogy úgy is csak számára érdektelen bullsh*t az egész. Na, hát pedig ez minden lett volna, csak érdektelen nem.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. január 11. 15:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 22. 14:10 | Link

Kiddo
A szökevény macska és az új srác... RolleyesRuha

Miután levezettem a fiúnak, hogy a kis kópé kiszökött áttértünk egy másik témára. A defenzor... Szórakozott mosollyal néztem őt, majd végül egy apró sóhaj kíséretében elmagyaráztam neki.
- A defenzor olyan mint valami... - próbáltam keresni rá a megfelelő szót. - Nos.. olyan ember akivel jobb vigyázni, ha rosszaságban töröd a fejed. Mivel ha eldugsz valamit, vagy rosszat csinálsz, akkor biztosan találkozhatsz vele és nem lesz jó vége. - úgy ennyi jutott az eszembe hirtelen, de egyenlőre elég, ha ennyit tud. Ha csinál valami rosszaságot, vagy eldug valamit, akkor biztosan fognak találkozni, Mondjuk én anélkül is találkoztam vele, hogy csináltam volna valamit, de azért... nem lehet tudni. Ezután megkérdeztem melyik házba került, amire kaptam egy kielégítő választ.
- Ó, akkor tudom merre kell menned. - mosolyodtam el, mivel Mat is Navinés volt. Nem lesz nehéz odatalálnunk, pláne hogy egy kicsit jobban kiismertem magam a kastélyban mivel idejártam már egy éve, vagyis lassan kettő. Mondjuk azt nem állítanám, hogy nem tévedek el... de azért haladás már van ez ügyben. A beszélgetés haladt, én pedig illedelmesen bemutatkoztam a fiúnak, aki megjegyezte, hogy mennyire hosszú a nevem. Ezen felnevettem, mivel annyira azért nem volt. Ismerek olyan embert akinek volt vagy öt neve és még a vezetéknevét is mellé kellett venni, így meg már hat. - Akkor maradjunk a Catnél. - mosolyogtam rá kedvesen, majd elmagyaráztam neki, hogy én melyik házba járok és hogy prefektus vagyok. Nem tartottam nagyra a rangokat, csak ezzel legalább a tudtára adtam kivel van dolga. Persze nem azért mert figyelmeztetni akarom arra, hogy kerüljön el éjszaka, ha szabadon császkál, csak megjegyeztem. Na mindegy... Megtudtam a nevét is, ami nem volt megszokott... Kornél. Még eddig nem is találkoztam ilyen nevű emberrel. A kézmozdulat amivel a bemutatkozásnál élt eléggé szórakoztató látvány volt, de nem tettem megjegyzést rá.
- Szóval Kornél! - mondtam vidáman és magamhoz öleltem az újra szabadságra vágyó állatot. - Még sosem találkoztam ilyen nevű emberrel, mondjuk nem kérdeztem meg mindenkit, hogy szia, téged hogy hívnak. - kuncogtam, ám a következő megszólalása utáni kérdések... kis híján leejtettem szegény macskát.
- Wifi?! - meglepetten pislogtam rá, majd ingatva a fejem mosolyogtam. - Nem tudom hova jártál eddig, de ezeket a szavakat itt maximum ha mugliismeret órán hallottam eddig. Wifi és ilyesmi nincs itt, pláne nem konnektor, meg az ezekhez hasonló eszközök, mint a telefon vagy a laptop, kivéve ha fel vannak rúnázva. Mondjuk vannak olyanok, akiknek felrúnázták a telefonját és akkor tudja használni, de ha nincs, akkor az itt aztán nem fog működni. - néztem rá. - Tudod... - próbáltam megfogalmazni, hogy miről is volt szó, mármint az ilyen készülékekkel mint a telefon. - A mágia interferenciát okoz... - nem tudtam ezzel mennyit mondok neki, de ez az igazság. - Wifire, vagyis ilyesmire pedig ne is számíts a suliban. Sajnos effélékkel itt nem élnek a diákok. - ingattam a fejem újra összegezve a lényegét az előbb elmondott dolgoknak. Mivel én aranyvérű családból származom és a régebbi eszmét űző anyám az ilyenek közelébe se enged, így nem sokat tudtam róluk, csak amit eddig megtanultam, illetve amiket hallottam. Mivel úgy éreztem ezzel mindent elmondtam neki vártam mit lép. Mondjuk lehet, hogy ki fog akadni rajta, hiszen azok az emberek, akik szeretnek efféle dolgokat használni, azok elvileg függnek tőle, nekik teljesen... megszokott az ilyen eszközök használata. Na majd kiderül...
- Hm... telefonálni azért tudsz. Mármint a faluban van egy telefonfülke... remélem ezzel azért segítettem valamennyit. - mondtam és őt néztem. - Ha szeretnéd útba is igazítalak. - tettem hozzá, majd enyhén oldalra döntve a fejem, kíváncsian néztem rá. Vártam mit reagál erre a sok információra, de azért sajnáltam egy kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 23. 21:09 | Link

[Cat]

- Aha, szóval kirendelt auror.. - vonom le a következtetést a körülírásból. Csak a megnevezés csengett olyan idegenül, maga a titulus/szerep az ismerős a régi iskolájából. Ismerős és ne jól jó emlékekkel kecsegtető. Mindegy, valószínűleg hamar találkozni fog vele, amilyen az ő szerencséje. Sőt, ha a sors úgy akarja (és miért ne akarná úgy?) akkor nagy valószínűséggel úgy futnak össze, hogy az emlegetett defenzor pont tetten éri. Igen, az úgy lenne az igazi.
A hírre, miszerint el tudják igazítani a helyes irányba, elégedetten összecsapja a tenyerét.
- Remek, remek, életet mentesz, köszönömköszönöm. - Széles mosollyal ad hangot megkönnyebbültségének, ha meg meg is mutatják neki, nem csak elmagyarázzák, akkor meg még jobban járna.. De elmondás alapján is boldogulni fog, ha a lány úgy dönt, nem szeretne annyit mászkálni az új gyerek miatt.
- Okay, akkor Cat. - Érezni a brit akcentust a szavaiban, nem azt a szépen formált normatív változatot, amit úgy általában a világ ismer, és gondol, hogy minden Nagy-Britanniában nevelkedő beszél. Van egyfajta általános elképzelés, mintha még a szavakat is eltartott kisujjal mondanák. Ahhoz képest Kornél kiejtése inkább amolyan külvárosi angolra emlékeztet, hanyagul artikulált hangokkal. Hiába, nem születhet mindenki nemesnek meg mindenféle magas privilégiumokkal rendelkező újgazdagnak.
- Nah, örülök, hogy én lehetek az első Kornél az életedben, igaz, a magyaroknál tudtommal annyira nem ritka név.
Viszont azt nem kifejezetten érti, hogy miért néznek rá úgy a WiFi említésére, mintha önként vállalkozott volna, hogy megcsókol egy dementort. Annyira ez csak nem ismeretlen dolog a huszonegyedik században, nem? Az elnéző mosolygásra némileg felvonja a szemöldökét, mert nem érzi úgy, hogy hatalmas ostobaságot kérdezett volna.
- Hát, én eddig a fejlett nyugatra jártam, ezek szerint. - Ha kifejezetten az iskolában nem is, a környékén volt internetelérés, internetkávézó vagy hasonló hely, ahol a fiatalok baglyokon kívül mással és érintkezhettek a külvilággal és annak híreivel.
Aztán a másik szemöldök is a homloka közepére szalad, amikor annál a résznél járnak, hogy a mágia interferenciát okoz.
- Ne már! Komolyan?! - A hatás kedvéért még a száját is eltátja. Aztán hirtelen, mintha elvágták volna a meglepettség impressziójának fonalát, visszavált szemlélődőbe.
- Tudom, harmadik évfolyamba jövök, nem elsőbe. - Vállat von, különösképpen nem veszi magára a magyarázó hangnemet, napjában legalább tízszer nézik hülyének, és vannak bizonyos fiziológiai állapotok, (amelyeket némi külső hatás segítségével tud elérni), amikor az összehordott hülyeségek miatt némelyek megkockáztatják a "teljes mértékben ostoba" jelzőt is. Hát mindegy, ezzel nem sokat tud kezdeni, szóval jobbára csak gondolatban elsétál ezek mellett, ahogy most is.
- Viszont várj, a mobil sem? És a falu? A faluban sincs net? Ott csak megoldották, Angliában is megoldották.
Aztán Cat ledobja a bombát. Teljesen elhűlve néz a lányra, és már most kezdi érezni, ahogy a tenyere idegesen izzadni kezd.
- Egy telefonfülke? Egy telefonfülke? What the f... huh.. - Nagy levegő. Beszív, kifúj, ne húzd fel magad Kornél, nyugodj meg szépen, semmi baj nem lesz, biztosan meg lehet oldani valahogy, hát nem mondta ez a kedves és csinos lány is, hogy fel lehet rúnázni a mobilt?
~De attól még baromira nem lesz netem!!~
Viszonylag könnyen és gyorsan megzabolázza az idegességét (legalábbis látszólag), teljesen megnyugodva, visszatérve a csevegő hangnemhez - amit egyébként a nagy idegeskedésben sem emelt meg túlzottan, nem az a fajta, aki szeret kiabálni -, ismét megszólal.
- Oké, értem, hogy általában szokás szívatni az újoncot, de tényleg, legalább a faluban van valami elérhető hálózat gondolom. - Semmi oka feltételezni, hogy nincs, elvégre, ahonnan ő jött, ott ezt a fajta mágiaelméleti buktatót már, ha nem is teljesen, de megoldották.
- Elsőre sikerült jól megijesztened azzal, hogy anyámék a pottyantós vécé korába küldtek vissza. - Még egy rövid nevetést is mellékel az utóbbi mondatához, mint aki érti a tréfát.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. január 23. 21:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2015. február 4. 18:44 | Link

Jeronimooooo;;
későn, január 5.
[zárt]


A kreatív nézeteltérés szóra csak egy "pff" hagyja el a száját, amit elhúz, de egyszerűen nem tud mit tenni a helyzettel. Nem fél a fiútól, inkább aggódik érte, már megint úgy érzi rosszat tett, pedig még egyelőre nem volt róla fogalma mivel. Azonban ahogy nekiszegeződik minden, belülről mardosóan tudatosul: ő tette. Legalábbis ezt fordítja le mindegyik szóból. Megint a padlóra kerül, úgy, ahogy az erdei menedékben, de most sokkal higgadtabb a helyzet legnagyobb szerencséjére. Utál beszélni erről az egészről, ő sem érzi magát normálisnak, nem tartja jónak sem és elviselhetőnek önmagát, mégis léteznie kell valahogy neki is. Egyszerűen képtelen mindazt befogadni a lelke, maik őt itt érik, érték az évei alatt, talán túl gyorsan ért el dolgokat, majd esett el ezektől, ugyan így az emberekkel is. Miért nem mondta neki? Mert semmi köze hozzá. Jó ez ebben a formában egy hangyányit hazugság, hiszen már a pályán is érezte, mikor nem őszinte vele és miután hangot adott ennek, Jeremy fejében már elültette a bogarat, aztán a szétcsúszása után pedig... érezte ő, hogy nem kerülhetik egymást örökké, főleg ahogy alakult a közös baráti kör is. Próbálja önmagát sem túlságosan hibáztatni, mégis mindig az jön ki a dologból, bármikor a közelébe kerül valaki, akit megkedvel, azt csak bántja. A nővéreinek keveri a bajt, Jeremyt valami módon mindig bántja, Vincének biztos benne, még ha nem is mondta a fiú, hogy egy kínszenvedés volt mellette lenni miután... miután Ő elment. Nem szeret rossz lenni, ő mindig a jótét lélek akart lenni a mesében, az, akinek kijár a happy end. Ennek ellenére a narrálója valamit eltolhatott, mert nemhogy nem érzi mesésnek a dolgot, de egyenesen kezd valami sci-fi és horror keverékébe átcsapni a nagybetűs léte. Ezt erősítvén Jeremy beszámolója után a leesett állát és a döbbent tekintetét képtelen rendbe szedni.
Mi folyik itt Bagolykőn?
- TESSÉK?!?!?!?!
Kétségbeesett, érzi, ahogy megnyílni készül az a bizonyos csap megint az elfojtott rosszak pedig feltörnének. Név nélkül is olyan, mintha szembesítették volna őt Vele. Pontosan tudja Kiről van szó, de nem akar hinni a fülének. Nem lehet, miért? Hogyan, de ha az, akkor... Davenek tudnia kell. Megint egy ékes bizonyíték, hogy Luca saját igazát bizonyítsa: csak a kislányt tették parkolópályára szó nélkül és léptek meg mellőle tök természetes módon. Sírni tudna? Igen. Elkeseredett? Igen. Talán nincs túl azon, hogy megbántották? valószínű. Igyekszik figyelni a fiúra, de annyira előjött benne, hogy nagyot kell nyelnie, mielőtt bármire reagálna. Az előbb nem akart durva lenni ezzel a visszaérdeklődéssel, mégsem sikerült túl lágyra.
- Pedig szívesebben lennék hercegnő... boldogan és gondok nélkül.
Ennek ellenére nem engedi el az irányítást a kezei közül. Csak a távozni készülő Jeremy után néz.
- Muszáj? - Azért nem Luca lenne, ha nem próbálná megúszni, de ő is tudja, hogy ezzel semmire nem megy. Még egy "Rendben van." szerű dolgot motyog, aztán elindul a navine felé, fejében meg a szokásosnál is jobban kavarog ez az egész.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
William Steve Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 762
Írta: 2015. február 7. 21:42 | Link

!!!Táboros játék!!!
Kérlek ne töröld, ne írj bele! Köszi: Táborszervezők
A játék megoldásához elég, ha csak elolvassátok a szöveget, nem muszáj hsz-ban reagálni, de tiltva sincs, ha van időtök, vagy kedvetek, miért ne? Cheesy



Szereted a bejárati csarnokot. Mindig az első napod jut az eszedbe, amikor kisgyermekként, bátortalanul, a mágiáról mit sem tudva léptél be, ebbe az elvarázsolt kastélyba. Valahogy mindig máshogy dobog a szíved ebben a teremben. Most is, de most nem nagyon figyelsz rá. Más dolgod van. Nyomokat kell keresned, hogy megtaláld az elrejtett tárgyakat.
Igen ám, de a bejárati csarnok mindig zsúfolt, túl nagy, úgy érzed, hogy nem lesz könnyű dolgod.
És félelmed be is igazolódott. Már több mint fél órája keresgélsz, de mindhiába. Átnézted a hirdetőfalat, megvizsgáltad a homokórákat, részletesen átböngészted a plafonra festett képeket, de semmi. Már éppen azon gondolkodsz, hogy visszamész a térre, és küldesz egy baglyot a professzornak, hogy segítsen, mert elakadtál, amikor egy futó pillantást vetve a házcímerekre valamin megakad a szemed. Mintha a Főnix szemében tükröződne valami. Talán egy betű. Igen, egy R betű.
- Hát ez meg milyen varázslat? – mondod, majd amilyen közelről csak lehet, átnézed a többi címert is. Kutatásod eredménnyel jár, mert találsz egy M betűt az Unikornis patájában, egy L betűt a Szfinx fejdíszében és egy C betűt a Sárkány egyik pikkelyében.
Négy újabb betű birtokában folytatod az utad.


Tovább a Mátra Máguscsárdába
Tovább a Telefonfülkéhez
Tovább a Leányálomba
Utoljára módosította:William Steve Livingstone, 2015. február 10. 01:52
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. február 9. 16:47 | Link

Lorelai K. Riviera

Napnyugta után feljöttem a kastélyba, hogy beugorjak a szerkesztőségbe. Leadtam egy cikket, meg beszélgettem az egyik lektorunkkal egy keveset. Jobban mondva Ő beszélt, én hallgattam. A szokásos. Dolgom végeztével kifelé veszem az irányt a kastélyból, ám mint minden alkalommal, most is elbarangolok. Újra és újra felfedezek olyan tereket, ahol még nem jártam a tanodában. Most a konyhába nyitok be, körbenézve a szorgos házimanókon, akik éppen a vacsorán ügyködnek. Amint észrevesznek, udvariasan kitessékelnek, hiszen igazuk van, nekem aztán tényleg semmi keresnivalóm itt.
Nemsokára a bejárati csarnokhoz érek, ahol eszembe jut valami. Elnézek a hirdetőtábla felé, ahol az iskola különféle programjai, a falu rendezvényei és hivatalos információk kapnak helyet, sok minden más mellett. Pár hete kiakasztottam ide a felhívást az aláírásgyűjtéssel kapcsolatban, ami a vámpíroknak való önkéntes véradományozás törvényessé tételét szorgalmazza. A javaslat már régen elkészült, és idő közben összegyűlt a kellő mennyiségű támogatás. Tegnap adtam be a Mágiaügyi Minisztériumba az anyagot. Gondolom, jön majd néha egy bagoly arról, hol tart az ügy. Remélem, pár hónapon belül döntenek, és azt is nagyon remélem, hogy pozitív elbírálást kap a petíció! Amennyiben törvénybe foglalták, elő kell készíteni a terepet az ispotályokban, megteremtve a szükséges körülményeket, valamint tájékoztatni a varázslótársadalmat és miegymás. Lehet, kissé előre szaladtam, ám tényleg nagy reményeket fűzök ehhez. Elmerengve veszem le a hirdetményemet a falról. Hiszen erre már nem lesz szükség. Most már csak várunk. Elgondolkozva álldogálok nyurga alakommal a bejárati csarnokban, pislogva lefelé a papírra. Sötét hajam kissé belelóg sápadt arcomba.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2015. február 9. 17:25 | Link

Adam Kensington

Vissza kell mennem a faluba, mielőtt még megint elkapnak valami "igazán sürgős" ügyben. Így aztán kapkodom a lábam, az almaszeletem utolsó falatját nyelem le éppen, miközben a bejárati csarnokon át igyekszem, egyenesen az ajtó felé. Úgy terveztem, hogy csőlátásom lesz, csak előre nézek, amíg meg nem látom a házam ajtaját és elbújok kicsit majd a világ elől. Azonban csak nem bírom ki, hogy ne pillantsak körbe, egyből kiszúrom a szikár alakot, aki a hirdetőfalnál ácsorog és egy papír van a kezében.
Ahogy megyek mellette, nem tudom levenni róla a szemem, egyre lassulnak a lépteim, míg végül megállok. Értetlenül bámulok felé, hiszen ő... nem ember. Túl sok élőt gyógyítok nap, mint nap, hogy tudjam, ez nem olyan sápadtság, amit a téli időszak okozott. Ha az ember odafigyel, könnyedén meg lehet állapítani. Viszont mit keres egy vámpír a kastélyban? Miért mászkál ilyen nyugodtan, olvasgatja a faliújságot?
Óóó, pár perc kell csupán, hogy megvilágosodjak. Nem lehet más, mint Adam Kensington. Hallottam hírét, hogy ő itt a kis idomított házivámpír. Ezt sem tartom jó ötletnek, nagyon nem. De azt még kevésbé, amit kirakott a faliújságra, egyszer le is akartam szedni de biztos valami bűbáj ül a hirdetőn, mert nem engedte. A legnagyobb baromság, amit életemben hallottam. És már meg is indulok felé, tétovázás nélkül, határozott léptekkel, táskám fülét erősebben megszorítva.
- Te raktad azt ki? - Kérdezem tőle, köszönés helyett, mert közelebb érve látom, hogy a petíció hirdetménye van a kezében és most vette le. Szemeimmel közben arcát fürkészem, hátha látok rajta valamit, bármit, bár kötve hiszem. Az túl élő volna egy ilyen... valamihez képest.
- Ugye nem gondoltad komolyan? - Kérdezem tőle, az utolsó szót megnyomva, szigorú vonásokkal, végigpillantva rajta. Már a kérdés is sejteti, hogy akkor jár legjobban, ha csak annyit mond, hogy nem, csak egy vicc volt és elsétál és soha többé nem fordul meg ilyesmi a fejében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. február 9. 17:56 | Link

Lorelai K. Riviera
a véradomány ellenes

Bőven járkálnak még a folyosókon tanárok és diákok, hiszen még csak késő délután van. Igaz, már egyre hosszabbak a nappalok, azonban szerencsére még így is kellemes a sötét órák száma. Érzem, olykor felém-felém pillant valaki, de annyira gondolataimba merültem, hogy most nem nagyon törődök velük. Egészen addig, míg egy almafalatozó nőszemély vészesen sokáig rajtam nem legelteti a szemét. Elég pár pillanat és már jön is.
A köszönést és minden udvariasságot mellőzve szól hozzám, elég élesen és felelősségre vonóan. Ó, pompás. Egy újabb ellenző. Az aláírásgyűjtés közben kaptam már jó néhány megjegyzést. Már aki mert olyat tenni. Nagyon lassan sandítok csak le a nőre magam mellé, majd egészen szembe fordulok vele.
- Igen, én. - bólintok, miközben rekedtes baritonomon felelek az első kérdésére, és közben szépen összehajtom a papírt és a bőrdzsekim belső zsebébe csúsztatom. Úgy hiszem, a velem szemben álló csinos teremtés az iskola gyógyítója lehet. Olyan illata van, mintha ispotályban dolgozna. Főzetek, kötszerek, papírok. Ráadásul a nála lévő táska alakja szintén elég beszédes. Egy doktornénivel van dolgom. Ez új. Már ami azt illeti, eddig milyen ellenzőkkel találkoztam. Ő viszont egy olyan, akinek valamivel több köze van a témához, mint másnak, a véleménye pedig elég elkeserítő. Noha nem közölt még semmit, csak kérdez, de már abból mindent értek.
- Parancsolsz? - vonom össze sötét szemöldököm, és használok magam is tegező formát, ha már ő csípőből vette hozzá a bátorságot. Nem kell hozzá túl merésznek lenni, sokan szólnak hozzám így, csak ők általában kedvesen. Különben pedig természetesen értem, mi a kérdése, csak örülnék neki, ha normálisan beszélne hozzám, nem csak az arcomba köpné a magának kikérő faggatózását. Jó, oda nem tudja, mert a vállamig se ér. Persze, mivel képletesen fogalmaztam, ez mondjuk mindegy is. Nyugodtan nézek rá lefelé régi fényű tekintetemmel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2015. február 9. 19:01 | Link

Adam Kensington

Csendesen, nyugodtan bólintva közli, hogy igen, ő volt. Nem szégyelli magát miatta, vállalja a tettét. Na nem mintha embert ölt volna, mondjuk, ki tudja. Lehet, hogy már tett ilyet régebben, de a kutya se tudja bebizonyítani. Az emberek javában sem bízom, nemhogy vámpírokban, főleg olyanokban nem, akiknek bejárása van az iskola területén. Közöttünk mászkál... és ha egyszer kárt tesz valakiben? Akkor azt mondják, bocsi, tévedtünk? Nem akarom én levadászni őt. De éldegéljen nyugodtan a falu szélén, ahol eddig is, vezesse a boltját, oda az megy, aki akar.
Igazából még azt is lenyelném, tényleg lenyelném, ha csak az iskolában mászkálna. Nem szólnám meg miatta, soha. De az a petíció a legnagyobb arcátlanság az én szemszögemből. Látom, nem tetszik neki a véleményem, összevonja a szemöldökét, úgy kérdez vissza. Ó, szegényem, valószínűleg nem ilyesmit várt, ahogy leszólítottam.
- Nem, parancsolni nem parancsolhatok neked, nem vagyok senkid. Csupán a véleményemet mondhatom el, arról. - Mutatok a papírra és jelenleg nem nagyon hat meg, ha őt tulajdonképpen nem is érdekli a véleményem. Mert valószínűleg fogalma sincs arról, milyen nehéz egy ispotályban dolgozni. A gyengélkedő nem olyan nagyon komoly dolog, bár itt is megizzasztanak néha a diákok. De a Fővárosi Ispotály falain belül olyan erősnek kell lennünk, hogy azt el sem hiszi. És éppen elég teher nekünk, gyógyítóknak, hogy gyakran mágustársaink életéért küzdünk. És ha azért nem tudunk segíteni rajta, mert éppen nincs megfelelő vér, mert elitta egy vámpír? Nevetséges.
- Alapvetően ez az egész petíciós forma nem fair. Hiszen lehetőséget sem adtál az ellenzésre. Biztos vagyok benne, hogy most nagyon örülsz az eredményednek, de jó, mennyien írták alá! Aki ellenzi, nem tehetett mást, mint továbbsétált és ignorálta. Ha egymás mellé állítanád az ellenzők és a támogatók oszlopát, elképzelhető, hogy nem állnál hozzá ilyen pozitívan. - Nem, nem csak a bogolyfalvi dolgokkal van bajom, az egészet nevetségesnek tartom. Hogy országszerte hatalmat ad a rózsaszín szemüveges optimista naiváknak, hogy az aláírásukkal megváltsák a világot. De nem megy az olyan könnyen. Csak, hogy leegyszerűsítsük a helyzetet, nézzük a falut. A falut, ahol én is lakom.
Utoljára módosította:Lorelai K. Riviera, 2015. február 9. 19:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. február 9. 19:50 | Link

Lorelai K. Riviera
a véradomány ellenes

Nem tudok szebben fogalmazni: eget verő hülyeségeket beszél ez a kis nő itt előttem. Kezdve azzal, ahogyan kiforgatja a kérdésem formáját, egészen odáig, amit levág arról, mennyire nem fair a lezajlott aláírásgyűjtésem. Minden aláírásgyűjtés ilyen. Mindegyik. Ez nem egy szavazás, hanem megadnak egy támogatószámot, és ha az megvan, be lehet adni a javaslatot, mert akkor már komolyan veszik. Ezt a bizonyos mennyiséget, pedig a lakossági adatok alapján szabják meg. Tehát mikor lead valaki x aláírást, az számukra annyit tesz, hogy a polgárok egy jelentős százaléka támogatja a kezdeményezést. Nekik ez elég. Ez ennyire egyszerű. A bizottság pedig, amely aztán ezt a petíciót elbírálja, ugyanolyan vegyes összetételű, mint maga a nép. Attól még, mert én ezt beadtam, nem biztos, hogy elfogadják. Az aláírásgyűjtés mindössze azt szolgálta, hogy egyáltalán eljusson a megfelelő közegbe, ahol dönthetnek erről. Szóval bár annak tényleg örülök, hogy ennyien a nevüket adták, még koránt sem veszem biztosra, hogy sikerül. Hisze reálisan nézem a dolgokat. Reménykedni viszont nagyon reménykedem. Na mindezt persze nem állok neki taglalni a gyógyítónak. Csak nézek rá rezzenéstelen vonásokkal, olykor pislogva egyet, hallgatva a felháborodott ostobaságait. Azt meg végképp nem kell magyaráznia, milyen sok korlátolt észlény ellenzi a kezdeményezésemet és ágál egyből. Tisztában vagyok vele. Volt már pár száz évem megtapasztalni, az emberek nagy része ilyen. Az, hogy ez a kis nő itt előttem az egészségügyben dolgozik és úgy tépi itt nekem a formás száját, nem tudom, merre billenti a mérleget. Mert bár egy részről talán így több háttértudása van véleményt formálni, más részről viszont aki gyógyító, az jobban átláthatná.
Nem szólalok meg, csak bólintok neki egyet, hogy folytassa nyugodtan. Nincs hozzáfűznivalóm. Tőlem hihet az én elégedettségemről, amit akar. Az meg, hogy ilyen hiányosak az ismeretei az ügymenetekről, az nem az én gondom. Úgyhogy haladjunk tovább, ha van még közölnivalója...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2015. február 9. 20:43 | Link

Adam Kensington

- Meg sem próbálod megvédeni magad? Vagy ezt az egészet? Ennyire fontos neked? - Próbálom, most már tényleg, tudatosan próbálom provokálni a szerencsétlent. Nem tudom, volt-e már fordított helyzetben. De iszonyatosan irritáló, ha te éppen a plafonon vagy, és próbálod kiadni magadból a feszkót, a másik meg... csak tűri. Még csak meg sem rezzen az arca, lehet, hogy nem is képes érzelmekre, vagy azoknak kifejezésére. Fogalmam sincs, nem vagyok annyira otthon vámpírtanból, be kell vallanom. De ilyenkor a legrosszabb, amit tehet, ha nem is mond semmit, nem válaszol, csak bólint. Rendben, folytassam. Tépjem a szám, dühöngjek, úgy, ahogy akarok. Erre viszont összefonom karjaimat a mellkasomon, igazán hideg pillantást vetek rá.
- Tudom... illetve, sejtem, hogy te jót akarsz ezzel az egésszel. De fogalmad sincs, mennyire borzasztó, amikor a helyi vérkészletek kiürülnek és választanod kell, ki kaphatja meg a végét. Tény, hogy nem fordul elő gyakran, de megeshet, így is. De vámpíroknak adni belőle? Mit vársz tőle? Majd megjavulnak és nem bántanak másokat? Akik akarnak úgysem vadállatok, akik meg úgy döntöttek, azok lesznek... azoknak meg tök mindegy. - Állapítom meg végül, próbálok kérdéseket feltenni, hátha pár szót sikerül kicsikarnom belőle. Eddig úgy látom, nem nagyon érdekelte, amit mondtam, de mintha kiszúrta volna a táskám elsőre. Biztos tudja, hogy nem csak a levegőbe beszélek. Meg amúgy is, én is itt lakom a faluban, lehet, hogy már hallott rólam. Az is lehet, hogy tudja a nevem is. Ahj... de ez nem is olyan fontos most.
 - Adam, hidd el nekem, hogy ez nem jó ötlet. Lehet, hogy neked, meg pár társadnak kényelmesebb lenne az élete, de a gyógyítókét, a betegeikét könnyedén megkeserítheted vele. Akaratodon kívül. - Próbálok hatni rá. Már mindent próbáltam. Ideges lenni, összeszedett és logikus, most meg megható. Nem tudom, mi mással próbálkozhatnék még. Össze vagyok zavarodva a saját érzéseimtől... nem kicsit.
S lőn, így lesz egy nőből ketyegő bomba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. február 9. 21:14 | Link

Lorelai K. Riviera
a véradomány ellenes

Nem veszem magamra a provokációját. Szemem se rebben. Ismét végighallgatom az előadást. Szeretem, ahogyan az emberek kiokosítanak engem olyan témákról, amikbe nyilvánvalóan mélyen beleástam magam, ha egyszer aláírásgyűjtés kezdeményeztem és beadványt írtam. Tisztában vagyok az ispotályok és a vérkészletek helyzetével. Tisztában vagyok én a világon mindennel, ami ezt az ügyet illeti. Meg akár bármelyiket. Tudom, milyen a gyógyítók helyzete, és hogy sakkozniuk kell, melyik betegre mi jut. Nos az én a fajtámnak semmi nem jut.
- A vér az egyetlen táplálékunk, és jelenleg csak úgy kaphatunk belőle, ha valaki ad nekünk magából vagy ha elvesszük. A varázstörvények az előbbit nem tiltják, de onnantól, hogy valakibe belemeríted a fogad, egyesek szemében máris bűnös vagy, másokéban meg egy hajszálra vagy tőle. Szerinted rendjén való, hogy egy lényt megvessenek azért, amit és ahogyan eszik, és még csak nem is biztosítanak neki más lehetőséget erre? - teszem fel kérdésem egyenletes, lágy hangon, megemelve közben szemöldökömet. Nem fér a fejembe, mi olyan nehéz ezen. Minden fajnak joga van az egészségéhez. Persze, a vámpír halhatatlan, ám ettől még, ha nem ihat, legyengül és elveszti önmagát. A nő szerint helyes, hogy nekem táplálkoznom vagy törvénytelen vagy megvetendő?
Ha ezt a javaslatot elfogadják, a fajtársaim már végképp nem hivatkozhatnak arra, hogy elkeseredésükben bántottak embereket, támadtak rájuk. Hiszen lenne más módjuk. Akár még szigorúbban lehetne fellépni ellenük. Mondanom sem kell, a többi vámpír pontosan emiatt nem rajong értem és a törekvéseimért. Úgyhogy igazából jelenleg mindenki ellensége vagyok. Viszont a helyzet az, hogy ez csöppet sem érdekel. Egyszerűen azt teszem, amit helyesnek tartok.
- Sajnálom, ha plusz gondot okozunk. - reagálok arra, amit mások életének megkeserítéséről mond. Szavaim félig szarkasztikusak, félig komolyak. Értem én, hogy már így is rengeteg és kaotikus az orvosok munkája. De azért remélem, nem jutunk el oda, hogy a betegeknek bocsánatot kell kérniük, amiért betegek, és a vámpíroknak, amiért léteznek és nem akarnak szomjazni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2015. február 16. 21:29 | Link

Adam Kensington


Azt hittem, továbbra is csendben marad majd, nem mond semmit és csak tűri, hogy én dühöngjek neki. Igazából még nincs is vörös köd az agyamon, csak olyasvalaki vagyok, akinek ha nem kell magában tartania a véleményét, nem rest megosztani azt. Még ha heves is voltam eleinte, még mindig úgy hiszem, Adamnek fogalma sincs róla, mennyire borzasztó dologra készül.
- Miért, ha elveszed a vérkészleteket az élőktől, egyesek szemében nem leszel ugyanúgy bűnös? Nem vetnek meg majd miatta? Főleg, ha nyilvánosan csinálod az egészet. - Kérdezem őszinte érdeklődéssel, fejemet oldalra biccentve. Nem vagyok túlságosan értetlen, de mit gondol, ezzel majd eléri az emberek szimpátiáját? Biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki így vélekedik a dologról, de speciel engem nem zavar, ha az öribarijából iszik, amíg nem előttem csinálja és nem nekem kell helyrehozni az eredményét.
- Nem muszáj gondot okoznod. Kérlek, Adam, fejezd be ezt! - Válaszolom enyhültebben, mert oké, kicsit naiv húzás, de úgy tűnik, mint aki nem gúnyból kér bocsánatot, hanem valahol tényleg sajnálja. - Az ellentáborról mindig megfeledkezel, pedig akármire böksz, a legeslegjobb ötletet választod ki a világot, annak is lesz ellenlábasa. Márpedig ha ezek között vannak rendszeres véradók, lehet, hogy többé nem jönnek majd, hiszen emberek megmentésére akarják adni a vérüket. Ezzel kizárod a "rasszisztákat" is a véradók köréből. - Vonom fel a figyelmet erre az aprócska tényre. Nem vagyok a vámpírok ellenzője, felőlem meglehetnek, amíg tőlem és a környezetemtől távol maradnak. De szerintem Adam nem mérlegelte eléggé ezt az egészet. Ezek komolyabb dolgok és hiába nézi csőlátással a vámpírok oldalát, nem iktathatja ki azt a sok hátrányt, amit ilyesmi vonzana magával.
- Értem én, hogy a jó ügy érdekében teszed, hogy neked és a társaidnak sokkal jobb lenne, de túl sok hátránya van. Nem éri meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 16. 23:34 | Link

Kiddo
A szökevény macska és az új srác... RolleyesRuha

Bólintok egy aprót, mert tényleg az volt, csak én a defenzor címet jobban bírtam. Persze ehhez többet nem tudtam volna róla mesélni, mivel nem sokkal voltam ebben okosabb mint ő. Még nem dugtam el semmit, így még nem ért tetten. Ezután rátértünk arra, hogy tudtam merre van a ház ahova beosztották akkor elmosolyodtam a hálálkodásán.
- Ugyan már, ez... - mosolyogva legyintettem. Valami olyasmit akartam mondani, hogy ez a dolgom, de az olyan lett volna mintha azt mondom hogy áh semmiség. Végül a Catben egyezünk meg, ami nem is rossz tekintve hogy ezt már megszoktam.
- Szuper! Akkor örülök a találkozásnak még egyszer, ha már mondtam volna. - nevettem fel, majd kitértünk arra, hogy ő az egyetlen Kornél akivel életemben összefutottam.
- Igen, te vagy és az, de nem vagyok magyar. Németországbanszülettem és élek eredetileg. - mondom neki és szórakozott pillantással tekintek a macskára.  A wifis dolog persze meglepett, na meg a megszólalás a fejlett nyugatra. Nevettem rajta egy jót, mert viccesnek vicces volt ha azt vesszük, hogy ahol ő volt ott volt, míg itt nem. Persze az eltátott száj és a meglepettség teljesen hamiskás volt, láttam rajta, de játszunk rá, ha már ő is megteszi.
- Aha! - mondom bólogatva – Meglepő mi? - mosolygok, mert nem bírok ilyen dolgokat sokáig komolyan előadni. Talán ezért nem jelentkeztem a színjátszósókhoz. A magyarázata miszerint harmadikos lesz nem elsős nem lep meg, vannak akik év közben jönnek ide, vagy az év végén.
- Az jó! Legalább nem kell elsőtől járnod. - mondom és érdeklődve nézek rá. Idősebb mint én, legalábbis ha harmadikos, akkor az.
- Tudtommal nincs a faluban net, illetve a mobilod sem fog működni. - bólintok ma már vagy negyedjére, de próbálom a tudtára adni hogy erre ez nem teljesen így működik, ahogy Angliában működött. De felhoztam neki a rúnázást, szóval... Ha akarja megtudja oldani, már ha ennyire fontos. A telefonfülkés megjegyzésemmel sikerül meglepnem, így semleges arcot vágva figyelem a kiakadását.
- Igen, egy telefonfülke. Én még nem használtam... mármint nem teljesen tudom hogyan működik ez az egész. - A fiúnak sikerül lenyugodni így nem kell tartanom attól, hogy jelenetet rendez vagy ilyesmi. Jó, a fiúk nem szoktak ilyet csinálni. A következő mondatához csak rázni tudom a fejem, majd egy nagy sóhajjal teszem le a macskát a földre.
- Sajnálom, nem viccelődtem. Bár az lenne... látom hogy fontos neked ez az egész netes dolog, szóval lehet a házvezetőd ezt jobban el fogja magyarázni, vagy találtok esetleg valami megoldást a problémára. Nem teljesen vagyok tisztában ezzel, tudod én levelet is egy bagoly segítségével küldök el. - szórakozott pillantással nézek rá. Ez volt az igazság, erre van a bagoly errefelé. A pottyantós vécés megjegyzése újra mosolyt csal az arcomra.
- Szerencsére azért annyira nem mentünk vissza a múltba de ahogy látom keresnünk kell valami megoldást erre a problémára. - mondom és körbepillantok. A macska eltűnt az éterben... Egy apró sóhajjal ingatom a fejem és nem indulok utána, hogy megkeressem. Majd megkerül, mindig ez van.
- Szóval, mehetünk? - kérdezem és újra őt figyelem érdeklődve. Ha még vannak kérdései persze mindenképpen választ fogok adni rá, végül is imádok segíteni, na meg kérdésekre válaszolni. Mondjuk kérdést feltenni annál jobban...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. február 17. 11:30 | Link

Lorelai K. Riviera
a véradomány ellenes

Nem érdekel az emberek szimpátiája. Soha nem leszünk szívesen látottak a halandók társadalmában. Nem dédelgetek ilyen elérhetetlen álmokat, nem kergetek hamis ábrándokat. A vérkészleteket meg nem elveszem, ahogy a betévedő sérültek sem. Hanem remélem, részesülhetek belőle, hiszen szükségem van rá. Ahhoz, hogy rendben legyek. Ezt azonban nem taglalom tovább, mert már elmondtam, ráadásul tudom, hogy amiről a nő beszél nekem, az úgy en bloc az emberek hozzáállása. Az meg sajnos ilyen. Nincs vele mit tennem. Csak közölhetem velük, én hogyan látom, aztán vagy egyetértenek, vagy nem. Inkább nem. Ezek után meg nincs más hátra, mint élni tovább világomat, olyan tisztességesen, amennyire csak tudom, még ha mások koránt sem tanúsítanak ilyen magatartást.
Na jó, nem bírok nem elmosolyodni. Sajnálom, nem megy. Még hogy elfeledkeztem meg nem gondoltam át. Annyira helyesek az emberek az ilyen felvetéseikkel. Elképzelése sincs, mennyire körültekintő voltam, ahogy arról sem, hogy a több száz év tapasztalatommal még ha hanyag vagyok is, sokkal több mindent vagyok képes számításba venni, mint ő vagy bárki a legjobb formájában. Apró mosolyom nem lenéző vagy fölényeskedő, csak amolyan rendben, hidd ezt nyugodtan, ha így kellemesebb és jobban igazolni tudod vele magad. Nyilván ő ezt nem így fogja venni.
- Az ispotályban mindenki nyilatkozhatna róla, vámpír kaphat-e a véréből. Az ellenzők egészen nyugodtan bevéshetnek egy hatalmas ikszet a nemhez. Tudom, az átkozódásaikat meg Önök hallgatják majd. Ezt sajnálom. - bólogatok nyugodt szavaim közben, nyílt tekintettel figyelve a harcias kis doktornőt. Döbbenetes, hogy fel sem merül benne, hogy a betegeit ugyanúgy számon kérje a létezésükért, mint most engem. Őket gondolom nem szokta győzködni, hogy nincsen szükségük a vérátömlesztésre vagy a vérpótlásra, és anélkül is tökéletesen meglesznek, és nem kéne itt csinálniuk a gondot a gyógyítónak azzal, hogy idejönnek. Remélem, más kisebbségekkel és kirekesztettekkel nem bánik így azért, hogy a gyűlölőik nehogy kevesebb támogatást adjanak a kórháznak vagy csúnyán nézzenek! Azt hittem, ezeknek az időknek már vége. Jó, nem, dehogy hittem. Ez örök.
- Már beadtam a javaslatot. - közlöm vele csöndes határozottan, hogy szerencsétlen ne könyörögjön itt nekem tovább a semmiért. Persze, akkor sem állnék le, ha még nem nyújtottam volna be a petíciót, így viszont már szinte esélyem sincs. Igazán fölösleges kérlelnie. A döntés immár a Minisztérium kezében van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. február 20. 22:15 | Link

Kornél
és persze Mazsika

Huszonkét nap. Volt már, hogy a plüsshód megsértődött Sárára és ezért büntetésből pár napra eltűnt a szeme elől. Volt, hogy egy hétre eltűnt, igen, megesik az ilyesmi, ha a szeszélyes kis akarnokok együtt élnek. De egy hétnél tovább sosem maradt távol. Így Sára már múlt héten elkezdte kiragasztgatni a hirdetését, hogy ha valaki látja Mazsit, az édes drága, hisztis hódocskát, szóljon neki, hogy Sára keresi. Vagy csak kapja fel és hozza oda neki. Azért még hálás is lesz, meg sokkal inkább célravezető, mint győzködni őnagyságát.
Mivel van pár diák, aki nem veszi komolyan a hirdetését és összefirkálják, vagy leszedik, időközönként cseréli. Jó, oké, hogy egy hódot keres, de neki ő a lakótársa, a háziállata. Tulajdonképpen az egyetlen élőlény, akit még sosem sikerült elveszítenie és talán most őt is sikerült elüldöznie. Ám ilyesmire nem gondol most, csak ábrándos tekintettel rakja fel az újabb képet Mazsiról a faliújságra. Úgy szeretné, ha tényleg megkerülne hamar, ábrándos sóhajjal időzik el rajta a tekintete, majd sétálgat még egy kicsit fel-le, hátha valaki, aki erre jár, visszatér az iskolába, megtalálja a kis plüsst. Bár a faluban is rakott ki szórólapokat, nem tudja, Mazsi milyen messzire tud eljutni. Messziről jött amúgy is, egy bagoly pottyantotta az ölébe, ki tudja, lehet, hogy megint feladta magát postán és már egészen máshol van.
De Sára akkor is meg fogja találni, ha törik, ha szakad!

***eközben a kastély bejáratától nem messze***


Egy aprócska, barna alak ül az út mentén, úgy látszik, fűszálakat számol éppen. Vagy egy kavicsot lökdös arrébb és követi. Nem tudni pontosan mi okból, miért csinálja, vagy miért nem, de más is hallatszik arról. Sírás, szipogás, jajveszékelés.
Bizony, plüsshódunk, Mazsika ücsörög itt, már csaknem két napja. Már lassan kezdi feladni, hogy valaha visszajut a kastélyba, pedig annyiféleképp próbálkozott már! De csak nem akar neki összejönni ez alkalommal. Ha egyszer visszamegy, megfogadta, többé ki se jön, vagy csak Sárával. Dacosan jött el, annál szomorúbb most, hogy ki van zárva.
Azonban most ismét itt egy reménysugár, nyugodtan sétál a bejárat felé, látszik rajta, hogy be akar menni.
 - Ahj, hajjajjj! - Sóhajt, majd sírja, és máris üldözőbe veszi, hogy véletlen belefusson, sírós hangon, sopánkodva támadja le szerencsétlen fiatalt. - Kérlek, segíts nekem, nem tudok bemenni a kastélyba! Ott van bent a gazdám, próbáltam én már bemászni, meg besurranni, de a manók is kidobtak egyszer, a bagolyházból pedig kiestem, jajj nekem, szegény fejem! Csak te segíthetsz rajtam, ajajajaj! - Sírja végül szomorú, melankolikus élettörténetét, mit sem sejtvén, hogy egy tindézser fiú szívét ez vajmi kevéssé fogja meghatni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. február 20. 23:26 | Link

Sári
és a legújabb tripem

Épp egy szokásos kinti kirándulásból tér vissza - az ilyen kirándulások alatt általában szépen és gondosan elvonul valami félreeső helyre, ahol semmilyen gyanús defenzor nem kapja el és kobozza el a cuccait, aztán a kedvenc időtöltésének hódol. Ehhez mérten most is úgy sétál vissza a kastélyba, hogy a hangulata mérföldekkel jobb, mint elfelé menet volt, a színek is kicsit élénkebbek és összességében szórakoztatóbbnak tűnik minden. Vagy legalábbis kevésbé unalmasnak.
Viszont az érzékelésén ez a fajta tudatállapot nem sokat javít, annyira nem, hogy amikor a plüssállat beleszalad, akkor majdnem sikerül benne felbuknia, de belerúgni azt biztos.
- Ő, bocsi, nem akartam. - Válaszolja gépiesen és reflexből, ránézve Mazsira, aztán a tekintete továbbsiklik a kastélyra. Ott egy kicsit megreked, egy-két másodpercig ugyanarra a pontra mered, ahogy processzál és felfogja, mit látott az imént. Hirtelen kapja vissza a pillantását a vinnyogó izére.
Megdörzsöli a szemeit.
- B****i, ez még tripnek is durva. - Beszélő plüsshódok, komolyan? Ezt el fogja mesélni Dwayne-nek, meg jobb lesz megmondani neki, hogy hagyja ezt az adag szendvicset, majd szerez másikat, mert túl fura dolgok jönnek elő tőle.
Leguggol a plüss mellé és megböki. Egy dolog, hogy mozog, az annyira nem lepné meg, de ez beszél is, mi a sz*r? Valahonnan ismerősnek tűnik. Fogja és felemeli, hogy megnézhesse közelebbről is.
- Kussolj már el, ajajajajok nélkül is értem, amit mondasz, nem tudsz bemenni, oké. - Sosem okozott problémát beszédbe elegyedni a flash-eivel, nem most fogja elkezdeni a "ha nem veszel róla tudomást, eltűnik" gyakorlatokat. Az emlékeiből sikerül előkaparni néhány plakát képét, amiket a napokban látott kiragasztva.
- Ja nem téged vesztettek el?
Egy plüssállattal beszélget, ó egen.
Volt már rosszabb is. Vállat vonva hóna alá csapja a kis cuccot és besétál vele a főbejáraton.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. február 22. 17:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. február 21. 00:40 | Link

Kornél
és mazsika


- Héééé, csináááá'sz?! - Sírja, nyafogja, nem létező fájdalmainak közepette. De tudja ám, hogy ennek fájnia kéne, ha nem lenne plüss, szóval Kornél gonosz volt, hát belerúgott! Egy plüssel nem így bánnak! A plüssöket szeretgetni és ölelgetni kell.
 - Hogy minek? Milyen nyelven beszélsz te? - Kérdezi értetlenül felülve, maga elé emelve plüssmancsait, oldalra biccentve fejét. Pedig nehéz volt megtanulnia emberi nyelven, most még valami mást is elvárnak tőle?
 - Hát te egy igazán modortalan fráter vaaagy! - Sírja még keservesebben, amikor Kornél csúnyán beszél vele, elkussoltatja. Hát nem szoktak ám vele így bánni!
 - Sárit akarom, vissza akarok menni Sárihoz, ő legalább kedves volt! - Sírja tovább, kapálózik, farkával lapátol a levegőben, vergődik, de Kornél csak felkapja és egyhamar a bejárati csarnokban találja magát.



Főhősnőnk közben már ott tart, hogy feladja. Unottan ücsörög, lógatja a lábát, szó szerint, miközben a homlokzaton egy igazán érdekfeszítő repedést figyelget. Igen, unatkozik. Sára nem szokott ilyesmit csinálni soha. Nem vár senkire, nem unatkozik, ő az a fajta, aki sosem áll meg, mert nem bírja huzamosan. Most is szenved. De ahogy a diákok elmennek Mazsi képe előtt, egyik sem kiált fel, hogy már látta valahol, hogy tudja, hol van.
Lehet talált magának másik gazdát? Sóhajtva áll fel, amikor is hall valamit. Ismerősen vékony, síró hangot, ami átharsogja a bejárati csarnokot. Ahogy arra fordul, látja, hogy Mazsi van ott, az ő kis Mazsikája, méghozzá egy srác kezében. Sára fejében pedig egyből megfordul a legrosszabb gondolat: vajon már mindig vele akar majd lenni? Vagy esetleg visszahozza?
Minden esetre határozott léptekkel indul meg felé, próbál küzdeni a szét-szétterülő, örömteljes mosollyal az arcán, de nem megy neki.
- Mazsi! - Kiáltja oda örömtelien, miközben az egyik elsőst könnyedén löki arrébb az útból, mert most bizony semmi nem állíthatja meg!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. február 21. 00:59 | Link

Sári
és a legújabb tripem

- Jaaa, jaa, jaa, igen, igazi modortalan fráter, egyetértek, igazad van. Igazi viselkedéselemző veszett el benned, hódolatom neked, fejet hajtok tehetséged előtt.
Ugyanazon a rezignált hangszínen, szinte oda sem figyelve kommentálja a nyifogást, nyavalygást és hisztit, amit az állatka levág, egyszóval minden együttérzést és beleélést teljes mértékben nélkülöznek a szavai.
Sára, aha, szóval egy Sárát kell keresnie, vagyis előtte egy plakátot, korábban nem igazán nézte meg figyelmesen, szóval az elérhetőség sem rémlik neki, hogy a megtaláló kit és hol keressen fel.
- Maradj már nyugton, a farkad a hátamat verdesi, rohadtul zavaró. - Esetlenül meglapogatja a cucc fejét. Na nem azért, mert hirtelen szeretetroham tör rá, hanem abban reménykedik, hogy ettől majd megnyugszik.
- Visszaviszlek a gazdádhoz. Jó csaj?
És ekkor hangzik fel a bejárati csarnokba érve a kiáltás a terem másik oldaláról, miközben egy fakószőke hajú, csinos lány indul meg felé, illetve, hogy pontosabbak legyünk, a kezében lévő hód felé.
- Jó csaj.
Jegyzi meg magának mellékesen, az előző vaktában elsütött kérdésére válaszolva. Megfogja Mazsit rendesen, készen arra, hogy hős megtalálóként vigyorogva a gazdája kezébe nyomja majd, amikor az odaér hozzá.
- Hali, akkor gondolom a tiéd, már épp készültem keresni egy plakátot, hogy hova vigyem. Odakint szaladgált elhagyatottan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. február 21. 12:44 | Link

Kornél
a kedves megtaláló

- Tényleg? Visszaviszel Sárához? De jó! Alig várom! - Még ha a simogatás-szerű mozdulat nem is hatott, ez a varázsmondat máris elmulasztotta a síró- és hisztirohamot, amit Kornél olyan hősiesen tűrt eddig, bár valljuk be, csinálhatta volna jobban is. A kérdésre pedig értetlenül néz csupán, nem tudja, hogy tulajdonképpen mitől lenne jó csaj. Mármint, szép, okos, ezt el tudná róla regélni, de nem tudja, hogy Kornél erre kíváncsi. Bár nem akkora probléma, hiszen a fiú hamar megválaszolja a saját kérdését.
- Sára! - Lelkendezik Mazsi szintén, amikor meglátja a rellonos szőkeséget, ahogy végigbaktat a bejárati csarnokon. Egy szerencsétlen elsős az útjába kerül, de nem sok vizet zavar, hamar arrébb kerül, akaratán kívül. A megkönnyebbült, elégedett mosoly ott ül az arcán, ahogy Mazsi hangját hallja tovább. Most már biztosan ő az, méghozzá egy srác kezében van, aki vigyorogva nyújtja neki. Ő pedig elégedetten öleli magához a plüsst, mint egy kislány, aki most kapta vissza a játékát... de hát pont erről van szó, nem? Na jó. Beszélő játék, személyiséggel, kicsit irritáló, de hűséges személyiséggel.
- Köszönöm, hogy visszahoztad. - Villant rá bájos mosolyt, de egyelőre mással kellene foglalkoznia. A kedves, zöld szempár pillanatok alatt változik szívdermesztően jegessé, ahogy a plüssre pillant és valahova a bájos mosoly is eltűnik.
 - Ne merj még egyszer ilyet csinálni. - Nem, nem kell fenyegetés, elmondani, különben mi lesz. Pontosan ez az a tekintet, amitől nemhogy a hős férfiak, de még  a plüsshódok szíve is megremeg, bátorsága inakba száll. De nem tart sokáig, a kis plüss máris szabad utat kap ismét. Sára ugyan nem fogja kisbabaként hordozni, bár Mazsinak kicsit ellenére van a padló, nem szól semmit. Nem mintha nem tudna, magában morog, hisztizik, de inkább nem mer most Sárával ellenkezni.
- Mivel tartozom neked? - Kérdezi végül, hiszen tök hálás, meg minden, annyira még ő sem szívtelen, hogy ne hálálja meg. Jön Kornélnak eggyel, ez tény. Márpedig ez a helyzet, sokkal, de sokkal jobb, mintha fordítva lenne és Kornél tartozna Sárának. Sárának sosem jó tartozni, jegyezzétek meg.

Kinézet ami elmaradt tegnap este
Utoljára módosította:Ombozi Sára, 2015. február 21. 12:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. február 21. 14:55 | Link

Sári
és a legújabb mégsem tripem

- Hát, megtartani nem foglak, az biztos.
Valamennyire azért megnyugtató, hogy mégsem a képzelete olyan beteg és csökött, hogy beszélő hódokat hallucinál a kastély elé. Ha mégis, elég durva lenne, hogy létező szőke lányoknak jósolja meg vele a nevét. Viszont a hód elhallgat legalább, ami a kezdődő felfájásának nagyon is jót tesz. Utálja a magas és sipító hangokat, pláne, ha azok még az általa elfogadhatónak vélt zajszint felett is vannak. Szabad kezének mutató és középső ujjával finoman masszírozni is kezdi a sajgófélben lévő halántékát. Akárkié is ez az izé, nagyon türelmes és vastag idegekkel bíró személy lehet.
Ahogy a felé közeledő lány félrelök egy elsőst, szórakozottan felszalad az egyik szemöldöke. Nocsak, ennyire azért nem sürgős, nem szalad el a plüsse, sőt, a jelek szerint épp olyan szorgalommal igyekszik visszajutni a gazdájához - a folyamatos sírás-rívásból kiindulva -.
A felszabaduló kezét hanyagul zsebreteszi, miközben végignézi a könnyes egymásra találást a hód és a szöszi között. Baromi szürreális jelenet, de így most pont illik a saját kis világába, nem zavarja különösebben. Tulajdonképpen egész szórakoztató.
- Nincs mit, ha nem akartam volna visszahozni, gyanítom akkor is ráugrott volna a lábamra, hogy behozzam magammal a kastélyon belülre. Elég akaratos hódod van. - És baromi hangos; de ezt már inkább nem teszi hozzá, örül a szerencséjének helyette, hogy a hős megtaláló szerepében tetszeleghet. Nem túl gyakori lehetőség ez, szóval most élni kíván vele.
- Nem tudom, nincs valami fix megtalálói díj? Pénz vagy egy kellemes randi a hangos hód csinos gazdájával, akármi..
Félszegen elmosolyodik és megvakarja a tarkóját miközben lesandít Sárára; még növésben van, de már most elég magas hozzá, hogy egy pöttöm szöszit azért túlnőjön.
- Teljesen önzetlenül hoztam vissza, szóval nem gondolkodtam olyasmin, minthogy mivel tartozol.
Ez hatalmas hazugság, mármint félig, mert a hód nyavalygása miatt fogta csak és hozta be, nem pedig azért, mert jószívű emberként belegondolt, hogy milyen lehet elveszteni valamit. Az baromira nem érdekli. Viszont, ha eszébe jutott volna kitalálni valami konkrét dolgot, amivel a lány szolgálhat, akkor minden bűntudat és lovagiasság nélkül behajtaná Sárán. Hát ez van, ez az ő sára sara.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. február 21. 14:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. február 25. 22:35 | Link

Szira
A büntetés...

A sokadik alkalommal kötöttem ki itt, vagyis ebben a helyzetben. Megbüntettek minket, mert egymásnak ugrottunk a lánnyal ami nem meglepő, ha azt vesszük hogy én lefogni, ő meg megverni próbált. Mindegy, a lényeg egy elég érdekes helyzet volt, amelyet az egyik prefektus nem nézett jó szemmel és elítélt minket, közös szolgálatra felsuvikszolni a padlót... Nem vagyok Hamupipőke és ez nem egy átkozott tündérmese. Ezek a mai prefektusok semmi értelmeset nem bírnak kitalálni, ráadásul Szirával közösen lettem takarítóvá kinevezve. Az elején úgy döntöttem hanyagolom a lánnyal való beszélgetést és az egyéb dolgokat, ám ahogy telt az idő kezdett unalmassá válni a felmosás, így ledobtam magam és a falnak dőltem lazán magam mellé ejtve a karjaimat egy nagy sóhajjal.
- Unalmas. - mondom inkább magamnak mint neki, de biztosan meg fogja hallani. Nem nézek felé. Nem kelek fel és kicsit sem dolgozom. Ha esetleg a prefektus jön ellenőrizni max leszid, én meg nézek rá és hagyom, hogy az a sok felesleges beszéd elsuhanjon mellettem. Nem igazán érdekelt az sem, ha ezzel újabb büntetést kapok, vagy a házvezetőm elé kíván cipelni. Ezzel sajnos már nem tudnak rám ijeszteni, sőt ezelőtt sem volt sok sikere az egésznek, ezért is gondolom úgy, hogy nem kell ezen sokat agyalnom. A lány felé pillantok, majd enyhén oldalra döntöm a fejem.
- Nem mintha nem élvezném,. Hogy veled kerültem egy társaságba, de komolyan nem tudtál volna várni, míg a prefektus továbbáll? - érdeklődöm, valószínűleg megint kihúzva nála a gyufát ezzel, de nem igazán érdekel. A múltkoriak után már azon vagyok, hogy másra sem vagyok képes, mint gyűlöletet ébreszteni benne magam iránt. Akkor meg nem mindegy mennyire haragszik rám? De...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 25. 23:19 | Link


Takarítós gönc


Nem csak én, már a prefektusok is unják, hogy állandóan összebalhézunk Kiliánnal akárhol vagyunk. Hetek óta nem láttam, szerencsére a csárdában és utána a játszótéren történt dolgok után nem loholt a nyakamban, nem is igazán láttam.
Aztán amikor összefutottunk, természetesen kötekedni kezdett, én meg megelégeltem. Szokásához híven nem akadt ki nagyon, de annyit pont elértünk, hogy valamelyik észrevegyen minket és a kiabálást. Hát szépen el lettünk küldve a bejárati csarnokba, mert hogy ilyenkor ott nagy a mocsok, takarítsuk össze.
Nem lett volna ezzel egyébként sok gondom, hogyha nem együtt raknak minket oda. Minél jobban igyekeztem nem odafigyelni rá az elején, annál jobban elvonta a figyelmemet a jelenléte. Egyszer majdnem hanyatt is vágódtam a kövön miatta.
Magamban morgolódtam amiért ennyire szemetek voltak velem, közben pedig térdeltem a fal közelében, a kefével súroltam az amúgy már csillogó követ.
A vállamon lecsúszó pulcsit feljebb húztam, hajamat fújtatva söpörtem ki a szememből. Direkt nem néztem Kilián felé, ő viszont megállt, ezt a hang megszűnésével állapítottam meg, na meg azzal, hogy nyomban meg is szólalt.
Ezzel még nem törődtem, hidegen hagyott a megjegyzése. Annak a kőnek csillognia kell. Ám egy kis várakozás után újabb duma hagyta el a száját amire ujjaim közül kicsúszott a kefe, szemeim kitágultak és értetlen pillantással néztem a falnak támaszkodó srácra.
- Mi van?! - mintha nem hallottam volna jól, úgy kérdeztem vissza. A válasz nem érdekelt, felpattantam, térdeim beleropogtak a mozdulatba, de nem érdekelt. - Fogd be azt a nagy pofázmányodat, vagy ledugom a torkodon a kefét - sziszegtem a fogaim között. Messze volt még a kiakadás-ponttól ez, de eléggé zavart, hogy még engem hibáztatott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. február 25. 23:33 | Link

Szira
A büntetés...

Ez az egész sikálós dolog egy akkora nagy marhaság volt, hogy szinte kedvem lett volna itt hagyni az egészet a lányra, ám a jobbik énem meggátolt benne. Így kötöttem ki a falnál és szóltam be neki. Nem tehettem róla, idegesített a dolog hiszen egész eddig őméltósága kénye és kedve szerint elkerültem még az étkezésre való menet közben is. Amennyire lehetett el is tudtam, de most sikerült összeakadnunk és rögtön ez lett a következménye, egy újabb büntetés. Azonban most nem úszta meg ő sem, így részben jobb részben meg rosszabb volt a helyzet. A lány a megjegyzésemet egy olyan mondattal tudja le, ami nevetséges a számomra, habár nem kezdek el hahotázni, inkább kimért és hűvös viselkedést mutatok felé, úgy ahogy az emberek nagy része felé szoktam. Ő maga mondta ki azokat a szavakat, ő kérte hogy kerüljem el, akkor most mit vár, kedvességet?
- Ha annyira jólesne hát dugd... vagy legalábbis próbáld meg, mert ha a közelembe jössz ki találom venni a kezedből és akkor megint elkezdesz velem csatározni, teljesen feleslegesen. Nem értesz semmit Szira. - mondom és felkapom magam mellől a saját kefém, majd feldobom a levegőbe, hogy a másik kezemmel elkapjam azt. Legalább lefoglaltam magam egy kicsit... Na persze, ha szándékozik erre jönni, akkor úgyis fel fogok innen kelni és megvédem magam, mármint Szirát attól, hogy megint ostobaságot csináljon. Tudhatná hogy velem nem sokra megy egy kefével, így a fenyegetőzése üres szó a számomra, de ez jelenleg lényegtelen. Újra megismétlem az előbbi mozdulatsort, majd felé pillantok és megszólalok.
- Amúgy ha ennyire derogál a jelenlétem hagyd csak rám. Nem egy büntetőt csináltam meg helyetted, már egész jól tudok bánni a kefékkel és az írásom is egészen olvasható lett. - mondom és felkelek, már ha eddig nem volt rá szükség. A kefét a vödörbe ejtem és a hajamba túrok körbepillantva. A prefektus még nem tért vissza, csak ketten vagyunk és senki más. Talán be fog dühödni a lány, ezért egy pillanatnyi rátekintést megengedek magamnak, várva mit lép...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 25. 23:58 | Link


Takarítós gönc


Megráztam a fejem, értetlenül horkantottam egyet. A feltápászkodást követően csípőre tettem a kezem és mint egy vénember, lassan nyújtóztattam ki az elgémberedett végtagjaimat. Szerettem volna normális hangvételben válaszolni neki, de az agyam szerintem nincs rendes összeköttetésben a számmal.
- Senki nem kérte, hogy szólj hozzám. TE ígérted meg, hogy békén fogsz hagyni. Nem egy meg nem két hétig kellene betartanod - flegmán, szájhúzással feleltem neki, azt el is engedtem a fülem mellett, hogy értek semmit. Miért jön mindig ezzel?! Dehogynem értek, értek mindent. Nincs jobb szórakozása, mint engem szívatni, ennyi.
- Nem lehetne, hogy csendben legyünk egymás mellett és ne szólj hozzám? - kissé nyugodtabb stílusban, komolyan kérdeztem tőle ezt már. Azért nem mondom, hogy nyugodt voltam, csak nyugodtabb, mint eddig. - Te most le akarsz rázni? - szemöldökömet felhúzva mentem hozzá néhány lépéssel közelebb, ahol már elég közel voltam ahhoz, hogy elérjem kinyújtott kézzel. Igaz, nem volt szándékomban megérinteni, nem is tudom, mikor érintettem meg utoljára. Nagyon régen lehetett. Mármint a múltkori szorításától eltekintve. Pedig gyerekként állandóan együtt voltunk, szerettem hozzábújni ha féltem, meg akkor is ha nem. Mára ez már nevetséges...
Kezeimet karba téve fúrtam kékjeimet a tekintetébe. Ezzel semmit nem akartam elérni, csupán figyeltem, vártam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. február 28. 16:49 | Link

Szira
A büntetés...

Nagy sóhajjal néztem a kefe után amit ledobtam. Kedvem támadt ráhagyni az egészet ahogy van és lelépni.
- Lehet megígértem, de ha egyszerűen kiprovokálod... - megindultam felé, a tekintetem komoly volt mégis tele gyűlölettel. Talán ebben a pillanatban olyat tudtam volna mondani vagy tenni amivel örökre megbántom, de a következő szavai lelassításra késztettek, újra semleges tekintettel méregettem a lányt, végül megálltam nem messze tőle. Az előző pillanat elmúlt... habár ha figyelt, talán rájöhetett volna, hogy ne játsszon a tűzzel... Nehezen fogom vissza magam, nagyon nehezen.
- Már megmondtam, nem hagysz nekem más lehetőséget. - feleltem és figyeltem a lányt aki egy kicsit összeszedte magát, egészen nyugodt volt a hangja. Valójában nem is a kérdés inkább ez állított meg. Talán most megbeszélhetném vele... Egy apró fejrázással válaszoltam és néztem őt ahogy közelebb jön, majd szinte karnyújtásnyira áll tőlem. Egy pillanatra megfordult a fejemben hogy magamhoz ölelem mint régen... De nem tettem. Álltam ott, nem mozdultam csak néztem rá. Érdekes pillanat volt, olyan mint négy évvel ezelőtt. A tekintetünk összekapcsolódott, néztünk egymásra... Talán percekig, de az is lehetséges, hogy csupán néhány másodperc volt. Végül megtörtem a közöttünk lévő kapcsolatot, a varázsát annak, hogy ennyire közel áll hozzám. A fejem elfordítva léptem oldalra, majd visszasétáltam a takarítócuccaimhoz. Észre sem vettem mennyire erősen szorítom ökölbe a kezeim... Még akkor történhetett mikor meg akartam érinteni, magam sem tudom. Mivel nem láthatta az arcom, így volt időm elrendezni magamban az érzést amelyet ez a pillanat okozott. Mikor újra felé pillantottam ismét az a Kilián voltam, aki pár perccel ezelőtt.
- Fejezzük be ezt az egészet és menjünk a saját dolgunkra... - ennyit mondtam csak. Ezután visszatértem a munkához, habár ha nem lett volna benne a buliban, akkor itt hagytam volna a munkát másra. Mit én súroljam ezt az átkozott helyet, vannak erre mások is...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 28. 18:01 | Link


Takarítós gönc


Nagyon éreztem a feszültséget kettőnk között. Ahogy rám nézett...tényleg úgy éreztem, hogy én provokáltam ki a viselkedését és egy másodpercig meginogtam, mármint nem fizikailag. Nagyon ritkán rám jönnek ilyen kis érzelmi rohamok, amikor el is felejtem, hogy mit tett velem. Szerencsére nagyon hamar visszazökkenek a "normál" kerékvágásba, az érzés emléke pedig fájóan vicces.
Tettem rá magasról, hogy a takarításnak még a tizede sincs meg, nem értem miért kellett ugyanarra a helyre beosztani minket. Na de ez is az én hibám, ki másé lenne, az én hibám az is, hogy megszülettem és nem egyedüli gyerek volt. Biztos, hogy ezért szökött el... Legalábbis anyuék ezzel magyarázzák, ami elég fájdalmas pont számomra.
Szinte vibrált körülöttünk a levegő, de nem a romantika miatt, hanem a feszültség, amit kiváltottunk egymásból, az a sok elnyomott érzés... Nem volt jó így állni vele szemben, felidézte bennem az első napomat az iskolában.
A szemezést mégis ő szakította meg, a tekintete hirtelen visszaállt. Legszívesebben a hátába tudtam volna rúgni a kijelentését követően, de nem tettem. Puffogva hátráltam a vödrömig, ott a hajamat a homlokomból kisimítottam. Hirtelen ötlet volt, ami ezután következett. Felemeltem a vízzel teli vödröt, egy nagy lépéssel közelebb mentem Kiliánhoz és hoppá, teeeljesen véletlenül a vödör tartalma az utolsó cseppig a nyakába és hátába zuhant.
- Kész - vontam meg a vállam ártatlan arcot vágva, szinte bociszemeket meresztettem rá. - Csillog-villog minden, kivéve Téged. Sajnállak - fogalmam se volt róla ekkor még, hogy mi fog következni, mit váltottam ki belőle a vizes támadással. Ennek ellenére álltam ugyanott, a vödörrel a kezemben. Ismét vártam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2015. február 28. 18:14 | Link

Adam Kensington


Látom, hogy a mondanivalóm nem hatja meg egyáltalán. Legalábbis biztosan nem olyan oldalán, amilyent szerettem volna. Amikor megjelenik az aprócska, legkevésbé sem hivalkodó mosoly az ajkain, mindent megértek. Elég az arcizomnak eme apró kis rándulása, hogy lássam, milyen nevetséges vagyok. Legalábbis abban, hogy feleslegesen koptatom a szám, nem azért, mert kiállok az igazam mellett. Nem tudom, megmondta-e már valaki ilyen nyíltan a férfi szemébe a véleményét, aki nem támogatója volt, fogalmam sincs. De nem is akarom tudni, nem lényeg ez most.
Hallgatom válaszát és én se bírom ki, megrándul az arcom. Az ajkaim apró, ironikus mosolyra húzódnak. Valahogy a hideg kezd el futkározni a hátamon ettől a hapsitól, amilyen türelemmel és nyugalommal áldozza fel magát, lesz a vámpírgyűlölők céltáblája. És ezt mégis miért? Némi vérért, amit máshonnan is megszerezhetne. De egy biztos, nem sajnálja.
- Ugyan, sajnálni? Nem sajnálsz te semmit... legalábbis kívülről egyáltalán nem úgy tűnik. - Gondoltam, csak úgy mellesleg, megjegyzem, hogy hiába mond ilyesmiket. A szavait alá is kell támasztani. Mégis, semmi erő nincs a szavaiban, talán csak aprócska elszántságot látok benne az ügy iránt. Nem élő. Nem szenvedélyes, nem dühös, nem heves, nem olyan, mint én. Lehet, hogy így sokkal többet hibázok, sokkal kevésbé tűnök tökéletesnek, de nem is akarok az lenni. Ilyen áron biztosan nem.
Amikor hallom, hogy már késő és beadta a javaslatot, akaratlanul is egy fáradt sóhaj hagyja el az ajkaimat. Nagyot nyelek, megszorítom a táskám fülét. Akkor is, ég a tenyerem, hogy lekeverjek neki egy nagyot vele, de felnőtt ember vagyok, nem így rendezem a konfliktusaimat. Mellesleg tudom, hogy úgysem mennék vele semmire, maximum nekem lenne kicsit könnyebb a lelkem, hogy kiadhattam magamból ezt a feszültséget. Viszont most makacsul lenyelem, minden ellenkezésem, ki nem mondott gondolatom. Lecsillapítom a bennem háborgó tengert, hogy nyugodtan pillanthassak rá.
- Sajnálom, hogy ennek így kellett történnie. - Mondom könnyedebb arckifejezéssel, minden erőmet összeszedve, nyitottan és kedvesen pillantok rá, elrejtem a jeges énem. Felszegett állal beszélek hozzá, büszkén, és mindenre értem. Azt is sajnálom, hogy beadta, hogy ő lesz az áldozata az egésznek, hogy nekem így kellett viselkednem. Sajnálom az egész eseményt.
- De, Adam... - Kezdek bele lágy hangon, halkan, végül azonban összezárom ajkaimat, megrázom a fejem, jelezve, hogy semmi, inkább hagyjuk. Kicsit megemelem a kezem, intek neki egyet, búcsúképpen. Nem, nincs több mondanivalóm, sajnos. Épp eleget győzködtem őt, nem szeretem feleslegesen hallatni a hangom.
Szóval megfordulok, mindkét kezemmel belekapaszkodok a táskám fülébe, hogy erőt adjon nekem, és már megyek is a bejárati ajtó felé. Kilépek, a hűvös szellő megcsapja az arcom és csendesen baktatok vissza a falu felé.
Ennek biztosan így kellett lennie?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 ... 23 ... 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint