36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 ... 27 28 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 16. 23:10 | Link

Ella

Szerintem az emberek nagyja mostanra talált másik útvonalat a lentebbi és a fentebbi emeletekhez, mert egyre kevesebben futnak neki az átjutásnak - nem baj, annál több hely marad nekem, ugye, csak rá kell venni magam arra, hogy felkeljek. Az előző húsz percben viszont aktívan rohangáltam és csúszkáltam a jégen, most pihenőidő van, a legnagyobb sportolóknak is szüksége van arra, hogy néha kifújják magukat. Csak ők nem húsz perc után fulladnak ki, na persze nem is olyan egészségtelenül élik az életüket, meg többször mozgatják át a tagjaikat. Mondhatnánk, hogy nyeszlett vagyok, de én jobb szeretem "mérsékelten izmosnak" mondani magam, sokkal jobban hangzik.
Hopp, valaki az esés után szétszórta a jegyzeteit is. Jegyzetek, vizsgák.
Nabasszus, tényleg, lesznek vizsgák is, vajon van értelme egyáltalán nekifutni? Nem igazán tudok rájuk készülni, tekintve, hogy semmi jegyzetem nincs az év közben leadott órákról, könyvet meg utálok olvasni, nem tudok rá koncentrálni elég ideig, olyankor valahogy minden sokkal, de sokkal érdekesebb. Esetleg abban bízhatok, hogy hasonló a tanrend itt, mint Angliában volt, abból, ami rám ragadt talán valahogy sikerülne átvergődni. Ha meg nem, akkor is mindegy, plusz egy év, jaj-de-rossz. Egy évvel később kerülök ki a nagybetűs életbe, egy évvek több időm van, mielőtt még nyakamba szakadna a felelősség, az önállóság, a kihívások, a döntéshelyzetek - már ha rá gondolok, akkor görcsbe rándul a gyomrom, és felbugyog bennem a "nemakarom" érzés. Az az igazi fanyalgó, kelletlen, húzódzkodó, cseppet sem felnőttes érzés. Nem, jobb nekem az iskolában, talán valamelyik évben bejátszom egy szándékos bukást. (Minden évben megbukni kicsit gyanús lenne, és ha jól sejti, akkor nem is igazán játszhatnám ezt meg anélkül, hogy ki ne tennék a szűrömet. Végzettség nélkül viszont mégsem lenne annyira jó lelépni innen.)
Hangos puffanásra kapom fel a fejemet, és az első, ami a látóterembe csúszik, az .. valami pirosasssnarancssárga... szóval piros. Én az alapszínekkel működöm.
- Ú, ez fájhatott. - Taps, taps, Kornél, egy lovag vagy. Kezdjük újra, először is ténylegesen felé fordítom a fejem, hogy felmérhessem, tényleg akkora-e a kár, mint a hang alapkán tűnt, de látszólag egyben van.
- Nemt'om, nem vagyok orvos. Fáj valahol?








Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. január 18. 10:12 | Link

Fekve Kornél

Most persze korholta magát rendesen. Kellett neki idejönnie keresni a bajt. Persze, ha mondjuk kiváló lenne jóslástanból, és előre látta volna, hogy bizony le fogja teszteli a fenéktűrő képességét a folyosónak, akkor is jött volna, bízva benne, hogy talán nem jön be a saját jóslata, szóval igazából se tapasztalat, se előrelátás nem lett volna elég, ha egyszer egy olyan folyosóról hall pletykát Ella, amelyen biztosan történik valami.
Persze nem feltétlenül gondolt arra, hogy az a valami fájhat is, főleg nem annyira, mint most, ahogy a földön ülve, mozdulatlanságba merevedve latolgatta esélyeit, hogy vajon lesz-e valaki olyan aranyos, hogy felcipelje a gyenguszra, ha netán neki ez nem jön össze magától.
A srác, aki hasonló helyzetben lehetett, legalábbis a fekvését elnézve, nem bizonyult túl segítőkésznek. Bár azt nagyon ügyesen észrevette, hogy Ellának fájt a leérkezés.
- Azt hiszem... bár a jég kezdi kicsit elzsibbasztani. Vagy lehet, hogy az az eséstől van?
Még néhány pillanatig ült ott mozdulatlanul, aztán megtámaszkodott, és oldalra fordult, hogy felnyomja magát. Felszisszent, és fájdalmasan grimaszolt, majd rögtön utána jót kacagott saját magán és szerencsétlenségén.
Aztán elindult szép lassan visszafelé a földön fekvő felé, és óvatosan leereszkedett mellé. Ám mivel a hátsójára való ereszkedést "auauauau"-val kommentálta, inkább hasrafordult, és úgy feküdt le a jégre.
- Így se sokkal jobb - nevetgélt.
- És te? Megmaradsz? Ha fáj valahol, csak szólj, van kéznél némi jég. - Lelkes vigyorgás, mert az persze nem hiányozhat.
Utoljára módosította:Szendrei Ella, 2015. január 18. 10:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 18. 16:22 | Link

Ella

Nem lenne túl jó, ha eltörne valamije, akkor végül is engem fognak felelősségre vonni vagy mi. Igaz, erre gondolhattam volna korábban is, mondjuk amikor kimondtam a nagy wasserrel készített vízplacsnira a halmazállapot-változtató varázsigét, de hát előre megfontolni nem szokásom a dolgokat.
Hát, legrosszabb esetben majd azt mondom, hogy nem én voltam, én csak így találtam itt ezt az egészet.. meg varázslóképzőben ez elég átlagos jelenség. agy legalábbis megtörténhet. A fejembe ilyesmi miatt nem fognak belemászni, az jobb helyeken törvénytelen. Csak jó lenne tudni, hogy Magyarország éppenséggel a "jobb helyek" egyik-e?
- Szerintem az nem eséstől van, ha meg tudsz mozdulni. Egy törött farcsonttal csak ordítanál, hidd el, tapasztalat.
Sok csonttörésem volt már, hála a gördeszkának, majdnem akkorát lehet zúgni ám vele, mint egy seprűvel kviddics közben. Na az a karrierem sem tartott sokáig, azzal raktak ki a csapatból, hogy "nem érezzük eléggé az elszántságot". Pffh, de hát az csak egy játék, mit legyek elszánt benne? Tök mindegy, hogy vesztünk vagy nyerünk, az ég világon semmi tétje nincs. Ahogy a pontversenynek is. Valahogy ezek sosem hoztak lázba, ami miatt eléggé utáltak is néhányan. Elismerem persze, idegesítő tulajdonság lehet, de ha nem érdekel, akkor nem érdekel, nem tehetek róla, nincs egy kapcsoló, ami egyszeriben beindítja bennem a versenyszellemet. Különben is, majd a valódi életben megoldja a problémáim? Mit tudom én, elkapnak az utcán, ki akarnak rabolni, én beállok a szuper harci állásomba és közlöm, hogy: "vigyázzanak uraim, suli alatt a házam három évben nyert házkupát, bármikor elbánok önökkel?"
- Csak rá kell pihenni pár percet, aztán jobb lesz. Én is.. stratégiai pihenőt tartok, előre megfontolt szándékkal. Pont így terveztem az egészet, nem simán elestem. - Szélesen visszavigyorgok rá, szerintem mindkettőnk tudja, hogy akkora hazugság ez, mint maga a kastély.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. január 18. 17:10 | Link

Fekve Kornél

Nem, nem ordított, az tény, és a fájdalom sem szúró volt, inkább tompa, sajgó, de még így is rettentően kellemetlen. Nem volt ugyan tapasztalata csonttöréssel, így a különbséget sem tudta volna megmondani még, ezért is kérdezte meg, hogy hátha más szemszögéből nézve egyértelműbb a dolog. Mondjuk, ha valamelyik tagja nem úgy áll, mint kéne, nem biztos, hogy ő észreveszi. Eddig csak össze-vissza ütötte magát (de azt gyakran), súlyosabb sérülést nem szenvedett, így minden alkalommal eszébe ötlött, hátha most épp súlyos, csak nem tűnik fel neki. Ki tudja?
- Ezek szerint neked sem tört el semmid - állapította meg nagy okosan.
Bár, ha így történt volna, és szerencsétlen ordítana, mint a fába szorult féreg, úgy Ella is hamarabb észlelte volna őt, és talán nem fut rá olyan lelkesen a jégre, hogy zakózzon egyet rajta. De persze nem kívánta, hogy a másiknak törött legyen valamilye, mert az gonosz dolog lett volna.
Ő pedig tartózkodott a gonosz dolgoktól, még le is feküdt a srác mellé, szolidaritásból, meg azért, mert még nem volt kedve továbbmenni. És hát, most, hogy megtapasztalta, tényleg olyan ez a folyosó, mint amilyennek leírták, már csak az érdekelte, vajon szegény másik áldozat mit kereshet itt.
- Most már ééértem - nevetett. - Tetszik a stratégiád, nagyon megtévesztő. Jól be is dőltem, mert egy pillanatig úgy tűnt, jól helyben hagytad magad. Amúgy ugye nem baj, ha csatlakozom?
Nem mintha igazi választási lehetőség elé állította volna, mert nem igazán érezte még késznek magát a távozásra, legfeljebb kicsit odébb szenved tovább. Nem gond, arrébb tudott csúszni-mászni, ha kell, a jég segít.
Utoljára módosította:Szendrei Ella, 2015. január 18. 17:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 18. 18:06 | Link

Ella

Ez még tök romantikus is lenne, mármint ő, én fekszünk egymás mellett és nézünk fölfelé. Lenne, ha ne sajogna még tompán néhány helyen a testem, és mondjuk az eget néznénk és nem a folyosó - no offense, kedves tervezők - meglehetősen egyhangú plafonját. Mármint csupa ismétlődő motívum, már a második pillantás után teljesen kiszámítható. De nekem sosem volt esztétikai érzékem.
- Ha el is tört volna, az ilyen rezignáltam tűrném. De.. nem, nem igazán. Egyben vagyok. Ahogy látom, végeredményben te is.
Megunva a heverészést, felülök a helyemen és törökülésbe rendezve magam leporolom a ruhámról a nemlétező koszt, és az esetlegesen ráragadj jégdarát, amit az esés súrlódása szedett fel. Mindjárt jobb. Kinyújtóztatom a tagjaimat, aztán lenézek oldalra.
- Látod, ez is csak azt bizonyítja, milyen jó vagyok. És...
Lenézek oldalra.. ha egy srác tolakodott volna ide, hogy jej, beszállhat-e, akkor tuti, hogy elküldöm, de azért ő mégiscsak lány. És nem tűnik sem karótnyeltnek, se különösebben idegesítőnek, szóval az első szűrőn átmegy. (Mintha egyébként olyan szigorú elvárásrendszer alá vetném azokat, akikkel napjában kommunikálok.)
- Naná, hogy maradhatsz. - Feltápászkodom, és az egyensúlyomat megtartva kinyújtóztatom a tagjaimat. Oké, tényleg nem tört el semmi és a szédülés is a múlté.
- Van kedved tesztelni, hogy épek-e még a csontjaid?
Azzal a kezemet nyújtva felé ajánlom fel a segítségemet a felkeléshez. Talán. ha nem nekifutással megyünk neki a jégfelületnek, akkor tovább bírjuk két lábon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. január 18. 21:11 | Link

Állva Kornél

A kiterült srác végül felhagyott az egyébként Ella által is preferált, rendkívül megtévesztő taktikájával, miszerint a földön fekve pihenjen egy kicsit, és felült, sőt, nem sokkal ezután odáig merészkedett, hogy fel is állt.
Ella egy rövid ideig még maradt, mert az ő természetesen szintén szándékos és előre megfontolt, valamint eltervezett borulása még kívánt némi pihenőt, és amúgy is jó volt kicsit még heverészni és lóbálni a lábait.
- Tanítanod kéne, komolyan. Mondjuk reptant. Megtaníthatnád, hogy essünk le kviddics közben úgy a seprűről direkte, hogy ne fájjon annyira, de úgy látszódjon, mintha az ellenfél lökött volna le, és taadaaa: büntető! Persze nekünk.
Miközben elméletét ecsetelte, egyedül maradt a földön fekve, de aztán egy segítő kéz került a látókörébe, amit a további lelkes vigyorgásával fogadott el.
- Auauau.. jól van, semmi baj, nem fáj ám! Direkt csinálok úgy, hátha megsajnálsz, és elhalmozol minden földi jóval.
Ő is talpon volt, először kicsit bizonytalanul, de aztán egész stabilan megállva a jégen. Természetesen tetszett neki az ötlet. Naná! Csak a normális emberek mennének egy ekkora taknyolás után a lehető legtávolabb a baleset helyszínéről, de Ella minden volt, csak normális nem. És szerette körülvenni magát olyanokkal, akik osztoztak a hülyeség ősi tudásában.
- És neked, hogy meddig maradnak még azok? - kérdezte széles vigyorral arcán, aztán persze belecsimpaszkodott az idegenbe (valahogy a nevek sosem kerülnek elő elsőre), és már rántotta is magával.
Utoljára módosította:Szendrei Ella, 2015. január 18. 21:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 19. 18:06 | Link

Ella

- Neem, nem vagyok biztonságos seprűlovas, mármint az egy dolog, hogy magamra nézve nem, de másokra sem.
Bár ez költői túlzás kissé, csak akkor közveszélyes a seprűkezelésem, ha felszállás előtt valamivel megpróbálom lenyugtatni a túlpörgő izgalmam meccs előtt. Mondom én, hogy nem véletlenül tettek ki a csapatból.
- Te kviddicsezel? - Nem mintha meglepne, láttam már meccseken terelőként is pöttöm, vékony lányokat, de a régi iskolában a csapatban inkább arra mentek, hogy masszívabb emberek legyenek, kivéve a fogót persze, akinél a leginkább számít a mozgékonyság.
- Milyen poszton?
Szélesedő mosollyal pillantok le rá. Vajon tudja, hogy ez olyan magas labda, hogy napszemüveget kell vennem ahhoz, hogy felnézve lássam? Felvont szemöldökkel húzom fel magam mellé, a derekánál megtartva, mielőtt elcsúszna. Az, hogy egyszer zakóztam egy nagyot, nem jelenti, hogy teljesen rossz az egyensúlyérzékem. Ha már erős nem vagyok, legalább ügyes legyek, gondolták azok, akik összerakták születésemkor az adottságaimat.
- Ssszóval szeretnéd, hogy elhalmozzalak minden földi jóval? - Ilyenkor szokott az jönni, hogy éles levegővételt követően megkapom, hogy milyen bunkó vagyok. A sokat sejtető kérdés és vigyor aztán meglepettbe fordul át, ahogy ránt magával tovább.
- Vááá, szólni ki fog?! - Sikerül megtartani az egyensúlyt és az egyik lábammal megkeresem a súlypontot, a másikkal pedig lököm magam én is tovább a jégen.
- Ki a szélére, aztán nekifutásból menjünk rá, mert itt túl nagy lendületet esés nélkül nem tudunk venni. - Előbb esünk pofára, ha a jégen kíséreljük meg a futást, nem lenne egy életbiztosítás.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. január 19. 18:35 | Link

Kornél

Ella kuncogott egy sort, mert persze rögtön vizualizálta fejben a közveszélyes seprűs képét. Az alak cikcakkban repült, és mintha pinballt játszott volna, sorra nekiment a körülötte repkedőknek és azok úgy potyogtak az égből, mint alma éréskor.
- Azt nem is mondtam, hogy repkedj - rázta meg a fejét. - Csak azt, hogy tanítanod kéne az esést. A lovaglást bízd a profikra.
Nem tudta persze, hogy miben is áll az alkalmatlansága, elvégre nem látott bele a másik fejébe, és az előbbi képzelgése nyilván némi túlzással bírt, de nem is igazán számított. Egy percig sem gondolta komolyan, amit mondott.
- Aha - bólintott a kérdésre. - Hajtó vagyok!
Miután ő is felállt, Ella az oldalára kerülő kézre pillantott, és az az újabb idétlen gondolata támadt, hogy a piros bőrlabdát is valahogy így kell megfogni, ráadásul ő maga a hajával egész kvaffos árnyalatú volt. Szóval most a srác lesz a hajtó, ő meg a labdája, és nincs más, mint kilőni!
Persze más kérdés, hogy Ella meglehetősen gurkósra vette a figurát, mert nem szépen nyugton hagyta magát vezetni, hanem úgy rántotta maga után szerencsétlen srácot, hogy az ismét majdnem elzúgott. De legalábbis meglepte az indulás, amit szóvá is tett, Ella pedig jót kacagott rajta.
- Hát nem én, az biztos!
Persze hallgatott a jó szóra, mert feleslegesen bénázni nem akart. Ha egy jókora csúszás után mégis elzúgnak, hát legyen, de ne úgy, hogy még el sem indultak.
Szóval kicsúszkáltak óvatosan a jégfolt szélére, ahol Ella elengedte a srácot, hogy kicsit rákészüljön a nagy attrakcióra. Ez nagyjából kimerült néhány apró kis ugrálásban, és a mellé kötelező vigyorgásban.
- Na, egyszerre, vagy külön-külön? - kérdezte. - Ha egyszerre megyünk, és mindketten ott maradunk, az mondjuk nem jó, mert akkor nem tudsz elhalmozni a földi jókkal.
Ami ugye fontos szempont volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 19. 20:25 | Link

Ella

- De ahhoz fel kéne szállni. Mint ahogy a küzdősportra tanítják az embert, akkor is A Mester megmutatja tudásának legjavát, hogy az ifjú padavanok lássák, hogy kell ezt tutin csinálni. Kell a vizuális input.
Arra meg, hogy a seprűlovaglást bízzam a profikra, csak egyetértően bólogatok, jobb is lesz, nem csinálnám megint végig azt, amit az előző iskolámban, inkább távol tartom magam a sportnak ettől a mágikus formájától. Majd izmozok a LoL-ban, ha sikerül majd heggeszteni valamit a gépre, mert nem létezik, hogy teljesen esélytelen a dolog. Majd spórolok mágikus mobilnetre, amit nem éget ki az iskola és környékének a védelme, rúnáztatok, akármi. Bár van egy olyan érzésem ezzel kapcsolatban, hogy a gatyám is rá fog menni.
- Na az tök jó, ahhoz tényleg jól jönne néha egy jól irányzott esés, persze csak akkor, ha vissza is tudsz ülni a seprűre aztán.
Egy fokkal hitelesebb lenne, mint amit a mugli fociban csinálnak, apámmal néha nézzük a VB-t, olyankor nem győzzük a strigulázni az átlátszóan és nevetségesen túljátszott, tragikus eséseket és "gáncsolásokat".
Nagy nehezen sikerül kivergődni a szilárd talajra, amit már csak ösztönösen is lemeózok a lábammal egy rövid toporgás erejéig. Miután megállapítottam, hogy igen, itt a talaj pontosan úgy viselkedik, ahogy kell neki, hátrébb sétálok, hogy meglegyen a hely a lendületvételhez.*
- Legyen érdekes, menjünk egyszerre, aztán csak lesz valami. Olyan nagy baj nem történhet, nem? Mármint...
Elnézek a jéggel borított szakasz végéig, próbálva nagyjából felmérni a távolságokat.
- Mire eljutunk a végéig, addigra le is lassulunk. Jobb esetben. Persze lehet, hogy nem, az elég nagy szívás lenne. Azon gondolkozom, ne tegyünk-e valami kipárnázó bűbájt a végére, akkor még a rosszabbik esetnek is vicces vége lenne.
Hatalmas láthatatlan párnákra leérkezni? Nanáhogy.
- Kviddicses vagy, tudsz ilyet, nem? Mármint az a varázslat megtenné, amivel a seprűket párnázzátok ki, hogy ne törje fel a feneketek. - Aztán vállat vonok, ez még mindig csak egy felvetés, én bevállalom párnák nélkül.
- De élhetünk veszélyesen is, kedves... - Összehúzott szemekkel nézek rá, és hirtelen rájövök, hogy mi volt eddig a hiányérzetem. A homlokomra csapok.
- Kedves... lány, akivel annyira bunkó voltam, hogy még meg sem kérdeztem a nevét. Én egyébként Kornél vagyok, nem árt bemutatkozni, mielőtt kámikáze akcióba kezdünk a jégen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. január 19. 22:41 | Link

Kornél

Vizuális input. Ellának mondjuk nem nagyon kellett ilyesmi, a képzelete kiválóan szuperált, talán kicsit jobban is a kelleténél. Így persze kicsit színesebben, és izgalmasabban játszódtak le a fejében a dolgok, mint ahogy most is elképzelt egy karatézó párost, amint repkednek mindenfelé miközben hadonásznak, és minden egyes ütést színes fények és szikrák kísértek. Jó volt ez így, kirajzolta jellegzetes vigyorát arcára.
- Még csak két meccsem volt, és eddig mindkétszer megúsztam esés nélkül - újságolta nagy lelkesen. - Igaz, az előtte való felkészüléseim közben többször lezuhantam, mert meg akartam tanulni hátrafelé ülve megülni a seprűt.
Egészen kiváló ötletnek tűnt az első nagyobb esésig. Igazából még utána is, csak elment az idő az irányíthatatlanul össze-vissza repkedő repjárgány kergetésével fél lábon ugrálva. Merthogy a másik lába épp fájt.
- Gondold el, mekkora technika - folytatta, miközben már a pálya szélén voltak, és a srác nagyban latolgatta az esélyeiket. - Az ellenfél azt hiszi, ha meglát, hogy arra repülsz, miközben meg nem is! És az őrző is azt hiszi, hogy távolodsz épp tőle, és nem figyel ezért rád, aztán bumm! Benn a gól. Bár azt még nem találtam ki, hogyan is kéne hátrafelé dobni.
Közben derékban kifacsarodott, próbált hátrafelé nézni, de persze nem annyira sikerült, mint az ideális lett volna egy jó rádobás érdekében.
Végül ott álltak a jégpálya szélén, készen a csúszásra, már csak a taktika megbeszélése volt hátra. Aztán jöhet a feketeleves.
- Kipárnázó bűbáj, ez jó, ez jó - bólogatott a felvetésekre reagálva, de aztán rámeredt a srácra.
- Na! Ezt úgy mondod, mintha a mugli autóversenyzők mind meg tudnák meguk szerelni azt a micsodát - nevetgélt. Persze a dolog nem egészen volt ugyanaz, és Ella fel is vette a kviddicses órát, de egy dolog tanulni valamit, és tudni is azt.
- Így sokkal érdekesebb lesz, majd meglátod. - Eldőlt a dolog, ha ő nem vállalja be, akkor legalább lesz valaki, aki segítségért szaladhat Ellának, na meg ugye a földi jók.
Aztán mielőtt nekiveselkedtek volna, kihallotta a srác hangjából, hogy mintha kicsit elkalandozna jelenlegi tervüktől. Szavait aztán mivel mással, vigyorral fogadta.
- Ó tényleg! - mondta. - Pedig már majdnem elneveztelek valahogy! De a Kornél megteszi. Olyan kornélos fejed van.
Mondjuk volt benne valami, lehet tényleg nem árt tudni, kivel készül az ember valami nyaktörő ostobaságra.
- Érj utol, és megmondom az enyém! - rikkantotta hirtelen ötlettel, majd nekilódult és rászaladt a jégre, karjait szétcsapva kezdett vitorlázni a síkos folyosón.
Még nem esett el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 21. 16:56 | Link

Ella

- Huh... az meredek. - Két vigyor közé betűzök egy not bad arcot is, én ugyan sosem próbálnék ki ilyesmit, annyira merész nem vagyok, de ki tudja, lehet, hogy a kiscsaj most mesélte el a következő évtized Vronszkij-műbukásának tervét, csak nem fogókra, hanem hajtókra "méretezve".
- Ha sikerült rájönni, akkor szólj, megnézném.
Magamtól annyira nem érdekel a kviddics, mármint nézni sem.. sok ember tőlem távol a levegőben dobál meg ütöget és próbál elkapni néhány labdát, én pedig az egészből csak el-elsüvítő színes pontokat látok. A focira is ráuntam, erre is könnyű volt az első év után. Mondhat bárki bármit, egy huszonegyedik századi Y-generációsnak több inger kell, hogy ne unja el magát, én is a minimum kételemes multitaskinghoz szoktam, meg látványos filmekhez, erős hangokhoz, néhány repülő seprű nem mozgat meg annyira, mint amennyire meg kéne.
- Egy autó megszerelése megy egy bűbáj kicsit más kategória, nem? De akkor kockáztassunk. - Úgy mondom, mintha én meg tudnám csinálni, de őszintén, mindig elég feleslegesnek tartottam azt a varázslatot ahhoz, hogy akár időt áldozzak rá, még ha lett is volna alkalom. Most bezzeg nem lenne felesleges! Késő bánat, most abból kell dolgoznunk, ami a rendelkezésünkre áll, és a biztonság az úgy látszik, hogy most különleges luxus, de egy szavam nincs, az én ötletem volt a pálya.
Megropogtatom a tagjaimat, mint aki nagyon rákészül a menetre.
- Azt meghiszem, meglesz a dolog misztikuma. Vajon elesünk? Ha igen, akkor melyik csontunk törik el? A lehetőségek tárháza majdhogynem végtelen.
Vagy inkább csak annyi, ahány csontunk van. Felszalad a szemöldököm arra, hogy már majdnem elnevezett, de a kornélos fejet azt mondták már máskor is, hiába, a szüleim legalább a névadást jól csinálták, úgyahogy. Már várnám, hogy majd szépen tisztességesen viszonozza a gesztust, és nekem is lesz hogy hívnom a "vörös" és a "te lányon" kívül, ehelyett egyszer csak elsuhan mellettem és már a jégen is van.
- HÉ, te! - Oké, a "hé, te" is egy alternatíva. Hasonlóan nekilendülök a mutatványnak, bár igyekszem úgy betájolni magam, hogy ne egyenesen mögötte legyek. Még a végén mi van, ha nagyobb a lendületem és hátulról nekicsúszom?
Már csak az alapvető testsúlykülönbség miatt is jó gondolatlan bizonyult a dolog, mert néhány másodperc múlva, már a lábaimmal kitámasztva magam és őrizve meg az egyensúlyt csúszom el mellette széles vigyorral, mutatóujjammal megérintve a vállát. Nem volt valami fair küzdelem, a nagyobb súly nagyobb lendületre képes.
- Megvagy. - Már csak egy napszemüveg kéne, hogy aztán ismét előrepillantva rendkívül menőn továbbsuhanjak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. január 21. 21:10 | Link

Kornél

- Egyelőre csak azt sikerült kitalálnom, hogy ne csináljam - vigyorgott még egyet elképzelésének ecsetelését követően.
Igazából nem is volt valódi komoly cselkifejlesztős szándéka a dologgal, egyszerűen csak akart valami olyasmit művelni, amivel jó eséllyel még senki sem próbálkozott. És hátrafelé repülni seprűn.. nos, ez olyan fajta őrültségnek tűnt, ami legfeljebb gondolat-szinten merülhetett eddig fel, és persze csak poénból, nem komoly szándékkal a megvalósítását illetően.
Mikor aztán mindketten készen voltak az indulásra, és természetesen szándékos vakmerőségből, és az izgalmak fokozása érdekében, és nem azért, mert egy egyszerű bűbájt nem ismertek, úgy döntöttek, hogy nem védekeznek. Mármint nem látják el párnázó bűbájjal a túlsó véget.
Ella aztán neki is lódult, és hosszú lábainak köszönhetően alaposan fel is gyorsult, mikor a jégre ért. Még hallotta, hogy a srác - azazhogy Kornél - utána kiált egy "hé te" megszólítást, aztán arcába vágott a menetszél, a jégről felszálló hideg levegő, és a folyosó faláról rákiabáló festmények zaja töltötte be fülét.
Némelyek biztatták, mások azt remélték lelkesen, hogy ismét elvágódik, és páran szóvá tették aggályaikat az épelméjűségével kapcsolatban. Ellának egyik sem számított igazán, úgy érezte repül, csak persze lényegesen lassabban, mint szerette volna, és sokkal kevésbé biztosan. Valahogy a lábai közé kapott seprűben jobban megbízott, mint a lába alatt csillogó jégben.
Aztán az egész odalett, mikor vállát apró bökés érte, Kornél pedig elsuhant mellette. Megelőzte! Na nem! Az meg hogy lehet?
- Jössz vissza!
Azon nyomban utána kapott, hogy visszarántsa, nem igazán gondolva végig ennek következményeit, mert bizony míg ő ezáltal előre, Kornél kissé visszafelé rándult. És bár egyébként nem biztos, hogy elég erős lett volna hozzá, hogy visszatartsa a srácot, a jégen aligha vetette meg biztosan a lábát.
Ahogy Ella sem, aki már érezte is, hogy csábítja őt a gravitáció. Jobb híján tovább csimpaszkodott áldozatába.
Utoljára módosította:Szendrei Ella, 2015. január 21. 21:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 21. 22:00 | Link

Hé, te!

Békésen siklom a jégen, mint egy balett táncos, csak kevésbé elegánsan, összeszedetten, nevetséges és szoros harisnyanadrág nélkül. Najó, egy balett táncos legfeljebb annyira hasonlít rám, mint egy veréb egy pelikánhoz. Nem igazán.
A szembeszél meglebegteti egyébként is rosszul fésült (vagyis egyáltalán nem fésült) hajam, meg egy kicsit össze is szűkül tőle a szemem. Hogy bírják a filmekben a lehajthatós tetejű autókban, mikor felállnak és széttárt kezekkel élvezik a dolgot? Mármint, hogy nem könnyezik be a szemük? Miért nem repül az arcuknak/megy bele a szemükbe egy bogár.. vagy miért nem nyelnek le egy bogarat véletlenül? Például én csak egyszer ültem motoron, akkor is azon a sután kinéző kis oldalsó kocsiban, akkor is csak azért nem ment a szemembe semmi, mert egy félfejes sisakot viseltem, ami takarta a szememet. A számat ellenben nem, szóval sikerült lenyelni valamit. Gusztustalan volt, de ha azt a szóbeszédet nézzük, hogy egy átlagos ember nyolc pókot nyel le életében alvás közben.. hát plusz-mínusz egy apró valami nem oszt, nem szoroz.
A festmények viszont igazán befoghatnák, az egyik sápítozó nyanya felé mutatok is egy elegáns nemzetközi jelzést, kezemnek feltartott ujjával, mellette elmenet. Nem érdekel, i'm fabulous. Ez a feel good érzés viszont nem tart sokáig, pontosabban épp addig, amíg nem sikerül beérni a csajt és be is előzni. Hoppácska, valaki nem szereti, ha beelőzik, mert már érzem is a karomra fonódó ujjakat. Szélesen elvigyorodom, és elönt a na ki a király érzés, amit aztán azonnal fel is vált a "fenébefenébefenébefenébeááááá" érzés, amint meginog a föld alattam (nyilvánvalóan a föld, nem én). Pedig előtte teljesen kézben tartottam a dolgokat, azok közül is elsősorban az egyensúlyomat.
- Dehogymegy... ÁÁÁÁÁÁ! Mit csinálsz?! Engedj el! - Megint csak nem túl lovagias, de ha egyszer látom, hogy ő mindjárt zakózik, akkor nekem férfiként ugyan miért lenne kötelességem vele együtt elesni?
Mindegy, már késő. A beletörődés lelki nyugalmával és kisimult arccal figyelem, ahogy a folyosó formái, vonalai és tárgyai teljesen másik szögbe csúsznak át, ahogy az én viszonyom is megváltozik a földhöz képest. Út közben még azt is van erőm felmérni, hogy én esek majd alulra.
Ofkorz, nekem fog jobban fájni, sosem találtam volna ki.
Egy nagy nyikkanással és egy puffanással érünk földet, és a lendület miatt még tovább is csúszunk néhány méternyit. Ha eddig nem szédültem, akkor most szédülök, a kezem gyanúsan fáj, majd szándékomban áll tesztelni törésre, amint gondolatban végigveszem, hogy milyen testrészeimet érzem egyáltalán ezután az esés után.
- Akkor nyertem?
Szorítkozzunk a releváns dolgokra.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. január 21. 22:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. január 21. 22:25 | Link

Kornél alul

Persze úgy alapvetően Ella nem volt az a versengős típus. Nem a győzelem érdekelte, hanem a szórakozás, ami elvezet odáig, és a kviddics csapathoz is ilyen szellemben csatlakozott. Jó mókának tűnt, és persze olyan életveszélyes marhaságnak, amit anyja még talán ennél is becsmérlőbben fogalmazott volna meg. Mindegy volt, hogy győztek-e vagy sem (persze azért a csapattársai kedvéért igyekezett az előbbit elérni), ő csak jól akarta érezni magát.
Akárcsak most. Jó móka volt rászaladni a jégre, és bizonytalanul suhanni, annak lehetőségét kockáztatva, hogy össze-vissza töri magát, és az csak a pláne volt a dologban, hogy a nevének megosztását Kornél győzelméhez kötötte. Nem mintha annyira titkolni akarta volna, egyszerűen csak így jött ki, és mókás volt így.
És most Kornél lazán beelőzte, ami megrövidítette a mókát. Mivel fogja tovább húzni, ha máris el kell árulja a nevét? Nem mintha különösebben elgondolkodott volna ezen, úgy tényleg, csak egy pillanat töredéke volt, ahogy utána nyúlt, és a srác minden ellenkezése ellenére belecsimpaszkodott.
Átsuhant az agyán, hogy ebből bizony így zakó lesz, de csak azután realizálódott benne a gondolat igazán, mikor belegabalyodva a másikba fordult vele egyet a világ.
Tüdejébe szorult a levegő, és furcsa, nyikkanó hangot hallatott, pedig nagyrészt sikerült elkerülnie a jeget, esését jórészt felfogta szerencsétlen Kornél, aki olyat puffant, hogy több portréalak "Úúúh"-zott, és elfordult, vagy a szeme elé kapta kezét.
- Aauuhuuhu - jegyezte meg Ella egyszerre grimaszolva és nevetve.
Félig a jégen volt, félig Kornélra borulva, egyik keze pedig beszorult a srác alá. Az egy picit fájt.
- Nyertél - vigyorgott az arcába mindennek ellenére. - Ella vagyok. És hát nyújtanék én kezet, de rajta fekszel.
Utoljára módosította:Szendrei Ella, 2015. január 21. 22:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 21. 23:29 | Link

Hé te Ella

Kell valami, amivel racionalizálom magamban, hogy miért engedtem ezt megtörténni, mármint, hogy miért nem mentettem inkább csak a saját irhámat, és próbáltam helyette mindkettőnket egyenesben tartani - sikertelenül -; erre meg félig-meddig megfelel, hogy "legalább győztem".
Nem túl életvidáman visszafintorgok az úúú-zó mázolmányokra, na persze nekik könnyű, sehol egy parányi kis fájdalomreceptor, ellenben velem, akinek nagyon is jól működik mind. Valami nyomja a gerincem, és csak reménykedni tudok abban, hogy nem mondjuk a természetellenesen kiálló medencecsontom az. Groteszk látvány lenne.
- Neked auu? Akkor én mit szóljak? - Utólag rájövök, hogy fájdalmasan kiabálni elfelejtettem (akkor szerencsétlenebbnek tűnnék, és általában elég kifizetődő, ha megszánják az embert) hiába, nem vagyok valami következetes. Utálom és tartok is a fájdalomtól, de ahhoz képest jobban bírom azt, mint úgy általában néhányak. Persze, ez nem is következetesség kérdése, attól még, hogy valaki elviseli, nem jelenti azt, hogy fenegyereknek kell lennie.
- Á, Ella, értem Ella, légy megtisztelve, valóban kezem-lábam törtem azért, hogy megtudjam a neved.
Mikor aztán mondja, hogy a kezén fekszem, összeáll a kép. Helyes, szóval nem a saját kiálló nyílt törésemen fetrengek, hanem csak az ő kezén, ez egy fokkal jobb kép, mint amit elképzeltem magamnak.
- Aha, hát akkor mindjárt felemelem magam, hogy kiszabadíthasd a kezed. Mindjárt, csak egy kicsit.. pihenek. Addig légy a vendégem.
Nem mintha már nem feküdne rajtam így is, de hivatalosan is megadom rá az engedélyt, miközben az egyik, működőképesnek ítélt (működőképes = mozog) kezemmel meglapogatom a hátát óvatosan.
- Őszintén, nem teljesen így képzeltem az első alkalmat, hogy lány feküdjön rajtam ebben az iskolában. - Most nyomorult vagyok és sérült, hátha megkímél a fizikai megtorlástól az obszcén megjegyzés miatt.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. január 21. 23:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. január 22. 18:05 | Link

Kornél alul

Nem volt épp kényelmes így feküdni. A jég hideg volt, a keze pedig nem annyira élvezte azt a szöget, melyben állt. De legalább folyamatosan zsibbadt elfele.
Ella mindeközben kitartóan - kissé ugyan grimaszolva még a fájdalomtól - vigyorgott Kornélra, narancsos-vörös haja a srác vállára borult, ahogy felette, félig rajta feküdve megtámaszkodott. Közben a festett alakok nem győztek szörnyülködni rajtuk, de ez a lányt a legkevésbé sem foglalkoztatta. Hogy ki mit gondolt róla, abszolút nem számított, vagyis.. talán csak egy esetben. De nem kalandozott el, zsibbadó karja, és az esés okozta tompa fájdalom a jelenben tartotta, és persze a srác szavai is, amiken szintén csak derülni tudott.
- Mélyen meg vagyok tisztelve, egész padlóra kerültem a megtiszteltetésben - szólt. - Illetve majdnem.
Elvégre a padló, és Ella között volt némi jég- és Kornél réteg is. Előbbi pedig nem nagyon mutatott egyelőre hajlandóságot arra, hogy ezen változtasson. Stratégiai pihenőt tartott, nyilván.
Ella erre megint csak élénk nevetgéléssel felelt.
- Ó, rendben van - bólintott. - Már úgyis alig érzem.
Persze nem a fájdalom enyhült, csupán lassan már annyira elzsibbadt a karja, hogy nem tudtak az idegpályái érvényesülni.
De ha már Kornél ilyen kedvesen felajánlotta, hogy a vendége lehet, lábát átvetette rajta, és kicsit jobban rámászott, le a jégről, mert az még mindig hideg volt, és nem akart felfázni a Rellon elleni meccs előtt. Nem mintha ne lett volna valami gyorsan ható bájital a gyengélkedőn ilyen esetekre, de Ella mindig is elkerülte a gyógyítókat, és ezt a jó szokását meg kívánta őrizni a jövőben.
- Ó, sajnálom! - szólt aztán színpadiasan, balját Kornél vállára téve. - De legalább elmondhatod most magadról, hogy extrém körülmények közt is próbáltad.
Persze csupán a fekvést. Arról volt szó elvégre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 23. 20:08 | Link

Ella

- Lány hanyatt még így nem esett tőlem. Vagyis nem pont hanyatt, de a zsűri elfogadja ezt a verziót is. Kilenc és fél pontra értékelem a performanszunkat.
A fél pont levonás azért jár, mert végül csak sikerült összetörni magunkat, bár abban még nem vagyok biztos részemről, hogy hol és mennyi csontom tört el. Az egyik kezem működik, az már biztos.
- Tényleg bocs, várj, megpróbálom. - Ennek ellenére nem mozdulok azonnal, mert jól át kell gondolni ezt a dolgot, mielőtt meggondolatlanul nekiállnék feltápászkodni, jelen helyzetben ugyanis inkább nem merek a szükségesnél nagyobb nyomást kifejteni semmire, főleg nem a vörös karjára. Még csak az kéne, hogy ha netán törött, akkor én törjem tovább.
Ha már törött karoknál járunk, a jobb könyökölnél gyanús a nyilalló fájdalom. Ugyan mozgatni tudom, de az érzés erősen emlékeztet egy zúzódás tüneteire. Na ezzel sem fogom feltolni magam.
- Csináljuk úgy, hogy először te emeled meg magad, amennyire tudod, hogy néhány centire fel tudjam nyomni csodás mindenségemet, te pedig ki tudd húzni a karod.
Kontextus nélkül ez valami borzalmasan hangozna. Kontextussal sem sokkal jobb, de pillanatnyilag ennyire igényes körülírásokra telik tőlem.
És amilyen szépen kifejtettem, Ella annyira jól rám is dől, mármint nekem annyira nem kényelmetlen, de neki némileg kérdéses. Szusszanva visszaejtem a fejem a jégre, a kezem pedig rajtafelejtem a vöröskén, nem tűnt úgy, mint akit különösebben zavart volna az előbb.
- Na jó, kicsit még rápihenhetünk a szabadulásra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. január 25. 00:47 | Link

Fekve Kornél

Habár nem volt egészen helytálló, hogy Ella Kornéltól esett hanyatt, elvégre első körben éppen fordítva történt, de aztán ő is kiterült, pontosabban ráterült a másikra, így elégedett volt a pontozással. Kilenc és fél! Az már valami. Igaz, hogy lehetett akár a százból is, de a Szendrei leányzó hajlott rá, hogy tízes skálában gondolkodjon, ahogy ilyen versenyszámoknál szokás.
Ha a karja nem bánta volna, már fel is állt volna fogadni az ovációt (bár a festmények csak kis része szórakozott jól rajtuk), de igazságtalan lett volna elvárni szegény fiútól, hogy ekkora zakó után felpattanjon ünnepelni vele. Mégiscsak felfogta az ő esését is. De azért Ella nem várt tétlenül addig sem, helyezkedett, és igyekezett nem beletérdelni semmi kényesbe, míg Kornél előadta a nagy tervet, hogy hogyan is tovább. Bár annyira nem tűnt sürgősnek neki.
- Pihenhetünk azután, hogy visszakaptam a karom? - Nem volt bosszús, csupán kicsit kezdte aggasztani a zsibbadás, amit a karja helyén érzett.
Kornélé még mindig a hátán pihent, ami nem zavarta, elvégre elég kicsi intim szférát tudhatott a magáénak, és ő maga is szívesen érintkezett másokkal, karolt beléjük, fogta meg a kezük, vagy épp esett rájuk.
- A csodás mindenséged szeretné mindkét kezem innen megtapasztalni - tette hozzá, miközben szabad kezével megpaskolta kicsit Kornél mellkasát.
Aztán úgy helyezkedett, hogy mindkét térde Kornél jobb és bal oldalán legyen a jégen, majd feltolta csípőjét, és szabad kezével is támasztékot keresett, hogy elemelkedjen annyira, hogy elég helye legyen a másiknak is mozogni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 26. 19:23 | Link

Ella

- Pfffhh.. - Felnevetek, igaz, némileg elhaló és kínlódó hang, de aminek ki kell jönnie, annak ki kell jönnie. Najó, a szövege nem olyan rossz, megérdemli, hogy visszaadjam neki a karját, ha már önkényesen bebitoroltam. Más kérdés, hogy ez a bebitorlás nem épp úgy alakult, ahogy terveztem, mert a tervek között mintha határozottan nem szerepelt volna csontrepedés és égető fájdalom a tagjaimban.
Sőt, ha már itt tartunk, tervek sem nagyon voltak.
- Egy ilyen ajánlatnak ki tudna ellenállni?
Főleg, ha még mellé fölém is térdelnek. Igyekszem visszatartani a minden bizonnyal elég idiótán festő vigyoromat. A festmények füttyögnek helyettem is, tényleg, egyáltalán mikor lettek a festmények olyanok, mint egy csapat ultra a fociVB első sorában?
Viszont így végre tényleg lett helyem annyira, hogy a jobban szuperáló karommal feltoljam magam, épp annyira, hogy Ella kiszabadíthassa a karját.. és nagyjából addig is bírom szusszal, mert amint érzem, hogy kikerült alólam a szerves objektum (aka - kar), már ereszkedem (esem) is vissza az előző pozitúrába. A sajgóbb karomat a másikkal a könyökénél fogva megfogom és felemelem, még nem színeződött el, de gyanítom, be fog. Megmozgatom a csuklóm.
- Szerintem zúzódott. - Közlöm tárgyilagosan. Mondays, meg sem tudom számolni, hányszor törtem már el valamimet, még csak seprűről sem kellett hozzá leesnem, elég volt kitalálni egy-két hülye figurát a gördeszkán.
- Milyen jó, hogy van kéznél jég, most pont jól jön. Addig csodás mindenségem várja a megtapasztalásodat. - Ó igen, a magyar nyelv tökéletesen megy, hajrá Kornél, végül is csak az egyik anyanyelved, nem muszáj jól beszélned.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. január 27. 19:22 | Link

Fekve Kornél

Kornél előbb kiterült, majd jót derült. Ella nem is igazán értette, min nevet, de azért vele nevetett, neki ehhez nem kellett komoly indok. A helyzetük jelenleg pedig abszolút megkívánta, hogy hangot adjanak örömüknek, hogy  így összezúzhatták magukat. Persze a lány könnyen volt, őt felfogta Kornél, és csak a keze volt szorult helyzetben (de az szó szerint), de már az sem sokáig.
- Na mi az, mi tetszik? - kérdezte vigyorogva, miután áthelyezkedett a soron következő manőverhez.
Alig félreérthető pozícióba kerültek így, ráadásul el sem tudott volna húzódni az alatta fekvő sráctól, amíg a keze alatta volt. A jégen térdelt, leggingsén, melyre shortot húzott, szokásos öltözéke gyanánt, átütött a hideg. Valószínűleg szegény srácnak sem lehetett olyan jó rajta feküdni. Bár, mikor az előbb belébotlott, akkor is épp így feküdt, csak akkor még egymaga. Talán csak Ella volt érzékenyebb a hidegre.
- Na hajrá! - biztatta.
És akkor végre enyhülést érzett, a nyomás megszűnt, és karja kiszabadult, és már el is slisszant eddigi börtönéből, a jég és Kornél háta közti résből. - Éljeen!
Nem azért, mintha irigy lett volna, de saját, tagjai már úgy hozzánőttek, és nem szeretett volna tőlük megválni. Így aztán örömmel fogadta zsibbadó karját, és jól megrázogatta-lóbálta, hogy visszatérjen belé az élet. És a fájdalom. Mert jött az is.
- Asszem' az enyém is - szívta a fogát, majd ígéretének eleget téve Kornél csodás mindenségére - vállaira - helyezte mindkét kezét, csípőjével pedig hátraereszkedett, rá a srácra.
- Megmaradsz azért? Mehetünk a gyengélkedőre? - kérdezte vidoran, mintha a legjobb buli lenne felkeresni a gyógyítókat, miután össze-vissza zúzták magukat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 29. 20:50 | Link

Ella

- Semmi, semmi. Illetve minden, kivéve persze a fájdalmat, de.. Vagyis mindegy, érted. - A fejemmel magunk felé biccentek, felhívva a figyelmet a meglehetősen félreérthető pozíciónkra, na persze felőlem bámulhat bárki, egyrészt sosem adtam mások véleményére, másrészt maximum mit látnak? Hogy egy szerencsés flótáson (ez lennék én) ücsörög egy vörös csaj? Ez nem olyasmi, amit az ember szégyellni szokott.
A vigyort pedig csak nem tudom letörölni az arcomról, legfeljebb egy-egy fájdalmas nyilallásnál a szenvedés fintora is fel-felsejlik a derű máza alól, de az is csupán néhány rövidke másodpercre. A jég sem különösebben zavar, tér van, megszokott, hogy hideg van, meg aztán.. majd később egy forró fürdő segít majd.
Hunyorogva nézek el a keze felé, mikor felszisszenve ő is megszemléli, ezek szerint akkor mindkét fronton kárfelmérés történik. Feldobnám én szívesen, hogy menjünk rögtön a gyengélkedőre, de hát éppen hogy csak helyet foglalt rajta, rontsam el a pillanatot?
Hja, az lesz, sajnos. A törött/zúzódott kar előbbre való a földi hívságoknál.
- Egy gyengélkedőt majd tényleg nem árt útba ejteni, ha választani lehet, inkább jól forrjon össze a csont, minthogy beújítsunk valami csálé elváltozást.
Szóval már az első két héten belül megismerem a gyengélkedőt, huh? Miért nem lep meg? Nem baj, legyen csak egy kis helyismeretem, magamat ismerve úgy is látogatok még el párszor arrafelé. Legalább csekkolom, hogy van-e csinos gyógyító vagy valami irritáló nyanya fogja belém diktálni a mágikus csukamájolajat.
- Egyeztessük a sztorit. Véletlenül sem azért törtük össze magunkat, mert verseny csúsztunk. Hanem éppen nagyon siettünk a.. egy vizsgára, például. És akkor történt a baleset. Csak, hogy legalább némi méltóságot megtartsunk. - Mondjuk sok presztízsem itt sincs még/már, szóval akár igazat is mondhatnék. Talán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. január 29. 22:32 | Link

Kornél

Mindent összevetve, nem volt ez olyan rossz. A karja fájt ugyan Ellának, és fázott a térde, de Kornél kényelmes volt, és éppenséggel visszataszítónak sem találta őt a lány, a remek mókáról nem is beszélve, ami ide juttatta őket. Szóval nem volt oka panaszkodni, és úgy tűnt, Kornél sem elégedetlen a sorsával. De azért csak nem árthat, ha helyre teszik őket, ha valamilyük esetleg nem úgy nézne ki, mint kéne.
Ella még rázogatta kicsit karját, miközben az alatta fekvő srácra sandított. Sejtelmesen mosolygott rá.
- Értem én, értem - mondta. - Szóval mazochista nem vagy. Pedig majdnem azt hittem, direkt vágtad hanyatt magad az előbb.
Most már, hogy karja szabad volt, felegyenesedhetett, így éppen derékszögben helyezkedett el Kornélon, mintha csak meglovagolná. No persze a srác kicsit sem emlékeztetett lóra, és egyébként is a hátán volt, szóval.. és félreérteni pedig nem kell a dolgot.
- Pedig csálén is jól mutatnál - nevetett rá, mikor Kornél önmagával való viaskodása után a gyengélkedőre szavazott a tovább fekvés ellenében.
Megfogta a srác egyik fülét, és visszahajtotta, majd másik kezével az orra hegyét nyomta el oldalirányban.
- Tessék, csálé, és mégis menő! - vigyorgott lelkesen, de csak míg nem kezdte el újraéledt karjában érezni a fájdalmat. Akkor aztán grimasz jelent meg arcán, ami kicsit csáléra húzta szája sarkát. - Na jó, mégiscsak menjünk gyengélkedni.
Felhagyott Kornél arcának molesztálásával, és oldalt lefordult róla, majd fájdalmasan nevetgélve és auzva lábra kecmergett, hogy aztán kezét nyújtsa sorstársa felé. Habár nem volt teljesen biztos benne, hogy a jégen egyensúlyozva sikeres lehet a manőver. A végén még megint jégre teszik magukat.
- Vizsgára? - kérdezte meghökkenve közben. Nem értette, miért kéne eltitkolni a balesetük körülményeit. - Pedig úgy megnézném a képét a gyógyítónak, mit szól hozzá, mit műveltünk!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 29. 23:13 | Link

Ella

- Ha attól még szimpatikusabb leszek a szemedben, akkor mondhatom azt is, hogy direkt volt.
Közlöm felvont szemöldökkel továbbra is széles mosollyal az arcomon. Na, jól van, társaságban még a kéztörés sem olyan drámaian rossz, mintha egyedül sikerült volna kivitelezni a bravúrt. Most pedig már ehhez hasonló beszúrásokat is meg merek kockáztatni, abból kifolyólag, hogy ilyen nyugodalmasan helyezkedik rajtam, különösebben nem utálhatott meg az elmúlt negyed órában (pedig egy zúzódott kart köszönhet nekem, szóval ez valahol igenis teljesítmény).
~Is?~ És akkor így szokták nekem mondani, hogy ne bízzam el magam, meg vegyek vissza az arcomból, amikor aztán ilyen önbizalom pushokat kapok, mint most Ellától! Azért, amikor a fülemhez, meg az orromhoz nyúl és elfordítja őket, egy-két gyors, meglepett pislogással bámulok vissza rá, elsőre nem teljesen értve a mozdulatsor koncepcióját.
- Aha, értem. - A befogott orrnak köszönhetően a rövid helyeslésem kap egy finom és elegáns orrhangú mellékzöngét is a teljesség kedvéért.
- Tudod, én már csak ilyen vagyok, mint a kaméleon.. bármilyen helyzetben tudom hozni a cool-faktort.
Ez persze tudom, hogy erősen sántít, de mondjuk úgy, hogy ezzel kompenzálok.. valamit, akármit. Nekem tulajdonképpen nincs semmi bajom magammal, tökéletesen ki vagyok egyezve minden egyes porcikámmal és tulajdonságommal, még akkor is, ha tudom, hogy azok nem feltétlenül a legpozitívabbak. Miután aztán Ella nekiáll két lábra vergődni, úgy döntök, hogy követem a példáját. A felém nyújtott kézre csak legyintek.
- Nem, köszönöm, inkább nem terhelném kezeid még tovább, megoldom magam is. - Enyhén a férfiasságomba tiporna, ha egy lánynak kéne felsegíteni, na. A fal mellé manőverezek, hogyha már a lábam alatt nem, legalább a kezem alatt stabil pont legyen.
- Jó, hát amíg helyrerakja a kezünket, addig tök mindegy, mit mondunk. Gyere, itt az ablakpárkány mentén meg lehet kapaszkodni.
Hiába nem rossz az egyensúlyérzékem, sérülten inkább nem produkálnám magam tovább a jégen.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. január 30. 02:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Laura Caradi
INAKTÍV


Life happens
offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 54
Írta: 2015. január 30. 00:02 | Link

Aaron E. Blake
-egy ünnepek előtti, pénteki napon-

Tolvaj. Mocskos Gollam, enyveskezű kis szemét! Nem egy túl izgága kiscsaj, de ha valamiért vérre tud menni, az a báránya. Olyan csinos kis gombszeme van, mint semmilyen más báránynak, a műbundája pedig fekete. Orlando, a latin macsó bárány! Latin kislánynak latin bárány dukál, nem? De nincs meg, nincs az istenért sem. Valamelyik simulékony kis zsebmetsző lenyúlta a táskája egyik rekeszéből, pedig általában nagyon figyel a holmijára. A nyomok ehhez a fiúhoz vezetnek –aki férfiszámba rangsorolódik inkább, de legalábbis úgy néz ki, túlesett a tejfelesszájúság tökkelütött korszakán-, hát persze, csak azzal nem számolt, hogy a szembesítésen nem mindenki beszéli az olaszt. Úgy tűnik, ez a férfi végképp elveszett a nyelvek útvesztőjében, mert az Orlando néven kívül aligha értett meg bármi egyebet. Na jó, talán a „Silenzio”-t. Talán!
Jobban megnézve ezt a nagyra nőtt orángutánt, egy pillanatra elgondolkodott, hogy talán kisebb hangerővel is indíthatta volna beszélgetésüket, aztán gyorsan emlékeztette magát, hogy tolvajokkal nem kell udvariaskodni, majd ismét megkopogtatta saját agyát, hogy semmi nem bizonyítja a bűnösséget. Végül egy újabb emlékeztetőnek hála arra is rájött, hogy az ártatlanság mellett sem szól egyetlen érv sem, vagyis… elég kedves-édesen mosolyog, mintha egy fogkrémreklám arca lenne. Mint Blend-a-Med kapitány, vagy valamelyik szuvasság ellenes hadnagya. Mi legyen, ó, mégis mit tegyen?! A magyar válaszból semmit nem ért, de az angollal már tud kezdeni valamit! Végre egy olyan nyelv, ami mutogatással kiegészítve megy. Erősen túlzunk, mikor azt állítjuk, hogy beszédképesen tud mondatot formálni az említett nyelven, de eddig még megértették az activity és szavak egyvelegét. Arca felderül egy pillanatra, majd az ő szemöldökei is összecsusszannak, kezét egy pillanatra visszahúzza, és belefog az angol verzió honosításába.
- Te állat vagy nálad! Tudod, Beeeeeeeee .- Halálkomoly arccal imitálja a bárány bégetését a szörnyű angol mellett azzal együtt, hogy egy pillanatra meginog, vajon nem-e egy birkát utánoz? Elvégre a bárány édesebb a birkánál Laura agyában. A birka büdös, a bárány ölelnivaló. Bárányokat számolunk, birkákat nyírunk. Tehát nem mindegy! Reméli, Aaron felismeri a nyilvánvaló különbségeket a birka és bárány között, másként hosszasan fogja taglalni –naná, hogy olaszul- az érdemi különbségeket. És az hosszú lesz. Naaagyon hosszú.
- Egyébként tényleg tolvaj vagy? - Olasz, nem jó választás. Gyorsan újrakalibrálja magát. - Öhh… Te őőő…. te viszel dolog séta? Tudod, Robin Hood, hussss? – A karjai úgy hullámzanak, mintha fújna a szél, vagyis huss, elszökik a tolvaj a szél szárnyán. Megy ez a mutogatósdi, csak akarni kell.
Utoljára módosította:Laura Caradi, 2015. január 30. 13:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. január 30. 19:10 | Link

Kornél

Az Ella alatt kiterült Kornél minden fájdalma ellenére folytatta a lánnyal a flörtölést, ami már önmagában is nagyon szórakoztató lett volna, hát még így, szóval a vöröshajú vidáman viszonozta a mosolyt.
- Nem ezen múlik, hogy még szimpatikusabb légy - mondta neki kacéran. - És a cool faktorodat hogy befolyásolja az alattad lévő cold faktor amúgy?
Jót derült saját kis szellemességén, de aztán jöhetett a lekecmergéses akció, és az azt követő - remélhetőleg sikeres - jégről való letámolygás is, hogy az a cold-faktor helyrebillenjen, meg ők is egyenesbe kerüljenek, vagyis inkább merőlegesbe.
Kornél persze adta a kemény gyereket, és nem fogadta el Ella segítségét, ami talán nem is volt rossz ötlet tőle, mert szerencsétlenje már a saját lábában is majdnem elesett, pedig csak kinyújtotta pracliját a srác felé. Ha megpróbálta volna felhúzni, lehet csak megint a földön kötnek ki, ezúttal talán fordított helyzetben. Habár az is nagyon vicces lett volna, belátta, hogy a testük annyira nem vágyik ilyen kalandokra, legalábbis biztos nem a kemény kőre fagyott kemény (és hideg) jégen.
- Ennek már mindegy - legyintett is a szóban forgó kezével, amit persze egy fájdalmas szisszenéssel kommentált, majd nevetett egyet saját hülyeségén. Ha eddig csak beütötte, most már talán meg is rántotta.
Kornélt követve csúszkálva-egyensúlyozva, majd az ablakok mellett megtámaszkodva indult le a jégről. Nem mozogtak túl magabiztosan, de legalább mozogtak, szóval olyan nagy bajuk nem eshetett.
- Szerintem mondjuk azt, hogy seprűs üldözésben vettünk részt, átkokat lődöztek ránk, de mi viszonoztuk a támadásokat, hősiesen száguldoztunk, majd utolsó erőnkkel még épp le tudtunk itt zuhanni. Egy kicsit összetörtük magunkat, de legalább megmenekült a világ! Vagy legalábbis a falu. Na? Így se nem vizsgáról elkésők, se nem bolondok nem vagyunk, hanem hősök! De üldözők helyett lehetett a nyomunkban sárkány is, az még menőbb...
Annyira lelkesen magyarázott, hogy egy pillanatra elbambult, ami épp elégnek bizonyult ahhoz, hogy kicsússzon a lába alól a talaj, és előreessen, rá szegény Kornélra. Megint.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 30. 20:13 | Link

Ella

- Semennyire. The cold never bothered me anyway.
Nem tudom, hogy mennyire érti az utalást a másik, de legalább fel vagyok készülve arra is, hogy egyáltalán nem, korábban is egy rakás aranyvérűvel és mugli világtól távol nevelt varázslóporonttyal voltam összezárva, szóval a furcsálló tekinteteket a mugli popkulturális utalásaim miatt már fel sem veszem. Megtehetném, hogy abbahagyom, de ezek csak úgy kiszaladnak a számon, nem tehetek róluk. Lehet, hogy egy aranyvérűnek nem, nekem viszont az életem részét képezik ezek. Nem túl fair a varázslóvilágtól, hogy a mugli származásúaknak semmivel sem kedveznek, holott mi is ugyanúgy a társadalmuk részei vagyunk, annak ellenére, hogy nem az ő középkori technikai eszközeik között nőttünk föl az első tíz évünkben. Persze-persze, ott a mágia, de én a mugli tudományokat és technikát becsülöm annyira, mint a mágiát, elvégre.. a varázstalanoknak nem volt ott a varázslat és a mana szövedékes hálója, hogy boldoguljanak, így az eszükkel oldották meg és pótolták. Szerintem ez menő.
Miközben igyekszem megkapaszkodni és minél nagyobb biztonságban kiérni a biztonságos terepre, hallgatom Ella javaslatát. Az biztos, hogy sokkal kalandosabb az enyémnél, a csaj biztos arra utazik, hogy sokkoljuk vagy szórakoztassunk a gyengélkedő népét. Az utóbbi esetemben is beválik, vigyorogva fordulok hátra felé.
- És kik? Sötét mágusok, akik az életünkre törtek, miután a faluban keresztbe tettünk az évszázad alvilági üzletének?
Reális, Bogolyfalva pont olyan helynek tűnik, ahol fű alatt ilyen hatalmas dolgok történnek, egyenesen a világ közepének mondanám az apró kis falut, csak jól titkolják. Azonban a gondolatmenetem végére sem érhetek, mert Ella egy nem várt mozdulattal lendül felém. Az első pillanatban felmerül bennem az a naiv gondolat, hogy szándékosan csinálja, de az arckifejezése se  épp arról árulkodik, hogy előre eltervezett lenne.
Nagyon mit tenni már nem tudok azon kívül, hogy csak még inkább igyekszem megkapaszkodni a fogódzómba legalább elesni ne essünk el még egyszer, így a lendület a föld helyett az ablakpárkánynak visz neki. Lesz deréktájon is egy lila csíkom, de nekem már úgy is mindegy.
- Megvanmegvanmegvan, tartom magunkat, nem estünk el! Ez egy javuló tendencia, egyre jobbak vagyunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. január 30. 21:01 | Link

Kornél

Nem, Ella nem látta a Frozent, sőt, igazándiból az utolsó dízni mese, amit látott, a Lilo és Stitch volt, az is vagy tíz éve esett meg, és már csak arra emlékezett belőle, hogy neki is kell egy űrből jött szuperkutya.
- Jó neked, én kicsit fázós vagyok - dünnyögte válaszképpen, mielőtt útnak indultak le a jégről.
Persze közben tovább folyt a csevej, a Szendrei lány nem akart egy unalmas mesével beállítani a gyengélkedőre, elvégre minek törték össze magukat, ha nem azért, hogy e lehető legtöbb mókát profitálják belőle? És az ilyesmibe az utómóka is beletartozott. Ha majd már ismerni is fogja a javasasszonyt vagy gyógyítót a gyenguszon, akár célirányos balesetekbe is keveredhet a szórakozás kedvéért. Egy-két csontot érdemes feláldozni a móka szent oltárán.
Kornélnak ráadásul láthatóan tetszett a felvázolt történet, csak aztán kicsit félbemaradt a tervezés, mikor a lány előreborult. Már gyakorlottan kapálózott, és tátotta el a száját egy jaj-ra, és ezúttal Kornél is felkészült az ütközésre.
Ella elakadt benne, megragadta, lába kicsúszott alóla, és úgy lógott szegény srácon, mint valami döglött hal.
- Jajjajj - jegyezte meg, mert bár nem vágyott rá nagyon, jobb lett volna túlesni a dolgon, és nem az elesés és el-nem-esés közt ingázni. Reménytelenül kapaszkodott, Kornél pedig a párkányban.
- Asszem' nem kellenek ide sötét varázslók, rátörök én az életünkre egymagam is - nevette végül el magát, tovább csimpaszkodva. - Kapaszkodsz..? Felhúzom magam.
Nem várta meg a választ, mert már nem volt rá ideje, hisz vészesen csúszott lefelé, így aztán felhúzta egyik lábát, és megvetette a jégen, majd továbbra is Kornélban kapaszkodva felhúzta magát a kissé bizonytalan helyzetéből, rá a másik hátára.
Persze nem mászott rá, bár legszívesebben így szabadult volna a jégről, mert most már kicsit kezdte kevésbé élvezni a rajta tartózkodást. Az még jó, ha csúszik, de ne legyen ilyen hideg!
Utoljára módosította:Szendrei Ella, 2015. január 30. 22:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 30. 21:34 | Link

Ella

Nem vagyok erőember, ha nem lenne miben megkapaszkodni, akkor már megint régen a földön lennénk, így viszont jobbak az esélyeink a talpon maradásra, hogy egy egész, stabil ablakpárkány a rendelkezésemre áll kapaszkodni. Az sem ártott, hogy most már félig-meddig felkészültem az ilyen manőverekre - ha egyszer elestünk, akkor jó eséllyel ismét el fogunk.
Egy kínlódó nyögés kiszalad azért a számon, amikor az esés után a lány teljes súlya hirtelen rám zuhan, még ha nem is jelentős súlyról van szó. Mindenki megroggyan kicsit, ha egyszerre zuhan a nyakába 40-50 kiló.
DE!
Nincs sok hátra!
Ha beledöglök is (amire jó esély van), kivonszolom magunkat a "partra", menni fog. Erre a gondolatra a kínlódó fintort ismét felváltja a jókedv, mert hát... ez annyira drámaian hangzott. Mintha nem is arról lenne szó, hogy hülyék voltunk, eltaknyoltunk párszor a jégen, aztán lefelé jövet sem tudunk probléma nélkül megtenni cirka öt métert.
- Oké, húzd, tartom magunkat, meg tudjuk csinálni, Ella, kitartás! - Biztatom nevetős hangon, aztán az utolsó mozdulatoknál már segítek neki egyensúlyba billenteni, és jó "szülőként" kézen fogva elvezetem az utolsó métereken, ha engedi.
A stabil talajon aztán térdre rogyok és teátrálisan egy nagy cuppantós csókkal köszöntöm a szárazföldet, persze kihagyva azt a részt, ahol tényleg megérintem a talajt a számmal.
- Megmenekültünk! És akkor most irány a gyengélkedő. - Ellára nézek, aztán előre és határozottan megindulok.. ez a határozottság nagyjából két lépésig tart, aztán megtorpanva megint a lány felé fordulok, megvakarva a tarkómat.
- Merre is van pontosan a gyengélkedő?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. január 30. 23:22 | Link

Kornél

Ismét talpon! Legalábbis egyelőre, és bár jó móka volt kiterülni is, most már kezdett kellemetlenné és ami nagyobb baj, unalmassá válni. Ella szerette a változatosságot, ezért nem akart megint Kornélra esni, az a minimum, hogy ezúttal ő legyen alul, ha már földre kerülnek.
De a srác jól megkapaszkodott, és Ella is sikeresen belé csimpaszkodott, szóval úgy tűnt, van remény, hogy még lekerülnek a pályáról egyben, ha nem is teljesen épen, és nem a személyzetnek kell majd lekaparni őket a jégről.
A Kornélon lógásnak azonban volt egy-két problémásabb részlete. Attól most eltekintve, hogy szegény majd belepusztult, hogy az amúgy nem túl súlyos egyéniséget a hátán kihúzza a csúszásmentes talajra, és közben hangot is adott a tagjaiba nyilalló fájdalomnak, Ella azt a kezét is bevetette a kapaszkodáshoz - elvégre csak az a kettő volt neki - amit jól beütött. Más szóval neki is fájt az utolsó egy-két lépés, még ha nem is küzdött érte különösebben. De lelkesen szurkolt Kornélnak, hogy ne essen össze, az is számít azért, nem?
Végül csak megmenekültek, és Ella is lelkesen megpaskolta a folyosó kövét örömében (a fájós kezével persze, meg a sok eszével), meg persze azért, hogy nehogy csak Kornél köszönje meg a járólapnak, hogy ott van végre a talpuk alatt, hanem ő is. Hátha később még emlékszik rá a kő és lesz olyan aranyos, és nem csúszik ki alóla, ha valaki rókát tesz rá, mert rossz reggele van, vagy csak leönti töklével, mert rájön, hogy mégse finom az, hiába issza mindenki más.
Persze, hogy elkalandozott máris, inkább, minthogy a fájdalomra koncentráljon. De előbb-utóbb vissza kellett térni a valóságba, hiszen nem volt egyedül, és nem is Keith-szel volt. Egy pillanatra még azért elkalandozva maradt.
- Mi? Ja! A gyengélked... öööö, fogalmam sincs. - Pedig tudta, vagyis egyszer már tudta, de most elfelejtette. Illetve nem tudta, innét hogy kell arra eljutni.
Megrántotta vállát, derűsen odalépett Kornélhoz, és belékarolt. Ezúttal a jobbik kezével.
- Azt hiszem, erre. De ha mégse, előbb-utóbb csak belebotlunk, nem? - Azzal már húzta is magával, hátrahagyva a csúszós folyosót és annak minden örömét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. február 1. 21:21 | Link

Mat Filips

Ideje volt. Mármint annak, hogy tiszteletemet tegyem a szerkesztőségben. Hiszen az elmúlt hetekben ezt is elhagytam. Azért a levelekre természetesen válaszoltam, ennél többre viszont nem voltam hajlandó. Egészen mostanáig. Pedig vár rám egy cikk összedobása is, aztán meg jöhet a többiek írásainak átnézése. Mivel ha valamibe belevetem magam, azzal gyorsan és hatékonyan végzek, ha úgy akarom, így ez sem okoz nagy gondot. Naplemente után jöttem ide, kora estére megvagyok mindennel.
Ahogy kilépek a folyosóra, felnézek a festményekre. Biccentek egy-egy engem üdvözlő alaknak. Aztán ahogy haladok bakancsos lépteimmel, az egyik kép előtt megtorpanok. Azon ugyanis a szokásos táj helyett nincs egyéb, mint valami örvényszerű színkavargás. Körbenézek a folyosón. A festményeket leszámítva egymagam vagyok. Éppen csak közeledni hallok valakit. Visszatekintek a fura jelenségre és elé sétálok.
Tudom, hogy ezt a helyet a Fejetlenség Folyosója néven emlegetik. Minden alkalommal, mikor erre járok, érzem is a kisugárzásán, hogy bizarr egy szeglete a kastélynak. Eddig azonban részemről nem tapasztaltam semmi rendellenességet. Jó, ez nem teljesen igaz. Több diákot láttam már a saját lábában elesni, tanárok jegyzeteit szimplán szanaszét hullani, azonban nekem még nem kellett szembenéznem semmi különössel. Igazából most sem kéne. Mehetnék tovább. De nem fogok. Érdekel, mi lehet ez. Kezemet a falra teszem a festmény kerete mellett, és közel hajolok, napszemüvegem sötét lencséje mögül figyelve az örvénylő képet.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 ... 27 28 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium