A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691149#post691149][b]Révész Kornél - 2017.07.17. 15:33[/b][/url]

- Nnna, megszívtátok. Végre nem nekem kell szenvedni! - Félig tele szájjal magyaráz egy ötödikes párosnak, akik épp lámpalázasan készülődnek a nagy táncra, showra, amikor mindenki árgus szemekkel csak őket bármulja, hogy mikor fognak már végre elesni. Egyébként a srác meglepő, már-már emberfeletti ügyességről és egyensúlyérzékről tesz tanúbizonyságot, na nem azért, mert szabadidejében tizenévesen világsztár légtornász, hanem abból kifolyólag, hogy halandó ennyire megpakolt ételestálat nem képes egyben tartani úgy, mint ő. Van ezen minden a hagyományos nyárstól kezdve a kaszinótojáson át a kétszersültig. A bámészkodónak az lehet a sanda gyanúja, hogy képes volt mindenből felhalmozni egy kicsit, ami az asztalon látható. Tök sima póló és viseltes farmer, csak azért nem fordították vissza a kapuból, mert tőle már mindenki megszokta, hogy Kornél egyszerűen ilyen.
Örüljenek, hogy nem töktotál meztelenül, derekán egy felfújható sárga csibés úszógumival slattyogott be, mint egy nem túl tiszta pillanatában elsőre eltervezte. Szóval egyik kezében a tál, a másikban egy nyárspálca, amiről már félig leette a falatkákat, azzal gesztikulál, mint egy rosszul szituált, részeges karmester.
- De chill, tök hamar túllesztek rajta, és csak pár napig fognak beszélni arról, ha nem sikerült tökéletesen egy lépés. - Révész Önbizalomtréner Kornél, aki vagyok... ugye. Persze nem hallgatnak rá, vagy legalábbis nem hajlandóak mutatni, hogy a srác szavai bármiféle hatást elértek volna. Csak a parkett felé menet összevillantott bizonytalan pillantás árulkodik arról, hogy mostmár legalább kétszer jobban izgulnak a koreográfia miatt, mint eddig.
- És akkor ezzel meg is volnánk. Imádom a partikat. Dwaaaayne! - Az égben lengedező nyárspálca mutatja a hang forrását, miközben az embereket kerülgetve, a tál tartalmát annak felületén tartva a defenzor felé kanyarodik...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691856#post691856][b]Révész Kornél - 2017.07.20. 16:01[/b][/url]

- Dwaaaaaaaaaaaayne! - Nem számít, hogy már egyszer megszólította a pasast. Ha ennél is jobban lennének, mert mondjuk már megint hozta volna magával a szokásos zacskót (ami amúgy nála van), akkor a végtelenségig el tudnának ezzel játszani. Dwaaayne! Kornééél! Dwaaayne! Kornééél!
Mikor odaér a defenzorhoz, harcra készen feltartja ő is a nyársat (rajta még a kaja felével), és egy vívó mozdulattal megcsapja az auror koktélkardját.
- Ángárde. - Rosszul intonált, rosszul formált, amolyan magyarosan francia kiejtés. Egyszóval szar. - Az ingyen kaja még mindig jó a bulikon. De listen mate.. kell?
JóJó, a farmerzsebében van, de a hangszíne meg a simlis fejmozdulata amivel az említett zseb felé int, elég árulkodó. Ma még egyelőre elég jól tartotta ám magát, teljesen józan és tudatánál van, ami nem mondható el gyakran róla. Már épp fejtené ki a folytatást, amikor a tánctér széle felől nagy ordibálás és kiáltozás hallatszódik, aztán átkok igéit is sikerül elcsípnie. Meg a rontás csóvái is árulkodó fényt vetnek. Nem nehéz látni, nincsenek ám olyan messze. Alig egy-két sorral arrébb talál el valakit az elvétett átok.
Na ennyi se kell neki.
A világ még nem ismeri, mekkora hős tud lenni Révész Kornél. A hősök hőse. Senki olyan hős nem volt, mint ő. Mert megtehetné, hogy odaront, elővont pálcával, és közbelépve megmenti a bajba jutott csajt, ezen felül pedig elcsitítja a kedélyeket is. Megtehetné. De Kornél ennél sokkal királyabbat tesz.
Néhány üres másodpercig elbambulva néz a csetepaté irányába, aztán lassan visszafordítja a fejét Warren felé, és tőle szokatlanul nyugodt hangon szólal meg.
- Semmi baj. Intézkedem.
Azzal az egyik alkarjával körbeöleli az ételes tányérjának tartalmát, hogy a soron következő mozdulatoknak hála ne boruljon le semmi, majd gépiesen a büféasztalhoz lép. Leguggol. Megemeli az asztal lelógó abroszát. Végül bemászik alá.
Tökéletes. A végéig itt marad, az is hót biztos.
- Sok sikert főnök - szólt Dwaynehez a büféasztal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=692916#post692916][b]Révész Kornél - 2017.07.27. 16:20[/b][/url]

Hallgatja kint a zajokat, megy az ordibálás, bár azt némileg távolabbról hallani, itt a büféasztal környékén csak bámészkodó diákok zúgolódnak, hogy mi lehet a ramazuri tárgya. Lássuk be, egy varázslópárbaj látványos, nem olyasmi, ami diszkréten lezajlik a rendezvény egyik sarkában. Az ő rendelkezésére sajnos nem állnak csinos nők, hogy a felfordulást naplementés romantikával bekkelje ki, csak a baconnel körbetekert csirkefalatok nyújtanak neki vigaszt ezekben a háborús időkben.
- Ssz, aljas egy átok - jegyzi meg fél falat között (alatt) csámcsogva, majd egy újabb csirkemell szeletet vesz a fogai közé, hogy lehúzza a nyársról. Ez a hely tökéletes, itt tuktóra nem kapja el semmi szar, és Dwayne-nel ellentétben nyugiban megeheti a kajáját.
Apropó Dwayne. Apropó kaja. Alattomosan összeszűkülnek a szemei, és elmosolyodik. Ez az, ezt fogja csinálni! A saját adagja úgy is kezd elfogyni. Hiába no, ez a nagy izgalom! Persze isten ments, hogy kimerészkedjen innen, de leteszi a tányért a földre, nem lesz annak semmi baja - legfeljebb egy-két hangya belemászik, de egy kis fehérje nem árt.
Egy kéz kandikál ki a büféasztal alól, Kornél vakon tapogat felfelé, míg el nem éri az abrosz tetejét. Út közben beleakad egy lány szoknyájába, kivételesen töktotál véletlenül, a felháborodott sokkantást csak sietős "jóvanmá' jóvan, bocsi, nem kell úgy kiakadni" kommentárral reagálja le. Egy tányér széle. Fúj, ebben valami izé van, zselé. Ok, nem ezt keresi. A magányos kézfej tovább vándorol az asztalon, újabb felfedeznivaló után kutatva.
Ez egy chipses tál. Azt ma már evett, nem kell.
Óh, ez a puncs. Legalább nem lökte fel.
Saláta tapintása van. Ez.. csíkokra szelt répa? Ez meg uborka. Úristen ez a vegetáriánus tál! FÚJ. Úgy kapja el a kezét onnan, mint akit megégettek. Kirázza a hideg, és egy sokatmondó fintort mutat az előtte lelógó abrosznak.
Cukorkástál.
Megvannak a ciabatták is.
EZAZ!
Ez lesz az!
Győzedelmes vigyorral ragadja meg Dwayne tányérját a rajta lévő ételekkel. Már akkor, amikor összetalálkoztak, sunyiban kinézte magának a garnélákat. Mire ideért a bálra, azokat már elkapkodta a többi vendég, szóval ennyi. Erről lemaradtál, Dwayne.
- Köszönj el a garnéláidtól. - Biccent arrafelé a fejével, amerre Warrent sejti - megj.: teljesen rossz irányba küldi a jókívánságot -, aztán nekilát beburkolni a hiánycikknek számító tengeriherkentyűket.
Az élet kemény, és az él túl, aki elég leleményes lenyúlni a másik tányérját a büféasztalról; jól jegyezd meg, kedves olvasó. Szükség lehet még erre a tudásra.