Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Ez a nap is úgy telt az ifjú Schönfeld számára, mint a többi. Semmit téve kóválygott az iskola falai közt, kereste a társaságot, amire már egy ideje vágyott. Gwen valahol kint kóborolt, így otthon felesleges volt maradnia. Ezért döntött amellett, hogy az iskolában fogja a levegőt rontani, mert hát miért is ne?
Ahogy a folyosókon bóklászott, felidézte azokat a momentumokat, amik itt érték őt, gólyaként. Superman jele úgy villódzott a pólóján, mintha ő maga lett volna az említett szuperhős, bár testalkata valamint külleme elég erősen eltért attól az izomhegytől.  
Kivételesen most nem nyomkodta a mugli játékának elkopott gombjait, helyette a farzsebében pihent. Talán már meg is ölte volna a szörnyet? Vagy megunta azt, a századik végigjátszás után? Ő maga sem tudta, igazából most kivételesen nem is volt kedve azt nyomkodni. Ahogy zakatolt az agya, néhány fontosabb emlékképet látott maga előtt, végül beugrott Ő. Tarkójára font kezekkel megállt egy portré előtt, de nem a festményen lévő hölgyeményt figyelte, helyette gondolkodott s elmerengett. Talán nem is volt annyira feledékeny, mint milyennek hitte magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Kevin teljesen elbambult. Nem vallott rá ez a viselkedési mód. Amióta Gwen elment a suliból, azóta ismét egyedül kóválygott a kastély falai közt. A hirtelen jött szabadság jól esett neki, viszont ismét egyedül érezte magát. Kevin talpraesett gyerek volt, nem okozott nagy nehézséget feltalálnia önmagát, bár most inkább egy festményt nézegetett, ahogy az a haját fésülte, s a mögötte lévő ablakon nézelődött kifelé. Biztos nem volt beszélgető partnere, vagy mi.
Már majdnem tátott szájjal nézte a festményt, pislogni is elfelejtett aztán… BUMM, belé ütközött valaki. Rögvest a karambol irányába pillantott. Először csak a lábakat pillantotta meg, aztán felfelé haladt azokkal a kék szemeivel, mire a lány arcán állt meg a tekintete. Először el sem hitte, hogy kivel hozta össze a sors megint.
- S... Shayleen. - Csak a lány nevét bírta kinyögni a meglepettségtől. Belül rendkívül megörült a lánykának. Még mindig ugyan olyan gyönyörű volt, mint amikor megismerte. Igen, Kevin régen nagyon bele volt zúgva az exunikornisba. Ha tehette volna, felkapta volna azt a törékeny testét és megpörgette volna, de tudta ezt nem lehet. Nem akarta összeroppantani.
- De jó újra látni, hogy vagy? - Fogalma sem volt róla, mit is mondjon. Sikerült a lehető legbénább témát feldobnia. Remek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Akárcsak egy üstökös, úgy robbant be Shayleen ismét Kevin életébe. Az eridonos már nem is tudta, hány éve találkoztak legutoljára, volt az négy, esetleg öt, de három biztosan. Kevin lányos zavarában azt sem tudta, hogy kedd volt-e vagy köd, hirtelen semmi normálisat nem tudott kibökni, egy egyszerű hogy vagyon kívül. Jellemző. Persze mindezt csak az ölelés után, amit a lánytól kapott. Beszippantotta Shay illatát, még mindig ugyanolyan finom volt, mint régen. Kevint elöntötték az emlékek, és azok az érzelmek, amik hajdanán is elkapták, amikor megölelhette megint a levitást. Ám ezek az érzelmek nem voltak olyan erősek, mint anno. Most már úgy tekintet rájuk az eridonos, mint a boldog relikviákra. Semmi komolyat nem gondolt, még ha ott voltak legbelül valahol az érzelmei, amiket igyekezett egy hatalmas faládába elzárni nyolcvanhét lakattal.
- Hát, sok minden történt, például az, hogy összevesztem Gwennel, még az iskolakezdés előtt kisgólyaként és leginkább a szobámba gubbasztottam. Ott töltöttem a mindennapjaimat. - Jobb mancsával megütögette azt a zsebet, amiben ott pihent a játék.
- De... most, hogy kibékültünk, kezdek kilépni a burkomból, és igyekszem nem a gyíkokkal lógni. - kezdett felengedni, eddig tartott nála az idegesség, a zavarodottság.
Kevin azon ritka emberek közé volt sorolható mindig is, akik átláttak az emberek maszkjain. Nem teljesen, ugyan. De látta, ha valami nem volt okés az embereken. Önmaga is empatikus személyiségnek mondta magát.
- Valami baj van? Nagyon csillognak a szemeid, csak nem beteg vagy? - Talán a fiú is látta a lányon, hogy elfojtott könnyeivel vesződött már egy ideje, de nem ezt kérdezte meg először. Ezért inkább óvatos lépésekkel közelítette meg, hátha könnyebb dolga lesz. Legalább tovább csodálhatta Shay arcát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Hetekkel ezelőtt ismét találkozott Vele. Nem értett semmit, csak azt, hogy ez a hirtelen találkozás elindított valamit, egy folyamatot. Feljöttek benne a gyerekkori emlékek, amikor még pisisként hárman játszottak az udvaron, Shayleen, Gwen és Kevin. Azok az emlékei is eszébe jutottak, amikor gyerekként produkálta magát, csak hogy észrevegye őt a lány. Mókás volt visszagondolni ezekre az emlékekre, Kevin csak egy hülye kisgyerek volt, aki fülig szerelmes volt a szomszédlány unokatestvérébe. Most pedig egy nagy gyerek, aki nem találja a helyét a világban.
Jelenleg azt érezte Kevin, hogy ez a folyamat a szívében indult el. A régi, elnyomott érzelmek lüktetni kezdtek benne, feléledtek. Megint mintha picit belezúgott volna a lányba, aki tabu volt a számára. Fogalma sem volt arról, hogy mit tegyen. Tartott attól, ha elmondja mindezt a levitásnak, az elszakad tőle. Még a gameboy nyomkodásától is elment a kedve, pedig ilyen sosem fordult még elő.
Zsebre vágott kezekkel sétálgatott a kastélyban, úgy érezte megpusztul, ha otthon marad. Ahogy sétálgatott, meg-megállt kinézni az ablakokon, majd az erkélyre keveredett. Mivel üres volt, és nyugodt, úgy gondolta, hogy tökéletes hely lesz a gondolkodásra, és arra, hogy valami megoldást találjon az összes bajára, problémájára. Szemei előtt Shayleen arca lebegett, kezein azt érezte, mintha a puha bőrét tapintaná ismét. Teljesen össze volt zavarodva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Teljesen el volt veszve a gondolatai közt, ahogy össze volt zavarodva és nem tudta, mit kellene tennie. Több opció is megfordult a fejében, de aztán mindet elvetette, mert az ő logikája szerint nem végződött olyan fényesen.
A korlátra támaszkodva nézett ki a fejéből, ahogyan agyalt. Kívülről úgy tűnt, mintha csak az erkélyre táruló látképet csodálta volna, de nem. Ez más volt.
Fáradttan sóhajtott egyet, lehunyta szemeit, súlypontját a kezeire helyezte át, és a fejét lehajtotta. Olyan volt, mint egy depis, szőrös, óriás bébi. Ácsorgott ott még pár pillanatig, amikor valaki elkapta őt hátulról. Szemei azonnal kipattantak, a fejében ez volt az első gondolat: ÚRISTEN, IDÁIG KÖVETETT A SZELLEM!, az a szellemlány jutott eszébe, aki jó múltkorában úgy ráhozta a frászt, hogy majdnem összecsinálta magát. Gáz.
De az a szoros ölelés nem tartott sokáig, körülbelül addig, amíg helyre nem rázódott a feje. Amikor felpillantott, hirtelen szóhoz sem jutott, maikor meglátta a lányt, aki miatt fájt a feje.
- S... Shay...- ennyit tudott gyorsan kipréselni az ajkai közül. Bár az állapotát látva nem csodálkozom. Szegény srác igen csak szét volt csúszva, a haja bozontosan állt, kitudja mikor látott legutoljára fésűt. Rövid borosta lepte be nyúzott arcát. Úgy nézett ki, mint aki három héten keresztül éjszakás műszakban dolgozott. Végig hallgatta Shayleen csipkelődését, ami mosolyt csalt az arcára, még ha rottyon is volt. Belül boldog volt, hogy ismét láthatta a lányt, szerette vele tölteni az időt, amikor alkalma volt rá, fontos volt a számára.
- Nem gondoltad volna, mi? Tele vagyok meglepetésekkel. - jegyezte meg.
De még milyen meglepetéseket tartogat. Drága Merlin, kérlek, óvd meg ezt a szerencsétlent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Az ölelés olyan hirtelen volt számára, és olyan rövid ideig tartott, mint egy villámcsapás. A mennydörgést pedig a fiú dadogása helyettesítette, ami mindig a villámlást követi. Zavarba jött, hirtelen azt sem tudta, hogy mit mondjon. Shayleen nevét sem tudta egyszerre kimondani, csak a felét. Szüksége volt pár pillanatra, mire ismét észhez tért, és vette a poént, amit a levitás az imént sütött el. Magabiztos mosoly húzódott végig borostás arcán, miközben ő is tett egy csípős megjegyzést. Aztán eszébe jutott, hogy mi lenne, ha Shayleen válaszát még tetézné.
- Hogy milyen kis kíváncsi lettél. – A mesélésre értette. Magabiztos mosolya inkább már csak egy huncut, pajkos vigyorrá nőtte ki magát, amíg tartott a hatás. Végül ismét az a búbánatos, szürke hangulatú Kevin-pofa tért vissza, ami napok óta díszítette az eridonos fejét. Viszont egy halvány mosoly ott görbült a szája szélén, hála a lány jelenlétének.
- Honnét tudtad? - Meglepetten visszakérdezett.  Aztán rájött, hogy elég feltűnő lehetett azok számára, akik már ismerték, és tudták, mekkora szószátyár is valójában. Bízott Shayleenben, de nem volt abban biztos, hogy most kellene letámadnia a lányt a szerelmi vallomásával. Úgy gondolta, terel egy kicsit, legalább nem csak a pályán terel, hanem itt is. Haha. Szóvicc.
- Mármint…igen! Nő van a dologban, de nem lényeges. - legyintett egyet – Tényleg semmi komoly. - Remélte, hogy ennyivel le is fogja zárni az egész témát, és ezért megpróbált terelni.
- Csinos vagy ma. - végig mérte a lányt kétszer is, miután eleresztette ezt a bókot. Bár lehet buta ötlet volt a Kevin részéről, főleg, hogy miről próbált terelni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Meleg volt, olyannyira meleg, hogy még a hűtőben dekkolás sem segített rajta. Most komolyan, mi ez a forróság, ráadásul fel kellett vennie a talárját is, ami amúgy fekete volt, és beszívta a meleget. Pazar. Az órán nem figyelt, csak azon agyalt, hogy élje túl a napot. Izzadva, hazatántorgott. Otthon a cipőit lerúgta lábairól, egy szál gatyára vetkőzve elterült a kanapén, arccal lefelé. Elég látványosan szenvedett a házban, ahol már csak ketten laktak Gwennel, és az állatokkal.
Talán késő estig is ott henyélt volna, ha a szőke nem lép közbe, és nem veti fel az ötletet, hogy menjenek le a tóhoz fürdeni. Kevint mintha puskából lőtték volna ki, ahogy meghallotta a felvetést. Rögtön felrohant a szobájába, ahol magára kapott egy fürdőgatyát és egy halásznadrágot, felsőtestét szabadon hagyta. Két okból: egy, mert marhára meleg volt, kettő, mert egózhatott egy kicsit a kockáival.
A partra érkezvén lerúgta a lábairól a lábujjas papucsát, halásznadrágjától is megszabadult, s követte a szőkét a vízbe.
- Jövök már, ne sürgess! - tudta, hogy azért sietett Gwen előre, hogy megússza Kevin hülyeségét, de amíg nem ment a lány a víz alá, addig Herr Schönfeldnek lesz esélye a terve beváltására.
Lábait egyre gyorsabban szedte, hamar beérte a legjobb barátját, majd felkapta azt a vékony, törékeny testét. Természetesen az akarata ellenére, úgy mókásabb. Ha Gwen ficánkolt volna, Kevint nem zavarta. Ahogy haladt befelé, megérezte, hogy a víz már elég mély. Megfeszítette izmait, végül egy határozott mozdulattal bevágta oda Gwent. Ezzel párhuzamban ő is elmerült a vízben, nehogy a szöszi bosszút állhasson rajta. Amint a felhevült testhez ért a hideg víz, megborzongott, a szemei kigubbadtak.
- Hi...hi...hideg!  - Gyorsan fel is állt, így már csak derékig ért neki. Közben abba az irányba pillantott, ahol a szőkének kellett lennie. Kíváncsi volt a másik reakciójára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Huncut mosoly terült el az arcán, a lány visszavágására. Sajnos ez a mosoly nem tartott túl sokáig, így hamar visszaesett abba a komor, depis hangulatba, amibe kikullogott az erkélyre.
Egyébként nem tudta, régóta nem látta a lányt. Hiába került közelebb hozzá, hat év alatt nem igazán látta Shayleent, csak néhányszor. Akkor lobbant fel benne valami, de ezt már mondtam.
Ahogy faggatni kezdte őt, majd végig simított a felkarján, Kevin nyelvét elvitte a cica. Összerezzent, és fülig elvörösödött.
- Én.. Én..öhm. - Nyögdécselt. Fogalma sem volt arról, hogy hirtelen mihez kezdjen, egy kiutat látott optimálisnak, azt, ha tereli a témát. Igyekezett lenyugodni, és meg is dicsérte Shayleent. Bár ezt akkor is megtette volna, ha nem kell témát terelnie. Szíve szerint mindig dicsérte volna, mindig, amikor csak tehette volna. Sajnos erre nem volt alkalma olyan gyakran, főleg, hogy most beszélgetett vele ismét, oly sok év után először.
Úgy nézett ki, sikerült terelnie, ezért a mosoly ismét visszakúszott a borostás képére. Végig is mérte Shayt, az alakja még most is megdobogtatta Kevin szívét. Nőiesen kecses volt s törékeny, pont az ideális. A szíve egyre hevesebben vert, ahogy a közelében volt. Nem tudta, hogy mit tegyen, nem tudta, hogy most bevalljon-e mindent, vagy folytassa tovább a játékot. Folytatta.
- Egyre gyönyörűbb leszel. - Jaj, már megint bókolsz. Kevin, találj ki valami eredetibbet! - Még otthon. - Megismételte a lány szavait. Szép volt.
- Figyelj, én... én... - nem bírta tovább elhatározta magát, bár még így is elég ingatag volt a hangja. Bármelyik percben visszavonulhatott volna, de Eridonoshoz hűen nem hátrált meg, ehelyett kihúzta magát s Shayleen szemeibe nézett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Gondolkodott. Nem tudta, hogy fejezze ki magát. Tudta, hogy Shay és ő nagyon jó barátok. Félt attól, ha ott elmondja neki, hogy szereti, akkor lehet ez a jó viszony köztük örökre megszakad. Abba pedig belehalna a fiú, úgy érezte, hogy Ő az igazi, bár ez közel sem volt olyan biztos. Igazából Kevin ismét a rózsaszín felhők közt lubickolt, és elvakította a szerelem. Mély levegő, kifúj. Ösztönözni próbálta magát lélekben, hogy meg tudja csinálni. A fejében heves csatát vívott az esze és a szíve, a teste pedig verítékezve állt a levitás lány előtt, mint a cölöp. Makogott, kereste a szavakat, kínjában már dicsérte Shayt, csak, hogy valami értelmeset is ki tudjon mondani. Végül visszatért a makogáshoz. Látta a lány tanácstalan arcát, biztos volt Kevin abban, hogy tényleg így is érzett szíve hölgye. Ide-oda kapkodta a tekintetét az ipse, mintha kiutat keresett volna, vagy valami. Végül megelégelte, nem tudott dönteni.
- Én.... én... megyek, mert még segítenem kell... öhm... segítenem kell Merkovszky tanár úrnak, szia! - Megfutamodott. Olyan gyorsan felhúzta a nyúlcipőt, hogy csak a porfelhőjét hagyta maga után, és a tárcáját, ami kicsúszott a zsebéből, egyenesen Shayleen lábai elé. Észre sem vette Kevin, hogy elhagyott valamit, felhúzta a képzeletbeli szemellenzőt és amilyen gyorsan csak tudott lelépett. Szégyellte magát, bűntudata is volt. Az arca olyan vörös volt, mint az Eridon. Vajon eszébe jut a tárca? Egyszer biztosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Kevin gyáva nyúlként megfutamodott Shayleen előtt és elhúzott, ahogy csak tudott. Nem tudta hirtelen feldolgozni a történéseket, hogy mit, hogy kellett volna, vagy, hogy nem kellett volna csinálnia. Berezelt, nem is kicsit. Úgy érezte, hogy időre lesz szüksége, amíg mindent végig gondol és megtalálja az arany középutat. Hatalmas döntés állt az osztrák fiú előtt. Nem tudta eldönteni, hogy az eszére, vagy a szívére hallgasson. Mindkét út tele volt buktatókkal, akadályokkal, viszont teljesen meg volt zavarodva Shayleen után.
Miután otthagyta a lányt, csak arra ment, amerre a lába vitte. Fejben nem is volt ott, csak egy Kevin-test szaladgált az iskola falai közt ide-oda.
Aztán végre megállt, kifújta magát és lazább pózt vett fel. Valamit gyorsan ki kellett találnia, ráadásul szégyellte magát, amiért úgy elhúzott. Rosszabb volt, mint egy lány, chh.
Megszomjazott. A nagy rohanás meghozta a szomjúságot, és igazán jól esett volna neki egy vajsör. Meg lehet egy feles sem ártott volna mellé. Arra gondolt, hogy lemegy a pubba, a faluba. Ott mindent megkaphat, amire vágyik. Rögtön a zsebében kezdett turkálni, s ekkor fagyott meg a vér az ereiben. Elhagyta a tárcáját. De mégis hol? Mikor? Azonnal visszaemlékezett, mikor látta utoljára. Aznap. Tehát még reggel megvolt, illetve dél körül is, mert akkor vágta zsebre a szobájában. Ez azt jelentette, hogy most, a délután folyamán hagyhatta el. Már csak azt kellett megtudnia, hogy hol.
***
Azóta eltelt vagy két hét, a tárcája pedig még mindig nem került elő. Gwent is folyamatosan faggatta, hogy nem-e ő akart kitolni Kevinnel, sőt az Eridont is átkutatta. Hátha, de még mindig nem akadt a barna színű bőrkötéses tárca nyomára. Egyre inkább kezdett lemondani róla, szégyellte is magát, mert Gwentől kellett kölcsönkérnie, amikor költekezni akart. Megfogadta, hogy visszafizeti.
Ismét a tárca keresésére vetemedett, rákérdezett minden vele szembejövővel, s minden kis zugot átnézett, ahol eddig járt. Kezdte lassan feladni, és már azon gondolkodott, hogy csináltathatja újra az igazolványait, és letilthatja a kártyáját, nehogy valaki használja azt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Már hetek óta a tárcája után koslatott. Bárkit kérdezett tagadta, vagy nem látta. Nagyon gyanús volt már a számára, egy tárca nem tűnhetett el nyomtalanul. Ráadásul Shayleen elé még mindig nem volt pofája állni. Egyszerűen nem, szégyellte magát. Szívesen megkérdezte volna őt is, nem-e látta a tárgyat, de mint mondottam, nem mert oda menni. Valóban találkozott a két fiatal tekintete, nem is egyszer. Volt olyan, hogy a folyosó két végéről egymást nézték csak, Kevin mozdult volna, de aztán visszavonulót fújt, megint csak betojt. Ezért, amikor csak tudta, elkerülte Shayleent és a tekintetét.
Ma megint pénztárcát keresett, ráadásul a fejetlenség folyosójára kavarodott, ami lehet, hogy a sors iróniája, hogy ő ott volt akkor, abban a helyzetben. Óvatosan lépdelt, nehogy megcsússzon valamin, ide-oda nézett, mint egy bamba szamár, ami a legelőt keresett. Meg sem fordult a fejében, hogy egy friss, kalitkából szökött kanári épp rá vadászott. Már csak akkor észlelt fel, amikor a levitás rajra csimpaszkodott, mint egy bébi lajhár a mamáján. Ijedtében elvesztette az egyensúlyát, konkrétan nem figyelt a lányra, inkább azon volt, hogy ne essen hasra. Ide-oda dülöngélt, hogy megtartsa az egyensúlyát, de rálépett valami kipocskolt bájitalra, ami igen csúszós volt és hányásszínű. Nem is kellett több, mert hasra vágódott. Kevin gyakorlatilag kiterült a harminckilós szépség alatt.
- Miiiiih? - Úgy kérdezett vissza, mintha csak a lelkét lehelte volna ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Fogalma sem volt, hogy ugyan mi a fenét kereshetett a tárcája pont OTT, ahol az elmúlt hetekben nem is járt. Úgy volt vele, egy próbát megér. Először csak szemlélő volt, végül megunta és óvatos mozdulatokkal elindult, szemeivel kutatni kezdett. Haha, a balszerencsés folyosó elkezdett éledni, bár az a plusz húsz kilogramm nem a helyhez tartozott, hanem egy olyan hölgyhöz, akiért Kevin szíve fáradhatatlanul dobogott. A szerencsétlen eridonos a hirtelen rácsimpaszkodó súly hatására ide-oda kezdett billegni, nem figyelve a másik mondandójára. Azon volt, hogy megtartsa az egyensúlyát, végül az beadta a kulcsot, s eltaknyolt. Úgy igyekezett kiterülni, hogy ő kerüljön alulra, meg ne üsse magát Shayleen.
Ha minden igaz, nem ütötte meg magát a lány, legalábbis nem látta Kevin, ráadásul érezte, hogy a törékeny testecske hozzá nyomódott a gravitáció hatására. Először csak a lelkét lehelte ki, mire ismét belekezdett a lány.
- Jó maradok, de legalább megfordulhatok a hátamra? Utána visszaülhetsz. Csak nem szeretném beszédközben azt a srácot figyelni, mert olyan, mintha hozzá beszélnék. Közben meg lövésem sincs arról, hogy ő ki a halál. Naaa, Shaaay. - Megrázta a fenekét, amin ült a lány. Persze nem voltak egyedül, mert elsétált mellettük az említett srác igen furcsállva nézte a két fiatalt, akik egy bájital tócsában lébecoltak. Gyorsan odébb is állt, nem akart sokáig ott ácsorogni.
Kevin sóhajtott egyet végig hallgatva a levitást.
- Nézd, ez egy kicsit bonyolult. Nem tettél semmit, nem te vagy a hibás, csak... áh. - Megfejelte a padlót, egyenesen a kék, ragadós trutyiba. Nem tudta, hogy fejezze ki magát. Be akart mindent vallani, de nem tudta, hogy hol kezdje. Már nem menekülhetett tovább, ott és akkor meg kellett tennie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Nagyon jól tudta, hogy bűnös volt, szégyenében a kék trutymóba lógatta az orrát és a homlokát. Egyszer csak megszűnt a nyomás a hátsója tájékáról, felnézett s látta, ahogy Shayleen épp megtisztította magát a titokzatos kék micsodától. Kevin is felkelt, viszont ő nem törődött efféle közhellyel, tiszta ruhák? Ugyan már. Összekócolódott frufruját ujjaival hátrafésülte, ahol eredetileg állnia kellett, ezzel együtt akaratlanul is kékké színezte a frufruját itt-ott. Nem foglalkozott vele, majd otthon lezuhanyozik. Igen, így tervezett hazamenni, de előtte más elintéznivalója volt.
Végighallgatta a lányt, tényleg nagyon restellte, amit tett. Nem akarta, esze ágában sem volt megbántani a lányt. Egyszerűen még mindig szégyellte magát, és most még jobban. Shayleen szemeibe sem mert már nézni. Tényleg nagyon bosszúsnak tűnt, attól tartott, hogy nem fog soha többé megbocsátani neki. Ha így kell történnie, akkor történjen. Tiszta szívéből szerette a lányt, és ezért el kell engednie, ha a másik nem óhajtja látni azt a kék, bájital lepte arcot, ami Kevin fején díszelgett.
Egyszer csak a lány ajkaira terelődött a tekintete, eddig a kulcscsontját vagy a térdeit vizslatta. Aztán bevillant neki valami. Lehet , hogy ezután akkora pofont kap, hogy visszafekszik abba a kék pocsolyába, de ha most nem, akkor talán soha. Erre szüksége van, mielőtt megszakadna vele örökre a kapcsolata. Felszívta magát és határozottan oda lépett a lány elé. Végig a vértől vöröslő, puha ajkakat figyelte, a tekintetét le sem véve róla, csak az utolsó pillanatba emberelte meg magát, hogy a lány szemeibe nézzen.
- Shayleen… én – hebegte, aztán szó nélkül elkapta lágyan a lány tarkóját s magához húzva forrón, szenvedélyesen megcsókolta. Igyekezett minden érzelmét átadni a lánynak, amíg az hagyta, hogy az ajkaik összeérjenek. Ha nem ellenkezett, Kevin másik kezét Shay derekára csúsztatta, hogy ott tartsa magánál. Még mindig nem foglalkozott a kék löttyel, és azzal sem, hogy összekenhette az imént megtisztult Shayleent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Nem volt otthon tej, Kevin pedig pudingot akart főzetni Gwennel, imádta a szőke főztjét, ezért is nem erőltette meg magát, ha főzésről volt szó. Szendvicset tudott készíteni, olyan nagy baj már tán nem lehet, igaz?
Úgyhogy este tizenegy óra után fel is kerekedett a fiú, hogy hozzon egy doboz, vagy zacskós tejet az egyik éjjelnappaliból. Viszonylag hamar megtalálta a helyet. Akkora volt, mint egy mugliknál gyakorta használt garázsbolt, viszont belülről sokkal tágasabb volt, hála a tértágítónak. Gyorsan a tejes részlegre is trappolt, kabátját kicsit széjjelebb húzva, hisz odabent fűtöttek, nem volt szüksége addig a forró, fojtó sálra, amit a nyakába aggatott a szőke lakótársa. Volt vagy négy féle tej, hirtelen nem jutott eszébe, hogy Gwen melyiket szokta venni, nem is látta a különbséget köztük. Szóval végül letojta, mert tej-tej. Biztos ugyan olyan az íze mindnek, maximum a neve más. Nagy baj nem lehet, meg egyébként is Kevin fizeti, a lánynak nincs oka haragudnia. Már ha akarna.
Ahogy elindult Kevin a kassza felé, eszébe jutott, hogy elfelejtette megnézni milyen ízű puding volt otthon, szóval azt is vett. Volt a bevásárlókosarába csokis, vaníliás és puncsos is. Igaz, a fiú inkább a csokisra volt rábukva, de gondolt Gwenre és annak kedves párjára, Zalánra. Hátha ők is akarnak enni. Kevin mindenképpen csokisat akart, azt mind magának vette.
Végül elvonult fizetni és összecipzárazta a kabátját, bedobálta a szatyorba a tejet és a pudingporokat majd kilépett az éjjelnappaliból. A hazaúton azon gondolkodott, hogy tejszínhabbal vagy anélkül egye azt a csokis csodát, amit készíteni fog neki a szőkeség. Egyre finomabb és finomabb dolgok jutottak az eszébe, már a nyála is lassan kicsordult, amikor egy női alakot látott berohanni egy sikátorfélébe. Amit nem is furcsállt volna annyira, ha egy fekete árnyszerű figura nem követte volna. Itt már rájött, hogy valami nagyon nem stimmelt.
- Na neeeem, ezt nem engedem - megrázta a fejét, majd a pálcáját elővéve a belső zsebéből, óvatosan a sikátor felé vette az utat. A falhoz simulva a sarkon bekukucskált, s pont látta, ahogy a lányt falhoz szegezte valaki. Nem is kellett több Kevinnek, azon nyomban kilépett a fal mögül, szatyorral a kezében és a pálcáját lendítve, már mondta is:
- Capitulatus! - határozottan ejtette ki az bűbáj nevét, ami hatására a sötét kabátos férfi kezéből a pálca kirepült és a földre esett. Kevinnek sem kellett sok, mert a szatyrát ledobta s a férfihez sietve egy balhoroggal is megajándékozta a bűbáj mellé.
Felháborítónak találta, hogy egy pasas bántalmazzon egy nőt, ráadásul az aurortanoncunk igen jó formában is volt. A fizikuma megirigyelendő volt a kortársai közt is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Közbe kellett avatkoznia, úgy érezte, ha nem teszi, akkor szörnyű következmények lehetnek a későbbiekben. Persze nem csak ez vezérelte, hanem az is, mert egy lány volt az áldozat. Természetesen, ha pasas lett volna, akkor is segít, de a hölgyek Kevin szívéhez közelebb álltak. Azonnal lefegyverző bűbájt olvasott az ipsére, majd neki is rohant. Ha megfontoltabb lett volna, egy stuporral is megajándékozhatta volna a támadót, de nem. Kevinben súlyosan élt a szupermen-szindróma és inkább puszta kézzel akarta legyűrni az alakot. Arra viszont nem számított, hogy lesz beleszólása az ellenfelének is. Hiszen Kevin balhorgát nem kerülte ki, ám nem sokáig tartott ott sem a meglepettség. Viszonylag hamar összeszedte magát és mivel a pálcája túl messze volt, szintén Kevinnek rontott, dulakodni kezdtek. Az eridonos azt a gyomrost nem tudta kivédeni, mert megzavarta a férfi tekintete. Azonnal a gyomrára kapott köhögve, rettenetesen fájt neki, még így is, hogy befeszítette a hasizmait a fájdalom tompítása érdekében. Megpróbált felegyenesedni, nem hagyhatta, hogy ez a szemét bántsa az egyelőre ismeretlen lányt, hisz nem látta az arcát Kev'.
Felegyenesedett, kezét a hasa elől letette, nem tudta, hol a pálcája, nem is érdekelte helyette ismét a férfinak rontott. Megint be akart neki húzni egyet, sőt meg is tette, az viszont nem ütött vissza. Közben Ilda átka életbe lépett és a férfi, amíg Kevinre figyelt védtelen volt a lánnyal szemben. Kővé vált.
Az eridonos köpött egyet a földre, és az orrát egyszer megszívta. Ez valamiféle pasi szokás, mert sok értelmét sosem láttam...
- Kutya bajom. De Te nem sérültél meg? - Közelebb lépett a lányhoz, akinek a holdfényében kezdett körvonalazódni az arca s ekkor jött a nagy felismerés.
- Ilda a rellonból? - kérdezett rá, hiszen ismerte, osztálytársak voltak.
- Gyere, menjünk innen, amíg nem mozdul. Szólnom kell egy tanárnak erről - Hajolgatni kezdett, hogy összeszedje megviselt pálcáját és a szatyrába dobhassa bele, ami ott hevert párméterrel arrébb a földön.
- Mit keresel kint vadászszezon idején?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Egy igazán férfias megnyilvánulással köpött egy látványosat nem messze a remekműtől. Majd megtörtént a nagy felismerés. Persze, utána elkezdte keresni a pálcáját és a szatyrát, nem szerette volna, ha bármely elveszne, mert csak ő járna pórul. Hallotta Ilda siettetését, bár nem hitt neki. Úgy gondolta, biztos csak képzelődött. Viszont amikor már kézen fogva kezdte húzni maga után, már ő is a szemöldökét ráncolta és furcsállva nézett osztálytársasra. Nem értette, miért rémült meg ennyire, ha már volt olyan bátor és kitette a lábát éjszaka. Tény, hogy Bogolyfalva egy csendes hely, de a baj mindenhol ott van.
- Milyen vadászszezon...  – szemeit forgatva ismételte Ilda szavait- Hát ez! Amikor az éjszaka közepén kint járkálnak a sötét, csuklyás férfiak, hogy fiatal és szép lányokat elraboljanak és eladjanak külföldön öt kecskéért - lehet, hogy túlzott, sőt biztosan, ráadásul mugli nézetvilágát még mindig nem tudta teljesen levetkőzni - Mindegy is, gyere, elkísérlek a... nem, várj! Én közelebb lakok - kicsúsztatta kezét a lány szorításából, kissé kényelmetlenül érezte magát. Főleg, mert ha Shayleen meglátná, hogy egy másik lánnyal sétál kézen fogva, letekeri a férfiasságát.
- Csak két-három sarokra lakom, ott biztonságos - egy intéssel elindult előre, miközben folyamatosan hátrafelé nézett, nem-e követi őket az, az alak.
- Ki volt ez? Vagy.... miért? - tette fel a kérdését rögtön, mikor már elindultak haza, hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Valami titokzatos úton-módon, de sikerült magából ismét férfit faragni. Ez a szerelem rossz hatással volt a gyerekre, amikor a levitás közelében bolyongott, mintha kicserélték volna. Elfelejtett beszélni, az átlagosnál is ügyetlenebb volt, zavarban volt mindig és az a maradék önbizalma is elpárolgott, amit a sok gyúrás eredménye miatt összeszedett a Bagolyköves csajoktól. A kviddics csapatba is csak azért lépett be előző évben, hogy magának és Shayleennek bizonyítson, mire is képes.
Szóval kihúzta magát, tojt a következményekre, illetve számolt azzal, hogy a lány ezt nem biztos, hogy szó nélkül hagyja vagy pofon nélkül. Abban az alig egy percen keresztül tartó csókba igyekezett mindent, de tényleg minden érzelmet belesűríteni, amit a másik iránt érzett. Tudta, hogy valamilyen szinten tiltott gyümölcs volt számára, de az esze helyett a szívére hallgatott inkább. Amíg nem viszonozta Shay, Kevin kezdett kételkedni magában. Olyan gondolatok járták át az agyát, hogy valójában nem volt rá szüksége a lánynak s bármelyik pillanatban ellökheti magától. Meg hasonlók. De nem tette, sőt azokkal a puha, vöröslő s talán cseresznye ízű ajkakkal viszonozta a csókot. Kevin nem érezte, hogy az annyira érzelem dús lett volna, mint az övé. Nem akarta az ördögöt rögtön a falra festeni, így csak egy kezdeti kis ijedelemnek tudta be. Reménykedett benne, hogy a következő és a következő majd őszintébb lesz.
Végül elengedte Shayleent, ölelte még ugyan, csak az ajkait nem tapasztotta már a másikéhoz. Egyenest a szemeibe nézett, kissé pihegett a szavakat kereste, bár elképzelhető volt, hogy leszűrte a levitás, miért kapta azt a csókot.
- Azt hiszem... ez felért egy vallomással - suttogta, miközben még mindig a lány íriszeit figyelte pislogás nélkül. El tudott volna veszni abban a tekintetben. Amikor látta, olyan nyugalom járta át a testét, melegség, kötődés... és talán pillangók helyett egy egész állatkert randalírozott a gyomrában. Fülig szerelmes volt, a rózsaszín köd teljesen átjárta őt, nem létezett más a számára, csak Catherine Shayleen Black.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Komolyan nem értette, mi ütött belé. Először megcsókolta Shayleent, élete nőjét, most pedig Ildával megy a bálba. Oké ez így elég furán hangzik, de van rá magyarázat. Igazából még nem tudja, hogy is vannak a levitással, szerelmes belé, de nincs kimondva, hogy: „Mától együtt vagyunk!”. Egészen kis maki kora óta csorgatja utána a nyálát, ám azt az érzelmi biztonságot nem érzi. Azt, hogy viszont szeretné teljes szívéből, ami kicsit összezavarja.  Shay előtt nem mutatta ki a kétes érzéseit, nem akarta megbántani vagy esetleg félt attól, hogy elhagyja. Bár ez képtelenség, hisz nem jártak. Egyelőre csak úgy viselkedett Shayleenel, hogy ne érezze át Kevin kétségeit. Nem tudja, mi a pontos helyzet vele, velük, ezért úgy döntött egy újonnan megismert barátot hív meg a bálra, hátha kicsit ki tud kapcsolni, vagy esetleg tud a lány valami értelmes tanácsot adni Kevin reménytelen helyzetében. Ha csaj ad tanácsot csajjal kapcsolatban, valószínűleg bejön. Vagyis… Kevin nagyon reméli.
Fogalma sem volt, milyennek is kellene kinéznie egy "Gatsby"-féle bulin, nem is szórakozott sokat a ruhaválasztásnál, volt jobb dolga ettől. Szóval a két öltönye közül előkapta a fehéret, kicsit téliesebbnek tűnt a számára, a haját bezselézve hátratolta, és már el is készült.
Zsebre dugott kezekkel sétált ki az eridonból, néhány lány csodáló pillantását egy-egy fogvillantó mosollyal köszönte meg. Úgy nézett ki, mint a gimis bálokon a tipikus bájgúnárok, pont úgy nézett ki. Magas volt, szőkés barna, helyes és kigyúrt, pont bájgúnár alkat, szörnyű. Azonban neki tetszett a helyzete, ez így jól is volt, szerinte. Amint leért a nagyterembe, nem látta egyelőre a rellonost, szóval azonnal megkörnyékezte az italpultot, ahol reményei szerint lesz vajsör vagy valami hasonló és nem gyümölcslevet kell majd szopogatnia a bál alatt. Keresett, kutatott, hátha talál némi alkoholtartalmú italt, de a terve kudarcba fulladt. Fancsali képpel töltött magának puncsból s tett még egy kört, hátha rálel Ildára. És tényleg, mert pont akkor ért be és mintha mondott volna valamit, de a tömegtől és a hangos zenétől nem értette az eridonos, hogy mit mondott. Amint balra húzódott, pont mögé ért és mutatóujja hegyével megbökte a vállánál.
- Szia, Ilda - köszöntötte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nemrég kezdődött el az új tanév, Kevin pedig elhatározta, hogy bizony idén már korán elkezdi edzeni a csapatot, hiszen meg kell törni a Rellon hatalmát. Vagy, ha nem is a hatalmát, de a győzelmi sorozatát biztosan. Idén az Eridonnak vissza kell szereznie a kupát, hű akar lenni elődeihez.
Az edzés végeztével izzadt ruháit ledobta magáról a földre és törülközővel a derekán állt be a zuhany alá, hogy felfrissítse magát, s már azon gondolkodott, hogy amikor felöltözött keres magának valami harapnivalót a kastélyban, mert egyelőre nincs kedve hazamennie. Annyi időt töltött a víz alatt, hogy időközben az öltöző teljesen kiürült s már csak az osztrák srác volt ott egyedül.
Amint végzett a zuhanyzással, megtörölközött és a derekára csavart törcsivel lépett ki a gőzölgő zuhanykabinból. A tisztálkodás után kicsit fáradtnak érezte magát, no, nem mintha az edzésben nem fáradt volna el, így leült a padra, hogy kifújja magát. Azok a kis szemtelen vízcseppek, amiket nem ért el a szöszi, még ott gyöngyöződtek az eridonos bőrén, s nedves hajába túrt a megkönnyebbült sóhaj után, amikor felnézett egy ismerős hangra felfigyelve.
Maga elé pillantott, majd lágyan elmosolyodott a vele szemben ácsorgó Shayleen láttán. Fentről le, majd lentről felfelé végigmérte a gyönyörű barnalány vékony, törékeny testét és a szíve hevesebben kezdett dobogni. Az, hogy zavarba jöjjön meg sem fordult a fejében, nem volt szégyenlős, még ha csak egy törülköző is takarta el a hátsóját, no meg a családi ékszert.
- Ne aggódj értem, nem lesz bajom - felelte egyszerűen, s végignézett a zavartan ácsorgó levitáson még egyszer, aki mellesleg élete szerelme volt, bár amióta úgy lekapta azon az őrült folyosón, nem igazán látta. Komolyan azt hitte Kevin, hogy elijesztette magától Shayleent és ezért kerülte őt, de úgy tűnt az öltözőben, hogy ez csak egy olyan bemesélés volt saját magának, mint a többi hasonló hülyesége.
- Végignézted az edzést? - tette fel egyből célirányosan a kérdését, még mindig a padon ülve, látta, hogy Shay kerülte a pillantásait, így kicsit oldalra döntve a fejét próbált a lány szemeibe nézni. Nem igazán sikerült neki.
- Mi a baj, drága? Valami rosszat csináltam? - ekkor már inkább felállt s a szorosan oda között törülköző tökéletesen a vizes csípőjére szorult, majd odasétált a lány elé.
- Hmm?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Amikor megpillantotta azt a kecses testet, amint épp előtte állt, elöntötték ismét az gyengéd érzelmek. Boldog volt, hogy végre láthatta, hogy ismét legeltethette a szemeit Shayleen kecses körvonalán, jót érzett. Ám ahogy a lány dadogott, valamit furcsállt, szokatlan volt, hisz eddig ennyire nem vörösödött vagy felejtett el beszélni. Ami a legfelháborítóbb, rá se nézett vagy legalább is kerülte azt, hogy a tekintete találkozzon az eridonoséval. Ezért is döntötte oldalra a fejét, hátha látja, Shayleen csodálatos, porcelánbabára hasonlító arcát. De nem, takarta az a mocsok.
Kevin számára nem hagyott más választást a lány, kénytelen volt felállni, s amíg összevissza magyarázkodott, az eridonosnak épp volt elég ideje ahhoz, hogy a lányhoz oda sétáljon, mindvégig olyan arccal mosolygott vissza a paradicsom arcúra, mintha ez tökre természetes dolog lenne.
- És? És mi? Tetszettem? - kérdezte vigyorogva, szinte a falhoz szorította, alig egy méter távolság volt köztük, Kevin lassan felemelte jobb kezét s ujjaival végigsimított a puha, bársonyos arcon, majd megemelte finoman az állánál. Közben végig arra gondolt, Shay vörös arcát vizsgálgatva, hogy mennyire, de mennyire mókás lehet ezt a jelenetet látni kívülről. Mármint, érted, egy szinte meztelen srác és egy zavarodott levitás... Talán emiatt mondta Shay az elején, hogy öltözzön fel, már késő volt.
- Elég piros az arcod, nincs meleged? - Kevin ekkorra már nagyon jól tudta, hogy a lánynak nem melege volt, nem volt ő olyan hülye, mint amilyennek kinézett. Még a legostobább ember is könnyedén kitalálta, hogy a hölgy bizony mocskosul zavarban volt. Ne, Kevin! Ne kínozd azt a lányt tovább! Nem látod, hogy segítségért kiáltozik némán?! Te vaksi!
- Egyébként... örülök, hogy újra látom azt a vöröslő pofid - hüvelyk ujjával végig simított az állán, amit feltartott, hogy végre ismét belenézhessen a leányzó szürkésbarna íriszeibe.
- De mond, miért kerültél napokig illetve a szünet előtti hetekben? – halkan, lágyan csengett a hangja, hogy még véletlenül se éreztesse támadásként ezt az egyszerű kérdést. Egyszerűen csak kíváncsi volt, hiszen össze volt zavarodva, hogy akkor most jártak, vagy mi? Mert konkrét válaszra nem emlékezett, bár ez a saját hülyesége is lehetett a srácnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Kevin csak felvonta a szemöldökét Shayleen magyarázkodására, mi tagadás, élvezte a helyzetét, azt, hogy ő volt a domináns. Természetesen a férfibüszkesége akkor jólesően fürdőzött az uralkodó pozíciót betöltve, miért ne tette volna? Persze, nem úgy gondolt a lányra, mintha az ő tulajdona lett volna, mert nem, még csak az kéne! Nem, Kevin ettől sokkal emberségesebb, rajta kívül bárkit tárgyként tudna kezelni, mert csak hiánypótlók, de a levitást soha. Kevin számára ő volt a Nő.
- Felkísérhetlek a gyengélkedőbe és ad neked Lorie valami katyvaszt, hogy megelőzzük a náthád - húzta tovább, tudta, hogy felesleges, de még nem akarta leleplezni magát, azt, hogy tudta, hogy Shayleen miatta volt olyan vörös. Játszadozott még vele egy picit, végül kibökte a kérdését, a Miértet.
A levitás válasza ismét kérdéseket tömkelegét idézte elő az eridonos fejében, de ezekből talán csak a legfontosabbat kellene feltennie Kevinnek, vajon jól választ?
- Nem gondolod, ha nem tudjuk, hogy mi van velünk, meg kellett volna beszélnünk? Az, hogy kerültél, elég gyerekes, de tetsz... - nem fejezte be, hisz megint a fejéhez vágta a lány, hogy öltözzön fel. Talán tényleg fel kellene lassan vennie valamit, mert így a kommunikáció kettejük közt, nem valószínű, hogy eredményes lesz. De Kevin lusta volt és kedve sem volt, jobban élvezte Shayleen kínzását. Igen, tökéletes bosszú volt a kerülés miatt, a fiú egy igazi kisördöggé vált. Muhahaha.  
Bugyi szaggató mosolya ismét elterült az arcán és lágyan elhúzta Shayleen jobb kezét az arcától és a mellkasához érintette, majd végigcsúsztatta a kockáin keresztül egészen a köldökéig. Gyakorlatilag megsimogattatta magát Shayleen kezével.
- Nehogy azt mond, nem tetszik a látvány és az érzés - egyre gonoszabbá vált ez az eridonos. Kevin, húzzál Azkabanba, nézz már rá csórira!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Tudta, hogy itt az idő, most kell cselekednie, ha nem akar lemaradni élete nagy alkalmáról. De... előtte még játszadozott egy kicsit.
Szíve szerint nyerített volna Shayleen torz arckifejezésén, komolyan olyan fejet vágott, mintha Kevin leprás vagy súlyosan fertőző lett volna, de hagyta a kezét, tehát valamennyire élvezte, nem? Mindenesetre Kevin lassan simította végig mellkasán a lány törékeny kacsóját, hogy minden pontját jól kitapinthassa. Végül a köldökénél elengedte a kezét és csak nézte a lányt, nem szólalt meg pár pillanatig, amik számára hosszú óráknak tűntek, meg sem hallotta Shayleen szavait, csak a menjünk szó volt az, ami Kevint is beszédre késztette és visszazökkentette a valódi világba.
- Shayleen - ahogy kicsusszant onnét lány és elindult az ajtó után, nem akarta, hogy elmenjen. Valami ott eltört Kevinben. Talán tényleg túl messzire ment ezzel és talán jogosan megérdemli, ha menekül előle a lány. Nem akarta elijeszteni, ő csak kicsit ki akart vele tolni, hogy érezze, fájt Kevinnek, ahogy elkerülte, mint valami útszéli szardarabot.
- Én... - immáron ő is elfelejtett beszélni, helyette elkapta a levitás csuklóját és visszahúzta magához, átölelte - Szeretlek, mindig is szerettelek, amióta megláttalak. Sosem zavartak a hibáid, hisz épp ezektől vagy különleges - erősebben szorította magához, ám csak annyira, hogy kényelmesen vehessen levegőt a kis ropi a karjai közt - Amikor azzal a rellonossal összejöttél elfogadtam, mert csak a legjobbat akartam neked, mindig azt akartam és most is azt szeretném. Boldoggá akarlak tenni, hogy mindig mosolyogj, akár egy angyal és legyőzd a betegséged - csuklott el a hangja, már nem is volt olyan játékos kedvében. Talán amikor látta a menekülő lányt végre észhez tért és visszaszállt a földre.
Picit elengedte, hogy legyen köztük egy kis tér, ismét a szeretlek szót suttogta, majd lehajolt azokhoz a vöröslő, bársonyos ajkakhoz s sajátját hozzátapasztotta, míg a levitás derekára csúsztatta jobb kezét, a ballal pedig lapockáinál szorította magához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Egy pillanatra azt hitte, minden elveszett, itt volt az idő, hogy bevalljon mindent, töviről-hegyire. Komolyan mindent, úgy, ahogy a nagykönyvben az meg van írva. A szavakat a legnagyobb nyugodtsággal hagyták el Kevin ajkait, viszont belülről a kételyek marcangolták. Szerencsére Shayleen már sokkal higgadtabban reagált, mint ezelőtt, ezért megkockáztatta, hogy újabb csókot lophasson a lánytól. Lassan közelített ajkaihoz, míg automatikusan lehunyta a szemeit.
Ez az! Ő is viszonozta, talán... talán Kevin érzései mégsem egyoldalúak. Talán Shayleen is érez iránta valamit, csak eddig elvakította más, kitudja. Az eridonos csak még jobban magához szorította a törékeny testecskét, mintha attól félne, ez a csók csupán egy illúzió, és ha elengedi, rögtön véget is ér. Ezt nem akarta, túlságosan is szerette a lányt, akit karjai közé font. Észre sem vette, hogy egy harmadik személy is itt volt addigra velük, egy légtérben. Csak egy pillanatra húzta el ajkait a lányétól, hogy megkérje, nem-e próbálhatnák meg. Most elég komolynak érezte a helyzetet, hogy a levitás kellőképpen figyeljen rá és értelmes választ adjon, illetve ne dadogjon. Épp nyitotta a száját, hogy belekezdjen, amikor szekrénycsapódást hallott. Rögtön felnézett és egy pillanatra le is döbbent, hogy kit látott meg. A sors kegyetlen bosszújának érezte a helyzetet, hisz elég kellemetlen, hogy itt van az ex. Igen, Kevin ismerte Aident, nem csak a meccsekről, hanem mert Shayleen ex barátja volt.
A meglepettség helyét hamar átvette a semlegesség, ahogy visszanézett a nem túl sok jót jósoló mosolyú rellonosra.
- Segíthetek valamiben, Aiden? - felegyenesedett, kidüllesztve mellkasát s nevén szólította a rellonost. Volt egy olyan érzése, hogy be volt rágva rá, bár ezt nem mondta meg százszázalékos pontossággal, az arcáról nem tudta leolvasni az érzelmeket. Elengedte Shayleent, de jobb kezét a derekán hagyta pihenni, nem félt ő senki fia-borjától sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Shayleen komolyan mondom került engem, talán már rám unt, talán már elege volt abból az egészből, ami már hetek illetve hónapok óta mentek. Nem tudtam mitévő legyek, nem láttam a folyosókon, a levitába pedig nem tudtam beszökni hozzá, lehet Gwen pakolt volna ki, de beszélnem kell a lánnyal. Muszáj. A bálba is csak azért mentem el, hogy ott hátha látom azt a gyönyörű, törékeny testét illegni. Ritka szar így ez a helyzet és ráadásul tutira az én hibám. Ha nem vallottam volna be neki az érzéseimet, talán... talán másképp alakult volna, viszont akkor a szívem szakadt volna meg. Bár így is sajog. Ha nem akar tőlem semmit, akkor álljon elém és mondja meg, de így a kétségek ködében ácsorogva kegyetlenül rossz. Rosszabb, mintha azt mondaná hagyjam békén örökre.
Mindenesetre aznap estére én a végzős bálra szándékosan nem hívtam el senkit sem, vártam, hátha Shayleen felbukkan vagy valami, szóval ahogy a dresscode diktálta, egy laza nyári ruhát vettem fel, hagytam a fenébe a szűk öltönyömet és végignézve a nyitótáncot az italos pulthoz léptem, ásványvizet töltöttem magamnak, mert diétáznom kell, hogy formában tartsam az alkatomat. Elég langyin hangzik, de ez így van, ráadásul x óránként ennem kell, napi ötször keveset. Sajnos mindig ugyanazt. Komolyan beleőrülök egyszer a rizsbe és a csirkemellbe meg a halba.
Szóval a poharam tartalmát szürcsölgettem, szemeimet az érkező lányokon legeltettem, de valahogy egyik sem mozgatta meg a fantáziám. Semlegesek voltak. Mind.
Túlságosan stresszes voltam.
Legyen már vége ennek a rossz álomnak!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

A múltkori vereség miatt kicsit magát ostorozta, hiszen teljesíthetett volna jobban is, de nem értette Fanni döntését, hogy kezdő játékosokat állított be. Jó, nyilván ő is vétett hibákat, míg kapitány volt, és a lány is biztos csak a játék keménységét akarta az újaknak bemutatni -Kevin szerint- de lehet ez túl merész volt. Már mindegy, mint egyszerű, mezei játékosként csak annyit tehetett, hogy gyakorol tüdőt kiköpve, vért izzadva.
A tavaly év vége nem alakult túl fényesen számára, például a kórházban szilveszterezés és a tudat, hogy lehet be se fejezheti a mestertanonci képzést, mivel otthon is egyre nagyobb szükség volt rá.
Végül egy kis gőzkieresztés érdekében lement a pályára, hogy bemelegítsen és tartson magának egy kis edzést, mert azért a hajtó poszt nem épp volt a szíve csücske az előző meccse után, de épp ezért kellett rádolgoznia, hogy valamivel használhatóbb legyen, mint mondjuk legutóbb volt.
Teljes felszerelésben, seprűvel a kezében lépett pályára, bár labda nélkül. Sokat agyalt azon, hol a fenében volt a gyakorló lasztis láda. Ahogy sétált, megpillantott egy a cipőjét babráló zöldet, ami ismerős volt neki a folyosóról meg az előző meccsről, de ha faggatták volna se mondta volna meg a nevét. Talán valami Mia vagy Tiana.
Megállva mellette megbökte a vállát a majdnem kétméteres izomtömeg.
- Szia, bocs', kérhetek egy labdát? - utalgatott a lány ülőalkalmatosságára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

A lány mosolya láttán ő is automatikusan elvigyorodott. Nem volt szándékos, amolyan reflex szerűnek mondanám. Kevin egy igazi, kedves izomtömeg volt mindig is.
- Király - hagyta el ajkait az igenlő válasz hallatán s a csatt kipattintásakor lehajolva felnyitotta a ládát és keresett magának egy simát, meg ha már a lány említette, akkor neki egy megbűvölt kvaffot.
Felemelkedve a szemkontaktust tartva odatartotta a lasztit - Ja, az egyik. Jelenleg az egyetlen hajtó srác. Kevin vagyok - ha elvette a lasztit, a sajátját a bal hóna alá szorította és jobb kezét kézfogásra odatartotta. Le is térdelhetett volna kezet csókolni meg ilyesmi, de egyrészt Kevin nem az a fajta, meg ő sem örülne, ha valami nagy tulok a kezét nyalogatná, persze ha lány lenne. Ráadásul nem épp flörtölni jött a pályára, bár lehet ráfért volna már egy nő. Shayleent kezdte lassan elfelejteni, úgy mint crusht. A múltkori balhé óta, hogy összeverekedett Aidennel a meccs végén és utána jól letolták meg minden, kicsit elvette a kedvét a dologtól. Csak úgy érezte Shay kihasználta valamilyen szinten az érzelmeit. Bár emiatt eleget nyalogatta a sebeit. Lassan tovább lépett és nagyobb baja is volt attól, hogy nem volt barátnője.
- Te meg az a színes őrző, aki a karikák mögé búj, nem? - jegyezte meg pimasz mosollyal. Emlékezett a momentumra, vicces volt az tény.
- Egyébként ha gyakorolni akarsz, segíthetek én is, akkor legalább nem kell azokkal a bűvös kvaffokkal szórakoznod, mert elég kiszámíthatóak - ajánlotta fel szolgáltatásait, ezzel talán mindkettejüknek jobb lesz.
- De ne számíts rá, hogy túl profi leszek, eddig inkább terelőként funkcionáltam a csapatban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Elhúzta a száját, ahogy visszagondolt Kelemen és a gurkó románcára. Nos, annak valahogy nem úgy kellett volna történnie, de hát ilyen ez a sport, sosem tudhatja az ember, hogy mi fog történni a következő pillanatban.
Jobbnak látta előre felkészíteni Diát, hogy ne számítson Kevintől túl nagy hajtói tapasztaltságot meg profizmust, mivel ennek a kisebb hegyomlásnak nem túl sok rutinja volt még a poszton. Jelenleg is még csak gyakorolja.
- Ja, nekem is az előző volt az első meccsem, mint hajtó. A terelés valahogy testhezállóbb, de ez lehet, látszik is - jegyezte meg átlépve seprűje felett.
- A fiúid? Akkor épp itt az ideje, hogy megmutasd, hogy kell kviddicsezni - egy vigyor kíséretében elrúgta magát a földtől, hóna alatt ott vöröslött a gyakorló kvaff s ha Dia is felszállt, nyugodt tempóban a büntető zóna irányába indult. Nem volt túl gyors, könnyedén csatlakozhatott hozzá a rellonos, persze ha akart.
- Jaj már, dehogy veszem izélésnek, én is jobban szeretem a gurkókat pofozni, mint lányokat lelökni a seprűről, de ezt is kiakartam próbálni egyszer. Eddig nem nagyon tetszik - azért vigyorgott, tényleg nem volt egy hirtelen haragú, agresszív típus, aki ott üti a másikat, ahol éri. A meccs után kicsit furcsán is érezte magát, mert ő és az izmai vs. a vékony rellonos lánykák. Igazából semmi olyat nem csinált, ami szabályellenes lett volna, szóval nem is értem, mit aggódott ez a hülye annyit.
- Mit szólnál ahhoz, ha először büntetőket dobnék? -kérdezi útközben, nem siettek sehova, nem volt muszáj lóhalálában odaröppenni, mint a meccseken.