A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=688185#post688185][b]Mácsai Ráhel - 2017.07.03. 10:47[/b][/url]

Most is csak onnan tudom, hol van, hogy Mina mondta, látta. Szuper egy kapcsolat ez, de tényleg, bár egy szavam nem lehet. Bár... ő kezdte, ő szívódott fel, én csak... felszívódtam én is. És csináltam a hülyeségeim.
Napszemüvegben járom az utcát, hálát adva, hogy takarja a szemeim, mert Merlin legyen rá a tanúm, ezt a fejet senki nem akarja látni. Lassan megyek, még össze kell szednem magam, holott Leveténél megküzdöttem már az oroszlán részével. Lassan körvonalazódik bennem az is, hogy hogyan tovább. Abba bele se gondolok, milyen köröket kell lefutnom, hogy lehet a kapcsolatom olyan tiszavirág életű lesz, hogy azt fel is lehetne jegyezni valahová, mert... Jó, Dante az az ember, akivel meg lehet beszélni a dolgokat, és most nem akarok vállat vonni, meg a szőnyeg alá söpörni... Jól akarom csinálni.
Ahogy közeledek, úgy érzem egyre inkább pocsékabbul magam, pedig tényleg semmit nem tettem, amit egy kapcsolatban élőnek nem szabadna tenni, de... akartam, és ez az, ami annyira aggaszt. Tudom, hogy csak azért volt, mert újra felbukkant, de mégis egy szemét embernek érzem magam. Arról nem is beszélve, hogy anyám is pontosan ezt tette. Olyan görcsösen keresem az indokokat, miért nem hasonlítok rá, hogy egyre több és több hasonlóságot vélek felfedezni, amitől a gyomrom felfordul.
- Lelépek - ülök hirtelen a barátom mellé, és nézem a vizet. Köszönni minek? Ez az apróság már tényleg elhanyagolható azok után, ami az elmúlt órákban történt.
- Jössz velem? - oldalra fordítom a fejem, hogy láthassam az arcát. Felteszem a kérdést, holott igazából tisztában vagyok a válasszal. A kapcsolatunk korántsem olyan mély, hogy kövessen engem a világ végére is, és igazából neki indíttatása sincs rá. De megkérdezem, mert fontos nekem. Ebben az egyben biztos vagyok, ha másban nem is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=688197#post688197][b]Mácsai Ráhel - 2017.07.03. 14:05[/b][/url]

- Nem maradok itt - veszem a bátorságot, és vele szembe ülök, most már lassan közölve ezt vele, nem mintha itt a tempóval lett volna baj, vagy azzal, hogy hadarok. Egyszerűen nekem csak így megy, nem tudom milyen kerülgetni a kását, vagy szépen felépíteni a dolgokat.
- Magamra tetováltattam Arlen nevét, Zója nem ment férjhez, mert egy idióta vámpír bekevert, az anyám meg felnőtt filmes, az apámat meg a napokban csukták le, mert csalt valamivel... elegem van, nem akarom ezt... ezt a helyet se - tárom szét a karom. Nem kiabálok, meg nem hadarok, igazából ez már a nyugodt fázis, mikor én már eldöntöttem valamit, és így lesz. Ja, mondjuk ha eszerint működnék, már rég a Herczerbergben kéne lennem.
- És cefet másnapos vagyok - igen, ez már csak hab a tortán, még egy kelletlen grimaszt is vágok mellé, mert egyáltalán nem vagyok büszke rá, de... vannak ennél rosszabb dolgok is, már tudom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=688214#post688214][b]Mácsai Ráhel - 2017.07.03. 14:51[/b][/url]

- Bocs már... szerinted nekem hiányzott? - mindenre számítottam, csak erre nem. És nem, most nem megy, hogy megértsem, vagy elkönyveljem, ő ilyen. Hát könyörgöm, most fordult feje tetejére a világom, kilukasztották a buborékom, legalább egy kezdeteleges empátia legyen meg benne. De nem. Mert ő Dante. És úgyse fogja megmagyarázni, vagy kicsit is belegondolni a dolgokba, vagy átérezni... átérezni, pff... hát ő Dante.
Rendesen felbosszant, nem mintha alapból nem robbannék amúgy is bármire, de ha a páromról van szó, szerintem jogosan várom el, hogy egy kicsit megerőltesse magát, főleg, ha nekem kellett megint csak rábukkannom, mert mintha megfeledkezett volna a tényről... de hagyjuk is, hisz ő Dante, biztos fontosabb dolga volt annál.
És most nekem kéne rosszul éreznem magam, mert csak úgy rázúdítom? Könyörgöm, ha mellettem lett volna, fele meg se történik. Lassan állok fel, mert... én nem fogok bocsánatot kérni, meg azért kuncsorogni, hogy hallgasson meg. Nem kell.
- Az, sajnálom, hogy be akartalak avatni, többet nem fordul elő... Tudom, tudom, marha sz*r, hogy ilyenekkel fárasztalak, nem is értem, hogy juthatott eszembe... Talán fognom kellett volna a jelet, biztos oka volt annak, hogy egy szó nélkül szívódtál fel, igaz? Mindegy is, hülyeség volt idejönnöm... - rázom meg a fejem csalódottan, aztán lépek párat hátra. Nem, nem kiabálok, az sose megy, egyszerűen csak... ha így állunk, akkor így állunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=688225#post688225][b]Mácsai Ráhel - 2017.07.03. 15:22[/b][/url]

Egyszerűen fel tudnék robbanni, komolyan. Miért... hogy lehet valaki ennyire érzéketlen, mint egyes emberek? Én meg azért gürcölök, hogy ezeknek feleljek meg? Hát a francokat, nem érdemlik meg, még Dante se.
Nem mondok semmit. Én nem drámának tudom ezt be, bárcsak az lenne, mert azt tudom kezelni, nem úgy, mint ezt. Sorba kapom a pofonokat, és fogalmam sincs, mennyit bírok, vagy akarok még elviselni. Az biztos, hogy itt van az a pont, hogy újraértékeljem a kapcsolatunkat, vagy legalább elgondolkozzak azon, hogy ez az, ha meg az, akkor szükségem van-e rá...
- Okééénvégeztem - megrázom a fejem, meg széttárom a karom. Egyszerűen ez így nem megy. Dühös vagyok rá, marha dühös, és tudom, attól, hogy az én dühöm majd csillapodik, az ő hozzáállása nem fog, mert én ilyen vagyok, ő meg olyan. És már nincs kedvem szemet hunyni, vagy tolerálni bármit is, már nem érdekel semmi, ha egyszerűen őt sem.
- Hülyeség volt azt hinni, hogy ez akár működhet is, mert nem - halkan beszélek, de legalább őszintén, mert így látom. Itt az az eset, mikor kiütközik, mennyire vonzzák egymást az ellentétek.
- Szia Dante - ott hagyom őt, mert gondolom, hozzáfűzni úgyse fog semmit, meg tudom, bármit is mondana, az olaj lenne csak a tűzre, elég volt az a négy mondat, amit a fejemhez vágott... bőven elég.
Meg akarom találni Zóját, és ha kell, a hajánál fogva cibálom haza, mert remélem, egy percig se gondolja azt, hogy ezt az egészet, csak úgy megússza. Rohadtul nem fogja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=690722#post690722][b]Mácsai Ráhel - 2017.07.15. 19:51[/b][/url]

Igazából meglepett egy kicsit, hogy ebben is benne van, de csak örülök neki. Mióta kibékültünk, én teljesen máshogy látom a kapcsolatunkat, komolyan veszem többnyire, és szeretem, mikor velem van. Nem beszélve az aprócska tényről, hogy ami eleinte döcögősen sikerült, azt mostanra könnyedén kivitelezem szinte bárhol. Pedig ez mindig gátló tényező volt, és elmúlt. És ő se mondott még soha nemet semmire.
- Ehh... tuti túlöltöznek - vonom meg a vállam. Ezt a ruhát is Francitól kértem kölcsön, mert ilyen alkalmi dolgaim annyira nincsenek. A hajammal se estem túlzásba, egyszerűen kivasaltam, és most szépen omlik a hátamra. Még mindig sokk már az is, hogy szőke helyett, barna tincseket látok, de ez jól is van így. Még mindig úgy tartom, ez sokkal jobb, és így tényleg beillek a családomba.
- De te jól nézel ki - vigyorogva hajolok oda, hogy adjak egy puszit a nyakára, aztán újra megfogom a kezét - már ha hagyja -, mert ez már rögeszme. Vagyis.. inkább olyan természetes. Tudja is csak mindenki, hogy hozzám tartozik, és velem jött ide.
A tóhoz érve, megint dobok egy hátast képzeletben a dekorációt látva, mert nagyon bejön.
- Jaaaj, már csak három évem van megtanulni - grimaszolok, végignézve a  végzősök táncát. Nekem ez a keringő nagyon durva, csak mert szerintem képtelen vagyok rá. Arlennel is anno elbotladoztam a parketten, mert hát a zavar nagyobb volt, mint a tudás.
- Amúgy te tudsz táncolni? Vagy meg se próbáljalak rávenni? - pislogok fel Dantéra, mert ez is pontosan azok közé tartozik, amiket nem tudok róla.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=690915#post690915][b]Mácsai Ráhel - 2017.07.16. 17:05[/b][/url]

Danténak tényleg nagyon jól áll ez a ruha. Nem az a bájgúnár kiállás, mint aki a tükör előtt töltött órákat, de az is látszik, hogy megerőltette magát, ez pedig nekem tökéletesen megfelel így. Az meg már csak tényleg mellékes, hogy még passzolunk is egymáshoz.
Ha nem történt volna az ami, holt biztos, hogy rózsaszínben tipegnék, vagy valami, de most... most ez is teljesen jó. És még csak nem is meleg.
- Leveheted ám, szerintem marhára nem kell szenvedned - utalok itt a zakóra. Engem aztán marhán nem zavar, hogy nem megy a többiek után és sül meg, és nem akarom, hogy a kelleténél is kényelmetlenebbül érezze magát, mert sejtem, okkal nem lóg sose zsúfolt helyeken.
- A legszívesebben én is levenném - sóhajtok fel, mert hiába este, a meleget én is érzem, szóval nem ártana gyorsan valami hideg után nézni, vagy lelépni innen, és könnyíteni a helyzeten, bár... akkor már felesleges is lett volna eljönnünk.
Nekem tetszik a látvány, meg a műsor és a végzősök tánca.
- Hmmm... pedig jövőre neked is muszáj lesz... maradsz itt? Mesteren, vagy valami? - hirtelen vág mellbe, hogy akár le is léphet, meg az érzés is, hogy én azt mennyire nem akarom, így akarva-akaratlan szorítom meg a kezét. Nem nézek rá, nem akarom, hogy lássa azt a kósza árnyat, ami hirtelen átfut az arcomon, inkább mosolygok megint.
- Nekem a szórakozóhelyek nem jönnek be. Életem első csókját ott kaptam, mert éjfél volt meg szilveszter, de... így még csak esélyt se hagytak arra, hogy feldolgozzam, vagy felkészüljek... hála égnem nem láttam azóta a srácot, szerintem csak egy mugli volt - vonom meg a vállam. Oké, én akkor is tudtam, hogy ez nekem korai, de Mina meg Franci is ott volt, velük mentem tulajdonképp, és azt leszámítva nem volt rossz, sőt.
- Ohh köszi... - folytatnám, nagyon odaszúrnék még valamit, de azt csak a tekintetem csillanása mutatja, miközben ránézek, meg az a mosoly, amit már egyszer láthatott az arcomon. Nem, nem kell mondania, bizonyára úgy megvolt lepve, ahogy én is. Konkrétan azt se tudtam, mit csináltam, csak úgy jött magától.
- Gyere igyunk valamit... fúúú nézd, olyan rózsaszíneset - lelkesülök fel egyből, és húzom is oda, majd beszerezve az italokat, le is ülök az egyik kanapéra, ha addig nem tart vissza.
- Itt azért kellemesebb, nem? - főleg, mert távol van a tömegtől, és még a szellőt is érezni lehet.
- Egyébként meg... Zója rájött, hogy volt nálunk valaki, de nem akadt ki, sőt... azt hiszem, engedélyt kaptál, hogy jöhess... bár kicsit zavart volt - ráncolom a homlokom, mert mostanság Zója tényleg ilyen, én meg kínosan ügyelek arra, hogy az anyám még véletlenül se kerüljön szóba. Nem akarok vele veszekedni, de még arra se állok készen, hogy ezt átbeszéljem vele. Addig meg szinte mindent megenged. Ami végül is nem egy rossz dolog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=692385#post692385][b]Mácsai Ráhel - 2017.07.23. 21:48[/b][/url]

Pedig még jól is éreztem magam, de úgy tényleg. Úgy néz ki, egy beszélgetés tényleg hat, merthogy Dantéval mintha azóta jobban ellennénk, vagy lehet csak én látom így, de teljesen mindegy.
Aztán derült égből villámcsapásként ér az átok. Még fel se bírom fogni azt, csak az ujjaimba nyilalló fájdalmat. Az egész hely egy pillanat alatt változik át egy csatatérré, én meg pontosan úgy pislogok, mint aki semmit sem ért. Persze ez így is van.
Dante persze képben van, ez lerí róla. Próbálok a keze után kapni, mert jobbnak látom a rellonost lenyugtatni, mint a másikat, akinek vélhetően ártott. Igen, tudom, hogy képes rá, van fülem, meg elég nagy képzelőerőm is, így eszemben sincs megkérdőjelezni a pletykákat, amiket szépen alá is támaszt Dante azzal, hogy szó nélkül pálcát ragad.
Tudom, nem kellene, mégse tágítok mellőle, csak összeszűkült szemekkel vizslatom a rendbontót. Meg kellene büntetni, vagy valami? Vagy azzal csak magam alatt vágom a fát?
A kezeimmel meg egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Bárhogy forgatom őket, hiába mélyesztem tenyereimbe a körmeim, a fájdalom nem csökken. Most közéjük kéne állnom? Az nem lenne jó ötlet, nagyon nem. Tanácstalanul nézek hol Ervinre, hol Zójára, hol Alexandrára, de okosabb nem leszek.
- Haza szeretnék menni - az ajkamba harapva, lépek Dante mellé, és a vállára teszem a kezem, persze csak óvatosan. Még a szavakat is csak halkan ejtem ki a számon.
- Légyszi... menjünk innen... - könyörgőn tekintek rá, hátha legalább egy kicsit meghatja, legalább ez, mert az, hogy "ne süllyedj a szintjére", "hagyd a francba", gyanítom nem válna be ebben a pillanatban. És esélyét nem látom annak, hogy szépen félrevonulunk, és megbeszéljük a problémáinkat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=693107#post693107][b]Mácsai Ráhel - 2017.07.29. 17:35[/b][/url]

- Komolyan Dante én ezt nem aka... - és az átok betalál. Megint. Én nem tudom, mit árthattam szerencsétlen fiúnak, amiért engem is részesít ebben a kivételes bánásmódban, de... kezd nagyon rosszul esni.
Tátogok, mást nem igazán tudok, és vicces látványt nyújthatok, hisz szavak a számon nem jönnek ki. Könny szökik a szemembe, erről már igazán leszokhatnék mondjuk. De mindig is nehezen viseltem, ha bántottak. Zója talán megérti ezt, vagy tudja is, hisz karon ragad és elnavigál onnan. Ideges kalimpálásba kezdek, veszettül tátogva, mert nem akarom ott hagyni Dantét. Hiába tudom, hogy a helyzet magaslatán áll, és feltételezem, még élvezi is, jobban mint a békés ücsörgést.
Annyi bátorságom viszont nincs, hogy visszamenjek a csatatér közepére. Idegesen kotrom elő a pálcám, betűket rajzolva a levegőbe vele, hogy megértessem anyámmal, mi is a helyzet jelenleg.
Elvette a hangom!
A szavak gyöngybetűvel rajzolódnak ki, én meg könyörgőn pislogok, hogy ha mást nem is, azt adja vissza nekem. Mondjuk nem tudom, mit kezdek vele, kinek a fejét üvöltöm le, abban sem vagyok biztos, hogy nekem ebbe jobban bele kéne folynom, hisz ahogy láttam, van még ott pár prefektus, akik idősebbek, hát tegyenek ők rendet. Megtörlöm a szemeim, még a szipogás se hallatszik, csak a vállaim reszketése mutatja, hogy bizony a mécses megint eltörött.
Pedig annyira jó volt ez a bál, tényleg. Kimondottam élveztem, de most mást sem szeretnék, csak hogy hazamenjünk innen. Még szerencse, hogy a tónál van, így nem lakunk messze.