38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: « 1 2 ... 17 ... 25 26 [27] 28 29 ... 37 38 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Nemes Balázs
INAKTÍV


Balázs atya
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 118
Írta: 2021. június 30. 20:16 | Link

Odett

- Igen - rámosolyogtam Odettre, mert ha nem csalnak az érzékeim, már pedig miért csaltak volna, akkor azt hiszem, hogy flörtölt velem. S talán épp ezért frusztrált és feszélyezett ez a helyzet, mert egy részem mégis csak észrevette, hatással volt, s ha nem lettem volna olyan elhivatott azon a pályán, amit örök életre választottam magamnak, akkor valószínűleg ez a találkozás talán máshogy alakult volna. S talán a gyönyörű énekesnő is épp erre gondolhatott, mintha csak letaglózta volna a tény, hogy pap vagyok. A mosolyom szinte elnézést kérő volt, kicsit beletörődő. - Bogolyfalván, de csak félig-meddig, kevesen vannak a közösségben, régebben a muglik közt szolgáltam. Emellett vendéglátózom, van is egy éttermem ott, Noé Bárkája - meséltem a nőnek, egy kicsit már oldottabban, mint az elején, mikor igen csak meglepett a jelenléte. - Ohh, rendben, szívesen megvitatom veled a..-felpillantottam rá, ahogy átvettem a kártyát, nem voltam abban biztos, hogy valóban ezért adta volna meg a számát, de nem számított. - Szóval, ha érdekel a téma, szívesen mesélek róla - egészítettem ki végül, majd még egy barátságos mosolyt is tűztem mellé.  - Ne aggódj, nem fogom és köszönöm - mondtam kedvesen, utalva ezzel az ajándék CD-re, meg arra, hogy milyen kedves volt velem, mint rajongójával. A sztárok általában felsőbbrendűen páváskodnak, Odett viszont nagyon emberien és kedvesen igazított útba, hogy megtaláljam a barátomat. Még aláírást, ajándékot és a számát is megkaptam, s noha utóbbival soha nem fogok élni, azért jó lesz erre majd visszagondolni. - Akkor, nem is tartanálak fel így a koncert előtt…sok sikert vagy hogy is szokták mondani, kéz és lábtörést? - rámosolyogva fordultam sarkon, egy lépés után azonban visszafordultam.
- Talán majd egy másik univerzumban - utaltam ezzel arra, hogy tudom mire gondol, mert egy pillanat erejéig én is arra gondoltam. Ezt követően elhagytam a sátrát, hogy megkeressem a barátomat, s együtt hallgassuk végig a koncertet, ami egész biztosan jó lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2021. július 10. 11:08 | Link



- Még mindig túl jól látod az életet. És én továbbra sem értem a titkot - felelem, ahogy ajkaimat széles mosolyra húzva átpillantok a whiskys pohár pereme felett. Tekintetem Zójáét keresi. Hiányzott, hogy így beszélgessek valakivel, ilyen keresetlen, mégsem bántó őszintességgel, ebben a már-már steril, laboratóriumi környezetben, holott rendelőről szó sincs. A Warren család nappalijában ülünk, amiről, azt hiszem, nem sértő, ha azt mondom egyáltalán nem az. Hiszen nap, mint nap életnek ad teret, az élet pedig… nos, minden, csak nem tiszta. Régebben előfordult, hogy azt gondoltam, a terápia során a tér az, ami meghatároz. Az adja a biztonságérzetet és végső soron emiatt kezdünk odabent, a makulátlan és mindent elnyelő falak között beszélni, de így, a sarokban elfekvő baba meg a kisautós láda között, telibe rálátva a fakeretes fényképre, amin Warrenék mosolyognak, kivéve persze Dwayne-t és Minát, ők olyanok, mint általában szoktak lenni, már nem hiszem, hogy a tér a kulcs. A kulcs Zója.
- Még öt? - kérdezek vissza egy finom, színpadias sóhaj kíséretében, és majdnem hozzáteszem, hogy addig a lánya egész biztosan megőszül, főleg, ha hirtelen felindulásból még néhány ismeretlen utcasarkon befordulok, hogy járatlan utakon próbáljam ki magam. Végül egészen másként folytatom. - Remélem, hogy nem lesz igazad. Bár... nem tudom. Abban sem vagyok biztos, hogy valaha rendeződni fog. Mi van, ha én ez vagyok? Ez az egész a személyiségem része, a mag, a kiindulópont, a gondolkodásom, minden érzésem origója, ami nem változtatható? Ha ez tőlem és mástól is független, akár egy szuverén állam?
Annyi embert ismerek, annyi kapcsolatom van, a legtöbben mégsem érzem a biztonságos kapcsolódást, nem jutunk tovább a felszínen, nem történik a beszélgetéseinkben semmi, legalábbis semmi olyan, ami igazából érdekelne. A legtöbb ember untat, és nem azért, mert személyiségükből fakadóan unalmasak, hanem mert őszintétlenek. Mert nem mondanak semmit. Valójában semmit. Hol veszik el a valódi?
Aztán Zója beszélni kezd, és noha a gondolatmenet elején azt hiszem, a végére valahová a valós események közé csöppenünk, hamarosan rá kell jönnöm, hogy a velem szemben ülő nő tényleg nemcsak pszichológus, hanem anya is. És Mina piszkosul nem beszélt neki rólam. Ez... rosszul is eshetne, és talán fog is, később, mikor már a gramofon körül versekkel neszelek, és elfog az érzés, hogy ha fizikailag nem is, nélküle lélekben egyedül vagyok. Gondolom fájni fog, égetni, mint a tűz.
- Hogy... - első nekifutásra ennyire tellik. Kiszáradt szemekkel pislogok, és lassanként kortyolva az italból azon gondolkodom, szabad-e mondanom most bármit is? Elmondanom neki mindazt, amiről tudnia kellene ahhoz, hogy a beszélgetésünk megfelelőképpen folytatódhasson, és az ittlétem elérje legfontosabb célját? Halkan veszem a levegőt, aztán szemöldökeimet ráncolva zavartan ránézek. - Annyira szeretném, ha nem így lenne, de... tudod, ebben a kapcsolatban nem én voltam az, aki sérült - hangomat elmélyíti a vallomás komolysága, a lelkiismeret és bűnbánás. Zöldjeim a kékekbe vájnak, azok... mintha csak Minára néznék..., borzasztó. Olyan erősen szuggerálom, hogy szavak nélkül is megértsen mindent. Ha lehetetlen is, talán a lényeget így is érteni fogja. A többit meghagyom a lányának. Végül megköszörülöm a torkomat, és az utolsó korty whiskey után, kormos hangon megszólalok. - Elmondanád, kérlek, hova ment Mina? A legutolsó úticél is megteszi, ha esetleg folyamatosan úton lenne.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 812
Összes hsz: 1290
Írta: 2021. július 10. 14:40 | Link

Noel


- A titok, hogy nincs titok. Az ember egész életében keresi a miérteket, amik valójában nincsenek. Éld meg a napot, a pillanatot. Lefekvés előtt, mielőtt elaludnál azon gondolkozz, mi történt aznap. Ne a nagy dolgokon, a kicsiken. A fiad rád mosolygott a reggelinél, vagy szépek a tulipánok idén, csend van, vagy éppen hangzavar. Van az úgy, hogy az élet egyszerű és nem görcsös ragaszkodás. Szeresd az életet, és rájössz, hogy semmi más nem kell.
Szenvedéllyel a hangomban beszélek az egyszerűségről, és amióta így élek, nekem is minden olyan könnyed. Minden napnak van egy olyan pillanata, amikor rápillantok a férjemre, a gyerekeimre, és elégedett vagyok. Rendben vagyunk. Nincs semmi nagyon bonyolult a napokban, nincsenek nagy drámák, révbe értünk.
- Ha a szuverenitást nézzük, az sem korlátlan, hiszen korlátozza a társadalom, a jog, a világpolitika, szerintem ezt is korlátozza minden más. Vagy akár egy valami. Mi van, ha maga az ok az, hogy kell egy ellensúlyozás, ami ellen te jelenleg harcolsz. Vagyis, maga a káosz, amit érzel, káosz is marad, míg el nem fogadod a lelki békéhez vezető utat. Az a nagy kérdés, hogy tetszik-e neked az az út, tudnál-e azonosulni vele, rálépni, és nem lelépni róla. Ha megvan a kellemes kiegyenlítődés, megvan a béke. Minden embernek más ez. Neked lehet, hogy a benned élő tűzzel összecsapó víz kell, nekem egy morgós öregember jutott.
Szinte egykorúak vagyunk, szóval nem szép Dwayne-t öregnek nevezni, de hát morog, folyton, így azt se mondatom, hogy egy fitt csudamuki. Ezért megjegyzem csúnyábban is nézne, mint, hogy leöregeztem.
- Ha a történet alapja a nyughatatlan tűz, akkor nem érdemes mellé levegőt adni, mert felkorbácsolja és őrületbe hajt, sem földet, mely kioltja. Egy olyan személy kell, aki lágy engedelmességgel, nyugalommal és kellő, de nem bántó iróniával áll ellent akkor, amikor szükséges. A tűz és a víz ellentétek, de mégis vannak azonosságok is bennük. A nyugodt folyó otthont ad, az életető tűz vágyat. Nem semlegesítik egymást, hanem táplálják és tisztelik. Ha nekem kéne megválasztanom a jövendőbeli társad, azt mondanám, olyat keress, aki befelé él, hiszen megérti akkor, hogy mi játszódik le benned, hogy mennyire nem egyszerű a világod, olyat, aki reális, a jelenben tud tartani, de érző, harmóniára vágyó, mert akkor ő kiváló ellensúlyozó lesz neked, aki, talán egy kicsit merevebb, aki...
Szép dolog nagy lendülettel beszélni, egészen addig, amíg az ember bele nem gondol, hogy miről is beszél, és a történet egy pontján, ahogy beszélek, és ahogy rám pillant, ahogy nézzük egymást, hirtelen értem. Értem a helyzetet, értem a pillanat jelentőségét, és értem azt, hogy mit is kerülgetünk mi ketten, hogy miért is beszélünk most ezekről a dolgokról. Mennyire vak voltam!
- Tőled nem tud szabadulni évek óta, ugye? Te vagy az, aki elől folyton elszalad, és az, akihez mindig visszamegy.
Hogy nem raktam össze a dolgokat, hát mindig minden megjegyzés találó volt. Nem sokat mondott róla, de ő nem is olyan, nagyon zárkózott volt mindig is. De a mondatok, az a pár, egyértelműnek kellett volna lennie...
- Kolumbiában van, Cartagena-ban.
Ez egy viszonylag nagy hely, nem csak úgy odamegy az ember, és kész is. Felemelkedve az asztalhoz sétálok, és a laptopomat felnyitva, megnyitom az e-maileket.
- Minden nap ír, nem sok mindent, rövideket. De azt tudom, hogy egy Hotel Dorado Plaza Calle del Arsenal nevű helyen lakik. Sosem foglalt még szobát ennyi csillaggal, ahogy sosem menekült még meleg országba. Azt írta, hogy most mindent fordítva akar csinálni, mint előtte, hátha megfordul a szerencséje. A napnyugtát mindig a parton nézi végig, leírjam a címet?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2021. július 11. 10:20 | Link




Irigylem a szenvedélyt, amit Zója hangjában hallok; nemcsak hallható, látható is, ahogy az élet iránti vágy egész lényét átjárja, felizzasztja óceánszín szemeit, és pillanatok alatt átitatja hangját is. Rám mégsincs hatással. Nem érzem a szavait, nem látom magam esténként az ágyban arra gondolván, milyen nagyszerű, hogy a fiam rám mosolygott reggelinél, vagy hogy nyílnak a tulipánok az utcában. Pedig tudok örülni, szívből és igazán, akkor, amikor a pillanat tart. Azután elmúlik. És mikor elmúlt, többé nem tudok nem a nagy dolgokon tűnődni, nem tudok nem apámra gondolni és nem tudom kiverni a fejemből Bori úgy takargatott sebzett tekintetét sem, amivel a napokban rám nézett.
- Talán eljutott hozzád a hír édesapánk betegségéről - szólalok meg válaszképp. Szabad kezemmel futólag az öltönyzakómhoz érek, s meglegyintve annak vasalt szélét, elhaló nevetéssel folytatom. - Ezért az öltöny. Reggel írtam alá az örökségünket. Megkaptam a családi pecsétet és vele együtt minden föld, ingóság és gyógyszerértékesítési jog engem illet, papíron természetesen. A lányok mindebből csak pénzt látnak majd - tenyeremet arcomhoz nyomva húzom végig lassan orromon, a számon és az államon, hogy végül mélyebb tónusú hangon fűzzem tovább a gondolatot - ...rengeteg galleont. Van ebben valami abszurd gyönyör, ahogy még így talán utoljára kifejezi a szeretetét, hogy hogyan érez irántunk. Még egyszer érezteti a különbséget közöttünk. Rájuk tetemes mennyiségű pénzt hagy, rám meg egész embert kívánó munkát és sohasem kért felelősséget.
És persze, fel lehet ezt fogni másként is, nem nehéz látnom magam előtt az újságok hasábjait megcímző, vastagon szedett betűket: Ombozi Farkas egyszem fia örököl mindent! Ombozi Noel apja nyomdokaiba lépett. Javítóintézetből az oligarchák országába! És a többi testvér? Vajon hol maradnak a lányok? Akár még úgy is érezhetném, hogy bennem bízik a legjobban, hogy egyetlen fiaként az én kötelességem tovább kínlódni a családunkat naggyá tévő üzlettel, a lelkem mélyén viszont tudom, hogy ez büntetés. Az utolsó.
Néhány napja arra kértem a kishúgomat, hogy bocsásson meg apának, holott az eladta őt, annak ellenére is, hogy tudta, Fenyvessy Dorián nem a finom úriemberek fogyatkozó kasztját erősíti. Megkértem rá, pedig tudtam, hogy a férfi mellett olyat kellett átélnie, amiért ha tehetném, puszta kézzel ölném meg. De nem teszek semmit. Tökéletes aranyvérű fiúként úgy viselkedek, mintha nem történt volna sorozatos erőszak, úgy, ahogy anya, apa és a többiek, ahogy mindenki ebben a rohadt aranyvérű miliőben. Ő meg magára maradt. Egyedül van a sötétben. Ha most saját magamat kérném meg arra, amire Borókát is, akkor vajon meg tudnék bocsátani apának?
- A káosz örökké uralkodó séma felénk - mosolyodom el, azonban mikor Zója szóbahozza a vizet, váratlan megugrik a szívem. Nem tudom, szándékosan említi-e, hogy esetemben a lányára tesz-e finom utalást, én viszont önkéntelen is mozdulatlanná dermedve kezdem figyelni őt. Szavai egyre gyorsuló egymásutánban következnek, beszéde intenzívebbé válik, miközben ujjaim egyszerre szorosabban nyomódnak az üvegpohár oldalának. Tudom, hogy meg fogja érteni, hogy amikor elhallgat, már tudni fog mindent.
Aztán csend.
Tekintetünk egybeforr, a bőröm borsódzik. Egész testemet rázza a hideg, érzem, hogy még a combom is libabőrben fürdik. Mielőtt azonban bármit is mondanék, megiszom az utolsó korty whiskyt, és a poharat a dohányzóasztalra téve bólintok egyet.
- Én vagyok - mondom ki a végső igazságot rekedten, és bár azt hittem, szégyellni fogom magam Zója előtt, nem érzek mást, mint egyre csak növekvő izgalmat, amiért hamarosan már úton lehetek Minához. - Kolumbiában? - ráncolom a homlokom. -  Biztos vagy benne?
Zójával együtt én is felállok, és mellé lépve a fénylő hordozható számítógépre pillantok. Emailek? Komputerbaglyok. Annyi év mugliismeret után, számomra még mindig hihetetlen, hogy varázslók és boszorkányok tömkelege használja ezeket a mágiamentes műszaki ketyeréket. Talán hagyjuk is, hogy az én hatalmas nyitásom az újvilág felé az, hogy halott mugli költők verseit olvasom. Mondhatni, egészen messze állok az emailektől.
- Kérlek - mondom, és közben monitorra függesztett zöldekkel jegyzek minden aprócska információt, amit a megnyitott levelekből elcsípek. Fagyi, napló, naplemente.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 812
Összes hsz: 1290
Írta: 2021. július 11. 11:38 | Link

Noel


Az édesapjára bólintok egyet, de nem szólalok meg, csak hallgatom a szavakat, és észlelem a mögöttük húzódó, érzelmeket. Hihetetlen, hogy az ember hány féle módon képes megélni felmenője távozását az élők világából, történjen az hirtelen, vagy oly módon, hogy mielőtt ez megtörténne, még lehetősége van továbbadni a feladatokat. Noel az utóbbit kapta, kérdéses, hogy így járt-e jobban.
- A fiúk kiváltsága. Mindenki úgy véli lánynak nehezebb lenni egy máguscsaládban. Nem vagy egyenjogú a testvéreiddel, nincsenek kiváltságaid, lehetőségeid, bezzeg a fiúk! Szerencsés, ha csak egy van, szerencsétlen, ha több, hiszen könnyebben szad szét az oly sok évtizeden, vagy évszázadon át egyben tartott, stabil háttér. A fiú felelőssége valami olyan, amibe nem sűrűn gondolnak bele. Jó neki, beleszületett a jóba. Azonban neki kell meghozni minden döntést, nem csak a családi vagyon, de testvérei sorsa felett is. A házasságok, kiutalások, megfelelő háttér fenntartása nem egyszerű, főleg egy szabad léleknek, aki nehezen viseli a korlátokat.
Az általános megállapítások után, a vége már egész személyesbe hajlik, hiszen Noel minden felelősséget megkap, amit valóban nem kért. A családi vállalkozáson kívül pedig az ő kezébe kerül testvérei és élő, idősebb nőrokonai sorsa is, akik egyedül maradtak, férjük nélkül. A család új fejeként állandó kritikák gyűrűjében pedig ki tudja, hogy mikor és miért, de robbanhat. Lehet nagy, lehet kicsi az ok, de egyszer mindenkinek megtelik az a bizonyos pohár. Ezért is merem javasolni, hogy olyan párt válasszon, aki türelmes és képes átvállalni a pohár állandó ürítésének nem minden esetben könnyed feladatát, ám csak sok kimondott szó után jövök rá arra, hogy miről is van szó. Hogy kiről is van szó.
- Természetesen. Van egy, umm, van egy véletlenül nekem küldött levél is. Azt hiszem, az téged illet, tegnap érkezett, nem olvastam végig, de feltételezem, hogy kapsz majd egy képeslapot, amit nekem címzett.
Zavarban vagyok, mert mindig szerettem volna egy olyan befejezést, ami valahogy hajaz erre, de mindig féltem megtudni, hogy ki az, ki az, aki nem engedi, és akit nem tud elengedni. Most viszont, hogy tudom, furcsa, jóleső és aggódó bizsergések hada támad meg. Örülök és félek, de inkább örülök, csak, hát az ember félti a gyerekeit, ilyen ez. Gyorsan lefirkantom a címet, a rám jellemző cirádás betűkkel, és a levéllel együtt átnyújtom, és mielőtt bármit is tehetne, szorosan magamhoz húzva megölelem őt.
- Istenem Noel.
A haját simogatom, szinte nyugtatóan, próbálom az ölelésbe sűríteni az iránta érzett határtalan szeretetemet, ami nem múlt az évek alatt kicsit sem, és nem változott azzal sem, hogy most már tudom a titkot.
- Mindig a fiamként tekintettem rád, és tudom, hogy jó ember vagy, hogy nem akarsz rosszat Minának, csak mind a ketten nagyon nehéz esetek vagytok, de az én gyerekeim, bármi is történjen, rendben? Ide bármikor jöhetsz, ahogy jöhettél eddig is. Jaj kicsikém, csak légy vele türelmes, kérlek. Nagyon szeretlek téged.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2021. július 12. 11:32 | Link



A magam csendjében hallgatom Zóját. Szavai melengetik a szívem, karok nélkül ölelik át a lelkem. Fáj a még be sem következett veszteség, fáj apám közelgő halála, és bár érthetetlen, egyre csak azt érzem, szeretem őt, a világon talán a legjobban, mindenkitől másként, senkihez és semmihez sem fogható módon. Vágynám a szeretetét, büszke vagy épp biztató szavait, amit csak azóta kapok egyszer-egyszer, hogy Kornél megszületett. Mintha a fiam lenne életem legmeghatározóbb eredménye, mintha azon kívül, hogy őt megfogantattam, semmit sem sikerült volna neki tetszőn elérnem. Nem vittem volna végbe semmi mást?
Elvakít a zűrzavar, az a rengeteg érzés és gondolat, ami érzésem szerint egyben tartja a testemet. Nem eshetek szét. Igaz, jó pár éve nem tehetem már meg, de most szemernyi hibát sem véthetek. Kősziklává kell válnom, helyre hoznom mindazt, ami az évek során félrement. Apám még közöttünk van, én képzeletben mégis a sírja fölött állok, újra meg újra, a legváratlanabb pillanatokban találom ott magam, hol az összegyűlt búcsúzók előtt, a család legszűkebb tagjai között, és merev, érzelemmentes arccal nézem ahogy leengedik a míves koporsót, hol egyedül állok a virághalom fölött, és sírok, mert nem kaptam meg tőle soha, amit gyerek az apjától úgy, de úgy remél. Ácsingózva vágyja őt, az előtte járó példát, aki minden testvérét szereti, csak valahogy őt nem.
- Lánynak lenni sem könnyű - felelem rekedten, és bár eddig a percig mindvégig Zójára néztem, most lehajtom a fejem. Nem fogom kiadni apát, és elárulva a bűnét felfedni amit Borival tett. Szerintem bánja ő már, mint talán még semmi mást az életében. - Hála Merlinnek, az én testvéreim nem szorulnak pesztrálásra, és sajnos védelmet sem tőlem kérnek. Hiába, nem lehetek ott mindenhol... de ki tudja, lehet, hogy ez nem mindig marad így.
Meglátjuk. Nem akarom siettetni az időt, először tisztán kell látnom a megváltozott helyzetem a családban. Tisztán Sárát, Nellit, de legfőképpen anyát és Borókát. Rendeznünk kell a kapcsolatunkat, mert félek, hogy egy nap túl késő lesz. Ha nem túl késő máris.
- Kérhetek tőled egy szívességet? - kérdezem mikor ismét felemelem a fejem, és hagyom, hogy átható pillantásom az övébe vesszen. Ha bólint, lassan, a szavakat alig találva folytatom. - Szeretném anyát elhozni hozzád beszélgetni. Én most még nem tudok vele erről, Sára azonnal felcsattan, ha szegény apáról kezd beszélni, Nelli meg se hallja, Bori meg... hát... ő most bajos. Viszont semmiképp sem szeretném, ha magára maradna a gyásszal. Nagyon szereti apát.
Nos, igen. Tartja magát, még ha lépten-nyomon könnyes is a szeme, mind tudjuk, hogy erős asszony. Aki felnevelt négy ilyen gyereket, mint mi, az túlél mindent.
A levél hallatán kissé megszeppenek, még a szám is elnyílik kicsit, hirtelen azt sem tudom, mit mondjak, főleg, hogy látom, Zója is zavarban érzi magát. Nem tudom, mi olyat olvashatott, talán egyszerűen csak a ténytől pirul el, hogy a sorok között úgy pillantotta meg a lányát, ahogy nem sűrűn szokta, talán többet látott, mint szeretett volna, és talán az sem segít a dolgon, hogy most már tudja, az ismeretlen alak, akitől Mina a kezdetektől szenved, az én arcomat viseli.
Nyelek egy nagyot, és reszketegen biccentek egy aprót.
- Semmi baj - felelem, mintha egyébként bármit is tudnék a levél tartalmáról. A szívem egyre feljebb, a torkom felé haladva vergődik, érzem, ahogy az idegesség áthatol csonton és velőn, és türelmét veszítve arra sarkall, hogy feltépve a borítékot elolvassam Mina minden nekem címzett gondolatát. Újra meg újra, míg ott nem találom magam a közelében. - Ígérem, eljuttatom hozzád a képeslapot, és erről a kis balesetről egy szót sem szólok neki.
Elmosolyodom, aztán átvéve tőle a címet és borítékot, ritmustalan doboló szívvel viszonzom az ölelését. Karjaimat gyöngéden háta köré fűzve hunyom le a szememet, élvezem a pillanatot, akárha örökké tartana. Zója sokszor kelti bennem azt az érzést, hogy olyan, mintha a saját édesanyám lenne, és tudom, hogy ő is hasonlóan érez velem kapcsolatosan, hát el is mondja minden alkalommal, mikor látjuk egymást, de most különösen jól esik a szeretete. Ami feltétel nélküli, épp most bizonyosodott be.
- Mindig - mondom már eltávolodva tőle, és ha tudom is, hogy ez nem tartható, hiszen az életet, s vele együtt az emberi kapcsolatokat nincs teremtmény, aki megúszhatná viták, veszekedések vagy bonyodalmak nélkül, komolyan gondolom. Minánál türelmesebb soha senki nem volt hozzám, és azt hiszem, itt az idő, hogy törleszteni kezdjek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kolozsvári Gertrúd
Diák Eridon (H), Elemi mágus, Negyedikes diák


Erdőelvei bikfic
offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 123
Írta: 2021. július 19. 23:37 | Link

Villő
When I Am Older




Ha nem lett volna már alapjáraton eléggé dühös, akkor a Villőből áradó felhőtlen jókedv, illetve az ahhoz tartozó hanghatás biztossá tette, hogy Gertie az öt perccel azelőttitől is mérgesebb lett.
- Nü nüvess - nyavalygott, mint egy kismacska mikor az anyja mosdatni kezdi. Hát nem látja az unokatesója, hogy mégis milyen fontos ügyről van szó? Könnyei újfent potyogni kezdtek, de már maga sem volt biztos benne, hogy a csalódottság teszi, a méreg vagy a szomorúság. Annyi érzelem kavargott abban a kicsi testben, hogy valahol muszáj volt kijönnie.
Fújtatott egyet a kérdés hallatán. - Sose tüszöm máshova. Nüm vagyok csökött - mérgelődött, mintha csak a Morgótól tanulta volna. Pedig akkor látta azt a mesét is először, mikor ide kerülve Villő elkezdte mutogatni neki a dobozban. Csoda egy masina volt az. Azonban úgy tűnt, most egyszerűen semmi hasznát nem veszi a lánynak. Csak az útjában volt. Vagy lehet éppen rejtegette a brossát. Akárhogy is legyen, nem olyan fából faragták, hogy könnyen feladja. Arrébb tolta a lányt, és a szoba közepén megállva nézett körbe-körbe, mintha ennyitől megtalálná a becses ékszert.
- Hát... úgy pont ükkora - mutatta meg a kislány a két kezét összecsukva, mert hát pontosan belefér a markába, ha olyan kúp alakban tartotta. Elég nagy volt, és főleg súlyos, ha őt kérdezik, ám egy átlagos felnőtt számára szinte semmi volt. - Piros münta van bünne. Olyan münt ügy alma ami a fán türem - magyarázta szaggatottan, ahogy kereste a szavakat. Sokszor megnézte magának az alakját, pontosan tudta milyen érintése van a fémnek, de sose kellett még leírnia. Megmutatta és ott volt.
- Próbáltam mügkeresni. A fűben. De ott nüncs - vont vállat a lányka. Már sokkal kevésbé tűnt ellenségesnek, bár szeme folyamatosan a körülöttük lévő tárgyakra esett, mintha még mindig Villőt gyanúsítaná a lopással.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

To All The Children Raised by Wolves
Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2021. július 24. 22:59 | Link

Benedek
outfit | családi vacsora

- Nem is reagálok az arcátlanságára - jeges kékjeit szívesen fordítaná a férfira, ám ha így tenne, oly közel kerülnének egymáshoz, amennyire közel férfi és nő nem kerülhet. Úrihölgy mivoltának utolsó morzsáit csipegetve arra is rá kell jönnie, hogy bár a mögötte ülő sármja igencsak veszedelmes fegyver lesz, mellyel könnyen halálos sebet ejthet szívén, ha valaki, hát ő bizonyára nem viselkedne egy ilyen megkérdőjelezhető helyzetben úriemberként. Ha előnyös házasságot kíván kötni, tartására és vakmerőségére kell hagyatkoznia, s Isten a tanúja, mindkettőből kapott eleget az élettől.
Ahogy elindulnak a horizont felé ebben a meseszép, lélegzetelállító kertben, kénytelen beismerni, hogy meglehetősen kellemes társaságnak bizonyul a férfi, mi több, ért a nők nyelvén. Ahogy lassan baktatnak, a rózsa minduntalan megfordul ujjai között, a kellemes esti szellő pedig bele-belekap néhány szőke tincsébe.
- Gondolja, hogy akad olyan előkelőség a társaságban, aki egymás mellett képzelne el Bennünket? Ugyan, badarság. Önnek egy lágy, kedves, jellemtelen asszonyt szánnak, aki majd egy tucat örököst szül, mellém pedig olyan férfi való, aki képes megzabolázni felháborítóan vad természetem - hangjában mintha iróniával vegyes keserűség csendülne, s mivel igyekszik úgy intézni szavait, hogy a férfi minél kevesebbet lásson arcából, így az azon átsuhanó érzések sem leolvashatóak. - Az öröksége azonban nem ébreszt bennem lángoló szerelmet. A pénz ugyan nem árt, ha van, de nem mindenki megvesztegethető, kedves... Benedek - ezúttal megkísérli, hogy oldalra fordítsa fejét és megmutassa azt a félmosolyt, mely egyértelműen elárulja lépéselőnyét. Hiszen ő már rájött, ő már tudja, ki a másik, azonban túlságosan korai órájában tartanak az estnek ahhoz, hogy az állás kiegyenlítődjön.
- Az én nevemet sohasem találná ki, de nem hibáztatom ezért. Persze, ha ellenállhatatlan vágyat érezne, hogy mégis tudtára adjam, pusztán kérnie kell - szavai egyszerűnek, mégis ravasznak hangzanak. Az a fajta álszent ártatlanság, mely hangjában csendül sejteti, hogy a férfival való évődése épp csak most kezdődik, s ha sokáig maradnak az éj árnyai között, ki tudja, meddig folytatódik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. július 24. 23:41 | Link

Egy újabb erkélyjelenet, jaj nekem,
ám a szereplők változatlanok, kedvesem: Wass Abigél


- Bele a közepébe.
Jegyzem meg szélesedő vigyorral, hiszen valljuk be, ezzel a reflektálással gyakorlatilag elismerte, hogy igazam van. Szóval házas. Mondjuk, lehet, hogy gyerek nincs, de... ó... csak nem... de... óóó igen... rokon. Mármint nem vérszerinti, de nagy valószínűség szerint a felesége rokona. Milyen kellemetlen. Ám annál kellemesebb a nyeregben egymáshoz simuló testünk, és az, ahogy felel. Iszom minden szavát, és közben hálát adok az égnek, hogy romantikus lovaglásunk közepette nem kíván hátra tekinteni. Tudom, hogy vágyok rá, a tekintetére, de azt is, hogy amíg ez nem kerül előtérbe, én magam sem kerülhetek kínos helyzetbe.
- Szóval, annak érdekében, hogy maga megzabolázódjon, nem egy kiváló unikornis-tenyésztőt kell társául választania, hanem célszerűnek gondolja, hogy a férfi vegye el magát, míg én vegyem el a férfi asszonyát, aki valószínűleg egy kedves, de jellemtelen asszony. Sértésnek veszi, hogy ön opcióként se merült fel a házassági ajánlatok között?
Kevés a szerelmi frigy. Az ember persze, ha fogékony rá, akkor hihet benne. Mind sajnálunk valakit, egy Bernáthy lányt, aki másodszülöttként is jó házasságot kell megfogjon, és mind irigykedünk az Odry lányokra, akik szerelmi frigyeket halmoznak. Természetesen nemtől független körbe jár a pletyka, hogy mily szerencsések, és azon kevés alkalmakkor, mikor én magam is egy asztalnál ülhettem velük, például a Daróczy házaspárral, irigységet éreztem tökéletes és harmonikus házasságuk iránt. Nem hinném, hogy a nőnek tetsző férfi szerelmi frigyet között, ám biztos vagyok benne, hogy ő fel sem merült a gondolataiban, és ennél kevésbé bosszantóbb érzés lehet, főleg egy vad asszony számára.
- Valóban nem? Pedig én most éppen nagyon szeretném, ha megvesztegethetném, vagy...
Ujjaimmal észrevétlen indulok el felfele, illetlen érintve szoknyája alatt vádliát, és már-már érzékletes lassúsággal haladok feljebb, ám, mielőtt bárki azt hinné, hogy lovon ülve adok neki olyan élményt, melytől beleszédül, ki kell ábrándítanom mindenkit. Ahelyett, hogy ujjaim teljesen a lába közé jutnának, apró, de határozott, némiképp combon csattanó, hangos, de nem feltétlenül fájdalmas ütést mérek a combjára.
- Meg kellene büntetnem, amiért engedetlen, és nem játszik. Ez egy játék kedves Laura, és maga szörnyen komisz kislány, de én se vagyok jófiú.
Noha a kezem már nincs illetlen ruházata alatt, azért remélem, jelenlétem, és oly közel pihenő ujjaim nyomot hagynak benne. Nem kell most, elég éjjel, de érezze, emlékezzen, akarja, akarjon.
- Inkább megmaradnék a játéknál.
Ahogy ezt kimondom, úgy tárul elénk a karám, melyen aranyszín csikók kergetik egymást, és fehéres ezüst szüleik óvják őket. Az egész olyan álomszerű a lemenő napban, olyan romantikus. Kihasználva a pillanatot, füléhez hajolok, és forró leheletemmel inzultálva suttogok belé.
- Sajnálom, hogy vad, és, hogy még mindig gyászruhát visel, élnie kellene, megszerezni mindent, amit akar. Ön uralkodásra hivatott, mások legyőzésére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kolozsvári Villő
INAKTÍV


#Veréb
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 37
Írta: 2021. július 31. 20:27 | Link

☙ G Ö R C S I ❧
✿❀✿


Görcsi simán lehetne egy édes kis plüssbaba. Tudod, az, amelyik hangokat is ad ki. Ilyen akcentussal világsiker lenne, minden kisgyerek őrá vágyna, sőt, a nagyok is. Legszívesebben így is agyon nyönyörgetném a kis répafejét, bár azt kötve hiszem, hogy ő díjjazná az efféle törődést, pláne tőlem. Valószínűleg még nagyobbra fújná fel az arcát, én pedig még jobban nevetnék szegényen. Mondjuk bárhonnan nézem, ez egy win-win szituáció lenne, hisz tuti, hogy nem most először adja elő ezt a műsorszámot. Sok éves gyakorlás állhat már mögötte. Mondjuk az tény, hogy nem mertem még a múltjáról faggatni. A hideg is kiráz és kellemetlen érzés kezd a mellkasomban burjánzani, ha csak a halott nagynénémre gondolok. Merlinke a tanúm, brutálisan sajnálom őt, a kis életmágust, az unokahúgomat, akinek ilyen korán el kellett engednie az édesanyját. Szóval, mint felelősségteljes és a legfontosabb; komoly nagytesó, bizony megtalálom neki a brossát. Sherlock Holmes is elbújhat majd mögöttem, annyira profi leszek!
- Nem mondtam, hogy az vagy. Figyuka, én pölö sose találom a cuccaim. A pálcámat volt, hogy már Kalliopé szénája között találtam meg. Nem is beszélve a telefonomról. Tudod, mutattam, az a tégla alakú csodakütyü. Na, azt mindig képes vagyok elhagyni, holott állandóan a kezemben van. Ne kérdezd, én se tudom hogyan - tárom szét immár kevésbé maszatos mancsaim, egy lemondó sóhajjal és fejcsóválással társítva. Mondjuk abban is biztos vagyok, hogy nem akarta megkérdezni, hogy hogyan viszem véghez ezeket a frenetikus bűvésztrükköket, de mindegy, attól én még előszeretettel jártatom a szám. Kékjeim a kis répafejére siklanak, figyelem, ahogy ő figyeli a szobám és visszafojtom a mosolyom. Egyszerűen képtelen vagyok betelni vele.
- A lényeg, hogy ne aggódj, ha eddig én megtaláltam a hihetetlen helyeken hagyott holmijaim, akkor a brossodat seperc alatt megtaláljuk - biztosítom mosolyogva és visszafogom, hogy szóvá tegyem a tényt, hogy mennyire eszméletlenül király módon alliteráltam. Gondolatban megveregetem a vállam, aztán Görcsi örömére belevetem magam, hogy szétszedjem a szobám, holott tudom, hogy nem lesz itt a kis ékszer.
- Szóval akkora és piros, minden világos. Ne fogd vissza magad, a rendes nyomozók alaposan átkutatják a tett helyszínét. Ha nincs itt, akkor kinek a szobáját túrjuk át ezután? Örsét? Szabiét? Úúú, legyen inkább Ádám, ő biztos nagyon fogja értékelni a kuplerájt - vigyorgok szélesen, miközben az egyik fiókomat kihúzva dobálni kezdem a ruháim. Meg se próbálom elrejteni Görcsi elől, hogy mennyire élvezem, hogy a segítségére sietve kelthetek káoszt. EL Oh El, hát nem alliterálok megint?
- Szóval, Görcsi... - aha, itt kéne valami tök okosat mondani, vagy kérdezni. De átgondoltam, mielőtt megszólaltam? Persze, hogy nem. Inkább a szekrényajtót kinyitva kezdem kidobálni a ruháim maradékát, míg járatom az agyam. - ...szóval... mesélsz nekem addig Erdélyről? - ezaz VVeréb, tök jól csinálod. Szépen, lassan, lépésről lépésre.
Utoljára módosította:Kolozsvári Villő, 2021. augusztus 17. 17:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kolozsvári Gertrúd
Diák Eridon (H), Elemi mágus, Negyedikes diák


Erdőelvei bikfic
offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 123
Írta: 2021. augusztus 8. 20:12 | Link

Villő
When I Am Older




Szája megmoccant a hallottak alapján, mintha már-már egy kis mosolyféle kezdett volna el alakulni. - Akkor te csököttebb vagy münt én! - És hopp, tessék-lássék ott is volt az a huncut kis mosoly a lányka szája szélén. Mintha csak pálcaintésre varázsolták volna oda. Mert igazából ő nem akart Villővel rosszba lenni, sőt. Ő volt a kedvence a hangos család összes tagja közül. Csak hogy ugyebár ilyen esetekben mint az övé a barátság teljesen másodlagos dolog.
Lassan ő is rakodni kezdett, bár csak nagyon óvatoskodva. Még mindig nem tudta, hogy melyik tárggyal kell vigyáznia, mit nem szabad vízbe tennie, és mi törhet el egy pillanat alatt, ha nem figyel. Szóval fél szemmel sandított Villőre, meg az ő tornádó mozdulataira, miközben saját maga egyesével pakolgatta a bizgentyűket.
- Én nüm azért csünálom, hogy nekik rossz legyün - csodálkozott Gertie a feltételezésen, és még a pakolásba is megállt egy pillanatra. Sérti a becsületét az ilyesmi, pedig ő tényleg igyekezett, hogy a család ne érezze, hogy ott van. Csak azt úgy nehéz, ha az ember még az angol wc-t se tanulta meg használni.
- Tudod anyámmal az erdűben éltünk. Távol a társadalumtól, mert félt tüle. Volt egy öreg néni, ő hozütt nekünk mündenfélét, amüt nem tudtunk kitermülni. De én nüm szerettüm a szép ruhákat. Nüm mehettüm benne fára - magyarázott egyszerűen Gertie, de már aligha figyelt arra, hogy mit pakolgat. Sokkal inkább belefeledkezett az emlékekbe. Olyannyira vágyott vissza már, hogy azt képtelen lett volna elmondani. - Ott jobbün érüztem a mágiát. Mágiküs hely - mosolyodott el a szó kettősségén.Legszívesebben inkább megmutatta volna kis birodalmát. Onnan, távolról Villő nem láthatta az égbe nyúló fákat, nem hallhatta a patak csalogató morajlását, és nem érezhette ezeregy gyógynövény virágának illatát. Ebben a házban csak emberi kéz munkálkodott. Semmi természetes nem volt benne.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

To All The Children Raised by Wolves
Kolozsvári Villő
INAKTÍV


#Veréb
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 37
Írta: 2021. augusztus 17. 18:33 | Link

☙ G Ö R C S I ❧
✿❀✿


Pislák-pislák. Úgy bámulok Görcsire, mint aki legalább nem látott még embert. Egy vörös hajú kis manót, felfújt képpel, aki épp most csököttözött le. Egyáltalán ismernie kéne ezt a szót egyáltalán 11 évesen? Könyörgöm, egy erdőben élt, mint Maugli, erre azt mondja nekem, hogy csökött vagyok. Pislák-pislák. Úgy robban ki belőlem a nevetés, hogy csoda, hogy nem omlik ránk az egész ház, de a falak legalább rendesen beleremegnek, remélem. Röfögök, úgy veszem a levegőt, mint egy rozmár és a már földre dobált ruhakupacra dőlök, a hasam fogva. Eskü, oltári forma ez a lány és a büszkeség csak úgy árad szét bennem, hogy az én unokatesóm répafej. Kívánhatnék nála jobbat?
- Telitalálat! - bökök rá vigyorogva, mikor már kapok valamennyire levegőt. A könnyeimet törölgetem le maszatos arcomról, amivel csak jobban szétkenem a chipsről az arcomra tapadt füszerezést. Lassan beszökkenhetnék én a zacsiba, mint egy nagy darab cheetos. Mondjuk, ha Görcsi beterít a répavörös hajával, a színem is pont passzolni fog hozzá.
- Hajh - sóhajtok, ahogy teletöltöm levegővel a tüdőm, majd az oldalamra támasztott kézzel ülök fel és nézek szét a háborús övezetté lett szobámban. El kell ismernem, remek munkát végeztem. Tuti anya is ugyanígy értékelné, ha most itthon lenne. Mondjuk abba még nem gondoltam bele, hogy nekem is kell majd eltakarítanom ezután. Nem mintha engem zavarna a kupi, de nincs kedvem apa zsörtölődését hallgatni, már megint, hogy eddig váltig állította, hogy egy lánya van, nem malaca.
- Ha elég időt töltesz velük, hidd el nekem, hogy mindig azt fogod lesni, hol törhetsz borsot az orruk alá. Merlinke a tanúm, tizenöt év tapasztalattal a hátam mögött, ezt magabiztosan állíthatom. Szóval, legalább az én szórakozásomra válassz egy szobát. Mondjuk Ádiét. Ha meglátod majd az arcát, mindent megértesz - vigyorogva bólogatok, miközben felállok és ismét körbepillantok. - Szerintem abban egyetérthetünk, hogy én ártatlan vagyok. A szobámat engedelmeddel, felmentem a tetthely gyanúja alól - serényen bólogatok, miközben úgy teszek, mint aki épp beleszív a kezében lévő pipába. Nagyon élem ám a szerepemet.
- Merlinkére Görcsi, a szívemből szólsz, eskü! Én is utálom azokat a flancos ruhákat, nem lehet bennük csinálni semmit. Anya meg sápítozik állandóan, mikor feldobom a lábam az asztalra és kilátszik a bugyim. Hát mindig mondom neki, hogy nem akarom felvenni, de foglalkozik vele? Mondjuk szegényt sajnálom, hogy ebben olyan vagy, mint én, veled se élheti majd ki ezeket a lányos dolgokat - mondom vigyorogva, szinte levegőt is elfelejtek venni, miközben kiterelem a pöttömöt a szobámból és elindulok a választott tesóé felé.
- Hát… megpróbálhatom meggyőzni apát, hogy nyáron menjünk ki nyaralni oda, ha… nem lenne rossz neked újra ott lenni... - mondom óvatosan, a szám szélét rágcsálva, folyamatosan Görcsi arcára sandítva. Nagyon szívesen megnézném az erdőt, ahol ő élt, de nem akkor, ha az fájdalmat okoz neki. - Viszont figyuka, mit szólnál hozzá, hogyha megtaláljuk a brossod, kimennénk ide a Farkaserdőbe? Kilovagolhatnánk Kalliopén -  vetem fel mosolyogva életem ötletét. Hát milyen jó problémamegoldó vagyok már!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


osztályvezető úr
offline
RPG hsz: 236
Összes hsz: 637
Írta: 2021. augusztus 18. 16:34 | Link

Tobias
helyszínelünk | Üstösd

Akkor ott hirtelen belém hasított a felismerés, hogy Tobias apja révén konyíthat a fegyverekhez. Élénk figyelemmel lopóztam hozzá közelebb, hogy tisztán halljak minden egyes szótagot. Szomjaztam a tudására. Nem mintha képes lennék minden információt felszívni ilyenkor, de mégiscsak közel álltak a szakmámhoz. Ahogy végigfutott a markolatokon a tekintetem, úgy borzongtam bele a gondolatba, hogy vajon hányszor, s kikre szegezett puskacsövekkel sülhettek el. Valami, ami távol áll egy aranyvérűtől. A sötét nyílás, ahonnan egy pillanat alatt repül ki hangos robajjal a töltény, ijesztőbbnek tűnt, mint egy pálca hegye. De végül is, ezek ugyanolyan tárgyak, mint amiket nap mint nap forgatok a Minisztérium raktáraiban. Legalábbis ezzel próbáltam magam nyugtatni. Kevés sikerrel.
- Még jó, hogy hozzád osztottak be - arcomra elismerő, ámde halvány mosoly ült ki, olyasmi amit a jóérzésű vizsgáztatók szoktak megereszteni kedvenc tanítványaik felé az eredményes feleletük zárásakor. Amíg a Tobias kérésére rendelt rúnaszakértő meg nem érkezett, addig a folyosón várakozó másik aurornak magam mentem oda szólni az ujjlenyomatok végett. Tudtam, hogy közvetlenül nem utasíthattam volna, de szerettem volna ezt a kört megspórolni a magától értetődő művelettel, hogy egy kis időt nyerjünk. Nekik se volt kedvük fennakadni ilyeneken.
Tobias elindult a bilincsek felé, én ösztönösen, óvón lépkedtem mögötte. Erős késztetést éreztem arra, hogy visszafogjam a karját a veszélyes mozdulattól, de aztán csak lélegzetvisszafojtva hallgattam őt. Vajon látta és érezte-e, amit mondott, vagy puszta spekuláció? Magamnak feltett kérdésem után hallottam a rúnaszakértő megerősítő olvasatát. Az eszközre vésett jelek az ütés, valamint az alany fájdalmának erősségével arányosan képesek kapcsolatot teremteni áldozatuk erejével, az energiát pedig minden bizonnyal átnyerik egy másik eszközbe. De ez a része már pont találgatás volt tőlem.
- Biztos, hogy erről van szó? - köszörültem meg a torkom. Utálja, ha megkérdőjelezik, mások szerint viszont túl hamar zár ki bármit is. - Nem hagyhatjuk, hogy szándékosan félrevezessenek bennünket. Ha valóban ennyire felszereltek... - mutatok egy pillanatra magam mögé, a fegyver- és egyéb eszközarzenál irányába - ... akkor azt is tudhatják, hogy te nyomozol utánuk. Ismerhetnek. A vezetőjük minden bizonnyal szándékosan rejtőzik el a képességeidtől tartva. Az biztos, hogy egyelőre túl messze van. Máshova kell mennünk - kell lennie egy varázstárgynak, ami blokkolja a jelenlétének kimutathatóságát. Összefontam magam előtt a karjaim, kissé még mindig sokkolva érezve magam, de a hév elérte, hogy belekontárkodjak a nyomozásba ahelyett, hogy a többi tárggyal foglalkoztam volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3461
Írta: 2021. augusztus 18. 21:30 | Link

Martin
helyszíneljünk | Üstösd
the sounds between



Megkönnyebbül kissé, mikor figyelmüket végre sikerül a munkára fordítaniuk. Ebben van ő otthon. Testtartása rögtön megváltozik, kiegyenesedik, tekintetéből pedig eltűnik a bújkáló szomorúság.
Lehet örökös, egymás ellen járt táncukból nem látja a kiutat - de ezt, ezt itt előttük, ezt megoldja, akkor is, ha mindenét oda kell adnia érte. Bár csak homályban tapogatózik s csontjáig hatol a félelem, nincs a lépésében bizonytalanság. Mások segítségét pedig mindig elfogadja, ha annak helye van s ha valóban szüksége van rá. Lehet egyszerűbb volna, ha mást osztanak be mellé, de Martin szaktudását a személyes kapcsolatuk s múltjuk sem vehetik el, s emiatt hálás, hogy itt van.

Hangja határozottan cseng, bár fanyar élét nem tudja elvenni az objektíven felsorolt információk hada sem. Tekintetét nem emeli fel, de érzi, hogy Martin ott van mellette, figyeli őt, hallgatja szavait, s mikor ellép Tobias mellőle, utána szeretne nyúlni. Egy pillanatig vár, talán reméli is, hogy karjára fog, megállítja, visszahúzza; de nem érkezik az érintés, mozdulatát semmi sem akadályozza, s sorra járja a béklyókat, eszközöket a fal mentén. Az elsőnek érkező kérdésre vet egy pillantást Martinra; mikor tévedtem? - üzeni a tekintete, s már lép is tovább.
- Tudják, igen. - Sóhaja nehézkes, arcéle megfeszül s zöldjei komoran keresnek valamit a cipője orrán. - A kopó szagot tud fogni, de a vad is megérzi az üldözőjének szagát.
Azt nem is akarja most szóvá tenni, hogy úgy sejti, nem véletlenül került ő ide. Sok nyom volt elszórva az ösvényen, ami ide vezette őt, s nehezen tudta kivenni, mi az, amit ártó kezek s mit pedig a véletlen szórt le elé. Viszont semmit sem hagyhat figyelmen kívül, akkor sem, ha egyértelműen azért került elé, mert valaki azt akarta, hogy belébotoljon. Olyan jelek, amiket csak ő vehet észre. Vállalnia kell, hogy az orránál fogva vezetik, de szeme tágra nyitva. Jó eséllyel csapdába csalják az apró morzsákkal, s mindent megtesz, hogy egyedül érkezzen meg oda. Ha pedig vesznie kell, akkor magával rántja ezt az egész poklot s mindenkit, aki a háló szálain táncol.
- És mit javasolsz, hova kellene menjünk? - kérdi, s őszintén hallani szeretné a választ.
Közben neszeznek körülöttük, ami feszélyezi és elvonja a figyelmét; befutott a hívott helyszínelő is az ujjlenyomatokért, amit egy mugli nyomozáson már rég megtettek volna első körben, itt viszont külön kérni kell. Nevetséges. A rúnaszakértő megerősítette Martin elméleteit, viszont még mindig hagyott egy sor nyitott kaput előttük, amivel Tobias nem tud mit kezdeni. Szereti azt hinni, hogy bármit képes megoldani, de vannak helyzetek, amik előtt egyszerűen tanácstalan. Ezeknek az eszközöknek a konkrét működtetése, hogyanja olyasmi, amit puszta empátiával és egy tökéletes memóriával sem tud megválaszolni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2021. augusztus 29. 18:46 | Link

Benedek
outfit | családi vacsora

Nem mintha célozni kívánna bármire, elvégre szemmel láthatóan férfiak tucatjának rajongása övezi, azt választhatna férjéül, akit csak akar. Miért vágyna épp erre a pimasz fráterre, aki szemérmetlenül igyekszik vájkálni életének nem publikus részleteiben?
- Mondja, mégis minek képzel engem? Sohasem kezdenék egy nős férfival és, ami a legfontosabb, sohasem szánnék Önnek ilyen előkelő szerepet az életemben. Már ami arra vonatkozik, hogy megszabadítson egy riválistól. Pusztán arra utaltam, hogy Ön és Én túlságosan távol állunk egymástól és, ha száz évig élne sem kaphatna meg engem - dacosan emelkedik meg feje, bár nem számottevően, épp csak annyira, hogy világos legyen, azért némiképp fennhordja még az orrocskáját. Még hogy egy ilyen Benedek féle ilyesmit merjen róla fetételezni! Benjáminnak még csak a kapcája sem lehetne, s bár gyűlöli élete szerlemének feleségét, még Őt sem kárhoztatná arra a sorsa, hogy Ballay-val kelljen eltöltenie unalmas életének hátralévő részét.
- Oh, az Ön vágyaira nem a megvesztegetés szót használnám, de kár is az erőfeszítés - s szavai ugyan határozottan csengnek, ahogy megérzi vádliján a férfi forró ujjait, szinte beleborzong. És az ujjak csak egyre feljebb és feljebb tolakodnak, már combját érik, s ettől lélegzete is eláll. Sohasem érintette még így férfi, korábbi férje képtelen volt ilyen vágyat ébreszteni benne. Együtt éltek, szeretkeztek, de egyszer sem érezte azt a perzselő tüzet, amit Benedek ébresztett benne. Hát megbolondult? Nem jut szóhoz, aztán a csattanás hatására némiképp összerezzen. - Jobban tenné, ha az illendőség határain belül maradna, mert nekem pusztán egyetlen sikolyomba kerül, hogy a jó hírének véget vessek, már amennyiben feltételezzük, hogy rendelkezik olyannal - enyhe pírral arcán fordul hátra, hogy szembenézhessen a férfival és még azt is elfelejti megjegyezni, hogy ő bizony nem Laura. Kit érdekel? Miközben haragosan és tekintélyt parancsolón próbál fellépni, bensője ég, mintha vonzaná a fazonra nyírt arcszőrzet, a kellemes, férfias illat, az a szenvedély, amellyel a mögötte ülő éli életét. Mert bizonyos, hogy azzal éli, nem is kérdés.
A fülét cirógató lehelet libabőrössé teszi, így szerencse, hogy inge eltakarja karjait. Az az ajak, melyen e szavak kiszöknek, oly hívogatónak hat, hogy molylepkeként veszne a tűzbe, parázslana semmivé, csak kóstolhassa őket. Ám ahhoz, hogy a játék játék maradjon, mindenképp ugyanezt a vonzalmat kell ébresztenie. Éppen ezért megacélozza magát és elmosolyodik. - Mondja, felülhetnék az egyikre?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. augusztus 29. 22:31 | Link

Egy újabb erkélyjelenet, jaj nekem,
ám a szereplők változatlanok, kedvesem: Wass Abigél


- Meg akarnám kapni magát?
~ Igen, de még mennyire, hogy igen, itt helyben, minden körülményt figyelmen kívül hagyva, annyiszor, míg csak ránk nem hajnalodik, olyan kéjjel, tűzzel, vággyal, hogy a felkelő nap sem képes távozásra bírni egymás karjaiból.~
- Ugyan miért feltételez magának ilyen előkelő szerepet az életemben?
Kérdezem vissza oly pimasz semlegességgel, mely megríkatna minden józan gondolkodású, ám magát taníttatása miatt felsőbbrendűnek gondoló kisasszonyt. Elképzelhető, hogy talán, erre már volt is példa a múltban, de mentségemre szóljon, az egész nem az én, hanem bátyám hibája, aki szörnyen rosszul mutogat, és a beígért kisasszony helyett annak húgát kértem táncra, majd, mikor szóvá tette ezt, nem reagáltam időben, és megríkattam. Ismét a mentségemre szeretném felhozni, hogy az első szótagtól egyszerre kaptam frászt és süketültem meg, a többire csak utóbb történt elbeszélésből emlékszem. Állítólag egy érzéketlen fráter vagyok, pontosabban itt kezdett el az a téveszme keringeni, hogy nem vagyok más, csak egy léhűtő, nőfaló, érzéketlen és érzelmektől mentes pojáca. Megvallom, oly nagyon tetszett ez a szerep, hogy igen korán beleszoktam. Kényelmes.
- Nekem vannak elveim kisasszony, nem kezdek olyannal, aki magas rizikófaktort jelent kényelmes életemre, és valljuk be, ha önt kívánnám, az felérne egy hosszú, fájdalmas, kínok között vergődő és végtelen haláltusával. Valljuk be, az a férfi, aki már tapasztalta a női hisztit, nem kíván olyan asszonyt, aki okos és hajlamos a női praktikákat nem csak jól, de kíméletlenül is kijátszani. Magának szelíd férfi kell, akit megfélemlíthet.
Nem félek kimondani, amit gondolok, mármint, ami a véleményem, persze, azt, hogy mit tennék vele, hogy vágyom rá, azt nem kívánom részletezni, mert akkor győzelmet arathatna felettem, és azt nem vagyok hajlandó elviselni. Ez a nő nem győzedelmeskedhet. Semmilyen formában. Legalábbis rajtam nem, mert Isten látja lelkem, akkor örök kárhozatra ítéltetném magam. Házasságot kell kötnöm, gyorsan, mielőtt ez a perszóna túl mélyre kerül az elmémben. Nem, nem akarom őt, nem akarhatom őt.
- Minek kéne ilyennel rendelkeznem? Másodszülött vagyok, a szabadság és a dorbézolás milyen kegyével felkent. A bátyám fiú örökösnek már életet adott, ötszörösen, és azt pletykálják, hamarosan hatodik helyem hetedikké csorbul, így hát, akinek hírneve egyetlen hajászálon lebeg, az ön. Most, hogy így mondja, ha sikít, csak azt igazolja, hogy egy élvhajhász ölébe ült. Én nyernék.
A szerencsejáték-függőség csúnya betegség. Oly ronda, hogy olykor az ember személyiségére nagyon erős hatással van. Amikor egy nő tisztessége is nyerési vágyból elkövetett csorbulást szenvedhet, ott már bizony vannak bajok, de a nő teszi ezt, ez a mocsok nőszemély.
- A szüzeket kedvelik inkább, de tehetünk egy próbát, viszont, ahhoz engedelmesnek kell lennie. Vajon képes lenne rá?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kolozsvári Gertrúd
Diák Eridon (H), Elemi mágus, Negyedikes diák


Erdőelvei bikfic
offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 123
Írta: 2021. augusztus 31. 20:00 | Link

Villő
When I Am Older




Unokatesójával együtt nevetgélt gyerekes hangján. Legtöbbször nem is hallani tőle ilyesfajta gyöngyöző kacagást, legalábbis azóta nem, hogy kiszakították az otthonából. Mégis most Villő mellett annyira otthonosan és biztonságosan érezte magát, hogy vele együtt mosolygott a viccén.
- Együtértök - bólintott Gertie is a kijelentésre, és furcsán nézett Villőre a mozdulat miatt. Vajon mit akart az szimbolizálni? Hogy meg van tisztítva a hely? Hát jó, akkor ő is utána csinálja, ezen ne múljon. Kezét ügyetlenül a levegőbe helyezte, és a nagylányra sandítva igyekezett a leghitelesebben utánozni a mozdulatokat.
- Akkor legyün Ádi szobája - bólintott rá a vöröske is, és anélkül indult el a másik hely felé, hogy egyáltalán eszébe jutott volna olyasmi, mint rendrakás. Az a gyengéknek való, akik gyorsan feladják a kutatást. Őt pedig kemény fából faragták.
- Nagyün szerütném. Gyakorülhatnánk ütt a mágiánk. Sok ütt a barátüm, akiket amiatt ismürtem müg - magyarázott, miközben benyitott a másik hálószobába. Na ott aztán végleg nem tudta mihez nyúljon először. Hiszen Villőhöz be szokott járni, főleg esténként ha nem érzi komfortosan magát abba a sötét sarokban. De ez a hely olyan... más volt. Nem hasonlított a lakás többi részéhez. - Ez együltalán nem zakota münt a te szübád - csodálkozott a kislány ámulattam az arcán. Minden annyira peckesen rendbe volt, hogy még az ő érzékszervei is eltompultak mellette. - Ez nüm tütszik - ráncolta össze szemöldökét, és száját összepréselve mozgatni kezdte, mint aki éppen egy magocskát rágcsál.
- Rendbün, de csük ha mügtaláltuk - egyezkedett Gertie komolyan nézve unokatesójára, majd minden további nélkül megfogta Ádi matracát, és kiemelte a helyéről. Felkuncogott, és büszkén nézett Villőre, hogy na ehhez vajon mit szól. Igazából az lett volna a terve, hogy megkapja az egészet, csak túl nehéznek minősült az ágytartozék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

To All The Children Raised by Wolves
Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2021. augusztus 31. 20:53 | Link

Benedek
outfit | családi vacsora

- Ez nem feltételezés. Ön azt gondolja, nem látom, ahogy rám néz; hogy Ön más, mint a többi férfi, de elárulom: egy fikarcnyit sem különb. Talán jóképűbb, de ez édeskevés ahhoz, hogy levegyen a lábamról - ha azt gondolja, hogy ellen tud állni Abigélnek, netán megbántja közömbösségével, hát tájékoztatnom kell mielőbb, hogy ennél sokkal több kell ehhez. A zabolátlan szépségek sajátja, hogy tudatában vannak erényeiknek, s nem tartanak annak kihasználásától sem, ha pedig valaki meg akarná ingatni őket meggyőződésükben, fittyet hánynának rá. A nő is ilyen, mint egy vad ló, amelyet képtelenség betörni, amely addig vágtat, míg össze nem esik, mert képtelen másképp élni az életét. Nem elképzelhetetlen, hogy egyszer keresztezi útját egy olyan férfi, aki képes megszelídíteni, ám jelenleg erős a gyanúja, hogy ez sokkal inkább lesz Benjámin, semmint Benedek.
- Ijesztőnek gondol hát? Meglepődne, milyen simulékony tudok lenni - ha már női praktikák, finom szempilla rebegtetés, egy pillanatra lesütött szem. Épp azok az alávaló trükkök, melyek miatt megveti a kényeskedő kisasszonyokat. Kíváncsi lenne rá, hányan mertek volna kilovagolni a férfival gardedám, s bűntudat nélkül. - Azonban, ha már rizikófaktor, Ön éppen olyannak tűnik, aki rajong a kihívásokért, ne okozzon csalódást - huncut él játszik hangjában, semmiképp sem komolyanvehető fenyegetés ez. Hosszú idő óta Ballay az egyetlen ember, aki képes értelmesen társalogni vele, aki arcpirítóan fennhéjázó és tolakodó, mégis van benne valami különleges, tán még Abigél sem tudná megmondani, mi az.
- Gondolja, hogy egy ilyen védtelen, ártatlan hölgyet nem lehet elrabolni? Mint arra nemrég rávilágított, Ön nem úriember, ám én sem vagyok úrihölgy és, ha arra kerül a sor, bizony minden kártyám kijátszom Ön ellen - ellenfelére akadt a férfi, annyi szent. Abigél nem fog kihátrálni, akkor sem, ha vesztett és nem, sohasem ismerné be, hogy alulmaradt. Makacs és önfejű, a végletekig gyermeteg bizonyos szempontból, ám nő a javából, s ezt ki mondhatná meg jobban, mint Benedek? Amíg a nőn múlik, biztos lehet abban, hogy végül a bűvkörébe kerül és többé nem menekül. - Miért nem tesz egy próbát? - hátrafordul, hogy Ballay szemébe nézhessen, s jobb keze finoman a férfi comjára siklik, hogy egy aprót szorítson rajta. Hogy feltételezheti, hogy ez a szende kisasszony lehet más is, mint engedelmes? E percben érzi, ahogy a vágy örvényként szippantja magába és vágyja a csókot, az édes kínt, amely ezzel járna, pillája mégsem rezdül, kitartóan fúrja íriszeit a férfiéba és türelmesen vár. Mert egy úrihölgy is ezt tenné.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. augusztus 31. 21:31 | Link

Egy újabb erkélyjelenet, jaj nekem,
ám a szereplők változatlanok, kedvesem: Wass Abigél


#képzelgések, vágyak, meg, amit csak akarsz
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2021. augusztus 31. 23:04 | Link

Benedek
outfit | családi vacsora

- Abszolút megértem, hogy úgy érzi, velem nyíltan beszélhet, mégis meg kell kérjem, hogy válogassa meg a szavait, mert a végén kénytelen leszek én levágni azt a bizonyost, ha maga nem teszi - felháborodottan, némiképp elvörösödve, ám kifelé mégis teljes nyugalmat mutatva reagál. Hogy képzeli, hogy ilyen szavakat használ egy hölgy társaságában? Azt kell mondjam, igenis el kell tekinteni a ténytől, hogy mennyire illendő édes kettesben lovagolniuk, mikor nemhogy távol állnak a házasságtól, hanem egyenesen irtóznak tőle - és egymástól is. Bár, ha ilyen, mikor két ember undorodik a másiktól, meg kell vallanom, magam is szívesen tapasztalnék hasonlót.
- Egyszerre bókol és próbál sértegetni, ám míg előbbi hamis kéjérzet, utóbbi teljes mértékben hidegen hagy. Szeretne Ön az én kezeim között kínlódni - és fog is, ha rajtam múlik. Ám ezt nem teszi hozzá, minduntalan visszafogja magát, mert veszélyes táncot járnak, s ha nem figyel oda, ha csak egyetlen lépést is elvét, nem csupán jövője és jó híre vész oda, hanem egója is. Sokan a becsülettel hozakodtak volna elő, ám egy olyan ember számára, akinek ez a szó nem jelent túl sokat, számításba vételre sem kerül. - Nem, sohasem tanultam - nem sejti, hogy a kérdés mögött csapda rejlik, így nem is füllent. Tehetné, de túl könnyen bukna bele és ily könnyű diadalmat nem hagy aratni maga felett.
Nem hitte volna, hogy a szavakon túl valóban ilyen hatással lehet Benedekre, ám amikor a férfi ujjai derekára siklanak, hogy közelebb férkőzzön, ajkaik pedig egymáson csusszannak, hirtelen elönti a forróság. De hiszen éppen ezt akarta, nemde? Természetesen, az irányítással a saját kezében és nem a férfiéban. El kellene löknie, tiltakoznia kéne, visszakoznia, mégsem képes rá, ujjai automatikusan szorítanak ismét az erős combra, szemei félárbocra ereszkednek és önkéntelenül adja meg magát. A vörös rúzs alatt égő bőr ellazul, mint ami a találkozásra vár, szíve kihagy egy ütemet, az egyetlen apró sóhaj pedig benn ragad. Ki akar szökni, de Abigél minél erősebben tartja odabenn, hogy ne tehessen a férfi kedvére e tekintetben. Aztán a neve hallatán cinkosan elmosolyodik, s bár Benedek elhúzódna, másik keze megragadja az arcot két oldalán s még épp nem fájdalmasan, ám határozottan húzza vissza. Nem csókol, nem érint, nem tesz semmit: némán követel, de csak a pillanat tört részéig.
- Akkor már ketten vagyunk, Benedek - hangja ezúttal nem gőgös, nem gúnyos. Érződik benne a vágyódás. Kezét egyszer csak leereszti, ám el nem húzódik. Játszik. Vajon melyikük lesz képes tovább ellenállni? És legfőképp: mikor fogja végre a férfi és tapasztja be ajkait ajkaival, csókolja vörösre, s mikor kenődik el csókálló, tökéletes sminkje? Mikor?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. szeptember 20. 19:02 | Link

Egy újabb erkélyjelenet, jaj nekem,
ám a szereplők változatlanok, kedvesem: Wass Abigél


- Érzékeny? Milyen... kiábrándító.
Ezen a ponton némiképp elgondolkoztat abban, hogy mennyire megfelelne mégiscsak a feleségemnek. Habár, tény és való, hogy sosem kívántam, hogy olyan asszony legyen a feleségem, aki iránt szerelemmel éghetek, olyan asszonyra se vágytam, aki kívánnék. Nem mondom, kellemes lenne, ha vonzódásig jutnánk, de mindig, mikor ez az eshetőség felrémlik előttem, lepereg lelki szemem előtt az is, hogy ha vonz, tovább mehet, és azt nagyon nem akarom. Mindent összevetve, a kósza gondolat olyan, melyet jobb, ha többet fel sem vetek magamban, mert az egész nem más, mint ostoba vágy, és a vágy nem az, amit én a jövőben élni akarok. Nem szabad, hogy megbabonázzon, nem szabad, hogy eltérítsen, különösen nem egy tisztességes kisasszony, vagy éppen özvegyasszony. Az, ha tisztességtelen nő teszi, kellemes, de az ilyen nőszemélyek iránt való elcsábulás túl nagy áldozatot jelentene. Én pedig, még egyáltalán nem kívánok házasságra lépni, különösen nem egy veszélyes nővel.
- Szóval úgy véli szeretnék. Lehet, persze, hogy nem vagyok más, csak olcsó mutatványos, ki learatva a babérokat, tovaszáll. Az erkölcsét már nem vehetem el, hiszen úgy vélem azt korábbi férje számtalan alkalommal megtette.
Ostobának, vagy melegnek kellett lennie, hogy ne akarja ezt a nőt megkapni, így nem félek attól, hogy, ha együtt is lennénk, bármivel bizonyítani lehetne. Mindig odafigyelek a jó hírnevemre, tudom például, hogy egy látványos vagy nem túl köznapi helyen elhelyezett testékszerrel, tetoválással például könnyedén beazonosítható lennék, ezért, természetesen, nem viselek ilyeneket.
- Milyen kár, pedig magának adhattam volna a szívem, még akkor is, ha tudom, hogy tört döfne belé.
Elhúzódnék, ez nyilvánvaló, de nem tehetem meg, mert a nő, az az átkozott, átokverte, átok, az a boszorkány, visszaránt, és én óvatlan szívom be mélyen orromon illatát, mely fertőzni kezdi agyam, és bár ott villog elmémben a vészjelző, én hagyom, tűröm, sőt akarom őt. Tekintetem a tekintetébe mélyedve, ha lehet, még egy kicsit közelebb húzódom hozzá. Ajkam önkéntelen nedvesítem, elárulva magam, nem mintha ne volna nyilvánvaló, hogy mennyire akarom.
- Bárcsak ne tenne tönkre, bárcsak szabad lenne a szíve. Feladnám az elveimet. De maga képtelen lenne az enyém lenni, képtelen lenne csak engem szeretni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2021. szeptember 21. 19:21 | Link

Benedek
outfit | családi vacsora

- Mondok én magának ennél kiábrándítóbbat is, ha tovább pimaszkodik – akár egy puffogó vipera, szinte már duzzog. Még hogy ő, Wass Abigél érzékeny lenne, pláne kevésbé érdekes csupán csak ezért! Ha eddig nem is adott felháborodásra okot a férfi, most aztán mindent bepótolt. Ám a nő sem teljesen ragadtatódik el, azonnal emlékezteti magát, hogy ez nem más, mint felelőtlen játék, egyfajta incselkedés. Sokkal felnőttesebb, sokkal kevésbé szabályszerű, mint ahogy az megkövetelnék mindkettejüktől, ám közben izgalmas… És izgató.
- És ez Önt zavarja? – felvonja szemöldökét, noha nem kíván kitérni azon alkalmakra, melyet a férfi szemérmetlenül említ. A gyönyört magát csupán saját keze által ismeri, mivel korábbi partnere nem volt ügyesnek mondható. És túl eszesnek sem, hiszen észre sem vette, hogy Abigél szánt szándékkal fogyasztja a jól ismert fekete gólyahír nevezetű főzetet. Igencsak sajnálatos tragédia volt, mikor hitvese elhunyt, mégis különösen érdekes egybeesés, sem akkor, sem azóta nem látták egyetlen könnycseppet sem ejteni. Tán azt beszélik: rideg asszony, ám a pletykák, hála Boglárkának elültek, hisz mindenkit biztosított arról, az ő drága Abigélje gyászol, ám ezt nem szeretné a közéletben is mutatni, hisz az asszonyszív oly erős, melyet ember képzelni sem mer. – Még a végén azt kell feltételezzem, szívesen venné, ha erkölcsömet újra és újra magáénak tudhatná, ami persze nem lepne meg, hisz kéjsóvár nőfaló hírében áll. Talán ezért is utasítom el teljes mértékben, nem a mindenevők, hanem az ínyencek érdekelnek – szándékosan sértegetné, s tenne megjegyzéseket? Még akkor is, ha pontosan jól tudja, a férfi ellene fordítja majd szavait, s bizonyítva vágyának hiányát tucatnak bélyegzi majd a nőt, magát pedig válogatósnak? Tegye csak meg, ám forró érintése, arcán csapódó lehelete, szakadozó lélegzetvétele, derékre szorító ujjai elárulják. Mert minden férfi ugyanolyan.
- Nekem adta volna csakugyan? Nem én vettem volna el? – vajon melyikük akarná jobban, hogy mindez megtörténjen? A férfi vesztene önként, s dalolva, hogy bevégezze sorsát, avagy Abigél küzdene körme szakadtáig, hogy megszerezze magának Benedek szívét? Nincs kétségem afelől, hogy pontosan ebben a sorrendben fog mindez bekövetkezni, hisz mire a nő képes lenne értékelni a szerelmet, addig elveszíti majd azt természetéből fakadóan.
Kettejük közelsége egyre csak korbácsolja azt a perzselő vágyat, ami végigszánt a nő testén. Minden erejével ellenáll, maga előtt is tagadja, átkozza Ballay-t, de mindhiába teszi, mert az a vonzalom, mely kettejüket ily közel szorítja egymáshoz, nem hazudtolható meg. – Bárcsak tönkre tehetném, bárcsak feladná az elveit… Akkor talán egy nap képes volnék szeretni Önt – ez is a játék része, hisz csak negédes szavaz, flört, melyet egyedül a férfi gondol komolyan, Abigél már nem. Kegyetlen teremtés, ám ettől olyan elragadó, ezért áll el minden lélegzet, mikor beteszi valahová a lábát, mikor megszólal, mikor nevetése betölti a termeket és szobákat. Mert nincs oly bájos asszony, aki ilyen rideg szívvel törné szilánkokra mások szívét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


osztályvezető úr
offline
RPG hsz: 236
Összes hsz: 637
Írta: 2021. szeptember 23. 02:47 | Link

Tobias
helyszínelünk | Üstösd

Hagytam, hogy átadja magát a munkának. Pontosan úgy, ahogyan én szeretném, hogy dolgozni hagyjanak. Ez viszont velejárt a szenvedéssel. Tobias kiteszi magát a fájdalomnak, megnyitja érzékeny, vihar verte szívét környezete zord ingereinek, hogy úgy cikázzanak rajta keresztül a közelmúlt emlékképei, mint a villám, vagy ahogy a szél járja át a kísértetházat a faluban, ami azóta amúgy város lett, noha még mindig nem sikerült megbarátkoznom e ténnyel. Ritkán beszélünk a munkáról, ha magunk közt vagyunk. Nem azért, mert ne hoznám szóba olyan sűrűn. Egyszerűen megtartja magának a részleteket, faggatni pedig nem látom értelmét. Ennél is ritkább, ha valamiért egy ügyön kell dolgoznunk, az pedig egyértelmű, hogy olyankor semmi jót nem jelent. De más, ha egy asztalnál ülve próbálom magam beleképzelni munkája hétköznapjaiba, és más az, amikor a véres valóság tárul elém. És ahogy otthon, úgy e hátborzongató helyen is csak kímélni akarom, kímélni akartam attól, amitől egyébként nem lehet. Aminek helyszínelésével önként és dalolva adja át magát sötét gondolatoknak, én pedig asszisztálok hozzá. Mert most épp ez a munkám. Pedig mennyivel jobb lett volna a karjánál fogva kiráncigálni innen, valahova nagyon messzire.
Szinte láttam rajta, hogy mit kérdezett vissza azzal, ahogy rám nézett. Lesütöttem a szemeim. Tudhatta, hogy csak egy maroknyi esélyt akartam hagyni annak, hogy ez az egész nem a jéghideg valóság. Hogy talán van jobb alternatíva. Mégis, nem volt itt semmiféle álom, amiből felébredhettem volna.
- Nem leszel egyedül - bukott ki belőlem aztán. Mondatai baljósan csengtek. Készült valamire. Ismertem annyira, hogy tudjam, magára akarja vállalni az áldozat-szerepet. Vagy hogy azt akarják, majd ő sétáljon bele a csapdába. De meg kell értenie, hogy bár kulcsszerepet tölt be, mégis csapatjátékos. Szinte biztos, hogy nem leszek ott végig mellette, amíg felgöngyölíti az ügyet. De nem kell temetnie magát. Persze lehet, hogy csak hiú ábrándokban ringattam magam, mert fontos számomra.
Tanácstalanul vakargattam meg a tarkómat, mégis felhorkantam a kérdésén. Rossz embertől kérdezed... Pedig egyáltalán nem hangzott viccnek. Mégis ki vagyok én, hogy megmondjam a tutit? Egy egyszerű varázstárgyvizsgáló, jelen esetben.
- Ha a tárgyakból indulok ki, a feketepiacok megérnek egy kört - tettem csípőre a kezem, s indultam meg a helyiség másik irányába. - A Glock tehát a csigaevők felé visz minket, ha jól emlékszem. De még így is túl nagy a mozgásterünk... - ráztam meg a fejem idegesen. Utáltam, ha valamit úgy éreztem, hogy nem fejthetek meg, de ez most nagyon úgy hangzott. Nem is ezért küldtek ide.
- Ha viszont újból az útjuk elé kerülsz, és már úgy érzed, hogy közel vannak... néhány strapabíró aurort még kérj magad mellé a biztonság kedvéért - nyeltem egy nagyot, ahogy Tobi elé lépve rátettem a vállára a kezem, s egy amolyan ígérd meg nekem fejjel a szemébe néztem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3461
Írta: 2021. szeptember 23. 12:26 | Link

Martin
helyszíneljünk | Üstösd
the sounds between



Soha nem volt a félmegoldások, a kompromisszumok híve a munka terén. Mikor még csak tanult, akkor is odatette magát, s most aurorként sincs ez másként. Ha dolgozik, akkor utolsó sejtje is az ügyre próbál hangolódni. S bár tudja, mennyire veszélyes ez számára, akkor se fogná vissza magát, ha tudná, hogyan kell. Martin aggodalma és védelmi kísérletei nem kerülik el a figyelmét, de őszintén sajnálja, hogy erre pazarolja energiáját - ezen túl azonban nem engedi gondolatai közé az érzést, ami ott kapar a szíve táján. Ahogy teljesen beengedni, úgy elűzni sem akarja, s bár tudja, hogy ez a köztes megoldás úgy nem tisztességes egy kapcsolatban, mint a munkájában, ebben az esetben két part között rekedve, bizonytalanul ácsorog. Elfogadni a felé nyújtott kezet vagy elutasítani. Az örökös válaszút felfüggesztve az időben.
Martin szavaira, ígéretére egy pillanatig lehunyja a szemeit, halkan sóhajt, szája azonban válaszra nyílik, mielőtt meggondolhatná magát.
- Ettől félek - elkerüli a tekintetét, inkább újra elfordul, a bizonyítékokat biztonságosabb bámulnia. Tudja, hogy Martin nem fogja annyiban hagyni a dolgot. De nem mártír ő, nem is próbál az lenni. Nincs meg benne a kamikazék önzetlensége, bátorsága. Azért teszi, mert másképp soha nem lenne nyugta. Ha nem jut el az ügy végére, ha nem állítja meg a tetteseket... akkor már inkább jöjjön bármi. De nem mások feláldozása árán. Persze tudja, hogy nem csak ő dolgozik itt, ez nem az egyszemélyes keresztes hadjárata, viszont mit ér azzal, ha hazahozza az eltűnt gyerekeket s közben elveszít másokat? Magát jokerként bedobja, ha ezzel nyerhet, de ez egykártyás győzelem lesz.

Mindketten tanácstalanok a következő lépést illetően, de jól sejti Martin, hogy a tárgyak megfelelő kiindulási pontok lesznek, akkor is, ha esetleg szándékosan hagyták itt őket. Bármilyen nyom megfelelő nyom, mert egyszer, legalább egyszer rátették ők is a lábukat.
- Ismerek valakit a feketepiacon - bólogat elmerülve a gondolataiban. Martin viszont folytatja, újra csak aggódni kezd érte, s ő felvont szemöldökkel végre felnéz rá.
- Egy hadsereg vonulása elijesztené a legfigyelmetlenebb bűnözőt is. - Még rendesen el se kezdett beszélni, már a fejét rázta válaszképp. Amiatt pedig, hogy kellenének mellé aurorok védelemre, épp csak egy kicsit érzi magát sértve. Nincsenek illúziói, tudja, hogy nem a legerősebb mágus, nincs semmiféle speciális képessége, s bár mindig fájlalta titkon, hogy az elemi mágia vagy bármi hasonló nem szorult belé, azért nem az a fajta ember, akit félteni kellene, ha pálca vagy akár lőfegyver van nála. Ez a következő lépés meg egyébként is jobb, ha diszkréten történik, nagy hűhó nélkül. Diszkrét pedig tud lenni. Azután pedig, ha közeledni érezné magát, méginkább fontos, hogy egyedül legyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


osztályvezető úr
offline
RPG hsz: 236
Összes hsz: 637
Írta: 2021. szeptember 24. 03:08 | Link

Tobias
helyszínelünk | Üstösd

Pillantásom szomorú volt, ajkam mégis mosolyra húzódott. Úgy tűnt, mintha némi humor is szorult volna belé, pedig valószínűleg nagyon nem annak szánta a mondatát. Hasonló válaszra számítottam, és mégis majdnem elnevettem magam rajta. Az a fene nagy makacsság, ami ha úgy tetszik, közös bennünk, mégis az én nézőpontomból elegáns tud maradni, mert sosem voltam olyan hülye, hogy fogjam magam, besétáljak az ingoványba, és kihúzott háttal süllyedjek el benne, netán még szalutáljak is hozzá. Nem tagadom, gyakran forgolódom egy-egy álmatlan éjszakán az ágyamban fekve, és tűnődöm el azon, hogy vajon mennyire vagyok sikeres, elismert. Lassan közeleg az a harmincas szám. Azt mondják, változik akkor az ember. Kezdem azt érezni, hogy van benne valami, de legalább egy összegzést lefuttatok magamban, hogy vajon jó felé tartok-e. Tartok-e egyáltalán bárhová. Nem célom, hogy egyszer én legyek az osztályvezető a Minisztériumban. Szabad akarok lenni. Ahhoz igazából megtehetném, hogy ülök a pénzemen. Talán a terepmunka hiányzik. Nem ez a fajta persze. Inkább a szabad ég alatt, mint az erdő Kanadában, Nadine társaságában, vagy nélküle... Rég is volt. Utána meg ráhagytam Tobiasra, hogy gondoljon csak, amit akarjon. Úgyis tudta, hogy féltem őt.
- Képzeld, én is - vágtam vissza egykedvűen. Tudhatja jól, hiszen a tárgybűvölésügyin dolgozom már mióta, mellesleg hamarosan végzek átoktörés szakon, ahhoz meg nagy könnyebbség, ha szert tesz az ember fekete mágiával foglalkozó ismertségekre. Mindjárt más így megírni egy szakdolgozatot.
Megtorpantam. Egy lassú, mély lélegzetvétel után néztem rá újra, mintha az apja lettem volna. Az a szigorú fajta. Szikrázott a szemem, azonban észben tartottam, hogy munka közben voltunk. Ideges járkálásba kezdtem a helyiségben, tisztes távolságból kerülve ki a tárgyak fölött guggoló, vizsgálódó aurorokat. Őket korántsem érdekelte a mi bájcsevejünk. Nem sok dolgom maradt a teremben, de a biztonság kedvéért fejben újból végigfutottam minden lépésen, amolyan ellenőrzés gyanánt. De aztán újból a szavai jártak az eszemben, ezért visszaléptem hozzá.
- Ugyan ki beszélne itt hadseregről, amikor csak arról lenne szó, hogy néhány ember rajtad tartaná a szemét. Nyilván feltételezem, hogy a szálak mozgatója csak akkor fedi fel magát előtted, ha úgy érzi, sebezhető vagy, de csapdát még állíthattok neki - tapogattam meg a halántékomat ujjbegyemmel gúnyosan. Kissé ingerült voltam már, de azt hiszem a hely hozta ki belőlem. - Sajnos nem én vagyok a felettesed, de közbenjárhatok. Egyébként mit gondolsz, sétáljunk egyet? Talán a termen kívül is vannak még nyomok, amiket nem találtak meg eddig - titkos járat, a folyosón felejtett, törmelék alatt meglapuló aprócska tárgy, bármi. Úgy éreztem, egyre kevesebb szükség volt rám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. szeptember 28. 21:11 | Link

Egy újabb erkélyjelenet, jaj nekem,
ám a szereplők változatlanok, kedvesem: Wass Abigél


- Akkor kezdheti is, mert imádok pimasz lenni.
Imádom, ahogy puffog, nevethetnékem támad tőle, ahogy szinte felfújja a tökéletes kis arcocskáját. Egy ilyen nő, ó Istenem, segíts meg, valóban a végzetem lehetne. Éppen ezért nem lesz. Nem szabad, mert ha az enyém lenne, akkor a józan eszem kihagyna. Éppen olyan lenne, mintha Leilával lenne köztünk valami, ha megtörténne, véget érne az addigi életem, és minden összeomlana. Belesüppednék a kellemes tudatlanságba, de nem lenne hosszútávon szerencsés. Egyáltalán nem lenne szerencsés. Milyen kár, de legalább még azt tudom, hogy pillanatnyi örömért az én koromban már nem szabad elcserélni a józan észt. Hamarosan meg kell történnie, meg kell állapodnom. Azt akarják majd, hogy hagyjak fel a kártyával, a pubbal, ám, ha ezeket megvédhetem, készen állok elvenni egy nőt, aki megadja a családomnak, amit annyira akarnak. Illedelmes feleséget, és unokákat. Nem magamnak, hanem a családomnak keresek feleséget, az
ő vágyaikat veszem figyelembe.
- Szóval úgy véli, egy kéjsóvár nőfaló egyetlen erkölcsöt erkölcstelenítene újra és újra? Elárulom kiskegyednek, nem vettem még el egyetlen hölgy erényét sem. Az, hogy nőfaló vagyok, egy elég érdekes pletyka, melyet nem kívánok sem megerősíteni, sem cáfolni.
Főleg, mivel, ha megtenném, elkezdődne a boncolgatás, és abból egyenesen arányosan következne többféle, és egyáltalán nem hízelgő feltételezés. Lenne, amelyik a teljesítményemre, más a tapasztalatomra menne, míg a harmadik arra, hogy együttléteim során, már persze, ha feltételezzük, hogy voltak, mennyire tiszta nőkkel voltam együtt. Itt szeretném leszögezni, hogy van, rendben van, egyáltalán nem. Köszönöm a figyelmet.
- Ha olyan lennék, mint amilyennek feltételeznek, akkor naponta három... olykor inkább öt nőt elégítenék ki. Bordélyházakba lenne bejárásom, orgiákon vennék részt. Mondjuk, talán igaz minden. Talán olyan élményt adhatnék önnek, hogy a fellegekben járna és mozdulni és képtelen volna, talán önhöz se érnék. A pletykák mókásak, én a sajátjaimon is igen jót derülök. Egyet azért engedjen meg, hogy észrevételezzek. Ön tapasztalatlan, hiszen a kéjsóvár nőfaló között a legveszélyesebb az ínyenc. Gondoljon csak bele, egy megrögzött nőfaló, akinek magasan kvalifikált igényei vannak. Hát nem riasztó a helyzet, ha maga megfelel nekik?
Direkt szinte suttogok bizalmasan, hogy kirázza a hideg, hogy beleborzongjon a gondolatba, szavaimba. Zavarba akarom ejteni, ezt a nőt nekem le kell győznöm. Mekkora kihívás, milyen csodás diadal is volna.
- Gondolja, hogy tudna szeretni? Annyira, hogy sírna a síromra borulva?
Közel vagyok, ajkaiba suttogok, de nem csókolok, válaszra várok. Mit lépsz, Abigél? Akarlak téged, de nem érintelek. Viszont nem kizárt, hogy ma éjjel egy olyan nővel leszek, aki hasonlít rád, és aki egy éjszakára a neved viseli. Mert megőrjítesz. Tönkreteszel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2021. szeptember 29. 22:20 | Link

Benedek
outfit | családi vacsora

Ha nem lenne annyi idős, amennyi, szíve szerint nyelvet öltene, mint azt oly sokszor tette testvéreinek. Nos, igen, ám a férfi túlságosan erős ellenfél ahhoz, hogy mindezt a valóságban is megtegye, inkább csak lesajnáló pillantással sugallja: nem adom meg ezt az örömet.
- Ha tudni akarja, az én erényemet már nem is vehetné, így némiképp irreleváns az ezzel kapcsolatos védekezése. Az erény és az erkölcs nem ugyanaz, még ha kéz a kézben jár is egymással - olyan felsőbbrendűen, szinte orrocskáját égnek emelve felel, mintha maga is egy járkáló értelmező kéziszótár lenne. Hozzáteszem, igencsak szemrevaló, csinos kis kötet. Azt pedig, hogy mennyiben igazak a pletykák, nem kell sem megerősítenie, sem cáfolnia a férfinak, elvégre itt lovagolnak a naplementében, kettesben, tiltott körülmények között, ám ez egy cseppet sem tántorítja el attól, hogy folytassa, amit elkezdett, sőt! Ahogy az korábban történt, szoknyája alá merészkedjen, majd pedig arcátlanul ajkát ingerelje és mágnesként próbálja magához vonni.
Azon bizonyos élmények említése libabőrössé teszi karját, s szerencse, hogy azt a fehér blúz puha anyaga takarja, hisz rögvest elárulná Benedeknek, milyen tiltott vágyak ébredtek bensőjében. Márpedig nem hajlandó felfedni titkát, miszerint nem kissé vonzódik ehhez a veszélyes, kiszámíthatatlan férfihoz. Fogalma sincs, hogy boldog lenne-e mellette, hiszen ők annak ellenére is tűz és víz, hogy rengeteg hasonlósággal bírnak. Mégis, ha arra gondol, ezek az erős kezek tartják szorosan, fonódnak derekára, szorítják csípőjét, s az az ajak kényezteti melleit, majd odalent... Szíve meglódul, majd kihagy, szemeit szinte elborítja a köd, mégsem enged a csábításnak. Erős, mert nem veszíthet, s ez a cél jóval fontosabb holmi fellángolásnál. - Én vagyok az egyik legínyencebb nő, akit magának kívánhatna, mi sem bizonyítja jobban, minthogy férfiúi büszkeségével próbálja palástolni azon vágyát, hogy megérintsen - mintha csak saját helyzetét vázolná, Benedek ajkába suttog, de továbbra sem csökkenti vagy növeli a köztük lévő távolságot. Szinte érzi a forró bőrt csusszanni bőrén, az enyhén dohány ízű mentát keveredni orrában és szájában... Ó igen.
- Ugyan Benedek, tőlem ezt, ha száz évig él sem fogja hallani - nem kell lepillantania rá, hogy tudja, Abigél elmosolyodik. Tán csak kacérkodik vagy komolyan mondja? Akárhogy is, a fizikai vonzalom, az égető vágy sokkal kézzelfoghatóbb, mint bármilyen sértés vagy tagadás, mely elhangozhat tőlük. Mert a szívnek a szó nem parancsolhat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. szeptember 29. 22:46 | Link

Egy újabb erkélyjelenet, jaj nekem,
ám a szereplők változatlanok, kedvesem: Wass Abigél


- Valójában nem nagyon tudom, hogyan is vehetném el az erkölcsét. Kényszerítsem ketrecbe, hogy pénzért táncoljon, vagy használjam úgy, mintha játékszer lenne.
Érdekes dolog ez, azt mondják, az emberek, a férfi emberek többsége izgalomba jön már magától a gondolattól is, hogy egy nő példának okáért nyakörvvel a nyakán, kiszolgáltatott helyzetben van az aktus során. Én, ha elképzelem őt, szörnyű szégyent érzek a saját gondolataim miatt is, nem, hogy még meg is valósítsam ezeket. Elgondolkodva vizslatom az arcát, és közben fogalmazom meg a kérdést, ami nem cseng nagyon máshogy, mint, amit az előbb kimondtam.
- Valóban érdekel, hogy én, Ballay Benedek, hogyan tehetném erkölcstelenné Önt, Wass Abigélt.
Hirtelen nem ugrik be a legkézenfekvőbb opció, mégpedig az, amit éppen csinálunk, hogy együtt, gardedám nélkül, a sötét kerten egy lovon végigügetve, most itt vagyunk, távol mindentől és mindenkitől. Erkölcstelenné így is válhat egy úri kisasszony. Csak nehogy aztán házasság legyen a vége, mert ez a pimasz nőszemély simán kiforgatna a vagyonomból.
- Szóval már ilyen jó ismer?
Mosolygok, halványan, de a hangomból kicseng az incselkedés, mely a következő pillanatban haraggá vált, ahogy közli, hogy nem mondaná, hogy szeretne. Száz évig? Vele? Merlin és minden szentek mentsenek meg attól, hogy vele kelljen töltenem még száz évet. Vagy hetvenet, valahol harminc felé jár, nem? A helyzet az, hogy tudnom kéne, hiszen számon kellene tartanom a megfelelő korú feleségjelöteket. Ha harminc, akkor benne van, de ha nincs huszonöt sem, akkor nem játszik. Akkor nem szabad, hogy érdekeljen. A nők tizennyolc és huszonnyolc között a legveszélyesebbek. Ez egy bizonyított tény, én csak hevesen szoktam bólogatni rá.
- Jöjjön.
Ahelyett, hogy kedves és finom mozdulatokkal szedném le a lóról, kissé talán túl határozottan is nyúlok hóna alá, hogy szinte lehúzzam az állatról. Itt zárójelben szeretném megjegyezni, hogy a nem ilyen, de van, aki kéri az ostort, és Abigél éppen ilyen. Szívem szerint olyan váratlanul és erősen orron pöckölném, hogy órákig piros maradjon.
- Melyik a szimpatikus?
Teszem fel hanyag módon a kérdést, mint, akinek nem számít a múlt, de valójában forrong a vérem, és leüvölteném a fejét. De nem lehet. Milyen társadalmi mocsok ez. Nem üvölthetünk nővel, de állítólag még a házastársunknak sem. Baromság.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3461
Írta: 2021. október 12. 20:13 | Link

Martin
helyszíneljünk | Üstösd
the sounds between



Talán ha valamiképp egyértelművé tehetné, hogy számára ez nem választás kérdése; hogy nincs lehetősége másként tenni, másként létezni. Talán akkor könnyebben megértené. Máskor nem számít, hogy megértik-e, az elfogadás pedig mindig olyan távoli, idegen legenda volt, nem is pazarolt rá gondolatot. Martinnal viszont nem tudja elengedni, nem tudja abbahagyni a próbálkozást, hogy megértesse, megláttassa. Ez vagyok én. És ugyan Martin azon kevesek egyike, aki közel jár az igazsághoz, mintha mindig elvétette volna az utolsó lépést. Épp csak egy árnyalatot kellene hangolni másképp s láthatná, hallhatná. Az élet fanyar humora, hogy egy empata nem tudja mások elé tükrét lehelyezni, s bár nincs egyedül magányában, mégiscsak magány ez.

Visszavágására visszapillant rá válla fölött; fölöslegesnek, kicsinyesnek érzi a reakcióját, de nem veszi el tőle ezt. Hagyja, hogy segítsen, ahol tényleg lehet.
- Akkor az lesz a következő lépésünk.
Beszélgetésük két síkon történik, míg próbálják tartani a professzionalizmus szintjét, folyton visszacsúsznak vitájukba. A körülöttük dolgozó aurorok, helyszínelők igyekeznek nagyon kimaradni az egészből, ismerik már annyira Tobiast, akár személyesen, akár hírből, hogy nem jó belepiszkálni a dolgaiba s ha lehetséges, felé se pillantsanak. Viszont a hang terjed a szobában, senki más nem beszél rajtuk kívül, így kétségtelenül pár fül elkapja Martin következő szavait. Sokuknak úgy hangzott, mintha a felettesüknek mondaná meg, hogyan végezze a munkáját, és egy pár kéz megakadt abban, amit épp csinált. Tobias beáll Martin elé, ingerültségére hidegséggel felel.
- Szerinted nem tartja rajtam senki a szemét? - Kérdése annyira halk, hogy Martinig is nehezen ér el, de biztos benne, hogy megfelelő számú szem és fül követi őket, tökéletesen illusztrálva a felvetett problémát. Természetesen nem engedik teljesen szabadon; sokat kiharcolt már magának ezalatt a pár év alatt, viszont még mindig vannak felettesei, van partnere, vannak szabályok - még akkor is, ha egy részük alól általában kibújik. Amit tervez, azt csak magában teszi. Ha valamit elárul belőle Martinnak, azt csak az iránta érzett érzései teszik, s az a leghátsó kis gondolat, hogy mégsem akar ebben egyedül maradni. De hogy ezzel Martin mit tud kezdeni, mit hagy meg neki, arról már fogalma sincs.
- Megakartam még mutatni valamit - ellép tőle, az ajtó fele fordul s hosszú léptekkel megindul kifele. A folyosón bevárja, majd hátravezeti, fel a padlásra, ahol sokkal több kacat hever szanaszét, de már lezárták azt a részt, kivilágítva mágikus reflektorokkal, ami számukra valószínűleg egyedül mérvadó. További láncok és szalma a padlón. És jelek a falba vésve. Ez a része okoz még fejtörést számára. Minden bizonnyal üzenet, de még nem sikerült megfejteniük s egyáltalán olyan halványak a jelek, hogy nem is biztos, jutnak valamire. Szó nélkül arrébb áll, hogy Martin a maga ritmusában nézhessen szét. A fel nem tárt titkos nyomokkal kapcsolatban szkeptikus, mágiával és kutyákkal térképezték fel a helyet, de hajlandó még vetni egy pillantást az egész épületre.
Utoljára módosította:Eördögh Lars Tobias, 2022. február 11. 19:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2021. október 18. 11:51 | Link

Benedek
outfit | családi vacsora

- Mit gondol, egy rosszindulatú pletyka nem vetne rossz fényt rám? Még azt hinnék, házasságon kívül folytatunk viszonyt, ami a mi köreinkben, mint azt Ön is pontosan jól tudja, igencsak erkölcstelen. Elegendő egy apró információmorzsa, melynek igaznak sem kell lennie, mert lássuk be: Ön és Én? Képtelenség - noha hangjából süt a dac, azért mélyen legbelül eljátszik a gondolattal, milyen lehet egy ilyen férfi partnerének lenni. Mindig huncut tekintete, kaján, ámde sármos mosolya, játékos pimaszsága és az a tűz, mely ott ég íriszeiben a nap bármely szakában... Igen, Őt lehetne szeretni, s tudná szeretni, rajongásig imádná, csak éppen a legrosszabb alany erre a célra. Megbízhatatlan, csapodár, nőcsábász, élvhajhász, nem kell közelebbről megismernie ahhoz, hogy tudja, ezek nem pusztán szóbeszédek.
- Noha Ön úgy hiszi, kiismerhetetlen, korántsem az - mosolya egy picit beképzelt, de épp csak annyira, hogy az incselkedésre incselkedésként hasson. A kellemes nyáresti szellő irányt vált, s a férfi kölnijének kellemes aromájával ajándékozza meg a nőt. Ha száz évig él sem fogja hallani. Kinek kellene száz hosszú év, mikor elegendő lenne pár pillanat, hogy tüzes csókban forrjanak össze? Lehunyná a szemét, ujjai elmélyednének a dús, barna tincsekben, melyek már rénézésre is olyan puhák, olyan hívogatók, hogy az ember legszívesebben beletúrna. Önuralom, Wass Abigél, önuralom!
Szólni kíván, de mielőtt megtehetné, Benedek már le is száll a lóról, s láthatóan morcosabbá válik. Hiába ragadják meg és segítik le a nyeregből, az apró kellemetlenség ellenére a szeme sarkában meghúzódó nevetőráncok bujkáló mosolyról árulkodnak. Hihetetlen, hogy ez a férfi még akkor is ily elragadó és bájos, mikor épp kisfiú módjára duzzog! - Mondja, mostantól ilyen hűvös lesz velem? Máris feladta, hogy elnyerje a kegyeimet? - most végre rajta a sor, hogy mézes madzagot húzzon el a férfi orra előtt, s bár partnere kerüli a szemkontaktust, Abigél megállva előtte mutatóujját finoman végig húzza az arcélen. Már azt is lehetne mondani, hogy érzékien és gyengéden, de mire igazán magával ragadhatná őket a pillanat, a szárnyasok felé fordul. - Ön melyiket javasolja? Bizonyára van elképzelése, melyik lehet számomra a tökéletes - hogy tart-e attól, Benedek szándékosan olyan lovat választ majd, mellyel a nő balesetet szenved? Ettől igazság szerint nem. Hogy borsot tör a továbbiakban az orra alá? Attól már inkább, de ez inkább feltüzeli versenyszellemét, semmint riadalmat vált ki belőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 17 ... 25 26 [27] 28 29 ... 37 38 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok