36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: « 1 2 ... 15 ... 23 24 [25] 26 27 ... 33 34 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. március 27. 22:15 | Link

R I N
rosszalkodásokba’ otthon | Csermelymenedék

Szeretnék okosakat mondani Rinnek. Megválaszolni a feltett kérdéseit, amit nem ért, de az az igazság, hogy én sem feltétlen értem őket. Megbeszéltük, hogy meleg, mert megakarta, majd meg is csókolta Borókát, de a bál hónapokkal ezelőtt volt, most mégis bevallotta nekem valamiért, hogy akarta azt a csókot. Részletkérdés, hogy a por hatása-e, hogy elmondta, de elmondta, én pedig úgy ragadom meg az alkalmat, hogy meg is beszéljük, mint annak a rendje. Próbálom legalább annyira összekapni a gondolataimat, hogy a jelen pillanatban érkező kérdésekre tudjak válaszolni, de a padló felett három méterrel ez sokkal nehezebb ám, ráadásul megvan az inger, hogy vigyorogjak állandóan. Akaratlan nyúlok ajkaimhoz, hogy megnézzem, tényleg vigyorgok-e, vagy csak beképzelem, de szerencsémre az utóbbi áll fenn. Lehunyt szemekkel szusszanok egyet, majd pillantok Rinre.
- Nem tudom, Rin - csóválom meg fejemet. - Lehet biszex vagy - vonom meg vállamat nemtörődöm stílusban, majd tör fel belőlem a röhögés. Nem arra, hogy esetleg biszex, az tökre nem poén alap, hanem arra, hogy mennyire nemtörődöm volt a vállvonás. Előre dőlve nevetek, majd pár huhogás után kapom össze magam és figyelek ismét komoly ábrázattal Rinre, ahogy mutogat ránk. Kékjeim kicsit megcsúszva követik ujjainak mozgását.
- Éreztem - fordulok előre felé ismét, majd mosolyodom el a folytatásra. - Aha. Valószínűleg a pezsgőben volt valami - nyúlok tarkómhoz, hogy kicsit elhúzott szájjal dörzsöljem meg lassan a bőrt. Oldalvást sandítok barátnőmre. - Legyen így - miért érzem úgy, hogy mégsem beszéltük meg azt, amit kellett volna? Még így is túl sok kérdőjel van bennem, de ahogy elnézem, Rinben is, és így nem jutunk előrébb. Sóhajtva csúszok le az ágyról és ülök a padlóra, hogy fejemet a matracnak vessem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. március 27. 23:22 | Link


#kitudjamileszebből
#Lokiéknál
#aszökés
#Loki



Biszexualitás. Furcsa, ismerősen csengő szó, ami jelenleg semmit nem takart a lánynak. Mármint hogy így nagyjából tisztában volt vele, hogy akkor lány is meg fiú is, de hogy az pontosan mi? De ahogy meglátta Loki vigyorát, úgy kezdett el ő is nevetni. A nagy semmit. Vagyis Lokin, de ő inkább csak az ingert okozta, aztán meg maradt csak úgy az a felhőtlen jókedv, ami nagy tudatlanságában rátelepedett. Hát de Marina, szedd össze magad, komoly téma van.
Megköszörülte a torkát, és kimondta azokat a csalfa főneveket meg igéket, amiket nem is akart. Vagy mégis. De nem. A feje teljesen kusza volt, jobban mind szokott és az egy szint. Mert habár benne voltak azok az érzelmek, túl sok "ha" vette körül. És természetesen ő tette újra először friendzoneba barátját, mégse tetszett neki, hogy a másik beleegyezett. Na ezen menjen el bárki.
Felült, és átfordult négykézlábas pozícióba, hogy a feje habár fejjel lefele, de Lokié felett legyen. Arcán angyali, vagy inkább ördögi mosoly húzódott, talán épp a tündérpor miatt volt olyan víg és belevaló.
- Nem vagyok biszexuális - szögezte le egyszeriben. Nem szerette ezt a szót. Olyan nem jól hangzott, ahogy kiejtette. Se nem magyaros, se nem dán. Túl brit. - De azt el kell ismernem, hogy baromi jól csókolsz - tört ki a lányból a nevetés. - Esküszöm az összes leszbikus porcikám megérezte - mondta tovább. Általában letörni szokta barátja szarvát a túl nagy egója miatt, de ezt úgy érezte meg kell vele osztania.
Utoljára módosította:Marina Darik, 2021. március 28. 15:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. március 28. 14:50 | Link

R I N
rosszalkodásokba’ otthon | Csermelymenedék

Sok pletyka keringett, sőt kering is rólunk. Mármint Rinről meg rólam. Titokban együtt vagyunk, csak szexelni járunk össze, mert fiú és lány között nincs barátság, de elmondanám mindenkinek, hogy a mai esetet leszámítva, mióta ismerjük egymást, még egy csók sem csattant el köztünk. Ja, tudom, tiszta durva, senki nem is akarja elhinni, és őszintén szólva meg is értem őket. Mert a maiak után, én sem hinném már el. Bevallotta, bevallottam, mégis friendzone-ba lettünk pakolva, mindössze azért, mert gyerekes módon hypeolja Borókát. Végül is… valamilyen szinten ezt jelenti tininek lenni, nem? De ha ezt jelenti, akkor velem miért nem történik meg ez? Ez az első látásra szerelem dolog tiszta viccinek tűnik, én meg ülök a földön, oldalvást sandítok barátnőmre, és próbálom megérteni, mégis mi jár a fejében.
- Pedig, ha a fiúkat és lányokat is tudsz kedvelni, akkor biszexuális vagy - vonom meg vállamat ismét, ahogy fejemet csak még jobban az ágymatracra feszítem. Nincs ezen mit átgondolni vagy fejtegetni rajta, ezek tények. Ha Boróka is érdekli, miközben én is, akkor biszexuális. Mondjuk nem csoda. Olyan pasi mellett, mint én, ki ne lenne az? Na ugye! Mondandójára, majd nevetésére emelkedik meg szemöldököm.
- Nos… meglepetés! - tárom szét karjaimat vigyorogva. - Sokan mondták már, elég kelendő vagyok, bármennyire hihetetlennek hangzik. Ezeknek a szőke fürtöknek… - mutatok rájuk vidáman, majd túrok is beléjük, hogy összeborzolhassam őket. - Senki nem tud ellenállni - nevetgélek tovább halkan, majd lemondóan sóhajtok. Könyökömet támasztom felhúzott térdemre, miközben magam elé bámulok. Ja, rohadtul nem beszéltünk meg semmit, főleg nem az okokat, de hát… fordítom itt fejemet bugyután vigyorgó barátnőmre: szerintem nem is most fog megtörténni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. március 28. 15:21 | Link


#kitudjamileszebből
#Lokiéknál
#aszökés
#Loki



Az agya egyik hátsó része már kezdte elfogadni vagy legalábbis felfogni azt, amit Loki magyarázott neki, de az összes többi rész hevesen tagadta. Ugyanis ha igaz amit szőke barátja mondott neki, akkor az nem csak azt jelenti, hogy már megint a másiknak kellett felvilágosítania a nemi irányultságáról, de hogy ezek szerint bejön neki a legjobb barátja. Ami egy nagy nem. Tiltott zóna. Tiltottabb mint az összes többi amit csak érintett eddig Marina. Mégsem volt képes újra ellent mondani. Amiatt a kis hang miatt.
Fel akarta vidítani a másikat. Elterelni a gondolatokat erről az egészről, és élvezni a tündérpor adta gondtalanságot. Azt a jókedvet, amit még lefele a lépcsőn is élveztek, de látta barátján, hogy hiába is vigyorgott mint a tejbe tök, szemében valami megfejthetetlen csillogott. És el is fordult tőle. Tökéletesen ismerte ezeket a jeleket. Nem most tapasztalta életében először, és biztos volt benne, hogy nem is utoljára látja majd őket.
Sóhajtva csuklott hátra az ágyon, és felhúzta a lábait, amitől olyan lett mint egy kis gombóc.
- Félek bármit is érezni - mondta ki a szavakat nagyon halkan. Nem is nézett Lokira, épp elég volt a saját nyughatatlan gondolatait hallani. Olyan gyorsan esett le a mosolyfaktorról, mintha minimum lökték volna. Csak hogy most egyszeriben az érzelmi skála másik végén találja magát. - Félek, mert akkor elveszíthetlek - folytatta lassan, és egészen mellkasához húzott combjait nézte. Barna haja úgy terült el körülötte, mintha csak valami védelmi hálót akarna vonni köré. El akart tűnni. Lehetőleg minél gyorsabban. Mégis rossz ötlet volt az a szer, ha most mindent megváltoztat majd köztük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. március 29. 16:27 | Link

R I N
rosszalkodásokba’ otthon | Csermelymenedék

Próbálok semleges hangot megütni a témával kapcsolatban, mondjuk nem is nagyon lenne okom idegeskedni. Ha Rin biszex, akkor is ugyanúgy szeretem, mint eddig tettem, ahogy akkor is, mikor rájöttünk arra, hogy meleg. Csak aztán most lehet kiderül, hogy nem meleg, hanem mindkét nemhez vonzódik. Biztos vagyok abban, hogyha így is van, akkor is sikerül dűlőre jutnia vele, mert itt vagyok mellette és segítek neki. Ő az egyik legjobb barátom, soha nem lennék képes bántani vagy elhagyni azért, amilyen. Éppen azért szeretem ennyire, mert olyan, amilyen. Ez a legfőbb oka annak, hogy általánosságban fogalmazom meg mondandómat neki, hiszen biztos volt már olyan, hogy smárpartit vívott mással és ugyanilyen érzelmeket váltott ki belőle.
Már éppen hangot is adnék a levezetésemnek, amikor hallom, hogy mozdul. Fejemet fordítom felé, halvány mosollyal ajkaimon nézem, így pislogok felfelé rá, azonban a mosoly nem tart valami sokáig, mert megszólal. Lábamat nyújtom ki, kezem esik ölembe, ahogy hallgatom, szemöldököm rebben meg kérdőn, ajkaim nyílnak el hitetlenségemben. Hogy elveszít? De hiszen az elképzelhetetlen. Sóhajtva támaszkodom az ágyra és fekszem le Rinnel szemben. Kezeim közé fogom kezeit, mert ha már deepbe mentünk elég rendesen, akkor csináljuk rendesen.
- Rin… - mosolyodom el kedvesen, neve lágyan hagyja el ajkaimat, és még így sem várom el, hogy rám nézzen. - Kedvelsz engem? - túlságosan halkan szólalok meg, mert a kezdeti határozottság úgy foszlik szerte, mintha nem is létezett volna soha. - Mármint… úgy, érted. Mint lány a fiút, vagy fordítva - ráncolom szemöldököm, ahogy megmagyarázom, mintha fogyatékos lennék. Nem tudom, hogy magam miatt pontosítottam-e a kérdést, vagy Rin miatt, de valószínűleg nem is volt fontos, mert így is értette a kérdést. Óvatosan szorítok rá kezére, hogy valahogy jelezzem: végül is még itt vagyok. Fura is lenne, ha elmennék, mivel itt lakok. Anyáék örülnének neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. március 29. 22:09 | Link


#kitudjamileszebből
#Lokiéknál
#aszökés
#Loki



Vajon milyen érzés lehet félelem nélkül szeretni?
Marina Darik olyannyira nem tanulta meg gyerekként milyen is szeretve lenni, hogy el se tudta képzelni, hogy ezt valaki határok nélkül képes irányába mutatni. Loki soha nem mutatta, hogy elfordulna tőle, hogy magára hagyná, mégis folyamatosan benne volt az érzés. Hiszen az emberek elhagyják egymást. A barátságok idővel megszakadnak. Az emberek szíve több ezerbe hasad. És most mégis, ahogy azon a nagy ágyon kuporgott, ki akarta mondani a vészterhes szavakat. Csak Lokinak.
Engedte, hogy az ismerős kezek hozzásimuljanak ujjaihoz, de felépített belső gátjait sokkal nehezebb volt ennél lebontani. Kék íriszeit félve bár, de Lokira emelte, mint egy félős kiscica. Félt a kérdéstől, amely nem sokkal később el is hagyta a srác ajkait. Mert nem tudta a választ.
- Nem tudom képes vagyok-e egyáltalán úgy kedvelni valakit, mint ahogy egy lány kedvel egy fiút - válaszolta suttogva, és érezte, ahogy szemei csillogni kezdenek a feltörekvő könnycseppek tükrében. - Azt se tudom, hogy tudok-e úgy szeretni, ahogy egy lánynak kéne egy lányt - árulta el legnagyobb kétségeit végül. Mélyen gyűrőzött benne ez a kérdés, hiszen arra tanították, hogy ne is érezzen semmit. Mindig határozottnak és elérhetetlennek kell lenni. Egyetlen egyszer próbált nyitni valaki felé, és ő is kinevette érte. Hát mégis hogy tudná akkor most kimondani mit is érez.
- Az egyetlen amit tudok, hogy amit éreztem a bálon, az most is bennem volt - vallotta be egy apró félszeg mosolyt követően, és egy könnycsepp le is szaladt az arcán. Tényleg ilyen nehéz lenne arról beszélni, ami a szív dolga? Sokkal egyszerűbb anélkül létezni.
- Neked nem olyan volt? - kérdezte meg a barna félve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. március 30. 08:40 | Link

R I N
rosszalkodásokba’ otthon | Csermelymenedék

Ugyanolyan bizonytalan vagyok, mint Rin. Csak amíg én nem mutatom, nehogy még jobban bepánikoljon, addig elkapva tekintetét, abból egyértelműen lejön, hogy fogalma sincs mit érez. Nem tudom mit reagálok majd, ha a válasz igenleges lesz. Megkönnyebbülök majd? Bepánikolok? Utóbbira nem látok sok esélyt, hiszen volt már arra példa, hogy megálltak előttem és közölték, hogy tetszem nekik, csapassunk egy randit. Vállat vonva mentem bele, mert végül is mit veszthetek? Egyikből sem lett semmi komolyabb, ráadásul a legutóbbi igen csúnya szakítással ért véget, még pofont is kaptam, és kellett pár perc mire leesett miért, de addigra már mindegy volt. A legrosszabb, hogy akkor sem az kötött le, hogy visszaszerezzem az eridonost, hanem hogy testvéremnek végül igent mondott-e a lány. Menthetetlen vagyok.
- Azért, mert a szüleid… - el-elpillantva Rin arcáról harapom el a mondatot. Egyértelműen azért, nincs értelme folytatni. Megszeppenve szorítok rá ujjaira, ahogy tekintete kezd el sokkal jobban csillogni, mint az egészséges lenne. Elnyílt ajkaimat csukom össze, az alsóba harapok, majd engedem el kezét. Nyaka alá csúsztatom egyiket, majd simítom lapockájára, míg másikkal nyúlok hátához. - Képes vagy szeretni, ebben biztos vagyok. Túl makacs vagy ahhoz, hogy a szüleid kiirthassák belőled ezt. Képes vagy rá, Rin, csak több idő kell, amíg rájössz, hogy az-e avagy sem - közelebb araszolok hozzá, majd ölelem magamhoz, miután az első könnycsepp lehullik.
Lehunyom szememet a folytatásra, kérdésére nem is válaszolok rögtön. Nem tudom milyen volt. Kellemesen furcsa, most is ezzel tudnám jellemezni, de attól félek, hogy csak még jobban összezavarnám barátnőmet. Halkat szusszanok, majd távolodok el tőle minimálisan, hogy mellkasomhoz húzott fejének búbjára tudjak legalább nézni, ha nem néz fel rám. - Itt leszek, amíg rájössz, és utána is - mosolyodom el szélesen. - Nem tudom milyen volt. Furcsa elsődlegesen, más, mint az eddigiek, de… - ráncolom szemöldököm elgondolkodva. - Nemtom. Jó volt - vonom meg végül vállamat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. április 2. 00:08 | Link


#kitudjamileszebből
#Lokiéknál
#aszökés
#Loki



Nem kellett befejezni. Kettejük között lebegett a mondat vége, mint valami testetlen lélek, és Marina érezte, hogy akaratlanul is összébb húzta magát. Nem szokott és nem is szeretett az otthoni dolgokról mesélni. Nem csak azért, mert annyival másabb volt, mint a Mórocz szülőkkel, hanem mert hozzájuk tartozott a lány egyetlen titka, amit nem osztott meg Lokival. A nagy családi titok amit még a nagymamájától tudott, és ami nélkül nem került volna Magyarországra.
A szőke olyan természetes nyugtató hatással van Maere, hogy még a szemébe is képes azonnal belenézni. Látja benne, hogy a fiú nem csak a levegőbe beszél, de minden szót hittel ejt ki. Érintése kellemes, nem olyan mint egy fél órával azelőtt. Amikor ahhoz ért, hogy milyen makacs is, a barna elnevette magát.
Térdei védőgátját azonnal leengedte, amint érezte, hogy Loki mozdult felé, hogy teljesen a fiú karjaiba vethesse magát. Össze volt zavarodva, és az egyetlen ember akire vágyott jelenleg pont ott volt mellette, ahogy mindig. Ahogy ígérte is neki. Buksiját a fiú mellkasába fújta, ismerős illatát mélyen beszívta.
- Szeretlek, Loki. Ha nem így, akkor úgy, de szeretlek - dünnyögte a mellkasnak. Talán életében először mondta ki a srácnak a szavakat, mert habár nagyon sokszor éreztették már egymással, talán csak ha viccből hangzott el eddig köztük.
Kíváncsi volt rá, hogy a szőke mit gondol a szituációról, de aznap este is háttérbe szorította a saját érzelmeit barátja. Faggathatta volna tovább, de felesleges lett volna. Esetleg egy másik alkalommal, amikor majd az ő szemeiben nem fognak fényt törni a könnycseppek.
Egy percig is hallgattak talán, csak élvezte a másik közelségét, erőt gyűjtött belőle, ahogy mindig. - Tudod mi a mi szerencsénk? - kérdezte halkan, aztán komoly arccal Loki felé fordította buksiját. - Hogy felhoztuk a tejszínhabot - húzta el féloldalas mosolyra a száját. Nem volt olyan gond, amire ne nyújtott volna megoldást a mérhetetlen mennyiségű cukor.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 618
Írta: 2021. április 4. 18:31 | Link

Tobias
helyszínelünk | Üstösd

Az életem kevés ahhoz, hogy valaki másért szenteljem. Senkitől nem várhatom el ugyanezt, ahogy magamnak sem tudom teljesen megadni azt, amire vágyom. Nem szorult belém túl sok empátia, de néha próbálok segíteni. Olykor-olykor... Mert azért akadnak számomra fontos emberek, még ha nem is én akartam, hogy azokká váljanak. Épp elég meghatározóak voltak számomra a szüleim, és örülök, hogy hosszú harcok árán függetlenedni tudtam tőlük, új életet kezdve Magyarországon, felépítve azt az egzisztenciát és megbecsülést, ami lehetővé teszi többek között a terepmunkát, és amire elmondhatatlanul büszke vagyok. Mert ezen kívül nem is tudnék mást felmutatni. Nincs családom. Nincsenek a szó szerint vett szeretteim. Csak valami maszlag, aminek Tobias is a részévé vált. Nem voltam ott mindig mellette, mert magamnak én vagyok az első. De a helyzetét is rosszul mértem fel. Aztán sokadjára is világossá vált, hogy rajta nem tudok úgy segíteni, ahogyan akarok. Ott álltam mellette, mégis elfordult tőlem, saját gondolataiba merülve. Lett volna-e értelme vitatkoznunk? Biztosan értette volna, hogy miről beszélek. De mégsem változott volna semmi, úgy hiszem.
Nem bűntudatot kelteni akartam benne a kérdésemmel, csupán tudatosítani, hogy nincs egyedül, ha hagyná. Túl sokat valóban nem tudnék tenni érte. De magamhoz képest nagyon is. Egy kicsit szerettem volna, ha értékeli ezt tőlem, de megszoktam már a stílusát.
- Akkor főleg azokra a részletekre koncentrálj, amik tekintettel vannak a lelki nyugalmadra, és szakmailag relevánsak - csavartam egy utolsót a párbeszéden, noha mindketten sejthettük, hogy mire gondolunk. Mintha abban bíztam volna, hogy valami újat mondok, valami oly módon, ahogyan meghallgatásra talál benne, mintha újból és újból megpróbálnám elszórni a magokat, amik egyszer majd jó talajba hullva kihajthatnak Tobias lelkében. Lehet, hogy ezúttal valamit elindítottam benne, erőt vesz magán, és megváltozik. Talán. De mióta lettem ilyen könnyelmű?
Lépteim megszaporáztam volna, de helyette beleragadtam egy kies, kegyetlen térbe, ahol a kísérleti és fogvatartási eszközök hevertek, precízen elrendezve az asztalokon, míg másokról lerítt, hogy sebtében hagyták ott őket. Kényszerítenem kellett magamat, hogy rájuk pillantsak. Csak én és ő voltunk ott, ez valamelyest levette rólam a lámpalázat. Elővettem a pálcám, végeztem egy sor előírt bűbájt, az eredményről mindig beszámolva neki.
- Az ott ártalmatlan. Csak egy mugli kütyü - böktem az egyikre, némi habozást és ellenőrzést követően. - De ennek itt... elég sötét a kisugárzása - szóltam vészjóslóan, ahogy az érintett eszköz fölé álltam. - Mit is tudunk róluk eddig? - fordultam felé kíváncsian.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. április 6. 20:55 | Link

Adjon nekem egy táncot!
Látom magát: Wass kisasszony


- Szerintem bűn.
Állapítom meg a mellettem kényelmes, mégis úrias testtartással ülő bátyámnak ama ostoba cselekedetét, hogy egy igen drága és jó minőségű whiskeybe jegyet tett, hármat is. Ki az, aki elpancsol egy ilyen gyönyörű értéket? Hát persze, ő. Amióta házas ember lett, úgy vélem, igen sok mindent elpocsékol, véleménye szerint pedig, ha majd én is megteszem, akkor megértem, hogy ez igazából miért nem pocsékolás. Nana ismét állapotos, vagy a negyedik gyerekük születik már, és a gondolat, hogy a házasság és a gyerekvállalás arra késztet majd, hogy jeget tegyek a világ legszebb színű alkoholába, kiráz. Én sosem. Akkor inkább ne legyen feleségem.
A gondolatra viszont, hogy ne legyen, valahogy ösztönösen a táncolók irányába terelem a tekintetem. A csermelymenedéki virágzó bál az egyik legnépszerűbb esemény, állítólag évről évre a legromantikusabb, legtöbb jegyességet hozó alkalom. Úriemberek válogathatnak kedvükre ifjú hajadonok között, míg a szülők hadban állnak azért, hogy egy-egy esélyes és vagyonilag, szerepileg kiemelkedő frigy megköttessék még mielőtt más kerül képbe, vagy, mielőtt a fiatalok meggondolhatnák magukat. Micsoda romantika. Tekintetem anyánkra csúszik, aki úgy pásztázza a táncoló és petrezselymet áruló lányokat, mintha a fejük fölé lenne írva, hogy mit kínálhatnak, és keresné azt, aki nekem jó. Ha így, hát én is így játszom.
- Ki idén a legbotrányosabbnak mondott?
Emelkedek meg érdeklőn, és Bálint bár nem válaszol, ujja mégis elmutat egy irányba, megszabadítva ideiglenesen a pohár hűvösségétől. Kiváló. Felkelve megigazítom a nyakkendőmet, biccentek a bátyámnak, és ahogy véget ér a zene, határozottan lépek be a nő elé, aki irányába többen is elindultak. Ó nem. Ez a tánc most az enyém. Mélyen a szemébe nézek, és határozottan közelebb lépek.
- Táncoljunk. Kérem a kezét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2021. április 6. 22:56 | Link

Benedek
outfit | évadnyitó bál

A földig érő zöld anyag suhogva libben minden lépésénél, s ha nem kellően elővigyázatos, hamvas bőre elővillan a gyémántszín szövet takarásából. Szőke haja laza kontyban díszíti fejét, ám néhány rakoncátlan tincs óhatatlanul megszökött, hogy kegyetlen játékot játsszon a férfiak szívével. Széles, elbűvölő mosolya még aranyló hajánál is fényesebben tölti meg a termet, kellemesen feltűnő, ám cseppet sem harsány nevetése vonzza a kéretlen, kíváncsi szempárokat. Ám ki volna ő, ez az ártatlan, szelíd hajadon, ki férfiak gyűrűjében tetszeleg, s bájos bókokkal övezve ad felelőtlen ígéreteket, ujja köré csavarva a korosztályban igencsak vegyes agglegényeket? Nem más, mint Wass Abigél, a Wass birtok kemény kezű asszonya, aki tüneményként libben a terembe. Hát a táncrendjét odaígérte-e már? S kinek az asztalánál foglal majd helyet? Túl sok férfi, túl sok név, túlontúl sok kérő, így ahelyett, hogy választania kéne, inkább körbeállják.
Senki sem sejti, hogy e fiatal arc egy özvegyasszony szívét rejti, azt még kevésbé, hogy levetvén az álgyászt sokkal fontosabb dolgokkal kell foglalkoznia, mint komolytalan férjjelöltek házassági ajánlatai. Makacs szíve egyik selyemfiún sem akad meg, csupán akkor dobban hatalmasat, mikor a terem másik végében pillája Benjáminra rebben. Sajnos mosolya lelankadni látszik, ahogy Bogi üdén, szerelmesen karol belé, baljával végigsimítva egyre növekvő hasán.
- Drága Abigél, a desszertje - felhőtlen jókedve egyetlen pillanat alatt reppen tova, ám az udvariasság azt diktálja, hogy ne viselkedjék illetlenül.  Apró, őszintétlen, mégis bájos mosollyal tolja el a süteményt nyújtó kezet. - Sajnálom, de elment az étvágyam - könnyeden áll fel, s a férfiak gyűrűje megnyílik, amint távozni tervez a közeli italos pult felé, ám ekkor tekintete megakad egy férfin. Magas, szikár alkata könnyen észrevehetővé teszi, kedves barnái pedig veszélyes természetet rejtenek. Ismeri, ha máshonnan nem, hát szóbeszédekből. Acélkék íriszei csupán a pillanat töredékére állnak meg rajta, hogy elraktározza magának az emléket, majd suhanó, légies lépteivel a pult mögött állótól kikéri konyakját. Ez az este sokkal hosszabbnak ígérkezik a tervezettnél.
Utoljára módosította:Wass Abigél, 2021. április 6. 23:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. április 6. 23:16 | Link

Adjon nekem egy táncot!
Látom magát: Wass kisasszony


A tánc, kellemes, monoton. Méghogy veszélyes, hah! Nem volt ez más, csak Bálint ízetlen tréfája. Ez a kisasszony egyáltalán nem olyan, mint amilyennek én kívánnám, hanem... tökéletes. Tökéletes arra, hogy feleség legyen. Nyugodt, jellemtelen, bájos. Éppen olyan, amilyet én magam is kívánnék, hiszen a lényeg pont az: Sose legyek szerelmes.
A szerelem ostoba, őrült, felesleges vágy, és nekem megvan a magam élvezeti köre. A szerelem hűségesség tesz egyetlen asszonyhoz, kedves szokásaidtól tántorít el, és egy nap azon kapod magad, hogy se a ménesed, se az unikornisaid nincsenek meg. Nem kell nekem olyan, akitől a falra másznék, ha ott van, és hiánya ölne meg, ha távol. Nem kell olyan... mint ő. Egy pillantra még a lépést is elrontom, villanásnyi ideig látjuk ugyan egymást, aztán már tova is illan, mintha ott se lett volna, de az a pillanat, az mindent megváltoztat. Ő az, a veszélyes nő.
Ahogy tekintetemmel követem, látom a szemem sarkából anyám leolvadó mosolyát, hiszen abban reménykedett, hogy megtérek, és elköteleződöm egy éppen ideális jelölt mellett. Drága anyám, bár boldoggá tehetnélek, de sajnos az apámmal való egyet nem értésem okán most azt kell tennem, amit a szívem diktál, élnem kell, szabadon, élnem, ahogy Bálint is tette. A zöld anyag, melyet visel, ezer közül is kitűnik, szőke tincsei szinte vakítanak, még ha más is rendelkezik hasonló hajszínnel. Érzem, ahogy az ösztöneim felé irányítanak, szinte kínosan lassan jön el az a bizonyos végső akkord, amikortól is szabadnak mondhatom magam, és elbúcsúzhatok a partneremtől.
Határozottan indulok el utána, a pulthoz én is, ám képtelen lennék olyan ostoba rajongásra, mint azok a férfiak, hiszen akkor mitől lennék más. Rá se pillantok, mint akit nem érdekel, úgy kérem ki a whiskey-met. Elképesztően zavarni szeretném azzal, hogy nem érdekel, hogy nem akarok csaholni utána, mint egy ostoba öleb, aki talán aranyos, de az ember idejekorán veszti el iránta az érdeklődését. Így ház az ital átvételét követően igen magas borravalót hagyva magam után, kilépek a széles erkélyre, a nehéz, virágillatú, hűvös éjszakába, felpillantva a csillagokra. Vajon bosszantja, hogy nem érdekel?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2021. április 6. 23:33 | Link

Benedek
outfit | évadnyitó bál

Akárha lábát szegezték volna a fénylő padlóhoz, nem mozdul, csupán annyira hajlandó, hogy kelletlen forduljon a tömeg felé. A kisasszonyok úgy várnak a rájuk reppenő kérőkre, mintha életük csakis a házasság oltalma alatt teljesedhetnék ki, s irigy pillantásokat vetnek Abigél felé, aki egy cseppnyi erőfeszítés nélkül szerezhetné meg magának mindazt, melyet a makulátlan úri hölgyek csupán áhítanak. Természetesen látszatra ő sem különbözik, csupán tekintete, s a benne forrongó vitalitás az, amely kiemeli a szürke tömeg semmisségéből és jelentéktelenségéből.
A szikár alak közelebb ér, egész közel, ám szeme sem rebben, ahogy whisky-jét kéri, a nő pedig nem mond vagy tesz semmit. Tudja, hogy találkozott a tekintetük, s tudja, hogy az előkelő kisasszonyka, akivel az imént táncolt, közel sem kelti fel annyira érdeklődését, mint ő maga. Nem kerüli el figyelmét a nagylelkű borravaló sem, ám igazán nagyot téved az úr, amennyiben arról sző álmokat, majd az igen nagy népszerűségnek örvendő Wass lány fog utána szaladni. Ha ezer évig várna rá sem tenne ilyet sohasem. A konyak kellemesen égeti nyelőcsövét, ám ahelyett, hogy kiélvezné, kompániájának egyik semmirekellő tagja közeledik felé, hogy társaságával felragyogtassa ezt a rendkívül lohasztó estét. Sok mindenre vágyik e pillanatba, csak arra az unalmas bájcsevejre nem, melyre számíthat politikáról, egészségügyről, gazdaságról és persze a házasságról.
- Egy ilyen gyönyörű teremtésnek, mint Ön drága Abigél, igazán nem szabadna egyedül múlatnia az idejét - negédes, sármosnak hitt mosolya arcára ragad, s félő, le sem kerül onnan soha. A nő kacaja hamis, annak tükrében pedig, hogy válaszra nem méltatja sem a dicséretet, sem a felajánlást, némiképp modortalan visszautasításnak lehetnek szem- és fültanúi a közelben lévők. A pletykára éhes fülek szinte isszák a beszélgetés minden apró foszlányát. - Mondja drága Abigél, tudna Ön szeretni engem? Ha szeretne, ha igazán szeretne, nőül venném.
- Szeretni? Oh, kérem, szeretni bárkit lehet, de házasodni...! Badarság - könnyeden söpri ki aranyló tincsét arcából, hogy meggondolatlanul az erkély felé vegye az irányt. Éppenséggel csak a másik ajtót választja, így nem veszi észre, hogy a hűvös éjszakába érve nem is oly távol ugyanaz a szikár alak ácsorog, kezében whisky-vel. Csupán saját bosszankodására, gyermeki tombolására tud koncentrálni, melyről kifelé csak acélos, kérlelhetetlen tekintete tesz tanúbizonyságot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. április 6. 23:51 | Link

Adjon nekem egy táncot!
Látom magát: Wass kisasszony


- Igazán kár érte, hiszen, olyan szépen kérte magát. Ha igazán szeretne, nőül venném. Kevés bátor vagy éppen botor férfi vetekedne ilyesmire egy olyan nővel szemben, mint maga.
Eddig elvoltam a csillagokkal, de szinte vibráló aurája arra késztet, hogy megforduljak és szembenézzek vele. A végzet? Ugyan kérem. Nincs sem az a mennybéli, se pokolbéli hatalmasság, aki lenne annyira szívszorítóan kegyetlen, hogy minket egymásnak teremtett. Ez csupán móka. Móka. Nem több. Szórakoztató nézni a sok bugrist, ahogy azon versengenek, ki tudja édes szóval magához láncolni a nőt. Valljuk be, nem is alaptalan a vágy, hiszen kitűnik a többiek közül, de kérem uraim, legyen valóságlátásunk, egy ilyen nő nem tisztességes férfi mellé való, hiszen még a legmegátalkodottabb gazembernek is képes könnyű szerrel porrá zúzni a szívét. Játék ez számára is, ám úgy vélem, lassan eljön a pont, amikor már zavarja őt a sok őgyelgő.
Fogadni mernék, ha most férje volna, ugyanúgy kacérkodna, mint az előbb tette, hogy a férfit bosszantsa, habár, mint, már az előbb kifejtettem, vélhetően alaptermészete sem éppen "férfibarát" konstrukció, nem is beszélve arról, hogy mit vált ki a nőkből. Irigylik, csodálják, és valljuk be: gyűlölik. Ó, de még mennyire, hogy gyűlölik.
~ Milyen gyermeki. ~
Igazán kedvemre való, ahogy bosszankodik, ahogy arcáról süt a bosszúság. Nehéz lehet, egy ilyen nőnek ennyire esélytelennek lenni a boldogságra. Közelebb lépek, egész közel, annyira közel, hogy már zavaró, de semmiképpen sem illetlen legyen. A poharat felé nyújtom.
- Magának adom, ha megígéri, hogy kiélvezi, és nem kapkodva fogyasztja, mint valami szadista. Én magam pedig addig megkeresem a férfit, aki szóba jöhet a maga szívének szerelmére.
Ha elfogadja az érintetlen italt, neki adom, de tekintetem máris leköti a bent tartózkodó megannyi úriember, akiknek a felét számításba se veszem. Érdekes játék, és kíváncsi vagyok, mikor rezdül elárulva magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2021. április 7. 00:05 | Link

Benedek
outfit | évadnyitó bál

A mély bariton hallatán alig észrevehetően megrezzen, akár a vad, melyet megzavar a ragadozó. Határozott, szinte már parancsoló tekintete az idegenre vetül, s meglepettsége szinte azonnali válaszra sarkallja, mely kéretlenül, s kissé modortalanul szalad ki telt ajkain.
- Ezer ördög és pokol, a frászt hozta rám - felháborodottan emeli meg kissé fejét, hogy kényelmesen tudjon szembenézni azzal, aki már korábban is megragadta el-elkalandozó figyelmét. - Nem tudja, hogy hallgatózni nem illő dolog? Nem úriemberhez méltó - gyermeki bájjal húzza feljebb orrocskáját, s szavai azt sugallják, csupán a hallgatózás tényét kifogásolja, hogy az így szerzett információ megvitatásra kerül, már korántsem jelent akkora problémát. Nem is csoda hát, hogy bosszúsága elillan, amint Benedek közelebb lép. Noha mellkasa nem emelkedik és süllyed gyorsabban, a megkapó, végre valóban sármos férfi látványa kimondottan figyelmet keltő.
A whisky-re pillant, majd megemeli a baljában tartott konyakot. Nem itta meg, ó dehogy, épp csak lehetősége volt belekóstolni, mielőtt a maró ital keserűvé vált volna szájában, kellemetlen utóízt hagyva maga után.
- Úgy véli, akad itt olyan férfi, aki megfelel ennek a kritériumnak? - kihívón emelkedik meg szemöldöke, s nem fél maga is hátat fordítani a csendes, lágy fényekben úszó tájnak, s inkább a zsúfoltságig telt teremben járatni íriszeit. Mindegyik férfit ismeri, egytől egyig komolytalan flótás, akik olyan asszonyt remélnek társuknak, kik fejet hajtanak, betörhetőek, s engedelmesen szolgálják urukat kívánalmaik szerint. Ezzel szemben itt áll ez a nő, aki öntörvényűségével képes volna a világot is porig égetni függetlenségének és szabadságának megőrzéséért. Jaj annak a férfinak, aki egyszer igazán Abigélbe szeret!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. április 7. 00:20 | Link

Adjon nekem egy táncot!
Látom magát: Wass kisasszony


Elpillantok balra, majd jobbra, kicsit úgy, hogy a hátam mögötti tájat is megszemléljem, mint, aki láthatna ott valamit, pontosabban valakit. Aztán elégedett nyugalommal fordulok vissza felé, arcomon könnyed, már-már elégedett mosollyal.
- Úgy vélem, akkor megnyugodhatunk, hiszen ezen a helyen roppant mód híján vagyunk az úriembereknek. És ami azt illeti, az úrikisasszonyoknak is.
Bökök finoman mutatóujjammal rakoncátlan szája felé, amin az előbb olyan káromkodás jött ki, hogy a érzékenyebb férfiember - márpedig, ha valakinek közeli rokonok a szülei, könnyen megeshet -, teljesen padlót fogna. A teremben száz százalékos lenne a felháborodás, olyan negyven százalék jogos, harmincöt százalék botrányéhes és huszonöt menne a többi után, mint a birkák, mert, ha mindenki felháborodott, akkor én miért ne lehetnék felháborodva? Szóval igen, mi ketten már most olyan botrányosan viselkedünk, hogy... apropó, ami azt illeti, már az, hogy így itt vagyunk, együtt, a sötétben, maga a botrány. Még a végén rosszéletűnek gondolnak. Milyen...kár. A gondolatra a poharamat megemelve mondok tósztot.
- Hát akkor, igyunk magára.
Mert jobb nem jut eszembe, különben is, ha vele látnak, úgy vélem, az egy újabb ok arra, hogy alapos fejmosást kapjak, és mi sem kedvesebb mostanában számomra, mint, hogy a szüleim újra és újra elismétlik, hogy semmirekellő vagyok. Mondjuk még egyszer sem jutottak el odáig, hogy akkor elengedjenek, feloldozzanak a kötelezettségeim alól, de ami késik, nem múlik.
- Óóó, biztos vagyok benne. Ahogy abban is, hogy a férfi speciális eset. Semmiképpen sem hajadon, önnel megegyező korosztályú férfi. Viszont férfi, ebben biztos vagyok. Minimum eljegyzéssel. Vagy többel?
Az arcát figyelem, kíváncsi vagyok, hogy rezdül-e valamire, és ha igen, akkor az által szűkítem a kört. Meg akarom találni. Tudni akarom, hogy miféle ember a neki megfelelő. Ne okozzon nekem csalódást, kérem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2021. április 7. 00:39 | Link

Benedek
outfit | évadnyitó bál

A válasz hallatán ajkai enyhén elnyílnak, szemeiben ingerültség villan, s lám, csupán ennyi kellett ahhoz, hogy Wass kisasszony rögvest antipátiáját fejezze ki az eddig rokonszenvesnek hitt férfi iránt.
- Hogy merészeli? Maga arcátlan alak, nem is értem, miért álltam szóba magával - tettetett megbotránkozása, szemének szikrája végül egyetlen csapásra múlik el, ahogy konyakot tartó ujjai mozdulnak, s egy apró, finom korty lecsúszik torkán. Mint aki tudomást sem kíván venni újdonsült társaságáról, szinte már látványosan duzzogva állapítja meg, hogy az ő Benjáminja sohasem tett volna ilyen megjegyzést, mi több, el sem jutottak volna idáig, hisz nem is hallgatná ki Abigél egyetlen beszélgetését sem. Végül a tószt hallatán kénytelen elmosolyodni, a jól megszokott, férfiak elcsábítására használt görbe ível arcára.
- Na jó, nem bánom - ezzel újabb, leheletnyi, cseppekben számolható alkohol kerül nyelvének hegyére. Tagadhatatlan tény, otthonának csendes magányában korántsem ilyen szemérmesen fogyasztja ezt a nedűt, ám társaságban, még ha az megkérdőjelezhető is, nem keltheti saját rossz hírét. Még csak az kéne, hogy szárnyra kapjon egy aljas szóbeszéd, mely szeszes ital fogyasztását boncolgatja, tán megírnák a lapok is.
Az újabb találgatásra szeme sem rebben, íriszei mégis elárulják. Ahogy megállapodik Benjáminon, le sem tagadhatja érzéseit, ahogyan soha nem is tagadhatta. Nem sóhajt fel lányosan, nem remegnek meg térdei, kavargó kékjei mégis beszédesebbek ezer szónál. Egy avatatlan szem persze nem ismerné fel azt az alig észrevehető, mégis kitüntetett figyelmet, melyet a Ráday család legújabb feje tudhat magáénak, oldalán várandós feleségével. A kesernyés íz ezúttal sem maradhat el. Bár képes volna szeretni Boglárkát, de egyszerűen lehetetlen! - A szerelem nem olyasmi, amit könnyű volna elnyerni. Egyébiránt biztosíthatom, hogy az itt megjelent roppant előkelő társaság egyetlen tagja sem keltette fel kellőképp az érdeklődésem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. április 7. 00:52 | Link

Adjon nekem egy táncot!
Látom magát: Wass kisasszony


- Mert én vagyok itt az egyetlen érdemes társaság. Megnyugtathatom, ez fordítva is így van.
Mielőtt még azt gondolná, hogy nem értékelem, értékelem, és igazán illendő szavakkal fejezem ki ezt. Azt meg, hogy hogy merészelek őszinte és valós dolgokat mondani, inkább ne is firtassuk, mert még a végén az úr lesz a tanúnk, hogy egyikünk puszta kézzel fojtja meg a másikat.
- Rám felesleges úgy mosolyognia, mit a bárgyú udvartartására, nincs hatással rám.
Játszi könnyedséggel ejtem ki a korántsem teljesen igaz szavakat. Mert hatással van, de ezt a hatást egyelőre nem tudom és nem is akarom beazonosítani. Ez a nő több, másabb, és veszélyesebb, sőt, mondhatni a legveszélyesebb példány, akivel eddig dolgom volt, pedig minden volnék én, csak szent nem. Ami azt illeti, most is lenne jobb programom, de lássanak csodát, eljöttem, hogy ne kelljen botrányos életem minden szeletét szememre vető reggelivel indítanom a napot. Jól esne holnap reggel kicsit kevesebb szenny felhánytorgatása között megvajazni a pirítóst. Anyám szent asszony, szeretem, de amennyire szent, annyira túlaggódó is, mely bosszúsággal és állandó távolságtartással ruház fel.
- Biztos vagyok benne, hogy egyszerre mond igazat és hazudik. Az itt megjelentek között van a rejtélyes férfi, ám biztos vagyok benne, hogy nem ma feltette fel az érdeklődését.
Egy kicsit az én tekintetem is megállapodik a várandós asszonyon, de pusztán csak érdeklődés szintjén, mostanában azzal szórakoztatom magam az unalmas összejöveteleken, hogy megtippelem, a sógornőm előtt vagy után fog-e szülni az illető hölgy. Ő azonban, kifogott rajtam. Talán, igen, talán közel egy időben.
- Véleményem szerint a szerelmet az ember csak akkor élheti meg, amikor már elveszítette. Akkor ismerheti fel, hogy mi is maga az érzés. Addig csak vaktában tapogatózó bolondok vagyunk mind.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2021. április 7. 01:11 | Link

Benedek
outfit | évadnyitó bál

- Úgy gondolja, alkalmas lehet egy ifjú hölgy szórakoztatására? - kacér kérdése legalább oly felháborító és botrányos, mint az imént elhangzott meggondolatlan kijelentés és vallomás. Való igaz, hogy a társaság krémje itt jószerével az Úr nagyságáról és kegyéről, semmint a valóság ridegségéről, s az emberi gyarlóságból fakadó őszinte véleményformálásából állítja össze a napi társalgás menetét, így jószerével valóban egymásra vannak utalva. A gavallérok és nemes lelkű asszonyok ideje leáldozott, mikor kéjhölgyek és családjukat fenntartani képtelen urak vették át a politika irányítását. Az, hogy ők benne ragadtak egy olyan világban, mely a múlt kellemesen kötött szellemét és játékos könnyedségét idézik, csupán a szerencsének köszönhető. Egy napon ez az idill is szertefoszlik, s sokan ragadnak majd egy olyan valóságban, mely nem enged számukra helyet a világban.
A feddő szavakra lehervad arcáról az a mosoly, mellyel mindenki mást megajándékozna. Ezek szerint akad olyan férfi, akinek kevés pusztán látszatában megszereznie szívét, őszinteséget és valóságot kíván meg, ám Abigél szíve csupán egyetlen úriemberért képes mélyebben, erősebben dobbanni. Ez pedig semmiképp sem Ballay Benedek.
- Miért érdekli ennyire az én szívügyem? Tán csak nem Ön is birokra kel a rengeteg ficsúrral? - huncut flört játszik hangjában, miközben a szellő csintalanul kap bele elszabadult fürtjeibe. Íriszei már-már kihívóan mélyednek a rejtélyes barnákba, melyből kiolvasni vajmi kevés dolgot enged újdonsült társasága. Egyszerre üdítő és bosszantó egy alak, ám közel s távol az egyetlen értékelhető, akire érdemes pazarolnia egyébként drága idejéből. - Ó, tehát Ön a szív tudója. Kérem, meséljen még a szerelemről, ami annyi embert taszít romlásba és pusztulásba, elvégre nem szól róluk elég lányregény - némiképp drámai előadása egyértelmű fricskája eme felmagasztalt érzés leírásának, noha rejtőzik mögötte igazság is. - Szerelem... Badarság.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. április 7. 01:31 | Link

Adjon nekem egy táncot!
Látom magát: Wass kisasszony


- Nem is tudja elképzelni, hányféle módon. De ha csak sorolni kezdeném, félek, megnyílna alattunk a föld, és elnyelne minket a pokol. Kevés ennél mazochistább lépést tudok jelen pillanatban elképzelni.
Tévedés. Ebben a pillanatban úgy érzem, hogy minél tovább van itt kint, van velem, annál tovább érzem jól magam. Bent untatnak, de egy nő, aki illetlenül beszél, és már-már elragadóan próbálkozik azzal, hogy levegyen a lábamról, és átformáljon csaholó ebbé, igazán kellemes és üdítő. Szórakoztat, száztíz százalékig biztos vagyok benne, hogy szórakoztat. Főleg, amikor a mosolya lehervad, ó igen, az a pillanat még az én tekintetemet is megcsillogtatja kissé.
- Nincs rá szükségem. Sosem alázok meg nálamnál gyengébbeket, és ez a felhozatal, igencsak gyérre sikeredett. Kellemetlen. Ha ilyen lesz az idei év, biztos nem lel férjre.
Végigpásztázom a tömeget, mintha semmit sem jelentenének, de valójában nagyon is sokat. Tudni akarom, hogy melyik az. Hogy egy ilyen nőnek milyen férfi a gyengéje. Annyira nem találom azt a kitüntetett egyet, hogy az már engem bosszant. Nem tudom egyik mellett sem elképzelni, pedig próbálom magam az ő helyébe képzelni. Kizárom a fiatalokat, a véznákat, az illetlenül formátlan és nagydarab példányokat. Furcsa, de azt hiszem, valahol mélyen hasonló kalibert keresek a teremben, mint amilyen én magam is vagyok, de miért is, hiszen nekem nincs hozzá közöm.
- Ha akarnám, elég lenne néhány perc kettesben, és többet nem tudna szabadulni a gondolatomtól.
A mondat kimondása után szusszanva nevetek fel, mert tudom, tudom, én is rájöttem arra a fene nagy turpisságra.
- Máshol kettesben.
Felemelem a mutatóujjamat, hogy jelezzem, mielőtt még felháborodna, már letisztáztuk, hogy ő nem úrihölgy, én pedig nem vagyok úriember. Mégsem állíthatja senki teljes bizonyossággal, hogy a gondolat pamlagon heverne. Ugyan kérem.
- Nagyobb összegben fogadnék magával, hogy eljön az a pillanat az életében, amikor rájön, hogy a szerelem nagyon is valóság. Igaz, hogy akkor meghasad majd a szíve, de biztos vagyok benne, hogy lesz alkalom, amikor nem ön tör, hanem önt törik.
Féloldalas mosollyal pillantok rá, mielőtt a whiskey-ből is innék egy keveset. Igazán jó és drága példány, kénytelen leszek egy egész üveggel vásárolni belőle, mert biztos vagyok benne, hogy ez az íz még nincs a birtokomban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3462
Írta: 2021. április 8. 20:34 | Link

Martin
helyszíneljünk | Üstösd



Martin képességét és döntését, hogy mindig kicsit távol tartja magát az emberektől, a dolgok mélyétől, Tobias tökéletesen megtudja érteni. Nem szükséges ehhez empátia, vagy nagy beleélés. Ha tehetné, gondolkodás nélkül ezt választaná ő is. Mikor viszont róla van szó, Martin önmagával viaskodik, ösztöne és személyisége ellen küzd érte, Tobiasért. Menteni a menthetetlent. Valamelyest talán pont ebben rejlik a dolog vonzereje - a lehetetlent megkísérelni. De Tobias nem érzi úgy, hogy mentésre szorulna. Úgy van vele, hogy igen, elég szar ez az élet, valószínűleg őt is egy ilyen nyikorgó hordágyon fogják kigördíteni egyszer, és szerencsés lesz, ha lesz amiből azonosítsák. Ezt ő már rég elfogadta. Rövid élete ellenére évezredek tapasztalata van a háta mögött. Ha jön majd a hordágy, hát jöjjön, de addigis teszi, amit a legjobban tud. Legalábbis azt hitte eddig. Ezzel az üggyel viszont a kétely ördöghurokként tekeredik torkára, szívére.
A visszavágására lassan felé fordul, szemöldöke a szemüvegkerete fölé kúszik.
- Ez a két feltétel kizárja egymást, attól félek.
Ha nagyon őszinte szeretne magával lenni - ami nem szeretne lenni, főleg nem ebben a pillanatban -, arra a beismerésre kényszerülne, hogy ezek a körök, amiket ők ketten egész ismeretségük alatt futottak, egy céltalan, okafogyott, csökönyös ellenállás. Az igazság felszínén ott kapirgál a másik óvása, hogyha lehet, ameddig lehet, maradjon egy lépésnyire távol tőle. Talán azt is bevallaná, hogy önmagára úgy tekint olykor, mint egy fekete lyukra, s bár gravitációs tere megfékezhetetlenül erős, reméli, hogy nem szippant a mélybe mindent s mindenkit, ha elég gyorsan és elég gorombán elhátrál minden közeledéstől. De valójában csak fél. Fél, hogy mi lesz, ha engedi magát megmenteni a rémektől, s mikor azokat sikerült elűzni, rájönnének arra, hogy nem is voltak soha rémek, nem is őt kellett volna megmenteni, hanem a világot tőle.

A hátsó szobában állva Tobias félrehúzódik s kíváncsian figyeli Martin mozdulatait, ügyködését. Csökönyös harcaik ellenére most minden mást félretesz, csak az ügy van, a munka előttük.
- Ez egy... - lép oda Martin mellé. Lepillant az asztalon heverő rúdszerű, fából készült, rúnákkal körbevésett tárgyra. Az agya lefuttatta már a keresőjét, de nem dobott fel semmi eredményt. A rúnákhoz nem ért, bár érthetne, ha odatenné magát, de ez legyen a holnap gondja. Szeretné azt mondani, ez egy gonosz sodrófa, mert az asszociációja képtelen leállni és sokszor helyzethez nem illő képet böfög fel Tobias tudatába. Beharapja az alsó ajkát, majd nyel egyet s várakozón pillant fel Martinra. - Hívjunk be egy rúnaszakértőt? - veti fel, bár tudja, a férfi előtt nem ismeretlen a rúnamágia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. április 11. 12:33 | Link

R I N
rosszalkodásokba’ otthon | Csermelymenedék

Szar érzés ám, amikor nem kell befejezni egy mondatot, mert rohadtul tudom, hogy befejezetlenül, sőt, a másik megerősítése nélkül is jóra gondolok. Mert tudom, hogy így van. Nem tudom, hogy segíthetnék Rinnek, vagy hogy könnyíthetném meg neki, pedig amikor nagyon deepbe megyek, eszembe szokott jutni barátnőm és a családi háttere. Azért ezt nem úgy kell elképzelni, hogy állandóan ezen merengek, mert a nagy francokat, de hát… mégis a barátnőm és segíteni szeretnék neki. Lényegében bárhogy. A baj még mindig az, hogy nem tudom, hogyan tehetném meg, hiába tudom elképzelni milyen lehet, amikor az én vállamat nem nyomja ilyen felelősség.
Jobb híján ölelem magamhoz szorosan a lányt, hogy tudja, ha ehhez nem is tudok érdemben mit mondani, azért itt vagyok és támogatom. A szavak végül percek múlva jönnek, mert úgy érzem, ez most olyan, amit ki kell mondanom és nem elég, ha csak egy pillantásomból olvassa ki a másik. Szavaitól mégis megmerevedek egy pillanatra, majd a folytatástól csak még inkább. Szívem hevesen dobban párat, kikerekedett szemekkel ölelem magamhoz szorosabban, a falat bámulom Rin háta mögött, miközben megnyugtatóan simogatom a tincseit. Most… mondjam ki én is? De ha kimondom, az nem félreérthető mindezek után? Ha nem teszem meg, ugyanolyan félreérthető? És ha komolyan mondja? Ha én komolyan gondolnám? Végül csak ölelem magamhoz szótlanul, miközben ujjaim mozognak hátán és tincsein folyamatosan, egészen addig, amíg meg nem szólal. Eltávolodva fordítom lefelé fejemet, hogy rá tudjak nézni, majd vigyorodom el szélesen. Gyors mozdulattal hajolok közelebb, terveim szerint Rin arcára adva egy gyors csókot, de lehet félremegy, fene sem tudja, mert rögtön utána pattanok fel és libbenek az egyik szekrényemet, aminek aljából rántom ki a mérhetetlen savanyú cukrot, amit csak ő meg én tudunk megenni. Diadalittasan emelem fel és nevetek fel hangosan, mert legutóbbi hazalátogatása alkalmával hozta és igen... még mindig megvan. Valami ilyesmi alkalomra tartogattam, szóval még tényleg jól is jön. Muhahahaha!
Ki tudja mennyi időt töltünk el nevetve és egymás vérét szívva, mikor a tejszínhabos doboz már üresen hever a földön, a hatalmas zacskó savanyúcukornak pedig se híre, se hamva, én meg Rint magamhoz ölelve alszok el éjjel valamikor. Végül is… valamit sikerült letisztáznunk, ha előrébb nem is jutottunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos


Balázs atya
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 111
Írta: 2021. április 11. 22:34 | Link

Odett - Csermelymenedék

A nagybátyám elvesztése óta ez volt az első alkalom, hogy szórakozni indultam, méghozzá egy koncertre, amit Csermelymenedéken tartottak. A falut és a környékét amúgy is kedveltem, ott lakott egy régi barátom, emiatt többször is jártam már nála, sokszor jártuk be a patak partját, s most is Ő hívott el erre a falusi fesztiválra. Nem is tudom pontosan, hogy mit köszöntöttek, de a sátrakból és a tömegből ítélve úgy tűnt, hogy nagyon is népszerű lehet ez a program.
A régi cimborámmal úgy beszéltük meg, hogy majd a helyszínen találkozunk, odaérve azonban sehol sem találtam rá. Meglehetősen nagy volt a tömeg, amit elsőre nem tudtam mire vélni, aztán ahogy megláttam, hogy ki lesz a fellépő, már nem is csodálkoztam ezen a felhajtáson. Az egyik kedvenc előadóm volt kihirdetve, nagyon megörültem annak, hogy zenélni fog, gyorsan meg is akartam találni Tamást, hogy vele együtt tudjunk minél előbb helyet foglalni a színpad közelében.
Bevallom, bezsongtam, mint egy kisgyerek, s ez nem volt általában jellemző, de akadt egy-két olyan énekes, akinek nagyon szerettem a dalait és a munkásságát. Odett pedig pontosan ezen muzsikusok közé tartozott, még lemezem is volt tőle odahaza, amit gyakorta hallgattam. Szerettem, mert fiatalos hangzása volt a dalainak a pop-rock stílusában, és remek hangulatot biztosított a szürke hétköznapokon.
Az emberek egyre jobban tömörültek, kicsit nehézkes volt átvergődni köztük, sokaknak már műanyag pohárban lötyögött az itóka, egyszer majdnem le is öntöttek sörrel, de szerencsére időben sikerült távolabb  ugranom. Végül, kikeveredve a tömeg szélére, próbáltam a tekintetemmel felmérni a tömeget, hogy Tamás vajon hol lehet, aztán a rúnázott készülékkel próbáltam felhívni, de a vonal megszakadt. Nem tudom, hogy ez a terület mennyire volt mentes a mugli ketyerék alól, de mivel nem tudtam elérni Tamást, a keresésébe kezdtem. Újságíró volt a foglalkozása, s mivel aktívan közreműködött a falu életében is, úgy gondoltam, hogy talán most is félig-meddig dolgozik. Ezért indultam útnak a színpad melletti sátrakhoz, ácsorgott ott pár nagyobb alkatú úriember, s úgy tűnt, küzdenek is néhány fiatallal, így könnyedén tudtam elsétálni mellettük. Nem, mintha bármi hátsó szándékom is lett volna, inkább csak lötyögtem, mint aki nem tudja a világát, közben ide-oda pillantottam, majd az egyik  Staff jelzésű sátorba fordultam be, ott viszont nem volt senki, de a sátorból nyílt egy másik, így bátorkodtam átsétálni, hátha ott lesz a sajtó, s megtalálom Tamást. Pechemre őt nem leltem, viszont egy nő feküdt az egyik pad tetején.
- Elnézést , ez itt nem a sajtó sátor? - közben közelebb lépdeltem, a hölgyet ekkor már jobban láttam. A hétköznapihoz képest meglehetősen sokkal extrémebb öltözet volt rajta, kicsit el is kerekedtek a szemeim, aztán ahogy feljebb vezettem rajta a pillantásom, nagyon is ismerős vonásokat véltem felfedezni, s ahogy rájöttem, hogy ki Ő, le is blokkoltam, talán még a szám is tátva maradt egy kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angyal Odett Abigél
INAKTÍV


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 446
Írta: 2021. április 12. 09:07 | Link

Balázs
Ruházatom


A szüleim tudják, hogyan kell megadni a módját annak, hogy nagy felhajtást csináljanak, én pedig azt, hogyan kell engedelmes gyermekként hazatérni, és szívjóságból koncertezni. Elég sok mindenbe belementem az utóbbi időben, ilyen az is, hogy a fél szünetet itthon töltöttem, mert mondjuk eléggé bűntudatom volt attól, hogy megbuktam. Pontosabban sikertelen évet zártam vizsgán való meg nem jelenés okán. Milyen szépen hangzik, nem? De nem zavar, mivel kilátástalannak élem meg az életem, olyan szempontból, hogy az éneklésen kívül semmibe se tudom örömömet lelni, elképzelni magam egy irodában vagy egy étteremben. Ehh. És megint csak ehh. Képtelen vagyok nem pörögni, nem szeretnék haszontalan lenni, és nem akarok nem odafigyelni Zinára, akit az ilyen Mihail félék nézegetik. Az anyai ösztönök úgy tombolnak bennem, ha a kisfarkasomra gondolok, mintha tényleg én szültem volna. Nem hittem volna, hogy nekem ilyen kötődéseim lesznek, és tessék, elértük, hogy Damy-n kívül még két ember legyen a mindenem.
Ahogy ők, úgy a mostani, padon fekvős, elmélkedős állapotom is a mindennapok részévé vált. Egyáltalán nem szoktam például a koncertekre gondolni ilyenkor, hanem a magam kis ügyeit veszem sorra. Mostanság sokat agyalok Villőn, meg a köztünk lévő hasonlóságokon. Átvenni nem tudja a helyem, hogyha egyszer én már nem leszek, viszont, azt hiszem, őt is meg fogom szeretni. Bájos, kedves, kellemes jellem. Hihetetlen, hogy az ember vénségére mennyire szentimentális és érzékeny lesz. A vénség nálam huszonöt évet jelent, de tudjuk, hogy nálunk ez az idő eléggé lerövidült. A pár rossz hónapot most meglepően sok jó követett, de nem akarom elbízni magam, mert bármelyik holdnál változhat a történet. Épp a nyakamban pihenő Szent Dorottyát érinteném meg, amikor ismeretlen férfihangot hallok, ahogy egy eléggé egyértelmű helyzetet kérdez meg. Elvégre, mint látható, ez a hely nem az. Felpillantva rá, látom, hogy erre nem számított, így kuncogva ülök fel, és ingatom kicsit a fejem.
- Nem, az a színpad másik felén van.
Még tűsarkútlan lábaimat a padrészen támasztom meg, gondos és szoros mód fektetem a balt a jobbra, és hosszú, szőke, egyenes tincseimet kicsit piszkálva nézek az amúgy igen jóképű idegenre.
- Segíthetek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 618
Írta: 2021. április 16. 03:05 | Link

Tobias
helyszínelünk | Üstösd

Nálam kevesebben ismerik őt jobban. Szeretem azt hinni, hogy ez így van. Mintha kevésbé gyötörne a régről gyökerező bűntudat, amikor kimondom magamban, szükség esetén többször is. Ha viszont ilyenkor az arcára pillantok, és látom a meglepődöttségét, újra és újra elszégyellem magam, mert pontosan úgy viselkedek vele, mint a többi idegen. Ugyanazt mondom, ugyanúgy, és ezzel talán a maradék reményét is elveszem, ha van neki még egyáltalán. Pedig ennek nem kellene így lennie. Rég elhittem magamról, hogy más vagyok, és tudok segíteni, meg még egy sor hiú ábránd, amit dédelgetek magamban, amivel nyalogathatom a sebeimet, amikor a gondolataimon kívül nincs más mellettem - ilyen egyébként gyakran előfordul, még az új idők ellenére is.
Miért makacsság az, ha ragaszkodunk valamihez? Mintha a ragaszkodás bűn volna, pedig sokszor nagyon is alapvető igény. Régen azt hittem, hogy a makacs emberek rosszak. Önfejűek, engedetlenek, hajthatatlanok - mondják rájuk. De céltudatosak is olykor, nemde? Mi van, ha mégis Tobiasnak van igaza... Nem hallgat ő senkire, akárki álljon mellé. Nem ugyanilyen vagyok sokszor én is? Egyikünk sem adja fel. Mint két kecske a hídon, ütközünk egymás fejének periodikusan, jelenleg kifújva magunkat az újabb csatáig. Elhatároztam, hogy várni fogok. S ha csak azért hozott minket újra össze a sors, hogy elkapjam, amikor összeesik, ám legyen. Mégis, még szeretnék hinni abban, hogy nem akadály vagyok a számára. Vagy súly, ami lehúzná, vagy épp egy mentsvár. Neki olyanra amúgy sincs szüksége. Legyek fény, irányjelző, amit követhet, vagy csak mankó, amibe kapaszkodhat. Valami. Csak mondd meg, mi. Arcizmom megrándult, elszámoltam tízig. Lehajtott fejjel, de egy nagy sóhajtás után, le kellett nyeljem azt, hogy nem érveltem elég jól.
- Demonstrate! - vittem a tárgy fölé a pálcát, miközben síri csendben figyeltem a válaszra, ami végül nem jött. Ezt túl erős rúnamágia védte, amit az én varázsigém, ha képzett is voltam hozzá, nem aktiválhatott. Megpróbálhattam volna elolvasni a jeleket, hiszen annak idején volt időm tanulmányozni az írást, de nyilvánvalóan őrültség lett volna kísérleteznem egy ilyen veszélyes terepen. Tobi jól beszélt. - Az a biztos. Na meg a protokoll - morogtam halkan, a felirat sokadik átfutása közben. Ha jól raktam össze, a kínzóeszköz automatikus működéséért felelt, de szándékosan nem akartam hülyeséget mondani. - Meg egy fegyverszakértőt - tettem hozzá, ahogy gondterhesen felsóhajtottam a földön heverő pisztolyokat megpillantottam. Jóval nagyobb parti ez, mint amire számítottam, így világossá vált, hogy a siker sem lesz csak a kettőnké. Ennyi mindenhez még én sem értek.
Percek telhettek el, amíg mindketten fagyottan bámultuk a szobát. Tudtam, mire gondol a megérzéseivel, mert a sötét mágiának ereje van, sőt hangja, íze is, ha kell. Aki elég időt tölt vele, azt messziről hívni kezdi, vagy ha úgy tetszik beszippantani. Mintha már az is átok lenne, hogy foglalkozol vele. És én is éreztem, hogy itt valami nagyon rossz történt. A mágikus bilincsek és kötelek, a fegyverek és kínzóeszközök, ráadásul kiskorúakon...
- Szóval... - köszörültem meg újra a torkomat türelmetlenül. - ...azzal ott, vért szívnak le. Ha a könyvek nem hazudnak, fogyasztási célból. Láttam már ilyet, és azt hiszem, hogy te is jól ismered. Milyen szervezettel van dolgunk? - mutattam ismét az említett eszköz felé a sarokban. Min Jong jutott eszembe, amikor utána kutattam. Ezer közül is felismernem az ilyet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vajda Richárd
INAKTÍV


kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 567
Írta: 2021. április 20. 09:18 | Link

Hol hagytad Pom Pomot, Picúr? Rolleyes


- Genetika - felelem kiszélesedő, mintha szemtelen vigyorral, és mikor újra megszólal, én összehúzott szemöldökeim alól, jelentőségteljesen pillantok fel rá. Tekintetemben s arcom minden apró vonásában is ott ül a költői kérdés: ugye nem kell magyaráznom? Talán még egy finom sóhaj is elhagyja ajkaim, végül mégsem marad szó nélkül a drágám provokatív megjegyzése. - Nem akarod te azt látni, mikor én szépen és érzékien csinálok valamit.
A mondat feléig sem jutok, kékjeimben máris félreérthetetlen izgalom csillan, számszéle pedig féloldalas, elégedett mosolyra húzódik. Ha most nem Olívia, hanem valamelyik közelebbi haverom ülne itt, előfordulhat, hogy mesélnék - amúgy készséggel és mélyreható tüzetességgel - a lelki szemeim előtt felrémlő fantáziadús képekről, így viszont - eleget téve mindennemű etikettnek - úgy döntök, tapintatosabb, ha megkímélem unokahúgomat a részletektől. Csinál ő úgyis hasonlókat, nem is akarom tudni, mi mindent.
Aztán felhozza Lilit meg a zavarba ejtő könyvtári jelenetet, mire a halk kuncogás, amit először mintegy horkantásként hallatok, pillanatok alatt jóleső és igencsak hangos nevetéssé erősödik. Arcomat tenyereimmel takarom el, míg rázkódó vállakkal hátradőlök és fejemet is hagyom hátraesni. Liliána, kérlek... Azért ennyire nem vagy elhanyagolva...
- Aaaaah, de imádom - szólalok meg később rekedten, még mindig nevetve, majd sóhajtva kidörzsölöm a szememből a boldogság könnyeit. Briliáns és lehengerlő. Még elképzelni is.  - Nyugtass meg, hogy ennek ellenére nem félsz tőle nagyon?
Csak a hecc kedvéért kérdem, egyébiránt viszont - ha már itt tartunk - simán benne van, hogy azt mondja hülye vagy?! dehogynem!, hiszen olykor még velem is megesik, hogy inkább angolosan távozom a konyhából, ha a drágám Miával kezd sikítozni, mert az - egyemmeg - lelopta az aznap esti vacsora legszebb avokádóját a tányérról. Na nem azért, mert az annyira szeretné, azt hiszem, inkább csak, mert... nos, mert egész egyszerűen megteheti.
- Mondj meg nekem valamit - nézek rá úgy, padon túllógó fejjel, szúrós, talán kissé értetlen tekintettel. Kivárok, hogy pillantása megtalálja az enyémet, hogy lássam rajta, valóban figyel rám, aztán felesleges kertelés nélkül felteszem a téma egyetlen lényeges kérdését. - Mi a lószart látsz ebben a srácban? Őszintén, ez egy girnyó. Összeköltöznél vele? Minek?
Ráadásul a mi házunkban, botrány! Az, hogy nem kedvelem Pom Pomot, nem újdonság és nem titok. Ő még a szó legnemesebb, legártatlanabb értelmében kisfiú, azaz abszolút fogalma sincs mit akar, kit akar, ha mégis van valaki, aki felkelti az érdeklődését - ez esetben sajnálatos módon pont Olívia, ki más -, nem tudná megmondani, miért. Úgy igazán. Segítek és elmondom, nincs semmiféle úgy igazán, csak a farka van, ami egyre türelmetlenebbé és követelőzőbbé vált az évek során. Utolsó gondolatán elgondolkodom, nem reagálok először.
Néhány pillanattal később kiegyenesedek, balommal, mint aki hosszú beszélgetésre készül, felkönyökölök a pad támlájára. Felvont szemöldököm alól, érdeklődőn nézek rá.
- Miért is beszélünk épp most az örökségedről, drágám? - kérdezem lassan, semleges hangon. Ébred bennem némi kíváncsiság esetleges jövőbeni terveivel kapcsolatosan, és csak remélhetem, hogy azok nem ütköznek sajátjaimmal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos


Balázs atya
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 111
Írta: 2021. április 25. 15:41 | Link

Odett - Csermelymenedék

Ráeszmélve a padon fekvő hölgy kilétére, már elég egyértelmű volt az, hogy ez bizony nem lehet a sajtósátor, és Tamásra sem itt fogok bukkanni. Sőt, nagyon úgy tűnt, hogy rossz sátorba tévedtem, s ha minden igaz, akkor ez egy művészeknek fenntartott hely lehetett, hisz Odettet felismertem, nem egyszer láttam már a plakátjait, szerettem a zenéit, és régebben már voltam egy koncertjén is, igaz akkor olyan távol tőle, hogy csak a kivetítőn láthattam jobban a vonásait. Most viszont itt hevert az asztalon, alig néhány lépésnyire tőlem, ráadásul az öltözete sem volt hétköznapi, s bár pap voltam, ennek ellenére mégis végig futtattam rajta a pillantásom, kár lett volna tagadni, mennyire gyönyörű. - A másik felén …színpad…öhm, én csak…- mit is keresek itt? Nos, valószínűleg más is így érezhette magát, ha egy hírességgel futott össze, akinek a közelében aztán ki tudja, hogy miért, talán a zavartól, de nem igazán jutott szóhoz. Velem is ez történt, de némi hebegés után azért csak kiböktem. - Tamást kerestem, az egyik jó barátom, ő hívott el ide, újságíró és én…azt hiszem, rossz sátorba tévedtem, mert Te, vagyis Ön…Te vagy Odett, igaz? - hát hogyne lenne igaz, nem látsz a szemedtől? Dehogy nem, persze, hogy láttam, csak eddig mondjuk a színpadon, vagy újságok hasábjain. Ilyen közelről azonban még egyszer sem volt hozzá szerencsém, emiatt is blokkoltam le kissé. - Én…nos -[/br] kicsit közelebb léptem, de nem annyira, hogy túlságosan is zavaróvá váljék.
- Kérhetnék egy…autogrammot? - csak sikerült kinyögnöm, de hát hányszor is találkozik az ember egy nagy kedvencével?
Utoljára módosította:Nemes Balázs, 2021. április 25. 15:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2021. április 27. 09:49 | Link

Ricsárd


- Genetika... hát igen, mondják is, hogy túl szépek és tökéletesek vagyunk erre a világra.
A kijelentés mellé sóhajtok is egyet, és bár nem tartom magam egy sznob libának, de egészséges egoizmussal rendelkezem, ahogy minden Vajda, hiszen a neveltetésünk része volt az is, hogy a világban megjelenő szerepünket pontosan megismerjük. De mindamellett, hogy másokkal ellentétben nem játsszuk az agyunkat, hogy szerény kis nyünnyök vagyunk, nem vagyunk tajparasztok sem. Mondjuk tartom magam ahhoz, hogy Ádámnak kellett Vivienne, Richárdnak meg Lili, ilyen kiegészítő kurzus gyanánt.
- Rettegek, de mindig belegondolok abba, hogy mit kaphatsz te tőle, és ezek után még mindig visszamentél hozzá, sőt, feleségül vetted, és rá kellett jönnöm, hogy ez a család tényleg a mazochista élvezetek fellegvára.
Angyali vigyorral pillantok rá, még a pilláimat is megrebegtetem egy kissé, és ebben az állapotban ér a következő kérdés, amire őszintén kitör belőlem a nevetés. Nem számítottam rá, bár számíthattam volna, hiszen a koromat tekintve, mondhatjuk azt, hogy potenciális családtag jelölt.
- Ez most olyan, hogy mit láttál először Liliben? Egy nagyszájú kislány volt, amikor összekerültetek, a család napokban fogadott, még csak azt sem mertük megkockáztatni, hogy hónapokig együtt lesztek. Volt benne valami, ami hozzá húzott, és tagadhatatlan, hogy hozzád formálódott. Mert előtted nem tette ki a testét, mármint, jelmezekben láthatta a világ, de pólós, tornacipős lány volt, aztán, mint a Hamupipőke, bumm, kiderült, hogy nőből van. Viszont volt valami, ami megfogott benne, olyan, ami te láttál, míg mások nem. Olyan hihetetlen, hogy ezt én is láttam Lucasban? Mindazonáltal, mielőtt még kijavítanál, hogy te most is látod, én indokoltan használom a múlt időt.
A vállam megvonva pillantok a fagyimra, és nyalom le azt a részét, ami megolvadt, mielőtt még a kezemen folyik végig, és a kiegyenesedésén elégedetten elmosolyodom, úgy látszik, tudok én még hatással lenni a polgármester úrra.
- Nos, a helyzet az, hogy a szünidő visszamaradó részét edzőtáborban töltöm, és észrevettem, hogy igencsak megváltozott volna az elérhető forrásom. Márpedig, ha lehetőséget kapok valamelyik csapatnál hivatalosan is játszani, akkor el kell kezdenem eltartani magam.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angyal Odett Abigél
INAKTÍV


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 446
Írta: 2021. május 5. 08:33 | Link

Balázs


- A te is megfelel, nem vagyok még olyan öreg, hogy csókolommal köszönjenek.
Pajkos kis mosoly gödröcske kerül az ajkaim szélébe, mert valljuk be, nagyon szórakoztató, hogy egy férfit én - vagy inkább az, aki vagyok - még zavarba tud hozni. Bizony, ezt is megértük. Az utóbbi években mindig ugyanazokkal az arcokkal találkoztam, mindenki hozzám szokott egy idő után, ha szabad ilyen egoista kijelentést tenni. Jól esik az ember lelkének, hogy minden ellenére még vannak ilyen pillanatok, amikor ő maga ennyire különlegesnek tűnik. Kell több? Nem hiszem. Engem ez a látvány, ez a zavar egy jó időre feltöltött önbizalommal, no nem mintha ne volna, hiszen ezért nem mindennapi férfi van az oldalamon már tíz éve.
- Tamás... újságíró... van egy szőke, magas, zöldszemű, aki tisztában van azzal, hogy a legtöbb nőt képes levenni a lábáról, meg egy barna, magas, kék szemű, aki szerényebb, de szerintem neki is van egy egészséges egoizmus a viselkedésében.
Persze lehet, hogy vannak még Tamások, csak nem mindegyik akarta, hogy megjegyezzem, a nyomulósokat kiszúrom, nem szeretem őket különösebben, habár ezt nem szoktam mutatni, hiszen nagyon kedves vagyok mindenkivel, legalábbis addig a szintig, ameddig a saját imázsom engedi, vagy nem a szétcsúszott Belián, aki úgy piszmog az étel felett szerelmi bánat címén, mintha előzőleg tájékoztattam volna, hogy igen erős méreggel itattam át mindet. Szörnyűséges. Viszont a lényeg, hogy most szinte teljesen civil vagyok, leszámítva azt, hogy pár perc múlva színpadra lépek.
- Persze, hova szeretnéd?
Pillantok fel rá ártatlan kék szemekkel, de azért hangom és ajkaim egy kis kacérságról árulkodnak. Egy kis flört sosem rossz, nem árt a hírnevemnek, és amúgy is, egy nyíltan nyitott kapcsolatban élek, valaki olyannal, aki egyáltalán nem fedne meg emiatt. Mondjuk, ha hívő keresztényként tudnám, hogy a velem szemben álló egy pap... nos... ez hivatalosan is a világ egyik legperverzebb cselekedete volna akkor most.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3462
Írta: 2021. május 11. 21:44 | Link

Martin
helyszíneljünk | Üstösd
the sounds between



Van egy adag büszke ellenállás is azért a dologban. Miért is kell őt mindenáron megmenteni? Akik valaha törődtek vele, szinte kivétel nélkül mindig féltették, óvták, aggódtak érte. Akik nem törődtek vele, azok féltették, óvták a világot tőle. Az a szomorú irónia állt elő, hogy utóbbi kategóriának áll inkább a pártján. Őt viszont ne féltsék. Igen, kapcsolatuk kezdete Martinnal nem pont erre enged következtetni, s úgy sejti, ha elég sokáig kibírja a férfi a közelében, akkor még akad majd hasonló alkalom. Viszont a segítség számára ennyit jelent, nem többet. Nem Humpty Dumpty ő. Nincs szüksége a király összes lovára és emberére, hogy összerakják. Egy kis toldás-foldás megteszi, hogy újra talpra álljon. Egy kis megfelelő irányba terelgetés. Rémálmok elűzése. Ezen túl... ő sem tudja, mit akar Martintól. Mit kérhet, a másik mit adhat. Sóhajtva engedi el a gondolatfonalat, figyelmét teljesen a munkára fordítja.
Egyetértenek abban, hogy kell egy külső szakertő, s Tobias le is int egy aurort, aki az ajtó előtt próbált észrevétlen elhaladni. Ha van a helyszínen rúnaszakértő, hamarosan csatlakozik hozzájuk. A fegyverekre lepillantva viszont már sokkal több információval tud szolgálni. Végülis egy mugli rendőr fia.
- A baloldali egy új típusú Glock, főleg a francia rendőrség használja, de nyilván más is betudja szerezni, úgyhogy ezzel messzire nem jutunk, hacsak nem sikerül ujjlenyomatot venni róla. A másik viszont... - leguggol s oldalt billent fejjel méregeti a másik lőfegyvert. - Hm, antik példány biztosan, ilyen tökéletes másolatot nem láttam. Ez egy Frommer, s ha jól sejtem, még a Monarchia idejéből származik. Ez - ez már nyom. - Felemelkedik s újra szétnéz, beissza a szoba látványát, szellemét. - Mindkét fegyver el volt sütve az elmúlt 24 órában s nem szándékosan hagyták itt őket. Tulajdonosaiknak szükségük lett volna még rájuk, hisz csak az használ lőfegyvereket ilyen társaságban, akinek nincs más opciója.
Mindezt megállapítva elhallgat s odasétál a falhoz erősített bilincsekhez. Ujjaival kinyúl, mintha megakarná érinteni, mintha beakarná csúsztatni csuklóját a béklyóba.
- Egy új fajt próbálnak teremteni - szavai súlyosan ülik meg a szobát. - Mágusok, varázstalanok és mágikus lények hada dolgozik együtt. Vezetőjük a homályból rángatja pókhálójának szálait. Érzem a rezgéseket, belépek a homályba... de ő sehol. - A végét már csak suttogja, alig kivehetően.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 15 ... 23 24 [25] 26 27 ... 33 34 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok