38. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek:
Kedves Fórumozók!

Kérünk Titeket, hogy ellenőrizzétek karaktereitek státuszát, különös tekintettel a karanténosaitokra, és kérjétek ki azokat a karaktereket, akikkel vannak terveitek!
Március végén esedékes az első inaktívlista ellenőrzés az új szabálymódosítás szerint. Ha eltelt a három hónap és marad karakteretek karanténban, ezt követően Emlékkarakteri státuszt kap és egy rövid kérvény benyújtásával fogjátok tudni ismét aktívvá kérni.
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok
Mágusfalvak - Kolozsvári Gertrúd hozzászólásai (12 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Kolozsvári Gertrúd
INAKTÍV


Erdőelvei bikfic
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 124
Írta: 2021. május 29. 20:26 | Link

Villő
When I Am Older




Lehunyt szemei alatt is érezte az összes kis fűszál hajlását. Hajlongtak a gyönge szélben, és nyomorogtak mezítelen talpai alatt. Mégse, egyetlen kis négyzetméterén a kertnek nem találta a brosst. Azt a darabot, amelyet még anyja hordott vastag kötött kendőjét. Mindig azt mondta rá, hogy az egyetlen emléke a régi életéből. Emlékezteti, hogy miért ne bízzon az emberekben. És ez a kis tárgy volt az egyetlen hagyatéka Gertienek.
Lassan kezdtek lefolyni krokodilkönnyei orcáján, ahogy kezdte elveszíteni az utolsó kis reményszirmot is, hogy megtalálja az elveszett tárgyat. Mindenhol megnézte már, ahol csak járt, égen földön, természetben és házban egyaránt. Mégse lelte. És abban a pillanatban felmerült benne az a mérgező gondolat, mely a vénáját zöldre festette. Sötétebbre mint a borostyán levele.
Piros, kisírt szemekkel és felfújt arccal lépett be újra a házba, és fújtatva caplatott fel a lépcsőn, hogy testvérei szobájába betörjön. Elvették tőle. Az egyetlen emlékét. Előbb megfosztották szabadságától, és most már azt is befolyásolni akarják, mire gondolhat. Pedig ezt nem fogják megúszni.
Ahogy a folyosóra fordult, beleütközött egy testbe. Fel se fogta ki áll előtte, jelenleg mindegy volt, hogy a család közül kivel találja szembe magát. Mindenki bűnös volt. Sőt, együtt tervelték ki. - Elvütted! Minek küll az nektek? - kérdezte még mindig zokogva, eltorzult arccal. - Vissza akarom kapni! - követelődzött azonnal.
Szál megtekintése

To All The Children Raised by Wolves
Kolozsvári Gertrúd
INAKTÍV


Erdőelvei bikfic
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 124
Írta: 2021. június 4. 23:06 | Link

Villő
When I Am Older




Úgy fújtatott dühében, mint a szarvasmarhák legelés közben. Felfújta pofiját, mintha csak attól nagyobbnak és erősebbnek tűnne, pedig a könnyek, melyek vörösre festették az egész lánykát, rendületlenül bizonyították az ellenkezőjét. Szemei csillogtak a fájdalomtól, és a szitkozástól, amelyet Villő felé magyarázott. Ha megtanulta volna a roma praktikákat, talán még el is átkozta volna ott rögtön az unokatestvérét, de így szerencsére kénytelen volt szimplán csak hallgatni rá. Kinyitotta száját, és ha lehet még pufibbra fújta orcáit, mintha csak egy kis mókus lenne, aztán szaggatottan, prüszkölve engedte ki a levegőt. Pont úgy, mint egy helikopter.
- Elvüttétek! - jelentette ki azonnal a kicsi lány, és karba fonta karjait a mellkasa előtt, és lebiggyesztette ajkait. Fejét lefele tartotta, és onnan nézett fel mérgesen Villőre. Képtelenség volt komolyan venni ilyenkor, anyukája is sokszor kinevette ezért régebben, de ez volt mindenkor a taktikája, hogy kinyilatkoztassa mérgét. - Anya brossa. Az ügyetlen dolgom. És elvüttétek - ismételgette a szót folyamatosan, mintha nem is lehetett volna ez másképp. Hogy is lehetett volna? Hiszen senki más nem lakott abban a házban, ő pedig mindig nagyon-nagyon vigyázott rá. Kis tetőtéri szobácskájában, amelyet a családnak úgy kellett gyorsan kitakarítani számára, állandó helye volt a kis emléktárgynak.
- Nálad van és én mügkeresem - tolta arrébb a lányt, hogy elmenjen mellette, és berontson első unokatestvérének szobájába. Természetesen fogalma sem volt róla, hogy mégis hol kezdhetné a kutatást, így megállt az ismeretlen tér közepén, és onnan próbálta felmérni a helyzetet. Sose volt gondja azzal, hogy megoldja a problémáit, hiszen az ereje mindig segített neki, mikor valamit nem talált. Azonban ebben a mű tárgyakkal tarkított térben egyszerűen megszűnt a kapcsolata a külvilággal.
- Sügítesz? - nézett vissza a szőkére kiskutyaszemekkel.
Szál megtekintése

To All The Children Raised by Wolves
Kolozsvári Gertrúd
INAKTÍV


Erdőelvei bikfic
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 124
Írta: 2021. július 19. 23:37 | Link

Villő
When I Am Older




Ha nem lett volna már alapjáraton eléggé dühös, akkor a Villőből áradó felhőtlen jókedv, illetve az ahhoz tartozó hanghatás biztossá tette, hogy Gertie az öt perccel azelőttitől is mérgesebb lett.
- Nü nüvess - nyavalygott, mint egy kismacska mikor az anyja mosdatni kezdi. Hát nem látja az unokatesója, hogy mégis milyen fontos ügyről van szó? Könnyei újfent potyogni kezdtek, de már maga sem volt biztos benne, hogy a csalódottság teszi, a méreg vagy a szomorúság. Annyi érzelem kavargott abban a kicsi testben, hogy valahol muszáj volt kijönnie.
Fújtatott egyet a kérdés hallatán. - Sose tüszöm máshova. Nüm vagyok csökött - mérgelődött, mintha csak a Morgótól tanulta volna. Pedig akkor látta azt a mesét is először, mikor ide kerülve Villő elkezdte mutogatni neki a dobozban. Csoda egy masina volt az. Azonban úgy tűnt, most egyszerűen semmi hasznát nem veszi a lánynak. Csak az útjában volt. Vagy lehet éppen rejtegette a brossát. Akárhogy is legyen, nem olyan fából faragták, hogy könnyen feladja. Arrébb tolta a lányt, és a szoba közepén megállva nézett körbe-körbe, mintha ennyitől megtalálná a becses ékszert.
- Hát... úgy pont ükkora - mutatta meg a kislány a két kezét összecsukva, mert hát pontosan belefér a markába, ha olyan kúp alakban tartotta. Elég nagy volt, és főleg súlyos, ha őt kérdezik, ám egy átlagos felnőtt számára szinte semmi volt. - Piros münta van bünne. Olyan münt ügy alma ami a fán türem - magyarázta szaggatottan, ahogy kereste a szavakat. Sokszor megnézte magának az alakját, pontosan tudta milyen érintése van a fémnek, de sose kellett még leírnia. Megmutatta és ott volt.
- Próbáltam mügkeresni. A fűben. De ott nüncs - vont vállat a lányka. Már sokkal kevésbé tűnt ellenségesnek, bár szeme folyamatosan a körülöttük lévő tárgyakra esett, mintha még mindig Villőt gyanúsítaná a lopással.
Szál megtekintése

To All The Children Raised by Wolves
Kolozsvári Gertrúd
INAKTÍV


Erdőelvei bikfic
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 124
Írta: 2021. augusztus 8. 20:12 | Link

Villő
When I Am Older




Szája megmoccant a hallottak alapján, mintha már-már egy kis mosolyféle kezdett volna el alakulni. - Akkor te csököttebb vagy münt én! - És hopp, tessék-lássék ott is volt az a huncut kis mosoly a lányka szája szélén. Mintha csak pálcaintésre varázsolták volna oda. Mert igazából ő nem akart Villővel rosszba lenni, sőt. Ő volt a kedvence a hangos család összes tagja közül. Csak hogy ugyebár ilyen esetekben mint az övé a barátság teljesen másodlagos dolog.
Lassan ő is rakodni kezdett, bár csak nagyon óvatoskodva. Még mindig nem tudta, hogy melyik tárggyal kell vigyáznia, mit nem szabad vízbe tennie, és mi törhet el egy pillanat alatt, ha nem figyel. Szóval fél szemmel sandított Villőre, meg az ő tornádó mozdulataira, miközben saját maga egyesével pakolgatta a bizgentyűket.
- Én nüm azért csünálom, hogy nekik rossz legyün - csodálkozott Gertie a feltételezésen, és még a pakolásba is megállt egy pillanatra. Sérti a becsületét az ilyesmi, pedig ő tényleg igyekezett, hogy a család ne érezze, hogy ott van. Csak azt úgy nehéz, ha az ember még az angol wc-t se tanulta meg használni.
- Tudod anyámmal az erdűben éltünk. Távol a társadalumtól, mert félt tüle. Volt egy öreg néni, ő hozütt nekünk mündenfélét, amüt nem tudtunk kitermülni. De én nüm szerettüm a szép ruhákat. Nüm mehettüm benne fára - magyarázott egyszerűen Gertie, de már aligha figyelt arra, hogy mit pakolgat. Sokkal inkább belefeledkezett az emlékekbe. Olyannyira vágyott vissza már, hogy azt képtelen lett volna elmondani. - Ott jobbün érüztem a mágiát. Mágiküs hely - mosolyodott el a szó kettősségén.Legszívesebben inkább megmutatta volna kis birodalmát. Onnan, távolról Villő nem láthatta az égbe nyúló fákat, nem hallhatta a patak csalogató morajlását, és nem érezhette ezeregy gyógynövény virágának illatát. Ebben a házban csak emberi kéz munkálkodott. Semmi természetes nem volt benne.

Szál megtekintése

To All The Children Raised by Wolves
Kolozsvári Gertrúd
INAKTÍV


Erdőelvei bikfic
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 124
Írta: 2021. augusztus 31. 20:00 | Link

Villő
When I Am Older




Unokatesójával együtt nevetgélt gyerekes hangján. Legtöbbször nem is hallani tőle ilyesfajta gyöngyöző kacagást, legalábbis azóta nem, hogy kiszakították az otthonából. Mégis most Villő mellett annyira otthonosan és biztonságosan érezte magát, hogy vele együtt mosolygott a viccén.
- Együtértök - bólintott Gertie is a kijelentésre, és furcsán nézett Villőre a mozdulat miatt. Vajon mit akart az szimbolizálni? Hogy meg van tisztítva a hely? Hát jó, akkor ő is utána csinálja, ezen ne múljon. Kezét ügyetlenül a levegőbe helyezte, és a nagylányra sandítva igyekezett a leghitelesebben utánozni a mozdulatokat.
- Akkor legyün Ádi szobája - bólintott rá a vöröske is, és anélkül indult el a másik hely felé, hogy egyáltalán eszébe jutott volna olyasmi, mint rendrakás. Az a gyengéknek való, akik gyorsan feladják a kutatást. Őt pedig kemény fából faragták.
- Nagyün szerütném. Gyakorülhatnánk ütt a mágiánk. Sok ütt a barátüm, akiket amiatt ismürtem müg - magyarázott, miközben benyitott a másik hálószobába. Na ott aztán végleg nem tudta mihez nyúljon először. Hiszen Villőhöz be szokott járni, főleg esténként ha nem érzi komfortosan magát abba a sötét sarokban. De ez a hely olyan... más volt. Nem hasonlított a lakás többi részéhez. - Ez együltalán nem zakota münt a te szübád - csodálkozott a kislány ámulattam az arcán. Minden annyira peckesen rendbe volt, hogy még az ő érzékszervei is eltompultak mellette. - Ez nüm tütszik - ráncolta össze szemöldökét, és száját összepréselve mozgatni kezdte, mint aki éppen egy magocskát rágcsál.
- Rendbün, de csük ha mügtaláltuk - egyezkedett Gertie komolyan nézve unokatesójára, majd minden további nélkül megfogta Ádi matracát, és kiemelte a helyéről. Felkuncogott, és büszkén nézett Villőre, hogy na ehhez vajon mit szól. Igazából az lett volna a terve, hogy megkapja az egészet, csak túl nehéznek minősült az ágytartozék.
Szál megtekintése

To All The Children Raised by Wolves
Losonczy Gertrúd
INAKTÍV


Erdőelvei bikfic
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 124
Írta: 2024. szeptember 7. 09:35 | Link

Dávid • Taláros


A táskámban már ott lapultak a mentagyökér darabok, és türelmetlenül toporogtam Ella néni mellett, hogy tovább tudjunk indulni. A bagolykő óta igencsak megnőtt az ingerküszöbömön, de azért egy emberektől zsongó piactér még mindig sokszor feszültséget váltott ki belőlem. Főleg akkor, ha az emberek a személyes terembe tolongtak minden másodpercbe. No nem mintha nevelőmet ez értékelte volna. Úgy beszélgetett a fagyiárus bácsival, mintha tizenéves lenne. Kuncogott. KUNCOGOTT.
Megforgattam a szememet, és talán még egy horkantás is felszaladt a torkomon. Aztán pillantásom a magányosan álló fagyiakocsi felé tévedt, és se szó, se beszéd inkább nekieredtem.
- Hello Dávid, milyen fagyijaid vannak ma? - kérdeztem sóhajtva.
Utoljára módosította:Losonczy Gertrúd, 2024. szeptember 7. 09:38 Szál megtekintése

To All The Children Raised by Wolves
Losonczy Gertrúd
INAKTÍV


Erdőelvei bikfic
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 124
Írta: 2024. szeptember 7. 14:50 | Link

Dávid • Taláros


Nem tudtam túl sokat Dávidról. Bagolykőbe járt, egyidős volt velem, ezért együtt volt pár óránk. Illetve tudtam, hogy Talárosról való. Szinte csak akkor váltottunk szót, amikor itt találkoztunk, és akkor se volt nagy jelentősége. Egészen eddig.
- Akkor legyen egy fügés az ajánlásodra, és egy tündérporos pisztácia, mert jól hangzik - mosolyogtam, és kis táskámból előhúztam pár sarlót. Átvéve a tölcsért azonnal belenyaltam a fagyiba, hogy a hideg édes íz elterjedjen a számban, aztán félig oldalra fordulva állammal a két öreg felé böktem.
- Láttad őket? Ella néni sose szokott ilyen… furcsa lenni. Egyszerre nyúltak a kukoricáért, ez azért nem olyan vicces - ráncoltam a homlokomat, remélve, hogy iskolatársam majd osztozik a felháborodásomban. Nevelőm épp akkor simított végig a fagyiárus karján, mintha csak nem tudná távol tartani magát. Felnőttek márpedig ne viselkedjenek ennyire nevetséges módon.
Szál megtekintése

To All The Children Raised by Wolves
Losonczy Gertrúd
INAKTÍV


Erdőelvei bikfic
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 124
Írta: 2024. szeptember 7. 20:59 | Link

Dávid • Taláros


Újabb adagot nyaltam le a gombócból, ahogy pillantásom elmélyedten nézte a kialakuló szituációt. Aztán Dávidra kaptam. - Sokkal finomabb a ti fagyitok, mint az unikornisé. És ezt úgy mondom, hogy nem akarok tőled semmit…. no offense - jegyeztem azért meg, mert hát Ella néni úgy tanította, hogy ennyire nem szabadna szabadszájúnak lennem. A probléma csak az, hogy ahogy ő mondja “túlságosan ütöttem ebben anyámra”. Kár, hogy csak pár emlékem van róla. Meg történetek, amiket meséltek, de szinte már olyanok, mintha saját képek lennének.
- Miii???? Így??? - dülledtek ki nekem is a szemem, és hitetlenül néztem társamra. - Ennél bénább módot még életemben nem láttam erre - jegyeztem meg újra szugerálva a párost és nyalva a fagyit. Úgy beszéltem, mintha szakértője lennék a témának, pedig még csak a legkevesebb intimitástól is herótot kaptam. Csak szimplán ne érjenek hozzám emberek. Azt se értettem Ella néni miért áll olyan közel a bácsihoz.
- Szerinted tennünk kéne valamit? - Mondjuk emlékeztetni őket, hogy létezünk?
Szál megtekintése

To All The Children Raised by Wolves
Losonczy Gertrúd
INAKTÍV


Erdőelvei bikfic
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 124
Írta: 2024. szeptember 7. 23:15 | Link

Dávid • Taláros


Olyan természetellenes volt, ahogy álltunk, és néztük a két idős embert. Akik ráadásul annyira el voltak foglalva egymással, hogy ezt észre se vették. Se az árust, aki már vagy tíz perce állt, és várta, hogy végül melyik szerencsés fogja megvenni tőle azt a nyamvadt kukoricát.
- Haha, milyen kis csurimuri valaki - forgattam a szemem egy félmosoly kíséretében. Azért be kellett vallanom, hogy nem is volt olyan rossz. Csak hát ez most egy komoly ügy volt. Ha nem Ella néniről lett volna szó, talán nevetek is.
- Arra gondoltam, hogy lehetne valami baj az egyik fagyival. Vagy… törjük el az adagoló kanalat - mutattam az alig pár perce elhelyezésre került tárgyra. - És akkor muszáj lesz megszakítaniuk a szemkontaktust. Esküszöm, ha még két percig tartják, valamelyik belebandzsul - ingattam a fejemet. Hogy üthetett beléjük ennyire a ménkű?
Szál megtekintése

To All The Children Raised by Wolves
Losonczy Gertrúd
INAKTÍV


Erdőelvei bikfic
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 124
Írta: 2024. szeptember 8. 22:18 | Link

Dávid • Taláros


Félszegen megvontam a vállamat a visszakérdezésre. Tudom, hogy nem volt a világ legjobb ötlete, de azért mégse hagyhattuk csak úgy annyiban a dolgot. Viszont a fiú következő mondatára kicsit tényleg el is nevettem magam. - Esküszöm szinte jobban sajnálom, mint magunkat - jegyeztem meg. Ő még közelebbről nézhette végig az édelgést, aminek úgy tűnt sose lesz vége. Jajj ne, ugye egyszer csak vége lesz.
- Ez minimum olyan jó ötlet, mint véletlenül a kettő közé esni - néztem sokatmondóan a másikra. Őszintén nem voltam benne biztos, hogy egy hangos szóváltás miatt leszakadnának egymásról. Közben lassan elfogyott az első gombóc fagyim is, és a fügéhez értem. Elégedetten bólintottam, ahogy megéreztem az új ízt, egy pillanatra még a figyelmemet is elvonta az előttünk kibontakozó románcról. 
- Ide kéne csábítanunk egy csomó vásárlót. Akkor csak visszajönne a bácsi segíteni - dobtam be a következő remek ötletet, mintha az olyan egyszerű lenne.
Szál megtekintése

To All The Children Raised by Wolves
Losonczy Gertrúd
INAKTÍV


Erdőelvei bikfic
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 124
Írta: 2024. szeptember 9. 21:27 | Link

Dávid • Taláros


Továbbra is szúrós szemmel néztem a párocskát. Miért akarna bárki ilyen közel állni valaki máshoz? Elég undorító volt maga a jelenet, és kétségekbe ejtő. A kastélyban láttam már párocskákat édelegni a folyosókon, sőt elég extrém sztorikat is hallottam már diákokról és tanárokról, de Ella néni mindig biztos pont volt az életemben. Nem az a fajta, aki egyik pillanatról a másikra elfelejti, hogy létezem.
- Na épp ez az, ami aggaszt - jegyeztem meg, és a hirtelen érintése úgy ért, mintha sokkolt volna vele. Felé kaptam a fejemet, nem is teljesen értettem, hogy miért teszi a vállamra a kezét, de azért nem szóltam.
- Jó, ha nem akarsz segíteni, nem kell - vontam meg a vállamat, amivel egyszerűen le is ráztam magamról. Az érzéseket is, és a nem tetsző érintést egyaránt. Aztán se szó se beszéd, faképnél hagytam a srácot, és odamentem a bódéhoz, hogy akkor én megvegyem azt a retkes kukoricát.
Szál megtekintése

To All The Children Raised by Wolves
Losonczy Gertrúd
INAKTÍV


Erdőelvei bikfic
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 124
Írta: 2024. szeptember 9. 21:28 | Link

Dávid • Taláros • Beköltözés


A Varázs Volánra még a határ mentén szálltunk fel, és sok csomagunktól a későbbi utasok alig bírtak felszállni. Inkább nem is foglaltam plusz helyet, csak a nagybőröndöm tetején ücsörögve próbáltam túlélni a gyomorforgató élményt. Még mindig mérges voltam. Ella nénire, amiért ezt a döntést hozta. Imre bácsira, amiért elcsábította a nőt, és Dávidra, amiért nem segített megállítani a cunamit. A második körtől kezdve már csak a hátsó ülésről nézhettük a történéseket, és csakhamar ott találtuk magunkat Talároson az összes holminkkal egyetemben. Úgy éreztem magam, mint egy kivert kutya. Ráadásul ez egy rendes belváros volt, erdő nélkül.
Idegesen prüszkölve szemléltem, ahogy Imre báttya szinte kirepül az ajtón, ahogy a néne elé siet, miközben mögülünk a busz elhúzott. Mondanám, hogy nem a romantika ellen voltam, de leginkább de. Főleg, ha erről a kettőről volt szó. Ilyen életidegen helyzetet, pár hete még teljesen normális volt az életünk.
- Hova tehetem a holmimat? - kérdeztem meg kisvártatva a bácsit.

To All The Children Raised by Wolves
Mágusfalvak - Kolozsvári Gertrúd hozzászólásai (12 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok