37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok
Mágusfalvak - Eördögh Lars Tobias hozzászólásai (9 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3461
Írta: 2021. január 26. 21:10 | Link

Martin
helyszíneljünk | Üstösd



Újra magyar terepre hívták, s bár megszokta már a folyamatos utazást, mégis más itt lenni munka miatt. Másként roppan az ember lába alatt a kavicsos föld, másként leng a bús téli levegő. Tobias a hoppanálás után csak egy pillanatra zökken ki s áll meg szétnézni, majd feljebb tolva orrán szemüvegét határozottan sétál oda a lepukkant épülethez, amit már a helyi aurorok körbevettek. Mint a tenger Mózesnek, úgy válik szét a bejárat környékén sűrűsödő tömeg, helyet adva neki. Tudják már mindenhol, hogy az első terepszemlét neki hagyják, ne nyúljanak semmihez, ne bolygassanak meg semmit.
Megáll az ajtóban, mély levegő be, tartja, aztán lassan kiengedi s belép az épületbe.

Tíz perccel később, mikor már mindenki kezd türelmetlen lenni, kilép az udvarra, arca fáradtabb, mint volt az imént, szemüvege a kezében. A homlokát dörzsölve néz szét, merre vannak? Egy ismerős tarkót pillant meg, s egy félhangos nyögés szakad ki a száján, ő se tudja, most miért is pontosan.
- Engem keresel - szól hozzá hátulról, s kócai alól felnézve rá megereszt egy halvány kis mosolyt. Valószínűleg a karrierjének első munka közbeni mosolya, fel is szalad egy pár szemöldök a közelben, mert akad jópár őgyelgő jóember, auror és járókelő egyaránt, akiknek más dolguk nincs, mint azokat figyelni, akik dolgoznának, ha hagyják őket.
Hirtelen elveszti magabiztosságát, amit olyan jól magára vett az elmúlt hónapokban, mint egy téli nagykabátot. Mondja meg, mi a dolga, hol van a szekrény meg a többi gyanús tárgy? Vagy csak... beszélgessenek, valamiről bármiről, mint szoktak, mielőtt dolgozni küldené?
- Nem egy kellemes látvány - ingatja meg a fejét az épület irányába. Már aurorok hada lepte el, mindenki teszi a dolgát, szerencsére nem olyan kezdők, hogy Tobias szoknyájánál toporogjanak utasításokért. Épp csak a halottkém tekintetét kapja el, s pislogva jelez, hogy igen, fog ő is kelleni, hozhatja a cuccait.
Szál megtekintése

Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3461
Írta: 2021. január 27. 20:32 | Link

Martin
helyszíneljünk | Üstösd


A látszat ellenére nem Tobias a rangidős a terepen, csak az ügyet vezeti ő. Ez számára azzal jár, hogy kapott egy adag bürokratikus feladatot, ami frusztrálja s amit csak lehet, delegál belőle. Viszont így legalább szinte teljesen szabad kezet is kapott. Persze, szabad kéz, szabadság, csak valaki állítsa már meg a csempészeket. Végülis a kopót is szabadon engedik a vad után, mégsem saját akaratából van ott, s utána újra láncra kötik. Tobias azonban már vérszagot fogott, úgyhogy nem fog megállni, míg meg nem találja a csempészeket s segítőiket. Ha kell, felforgatja az egész kontinenst.

Rögtön a cselekvést választja Martin, mire Tobias megkönnyebbül, s fordul is az épület felé. Szemüvegét felnyomja orrára, kabátjának gallérját feltűri, s még odaint az egyik helyszínelő kollégának, mielőtt bármerre is lépnének. Kérdőn felvont szemöldökkel pillant vissza Martinra s érti, miért is vonakodik bemenni. Azt nem tudja, hogyan lehet így ezt a munkát végezni, de érzi, amit fejével nem tud megérteni.
- Ez... ez itt csak a morzsa, mit siettükben besepertek az asztal alá - hangja rekedt, ajka megremeg az elfojtott dühtől. Az épület árnyéka sötét foltként terül szét körülöttük; hirtelen azt lehet észrevenni, csend lett, a bámészkodókat hátrébb küldték, akinek dolga van, az mind bement, a kint őgyelgők némán nézelődnek, csak a kerekes hordágy csikorgása hallatszik ki távolodón az épület mélyéből. Körülöttük mindenki félrehúzódott, ketten maradtak az udvar közepén. Tobias az ajtóra mered, végigpergeti fejében az összes arcot, akit keresnek még s akit már nem, mert egy ilyen csikorgó, rozsdás hordágyon vitték el.
- Nem akarsz túllátni a tárgyakon, a munkádon, de az ott bent, az nem egy tárgy, nem egy tárgy tette őt oda és hagyta ott, vérbefagyva. - Már válla, egész teste belefeszül az indulatba, mit igyekszik valamelyest felszín alatt tartani. Tudja, hogy nem kéne kiengednie, hisz nem Martin tehet róla, de mély szakadék tátong aközött, amit tud, és amit tenni képes.
Szál megtekintése

Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3461
Írta: 2021. január 28. 21:17 | Link

Martin
helyszíneljünk | Üstösd


Reszketegen kiengedi a levegőt, s kicsit elfordul, az épület felé, aztán megáll, háttal Martinnak, mindenkinek.
- Érzem magam... vékonyodni, napról napra - szól halkan, de még épp hallhatóan. Érzi és tudja is, mennyire aggódik érte Martin. S mennyire fárasztó ez a szerep számára, egyre nehezebb. Tobias nem kérte, nem akarja. Egy pillanatig mégis elfogadja, elmerül benne, s a felszín alatti tompa búgás, langymeleg megnyugtatja, ellazítja. Ez nem egészen önsajnálat, csak engedi, hogy átjárja a másik iránta érzett aggodalma.
Gyengesége nem tart sokáig, Martin hangja visszarántja, helyre billenti. Tekintete elsötétül, megfeszül az állkapcsa, ahogy beszívja a fagyos januári levegőt. Nagyot nyel s megfordul, szembeáll vele.
- Nem mindenkinek adatott meg a szelektív látás lehetősége - feleli nyersen.
Nem kényszerít semmit Martinra, nem is tenné, nem is kérné. Az ő munkája kényelmesen körbehatárolható, elvégzi, majd hazamegy, s holnap új feladatot kap. Tobias sem viszi haza a munkát, nem egészen - az, a "munka", a szörnyek és rémek, befúrják magukat minden kis repedésébe, arcának, testének, lelkének gyűrődéseibe, s ott bekucorodva mennek vele. Tehát nem, nem viszi haza magával; mennek azok maguktól.
- Mondod, nem akarat kérdése, majd megjegyzed, én elakarok mélyedni bármiben is. - Felvont szemöldökkel néz a férfire; korábbi magabiztossága újra ott pihen a vállain. - Igazad volt. Ez nem akaratról szól. Ez az... elmélyedés. Ha jön az ár és mindent betemet, nevetséges próbálkozás ellenállni.
Korábbi jelzésésére, hogy menjenek be, csak most reagál, határozottan elindul befele, ahonnan épp most gördül ki a hordágy egy letakart, kicsi testtel. Tobias megtorpan a lépcső aljában, szinte megbabonázva követi szemével a kocsit. Egy újabb kép vésődik be a többi mellé.
Szál megtekintése

Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3461
Írta: 2021. február 22. 19:07 | Link

Martin
helyszíneljünk | Üstösd



Tudja, mennyire feszült helyzetet teremt egy mondatával, pillantásával, de a tény, hogy tudja, mit tesz, még nem elég ahhoz, hogy mondjuk esetleg ne tegye meg. Pedig mindketten csak rosszul érzik magukat utána. De nem lehet egy hegesedő sebet nem piszkálni, túlságosan viszket ahhoz.
Tobias számára nem elvi kérdés, mégcsak nem is döntés joga, hogy valami grandiózus nagy összképet keressen, hogy túllépjen a hétköznapi feladatai elvégzésénél. Ő mindent lát. Egyedüli megoldás erre az volna, ha itt se lenne, ha nem jönne el, ha más munka után nézne, ha megmaradna az otthona kényelmében, kutyáival, Ruval. De már megtanulta, hogy úgyis megtalálják a rémek, jelenében s múltjában egyaránt kísértik. Egy olyan embernek, aki nem felejt el soha semmit, nincs megnyugvás.
Elharapott, rövid kérdésére Tobias Martinra pillant szeme sarkából, majd lecsüggeszti állát, a földet nézi, nem felel. Mit mondjon? Már megint, igen. Megtalálták egymást, keresés nélkül. Legalábbis Tobias részéről nem volt szándékosság a dologban. A másikról nem nyilatkozhat. Ez itt - ez a munka, ez az eset, ez a nyomozás - róla is szól. Ellene dolgozik. Miatta van itt - miatta is. Érte. És igen, jó volna nem egyedül harcolnia, újabb pillantással felel csak - szemöldökét felvonva üzeni, azt hittem, nem vagyok egyedül, de aztán csak elfordul, nem akarja ő most kérdőre vonni, nem kér ő semmit tőle, soha nem tette.
- Én az összképből rekonstruálom a részleteket - forgatja vissza a szavait, mert azért azt nem lehet, hogy még mindig itt tartanak. Persze, innen nehéz tovább lépni, ez egy olyan megemészthetetlen velejárója Tobiasnak, ami örökké vissza fog csapódni, amit annyira kevesen értenek meg, hogy talán csak három emberről merné kijelenteni, hogy érti s soha nem vádolná kifogáskereséssel. Az élet iróniája, hogy a háromból az egyik pont az, aki miatt ma itt vannak.
Nem is akarja ezt tovább boncolgatni, végezzék el inkább azt, amiért jöttek. Ahogy beérnek az épületbe, Tobias lassítás nélkül vonul végig az előteren, karjával mutatva csak, merre mi történt. Hol tartották fogva a gyerekeket. Hol folytak a kísérletek. Ez utóbbinál már megáll, itt több olyan eszköz is van, amihez nem mert senki nyúlni. A helyszínen dolgozók kitérnek az útjukból, kiürül a terem, mikor belépnek. Évekbe telt, mire Tobias eljutott ide, hogy a kollégái tudják, mire van szüksége, mit vár el, s ezért cserébe mit tud nyújtani. Még vannak azért bökkenők, de nagyjából egy-két pillantás, szó elég, hogy visszazökkenjen minden.
Szál megtekintése

Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3461
Írta: 2021. április 8. 20:34 | Link

Martin
helyszíneljünk | Üstösd



Martin képességét és döntését, hogy mindig kicsit távol tartja magát az emberektől, a dolgok mélyétől, Tobias tökéletesen megtudja érteni. Nem szükséges ehhez empátia, vagy nagy beleélés. Ha tehetné, gondolkodás nélkül ezt választaná ő is. Mikor viszont róla van szó, Martin önmagával viaskodik, ösztöne és személyisége ellen küzd érte, Tobiasért. Menteni a menthetetlent. Valamelyest talán pont ebben rejlik a dolog vonzereje - a lehetetlent megkísérelni. De Tobias nem érzi úgy, hogy mentésre szorulna. Úgy van vele, hogy igen, elég szar ez az élet, valószínűleg őt is egy ilyen nyikorgó hordágyon fogják kigördíteni egyszer, és szerencsés lesz, ha lesz amiből azonosítsák. Ezt ő már rég elfogadta. Rövid élete ellenére évezredek tapasztalata van a háta mögött. Ha jön majd a hordágy, hát jöjjön, de addigis teszi, amit a legjobban tud. Legalábbis azt hitte eddig. Ezzel az üggyel viszont a kétely ördöghurokként tekeredik torkára, szívére.
A visszavágására lassan felé fordul, szemöldöke a szemüvegkerete fölé kúszik.
- Ez a két feltétel kizárja egymást, attól félek.
Ha nagyon őszinte szeretne magával lenni - ami nem szeretne lenni, főleg nem ebben a pillanatban -, arra a beismerésre kényszerülne, hogy ezek a körök, amiket ők ketten egész ismeretségük alatt futottak, egy céltalan, okafogyott, csökönyös ellenállás. Az igazság felszínén ott kapirgál a másik óvása, hogyha lehet, ameddig lehet, maradjon egy lépésnyire távol tőle. Talán azt is bevallaná, hogy önmagára úgy tekint olykor, mint egy fekete lyukra, s bár gravitációs tere megfékezhetetlenül erős, reméli, hogy nem szippant a mélybe mindent s mindenkit, ha elég gyorsan és elég gorombán elhátrál minden közeledéstől. De valójában csak fél. Fél, hogy mi lesz, ha engedi magát megmenteni a rémektől, s mikor azokat sikerült elűzni, rájönnének arra, hogy nem is voltak soha rémek, nem is őt kellett volna megmenteni, hanem a világot tőle.

A hátsó szobában állva Tobias félrehúzódik s kíváncsian figyeli Martin mozdulatait, ügyködését. Csökönyös harcaik ellenére most minden mást félretesz, csak az ügy van, a munka előttük.
- Ez egy... - lép oda Martin mellé. Lepillant az asztalon heverő rúdszerű, fából készült, rúnákkal körbevésett tárgyra. Az agya lefuttatta már a keresőjét, de nem dobott fel semmi eredményt. A rúnákhoz nem ért, bár érthetne, ha odatenné magát, de ez legyen a holnap gondja. Szeretné azt mondani, ez egy gonosz sodrófa, mert az asszociációja képtelen leállni és sokszor helyzethez nem illő képet böfög fel Tobias tudatába. Beharapja az alsó ajkát, majd nyel egyet s várakozón pillant fel Martinra. - Hívjunk be egy rúnaszakértőt? - veti fel, bár tudja, a férfi előtt nem ismeretlen a rúnamágia.
Szál megtekintése

Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3461
Írta: 2021. május 11. 21:44 | Link

Martin
helyszíneljünk | Üstösd
the sounds between



Van egy adag büszke ellenállás is azért a dologban. Miért is kell őt mindenáron megmenteni? Akik valaha törődtek vele, szinte kivétel nélkül mindig féltették, óvták, aggódtak érte. Akik nem törődtek vele, azok féltették, óvták a világot tőle. Az a szomorú irónia állt elő, hogy utóbbi kategóriának áll inkább a pártján. Őt viszont ne féltsék. Igen, kapcsolatuk kezdete Martinnal nem pont erre enged következtetni, s úgy sejti, ha elég sokáig kibírja a férfi a közelében, akkor még akad majd hasonló alkalom. Viszont a segítség számára ennyit jelent, nem többet. Nem Humpty Dumpty ő. Nincs szüksége a király összes lovára és emberére, hogy összerakják. Egy kis toldás-foldás megteszi, hogy újra talpra álljon. Egy kis megfelelő irányba terelgetés. Rémálmok elűzése. Ezen túl... ő sem tudja, mit akar Martintól. Mit kérhet, a másik mit adhat. Sóhajtva engedi el a gondolatfonalat, figyelmét teljesen a munkára fordítja.
Egyetértenek abban, hogy kell egy külső szakertő, s Tobias le is int egy aurort, aki az ajtó előtt próbált észrevétlen elhaladni. Ha van a helyszínen rúnaszakértő, hamarosan csatlakozik hozzájuk. A fegyverekre lepillantva viszont már sokkal több információval tud szolgálni. Végülis egy mugli rendőr fia.
- A baloldali egy új típusú Glock, főleg a francia rendőrség használja, de nyilván más is betudja szerezni, úgyhogy ezzel messzire nem jutunk, hacsak nem sikerül ujjlenyomatot venni róla. A másik viszont... - leguggol s oldalt billent fejjel méregeti a másik lőfegyvert. - Hm, antik példány biztosan, ilyen tökéletes másolatot nem láttam. Ez egy Frommer, s ha jól sejtem, még a Monarchia idejéből származik. Ez - ez már nyom. - Felemelkedik s újra szétnéz, beissza a szoba látványát, szellemét. - Mindkét fegyver el volt sütve az elmúlt 24 órában s nem szándékosan hagyták itt őket. Tulajdonosaiknak szükségük lett volna még rájuk, hisz csak az használ lőfegyvereket ilyen társaságban, akinek nincs más opciója.
Mindezt megállapítva elhallgat s odasétál a falhoz erősített bilincsekhez. Ujjaival kinyúl, mintha megakarná érinteni, mintha beakarná csúsztatni csuklóját a béklyóba.
- Egy új fajt próbálnak teremteni - szavai súlyosan ülik meg a szobát. - Mágusok, varázstalanok és mágikus lények hada dolgozik együtt. Vezetőjük a homályból rángatja pókhálójának szálait. Érzem a rezgéseket, belépek a homályba... de ő sehol. - A végét már csak suttogja, alig kivehetően.
Szál megtekintése

Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3461
Írta: 2021. augusztus 18. 21:30 | Link

Martin
helyszíneljünk | Üstösd
the sounds between



Megkönnyebbül kissé, mikor figyelmüket végre sikerül a munkára fordítaniuk. Ebben van ő otthon. Testtartása rögtön megváltozik, kiegyenesedik, tekintetéből pedig eltűnik a bújkáló szomorúság.
Lehet örökös, egymás ellen járt táncukból nem látja a kiutat - de ezt, ezt itt előttük, ezt megoldja, akkor is, ha mindenét oda kell adnia érte. Bár csak homályban tapogatózik s csontjáig hatol a félelem, nincs a lépésében bizonytalanság. Mások segítségét pedig mindig elfogadja, ha annak helye van s ha valóban szüksége van rá. Lehet egyszerűbb volna, ha mást osztanak be mellé, de Martin szaktudását a személyes kapcsolatuk s múltjuk sem vehetik el, s emiatt hálás, hogy itt van.

Hangja határozottan cseng, bár fanyar élét nem tudja elvenni az objektíven felsorolt információk hada sem. Tekintetét nem emeli fel, de érzi, hogy Martin ott van mellette, figyeli őt, hallgatja szavait, s mikor ellép Tobias mellőle, utána szeretne nyúlni. Egy pillanatig vár, talán reméli is, hogy karjára fog, megállítja, visszahúzza; de nem érkezik az érintés, mozdulatát semmi sem akadályozza, s sorra járja a béklyókat, eszközöket a fal mentén. Az elsőnek érkező kérdésre vet egy pillantást Martinra; mikor tévedtem? - üzeni a tekintete, s már lép is tovább.
- Tudják, igen. - Sóhaja nehézkes, arcéle megfeszül s zöldjei komoran keresnek valamit a cipője orrán. - A kopó szagot tud fogni, de a vad is megérzi az üldözőjének szagát.
Azt nem is akarja most szóvá tenni, hogy úgy sejti, nem véletlenül került ő ide. Sok nyom volt elszórva az ösvényen, ami ide vezette őt, s nehezen tudta kivenni, mi az, amit ártó kezek s mit pedig a véletlen szórt le elé. Viszont semmit sem hagyhat figyelmen kívül, akkor sem, ha egyértelműen azért került elé, mert valaki azt akarta, hogy belébotoljon. Olyan jelek, amiket csak ő vehet észre. Vállalnia kell, hogy az orránál fogva vezetik, de szeme tágra nyitva. Jó eséllyel csapdába csalják az apró morzsákkal, s mindent megtesz, hogy egyedül érkezzen meg oda. Ha pedig vesznie kell, akkor magával rántja ezt az egész poklot s mindenkit, aki a háló szálain táncol.
- És mit javasolsz, hova kellene menjünk? - kérdi, s őszintén hallani szeretné a választ.
Közben neszeznek körülöttük, ami feszélyezi és elvonja a figyelmét; befutott a hívott helyszínelő is az ujjlenyomatokért, amit egy mugli nyomozáson már rég megtettek volna első körben, itt viszont külön kérni kell. Nevetséges. A rúnaszakértő megerősítette Martin elméleteit, viszont még mindig hagyott egy sor nyitott kaput előttük, amivel Tobias nem tud mit kezdeni. Szereti azt hinni, hogy bármit képes megoldani, de vannak helyzetek, amik előtt egyszerűen tanácstalan. Ezeknek az eszközöknek a konkrét működtetése, hogyanja olyasmi, amit puszta empátiával és egy tökéletes memóriával sem tud megválaszolni.
Szál megtekintése

Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3461
Írta: 2021. szeptember 23. 12:26 | Link

Martin
helyszíneljünk | Üstösd
the sounds between



Soha nem volt a félmegoldások, a kompromisszumok híve a munka terén. Mikor még csak tanult, akkor is odatette magát, s most aurorként sincs ez másként. Ha dolgozik, akkor utolsó sejtje is az ügyre próbál hangolódni. S bár tudja, mennyire veszélyes ez számára, akkor se fogná vissza magát, ha tudná, hogyan kell. Martin aggodalma és védelmi kísérletei nem kerülik el a figyelmét, de őszintén sajnálja, hogy erre pazarolja energiáját - ezen túl azonban nem engedi gondolatai közé az érzést, ami ott kapar a szíve táján. Ahogy teljesen beengedni, úgy elűzni sem akarja, s bár tudja, hogy ez a köztes megoldás úgy nem tisztességes egy kapcsolatban, mint a munkájában, ebben az esetben két part között rekedve, bizonytalanul ácsorog. Elfogadni a felé nyújtott kezet vagy elutasítani. Az örökös válaszút felfüggesztve az időben.
Martin szavaira, ígéretére egy pillanatig lehunyja a szemeit, halkan sóhajt, szája azonban válaszra nyílik, mielőtt meggondolhatná magát.
- Ettől félek - elkerüli a tekintetét, inkább újra elfordul, a bizonyítékokat biztonságosabb bámulnia. Tudja, hogy Martin nem fogja annyiban hagyni a dolgot. De nem mártír ő, nem is próbál az lenni. Nincs meg benne a kamikazék önzetlensége, bátorsága. Azért teszi, mert másképp soha nem lenne nyugta. Ha nem jut el az ügy végére, ha nem állítja meg a tetteseket... akkor már inkább jöjjön bármi. De nem mások feláldozása árán. Persze tudja, hogy nem csak ő dolgozik itt, ez nem az egyszemélyes keresztes hadjárata, viszont mit ér azzal, ha hazahozza az eltűnt gyerekeket s közben elveszít másokat? Magát jokerként bedobja, ha ezzel nyerhet, de ez egykártyás győzelem lesz.

Mindketten tanácstalanok a következő lépést illetően, de jól sejti Martin, hogy a tárgyak megfelelő kiindulási pontok lesznek, akkor is, ha esetleg szándékosan hagyták itt őket. Bármilyen nyom megfelelő nyom, mert egyszer, legalább egyszer rátették ők is a lábukat.
- Ismerek valakit a feketepiacon - bólogat elmerülve a gondolataiban. Martin viszont folytatja, újra csak aggódni kezd érte, s ő felvont szemöldökkel végre felnéz rá.
- Egy hadsereg vonulása elijesztené a legfigyelmetlenebb bűnözőt is. - Még rendesen el se kezdett beszélni, már a fejét rázta válaszképp. Amiatt pedig, hogy kellenének mellé aurorok védelemre, épp csak egy kicsit érzi magát sértve. Nincsenek illúziói, tudja, hogy nem a legerősebb mágus, nincs semmiféle speciális képessége, s bár mindig fájlalta titkon, hogy az elemi mágia vagy bármi hasonló nem szorult belé, azért nem az a fajta ember, akit félteni kellene, ha pálca vagy akár lőfegyver van nála. Ez a következő lépés meg egyébként is jobb, ha diszkréten történik, nagy hűhó nélkül. Diszkrét pedig tud lenni. Azután pedig, ha közeledni érezné magát, méginkább fontos, hogy egyedül legyen.
Szál megtekintése

Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3461
Írta: 2021. október 12. 20:13 | Link

Martin
helyszíneljünk | Üstösd
the sounds between



Talán ha valamiképp egyértelművé tehetné, hogy számára ez nem választás kérdése; hogy nincs lehetősége másként tenni, másként létezni. Talán akkor könnyebben megértené. Máskor nem számít, hogy megértik-e, az elfogadás pedig mindig olyan távoli, idegen legenda volt, nem is pazarolt rá gondolatot. Martinnal viszont nem tudja elengedni, nem tudja abbahagyni a próbálkozást, hogy megértesse, megláttassa. Ez vagyok én. És ugyan Martin azon kevesek egyike, aki közel jár az igazsághoz, mintha mindig elvétette volna az utolsó lépést. Épp csak egy árnyalatot kellene hangolni másképp s láthatná, hallhatná. Az élet fanyar humora, hogy egy empata nem tudja mások elé tükrét lehelyezni, s bár nincs egyedül magányában, mégiscsak magány ez.

Visszavágására visszapillant rá válla fölött; fölöslegesnek, kicsinyesnek érzi a reakcióját, de nem veszi el tőle ezt. Hagyja, hogy segítsen, ahol tényleg lehet.
- Akkor az lesz a következő lépésünk.
Beszélgetésük két síkon történik, míg próbálják tartani a professzionalizmus szintjét, folyton visszacsúsznak vitájukba. A körülöttük dolgozó aurorok, helyszínelők igyekeznek nagyon kimaradni az egészből, ismerik már annyira Tobiast, akár személyesen, akár hírből, hogy nem jó belepiszkálni a dolgaiba s ha lehetséges, felé se pillantsanak. Viszont a hang terjed a szobában, senki más nem beszél rajtuk kívül, így kétségtelenül pár fül elkapja Martin következő szavait. Sokuknak úgy hangzott, mintha a felettesüknek mondaná meg, hogyan végezze a munkáját, és egy pár kéz megakadt abban, amit épp csinált. Tobias beáll Martin elé, ingerültségére hidegséggel felel.
- Szerinted nem tartja rajtam senki a szemét? - Kérdése annyira halk, hogy Martinig is nehezen ér el, de biztos benne, hogy megfelelő számú szem és fül követi őket, tökéletesen illusztrálva a felvetett problémát. Természetesen nem engedik teljesen szabadon; sokat kiharcolt már magának ezalatt a pár év alatt, viszont még mindig vannak felettesei, van partnere, vannak szabályok - még akkor is, ha egy részük alól általában kibújik. Amit tervez, azt csak magában teszi. Ha valamit elárul belőle Martinnak, azt csak az iránta érzett érzései teszik, s az a leghátsó kis gondolat, hogy mégsem akar ebben egyedül maradni. De hogy ezzel Martin mit tud kezdeni, mit hagy meg neki, arról már fogalma sincs.
- Megakartam még mutatni valamit - ellép tőle, az ajtó fele fordul s hosszú léptekkel megindul kifele. A folyosón bevárja, majd hátravezeti, fel a padlásra, ahol sokkal több kacat hever szanaszét, de már lezárták azt a részt, kivilágítva mágikus reflektorokkal, ami számukra valószínűleg egyedül mérvadó. További láncok és szalma a padlón. És jelek a falba vésve. Ez a része okoz még fejtörést számára. Minden bizonnyal üzenet, de még nem sikerült megfejteniük s egyáltalán olyan halványak a jelek, hogy nem is biztos, jutnak valamire. Szó nélkül arrébb áll, hogy Martin a maga ritmusában nézhessen szét. A fel nem tárt titkos nyomokkal kapcsolatban szkeptikus, mágiával és kutyákkal térképezték fel a helyet, de hajlandó még vetni egy pillantást az egész épületre.
Utoljára módosította:Eördögh Lars Tobias, 2022. február 11. 19:03 Szál megtekintése

Mágusfalvak - Eördögh Lars Tobias hozzászólásai (9 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok