37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2021. május 31. 22:23 | Link

Benedek
outfit | családi vacsora

Az édesanyja mindig azt tanította, ahhoz megfelelően öltözzön, amit sugallni kíván. Egy dolog bizonyos: semmiképp sem szeretné egy megkeseredett özvegyasszony látszatát kelteni, elvégre nem az, másrészt viszont nem öltözhet már úgy, mint ifjú korában. Egy kivágott, rövid ruha, mélyen dekoltált felső résszel igazán csábító lenne, nem is esne nehezére gazdag férjet fogni benne, mégsem akar akárkit. Ha már mindenképp házasodnia kell, hogy megmentse családi örökségét, legalább egy hangyányit érezze jól magát benne. Fújtatva kapja ki a rég nem hordott ruhát a szekrényből és némiképp elégedetlenül szemléli, hogy aztán sóhajtva magára öltse. Hogy mennyire ki nem állhatja ezeket a családi vacsoraként aposztrofált rém unalmas összejöveteleket! De nincs mit tenni, hívja a kötelesség, ami igencsak terhes az elmúlt időszakban.
A Ballay birtokra érkezve nem lepi meg különösebben a fényűzés, elvégre aranyvérű családról van szó. Kedvesen mosolyogva, szemérmesen elegyedik beszélgetésbe rendre az emberekkel, s nem is ébred rá sokáig, hogy épp annak az embernek az asztalánál fog ülni, aki oly felháborítóan viselkedett a legutóbbi bálon. Azóta nem találkozott vele, tekintete mégis kíváncsian fürkészi a karót nyelt vendégsereget. Talán a sors keze lehet abban, hogy egy pohár itallal a kezében ismét a teraszon találja magát, ám ezúttal valóban egyedül.
Mély levegőt vesz és kifújja. Még a nevét sem tudja, hogyan kerülhetné el így azt a pimasz frátert? Vagy netén ismernie kellett volna? Meglehet. Most azonban nem gondol erre, ráér később is. Ajkához érintve a poharat aprót kortyol a konyakból és a kerten végignézve ismét megállapítja, hogy túlzottan gazdagok. Ide kellene beházasodnia, ám akadt valaki, aki szüntelen ostromolja levelekkel és hajlandó volna a hozománytól is eltekinteni. A Szentessy család igen jóhírű, s az ifjú sarj jó ideje már, hogy nem lel társra, most pedig Abigélt szemelte ki. Sajnos ma este nem jöhetett el, mivel meghívva sem lett, ezt viszont a nő egyáltalán nem bánja. Igent kell majd mondania, azonban mielőtt a házasság fojtó köteléke hurokként szorulna nyakára, szeretné kiélvezni a tavasz utolsó, mesésen kellemes napjait.
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. május 31. 23:02 | Link

Egy újabb erkélyjelenet, jaj nekem,
ám a szereplők változatlanok, kedvesem: Wass Abigél


Egy újabb családi vacsora, valakikkel. Igazából már oda se figyeltem, túlzottan megrészegített a tény, hogy ma szállítják le a legújabb csikómat, a kártyán nyert Büszkeséget. Azt hiszem, tényleg az, csak már nem Schmaltz Robié, hanem az enyém. Az én kis büszkeségem. Persze a vérvonala nem teljesen tiszta, mert az ki van zárva, hogy egy abraxan és egy unikornis keveredéséből ép, de szárny nélküli utód szülessen, különösen, ha az apa a szárnyas ló. Mégis, Büszkeség, ha nem is olyan, aki tenyészállatnak való, gyönyörű, kitűnik a többiek közül, valóban arany csillanású szőre miatt. Az enyém. Más nem számít.
- Indulnia kell.
Két szó, amit nem szeretek mostanában együtt hallani. Indulnom kell. Hova? A hivatalomba? Megbeszélésre? Ebédre? Vacsorára? Vacsorára. Ami olyan lesz, mint egy megbeszélés. Állítólag régi, kedves barátok, akikkel nemrég találkoztak újra, és mi sem természetesebb. Hát persze. Sóhajtva veszek búcsút a méntől, mindenkivel foglalkozom, szeretem őket, kikapcsolnak. Ha egy nap máshol telepedek le, csakis olyan hely lehet, ahol nekik megfelelő otthont tudok biztosítani. De, most mennem kell. Éjfekete lovamra ülve, még egy kósza pillantást vetek rájuk, aztán visszafordulva gyorsabb tempót diktálok, hogy ne késsek. A késést taszítónak találom, szeretem, ha az egyes események pontosan zajlanak, és ha kések, akkor igazából nem teszek mást, mint mások idejét rablom, és ez nem helyes.
Az út nagy részét vágtázva teszem meg, míg a végén már csak finoman ügetek, és bár gondolataim kellemesek, igen hamar torzulnak. Büszkeségből Borzalom lesz, ahogy a gyönyörű, különös fényű aranyszín unikorniscsikó helyett pirongató nő képe rajzolódik ki lelki és fizikai valójában is. Akit el akarok kerülni, illetlenül áll a birtokom egy pontján. Nem, ez így nem helyes, másodszülött vagyok, tekintélyes vagyonnal. Ha egy nap a szüleink meghalnak, a birtok a bátyámra száll, én egy másikat öröklök majd. Egyelőre nincs feleségem, kényelmes az itthonlét, nem tervezem a költözést. Bár az ilyen pillanatokban megfontolandó. Felé haladva, könnyűszerrel szakajtok egy fekete alapon fehér cirmos rózsát, mely tökéletesen illik a megjelenéséhez, és egészen mellé sorolva, némileg alacsonyabban, mint ő, de felfedve kilétem, helyezem a rózsát a kettőnk közötti, széles korlátra.
- Mi is a név? Mit rózsának hivunk mi, bárhogy nevezzük, éppoly illatos.
Hozzászólásai ebben a témában

Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2021. május 31. 23:16 | Link

Benedek
outfit | családi vacsora

A ma este sem tűnik sokkal izgalmasabbnak, mint az ezt megelőzők. Finoman előre hajolva támaszkodik meg a korláton és hagyja, hogy a lágy, éppcsak szellő belekapjon leengedett hajának egy-egy tincsébe. Ezt a nesztelen, csendélet beli idillt lódobogás zavarja meg, mely a birtok végéből érkezik. Lassan, mintha nehezére esne rebbennek pillái, hogy makacs kékjeit az érkezőre villantsa, s mikor felismeri, még a lélegzete is eláll. Micsoda nem várt fordulat, hogy ismét találkoznak, ráadásul itt. Ami még ennél is rosszabb, hogy a férfi minden bizonnyal a házigazdák rokona lehet, elvégre ki az, aki a Ballay birtokon őrzött lovakat megülheti, ha nem egy szoros barát, netén családtag? Ekkor jön rá, kivel is van dolga valójában. A nem túl jó hírben álló Ballay Benedekről, hát vele sodorja össze ismét a sors. Hogy elejét vegye a pletykáknak, már fordulna is vissza, hogy csatlakozzék a nemesi társasághoz, azonban lábai nem akarnak engedelmeskedni.
Finoman, kíváncsiságát alig kifejezve billenti pár fokkal oldalra fejét, hogy aztán kirajzolódjon előtte, miért is hajolt le a férfi korábban. A korlátra helyezett rózsát könnyedén veszi ujjai közé, vigyázva, hogy annak egyetlen tüskéje se szúrhassa meg, majd a virágot orrához érinti, hogy beszívhassa annak illatát. Valóban olyan, mint egy filmbéli jelenet, netán színdarab, ám a valóság elkeserítő súlya gyorsan nehezedik vissza vállára.
- Ha Romeót nem hívják Romeónak, szakasztott oly tökéletes marad akármi néven... - mosolyra húzódnak ajkai, miközben biccent egyet. - Nem hittem volna, hogy épp itt látom majd viszont - felegyenesedik, s ösztönösen húzza ki magát, ezzel tökéletes tartást biztosít, nem mellesleg kihangsúlyozza, hogy a ruha, melyet visel, szinte rá van öntve. Amennyire rémesnek találta otthon, most, hogy tudja, ez a pimasz férfi is itt van, már helyénvalónak, mi több, tökéletes választásnak tűnik.
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. június 1. 15:24 | Link

Egy újabb erkélyjelenet, jaj nekem,
ám a szereplők változatlanok, kedvesem: Wass Abigél


- Nem hittem volna, hogy látom még.
A nem hittem volna, inkább úgy igaz, hogy reméltem, nem látom többé. Az elmúlt hetek összejöveteleit munka címén hagytam ki, és olyankor, hogy a pub legyen felhozva, a talárosi hivatalban töltöttem jó sok időt, hogy híre menjen, és híre eljusson a szüleimhez is. Mintha tizenéves lennék, elszámoltatnak, én pedig beszámolok, és harminchárom évesen még mindig igaz a mondás felénk, hogy "amíg az én házamban laksz". Laknék én máshol, de nem tudok, mivel csak házasságkötéssel vehetem hivatalosan birtokba az örökségemet, illetve önzetlenül lemondtam a fizetésemről a falu javára. Nem mondom, hogy mindig meggondoltan cselekedtem, és ez halmozottan igaz volt az elmúlt tizenkét hónapra. És ha ehhez hozzájön az is, hogy van egy gyerek a világban, akinek feltételezhetően a létrejöttét elősegítettem, akkor elképzelhetjük, hogy milyen is volt ez az év. Lázadó kamasznak túlkoros, kapuzárási pánikkal küzdőnek túl fiatal vagyok. Tehát elvileg nem kellene, hogy mentális problémáim legyenek. Gyakorlatilag... kétséges a helyzet.
- Mennyire félti a jó hírnevét?
Teszem fel a kérdést olyan ártatlanul, mintha csak arra kérdeznék rá, hogy kék-e még az ég, ám valójában arcom elárul, hiszen ajkaimra kiülő féloldalas mosolyom, és szememben a csillanás is arra sarkall, hogy nem feltétlenül szándékozok olyat tenni, ami ápolná az imént említettet.
- Megmutatnám a birtokot, mint jó házigazda, de sajnos csak ez az egy ló van felnyergelve. De ha nem bánja, hogy esetleg közel kerülünk egymáshoz, akár meg is mutathatom. Igazán szép az esti órákban.
Szép, és sötét, és meghitt, és eldugott, minden, ami oly kliséssé tesz egy ilyen helyzetet, mégis azt mondják, hogy oly jó. Ha jól emlékszem arra, amit Bálint mondott, egy özveggyel van dolgom, aki olyan korán és jogtalanul vált magányossá. Nem hinném, hogy szerelmi, inkább érdekből történt frigyről lehetett szó. Apropó érdek.
- Találkoznunk kellett, hiszen, a legutóbb nem fejtette ki nekem a véleményét, pedig szomjazok az ajkai mozzanásaira, hölgyem.
Hozzászólásai ebben a témában

Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2021. június 1. 21:06 | Link

Benedek
outfit | családi vacsora

Talán a sors akarja, hogy minden találkozásuk a félhomályba vesszen, s az erkély üdítő titokzatosságába és sötétjébe burkolózzon. A rózsa, mely csupán egy illedelmes gesztus, mégis többet jelent annál, lévén nem más hölgy kapta, hanem ő. Ki tudja, tán ha az az undok Annabella álldogált volna idekint, most ő szorongatná pironkodva a virágot, ám nem így lett, s hogy legalább ezen nem kell töprengenie, azt köszönheti. - Én sem Önre számítottam - óvatos mosolyra húzza ajkait, miközben íriszei vakítóan, huncutul csillannak a lemenő nap és felkelő hold fényében.
- Az attól függ, mire gondol - felvonja fél szemöldökét és akár egy úrihölgy, kihúzza magát. Mintha elhitethetné bárkivel, hogy nem tenne meg akármit, hogy kiszabadulhasson a társaságból. A fenét sem érdeklik a társadalmi kötöttségek, ez az egész özvegységgel járó elvonulás is maga volt a pokol. Ha tehette volna, addig táncol, míg el nem kopik mind az összes cipője, ám annak idején édesanyja még élt, s nem engedhette, hogy ily szégyent hozzon fejére. - Nem bánom - biccent egyet, majd könnyeden lép ki magas sarkújából, hogy megtámaszkodva a korlátban felüljön rá, majd Benedektől elfordulva átvesse rajta lábait egyetlen könnyed fordulattal. Lábbelije könnyeden fityeg ujjaiba kapaszkodva, miközben óvatosan leugrik a nem túl meredek erkély széléről és alig távolabb ér földet, mint ahol a férfi áll. - De ugye nem mondja el senkinek? - csintalan arcán egy leheletnyi pír sem jelenik meg, azonban még egyszer, utoljára visszapillant a házból kiszűrődő fény felé. Talán azért egy kicsit aggasztja a fene jó hírneve.
- Ön roppant pimasz, de hajlandó vagyok szemet hunyni ezen tulajdonsága felett a mai estén, ha megszabadít társasági kötelezettségeimtől egy időre - azonnal alkupozícióba helyezi magát, s noha arckifejezése komolyságot sejtet, játékos kékjei nem hagynak kétséget afelől, hogy maga is jól szórakozik. Ami a házasság örömeit illeti, egyáltalán nem fűlik a foga a témához, de miért is ne? Ha csak ennyi az ára, ám kapja meg a férfi, amit akar.
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. június 1. 21:43 | Link

Egy újabb erkélyjelenet, jaj nekem,
ám a szereplők változatlanok, kedvesem: Wass Abigél


- Még a végén hinnem kell abban, hogy egy külső erő üzenni akar nekünk valamit, ám mi túl vakok vagyunk, hogy észrevegyük. Hogy is mondják? A sors akarta így?
Ha igen, akkor nagyon rossz a humorérzéke, hiszen a magam részéről világos elhatározással vagyok a jövendőbelimet illetően. Szelíd, ártatlan, hangtalan, engedelmes, és olyan, akibe nem lennék képes beleszeretni. Nem taszít, de inkább lenne a barátom, mint a szövetségesem. Ebben a nőben semmi sincs a jövendőbeli Ballay asszonyból, hiszen pimasz, látványosan flörtöl, szemtelen, nagyhangú, engedetlen, és őrült elmebetegnek kell lenni ahhoz, hogy a szövetség és ő egy lapon szerepeljenek. Ó nem, ez a nő a kígyó, nem Éva, hanem a végzet, a bűnbeesés maga, én érzem, látom, vágyom a bűnbeesést vele, és ezért távol kell lennem tőle. Csak, éppenséggel nagyon rosszul csinálom.
- Fel kívánja forgatni az életem?
Teszem fel a kérdést meglehetősen szelíden, miközben végignézem azt a kaszkadőr mutatványt, ahogy távozik az erkélyről. Nem ártatlan, nem szűzi, de úrilány, és úrilánnyal vágyat nem elégítünk ki, arra vannak az erkölcstelenek, a szajhák, és azok, akik élvezettel ajándékozzák meg a másikat a testükkel, elvárások nélkül. Ha szükségem van rá, tiszta nővel gondolkodás nélkül, de úri kisasszonnyal soha.
- Megszabadítani? Milyen kár, akkor, ha jól értem, fontolóra se vegyem a lehetőséget, hogy egy kiváló házassági ajánlattal szolgáljak az ön számára?
Pimasz? Ó igen, kedvesem, el sem tudod képzelni, hogy mennyire. Leszállva a lóról, közelebb lépek, közelebb és még közelebb, annyira közel, hogy testünk egymástól csupán centikre van, persze, ha csak nem hátrál el, bár egy ilyen nő, akkor is tűzzel nézne a másik szemébe, ha az ostorral közelítene felé. Tűzzel csókolna. Tekintetem ajkaira téved, majd vissza a szemeire, látványos vággyal, tagadhatatlan vonzalommal. Ám szóban? Nem. Egyáltalán nem öntöm ezt szavakba.
- Hogy szeret lovagolni?
Hozzászólásai ebben a témában

Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2021. június 1. 22:01 | Link

Benedek
outfit | családi vacsora

- Badarság. Véletlenek játéka csupán - hisz minden, ami a férfihoz köti, netán köthetné, nem lehet más puszta tévedésnél, elvégre ki akarna magának egy ilyen romlott férfit? Felháborító a modora, nem is érti, hogyan lehetséges, hogy a neves Ballay család ilyen sarjjal büszkélkedhet, már amennyiben ez annak nevezhető. Mégis, ahogy egy barna tincs engedetlenül homlokába hullik, s a tekintet, mellyel minden alkalommal mezítelenre vetkőzteti, egyenesen lángra lobbantják bensőjét. Talán, ha nem lenne ennyire modortalan, fontolóra venné, hogy kezdjen vele, ám ki van zárva, hogy nevét bemocskolja egy ilyen botrányhőssel. Szükségük van a pénzre, de nem ennyire.
- Úgy véli, hogy képes lennék rá? - fél szemöldökét felvonva hamiskásan mosolyodik el, miközben finoman leporolja szoknyájának hátsó részét, s megigazítja felsőjét. - Nem épp Ön mondta, hogy semmilyen hatást nem gyakorlok magára? Esetleg csatlakozni kíván szerény udvartartásomhoz? - amerre csak jár, koppanó cipősarka nyomán újabb és újabb férfiszívek törnek darabokra, ám ne kételkedjék senki, Benedekre is ez a sors vár, amennyiben beleakad eme körmönfontan szőtt pókhálóba. A kacérkodás bár Abigél lényéhez tartozik, elemi része személyiségének, nem szokása illetlen módon rájátszani. A szempillarebegtetés és egyéb, unásig ismételt praktikák minden nő tarsolyában megtalálhatók, de vajon a csábítás és elbűvölés valóban ebben rejlik? A szőke szerint korántsem.
A lóról leszálló férfi magassága ismét csak megragadja figyelmét, főleg most, hogy cipője továbbra is begörbített ujjain pihen és a nő rezdüléseivel együtt hintázik aprókat. Szinte el is felejti, hogy felfázhat, amikor a Benedek és közte húzódó távolság minimálisra csökken. Vadul örvénylő, kifürkészhetetlen lélektükrei mögött perzselő lángnyelvek és egy épp csak be nem harapott ajak gondolata húzódik meg, a kérdés mégsem maradhat megválaszolatlanul. - Általában lovon, hiszen úgy praktikus - ki kell oltania a fel-felpattanó szikrákat, el kell oltsa a tüzet, mielőtt még valami ostobaságot tenne. Noha komolytalanul felel, ez arra épp elegendő, hogy a tökéletes pillanatot romba döntse, hiszen teljesen mellékes ez egy ilyen pillanatban. - Sajnos nem lovagláshoz öltöztem, de ha esetleg felsegítene a nyeregbe, azt megköszönném - állja a férfi tekintetét és nem mozdul, egyetlen pillanatra sem. Nem olyan fából faragták őt, hogy csak úgy megfutamodjon. Minden erejével arra törekszik, hogy figyelmen kívül hagyja az ajkára tévedő tekintetet és a vágyat, mely megmagyarázhatatlan okból hajtja az ismeretlen felé.
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. június 1. 22:32 | Link

Egy újabb erkélyjelenet, jaj nekem,
ám a szereplők változatlanok, kedvesem: Wass Abigél


- Játék, ami éppen arra alkalmas, hogy ön egy kínos estétől megmeneküljön. Lehetnék akár hős, rejtőzködő megmentő, hiszen a jó időben, a jó helyen, a jó oldalról közelítettem meg a házat.
Valóban, számos másik oldalról érkezhettem volna, mehettem volna egyből az istállóba, ám mégsem tettem, és úgy tűnik, így járt a legjobban. Én nem, mert engem megint a hatalmába kerít, bár valljuk be, jobb itt kint, mint ott bent, nem lett volna kellemes, ha ott szembesülök a ténnyel, hogy megint látjuk egymást, hogy a birtokomra tévedt, az életterembe hatolt. El innen, ártó szellem! Ám mit teszek? Magamhoz húzom egészen.
- Nem kívánok egy szint alá menni, és öreg vagyok már, hogy esztelen csaholjak a farkammal csak mert egy nő talpalatnyi hellyel kínál maga mellett. Élvezem a játékot, de csak akkor, ha a partner és az ellenfelek is méltóak rá. Akikkel ön körülveszi magát, ugyan kérem, maga is tudja, hogy udvari bohócok csupán. Nevet rajtuk.
Nem illik kigúnyolni más úri ifjakat, vagy éppen vénecske urakat, de lássuk be, ez a nő. ha frigyre is kíván lépni, válogat. Csakúgy, mint én. Az ellentétét keresem, de mielőtt igába hajtanám fejem, miért ne hódolhatnék némi észben is megfelelő, sőt kihívást nyújtó partnernek. Ez nem játék, kettőnk között sosem lehet az, inkább háború, két ádáz ellenfél, most még tiszta fűvel megáldott lankás vidéken álldogál. A feszültség azonban tapintható, és csak idő kérdése, hogy mikor változik meg a szellő illata, mikor fordul a gyomor, mert nem marad más, csak a mohón vért magába ivó talaj, vér és sár fura egyvelege. Halált virágzik most a türelem...
- Kár.
Suttogom kettőn közé, alig halhatóan, miközben ujjaimmal derekára fogok, és könnyed csontozatú testét játszi könnyedséggel emelem a nyeregbe. Nem csodálom, nem hagyok neki sem időt, sem lehetőséget a szökésre, alig egy pillanattal később én magam is csatlakozom hozzá, nem téve szóvá, hogy mily sajnálatos, hogy ebben a nyeregben egészen az ölemben kell ülnie. Mielőtt elindulnánk elhajolok, a rózsát magamhoz véve, elé emelem, füléhez hajolva, finoman súgok.
- Összetörné a szívem, ha illetlen kezekbe kerülne.
A lovat visszairányítom abba az irányba, amerről jöttem, de nem tudom még, hogy hová vinném, és nem tudom, ennyi izgalom után van-e kedve még egy kis porhoz. Így egyelőre csak az unikornisokban vagyok biztos.
Hozzászólásai ebben a témában

Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2021. június 1. 22:49 | Link

Benedek
outfit | családi vacsora

Hős, megmentő, egyenesen gavallér, mit bánja rideg szíve, hogyan hívatja magát! Önző céljainak csupán eszköze Ballay, ám ellentmond ennek elméjének hátsó részében kavargó gondolatainak halmaza.
- Talán nem nevetek minden. Akad olyan, akinek Ön a lába nyomába sem érhet - ekkor felsejlik előtte Benjámin arcképe, az erős állcsont, azok a folyton távolba révedő szemek. Egy pillanatra máshol érzi magát, elképzeli, hogy az Őt ölelő kéz valaki máshoz tartozik, szinte vágyik a karjaiba, csakhogy a cudar valóság előbb-utóbb magához téríti az álmodozókat is. De vajon meddig kell várnia, míg kedvese is kijózanodik és elhagyja végre azt az unalmas, málé lányt? Nem gondolhat erre, megtiltja magának, s erőszakkal kényszerít fegyelmet lázadó lényére.
Talán így eshet meg, hogy az alig hallható 'kár' szócska megüti fülét. Már kacérkodna, már emelné lehanyatlott kezét, hogy a férfit érintse, ám nincs ideje holmi bájolgásra, az erős kezek megragadják derekát és egyetlen könnyed mozdulattal a nyeregbe ültetik. Meglepettségét leplezve igazítja meg ruháját, hogy felriadva az előbbi révetegségből megérezze a mögé felülő férfit. Szinte az ölében kell tartsa, ha mindketten kényelmesen akarnak ülni az állaton. Kegyetlen mondatokon töri a fejét, amikor is a rózsát felé nyújtják, s a forró lehelet libabőrt és borzongást hagyva maga után végigsiklik nyakán, s ezáltal szabadon maradt bőrén. Ajkai épp csak elnyílnak egy pillanatra, ám mielőtt valami meggondolatlanságot tehetne, vesz egy mély levegőt.
- Ezt bizonyára egyikünk sem akarhatja. Kiváltképp úgy nem, hogy még módjában sem állt illően bemutatkozni - az más kérdés, hogy tudja, kicsoda a férfi, ám az udvariasság azt diktálja, hogy ezt egyértelműsítsék is. Tán épp ez az a részlet, mely olyannyira megkérdőjelezhetővé teszi közös lovaglásukat, hisz olyan alapvető információkkal sem rendelkeznek, mint a másik személy kiléte. No nem mintha ez kedvüket szegné a további felháborító viselkedést illetően, említés szintjén mégsem elhanyagolható.
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. június 1. 23:15 | Link

Egy újabb erkélyjelenet, jaj nekem,
ám a szereplők változatlanok, kedvesem: Wass Abigél


- Az udvartartásában, vagy inkább azon túl? Micsoda ostoba kérdés, nyilvánvalóan, hogy azon túl, hiszen, ha benne lenne, nem lenne udvartartása, csak jegyese. Gondolom házas. Gyermek is van?
A kérdések és észrevételek természetesen csak azt követően hagyják el az ajkaimat, hogy már én magam is a nyeregben vagyok, jobbommal a kantárt fogom, míg balommal a nőt, akit nem lenne illendő ilyen szorosan magamhoz húznom, sőt, akivel illetlen lenne akárcsak a közelség is, mégis, itt, a sötétben, senki sem lát minket.
- Kabócák.
Jegyzem meg csendesen, hiszen a nap már lement, és a hímek pedig elkezdték "éneküket", míg a távolban, mintha néhány szentjánosbogár táncolna. Korán van még nekik, június végén szoktak igazán lenyűgöző látványt nyújtani ezen a kies vidéken. Hirtelen vágyam támad megosztani az élményt vele, pedig korábban a tulajdon testvéremmel sem tettem. Gyakran vagyok kint éjjel, messze az ünnepek és vacsorák zajától. Nem zavarnak, de nem is érdekelnek, az én közegem másabb, szórakoztat a kártya, a fogadás. Minden, ami nem ez. Szeretem a vidéket, a csendet, a természetet. Szívesen töltöm az időmet idekinn, főleg olyankor, amikor az emberek nem vágynak erre.
- Szeretne visszamenni és illőn bemutatkozni? Úgy vélem, eljön majd az este, amikor bemutatnak minket egymásnak. Anyáink összesúgnak, apáink kezet ráznak, ha van bátyja, akkor bátyámmal szintén tárgyaló pozíciót vesz fel. Megspórolnék pár kört, másodszülött vagyok, így tekintélyes, de nem hatalmas vagyon örököse vagyok. Sajnálattal közlöm, hogy a testvérem nős, mellette három unokaöcsém is megelőz az öröklésben. A nevem, mondja meg maga, és én is adok magának nevet, így meg is szólíthatjuk egymást néven, és mégsem veszítjük el a bemutatás izgalmát, sőt, fokozzuk. Egyetért, kedves Laura?
Kérdezem, titkon reménykedve, hogy nem így hívják, mert amilyen szerencsém van, és ahogy a véletlen mindig összesodor minket, nem kizárt, hogy bár nem akarom, mégis egyből a nevét mondom. De nem, csak ne így hívják, mert élvezném, ha játszanánk, és érdekel, hogy ő milyen nevet adna nekem.
Hozzászólásai ebben a témában

Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2021. július 24. 22:59 | Link

Benedek
outfit | családi vacsora

- Nem is reagálok az arcátlanságára - jeges kékjeit szívesen fordítaná a férfira, ám ha így tenne, oly közel kerülnének egymáshoz, amennyire közel férfi és nő nem kerülhet. Úrihölgy mivoltának utolsó morzsáit csipegetve arra is rá kell jönnie, hogy bár a mögötte ülő sármja igencsak veszedelmes fegyver lesz, mellyel könnyen halálos sebet ejthet szívén, ha valaki, hát ő bizonyára nem viselkedne egy ilyen megkérdőjelezhető helyzetben úriemberként. Ha előnyös házasságot kíván kötni, tartására és vakmerőségére kell hagyatkoznia, s Isten a tanúja, mindkettőből kapott eleget az élettől.
Ahogy elindulnak a horizont felé ebben a meseszép, lélegzetelállító kertben, kénytelen beismerni, hogy meglehetősen kellemes társaságnak bizonyul a férfi, mi több, ért a nők nyelvén. Ahogy lassan baktatnak, a rózsa minduntalan megfordul ujjai között, a kellemes esti szellő pedig bele-belekap néhány szőke tincsébe.
- Gondolja, hogy akad olyan előkelőség a társaságban, aki egymás mellett képzelne el Bennünket? Ugyan, badarság. Önnek egy lágy, kedves, jellemtelen asszonyt szánnak, aki majd egy tucat örököst szül, mellém pedig olyan férfi való, aki képes megzabolázni felháborítóan vad természetem - hangjában mintha iróniával vegyes keserűség csendülne, s mivel igyekszik úgy intézni szavait, hogy a férfi minél kevesebbet lásson arcából, így az azon átsuhanó érzések sem leolvashatóak. - Az öröksége azonban nem ébreszt bennem lángoló szerelmet. A pénz ugyan nem árt, ha van, de nem mindenki megvesztegethető, kedves... Benedek - ezúttal megkísérli, hogy oldalra fordítsa fejét és megmutassa azt a félmosolyt, mely egyértelműen elárulja lépéselőnyét. Hiszen ő már rájött, ő már tudja, ki a másik, azonban túlságosan korai órájában tartanak az estnek ahhoz, hogy az állás kiegyenlítődjön.
- Az én nevemet sohasem találná ki, de nem hibáztatom ezért. Persze, ha ellenállhatatlan vágyat érezne, hogy mégis tudtára adjam, pusztán kérnie kell - szavai egyszerűnek, mégis ravasznak hangzanak. Az a fajta álszent ártatlanság, mely hangjában csendül sejteti, hogy a férfival való évődése épp csak most kezdődik, s ha sokáig maradnak az éj árnyai között, ki tudja, meddig folytatódik.
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. július 24. 23:41 | Link

Egy újabb erkélyjelenet, jaj nekem,
ám a szereplők változatlanok, kedvesem: Wass Abigél


- Bele a közepébe.
Jegyzem meg szélesedő vigyorral, hiszen valljuk be, ezzel a reflektálással gyakorlatilag elismerte, hogy igazam van. Szóval házas. Mondjuk, lehet, hogy gyerek nincs, de... ó... csak nem... de... óóó igen... rokon. Mármint nem vérszerinti, de nagy valószínűség szerint a felesége rokona. Milyen kellemetlen. Ám annál kellemesebb a nyeregben egymáshoz simuló testünk, és az, ahogy felel. Iszom minden szavát, és közben hálát adok az égnek, hogy romantikus lovaglásunk közepette nem kíván hátra tekinteni. Tudom, hogy vágyok rá, a tekintetére, de azt is, hogy amíg ez nem kerül előtérbe, én magam sem kerülhetek kínos helyzetbe.
- Szóval, annak érdekében, hogy maga megzabolázódjon, nem egy kiváló unikornis-tenyésztőt kell társául választania, hanem célszerűnek gondolja, hogy a férfi vegye el magát, míg én vegyem el a férfi asszonyát, aki valószínűleg egy kedves, de jellemtelen asszony. Sértésnek veszi, hogy ön opcióként se merült fel a házassági ajánlatok között?
Kevés a szerelmi frigy. Az ember persze, ha fogékony rá, akkor hihet benne. Mind sajnálunk valakit, egy Bernáthy lányt, aki másodszülöttként is jó házasságot kell megfogjon, és mind irigykedünk az Odry lányokra, akik szerelmi frigyeket halmoznak. Természetesen nemtől független körbe jár a pletyka, hogy mily szerencsések, és azon kevés alkalmakkor, mikor én magam is egy asztalnál ülhettem velük, például a Daróczy házaspárral, irigységet éreztem tökéletes és harmonikus házasságuk iránt. Nem hinném, hogy a nőnek tetsző férfi szerelmi frigyet között, ám biztos vagyok benne, hogy ő fel sem merült a gondolataiban, és ennél kevésbé bosszantóbb érzés lehet, főleg egy vad asszony számára.
- Valóban nem? Pedig én most éppen nagyon szeretném, ha megvesztegethetném, vagy...
Ujjaimmal észrevétlen indulok el felfele, illetlen érintve szoknyája alatt vádliát, és már-már érzékletes lassúsággal haladok feljebb, ám, mielőtt bárki azt hinné, hogy lovon ülve adok neki olyan élményt, melytől beleszédül, ki kell ábrándítanom mindenkit. Ahelyett, hogy ujjaim teljesen a lába közé jutnának, apró, de határozott, némiképp combon csattanó, hangos, de nem feltétlenül fájdalmas ütést mérek a combjára.
- Meg kellene büntetnem, amiért engedetlen, és nem játszik. Ez egy játék kedves Laura, és maga szörnyen komisz kislány, de én se vagyok jófiú.
Noha a kezem már nincs illetlen ruházata alatt, azért remélem, jelenlétem, és oly közel pihenő ujjaim nyomot hagynak benne. Nem kell most, elég éjjel, de érezze, emlékezzen, akarja, akarjon.
- Inkább megmaradnék a játéknál.
Ahogy ezt kimondom, úgy tárul elénk a karám, melyen aranyszín csikók kergetik egymást, és fehéres ezüst szüleik óvják őket. Az egész olyan álomszerű a lemenő napban, olyan romantikus. Kihasználva a pillanatot, füléhez hajolok, és forró leheletemmel inzultálva suttogok belé.
- Sajnálom, hogy vad, és, hogy még mindig gyászruhát visel, élnie kellene, megszerezni mindent, amit akar. Ön uralkodásra hivatott, mások legyőzésére.
Hozzászólásai ebben a témában

Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2021. augusztus 29. 18:46 | Link

Benedek
outfit | családi vacsora

Nem mintha célozni kívánna bármire, elvégre szemmel láthatóan férfiak tucatjának rajongása övezi, azt választhatna férjéül, akit csak akar. Miért vágyna épp erre a pimasz fráterre, aki szemérmetlenül igyekszik vájkálni életének nem publikus részleteiben?
- Mondja, mégis minek képzel engem? Sohasem kezdenék egy nős férfival és, ami a legfontosabb, sohasem szánnék Önnek ilyen előkelő szerepet az életemben. Már ami arra vonatkozik, hogy megszabadítson egy riválistól. Pusztán arra utaltam, hogy Ön és Én túlságosan távol állunk egymástól és, ha száz évig élne sem kaphatna meg engem - dacosan emelkedik meg feje, bár nem számottevően, épp csak annyira, hogy világos legyen, azért némiképp fennhordja még az orrocskáját. Még hogy egy ilyen Benedek féle ilyesmit merjen róla fetételezni! Benjáminnak még csak a kapcája sem lehetne, s bár gyűlöli élete szerlemének feleségét, még Őt sem kárhoztatná arra a sorsa, hogy Ballay-val kelljen eltöltenie unalmas életének hátralévő részét.
- Oh, az Ön vágyaira nem a megvesztegetés szót használnám, de kár is az erőfeszítés - s szavai ugyan határozottan csengnek, ahogy megérzi vádliján a férfi forró ujjait, szinte beleborzong. És az ujjak csak egyre feljebb és feljebb tolakodnak, már combját érik, s ettől lélegzete is eláll. Sohasem érintette még így férfi, korábbi férje képtelen volt ilyen vágyat ébreszteni benne. Együtt éltek, szeretkeztek, de egyszer sem érezte azt a perzselő tüzet, amit Benedek ébresztett benne. Hát megbolondult? Nem jut szóhoz, aztán a csattanás hatására némiképp összerezzen. - Jobban tenné, ha az illendőség határain belül maradna, mert nekem pusztán egyetlen sikolyomba kerül, hogy a jó hírének véget vessek, már amennyiben feltételezzük, hogy rendelkezik olyannal - enyhe pírral arcán fordul hátra, hogy szembenézhessen a férfival és még azt is elfelejti megjegyezni, hogy ő bizony nem Laura. Kit érdekel? Miközben haragosan és tekintélyt parancsolón próbál fellépni, bensője ég, mintha vonzaná a fazonra nyírt arcszőrzet, a kellemes, férfias illat, az a szenvedély, amellyel a mögötte ülő éli életét. Mert bizonyos, hogy azzal éli, nem is kérdés.
A fülét cirógató lehelet libabőrössé teszi, így szerencse, hogy inge eltakarja karjait. Az az ajak, melyen e szavak kiszöknek, oly hívogatónak hat, hogy molylepkeként veszne a tűzbe, parázslana semmivé, csak kóstolhassa őket. Ám ahhoz, hogy a játék játék maradjon, mindenképp ugyanezt a vonzalmat kell ébresztenie. Éppen ezért megacélozza magát és elmosolyodik. - Mondja, felülhetnék az egyikre?
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. augusztus 29. 22:31 | Link

Egy újabb erkélyjelenet, jaj nekem,
ám a szereplők változatlanok, kedvesem: Wass Abigél


- Meg akarnám kapni magát?
~ Igen, de még mennyire, hogy igen, itt helyben, minden körülményt figyelmen kívül hagyva, annyiszor, míg csak ránk nem hajnalodik, olyan kéjjel, tűzzel, vággyal, hogy a felkelő nap sem képes távozásra bírni egymás karjaiból.~
- Ugyan miért feltételez magának ilyen előkelő szerepet az életemben?
Kérdezem vissza oly pimasz semlegességgel, mely megríkatna minden józan gondolkodású, ám magát taníttatása miatt felsőbbrendűnek gondoló kisasszonyt. Elképzelhető, hogy talán, erre már volt is példa a múltban, de mentségemre szóljon, az egész nem az én, hanem bátyám hibája, aki szörnyen rosszul mutogat, és a beígért kisasszony helyett annak húgát kértem táncra, majd, mikor szóvá tette ezt, nem reagáltam időben, és megríkattam. Ismét a mentségemre szeretném felhozni, hogy az első szótagtól egyszerre kaptam frászt és süketültem meg, a többire csak utóbb történt elbeszélésből emlékszem. Állítólag egy érzéketlen fráter vagyok, pontosabban itt kezdett el az a téveszme keringeni, hogy nem vagyok más, csak egy léhűtő, nőfaló, érzéketlen és érzelmektől mentes pojáca. Megvallom, oly nagyon tetszett ez a szerep, hogy igen korán beleszoktam. Kényelmes.
- Nekem vannak elveim kisasszony, nem kezdek olyannal, aki magas rizikófaktort jelent kényelmes életemre, és valljuk be, ha önt kívánnám, az felérne egy hosszú, fájdalmas, kínok között vergődő és végtelen haláltusával. Valljuk be, az a férfi, aki már tapasztalta a női hisztit, nem kíván olyan asszonyt, aki okos és hajlamos a női praktikákat nem csak jól, de kíméletlenül is kijátszani. Magának szelíd férfi kell, akit megfélemlíthet.
Nem félek kimondani, amit gondolok, mármint, ami a véleményem, persze, azt, hogy mit tennék vele, hogy vágyom rá, azt nem kívánom részletezni, mert akkor győzelmet arathatna felettem, és azt nem vagyok hajlandó elviselni. Ez a nő nem győzedelmeskedhet. Semmilyen formában. Legalábbis rajtam nem, mert Isten látja lelkem, akkor örök kárhozatra ítéltetném magam. Házasságot kell kötnöm, gyorsan, mielőtt ez a perszóna túl mélyre kerül az elmémben. Nem, nem akarom őt, nem akarhatom őt.
- Minek kéne ilyennel rendelkeznem? Másodszülött vagyok, a szabadság és a dorbézolás milyen kegyével felkent. A bátyám fiú örökösnek már életet adott, ötszörösen, és azt pletykálják, hamarosan hatodik helyem hetedikké csorbul, így hát, akinek hírneve egyetlen hajászálon lebeg, az ön. Most, hogy így mondja, ha sikít, csak azt igazolja, hogy egy élvhajhász ölébe ült. Én nyernék.
A szerencsejáték-függőség csúnya betegség. Oly ronda, hogy olykor az ember személyiségére nagyon erős hatással van. Amikor egy nő tisztessége is nyerési vágyból elkövetett csorbulást szenvedhet, ott már bizony vannak bajok, de a nő teszi ezt, ez a mocsok nőszemély.
- A szüzeket kedvelik inkább, de tehetünk egy próbát, viszont, ahhoz engedelmesnek kell lennie. Vajon képes lenne rá?
Hozzászólásai ebben a témában

Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2021. augusztus 31. 20:53 | Link

Benedek
outfit | családi vacsora

- Ez nem feltételezés. Ön azt gondolja, nem látom, ahogy rám néz; hogy Ön más, mint a többi férfi, de elárulom: egy fikarcnyit sem különb. Talán jóképűbb, de ez édeskevés ahhoz, hogy levegyen a lábamról - ha azt gondolja, hogy ellen tud állni Abigélnek, netán megbántja közömbösségével, hát tájékoztatnom kell mielőbb, hogy ennél sokkal több kell ehhez. A zabolátlan szépségek sajátja, hogy tudatában vannak erényeiknek, s nem tartanak annak kihasználásától sem, ha pedig valaki meg akarná ingatni őket meggyőződésükben, fittyet hánynának rá. A nő is ilyen, mint egy vad ló, amelyet képtelenség betörni, amely addig vágtat, míg össze nem esik, mert képtelen másképp élni az életét. Nem elképzelhetetlen, hogy egyszer keresztezi útját egy olyan férfi, aki képes megszelídíteni, ám jelenleg erős a gyanúja, hogy ez sokkal inkább lesz Benjámin, semmint Benedek.
- Ijesztőnek gondol hát? Meglepődne, milyen simulékony tudok lenni - ha már női praktikák, finom szempilla rebegtetés, egy pillanatra lesütött szem. Épp azok az alávaló trükkök, melyek miatt megveti a kényeskedő kisasszonyokat. Kíváncsi lenne rá, hányan mertek volna kilovagolni a férfival gardedám, s bűntudat nélkül. - Azonban, ha már rizikófaktor, Ön éppen olyannak tűnik, aki rajong a kihívásokért, ne okozzon csalódást - huncut él játszik hangjában, semmiképp sem komolyanvehető fenyegetés ez. Hosszú idő óta Ballay az egyetlen ember, aki képes értelmesen társalogni vele, aki arcpirítóan fennhéjázó és tolakodó, mégis van benne valami különleges, tán még Abigél sem tudná megmondani, mi az.
- Gondolja, hogy egy ilyen védtelen, ártatlan hölgyet nem lehet elrabolni? Mint arra nemrég rávilágított, Ön nem úriember, ám én sem vagyok úrihölgy és, ha arra kerül a sor, bizony minden kártyám kijátszom Ön ellen - ellenfelére akadt a férfi, annyi szent. Abigél nem fog kihátrálni, akkor sem, ha vesztett és nem, sohasem ismerné be, hogy alulmaradt. Makacs és önfejű, a végletekig gyermeteg bizonyos szempontból, ám nő a javából, s ezt ki mondhatná meg jobban, mint Benedek? Amíg a nőn múlik, biztos lehet abban, hogy végül a bűvkörébe kerül és többé nem menekül. - Miért nem tesz egy próbát? - hátrafordul, hogy Ballay szemébe nézhessen, s jobb keze finoman a férfi comjára siklik, hogy egy aprót szorítson rajta. Hogy feltételezheti, hogy ez a szende kisasszony lehet más is, mint engedelmes? E percben érzi, ahogy a vágy örvényként szippantja magába és vágyja a csókot, az édes kínt, amely ezzel járna, pillája mégsem rezdül, kitartóan fúrja íriszeit a férfiéba és türelmesen vár. Mert egy úrihölgy is ezt tenné.
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. augusztus 31. 21:31 | Link

Egy újabb erkélyjelenet, jaj nekem,
ám a szereplők változatlanok, kedvesem: Wass Abigél


#képzelgések, vágyak, meg, amit csak akarsz
Hozzászólásai ebben a témában

Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2021. augusztus 31. 23:04 | Link

Benedek
outfit | családi vacsora

- Abszolút megértem, hogy úgy érzi, velem nyíltan beszélhet, mégis meg kell kérjem, hogy válogassa meg a szavait, mert a végén kénytelen leszek én levágni azt a bizonyost, ha maga nem teszi - felháborodottan, némiképp elvörösödve, ám kifelé mégis teljes nyugalmat mutatva reagál. Hogy képzeli, hogy ilyen szavakat használ egy hölgy társaságában? Azt kell mondjam, igenis el kell tekinteni a ténytől, hogy mennyire illendő édes kettesben lovagolniuk, mikor nemhogy távol állnak a házasságtól, hanem egyenesen irtóznak tőle - és egymástól is. Bár, ha ilyen, mikor két ember undorodik a másiktól, meg kell vallanom, magam is szívesen tapasztalnék hasonlót.
- Egyszerre bókol és próbál sértegetni, ám míg előbbi hamis kéjérzet, utóbbi teljes mértékben hidegen hagy. Szeretne Ön az én kezeim között kínlódni - és fog is, ha rajtam múlik. Ám ezt nem teszi hozzá, minduntalan visszafogja magát, mert veszélyes táncot járnak, s ha nem figyel oda, ha csak egyetlen lépést is elvét, nem csupán jövője és jó híre vész oda, hanem egója is. Sokan a becsülettel hozakodtak volna elő, ám egy olyan ember számára, akinek ez a szó nem jelent túl sokat, számításba vételre sem kerül. - Nem, sohasem tanultam - nem sejti, hogy a kérdés mögött csapda rejlik, így nem is füllent. Tehetné, de túl könnyen bukna bele és ily könnyű diadalmat nem hagy aratni maga felett.
Nem hitte volna, hogy a szavakon túl valóban ilyen hatással lehet Benedekre, ám amikor a férfi ujjai derekára siklanak, hogy közelebb férkőzzön, ajkaik pedig egymáson csusszannak, hirtelen elönti a forróság. De hiszen éppen ezt akarta, nemde? Természetesen, az irányítással a saját kezében és nem a férfiéban. El kellene löknie, tiltakoznia kéne, visszakoznia, mégsem képes rá, ujjai automatikusan szorítanak ismét az erős combra, szemei félárbocra ereszkednek és önkéntelenül adja meg magát. A vörös rúzs alatt égő bőr ellazul, mint ami a találkozásra vár, szíve kihagy egy ütemet, az egyetlen apró sóhaj pedig benn ragad. Ki akar szökni, de Abigél minél erősebben tartja odabenn, hogy ne tehessen a férfi kedvére e tekintetben. Aztán a neve hallatán cinkosan elmosolyodik, s bár Benedek elhúzódna, másik keze megragadja az arcot két oldalán s még épp nem fájdalmasan, ám határozottan húzza vissza. Nem csókol, nem érint, nem tesz semmit: némán követel, de csak a pillanat tört részéig.
- Akkor már ketten vagyunk, Benedek - hangja ezúttal nem gőgös, nem gúnyos. Érződik benne a vágyódás. Kezét egyszer csak leereszti, ám el nem húzódik. Játszik. Vajon melyikük lesz képes tovább ellenállni? És legfőképp: mikor fogja végre a férfi és tapasztja be ajkait ajkaival, csókolja vörösre, s mikor kenődik el csókálló, tökéletes sminkje? Mikor?
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. szeptember 20. 19:02 | Link

Egy újabb erkélyjelenet, jaj nekem,
ám a szereplők változatlanok, kedvesem: Wass Abigél


- Érzékeny? Milyen... kiábrándító.
Ezen a ponton némiképp elgondolkoztat abban, hogy mennyire megfelelne mégiscsak a feleségemnek. Habár, tény és való, hogy sosem kívántam, hogy olyan asszony legyen a feleségem, aki iránt szerelemmel éghetek, olyan asszonyra se vágytam, aki kívánnék. Nem mondom, kellemes lenne, ha vonzódásig jutnánk, de mindig, mikor ez az eshetőség felrémlik előttem, lepereg lelki szemem előtt az is, hogy ha vonz, tovább mehet, és azt nagyon nem akarom. Mindent összevetve, a kósza gondolat olyan, melyet jobb, ha többet fel sem vetek magamban, mert az egész nem más, mint ostoba vágy, és a vágy nem az, amit én a jövőben élni akarok. Nem szabad, hogy megbabonázzon, nem szabad, hogy eltérítsen, különösen nem egy tisztességes kisasszony, vagy éppen özvegyasszony. Az, ha tisztességtelen nő teszi, kellemes, de az ilyen nőszemélyek iránt való elcsábulás túl nagy áldozatot jelentene. Én pedig, még egyáltalán nem kívánok házasságra lépni, különösen nem egy veszélyes nővel.
- Szóval úgy véli szeretnék. Lehet, persze, hogy nem vagyok más, csak olcsó mutatványos, ki learatva a babérokat, tovaszáll. Az erkölcsét már nem vehetem el, hiszen úgy vélem azt korábbi férje számtalan alkalommal megtette.
Ostobának, vagy melegnek kellett lennie, hogy ne akarja ezt a nőt megkapni, így nem félek attól, hogy, ha együtt is lennénk, bármivel bizonyítani lehetne. Mindig odafigyelek a jó hírnevemre, tudom például, hogy egy látványos vagy nem túl köznapi helyen elhelyezett testékszerrel, tetoválással például könnyedén beazonosítható lennék, ezért, természetesen, nem viselek ilyeneket.
- Milyen kár, pedig magának adhattam volna a szívem, még akkor is, ha tudom, hogy tört döfne belé.
Elhúzódnék, ez nyilvánvaló, de nem tehetem meg, mert a nő, az az átkozott, átokverte, átok, az a boszorkány, visszaránt, és én óvatlan szívom be mélyen orromon illatát, mely fertőzni kezdi agyam, és bár ott villog elmémben a vészjelző, én hagyom, tűröm, sőt akarom őt. Tekintetem a tekintetébe mélyedve, ha lehet, még egy kicsit közelebb húzódom hozzá. Ajkam önkéntelen nedvesítem, elárulva magam, nem mintha ne volna nyilvánvaló, hogy mennyire akarom.
- Bárcsak ne tenne tönkre, bárcsak szabad lenne a szíve. Feladnám az elveimet. De maga képtelen lenne az enyém lenni, képtelen lenne csak engem szeretni.
Hozzászólásai ebben a témában

Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2021. szeptember 21. 19:21 | Link

Benedek
outfit | családi vacsora

- Mondok én magának ennél kiábrándítóbbat is, ha tovább pimaszkodik – akár egy puffogó vipera, szinte már duzzog. Még hogy ő, Wass Abigél érzékeny lenne, pláne kevésbé érdekes csupán csak ezért! Ha eddig nem is adott felháborodásra okot a férfi, most aztán mindent bepótolt. Ám a nő sem teljesen ragadtatódik el, azonnal emlékezteti magát, hogy ez nem más, mint felelőtlen játék, egyfajta incselkedés. Sokkal felnőttesebb, sokkal kevésbé szabályszerű, mint ahogy az megkövetelnék mindkettejüktől, ám közben izgalmas… És izgató.
- És ez Önt zavarja? – felvonja szemöldökét, noha nem kíván kitérni azon alkalmakra, melyet a férfi szemérmetlenül említ. A gyönyört magát csupán saját keze által ismeri, mivel korábbi partnere nem volt ügyesnek mondható. És túl eszesnek sem, hiszen észre sem vette, hogy Abigél szánt szándékkal fogyasztja a jól ismert fekete gólyahír nevezetű főzetet. Igencsak sajnálatos tragédia volt, mikor hitvese elhunyt, mégis különösen érdekes egybeesés, sem akkor, sem azóta nem látták egyetlen könnycseppet sem ejteni. Tán azt beszélik: rideg asszony, ám a pletykák, hála Boglárkának elültek, hisz mindenkit biztosított arról, az ő drága Abigélje gyászol, ám ezt nem szeretné a közéletben is mutatni, hisz az asszonyszív oly erős, melyet ember képzelni sem mer. – Még a végén azt kell feltételezzem, szívesen venné, ha erkölcsömet újra és újra magáénak tudhatná, ami persze nem lepne meg, hisz kéjsóvár nőfaló hírében áll. Talán ezért is utasítom el teljes mértékben, nem a mindenevők, hanem az ínyencek érdekelnek – szándékosan sértegetné, s tenne megjegyzéseket? Még akkor is, ha pontosan jól tudja, a férfi ellene fordítja majd szavait, s bizonyítva vágyának hiányát tucatnak bélyegzi majd a nőt, magát pedig válogatósnak? Tegye csak meg, ám forró érintése, arcán csapódó lehelete, szakadozó lélegzetvétele, derékre szorító ujjai elárulják. Mert minden férfi ugyanolyan.
- Nekem adta volna csakugyan? Nem én vettem volna el? – vajon melyikük akarná jobban, hogy mindez megtörténjen? A férfi vesztene önként, s dalolva, hogy bevégezze sorsát, avagy Abigél küzdene körme szakadtáig, hogy megszerezze magának Benedek szívét? Nincs kétségem afelől, hogy pontosan ebben a sorrendben fog mindez bekövetkezni, hisz mire a nő képes lenne értékelni a szerelmet, addig elveszíti majd azt természetéből fakadóan.
Kettejük közelsége egyre csak korbácsolja azt a perzselő vágyat, ami végigszánt a nő testén. Minden erejével ellenáll, maga előtt is tagadja, átkozza Ballay-t, de mindhiába teszi, mert az a vonzalom, mely kettejüket ily közel szorítja egymáshoz, nem hazudtolható meg. – Bárcsak tönkre tehetném, bárcsak feladná az elveit… Akkor talán egy nap képes volnék szeretni Önt – ez is a játék része, hisz csak negédes szavaz, flört, melyet egyedül a férfi gondol komolyan, Abigél már nem. Kegyetlen teremtés, ám ettől olyan elragadó, ezért áll el minden lélegzet, mikor beteszi valahová a lábát, mikor megszólal, mikor nevetése betölti a termeket és szobákat. Mert nincs oly bájos asszony, aki ilyen rideg szívvel törné szilánkokra mások szívét.
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. szeptember 28. 21:11 | Link

Egy újabb erkélyjelenet, jaj nekem,
ám a szereplők változatlanok, kedvesem: Wass Abigél


- Akkor kezdheti is, mert imádok pimasz lenni.
Imádom, ahogy puffog, nevethetnékem támad tőle, ahogy szinte felfújja a tökéletes kis arcocskáját. Egy ilyen nő, ó Istenem, segíts meg, valóban a végzetem lehetne. Éppen ezért nem lesz. Nem szabad, mert ha az enyém lenne, akkor a józan eszem kihagyna. Éppen olyan lenne, mintha Leilával lenne köztünk valami, ha megtörténne, véget érne az addigi életem, és minden összeomlana. Belesüppednék a kellemes tudatlanságba, de nem lenne hosszútávon szerencsés. Egyáltalán nem lenne szerencsés. Milyen kár, de legalább még azt tudom, hogy pillanatnyi örömért az én koromban már nem szabad elcserélni a józan észt. Hamarosan meg kell történnie, meg kell állapodnom. Azt akarják majd, hogy hagyjak fel a kártyával, a pubbal, ám, ha ezeket megvédhetem, készen állok elvenni egy nőt, aki megadja a családomnak, amit annyira akarnak. Illedelmes feleséget, és unokákat. Nem magamnak, hanem a családomnak keresek feleséget, az
ő vágyaikat veszem figyelembe.
- Szóval úgy véli, egy kéjsóvár nőfaló egyetlen erkölcsöt erkölcstelenítene újra és újra? Elárulom kiskegyednek, nem vettem még el egyetlen hölgy erényét sem. Az, hogy nőfaló vagyok, egy elég érdekes pletyka, melyet nem kívánok sem megerősíteni, sem cáfolni.
Főleg, mivel, ha megtenném, elkezdődne a boncolgatás, és abból egyenesen arányosan következne többféle, és egyáltalán nem hízelgő feltételezés. Lenne, amelyik a teljesítményemre, más a tapasztalatomra menne, míg a harmadik arra, hogy együttléteim során, már persze, ha feltételezzük, hogy voltak, mennyire tiszta nőkkel voltam együtt. Itt szeretném leszögezni, hogy van, rendben van, egyáltalán nem. Köszönöm a figyelmet.
- Ha olyan lennék, mint amilyennek feltételeznek, akkor naponta három... olykor inkább öt nőt elégítenék ki. Bordélyházakba lenne bejárásom, orgiákon vennék részt. Mondjuk, talán igaz minden. Talán olyan élményt adhatnék önnek, hogy a fellegekben járna és mozdulni és képtelen volna, talán önhöz se érnék. A pletykák mókásak, én a sajátjaimon is igen jót derülök. Egyet azért engedjen meg, hogy észrevételezzek. Ön tapasztalatlan, hiszen a kéjsóvár nőfaló között a legveszélyesebb az ínyenc. Gondoljon csak bele, egy megrögzött nőfaló, akinek magasan kvalifikált igényei vannak. Hát nem riasztó a helyzet, ha maga megfelel nekik?
Direkt szinte suttogok bizalmasan, hogy kirázza a hideg, hogy beleborzongjon a gondolatba, szavaimba. Zavarba akarom ejteni, ezt a nőt nekem le kell győznöm. Mekkora kihívás, milyen csodás diadal is volna.
- Gondolja, hogy tudna szeretni? Annyira, hogy sírna a síromra borulva?
Közel vagyok, ajkaiba suttogok, de nem csókolok, válaszra várok. Mit lépsz, Abigél? Akarlak téged, de nem érintelek. Viszont nem kizárt, hogy ma éjjel egy olyan nővel leszek, aki hasonlít rád, és aki egy éjszakára a neved viseli. Mert megőrjítesz. Tönkreteszel.
Hozzászólásai ebben a témában

Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2021. szeptember 29. 22:20 | Link

Benedek
outfit | családi vacsora

Ha nem lenne annyi idős, amennyi, szíve szerint nyelvet öltene, mint azt oly sokszor tette testvéreinek. Nos, igen, ám a férfi túlságosan erős ellenfél ahhoz, hogy mindezt a valóságban is megtegye, inkább csak lesajnáló pillantással sugallja: nem adom meg ezt az örömet.
- Ha tudni akarja, az én erényemet már nem is vehetné, így némiképp irreleváns az ezzel kapcsolatos védekezése. Az erény és az erkölcs nem ugyanaz, még ha kéz a kézben jár is egymással - olyan felsőbbrendűen, szinte orrocskáját égnek emelve felel, mintha maga is egy járkáló értelmező kéziszótár lenne. Hozzáteszem, igencsak szemrevaló, csinos kis kötet. Azt pedig, hogy mennyiben igazak a pletykák, nem kell sem megerősítenie, sem cáfolnia a férfinak, elvégre itt lovagolnak a naplementében, kettesben, tiltott körülmények között, ám ez egy cseppet sem tántorítja el attól, hogy folytassa, amit elkezdett, sőt! Ahogy az korábban történt, szoknyája alá merészkedjen, majd pedig arcátlanul ajkát ingerelje és mágnesként próbálja magához vonni.
Azon bizonyos élmények említése libabőrössé teszi karját, s szerencse, hogy azt a fehér blúz puha anyaga takarja, hisz rögvest elárulná Benedeknek, milyen tiltott vágyak ébredtek bensőjében. Márpedig nem hajlandó felfedni titkát, miszerint nem kissé vonzódik ehhez a veszélyes, kiszámíthatatlan férfihoz. Fogalma sincs, hogy boldog lenne-e mellette, hiszen ők annak ellenére is tűz és víz, hogy rengeteg hasonlósággal bírnak. Mégis, ha arra gondol, ezek az erős kezek tartják szorosan, fonódnak derekára, szorítják csípőjét, s az az ajak kényezteti melleit, majd odalent... Szíve meglódul, majd kihagy, szemeit szinte elborítja a köd, mégsem enged a csábításnak. Erős, mert nem veszíthet, s ez a cél jóval fontosabb holmi fellángolásnál. - Én vagyok az egyik legínyencebb nő, akit magának kívánhatna, mi sem bizonyítja jobban, minthogy férfiúi büszkeségével próbálja palástolni azon vágyát, hogy megérintsen - mintha csak saját helyzetét vázolná, Benedek ajkába suttog, de továbbra sem csökkenti vagy növeli a köztük lévő távolságot. Szinte érzi a forró bőrt csusszanni bőrén, az enyhén dohány ízű mentát keveredni orrában és szájában... Ó igen.
- Ugyan Benedek, tőlem ezt, ha száz évig él sem fogja hallani - nem kell lepillantania rá, hogy tudja, Abigél elmosolyodik. Tán csak kacérkodik vagy komolyan mondja? Akárhogy is, a fizikai vonzalom, az égető vágy sokkal kézzelfoghatóbb, mint bármilyen sértés vagy tagadás, mely elhangozhat tőlük. Mert a szívnek a szó nem parancsolhat.
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. szeptember 29. 22:46 | Link

Egy újabb erkélyjelenet, jaj nekem,
ám a szereplők változatlanok, kedvesem: Wass Abigél


- Valójában nem nagyon tudom, hogyan is vehetném el az erkölcsét. Kényszerítsem ketrecbe, hogy pénzért táncoljon, vagy használjam úgy, mintha játékszer lenne.
Érdekes dolog ez, azt mondják, az emberek, a férfi emberek többsége izgalomba jön már magától a gondolattól is, hogy egy nő példának okáért nyakörvvel a nyakán, kiszolgáltatott helyzetben van az aktus során. Én, ha elképzelem őt, szörnyű szégyent érzek a saját gondolataim miatt is, nem, hogy még meg is valósítsam ezeket. Elgondolkodva vizslatom az arcát, és közben fogalmazom meg a kérdést, ami nem cseng nagyon máshogy, mint, amit az előbb kimondtam.
- Valóban érdekel, hogy én, Ballay Benedek, hogyan tehetném erkölcstelenné Önt, Wass Abigélt.
Hirtelen nem ugrik be a legkézenfekvőbb opció, mégpedig az, amit éppen csinálunk, hogy együtt, gardedám nélkül, a sötét kerten egy lovon végigügetve, most itt vagyunk, távol mindentől és mindenkitől. Erkölcstelenné így is válhat egy úri kisasszony. Csak nehogy aztán házasság legyen a vége, mert ez a pimasz nőszemély simán kiforgatna a vagyonomból.
- Szóval már ilyen jó ismer?
Mosolygok, halványan, de a hangomból kicseng az incselkedés, mely a következő pillanatban haraggá vált, ahogy közli, hogy nem mondaná, hogy szeretne. Száz évig? Vele? Merlin és minden szentek mentsenek meg attól, hogy vele kelljen töltenem még száz évet. Vagy hetvenet, valahol harminc felé jár, nem? A helyzet az, hogy tudnom kéne, hiszen számon kellene tartanom a megfelelő korú feleségjelöteket. Ha harminc, akkor benne van, de ha nincs huszonöt sem, akkor nem játszik. Akkor nem szabad, hogy érdekeljen. A nők tizennyolc és huszonnyolc között a legveszélyesebbek. Ez egy bizonyított tény, én csak hevesen szoktam bólogatni rá.
- Jöjjön.
Ahelyett, hogy kedves és finom mozdulatokkal szedném le a lóról, kissé talán túl határozottan is nyúlok hóna alá, hogy szinte lehúzzam az állatról. Itt zárójelben szeretném megjegyezni, hogy a nem ilyen, de van, aki kéri az ostort, és Abigél éppen ilyen. Szívem szerint olyan váratlanul és erősen orron pöckölném, hogy órákig piros maradjon.
- Melyik a szimpatikus?
Teszem fel hanyag módon a kérdést, mint, akinek nem számít a múlt, de valójában forrong a vérem, és leüvölteném a fejét. De nem lehet. Milyen társadalmi mocsok ez. Nem üvölthetünk nővel, de állítólag még a házastársunknak sem. Baromság.
Hozzászólásai ebben a témában

Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2021. október 18. 11:51 | Link

Benedek
outfit | családi vacsora

- Mit gondol, egy rosszindulatú pletyka nem vetne rossz fényt rám? Még azt hinnék, házasságon kívül folytatunk viszonyt, ami a mi köreinkben, mint azt Ön is pontosan jól tudja, igencsak erkölcstelen. Elegendő egy apró információmorzsa, melynek igaznak sem kell lennie, mert lássuk be: Ön és Én? Képtelenség - noha hangjából süt a dac, azért mélyen legbelül eljátszik a gondolattal, milyen lehet egy ilyen férfi partnerének lenni. Mindig huncut tekintete, kaján, ámde sármos mosolya, játékos pimaszsága és az a tűz, mely ott ég íriszeiben a nap bármely szakában... Igen, Őt lehetne szeretni, s tudná szeretni, rajongásig imádná, csak éppen a legrosszabb alany erre a célra. Megbízhatatlan, csapodár, nőcsábász, élvhajhász, nem kell közelebbről megismernie ahhoz, hogy tudja, ezek nem pusztán szóbeszédek.
- Noha Ön úgy hiszi, kiismerhetetlen, korántsem az - mosolya egy picit beképzelt, de épp csak annyira, hogy az incselkedésre incselkedésként hasson. A kellemes nyáresti szellő irányt vált, s a férfi kölnijének kellemes aromájával ajándékozza meg a nőt. Ha száz évig él sem fogja hallani. Kinek kellene száz hosszú év, mikor elegendő lenne pár pillanat, hogy tüzes csókban forrjanak össze? Lehunyná a szemét, ujjai elmélyednének a dús, barna tincsekben, melyek már rénézésre is olyan puhák, olyan hívogatók, hogy az ember legszívesebben beletúrna. Önuralom, Wass Abigél, önuralom!
Szólni kíván, de mielőtt megtehetné, Benedek már le is száll a lóról, s láthatóan morcosabbá válik. Hiába ragadják meg és segítik le a nyeregből, az apró kellemetlenség ellenére a szeme sarkában meghúzódó nevetőráncok bujkáló mosolyról árulkodnak. Hihetetlen, hogy ez a férfi még akkor is ily elragadó és bájos, mikor épp kisfiú módjára duzzog! - Mondja, mostantól ilyen hűvös lesz velem? Máris feladta, hogy elnyerje a kegyeimet? - most végre rajta a sor, hogy mézes madzagot húzzon el a férfi orra előtt, s bár partnere kerüli a szemkontaktust, Abigél megállva előtte mutatóujját finoman végig húzza az arcélen. Már azt is lehetne mondani, hogy érzékien és gyengéden, de mire igazán magával ragadhatná őket a pillanat, a szárnyasok felé fordul. - Ön melyiket javasolja? Bizonyára van elképzelése, melyik lehet számomra a tökéletes - hogy tart-e attól, Benedek szándékosan olyan lovat választ majd, mellyel a nő balesetet szenved? Ettől igazság szerint nem. Hogy borsot tör a továbbiakban az orra alá? Attól már inkább, de ez inkább feltüzeli versenyszellemét, semmint riadalmat vált ki belőle.
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. október 19. 10:06 | Link

Egy újabb erkélyjelenet, jaj nekem,
ám a szereplők változatlanok, kedvesem: Wass Abigél


- Képtelenség? Ezzel most megsebzett, kedvesem.
Hogy lássa mennyire, tenyeremmel lefedem mellkasom azon részét, mely alatt szívem igencsak hevesen dobog. Ez a nő, ez az átkozott, átokverte boszorka képes, és tényleg megsebez. Nem most, óóó egyáltalán nem most, hanem később. Vele lenni, őt imádni, nem úgy, mint azok a ficsúrok, odabent, hanem igazi hévvel, vággyal, szívvel, úgy vélem lassú, kínokkal és gyönyörökkel átitatott halálhoz vezető, igencsak rögös út. De vajon megérné? Minden férfi olyan asszonyra vágyik, mint ő. Olyan tűzre, ami a szemébe ég, olyan ajkakra, melyek akkor a legszebbek, mikor bánt velük, és mégis, újra és újra megcsókolni valók. Az ember olyan asszonyt akar maga mellé, aki megégeti, aki felemészti, ám végül gyáván beéri a jóságos nőkkel, akik rendezett életükkel, türelmükkel, megalázkodásukkal a férfiak kényelmét szolgálják. Kevés az a férfi, aki máshogy dönt, hiszen az én fejemben is ott él a sosem vágyott nő, a rendes, dolgos és derék, aki kiváló anya, nagyszerű háziasszony, aki büszkeséget hoz a házasságba, aki nem trófea, hanem édes megnyugvás. A nő, akire nem vágyom, aki nem olyan, mint a másik, mint Abigél.
- Pedig, ha úgy hozná a sors, hogy lelepleződnénk, én vállalnám a házasság rabságát.
Nem kívánok még megállapodni, és ez a legbosszantobb bennem a családom részéről. Lehetnék részeges, szerencsejáték-függő, asszonyverő is akár, de legyek megállapodott. Hogy milyen kifordult és gusztustalan is a világ, arra ez itt a legjobb példa. Ocsmány és undorító. A függőségek közül a kártya az, amiről nem vagyok hajlandó lemondani.
- Alkosson rólam hát véleményt. És ha igaza van, nem hazudtolom meg.
Ostoba és veszélyes játék az ilyesmi, mert nem biztos, hogy egy nőtől egy férfi véleményt akar hallani, különösképp akkor nem, ha az a nő a legmegátalkodottabb mind közül, és ez a nő az, a legmegátalkodottabb. Éppen ezért változik meg a légkör olyan gyorsan. Vajon mindig ilyen? A tüzes pokol és a dermesztő fagy közötti hullámozva, átmenet nélkül érkező váltások állandósága? Ez a nő egy boszorkány. A szó minden értelmében.
- Mit nyerek, ha elnyerem? Bilincset tehetek a csuklójára?
Kezemet hirtelen felemelve, elkapom a kezemet simító ujjakhoz vezető csuklót. Nem durván, de határozottan fogok rá, és azzal, valamint másik kezem csípőjére téve, egészen közel húzom magamhoz. Ajkaimmal ajkait simítva, de nem csókolva. A francba is, miért félek tőle? Rettegek attól, hogy Abigél olyanná válik a számomra, aki túl sokat jelentene, aki túl fontos lenne, akibe szerelmes lennék. Ördögtől való nőszemély, megátalkodott Édenkerti boszorka.
- Ha egy kicsit kedvesebb lenne, feladnám önért az elveimet. Hajnali dér. Ő tökéletes társ lesz.
Az egyik kedvencem, az első, akinek a születésénél jelen voltam. Az egyik legkeményebb télen történt, hó még nem esett, de rettenetesen hideg volt. Mire megszületett, az ujjaim teljesen elfagytak, alig tudtam őket mozdítani, hosszú idő és sok gyógyital kellett a regenerálódáshoz. De ha nem vagyok ott, az anyja és a csikó is elpusztul, nem hagyhattam. A vele való kapcsolatom különleges. Az első saját, vásárolt unikornisom első csikója. Mostanra már ő maga is több ellésen túl van, de a kor nem látszik rajta, tökéletes, fenséges, ahogy felénk közeledik. Ellépve tőle, a vonásaim megváltoznak, ahogy Hajnal az orrát az arcomnak nyomja, minden feszültség elszáll, és láthatóan jó hatással van rám a jelenléte. Sokan azt mondják, hogy ilyenkor teljesen mássá válok, mintha a valódi arcom kerülne a felszínre. Igazuk van, ilyenkor, amikor itt vagyok kint, nincs álarc, csak kedvesség, és bár nem akartam, hogy így lásson, önmagammal képtelen vagyok harcolni, amikor velük lehetek.
- Segíthetek?
Hozzászólásai ebben a témában

Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2021. november 1. 20:52 | Link

Benedek
outfit | családi vacsora

- Óóó Benedek, legyen csak őszinte, Ön sohasem vágyna rám, miért várja hát el, hogy én magam vágyjak Önre? – bár hangja továbbra is incselkedő, játékos, a szavai fájdalmasan igazul csattannak kettejük között. Mert hogyan is szerethetné Őt a férfi, aki szabadságra, nyugalomra, irányítható nőre vágyik? Akinek a családja sohasem lenne boldog, ha olyan nőt venne el feleségül, mint Abigél? Igen, talán egy éjszaka erejéig megégetné magát, mindent odaadna, hogy megkaphassa, de nem szeretné Őt élete végéig, mert az olyan emberek, mint Ballay, tovább állnak, nem hagyják magukat gyötörni és kínozni. Több eszük van annál. A kijelentésre döbbenten fordul hátra, ezt pedig nem is leplezi. – Kötve hiszem, hogy így tenne. Kényszerűségből meglehet, de szívből kétlem – s bár ott a nyelve hegyén, hogy ő bizonyosan inkább elmenekülne, tudja maga is, csupán bántó szavak ezek, melyek mögött nincs igazságtartalom. Ha csak egy fikarcnyi is lenne, már ajkai formálták volna a szavakat, ám tudva, mily igaztalan is lett volna, végül úgy dönt, csupán fölényes dacból nem ad hangot ezen gonosz visszavágásnak.
- Bár nem hiszem, hogy kíváncsi a véleményemre… - kezd bele, s egy lélegzetvételnyi hatásszünet után folytatja is. – Úgy vélem, hogy Ön szenvedélyesen éli az életét. A pillanatnyi örömök éltetik, s mind családja, mind pozíciója csupán gúzsba köti a kezét. Házasságba kényszerülne, de szabadabb szellem Ön ennél, s bár azt állítja, nem él bűnös élvezetekkel, hajhássza az izgalmat. Kedveli a kártyát és nem veti meg a whisky-t, a nők pedig… A gyengéi – noha leírásának egy része tökéletesen igaz volna a nőre is, a hallott pletykákból és a tapasztaltakból erre tud következtetni, mégha néhol helytelenül is teszi. Fogalma sincs, akarja-e még bántani Benedeket, csupán azt tudja, hogy messzire kell elkerülje és jobb lesz, ha minél hamarabb megházasodik, máskülönben végzetesen beleszeret ebbe a csapodár gazemberbe.
Ismét két lábbal a földön állva már kissé bánja, hogy olyan szigorú és gonosz volt Ballay-val, így a maga női praktikáival húzódik közelebb, s incselkedik folyton-folyvást, hogy reakcióra bírja partnerét. Eközben nem kerüli el figyelmét, ahogy a lemenő nap tökéletes szögben világítja meg az átható, mélybarna íriszeket. Ahogy a lovakra pillant, vonásai megenyhülnek, tekintete is lágyabbá, finomabbá válik, mintha a szabadság és nyugalom egyszerre járná át testét. Hol van már az a heves tűz, amely korábban égett benne? Földöntúli csodaként hat, ahogy a természethez közelebb kerülve lélekben is eggyé válik vele. Ezt a Benedeket tudná szeretni bolondulásig, meg akarja érinteni, s arra vágyik, hogy egy nap rá is így nézzen… Nem, azt akarja, hogy rá szenvedéllyel és haraggal vegyített szemmel nézzen, gyűlölje és ragaszkodjon hozzá, akarja és taszítsa el egyszerre, azt a hevességet vágyja, mely saját szívében is szüntelen dúl. – Az attól függ, miként tekint rám, Benedek. Trófeaként vagy kincsként – kissé oldalra biccenti fejét, válaszát a forró ajkakba suttogja, melyek ismét csak évődőn súrolják övéit. Oh, mit megadna egyetlen csókért, hogy megérezze azt, ami a férfiban tombol… Az érzéseket, a vágyat, a kívánást. Ám mire ez bekövetkezhetne, pillanatuk szertefoszlik, s a férfi ismét a lovakra fordítja tekintetét. Szinte lenyűgöző az a változás, ami újfent végbemegy benne. A nő nehezen leplezi csodálatát, ám mégis igyekszik minden érzelmet elrejteni arcáról.
- Köszönöm – biccent a segítségre, ám mielőtt felülne a szárnyasra, odalép hozzá kezét tartja, hogy megszagolhassa. Amikor fejével közelebb nyomul, megsimítja azt, ahogyan oldalát is, s odahajolva hozzá szinte némán suttog neki pár szót. Imádja az állatokat, nem is vitás, lovagolni pedig mindig is imádott, nem csoda hát, hogy tudja, miképp kezelje a fenséges teremtményt. Odalép Benedekhez, hogy elfogadja a felajánlott segítséget, s felkapaszkodjon a jószág hátára.
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2021. december 22. 16:02 | Link

Egy újabb erkélyjelenet, jaj nekem,
ám a szereplők változatlanok, kedvesem: Wass Abigél


- Nem vágynék Önre? Mire alapozza ezt a feltételezést, ha szabad kérdeznem?
Mert vágyok rá. Az a nagy helyzet, hogy, bár pontosan tudom, éppen abba a csapdába készülök belesétálni, amit olyan nagyon megpróbálok kikerülni. Nem akarok olyan feleséget, mint ő, nem akarok érezni a feleségem iránt. Azt akarom, hogy egy csendes, jól nevelt asszony legyen, tiszta előélettel, rajongóktól mentesen, aki odaadással neveli majd a gyermekeinket. Azonban elég egyetlen szikra, egyetlen sugallat, és én térdre ereszkedem előtte, sőt, mi több, képes lennék olyan fogadalmakat megtenni, és ami ijesztőbb, hogy betartani is, mely rám nem jellemző. Bármit, érte. Miért? Nem lenne szabad ebbe a végtelen és féktelen játékba belekezdenem, de egyetlen pillantása is elég ahhoz, hogy nyakig elvesszek, és engedjem, had merüljek lejebb.
- Ismeri a Mágus szőrös szíve című mesét? Bogár Bárd.
Nem tudom, hogy az úrikisasszonyoknak mesélték-e őket, nekünk igen. A kedvencem mindközül ez, Nyiszi Nyuszival kevésbé vagyok kibékülve, habár Bálint rajongásig szerette, míg a három testvér meséjét mind a ketten kellemesnek, de elcsépeltnek tartottuk mindig is. Arra, hogy nem vagyok kíváncsi, arcom kissé eltorzul az értetlenségtől, hiszen, ha nem volnék, nem kérdezném, és, bár anyám hevesen tiltakozik ezellen, én mégis áldásként élem meg ilyenkor, hogy dúsabb szőrzettel keretezett arc mellett döntöttem, hiszem a szőr oly sok mindent elfed. Ha most egészben látszana arcom, valószínűleg, még így az éjjelben is riasztó képet festenék felháborodott öltözetemmel.
- Nohát, szinte már úgy hangzik ez, mintha a rajongóm volna. De nem mondhatom, hogy valótlant állít, a gúzs is megvan, és a kártya is. A nők… egy bizonyos típusát kedvelem a gyengébbik nemnek. Magát.
Hát van ennél szebb és őszintébb bók? Nincs. Na jó, ez nem teljesen őszinte, mert azt a fajtát, ahova tartozik, de ugyanmár, éppen ezen a szép estén miért is akarnám megsérteni? Őt nagyon tudnám szeretni, jobban, mint az elképzelni lehetséges, és éppen ezért nem is kívánhatom meg őt. Sem őt, sem a csókját, sem teste melegét. Semmit, ami ő maga. Mert, ha egyszer elragad az ár, alámerülök, és vége. Elveszek. Elvesztem. Illata körbeleng, miközben mintha a kettőnk között húzódó távolság centikre csökkenne csupán. Tompulok, vágyódom, és hirtelen leszek egyben élénk is, le akarom nyűgözni, meg akarom hódítani. Ó én balga lélek, minő szerelembe estem?
- Tőrként. Melybe önként rohanok, és mely szívemben százszor is megfordul, de mely miatt halálom órájában boldog mosollyal hullok alá. A végzetemként.
Nem trófea és nem kincs, egyik sem a kettő közül. Valami egészen más, valami veszélyes, valami, amit akarok, amire vágyok. Érzem, és épp ezért húzódom el. Nem szabad, de oly jó. Nem kívánhatom meg. Nekem terveim vannak, elképzelt jövőképem, és összeomlana, átalakulna, és félek, előbb haláloznénk el, mint az eltervezve van. Nem tudom kényszeríteni magam, hogy ne kövessem tekintetemmel, és ahogy ott áll, ahogy hozzáér, ahogy rápillant, a gyengédsége ide teremtette. Szívem szerint leszaggatnám róla a kikent-kifent báli öltözéket, ez a gyászos feketét, kényelmes öltözetbe bújtatnám, színekbe. Csókolnám, szeretném, és álomképeim közepette azon kapom magam, hogy túl sokáig néztem, hogy mire előttem terem, rá is úgy nézek, mint akkor teszem, amikor hiszem, hogy nem lát. Gyengéden.
Közelebb lépek, ujjaimmal óvatosan fogok a vékony derékra, hogy aztán testalkatomat meghazudtolóan könnyedén emeljem a magasba, és helyezzem el az unikornis hátán. Nem lépek arrébb, felpillantva rá, idült mosollyal arcomon nyugtázom, hangosan kimondott gondolatom:
- Tökéletes.
Utoljára módosította:Ballay Benedek, 2021. december 22. 16:02
Hozzászólásai ebben a témában

Wass Abigél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 49
Írta: 2021. december 26. 02:45 | Link

Benedek
outfit | családi vacsora

- Túlságosan vad vagyok. Önnek olyan nő kell, aki nyugodt, türelmes és kitűnő abban, hogy szemet hunyjon kihágásai felett. Erre én teljes mértékben alkalmatlan vagyok - akár mondhatnánk azt is, hogy önmagát sérti meg ezen szavaival, ám a valóság messze áll ettől. Abigél nem válik rosszabb emberré azzal, hogy nem rendelkezik azon erényekkel, melyekkel más igen. Helyette kapott mást, talán jobbat, talán rosszabbat, de semmiképp sem lesz jelentéktelenebb. Ami azt illeti, többre értékeli a ravaszságot, a függetlenséget és az öntudatosságot, nem is beszélve arról, hogy az érvényesüléshez elengedhetetlen a manipuláció, legalábbis mai napság.
- Bevallom, nem is hallottam még róla - műveletlen lenne tán? Nem valószínű, egyszerűen csak neki másfajta tanmese jutott, sokkal hercegnősebb és sokkal bugyutább, amiket aztán a valóság kegyetlensége rendre szilánkokra tört. Ki hisz ma már Hamupipőkében vagy Csipkerózsikában? Sem hercegek fehér lovon, sem hercegnők csillogó ruhában nincsenek, a gonoszok pedig soha, de soha nem nyerik el méltó büntetésüket. - És mi tetszik bennem magának annyira? - szája széle apró, némiképp magabiztos mosolyba húzódik, s évődőn teszi fel kérdését. Oh, ha tudná, hogy mennyi minden vonzza és taszítja egyszerre, ha látná azt a tüzet, amelyet még önmaga előtt is tagad... Ki tudja, talán ezúttal a nő is érzi azt, amit kellene, ami tökéletes alapja lehetne egy mindent felperzselő szerelemnek, vágynak, házasságnak, azt azonban, amire most készül, nem teheti meg Ballay-val. Erkölcs? Kedvesség? Jóhiszem? Nem feltétlenül erényei a nőnek, mégis, ha erre gondol, hogy tönkreteszi és kisemmizi a férfit, meg kell rázza magát. Nem tenné meg. Vele nem.
- A végzete akarok lenni, Benedek. De nem most. Küzdjön meg értem - tekintetét a férfiéba fúrja, ajkai enyhén elnyílnak, a vágy járja át testét. Most és azonnal akarja magának Őt és a mindent, ám tartása sokkal erősebb annál, minthogy pár édes szónak higgyen. Szegény, reménytelenül dobbanó szíve hullik alá, s törik ripityára a tudattól, hogy az ő szerelmük sohasem teljesülhet be.
A lóhoz lépve finoman kezdi cirógatni, beszél hozzá, dédelgeti, becézi. Az állat jószerével megérzi a gyengédséget, mellyel felé fordulnak, s nem mutat kifogást az ellen, hogy a nő felüljön hátára. Anélkül sohasem érünk állathoz, hogy ezen a bemutatkozón túl ne esnénk, s mivel Abigél gyakorlott lovas - igaz nem szárnyaslovon -, elemi késztetés az, hogy az állat közelébe férkőzzön. Felülve rá finoman paskolja meg az unikornist, majd kihúzza magát: akárha nyeregbe született volna. Emberemlékezet óta nem dobta le magáról négylábú, s ami azt illeti, minden bizonnyal nem is ma fogja. Meghallva a férfi reakcióját, tekintete rárebben, s ezúttal az arcán ívelő mosoly se nem fennhéjázó, se nem magabiztos. Valami egészen más rejlik mögötte, valami megfejthetetlen, valami különleges, olyan ez, amit nem minden férfi tudhat magáénak. Mire ezt az információt feldolgozhatná, Abigél finoman elindul az unikornissal, hogy megtehessen vele pár kört. A lenyugvó nap fényében egészen éterinek hat, ahogy kecsesen, egyenes háttal, lengedező hajtincsekkel és a szabadság különös mámorával lovagol körbe. Az eddigi cserfes, kacér lány tovatűnik, s helyét egy kellemes, finom, törékeny nő veszi át, aki a rengeteg gondot levetve magáról végre valahára az, ami mindig is akart lenni. Szabad.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok