37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kolozsvári Gertrúd
Diák Eridon (H), Elemi mágus, Harmadikos diák


Erdőelvei bikfic
offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 113
Írta: 2021. május 29. 20:26 | Link

Villő
When I Am Older




Lehunyt szemei alatt is érezte az összes kis fűszál hajlását. Hajlongtak a gyönge szélben, és nyomorogtak mezítelen talpai alatt. Mégse, egyetlen kis négyzetméterén a kertnek nem találta a brosst. Azt a darabot, amelyet még anyja hordott vastag kötött kendőjét. Mindig azt mondta rá, hogy az egyetlen emléke a régi életéből. Emlékezteti, hogy miért ne bízzon az emberekben. És ez a kis tárgy volt az egyetlen hagyatéka Gertienek.
Lassan kezdtek lefolyni krokodilkönnyei orcáján, ahogy kezdte elveszíteni az utolsó kis reményszirmot is, hogy megtalálja az elveszett tárgyat. Mindenhol megnézte már, ahol csak járt, égen földön, természetben és házban egyaránt. Mégse lelte. És abban a pillanatban felmerült benne az a mérgező gondolat, mely a vénáját zöldre festette. Sötétebbre mint a borostyán levele.
Piros, kisírt szemekkel és felfújt arccal lépett be újra a házba, és fújtatva caplatott fel a lépcsőn, hogy testvérei szobájába betörjön. Elvették tőle. Az egyetlen emlékét. Előbb megfosztották szabadságától, és most már azt is befolyásolni akarják, mire gondolhat. Pedig ezt nem fogják megúszni.
Ahogy a folyosóra fordult, beleütközött egy testbe. Fel se fogta ki áll előtte, jelenleg mindegy volt, hogy a család közül kivel találja szembe magát. Mindenki bűnös volt. Sőt, együtt tervelték ki. - Elvütted! Minek küll az nektek? - kérdezte még mindig zokogva, eltorzult arccal. - Vissza akarom kapni! - követelődzött azonnal.
Hozzászólásai ebben a témában

She is a wild child
With a gypsy soul
That dances with the stars.
Kolozsvári Villő
INAKTÍV


#Veréb
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 37
Írta: 2021. május 30. 20:34 | Link

☙ G Ö R C S I ❧
✿❀✿


Hétvége! Merlinkére, nem győzöm áldani azt, aki kitalálta! Nincsenek unalmas órák, se házi feladat, se tanulnivaló - oké, az pont lenne, de kit érdekel, mikor, wait for it, hétvége van? Na ugye, ezt a logikát senki se kezdheti ki! És a legjobb, hogy itthon lehetek. Nagyon szeretem a kastélyt, de azért mégis más itthon, a szakadt szabadidőmben, chipsszel a hónom alatt, a telefonommal a kezemben, amin épp valami full kreténség megy, én pedig röhögök, miközben két pofára tömöm magamba a nasit. Oké, mondjuk ugyanezt csinálnám a suliban is, de nem ez a lényeg. Mert ez itthon van, az pedig a suliban lenne. Na. Tök egyértelmű.
Egy csöppet talán elvesztettem az időérzékemet ma. Az megvan, hogy valamikor még hajnalban, apu elment valamelyik tesóval, talán Ádámmal, ha tippelnem kéne, hogy friss gyógynövényeket szerezzenek be. Hívott engem is, de még Merlinke is forogna a sírjában, ha olyan korán kéne kelnie, pedig ő halott! Szóval én épp a másik oldalamra fordultam a legnagyobb békességben, mikor csukódhatott mögöttük az ajtó. Szabi is lefalcolt valamikor, az megvan, hogy akkor már besütött a nap a konyhába. Azt is csak azért tudom, mert bármerre moccantam, mindig kisütötte a szemem reggeli közben. Bulcsú valami ebédet emlegetett, mikor szintúgy távozott, így valószínűleg most délután lehet. Örs pedig kiment lovagolni, ez tisztán megvan, mert úgy ordítottam utána, hogy ne felejtse el lecsutakolni Kallipoét, mint a múltkor, különben tuti csótányokat pakolok az ágyába. Hmm... mintha valakit kihagytam volna a felsorolásból...
Hangosan nyögök fel, ahogy ledózerolnak. A nasizacsi kicsúszik a hónom alól az ütközés következtében, én pedig olyan drámaian nyúlok utána, mint a filmek lassított felvételeiben szokás; sikertelenül. Nagyot sóhajtva, lebiggyesztett ajkakkal fordulok meg és már épp tervezem a frenetikus lecseszős monológomat, de szemmagasságban nem látok senkit, szóval... szépen lefelé vezetem a tekintetem, hogy az találkozhasson egy dühös kis répamanóval. Ó, tényleg, Görcsi is itthon van.
- Hé-ha-hóóóó, mi lenne, ha vennél egy mééély lélegzetet? Nézd csak, így - és ezzel mutatom is, jó hangosan veszek levegőt, csak úgy szétfeszíti a mellkasom, majd kifújom és lehajolok hozzá, immár igencsak aggódó tekintettel. Sose voltam nagytesó, tök új ez a szerep és jobban akarom csinálni, mint a bátyáim. - Mi lenne, ha elmondanád, hogy miről van szó? Bármi is legyen, segítek neked, jó? - kedvesen elmosolyodom, majd nyúlnék az arcához, hogy letöröljem a könnyeket, de még időben realizálom, hogy csupa ragacs az ujjam, szóval még időben megállok. Azt is megállom, hogy lenyaljam, mert a pedig nem illene a helyzet komolyságához. És én komoly nagytesó vagyok most!
Hozzászólásai ebben a témában
Kolozsvári Gertrúd
Diák Eridon (H), Elemi mágus, Harmadikos diák


Erdőelvei bikfic
offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 113
Írta: 2021. június 4. 23:06 | Link

Villő
When I Am Older




Úgy fújtatott dühében, mint a szarvasmarhák legelés közben. Felfújta pofiját, mintha csak attól nagyobbnak és erősebbnek tűnne, pedig a könnyek, melyek vörösre festették az egész lánykát, rendületlenül bizonyították az ellenkezőjét. Szemei csillogtak a fájdalomtól, és a szitkozástól, amelyet Villő felé magyarázott. Ha megtanulta volna a roma praktikákat, talán még el is átkozta volna ott rögtön az unokatestvérét, de így szerencsére kénytelen volt szimplán csak hallgatni rá. Kinyitotta száját, és ha lehet még pufibbra fújta orcáit, mintha csak egy kis mókus lenne, aztán szaggatottan, prüszkölve engedte ki a levegőt. Pont úgy, mint egy helikopter.
- Elvüttétek! - jelentette ki azonnal a kicsi lány, és karba fonta karjait a mellkasa előtt, és lebiggyesztette ajkait. Fejét lefele tartotta, és onnan nézett fel mérgesen Villőre. Képtelenség volt komolyan venni ilyenkor, anyukája is sokszor kinevette ezért régebben, de ez volt mindenkor a taktikája, hogy kinyilatkoztassa mérgét. - Anya brossa. Az ügyetlen dolgom. És elvüttétek - ismételgette a szót folyamatosan, mintha nem is lehetett volna ez másképp. Hogy is lehetett volna? Hiszen senki más nem lakott abban a házban, ő pedig mindig nagyon-nagyon vigyázott rá. Kis tetőtéri szobácskájában, amelyet a családnak úgy kellett gyorsan kitakarítani számára, állandó helye volt a kis emléktárgynak.
- Nálad van és én mügkeresem - tolta arrébb a lányt, hogy elmenjen mellette, és berontson első unokatestvérének szobájába. Természetesen fogalma sem volt róla, hogy mégis hol kezdhetné a kutatást, így megállt az ismeretlen tér közepén, és onnan próbálta felmérni a helyzetet. Sose volt gondja azzal, hogy megoldja a problémáit, hiszen az ereje mindig segített neki, mikor valamit nem talált. Azonban ebben a mű tárgyakkal tarkított térben egyszerűen megszűnt a kapcsolata a külvilággal.
- Sügítesz? - nézett vissza a szőkére kiskutyaszemekkel.
Hozzászólásai ebben a témában

She is a wild child
With a gypsy soul
That dances with the stars.
Kolozsvári Villő
INAKTÍV


#Veréb
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 37
Írta: 2021. június 25. 16:59 | Link

☙ G Ö R C S I ❧
✿❀✿


Jól van Veréb, itt van a nagy alkalom! Nem ronthatod el már az elején! Most te vagy a nagytesó, a példakép, az ász! Helyt kell állnod, az összes valaha született nagytesóért! Na nem a bátyáimért, szerintem ők elég gányul űzték ezt a szerepet. Szóval korrigálnék; az összes normális nagytesóért! Bizonyítani fogok, hogy nekem sokkal jobban megy, mint nekik valaha. Így is van! Én leszek a hős Görcsi szemében. Egy igazi, hús-vér szuperhíró. Anyát megkérem majd, hogy varrjon egy köpenyt is nekem, mert természetesen minden jóravaló hősnek van egy. Ilyen komolyan talán sose vettem még semmit, mint most ezt. A szakadt cuccomban, a fejem búbjára rakott fészekkel és a ragacsos mancsommal - mondjuk tuti az arcom is olyan, de az részletkérdés - mondjuk kétlem, hogy komolyan lehetne venni, de a maszatok mögött rejtőző elhatározással a képemen, már simán! Mondjuk... kedvelném, ha Görcsi nem nehezítené meg a dolgomat. Mégis hogy a fészkes fenébe lehet ilyen képet vágni?! Édes Merlinke, így hogyan maradhatnék komoly!? Ez nehezebb lesz, mint gondoltam...
Kékjeim függesztem arcára, közben összeszorítom a szám és nyelem vissza erőnek erejével a kirobbani kívánkozó nevetésem. Szám sarka meg-megrándul közben, körmeim vájom tenyerembe, hogy hátha a tompa feszülés enyhít az ingeren. Eskü, egész sokáig be is válik, gondolatban a vállaim is veregetem már, erre... erre prüszköl. Pontosan úgy csinál, mint ahogy Kalliopé szokott, mikor megállás nélkül dumálok neki. Ennyi volt. Végem. Összeszorított szájjal horkantgatok, de végül utat kell engednem a röhögésnek. Hasamra szorított kézzel, előre görnyedve visítok és röfögök, konkrétan visszhangzik tőlem a folyosó.
- Bocsi! Eskü abbahagyom! - emelem mentegetőzve magam elé a kezem, mert tényleg félek, hogy még meg talál verni. Sípolva szedem a levegőt és pillantok rá, de ahogy meglátom a pukkancs képét, kénytelen vagyok az alsó ajkamba harapni. Most már tényleg gáz lenne, ha másodjára is kinevetném szegényt. De tejóég, hogy lehet valaki ennyire cuki, miközben eszi a pulykaméreg?!
- Na, fú, oké. Szóval! Anyukád brossa? Biztos vagy benne, hogy eltűnt? Nem lehet, hogy csak máshová tetted? - jól van Veréb, gratulálok, mintha te nem utálnád ezeket a kérdéseket. Mondjuk tény, hogy én sose találok semmit és persze mindig anyáéknak van igaza, mert sose rakom a cuccaim kétszer ugyanoda. Lehet, hogy családi vonás.
Botladozva állok odébb és pislákolok a kis répamanó után. Végülis egészen nyugodtan, ami az enyém, az az övé is, nyugodtan megkémlelheti a porcicákat az ágyam alatt ám. Kétlem, hogy ezzel előrébb lennénk, de már nem rontok azzal a saját helyzetemen, hogy ezt szóvá is teszem. Még simán megnyerhetem ezt, ha megtalálom! Még lehetek hős!
- Persze, segítek - mondom már sokkal lágyabb mosollyal és indulok meg mögötte. Kékjeim az ujjaimra vándorolnak és elhúzott szájjal törlöm végül a nadrágomba őket. Miért is húznám azzal az időt, hogy tegyek plusz két lépést a fürdőig? Így legalább már tényleg úgy nézek ki, mint egy homeless.
- Figyuka, amúgy elmondod nekem, hogy pontosan hogy is néz ki? Tudod, hogy mekkora, milye alakú, milyen színű... - tuti láttam már, de szégyen szemre nem emlékszem. Mondjuk ezt tényleg bánom, mert hát... ezt egy nagytesónak mégis csak tudni kéne, nem?
Hozzászólásai ebben a témában
Kolozsvári Gertrúd
Diák Eridon (H), Elemi mágus, Harmadikos diák


Erdőelvei bikfic
offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 113
Írta: 2021. július 19. 23:37 | Link

Villő
When I Am Older




Ha nem lett volna már alapjáraton eléggé dühös, akkor a Villőből áradó felhőtlen jókedv, illetve az ahhoz tartozó hanghatás biztossá tette, hogy Gertie az öt perccel azelőttitől is mérgesebb lett.
- Nü nüvess - nyavalygott, mint egy kismacska mikor az anyja mosdatni kezdi. Hát nem látja az unokatesója, hogy mégis milyen fontos ügyről van szó? Könnyei újfent potyogni kezdtek, de már maga sem volt biztos benne, hogy a csalódottság teszi, a méreg vagy a szomorúság. Annyi érzelem kavargott abban a kicsi testben, hogy valahol muszáj volt kijönnie.
Fújtatott egyet a kérdés hallatán. - Sose tüszöm máshova. Nüm vagyok csökött - mérgelődött, mintha csak a Morgótól tanulta volna. Pedig akkor látta azt a mesét is először, mikor ide kerülve Villő elkezdte mutogatni neki a dobozban. Csoda egy masina volt az. Azonban úgy tűnt, most egyszerűen semmi hasznát nem veszi a lánynak. Csak az útjában volt. Vagy lehet éppen rejtegette a brossát. Akárhogy is legyen, nem olyan fából faragták, hogy könnyen feladja. Arrébb tolta a lányt, és a szoba közepén megállva nézett körbe-körbe, mintha ennyitől megtalálná a becses ékszert.
- Hát... úgy pont ükkora - mutatta meg a kislány a két kezét összecsukva, mert hát pontosan belefér a markába, ha olyan kúp alakban tartotta. Elég nagy volt, és főleg súlyos, ha őt kérdezik, ám egy átlagos felnőtt számára szinte semmi volt. - Piros münta van bünne. Olyan münt ügy alma ami a fán türem - magyarázta szaggatottan, ahogy kereste a szavakat. Sokszor megnézte magának az alakját, pontosan tudta milyen érintése van a fémnek, de sose kellett még leírnia. Megmutatta és ott volt.
- Próbáltam mügkeresni. A fűben. De ott nüncs - vont vállat a lányka. Már sokkal kevésbé tűnt ellenségesnek, bár szeme folyamatosan a körülöttük lévő tárgyakra esett, mintha még mindig Villőt gyanúsítaná a lopással.
Hozzászólásai ebben a témában

She is a wild child
With a gypsy soul
That dances with the stars.
Kolozsvári Villő
INAKTÍV


#Veréb
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 37
Írta: 2021. július 31. 20:27 | Link

☙ G Ö R C S I ❧
✿❀✿


Görcsi simán lehetne egy édes kis plüssbaba. Tudod, az, amelyik hangokat is ad ki. Ilyen akcentussal világsiker lenne, minden kisgyerek őrá vágyna, sőt, a nagyok is. Legszívesebben így is agyon nyönyörgetném a kis répafejét, bár azt kötve hiszem, hogy ő díjjazná az efféle törődést, pláne tőlem. Valószínűleg még nagyobbra fújná fel az arcát, én pedig még jobban nevetnék szegényen. Mondjuk bárhonnan nézem, ez egy win-win szituáció lenne, hisz tuti, hogy nem most először adja elő ezt a műsorszámot. Sok éves gyakorlás állhat már mögötte. Mondjuk az tény, hogy nem mertem még a múltjáról faggatni. A hideg is kiráz és kellemetlen érzés kezd a mellkasomban burjánzani, ha csak a halott nagynénémre gondolok. Merlinke a tanúm, brutálisan sajnálom őt, a kis életmágust, az unokahúgomat, akinek ilyen korán el kellett engednie az édesanyját. Szóval, mint felelősségteljes és a legfontosabb; komoly nagytesó, bizony megtalálom neki a brossát. Sherlock Holmes is elbújhat majd mögöttem, annyira profi leszek!
- Nem mondtam, hogy az vagy. Figyuka, én pölö sose találom a cuccaim. A pálcámat volt, hogy már Kalliopé szénája között találtam meg. Nem is beszélve a telefonomról. Tudod, mutattam, az a tégla alakú csodakütyü. Na, azt mindig képes vagyok elhagyni, holott állandóan a kezemben van. Ne kérdezd, én se tudom hogyan - tárom szét immár kevésbé maszatos mancsaim, egy lemondó sóhajjal és fejcsóválással társítva. Mondjuk abban is biztos vagyok, hogy nem akarta megkérdezni, hogy hogyan viszem véghez ezeket a frenetikus bűvésztrükköket, de mindegy, attól én még előszeretettel jártatom a szám. Kékjeim a kis répafejére siklanak, figyelem, ahogy ő figyeli a szobám és visszafojtom a mosolyom. Egyszerűen képtelen vagyok betelni vele.
- A lényeg, hogy ne aggódj, ha eddig én megtaláltam a hihetetlen helyeken hagyott holmijaim, akkor a brossodat seperc alatt megtaláljuk - biztosítom mosolyogva és visszafogom, hogy szóvá tegyem a tényt, hogy mennyire eszméletlenül király módon alliteráltam. Gondolatban megveregetem a vállam, aztán Görcsi örömére belevetem magam, hogy szétszedjem a szobám, holott tudom, hogy nem lesz itt a kis ékszer.
- Szóval akkora és piros, minden világos. Ne fogd vissza magad, a rendes nyomozók alaposan átkutatják a tett helyszínét. Ha nincs itt, akkor kinek a szobáját túrjuk át ezután? Örsét? Szabiét? Úúú, legyen inkább Ádám, ő biztos nagyon fogja értékelni a kuplerájt - vigyorgok szélesen, miközben az egyik fiókomat kihúzva dobálni kezdem a ruháim. Meg se próbálom elrejteni Görcsi elől, hogy mennyire élvezem, hogy a segítségére sietve kelthetek káoszt. EL Oh El, hát nem alliterálok megint?
- Szóval, Görcsi... - aha, itt kéne valami tök okosat mondani, vagy kérdezni. De átgondoltam, mielőtt megszólaltam? Persze, hogy nem. Inkább a szekrényajtót kinyitva kezdem kidobálni a ruháim maradékát, míg járatom az agyam. - ...szóval... mesélsz nekem addig Erdélyről? - ezaz VVeréb, tök jól csinálod. Szépen, lassan, lépésről lépésre.
Utoljára módosította:Kolozsvári Villő, 2021. augusztus 17. 17:06
Hozzászólásai ebben a témában
Kolozsvári Gertrúd
Diák Eridon (H), Elemi mágus, Harmadikos diák


Erdőelvei bikfic
offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 113
Írta: 2021. augusztus 8. 20:12 | Link

Villő
When I Am Older




Szája megmoccant a hallottak alapján, mintha már-már egy kis mosolyféle kezdett volna el alakulni. - Akkor te csököttebb vagy münt én! - És hopp, tessék-lássék ott is volt az a huncut kis mosoly a lányka szája szélén. Mintha csak pálcaintésre varázsolták volna oda. Mert igazából ő nem akart Villővel rosszba lenni, sőt. Ő volt a kedvence a hangos család összes tagja közül. Csak hogy ugyebár ilyen esetekben mint az övé a barátság teljesen másodlagos dolog.
Lassan ő is rakodni kezdett, bár csak nagyon óvatoskodva. Még mindig nem tudta, hogy melyik tárggyal kell vigyáznia, mit nem szabad vízbe tennie, és mi törhet el egy pillanat alatt, ha nem figyel. Szóval fél szemmel sandított Villőre, meg az ő tornádó mozdulataira, miközben saját maga egyesével pakolgatta a bizgentyűket.
- Én nüm azért csünálom, hogy nekik rossz legyün - csodálkozott Gertie a feltételezésen, és még a pakolásba is megállt egy pillanatra. Sérti a becsületét az ilyesmi, pedig ő tényleg igyekezett, hogy a család ne érezze, hogy ott van. Csak azt úgy nehéz, ha az ember még az angol wc-t se tanulta meg használni.
- Tudod anyámmal az erdűben éltünk. Távol a társadalumtól, mert félt tüle. Volt egy öreg néni, ő hozütt nekünk mündenfélét, amüt nem tudtunk kitermülni. De én nüm szerettüm a szép ruhákat. Nüm mehettüm benne fára - magyarázott egyszerűen Gertie, de már aligha figyelt arra, hogy mit pakolgat. Sokkal inkább belefeledkezett az emlékekbe. Olyannyira vágyott vissza már, hogy azt képtelen lett volna elmondani. - Ott jobbün érüztem a mágiát. Mágiküs hely - mosolyodott el a szó kettősségén.Legszívesebben inkább megmutatta volna kis birodalmát. Onnan, távolról Villő nem láthatta az égbe nyúló fákat, nem hallhatta a patak csalogató morajlását, és nem érezhette ezeregy gyógynövény virágának illatát. Ebben a házban csak emberi kéz munkálkodott. Semmi természetes nem volt benne.

Hozzászólásai ebben a témában

She is a wild child
With a gypsy soul
That dances with the stars.
Kolozsvári Villő
INAKTÍV


#Veréb
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 37
Írta: 2021. augusztus 17. 18:33 | Link

☙ G Ö R C S I ❧
✿❀✿


Pislák-pislák. Úgy bámulok Görcsire, mint aki legalább nem látott még embert. Egy vörös hajú kis manót, felfújt képpel, aki épp most csököttözött le. Egyáltalán ismernie kéne ezt a szót egyáltalán 11 évesen? Könyörgöm, egy erdőben élt, mint Maugli, erre azt mondja nekem, hogy csökött vagyok. Pislák-pislák. Úgy robban ki belőlem a nevetés, hogy csoda, hogy nem omlik ránk az egész ház, de a falak legalább rendesen beleremegnek, remélem. Röfögök, úgy veszem a levegőt, mint egy rozmár és a már földre dobált ruhakupacra dőlök, a hasam fogva. Eskü, oltári forma ez a lány és a büszkeség csak úgy árad szét bennem, hogy az én unokatesóm répafej. Kívánhatnék nála jobbat?
- Telitalálat! - bökök rá vigyorogva, mikor már kapok valamennyire levegőt. A könnyeimet törölgetem le maszatos arcomról, amivel csak jobban szétkenem a chipsről az arcomra tapadt füszerezést. Lassan beszökkenhetnék én a zacsiba, mint egy nagy darab cheetos. Mondjuk, ha Görcsi beterít a répavörös hajával, a színem is pont passzolni fog hozzá.
- Hajh - sóhajtok, ahogy teletöltöm levegővel a tüdőm, majd az oldalamra támasztott kézzel ülök fel és nézek szét a háborús övezetté lett szobámban. El kell ismernem, remek munkát végeztem. Tuti anya is ugyanígy értékelné, ha most itthon lenne. Mondjuk abba még nem gondoltam bele, hogy nekem is kell majd eltakarítanom ezután. Nem mintha engem zavarna a kupi, de nincs kedvem apa zsörtölődését hallgatni, már megint, hogy eddig váltig állította, hogy egy lánya van, nem malaca.
- Ha elég időt töltesz velük, hidd el nekem, hogy mindig azt fogod lesni, hol törhetsz borsot az orruk alá. Merlinke a tanúm, tizenöt év tapasztalattal a hátam mögött, ezt magabiztosan állíthatom. Szóval, legalább az én szórakozásomra válassz egy szobát. Mondjuk Ádiét. Ha meglátod majd az arcát, mindent megértesz - vigyorogva bólogatok, miközben felállok és ismét körbepillantok. - Szerintem abban egyetérthetünk, hogy én ártatlan vagyok. A szobámat engedelmeddel, felmentem a tetthely gyanúja alól - serényen bólogatok, miközben úgy teszek, mint aki épp beleszív a kezében lévő pipába. Nagyon élem ám a szerepemet.
- Merlinkére Görcsi, a szívemből szólsz, eskü! Én is utálom azokat a flancos ruhákat, nem lehet bennük csinálni semmit. Anya meg sápítozik állandóan, mikor feldobom a lábam az asztalra és kilátszik a bugyim. Hát mindig mondom neki, hogy nem akarom felvenni, de foglalkozik vele? Mondjuk szegényt sajnálom, hogy ebben olyan vagy, mint én, veled se élheti majd ki ezeket a lányos dolgokat - mondom vigyorogva, szinte levegőt is elfelejtek venni, miközben kiterelem a pöttömöt a szobámból és elindulok a választott tesóé felé.
- Hát… megpróbálhatom meggyőzni apát, hogy nyáron menjünk ki nyaralni oda, ha… nem lenne rossz neked újra ott lenni... - mondom óvatosan, a szám szélét rágcsálva, folyamatosan Görcsi arcára sandítva. Nagyon szívesen megnézném az erdőt, ahol ő élt, de nem akkor, ha az fájdalmat okoz neki. - Viszont figyuka, mit szólnál hozzá, hogyha megtaláljuk a brossod, kimennénk ide a Farkaserdőbe? Kilovagolhatnánk Kalliopén -  vetem fel mosolyogva életem ötletét. Hát milyen jó problémamegoldó vagyok már!
Hozzászólásai ebben a témában
Kolozsvári Gertrúd
Diák Eridon (H), Elemi mágus, Harmadikos diák


Erdőelvei bikfic
offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 113
Írta: 2021. augusztus 31. 20:00 | Link

Villő
When I Am Older




Unokatesójával együtt nevetgélt gyerekes hangján. Legtöbbször nem is hallani tőle ilyesfajta gyöngyöző kacagást, legalábbis azóta nem, hogy kiszakították az otthonából. Mégis most Villő mellett annyira otthonosan és biztonságosan érezte magát, hogy vele együtt mosolygott a viccén.
- Együtértök - bólintott Gertie is a kijelentésre, és furcsán nézett Villőre a mozdulat miatt. Vajon mit akart az szimbolizálni? Hogy meg van tisztítva a hely? Hát jó, akkor ő is utána csinálja, ezen ne múljon. Kezét ügyetlenül a levegőbe helyezte, és a nagylányra sandítva igyekezett a leghitelesebben utánozni a mozdulatokat.
- Akkor legyün Ádi szobája - bólintott rá a vöröske is, és anélkül indult el a másik hely felé, hogy egyáltalán eszébe jutott volna olyasmi, mint rendrakás. Az a gyengéknek való, akik gyorsan feladják a kutatást. Őt pedig kemény fából faragták.
- Nagyün szerütném. Gyakorülhatnánk ütt a mágiánk. Sok ütt a barátüm, akiket amiatt ismürtem müg - magyarázott, miközben benyitott a másik hálószobába. Na ott aztán végleg nem tudta mihez nyúljon először. Hiszen Villőhöz be szokott járni, főleg esténként ha nem érzi komfortosan magát abba a sötét sarokban. De ez a hely olyan... más volt. Nem hasonlított a lakás többi részéhez. - Ez együltalán nem zakota münt a te szübád - csodálkozott a kislány ámulattam az arcán. Minden annyira peckesen rendbe volt, hogy még az ő érzékszervei is eltompultak mellette. - Ez nüm tütszik - ráncolta össze szemöldökét, és száját összepréselve mozgatni kezdte, mint aki éppen egy magocskát rágcsál.
- Rendbün, de csük ha mügtaláltuk - egyezkedett Gertie komolyan nézve unokatesójára, majd minden további nélkül megfogta Ádi matracát, és kiemelte a helyéről. Felkuncogott, és büszkén nézett Villőre, hogy na ehhez vajon mit szól. Igazából az lett volna a terve, hogy megkapja az egészet, csak túl nehéznek minősült az ágytartozék.
Hozzászólásai ebben a témában

She is a wild child
With a gypsy soul
That dances with the stars.

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok