A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=694507#post694507][b]Nemes L. Izabella - 2017.08.06. 18:29[/b][/url]

Abban a pillanatban, hogy konkrétan a férfi nyakába vetem magam mielőtt bármi történhetne, mindenki megőrül. Szinte hallom, ahogy a fiatalabb levitás felsikkant a széken és valószínűleg fel is áll onnan, hallom a fényképezőgépek csattogását és a pennák sercegését, és még ha nyitva lenne a szemem, talán azt is látnám, hogy az ajtóból elindul felénk két nagy termetű biztonságis. Én komolyan nem értem miért kell mindegyik biztonsági őrnek ekkorának lenni, egy kisebb is simán le tudna szedni róla, de biztos. Mielőtt még erőszakhoz folyamodnának, elengedem Yarista nyakát és hátrébb lépek, a két férfi pedig csak akkor áll meg, mikor kapok két puszit is az arcomra. Akaratlanul is elpirulok, ami csak fokozódik, mikor a kviddicses eltűri az egyik tincsem. Szinte ismét hallom Sári sikolyát magam mögül. Reagálni viszont már nincs időm, mert közben odaérnek hozzánk a többiek is, nekem meg muszáj visszalépnem, ha nem akarom, hogy rám lépjenek. Egészen Sáriig hátrálok, aki izgatottan bámul Yaristára és az őt körülvevő tömegre, mintha még mindig nem hinné el, hogy tényleg itt van és láthatja. Biztatóan veregetem meg a vállát, majd elfoglalom eredeti pozíciómat a falnál és míg várom, hogy elkezdődjön valami, ismét előveszem a telefonom, hogy írjak Norbinak.
Yarista beszédét érdeklődve hallgatom a falat támasztva, néha rápillantok a mellettem ülő levitásra, hogy megnézzem azért nem ájult-e még el a sztár láttán. Nem nagyon tudok vele együttérezni, tekintve, hogy Yarral háztársak voltunk és még szerenádoztunk is neki. Nehezemre esik úgy kezelni, mint egy igazi sztárt, mert attól függetlenül, hogy nagyon jól játszik és megérdemli a helyét a csapatban, nekem mindig is a levitás srác marad, aki Alex mellett állt értetlen fejjel, de nyilvánvalóan élvezve a helyzetet - és a dalt. De egyébként jó, hogy kaptunk tőle jegyeket, úgysem láttam még élőben játszani. Aztán ahogy véget ér a beszéde és odasiet hozzá az első pár ember, ismét csak előveszem a telefonom. Nem akarok én senkit megfosztani a lehetőségtől, hogy exkluzív interjút készítsenek vele és nem is sietek sehova, úgyhogy szépen megvárom, míg öt percig nem akar valaki a nyakába vetődni és mellélépdelek.
- Szép meccs volt, gratulálok - rámosolygok és összefonom magam előtt a karjaimat, mire majdhogy látni vélem, ahogy a két biztonsági megkönnyebbülten fellélegzik. Szerintem azt hitték megint megkísérelem megfojtani a kviddicsest. - Köszönjük a jegyeket egyébként, máskor is küldhetnél még. Mesélj valamit, kikkel játszotok legközelebb? - szinte azonnal témát is váltok, de egyelőre még fogalmam sincs, hogy miről kéne beszélgetnem vele - a kviddicsen kívül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=695672#post695672][b]Czettner R. Luca - 2017.08.10. 17:23[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=695770#post695770][b]Annelie Freya Merkovszky - 2017.08.11. 10:52[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=695784#post695784][b]Ombozi Noel - 2017.08.11. 14:39[/b][/url]

A Romániai rezervátum

Az emeletre betűző Nap első fényeire alig bírja kinyitni a szemét. Álmosan hunyorog rá Annelie-re, és az arcába omló barna tincseket oldalra fogva mosolyodik el. A fenébe is, a mai reggel ennél szebb már nem is lehetne! Igaz, hogy arról volt szó, hogy hagynak maguknak időt újra megismerni egymást, de elhatározások és késő éjszakákba nyúló beszélgetések ide vagy oda, hamar ott kötöttek ki, ahol minden elkezdődött. Újra.
- Kár, hogy csak egy napra megyünk – jegyzi meg már öltözködés közben, és kékalapon fehér pöttyös ingjét gombolva fordítja arcát a nő felé. Vonásai ismerősek lehetnek, egy kicsit komolyak, egy kicsit játékosak, ahogy a másikat fürkészik, de az izgalom, ami az egész testében zsong, minden rezdülését áthatja. Már alig várja, hogy elinduljanak, hogy találkozzon Tamássy úrral, a rezervátum régen látott igazgatójával, és bemutassa neki Anneliet. Szája szegletében mosoly bujkál, és bár szeretné újra meg újra kimondani, hogy az ő sárkánylánya a világ legcsodálatosabb nője, ezúttal nem teszi. Az elmúlt napok tükrében az már igazán túlzás lenne... és ki tudja, még a végén elbízná magát az elnök kisasszony, arra pedig nincs semmi szükség.
- Azt hittem, én vezetlek körbe téged, nem te engem - feleli meglepetten, mikor már a Rezervátumban sétálnak, majd lelassítván megállásra készteti Anneliet is. Míg szeme az övét kutatja, addig összekulcsolt ujjaikat arca elé emeli, és apró puszikkal borítja be a lány kézfejét. A zöldekből visszafojtott kíváncsiság és egyre növekvő izgalom néz vissza, de a fiatalemberben égő tűz nemcsak a titoknak, sokkal inkább a nőnek szól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=695791#post695791][b]Annelie Freya Merkovszky - 2017.08.11. 15:16[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=695927#post695927][b]Arlen Leon Loveguard - 2017.08.12. 15:07[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=695941#post695941][b]Brandon Norrey - 2017.08.12. 16:02[/b][/url]

Bár két éve kezdtem a fesztiválozást rendszeresen űzni, azt kell mondjam, egész jól belerázódtam. Az ember minden nap szürreális, nem mindennapi személiségekkel és helyzetekkel találja szemben magát, mint a Marionak és Luiginek öltözött olasz páros, akik hajnalig pörögnek az egyik brit indie gyöngyszemeket felsorakoztató sátorban. Vagy mondjuk ott van a tény, hogy a napok múltával egyre kevesebb ruhát lehet látni az embereken. Ennek az íratlan törvénynek eleget téve amikor ma felvettem a "nagymama kanapéja" mintás ingemet, egy pálcaintéssel megszabadítottam az alsó felétől, hogy a kánikulához illeszkedve kevesebb bőrfelületet takarjon. A kizárólag félig lebarnult felsőtesttel meg majd máskor foglalkozunk, most van jobb elfoglaltságom is. Egy kis palack vízzel szlalomozok a jurtákhoz hasonlatos sátrak között, esernyőkből eszkábált lámpások és színes szalagok között botladozok, hogy a tegnap felfedezett tisztásra érjek. A pázsiton apró körökben elhelyezkedve idegenek lehunyt pillákon keresztül  furábbnál furább formákat pöfékeltek a makulátlan égre.
Valamit éreztem, mintha az ismeretlen arcok tömegéből egy-egy gesztus, egy mozdulat ismerős lett volna, egy mosoly, egy grimasz, egy halk nevetés. Csak pár kört kell lerónom a szedett-vedett csapatok között, hogy megtaláljam az arcot, akiről egy poszter is húzódik az ágyam fölött.
- Elnézést, izé, bocsi - guggolok le mellé rákvörösen, amit a napok alatt szerzett leégésem is felerősít Mit sem törődve a mellette fekvő lánnyal, bámulom a férfit, s igyekszem figyelmen kívül hagyni, hogy a szöszi ugyanolyan pólót, ugyanolyan fazonban hord, mint én - Nem akarlak zavarni a chillben, de kaphatnék egy autogrammot?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=695956#post695956][b]Arlen Leon Loveguard - 2017.08.12. 16:59[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=696120#post696120][b]Ombozi Noel - 2017.08.13. 17:56[/b][/url]

Szívem
A Romániai rezervátum

Igazán bele sem mer gondolni abba, hogy milyen meglepetés várhatja itt, a világ közepén, Európa egyik, ha nem legszebb Sárkányrezervátumában. Ráadásul, tényleg úgy készült, hogy ő fogja körbevezetni a lányt, hogy sorban megmutatja neki a kedvenc helyeit, a barlangot és a kilátót, hogy elmennek a keltetőbe és a még alig párnapos bestiafiókákhoz, és hogy míg bejárják a rezervátum minden négyzetméterét, addig itteni történeteket mesél, és beavatja a barnát olyan pletykákba, amiket ittléte alatt hallott a dolgozókról. Erre, mint ahogy azt a jelen állás is mutatja, ő az, akit turistaként vezetnek. Nem is érti honnan ered az a mély, ösztönös otthonérzet, ami Annelie-ből sugárzik. Nem érti, de odáig van érte.
- Ühmmm... - feje hátrabicsaklik a nő csókjától, majd rekedtes, doromboló hangot hallatva csukódnak le szemei. Hirtelen már egyáltalán nem érdekli a szülinapja, csak az, hogy ismét hozzáérhessen a másikhoz, és ismét a magáénak érezze őt. A lelki szemei előtt felelevenedő reggeli emlékekre elnyújtva bólint, majd oldalra billenő fejjel, hümmögve kinyitja zöldjeit. Annelie-nek persze addigra már hűlt helye van, csak az illatát hagyja maga mögött meg a Noelben - direkt - felébresztett vágyat. A legszebb az egészben az, hogy a barnaság pontosan tudja, mit váltott ki a férfiból, és hogy elkalandozott gondolatait nem egészen egyszerű visszaterelni a nyugodt, hegyek között túrázós mederbe. A kislányból nő lett, ezt már nem lehet nem észrevenni. - Hé!
Hitetlen vigyorral néz a pimaszul hátrapillogó lány után, majd fejét csóválva iramodik utána, hogy mikor beéri, a kelleténél erősebben csípjen a fenekébe, és közben jó hangosat cuppantson a nyakába.
- Ha így folytatod, egyszer még nagyon csúnyán megjárod - ígéri, aztán a lány keze után nyúl, hogy a karámokhoz már kéz a kézben érjenek. A fiatalember annak ellenére, hogy tudja hol vannak, nem kérdez semmit, csak tőle szokatlan engedelmességgel sétál Annelie mellett, és várja a megfelelő pillanatot. Az ő megfelelő pillanatát, ami majd a sajátja is lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=696309#post696309][b]Yarista Palarn - 2017.08.15. 09:52[/b][/url]

Egészen jól sikerül az egész, a beszédem is fogadtatásra talál, persze miért is ne találna. Grósz Anna várakozásomat felülmúlva odajön egy kézfogásra, meg egy vállveregetésre, majd az ajándékaival távozik. Lehet, hogy a következő kukában landol, de mégis megadja a módját, nem akar felesleges konfliktust a rajongókkal. Ez rendes tőle, mert nem igazán örülnék, ha javast kéne hívni bárki miatt. Szóval a meccs képei kivetítődnek és Henry Joss, a híres kommentátor elemzi a stratégiát. Ha nagyon megnézem egészen sok szerencsénk is volt, de nem akárkikkel játszottunk. Körbepillantva keresem a szemeimmel Izát, aki az egyik sarokba telefonozik, egy nagyon pironkodó leánbyzó társaságában. Lehet, hogy az egyik barátnője, de nem emlékszem rá, lehet, hogy valami új leányzó. Végül is rég eljöttem onnan, és Iza még legalább 3 évet volt ott, vagy még ott is van, ki tudja? Majd megkérdezem tőle alkalomadtán. Eszek én is pár falatot, és amikor már elfogyott az aláírnivaló, meg mindenféle, akkor jön oda hozzám újból Iza.
- Köszi szépen – vigyorogva bólintok a két biztonságinak, akik láthatóan ki voltak készülve Iza partizánakciója miatt. Nem baj, nem tudhatták, hogy jó barátról van szó. Nem olvasták még a könyvemet? Hát szép!
- Fogok küldeni, és szoktam is. Bár akkor nem személyre szólóan, csak az iskolának – az, hogy ő nem kapott, már nem az én kompetenciám eldönteni, sajnos. Pedig jobban örülnék egy-egy régi arcnak, úgyse nagyon találkozom senkivel, akiket ismertem. De most legalább két ember is itt van, és így nagyon jól vagyok.
- A boszikkal – utalok a Holyhead Harpies-ra, akikben csak boszorkányok szerepelhetnek. Bár a nőket tisztelni kell, nagyon kemény csajok a Hárpiák, és utálnák, ha emiatt visszafognád magad. Igaz a meccs után illik elnézést kérni és egy jót bulizni velük, szinte megkövetelik, nagyon jó fejek.
- Látom, a barátnőd nagyon zavarba van, járjak vele? – poénkodok, mert bár aranyos, meg minden, azért ez még nálam sem úgy megy, a látszat ellenére. Igaz, néha próbálkozom ezzel-azzal, de Zeph óta nemigen volt komolynak nevezhető kapcsolatom. Hát, ez van.
- A Bagolyköves lányok ilyenkor már rég „lebabáznak”, te hogy állsz ezen a téren? Nem követed a trendet? – az izmos és lapos hasfala nem erre enged következtetni, de Izus mindig sportolt, szóval ez nem mérvadó. – Egyébként játszol valahol? Jó kis őrző voltál – érdeklődöm egy kicsit, majd elkapom a kezét és elhúzom az egyik kis asztalhoz. Ha engedi kihúzom neki a széket, hogy leülhessen, ha nem kéri, akkor magam huppanok le vele szembe. Közben néhány sikítás érkezik, amikor a bal kezemet elviszi a gurkó, és minden szem rám – illetve ránk – szegeződik. – Semmi komoly, egy hét és rendben lesz – pillantok a nagy, kék foltra. Ráadásul nem ez a dobó kezem, szóval tényleg minden oké lesz. Remélhetőleg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=696345#post696345][b]Eördögh Lars Tobias - 2017.08.15. 12:56[/b][/url]

Gyöngéden fektetem le őket egy aranyszínű selyem lepedőre. Karjuk ölelésbe fordul, ajkuk a csókot megelőző pillanatba fagyva, elnyílva. Óvatos ujjakkal arany pigmentet kenek a szájukra. A Nap csókja. Hátralépve csodálom őket. Tökéletesek.

Az első feladat. Az első megoldatlan rejtély. A fényképek, amelyeket a dossziéhoz mellékeltek, esetlenek, ügyetlenül próbálják megragadni a valóságot, ami vízként csúszik ki a repedéseken. Hiábavaló próbálkozás. A helyszínt már megbolygatták. Eltelt nyolc év. A ház még ott áll, de benne már mások laknak. Boldogan, ignoránsan. Őket készülnek meglátogatni.

Tobias az éjszakát a könyvtárban töltötte. Az akadémiának az az előnye a Bagolykővel szemben, hogy a könyvtárban nincs záróra vizsgaidőszakban. Lehunyt szemmel ült a könyvek fölött, mint aki alszik. Órák teltek el így. A szemhéja mögött azonban képek ezrei, tízezrei pörögtek futószalagon. Tovább, tovább, tovább. Keresve a kapcsolatot. A választ. Hamarabb megtalálta, mint eddig bármikor. A hiányos fényképek, amelyek ráadásul mégcsak nem is mozogtak, kevés kapaszkodót jelentettek a fiúnak. De elég kellett legyen. És elég is volt.

A következő lépést már nem tudja egyedül megtenni. Leventének még napfelkelte előtt küldött egy baglyot. Nyolckor legyen a kapu előtt. Még egy keveset kell gyalogoljanak a hoppanálási pontig, onnan pedig további gyaloglásra lesz szükség. A Koppenhága melletti tanyát nem ismeri. A legközelebb öt és fél kilóméterre járt egy benzinkútnál tizenkét éve. Odáig tudja elvinni őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=696361#post696361][b]Sárközi Erik Levente - 2017.08.15. 15:45[/b][/url]

Csont. Amivel megsebezték őket, az csont. Egy csont élű tőr.
Pontos, precíz vágások, sem mélyebbek, sem pedig sekélyebbek a kelleténél, nem nagyobbak, és nem is kisebbek. Ott vannak, ahol lenniük kell, a tökéletes helyen. Pontosan tudom, hol kell megejtenem őket, hogy ne legyenek feltűnőek, mégis elérjék a célom. Összeráncolom homlokom a pince egyik fala előtt állva. Minden kés jellegzetes, személyiségük van. Mindegyik másban jó, másképp működnek, más sebeket ejtenek. Összefutnak szemöldökeim, ahogy lepillantok a kezemben tartott képre. Nincs rajta az egész alkotás, a bőrnek csak egy adott felülete kap szerepet rajta. Aztán lepillantok a mellettem levő asztalon pihenő papírra, egymás mellé fektetem őket, s úgy próbálom meghatározni a köztük húzódó különbségeket. Mert vannak. Valami határozottan van, éppen csak nem tudok rájönni, mi. Összerezzenek a csengő egész házat betöltő hangjára, ösztönösen csapom össze az aktát. Bezárom a pincét, felkocogok. Korán van, még a Napnak is, és az egyedüli ok, amiért ilyenkor lent voltam az az, hogy ott keltem fel. Nem mintha ott feküdtem volna le, viszont amióta megkaptuk ezt az ügyet, egyre többször vándorlok le álmomban.
 
A lépcsőn ülve iszom meg a kávém és szívom el a reggeli nikotin adagom, amíg várom, hogy elkeljen a nap. Utána elhoppanállok az akadémiára, majd újdonsült társammal együtt tovább. Nem vagyok túlságosan beszédes, ilyenkor sosem vagyok. Amióta a szervezetem nem szereti a bájitalt, az utána levő héten is ugyan úgy reagálok a külvilágomra, mint előtte - jó esetben sehogy. Nem tudom, Tobias mennyit tud erről. Valószínűleg tudja, mert elég egyértelmű, vagyis szerintem. De ameddig nem hangoztatja, addig nekem nincs vele semmi bajom.
A benzinkútnál megállva szusszanok fel egy nagyobbat, miközben körbenézek. Megfogalmazódik bennem a kérdés, hogy akkor most mi lesz, ellopunk-e egy kocsit, vagy elgyalogolunk odáig, de végül nem teszem fel.
- Tudod merre kell menni? - a bejárat felé indulva teszem fel a kérdést. Ha idáig jöttünk; gondolom nem. Aki itt dolgozik, gondolom igen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=696367#post696367][b]Annelie Freya Merkovszky - 2017.08.15. 17:54[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=696378#post696378][b]Ruarc L. Mornien - 2017.08.15. 21:02[/b][/url]

A hoppanálás még mindig ugyanolyan fullasztó, egész lényem maroknyira gyűrő érzés volt, mint először. Azt hiszem, sosem fogom megszokni, hogy ennyire nyersen húsomba váj a kiszolgáltatottság; ahogy a mágia önkényesen megragad, hogy széttépjen, majd összerakjon ismét.

Egyik keze görcsösen kapaszkodott Tobias ruhájába, míg a másik ösztönösen valamiféle támasz után kapott, az egyik oldalon köveket tapintva ki. Gondolkodás nélkül dől feléjük, támaszt keresve, mert remegő térdei nem akarják tartani és minden mozdulatából süt, hogy szédül. A dolog pozitívuma, hogy inkább sápadt (amennyire ez nála megállapítható), semmint zöldes az arcszíne, s néhány perc elég is ahhoz, hogy magához térjen.
Tisztul a feje, ahogy a kőfal durva érintése is, s már el tudja engedni a falatnyi anyagot. Végre tényleg itt van, de már nem taglózza le ez a hirtelen súly. Moccan, ajkait megnyalva szimatol. Itt más a levegő; a sóillat furcsán puha mosolyt csal az arcára, ahogy a szélbe tartja és mélyen belélegzi a láthatatlan tenger üzenetét. Ha minden mást lehalkít, már a mormolását is hallja, ahogy hívogatja, felé nyújtózkodva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=696379#post696379][b]Eördögh Lars Tobias - 2017.08.15. 21:08[/b][/url]

Két karikás szemű, nyúzott képű srác indul meg a hoppanálási pontig, miközben mögöttük a kastély lakói épp belebújnak a papucsaikba, hogy álmosan kávé után nézzenek.
Nem beszélgetnek útközben, a köszönésnek szánt bólintás óta Tobias nem is nézett a másikra. Tudja, hogy mostanában valami megváltozott. Nincsenek közeli viszonyban, úgyhogy sose tudta elmondani, hogy tudja - ez ilyen néma egyeszség közöttük. Amíg nincs szükség rá, nem hozakodik elő a témával egyikük sem. Tobias is hálás, hogy nem kell kellemetlen kérdésekre válaszolgatnia. S amíg lehet, igyekszik nem ráhangolódni a másikra. Nem mintha nem tartaná elég érdekesnek, csupán érzi, nehéz és hosszú lenne a visszaút.

A benzinkút parkolója kihalt, csak egy kisteherautó és egy motorbicikli ácsorog magányosan. A reggeli műszakban dolgozó és egy korai vendég. Tobias felméri a környéket, majd a bejárat fele fordul.
- Tudom - közli tényszerűen, bár látja, hogy Levente nem erre számított. - Megnéztem egy térképet. - Másnál egy térkép megnézése pont arra jó, hogy határozottan forduljon később a rossz irányba. Tobiasnak azonban olyan egy pillantást vetni rá, mintha örökké itt élt volna. A hoppanáláshoz nem elég, de arra igen, hogy tudja, merre kell letérni az útelágazásnál.
- Veszek kávét és szendvicset. Kérsz valamit? - fejével az ajtóra biccent, amin pont akkor lép ki egy bőrkabátos alak. A motornak lőttek. Visszapillant Leventére sóhajtva; nem szívesen nyúlja le az odabent güriző ember autóját, bár az öt és fél kilóméter az bizony öt és fél kilóméter. Legalább egy órájukat elvenné. Sejti, hogy a fiú melyik megoldásra szavazna.
Benyomja az ajtót, s megszólal egy csengő fölötte. Az eladó felpillant az újságjából, de Tobias rá se pillant. Ha mégis lenyúlják a kocsit, nem akarja tudni, kitől lopták el. Elindul a sorok között, lassítás nélkül csak levesz egy vizet és két sonkás szendvicset, aztán az egészet felcsapja a pultra. Kikéri a kávéját is, amit hamarosan meg is kap papír pohárkában. Egy pillanatig azon mereng, hogy még kér vagy ötöt és itt helyben legurítja őket, de aztán eláll az ötlettől. Úgyis ez lesz a napi negyedik, ha a napot éjféltől számítjuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=696392#post696392][b]Eördögh Lars Tobias - 2017.08.15. 22:03[/b][/url]

Otthon. A sós levegő az első, ami eljut a tudatáig. Mosolyogva szívja be, miközben kinyitja a szemeit. Ru, elengedve őt, a kerítés szilárd kövén keres kapaszkodót, Tobias pedig ösztönösen nyúl utána. A derekától fogva tartja, míg el nem múlik a szédület.
- Csak Silje szobájában égnek a fények - jegyzi meg halkan merengve, amint elnéz a ház irányába. Még épp kivehetőek fehér falai a félhomályban. Egy világos ablakot leszámítva semmi jele lakóinak. A szüleik biztosan még nem értek haza. Csak a lovak halk prüszkölése, a kutyák távoli ugatása töri meg a csendet. Tücskök cirpelnek körülöttük. A sós levegőbe mézes virág és égő fa illata vegyül. Az otthon hangjai, illatai. Most azonban nem ezért vannak itt.
Hátat fordít a háznak; mélyet lélegezve fordul a part irányába. Innen még nem lehet látni, el kell érjék előbb az első homokbuckákat, azok mögött tűnnek majd fel a hullámok.
- Mehetünk? - kérdi a fiútól, felé fordulva, várakozón.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=696437#post696437][b]Sárközi Erik Levente - 2017.08.16. 09:53[/b][/url]

A válaszára egy leheletnyit emelkedik a szemöldököm, majd megvonom vállaim. Ha tudja, akkor az jó.
- Egy snickers jó lesz - bólintva követem tekintetemmel a kilépőt, kékjeim átvándorolnak az autóra, és bólintok. Nem mintha felenne a bűntudat, amiért készülök ellopni valakinek a tulajdonát, de a szükség törvényt bont. Vagy törvényt bont. Nevermind. - Majd visszahozzuk neki - megvonogatva vállaim indulok el a furgon felé. Soha nem aggódtam igazán az ilyen erkölcsi dolgokon, és bár nem mondom azt, hogy olyan rengetegszer lopnék el kocsikat, most sem esek bele az önsanyargatás válságába miatta. Ez egy autó, a gazdája pedig egy ember, akit soha nem ismertünk, valószínűleg soha nem is fogunk, és ő sem fog különösebb barátságot kötni velünk. Az üvegen keresztül benézek a boltba, majd magam mögött is körbepillantok a benzinkút területén, csak, hogy biztos legyek a dolgomban. Egy bűbáj, ami burkot képez, és szépen elrejt, hogy ha a bent dolgozó véletlenül ide is nézne, akkor se vegyen észre semmit. Egy másik, ami a kezembe hívja a kulcsot. Varázslóként az élet meglepően könnyű tud lenni. Megjelenik egy apró mosoly az arcomon, miközben elfordítom az autó zárjában, majd kinyitva az ajtót be is ülök a kormány mögé, és ameddig Tóbiásra várok, előhúzom a zsebemből a dobozom, és kényelmesen hátradőlve gyújtok rá. Tökéletes. Elfordítom a kulcsot, amikor kilépni látom, a motor mordulásszerű hangot hallat, majd egyenletesen kezd dorombolni. Ismét felpillantok, és amikor Tobias beül, ki is húzok a benzinkútról. Mire a kocsi gazdája észreveszi, már úgyis késő lesz.
- És most merre?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=696585#post696585][b]Ruarc L. Mornien - 2017.08.16. 23:55[/b][/url]

Tartják, ő pedig bújik, kóválygó fejét is Tobiasnak támasztva - s most ő is vele forog majd ezen a körhintán, kapaszkodik hát belé, akár egy festett hátasba. Újra mosolyog, arra gondolva, neki ló helyett az jutott, amitől az összes gyerek félt volna; tükörszőrű suttogás, melynek bundájában lidércek és álmok szunnyadnak. Legszívesebben magához szorította volna, mégis csupán arcát fúrja mellkasához, újabb maréknyi pillanatot lopva.
Tobias megszokhatta már, hogy meg-megtöri a kettejük között szövődő csöndet; ő pedig sosem tiltakozott, mert a hang elolvadt nyelvén és füstösen kaparós, mégis édes íze elnémította. Szavak nélkül is érzi, mit akart amaz mondani, s ha arcát nem is, fülét a ház felé fordítja, hogy megkeresse a lényt, akit annyiszor elkapott egy-egy pillantásra a másik emlékeiben; akinek érintései ott neszeztek ellopott sálja szálai közt; akinek kacagása néha felcsendült, ha Tobias gondolatai elkószáltak.
De a jelen fontosabb. A kérdésre mindössze kihúzza magát és óvatosan elengedi a kerítést, el Tobiast is. Csettegés hallatszik, ami összevegyül a tücsökzenével és a homok duruzsolásával; s ahol a dűnék kezdődnek, leveti cipőjét, hogy mezítláb menjen tovább. A könnyű szandált kezében lóbálja, arcát a friss szélbe tartva és szinte lebegve, ahogy ruháiba is belekap a fuvallat. Nincs itt senki rajtuk kívül, csak a tenger, s a tenger táncra hívja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=696621#post696621][b]Eördögh Lars Tobias - 2017.08.17. 17:08[/b][/url]

Bedobálja a kaját a táskájába és indulna is már kifele, de lecövekel az ajtóban. Nekitámasztja a Zárva-táblának a homlokát és lehunyja a szemét. Mintha megállt volna pihenni egy kicsit.
Csak egy idegen. Megtalálja majd a kocsit, nem fogják behajtani a tengerbe. Nem fogják megtartani. Valószínűleg csak felhív valakit és fél órán belül meglesz. Talán hamarabb, ha meglátják az út szélén elhagyatva. Talán...
- A francba - morogja a kilincsnek és ellöki magát az ajtótól. Hátracaplat a wc-t hirdető ajtóig, a hátával benyomja és előveszi a pálcáját.

Mikor kijön, az eladó ugyanolyan érdektelen arccal olvassa az újságját, mint előtte. Tobias hosszú léptekkel az autóhoz siet, bedobja előbb a hátizsákját a hátsó ülésre, majd magát is előre Levente mellé.
- Kövesd a Hillerød-táblákat - mutat jobbra, s beköti magát. Még vet egy utolsó pillantást a benzinkútra, aztán mély sóhajjal visszafordítja a figyelmét az útra.

Koppenhága mellett rögtön a semmi közepén egy elhagyatott benzinkút alkalmazottja néhány perc múlva leteszi az újságját és ásítva kinéz az ablakon. Egy autó sem áll a parkolóban. Egy sem. Tizenöt percig fog tartani a rohangálás, amikoris egy vendég izgatottan kijön a wcről és közli, hogy öt km-re Északra egy letérés előtt megtalálja a furgont.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=696623#post696623][b]Eördögh Lars Tobias - 2017.08.17. 17:31[/b][/url]

Érzi a fiún, a kapaszkodásán, fejének apró biccentésén, ahogy a ház lakóját lesi. Aki keresztülszövi Tobias teljes lényét, kacagása napsütéssel tölti meg a hideg szobákat. Hátranéz a válla fölött, szomorkás zöldjeiben tükröződik az ablak hivogató fénye. Talán... talán egyszer. Talán később. Ritkán jár haza. Egyre ritkábban. Sóhajtva lehorgasztja a fejét, majd Rura néz féloldalasan. Igen, egyszer talán.

Elég hamar nehézkessé válik a haladás szandálban, úgyhogy inkább ő is kézben viszi tovább. Amikor megpillantja a morajló tintakék végtelenséget, megkönnyebbült kis szusszanás szakad fel belőle. Ritka széles mosoly fut szét az arcán, szarkalábakat biggyesztve a szeme sarkába. Kocogva lefut a dűnéről, s még az alján sincs rendesen, mikor a pólójától már félig megszabadult, s elkezdi az egészet ledobni a homokba. Amilyen akkurátusan szokta összehajtogatni otthon a ruháit, itt annyira gondtalanul hajítja őket a földre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=696676#post696676][b]Brandon Norrey - 2017.08.17. 22:34[/b][/url]

Mr.Infinity

Homlokomon végigsimítom kezemet, eltörölve a tűző naptól hízó izzadságcseppeket. Halk sóhaj hagyja el ajkaimat, miközben igyekszem magamba szívni a körülöttünk keringő rezgéseket, amit maga a fesztivál sugároz a látvánnyal, zenével és illatokkal.
Miután kis híján kiugrik a szívem mellkasomból, nyugalmat színlelve odamegyek az általam annyira kedvelt Arlenhez, és kissé bukdácsolva, de kibököm kérésemet. A válasz jobb, mint amit remélni is tudtam volna, a férfi arrébb húzódik, helyet szorítva maga mellett a dús pázsiton. Egy általam nem ismert bűbáj segítségével a smaragd tenger a legpuhább párnakén hatott a rajta fekvő fesztiválozóknak. Szeme sarkából folyamatosan bámulom Arlen profilját, s csak akkor kapom el tekintetemet, amikor a pofátlanul vonzó arccsontok tulajdonosa felém tekintett.
Lépéseket hallok a fejem fölött, valaki épp kicseréli a pipát egy különösebb kinézetűre, majd megy tovább. Az első szippantást én kapom, s mivel mindenképp le akarom nyűgözni a mellettem heverőt, egy teljes tüdős hortyogás után bevetem az összes mágikus vízipipa tudásomat, és a lehető legszebb füstformát igyekszem kipöfékelni. Apró, angyalszerű pacák csapkodnak a zafírként csillogó ég felé, s vagy három ilyen alakot tudtam fújni, mielőtt apró köhécselésbe kezdek amit próbálok visszafogni. A kedélyem máris könnyebb, világosabb, az ajkamra halvány mosoly telepedik, fejemet pedig az énekes felé fordítom, átadva a csövet.
- Van egy... zamata.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=696940#post696940][b]Ruarc L. Mornien - 2017.08.19. 23:16[/b][/url]

Akár egy rég bőr alá fúródott tüskét, érzi a szúrást; annak keserűségét, hogy valahogy kevés, bármit is adhat, mert az emberek ellenállhatatlanul vágynak arra a vakító melegségre, ami idegen tőle. Ritkán ennyire éles és tisztán kivehető ez a fájdalom, elvégre elfogadta, hogy sokadlagos szereplője lehet csak mások életének, most mégis egy kósza pillanatig úgy rajzolódik ki lelkében, mint az éjszakán átfutó villám. Néha már megfordul a fejében, mi lenne, ha...

Szoknia kell a hullámok már-már fülsiketítő zaját; ráhangolnia ritmusukra a sajátját, s meglassuló léptei annál tapogatózóbbak, minél közelebb kerül a vízhez. Ahogy Tobias nekiiramodik, ő megtorpan, mert a dűnék árnyékából kiérve erősödik a felé hömpölygő hangáradat. Mégis, húzza maga után a láthatatlan szál, s pár pillanatnyi toporgás után földre ejti szandálját és leveti vékony felsőjét, hogy kövesse az előtte kígyózó lábnyomokat. Óvatosan, de kitartóan araszol közelebb, ahogy azonban az egyik nagyobb hullám megnyalintja a bokáját, hátrahőköl és megfutamodik, mellkasára szorított kézzel meredve a habokra. Ismét nekiindul, de másodszorra is elijeszti a víz hirtelen hidege.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=697142#post697142][b]Sárközi Erik Levente - 2017.08.21. 17:26[/b][/url]

Halványan összefutnak a szemöldökeim, miközben megáll, majd visszamegy. Tobias az a fajta ember, aki általában tudja, hogy mit csinál, legalábbis amennyit én észrevettem belőle, abból ez jön le. Bár tény, hogy nem is nagyon elemezgettem. Végül is nekem van még időm, nem sietek sehova, és a burok is bírja még egy ideig.
Amikor visszaér, csak rá pillantok, a kimondatlan érdeklődéssel a jóléte iránt, majd megvonom vállaim. Nem vagyok az a nagyon személyeskedő fajta, a kapcsolatunk nem is terjed tovább az osztálytermen, meg ezen a kis kalandon túl. Ha szeretné válaszol ha szeretné, nem.
A házhoz közelebb érve rakom le az autót, tüntetem el a nyomainkat. Vannak előnyei, ha az apád kommandós, például megtanulod, hogy ne találjon meg. Vagyis azt hiszed, hogy emiatt nem talál meg, aztán kiderül, hogy amúgy ismeri az összes gondolatod. Shit happens. A lényeg, hogy rá vagy kényszerítve arra, hogy megtanulj, esetleg újraértelmezz varázslatokat, mert nem lehetsz egy szentfazék sem.
- Itthon vannak? Vagy ezt is kiszámoltad? - bevallom, nem igazán foglalkoztam magukkal a megoldásokkal, annyira biztos nem, hogy előre tervezzek. Mint általában, most is sodródom az árral, miközben elindulok a tanya felé.
- Hm, mit mondanál nekik? Felmérjük a házukat, vagy kijavítjuk a csőtörést? - nem gúnyolódom, csak eljátszom a gondolattal. Fel sem merül bennem, hogy esetleg én beszéljek velük, ilyenkor valahogy soha nem megy, hogy megjátszam magam. Ezért is szoktam kerülni az akadémiát az ilyen kényes időkben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=697642#post697642][b]Haruka Yamasaki - 2017.08.25. 00:30[/b][/url]

Az a fajta nő vagyok, aki szereti, ha meg vannak tervezve a dolgok. Persze a spontaneitás is a repertoáromban szerepel, de ha fontosabb kérdésekről van szó, akkor jobb, ha azért le vannak fektetve a szabályok.
Kiismertem már Sebbyt, ezért nem is kellett volna várnom mást. Hirtelen rosszul éreztem magam, amiért jóformán a falhoz állítottam.
- Ne is figyelj rám, nem akartam butaságot mondani.
Elgondolkoztam, miért is mondtam igent Sebbynek. Jól tudtam, hogy nem szerelmes belém, az is elég nyilvánvaló volt, hogy soha nem is lesz. Halványan rémlett, hogy vissza akartam vágni Shigenek, aki folyton előttem menőzött a furábbnál furább nőivel. Aztán jött Sebby, én pedig szerelmes lettem. A Shige iránti érzelmeim emellett már olyan gyengének érződtek.
Azt tudom, hogy a német felesége akartam lenni. Kitörni otthonról, meg hát élveztem a vele töltött időt is. Aranyos, vicces srác, akinek talán a világon a legszebb lelke van. Most komolyan, van olyan, aki nem szeretne bele?
Mindegy is, nem ez a megfelelő idő, hogy ezen gondolkozzak. Főleg, hogy olyan butaságokat mond, amiket nehezen tudok elhinni.
- Úgy beszélsz, mintha a tehetséged egyik pillanatról a másikra eltűnhetne. Jó az összhang a csapatotokban, így megnyeritek a meccseiteket, ezt pedig a vezetőség is látja.
Az ilyen csapatokat Japánban a seprűkészítők imádják. Volt olyan barátnőm, aki a legtöbb gólt dobó hajtóhoz hozzá is ment, persze csak azután, hogy leküzdötték a távolságtartási végzésből adódó problémákat. Vicces lány, az egyszer biztos.
Ahogy közelebb kerültem hozzá, próbáltam figyelmen kívül hagyni, hogy gyorsabban dob a szívem. Nem, nem, nem, nem kell a felesleges dráma.
Miről is volt szó? Ja igen, a kolesz. Sok volt? Vajon mit ért ezalatt? Összeráncoltam a szemöldököm, de nem kérdeztem rá. Reméltem, hogy majd elmondja, ha már készen áll rá.
A sebére koncentráltam, nehogy valami rosszat csináljak. Mondjuk, ami azt illeti, itt már nem lehet elrontani semmit sem. De azért megpróbáltam minél kevesebb fájdalmat okozni neki.
- Szóval akkor szent a béke, ez nagyon király. - Mosolyt erőltettem magamra, nem akartam keserű lenni. Még nem találkoztam soha a szőkével, de valamiért nagyon rossz érzésem van vele kapcsolatban. - Merre néztetek pandákat? - kérdeztem érdeklődve.
Otthon sokan imádják a pandákat, szinte az összes állatkertben megtalálhatóak. Még sosem néztem meg őket személyesen, de legtöbbször azt hallottam, hogy kihagyhatatlan élmény.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=698462#post698462][b]Eördögh Lars Tobias - 2017.08.29. 17:13[/b][/url]

Miközben fordítaná figyelmét el a háztól, el mindentől, ami otthon - bármennyire is távolodó, egyre idegenebb, mégiscsak otthon -, megreked benne egy érzés. Nem pillant a fiúra, kitartóan csak a tintakék horizonton járatja a szemeit, de testtartása egy pillanatra feszültté, hallgatózóvá válik. A ráhangolódás vele mindig… más. Nem feltétlenül könnyebb vagy nehezebb. Talán az a fő különbség, hogy nála nem zárkózik el, nem vonul vissza az elméje sarkába. Szívesen, kíváncsian tárja ki az ajtókat.

Halkan sóhajt egyet. Egy sirály vijjogva elhúz fölöttük, ezüstös foltként körözve egyet a part mentén, mielőtt követné a társait s megpihenne éjszakára. Miután Tobias megszabadult a ruháitól és csak egy fürdőnadrág van rajta, hátrafordul, hogy jön-e Ru. Bevárja őt, hogy ne egyedül kelljen szembeszálljon a hömpölygő hullámokkal. A víz első érintésére a fiú hátrahőköl s menekülőre fogja, Tobias pedig csak türelmesen figyeli. A tenger fel-felcsap a bokáján, majd visszahúzódik, hogy utána újra kinyúljon utána. A ritmus megnyugtatja, a morajlás megtölti az elméjét, áradatként bezúdulva minden sarokba.
Kinyújtja a karját s finoman megpróbálja a fiú mellkasára tapasztott kezét lefeszíteni onnan. Amíg itt van mellette, addig nem érheti baj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=698514#post698514][b]Ruarc L. Mornien - 2017.08.29. 23:31[/b][/url]

"A mi lenne, ha..." sosem folytatódott, még gondolatban sem - elméje megtorpant, amint elszánta volna magát, hogy átlépje azt a képzeletbeli vonalat, amit meghúztak előtte. Valójában tudta, hogy csupán az időt húzza, mert itt csak elvetni vagy elveszíteni lehetett, azonban még mindig túl gyengének bizonyult. Elég volt egy szó, egy érintés vagy egy puszta gondolat, hogy lefegyverezze, s tükreinek bűvköre visszarántsa.
Tobias utána kutatott, megpróbálva kivenni kékjét a rohamosan sötétedő ég árnyalatai közt. Megsejtethette az iménti villanást, bár Ru kételkedett benne, hogy értené vagy érezné a súlyát, lényegét.

A bömbölésnek ható zúgás eltépte minden mástól, hosszú pillanatokig képtelen volt másra figyelni és nem maradt egyéb, mint az őt elnyelni vágyó hullámok és egy halvány, körvonalszerű késztetés, hogy mégis beljebb menjen. A szíve veszettül kalapált, szinte fájdalmasan püfölve bordáit, az érintésre pedig csaknem ki is ugrott közülük. Durva rántással tért magához arra, hogy ösztönösen rámart Tobias felé nyújtott kezére, vézna ujjai pedig görcsösen ráfonódtak. Mintha félrenyelt volna egy korty levegőt, benne akad a lélegzet is, míg lassan tisztul az elméje.
Hallja, most már hallja a másikban rezgő gondolatot és izmai ellazulnak; szorítása egyszerű fogássá szelídül, vállai megereszkednek és tesz egy lépést előre.
Aztán még egyet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=698775#post698775][b]Angyal Zsombor Kristóf - 2017.08.31. 14:44[/b][/url]

Kissé homályos emlékei vannak arról, hogyan is kerültek a lánnyal a horvát tengerpartra, onnan pedig egy sétahajó fedélzetére. Pontosabban azt tudja, hogy hogyan keveredtek ide, csak élete hátralévő részében inkább nem beszélne róla, de még csak rágondolni sem akar. Valahogy mégis a hajó fedélzetén ácsorog a korlátra támaszkodva, miközben dús hajába tép a szél és a kék inget cibálja ide-oda a mellkasán. Gyors mozdulattal felgyűri a ruha ujját, majd ellöki magát a korláttól és megfordul, hogy tekintetével megkeresse a rellonost. A legutóbbi eset után megfordult a fejében, itt akkor most végleg vége a kapcsolatuknak és a rellonos már így is eleget látott belőle. Igazából sok kedve nincs megint a lány hisztijét hallgatni, de ad neki még egy esélyt, mert tudja, hogy ő sem viselkedett éppen túlzottan kedvesen vele legutóbb.
- Azt meg sem kérdeztem, hogy bírod-e. Ugye nem leszel tengeribeteg? - bizonytalanul teszi fel a kérdését, hunyorogva méregeti közben a lányt. Az arcát fürkészi, árulkodó jelek után kutatva, mert abban az esetben, ha Myra valóban nem bírja, talán még visszafordulhatnak, nem jutottak olyan messzire a parttól. Erről pedig előbb kellett volna érdeklődnie, most jut eszébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=698777#post698777][b]Antoinette Myra Blackburn - 2017.08.31. 15:28[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=698810#post698810][b]Angyal Zsombor Kristóf - 2017.08.31. 17:09[/b][/url]

Pontosabb okát nem tudja, de azonnal megkönnyebbül kissé, ahogy meghallja a lány hangját. Szerette volna, ha ez az út zökkenőmentesen telik el, hozzájuk mérten legalábbis, abba pedig nem fér bele a tengeribetegség, bárhogy is nézze. Csak azt sajnálja, hogy nem egyedül vannak a hajón, hanem másokkal is osztozniuk kell rajta, de hát majd legközelebb.
- Örülök - biccent a rellonos felé, aki megkerülve a korláthoz lép, a férfi mellé. Mielőtt ránézne az arcára, vet még egy pillantást a csillogó víztükörre, hogy megcsodálja a zúgó tengert. Érdeklődve fürkészi a lány arcát, de tényleg úgy tűnik, mint aki jól érzi magát, így nincs miért aggódnia.
- Amit szeretnél. Elvileg megállunk valami sziget közelében, ahol lehet fürödni, úgyhogy ha akarsz... - megvonja a vállait, tekintete a horizontra siklik. - Öö, nem tudom, amikor legutóbb ilyen hajón voltam, nekünk kellett hozni magunkkal kaját, de ha szomjas vagy, akkor megkérdezhetem, hogy van-e valami, ez nem ugyanaz a hajó. Azóta lehet, hogy bevezettek valami más rendszert - ismételten megvonja a vállait, kezeit ezután pedig a farmere zsebébe süllyeszti. Sötét szemeivel a lány arcát fürkészi, és nem kell neki sok idő, hogy rájöjjön, így, felkötött, mégis szétfújt hajjal nagyon csinos a lány.
- Többször kéne így hordanod a hajad - szólal meg megint, fejével a hajkoronája felé bök. Megvárja, míg a rellonos felé fordul, aztán pedig a tekintetét keresve elmosolyodik, ahogy csak ő tud, arcába hullt tincseikkel, nagy, kiskutyaszemekkel, féloldalasan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=698821#post698821][b]Antoinette Myra Blackburn - 2017.08.31. 17:46[/b][/url]