A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Gyöngéden fektetem le őket egy aranyszínű selyem lepedőre. Karjuk ölelésbe fordul, ajkuk a csókot megelőző pillanatba fagyva, elnyílva. Óvatos ujjakkal arany pigmentet kenek a szájukra. A Nap csókja. Hátralépve csodálom őket. Tökéletesek.

Az első feladat. Az első megoldatlan rejtély. A fényképek, amelyeket a dossziéhoz mellékeltek, esetlenek, ügyetlenül próbálják megragadni a valóságot, ami vízként csúszik ki a repedéseken. Hiábavaló próbálkozás. A helyszínt már megbolygatták. Eltelt nyolc év. A ház még ott áll, de benne már mások laknak. Boldogan, ignoránsan. Őket készülnek meglátogatni.

Tobias az éjszakát a könyvtárban töltötte. Az akadémiának az az előnye a Bagolykővel szemben, hogy a könyvtárban nincs záróra vizsgaidőszakban. Lehunyt szemmel ült a könyvek fölött, mint aki alszik. Órák teltek el így. A szemhéja mögött azonban képek ezrei, tízezrei pörögtek futószalagon. Tovább, tovább, tovább. Keresve a kapcsolatot. A választ. Hamarabb megtalálta, mint eddig bármikor. A hiányos fényképek, amelyek ráadásul mégcsak nem is mozogtak, kevés kapaszkodót jelentettek a fiúnak. De elég kellett legyen. És elég is volt.

A következő lépést már nem tudja egyedül megtenni. Leventének még napfelkelte előtt küldött egy baglyot. Nyolckor legyen a kapu előtt. Még egy keveset kell gyalogoljanak a hoppanálási pontig, onnan pedig további gyaloglásra lesz szükség. A Koppenhága melletti tanyát nem ismeri. A legközelebb öt és fél kilóméterre járt egy benzinkútnál tizenkét éve. Odáig tudja elvinni őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=696345#post696345][b]Eördögh Lars Tobias - 2017.08.15. 12:56[/b][/url]

Gyöngéden fektetem le őket egy aranyszínű selyem lepedőre. Karjuk ölelésbe fordul, ajkuk a csókot megelőző pillanatba fagyva, elnyílva. Óvatos ujjakkal arany pigmentet kenek a szájukra. A Nap csókja. Hátralépve csodálom őket. Tökéletesek.

Az első feladat. Az első megoldatlan rejtély. A fényképek, amelyeket a dossziéhoz mellékeltek, esetlenek, ügyetlenül próbálják megragadni a valóságot, ami vízként csúszik ki a repedéseken. Hiábavaló próbálkozás. A helyszínt már megbolygatták. Eltelt nyolc év. A ház még ott áll, de benne már mások laknak. Boldogan, ignoránsan. Őket készülnek meglátogatni.

Tobias az éjszakát a könyvtárban töltötte. Az akadémiának az az előnye a Bagolykővel szemben, hogy a könyvtárban nincs záróra vizsgaidőszakban. Lehunyt szemmel ült a könyvek fölött, mint aki alszik. Órák teltek el így. A szemhéja mögött azonban képek ezrei, tízezrei pörögtek futószalagon. Tovább, tovább, tovább. Keresve a kapcsolatot. A választ. Hamarabb megtalálta, mint eddig bármikor. A hiányos fényképek, amelyek ráadásul mégcsak nem is mozogtak, kevés kapaszkodót jelentettek a fiúnak. De elég kellett legyen. És elég is volt.

A következő lépést már nem tudja egyedül megtenni. Leventének még napfelkelte előtt küldött egy baglyot. Nyolckor legyen a kapu előtt. Még egy keveset kell gyalogoljanak a hoppanálási pontig, onnan pedig további gyaloglásra lesz szükség. A Koppenhága melletti tanyát nem ismeri. A legközelebb öt és fél kilóméterre járt egy benzinkútnál tizenkét éve. Odáig tudja elvinni őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=696361#post696361][b]Sárközi Erik Levente - 2017.08.15. 15:45[/b][/url]

Csont. Amivel megsebezték őket, az csont. Egy csont élű tőr.
Pontos, precíz vágások, sem mélyebbek, sem pedig sekélyebbek a kelleténél, nem nagyobbak, és nem is kisebbek. Ott vannak, ahol lenniük kell, a tökéletes helyen. Pontosan tudom, hol kell megejtenem őket, hogy ne legyenek feltűnőek, mégis elérjék a célom. Összeráncolom homlokom a pince egyik fala előtt állva. Minden kés jellegzetes, személyiségük van. Mindegyik másban jó, másképp működnek, más sebeket ejtenek. Összefutnak szemöldökeim, ahogy lepillantok a kezemben tartott képre. Nincs rajta az egész alkotás, a bőrnek csak egy adott felülete kap szerepet rajta. Aztán lepillantok a mellettem levő asztalon pihenő papírra, egymás mellé fektetem őket, s úgy próbálom meghatározni a köztük húzódó különbségeket. Mert vannak. Valami határozottan van, éppen csak nem tudok rájönni, mi. Összerezzenek a csengő egész házat betöltő hangjára, ösztönösen csapom össze az aktát. Bezárom a pincét, felkocogok. Korán van, még a Napnak is, és az egyedüli ok, amiért ilyenkor lent voltam az az, hogy ott keltem fel. Nem mintha ott feküdtem volna le, viszont amióta megkaptuk ezt az ügyet, egyre többször vándorlok le álmomban.
 
A lépcsőn ülve iszom meg a kávém és szívom el a reggeli nikotin adagom, amíg várom, hogy elkeljen a nap. Utána elhoppanállok az akadémiára, majd újdonsült társammal együtt tovább. Nem vagyok túlságosan beszédes, ilyenkor sosem vagyok. Amióta a szervezetem nem szereti a bájitalt, az utána levő héten is ugyan úgy reagálok a külvilágomra, mint előtte - jó esetben sehogy. Nem tudom, Tobias mennyit tud erről. Valószínűleg tudja, mert elég egyértelmű, vagyis szerintem. De ameddig nem hangoztatja, addig nekem nincs vele semmi bajom.
A benzinkútnál megállva szusszanok fel egy nagyobbat, miközben körbenézek. Megfogalmazódik bennem a kérdés, hogy akkor most mi lesz, ellopunk-e egy kocsit, vagy elgyalogolunk odáig, de végül nem teszem fel.
- Tudod merre kell menni? - a bejárat felé indulva teszem fel a kérdést. Ha idáig jöttünk; gondolom nem. Aki itt dolgozik, gondolom igen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=696379#post696379][b]Eördögh Lars Tobias - 2017.08.15. 21:08[/b][/url]

Két karikás szemű, nyúzott képű srác indul meg a hoppanálási pontig, miközben mögöttük a kastély lakói épp belebújnak a papucsaikba, hogy álmosan kávé után nézzenek.
Nem beszélgetnek útközben, a köszönésnek szánt bólintás óta Tobias nem is nézett a másikra. Tudja, hogy mostanában valami megváltozott. Nincsenek közeli viszonyban, úgyhogy sose tudta elmondani, hogy tudja - ez ilyen néma egyeszség közöttük. Amíg nincs szükség rá, nem hozakodik elő a témával egyikük sem. Tobias is hálás, hogy nem kell kellemetlen kérdésekre válaszolgatnia. S amíg lehet, igyekszik nem ráhangolódni a másikra. Nem mintha nem tartaná elég érdekesnek, csupán érzi, nehéz és hosszú lenne a visszaút.

A benzinkút parkolója kihalt, csak egy kisteherautó és egy motorbicikli ácsorog magányosan. A reggeli műszakban dolgozó és egy korai vendég. Tobias felméri a környéket, majd a bejárat fele fordul.
- Tudom - közli tényszerűen, bár látja, hogy Levente nem erre számított. - Megnéztem egy térképet. - Másnál egy térkép megnézése pont arra jó, hogy határozottan forduljon később a rossz irányba. Tobiasnak azonban olyan egy pillantást vetni rá, mintha örökké itt élt volna. A hoppanáláshoz nem elég, de arra igen, hogy tudja, merre kell letérni az útelágazásnál.
- Veszek kávét és szendvicset. Kérsz valamit? - fejével az ajtóra biccent, amin pont akkor lép ki egy bőrkabátos alak. A motornak lőttek. Visszapillant Leventére sóhajtva; nem szívesen nyúlja le az odabent güriző ember autóját, bár az öt és fél kilóméter az bizony öt és fél kilóméter. Legalább egy órájukat elvenné. Sejti, hogy a fiú melyik megoldásra szavazna.
Benyomja az ajtót, s megszólal egy csengő fölötte. Az eladó felpillant az újságjából, de Tobias rá se pillant. Ha mégis lenyúlják a kocsit, nem akarja tudni, kitől lopták el. Elindul a sorok között, lassítás nélkül csak levesz egy vizet és két sonkás szendvicset, aztán az egészet felcsapja a pultra. Kikéri a kávéját is, amit hamarosan meg is kap papír pohárkában. Egy pillanatig azon mereng, hogy még kér vagy ötöt és itt helyben legurítja őket, de aztán eláll az ötlettől. Úgyis ez lesz a napi negyedik, ha a napot éjféltől számítjuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=696437#post696437][b]Sárközi Erik Levente - 2017.08.16. 09:53[/b][/url]

A válaszára egy leheletnyit emelkedik a szemöldököm, majd megvonom vállaim. Ha tudja, akkor az jó.
- Egy snickers jó lesz - bólintva követem tekintetemmel a kilépőt, kékjeim átvándorolnak az autóra, és bólintok. Nem mintha felenne a bűntudat, amiért készülök ellopni valakinek a tulajdonát, de a szükség törvényt bont. Vagy törvényt bont. Nevermind. - Majd visszahozzuk neki - megvonogatva vállaim indulok el a furgon felé. Soha nem aggódtam igazán az ilyen erkölcsi dolgokon, és bár nem mondom azt, hogy olyan rengetegszer lopnék el kocsikat, most sem esek bele az önsanyargatás válságába miatta. Ez egy autó, a gazdája pedig egy ember, akit soha nem ismertünk, valószínűleg soha nem is fogunk, és ő sem fog különösebb barátságot kötni velünk. Az üvegen keresztül benézek a boltba, majd magam mögött is körbepillantok a benzinkút területén, csak, hogy biztos legyek a dolgomban. Egy bűbáj, ami burkot képez, és szépen elrejt, hogy ha a bent dolgozó véletlenül ide is nézne, akkor se vegyen észre semmit. Egy másik, ami a kezembe hívja a kulcsot. Varázslóként az élet meglepően könnyű tud lenni. Megjelenik egy apró mosoly az arcomon, miközben elfordítom az autó zárjában, majd kinyitva az ajtót be is ülök a kormány mögé, és ameddig Tóbiásra várok, előhúzom a zsebemből a dobozom, és kényelmesen hátradőlve gyújtok rá. Tökéletes. Elfordítom a kulcsot, amikor kilépni látom, a motor mordulásszerű hangot hallat, majd egyenletesen kezd dorombolni. Ismét felpillantok, és amikor Tobias beül, ki is húzok a benzinkútról. Mire a kocsi gazdája észreveszi, már úgyis késő lesz.
- És most merre?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=696621#post696621][b]Eördögh Lars Tobias - 2017.08.17. 17:08[/b][/url]

Bedobálja a kaját a táskájába és indulna is már kifele, de lecövekel az ajtóban. Nekitámasztja a Zárva-táblának a homlokát és lehunyja a szemét. Mintha megállt volna pihenni egy kicsit.
Csak egy idegen. Megtalálja majd a kocsit, nem fogják behajtani a tengerbe. Nem fogják megtartani. Valószínűleg csak felhív valakit és fél órán belül meglesz. Talán hamarabb, ha meglátják az út szélén elhagyatva. Talán...
- A francba - morogja a kilincsnek és ellöki magát az ajtótól. Hátracaplat a wc-t hirdető ajtóig, a hátával benyomja és előveszi a pálcáját.

Mikor kijön, az eladó ugyanolyan érdektelen arccal olvassa az újságját, mint előtte. Tobias hosszú léptekkel az autóhoz siet, bedobja előbb a hátizsákját a hátsó ülésre, majd magát is előre Levente mellé.
- Kövesd a Hillerød-táblákat - mutat jobbra, s beköti magát. Még vet egy utolsó pillantást a benzinkútra, aztán mély sóhajjal visszafordítja a figyelmét az útra.

Koppenhága mellett rögtön a semmi közepén egy elhagyatott benzinkút alkalmazottja néhány perc múlva leteszi az újságját és ásítva kinéz az ablakon. Egy autó sem áll a parkolóban. Egy sem. Tizenöt percig fog tartani a rohangálás, amikoris egy vendég izgatottan kijön a wcről és közli, hogy öt km-re Északra egy letérés előtt megtalálja a furgont.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=697142#post697142][b]Sárközi Erik Levente - 2017.08.21. 17:26[/b][/url]

Halványan összefutnak a szemöldökeim, miközben megáll, majd visszamegy. Tobias az a fajta ember, aki általában tudja, hogy mit csinál, legalábbis amennyit én észrevettem belőle, abból ez jön le. Bár tény, hogy nem is nagyon elemezgettem. Végül is nekem van még időm, nem sietek sehova, és a burok is bírja még egy ideig.
Amikor visszaér, csak rá pillantok, a kimondatlan érdeklődéssel a jóléte iránt, majd megvonom vállaim. Nem vagyok az a nagyon személyeskedő fajta, a kapcsolatunk nem is terjed tovább az osztálytermen, meg ezen a kis kalandon túl. Ha szeretné válaszol ha szeretné, nem.
A házhoz közelebb érve rakom le az autót, tüntetem el a nyomainkat. Vannak előnyei, ha az apád kommandós, például megtanulod, hogy ne találjon meg. Vagyis azt hiszed, hogy emiatt nem talál meg, aztán kiderül, hogy amúgy ismeri az összes gondolatod. Shit happens. A lényeg, hogy rá vagy kényszerítve arra, hogy megtanulj, esetleg újraértelmezz varázslatokat, mert nem lehetsz egy szentfazék sem.
- Itthon vannak? Vagy ezt is kiszámoltad? - bevallom, nem igazán foglalkoztam magukkal a megoldásokkal, annyira biztos nem, hogy előre tervezzek. Mint általában, most is sodródom az árral, miközben elindulok a tanya felé.
- Hm, mit mondanál nekik? Felmérjük a házukat, vagy kijavítjuk a csőtörést? - nem gúnyolódom, csak eljátszom a gondolattal. Fel sem merül bennem, hogy esetleg én beszéljek velük, ilyenkor valahogy soha nem megy, hogy megjátszam magam. Ezért is szoktam kerülni az akadémiát az ilyen kényes időkben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=699231#post699231][b]Eördögh Lars Tobias - 2017.09.02. 20:29[/b][/url]

Olykor útjelző táblák hiányában ő mutatja, hogy merre van a céljuk. Mikor már majdnem ott vannak, a letérő előtt rábök az út és a fák közti füves területre. Itt pont ideális lesz. Nincsenek kamerák - bár itt jó, ha térerő van -, olykor el-elrobog egy jármű, de gyéren. Tobias csendes elégedettséggel kászálódik ki az anyósülésről, s szedi ki a hátizsákját is, mikor látja, hogy Levente már megint védőbűbájokat szór ki. Igazán osztja az érzéseit, az auror szülő-effektus nála is reflexeket alakított ki, főleg ami a biztonságot és a nyomeltüntetést illeti. Csak most eléggé belerondít a terveibe, úgyhogy diszkréten hatástalanítja is őket. Nem feltétlenül szeretné az orrára kötni, hogy mit és miért tesz, már csak azért sem, mert kicsit nevetségesnek érzi az egészet. Minek fárasztja magát ilyen triviális részletekkel? Mintha karma pontokat gyűjtene ellensúlyozni azt a hatalmas mennyiségű negatívumot, amit hagy mindig maga után. Szánalmas próbálkozások.
A kérdésére csak hallgat egy ideig. Nem, nem ellenőrizte le. Felvetette a lehetőségét annak, hogy itthon vannak a lakók, s annak is, hogy nincsenek, s mindkét hipotézis előnyei és hátrányai kiegyenlítették egymást. Schrödinger háza. Amíg fel nem tűnik a fák között, bármelyik igaz lehet, a maga következményeivel. Ha otthon vannak, akkor bennfentes információkat, személyes véleményt tudnak meg, amit a fizikai valóság sokszor nem árul el, még Tobiasnak sem. Ha meg nincsenek itthon, akkor nem kell magyarázkodni és nyugodtan szétnézhetnek olyan helyeken is, ahova nem engednék be őket amúgy.
A ház még nem, de egy postaláda felbukkan az ösvény szélén. Egy boríték szára kandikál ki a nyíláson, az oszlop tövénél pedig szép kis kupac újság, ugyanaz a napilap. Legalább egy hete nem volt itt senki. Kinyílt a doboz, előkerült a macska.
- Nem kell semmit se mondjunk. - Üres - szól a verdikt. A kényelmesebb, de talán hiányosabb változat. Mindegy, lehetnek itt levelek, képek, naplók. Olyan gondolat- és emléktöredékek, amelyek tán még annál is többet elárulnak, mint amennyit a tulajdonosaik két idegennek elmondanának.
Tobias elhalad a postaláda mellett, mostmár határozottabban, nem tartva attól, hogy bárki is területsértéssel vádolhatná őket.