32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!

Megnyitotta kapuit a Karácsonyi vásár és a Korcsolyapálya a Boglyas téren!

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 31 ... 39 40 [41] 42 43 ... 51 ... 94 95 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Drávecz Bálint
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 720
Írta: 2017. július 7. 22:04 | Link

A mindenem
Szereti, amikor ennyire egy húron pendülnek a nővel. S a kezdeti nehézségek ellenére, ismét sikerült olyan irányba sodródniuk, amely mindkettejüket elégedettséggel töltheti el
Karjaival átöleli Aurórát. Úgy tartja, mintha attól félne, hogy leesik, ezt pedig mindenképpen szeretné megakadályozni. Ajkaival ad még pár csókot a nyakára a nőnek, majd egy elégedett vigyorral az arcán emeli meg a szőkeség fejét. Nem mond semmit, csak vizslatja a szemeit, próbál kiolvasni belőlük valamit.
- Lehetek bármilyen szörnyű is, te mégis szeretsz - önelégülten elvigyorodik, majd nyom a nő homlokára egy csókot. Az elmúlt héten annyira vágyta ezt a pillanatot, hogy leginkább annak örülne, ha örökké tartana. Ám a szőkeség hamar vet véget a mámornak, hiszen felkel és ellép tőle. Száját elhúzza, mert nem tetszik neki a helyzet. Hátát hátra veti, ruháit eligazítja magán, majd vágyakozó tekintettel méri végig ismét a nőt, aki szívébe egyre mélyebben beleássa magát.
- Belőled kellene nekem még egy, nem az italból - azért elveszi a poharat, de ahelyett, hogy beleinna, leteszi maga mellé. Kezét kinyújtja a nő felé és ha az hagyja, akkor visszahúzza az ölébe, hogy csókot adjon az ajkaira. - Megőrülök érted - halkan duruzsolja a szavakat a nő fülébe, s egy kicsit szorít az ölelésén, hogy ezzel azt éreztesse, hogy bizony a nő az övé.
Utoljára módosította:Drávecz Bálint, 2017. július 7. 22:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egressy Auróra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 177
Összes hsz: 612
Írta: 2017. július 7. 22:23 | Link

Aşkim
Antalya, Türkiye


- Ez a legnagyobb hibám.
Színpadiasan sóhajt, majd vigyorigva megrázza a fejét, igyekszik éreztetni, hogy csak viccel, de ez ittasan nehezebb, mint gondolná, de azért próbálkozik. Tekintetével követi a férfi mozdulatait, azt gondolta volna, hogy rögtön belekortyol az italba, ahogy általában ilyenkor tenni szokta és meglepődik mikor nem ez történik.
Nem tétovázik, elfogadj a felkínált kezet és visszaül Bálint ölébe, fejét a nyakába fúrja és mélyen beszívja a semmivel össze nem keverhető illatot. Ami már annyira hiányzott neki, ami megcsapja mikor kinyitja a szekrényt, amit maga mögött hagy az ágyon, imádta és nagyon hiányzott neki az utóbbi időben.
- Sok volt ez a másfél hét, most nehezebben ment, mint máskor.
Többször voltak külön hosszabb ideig, hiszen Bálint utazott ő pedig nem mehetett mindig vele, de rosszabb volt így, hogy ő utazott nélküle. Reméli, legalább megérte a dolog, de ezt nem meri felhozni.
Utoljára módosította:Egressy Auróra, 2017. július 7. 22:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Birinin seninle bi problemi varsa, unutma ki, o onun problemi, senin degil.

Drávecz Bálint
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 720
Írta: 2017. július 7. 22:36 | Link

A mindenem

Félszeg mosoly csücsül a szája sarkában. Ő nem gondol hibaként erre a dologra, sokkal inkább tartja a nő szupererejének, hiszen mindennek ellenére képes elviselni őt. Számára ez mindennel felér és odaadná érte akár az egész vagyonát is. Bár lehet, hogy hamar megbánná, de idővel túlélné, hiszen Auróra ott lenne vele, ez pedig mindennél többet ér és jelent számára.
Védelmezően átfonja karjait a szőkeség dereka körül. Egy kicsit közelebb vonja magához a törékeny testét, hogy kényelmesebben legyenek. Érzi, ahogy szívverése egyre gyorsul és ennek köszönhetően lélegzetvételei is másmilyen ritmust vesznek fel. A nő olyan hatással van rá minden egyes alkalommal, hogy bármikor neki esne, még akkor is, ha le sem csillapodott az utóbbi óta. Jobb kezét lassan elkezdi fel-le járatni Auróra hátán, miközben ő is magába szívja az illatát.
– Nekem ne mondd – jól esően felmordul az ismerős illatnak köszönhetően, aztán lassan eltávolodik és az asszony szemébe néz. - Nem bírom ki nélküled egy napnál tovább, szóval ezentúl mindenhova viszlek magammal – azt még nem tudja hogy miképpen fogja ezt megoldani, de valahogy majd kiokoskodja a legjobb megoldást.
- Lassan azt hiszem el kellene indulnunk - bár ő képes lenne eltölteni az egész éjszakát itt a szőkeség karjai között. Sőt leginkább erre vágyik, el kell engednie a vállát nyomó terhet, s a legjobb megoldás erre Auróra és a bája.
Utoljára módosította:Drávecz Bálint, 2017. július 8. 15:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. július 8. 05:00 | Link

Haru
Váratlan meglepetés, nálam
Fashun


Talán egy egészen kevés közöm nekem is volt a költözéshez, elvégre egy kviddicscsapatban játszom, a német válogatott szerves része vagyok és elvileg nemsokára elveszem feleségül. De az agyam nagy része akkor is próbálta nyomatékosítani, hogy nem, a fő ok mégiscsak a munka. Több-kevesebb sikerrel.
- Nem mindig. Egyetemre járok és nemzetközi szintű játékos vagyok. És ha a jövő szezonban eligazolok mondjuk Manhattenbe? - kérdeztem kissé felvonva a szemöldökömet. Nem mintha ennek lenne realitásértéke, de azért mégis meg kellett fontolni. Mi lesz, ha...
Azért azt túlzásnak éreztem, hogy egy névtelen japán lánynak nevezte magát, de ahogy érzi, nem én leszek az, aki úgy érezteti vele, hogy még most sincs minden rendben. Ha én nem támogatom, akkor ki fogja? De komolyan. Szóval ismételt grimasszal rántottam egyet a vállamon.
- És most úgy érzed, hogy felkészültél? Ez egy jó hír. Meg a japán csapat amúgy is furi, ha vesztenek, elégetik a seprűiket. - Még bólintottam is párat, mintegy nyomatékosítva, hogy rendben van a részemről.
A csuklóját elengedve végül ledobtam magamat a kanapéra és várakozó pillantással figyeltem, a karjaimat összefonva a mellkasomon. Már erre is képes voltam, anélkül, hogy szenvedtem volna.
- Akkor bizony még van időd, ha minden igaz, majd talán a jövő hónap végén állhatok vissza játszani. Az edzéseket rendesen csak két-három hét múlva csinálhatom. Rehabilitáció alatt állok - bólintottam párat ismét, összepréselve az ajkaimat. Szívás. De legalább Helmut még szeret.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egressy Auróra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 177
Összes hsz: 612
Írta: 2017. július 8. 15:16 | Link

Aşkim
Antalya, Türkiye


Szép gondolat, kár, hogy nem valósítható meg. Hanna az elmúlt időszakban sokat maradt ki a óvodából és többet aludt repülőn, mint a délutáni csendes pihenő idején és szeretett az apukájánál, vagy a nagyapjánál lenni, de az akkor sem "anya". Bármilyen csábító volt a gondolat, kénytelen volt két lábbal állni a földön, még akkor is, ha jelenleg eszében sem volt kipukkasztani az álombuborékot, amibe kerültek.
- Így is több helyre vittél, mint az normális lenne.
Jegyzi meg félig viccesen, majd felkel, végigpillant a ruháján, de inkább nem kommentálja mit művelt vele a férfi, helyette körbepillant, van-e a közelben valaki. Ideje lesz visszaszökni a szobába, mintha el sem mentek volna.
- Rajtam ne múljon. Tőlem mehetünk.
Felveszi a poharakat és eltűnik a hajó gyomrában, hogy gyorsan visszapakoljon mindent a helyére, nem valószínű, hogy ez holnap kifut, de akkor sem szeret maga után kupit hagyni, biztos mérgesek lennének rá. Az üveget Bálintnál hagyja, úgyis neki vette az italt, szóval maradhat. Mikor nagyjából mindennel végzett, könnyedén kiugrik a stégre, hogy ott várja meg a férfit. Ismét gondtalannak érzi magát, hirtelen megint helyre állt a világ rendje. Még mindig szerették egymást, rendben voltak, nagyon is. A gyűrű ott díszelgett az ujján, a ital melegen és elevenen tartotta, a szél a hullámos hajába kapott, a sós levegő kitisztította a tüdejét. Itthon volt és ezt soha nem cserélte volna el semmire.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Birinin seninle bi problemi varsa, unutma ki, o onun problemi, senin degil.

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 8. 19:09 | Link


csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c


Bár felajánlottam a segítségem, ami enélkül is élt, hiszen sosem akartam megnehezíteni a dolgát, éreztem, hogy nem akar vele élni. Tudom, hogy ő sokkal jobban kezel mindent és ügyesebb, én csak igyekszem lavírozni, és ha úgy adódik, hogy szükség van rám legalább egy kicsit, akkor ott lenni. Nem akarok egyszer, mikor ez fennáll rossz helyen lenni és nem kéznél, biztos rosszul érezném magam. Pont annyira, mint attól, mikor azt érzem, hogy követelőzök. Nem szoktam, azt hiszem, mióta beszélni tudok ilyen még sosem volt. Mikor kisebb voltam sokszor voltak dolgok, amiket akartam, és ki is mondtam, de beletörődtem előbb-utóbb a nembe, vagy abba, hogy majd egyszer. Aztán igyekeztem elhagyni, ami jól is sikerült a saját belátásom szerint. Azonban ilyenkor, mikor csak nyünny minden és az egyetlen, amit szeretnék, egy ölelés, amiből tudom, hogy csak hülyeségek vannak a buksimban, nehezen tudom elválasztani, hogy tényleg ilyen nagyon szerencsés vagyok Lewyvel, vagy esetleg kiprovokálhattam, ha nem is akartam.
- Madártejes… - Egészen vinnyogósan és halkan ismételtem, nem tudtam még, hogy jó lenne-e vagy sem, azt sem, hogy hogyan számolok el a saját lelkiismeretemmel, ha csak belenyalok. Szörnyű ez a fagyikérdés. Otthon is maradhattam volna, ha csak a fagyiért jönnék, és nagylány vagyok, ki tudom magam szolgálni is, de egyszerűen ettől még csak mormogtam és jól esett, hogy ilyenekre gondol, hogy tudja ezeket, és hiába ez volt az első, hogy ennyire rosszul sült el a hónap eleje, nem ment falnak. Legalábbis még.
- Hééé, arról volt szó, nem hívsz többet főnöknek, te, jegesmaci. - Halványan ugyan, de vigyorogtam, ahogy a nyakából kibújva a buksimat az arcának döntöttem, aztán előbb egy puszit adtam a szájára, majd csak egy picit elhajolva megsimogattam a pofiját és egy hosszabb csókot is. Ez elég volt arra is, hogy megpróbáljam összeszedni, mit mondhatnék a kérdésére. Egyszerűen csak nem akaródzottam kimondani, minek örülnék inkább. Belegondoltam, hogy éppen úgy öntöm rá az én problémám, hogy neki is van elég, biztosan hulla fáradt, mégis velem foglalkozik. Na ez az, amit sohasenem szeretnék, hogy miattam ne tudjon pihenni, kikapcsolni, vagy bármit.
- Gondolom fáradt vagy, és jobb lenne, ha nem kellene már azzal törődnöd, hogy ide meg oda hopp.
Nem eresztettem túl messzire a korábbi csók után, csak kicsit bámulgattam félre Volt irányába, meg a lakás egy-egy pontjára, ahogy nagy levegőt vettem. - Ahogy elnézem mindegyikünkre ráférne a zuhany, vagy slagolás, vagy pancsi… bármi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 9. 01:12 | Link

Sebby
A legédesebb pandának Love
Atashi
München, nálad



A kifogásai megleptek. Tényleg ennyire rossz ötlet lett volna idejönni? Pedig én csak azt akartam, hogy szép házasságunk legyen. Esetleg egy kicsit önző is voltam, és magamnak akartam őt, de tényleg csak esetleg. Egy ici-pici részem csak, nem több.
- Ma-Manhatten? - Nem szokásom dadogni, de menthetetlen vagyok. Az amerikai várostól még a hideg is kirázott. - Azt hiszem, ott is képes lennék dolgozni.
Csak nem túl sokáig. Pár hónap esetleg még menne, de egy egész szezon? Vagy még annál is több? Biztosan nem. Szeretem Sebbyt, és én akarom a legjobban, hogy megszerezze a kviddics kupát, de nem ilyen áron.
- Te képes lennél amerikai mezben játszani? - A hangszínem akaratlanul is megváltozott, mikor kimondtam a nemzet nevét.
Összeszűkítettem a szemeimet, hangosan szívtam be a levegőt. Nem akarom hogy ez megtörténjen. Kényszerből gyártottam már amerikai seprűket, de az nem neki volt. Mindenki meglepődött, amikor a japán csapat helyett a németnek szurkoltam inkább, de egy olyan csapatnak sosem lennék képes kalimpálni. Még meccsre se mennék ki.
Összeszorítottam a számat az elégetett seprűim gondolatára. Nem egy végezte már a tűzön, én pedig mindet megsirattam.
- Nem számít. Ha nem nyertek, azt jelenti, hogy a seprűim nem voltak elég jók. - Az asztal mellett foglaltam helyet a földön közben, kezeimet megszokásból összefűztem az ölemben. - Én mindig is készen álltam. Most már a világ is rám talán - szélesen elmosolyodtam, az arcát figyeltem.
- Ebben tudok segíteni - elkötelezetten bólogattam. - A kézsérülések specialistája vagyok.
Nem volt teljesen igaz, de tény, hogy többet értettem hozzá, mint egy átlag ember. A seprű készítés nem móka és kacagás, többször megsérült az én kezem, de a kollégáimé is. Ha nem akartam otthagyni a munkámat - amire sosem lettem volna képes -, gyorsan meg kellett tanulnom az ilyesfajta gyógyítás csínyját-bínját.
- Ez azt jelenti, hogy akkor többet leszel itt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 9. 20:53 | Link


Hi, I'm Satan | dom, Warsaw | styczeń 3, sobota | zsebszótár


Persze nem akartam én nyíltan elutasítani a segítséget, meg megbántani sem, csak boldogultam egymagamban is. Jó volt ez így, ha ő úgy érezhette, hogy segít, én meg nem szúrok el semmit éppen.
A fagyiról már majdnem sikerült meggyőznöm, mert hát mégiscsak egy madártejes csodáról volt szó, amit előző este szereztem be, arra az esetre, ha a menyasszonyom hazacsászkálna hozzám.
- Bizony. Jó hideg és édes, pont kellemesen. Tudom, hogy szeretnéd... - közöltem sokatmondó pillantással. Még a hangom is egészen dorombolós volt, igyekeztem meggyőzni róla, hogy neki bizony kell az a fagyi. Utána mindig jobb kedve van és amúgy is édes és szexi, akkor meg mi a baj a fagyival? Semmi. Na ugye!
Ha volt is ilyen beszélgetés, annyi egészen biztos, hogy nem emlékszem rá. Megígértem volna, hogy nem hívom főnöknek? Lehetséges, hogy gyenge pillanatomban kapott el hozzá, vagy éppen máshol járt az eszem, de ez éppen nem rémlett.
- Arról volt szó? Hopsz... - vakargattam az állam pár pillanatig elgondolkozva, majd rántottam egyet a vállamon lazán, mintha mi sem történt volna, mert ugye az jó így is, miért ne? A puszira csak elmosolyodtam, a csókot azonban már viszonoztam, finoman közelebb vonva. Nem igen akartam megszorongatni, csórinak így is volt elég baja.
Igazából igaza volt, tényleg jobban örültem volna, ha ma már nem kell sehova utaznom, de hát ő Maja. Ha azt kérte volna, hogy menjünk haza, maximum lezuhanyoztam volna előtte, hogy fejben kicsit jobban egybe legyek.
- Igen, egyértelműen... Nagylány vagy és megtalálod a törölközőt, vagy fürdessem le a gyereket és hozzak narancsot is? - kérdeztem mindezt pókerarccal, lágyan simogatva az arcát, azért közben szentelve egy pillantást a bundásnak is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 10. 00:41 | Link


csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c


Nem mondom, hogy egyszerű volt elsőre nemet mondani, még nehezebb másodikra visszafogni magam a nyünnyögésen túl, de aztán megtört a dolog. Pedig Isten lássa lelkem, én megpróbáltam magam tartani ahhoz, amihez kell, tényleg. De ez fagyi, és van, és hideg meg finom. Igazából a hideg amúgy is nyugtatja a pocit, szóval orvosságnak is vehetjük. Nem tudom, hogy azt próbálom elérni, hogy ne legyen bűntudatom, vagy komolyan gondolom, amik eszembe jutnak, de hatásos.
- Ihjjj, de csak egy kicsit, mondjuk. Kóstolót… - Azt hiszem még én sem hittem el, hogy ennyit, általában meg szoktam enni vagy három gombócnyit, ami nagyon sok, rettentően, ha nem mozognék, már akkora lennék, mint az egész ház. Be se férnék Lewy mellé az ágyba, sehova. De azt hiszem most ez az egyetlen, ami a simi mellett segíthet. Bár be kell vallanom, az jót tett, vagy a csücsizés, de jelenleg már csak a derekam fájdogált kicsit, az mondjuk lehet a sok üléstől, de ez mellékes. Éppen ez legalább rendben volt, ha már a fejemben még kicsit rendet kellett volna tennem. Első körben mondjuk emlékeztetni a leendő férjemet, hogy mintha már hónapokkal ezelőtt megkértem volna, hogy ezt ne mondja. Nem vagyok Skipper azóta sem, de sajnabajna még Kowalsky se, hogy jelenthessek. Szomorúan sóhajtottam és bólintottam is, hiába látványosan terelte el a dolgot. A csóktól viszont már nekem is kicsit jobb lett a közérzetem is, ha lehet ilyen. Aztán inkább elnyökögtem valami hirtelen villanást az agyamból minden átgondolás nélkül, és mikor visszakérdezett kezdtek csak el a kerekek odabent forogni. Kicsit elbújtam a nyakába és úgy tettem, mint aki nem hallotta, hogy már megint választani kellene és dönteni két dolog között. De ezt nem lehet a végtelenségig űzni.
- Nagylány, ühhüm, fúj és undi nagylány. - Tettem gyorsan hozzá, ahogy felegyenesedtem az ölében, a felhúzott lábaim kinyújtva pedig lelógattam kicsit az ágyról azokat. Hallgattam egy darabig, mer kérdeztem volna leginkább, de nem nagyon tudtam mit is és hogyan. Csak ez nem olyan amit nem lehet, kéne, kellene? Csak néztem valami mentőövért Lewcsire, megsimogattam az arcát, aztán Voltra néztem. Szeretném a Drágát kisajátítani, mint a legtöbbször, azt hiszem most úgy egy kicsit még jobban is, nem is nagyon tudom mi ez a kívánságosdi a részemről. De így?
- Én eszek fagyit, még megfürdeted Voltot mondjuk... aztán… szeretnél gyümölcsös estét? De… - hogyan? Kérdezném én, de inkább csak beharaptam az ajkamat és elkezdtem felkászálódni róla.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 10. 08:48 | Link


Hi, I'm Satan | dom, Warsaw | styczeń 3, sobota | zsebszótár


Csak sikerült rátukmálnom a fagyit, ezt pedig személyes sikernek könyveltem el a részemről. Nem mintha annyira nehéz lett volna, de mégis kis siker volt. Szóval mire kimondta, hogy ő csak kóstolót szeretne, lepakoltam magamról finoman és kisétáltam a konyha irányába, hogy két kanállal és egy fél doboz fagyival térjek vissza. Vagy mondjuk kétharmad, nem teljesen világos, mekkora volt a mennyiség. Tegnap egy egészen kicsit megdézsmáltam a doboz tartalmát.
Szóval a főnökös megbeszélés urán átnyújtottam neki egy kanalat, hogy tessen kajálni.
- Undi? Most miért? Ez a természet rendje, nagylány vagy. Tuuuuudod, ezt lehet kilenc hónap nonstop "pisilnem kell" érzésre és éhességre cserélni, meg nagy pocira - közöltem kissé elgondolkozva cirógatva a derekát. Mert ugye ez rendben volt így.
Eléggé furcsi volt életem, mert részben akarta azt a bizonyos gyümit. Megint hárított egy kicsit, hogy persze, ha én akarom, akkor lehet róla szó. Elgondolkozva az ajkamba haraptam, majd rántottam egyet a vállamon.
- Azt bízd rám, én tudom, hogyan - nevettem fel halkan, majd arcon csókoltam, mielőtt ismét lepakoltam volna az ölemből. - Neked már csak azt illene eldöntened, hogy kiwi, narancs vagy eper.
Azzal a lednülettel elfogtam a gyanútlan szőrcsomót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 10. 20:44 | Link


csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat


- Imádlak. - Lewcsi tutira nem lesz soha az edzőim kedvence, ez akkor nyilvánvalóvá vált nekem, mikor lelkesen, vagy kevésbé, de támogatta azt is, hogy a mesenézős fetrengés mellé járjon gumicukor vagy kukorica, arról nem beszélve, mennyit ettem januárban, mert ha zavart vagyok vagy ideges, azt csinálom. De legalább a mekiben nem láttak azóta annyit. Ez mondjuk inkább sikerélmén, a gyorskajára nem fogható, ha felcsúszik egy vagy két plusz kiló. De olyan könnyen nyúltam a kanálért és a doboz felé, mintha sosem mondtam volna nemet, ez elég elszomorító.
- Te is tudod, hogy nem a tény undi, csak nem jó érzés. - Tényleg mintha folyton koszosnak érezném magam, amivel a saját buksimra megyek néha. Inkább nyammogtam kicsit az első kanál fagyin, bár még elég kemény volt, így megküzdöttem vele. Aztán olyan tudatlan őzikés fejjel meredtem rá, mintha nem is mondtam volna semmit, pedig de, én voltam. És a kérdésemmel se változott ez meg. A számat harapdálva kicsúszott egy egészen halk „ez egy igen?” kérdés, de lehet nem is értette. Jobb is.
- De… biztos? - Nem kezdtem bele újra abba, hogy ez mennyire fura és szerintem lehetetlen, mert lehet még én is reméltem, hogy neki van igaza. Amúgy is bízom benne, nem most fog ez elpárologni. De éreztem, ahogy a manók csukott szemmel, befogott füllel vonulnak vissza a fogaskerekek mögé a fejemben. Most én ijesztettem el őket? Figyeltem, ahogy Volt csapdába esik, és azt hiszem pár perc után megérezte a dolgot, mert eléggé küzdött. Pár kanál fagyi után az asztalra tettem a dobozt és a kanalam, aztán utánuk mentem megkeresve a kutyi törcsiét. Gondoltam, hogy nem lesz egyszerű menet, még az ajtóból is rossz volt nézni, de a végére legalább bele szokott jönni, bíztam benne, hogy most is így lesz. Aztán a padlót nézegetve mosolyogtam félszegen, majd Lewyt figyeltem. - Az a narancs jól hangzott… azt hiszem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 10. 22:18 | Link


Hi, I'm Satan | dom, Warsaw | styczeń 3, sobota | zsebszótár



Legalább ő, ha már más nem tette. Mert az edzői biztosan nagyon utáltak azért, hogy megtámogattam a vidám pillanatait kis nasival, hogy még jobbak legyenek. Mert ugye én vagyok az álompasi, aki itthon tartja a fagyit, csak hogy a nőjének legyen mit enni. Szóval csak adtam neki egy nagy puszit, hogy érzékelje, mennyire nagyra értékelem. Nagylányostól fagyistól.
- Nem tudom, sosem volt ilyenem, de el tudom képzelni, mennyire fúj. Mint mikor anno vért köhögtem fel még hetekkel a meccs után is. Le akartam zuhanyozni belülről - grimaszoltam belegondolva. A kérdésére nem igen kellett választ adnom, sportoló vagyok, persze, hogy szeretnék gyümölcsös estés, ez egyáltalán nem is kérdéses. Szóval mikor kissé meglepett őzike fejjel érdeklődött, hogy ez biztos-e, aprókat bólogattam, fapofival. Aztán előszedtem a paintball során gyűjtött kommandós tapasztalataimat és begyűjtöttem a gyereket. Amint a fürdő felé értünk, elkezdte dobálni magát és tiltakozott is, de nem engedtem el. Helyette úgy, ahogy voltam, ruhástól bemásztam a zuhany alá és megnyitottam a vizet. Voltot kénytelen voltam lerakni, de a lábammal még épp vissza tudtam tartani, hogy meglépjen. Csak egy két percig tartott, hogy feladja a harcot, aztán csak mély levegőket véve próbáltam lecsutakolni róla a színes porokat.
- Hiszed, vagy tudod? Ezek után az is lehet, hogy csak meghalni lesz erőm - nevettem el magam, megszabadulva a csuromvizes, ólomsúlyú pulóvertől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 11. 00:20 | Link


csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat


A fagyi mellett a puszi is nagyon jól esett éppen a lelkecskémnek és egy kicsit el is engedte hagyni azt az éppen magam felé táplált undoromat, amit percek alatt kifejtettem. Csak bólogattam megértően, mert tudtam miről beszél, igen, valami ilyesmit érzek éppen én is. Meg leginkább ezért is távolról nyünnyögtem az elején a kanapé végén, magamban. Se ezt, se a rosszkedvet nem szeretem átragasztani másra, arról nem beszélve, hogy ahogy én nem vagyok jóban magammal, úgy azt hiszem más sem, ez meg szokott gondot jelenteni. De végül mikor már nem fájt, elhessegettem minden csúnyaságot és csak ő volt, meg a simizés, akkor úgy egészen felbátorodtam pár pillanatra, ami nem is igazán tudom, jó-e. Szabad-e egyáltalán. Figyeltem végig, ahogy összeszenvedi a babánkat, aki már elég termetes volt, aztán a fürdőbe tuszkolja. Én hátrahagyva a fagyit mentem törülköző után, majd a fürdőajtóból szemléltem apró nevetés mellett, ahogy lassan kifehéredik a drágánk. Mikor elzárta a tust, akkor szólaltam csak meg, de a visszakérdéstől megint kicsit rosszul éreztem magam, amit utána mondott, hát az meg. Csak nyeltem egyet és inkább Volthoz csoszogtam, hogy leguggolva elkezdjem megtörölni, mielőtt kirázza a bundáját és mindent beterít. Lehet el is késtem, mert már nekikezdett a riszának. - Illatos baba lettél, ugye nem is volt olyan szörnyű?
Szerettem vele csacsogni, olyan édesen figyelt meg vakkantott néha vissza, még a pofim is megnyalta. Szeretem őt is nagyon. Aztán hátrafordultam, egy kicsit vártam, mielőtt megszólaltam volna.
- Tudom, vagyis azt szeretném. De azt nem, hogy meghalj. Pihenjünk le, ha fáradt vagy inkább. - Megrántottam a vállam, aztán még kicsit a fehér szőrmók bundáját törölgettem, még valamennyire lakásbarát állapotba került. Akkor hagytam, hogy útjára menjen és azt hiszem az a konyhába vezetett hami után. Hamar meg is lett a tálja, hallottam, ahogy tolt rajta és koppant valami szélén, aztán már biztos evett is. Felegyenesedve Lewcsihez sétáltam, aztán felpipiskedve nyomtam egy rövidke kis csókot az ajkaira, majd a törcsit szorongatva néztem körbe. Azért nem is olyan vészes, amit levágtak most a fürcsi miatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 11. 18:12 | Link


Hi, I'm Satan | dom, Warsaw | styczeń 3, sobota | zsebszótár



A tiltakozás már ott elkezdődött, hogy befordultunk a folyosóra, mert érezte, hogy ha az udvarra vagy a konyhába mennénk, nem cipelném, csak kopognék az ajtón vagy a tányérján. Helyette cipeltem és beálltam vele a zuhany alá, eláztatva saját magamat, meg a ruháimat is.
Amint teljesen fehérre suvickoltam a kisfiút, megszabadultam az ólomsúlyú pulóvertől és a zuhanytálcába dobtam, majd a gatyám is kb ugyanott kötött ki, aztán az egyik felakasztott törcsit lerántva a hajamat kezdtem törölgetni nagy lelkesen. Körülbelül a szélrózsa minden irányába állt, épp mint a gyereké, miután Maja szárítgatni kezdte.
- Te is tudod, hogy csak olyan, mint az apja. Túldramatizál mindent... - sóhajtottam fel, aztán a törölközőt a derekam köré csavartam, letolva az alsógatyám is. Maja persze nem értette a költői megszólalásom lényegét, szóval közelebb lépve nagy puszit nyomtam az arcára. Aztán nem sokkal később kaptam egy csókot, amire aztán széles vigyort villantottam és kissé bedöntöttem, a derekát átkarolva, olyan drámaian, mint a filmekben.
- Tudhatnád, hogy hozzád sosem vagyok túl fáradt. És a gyerek is kíméletes volt velem - közöltem pajkos vigyorral, majd finoman talpra állítottam, mielőtt a szekrényből kivettem volna a tubust és a szoba felé indultam volna. - Akkor most bekened a hátam, vagy mi lesz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 11. 20:50 | Link


csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat


Felszisszenve vicsorogtam együttérzően Voltra, ahogy rám próbált nézni még a zuhany alól utolsó mentsvárként. Tudta azt hiszem, hogy bármennyire is szeretem és imádom, onnan én sem menekítem ki, bele kellett törődnie a sorsába. Jó, azért én nagyon-nagyon sajnáltam, de neki is jobb, ha nem kell vakarásznia meg ráznia  bundáját, frissen és üdén jobb csicsikálni, meg akkor jöhet velünk is, akár. Bár ez azt hiszem most nem a legoptimálisabb lehetőség, mert ahogy törölgetem, nem túl boldog még.
- Na, jól van, nem kell megsértődni ám… - Ezt még neki intézem, csak aztán nevetgéltem egy kört azon, hogy milyen dramatikus férfiak vesznek körül, még a fejem is megráztam egy picit. Végig követtem, ahogy a fehér mancsok elvonulnak tőlünk, aztán ahogy látótávolságon kívülre került, inkább a leendő férjemmel foglalkoztam. Azt hiszem nem nagyon tudtam volna leplezni, hogy picit zavarban voltam, mert nem nagyon gondoltam még sosem bele hasonló helyzetbe se, nem még megélni, és pont ezért nem is értettem, miért voltam egy picit csalódott, mikor azt mondta fáradt. Tudtam, egyértelmű volt, hogy hosszú napja volt, de egy egészen kicsit reménykedtem, hogy most csakis az enyém, ha csak egy nagy és közös pihenésre is. De a csókot követően elvigyorodtam, Volt törcsijét a szennyesre ejtettem, hogy a nyaka köré fonva a kezeim kapaszkodjak meg, mielőtt elterülök a földön a nagy borulásban.
- Szeretlek. Látod, Volt gondolt rád, ezért nem is akart fürdeni biztos… - Nagyon cuki volt, mikor ilyeneket csinált, ezt is imádtam, és azt is, amit mondott, bár nem éreztem magam kevésbé akaratosnak, ez pedig zavart egy kicsikét. Talán fel sem szabadott volna hoznom, vagy éreznem. De hát ez ilyen, nem nagyon van rá precedens, hogy szeretnék és kérek is, de most olyan nagyon nagylányosan el vagyok borulva azt hiszem. Beharaptam az ajkamat végül, úgy néztem utána somolyogva. - Vááárj meg. Igen, be.
Kicsit lassan kapcsolva nyúltam a keze után és a tenyerem az övébe csúsztatva követtem őt, miközben egy puszit nyomtam a vállára, aztán a szabad kezemmel a kezét simiztem. Nem zavart, hogy kicsit vizes, az sem szokott különösebben, ha edzés után fürödni akar, nem pedig az ölelgetésem, nem szerettem azt kivárni soha. - De ugye ez így rendben van?
Nagyon nem akartam butának tűnni, csak egy kicsit értetlenül álltam saját magam előtt is éppen, ez sem volt újdonság, sok dologban nem voltam néha otthon, amit én magam éreztem, vagy éltem meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 11. 23:09 | Link


Hi, I'm Satan | dom, Warsaw | styczeń 3, sobota | zsebszótár


Anyu végre rászólt valamiért a gyerekre, majdnem tapsolni is kezdtem, de akkor meg Volt azt hitte volna, hogy valami nagyon ügyit csinált, az pedig most nem hiányzott. Aztán pár pillanatig még én is figyeltem, ahogyan a kis fehér szőrmók útnak indul és a körmei halkan kopognak a padlón, egészen a konyháig, ahol halk koppanással és súrlódó acélhanggal tudatta velünk, hogy ő bizony inkább eszik.
Aztán nagy színpadias mozdulattal döntöttem be Maját, hogy megcsókoljam, ő meg a kutya törcsijét leejtve ölelte át a nyakam és viszonozta a csókot. A kijelentése viszont, hogy ezért nem akart Volt fürdeni, vigyorgásra késztetett.
- Persze, ilyen önzetlen gyereket neveltünk... - nevettem, miközben pár flakont odébb toltam a szekrényben, mert azokra éppen nem volt szükség, nekem az az egy, narancs illatú kellett. El is indultam a szobába, de hátrapillantottam rá a vállam felett, mikor megálltam az ajtóban, hogy akkor ugyan már, most jön? Aztán mikor nyünnyögött, hogy várjam meg, a kezem nyújtottam neki, ő meg megfogta és halvány mosollyal sandítottam rá. Nem elég, hogy én vizes voltam, még ő is össze akarta magát vizezni egy kicsit jobban, mert Volt nem végzett elég jó munkát.
- Persze, hogy rendben van, nyuszi. Ha nem lenne, szóltam volna - közöltem lepillantva rá, majd puszit nyomtam a hajába. A hálószoba ajtaját kitárva pár pillanatig a csillagok halvány derengését néztem, majd intettem gálánsan befelé. - Csak ön után, hölgyem!

//köszönöm a játékot, te kis nyünny *-* //
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. július 11. 23:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. július 16. 01:29 | Link

Haru
Váratlan meglepetés, nálam
Fashun


Talán szőke vagyok, de még én is láttam rajta, mennyire rajong az ötletért, hogy Manhattanben kelljen dolgoznia. Őszintén, én elismertem az amerikaiak játékát is, de sokkal többre tartottam a saját nemzetemet és a csapatomat annál, hogy csak gondoljak egyet és ellibbenjek más országok felé. Ameddig nem küldenek el, addig maradok, mint a Golden Retriver az Up!-ban.
- Néha azon gondolkozom, hogy túl sokra lennél képes miattam - préseltem össze az ajkaim pár pillanatra, de aztán csak rántottam egyet a vállamon. Végül is az ő élete, nem szólhattam bele, hogy mit tesz vagy nem tesz.
A hangszínéből sütött, hogy unszimpatikus számára majd az egész kontinens. Én nem éreztem ilyet, vagyis de, de csak fellángolás szerűen, mint mikor bántották az állatvilágot. Meg a meccsek előtt, de azt hiszem, hogy az inkább a lelkesítő beszédek eredménye szokott lenni.
- Mint válogatott? Dehogy! Egy normál csapatban? Nem tudom. Ha itt kiraknának, képtelen lennék más német csapathoz leszerződni. De azt hittem, ez egyértelmű - néztem rá sokatmondó pillantással, mert az, hogy én bajor vagyok, épp annyira volt kézenfekvő tény, mint hogy a pandák bambuszt esznek. Nem tudtam volna elmenni egy másik csapatba és úgy tenni, mintha soha nem is játszottam volna a sárkányoknál. - De ez csak egy példa volt.
A magát okoló gondolataival viszont sosem tudtam azonosulni, ebből a szempontból egy olyan értékrendet képviselt, ami nagyon messze állt az én felfogásomtól. Én is szoktam okolni magam, de csak olyanokért, amiről tényleg tehetek részben. Részéről egy vereség, amiben a seprűi nem játszanak végzetes szerepet, nem ilyen volt.
- Igen... nos, ha gondolod, vethetsz rá egy pillantást. Eddig is készen állt, hogy búcsút mondjon nekem. Talán most már nekem is van elég lélekjelenlétem, hogy elengedjem - Haru után szabadon fogalmaztam a sérülésemről, ami részben egyfajta menekülőút is volt a számomra a felelősségek, a józanság, a keserűség alól. Talán aznap úgy éreztem, túl nagy rajtam a nyomás és a tudatalattim elintézte, hogy szabadságoljam magam, amit amúgy sosem tettem volna meg.
- Nos, kénytelen vagyok. Visszaköltöztem a koleszból... hosszú történet, egy kicsit elharapództak a dolgok - nyújtottam felé a kezem végül, miután leszedtem a szikszalagot. Nem volt már olyan rémesen ocsmány, mint pár héttel ezelőtt, de amatőrként lehet, hogy kipakolt volna a pandapoci.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 16. 16:50 | Link

Sebby
A legédesebb pandának Love
Atashi
München, nálad



Komolyan elgondolkoztam azon, amit mondott. Sebby előtt azt is nehezen képzeltem el, hogy elköltözök Japánból, most pedig itt vagyok, a jövőmet is itt terveztem el. Ijesztő, hogy mennyire képes befolyásolni egy ember.
- Miért, te úgy gondoltad, hogy külön fogunk élni? - tettem fel a nagy kérdést.
Persze, reménykedtem abban, hogy ki fogunk alakítani magunknak normális családi légkört, de tudtam, hogy az ő gondolatai között ez nem szerepel. Pedig én csak annyit szerettem volna, ha egy családi házat találunk, ahol mindig vacsorával várhatom, ha hazajön.
Ugyanakkor én is tisztában voltam vele, hogy ez nem szerelmi házasság. Ha nem is ragaszkodnék ahhoz, hogy olyan vizekre evezzünk, akkor is szeretnék összeköltözni vele. Ha másért nem is, de az álca kedvéért.
- Persze, hogy példa volt - legyintettem, mintha nem is gondoltam volna komolyan. - Sosem lennének olyan buták, hogy kiraknak téged. A legjobb hajtójuk vagy.
Kérdőn néztem rá, talán csak akkor értettem meg, hogy miért nem ment el azonnal gyógyítóhoz. El sem tudtam képzelni, mi történhetett, ami ennyire megrázta a mindig vidám pandát. Kicsit rosszul is éreztem magam, amiért nem voltam mellette, még ha nem is tudtam volna sokat segíteni.
Egy bólintással nyugtáztam, amit mondott, közben közelebb csúsztam hozzá, hogy kellemesebb legyen, míg megnézem, mit tehetek érte.
- Ez nagyszerű! - Nem tudtam magamban tartani a lelkesedést, nagyon megörültem neki. - Mármint, hogy többet leszel itt. Az nem, hogy valami baj történt ott... de azért gond nélkül tudod folytatni az egyetemet, ugye?
Nem mintha érdekelne, hogy lediplomázik-e, vagy sem. Sebastian nevét már most ismerik világszerte, eleve feleslegesnek tartom, hogy oda jár.
Alulról megfogtam a karját, ahol pedig a seb volt, hozzáérintettem az ujjam hegyét. Még az ajkaim is elnyíltak, akaratlanul is élesen szívtam be a levegőt. Nem sokszor láttam ilyen csúnya sérülést - mármint ami nem a kviddics közben történt -, de azt hiszem, tudom kezelni.
Elengedtem, hogy elő tudjam venni a pálcámat a táskámból. Igazi gyógyító varázslatokat nem tudok, de az elsősegély doboz valamelyik bőröndben lehet, amit természetesen nem fogok megkeresni. A varázsige kimondása után pár másodperc elteltével az ölembe pottyant az aprónak tűnő dobozka. Pontosan tudtam, hol találom, amit keresnem kell, így ahhoz már nem kellett a pálcám, amit le is raktam.
- És mi van a szőkével? - kérdeztem, miközben belekezdtem a fertőtlenítésbe.
Persze tudtam, hogy Hannahnak hívják, de valahogy sosem akaródzott kimondani a nevét. Jobb volt szőkének hívni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2017. július 16. 19:49 | Link

Iza drága
Magpies – Tornados meccs után, Montrose

- Na, szevasztok – kacsintok a többiekre vigyorogva, akik visszaköszönnek és hagynak távozni. Nyertünk, sima volt, dobtam 8-at, mi kell még? Az fogónk, mint egy vércse, úgy szedte ki szinte a másik kezei közül a cikeszt. Nagyon izgalmas volt, a meccs meg is állt egy pillanatra miatta, éreztük, hogy valakinek meglesz, szerencsére nekünk lett, mert nem dobtuk túl őket. 460-250 lett a vége, nem volt eseménytelen, jól mulattunk. Bár egy gurkó megkóstolt, nem vészes. Pár napig pihentetem a bal karom és kész, közben pedig iszom az előírt bájitalokat. De a lényeg az most következik, egy fél éve már, hogy küldtem jegyeket a Bagolykőbe, most megint eszembe jutott. Viszont a legutóbb nem szerveztem egy partit köré, szóval jöttek, láttak, hazamentek és nem tudtam senkivel találkozni. Most is abban reménykedem, hogy egyvalaki talán itt lesz a régiek közül, akiket még ismerek. Kibéreltem egy kisebb helyiséget az aréna mellett, úgyhogy a meghívóban ez is benne van. Valószínűleg ők fognak odaérni hamarabb és, hogy addig se unatkozzanak egy helyi skót bandát hívattam oda, akik húznak valami lágy zenét. Na meg svédasztal, eszem iszom, és némi Magpies-es ajándékszatyor. biztos vagyok benne, hogy jól ellesznek, de már nem kell sokat várni rám, hamarosan megérkezem. Szóval sima ruhába vagyok, semmi kiöltözés, vagy ilyesmi, egy ing, egy farmer, és sajnos Roli sem tart velem, hát be kell érniük velem. Már nagyon izgatott vagyok, de szerencsére nagyjából negyed óra alatt leküzdöm a távot és benyitok, a biztonságiak mosolyogva és váll veregetve engednek be. Tudom, hogy van néhány újságíró is valahol, őket sosem lehet lelőni, de meghívva nincsenek, szóval nagy baj nem lehet.
- Na, szevasztok!
Utoljára módosította:Yarista Palarn, 2017. július 16. 19:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21691
Írta: 2017. július 16. 20:37 | Link


Norbertet otthon hagyva, régről ismert iskolás társammal, Sárival közösen indulunk el a Magpies – Tornados meccsre, ahova valamiféle luxusjegyünk van, amit meg hülyék lennénk kihagyni. Sári oda meg vissza volt, hogy maga Yarista Palarn küldött neki jegyet, és bár nem csak mi ketten kaptunk - bár fogalmam sem volt, hogy ki részesült még ekkora szerencsében -, szőke szemüveges háztársam majdnem kiugrott a bőréből, mikor meglátta a borítékban a jegyeket. Arról nincs tudomásom, hogy Yar mi alapján választotta ki a címzetteket, mert tudtam, hogy többen vagyunk, csak azt nem, hogy pontosan kik. Már Sárin kívül, aki nem viccelek, húsz percen keresztül járt körbe a szobájában torka szakadtából visítva, míg én az ágyán ültem és azon gondolkoztam, hogy ha leütöm, azért vajon mit kapnék a főnökasszonytól. Végül aztán kibírtam, hogy ne csapjam le a lányt, szerencsére. És akkor azt még nem is tudja, hogy nekem Yarista annak idején pár hónapig háztársam volt.
Sári mellettem izgatottan fészkelődik egy széken, míg én a falnak dőlve pötyögök rúnázott telefonomon Norbinak, és csak akkor pillantok fel néha, mikor nyílik az ajtó. Vagyunk már egy páran a helyiségben, de még mindig érkeznek az emberek és ahogy egyre nő a létszám, én kezdem megint egyre kényelmetlenebbül érezni magam. Aztán mikor ismét nyílik az ajtó, Sári felsikkant mellettem, én pedig gyorsan a táskám aljára süllyesztem a telefonom, majd pillantok a belépő Yaristára. Gyönyörű mosolyt villantva lököm el magam a faltól és mielőtt még bárki mozdulhatna, meggondolatlanul egész egyszerűen Yarista nyakába vetem magam. A magassarkú ellenére is magasabb nálam, így kénytelen vagyok lábujjhegyre állni, mikor nekiütközöm a mellkasának és a nyaka köré fonom karjaimat. Még az se zavar, hogy mögötte már el is indultak felénk a biztonságiak, hogy leszedjenek róla és valahol a terem másik felében azonnal sercegni kezd egy penna - talán egy újságíró, talán csak egy izgatott rajongó, ki tudja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2017. július 16. 22:22 | Link

Iza drága
Magpies – Tornados meccs után, Montrose

Nagyon izgalmas a „vajon kik jöttek el” téma, folyamatosan ezen jár az agyam, amíg meg nem érkezek. Beköszönésemre felocsúdniuk sincs idő, mert valaki rám veti magát – egy szőke zuhatag, alacsonyabb nálam -, és kitakarja a látóhatárt. Így egyből nem tudok rájönni hirtelen, hogy ki ő, de biztosan valamelyik régi ismerős lehet, egy új rajongó, vagy tanár nem tenné ezt. Az illatból ítélve biztosan lány, hagyok neki egy kis időt, majd finoman lefejtem magamról. Közben pár vaku megvillan, a pennák pedig sercegnek, hát igen. Annyira nem érdekel, hogy nagyon, inkább magam mellé állítom a hölgyet, miközben megnézem magamnak, kit rejtenek a szőke tincsek.
- Izaa, sziaaa! – na, most már, hogy mindenki jól lefotózott minket, megkapj a két pusziját is. – De rég láttalak, tök jó, hogy eljöttél! – vigyorom levakarhatatlan, és közben mások is felpattannak és elindulnak felénk. Biztos vagyok benne, hogy ha így maradunk egy párnak fognak minket tartani, pedig – sajnos – Izus magánéletéről nem sokat tudok. Még annyit sem, hogy játszik-e valahol komolyabban, mert arra emlékszem, hogy remek őrző volt.
- Ha lefutom a kötelező köröket, odajöhetnél még egyszer – teszem el a hajtincsét a füle mögé, és megszakítom vele a szemkontaktust. Sajnos más ismerős arcot nem látok, túl fiatalok – ők lehetnek a bagolykövesek -, vagy pedig túl idősek, hogy ismerőseim legyenek, egyet-kettőt kivéve. Grósz Annát pillantom meg, persze ő nem áll be a sorba, csak a maga módján felemeli a poharát. Biztos vagyok benne, hogy nem fog maradni a végéig, még az is lehet, hogy nem is fogunk beszélni. Aztán –elengedve Izust – lekezelek, ölelgetek a többiekkel. Tartok egy rövid beszédet és kezdődhet a kötetlen szórakozás. A kivetítőn pedig elindul a nemrég lejátszott meccs, elemzésekkel, és értékelésekkel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. július 18. 17:36 | Link


- Milánó, Olaszország -
külcsín


Sosem voltam a jótékony szeretetemről és kedvességemről híres, ez a mai nappal sem fog megváltozni, aki egy kicsit is odafigyelt a szavaimra, hangsúlyomra vagy a felröppenő pletykákra az életemből, ezt igazán jól tudta. A legtöbb próbálkozó csúfos kudarcot ért el, és azt hiszem félretéve az aktuális empátiahiányomat, nem Viktória lesz az, aki ebben sikert ér el. Azt hiszem, hogy a gyerekeken kívül, akiket tanítok, és a szűk, állandó baráti köröm kivételével nem nagyon lesz ember ehhez soha. Egyszerűen nem tartom érdemesnek ezeket a két lábra kapaszkodott szerencsétleneket, hogy engedjek kihasználásnak. Lehet túl sok paraszttal hozott össze önhibámból az élet és ezért, de működik a taktika. Minek változtassak? És kit áltatnék, imádok ennyire lekezelő és kritikus lenni egyszerre. Már majdnem szomorú.
Egyénileg eredményes napnak tudom le ezt, hiszen elhárítottam egy katasztrófát, megint elvertem egy csomó pénzt, ami kapcsán délután dobhatom a kimutatást a kis csoportos üzinkbe és megkapom a válsimimet, valamint viszonylag büszke lehetek magamra, kibírtam a nap nagyrészét ezzel a kislánnyal. Az ajándékom bármilyen néven is veszi tőlem, már megtörtént, ha nem tetszene neki is az övé, innentől nekem nem lenne rá gondom, de aztán…
- Arra még van időnk úgy gondolom.
Elégedett és őszinte mosoly kúszik az ajkaimra, összefonom a karjaim magam elé, a csípőm oldalra billentve állok meg és nézek a lány arcára, majd végig rajta, aztán a szemeibe. Minden nőben ezt kellene egyszer elültetni. Nem képlékeny emberekbe kell beleszeretni, hanem valami olyanba, amivel saját magát kezdi el kellően értékelni. Mint egy a szó minden értelmében tökéletes ruha.
- Ez határozottan kellemes csalódás - jegyzem meg neki a reakciójára. Még próbált viszonylag türelmesen vártam, és elintéztem a kártyámmal, amit kellett, szóltak is hogy minden készen is áll és a kijáratnál vár minket. Visszafordultam a navinés lányhoz, elégedetten mértem végig már a fekete ruhában, aztán hümmögve ráncoltam a homlokom. Tudtam, hogy remek döntés, de képtelen voltam megadni az azonnali örömöt neki, hogy igen, ez nagyon rendben van.
- Azt hiszem ez elég egyértelmű…
Halvány mosollyal jártam őt körbe, aztán hagytam, hogy kicsodálja magát, mielőtt vége szakadna a pillanatának.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. július 18. 22:04 | Link


- München, Németország -
#mégruha


Mostanában nehéz volna azt mondanom, hogy mindent uralok, ami velem történik és teszek, mert egyáltalán nem így volt. Az elmúlt hónapokban hol kicsúszott a kezeim közül a legtöbb dolog, hol már görcsösen ragadtam meg és keserves lett ettől az egész. Az utóbbi hetekben a munka pont ettől minden volt, csak nem pihentető, a szülinapomat leszámítva, amit előbb szűken, majd rendesen a legjobbakkal, köztük a Pandácskával is, megtartottam legalább emelt ezen a negatív dolgon valamit. Az utóbbi napokban pedig legalább a kedvem visszatért, így otthon a lakásban járkálva a telefonomon gyorsan átpörgettem a kedvenc helyeim listáját, amikor belefutottam, hogy ma valami különleges masszázs és új, privát pezsgőfürdőket avatnak az egyik legjobb Spaban. Több sem kellett, vigyorogva dobtam egy képet, majd egy üzenetet Sebbynek, hogy nagyjából egy óra, és ott vagyok előtte kocsival, szedje szépen össze magát. Ha nekem kell felmenni érte, morcos leszek. Ezután nekiálltam összekészülni én is. Nem estem túlzásba, de hogy néztem volna ki hálóruhában? Nem éppen oda jutottam volna, ahova tervezek menni.
Viszonylag teljesíthető időn belül, úgy negyven perc alatt újra elégedett voltam magammal, ahogy a volán mögött még a tükörben magamra kacsintottam. Hátra dobtam a fürdőruhámat és holmiim rejtő táskát, majd elindultam a Pandáért. Isten tudja mióta nem voltunk ilyen könnyedén bárhol komolyabb gondok és problémák nélkül. Azt hiszem szükségünk van rá, nekem meg rá, bármennyire is próbáltam ezt máshogy értelmezni.
- Ajánlom, hogy készen legyél, szépfiú - hadartam a telefonba, majd letéve azt türelmetlenül pillogtam ki az utasülés felett az ablakon, persze szépen mosolyogtam és még a kékjeimmel is őt kerestem ignorálva az utca embereit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. július 19. 00:12 | Link


München, Németország | kinézetecske


Azt hiszem, mondhatjuk, hogy tényleg minden kezdett rendbe jönni, kicsit a világ visszabillent a normál kerékvágásba. De már az edzőtábor első napja megerősítette ezt bennem.
Sőt, miután kidolgoztuk a belünket is  egy bizonyos lengyel felügyelete mellett - nem akarok ujjal mutogatni -, még jött egy maratoni szülinapozás is a szőkeséggel, akivel egészen megvoltunk már az utóbbi időben. Szerintem mondhatjuk, hogy ismét sikerült egálba kerülnünk, kicsit minden olyan volt, mint azelőtt, nem problémáztam azzal, mennyire vagyok vele közvetlen, vagy mennyire sem, hogy a kezét fogva húzom e magam után vagy csak a karjához érve intek.
Szóval mikor átdobta az üzenetet, szinte Sos-ben kezdtem pakolni és most éppen rettenetesen hálás voltam, amiért nincs itt Haru és nem kell ezt az egészet elmagyaráznom neki. Kínos helyzetet szült volna az egész, mint minden alkalom, ha valami mindkettejüket érintette.
Nagyjából harminc perc volt, míg minden szükséges vackot előástam és még tizenöt, mire eldöntöttem, hogy mit is veszek fel, illetve találtam egy kapucnis pulcsit, ami mindehhez passzol. Mert hogy, mióta legutóbb láttam Schwarzot, megint jártam fodrásznál, kis nosztalgia céljából.
- Lassan beleőszülök a várakozásba! - nevettem fel, majd kinyomtam a telefont és zsebre vágtam, miközben a táskám felkapva kiviharzottam a lakásból. Még szerencse, hogy nem vasalok, különben most stresszelhetnék, hogy te jó ég, de kihúztam?! Még a lépcsőházban felbiggyesztettem a napszemcsim és felrántottam a kapucnim, majd célirányosan a kocsi felé indultam az utcán. Bedobtam a táskám a hátsó ülésre, vigyázva, nehogy az ő cuccaira rakjam, mert nem kell III. világháború, nincs rá outfitem.
- Hallo, Sonnenschein - szálltam be végül én is és bekötöttem magam, mielőtt puszit nyomtam volna az arcára. - Hogy vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. július 19. 02:10 | Link


- München, Németország -
#mégruha


A pandák határozottan sokat segítettek, legalábbis kezdem ezt érezni. Előbb a kis promós plüss, akit adtam neki, miután hazamenekítettem a kastélyból, majd az igazik ott, a romlás földjén. Már egészen fontolgattam, mikor pár napja Párizsban jártam, hogy hozok neki egy hatalmas harcos vagy milyen pandát, tudom, hogy valamelyik meséből van, de nem voltam elég kiművelt a dologban, kilencéves koromtól elvesztem abból a világból. Mindenesetre aranyosnak tűnt, és gondoltam is rá, de egyelőre most ez a közös délután lesz az első lépés, amin a bankszámlám szeretném apasztani, túl rég fordítottam ilyenre.
- És mi baj az ősz hajjal?
Én csak meregettem a szemeim ki a szélvédőn értetlenül, és mivel letette, azt sem tudom hallotta-e, de végül elengedtem a dolgot. Egy jó fodrász bármin tud segíteni, és nem mintha nem ismernénk olyat. Türelmetlenül doboltam a kormányon, mire nyílt az ajtó, én pedig a legszebb és egyben legkellemetlenebb vigyorommal vártam. Aztán megkaptam a puszim és az üdvözlésem és menten helyreálltam. Még a kérdése közben a biztonságiövem visszacsatoltam, aztán elintézve a zenét és a napszemüvegem válaszoltam neki.
- Mint aki napi negyvennyolc órát dolgozott heti tíz napban. Csak a szokásos… és veled mi a helyzet? Csapat? Edzések? Van már valami tervben újra?
Apa pár napja lelkendezett, az edzőtábor miatt, meg morgott is, bár nem figyeltem rá miért. Mondtam neki, hogy tudom, hogy ott volt Sebby is, amire hirtelen meglepően lelkes lett. Ilyenkor a fejem verném a falba legszívesebben. Szóval fel sem hoztam egyelőre, ő most őrlődik, mi meg nem segítünk sokat rajta. Egyébként is fura, hogy a kviddicsről így érdeklődöm, de hát a pandáért mindent. Különben feltűnően jó kedvem van és még a kérdéseimben sincs semmi hiszti, azt hiszem fejlődöm, vagy csak a lelkem éppen máshol tart.
- Szóval… A partvisos csaj ideköltözött? Végleg?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. július 19. 02:48 | Link


München, Németország | kinézetecske


Tényleg időben érkezett, ami a részéről tényleg nagyon kiszámíthatatlan. Jön egy nagy cipő krízis, vissza kell futnia lecserélni és már el is késett, vége a partynak. Most azonban még egy egészen kicsit korán is jött, hiszen a müncheni forgalom kész rémálom, összeteszi az ember a két kezét, ha nincs dugó. Ő kivételesen megúszta és gyalogkakukk módjára tépett végig a városon, hogy beszóljon, mi baj az ősszel, mielőtt leteszem a telefont.
Felhorkantam, hiszen tudta, hogy semmi bajom az ősszel, amíg az évszak és nem a hajszínem, amit nem én választottam.
Bepattantam a kocsiba és megkapta azt a bizonyos puszit, én becsatoltam az övemet, majd rákérdeztem, hogy van mindig.
- Miért nem lepődök meg? Azt hittem, hetvenkétóráztál, még csak szemem sem rebbenne, ha azt mondanád - közöltem a visszapillantóba nézve, afféle reflexként, sosem lehet tudni, hol jön éppen fotós. Igaz, annyi bűnöm volt, mint a felhőből gyúrt kicsi pegának, így azt hiszem, nem kellene annyit stresszelnem. - A csapat? Apád nem mesélt eleget? Öh, még könnyített edzéseken veszek részt, de amúgy minden király. Készülnek ezerrel a következő sörpromóra...
Meglepően kisimultnak tűnt, amit meg is figyeltem közelebbről, a napszemüvegemet letolva az orrom hegyéig és afölött sandítva rá. Mert hát, ez nem volt mostanság standard nálunk. Egy laza mozdulattal letoltam a kapucnim, majd kibámultam az ablakon.
- Hát... egy időre biztos, azt nem mondanám, hogy végleg. Velem is csak két napig bírta - fojtottam el egy gúnyos mosolyt, mert hát, nem akarom bántani, de nem vagyok egy nehéz jellem ebből a szempontból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. július 22. 23:42 | Link


- München, Németország -
#mégruha


Még várakoztam elég komikus jelenetként néztem végig valahol a képzeletemben, ahogy a panda éppen virágot szed, teljesen ősz hajjal és azzal a hatalmas, jóllakott ovis vigyorával. Egyszerre volt a kép reális és szürreális. Annyira bele is vesztem, hogy a tekintetemen kívül különösebb háborgást nem is mutattam, amiért várakoznom kellett. De csak én jöttem szokatlanul korán, mert ma jól ment a napkezdés, azt hiszem ez igazán belefér a keretbe.
- Ah, de most csak három céggel dolgozom, butus, ez nem is megterhelő annyira - forgattam meg a szemem, hogy aztán elbűvölő mosollyal figyeljem őt kicsit, de ezután kénytelen voltam az utat. Érthetetlen okból nem kedvelik a mellettem ülök ha beszélek és rájuk nézek helyette, pedig jó sofőr vagyok, csak a sebességkorlátozás az ellenségem és az idióta jogosítvánnyal rendelkező tuskók.
- Próbálkozott, de éppen túl sok volt benne a seprű, gurkó, kvaff, kviddics, edzés, taktika szó hozzá, hogy figyelni is akarjak rá, meg tőletek mindig jobb hallani. Nem kérdeztek hülyeséget, mint a „miért érdekel most?” és a „mégis foglalkozol vele?” - szűrtem a fogaim közt sziszegve. Mindketten ismerjük apámat, vannak furcsa dolgai, persze én szeretem őt ezekkel együtt, de azért van egy határ, mikor jól érzem magam a heti egy apás nappal és kommunikációval. Bár éppen nagyobb problémája Sebby és én, amit nem rest minden második mondatban felhozni, na, ezért sem figyeltem rá. - Ó, és kicsit megkésve, de a hét elején beugrottam hozzá az ajándékomért, ha már ragaszkodott hozzá. Te tudtál erről? - pillantottam rá oldalra érdeklődve és próbálva valamit leolvasni az arcáról. Az ilyen nagylelkű figyelmességeiből édesapámnak tudom, hogy mennyire nincs fiúgyermeke. Ennek ellenére egyébként be kell vallanom, értékeltem a szettet, amit kaptam. Bár biztos vagyok benne, hogy ezt inkább a baráti körében tudnák még nagyon díjazni.
- Óóóó, valaki fodrásznál volt - jegyeztem meg nagy lelkesen, magam elé vigyorogva. Látok ám mindent. És még egyelőre az a bevándorló se szegte a kedvem. Majdnem kibukott egyből belőlem, hogy és vele akarnál leélni egy életet? De nem tettem, megígértem, hogy visszafogom magam és letojom a körülöttünk felmerülő problémákat, ha megoldani nem tudom. De utóbbi is remélem csak idő kérdése, tényleg egyre jobban frusztrált, pláne a tény, hogy már ő is itt volt. A pandáról volt szó. A pandámról.
- Akkor jót fog tenni ez a tisztulás, van mit eltüntetni. És mi a terv a jövőben, hogy-hogy itt van?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kornai Viktória
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 26. 16:14 | Link

Hannah
Milánó I Bevásárolunk I Alakulgat



Hannah engedélyét jóformán meg sem várta, mielőtt bement a fülkébe. Az anyag tökéletesen simult végig a testén, természetesen nem voltak olyan helyen, ahol kételkedhetne a minőségben.
Még utoljára mosolyogva lépett ki, hogy az egyetemista is láthassa.
- Igen, azt meghiszem - felelte boldogan.
Nehéz volt kiszedni bármilyen pozitív reakciót a nőből, de Vikinek már ez is elég volt. Nem tudta, milyen alkalom lesz, amikor felveheti ezt a ruhát, de már előre várta.
Könnyebben vált meg tőle, mint azt gondolta. Jó érzés volt végre felvenni a saját ruháit, még ha csak utoljára is viselte azokat. Összeszedte minden cuccát, már meg sem lepődött, hogy Hannah minden mást elintézett. A bejáratnál állva tudta, hogy nincs sok ideje, hiszen mind a ketten mennek a dolgukra. Mégis, valami frappánsat akart mondani, valami klassz lezárást akart a nap margójára.
- Köszönöm.
Talán valami jobb is eszébe juthatott volna, ha van ideje gondolkozni rajta, de a pillanat hevében csak az egyszerűséget választotta. Nem akart ő senkit sem lenyűgözni, tényleg csak meghálálni akarta Hannah fáradtságát.
Szívesen mondott volna olyat is, hogy vigyázzon magára, de nem tudta, mennyire venné sértésnek ezt, így azt inkább hanyagolta. Intett neki, majd a férfihez fordult, hogy elmagyarázza, hová vitesse el azt a temérdek ruhát.



//Köszcsi puszcsi  Love
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. július 28. 19:24 | Link

Haru
Váratlan meglepetés, nálam
Fashun


Szinte már ijesztő volt, hogy mennyi dolgon változtatott azóta, hogy megkértem a kezét és az, hogy fogta magát és átcuccolt Európába, elég kiemelkedő helyet töltött be ezen a listán. A kérdésére csak álltam ott, zsebre vágott kézzel és próbáltam épeszű választ megfogalmazni. Nem tudom mit gondoltam, az is lehet, hogy nem futottam át a dolgot fejben elégszer.
- Nem tudom, hogy gondoltam. Lehet, hogy sehogy - köszörültem meg a torkomat, mert kezdett ez a beszélgetés kínos színezetbe váltani. Hiába vagyok nagyon aranyos, ha az ilyen fel sem merül a kicsi fejemben. Sosem laktam együtt nővel, aki nem volt családtag és őszintén, nem is bántam a dolgot különösebben.
Megjegyezte, hogy hát nem raknának ki, mert a legjobb hajtójuk vagyok, mire halkan felsóhajtva a hajamba túrtam.
- Azért ez nem egészen így működik. Ha nem teljesítek, akkor nem lesz meghosszabbítva a szerződésem - rántottam meg a vállamat, de nem terhelt le ez a lehetőség lelkileg. Teljesen jogosan raktak volna ki, ha romlik a precizitásom, ez anno a szerződésbe is bekerült. Így a lehetősége mindig fennállt.
Kissé közelebb csúszott hozzám a kanapén, én meg a szám elhúzva nyújtottam felé a kezemet, hogy megnézhesse közelebbről. Nem mentem vele gyógyítóhoz, mert akkor magyarázkodni kellett volna, megint dilidokihoz küldenek, egyből rendbe raktak volna. Kellett az a kis idő, hogy fejben összepakoljam magam, még akkor is, ha ez így most hülyén hangzik.
- Iiiigen, persze. Az egyetemmel nincs baj, csak a kolesz lett egy kicsit... sok nekem - vontam meg a vállamat, mert nem volt kedvem erről pontosabban kiteregetni a dolgokat. Már megbeszéltem a dolgot Hannahval is, legjobb tudomásom szerint már ő sem lakott ott, szóval... nem nyomta a lelkem a dolog.
A seb láttán felszisszent és nem ő volt az egyetlen, aki szerint durva volt. Nekem a gyomrom akart kifordulni a helyéről, mikor először megláttam, aztán jó volt, mert ha érzelmi válságom volt, pánik, vagy hasonló, csak belenyúltam a sebbe és a fájdalom általában kilábaltatott belőle.
- Ehm, nagyon semmi... A múltkor elmentünk pandákat nézni, hogy kicsit helyretegyük a dolgokat - vontam egyet a vállamon, felszisszenve, ahogy a fertőtlenítő a sebhez ért. Au-au-au?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. július 30. 20:08 | Link


München, Németország | kinézetecske


Valahogy a három céggel való utazás nekem nem tűnt egy leányálomnak. Semmiképpen nem akartam volna egy olyan zsufis és problémás életet élni, mint amilyennel ő együttműködött, nekem egyszerűen túl sok volt az egész.
- Hát ha te mondod, én hiszek neked, vagyis hát... maradjunk annyiban, hogy megpróbálom, jó? - nevettem fel halkan, mert hát tényleg nem ment valami jól a dolog, akkor sem, ha szerettem volna. Nem szóltam bele a vezetési stílusába, mert bár elég félelmetes volt, legalább neki volt jogosítványa, velem ellentétben, akinek nem.
- Nem szabad túlbonyolítani a dolgokat, ez olyan, mintha te most elkezdenél nekem arról beszélni szakszerűen, hogy milyen márkákban milyen pózokat kell vágni kifutón. Fúj. Nem - grimaszoltam kicsit, pár pillanatig kibámulva az ablakon. A pandák nem szeretik a divatbemutatókat, pláne nem, ha közben különböző nők inzultálják őket. Persze, Helmutot így kellett elfogadni, mert ő tipikusan az a pasi, akinek nem fogod tudni megmagyarázni, hogy ne beszéljen neked a kviddicsről. Ha megpróbálod, akkor pedig úgyis unszimpatikussá válsz a számára. Szomorú? - Ajándék? Milyen ajándék? Ja, hogy a... Jaaaa! Oké... Igen, azt hiszem, mondhatjuk.
Elsőre fogalmam sem volt róla, hogy miről beszél és honnan veszi, hogy tudok róla, de aztán szépen lassan eszembe jutott a legutóbbi találkozásom Herr Schwartzal és azt hiszem, mondhatjuk, hogy egy egészen parányi lila dunsztom volt az esetről.
Közben ő megállapította, hogy nocsak, csak voltam fodrásznál. Nem is tévedett, tényleg voltam, kellett valami újdonság és az ősz tincsek nem voltak a kedvenceim.
- Iiiiiigen, kellett egy kis változás ezután az időszak után... - bólintottam párat, az ajkaim összepréselve rosszallóan. Nem szívesen gondoltam vissza a mögöttünk álló egy-két hónapra. Valószínűleg Dolfi is valami hasonlón húzta fel magát anno.
- Ami azt illeti van. Passzolom, mintha azt mondta volna, hogy a saját seprű-márkáját akarja forgalomba hozni Európában. Nem rémlik tisztán - rántottam egyet a vállamon. Nem erről terveztem beszélgetni vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 31 ... 39 40 [41] 42 43 ... 51 ... 94 95 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek