Másfél hét telt el. Ígéretét sajnos nem tudta megtartani, mert közbejött valami. Szerencsére a mugli eszközök tárháza elég nagy ahhoz, hogy a kapcsolatot tudták tartani a nővel, így időben tudta figyelmeztetni őt, hogy később érkezik. De azt nem mondta meg, hogy meddig marad. A repülőúton nem volt semmi érdemleges, amint felszállt a gép, inkább elaludt, minthogy nézelődjön és nem sokkal a landolás előtt ébredt fel. Jelenleg a csomagjára vár, ami reményei szerint nem keveredett el, mert nem beszéli az itteni nyelvet és semmi kedve activityzni. Negyedórás dekkolás után végre megpillantja a cuccát a szalagon, amit idegesen vesz magához, majd elindul kifelé, reménykedve abban, hogy nem felejtették el, hogy ma érkezik.
Szerencsére amikor a magasságért kellett sorba állni, akkor nem állt leghátul, így a legtöbb előtte özönlő nép feje felett kiszúrja a szőkeséget és a mellette lévő mitugrászt, akinek a viselkedése már most erős kételyeket ébreszt benne. Egy félszeg mosolyt varázsol az arcára és határozott léptekkel terem a két nő mellett.
- Hello Szépségem - Aurórát egy csókkal köszönti,  húga felé pedig a kezét nyújtja. - Biztos te vagy Tíra, örülök a találkozásnak - a lány felé beszéde és testtartása egy kissé tartózkodó, nem ismeri ezért nem fogja kebelbarátként üdvözöli.

A csók közben az illendőnél kissé közelebb húzza magához a nőt. Keze lassan a derekára csusszan, s hosszú másodperceken keresztül szívja magába az illatot, amely nélkül már szinte elképzelni sem tudja az életét.  Egy halk morgás közepette szedi össze magát, tekintetét a másik nőre szegezi, majd egy halk sóhajtás közepette rendezi sorait.
- Aha. Hát ez remek - megforgatja szemeit, jobban örült volna annak, ha soha nem is hallottak volna róla, mert ez a zombi üzemmód amiben a lány van, eléggé hangulat romboló. - Végig ilyen nyomi lesz? - Nem zavartatja magát, elhatározta, hogy egyáltalán nem fog más szerepet játszani, mint amilyen. Reménykedik benne hogy ezzel sikerül Tírát kiléptetni a jelenlegi állapotából. Mert ha mást nem is tud a nőkről azt biztosan, hogy nem mennek el szó nélkül amellett ha szidják vagy gúnyolják őket. Bár ez még egyiknek sem nevezhető az ő világában, csak egy egyszerű szemet felnyitó kérdés, amely jogos volt.
- Nem nekem való a hőség, de hát ha ez az ára, hogy lássalak, megbirkózom vele – van az a hőség, ami neki való, de az nem ebben a kivitelben fordul elő. Na meg ott kevesebb ruhában kell parádézni, sőt leginkább semmiben. Most eléggé furán hatna, ha egy szál himbilimbiben mászkálna a repülőgépről leszállók között.

Szemöldöke az égbe szökik, mikor meghallja Tírát. Nem érti, miről hadovál és nem is különösebben érdekli, így nem fog kérdezősködni afelől, hogy mi annyira hihetetlen számára. Inkább ráhagyja a dolgot.
- Nézd már tud beszélni - viszonozza a grimaszt, majd sodródik az eseményekkel. A taxi csomagtartójába bedobja a cuccait, aztán jobb híján beül hátra Auróra mellé, egy gondterhelt mosollyal az arcán.
- Kezdek kételkedni benne a húgod reakciója után - nem fogja becsapni se a nőt, sem pedig magát. Az egész szituáció távol áll tőle és igazából nem kívánja a háta közepére se,  de hát ha már megígérte… betartja, amit mondott. Még úgy is, hogy pontosan tudja mennyire kínos és frusztráló élmény lesz számára az egész találkozás.

Utál taxizni, nem igazán szokta ezt a formáját használni az utazásnak, még akkor sem, ha üzleti útra megy. Nem véletlenül. Szereti, ha ő irányíthat, vagy egy olyan ember, akire az életét is rábízná. Ez a fószer, aki a volán mögött ül, eléggé veszélyesen vezet, bár ezt betudja a török habitusnak is, mely merőben más, mint a számára megszokott. Miközben Auróra beszél hozzá, ő a kint elsuhanó épületeket nézi, s miután úgy érzi, hogy valamit mondania is kellene szerelmének, tekintetét is visszavándoroltatja rá.
- Miért gyakran szoktál hazudni? Mert akkor megértenem, hogy miért nem hitték el, de valahogy úgy ismertelek meg, hogy nem élsz a hazugsággal, maximum kis füllentéssel - ad a homlokára egy csókot. Nem tartja valószínűnek, hogy bárki képes lenne azt hazudni a családjának, hogy ő a párja.  Persze jó parti, de, ha az emberek tényleg olvassák a szennylapokat, akkor nem feltétlenül az igazi oldalát látják. Ez pedig eddig még soha nem vezetett jóra, egyedül Aurórával.
Mikor megérkeznek, egyből megcsapja a hangulat, teljesen más a mentalitás, mint amihez ő eddig szokott. Tudja jól, hogy ezzel még bajok lesznek, mert ő ehhez képest le van lassulva és egyelőre nem érez késztetést az iránt, hogy megerőltesse magát. Talán, ha kapna pár kör italt, akkor sikerülne elengednie magát, de jelenleg olyan merev és ideges, hogy még saját magát is nehezen ismeri meg.
- Lehet, hogy bealudtam, de emlékszem ám rá - elvigyorodik, néha képes felfogni fél kómában is a történteket, még ha úgy tűnik, hogy nem is.
- Nagyobb, mint ahol én nőttem fel... – szemeit lassan futtatja körbe, aztán engedelmeskedik a nő akaratának. Itt ismét nem tud majd irányítani, ez pedig még jobban nehezíti feloldódásának körülményeit.

Olyan gyorsan történnek a dolog, hogy bizony képtelen követni az eseményeket. Még szerencse, hogy csak két ember mutatkozik be neki, az elsőre nem is fordít nagy figyelmet, azonban a szőkeség édesanyjára már annál inkább. Már messziről végigfuttatja rajta a tekintetét, amikor közelebb érnek, akkor pedig elismerően hümmög csak úgy magának egyet. Kezét megfogja, de ahelyett, hogy megrázná nyom rá egy csókot, hát na mégiscsak arról az asszonyról beszélünk, akinek köszönhetően Auróra a világon van, ennél még többet is érdemelne.
- Én meg a rossz fiú vagyok az újságokból - elvigyorodik,, ha már mindenki annyira vágja kicsoda, akkor nem különösebben fogja elmondogatni minden második embernek a nevét. Mellékesen az asszony se közölte, szóval majd marad a szexi mami becenévnél, aztán meglátjuk meddig fogja a család ezt értékelni.
- S ahogy érzékelem, már távozok is - egy bocsánatkérős mosolyt küld a nő felé és követi a szőkeséget. Érti ő, hogy itt pörög az élet, de úgy gondolta azért egy társalgás csak beleférne az anyukával, mert ez eléggé rossz képet festhet róla. De hát, ha Auróra ennyire rejtegetni akarja hát legyen, ebben is van elég izgalom..
- Mondanám, hogy szép hely és kellemes, de nem hagysz rá esélyt se, hogy körbe szimatoljak vagy valami... - ezt veheti leszúrásnak a nő, mert kifejezetten annak szánja. Nyilván neki is hiányzott az illata az érintései és minden egyéb, na de hogy ennyire nyilvánvalóan máris szobára cipeli.. Csibészesen elvigyorodik a gondolattól, ő aztán nem lesz ennek az elrontója, áll elébe, de így tényleg sikerül megerősíteni az újságok által kialakított rossz fiú és bunkó énjét.

Úgy tűnik a pörgés az csak nem hagy alább, szinte be se lép a szobába, de már azt várja el tőle a nő, hogy menjen is vissza. Egy pillanatra megáll és közelebb húzza magához a őt, hogy legalább egy tisztességes csókot kicsikarjon belőle.
- Állj már le egy pillanatra - mosolyogva néz bele a szőkeség íriszeibe, amelyek újra és újra megbabonázzák. - Tudnál egy kicsit örülni annak, hogy itt vagyok és nem úgy viselkedni, mintha kutyavásáron lennénk? - Vagy kiállításon, nem is tudja minek nevezze ezt. Úgy van ide-oda tologatva, mintha árajánlatot várnának érte, ez pedig kifejezetten nem tetszik neki. Érti ő, hogy a nő is be van szarva, mert meg kell felelni a család által felállított mércéknek, de ha ez így folytatódik tovább, inkább fogja a cuccait és itt hagyja őket a fenébe.
Miután sikerül ezt tisztázni, zsebre tett kézzel követi őt vissza az étterembe és illedelmesen leül a kijelölt helyre. A kávé ehhez a menethez kevés lesz, de azért egy mosolygás közepette megköszöni, majd várakozó tekintettel néz a vele szemben ülőkre.
- Hajrá - unott arcot vág, kifejezetten nincsen ehhez kedve, de ha annyira kell, előveszi a jobbik formáját, hogy meggyőzze a családot arról, hogy nem egy mániás pszichopata, aki el akarja lopni Aurórát.

- Jó lenne, mert nem bírom követni már az eseményeket - ehhez túl fáradt és valószínűleg nem is fog sikerülni neki, hogy felvegye ezt a pörgést. Ő annyira megszokta már azt, hogy ráér, hogy be van táblázva az ideje és nem kell sehol sem pörögnie. Sőt valószínűleg, ha egy-egy megbeszélés során úgy pattogna, ahogy az itteni népek, még bolondnak is néznék.
A kávéba lassan kortyol bele, meglepő mód úgy van elkészítve, ahogyan ő szereti, így nem is kell rajta javítania. Tekintetét lassan futtatja végig az anyós jelöltön, majd egy félszeg mosolyt villant neki. Figyelmét most ő köti le, így nem kifejezetten szentel időt arra, hogy Tíra tevékenységével törődjön.
- Remélhetőleg csak a jót mondta - sejtelemesen a szőkeségre pillant, kezét végighúzza a combján, nem zavartatja magát.
- Én nem igazán mondhatnám azt, hogy tudok Önökről bármit is. Például a maga nevét sem közölte velem senki se - nem feltétlen Aurórának szól a dolog. Tisztában van az egész családfával, de mégis hogyan nézne ki, ha felsorolná az összes unokatestvér és rokon nevét úgy, hogy még nem is mutatkozott be neki senki sem.

Inkább nem próbálja meg kimondani a nevet, bár Magyarországon már gyakorolta a dolgot, de nem akar beégni a család előtt, így marad a szöxi mamuci megszólításnál, persze csak magában.
Kissé félve pillant a távozó nők után, ez még kellemetlen helyzetbe is hozhatja, hiszen kettesben maradni egy ilyen nővel... A fantáziája már rég beindult, még szerencse, hogy  Auróra teljesen le tudja kötni ezen a téren, különben a végén lehet olyant tenne, amit nagyon megbánna.
- El kell mondanom, hogy Hanna eléggé visszavetett az elején. Nem tudom kezelni a kölyköket, szóval nem mondom, hogy nem volt gondom ezzel - ha már őszinteségi hullám van, akkor legyen. Ezt még nem mondta el Aurórának, de valahogy úgy gondolja, hogy ő szavak nélkül is tisztában van ezzel.
- Mellesleg nem volt választásom - elmosolyodik, ha lett volna, lehet hogy kétszer is átgondolja a dolgot. Lehet ezzel nem nyeri el Fahriye tetszését, de egye kutya. Aurórának kell tetszenie, nem a családnak.
- Tudja a lánya érdeklődése eléggé hasonlít az enyémhez, szóval mellékes volt a dologban, hogy van-e gyereke vagy nem - nem fejtegeti tovább a dolgot, az ágyban történő dolgaikat nem az anyukának kellene kiterítenie. Ha a nő elég okos, akkor hamar leeshet neki, hogy nem az üzleti életről beszél, hiszen azon a téren valószínűleg tűz és víz a két fiatal.

- Hannának kell egy apa, bár nem vagyok benne biztos, hogy én jó lennék erre a szerepre - elfintorodik. Nem érzi magát eléggé felnőttnek ahhoz, hogy egy gyereket neveljen. Szerencsére Auróra helyette is az, így neki nem is kell beleszólnia abba, hogy mi történik a kislánnyal, ami azt illeti nem is akarna, hiszen neki igazából nincsen sok köze hozzá.
- Lássuk be, az sem tesz jót egy ekkora gyereknek, hogy nekem például rengeteget kell utaznom, az pedig amit én láttam mintaként, kifejezetten rossz lehet számára. Tudja azzal kompenzálom azt, hogy nem vagyok velük, hogy összeveszek nekik mindent, talán még olyan dolgokat is, amire nincsen szükségük, ez pedig egy gyereknek nem feltétlen jó - valakinek ezt is ki kell mondania, s ez már elég régóta motoszkált a fejében. Nem feltétlen a jó nővel osztja meg aggodalmait, de ha már ilyen kedélyesen el tudnak erről csevegni, akkor miért fogná vissza magát.
- Köszönöm a szép jellemzést, de azt hiszem van, akinek ezek nem igazán a legpozitívabb tulajdonságok - félszegen elmosolyodik, a nő egész jól leírta, hogy ő milyen, mindezek ellenére nem feltétlen érzi azt, hogy ez jó lenne. Ha valaki nem bírja elviselni, hogy irányítják, vagy uralják, akkor ez eléggé kiütköző lehet egy kapcsolatban.
- Nem vagyok benne biztos, hogy meg tudnék adni mindent, ami kell neki  - s most itt nem feltétlen az anyagiakra gondol, mert hát azzal nincsen gond. De az érzelmekkel gondjai vannak, amelyeket nem is feltétlen kell, hogy egy kívülálló tudjon, elég ha ők ketten tisztában vannak ezzel.

- Nem is kértem tanácsokat, azt hiszem teljesen félreértett - felsóhajt, majd lehúzza a kávéját, bármennyire is úgy tűnik, hogy jól érzi magát ebben a helyzetben, eléggé feszélyezett, jobban örülne, ha Auróra visszariszálná ide a seggét és leülne, hogy mentse, ami menthető.
- Túlságosan előreszalad - felemeli a kezeit, nem akar ebbe mélyebben belemenni, a végén még kiderül, hogy a család már az esküvőjüket is megtervezte, az pedig eléggé kellemetlen lenne. - Most költöztek csak vissza hozzám, nem hiszem, hogy már azt kellene boncolgatni, hogy látom Hannát felnőni. Mi van, ha megint szétmegyünk egy teljesen ostoba félreértés miatt, gondolja, hogy a lánynak az jót tesz, hogy azt látja, hogy az anyja ide-oda sodródik egy kapcsolatban? - felkönyököl az asztalra és felvont szemöldökkel nézi a nőt, mélyen belesüllyesztve tekintetét az övéibe.
- Én Auróra helyében be se mutattam volna magamnak Hannát, de ez ugyebár eléggé elkerülhetetlen volt, tekintve, hogy  első találkozásunk során is ott volt a lány - tekintetével ő is a konyha felé kezd el pillogni és az ő tekintete eléggé rosszalló, semmi jóról nem árulkodik a jövőre nézve.
- Nem vagyok egy karót nyelt minta példány, aki meg tudná fékezni a maga lányát. Sőt, nem is szeretném ezt tenni vele - még egyszer odapillant a konyha felé, remélhetőleg a szőkeségnek lassan leesik, hogy húzza kis a seggét és tegyen valamit, mert egy közelgő bomba robbanását tudná ezzel megakadályozni. Mert lássuk be, a kezdeti bájolgást azért eléggé eltűnt ebben a beszélgetésben, s nem fogja a továbbiakban sem visszafogni magát.
- Biztos vagyok benne, hogy jól nevelte a lányát, nem szeretném ezt elrontani azzal, hogy alájuk pakolok mindent.  De mint említettem, ez egy rossz szokásom - talán ezzel lezártnak tekintheti a témát. Kezdi egy kicsit felhúzni magát, ami ha elér egy bizonyos szintet, megfékezhetetlen lesz.

A pihenés nagyjából abból állt, hogy leült a gép elé és szorgosan püffölte, meg megejtett néhány telefont. Ezután ledőlt, talán csak fél órára, de mikor felkelt valahogy nem érezte azt, hogy sikeresen kipihenten magát. Éppen ezért is dönt úgy, hogy nem lenne jó lemerészkednie, csak a rend kedvéért. Meg a sértett férfiasságát is másképpen  a kívánja lecsillapítani. Ő nem az típus aki most aztán beállítások és pörög a családdal és elkezd felszolgalni. Azt meg nem akarja, hogy őt ugrálják körül, kifejezetten szarul érezné magát. Szóval jobb híján ücsörög fent a szobában és várakozik hátha történik valami. Közben a laptopon intézi a szükséges dolgokat, mert hát inkább a munkát választja, mint a tehetetlenséget.
A laptol mögül futtatja tekintét a nyíló ajtóra,majd az érkező nőre. Bár küld felé egy mosolyt, de az nem az igazi őszinte,a szerelemtől csillogó fajta, csak egy halovány töredéke annak. Persze örül annak, hogy végre kap egy kis figyelmet, de az nagyon is dühíti, hogy ezt is csak azért, mert valami véletlenül leöntötte a nőt.
- Egész itt létünk alatt így lesz? - mert ha igen akkor inkább holnap repülőre ül és távozik. Tudja hogy Aurórának ez a megszokott, de valahogy neki olyasmi elképzelése volt, hogy majd együtt elmennek ide-oda. Ez a nap pedig aztán eléggé az ellentéte volt.

A kelleténél ingerültebben reagál az egészre, ami körülötte folyik. Az eszét valahol elveszítette félúton már a repülőn, és ez egyre csak fokozódott, ahogyan belekeveredett az egész sűrűjébe. Minden másképpen alakul, mit ahogy azt eltervezte, ez pedig egyáltalán nem nyeri el a tetszését. Szereti, ha irányíthat, ha minden egyes lépését tudja kontrollálni, de Auróra és a pereputtya mellett ez gyakorlatilag kivitelezhetetlen.
- Hát babám ezzel csak azt érted el, hogy gyakorlatilag kinézetem hogyan mennek holnap a gépek - hangja érces, könnyedén elárulja vele sértettségét. Hogy bizonyítsa is állítását a nő fele fordítja gépét, amelyen ott áll színesben a jegy foglalás, amit csak el kell küldeni.
- Értékelem, hogy meghívtál ide, tényleg.  De semmiképpen sem szeretném azt, hogy másképpen viselkedj mint szoktál. Ez a világod én ettől messze állok, majd otthon leszel velem eleget - ha a nő közelében van, akkor azt akarja, hogy teljes figyelmét rá szentelje. Ez jelenleg kivitelezhetetlen, hiszen a családja ahogy fütyül, neki úgy kell ugrálnia. Bálint számára ez az egész elviselhetetlen, s még mielőtt olyan lépéseket tenne, amiket valószínűleg megbánna, inkább szeretne meglépni. Ha sokáig marad ebben a környezetben, akkor valószínűleg egyhamar felfogja emelni a hangját és kioktatni a népet, hogy bizony Aurórának nem kell Hamupipőkeként ugrándozni, ha éppen azt kívánják tőle. A gépet lassan visszafordítja maga fele és tovább kutat a megfelelő gép után.

Ha a nőnek ennyire mindegy, akkor tényleg nincs mit tenni. Nem kezd el könyörögni és és érveket felsorakoztatni, mert tudja, hogy hasztalan és eléggé kevés is lenne. Örül, hogy Auróra jó helyen van, hogy felszabadultabb, mint általában, de az egyáltalán nincsen ínyére, hogy a nyaralás helyett dolgozni jött ide. Egy fintor kíséretében rányom a foglalás gombra, majd hálával tekint a bőröndje fele, amit még nem pakolt ki. Mert hát milyen szar lenne most az visszapakolni, legalábbis a filmekben ez elég kínos jelent szokott lenni. Tekintetét csak azután futtatja a nőre mikor az már átöltözött, de nem szól hozzá semmit. Túl szexi, túl jól néz ki és túlságosan nem az övé jelenleg. Újra és újra felfalja a tekintetével, de egy szót sem szól hozzá, amíg a szőkeség meg nem töri a csendet.
Összeráncolja a homlokát, nem érti a jelenetet, de mivel holnap úgyis távozóra fogja, veszíteni nem veszíthet már semmit.  Megvonja a vállait, majd leteszi a laptopot az éjjeli szekrényre és felkel az ágyról.
- Menjünk - neki aztán most már tök mindegy mi lesz. Csalódott képet vágva követi a nőt, amerre megy, de egyelőre lerí róla az érdektelenség. Még az előtte ringó csípő sincsen olyan megbabonázó hatással rá, mint kellene.
   

Lassú és kimért lépésekkel követi a nőt, de a lelkesedése valahol már a reptéren van. Zsebeibe hanyagul belecsúsztatta kezeit, de csak azért, hogy ezzel megakadályozza, hogy hozzáérjen vágya tárgyához. Nem tehet róla, de ez a nő mindig hatással van rá. Akár örök haragot is fogadhatna és megpróbálhatna nem beszélni vele évekig, tudja jól, hogy ez a lépése hasztalan és lényegtelen lenne. Mert Auróra teljesen behálózta, elvette az eszét és tudtán kívül képes őt irányítani.
Tény, hogy a hely ahova érkeznek maga a csoda, sok mindenhez volt már szerencséje, de ehhez hasonlóhoz soha, szóval talán egy kicsit enyhülni látszik. Kezei még mindig zsebében vannak és a távolságot is megtartja, amíg lehet. Nyakát kicsit megtornáztatja, majd szemeit az előtte jobbra-balra billenő popsira szegezi. Járása még mindig ugyanaz a merev és görcsös testtartással jár, mint amikor elindultak, annyira lefoglalja az előtte ringó csípő, hogy gyakorlatilag azt sem venné észre, ha Auróra egyenesen belevezetné a tengerbe. Sőt, talán még el is ismerné, hogy ezt bizony megérdemelte. Egy mélyről kitörő sóhaj szakad ki belőle, majd tekintetét most már az útra szegezi, hogy sikerüljön épségben megérkeznie a hajó orrába. Hívogató és csábító a látvány, legszívesebben most rávetné magát szerelmére és nem is törődne semmivel, azonban még inkább megtartja kettejük között a teret és nem ül le mellé. Keres egy helyet, ahol meg tud támaszkodni, hátát a korlátnak dönti.
- Egy itallal nem éred el, hogy megenyhüljek - Érdeklődve pislog a nő felé, miután már jól körbenézett, kezeit összefonja a mellkasa előtt. Ez tökéletes várakozó pozíció lesz, mert legalább egy asztal és egy szék van kettejük között.

Miközben hallgatja a nőt egyre csak azon jár az agya, hogy mekkora egy barom, mert egyetlen egy jelet sem vett észre az egészből. Tény, hogy amikor külön váltak, akkor a nő egy nagyon szar állapotba került, szinte rá sem ismert, de nem gondolta volna, hogy ilyen mélységekben van ez a probléma. Úgy látszik ezt majd valahogy gyökerestül kell kivágni a lehető leggyorsabban. Orrnyergét masszírozva indul el a nőhöz, majd lehuppan mellé. Kezdetben nem szól semmit, nem jó a vigasztalásban, meg azt se tudja mi lenne a legjobb  Auróra számára.
- Még mindig úgy gondolom, hogy én nem feltétlen vagyok a megoldás- elhúzza a száját, annak tudatában, hogy ennyire pengeélen táncolnak egyre biztosabb abban, hogy akkor tenne jót ennek a nőnek, ha nem találkoznának többet. De most hallva a történetet, olyan áron nem akarja ezt elérni, hogy közben Auróra ismét elér egy mélypontot.

Ez az egész teljesen más irányt vett, mint gondolta volna. A dühe és haragja már elszállt, és az érzések kavarognak benne. Egy kicsit mérges, azért mert nem lehetett ott a nő mellett, hogy segítsen neki. Aztán csalódott is, mert ezekről eddig semmit se tudott, s szentül hiszi, hogy sok minden másképpen zajlott volna le kettejük történetében, ha már valahol az elején szembesül azzal, mekkora probléma is van. Vágytól ittas. Magához akarja szorítani őt, átkarolni és biztosítani róla, hogy semmi gondja nem lesz már az életben, mert ő vigyáz rá. De nem tudja, hogy Auróra erre hogyan reagálna.
Kezei megindulnak felé, azonban csak megpihenteti az egyiket a nő combján a másikat, pedig hanyagul átveti mögötte, hogy ezzel is minimálisra csökkentse kettejük között a távolságot. Nézi azt a csoda szép arcot, amely annyira megbabonázta hogy képes volt miatta minden elvét eldobni. Neki ez a nő a minden,de ezt egyelőre nem tudja elmondani számára. Auróra szavai a lelke mélyéig hatolnak, dühe kezd újra előtörni, de nem a nő felé irányul. Saját magára dühös, amiért még mindig úgy érzi, hogy ő nem lehet elég jó ennek a nőnek. Pedig bármit megtenne érte, akár a csillagokat is lehozná, viszont a hibái, amiket elkövetett és amikről a szőkeség még nem tud, sajnos felhőként lebegnek ott felettük.
- Ha te így gondolod, hát legyen. Megadom magam - kezeit is felemeli, sőt még odébb is csúszik, hogy most ne a testiségre és az ágyra koncentráló barom szerepében tetszelegjen. Ez ennél sokkal komolyabb téma. - Nézd, most már nem vagy ilyen. Egy felelősség teljes és jó anyuka vagy. Nem fogsz soha többé visszaesni abba az állapotba, ezt megígérem - a tőle telhető legtöbbet meg fogja tenni annak érdekében, hogy ez így legyen.

A kis távolságot kihasználva elmereng kedvese arcán és annak minden rezdülésén, majd az emlékeiben kutat. Minden egyes porcikáját ismeri már a nőnek, ő mégis mindig tud neki valami újat mutatni, főleg az arc játékával. Ezzel pedig lenyűgözi a férfit és mindig elér, hogy még jobban odalegyen érte. Most megint valami újat látott rajta, halovány félelem és elkeseredés keveredett szégyennel és bizalommal. Olyan törékenynek és esetlennek látta egy pillanatra ezt az erős nőt, hogy egy másodpercre tényleg azt gondolta, az lenne a legjobb, ha inkább elengedné. Aztán a tekintete az ujján lévő gyűrűre táncikált, amely rögtön el is tüntette az összes kétségét. Szereti őt, mindennél jobban és bármit megadna neki, illetve nekik, csak nehezen megy neki ennek a kimutatása.
- Hagyd már. Nem tudta, hogy nem tudom, mellesleg az én anyámhoz képest, ő maga volt a mennyország - kinézetre és modorra is. Auróra édesanyja egy angyali démon volt, aki jött látott és tarolt. Nem tudja pontosa, hogy az volt-e a célja, hogy kettejük között feszültséget generáljon, de abban biztos, hogy egy kis tesztet mindenképpen szeretett volna bedobni kettejük közé. Úgy tűnik, bármennyire is siralmas ez a dolog, de sikerült neki. Ám Bálint azt is tudja, hogy a nő nem biztos, hogy számolt azzal, hogy Auróra képes megnyílni előtte. Beszélgetésük során néha úgy érezte, hogy hiába mondja a szép szavakat, azért van benne kétely. Hát majd most meglátja, hogy nem is lehet őket olyan könnyedén megtörni.  Nézi, ahogy a nő újra és újra iszik. Teljesen meg van lepődve és szinte lesokkolódik a látványtól. Persze látta már őt alkoholos mámorban, de arra nagyon is emlékszik, hogy a whiskey nem tartozott azon italok táborába, amelyeket szeretettel pusztított volna. Erre most tessék, már leelőzte őt és újra iszik. Ha a szőkeség így folytatja tovább, akkor bizony az ölében kell majd visszacipelnie, amire most nem feltétlen vágyik.
- Jók vagyunk. Ne aggódj. Ettől még ugyanúgy bármelyik pillanatban elcipelnélek az ágyba és az sem érdekelne, ha a családod látná - egy ár jól ismert csibészes vigyor jelenik meg a szája sarkában. Nem szégyelli magát. Auróra pontosan tudja, hogy milyen hatással van rá, mert ezt mindig hangoztatja. Talán túl sokszor és talán nem a legmegfelelőbb pillanatokban, de be kell ismernie, hogy bizony a szerelmi életük szerves része a testiség.

Gyötrődik. Nem tudja miképpen lehetne a legfőbb támasza annak a nőnek, aki számára a világot jelenti. Mert bizony Auróra olyan könnyedén betáncikált a szívébe, hogy a férfinek esélye sem volt kitérni. Pedig aztán próbálkozott, hozta a bunkó és barom énjét, elment a srácokkal ide-oda, de a szíve mindig visszavágyott a szőke nőhöz. Az elején azt hitte, hogy csak egy futó és múló állapot lesz az övék. Amikor találkoztak, akkor még úgy álltak a dolgai, hogy úgysem Magyarországon fog telephelyet keresni, szóval a terve annyi volt, hogy Auróra lesz a magyar csaja. De a kávézóban úgy levette a lábáról, hogy már az akkor esedékes bulizásra szánt úton sem tudott másra gondolni. Hiába volt körülvéve temérdek nővel, egyik sem érhetett Egressy kisasszony nyomába. Volt egy pont, amikor tényleg szerette volna őt elengedni, s nem önző érdekből, hanem azért, hogy megvédje őket. Talán élete végéig nem fog megszűnni az érzés, miszerint nem ő a legmegfelelőbb ember arra, hogy a nő oldalán legyen.
- Ha szeretnéd lehetek papucs, de nem hiszem, hogy arra vágynál - hosszú folyamat kellene ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, de ha a nőnek ez a vágya, érte megpróbálja. Ideig óráig, talán még képes is lenne rá, de ismeri magát annyira, hogy az akaratossága és birtoklási vágya elég hamar a felszínre szeretne törni.
Nézi a szőkét, el van benne veszve. Az alakja tökéletes, törékeny és olyan édesgetni való. Éppen erre vágyik. Megnyalja alsó ajkát aztán ártatlan tekintetét felvezeti az asszonya szemébe.
- De most komolyan. Fél napja itt vagyok és még nem érhettem hozzád úgy igazán. Tudod milyen kínszenvedés ez nekem? - nem látta már ki tudja mióta, epekedik után és még egy rendes csókban sem volt része. Ha most nem kap végre már valamit, akkor bizony állattá fog válni.

- Azt hiszem nem is lennék rá képes - akármennyire is rabja lett a nőnek, nem tudna úgy ugrálni, ahogyan ő fütyül. Talán néhány percig elviselné a dolgot, aztán inkább menne másfele, mert ezen elveit már képtelen lenne eldobni. Aztán pár nap elteltével négykézláb kúszna vissza a nőhöz. Ebben is ezer százalékig biztos, merthogy már képtelen elképzelni az életét nélküle. Kezdetben nagyon Hanna ellen volt, gyakorlatilag úgy kezelte, mint egy háziállatot, de most már a kislány is a része lett és szereti, hogy a gyermeki butaságaival megszínesíti a mindennapjait.
- Hát akkor? Mi ez a távolság kettőnk között? - bár már többször is megállapította a nő, hogy az ágyba keveredés nem mindenre megoldás, neki mégis testiség kell. S nem feltétlen akarja magáévá tenni a szőkeséget, beéri egy öleléssel is, amivel biztosíthatja a nőt arról, hogy itt van neki.

- Engem aztán nem zavar, hogy éppen mitől bűzlesz - amilyen szorosan csak tudja magához húzza a nőt, hogy ölelni tudja és ezzel biztosítani arról, hogy mellette jó kezekben van. Bőrének illatát mélyen magába szívja, ez teljesen elnyomja az alkohol bűzét, amelyet, amúgy sem érzékelne, hiszen ő is ivott. Persze az feltűnik neki, hogy itt-ott ragad a test, amit éppen ölel, de ez sem igazán ejti zavarba. Látott és érzett ő már ennél kellemetlenebbet, Auróra akár pöcegödör szagú is lehetne, akkor sem tudná elűzni őt.
- Hát én is. De talán jobb lesz így - nem fog labdát adni, ha a nő azt akarja hogy maradjon, akkor majd magától megered a nyelve. Egy lefoglalt repülőjegy még nem azt jelenti, hogy fel is kell szállni arra a gépre. Sőt annak a pénznek a hiánya nem fogja a padlóra küldeni anyagilag, így még visszafordítható a dolog. Azonban ehhez az kell, hogy Auróra kimondja mi szeretne, bár ahogy a férfi érzékeli a nő egy teljese más formáját szeretné választani a marasztalásnak. Ez egyszerre dühíti és izgatja. Ha most a pár hónappal ezelőtti énje ücsörögne itt, akkor egyből hanyatt vágná a szőkeséget, ám az a férfi, aki szerelmes ebbe a nőbe, egyelőre nem képes rá.
- Kár bizony, de ezzel nem érsz el semmit, szóval kérlek, ne ingerelj  - megfogja a nőt és leállítja, nem szereti ha játszadoznak vele, de Auróra kifejezetten szereti ezt tenni. Nyilvánvaló, hogy mi lesz ennek a végkimenetele, de előtte szeretne pár dolgot letisztázni a nővel. Úgy érzi kell egy kis szentbeszéd és észhez térítés, mert amilyen irányt vesz ez a dolog, az kifejezetten nem nyeri el a tetszését egy bizonyos ponton.

Megmasszírozza a halántékát és csak egy sóhajtással reagálja le a nő elhúzódását. Tudta, hogy ez lesz. Auróra játszik, kelletti magát, közben közli, hogy nem lehet, utána meg ő van megsértődve. Ha meg egyből ráugrott volna, akkor meg azzal lenne a gond és a fejéhez vágná, hogy persze, mert csak arra kell. Szereti ő a nőt, élvezi a játékokat, de akkor nem tudja értékelni, amikor ilyesfajta módon űzi. Kezét kinyújtja a nő irányába, végigsimít az arcán, majd elkapja a közelebb eső kacsóját és ad rá egy csókot.
- Komolyan nem értem a kirohanásod. Itt ingerelsz állok, mint a nem is tudom mi és közben odaveted, hogy nem lehet. Hát akkor mi a fenének ingerelsz? - tényleg nem érti. Számára olyan megfejhetetlenek a nők, s mindig mikor azt hiszi, hogy végre már sínen van, nem lesz több meglepetés, akkor jön valami új, amivel még nem találkozott. Kissé kétségbeesetten néz a szőkeségre, de ez hamar átmegy indulatba, mert egyáltalán nem tetszik neki, amit hall.
- Ezzel?  Mint egy sztriptíztáncos? Bassza meg Auróra hányszor mondtam már neked, hogy ne dobd csak úgy oda magad?  - hangja megemelkedik, de nem kiabál. Hihetetlen számára, hogy a nő, a legegyszerűbb módját próbálta bevetni, amit csak lehet arra, hogy meggyőzze, de ez kifejezetten felnyomta az agyvizét.
- Ne testedet vesd be, hogy meggyőzz, szavakat használj - most már utasít. Szeretné, ha Auróra többre becsülné ennél magát. Persze, hogy bármit elérhet nála azzal, ha ilyeneket csinál, de jobban örülne a szavaknak néha. Amúgy sem kell sokat győzködni, hiszen bármit megad vagy megtesz neki.

- És ennyire egyszerű alapnak tűnök, aki egy kis etyepetye miatt úgy dönt, itt marad? - Jó tudni, hogy mit gondol róla igazán a nő. Ez eléggé sérti önbecsülését, mert nem gondolta volna, hogy számára ennyire felszínesnek tűnik. Mit gondolhatnak róla mások, ha még a párja is, hogy csak ez köti le és azzal könnyen lekenyerezhető. Siralmas.
- Határozott erős nő vagy, szabad akarattal. Viselkedj is úgy. Ne hisztérikusan, ne könyörögj vagy sírj. Kérj. Követelj, állíts kész tények elé - nem azt szeretné, ha Auróra az alárendeltje vagy a szolgálja legyen. Egyenlőnek kell lenniük és bizony ez akkor lehetséges a leginkább, ha a testüket nem fegyverként használják. Azt is tudja, hogy neki is vissza kell fognia magát ezen a téren, mert bizony sokszor fordult már elő, hogy egy-egy vita elkerülése érdekében, inkább cipelte a hálóba a nőt. Ha kell, hát megerőlteti magát, mert tényleg azon van, hogy leendő felesége is érezze, hogy egy szinten vannak a kapcsolatban.

- Mert mindketten önfejű barmok vagyunk, de azóta történt sok minden - megfogja a nőnek azt a kézfejét, amelyen a gyűrű pihen és most arra lehel egy apró csókot. - Tudod jól, hogy nem akárkinek adtam volna ezt oda, a szívemet kaptad meg vele, ez számomra egy visszavonhatatlan ajánlat volt, amelyet hála az égnek elfogadtál - még egy csókot nyom a kezére, majd tekintetét felvezeti a szemeibe. - Tudom, hogy sokat jelent a kapcsolatunkban a testiség, de azt akarom, hogy ne érezd azt, hogy csak azzal tudnál elérni bármit is velem szemben, mert ha így érzed, akkor eléggé vékony szálakon táncikálhat a kapcsolatunk - pontosan tudja, hogy ehhez neki is sokat kell változnia. Na meg ott van az is, hogy vallania is kell pár dologról. Nem tudja igazán, hogy azzal járnának jól, ha most sikerülne kiterítenie mindent vagy inkább majd otthon, nyugodt és nem idegen környezetben. Számára a hazai pálya előnyt jelentene az biztos, de nem bírja már sokáig magában tartani a dolgot, mert úgy érzi, hogy azzal minden egyes nap újra és újra átveri a nőt, akit szeret.
- És persze, hogy nem fogunk szakítani. Jesszus Auróra, ne szórakozz még  a végén kinyírna a családod.. - egy halk kacaj hagyja el a száját, majd tesz egy apró kis lépést a szőkeség irányába. A kettejük között kialakult távolságot megszünteti azzal, hogy odébb csusszan. Kezét a nő határa teszi és finoman megcirógatja.

- Állj ki magadért és ne ezzel próbálkozz – szemléltetésképpen le és fel húzogatja a kezét a nő testén, amivel hát semmi jót nem ér el, saját magával szúr ki. Egy mosolyt azért villant és kezét visszahúzza, hogy ne kínozza tovább egyiküket se. Nem tudja áterezni a nő helyzetet, ezért nem is fogja ezt állítani neki. Egyszerűen csak szeretné, ha tisztában lenne azzal, hogy szabad akarata van, amit örülne, ha néha ki is mutatna.
- Tőlem tartanak?  Ne nevettess – bár nem az olasz maffiával van dolga, de valahogyan így tudja elképzelni Auróra családját. Csak egy rossz lépés és máris a tenger mélyén vagy egy sikátorban végzi. Persze reméli, hogy ez  csak egy gyerekes elképzelés, de azért nem teszi kockára a dolgot azzal, hogy közölje is a nővel, hogy miképpen gondol a családjára.
- Ugyan már. Nem gondolod, hogy a te családod ellen bármit is bevetnék? - akármennyire is szarban lennének nem lenne képes keresztbe tenni a nőnek,  sőt a háttérből még támogatná is őt, úgy intézve a dolgokat, hogy ne is sejthesse, hogy ő áll mögötte. Bármit megtesz, azért, hogy a szőkeség olyan életet éljen a hátralévő életében, amit megérdemel. Az csak maga lenne a mámor, ha még ő is benne lenne az életében.
- Nehéz volt ezt kimondani? – önelégülten vigyorogva húzza közelebb magához a nőt, hogy az ajkaira végre csókot leheljen. -  Hát nézzenek oda, még mindig nem volt képes lenyugodni – illetve a csók sem segít rajta. Bármennyire is éppen azt próbálja beleverni a nőbe, hogy ne használja a testét, mégis csak férfiból van, aki majd két hete nem látta a kedvesét. Valószínű, ha Auróra egyedül érkezett volna érte a repülőtérre, már ott elkapja egy körre.

Nézi Aurórát, hallgatja a szavait, látszólag jelen van a beszélgetésben, azonban ez koránt sincsen így. Már teljesen máshol jár, messzi földön, ahol éppen
- Te nő. Mondtam már, hogy ne ingerelj - finoman rácsap a nő combjára, majd apró csókot hint az ütés helyére. Bizony, ha Auróra tovább folytatja ezt a mozgást, akkor kénytelen lesz olyat tenni, amit egy úriember nem tehet meg.   - Ha tovább játszol, akkor abból baj lesz. Ezt pedig te sem gondolhatod komolyan, hogy itt szeretnéd – kezével körbemutat. A hely gyönyörű, de kicsit sokan járkálnak errefelé, annak ellenére, hogy már nincsen fent a nap. Ez a férfit pont annyira érdekli, mint az, hogy a zebra fekete alapon fehér csíkos, avagy fordítva van-e.
- Pedig kifejezetten nyers voltam vele. Úgy látszik nálatok ez családi vonás, bejönnek a taplók – tér vissza még egy mondaterejéig a témára, de már igazán szeretné maga mögött tudni. Nem fogja megérteni, hogy Auróra édesanyja miért is bírná, sőt valószínűleg ez is csak egy fellángolás, ami ellen nem nagyon szeretne tenni. Ha már a saját családja nem képes elfogadni a kapcsolatukat, akkor örülhet, hogy Auróráé igen.
– Szóval, azt hiszem kellene egy kis büntetés neked, mert még mindig úgy érzékelem, hogy elég csábítóan és kihívóan viselkedsz – kezével finoman masszírozni kezdi, hogy lazítson a nő viselkedésén és hangulatán. Már, ha ez még lehetséges. Másik kezével közelebb vonja magához Aurórát és nyom az ajkaira egy apró csókot. – Nem foglak becipelni, mert engem a közönség se zavar, még azt se bánnám, ha a családod is errefelé téblábolna – fejével finoman a kabin felé bök, ahova bizony tényleg nem fognak eljutni. Jobban izgatja a fantáziáját ez az egész. Hallja mások nevetését, kiabálását, a hajók okozta zajokat és mindent, ami még izgalmasabbá teszi a dolgot.