A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=661299#post661299][b]Kornai Viktória - 2017.02.21. 02:17[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=661305#post661305][b]Hannah Schwarz - 2017.02.21. 03:53[/b][/url]

Az elmúlt napjaim közel sem voltak pihentetőek, ám ha munka van, akkor az alól legkevésbé sem szeretek kibúvót keresni. Megint az ingázásé volt a főszerep, de legalább országon belül kellett mindezt végrehajtanom, amiért mérhetetlenül hálás voltam. Volt egy pesti rendezvény, amin meg kellett jelenni édesanyámék okán, de egy-két fotó után szerencsére utamra is voltam engedve, ezt követően pedig az előkészítőben is vártak. Az újabb problémákkal együtt, persze. Előkerült egy halom papír, amit ki mással, mint az újabb gyakorlókkal lehet intéztetni. Fel kellett vinnem a kastélyba, majd visszahozni, ha megnézték. Ott aztán idegesen és kissé türelmetlenül toporogtam, várva az ügyintézőt, mikor belefutottam egy alacsony, nagyon sárga és nagyon rosszul öltözött… lányba. Az arcomra minden rá volt írva, de nem kíméltem a megjegyzéseimtől sem. Nagyon nem kedveltem a típusát, sőt mi több, különösen felerősödtek az ellenérzéseim egy ideje, amit a divatöngyilkosságos navinés csak tetőzött. De mielőtt még a gondolataim messzebb szárnyaltak volna, konkrét személyekig elhagytam a helyszínt.
Ezek után őszintén meglepett, hogy később felkeresett és segítséget kért. Kissé nehezményeztem az ötletet, azonban amint a telefonom látványos nyomkodásával felhagytam és a hátteremre nézve felsóhajtottam, belementem. Apám pedig nyilván lassan kérné magának a kötelet, de ez egyelőre az én gondom, nem az övé. Megadtam neki egy címet és egy időpontot, ami pontosan a mai nap, én pedig egy jó tíz perces késésben sétálok át éppen a tömegen, néha üdvözölve egy-egy üzlettulajdonost, akik már ismernek itt. Nem siettem el ennek ellenére se a belépőmet, és keresnem se sokat kellett: a legszörnyűbb öltözék tulajdonosa talajszint közelében lesz az én emberem. Ahogy megláttam azt a pulcsit, meg azt a hajat. Minden létező arcizmom összerándult. Gyakran mondják ne idegeskedjünk, mert árt a vonásainknak, de ez, ez a látvány… katasztrófa.
- Édes Istenem. Ugye ez valami vicc? Nem volt valami… ruhád? Áh, hagyjuk. A fodrásznál kezdünk.
Adja ki az utasítást, majd a hárommal arrébb lévő üzlethelyiségre mutat és el is indul a lánykára pillantva. - Mi is a neved egyébként?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=661438#post661438][b]Kornai Viktória - 2017.02.22. 01:46[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=661618#post661618][b]Hannah Schwarz - 2017.02.23. 00:47[/b][/url]

Természetesen ahogy végigmértem kiszúrtam mennyire tanácstalan és kissé talán elveszett is. Mondhatnám magam kegyetlennek - igen, az is vagyok néha -, de ma nem pesztrálni jöttem, hanem segíteni. De úgy látszik, hogy nem nagyon vette a lapot legutóbb sem, ha képes volt így idejönni. Legszívesebben a fejem fognám és várnám, hogy csoda történjen, de ez nélkülem nem fog bekövetkezni. Meg sem vártam, hogy esetleg magához térjen elindultam és csak a legfontosabb kérdést tettem fel, ha már a napom további részét rá szánom. Jó tudni, hogy is hívják a pesztrált egyént.
- Ciao Bellezza - üti meg a fülem hamar az ismerős, koros hang, arcomra mosoly ül ki és már fordulok is hogy két puszival és egy öleléssel üdvözöljem az urat. A szalon tulajdonosa már az Isten tudja mióta, még pályám elején jártam, mikor először találkoztunk. Ő készítette a második szépségversenyemre a különdíjat nyert frizurám is, egy csoda a két keze, az biztos. Sokatmondóan pillogok az embereire, akik már kezelésbe is vették a velem érkezett lányt, míg engem egy közeli székre invitál. Miközben leülök ő még olaszul mesél pár dolgot, amit részben sikerül megértenem és válaszolnom is rá, ekkor viszont sóhajtva megrázom a fejem. Igen, ideje volna törődni a kishölggyel is.
- A világ egyik legjobb szalonjában vagy, a hajad most olyan, mintha a szomszéd hentes vágná, szerintem csak dőlj hátra és élvezd. Emberivé varázsolnak, már amennyire lehet.
Nem lettem kedvesebb az elmúlt percekben, de írja a többihez, bánom is én. Ezt a jótékonykodást a részemről különben is kezdem kicsit bánni, pontosan érzem, hogy haragból indultam neki és a legkevésbé se hasznos ez. De ha csajos délutánt akar, lássuk miből élünk.
- Inkább áruld el nekem, miért jöttél utánam. Ki van a dologban?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=661647#post661647][b]Kornai Viktória - 2017.02.23. 13:46[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=662110#post662110][b]Hannah Schwarz - 2017.02.24. 21:35[/b][/url]

Különösebb aggodalmat nem okozott nekem a tény, hogy vélhetően elveszettnek és elhanyagoltnak érzi magát Viktória. Nem voltam az a pátyolgatós, kedves és rendes lány minden esetben, pláne, ha nem csak a felszínes szőke nő bújt belőlem elő. Az a divatkatasztrófa pedig, amit ő behozott a látókörömbe megkövetelte, hogy az ügy mögé álljak. És a lelkem is már majdnem elhihette, hogy csupa jóindulatból mentem ebbe bele.
- Ne legyél ostoba kislány, egy nő két okból képes vérig sértődni a külsejét ért negatív kritikán. Vagy mert van elég önbizalma, hogy tudja, nem így van, vagy mert se önbizalma, se jó külseje. Esetedben gondolom ez még eldönthető - mutattam azzal végig rajta, nem hittem el, hogy nem szokott tükörbe nézve szörnyülködni. - ezzel egyidejűleg pedig az is igencsak nyilvánvaló, hogy ha eddig elviselted, nem magad miatt, vagy miattam jutottál oda, hogy csodás személyemhez fordulj.
Ugyan sosem volt okom rá, hogy gondom legyen a külsőmmel, képes voltam belátni, hogy nem mindenki ilyen szerencsés, és bizony akadhatnak az életben gondjaik. Nekem is persze, csak én ezeket igyekeztem véletleneknek venni, ebben jó voltam. Közelebb húzódtam, szerencsére a gurulós szék engedte is ezt, majd vele ellentétesen, a tükörnek háttal helyezkedve csúsztam félig szembe vele. Elmosolyodtam várakozóan, majd egy hatalmas sóhajjal emeltem égnek a tekintetem.
- Szavanként húzzam ki belőled? Ha rendes segítséget akarsz, könnyebben működik ha őszinte vagy.
Már az meglepő, hogy nem vihorászva simogattam a pofiját, hogy "jaj, majd választunk valami szép sminket, egy ruhát és minden rendben lesz", hanem komoly érdeklődést mutattam. Bár azt még magamban nem döntöttem el, mennyire fontos ez az infó nekem, de úgy tudtam tenni, mintha az lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=663688#post663688][b]Kornai Viktória - 2017.02.28. 21:38[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=664684#post664684][b]Hannah Schwarz - 2017.03.05. 21:00[/b][/url]

Valahogy nem igen sikerült visszavennem a stílusomból, és lassan már én is éreztem, hogy nem csak a lány felé élő ellenérzéseim akartak felbukkanni. Ekkor kicsit megköszörültem a torkom és a Carlo által felém nyújtott poharat elvéve kortyolok a narancslébe. A kishölgynek is nyújt egyet, velem ellentétben ő legalább rendesen közeledik szerencsétlenhez. Mondjuk sajnos nem tudom sajnálni, de ha már beletenyereltem és magamnak csinálom a fesztivált, akkor végig is csinálom. Nem tudom mit is akarok elérni. Komolyan előre le akarom tudni a bennem lévő feszültség kiszórását, vagy esetleg próbálom elfogadni? Az az igazság, hogy az utóbbira már túl sok okból lennék képtelen. Ezt én egyre jobban érzem, nem tudom, és ez a rosszabb. Mindig a szívem után megyek, ebből a sok baromság is.
- Hmmm. Mindjárt érdekesebb! Olyan hazaias a neve, talán német? Honnan ismered? - Egyből felcsillanó szemekkel meredek rá, és ez a tény egyszerre dobott fel és borzasztott el. Nem voltam oda jelen pillanatban a hasonló párosokért. Ennek ellenére próbáltam moderálva magam nézegetni, ahogy lassan készen állt az utolsó simításokra a hajával. Láttam, ahogy fésülgetik a homlokánál, majd oldalt. Az aranykezű úr pedig lelkesen mondta, hogy ez itt egy új műremek. A haj terén egyet kellett értsek vele, sajnos ami alatta volt nem cserélhettem könnyen. Kár. Sóhajtva tettem le az immáron kiürült poharat, hogy pár szót váltsak velük, majd a szükséges dolgokat elintézve a lánykára pillantottam, szabaduljon rá a tükörre, hogy aztán mehessenek tovább.
- Ha kiörömködted magad, induljunk, naaaagyon sok dolgunk van, ahogy látom. Kezdhetnénk a hulladékgyűjtőnél, de mégsem várnám el, hogy ruha nélkül menjünk. Szóval elsőre elmegyünk nézünk pár felsőt, ruhát és fehérneműt. az utca másik felére kell csak átmenni, szerencsére.
Azzal a feltolt napszemüveget a fejemről lehúztam, szemeim elfedve vele, majd kiléptem az üzletből, meg sem várva őt, úgy is utolér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=665798#post665798][b]Kornai Viktória - 2017.03.09. 14:51[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=669723#post669723][b]Hannah Schwarz - 2017.03.23. 21:50[/b][/url]

Mély sóhajjal nyugtáztam, hogy ez a lány nem igazán vevő az érdeklődésre se, mindenesetre én mosom kezeim. Megpróbáltam csevegni. Persze ezzel fel nem adtam, de nyilván a további piszkálódásaim nem fognak finomodni. Egyelőre biztosan. Még vetettem rá én is egy utolsó pillantást, mielőtt felkeltem, egy halvány mosolyt is kapott, végül a kis monológom után elindultam. Nem is igazán figyeltem fel senkire és semmire innentől. Egészen addig, még utol nem ért és megszólított. Megtorpantam, majd felé fordultam még a bolt előtt.
- Eh. Hát rád fért, nem fosztanálak meg a lehetőségtől. - Igen, az a szívesen Hannah megfelelője, csak nem olyan egyszerű ezt számomra kimondani. Kezdtem magam határozottan kellemetlenül érezni, hogy szerencsétlen lányon élem ki a plusz feszültségem is. Az évek alatt megannyi más etnikumból szalajtott modellt viseltem el magam körül kisebb odaszúrásokkal, most mégis pontosan olyan vagyok, mint apám. Ez egyszerre tehetne büszkévé és elégedetté most, helyette elkeserít. Az ő akarata juttatta az enyémet ide.
- Menjünk be, a harmadikon kezdünk a fehérneműknél és az elegánsabb daraboknál. Szépen felépítünk, ne aggódj, bárki is ez a Nikolai, ezek után majd még te válogathatsz a pasik között.
És most megoszthatnék valami marha nagy bölcsességet is vele, de egyelőre erről hallgatok. Nem annyira idős, nem is túl fiatal. Még nem tudtam beazonosítani mi az, ami már illendő, mi nem még nála. Bár az öltözködését nézve nagyjából megállhatnánk ott, hogy milyen esti meséket szeret.
- Keresek neked pár megfelelő blúzt és szoknyát, rád bízom a fehérneműt, de kérlek, csak semmi hello kittys meg nagymamabugyi!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=669758#post669758][b]Kornai Viktória - 2017.03.24. 01:15[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=672199#post672199][b]Hannah Schwarz - 2017.04.03. 01:14[/b][/url]

Még mindig nehezen békéltem meg a gondolattal kivel is vagyok itt, mit is csinálok éppen és hogy mi fog ebből kisülni. Párszor csak lemondó sóhajjal ráztam volna a fejem, majd egy vagy két övön aluli beszólás után megvártam volna még elszalad sírva, mégsem tettem. Azt hiszem érthetetlen módon kezdtem ő utána magam is tolerálni. Legalább részben sikerült átlépnem azon az instant agyi görcsön, amit kaptam a legjobb barátom bejelentésétől. Nem bejelentésétől. Inkább a ruhadarabokra koncentráltam, igyekeztem olyan színeket találni, ami a típusának jó lesz. Szerencsés is vagyok, meg nem is, hogy dolgoztam hasonló kaliberű lánnyal már életem során, láttam miket aggatnak rájuk, hogy mutassanak is valahogy. Ebből építkezve kerestem egy-két szimpatikus darabot, majd mikor hirtelen megjelent mögöttem a kissé lecsúszott napszemüvegem felett néztem ki rá.
- Hát... nem vészes, megnézhetjük. Rosszabbra számítottam volna. Többivel is haladtál? Ezeket is visszük. A szoba ehhez ott van hátul és balra. Menjünk.
Rutinosan mutattam meg ujjammal az útvonalat, aztán noszogatva őt a vállainál fogva kezdtem kicsit tolni, hogy mozogjunk. Határozottan ahhoz a részéhez értünk a napnak, amit imádtam. Vásárlás, ruhák, próbák, válogatás, kritizálás. Mintha a Mennybe mentem volna azelőtt, hogy át kellett volna élnem valami szörnyű halált. Bár ha megkérdeznénk pár ismerősömet, bármennyire is angyali tudok lenni, és jól állnak a szárnyak, biztos hogy a pokolban fogok sörözni pár ismerőssel. Ilyen ez.
- Megleszel odabent, vagy segítsek összerakni is a szetteket?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=672391#post672391][b]Kornai Viktória - 2017.04.04. 18:14[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=672505#post672505][b]Hannah Schwarz - 2017.04.05. 14:27[/b][/url]

Nehezemre esett volna elismerni, ha valaki a segítségem nélkül egy hasonló helyzetben jó döntést hoz önállóan. Ez most sem volt másként a sajátos blúzzal és a fehérneműkkel. Még előbbihez kénytelen voltam elismeréssel, ha kicsivel is, de adózni, utóbbi esetben helyreállt hamar a lelki békém mert volt kettő vagy három olyan darab, ami a nagyon nem kategória. Még az ellenségemnek sem ajánlanám. Ez most nem a kényelemről szól, sőt, ezek sosem arról szóltak. Büszkén kell viselni és lenyelni minden kínját, ha van. Aki meg ebben él gyakorlatilag kifutón meg azon kívül is, mint én, az már fel sem veszi az esetleges negatívokat.
- Így rendben lesz, meg még láttam én is kettőt, azt már odaküldtem a szobához az egyik hölgyikével, fel fogod ismerni.
Széles vigyorral tessékeltem végül, miközben megérdeklődtem beleveti-e magát egyedül, legalább az önállóságával nagy gond nem volt. Kicsit soknak éreztem volna ezen a szinten belefolyni egy hozzá hasonló életébe. Vannak fenntartásaim, és édes jó Istenem, ha apa megkérdezi mit csináltam ezen a héten. Valószínűleg instant kapom a két hetes eltiltást a közös délutánoktól. Semmi gond, a majdnem fiát se tiltotta ki örökre, és még élhet is mindenki. Nem lehet nagy bajom, nem?
- Hm. - Szó nélkül fontam össze karjaim még végigmértem a lánykát. A cipőhöz érve elborzadtam és a fejem ráztam, majd az arcom a tenyereimbe temettem. Miért teszik ezt velem? El kellene ismernem, hogy a ruha választás már legalább fényévekkel afölött van, mint az indulás, és neki egészen jól is áll. De még mindig csiszolatlan… bár gyémántnak nem nevezném. - Fordulj körbe. Alakul. És szabadulj meg kérlek attól a cipőtől, szőnyeg van úgy is, próbáljuk ki mezítláb, ne rontsd tovább az összképet. Aztán lássunk egy másikat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=676234#post676234][b]Kornai Viktória - 2017.04.20. 23:13[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=679357#post679357][b]Hannah Schwarz - 2017.05.04. 23:52[/b][/url]

Nem hittem volna a fodrászhoz belépve, hogy még ma eljutunk eddig a részig. Meg kell mondanom határozottan megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat, mikor végre elvonult próbálni én pedig kényelembe helyeztem magam mint leendő csodálója a saját munkámnak. Úgy tekintettem most erre is, mint egy feladatra, azokat szeretem, nem keresem benne mindenáron a rosszat és nem akarom őket instant megszüntetni megoldás helyett. Úgy véltem jól döntöttem, és ha ő nem is így látta, pár éven belül a nevemet aranyba fogja öntetni, bárki ezt tenné, hát mi mást?
- Helyes, helyes. Csak menj. Illetve van egy meglepetés szettem a végére neked, de előbb essünk túl ezeken. Jó lesz, meglátod.
Rávigyorgott, kezével folyamatosan intve, hogy gyerünk, dologra, van még feladat. Közben az egyik üzlettulajdonos odalépett hozzám, üdvözölt, még egy pohár pezsgőt is hozott, kértem még egyet a bent öltözködő kishölgynek is, aztán a közeli asztalon hagyva a poharakat szenteltem neki a figyelmemet. Összecsapva a tenyerem örvendtem, végre semmi tornacipő, elnyúlt ruhadarab, elhanyagolt haj és arc…áh, azzal még kezdünk valamit, de előbb a ruházat!
- Igen, semmit! Jegyezd meg, kedvesem, semmit nem veszünk próba nélkül. Cipőt is mindig felpróbáljuk, mennyire passzol. Milyen lenne hosszútávon, ha nem lenne kielégítő a viselése?
Megráztam a fejem, elég komolyan gondoltam mindazt, amit most elmondtam és szerintem a filozófiám is hamar felfogta. A végső vásárlás nem eshet meg próba nélkül. Ezt a szabályt kár volna és egyenesen szentségtörés megszegni. Igen, ehhez tartom magam, khm, mindenképpen.
- Készen állsz a meglepetésre?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=681528#post681528][b]Kornai Viktória - 2017.05.16. 21:33[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=685935#post685935][b]Hannah Schwarz - 2017.06.16. 17:23[/b][/url]

Nem tudtam nem imádni, ahogy megláttam a rémületet a mosolyomra, vagy inkább a mondanivalómra adott reakciójában. Nem, a kislányt még mindig hasonlóan nehezen viseltem, ennek ellenére nagyon jól esett a lelkemnek, hogy a jelek szerint kicsit sem jöttem még ki a gyakorlatából az emberek rettegésben tartását tekintve. Szerettem nyomást gyakorolni és kifejezetten jól is ment, mi tagadás, most jó cél érdekében is tettem ki a lábamat Európán belül. Mondjuk úgy, hogy az erősen ajánlott tanácsaim sikerült egész nap alaposan a fejébe verni, így némi büszkeséggel vettem tudomásul, hogy a végére egészen ráérzett merre érdemes magának válogatnia. Persze azért még lett volna mit csiszolni, de Róma sem egy nap alatt épült fel ugyebár.
- Helyesebben melyik, és pontosabban melyik kettő.
Nem bírtam ki, hogy ne tegyem helyre a szavait, a szemem is megforgattam kicsit, de végül csak mosolyogva elfordultam, hogy egy teremmel arrébb menjünk. Ott az egész rész maga egy különleges próbaterem, volt már szerencsém hozzá párszor. Amíg pedig azt a két meglepetésemet megnézzük, addig minden mást össze is csomagolnak nekünk.
- Egy nő szekrénye üres a tökéletes alkalmi ruha nélkül. - Vezettem be a dolgot, mire a meglepően egyszerű, de a maga nemében csodaszép fekete darab mellé léptem, ami a próbababán pihent. Végigsimítottam az anyagon, az előtte pihenő fekete körömcipőre nézve és a kipakolt kiegészítőkre. Aztán pedig a lány mögötti kis kanapéra mutattam.
- De mégis csak kislány vagy még, vettem a célzást a kiszórt darabokból…
Igen, valóban nagyot kellett nyelnem, hogy az a becsomagolt doboz is hozzám köthető, de az eladóhölgy meggyőzött, hogy ez is a lehető legjobb, sokan jönnek kisgyerekkel vásárolni, fel vannak készülve. Innen a nyáriruha, amin azok a bizonyos unikornisok is felbukkannak. Ezt azért majd letagadom a későbbiekben.
- Azt hiszem, ha ezeket is összecsomagolják, lassan indulhatunk is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=686617#post686617][b]Kornai Viktória - 2017.06.20. 21:59[/b][/url]

Viki sem volt annyira buta, hogy ne jöjjön rá egy idő után, hogy nem lesz soha az egyetemista lány legjobb barátja. Bár a lelke mélyén, valahol nagyon mélyen, motoszkált benne a gondolat, hogy megismerhesse jobban, leginkább azért, mert nem akarta elhinni, hogy egy egyszerű szőke lány lenne. Nem volt jó emberismerő, nem látta a jeleket, hogy ez tényleg így van, csupán hinni akart a lányban.
De ha letudják ezt a bevásárló körutat, Hannah Schwarz lesz az az illető, aki soha nem fog baglyot kapni Vikitől. Hiába volt naiv és butuska, Hannah nyíltan elutasítóan bánt vele, ez pedig nem tett jót a nebántsvirág lelkének.
Az új szobába belépve elakadt a lélegzete is. Hiába tudta jól, hogy nem mostanában lesz alkalom, amikor felvehetné a csodákat, azonnal tudta, hogy nem fog nélkülük távozni.
A fekete darab olyan tökéletes volt, képtelen volt róla levenni a szemét.
- Ezt mindenképpen fel akarom próbálni, mielőtt elmegyünk.
Nem tartotta számon, de elég valószínű, hogy Viki életében először mondta ki azt a szót, hogy akarom. Persze nagyon sok mindent akart, de a szerelem az szerelem. Niko már nem is tűnt annyira vonzónak, mint az a mestermű.
A doboz tartalma is érdekelte, de hazudna, ha azt mondaná, hogy félnél több gondolatot fűzött hozzá. Nem, amíg nem kapta meg a sötét álmot, addig nem tud másra összpontosítani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=691406#post691406][b]Hannah Schwarz - 2017.07.18. 17:36[/b][/url]

Sosem voltam a jótékony szeretetemről és kedvességemről híres, ez a mai nappal sem fog megváltozni, aki egy kicsit is odafigyelt a szavaimra, hangsúlyomra vagy a felröppenő pletykákra az életemből, ezt igazán jól tudta. A legtöbb próbálkozó csúfos kudarcot ért el, és azt hiszem félretéve az aktuális empátiahiányomat, nem Viktória lesz az, aki ebben sikert ér el. Azt hiszem, hogy a gyerekeken kívül, akiket tanítok, és a szűk, állandó baráti köröm kivételével nem nagyon lesz ember ehhez soha. Egyszerűen nem tartom érdemesnek ezeket a két lábra kapaszkodott szerencsétleneket, hogy engedjek kihasználásnak. Lehet túl sok paraszttal hozott össze önhibámból az élet és ezért, de működik a taktika. Minek változtassak? És kit áltatnék, imádok ennyire lekezelő és kritikus lenni egyszerre. Már majdnem szomorú.
Egyénileg eredményes napnak tudom le ezt, hiszen elhárítottam egy katasztrófát, megint elvertem egy csomó pénzt, ami kapcsán délután dobhatom a kimutatást a kis csoportos üzinkbe és megkapom a válsimimet, valamint viszonylag büszke lehetek magamra, kibírtam a nap nagyrészét ezzel a kislánnyal. Az ajándékom bármilyen néven is veszi tőlem, már megtörtént, ha nem tetszene neki is az övé, innentől nekem nem lenne rá gondom, de aztán…
- Arra még van időnk úgy gondolom.
Elégedett és őszinte mosoly kúszik az ajkaimra, összefonom a karjaim magam elé, a csípőm oldalra billentve állok meg és nézek a lány arcára, majd végig rajta, aztán a szemeibe. Minden nőben ezt kellene egyszer elültetni. Nem képlékeny emberekbe kell beleszeretni, hanem valami olyanba, amivel saját magát kezdi el kellően értékelni. Mint egy a szó minden értelmében tökéletes ruha.
- Ez határozottan kellemes csalódás - jegyzem meg neki a reakciójára. Még próbált viszonylag türelmesen vártam, és elintéztem a kártyámmal, amit kellett, szóltak is hogy minden készen is áll és a kijáratnál vár minket. Visszafordultam a navinés lányhoz, elégedetten mértem végig már a fekete ruhában, aztán hümmögve ráncoltam a homlokom. Tudtam, hogy remek döntés, de képtelen voltam megadni az azonnali örömöt neki, hogy igen, ez nagyon rendben van.
- Azt hiszem ez elég egyértelmű…
Halvány mosollyal jártam őt körbe, aztán hagytam, hogy kicsodálja magát, mielőtt vége szakadna a pillanatának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=692729#post692729][b]Kornai Viktória - 2017.07.26. 16:14[/b][/url]

Hannah engedélyét jóformán meg sem várta, mielőtt bement a fülkébe. Az anyag tökéletesen simult végig a testén, természetesen nem voltak olyan helyen, ahol kételkedhetne a minőségben.
Még utoljára mosolyogva lépett ki, hogy az egyetemista is láthassa.
- Igen, azt meghiszem - felelte boldogan.
Nehéz volt kiszedni bármilyen pozitív reakciót a nőből, de Vikinek már ez is elég volt. Nem tudta, milyen alkalom lesz, amikor felveheti ezt a ruhát, de már előre várta.
Könnyebben vált meg tőle, mint azt gondolta. Jó érzés volt végre felvenni a saját ruháit, még ha csak utoljára is viselte azokat. Összeszedte minden cuccát, már meg sem lepődött, hogy Hannah minden mást elintézett. A bejáratnál állva tudta, hogy nincs sok ideje, hiszen mind a ketten mennek a dolgukra. Mégis, valami frappánsat akart mondani, valami klassz lezárást akart a nap margójára.
- Köszönöm.
Talán valami jobb is eszébe juthatott volna, ha van ideje gondolkozni rajta, de a pillanat hevében csak az egyszerűséget választotta. Nem akart ő senkit sem lenyűgözni, tényleg csak meghálálni akarta Hannah fáradtságát.
Szívesen mondott volna olyat is, hogy vigyázzon magára, de nem tudta, mennyire venné sértésnek ezt, így azt inkább hanyagolta. Intett neki, majd a férfihez fordult, hogy elmagyarázza, hová vitesse el azt a temérdek ruhát.