A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c

Szeretem a diákönkormányzatos csapatot, korábbi években is mentem és tettem velük a dolgom, így bármennyire is fancsali arccal, de ott voltam pénteken a szalamantoni fesztivál nyitányán, sőt, még Voltot is levittem magammal, hiszen kettesben léteztünk éppen. Nem féltem tőle, hogy nem oldjuk meg a jótékonysági futást együtt, bár a színes porok szórása közepette azért ijesztő volt, hogy csak a pórázt szorongatva éreztem, hogy még megvan, mert látni semmit nem láttam. Megint rá kellett jönnöm, mennyire nem való nekem a tömeg. Sikeresen belevesztem, - azt sem tudom min, máskor beszélni sem merek - egy szőke lányba, aki valami megjegyzést tett. Azt hiszem ő is bagolyköves. Nem kedvelnek, ezt azt hiszem már el kellett volna fogadnom. Rossz volt ott, görcsölt a pocim is és nagyon nem éreztem magam boldognak, jóformán majdnem kiszöktek olyan alkatrészek a testemből, amikre szerintem még szükségem lenne. Utálom ezt az időszakot, nagyon. Lewy már elutazott a dolgára, így este még ez ránk is várt, hiszen nem szerettünk volna egyedül maradni itthon, nagyon nem. Ezért így is tettünk később.
Morogtam, nem tudtam aludni és már hajnalban kimásztam az ágyból, hogy inkább csak dünnyögjek magamban. Ha nem lett volna elég dolog ennek a hétnek a végére és nem érezném úgy, hogy lassan jobban szeretnék csak ülni egy párnával, billegni előre és hátra, valamint mantrázni, hogy mindjárt elmúlik minden, talán még menne a mosolygás is, meg nem néznék ki úgy, mint aki mindjárt sírni fog. Mintha ketyegne az a beállított bomba, de igazából az sem tiszta ki tette ki, milyen okból és hogy időzítette. De ilyenkor pont elég időm van arra, hogy minden rosszat kikapargassak a sarokból, amiért ezt érdemlem…
Sokszor hallottam már, hogy más lányok ilyenkor a harmadik világháborút is kirobbantják, szerintem az nálam leköltözött a pocimba, mert, ha nem halok meg most, akkor fél óra múlva fogok, csak addig még büntetnek, amiért tíz éve lenyúltam egy szaloncukrot az unokanővérem elől és kibontottam karácsony előtt egy héttel a megtalált ajándékot. És biztos nem csak ilyen bűneim vannak… Nem akartam rossz lenni, esküszöm. Erre még a reggeli puszimat sem kaptam meg rendesen és ez azóta is zavart.
A nagy haláltusa leginkább a leglehetetlenebb jógapózok kipróbálásával telt a kanapé sarkában, amit a baba tisztes távolságból, fekve és nyüszítve rám egy-egy alkalommal szemlélt. Szerintem ő sem értette, de én sem. Végül csak a lábaimat felhúzva és átkarolva összehúztam magam egy gombócnak és úgy nyünnyögtem a fehér szőrmók felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=689778#post689778][b]Maja Bojarska - 2017.07.11. 20:50[/b][/url]

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat

Felszisszenve vicsorogtam együttérzően Voltra, ahogy rám próbált nézni még a zuhany alól utolsó mentsvárként. Tudta azt hiszem, hogy bármennyire is szeretem és imádom, onnan én sem menekítem ki, bele kellett törődnie a sorsába. Jó, azért én nagyon-nagyon sajnáltam, de neki is jobb, ha nem kell vakarásznia meg ráznia  bundáját, frissen és üdén jobb csicsikálni, meg akkor jöhet velünk is, akár. Bár ez azt hiszem most nem a legoptimálisabb lehetőség, mert ahogy törölgetem, nem túl boldog még.
- Na, jól van, nem kell megsértődni ám… - Ezt még neki intézem, csak aztán nevetgéltem egy kört azon, hogy milyen dramatikus férfiak vesznek körül, még a fejem is megráztam egy picit. Végig követtem, ahogy a fehér mancsok elvonulnak tőlünk, aztán ahogy látótávolságon kívülre került, inkább a leendő férjemmel foglalkoztam. Azt hiszem nem nagyon tudtam volna leplezni, hogy picit zavarban voltam, mert nem nagyon gondoltam még sosem bele hasonló helyzetbe se, nem még megélni, és pont ezért nem is értettem, miért voltam egy picit csalódott, mikor azt mondta fáradt. Tudtam, egyértelmű volt, hogy hosszú napja volt, de egy egészen kicsit reménykedtem, hogy most csakis az enyém, ha csak egy nagy és közös pihenésre is. De a csókot követően elvigyorodtam, Volt törcsijét a szennyesre ejtettem, hogy a nyaka köré fonva a kezeim kapaszkodjak meg, mielőtt elterülök a földön a nagy borulásban.
- Szeretlek. Látod, Volt gondolt rád, ezért nem is akart fürdeni biztos… - Nagyon cuki volt, mikor ilyeneket csinált, ezt is imádtam, és azt is, amit mondott, bár nem éreztem magam kevésbé akaratosnak, ez pedig zavart egy kicsikét. Talán fel sem szabadott volna hoznom, vagy éreznem. De hát ez ilyen, nem nagyon van rá precedens, hogy szeretnék és kérek is, de most olyan nagyon nagylányosan el vagyok borulva azt hiszem. Beharaptam az ajkamat végül, úgy néztem utána somolyogva. - Vááárj meg. Igen, be.
Kicsit lassan kapcsolva nyúltam a keze után és a tenyerem az övébe csúsztatva követtem őt, miközben egy puszit nyomtam a vállára, aztán a szabad kezemmel a kezét simiztem. Nem zavart, hogy kicsit vizes, az sem szokott különösebben, ha edzés után fürödni akar, nem pedig az ölelgetésem, nem szerettem azt kivárni soha. - De ugye ez így rendben van?
Nagyon nem akartam butának tűnni, csak egy kicsit értetlenül álltam saját magam előtt is éppen, ez sem volt újdonság, sok dologban nem voltam néha otthon, amit én magam éreztem, vagy éltem meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=689840#post689840][b]Lewy Bojarski - 2017.07.11. 23:09[/b][/url]