A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Mostanában nehéz volna azt mondanom, hogy mindent uralok, ami velem történik és teszek, mert egyáltalán nem így volt. Az elmúlt hónapokban hol kicsúszott a kezeim közül a legtöbb dolog, hol már görcsösen ragadtam meg és keserves lett ettől az egész. Az utóbbi hetekben a munka pont ettől minden volt, csak nem pihentető, a szülinapomat leszámítva, amit előbb szűken, majd rendesen a legjobbakkal, köztük a Pandácskával is, megtartottam legalább emelt ezen a negatív dolgon valamit. Az utóbbi napokban pedig legalább a kedvem visszatért, így otthon a lakásban járkálva a telefonomon gyorsan átpörgettem a kedvenc helyeim listáját, amikor belefutottam, hogy ma valami különleges masszázs és új, privát pezsgőfürdőket avatnak az egyik legjobb Spaban. Több sem kellett, vigyorogva dobtam egy képet, majd egy üzenetet Sebbynek, hogy nagyjából egy óra, és ott vagyok előtte kocsival, szedje szépen össze magát. Ha nekem kell felmenni érte, morcos leszek. Ezután nekiálltam összekészülni én is. Nem estem túlzásba, de hogy néztem volna ki hálóruhában? Nem éppen oda jutottam volna, ahova tervezek menni.
Viszonylag teljesíthető időn belül, úgy negyven perc alatt újra elégedett voltam magammal, ahogy a volán mögött még a tükörben magamra kacsintottam. Hátra dobtam a fürdőruhámat és holmiim rejtő táskát, majd elindultam a Pandáért. Isten tudja mióta nem voltunk ilyen könnyedén bárhol komolyabb gondok és problémák nélkül. Azt hiszem szükségünk van rá, nekem meg rá, bármennyire is próbáltam ezt máshogy értelmezni.
- Ajánlom, hogy készen legyél, szépfiú - hadartam a telefonba, majd letéve azt türelmetlenül pillogtam ki az utasülés felett az ablakon, persze szépen mosolyogtam és még a kékjeimmel is őt kerestem ignorálva az utca embereit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=691487#post691487][b]Hannah Schwarz - 2017.07.18. 22:04[/b][/url]

Mostanában nehéz volna azt mondanom, hogy mindent uralok, ami velem történik és teszek, mert egyáltalán nem így volt. Az elmúlt hónapokban hol kicsúszott a kezeim közül a legtöbb dolog, hol már görcsösen ragadtam meg és keserves lett ettől az egész. Az utóbbi hetekben a munka pont ettől minden volt, csak nem pihentető, a szülinapomat leszámítva, amit előbb szűken, majd rendesen a legjobbakkal, köztük a Pandácskával is, megtartottam legalább emelt ezen a negatív dolgon valamit. Az utóbbi napokban pedig legalább a kedvem visszatért, így otthon a lakásban járkálva a telefonomon gyorsan átpörgettem a kedvenc helyeim listáját, amikor belefutottam, hogy ma valami különleges masszázs és új, privát pezsgőfürdőket avatnak az egyik legjobb Spaban. Több sem kellett, vigyorogva dobtam egy képet, majd egy üzenetet Sebbynek, hogy nagyjából egy óra, és ott vagyok előtte kocsival, szedje szépen össze magát. Ha nekem kell felmenni érte, morcos leszek. Ezután nekiálltam összekészülni én is. Nem estem túlzásba, de hogy néztem volna ki hálóruhában? Nem éppen oda jutottam volna, ahova tervezek menni.
Viszonylag teljesíthető időn belül, úgy negyven perc alatt újra elégedett voltam magammal, ahogy a volán mögött még a tükörben magamra kacsintottam. Hátra dobtam a fürdőruhámat és holmiim rejtő táskát, majd elindultam a Pandáért. Isten tudja mióta nem voltunk ilyen könnyedén bárhol komolyabb gondok és problémák nélkül. Azt hiszem szükségünk van rá, nekem meg rá, bármennyire is próbáltam ezt máshogy értelmezni.
- Ajánlom, hogy készen legyél, szépfiú - hadartam a telefonba, majd letéve azt türelmetlenül pillogtam ki az utasülés felett az ablakon, persze szépen mosolyogtam és még a kékjeimmel is őt kerestem ignorálva az utca embereit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=691506#post691506][b]Sebastian Sieger - 2017.07.19. 00:12[/b][/url]

München, Németország | kinézetecske

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=691515#post691515][b]Hannah Schwarz - 2017.07.19. 02:10[/b][/url]

A pandák határozottan sokat segítettek, legalábbis kezdem ezt érezni. Előbb a kis promós plüss, akit adtam neki, miután hazamenekítettem a kastélyból, majd az igazik ott, a romlás földjén. Már egészen fontolgattam, mikor pár napja Párizsban jártam, hogy hozok neki egy hatalmas harcos vagy milyen pandát, tudom, hogy valamelyik meséből van, de nem voltam elég kiművelt a dologban, kilencéves koromtól elvesztem abból a világból. Mindenesetre aranyosnak tűnt, és gondoltam is rá, de egyelőre most ez a közös délután lesz az első lépés, amin a bankszámlám szeretném apasztani, túl rég fordítottam ilyenre.
- És mi baj az ősz hajjal?
Én csak meregettem a szemeim ki a szélvédőn értetlenül, és mivel letette, azt sem tudom hallotta-e, de végül elengedtem a dolgot. Egy jó fodrász bármin tud segíteni, és nem mintha nem ismernénk olyat. Türelmetlenül doboltam a kormányon, mire nyílt az ajtó, én pedig a legszebb és egyben legkellemetlenebb vigyorommal vártam. Aztán megkaptam a puszim és az üdvözlésem és menten helyreálltam. Még a kérdése közben a biztonságiövem visszacsatoltam, aztán elintézve a zenét és a napszemüvegem válaszoltam neki.
- Mint aki napi negyvennyolc órát dolgozott heti tíz napban. Csak a szokásos… és veled mi a helyzet? Csapat? Edzések? Van már valami tervben újra?
Apa pár napja lelkendezett, az edzőtábor miatt, meg morgott is, bár nem figyeltem rá miért. Mondtam neki, hogy tudom, hogy ott volt Sebby is, amire hirtelen meglepően lelkes lett. Ilyenkor a fejem verném a falba legszívesebben. Szóval fel sem hoztam egyelőre, ő most őrlődik, mi meg nem segítünk sokat rajta. Egyébként is fura, hogy a kviddicsről így érdeklődöm, de hát a pandáért mindent. Különben feltűnően jó kedvem van és még a kérdéseimben sincs semmi hiszti, azt hiszem fejlődöm, vagy csak a lelkem éppen máshol tart.
- Szóval… A partvisos csaj ideköltözött? Végleg?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=691517#post691517][b]Sebastian Sieger - 2017.07.19. 02:48[/b][/url]

München, Németország | kinézetecske

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=692260#post692260][b]Hannah Schwarz - 2017.07.22. 23:42[/b][/url]

Még várakoztam elég komikus jelenetként néztem végig valahol a képzeletemben, ahogy a panda éppen virágot szed, teljesen ősz hajjal és azzal a hatalmas, jóllakott ovis vigyorával. Egyszerre volt a kép reális és szürreális. Annyira bele is vesztem, hogy a tekintetemen kívül különösebb háborgást nem is mutattam, amiért várakoznom kellett. De csak én jöttem szokatlanul korán, mert ma jól ment a napkezdés, azt hiszem ez igazán belefér a keretbe.
- Ah, de most csak három céggel dolgozom, butus, ez nem is megterhelő annyira - forgattam meg a szemem, hogy aztán elbűvölő mosollyal figyeljem őt kicsit, de ezután kénytelen voltam az utat. Érthetetlen okból nem kedvelik a mellettem ülök ha beszélek és rájuk nézek helyette, pedig jó sofőr vagyok, csak a sebességkorlátozás az ellenségem és az idióta jogosítvánnyal rendelkező tuskók.
- Próbálkozott, de éppen túl sok volt benne a seprű, gurkó, kvaff, kviddics, edzés, taktika szó hozzá, hogy figyelni is akarjak rá, meg tőletek mindig jobb hallani. Nem kérdeztek hülyeséget, mint a „miért érdekel most?” és a „mégis foglalkozol vele?” - szűrtem a fogaim közt sziszegve. Mindketten ismerjük apámat, vannak furcsa dolgai, persze én szeretem őt ezekkel együtt, de azért van egy határ, mikor jól érzem magam a heti egy apás nappal és kommunikációval. Bár éppen nagyobb problémája Sebby és én, amit nem rest minden második mondatban felhozni, na, ezért sem figyeltem rá. - Ó, és kicsit megkésve, de a hét elején beugrottam hozzá az ajándékomért, ha már ragaszkodott hozzá. Te tudtál erről? - pillantottam rá oldalra érdeklődve és próbálva valamit leolvasni az arcáról. Az ilyen nagylelkű figyelmességeiből édesapámnak tudom, hogy mennyire nincs fiúgyermeke. Ennek ellenére egyébként be kell vallanom, értékeltem a szettet, amit kaptam. Bár biztos vagyok benne, hogy ezt inkább a baráti körében tudnák még nagyon díjazni.
- Óóóó, valaki fodrásznál volt - jegyeztem meg nagy lelkesen, magam elé vigyorogva. Látok ám mindent. És még egyelőre az a bevándorló se szegte a kedvem. Majdnem kibukott egyből belőlem, hogy és vele akarnál leélni egy életet? De nem tettem, megígértem, hogy visszafogom magam és letojom a körülöttünk felmerülő problémákat, ha megoldani nem tudom. De utóbbi is remélem csak idő kérdése, tényleg egyre jobban frusztrált, pláne a tény, hogy már ő is itt volt. A pandáról volt szó. A pandámról.
- Akkor jót fog tenni ez a tisztulás, van mit eltüntetni. És mi a terv a jövőben, hogy-hogy itt van?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=693258#post693258][b]Sebastian Sieger - 2017.07.30. 20:08[/b][/url]

München, Németország | kinézetecske

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=700801#post700801][b]Hannah Schwarz - 2017.09.12. 17:52[/b][/url]

Hitetlen, én mondom, a pandácska még csak előadni se tudja, hogy megérti, mondjuk nem hibáztatom. Ezt az életmódot az emberek 99%-a bizonyosan vagy utálná, vagy megpusztulna benne, én sem azért vagyok 1%-ba való, mert olyan szuper vagyok. Csak bennem ott az akarás és a kitartás, ami sokakban nincs meg, sőt, a motivációjuk teljes hiányában élnek. Igen kellemetlen lehet.
- Én azt csak mutogatni szoktam - kacsintottam rá oldalra pillantva, hogy aztán nevetve megrázzam a fejem. Igazság szerint a kviddics nézésével nekem sem volt gondom, sőt, az ő meccseiken nem feltétlen mindig kötelességből ültem csak kint, érdekelt mi lesz ezzel a két dollárbébivel, akikkel összefújt a sors. A szöszinél talán kicsit jobban, hogy nem-e töri ki a nyakát, de hála az égnek, ilyennel még nem futottam össze, bár voltak elég durva eseteik. Csodálom, hogy belül még nem műanyag, sebészes játékból lopott alkatrészeik vannak. De sokkal kellemesebb ehelyett mondjuk a szülinapomról beszélgetni, így még ugyan én elkalandoztam vezetés közben, neki nem hagytam nyugodalmat. Amúgy is sokat fecsegek.
- AZ ajándék. Igaz, az alsó részből be kellett venni pár centit, de egészen tökéletes volt. Ja, mert ugye már ellenőriztette, milyen egészben, rajtam. Sőt, megkaptam a feladatot a jövő szerdai apus napra hogyan jelenjek meg. - Nem tudtam, hogy ők beszéltek-e meg valamit, avagy sem, nem szokott apámnak gondot okozni, ha éppen ott is vagyok, hogy Sebbyvel közbeszervezzen, vagy éppen hozzánk. Azt hiszem azt az egy-két hónapot, ami szerencsére már mögöttünk van, nem számolva, sosem volt ebből probléma.
- Ó, igen, az új frizura mindig segít - mondanám még hozzá, hogy én már csak tudom, de éppen hazudnék. Amióta bizonyos szerződések kikötik, hogy csak az adott fodrász változtathat nagy mértékben, valószínűleg instant perelés lenne, ha rövid vörös hajjal jelennék meg valahol. Az ügyvédem erre mondaná, hogy nem kellene hisztiznem, vagyis, nem, ezt az előző mondta, a mostani csak annyit szokott kérdezni, mekkora keret van elsimítani a dolgot. Bár hasonlóan egyszerű lenne a menyasszonya kérdése is, de leginkább csak kelletlenül húztam a szám a tényen, hogy akkor ez nem csak egy-két nap. Egyre jobban frusztrált a dolog, de nem különösebben akartam ennek hangot adni.
- Ahham. Biztosan, na de, csillagom, megjöttünk - szögeztem le, miután behajtottam a parkolóba egy ezerwattos vigyorral. Lassan összeszedtem magam leparkolva, előre húztam a táskám és beleszórva a holmim nyitottam ki az ajtót, de addig sem állt be a szám.  - Képzeld, az egyik cég eléggé ráállt az állat témára és a fotósuk „állati” új kollekciót akar, a színeken lesz a hangsúly, de mindegyik egy védett állatot fog szimbolizálni. Tippelj, ki csapott le a pandára?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=703099#post703099][b]Sebastian Sieger - 2017.09.20. 23:44[/b][/url]

München, Németország | kinézetecske

Ugyan ő csak mutogatni szokta, de abban elég jó. Persze, ezt nem nyomom az orra alá, hiszen ő is épp elég jól tudja, nem szorul a segítségemre. Még kacsintott is, meg minden. Kicsit olyan volt, mint az a fura néni, aki Roger nyúlra mászott rá. Vagy az két külön mese volt? Mindegy is, a lényeg, hogy fura volt, de jól állt neki.
Az ajándék meg sem lepett, mert hát, Helmut gyakran ki szokta kérni a véleményemet, szóval erről is kicsit korábban tudtam, mint a szöszi, de ugye, bőven más témáink voltak, így nem akart kirobbanni belőlem az infó. Most pedig, olyan kellemes volt minden és túl voltunk ezen is.
- Igen, azt is tudom, valami ebédet akar szervezni pár ismerőssel. Benne volt a meghívó a fekete outfitem zsebében, amit visszahoztam a tisztítóból.
Nem egészen értettem a dolgot - nevettem fel röviden, kissé keményen is, mert ezeken a partykon sosem voltam a panda. Pedig fekete-fehér voltam, de ugye kiállás, modor, stílus... egy ruha sok dologra mély befolyással lehet.
- Mintha te olyan radikális váltásokat produkálnál... - jegyeztem meg kissé piszkálódva, de puszta szeretetből. A haja nem sokat változott, mióta ismertem. Nem is kellett, így is csodás volt, mármint, a legtöbb pasi képes lenne színlelni, hogy meleg, csak azért, hogy a közelében lehessen.
Megpróbált beszélni velem Haruról, én pedig ezt teljes mértékben ignoráltam, mert vele nem szívesen beszéltem a japánról és fordítva. Szomorú, de legalább fair. Végre megjöttünk, én pedig szikrázó mosolyt villantottam, mert hát, anno megcsinálta a fogorvos, igazán belefér a keretbe. Nekem csak a hátizsákom volt, így azt megszereztem, majd készültem kimászni, de neki ugye be nem állt a csipogója.
- Uuuu, lennének ötleteim. Biztosan Nikki! Miért két k-val írja a nevét? - tettem fel a kérdést, ami már elég hosszú ideje emésztette a lelkem. Nem is igazi név ez!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=703305#post703305][b]Hannah Schwarz - 2017.09.22. 12:00[/b][/url]

Nem szoktam magam sosem zavartatni, ez volt az első, amit a kifutóra kerülésem előtt kineveltek belőlem a felkészítő tanfolyamokon. Talán olyan nyolc évesen, mikor még csak a szereplési vágy dolgozott bennem egyszer mondtam, hogy én sosem szeretnék olyan bikinis lány lenni, mint a fura nénik, akikből a szépségversenyek bemondói lettek. Most meg… hát nem tagadom, én élvezem, amit csinálok, a bikiniken meg túlléptem. Egészen a fehérneműig.
- Iiigen, az öregdiák bandával. A felével együtt végzett, a másik felét valami kviddicses körökben kukázta össze, de hamar megvolt az a közös nézőpont, nem is értem néha miért panaszkodik, hogy nincsenek mellette kitartó emberek. Van aki még az első feleségét is ismerte! Akit még én sem…
Szeretek néha látványosan háborogni, ha apáról van szó de egy-egy esetet leszámítva nincs ebben soha komoly indíttatás. A mostohaanyajelölteim a legtöbbször kerülöm, a jelenlegire szót sem vesztegetnék, de az anyám ugyan ez. Azt hiszem a magánéletét a családunkban korábban mindenki egyedül viselte, aztán lettem én, és már egyből úgy érzi az édesapukám, hogy neki ezt el kell rendeznie jól.
- Pedig már éppen gondolkodtam hogy felnyíratom, levágjuk bubifrizurára, és besötétítem. Mit szólsz? - Sütött rólam, mennyire is komoly a dolog, úgy semennyire. Ennek ellenére igaza volt, mindketten tudtuk. Ennek nem csak a munka és a kötelességek voltak az okai, hanem a tény is, hogy imádom a hajam úgy, ahogy van. Közben előszedtem a táskám parkolás után, aztán kiszálltam, hogy együtt elinduljunk befelé.
- Szerintem mindig elfelejti út közben milyen betű jön és újrakezdi k-tól - közöltem felnevetve, nem mindenkivel voltam kifejezetten kedves vagy mézesmázas, de ezt Sebby pontosan tudta. Sok lányt, akikkel együtt dolgoztam nem tartottam sokra, mert tényleg csak abból éltek, ahogy sikerült kinézni. Többüknek egy interjúját is négy embernek kellett összetenni, az utómunkákról nem is beszélve. Vannak fekete foltok a szakmában, már úgy szó szerint is.
Beérve a szokásos köszöntő után már ott is termett a hölgy, aki mindig, hogy eligazítson minket, megkapjuk a kis szekrényeink kulcsait, a füzetecskét mit és hol vehetünk igénybe.
- Hol kezdünk, életem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=703638#post703638][b]Sebastian Sieger - 2017.09.23. 22:14[/b][/url]

München, Németország | kinézetecske

Elég rémisztő volt a gondolat, hogy volt olyan, aki tényleg találkozott az elsővel. A nő olyan volt a számomra, mint a Molyember. Mindig, mindenki beszél róla, de soha, senki nem találkozott még vele és ez jól is van így. Addig van nyugi, ameddig ez megmarad.
- Nekem senki nem magyarázza meg, hogy az a nő nem egy fiktív személy volt. Helmutnak nem volt első felesége, csak második. Tudom, hogy ez lehetetlen, de így van - tört ki belőlem a nevetés a végére és inkább a tenyerembe temettem az arcomat. Csak kellene rám egy szűrő, ami nem engedi ki a hülyeségeket a számon. Bár akkor feltelne vele a fejem és akkora lenne, mint egy lufi. Vagy 99.
Nem is csodálkoztam Hannah jól megjátszott háborgásán, az az ember nagyon furcsa, sőt, néha egészen ijesztő is tud lenni, talán emiatt is kötöttem ki a szellőzőben. Biztosan az adrenalin, különben nem tudtam volna felhúzni magamat a rácson.
- Biiztosan vadítóan néznél ki, de azért arra az esetre készítem a parókát, mert nem ismernélek meg sehol. Teljesen elvesznék a tömegben, akkor meg kiabálni és hadonászni kell - horkantam fel, mert legutóbb, mikor ilyesmi történt, engem le akartak csukni, rá meg rázta a mutatóujját a rendőrbácsi és megadta neki a telefonszámát. Gyanítom, hogy nem azért, hogy a gyerekére vigyázzon. Hannah nem az a bébiszitter típus, ezt mindenki be kell lássa.
Aztán végre megérkeztünk, én pedig felszabtam az ajtót és kivetettem magamat a kocsiból, a táskám társaságában, be is csuktam magam után, de aztán csak vártam Hannahra.
- Hát amilyen okos az a nő, még csak meg sem lepne. Múltkor megkérdezte én zümmögök-e. A minibár volt - pislogtam magam elé. Jó, én sem voltam egy észlény, sőt, a számokhoz semmi eszem nem volt, de ez már teljesen új távlat.
Nem voltunk már újak itt, ezért nem is nagyon figyeltem oda a bevezető mondókára, csak bámultam a nagyszabású hall plafonját és a lelógó növényeket. Az a vízesés a múltkor is ott volt? Hannahra néztem, meg is bökdöstem kicsit, mielőtt a képződményre mutattam, megrántva a vállamat.
- Nem  tudom, hol szeretnél, Engelchen?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=703708#post703708][b]Hannah Schwarz - 2017.09.24. 14:48[/b][/url]

Apám életét sosem akartam sem én, sem a húgom követni, tudni, élni. Ennek ellenére én bőven bevatottnak számítottam, mert az anyám utáni házasságakor kellően nagy balhét csaptam, hogy neki azért van két lány, igazán jó lenne, ha legalább mi tudnánk róla, éppen ki viseli a nevét, meg vinné a fél vagyonát. Mert hát nem volt mentes sosem az aranyásóktól, aki vevő ezekre és a fiatalokra bukik. Sebby viszont jól tudta és látta a dolgokat, vele nevettem és rosszallóan ráztam mellé a fejem.
- Valahogy úgy, bár hidd el, ha lehetséges lenne, anyám is ezt az opciót választaná, ő szereti letagadni nála mennyi is volt az annyi - tettem hozzá forgatva a szemem. Ő sem volt semmi, azt hiszem náluk ez a minél fiatalabban belekezdeni az ex férjek és feleségek gyűjtésébe valami versenyszámba ment. Talán ezért is van az, hogy én nem rajongtam soha a meggondolatlan belerohanásért egy komoly kapcsolatba. Adtam már vissza gyűrűt, egyenesen az ékszerészig is hajítottam vissza. Csak nem. Se nem a jó idő, se nem a jó ember volt.
- Nem tudom, még nem látom magam előtt a külsőt, de valahogy jobban szeretem a jelenlegit. Meg ezzel vagyok jó a piacon, az üzlet az üzlet - vontam vállat. Na nem mintha lelki törés lenne, hogy nem szeretnék, hogy változtassak, én így voltam elégedett magammal, jobban is, mint sokan mások.
Közben már befelé araszoltunk és még Nikki is szóba került. Ha már buta lányok, lenne még milyen listát felsorakozzak hasonlóan „erős” kvalitásokkal. Közben látványosan tátottam el a számat még grimaszolva is, hogy ez aztán most mennyire meglepett. Nem, sajnos nem.
- Van egy új lány, ha minden igaz főkifutós lesz, a neve valami Lora vagy Lara… elkezdte vasalni a haját… nem volt bedugva a hajvasaló. És nem vette észre. Húsz percig néztem röhögve, mire rám fintorgott és kitopogott. Még akkor sem értette - meséltem neki, hasonlóan kitörő nevetéssel, mint akkor. Tudom, a káröröm a legszebb, de nem illene, ettől még jó. Közben a tekintetem a mutogatás felé siklott, még el is döntöttem a fejem, hogy méregessem a vízesést.
- Ez valami új cucc lehet. Hm, szerintem fussunk neki egy pezsgőfürdőnek, aztán masszázs vagy szauna. Hm? Mit szólsz? Mit mondtak különben, mennyi idő, mire megint visszamehetsz apám keze alá abba a mészárszékbe?
Igaz, hogy szóba került már, hogy belekezdett és halad, de semmi pontosról nem tudok, pedig egyébként érdekel. És még csak nem is túloztam annál a csapatnál az edzők és vezetők terén nagy gond lehet néha fejben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704061#post704061][b]Sebastian Sieger - 2017.09.26. 18:43[/b][/url]

München, Németország | kinézetecske

Nem teljesen értettem, hogy az emberek nagy része miért menekül egyik házasságból a másikba. Elvileg ez egy örök kapocs lenne, ami összetartja őket jóban-rosszban. De nincsen olyan, hogy egy ember még a hatodik házasság után is azt gondolja, hogy ez majd örökké tart. Vagy csak a vagyonát akarja csendesen, feltűnés nélkül osztogatni?
- Nem is értem a szüleidet. Az enyémek legalább együtt próbálnak nem seggfejek lenni - nevettem el magamat halkan, holott igazából nem különösebben érdekeltek anyámék. Közöltem, hogy többé nem megyek haza és ehhez eddig nagyon jól tartottam is magamat.
A külsejével nem volt gond, én szerettem a mostanit, ahogyan az ügynöksége és a német férfiak nagy része is.
- Nem, figyelj, a brandeknek nem tesz jót a hirtelen arculatváltás. Lehet modernizálni, de azt is csak lassan, fokozatosan... - bólogattam aprókat, de nekem így is bejött, szóval én nem voltam a változás híve. Meg legalább neki volt is a fejében valami, ellentétben Nikkivel, akinek az volt a maximum teljesítménye, hogy nem vette fel kifordítva a melltartóját.
Közben Hannah elkezdett sztorizni az új lányról, akit elvileg egyből a mélyvízbe dobnak, meg hogy elkezdte a haját vasalni a hideg fémmel, én pedig egy pár pillanatig csak masszíroztam az orrnyergemet tanácstalanul, azon filozofálva, miért történik velem mindez.
- Vele már nem lesztek öribarik, elszúrtad, egyetlenem  - sóhajtottam fel drámaian, még egy kézmozdulatot is téve, hogy na fuccs neki. Hannah nevetése azért egy kis vigyort odabiggyesztett a szám szélére, de azért csalódott voltam a sorsban.
Szerinte sem volt itt legutóbb a vízesés, nem is értettem, mi célt szolgált, de legalább mondhatták rá, hogy menő. Az is több, mint a semmi. Gyalogkakukk se volt okos, csak bip-bip.
- Jó, nekem jó tervnek tűnik. Öm... már edzeni? A könnyítettben már részt kell vennem a héten, és hirtelen azt is ő akarta tartani, szóval... - grimaszoltam kicsit, mert tényleg nem volt egyszerű mostanság terelni a témát rólunk. Az öreg mindig, mindent tudni akart.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704313#post704313][b]Hannah Schwarz - 2017.09.29. 16:04[/b][/url]

- Az enyémek külön se próbálkoznak nem azok lenni. Bár emberfüggő, veled apám sem szeret és akar az lenni, de nézd meg azt a terelőtöket, őt nem igen kedveli.
A családomban a házasság kérdése mindig presztízs és üzlet volt. Anya egy darabig a cég partneri kapcsolatainak erősítéséért művelte, hiszen, ha exférj is valaki, már ott a név és a pénz az egészben. Kénytelen-kelletlen el kellett viselni ezen férfiaknak, hogy anyámnak több esze van, mint hiszik. Innen a fene nagy üzleti kénszeresség, még a tekintély az inkább apám számláján gyűlt. Ő nem azért talált újabb és újabb nőt, inkább lányt - már ha a kort nézem -, mert szüksége lett volna rá, hanem mert így volt hírértéke, maradt köztudatban és volt képes megmutatni, hogy igen, nem csak pénze és tehetsége van, de máshol is remekül ért a „gólokhoz”. Ennek a keverékének születtem, aztán mégsem tettem még tönkre az életem teljesen. A statisztikák alapján a harmadik férjemnél kéne minimum tartanom, valahol a válás küszöbén. Gyakorlatilag egy meg is volt. Hali, Bojarski.
- Tesz vagy sem, néha meg kell lépni, hogy előrébb legyenek, mint a többi. Csak azokkal ellentétben én nem megyek ki a divatból - vigyorogtam rá, majd még dobtam is egyet a hajamon, jelezve, hogy abszurd lenne azt hinni, hogy szükségem van változásra. Nem, egyáltalán nincs itt ennek az ideje és vélhetően nem is lesz. Túlságosan elégedett vagyok magammal. Ellenben az új lányokkal úgy általában. Kevés kap a külseje miatt nagy lehetőséget szinte azonnal, most viszont valami babahullám lehet, vagy isten tudja, de a legjobbak felére csökkentek, és kell az utánpótlás. Így már csak a külső paraméterekkel be lehet jutni, közben meg a fejük gyakorlatilag héliummal van feltöltve.
- Most mélységesen elszomorodtam. Hogy fogom én ezt kiheverni? Most vigasztalj meg - bigyesztettem le a szám, ahogy a kékjeim meresztettem rá nagy csalódottan. Mindketten tudtuk, ha én a melóban barátkozom, annak marha jó oka kell legyen, de ilyen ritkán van. Szomorkodhatnék jobban is, de nem menne.
- Akkor vetkőzz. Én is megyek, 5 perc múlva a pezsinél? - A fejem jobbra és balra forgattam a helyen, mert ugyan nagy változások nem voltak, de láthatóan az öltözők lejáratai elvándoroltak, viszont megleltem azt is elég hamar. - De gondolom azért hiányzik, nem? Mármint én nem bírnám ilyen kötelező szabin túl sokáig, érted…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705169#post705169][b]Sebastian Sieger - 2017.10.08. 04:54[/b][/url]

München, Németország | kinézetecske

Tudtam, hogy Helmut sokkal inkább próbálkozik nem morogni velem, mint amennyire ez a csapat többi tagjára igaz volt. De a legtöbben már tudták, hogy nekem nem csak a főnököm, nem mellesleg amolyan apafigura is volt a számomra.
- Jó, de őt nagyon sokan nem, mert egy s-fej - közöltem felhorkanva, mert hát, szegény srác sok inden volt, de népszerű az igen csak bajosan. Helmut talán nem genyózott volna vele, ha nem szól be az egyik edzés elején, hogy ő nem fog bemelegítőköröket futni. Így lehet, hogy még én is odavágtam volna neki, hogy lassan csak kussoljon el, ha lehetséges.
Tény, voltak olyan égek, amiknek kellett a modernizálás időről-időre, különben elavultak és fuccs a vevőkörnek is, csak az elfogultak maradtak meg, mert azok már megszokták. Hannah nem ilyen volt.
- Jó, tudjuk, hogy te ilyen Überfrau vagy, de azért néha igazán kisebbre vehetnéd az arcod! - Csak a szokásos piszkálás volt, nem zavart a stílusa, különben nem maradtunk volna meg egymás mellett, de szerintem ezt tudta ő is.
Elmesélte a butácska újoncot, én pedig elég gonoszan, de rávilágítottam, hogy vele már sosem lesznek legjobb barátnők. Elmélázó fejet vágtam egy pár pillanatig, az ajkamat ütögetve kicsit a mutatóujjammal, majd ismét rápillantottam.
- És mégis hogy vigasztaljalak meg, szöszi? - érdeklődtem, talán egy kicsit provokáló mosollyal az arcomon. Mostanság lettek volna ötleteim rá, de azt hiszem, hogy nem pont azért jöttünk ide, hogy meghökkentsük a személyzetet.
A lejáratok eléggé elkeveredtek, de nem különösebben bántam, kicsit jobban el voltak így választva az öltözők. Bólogattam a kérdésre, hogy nekem az megfelel, mint találkozó-pont. Kicsit elgondolkoztam, majd rántottam egyet a vállamon.
- Igazából, igen, de ez a kis szünet már nagyon kellett nekem - láttam be, majd még vetettem a szöszire egy pillantást és elügettem a férfiak öltözője felé. Elég hamar megszabadultam a cuccaimtól, amiket bezártam a szekrénybe, túl estem  a kötelező 20 másodperces zuhin, majd  a törölközőt a derekam köré csavarva slattyogtam fel a pezsgőfürdőhöz. A puha anyagot biztonságba helyeztem és nem sokkal később már el is mélyedtem a habokban, Hannaht várva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705382#post705382][b]Hannah Schwarz - 2017.10.10. 15:46[/b][/url]

Pont Sebby volt az, akinek apát be se kellett mutatni, bár egymás családjait elég jól ismertük, már legalábbis a stikkeket bőven. Ennek ellenére mertem volna a sajátom hülye döntéseinek magasabb százalékarányára nagy téteket tenni, mert bizony az évek csak többszörözték az idiótizmust a családban. Persze ez nem feltétlenül reprezentálja apám döntéseit a csapatnál vagy az emberek kapcsán mindig. Ha valaki mindent elkövet, hogy ne kedvelje, akkor azt gyorsan száműzi olyan zónába, ahova még holtan se szeretnél kerülni. Bólogattam csak a szőke megállapításán, tudom én, hogy nem egyszerű, ettől még hiszem, ha egyik napról a másikra Sebby behisztizne, apám vele ettől még elnézőbb lenne, mint bárkivel. Vegyük csak figyelembe, hogy reagált, mikor szabit kért ő, vagy mikor Bojarski. Még az is ég és föld.
De velük ellentétben, nekem ez a kivételezés a legtöbb esetben és helyen megjárt, amit nem is mindig élveztem, voltak szakemberek, akikkel még így sem dolgoztam szívesen, ráadásul bármilyen meglepő egy idő után, ha nincs elég elvárás és küzdelmi lehetőség bele lehetne fásulni és teljes motiválatlaságba zuhanni.
- Hé, ehhez a pofihoz bizony egy szike csillanás se fog soha érni, nem még kisebbíteni. Pont ideális, az orrom az egyik legkeresettebb az arckozmetikumpiacon. Látnád azt az ázsiai lányt, valami J betűs neve van, akkora orra van, a cikesz elveszne út közben az elejétől a végéig - közöltem minden átéléssel. Egyébként talán ő az egyetlen, akinél hajlandó vagyok belemenni a sport témába úgy igazán. Sosem állítottam, hogy nem érdekel. Egyszerűen a játék tényével apám nyomást helyezett rám, amit sosem kértem és mindig is tudtam, hogy én nem szeretném csinálni. A szurkolás más kategória. Közben kifejtettem sértettségem, ami amúgy nem létezett, a kérdésre pedig csak széles vigyorral rebegtettem rá a pilláim. Nem hiszem, hogy bonyolult lenne megbékélnem, ó, ugyan.
- Meglátjuk azt még.
Megbeszéltük hogyan is tovább, én még gyorsan azért rákérdeztem arra, ami érdekelt, aztán mielőtt elvesztem volna az ajtó mögött még a tenyerembe csókoltam, majd kinyújtva azt fújtam felé a puszit kacsintva egyet. El is tűntem az öltözők forgatagába. Nem siettem el a készülődést, de azért nem kellett rám órákat várni még átöltöztem az egyik nem olyan régen kapott bikinibe, megigazítottam, megkötöttem, majd túlesve mindenen a törülközőt szorongatva sétáltam ki mosolyogva tudomásul véve, hogy már csak én hiányzom onnan, szóval hamar a vízbe keveredtem aztán egy nyújtózkodás után óvatosan siklottam a vízben mellé, a szélének döntve a hátam és a fejem hátra döntve a peremnek.
- Túl régen csináltunk ilyet együtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705516#post705516][b]Sebastian Sieger - 2017.10.12. 19:41[/b][/url]

München, Németország | kinézetecske

Nem igazán értettem hozzá, hogy milyen orr is kell a kozmetikusoknak, de nem is zavartattam magam rajta. Ha ő azt mondja, akkor biztosan így van, én meg majd csak bólogatok, mint a rajzfilm-figurák. Annyit tudtam biztosan, hogy szerintem nagyon szép nő, mások pedig ezzel bőszen egyetértenek, vagy sipákolnak, mert ők nem azok.
- Nagyon szemét tudsz lenni, tudod? - nevettem fel kissé, de tény, vannak olyanok is a modell szakmában, akiknek alapvetően semmi keresnivalójuk nem lenne ott. Vagy csontkollekciók, amik zörögnek minden lépésre, aztán teleaggatják őket smukkokkal, hátha akkor azt hiszik, az ékszer zörög és nem a nő bordái ütköznek össze a csípőjével.
Nem úgy nézett ki, mint aki komolyan meg van sértődve, de ugye én egy labrador-panda keverék vagyok, hát egyből felajánlottam, hogy nagyon szívesen kárpótolom, ha úgy érzi. Azt nem árulta el, hogy mégis hogyan. Tipikus Hannah.
- Hát, ha te mondod... - sóhajtottam fel, aztán a felém hajított csók láttán elmosolyodtam, csak aztán szedtem a lábaim, hogy átöltözzek. A női öltözővel ellentétben itt nem volt sor, meg tolongás a tükör előtt, szóval a hiú hajlamaim ellenére is előbb kötöttem ki a pezsgőfürdőben, mint Hannah. A csuklóm még mindig heges volt, nem is hiszem, hogy külön főzet nélkül valaha is elmúlna, de nem zavart.
Aztán megjelent a szőkeség, én pedig érdeklődve figyeltem, ameddig be nem mászott a vízbe, hogy tőlem nem messze elterüljön, a fejét hátradöntve kissé.
- Hát, kicsit hosszabb időt hagytunk ki, mint ahogyan azt illik, igen - biccentettem, aztán finoman oldalba böktem. - De nem lesz több ilyen,
 ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705905#post705905][b]Hannah Schwarz - 2017.10.17. 14:59[/b][/url]

Bármennyire szeretem önmagam és tisztában is vagyok az erősségeimmel, a mondandóm lényege eredetileg nem én lettem volna, aztán látjuk, hogy sült el. Nem különösebben szoktam a számra féket tenni se baráti körben, se a munkában, ha meg a pandáról van szó, pláne. Azt hiszem bőven többet tudott rólam, mint bárki és jobban is ismert már. Nem kellett attól tartanom, hogy félreértene vagy elítélne a véleményemért. Na nem mintha különösebben érdekelt volna, mikor más próbál érte megróni. Jaj nekem, mert mi lesz? Két újságíró megpróbál valami kamu rosszhírkeltőt írni? Újabb esetleg?
- Ez csak a személyes varázsom, tuuudod - kacsintottam rá, majd el is nevettem magam. Nem hiszem, hogy szemétség lenne mondjuk a tények közlése, lehet tálalhatnám finomabban, ettől még nem hazudok, csak őszintén véleményezek. Sokak szerint az nagyon pozitív dolog. Na ők sem beszélgettek még velem például.
A látszat sértettségem nem tartott sokáig és a kiengesztelés is maradt a levegőben lógva. Talán kicsit direkt, talán nem. De inkább mindketten az öltözőkbe vetettük magunkat. Ugyan még két-három alkalommal meg kellett igazítanom a felsőm, meg a hajam is, mer nem mindegy hogyan is áll, de csak kiértem és nem evett meg egyik szekrény sem.
A pezsgőfürdőhöz érve én is a vízbe szálltam, majd mellé helyezkedve kényelmesedtem el, ahogy beszéltem előbb csak felfelé meredtem, majd a kékjeim rá emeltem. Bólogattam a megállapítására, mert így volt, nem is tetszett különösebben a dolog, de valami nem igazán hagyta, hogy akár csak próbálkozzunk. A pandalesés volt talán az egyetlen, amikor igazán megerőltettem magam, de akkor tényleg próbálkoztam, senkinek nem lehetett egy rossz szava sem, pedig nem is mások érdekeltek, csak a szőke.
- Nem szabad lennie, hiányzott - jegyeztem meg halvány mosollyal, hogy aztán a lábaim mozgatva a víz alatt magam mellé eresszem le a kezeim is. - De ez nem csak rajtam múlik.
Nem tudom, hogy ez mennyire volt egyszerű kijelentés, vagy tőlem szokatlan bújtatott kérés, de az biztos, hogy kint voltak a szavak és nem is különösebben zavart. Mellette nem feltétlenül maradtam mindig az agresszív és törtető szőke, nem volt szükség rá, itt nem a túlélésért kellett küzdeni. Bár egy ideig, miután kiderült a menyasszonymizéria volt erre is gyanúm.
- Képzeld, a múlt héten voltam az egyik barátnőmnél, tudod, az a szőke, aki magasabb nálam, Magda - azonosítottam be, hogy talán rájöjjön melyikükre gondolok, de nem ez volt a fontos. - Beszélgettünk róla, és rájöttem, hogy nem szeretek egyedül lenni, szóval ez nem maradhat így - ejtettem ki a szavakat minden szünet vagy különösebb kivárás nélkül, aztán a víztükörről ismét rá néztem, ahogy az ujjaim között szűrtem a vizet.
- Szerintem lesz egy kutyám...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707934#post707934][b]Sebastian Sieger - 2017.11.11. 23:52[/b][/url]

München, Németország | kinézetecske

- Mindig. Csak ez lehet a rajongásom oka - kacsintottam rá egy széles vigyor kíséretében, de aztán beharaptam az ajkamat, hogy eltüntessem az arcomról gyorsan. Nem kellett volna annyira nevetni ezen, elvégre sokan megmondták, hogy borzasztó emberi lény vagyok. Csak mosolyogtam egy temetésen, what then? Ő sem szerette volna, ha sírnak utána, mindig is vidám ember volt.
Nem sokkal később már a pezsgőfürdőben ültünk, mert a wellness, ugye nagyon fontos, minden egyes formájában. Nem ebben első sorban, de így is nagyon tudtam értékelni, főleg akkor, ha nem voltam egyedül. Ha tagadni is próbálom és vannak néha kis kitéréseim is, attól még ugyanúgy társasági lény voltam. A bölcs emberek mindig is érezték, hogy az egység az erőben van.
- Hát nekem is... - mosolyodtam el, kissé szomorkásabban, mint ahogyan azt eredetileg terveztem, de nem bántam a dolgot. Vannak érzéseim, és akkor mi van? Attól még nem leszek olyan, mint azok a furcsa rajzolt, sírós nyuszik a facebookon.
Nem sokat kellett ecsetelnie, hogy Magda melyik, igazából jobban is ismertem a baráti körét, mint ahogyan azt illett volna, de azt hiszem, hogy túl sok időt is töltöttem a részeként, ahhoz, hogy ne ismerjem őket. Magdát talán egy kicsit közelebbről is, mint ahogyan azt illett volna. Ki gondolta volna, hogy szupermodellek rapidrandikra járnak?
- Te is tudod, hogy ameddig kellek, én itt leszek. Dee tudod, hogy támogatom a kutyás ötletet. Igazából minden baromságot, hisz ez a dolgom. De iigen. A kutyát is - kissé elmosolyodtam, mielőtt a vizet tapizó keze után nyúltam volna, hogy kissé megszorítsam. Szükségem volt rá.