33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek
Európa - Haruka Yamasaki hozzászólásai (12 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 29. 01:53 | Link

Sebby
A legédesebb pandának Love
Atashi
München, nálad


Hogy őszinte legyek, féltem. Sosem mondanám el másoknak, de az ilyen helyzetekben mindig remegett egy kicsit a lábam. Mégsem tudtam tétlenül üldögélni, míg arra várok, hogy megjöjjön a bátorságom, vagy elmúljon a félelem. Nem, ennél egy kicsivel több büszkeség szorult belém, ráadásul a célért bármire hajlandó voltam. Akár félretenni az érzéseimet, de még meg is változtam volna érte.
Szóval mély levegőt vettem, és bekopogtam Sebastian ajtaján. Nem voltam benne biztos, hogy itthon lesz, de kész vagyok várni rá.
Lenéztem a két óriási bőröndre, és ismét hálát adtam, amiért boszorkánynak születtem. A muglik nem tudom, hogy tudnak elférni ilyen apró helyen. Talán ha két napra ruccannék ki, elég lenne, de egy költözésről beszélünk.
Könnyebb lett volna költöztetőket hívni, nagyon ügyes varázslók vannak ott. Legutóbb is sokat segítettek, de a különbség a két esemény között, hogy most nem tudja az illető, hogy ide cuccolok. Ami azt illeti, azt sem mondtam el neki, hogy felmondtam a tokiói seprű műhelyben.
Csak abbab reménykedek, hogy mint mindent, ezt is meg tudjuk beszélni.
Szál megtekintése
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 29. 02:00 | Link

Sebby
A legédesebb pandának Love
Atashi
München, nálad



Még a bőröndöket néztem, mikor hallottam az ajtó mögüli neszt. A szívem felkapcsolt egy gyorsabb tempóba, a kezeimet összekulcsoltam a hátam mögött, hogy ne lássa a remegést. Nehezebb lesz szóba foglalni mindent, mint az gondoltam eleinte.
De ha baglyot küldtem volna neki, és egy kicsit is visszakozna, biztosan nem lennék most itt.
- Szia Sebby - szólaltam meg.
A hangom legalább magabiztosnak tűnt, de nem csodálkoztam volna, ha átlát rajtam. Hiába jelentette ki, hogy nem szeret engem, barátként mégiscsak tisztelt engem, ezáltal ismert is.
Ahogy megláttam a szemeit, vissza akartam fordulni. Ő az, akit a legjobban szeretek, és hogy gondoltam, hogy problémát fogok neki okozni?
Nem Haru, koncentrálj - gondoltam komolyan.
- Gondoltam ide költözök - egyszerűen mondtam ki, mintha csak azt mondtam volna, mennyivel kellemesebb az itteni nyár, mint Japánban.
Egy rövid pillanatra megijedtem, hogy most fog eljönni a pillanat, amikor bezárja előttem az ajtót és úgy fog tenni, mintha meg sem történt volna az elmúlt pár perc.
Szál megtekintése
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 29. 02:07 | Link

Sebby
A legédesebb pandának Love
Atashi
München, nálad



Furcsa, hogy csak akkor jöttem rá, hogy mennyire hiányzott, amikor újra megláttam. Nagyon jó volt újra a szemébe nézni, és ha nem lettem volna annyira ideges, biztosan azonnal a nyakába ugrok.
Egyenlőre nem vettem észre rajta semmi furcsát, de vajon ő is így volt ezzel? Mondjuk nem úgy ismert meg, mint aki csak úgy eldobja az eddigi sikereit. Meg is fogom neki magyarázni, de lehetőleg nem az utcán ácsorogva.
- Wie geht's? - kérdeztem, közben az arcát néztem. Az utóbbi időben próbáltam németül tanulni, hátha ezzel imponálhatok egy kicsit neki.
Azzal tisztában vagyok, hogy másoknak nem igazán vonzó a német tudás, de vajon a német férfiaknál másképp van? Ha magamból indulok ki, én imádnám, ha csak értem valaki elkezdene japánul tanulni.
Nem tudtam hova rakni Sebby viselkedését. A szavai valahogy nem egyeztek nekem a viselkedésével. Már épp válaszolni akartam, hogy miért lenne rossz ötlet, amikor megláttam a kezét, amivel a bőröndömért nyúlt. Nem akartam jelenetet rendezni, ezért némán berángattam a kettes számút, aztán nem törődve semmivel, átöleltem.
- Ki csinálta ezt veled? - A hangom jeges volt, nem tudtam mit tenni, egyre szorosabban fontam köré a kezeim.
Nem tudom, hogyan történt, de egy biztos. Akárki is tette, lassú halál lesz az utolsó ajándéka, és a kínok olyan oldalával ismertetem meg, amiről még csak rémálmaiban sem látott.


Szál megtekintése
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 29. 02:53 | Link

Sebby
A legédesebb pandának Love
Atashi
München, nálad



Gondolatban pacsit adtam önmagamnak, ahogy megláttam a mosolyát. Még sem volt olyan rossz ötlet, csak a kivitelezése volt nehéz. Sokszor egész nap a seprűket bütykölném, ezért nehéz elővenni a német könyveket. 
De megérte, mert így Sebastian igazi hangját hallhattam, nem azt, amit a gyűrű generált. Mélyebb volt, ami számomra nagyon vonzó volt. Túlságosan is. 
Ahogy ránéztem a jövendőbelimre, rájöttem, hogy mindent túlságosan vonzónak találtam benne. Ez nem volt fair. 
- Velem is minden rendben - röviden bólogattam, hogy megerősítsem az állításomat. - Csak valami újat szeretnék kipróbálni.
A többit majd bent szeretném neki elmesélni. Jobb lesz, ha előbb leül, bár azt hiszem, a publikus verzió hallatán csak örülni fog. Nincs itt az ideje annak, hogy elmondjam, mik az igazi indíttatásaim. 
Amikor visszaölelt, megnyugodtam. Akármi is történt, ő most itt van, nekem pedig abban a pillanatban csak az számított. 
Várjunk. Ő maga tette?
- Totemo baka dayo. - Nem tudtam megállni, japánul mondtam el, mekkora idióta. De nem kérdeztem semmit, csak motyogás formájában kicsúszott a számon, ezzel még ha nem is zártam le véglegesen a témát, egy időre biztosan. 
Akármennyire is nehéz volt, kibújtam az öleléséből és beljebb mentem. Gyorsan szétnéztem, majd vigyorogva fordultam vissza felé. 
- Belekezdek a saját márkám felépítésébe.
Szál megtekintése
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 29. 13:33 | Link

Sebby
A legédesebb pandának Love
Atashi
München, nálad




Nem Európáról szól ez, de ezt neki nem kell tudnia. Azért örültem neki, hogy legalább ezen a kontinensen él, és nem Amerikában. Azokat a varázslókat nagyon, nagyon nem kedveltem. Csak akkor vettem fel a rendelésüket, ha személyesen engem kértek, egyébként meg átpasszoltam őket máshoz. Csak az a baj, hogy a tokiói készítők közül én voltam a legjobb, és nem egyszer engem kértek. 
De szerencsére ez már csak a múlt volt. 
- De hát itt vagy te - kicsit értetlenül néztem rá. 
Még ha el is mondta, hogy nem szeret engem, akkor is jó kapcsolatban voltunk. Az egy dolog, hogy erről csak én tudok, de Japánban mindenki furcsán nézne rám, ha a férjem a világ másik oldalán lakna. Mármint... most tényleg elpirultam a gondolatra? 
Felnevettem, mikor válaszolt, de a grimaszolása még jobban tetszett. Határozottan nem kellemes témáról volt szó, de ha valami gondja volt, az azt jelentette, hogy nincs elég vidámság az életében. Ha másban nem is, ebben mindenképp megpróbálok segíteni neki. 
- De tanulnom kellett, ráadásul muszáj volt kiépítenem egy biztos vevő bázist. Senki nem venné meg egy névtelen japán lány seprűit.
Imádtam a hazámat, semmi pénzért nem születtem volna máshova, ha választható lenne. De tisztában vagyok a negatív oldalával is, és még ha el is fogadom, akkor sem fog megváltozni. Hiába van bajnok csapatunk, még csak időpontot se kaptam volna, nem hogy esetleg valaki kipróbálja a seprűimet. Még apám kapcsolataival sem. 
Míg vezetett, lenéztem oda, ahol fogta a csuklóm, közben lágy mosolyra húzódott a szám. 
- Azt akarom, hogy mindenkit megelőzve megnyerd a meccseket - mondtam sokkal inkább magamnak, mint neki.
Szál megtekintése
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 9. 01:12 | Link

Sebby
A legédesebb pandának Love
Atashi
München, nálad



A kifogásai megleptek. Tényleg ennyire rossz ötlet lett volna idejönni? Pedig én csak azt akartam, hogy szép házasságunk legyen. Esetleg egy kicsit önző is voltam, és magamnak akartam őt, de tényleg csak esetleg. Egy ici-pici részem csak, nem több.
- Ma-Manhatten? - Nem szokásom dadogni, de menthetetlen vagyok. Az amerikai várostól még a hideg is kirázott. - Azt hiszem, ott is képes lennék dolgozni.
Csak nem túl sokáig. Pár hónap esetleg még menne, de egy egész szezon? Vagy még annál is több? Biztosan nem. Szeretem Sebbyt, és én akarom a legjobban, hogy megszerezze a kviddics kupát, de nem ilyen áron.
- Te képes lennél amerikai mezben játszani? - A hangszínem akaratlanul is megváltozott, mikor kimondtam a nemzet nevét.
Összeszűkítettem a szemeimet, hangosan szívtam be a levegőt. Nem akarom hogy ez megtörténjen. Kényszerből gyártottam már amerikai seprűket, de az nem neki volt. Mindenki meglepődött, amikor a japán csapat helyett a németnek szurkoltam inkább, de egy olyan csapatnak sosem lennék képes kalimpálni. Még meccsre se mennék ki.
Összeszorítottam a számat az elégetett seprűim gondolatára. Nem egy végezte már a tűzön, én pedig mindet megsirattam.
- Nem számít. Ha nem nyertek, azt jelenti, hogy a seprűim nem voltak elég jók. - Az asztal mellett foglaltam helyet a földön közben, kezeimet megszokásból összefűztem az ölemben. - Én mindig is készen álltam. Most már a világ is rám talán - szélesen elmosolyodtam, az arcát figyeltem.
- Ebben tudok segíteni - elkötelezetten bólogattam. - A kézsérülések specialistája vagyok.
Nem volt teljesen igaz, de tény, hogy többet értettem hozzá, mint egy átlag ember. A seprű készítés nem móka és kacagás, többször megsérült az én kezem, de a kollégáimé is. Ha nem akartam otthagyni a munkámat - amire sosem lettem volna képes -, gyorsan meg kellett tanulnom az ilyesfajta gyógyítás csínyját-bínját.
- Ez azt jelenti, hogy akkor többet leszel itt?
Szál megtekintése
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 16. 16:50 | Link

Sebby
A legédesebb pandának Love
Atashi
München, nálad



Komolyan elgondolkoztam azon, amit mondott. Sebby előtt azt is nehezen képzeltem el, hogy elköltözök Japánból, most pedig itt vagyok, a jövőmet is itt terveztem el. Ijesztő, hogy mennyire képes befolyásolni egy ember.
- Miért, te úgy gondoltad, hogy külön fogunk élni? - tettem fel a nagy kérdést.
Persze, reménykedtem abban, hogy ki fogunk alakítani magunknak normális családi légkört, de tudtam, hogy az ő gondolatai között ez nem szerepel. Pedig én csak annyit szerettem volna, ha egy családi házat találunk, ahol mindig vacsorával várhatom, ha hazajön.
Ugyanakkor én is tisztában voltam vele, hogy ez nem szerelmi házasság. Ha nem is ragaszkodnék ahhoz, hogy olyan vizekre evezzünk, akkor is szeretnék összeköltözni vele. Ha másért nem is, de az álca kedvéért.
- Persze, hogy példa volt - legyintettem, mintha nem is gondoltam volna komolyan. - Sosem lennének olyan buták, hogy kiraknak téged. A legjobb hajtójuk vagy.
Kérdőn néztem rá, talán csak akkor értettem meg, hogy miért nem ment el azonnal gyógyítóhoz. El sem tudtam képzelni, mi történhetett, ami ennyire megrázta a mindig vidám pandát. Kicsit rosszul is éreztem magam, amiért nem voltam mellette, még ha nem is tudtam volna sokat segíteni.
Egy bólintással nyugtáztam, amit mondott, közben közelebb csúsztam hozzá, hogy kellemesebb legyen, míg megnézem, mit tehetek érte.
- Ez nagyszerű! - Nem tudtam magamban tartani a lelkesedést, nagyon megörültem neki. - Mármint, hogy többet leszel itt. Az nem, hogy valami baj történt ott... de azért gond nélkül tudod folytatni az egyetemet, ugye?
Nem mintha érdekelne, hogy lediplomázik-e, vagy sem. Sebastian nevét már most ismerik világszerte, eleve feleslegesnek tartom, hogy oda jár.
Alulról megfogtam a karját, ahol pedig a seb volt, hozzáérintettem az ujjam hegyét. Még az ajkaim is elnyíltak, akaratlanul is élesen szívtam be a levegőt. Nem sokszor láttam ilyen csúnya sérülést - mármint ami nem a kviddics közben történt -, de azt hiszem, tudom kezelni.
Elengedtem, hogy elő tudjam venni a pálcámat a táskámból. Igazi gyógyító varázslatokat nem tudok, de az elsősegély doboz valamelyik bőröndben lehet, amit természetesen nem fogok megkeresni. A varázsige kimondása után pár másodperc elteltével az ölembe pottyant az aprónak tűnő dobozka. Pontosan tudtam, hol találom, amit keresnem kell, így ahhoz már nem kellett a pálcám, amit le is raktam.
- És mi van a szőkével? - kérdeztem, miközben belekezdtem a fertőtlenítésbe.
Persze tudtam, hogy Hannahnak hívják, de valahogy sosem akaródzott kimondani a nevét. Jobb volt szőkének hívni.
Szál megtekintése
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. augusztus 25. 00:30 | Link

Sebby
A legédesebb pandának Love
Atashi
München, nálad



Az a fajta nő vagyok, aki szereti, ha meg vannak tervezve a dolgok. Persze a spontaneitás is a repertoáromban szerepel, de ha fontosabb kérdésekről van szó, akkor jobb, ha azért le vannak fektetve a szabályok.
Kiismertem már Sebbyt, ezért nem is kellett volna várnom mást. Hirtelen rosszul éreztem magam, amiért jóformán a falhoz állítottam.
- Ne is figyelj rám, nem akartam butaságot mondani.
Elgondolkoztam, miért is mondtam igent Sebbynek. Jól tudtam, hogy nem szerelmes belém, az is elég nyilvánvaló volt, hogy soha nem is lesz. Halványan rémlett, hogy vissza akartam vágni Shigenek, aki folyton előttem menőzött a furábbnál furább nőivel. Aztán jött Sebby, én pedig szerelmes lettem. A Shige iránti érzelmeim emellett már olyan gyengének érződtek.
Azt tudom, hogy a német felesége akartam lenni. Kitörni otthonról, meg hát élveztem a vele töltött időt is. Aranyos, vicces srác, akinek talán a világon a legszebb lelke van. Most komolyan, van olyan, aki nem szeretne bele?
Mindegy is, nem ez a megfelelő idő, hogy ezen gondolkozzak. Főleg, hogy olyan butaságokat mond, amiket nehezen tudok elhinni.
- Úgy beszélsz, mintha a tehetséged egyik pillanatról a másikra eltűnhetne. Jó az összhang a csapatotokban, így megnyeritek a meccseiteket, ezt pedig a vezetőség is látja.
Az ilyen csapatokat Japánban a seprűkészítők imádják. Volt olyan barátnőm, aki a legtöbb gólt dobó hajtóhoz hozzá is ment, persze csak azután, hogy leküzdötték a távolságtartási végzésből adódó problémákat. Vicces lány, az egyszer biztos.
Ahogy közelebb kerültem hozzá, próbáltam figyelmen kívül hagyni, hogy gyorsabban dob a szívem. Nem, nem, nem, nem kell a felesleges dráma.
Miről is volt szó? Ja igen, a kolesz. Sok volt? Vajon mit ért ezalatt? Összeráncoltam a szemöldököm, de nem kérdeztem rá. Reméltem, hogy majd elmondja, ha már készen áll rá.
A sebére koncentráltam, nehogy valami rosszat csináljak. Mondjuk, ami azt illeti, itt már nem lehet elrontani semmit sem. De azért megpróbáltam minél kevesebb fájdalmat okozni neki.
- Szóval akkor szent a béke, ez nagyon király. - Mosolyt erőltettem magamra, nem akartam keserű lenni. Még nem találkoztam soha a szőkével, de valamiért nagyon rossz érzésem van vele kapcsolatban. - Merre néztetek pandákat? - kérdeztem érdeklődve.
Otthon sokan imádják a pandákat, szinte az összes állatkertben megtalálhatóak. Még sosem néztem meg őket személyesen, de legtöbbször azt hallottam, hogy kihagyhatatlan élmény.
Szál megtekintése
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 22. 12:12 | Link

Sebby
A legédesebb pandának Love
Atashi
München, nálad



Azt hiszem nem túlzó kijelentés, ha azt mondom, hogy értek a kviddicshez. Nem csak seprűket készítek, már fiatalabb korom óta rendszeresen járok meccsekre, csak én nem voltam jó játékos. Bár nem is értem, hogy annak idején miért terelőnek raktak be... Mindegy, az már a múlt, és én most határozottan boldog vagyok, amiért a seprűkkel ennyire jól kijövök. Mármint nem egy nyertes szériába segítettem, azt hiszem ez egész jó arány, tekintve, hogy csak pár éve dolgozok.
A játékosokkal kapcsolatban is megvolt a saját véleményem. Persze, a tehetség is nagyon jó ha van, viszont a profi mezőnyről van szó - itt már mindenki tehetséges. Az, ami különbbé teszi a versenyzőket, az a tapasztalat.
Nem adtam hangot a véleményemnek, mert nem akartam vitázni. Úgy tűnik, elég érzékenyen érintette az érkezésem, az pedig végképp nem szerepelt a terveim között, hogy még fel is bosszantom. Mielőtt rájöttem, hogy szerelmes vagyok belé, barátok voltunk. Úgy éreztem, bármiről tudunk beszélni, és ez volt a legfontosabb, ezt nem akartam elveszíteni.
A másik nő valahogy mindig ott volt, még ha nem is fizikai valójában. Sebby szeretett róla beszélni, ahogy jobban megismertem, rájöttem, hogy több is van mögötte, mint kedves baráti törődés. Bár nem kellett ehhez sherlocki érzék, a srác nem tud titkolózni, főleg, hogy nem is nagyon akart előttem.
- Kommunikációs problémák? - ismételtem meg értetlenül.
Elképzelni sem tudtam, hogy mit ért ezalatt. Nem tudtak beszélni? Beteg lett valamelyikük baglya? Vagy eltévedtek a levelekkel? Sosem hallottam még ilyen esetről, össze is ráncoltam a szemöldököm.
Ahogy a szecsuáni rezervátum hallatán is. Sebastian előtt sosem ismertem a féltékenység fogalmát, azóta viszont rendszeresen gyakorlom, már nem mintha akarnám, vagy ilyesmi. Csak azt akarom, hogy ez az egész probléma egy csettintésre megoldódjon, semmi több.
Ahelyett, hogy kiakadtam volna, bólogattam. Kicsit úgy éreztem, mintha még soha ilyen nehéz nem lett volna, hogy megfékezzem az érzelmeimet.
Elengedtem a kezét, már nem tudtam többet tenni érte. Hátrább is húzódtam tőle, kicsit kellett a tér.
- Biztosan fantasztikusan éreztétek magatokat, gyanítom felejthetetlen élmény marad.
Nem néztem a szemébe, így is nehéz volt kimondani. Néha nem is értem, miért erőlködök ennyire, olyan kilátástalannak tűnt a helyzet.
- Nem zavar, ha csinálok kávét?
Sosem szerettem azt a barna löttyöt, de már feltűnt, hogy a panda inkább annak a keserű italnak hódol, mintsem a teának. Azt nem mondom, hogy átszoktam rá, de többet ittam, mint amennyit eddig. Rengeteg kávéfőzőt vettem, hogy a legjobb babokból finom legyen maga az ital is.
Szál megtekintése
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 23. 22:32 | Link

Sebby

Szept. 22., péntek || München || #madamada



A délelőtt szuper gyorsan eltelt, még ötletet is kaptam, ahogy láttam egy kisgyereket futni. Vagyis gondolom, nem az a kép ültette el a bogarat a fülemben, de használhatónak gondoltam, szóval nem vetettem el. Az új alapanyagokért hazaugrottam, aminek már épp ideje volt.
Az időzónákkal viszont nem számoltam, az egész délutánom arra ment el, hogy mozgósítottam az embereket, akikben bíztam. Ennyit még soha nem fizettem anyagokért, de szerencsére nem igazán érdekelt a pénz.
Egyenesen a ház elé hoppanáltam, előbb leraktam a kezemből a rengeteg fát, hogy előszedhessem a kulcsot, aminek hála bejuthatok. Nagyon nem szerettem csak úgy a házba hoppanálni, meg amúgy is, az a pár méter mit sem számít, mert természetesen soha nem megyek be cipőben a lakásba.
Előttem valaki a csengőre feküdt, egészen addig nem nyilvánítottam neki jelentőséget, míg fel nem néztem a megtalált kulccsal a kezemben.
- Ó. - Nagyjából ennyire futotta hirtelen. Halványan elpirultam, bocsánatkérőn néztem rá. - Bocsánat, régóta vársz itt?
Teljesen elázott, de ezzel én sem voltam másképp, pedig csak pár pillanata érkezhettem. Na igen, a német időjárás nem mindig olyan barátságos, mint amennyire én szeretném.
Viszont azt nem akartam, hogy bármi baja essen az alapanyagaimnak, így gyorsan ellépve mellette kinyitottam az ajtót, hogy aztán bevihessem azokat.
- Gyere csak be - szélesre tártam az ajtót, közben pár becsomagolt anyaggal szerencsétlenkedtem.
Szál megtekintése
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. október 1. 20:17 | Link

Sebby

Szept. 22., péntek || München || #madamada



Ha nem lett volna a kezemben értékes holmi, végignéztem volna rajta. Nem mintha kételkednék abban, hogy igazat mond, elvégre nem szokott hazudni. Talán emiatt is kedveltem meg olyan gyorsan, mert mindig hihetetlenül őszinte volt.
Pár pillanatig gondolkoztam, hogy mit csináljak, előbb engedjem be, vagy az új seprűfáimat helyezzen biztonságba, de egész gyorsan az utóbbira szavaztam.
- Sajnálom, nem számítottam senkire sem. Persze nem akarok ezzel arra célozni, hogy jelentkezz előre, nem akarlak megkötni, meg semmi ilyen... - Lakatot akartam tenni a számra, hogy ne beszéljek többet.
Nem is tudtam, hogy mi lett velem, nagyon nem így szoktam viselkedni. Általában magabiztos vagyok, nem pedig ilyen össze-vissza fecsegős.
Megcsóváltam a fejem, miközben a folyosón bent raktam le újra a holmikat, hogy utána újra kulcsra zárhassam a bejárati ajtót.
- Nem, köszönöm, elbírom egyedül is. - Nem néztem rá továbbra sem, csak magam elé nézve válaszoltam. Jól esett a felajánlása, de a büszkeségem nem engedte, hogy elfogadjam.
Szóval bejárati ajtó pipa, a lakás ajtaját kellene végre kinyitni. Zavarban éreztem magam, a délelőtt történtek miatt, még a semmi komoly nem is volt. Ha más nem is, Sebby megérdemelte, hogy őszinte legyek vele.
- Milyen napod volt? - kérdeztem könnyedén. Csak nem kezdhetek azonnal ezzel...
Utoljára módosította:Haruka Yamasaki, 2017. október 4. 08:40 Szál megtekintése
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. október 4. 21:17 | Link

Sebby

Szept. 22., péntek || München || #madamada



Aznapi cuccomra egészen addig vigyáztam, ameddig nem láttam meg, ahogy Sebby kicsavarja a hajából a vizet. Enyhén elnyíltak az ajkaim, aztán be is haraptam az alsót. Nem, nem, nem, ez így nem lesz oké.
Elfordultam tőle, nem akartam még mérgesebbé tenni. Azt mondta, hogy nem volt gondja, de azért mégiscsak jobban örülne, ha végre meleg lakásba juthatna és esetleg lenne esélye megszáradni. Legalábbis én így gondolkoztam, az ember meg ugye magából szokott kiindulni legtöbbször.
- Ó, pedig az nagyon jól állt neked. A világosabb cuccok passzolnak hozzád.Határozottan így gondoltam, de kicsit furának éreztem, hogy ilyenekről csacsogok. Egy rövid pillanatra hátra néztem, hogy lássam, mit reagál a sok butaságomra.
Az ajtóba illesztettem a kulcsot, közben próbáltam természetes maradni.
- Magyarországon voltam ma, Bogolyfalván. Pici gyerekeket láttam játszani, onnan jött az ihlet, hogy milyen seprűt szeretnék csinálni. Lenne kedved kipróbálni? Persze majd csak akkor, ha tökéletes lesz, addig semmiképp sem - apót sóhajtottam, a következő gondolatmenetemre. - Még nem is kerestem olyat, aki elvállalná a prototípusok tesztelését.
Nem akartam kerülgetni a forró kását, tényleg nem. Aztán rájöttem, hogy nem is kell, egyáltalán nincs mitől félnem.
Bevittem mindent a lakásba, a műhelyben a helyükre raktam őket, közben szólaltam meg hangosabban, hogyha távol lenne, úgy is halljon.
- Találkoztam ma egy férfival, Ericnek hívták.
Nem folytattam, előtte kivártam, hogy mit reagál.
Szál megtekintése
Európa - Haruka Yamasaki hozzászólásai (12 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek