33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Haruka Yamasaki összes hozzászólása (31 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 29. 01:53 Ugrás a poszthoz

Sebby
A legédesebb pandának Love
Atashi
München, nálad


Hogy őszinte legyek, féltem. Sosem mondanám el másoknak, de az ilyen helyzetekben mindig remegett egy kicsit a lábam. Mégsem tudtam tétlenül üldögélni, míg arra várok, hogy megjöjjön a bátorságom, vagy elmúljon a félelem. Nem, ennél egy kicsivel több büszkeség szorult belém, ráadásul a célért bármire hajlandó voltam. Akár félretenni az érzéseimet, de még meg is változtam volna érte.
Szóval mély levegőt vettem, és bekopogtam Sebastian ajtaján. Nem voltam benne biztos, hogy itthon lesz, de kész vagyok várni rá.
Lenéztem a két óriási bőröndre, és ismét hálát adtam, amiért boszorkánynak születtem. A muglik nem tudom, hogy tudnak elférni ilyen apró helyen. Talán ha két napra ruccannék ki, elég lenne, de egy költözésről beszélünk.
Könnyebb lett volna költöztetőket hívni, nagyon ügyes varázslók vannak ott. Legutóbb is sokat segítettek, de a különbség a két esemény között, hogy most nem tudja az illető, hogy ide cuccolok. Ami azt illeti, azt sem mondtam el neki, hogy felmondtam a tokiói seprű műhelyben.
Csak abbab reménykedek, hogy mint mindent, ezt is meg tudjuk beszélni.
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 29. 02:00 Ugrás a poszthoz

Sebby
A legédesebb pandának Love
Atashi
München, nálad



Még a bőröndöket néztem, mikor hallottam az ajtó mögüli neszt. A szívem felkapcsolt egy gyorsabb tempóba, a kezeimet összekulcsoltam a hátam mögött, hogy ne lássa a remegést. Nehezebb lesz szóba foglalni mindent, mint az gondoltam eleinte.
De ha baglyot küldtem volna neki, és egy kicsit is visszakozna, biztosan nem lennék most itt.
- Szia Sebby - szólaltam meg.
A hangom legalább magabiztosnak tűnt, de nem csodálkoztam volna, ha átlát rajtam. Hiába jelentette ki, hogy nem szeret engem, barátként mégiscsak tisztelt engem, ezáltal ismert is.
Ahogy megláttam a szemeit, vissza akartam fordulni. Ő az, akit a legjobban szeretek, és hogy gondoltam, hogy problémát fogok neki okozni?
Nem Haru, koncentrálj - gondoltam komolyan.
- Gondoltam ide költözök - egyszerűen mondtam ki, mintha csak azt mondtam volna, mennyivel kellemesebb az itteni nyár, mint Japánban.
Egy rövid pillanatra megijedtem, hogy most fog eljönni a pillanat, amikor bezárja előttem az ajtót és úgy fog tenni, mintha meg sem történt volna az elmúlt pár perc.
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 29. 02:07 Ugrás a poszthoz

Sebby
A legédesebb pandának Love
Atashi
München, nálad



Furcsa, hogy csak akkor jöttem rá, hogy mennyire hiányzott, amikor újra megláttam. Nagyon jó volt újra a szemébe nézni, és ha nem lettem volna annyira ideges, biztosan azonnal a nyakába ugrok.
Egyenlőre nem vettem észre rajta semmi furcsát, de vajon ő is így volt ezzel? Mondjuk nem úgy ismert meg, mint aki csak úgy eldobja az eddigi sikereit. Meg is fogom neki magyarázni, de lehetőleg nem az utcán ácsorogva.
- Wie geht's? - kérdeztem, közben az arcát néztem. Az utóbbi időben próbáltam németül tanulni, hátha ezzel imponálhatok egy kicsit neki.
Azzal tisztában vagyok, hogy másoknak nem igazán vonzó a német tudás, de vajon a német férfiaknál másképp van? Ha magamból indulok ki, én imádnám, ha csak értem valaki elkezdene japánul tanulni.
Nem tudtam hova rakni Sebby viselkedését. A szavai valahogy nem egyeztek nekem a viselkedésével. Már épp válaszolni akartam, hogy miért lenne rossz ötlet, amikor megláttam a kezét, amivel a bőröndömért nyúlt. Nem akartam jelenetet rendezni, ezért némán berángattam a kettes számút, aztán nem törődve semmivel, átöleltem.
- Ki csinálta ezt veled? - A hangom jeges volt, nem tudtam mit tenni, egyre szorosabban fontam köré a kezeim.
Nem tudom, hogyan történt, de egy biztos. Akárki is tette, lassú halál lesz az utolsó ajándéka, és a kínok olyan oldalával ismertetem meg, amiről még csak rémálmaiban sem látott.


Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 29. 02:53 Ugrás a poszthoz

Sebby
A legédesebb pandának Love
Atashi
München, nálad



Gondolatban pacsit adtam önmagamnak, ahogy megláttam a mosolyát. Még sem volt olyan rossz ötlet, csak a kivitelezése volt nehéz. Sokszor egész nap a seprűket bütykölném, ezért nehéz elővenni a német könyveket. 
De megérte, mert így Sebastian igazi hangját hallhattam, nem azt, amit a gyűrű generált. Mélyebb volt, ami számomra nagyon vonzó volt. Túlságosan is. 
Ahogy ránéztem a jövendőbelimre, rájöttem, hogy mindent túlságosan vonzónak találtam benne. Ez nem volt fair. 
- Velem is minden rendben - röviden bólogattam, hogy megerősítsem az állításomat. - Csak valami újat szeretnék kipróbálni.
A többit majd bent szeretném neki elmesélni. Jobb lesz, ha előbb leül, bár azt hiszem, a publikus verzió hallatán csak örülni fog. Nincs itt az ideje annak, hogy elmondjam, mik az igazi indíttatásaim. 
Amikor visszaölelt, megnyugodtam. Akármi is történt, ő most itt van, nekem pedig abban a pillanatban csak az számított. 
Várjunk. Ő maga tette?
- Totemo baka dayo. - Nem tudtam megállni, japánul mondtam el, mekkora idióta. De nem kérdeztem semmit, csak motyogás formájában kicsúszott a számon, ezzel még ha nem is zártam le véglegesen a témát, egy időre biztosan. 
Akármennyire is nehéz volt, kibújtam az öleléséből és beljebb mentem. Gyorsan szétnéztem, majd vigyorogva fordultam vissza felé. 
- Belekezdek a saját márkám felépítésébe.
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 29. 13:33 Ugrás a poszthoz

Sebby
A legédesebb pandának Love
Atashi
München, nálad




Nem Európáról szól ez, de ezt neki nem kell tudnia. Azért örültem neki, hogy legalább ezen a kontinensen él, és nem Amerikában. Azokat a varázslókat nagyon, nagyon nem kedveltem. Csak akkor vettem fel a rendelésüket, ha személyesen engem kértek, egyébként meg átpasszoltam őket máshoz. Csak az a baj, hogy a tokiói készítők közül én voltam a legjobb, és nem egyszer engem kértek. 
De szerencsére ez már csak a múlt volt. 
- De hát itt vagy te - kicsit értetlenül néztem rá. 
Még ha el is mondta, hogy nem szeret engem, akkor is jó kapcsolatban voltunk. Az egy dolog, hogy erről csak én tudok, de Japánban mindenki furcsán nézne rám, ha a férjem a világ másik oldalán lakna. Mármint... most tényleg elpirultam a gondolatra? 
Felnevettem, mikor válaszolt, de a grimaszolása még jobban tetszett. Határozottan nem kellemes témáról volt szó, de ha valami gondja volt, az azt jelentette, hogy nincs elég vidámság az életében. Ha másban nem is, ebben mindenképp megpróbálok segíteni neki. 
- De tanulnom kellett, ráadásul muszáj volt kiépítenem egy biztos vevő bázist. Senki nem venné meg egy névtelen japán lány seprűit.
Imádtam a hazámat, semmi pénzért nem születtem volna máshova, ha választható lenne. De tisztában vagyok a negatív oldalával is, és még ha el is fogadom, akkor sem fog megváltozni. Hiába van bajnok csapatunk, még csak időpontot se kaptam volna, nem hogy esetleg valaki kipróbálja a seprűimet. Még apám kapcsolataival sem. 
Míg vezetett, lenéztem oda, ahol fogta a csuklóm, közben lágy mosolyra húzódott a szám. 
- Azt akarom, hogy mindenkit megelőzve megnyerd a meccseket - mondtam sokkal inkább magamnak, mint neki.
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 9. 01:12 Ugrás a poszthoz

Sebby
A legédesebb pandának Love
Atashi
München, nálad



A kifogásai megleptek. Tényleg ennyire rossz ötlet lett volna idejönni? Pedig én csak azt akartam, hogy szép házasságunk legyen. Esetleg egy kicsit önző is voltam, és magamnak akartam őt, de tényleg csak esetleg. Egy ici-pici részem csak, nem több.
- Ma-Manhatten? - Nem szokásom dadogni, de menthetetlen vagyok. Az amerikai várostól még a hideg is kirázott. - Azt hiszem, ott is képes lennék dolgozni.
Csak nem túl sokáig. Pár hónap esetleg még menne, de egy egész szezon? Vagy még annál is több? Biztosan nem. Szeretem Sebbyt, és én akarom a legjobban, hogy megszerezze a kviddics kupát, de nem ilyen áron.
- Te képes lennél amerikai mezben játszani? - A hangszínem akaratlanul is megváltozott, mikor kimondtam a nemzet nevét.
Összeszűkítettem a szemeimet, hangosan szívtam be a levegőt. Nem akarom hogy ez megtörténjen. Kényszerből gyártottam már amerikai seprűket, de az nem neki volt. Mindenki meglepődött, amikor a japán csapat helyett a németnek szurkoltam inkább, de egy olyan csapatnak sosem lennék képes kalimpálni. Még meccsre se mennék ki.
Összeszorítottam a számat az elégetett seprűim gondolatára. Nem egy végezte már a tűzön, én pedig mindet megsirattam.
- Nem számít. Ha nem nyertek, azt jelenti, hogy a seprűim nem voltak elég jók. - Az asztal mellett foglaltam helyet a földön közben, kezeimet megszokásból összefűztem az ölemben. - Én mindig is készen álltam. Most már a világ is rám talán - szélesen elmosolyodtam, az arcát figyeltem.
- Ebben tudok segíteni - elkötelezetten bólogattam. - A kézsérülések specialistája vagyok.
Nem volt teljesen igaz, de tény, hogy többet értettem hozzá, mint egy átlag ember. A seprű készítés nem móka és kacagás, többször megsérült az én kezem, de a kollégáimé is. Ha nem akartam otthagyni a munkámat - amire sosem lettem volna képes -, gyorsan meg kellett tanulnom az ilyesfajta gyógyítás csínyját-bínját.
- Ez azt jelenti, hogy akkor többet leszel itt?
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 16. 16:44 Ugrás a poszthoz

Lewy
július 2.
Pécsett, Bojarski ház előtt
Atashi



Nehéz volt eltalálni ehhez a házhoz, főleg, hogy a magyarok útbaigazítása számomra érthetetlen. Az időközben beszerzett gyűrűnek hála minden szavukat megértettem, de amikor vak vezet világtalant még a közös nyelv sem segít. Pláne, hogy jóformán mind angolul próbált nekem beszélni, hiába hallották, hogy magyarul válaszolok. Furcsa emberek, mit ne mondjak.
Délután felé járhatott az idő, amikor végre megérkeztem. A nyári időszámítás miatt még közel sem volt a sötétedés, de mégis csak vasárnapról volt szó, nem akartam sokat zavarni. Reméltem, hogy csak odamegyek, elmondom, mit szeretnék, ő pedig pár perc alatt segít, a papírmunkát pedig le tudjuk rendezni később is.
Az édes ház előtt pár pillanatig csak álltam, közben próbáltam az irigységet félretenni. Én is szeretnék már ilyen helyen lakni a pandával.
Az ajtó elé érve hezitálás nélkül kopogtam, aztán inkább a csengőt is megnyomtam. Még mindig nem szoktam meg teljesen ezt a rendszert, de legalább tanulok.
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 16. 16:50 Ugrás a poszthoz

Sebby
A legédesebb pandának Love
Atashi
München, nálad



Komolyan elgondolkoztam azon, amit mondott. Sebby előtt azt is nehezen képzeltem el, hogy elköltözök Japánból, most pedig itt vagyok, a jövőmet is itt terveztem el. Ijesztő, hogy mennyire képes befolyásolni egy ember.
- Miért, te úgy gondoltad, hogy külön fogunk élni? - tettem fel a nagy kérdést.
Persze, reménykedtem abban, hogy ki fogunk alakítani magunknak normális családi légkört, de tudtam, hogy az ő gondolatai között ez nem szerepel. Pedig én csak annyit szerettem volna, ha egy családi házat találunk, ahol mindig vacsorával várhatom, ha hazajön.
Ugyanakkor én is tisztában voltam vele, hogy ez nem szerelmi házasság. Ha nem is ragaszkodnék ahhoz, hogy olyan vizekre evezzünk, akkor is szeretnék összeköltözni vele. Ha másért nem is, de az álca kedvéért.
- Persze, hogy példa volt - legyintettem, mintha nem is gondoltam volna komolyan. - Sosem lennének olyan buták, hogy kiraknak téged. A legjobb hajtójuk vagy.
Kérdőn néztem rá, talán csak akkor értettem meg, hogy miért nem ment el azonnal gyógyítóhoz. El sem tudtam képzelni, mi történhetett, ami ennyire megrázta a mindig vidám pandát. Kicsit rosszul is éreztem magam, amiért nem voltam mellette, még ha nem is tudtam volna sokat segíteni.
Egy bólintással nyugtáztam, amit mondott, közben közelebb csúsztam hozzá, hogy kellemesebb legyen, míg megnézem, mit tehetek érte.
- Ez nagyszerű! - Nem tudtam magamban tartani a lelkesedést, nagyon megörültem neki. - Mármint, hogy többet leszel itt. Az nem, hogy valami baj történt ott... de azért gond nélkül tudod folytatni az egyetemet, ugye?
Nem mintha érdekelne, hogy lediplomázik-e, vagy sem. Sebastian nevét már most ismerik világszerte, eleve feleslegesnek tartom, hogy oda jár.
Alulról megfogtam a karját, ahol pedig a seb volt, hozzáérintettem az ujjam hegyét. Még az ajkaim is elnyíltak, akaratlanul is élesen szívtam be a levegőt. Nem sokszor láttam ilyen csúnya sérülést - mármint ami nem a kviddics közben történt -, de azt hiszem, tudom kezelni.
Elengedtem, hogy elő tudjam venni a pálcámat a táskámból. Igazi gyógyító varázslatokat nem tudok, de az elsősegély doboz valamelyik bőröndben lehet, amit természetesen nem fogok megkeresni. A varázsige kimondása után pár másodperc elteltével az ölembe pottyant az aprónak tűnő dobozka. Pontosan tudtam, hol találom, amit keresnem kell, így ahhoz már nem kellett a pálcám, amit le is raktam.
- És mi van a szőkével? - kérdeztem, miközben belekezdtem a fertőtlenítésbe.
Persze tudtam, hogy Hannahnak hívják, de valahogy sosem akaródzott kimondani a nevét. Jobb volt szőkének hívni.
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 24. 23:01 Ugrás a poszthoz

Lewy
július 2.
Pécsett, Bojarski ház előtt
Atashi



Lewyt meglátva sem voltam biztos benne, hogy jó helyre jöttem. Mikor én láttam, teljesen másképp nézett ki, legalábbis az a fura kifejezés az arcán most már nincs ott. Nem sűrűn hallgattam pletykákat, de a házasságának híre még hozzám is eljutott. Kevés hímnek áll jól az elkötelezettség, ez az egy pedig egy szerencsés kivétel.
- Jó estét - köszöntem, majd illedelmesen meghajoltam. - Nem volt könnyű, de következőnek talán nem lesz baj.
Ezek a kis hazugságok, amik mindig kicsúsznak a számon. Szinte biztos vagyok benne, hogy soha többé nem fogok erre jönni, főleg nem hozzá, de talán ez még bocsánatos bűn.
Az invitálását követően beljebb léptem, közben beszélni kezdtem, hogy megkönnyítsem a dolgát.
- Nincsenek nagy elvárásaim, csak egy olyan lakás kell, ami Münchenben van és van benne egy szoba, ahol dolgozhatok. Nem laktam még muglik közelében, szóval ha van egy-két... Teremtőmre, ez meg micsoda?
Nem tudtam nem nézelődni, ezért is akadt meg a tekintetem ezen a furcsa... tárgyon? Egy életnagyságú kék szörnyszerű dolog nézett velem szembe. Egy pillanatra még abban is kételkedni kezdtem, hogy nem igazi, olyan furcsa volt.
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. augusztus 18. 01:22 Ugrás a poszthoz

Tudtátok, hogyha ikreket vártok, akkor nem 18 hónapig vagytok terhesek? Shocked
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. augusztus 24. 23:07 Ugrás a poszthoz

Lewy
július 2.
Pécsett, Bojarski ház
Atashi



A vizuális gondolkodásomon semmi sem tudott segíteni, így azonnal elképzeltem, hogy a nénik felém harapnak. Nem szerettem a japán képregényeket, de az unokaöcsém sajnos igen, ő többször is mutogatta nekem. Nem, nem volt vicces.
Kirázott a hideg, az ajkamba haraptam, mielőtt bármi nem odaillőt mondtam volna. Jobb lenne minél hamarabb lerendezni a lakás bizniszt, utána majd ráérek kiheverni a fura párhuzamot magyar és japán dolgok között.
Nem tudom, Lewy hová gondolhatott, mikor arra biztatott, hogy nézzem meg közelebbről a szörnyet. Nos, köszönöm szépen, nem élnék ezzel a lehetőséggel.
A nagy plüsst otthagytam és mivel nem akartam több ijesztő dologba belefutni, csak a cipőm orrát néztem, miközben vártam a lengyelre.
Hallottam, hogy felém mozdul, ezért végre fel mertem emelni a fejem, hogy szembenézzek vele. Rögtön azután az egyik kék szörnyike leesett a kanapéról. Valami más mozgást is láttam ott, de nem akartam odanézni. Azt hiszem, ha valami gondom adódik, inkább valami nyilvános helyre beszélek meg találkozót Lewyvel.
Szinte nem is figyeltem, amit magyarázott, csak kikaptam a kezéből a papírokat. Gyorsan átfutottam, de egy dolgot nem találtam azonnal és nem akartam tovább maradni, mint amennyit szükséges, ezért megkérdeztem tőle.
- Mennyi időre szól a szerződés?
Tény, hogy nem tervezek gyorsan kiköltözni onnan, de nem szerettem, ha meg van kötve a kezem. Az előző helyen is, fél éves szerződésem volt, azután minden ment tovább, csak időben szóltam, hogy kiköltözök. Vagyis egy hét az annak számít, nem?
- Ó, erkély is van! - csodálkoztam el, mikor kiszúrtam.
Nagyon, nagyon szerettem az erkélyeket. Nem tudtam, hogy Lewy szimplán tehetséges a lakások kiválasztását illetően, vagy csak szerencséje volt velem, de nagyon megörültem neki. Mosolyogva néztem rá, miközben a tollam után kutattam a táskámban. Talán túlzottan babonás vagyok, de ha a saját tollammal írok alá dolgokat, azok jól szoktak elsülni.
Utoljára módosította:Haruka Yamasaki, 2017. augusztus 24. 23:07
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. augusztus 25. 00:30 Ugrás a poszthoz

Sebby
A legédesebb pandának Love
Atashi
München, nálad



Az a fajta nő vagyok, aki szereti, ha meg vannak tervezve a dolgok. Persze a spontaneitás is a repertoáromban szerepel, de ha fontosabb kérdésekről van szó, akkor jobb, ha azért le vannak fektetve a szabályok.
Kiismertem már Sebbyt, ezért nem is kellett volna várnom mást. Hirtelen rosszul éreztem magam, amiért jóformán a falhoz állítottam.
- Ne is figyelj rám, nem akartam butaságot mondani.
Elgondolkoztam, miért is mondtam igent Sebbynek. Jól tudtam, hogy nem szerelmes belém, az is elég nyilvánvaló volt, hogy soha nem is lesz. Halványan rémlett, hogy vissza akartam vágni Shigenek, aki folyton előttem menőzött a furábbnál furább nőivel. Aztán jött Sebby, én pedig szerelmes lettem. A Shige iránti érzelmeim emellett már olyan gyengének érződtek.
Azt tudom, hogy a német felesége akartam lenni. Kitörni otthonról, meg hát élveztem a vele töltött időt is. Aranyos, vicces srác, akinek talán a világon a legszebb lelke van. Most komolyan, van olyan, aki nem szeretne bele?
Mindegy is, nem ez a megfelelő idő, hogy ezen gondolkozzak. Főleg, hogy olyan butaságokat mond, amiket nehezen tudok elhinni.
- Úgy beszélsz, mintha a tehetséged egyik pillanatról a másikra eltűnhetne. Jó az összhang a csapatotokban, így megnyeritek a meccseiteket, ezt pedig a vezetőség is látja.
Az ilyen csapatokat Japánban a seprűkészítők imádják. Volt olyan barátnőm, aki a legtöbb gólt dobó hajtóhoz hozzá is ment, persze csak azután, hogy leküzdötték a távolságtartási végzésből adódó problémákat. Vicces lány, az egyszer biztos.
Ahogy közelebb kerültem hozzá, próbáltam figyelmen kívül hagyni, hogy gyorsabban dob a szívem. Nem, nem, nem, nem kell a felesleges dráma.
Miről is volt szó? Ja igen, a kolesz. Sok volt? Vajon mit ért ezalatt? Összeráncoltam a szemöldököm, de nem kérdeztem rá. Reméltem, hogy majd elmondja, ha már készen áll rá.
A sebére koncentráltam, nehogy valami rosszat csináljak. Mondjuk, ami azt illeti, itt már nem lehet elrontani semmit sem. De azért megpróbáltam minél kevesebb fájdalmat okozni neki.
- Szóval akkor szent a béke, ez nagyon király. - Mosolyt erőltettem magamra, nem akartam keserű lenni. Még nem találkoztam soha a szőkével, de valamiért nagyon rossz érzésem van vele kapcsolatban. - Merre néztetek pandákat? - kérdeztem érdeklődve.
Otthon sokan imádják a pandákat, szinte az összes állatkertben megtalálhatóak. Még sosem néztem meg őket személyesen, de legtöbbször azt hallottam, hogy kihagyhatatlan élmény.
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. augusztus 25. 01:19 Ugrás a poszthoz

Jamie

Pécs || Könyvesbolt ||Atashi



Amikor ismét Pécsre látogatottam, már egy fokkal magabiztosabb voltam. Könnyebben találtam meg a mágusnegyedet, már nem is kellett kérdezősködnöm, ami nagy boldogsággal töltött el. Az egyetemet sem volt nehéz kiszúrni, lévén nagy épület, kismillió oda özönlő diákkal és tanárral együtt.
Nem messze álltam meg a bejárattól, ajkamba harapva figyeltem a tömeget. Valószínűleg elkaptam az egyik nagyobb kar katalógusos órájának a végét, ezért is volt ilyen óriási a nyüzsgés. Bár, ami az én egyetememet illette, szinte mindig mászkáltak odatartozó, illetve random emberek is csak úgy a környéken. A tanszékem ráadásul a kampuszhoz volt közel, így még este sem állt meg az élet, aminek én nem kifejezetten örültem.
Ide-ode ugrált a tekintetem az arcok között, egyik sem volt ismerős számomra. Nem is tudom, mit csinálnék, ha csak úgy feltűnne most is Sebastian. Ki tudnám egyáltalán magyarázni? Akkor meg minek jöttem ide?
Nem akartam azonnal a hopp hálózathoz rohanni, előtte inkább szétnéztem. Annál sokkal előbbre tartottam a büszkeségem, mintsem fülemet-farkamat behúzva hazaszaladjak.
Nem lehettem odakint sok ideje, amikor éreztem, hogy egy jéghideg, kövér esőcsepp esett a hátamra, hogy aztán végigfolyva kellemetlenséget okozzon. Épp kirázott a hideg, mikor éreztem, hogy ez nem egyszerű csepegés lesz, itt le fog szakadni az ég.
Gondolkodás nélkül berohantam a legközelebbi üzletbe, de még így is eláztam. Király, mit ne mondjak.
Miközben a pálcámat kerestem, leesett, hogy egy könyvesboltba rohantam be. Mit ad az Isten, épp egy gyógyító könyv előtt álltam, így inkább felhagytam a pálcám keresésével, hogy a kezembe véve a könyvet alaposabban is megnézzem. Reméltem, hogy találok benne valamit, ami Sebby sebének a gyógyításában segíthet.
- Nyári eső, mi... - aprót sóhajtottam, közben arra figyeltem, nehogy nedvessé tegyen a könyv lapjait.
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. augusztus 28. 21:47 Ugrás a poszthoz

Jamie

Pécs || Könyvesbolt ||Atashi



Legutóbb nem tudtam sokat segíteni Sebbynek, mikor a seb ott volt a karján. Ez pedig elég rosszul érintett, mivel hát elég szokatlan nekem, hogy van olyan, amit nem tudok megcsinálni elsőre. Nem gondoltam magamat egoistának, épp csak beláttam, hogy szerencsés vagyok.
Legalábbis szerettem, ha mások ezt hiszik. Az igazság az, hogy felkészültem elég sok eshetőségre már és ezen nem is szeretnék változtatni. Szó sincs arról, hogy emiatt az eset miatt gyógyító akarok lenni, azt nem tudnám végigcsinálni. Még ha az anyagot meg is tudnám tanulni, kell egyféle elhivatottság hozzá, ami bennem nincs meg. Ha fele annyira érdekelne az általános gyógyítás, mint a seprűk, akkor talán megpróbálnám, de így elég nekem, hogy egy könyvből lesek el használható praktikákat.
Mivel az egyik legnagyobb könyvet sikerült kiszúrnom, az előszóval kezdtem, mert annak aztán tényleg semmi értelme nem lenne, ha bonyolult műtéti beszámolókkal találnám szembe magam.
Egyszerű leírással kezdődött a gyógyítás kezdeteiről, már ami a varázslókat illeti. Nem különösebben érdekelt, de sosem lehet tudni, mikor kell felhasználni ilyen információt. Talán elmehetnék egy varázsvetélkedőbe?
Vissza akartam térni az olvasáshoz, mikor megszólalt nem is olyan távolról egy mély hang. Rögtön gyanítottam, hogy nekem szólt, de a váratlan esemény miatt nem is igazán tudtam megfelelően reagálni. Bár ha a felugrás és a halk sikoly a megfelelő reagálás, akkor tökéletesen teljesítettem.
Kifújtam magam, hogy aztán higgadtan tudjak válaszolni.
- Azért valahol el kell kezdeni, nem igaz? Nem gondolom, hogy célravezető lenne, ha a végét olvasnám, aztán a közepét, aztán az elejét - mosolyogtam, aztán jobban megnéztem a férfit.
Nem tűnt diáknak, bár az egyetemistáknál sosem lehet tudni. Talán tudna segíteni, de nem az én asztalom, hogy csak úgy letámadjam némi információ reményében.
- Yamasaki Haruka vagyok, igazából seprűkészítő művész. És ön?
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. augusztus 28. 22:20 Ugrás a poszthoz

Gwen

Pestseholse || Music || Atashi



A kikapcsolódás az, amit jó ideje hírből sem ismertem. Néha sikerült egy kis időt szakítanom arra, hogy ne csak az ételosztályon nézelődjek, de tény, hogy mióta elköltöztem, túl sokat dolgoztam. Nem aggódtam, hogy valaha is problémám akadna abból, hogy már nem vagyok alkalmazott munkás, de még idén elő akartam rukkolni egy saját márkával. Minimum három-négy seprűt jelent ez, bár én leginkább tízre gondoltam. Ehhez még fel kell mérnem...
Várjunk. Én nem azért jöttem el otthonról, hogy ezen filózzak. Sóhajtottam egyet, közben nekidőltem az épület falának, miközben Gwenre vártam. Nem olyan régi ismerősöm, de ő volt az első, akire gondoltam, mikor társaságot kerestem magam mellé. Nem is csalódtam, egész hamar lebeszéltük, hogy Budapesten egy bár előtt találkozunk. Onnan pedig hová megyünk? Majd eldől. Nem agyalni jöttem ide, épp ellenkezőleg, csak szórakozni.
Ahogy kiszúrtam a szőke lányt, mosolyogva indultam meg felé.
- Szia - köszöntem, talán egy kicsit túl lelkesen is.
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. augusztus 28. 22:24 Ugrás a poszthoz

Lányok, csak nektek megsúgom, hogy ezt halkabban és csendesebben csináljátok. Manapság már mindenhol aurorok vannak... vigyázzatok magatokra! Love
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. augusztus 28. 22:33 Ugrás a poszthoz

Örökbe fogadnálak titeket ha tehetném Love
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. augusztus 28. 22:52 Ugrás a poszthoz

Kezeskedek a lányokért, apró tréfáról van csak szó Cheesy
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. augusztus 28. 23:00 Ugrás a poszthoz

Lora Fontaine - 2017.08.28. 22:59
természete? változó. Hol szeret, hol nem. Senki se tudja kiszedni belőle az igazságot. De ha az enyém lesz, nem gondolkodik majd többé CheesyDDDDD Engem fog szolgálni XD


Lora XDD
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 15. 22:45 Ugrás a poszthoz

Lewy
július 2.
Pécsett, Bojarski ház
Atashi



Ahogy kimondta Lewy, hogy egy év, valami furcsát éreztem. Nem is tudom, talán félelmet? Általában szerettem a szerződéseket, mert imádtam tisztában lenni a játékszabályokkal. De az egy év hosszú időnek tűnt és egy pillanatra elbizonytalanodtam.
- Tökéletes - mondtam.
Szerencsére nem volt hosszú pillanat, könnyedén tovább tudtam rajta lépni. A lengyel nem okozott csalódást, hát megbíztam benne. Gyanítottam, hogy nincs semmilyen apró betűs rész, nem lesz sehol penész, se hasonló csúnyaságok. Sosem vettem még ki lakást úgy, hogy nem néztem meg, de soha nem szorított ennyire az idő, az is igaz.
- Bocsánat a figyelmetlenségemért.
Nem tartottam fontosnak az efféle formalitásokat, de utáltam, ha azt gondolják rólam, hogy tiszteletlen vagyok. Akkor már inkább nézzenek álmodozónak, ami szintén nem igaz, de ez már nem az én tisztem.
Vakon aláírtam, már csak egy kérdés maradt hátra.
- Mikor költözhetek?
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 22. 12:12 Ugrás a poszthoz

Sebby
A legédesebb pandának Love
Atashi
München, nálad



Azt hiszem nem túlzó kijelentés, ha azt mondom, hogy értek a kviddicshez. Nem csak seprűket készítek, már fiatalabb korom óta rendszeresen járok meccsekre, csak én nem voltam jó játékos. Bár nem is értem, hogy annak idején miért terelőnek raktak be... Mindegy, az már a múlt, és én most határozottan boldog vagyok, amiért a seprűkkel ennyire jól kijövök. Mármint nem egy nyertes szériába segítettem, azt hiszem ez egész jó arány, tekintve, hogy csak pár éve dolgozok.
A játékosokkal kapcsolatban is megvolt a saját véleményem. Persze, a tehetség is nagyon jó ha van, viszont a profi mezőnyről van szó - itt már mindenki tehetséges. Az, ami különbbé teszi a versenyzőket, az a tapasztalat.
Nem adtam hangot a véleményemnek, mert nem akartam vitázni. Úgy tűnik, elég érzékenyen érintette az érkezésem, az pedig végképp nem szerepelt a terveim között, hogy még fel is bosszantom. Mielőtt rájöttem, hogy szerelmes vagyok belé, barátok voltunk. Úgy éreztem, bármiről tudunk beszélni, és ez volt a legfontosabb, ezt nem akartam elveszíteni.
A másik nő valahogy mindig ott volt, még ha nem is fizikai valójában. Sebby szeretett róla beszélni, ahogy jobban megismertem, rájöttem, hogy több is van mögötte, mint kedves baráti törődés. Bár nem kellett ehhez sherlocki érzék, a srác nem tud titkolózni, főleg, hogy nem is nagyon akart előttem.
- Kommunikációs problémák? - ismételtem meg értetlenül.
Elképzelni sem tudtam, hogy mit ért ezalatt. Nem tudtak beszélni? Beteg lett valamelyikük baglya? Vagy eltévedtek a levelekkel? Sosem hallottam még ilyen esetről, össze is ráncoltam a szemöldököm.
Ahogy a szecsuáni rezervátum hallatán is. Sebastian előtt sosem ismertem a féltékenység fogalmát, azóta viszont rendszeresen gyakorlom, már nem mintha akarnám, vagy ilyesmi. Csak azt akarom, hogy ez az egész probléma egy csettintésre megoldódjon, semmi több.
Ahelyett, hogy kiakadtam volna, bólogattam. Kicsit úgy éreztem, mintha még soha ilyen nehéz nem lett volna, hogy megfékezzem az érzelmeimet.
Elengedtem a kezét, már nem tudtam többet tenni érte. Hátrább is húzódtam tőle, kicsit kellett a tér.
- Biztosan fantasztikusan éreztétek magatokat, gyanítom felejthetetlen élmény marad.
Nem néztem a szemébe, így is nehéz volt kimondani. Néha nem is értem, miért erőlködök ennyire, olyan kilátástalannak tűnt a helyzet.
- Nem zavar, ha csinálok kávét?
Sosem szerettem azt a barna löttyöt, de már feltűnt, hogy a panda inkább annak a keserű italnak hódol, mintsem a teának. Azt nem mondom, hogy átszoktam rá, de többet ittam, mint amennyit eddig. Rengeteg kávéfőzőt vettem, hogy a legjobb babokból finom legyen maga az ital is.
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 22. 21:13 Ugrás a poszthoz

Eric

Szept. 22., péntek || Atashi



Nem tudom pontosan, hogy újabban mi történik velem. Azon kapom magam, hogy akárhányszor a müncheni lakásban vagyok, a csend mintha fojtogatna. Néha zenét kapcsolok be, akkor tudok pár órát dolgozni, de ha besötétedik, inkább elmegyek onnan. Hallottam, hogy több mugli is szellemi erőknek tulajdonítja az ehhez hasonló eseteket, de boszorkányként látnám őket.
Nem, ez pusztán arról szól, hogy rossz beismerni, hogy rossz döntést hoztam. Japánban kellett volna maradnom, akkor talán nem gyötörne ez az ihlettelenség. Hogyan kezdhetnék saját vállalkozásba, ha két hónap alatt egyetlen seprűt sem voltam képes befejezni?
Egy újabb magyar faluba látogattam el aznap, azt hallottam, itt is egész jó a seprűbolt. Ötletet nem akartam lopni, de az édes kis ország egyre jobban belopta magát a szívembe, sorra fedeztem fel a mágusok által is lakott területeket.
Nem akartam azonnal a kviddicses üzletbe rontani, főleg, hogy ma még nem ittam kávét. A megfelelő üzletbe belépve levettem a gyűrűmet, lassan bogarászva kezdtem el olvasni az itallapot.
A sima presszó túl keserű, a kapucsínó túl átlagos. Ha már ilyen távolra eljöttem, szeretnék kipróbálni valami újat. Enyhén csücsörítve álltam ki a sorból, mielőtt még bárki is megszólna.
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 22. 22:16 Ugrás a poszthoz

Eric

Szept. 22., péntek || Atashi



Lassan olvastam, elvégre én nem siettem sehova sem. Viszont a mögöttem lévő férfi úgy tűnik igen, olyan érdekes hangon szólt hozzám. Vagyis nem tudom, fura volt, ezért is fordultam felé, hogy megnézzem. Jól sejtettem, én voltam figyelmének kitüntetett alanya, de gyűrű nélkül nem igazán értettem. Úgy kb. semennyire.
Mikor tartott egy rövid szünetet, gyorsan felhelyeztem megint, hogy minden szavát érthessem. Őszintén reméltem, hogy végre nem vágtam olyan elveszett kisgyerek fejet, bár nem sokáig foglalkoztatott, helyette arra figyeltem, amit felajánlott.
Mosolyogva bólogattam, úgy tűnik, végre szerencsés vagyok. Visszatipegtem a sorba, kicsit oldalasan álltam meg, hogy egyszerre lássam, ha mozdul a sor, meg a kedves ismeretlent is.
- De kérem, valami kellemes ízűt válasszon. Nem szeretem a keserűt annyira. - Leginkább semennyire, kivéve persze, ha teáról van szó. A fekete tea felülmúlhatatlan, de csak a japán félét kedvelem, ezért pedig nem fogok hazaugrani, még ha csak egy hoppanálásról is lenne szó.
- Én Haru vagyok, örülök, hogy megismerhetem. És nem, egyáltalán nem sok - csak vigyorogva legyintettem egyet. Ugyan már, még senkit nem ettek meg azért, mert sokat beszél. Ráadásul úgy tűnt, hogy a srác tudja, mit csinál, nem is kételkedtem benne.
A sor lassan előrébb araszolt, de még nem én voltam a soros, így gondoltam, kérdezősködök.
- Bocsánat, ha udvariatlan vagyok, de itt lakik?
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 22. 22:54 Ugrás a poszthoz

Eric

Szept. 22., péntek || Atashi



Túlságosan is hozzászoktam már, hogy teljes formában beszélek, ez nem szokott probléma lenni. Nem gondoltam, hogy erre nem működik a gyűrű, el is döntöttem, még ha nehéz is lesz, rövid formában fogok beszélni. Kíváncsi lettem, hogy vajon hogyan hangozhat a magyar tegezés? Japánul egész egyszerű, csak az igéket rövidítjük le, remélem azt már jól fog működni.
- Akkor nincs több magázódás, semmi esetre sem.
Távol állt tőlem az édesszájúság, de apámon kívül bárkit képes lennék tegezni egy enyhébb kávé kedvéért. Ő pedig külön kérte, szóval csak nem lesz ebből bajom.
Meglepett azzal, hogy ilyen érdeklődő. A legutóbbi európai férfi csak viccet űzött az egészből, egy másodpercre sem vette komolyan.
- Japánból, Nagasakinak hívják a várost, ahol születtem - feleltem. Nem voltam valami tapasztalt a magyar nevek kapcsán, viszont az angol/amerikai származásúakkal annál inkább, szóval hamar rájöttem, hogy ő sem teljesen idevalósi. Legalábbis ami a szüleit illeti, biztos nem. - Eric, igaz? Te Magyarországon nőttél fel?
Nem igazán értettem, honnan ez a nagy beszélgetési vágy. Imádtam másokkal csevegni, de csak a reggeli rituálé után.
Amint a lakhatásáról mesélt, mintha kicsit elkomorodott volna, mire rögtön azt hittem, hogy ugyanabban a cipőben jár, mint én. Majd megkérdezem tőle, hátha neki van valami megoldása az ellen, hogy nem akar hazamenni, ha alkalmas lesz az idő.
Megköszöntem az eladónak, és akármennyire is furcsán hatott, Ericnek is fizettem. Már most feldobta a reggelem, ezt pedig illik megköszönni. Valamennyire tisztában voltam azzal, hogy ez itt udvariatlanság... vagy valami olyasmi, de ha kérdez, elmagyarázom, akkor pedig hátha nem csinál ebből olyan nagy ügyet, mint például Sebby.
Elég volt rá gondolnom, máris szóba jött. Nem tudtam megállni, hogy ne csússzon ki egy apró sóhaj. Volt olyan gyűrűm is, amit a vőlegényemtől kaptam. Csak hát nem igazán szerettem.
Eric nem tévedett nagyot, bár ha az lett volna a helyzet, sem hibáztattam volna. A beszerzőmtől arany karkötőt kértem, de azt mondta, olyan még nincs, addig húzzam ki ezzel a gyűrűvel. Ami ezüst. Vagyis reméltem, hogy legalább ezüst.
- Férjnél még nem vagyok. - Már majdnem azt is mondtam, hogy nem is leszek, de az a buta remény még mindig bennem van egy kicsit. - De miatta jöttem ide. Vagyis nem. Nagyon nem. Azért jöttem, hogy saját seprűmárkát dolgozzak ki.
Legszívesebben elharaptam volna a nyelvem, de már nem tudtam visszaszívni, amit kimondtam. Zavaromban csak elindultam az asztalok felé, nem is nagyon néztem rá.
Az ablak mellett volt egy üres asztal, szinte azonnal afelé vettem az irányt.
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 23. 22:32 Ugrás a poszthoz

Sebby

Szept. 22., péntek || München || #madamada



A délelőtt szuper gyorsan eltelt, még ötletet is kaptam, ahogy láttam egy kisgyereket futni. Vagyis gondolom, nem az a kép ültette el a bogarat a fülemben, de használhatónak gondoltam, szóval nem vetettem el. Az új alapanyagokért hazaugrottam, aminek már épp ideje volt.
Az időzónákkal viszont nem számoltam, az egész délutánom arra ment el, hogy mozgósítottam az embereket, akikben bíztam. Ennyit még soha nem fizettem anyagokért, de szerencsére nem igazán érdekelt a pénz.
Egyenesen a ház elé hoppanáltam, előbb leraktam a kezemből a rengeteg fát, hogy előszedhessem a kulcsot, aminek hála bejuthatok. Nagyon nem szerettem csak úgy a házba hoppanálni, meg amúgy is, az a pár méter mit sem számít, mert természetesen soha nem megyek be cipőben a lakásba.
Előttem valaki a csengőre feküdt, egészen addig nem nyilvánítottam neki jelentőséget, míg fel nem néztem a megtalált kulccsal a kezemben.
- Ó. - Nagyjából ennyire futotta hirtelen. Halványan elpirultam, bocsánatkérőn néztem rá. - Bocsánat, régóta vársz itt?
Teljesen elázott, de ezzel én sem voltam másképp, pedig csak pár pillanata érkezhettem. Na igen, a német időjárás nem mindig olyan barátságos, mint amennyire én szeretném.
Viszont azt nem akartam, hogy bármi baja essen az alapanyagaimnak, így gyorsan ellépve mellette kinyitottam az ajtót, hogy aztán bevihessem azokat.
- Gyere csak be - szélesre tártam az ajtót, közben pár becsomagolt anyaggal szerencsétlenkedtem.
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. október 1. 20:17 Ugrás a poszthoz

Sebby

Szept. 22., péntek || München || #madamada



Ha nem lett volna a kezemben értékes holmi, végignéztem volna rajta. Nem mintha kételkednék abban, hogy igazat mond, elvégre nem szokott hazudni. Talán emiatt is kedveltem meg olyan gyorsan, mert mindig hihetetlenül őszinte volt.
Pár pillanatig gondolkoztam, hogy mit csináljak, előbb engedjem be, vagy az új seprűfáimat helyezzen biztonságba, de egész gyorsan az utóbbira szavaztam.
- Sajnálom, nem számítottam senkire sem. Persze nem akarok ezzel arra célozni, hogy jelentkezz előre, nem akarlak megkötni, meg semmi ilyen... - Lakatot akartam tenni a számra, hogy ne beszéljek többet.
Nem is tudtam, hogy mi lett velem, nagyon nem így szoktam viselkedni. Általában magabiztos vagyok, nem pedig ilyen össze-vissza fecsegős.
Megcsóváltam a fejem, miközben a folyosón bent raktam le újra a holmikat, hogy utána újra kulcsra zárhassam a bejárati ajtót.
- Nem, köszönöm, elbírom egyedül is. - Nem néztem rá továbbra sem, csak magam elé nézve válaszoltam. Jól esett a felajánlása, de a büszkeségem nem engedte, hogy elfogadjam.
Szóval bejárati ajtó pipa, a lakás ajtaját kellene végre kinyitni. Zavarban éreztem magam, a délelőtt történtek miatt, még a semmi komoly nem is volt. Ha más nem is, Sebby megérdemelte, hogy őszinte legyek vele.
- Milyen napod volt? - kérdeztem könnyedén. Csak nem kezdhetek azonnal ezzel...
Utoljára módosította:Haruka Yamasaki, 2017. október 4. 08:40
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. október 4. 21:17 Ugrás a poszthoz

Sebby

Szept. 22., péntek || München || #madamada



Aznapi cuccomra egészen addig vigyáztam, ameddig nem láttam meg, ahogy Sebby kicsavarja a hajából a vizet. Enyhén elnyíltak az ajkaim, aztán be is haraptam az alsót. Nem, nem, nem, ez így nem lesz oké.
Elfordultam tőle, nem akartam még mérgesebbé tenni. Azt mondta, hogy nem volt gondja, de azért mégiscsak jobban örülne, ha végre meleg lakásba juthatna és esetleg lenne esélye megszáradni. Legalábbis én így gondolkoztam, az ember meg ugye magából szokott kiindulni legtöbbször.
- Ó, pedig az nagyon jól állt neked. A világosabb cuccok passzolnak hozzád.Határozottan így gondoltam, de kicsit furának éreztem, hogy ilyenekről csacsogok. Egy rövid pillanatra hátra néztem, hogy lássam, mit reagál a sok butaságomra.
Az ajtóba illesztettem a kulcsot, közben próbáltam természetes maradni.
- Magyarországon voltam ma, Bogolyfalván. Pici gyerekeket láttam játszani, onnan jött az ihlet, hogy milyen seprűt szeretnék csinálni. Lenne kedved kipróbálni? Persze majd csak akkor, ha tökéletes lesz, addig semmiképp sem - apót sóhajtottam, a következő gondolatmenetemre. - Még nem is kerestem olyat, aki elvállalná a prototípusok tesztelését.
Nem akartam kerülgetni a forró kását, tényleg nem. Aztán rájöttem, hogy nem is kell, egyáltalán nincs mitől félnem.
Bevittem mindent a lakásba, a műhelyben a helyükre raktam őket, közben szólaltam meg hangosabban, hogyha távol lenne, úgy is halljon.
- Találkoztam ma egy férfival, Ericnek hívták.
Nem folytattam, előtte kivártam, hogy mit reagál.
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. október 4. 22:15 Ugrás a poszthoz

Eric

Szept. 22., péntek || Atashi



Az a micsoda rengeteg családot tett tönkre, ez alól az enyém sem kivétel. A nagyszüleim óriási szerencséje, hogy ők akkor a fővárosi minisztériumban voltak, de a többiek... pár szerencsés még tudott dehoppanálni, mások már nem. A legtöbb máguscsalád elköltözött onnan a rengeteg negatív emlék miatt, de nem az enyém. Minket kőből faragtak, legalábbis a felmenőim példát akartak statuálni. Valamilyen módon sikerült is nekik, a varázsló negyed újjáépítése után várni kellett, de elkezdtek egyre többen visszajönni.
Ez nekem már csak közeli, de akkor is történelem, így megmosolyogtam Eric válaszát.
- De igen, elég csúnya dolog volt - bólintottam, aztán lazán megvontam a vállam. - Viszont most már megint nagyon szép város. Érdemes megnézni, az új varázsnegyed gyönyörű lett, a családom nagyon sokat segített a felújításban.
Már a nyelvemen volt, hogy szívesen megmutatom neki, de a röpke két perces ismertség után talán egy kicsit túl tolakodó lenne.
Ó, hogy ő britt! Kicsit jobban megnéztem, hátha észreveszek valami árulkodó jelet, de sajnos még mindig nem fejlődtem eleget, hogy bármi olyat lássak.
Felnevettem, ahogy a magyar nyelvi "tapasztalatait" említette, bár még sosem hallottam élőben magyart, de azonnal elhittem neki. Írás alapján furának tűnik, legalábbis a latin betűket másképp használják. De még mindig kellemesebb, mint a lengyel. Minden tiszteletem az övéké, ne értsen félre senki, igazi csoda, hogy az ABC utolsó négy betűjét felhasználva egy nyelvet építettek ki.
- Tehát tervben van megtanulni? Sok sikert kívánok hozzá. Én a némettel vagyok ugyanígy - aprót sóhajtottam, ahogy a nyelvtanukra gondoltam. - Nehéz ügy, az biztos.
Csendesen megmosolygom, szerencsére épp háttal van, nem akarnám ezzel megbántani. Sejtem, mi lehet a háttérben, a barna lötty hiánya sokaknál kiváltja ezt. Kijelentése után követem, meg is várom, amíg hozzákezd a saját italához. Azért örülök, hogy nem rendezett jelenetet a kasszánál, egyre jobban tetszik nekem ez a férfi.
A sok kérdése hallatán enyhén elpirulok, vagyis inkább csak az első miatt. Nem tudom, mennyire illik erről beszélni, kvázi idegennek, nem szeretném fárasztani a saját problémáimmal. De hogy is lehetne röviden elmesélni a helyzetemet?
- Ő eléggé elfoglalt, nem akarom zavarni.
Pár másodpercig fontolgattam, hogy elmondjam-e az igazat. Sebby azért kért meg, hogy legyen mit felmutatni otthon, vagyis hogy szálljanak le róla végre. Barátként igent mondtam, gondolván, hogy semmi baj nem származhat ebből, tőlem is hasonlót várnak el odahaza.
Ugyanakkor azzal az álindokkal jöttem ide, hogy mások ne higgyék azt, hogy ez csak kényszerházasság. Ez az egész kudarc lesz, ha már az első kedves embernek kiteregetem az igazságot.
Végül a strucc politikát követtem, nem firtattam tovább. Azt hiszem, ha tényleg érdekli, akkor elmesélem neki, mert ami Magyarországon történik, az Magyarországon marad. Legalábbis szerettem volna ezt elhinni.
- Még nincs saját márkám. Még - folytattam, újra alig tudtam levakarni az arcomról a mosolyt a meglepettsége miatt. Igen, nagyon jól esett ez az elismerés, még ha nem is szakmabeli. - Eredeti japán seprűt csak japánok kaphatnak. A többit letagadjuk, de azért még léteznek. A kviddicsben viszont szeretnek hűek lenni az országukhoz a csapatok, nincs is más nemzetiségű szponzorjuk.
Mi tagadás, imádtam a kviddicsről beszélni, szívesen órákon keresztül tárgyaltam ki minden apró részletét. Viszont egy kicsit többet szerettem volna megtudni Ericről, ha már így összehozott minket... a sors? Na mindegy, az már csak részletkérdés.
- Előre leszögezném, nem bántásból, de ez egy elég kicsi város. Mit lehet itt csinálni?
Belekortyoltam a saját kávémba végre, majdnem felsóhajtottam, olyan kellemes íze volt. Mindenképp meg kell kérdeznem, hogy pontosan milyet kaptam, hogy máskor is kérhessek ilyet.
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. október 18. 17:58 Ugrás a poszthoz

Gwen

Pestseholse || Music || Atashi



Azért kedveltem meg azonnal Gwent, mert közvetlen volt és kedves. Ha Japánban bárki megölelne, valószínűleg csak elkerekedett szemekkel tűrném, de volt már szerencsém megismerni, így nem lepődtem meg, sőt, már annyira kiképzett voltam, hogy lágyan vissza is öleltem. Ahogy elengedett, nem is akartam megállni, hogy ne mondjam ki a véleményem.
- Valami isteni a parfümöd. Hogyan tudsz mindig ilyen jól választani? - Akármilyen furán hangzott, az illatok kiválasztása valahogy sosem ment nekem. Nem mondanám, hogy nem ismerem magamat, de hiába szaglásztam végig több boltot is, még mindig nem találtam meg a számomra megfelelőt.
Kérdésére csak mosolyogva legyintettem, azonnal el is indultam befelé. Nem voltam nagy híve a szórakozásnak, de ha ehhez támadt kedvem, szerettem stílusos helyekre menni. Gwen lakott itt, szóval ő ajánlotta ezt a klubbot, amivel nem is okozott csalódást. Nem volt óriási tömeg, viszont táncoltak páran, vagy az asztaloknál ültek, iszogattak meg nevetgéltek. Valahogy a túlzottan jókedvű emberkéket már észre sem vettem, csak rutinosan továbbvezettem a tekintetem.
A pultnál a barátnőm hangját hallva csak bólogattam, közben már az itallapot szemléltem. Nem voltam valami nagy koktélos hangulatomban, csak valami egyszerűt akartam.
- Nekem egy vodka narancs lesz - mondtam a srácnak, közben Gwen felé fordultam, csak úgy kíváncsiságból, hogy ő mit fog kérni.
Ha elmondta, mit szeretne, közelebb hajolok hozzá, hogy tisztán hallhassam majd a válaszát.
- Mi újság egyébként? A pároddal minden rendben? Zalán, ugye? - röviden bocsánatkérőn néztem rá, amiért nem emlékeztem pontosan. Mindig figyelek arra, amit mond, csak a magyar nevekkel még mindig hadilábon állok.
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. október 18. 18:32 Ugrás a poszthoz

Jamie

Pécs || Könyvesbolt ||Atashi



Még ha a szememmel nem is láttam, mennyire élvezi, hogy a váratlan helyzetre érdekesen reagálok, valahogyan sejtettem. Mármint egész logikus, ha valaki ezt csinálja, akkor azt nem csak úgy követi el, mindenféle indok nélkül. Egy árva pillanatra sem engedtem meg magamnak, hogy összeszűkült szemekkel nézzek rá, helyette félmosolyra húztam az ajkaim.
- Ritkán kap ilyen értékes tanácsot az ember, köszönöm, hogy engem megtisztelt ezzel.
A szarkazmus olyan nálam, mint másoknál az őszi lebetegedés. Évente egyszer jön elő, de akkor nagyon.
Mióta megszólalt, egyszer sem néztem bele újra a könyvbe, így inkább bezártam azt. Nem szerettem, ha feleslegesen nyitva van egy könyv, nem tudom, lehet valami fura OCD lehetett ez nálam, de mindig kínosan ügyeltem erre.
A munkám említése miatt halványan elmosolyodtam. Gyanítom, nem volt jártas az ázsiai régióban zajló kviddicsben, de ezt már megszoktam. A reakciója viszont újdonság volt, de ha már ilyen vicces kedvében van, nem én leszek az, aki elszúrja az egészet.
- De előre szólok, testrészre nem adok - feltartottam a kezeimet, közben elfintorodtam játékosan. Nem mintha nem lett volna példa erre.
Ahogy bemutatkozott, felcsillant a szemem. Nem hittem sem Istenben, sem a sorsban, de kimondottan örültem, hogy ez a fura figura gyógyító.
- Akkor kedves Jamie, örülök a találkozásnak. Bár én inkább csak általános gyógyításról kerestem, hátha vannak olyan varázslatok, de lehet esetleg bájital is, ami kisebb sebeket segít meggyógyítani. Meg a leápolásuk és hasonló. Tehát otthoni balesetek azonnali orvoslására, ha... nem is tudom, valaki fél a gyógyítóktól, tudjak segíteni.
Nem volt a teljes igazság, de lassan már kezdek hozzászokni, hogy ha kell, akkor hazudok, hogy még gondolat szintjén se hozzam kellemetlen helyzetbe se magamat, se Sebbyt.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Haruka Yamasaki összes hozzászólása (31 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel