A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Azt hiszem, mondhatjuk azt, hogy az utóbbi pár hétben az életem rendeződni látszott. Lassan ismét elkezdhettem edzeni, Lewyék bejelentették, hogy kit szeretnének keresztapának - te jó ég, még mindig nem hiszem el, hogy ennek az embernek gyereke lesz -, és hát, mi is elég sok időt töltöttünk el Hannahval együtt. Már az idei cuccom is megvolt az oktoberfestre, gyakorlatilag holnap terveztünk oda is indulni, előtte viszont még volt egy dolog, amit le kellett tudnom. Méghozzá, minél előbb, ha nem akarok megint leukoplast áztató szerencsétlen hülyegyerek lenni. Így vettem egy mély levegőt, felvettem a bőrkabátomat, majd kb egy tizenöt perc kocogás után álltam meg a ház előtt, a szakadó esőben, felfelé hunyorogva, hogy ugyan már, csak itthon van. Nem igazán volt szükségem plusz időre, hogy mérlegeljek, a kezem már a kapucsengőt nyomkodta, mintha éppen atomtámadást szeretnék indítani valaki ellen. Egy ingerült mozdulattal túrtam hátra a homlokomba lógó nedves tincseket, majd ismét felsandítottam.
- Az isten szerelmére, vedd már fel... - motyogtam magam elé, még én is alig értettem, de nem is ezen volt a hangsúly.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=703547#post703547][b]Sebastian Sieger - 2017.09.23. 16:30[/b][/url]

Azt hiszem, mondhatjuk azt, hogy az utóbbi pár hétben az életem rendeződni látszott. Lassan ismét elkezdhettem edzeni, Lewyék bejelentették, hogy kit szeretnének keresztapának - te jó ég, még mindig nem hiszem el, hogy ennek az embernek gyereke lesz -, és hát, mi is elég sok időt töltöttünk el Hannahval együtt. Már az idei cuccom is megvolt az oktoberfestre, gyakorlatilag holnap terveztünk oda is indulni, előtte viszont még volt egy dolog, amit le kellett tudnom. Méghozzá, minél előbb, ha nem akarok megint leukoplast áztató szerencsétlen hülyegyerek lenni. Így vettem egy mély levegőt, felvettem a bőrkabátomat, majd kb egy tizenöt perc kocogás után álltam meg a ház előtt, a szakadó esőben, felfelé hunyorogva, hogy ugyan már, csak itthon van. Nem igazán volt szükségem plusz időre, hogy mérlegeljek, a kezem már a kapucsengőt nyomkodta, mintha éppen atomtámadást szeretnék indítani valaki ellen. Egy ingerült mozdulattal túrtam hátra a homlokomba lógó nedves tincseket, majd ismét felsandítottam.
- Az isten szerelmére, vedd már fel... - motyogtam magam elé, még én is alig értettem, de nem is ezen volt a hangsúly.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=703641#post703641][b]Haruka Yamasaki - 2017.09.23. 22:32[/b][/url]

A délelőtt szuper gyorsan eltelt, még ötletet is kaptam, ahogy láttam egy kisgyereket futni. Vagyis gondolom, nem az a kép ültette el a bogarat a fülemben, de használhatónak gondoltam, szóval nem vetettem el. Az új alapanyagokért hazaugrottam, aminek már épp ideje volt.
Az időzónákkal viszont nem számoltam, az egész délutánom arra ment el, hogy mozgósítottam az embereket, akikben bíztam. Ennyit még soha nem fizettem anyagokért, de szerencsére nem igazán érdekelt a pénz.
Egyenesen a ház elé hoppanáltam, előbb leraktam a kezemből a rengeteg fát, hogy előszedhessem a kulcsot, aminek hála bejuthatok. Nagyon nem szerettem csak úgy a házba hoppanálni, meg amúgy is, az a pár méter mit sem számít, mert természetesen soha nem megyek be cipőben a lakásba.
Előttem valaki a csengőre feküdt, egészen addig nem nyilvánítottam neki jelentőséget, míg fel nem néztem a megtalált kulccsal a kezemben.
- Ó. - Nagyjából ennyire futotta hirtelen. Halványan elpirultam, bocsánatkérőn néztem rá. - Bocsánat, régóta vársz itt?
Teljesen elázott, de ezzel én sem voltam másképp, pedig csak pár pillanata érkezhettem. Na igen, a német időjárás nem mindig olyan barátságos, mint amennyire én szeretném.
Viszont azt nem akartam, hogy bármi baja essen az alapanyagaimnak, így gyorsan ellépve mellette kinyitottam az ajtót, hogy aztán bevihessem azokat.
- Gyere csak be - szélesre tártam az ajtót, közben pár becsomagolt anyaggal szerencsétlenkedtem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704074#post704074][b]Sebastian Sieger - 2017.09.26. 20:24[/b][/url]

Nem így terveztem a mai napomat, nem akartam az esőben futni, bőrig ázni, majd tüdőgyulladást kapni, mert Helmut még nem elég dühös rám, az ihlet csak úgy jött. Mire kettőt pislogtam, már kint is voltam az ajtón és hátra sem néztem, csak egy pálcamozdulattal bezártam.
Tizenöt percet vett el az életemből, hogy odáig elkocogtam, majd megtorpanva körbenéztem, nem követett-e senki, mielőtt erőteljesen elkezdtem volna üzemeltetni a csengőt. Még kulcsom is lett volna a lakáshoz, de beengedni magamat meg aztán végképp bunkó lett volna. A hajamba túrtam, mielőtt ismét felfelé sasoltam.
Nagyjából ekkor vágott be elém egy nő, én meg kissé ingerülten sóhajtottam fel, mielőtt észrevettem volna, hogy ja, amúgy ez csak haru, nem kell egyből felkapni a vizet. Lassan leszálltam a csengőről és kissé megigazítottam a cuccaim.
- Hö... öö... Nem... csak pár perce, nem vészes - vontam meg a vállamat, lazán, mint egy utcagyerek, bár igazából nem élveztem az ácsorgást, ha őszinték akarunk lenni. Ő közben beslisszolt a cuccaival, ami nem volt kevés, én meg kissé összevont szemöldökkel figyeltem, mielőtt beléptem volna.
- Megy egyedül, vagy segítsek? - kérdeztem, letolva a csukját a fejemről és eltúrtam a loccsvizes hajamat a homlokomból, ismét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704590#post704590][b]Haruka Yamasaki - 2017.10.01. 20:17[/b][/url]

Ha nem lett volna a kezemben értékes holmi, végignéztem volna rajta. Nem mintha kételkednék abban, hogy igazat mond, elvégre nem szokott hazudni. Talán emiatt is kedveltem meg olyan gyorsan, mert mindig hihetetlenül őszinte volt.
Pár pillanatig gondolkoztam, hogy mit csináljak, előbb engedjem be, vagy az új seprűfáimat helyezzen biztonságba, de egész gyorsan az utóbbira szavaztam.
- Sajnálom, nem számítottam senkire sem. Persze nem akarok ezzel arra célozni, hogy jelentkezz előre, nem akarlak megkötni, meg semmi ilyen... - Lakatot akartam tenni a számra, hogy ne beszéljek többet.
Nem is tudtam, hogy mi lett velem, nagyon nem így szoktam viselkedni. Általában magabiztos vagyok, nem pedig ilyen össze-vissza fecsegős.
Megcsóváltam a fejem, miközben a folyosón bent raktam le újra a holmikat, hogy utána újra kulcsra zárhassam a bejárati ajtót.
- Nem, köszönöm, elbírom egyedül is. - Nem néztem rá továbbra sem, csak magam elé nézve válaszoltam. Jól esett a felajánlása, de a büszkeségem nem engedte, hogy elfogadjam.
Szóval bejárati ajtó pipa, a lakás ajtaját kellene végre kinyitni. Zavarban éreztem magam, a délelőtt történtek miatt, még a semmi komoly nem is volt. Ha más nem is, Sebby megérdemelte, hogy őszinte legyek vele.
- Milyen napod volt? - kérdeztem könnyedén. Csak nem kezdhetek azonnal ezzel...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704828#post704828][b]Sebastian Sieger - 2017.10.04. 10:44[/b][/url]

Teljesen bőrig voltam mostanra már ázva, ha ilyen lehetséges a bőrkabát alatt. Az biztos, hogy kirázott a hideg, ahogyan a hajamból az esőcseppek lassan, jeges kis gömbökként leszáguldottak a hátamon. Kissé összerezzentem, de igyekeztem megőrizni a lazaságomat, amennyire lehetett, előre is engedve, hogy az alapanyagnak kinéző fakupaccal bevonuljon a folyosóra. A neveltetésem akkor is előre tessékelte volna, ha csak egy retikül van nála.
- Nem, értettem. Csak hagyd - legyintettem, jelezve, hogy én emiatt nem zavartatom magam és egy kis vizet facsartam ki a szőke tincsekből, valamennyire előrehajolva, hogy ne magamra csavargassam. Leginkább csak a kabátomra.
- Ahogy érzed - tartottam fel megadóan a kezeimet, mert nem akartam én semmit erőltetni, ha úgy érzi, hogy nem boldogul, gondolom majd úgyis szól. Vagy látszani fog abból, ahogy szerencsétlenkedik a kupaccal.
Lassan a lakás ajtajához mászkáltunk, mint valami hatékonytalan karaván, de nem bántam, csak vártam, hogy sikerüljön megoldania egyedül is, mert ő ugyebár már nagylány.
- Nem tudom, nem túl hosszú. Vennem kellett egy új inget, a tavalyi kék-fehér kockásom látott már szebb napokat is - vontam meg a vállamat, mert mégsem reklámozhattam, hogy Lewy sikeresen lehányta, miután Kevével kimentek cigizni. - Neked?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704868#post704868][b]Haruka Yamasaki - 2017.10.04. 21:17[/b][/url]

Aznapi cuccomra egészen addig vigyáztam, ameddig nem láttam meg, ahogy Sebby kicsavarja a hajából a vizet. Enyhén elnyíltak az ajkaim, aztán be is haraptam az alsót. Nem, nem, nem, ez így nem lesz oké.
Elfordultam tőle, nem akartam még mérgesebbé tenni. Azt mondta, hogy nem volt gondja, de azért mégiscsak jobban örülne, ha végre meleg lakásba juthatna és esetleg lenne esélye megszáradni. Legalábbis én így gondolkoztam, az ember meg ugye magából szokott kiindulni legtöbbször.
- Ó, pedig az nagyon jól állt neked. A világosabb cuccok passzolnak hozzád.Határozottan így gondoltam, de kicsit furának éreztem, hogy ilyenekről csacsogok. Egy rövid pillanatra hátra néztem, hogy lássam, mit reagál a sok butaságomra.
Az ajtóba illesztettem a kulcsot, közben próbáltam természetes maradni.
- Magyarországon voltam ma, Bogolyfalván. Pici gyerekeket láttam játszani, onnan jött az ihlet, hogy milyen seprűt szeretnék csinálni. Lenne kedved kipróbálni? Persze majd csak akkor, ha tökéletes lesz, addig semmiképp sem - apót sóhajtottam, a következő gondolatmenetemre. - Még nem is kerestem olyat, aki elvállalná a prototípusok tesztelését.
Nem akartam kerülgetni a forró kását, tényleg nem. Aztán rájöttem, hogy nem is kell, egyáltalán nincs mitől félnem.
Bevittem mindent a lakásba, a műhelyben a helyükre raktam őket, közben szólaltam meg hangosabban, hogyha távol lenne, úgy is halljon.
- Találkoztam ma egy férfival, Ericnek hívták.
Nem folytattam, előtte kivártam, hogy mit reagál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705460#post705460][b]Sebastian Sieger - 2017.10.11. 22:05[/b][/url]

Megszabadultam a víz egy részétől, aztán csak oldalra fésültem az ujjaimmal, hogy legalább útban ne legyen, ha már úgy nem akar állni, ahogyan azt én akarom. Helmutnak biztosan tetszett volna ez a fazon, de ő most nem volt itt, hogy megdicsérjen. Szerencsémre, azt hiszem.  
Még azt is megemlítettem, hogy vásárolni voltam, mert hát, holnap ki akarok menni az Oktfestre, oda pedig nem fogok kockás ing nélkül. A tavalyit már aznap kidobtam, mert undorodtam tőle, így nem volt más választásom.
- Majdnem ugyanolyat vettem, meg egy ugyanolyat pirosban is, de még nem tudom, melyiket veszem majd fel - rántottam egyet a vállamon, szinte már olyan gyerekesen szendén, mert hát, ötletem sem volt. Talán kicsit attól is függött, a társaságom milyen ruhában jön. Azért értékeltem, hogy megjegyezte, talán egy félmosolyt még meg is engedtem magamnak.
Az új seprű említésére kicsit megint olyan lettem, mint a prérifarkas. Az arcvonásaimért folyó küzdelmet az értelem elvesztette, 1-0 a zavarodottság javára.
- Öm, persze, természetesen. Biztos találsz, érdemes az akadémiásokkal beszélni Münchenben, ha gondolod majd adok egy telefonszámot, vagy címet, vagy akármit... - intettem, hogy ganz egal, részemről mindegy, melyikre van szüksége, abba a részbe már nem akartam belefolyni.
Ugyan bementem én is a lakásba, de a cipőm, meg a kabátom levételével voltam elfoglalva, így nem mentem egyből utána. Sőt, még vissza is mentem a folyosóra, hogy kifacsarjam az ingemet.
A találkoztam egy férfival kezdetű mondatokat nem igazán tőle vártam, de aztán nem akadtam fent rajta különösebben.
- Igazán? Ééés mi történt? - érdeklődtem, miközben a ruhám megigazítva beljebb indultam.
Még megvártam a válaszát és csak a rövid elbeszélés után éreztem úgy, hogy a döntésem helyes volt. Nem kellett ez senkinek, így hát az eredeti szándékom szerint, kevés idő elteltével és a gyűrűvel a zsebemben távoztam, úgy,
ahogyan érkeztem. Viharosan és elszántan. Az út hazáig még életemben nem volt ennyire hosszú.