° Brüsszel, koncert után

Hatalmas vigyorral dedikált, fotózkodott és készségesen válaszolt minden kérdésre. Ez a buli csakúgy mint a többi, tökéletesen sikerült. Az apró bakik mintha showelemek lettek volna.
Most az öltözőjük előtt harsogják túl egymást a fiúkkal, hangos nevetéssel vezetik le a fáradalmas munkát. Egyikük egy totál béna viccet mesél, a másik magára önti a colát... Csak a szokásos.
Nevetés közben pillantja meg a kis vendégét, akit egyből tárt karokkal fogad és magához húzza egy ölelésre.
- Miért Mókamaki, mit szeretnél csinálni? - kérdezi pimasz vigyorral és végigméri Lucát. Persze a srácoktól jönnek a tippek arra, mivel tölthetnék az estét, de Arlen csak kacsint és a hölgyeményt kihúzza a társaságból.
- Miiit hoztál? - vonja fel a szemöldökét és kíváncsian lesi a sütit. - Tudod, hogy szeretlek, ugye? - nevet fel.

° Brüsszel, koncert után

A kedve csak egyre jobb a lány érkezésétől fogva. Sejti, hogy Lucával nem fognak unatkozni, pedig még nem is tudja, mivel készült a törpilla. Na de amikor feltűnik a sütemény, Arlen szeme felcsillan és ajkai alól kivillan fehér fogsora.
- Ügyes csaj vagy - még meg is simogatja a lány feje tetejét amolyan biztatásképp, hogy ezt még többször tegye meg, aztán már nyúl is, hogy egyben a szájába pakolja az édességet. Hosszan hümmög, kiélvezi, és közben bólogat. Tele szájjal nem beszélünk, az anyukája megtanította rá.
- Tudok egy jó bulit - vigyorodik el, tenyereit összedörzsöli. - Hogy állsz az esküvő szervezéssel? Kérsz egy kis ihletet?
Kérdését követően megvonogatja szemöldökét, aztán tenyerét felfelé fordítva nyújtja kezét Lucusnak. Amikor megfogja, hátra sem nézve elhoppanál vele a célhelyre.
A nagy, kastélyszerű épületből az udvarra is kihallatszik a zene, a hangos beszélgetések és edénycsörömpölés. Még nincs hajnal, de a magas főbejáraton kuncogó fiatal pár dülöngél ki érkezésükkor.
- Szerintem itt lesz sok inni... Nekem is van ám valamim...

° Brüsszel, koncert után

Széles vigyor terül el arcán az ajándékot látva. Puszit nyom érte Luca homlokára, félkézzel jól megszorongatva a pöttömöt.
- Szükségem van rá. Kösz szépen - azzal elengedi, az üveget pedig kérdezés nélkül visszacsúsztatja a lány táskájába. Éppen csak addig, míg nem tudja biztonságos helyre rakni, mert mint az észrevehető, Arlen nem hord retikült. Szép is lenne.
- Összeházasodunk - válaszolja fapofával, és csak néhány pillanattal később vigyorodik el. Elhoppanálva azon a szép kis helyen találják magukat, ahol az nagy lagzi zajlik javában.
- Szerinted? - vonja meg a szemöldökét és párszor farzsebére csap, melyben egy fém cigarettadoboz rejlik. Ezt csak a koncert után csúsztatta oda. Kész szerencse, hogy jutott ideje tisztálkodásra és erre is.
- Nem elég, hogy híresek vagyunk? - néz kérdőn a lányra, mert bizony ő már eléggé hozzászokott, hogy bárhova bemehet, még csak meg sem kell szólalnia. Ennek tekintetében fogja meg Luca kezét és vezeti a bejárathoz, ahol viszont megtorpan és előhúzza az említett dobozt. Óvatosan nyitja ki, alaposan körbenéz és vigyorogva kínálja a lányt.
- Felesbe. Nem óhajtok ispotályba rohangálni, mert rosszul leszel - jelenti ki határozottan, most kevesebb mosollyal.

▫ Turné, Párizs

A hatalmas franciaágyon ül törökülésben, szemei ide-oda cikáznak miközben futja a szerződés sorait. Csak a szokásos, ami a zenészi pályán előfordul. Mutatóujjával feltolja a helyére szemüvegét és vág egy értetlen arcot. Néhány pillanatig gondolkodik, majd sóhajtva folytatja ezt tovább.
Jelenleg tudomást sem vesz a lányról, akit tökéletesen lefoglal az erkélyről belátott csodaváros és ez jól is van így. Örül, hogy itt van vele, de a szemüvegből is látszik, hogy fáradt, jó egy kis nyugalom. Azt az üveget csak akkor viseli, ha már nincs ereje az olvasáshoz.
- Finom ott a kávé. Abban a kis sárga házban - töri meg a csendet. Így is halkan, rekedten beszél, csak egy pillanatra néz fel, amíg pihenteti agysejtjeit és a szemét.

° Brüsszel, koncert után

- Szörnyű - vonja meg a vállát így a válasz mellé és kajánul vigyorog. Ha nem muszáj, ő nem akar megnősülni még vagy harminc évig, aztán majd mikor kiélte magát és nyugdíjba vonul a zenekarból, akkor jöhet egyszerre három, nála minimum húsz évvel fiatalabb feleség. Ez a terve. Addig viszont élvezi az életet, néha olyan formában, mint most Lucával.
A doboz mellé tartja a saját nevét viselő gyújtót is, készségesen engedélyezve azt, hogy a lány kezdje a füstölgést. Azért nem ez az első eset, hogy ők ilyet együtt csinálnak, csak éppenséggel esküvőn még nem voltak. Tervei szerint azonban meg fogja táncoltatni a hölgyeményt.
- De én nem - neveti el magát. - Nem szoktam...dohányozni - rázza meg a fejét és visszadugja farzsebébe a dobozt, ha abból kikerült egy szálacska. Beletúr göndör hajába, hátralöki az arcába zúgó tincseket és lepillant a rajta csimpaszkodóra.
- Általában nincs is. De a süti a titkos fegyver - nevet fel jókedvűen.

▫ Turné, Párizs

Felnyög az ötletre. Nincs kedve egyelőre kimenni, legszívesebben tényleg csak aludna. Ráhel talán ennyiből is megérti, hogy most épp nem fog vele semmire menni, maximum egy kis idő elteltével, úgy fél kettő után három kávéval.
- Ez mennyivel jobban hangzik - vonja fel a szemöldökét és még el is mosolyodik. - Egyébként ha én innen kilépek, kísér a testőrség is. Szóval lehet, hogy egyedül fogsz itt körbenézni nappal - tényközlőn beszél, számára ez annyira nem különleges. Majd éjszaka, amikor nem kell annyira őrizni, akkor talán kidugja vele az orrát. Egyébként sem az a romantikus "sétáljunk az Eiffel toronynál" típus.
- Azt nem akarnád. Ehhez nagyon fáradtnak kell lennem - ingatja meg a fejét és azzal le is veszi a szemüveget. Orrnyergét, majd szemeit dörgöli és szusszanva áll fel.
- Hozol valami jót? Édességre vágyom. Ezzel fizess és... Csak siess, oké? - mosolyogva nyújt át egy teljesen egyszerű, fekete kártyát a lánynak. Nem fűz hozzá semmit, ez a banda egy menősége, olyan, mint egy bankkártya, de mágikus módszerrel.
- Addig letusolok - teszi még hozzá, majd neki is lát a vetkőzésnek.

▫ Turné, Párizs


Édesen alszik az ágyban, ahol nem is olyan régen még nagyban olvasta a szerződési feltételeket és olyasmiket, amiket nem igazán tudna felidézni. Letusolt, illatosan bújt be a puha takaró ölelésébe és nem tartott két percig, hogy elaludjon.
Biztos álmodik, de nem emlékszik semmire belőle, olyan mélyen van elmerülve benne. Egyenletesen szuszog háttal az ajtónak, melyhez Ráhel kulcsot kapott, hogy be tudjon menni akkor is, ha egyedül érkezik.
Csak nagyon lassan ébredezik az érzésre, hogy nincs egyedül a szobában. Kell egy kis idő, hogy magához térjen és realizálja, hol van és hogy a zaklatója nem akar az életére törni, csupán csak a csaja jött meg. A kajával.
Morogva fordul meg a takaró alatt és csíkszemekkel néz a szőke irányába. Egyértelműen az édességet keresi, amire lassan kezdenek kinyílni a szemei.

▫ Turné, Párizs

Kezét a szája elé rakva ásít egy hatalmasat. Nem mondaná, hogy elég volt ennyi alvás, de máris jobban néz ki, mint előtte. Szervezete kezd regenerálódni és talán néhány napon belül hozzászokik a folytonos utazáshoz és nem csak a koncerteket tudja teljes erőbedobással végigcsinálni, hanem akár a szerződés átolvasását is. Mert mindig csak az első egy-két hét a nehézkes.
- Hmm köszi - vigyorodik el álmoskásan és felül, hogy közelebb csússzon a zsákmányhoz. - Hogy tetszik Párizs? - kérdezi úgy mellékesen és nagyon reméli, hogy olyan választ kap, amit képes lesz felfogni és nem kezd bele a lány a vásárolt cipők leírásába csillámtól csipkéig.
Amíg a másik a fürdőben ténykedik, ő bizony szépen ott az ágyban a takaró fölött félig csukott szemmel magába tömi sorban az édességet. Úgy nagyjából az összeset.
Éppen a csokibéka fejét harapja le amikor a lány kicsörtet egy szál törölközőben és Arlen megáll a mozgásban.
- Te most szórakozol? - csattan fel és hitetlenül néz rá. - Direkt provokálsz...

▫ Turné, Párizs


Szerinte Ráhel pontosan tisztában van vele, hogy mit művel, mikor törölközőben flangál előtte. Nincs ellenére a látvány, de saját érzéseinek kavalkádja már annál inkább. Csatát vív saját magával, újra és újra nemet mond külön életet élő részeinek. Nem lehet.
- Ha épp csak egy textildarab takar, akkor én, mint minden normális férfi jól megnézlek - szalad fel a szemöldöke miközben konkretizálja a helyzetet. A csókot épp, hogy csak viszonozza, mert a keze már elindulna a lány lába felé, ám még ezt megelőzően véget vet a kapcsolatnak.
- Megyek készülődni. Még be kell hangolni a koncert előtt - sóhajt fel és kikászálódik az ágyból. Nyögve nyújtja ki tagjait és indul meg a fürdőszobába. Pálcájával int, mire néhány ruhadarab utána repül. A kényelem, ugye.
Nem telik el tíz perc és ha Ráhel addigra elkészül, vele együtt hagyja ott a hotelszobát.

° Brüsszel, koncert után

- Hát ezaz - bólogat egyetértve. - Hozzá se nyúlnál, tudom én - mintha komolyan venné, úgy bólogat, közben pedig már gyújtják a szálat, ami igazából ott sincs a kezükben. Hogy is lenne? Sportoló és énekes cigarettával? Soha.
- Ne etesd az én rajongóimat, he - hüledezik ezt a sületlenséget hallva és már veszi is át a szálat, mely az első slukkra marja kissé a torkát. El is fintorodik, valóban nem szokott sűrűn dohányozni. A második már a könnyebben megy, ami alatt hátával nekitámaszkodik a falnak és felnéz a csillagos égre.
- Egyszer Luca, ha nem mész férjhez és menők maradunk, felviszlek oda. Nekem nem kell nő, csak a csillagok - vigyorodik el, szemeiben pedig már kezd látszani az ellazulás.
Még egy szippantás, aztán visszaadja a lánynak és szinte pislogás nélkül bámulja tovább a távoli, fényes égitesteket.

° Brüsszel, koncert után

Az eget bámulja hosszú ideig és bólogat. Lucának teljesen igaza van, nem is tud rá mit mondani. Most még el is hiszi, könnyedén beleéli magát abba, hogy bizony ők egyszer elmennek oda és ki tudja, akár ott is maradnak, ahol a súlytalanság uralkodik és minden szép, sötét, színes, fényes...
- Úgy csíplek téged, Lucc - mosolyodik el a fejét leengedve és nagyot sóhajtva öleli át a lányt hátulról, állát a feje tetején támasztja meg. Valahogy sosem érezte kényelmetlennek ezt a fajta szeretetkinyilvánítást még úgy sem, hogy a másiknak vőlegénye van. Nem képzel semmi többet ebbe, mint ami.
- Most már nézzük meg a benti csillagokat is. Fogadok, hogy akik ilyen helyen tartják a lagzit, azok nem olcsó vodkával koccintanak - nevet fel és el is engedi a lányt, kezeit zsebre dugva indul meg az épületbe. Jól érzi magát, nagyon is, vigyora levakarhatatlan. Azért a kezét nyújtja Lucának, mielőtt elvesznének a sok szépruhás ember között.

My love

Lelépett a világ szeme elől, nem szólt senkinek arról, hogy ő most fog pár ruhát, egy hátizsákot és elmegy fesztiválozni. Egyedül a nagyvilágba, egy neves mágusfaluba Hollandiában.
Ez a második nap. Második napja nevetgél és fújja a füstöt immár ismerős ismeretlenek között, színes buborékok alatt üldögélve. Kivételesen nem kell a színpadon lennie és mivel rengetegen vannak, ezidáig a szokásoshoz képest kevesen rohanták le autogramért.
Süt a nap ezerrel, de nem zavarja. Napszemüvegén keresztül a vakító égboltot figyeli a fűben fekve. Úgy tudja, bal oldalán fekszik egy szép kis szöszi, de már nem biztos benne. Ezidáig körben ültek, még látja, hogy a pipa füstje száll felfelé. Jót nevet ezen. Halkan, de szinte az egész teste beleremeg. Most igazán boldognak érzi magát. És hajjaj, mi lesz még később.

My love

Már nem tudja, min nevet. Csak élvezi a fűben való fetrengést és a furcsa alakű füstfelhőket, melyek alatt fekve is szédeleg. Valahol a közelben új banda kezd játszani, de kora van még ahhoz, hogy igazi bulit csapjanak. Meg is jegyzi magában, hogy ő ezt délután is sokkal jobban csinálná.
Lassacskán megérzi kezén a szomszédasszony vékony ujjait, és nem rest kihasználni a pillanatot. Ujjaikat összefonja, tenyerét a meleg tenyérhez érinti. Nem emlékszik a szőkeség arcára, csak a hajszínére. Semmi másra. Jó ez így, nem érdekel senkit.
Boldogságában lehunyná a szemét, amikor hirtelen árnyékba kerül szinte az egész arca. Hunyorogva tekint fel az érkezőre, alig-alig fogja fel, mit kérdezett. A szomszédasszony kezéből kihúzva sajátját felül, két karjával hátul támasztja meg magát. Így elé tárul az egész kis csapatuk, a felállás pedig változatlan.
- Kaphatni kaphatsz, de miért nem ülsz le inkább közénk? - kérdezi elvigyorodva. Meg sem lepődik a srác buzgóságán. Azon meg főleg nem, miben érkezett. Vet rá egy pillantást, felvonja a szemöldökét és kissé a szöszi felé húzódva helyet ad az idegennek.

Riley
valahol egy moziban

Csak-csak sikerül szabadnapokat csinálnia, melyeket fel tud használni arra, hogy barátaival töltse az idejét. Nem sok ez, de azon az egy-két napon elengedi magát úgy igazán.
Van bennük már némi alkohol amikor beülnek a moziba, de a film vetítése előtt Arlennek még eszébe jut, hogy ő bizony megvicceli bátyját - aki kivételesen elhozott a sajátjai közül is pár embert - és az elkészített szerelmi bájitalt rajta fogja tesztelni, méghozzá a gyorsan megvásárolt colába öntve.
Igen ám, de amikor a kis tálcákat összekeveri, sikerül rossz pohárra rányúlnia, így a saját csapdájába esik. Riley mellett foglal helyet, és maguk közé, a karfára helyezi a nachost.
- Versenyezzünk, hogy kinek jut több? - vigyorog a még kissé idegen ismerősre, aki mondhatni, új a csapatban.
A film horror, persze a fiúk dolga megvédeni a nőiket. Arlennek viszont nincs nője, így más dolga nincs, mint élvezni a mozit, inni és enni. A bájitalos colát főként...

Riley
valahol egy moziban

Ha lenne ideje a csajozásra, Riley biztos befutó lenne. A pletykák ellenére nem visz haza minden nap más lányt, sőt. Egy kezén meg tudja számolni, hányat sikerült eddig. Na nem azért, mert nem tudja, hanem mert nem akarja.
Bátyja nála is keményebb, mondjuk nem is csoda, nem szívesen vallja be, hogy nem a hosszú combú, cicis nemet kedveli, ahogy öccse. Ezért szeretne rajta Arlen lazítani a bájital segítségével, ami talán nagy szemétség, és igazán nem kellene megtenni. Mondjuk nem is teszi, amilyen kis béna.
- Gondoltam úriember módjára megosztom veled, de... - vállat von vigyorogva, majd a székben kényelmesen elhelyezkedve magához veszi az egész tálat. - Talán a tiédre kell vigyáznom - zárja le, de kíváncsi, hogy vajon meddig tudják egymást heccelni. Így ha Riley átnyúlna a nachosért, a srác bizony elhúzza előle valami poszterről leolvadt vigyorral.
A film lassan kezdődik, reklám reklám hátán, az egész terem csámcsogástól és ropogástól, valamint szürcsögéstől hangos. Többek között az ifjabbik Loveguard zörgése is hallatszik, fogyasztja a rágcsa mellé a bájitalos kólát is. Az pedig ahogy kell neki, lassan kezd el kibontakozni bensőjében. Megmelengeti szívét, mosolyt csal arcára, fejét pedig a szomszédos hölgy elé fordítja.

Riley
valahol egy moziban

Bájital nélkül is megeshet, hogy Riley elrabolná a szívét ezen formájában. Pont az esete, szép a mosolya, szóval úgymond az az ital csak egy kis rásegítés annak érdekében, hogy kibontakozzanak érzései.
Megáll a rágásban és a félhomályban megcsillanó szemekbe pillant. Abban a pillanatban mintha csak Cupido nyila találná el, felszusszan. Ő, ez a vöröske élete szereleme. Fejében megjelenik a gondolat, hogy nachosból azon nyomban készít neki gyűrűt, és magához láncolja. Ám hamar megáll a gondolkodásban és lefagy, belül csak fel-felcsapó lángokat érez és szemei előtt ezernyi szívecske száll. Alig van köztük távolság, és Arlen hol a lány ajkait, hol a szemeit nézi.
A teremben valószínűleg sokan meghallják azt a nyögést amit hallat, mikor Riley kihúzza elgyengülő ujjai közül a tálat és csók nélkül dől vissza a székébe.
Nem bírja így, túl messze van. Lassan hajol közelebb, testével felé fordul. Kezét a másik combjára helyezi és végigsimít rajta, mintha soha életében nem látott volna ennél szebb dolgot.
- Játszol velem, szerelmem. De nem baj. Ha belehalok is...érted megéri - suttogja a vöröslő tincsekbe, miközben lehunyja szemét és addig préseli magát közelebb, amíg csak a karfa engedi.

Riley
valahol egy moziban

Megeshet, sőt, biztos rendesen ki lesz készülve amikor megtudja, milyen viselkedést sikerült produkálnia a bájital hatására. Az ide-oda flörtölgetés semmi, mindennapos amit a munkája során természetesnek is vesz, ám ez túl megy minden határon. Valódi szerelmesként, odaadóan pillant a mellette ülő, szinte ismeretlen nőre és minden vágya, hogy a legközelebb tudhassa magához.
Letesz a kajáról is, el is felejti azon nyomban, hisz van fontosabb dolog annál. Közeledik Riley-hoz egészen amíg meg nem állítja, akkor azonban elemelkedik szemöldöke és megütközve pislog tovább. Visszatoloncolják a saját helyére, de ő ezt annyira nem szívleli.
- Azt hittem, te is szeretsz - biggyeszti le szomorúan ajkát. A világ legédesebb kiskutyája díjat könnyedén bezsebelné ezzel a tekintetével, ám a lányon valamiért nem hat. Sőt, ami azt illeti inkább kisüti Arlen retináját, aminek nem csak ő, de a közönség további tagjai sem különösebben örülnek.
- Hé, na, ez fáj - nyüszögve fogja meg a másik csuklóját és húzza finoman le a telefonnal együtt. Aztán megint közelebb hajol, de nem próbál belemászni a hajába. Ha már az előbb visszazavarás járt érte, most sem lenne másképp.
- Mondd, hogy te is szeretsz úgy, ahogy én téged. Gyönyörű hercegnőm, a hozzám való királynő, csodás gyerekeink lesznek - a végén felsóhajt, és felemeli a colás poharat. Kortyol belőle, aztán hamar átnyújtja a vöröskének.
- Kérsz, életem értelme? Tiéd lehet az egész.

Riley
valahol egy moziban

- Nem akarok távolságot - rázza meg bongyor fejét. Ha keresné, sem találná józan eszét és ezen nem segít az sem, hogy továbbra is issza a saját bájitalával töltött italt. Magára vethet ezek után, valószínűleg majd ezentúl sokszor meggondolja, megtréfál-e mást ilyen módon. Vagy félrészegen nem visz sötét mozitermekbe többet egyszerre egyforma pohárból.
Hallja a választ, de nem reagál. Azt sem tudja már, mit mondott, hisz gondolatai úgy cikáznak a fejében, mintha megivott volna minimum öt kávét és két energiaitalt. Sosem érzett ehhez foghatót, hevesebben ver a szíve, a nő mosolygása Arlent is mosolyra készteti. Követi a mozdulatait, majd szépen összefűzi ujjaikat amikor arra kerül sor. Egy pillanatig sem ellenzi, sőt mi több, elégedetten vigyorog mögötte kioldalazva a teremből. Nem kérdez, csak megnézi magának hátulról is és a kinti fénynél is alaposan őt.
- Hova megyünk? Nem túl nyilvános ez? Áh nem, igazad van. Ha a szerelem feltör, én sem bírok magammal - sóhajtja elvakultan, mint egy tök részeg. Ahogy belépnek a mosdóba, már csatolná is ki az övét, ám a kérdésre megáll a mozdulatban. Felvont szemöldökkel, megütközve néz Riley szemébe.
- Bájital? Minek az? - két kezét a másik csípőjére csúsztatja és ha hagyja, közelebb húzza magához. Már most szeretné megcsókolni, de előbb még magába issza a látványát. - Ráérünk ismerkedni egész hátralevő életünkben - jobbjával finoman simítja ki a nő arcából a haját. Nem úgy néz ki, mint aki akarna erről beszélni.
- A napokban szerelmi bájitalt és sebgyógyító főzetet készítettem - nyögi végül ki egy vállvonás kíséretében, a választ azonban lényegtelennek gondolja. Na de ha Riley ismerkedni akar, akkor ismerkednek.

Riley

Vészesen közeledik afelé, hogy megcsókolja a karjaiban tartott nőt. Semmit sem vesz észre annak ellenkezéséből és saját idióta viselkedéséből. Alapjáraton a büdös életben nem hordana össze ennyi baromságot, még ha szerelmes, akkor sem. A bájital csúnyán megtette a hatását már az első kortytól kezdve, így nagyon úgy néz ki, valami igazán jót alkotott. Kár, hogy saját magán tapasztalta meg a káros hatásait.
Hirtelen veszíti el jelenlétét, nem hogy azt nem dolgozza fel, hogy leátkozzák, de még azt sem, hogy Riley pálcát fog rá. Annyira ölelgette volna még, aztán ébredéskor majd örülni fog, amiért így történt...
Jó ideig nem tud magáról, teljesen ki van ütve. Lassacskán megérzi maga alatt a fekvőfelületet, valamilyen matrac puhaságát. Kissé fáj a feje, a bájital utóhatása, de nem ez a legnagyobb gondja. Sokkal inkább az, hogy teljesen ki van száradva és amikor kinyitja a szemét, egy vadidegen szobában találja magát. Lendületből ül fel és emeli tekintetét a jelen levő férfira. Semmire sem emlékszik a történtekből, az időt sem tudná megmondani. Moziban volt, aztán képszakadás és itt ül. Szemben egy idegennel. Megnyalja berepedezett ajkát, és megköszörüli torkát.
- Hol a francban vagyok? - kérdezi az elsőt, amire azért elég kíváncsi.

Riley

A környezetváltozás azonnal észhez téríti. Egyáltalán nem szereti, amikor önkívületi állapotában szállítják ide-oda, és nem is gyakran fordul elő ilyen. Annak kimondottan nem örül, hogy szemei kinyitásakor nem ismerős szempárral találkozik a tekintete. Még az is ehet, hogy elrabolták és váltságdíjat követelnek érte. Elvégre lehetne is, sokat fizetnének érte.
- Kösz a kérdésed haver, összezavarodva - vágja rá türelmetlenül. Végignéz a szobán újra, ismerős dolgok után kutat. Semmi. Semmi olyasmi, amiből rájönne, hol van és miért, vagy kinél. Aztán kérdésére megkapja a választ, amire hosszú pillanatokig csak mered a férfira. Riley tegnap még nő volt. Erre tisztán emlékszik. Arra nem, hogy rá is nyomult.
- Azt az infót nem kaptam meg, hogy váltogatod az arcod. Ne sértődj meg, de a hosszú haj jobban áll - egyelőre természetesen kezeli a helyzetet és némileg megkönnyebbül. Hisz neki. Masszírozni kezdi homlokát és orrnyergét, mély lélegzeteket vesz.
- Hogy kerültem ide? És miért nem emlékszek semmire? - teszi fel a legfontosabb kérdéseket, amelyekre most nagyon kíváncsi. Arra tisztán emlékszik, hogy a mozi előtt nem ittak sokat, a feje sem attól fáj. Az is megvan, hogy vitt a bátyjának bájitalos colát, és magának rágcsát. Azt meg már nem tudná megmondani, milyen filmet néztek és abban meddig jutottak.

Riley

Rákérdez arra, amit leginkább tudni szeretne. Aztán ahogy megkapja a választ, már elgondolkodik rajta, hogy ezt vajon tényleg tudni akarta-e. Nem. Határozottan nem akart arról hallani, hogy a saját szívatásába nyúlt bele. Erre még emlékszik, arra már nem, hogy a pohár rossz helyre került és a bájital rajta fejtette ki a hatását. Felnyög, majd élesen szívja be a levegőt.
- **va élet, megszívtam - nem tud magán nevetni egy ilyen esetben. Ezért fészkelődve próbálja összerakni a kockákat és igyekszik felidézni emlékeket - hiába. Már rákérdezne a folytatásra, szólásra is nyitja a száját, ám a férfi megelőzi. Arlen pedig csak néz rá kifejezéstelen arccal. Egy rövid idő után ajkait összepréseli és fejfájása ellenére kínosan elneveti magát.
- Bocs érte, biztos egy csődtömeg voltam. Francba - megrázza a fejét miközben beszél. Induláshoz készülve áll fel, nem akarja tovább zavarni a másikat és rabolni az idejét. Úgy néz ki, a távozó vadállat is megunta a társaságát már.
- Nem akarlak feltartani, de...megköszönném - bólint a koffeinre és követi a másikat. Ebben az alakjában nem pont az, akire rányomulna. Túlságosan hetero ehhez.
A lakás berendezését nézi miközben a konyhába mennek, így a kérdés váratlanul éri. Felszalad a szemöldöke, hátrahőköl egy pillanatra. Még nincs eléggé ébren.
- Mit hogy szeretek? - sűrűn pislog, talán még a száját is eltátja. - Jaa azt öhm...két cukorral, kevés tejjel, lehetőleg hidegen. De ha ez nagy igény, jó lesz simán feketén - mindegy neki, csak életerőt kapjon.
- Sajnálom tényleg, hogy így kellett megismerned. És köszönöm. Gondolom más visszaélt volna a helyzettel.

Riley

Még az kéne, hogy az újságok címlapján szerepeljen, de tényleg. Belegondol és elborzad, milyen híre lenne innentől kezdve. Azt legalább leszűrte, hogy mostantól sokkal óvatosabb lesz a bájitalokkal és esze ágában sem lesz ittasan szórakozni velük.
- Felkészülés? - néz egy pillanatra értetlenül a másikra, majd megrázza a fejét. Tényleg nem akar zavarni, valószínűleg a kávé befejeztével távozik is és a sarokba fordulva elgondolkodik tettein.
A hirtelen érkező kérdésre sokkosan válaszol mindenfajta gondolkodást elkerülve. Néhány másodperc csupán, míg leesik neki, hogy a kérdés a kávézási szokásaira irányult. Simán elhinne most bármit Rileynak arról, mit csináltak korábban.
Próbál egyre jobban magához térni, nem tud arra figyelni, amit a másik csinál. Halántékát masszírozza a konyhapultnak dőlve - remélhetőleg nem állva el az utat - és a szemét is behunyja. Mozdulatában csak akkor áll meg, amikor a férfi közli, mit akart öt perc után csinálni. Megsemmisült pillantás, el is fehéredik. Hát ezt jobb lett volna, ha meg sem tudja.
- K*** élet, hogy elásom magam. Józanul ilyet nem csinálnék - védekezően emeli maga elé kezeit és a fejét is megrázza hozzá. Aztán inkább a kávé felé fordul csendben és elkészíti magának ahogy szereti. Rendesen úgy érzi, hogy pillanatokon belül el fog süllyedni és ezt a másik is érezheti. Ennyit a popsztárok fényes és tiszta életéről.
- Ahh isteni, a nap fénypontja. Hálám üldözzön - mormolja a kávéja felett az első nagy korty után.

Riley

Nincs most kedve vitába szállni azzal, akit szinte nem is ismer. Ezért csak megforgatja a szemét és ennyivel letudja a dolgot. Mert Arlen igenis elég keménye dolgozik, csak mindenki azt hiszi, sztárnak lenni tök nagy buli. Persze. Élvezi és szeret, de szinte alig van szabadnapja, vagy ha van, akkor be kell mennie az egyetemre, vagy tanulnia kell.
- Áh, az tök menő - egy pillanatra felszalad a szemöldöke meglepetésében. Semmi problémája nincs ezzel, sőt. - Azért remélem nem hozol minden jött-mentet haza bebájitalozva - jegyzi meg mellé. Különösebb oka nincs rá, hogy féljen tőle, legalábbis nem érzi, hogy lenne valami gond, ezért akadékoskodás nélkül szagol bele az üvegcsébe és önti azt a kávéjába. Lecsúszik azzal, aztán volt bájital, nincs bájital hatás.
Kávéját kortyolgatva figyeli, amint furcsa szendvics készül. Végig minden mozzanatot követ egészen míg meg nem sül a szendvics. Alapból nem éhes, de kíváncsi, mi ez a cucc.
- Kérek, elég jól néz ki - bólint rá a dologra és ha kap tányért, ha nem, maga elé húz egyet, amelyet ketté tépve kóstol meg. Hümmög, gondolkodik. Újabb harapás. Bólogat.
- Ez egész jó, igen - majd belekortyol a kávéjába is. Érzi, hogy egyre jobban van. Valószínűleg amint jól lakik ezzel az édes reggelivel, már olyan állapotba kerül, hogy elinduljon és ne zavarja tovább a férfit.