A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=698775#post698775][b]Angyal Zsombor Kristóf - 2017.08.31. 14:44[/b][/url]

Kissé homályos emlékei vannak arról, hogyan is kerültek a lánnyal a horvát tengerpartra, onnan pedig egy sétahajó fedélzetére. Pontosabban azt tudja, hogy hogyan keveredtek ide, csak élete hátralévő részében inkább nem beszélne róla, de még csak rágondolni sem akar. Valahogy mégis a hajó fedélzetén ácsorog a korlátra támaszkodva, miközben dús hajába tép a szél és a kék inget cibálja ide-oda a mellkasán. Gyors mozdulattal felgyűri a ruha ujját, majd ellöki magát a korláttól és megfordul, hogy tekintetével megkeresse a rellonost. A legutóbbi eset után megfordult a fejében, itt akkor most végleg vége a kapcsolatuknak és a rellonos már így is eleget látott belőle. Igazából sok kedve nincs megint a lány hisztijét hallgatni, de ad neki még egy esélyt, mert tudja, hogy ő sem viselkedett éppen túlzottan kedvesen vele legutóbb.
- Azt meg sem kérdeztem, hogy bírod-e. Ugye nem leszel tengeribeteg? - bizonytalanul teszi fel a kérdését, hunyorogva méregeti közben a lányt. Az arcát fürkészi, árulkodó jelek után kutatva, mert abban az esetben, ha Myra valóban nem bírja, talán még visszafordulhatnak, nem jutottak olyan messzire a parttól. Erről pedig előbb kellett volna érdeklődnie, most jut eszébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=698810#post698810][b]Angyal Zsombor Kristóf - 2017.08.31. 17:09[/b][/url]

Pontosabb okát nem tudja, de azonnal megkönnyebbül kissé, ahogy meghallja a lány hangját. Szerette volna, ha ez az út zökkenőmentesen telik el, hozzájuk mérten legalábbis, abba pedig nem fér bele a tengeribetegség, bárhogy is nézze. Csak azt sajnálja, hogy nem egyedül vannak a hajón, hanem másokkal is osztozniuk kell rajta, de hát majd legközelebb.
- Örülök - biccent a rellonos felé, aki megkerülve a korláthoz lép, a férfi mellé. Mielőtt ránézne az arcára, vet még egy pillantást a csillogó víztükörre, hogy megcsodálja a zúgó tengert. Érdeklődve fürkészi a lány arcát, de tényleg úgy tűnik, mint aki jól érzi magát, így nincs miért aggódnia.
- Amit szeretnél. Elvileg megállunk valami sziget közelében, ahol lehet fürödni, úgyhogy ha akarsz... - megvonja a vállait, tekintete a horizontra siklik. - Öö, nem tudom, amikor legutóbb ilyen hajón voltam, nekünk kellett hozni magunkkal kaját, de ha szomjas vagy, akkor megkérdezhetem, hogy van-e valami, ez nem ugyanaz a hajó. Azóta lehet, hogy bevezettek valami más rendszert - ismételten megvonja a vállait, kezeit ezután pedig a farmere zsebébe süllyeszti. Sötét szemeivel a lány arcát fürkészi, és nem kell neki sok idő, hogy rájöjjön, így, felkötött, mégis szétfújt hajjal nagyon csinos a lány.
- Többször kéne így hordanod a hajad - szólal meg megint, fejével a hajkoronája felé bök. Megvárja, míg a rellonos felé fordul, aztán pedig a tekintetét keresve elmosolyodik, ahogy csak ő tud, arcába hullt tincseikkel, nagy, kiskutyaszemekkel, féloldalasan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=698851#post698851][b]Angyal Zsombor Kristóf - 2017.08.31. 18:38[/b][/url]

Tetszik neki, hogy a lány ismét lelkesedik a dolgokért és felveti a saját ötleteit, ezek szerint nincs még minden veszve. Aprót biccent a hajófelfedezős ötletre, és még maga elé is engedi a rellonost, amennyiben az elindul. Ő majd követi szépen, bármerre is menjenek, mert hát hölgyeké az elsőbbség.
- Igen, miért, baj? - zavartan ráncolja a homlokát, de szemeit nem veszi le a lány arcáról. Nem érti, ez most már megint miért baj. Tapasztalatból tudja, hogy a lányok szeretik, ha az ember bókol nekik, erre itt van megint Myra, aki... Olyat mond, amitől nemcsak felkapja a fejét, de össze is zavarodik. - Aha, mint egy kisállatot, mi? - gúnyolódik, ez hallatszik is a hangján, ugyanakkor mosolyog beszéd közben, mert tudja, hogy annak nehezen lehet ellenállni. Mármint a mosolyának. Főleg, ha még úgy is néz, amit a nők kiskutyaszemeknek titulálnak, akkor aztán bárkit levehet a lábáról.
- Most miért akarod tapogatni a hajam? - kissé elhúzódik a lánytól, szemöldökeit megemeli, de végül egy megadó sóhajt kíséretében megadja magát és lejjebb hajtja a fejét. - Csak ne kócold össze nagyon, arra ott van a szél - maguk közé motyog, hogy a rellonos még meghallja, de másnak elnyomja a szél süvítése. Nem érti, ez megint miért jó, de hát ha ez teszi boldoggá, ám legyen.
- Nem tudom amúgy, hogy mondtam-e az úszást, de valami irtó szép helyen van, azt mondták. Lehet későn szólok és nincs fürdőruhád, ha akarnál esetleg fürdeni, azért elnézést - teszi még hozzá csendesen, hangja szinte már bűnbánóan cseng.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=698910#post698910][b]Angyal Zsombor Kristóf - 2017.08.31. 21:15[/b][/url]

Bizonyos helyzetekben neki nem megy olyan könnyen, hogy csak így lezárja a témát és másról kezdjen el beszélni, mint most a partnere, így mikor a lány kijavítja saját magát, még muszáj egyszer utoljára felhúznia a szemöldökeit, mint aki nem érti a dolgot.
- Nem tehetek róla, ilyen a szemem - megrántja a vállát, de persze mosolyog közben. Most képtelen ellenállni a vigyorgásnak, szemeit le sem veszi a lányról. Nem mellesleg még mindig ott motoszkál az a gondolat a fejében, hogy milyen szép így a rellonos. Talán mióta ismerik egymást, most a legszebb. Nem kikenve, megcsinált hajjal, magassarkúban akár, hanem szétfújt hajjal, arcát a kezeibe temetve.
- Mit... csinálsz? - Érzi a hajában mutató ujjakat és egy pillanatra elfogja egy rossz érzés. Talán nem szabadott volna engednie neki, akkor most sem göndör tincsei esnének áldozatául, hanem valami más. Talán. Ennek ellenére némán tűri, hogy a rellonos sajátjához hasonló kontyot csináljon a hajából. Eléggé szokatlan érzés, hogy a haja nem lóg a szemébe, mert már megszokta, hogy mindig beletúrhat és szétszedheti, most viszont hátra van kötve, Myra pedig olyan boldognak tűnik, hogy ezt megtehette. Nincs szíve szétbarmolni az egészet.
Nem veszi észre, hogy a lány már réges-rég nem figyel rá, ugyanis elveszett a szemeiben, a következő pedig, amit észrevesz, az a rohamosan felé közeledő rellonos. Nincs ideje gondolkozni, mire felfogja egyáltalán, hogy mi történik, Myra ajkai az övéire tapadnak, keze pedig ösztönösen csúszik a karcsú derékra, hogy rászorítva közelebb húzza a lány. Követelőzően préseli magához a lány testét, egyik kezével meg is emeli kissé, hogy ne kelljen annyira lehajolnia. Mohón kap a rellonos ajkai után, csókjában semmi gyengédség sincs, ujjai rászorítanak a lány csípőcsontjára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=699112#post699112][b]Angyal Zsombor Kristóf - 2017.09.01. 19:36[/b][/url]

Némán tűri, hogy a lány kedve szerint játszadozzon a hajával, még ha neki nincs is annyira ínyére a dolog. Nem tesz rá megjegyzéseket, de még a szemeit sem forgatja, mint általában szokta, csak nézi a lány felderülni látszó arcát, és magában mosolyog. Örül, hogy végre jól érzik magukat és nem veszekednek, mert egy idő után még az is unalmassá válik. Kell valami újdonság.
Myra ujjai a haját tépik, miközben ő egyre inkább szorítja a lány derekát, igyekszik minél közelebb kerülni hozzá. Nem is tudja, hogy mit csinál, csak összepréseli a testüket, látszik rajta, hogy nem mostanában akarja kiengedni a karjai közül. Elégedetten morran fel, mikor a rellonos háta nekiütközik az ajtó melletti falnak, egyik karját elemelve a derekáról megtámasztja a csípője mellett, másikkal még jobban rászorít. Felgyorsul a pulzusa, felforrósodik a bőre, és egészen addig fel sem tűnik neki az oxigénhiány, míg Myra el nem húzódik. Zilálva kap levegő után, értetlenül mered az oldalra pillantó lányra, de ahogy felfogja a szavait, csak elmosolyodik és megrántja a vállát.
- Hadd nézzenek - azzal pedig ismét rátapasztja száját a másikéra, az őket figyelő embereket teljesen figyelmen kívül hagyva. Ha az bárkit boldoggá tesz, hogy nézheti őket, ő készségesen szolgáltatja a műsort.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=699286#post699286][b]Angyal Zsombor Kristóf - 2017.09.02. 22:33[/b][/url]

Ahol Myra megérinti, úgy érzi ég a bőre, és bár mindaddig nem érzékeli az oxigénhiányát, amíg a lány el nem húzódik, meg akar fulladni. Többet akar, de már képtelenség lenne még jobban közelebb húznia a rellonost, így más taktikát alkalmazva inkább nekipréseli a falnak. Egyik kezét a csípője mellett nekinyomja a hajó oldalának, másikkal a csípőjére szorít rá. Szemeit szorosan lehunyja, mintha tartana attól, hogy ha egy pillanatra is felpillantana, Myra eltűnne előle és ez az egész semmissé válna. Nem akarja, hogy ez ne történjen meg. Itt akar lenni vele, csókolni akarja, magához vonni és soha többé el nem engedni. Nem gondol most semmire: se a következményekre, se az őket bámuló emberekre, sem a lány ex-barátjára.
A rellonost két szóval rendezi le, majd megelőzi, hogy esetleg beszélni kezdjen. Zúg a feje, szédül, meg kell kapaszkodnia valamiben, de mikor a lány hátrálni kezd az ajtó irányába, egy szót sem szól. Botladozva követi, a köztük lévő centis helyeket igyekezvén megszüntetni, az ajtó végül pillanatokkal később hangos csattanás kíséretében csapódik be, hogy egyszerre eltüntesse őket a kíváncsi tekintetek elől.