Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Hahaha! – tudjátok, az az erőltetett, amikor valami kemény rosszfiú nevet és a szerencsétlen előtte, akit épp akasztani visznek talán, nevet, hátha jó pontot szerez. De nem, mert ássa el magát, csak nem veszi észre. Hát mindegy, mert tény és való, hogy határokat feszegetni rém izgalmas, csak éppen, lehet, hogy nem itt kellene és nem vele. Sosem gond, nem jósolt magának hosszú életet, míg fiatal, legalább szép halott válik belőle, feltéve, hogy nem égetik porrá. De akkor meg könnyű a temetés. Hülye gondolatok, inkább figyel a srác logikus válaszára, amire elismerősen bólint, hogy van itt ész. Csak egyiküknek sem arra, amire kellene. Szomorú.
- Jaj tényleg. Hát ez van – megint a vállait rángatja, nem futtatja tovább a gondolatmenetet, inkább próbál kérni, de az sem megy. Besegít neki a srác is, mintha amúgy érne valamit, de sóhajt végült. Oké, lehet nem olyan az arcberendezése hozzá, ő megpróbálta.
- Azé’ kösz – súgja oda neki, a határozott nem hallatán. Inkább kapja fel a fejét és izgatott kiáltást hallat, amint a fura lény megjelenik. A levegőben. Micsoda nap ez! Megint nem ott fog járni az esze, ahol kell.
- Milyen menő macska! – mert neki az, mi lehetne más, nem is érdekli. Fogalma sincs, kinek kellene elkapnia és miért kéne kidobnia, de láthatóan jót mulat a látványra. Akar egyet. Úgy öt percig, mert semmi felelősségtudata nincs egy kisállatot ellátni, magára sem tud ügyelni, hát másra? Jobb, ha csak plüsst adnak a kezébe, annyi biztos.
- Hogy mit? – értetlenkedik, el is felejtette. Reflex volt, most meg ott ül a nyakában az a dög, arra figyel. Meg akarja simogatni, de lehet, nem most kellene ilyeneket felhoznia, mintha puncsolni akarna. Na az nem ő, nem tud. Ellenben mást nem, mert hát, volt vele foglalkozva. Köhint egyet. – Elnézést, tanár úr – nyomja meg az „úr” szót, most jöhetne a feje fölé a glória. De feje oldalra biccen, ahogy sárkány kezd kirajzolódni és szépen ott is marad. Csak neki. Hát lehetne az, hogy ő ezt megtiszteltetésnek érezné, de arcán inkább fájdalmas grimasz ül, mintsem csodálkozás. Inkább kérte volna a macskasimit.
- De így nehéééz – nyafog egy sort, mindjárt a földhöz is vágja magát, bár nem olyan. Inkább lőjék agyon, úgy fúj egyet, miközben elnéz a másik srác felé. Ekkor szisszen fel. Tanársegéd, ebből?
- Részvétem – bár lehet, erre játszott, vagy imádni fogja, nem az ő dolga. Ellenben a sárkány igen. Hol is van az az ujjacska? Szó szerint ráharap, miközben gondolkodik.
- Ez eeegy… magyar mennydörgő – jelenti ki, határozottan. Ja nem, de annak van ennyi szarva, vagyis az rémlik neki. Lehet mínuszba is menni? – Megeszik mindent, ami nem elég gyorsan fut előle. Tojást rak, és ööö… gyorsan repül – kérhet kiskanalat sírt ásni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Teljesen új pozitivitással álltam neki az új tanévnek. Sokkal motiváltabbnak érzem magam, pedig lényegében semmi nem változott az életemben, vagy a felvett óráimban. Nem baj, csak abban reménykedem, hogy ez a hatalmas elán kitart az év végéig, mert a terveim között szerepel nagyon erőteljesen, hogy ismét elvihessem az iskola első címet. Olyan motivációt adott az egész, amire nem is gondoltam volna soha, főleg úgy, hogy eszembe sem jutott, van rá esélyem, hiszen sokkal több tehetséges mágus jár e iskola falai közé, mint én.
Amint Helvey tanár úr belép a terembe fejezem be a levendula finomítgatását és emelem kékjeim a tanerőre. Praktikusan csak fontosabb mondatokat és címszavakat írok le, ami mindenképpen kellhet, hiszen a könyvben minden le van írva, így csak össze kell olvasnom majd őket. Figyelni szeretnék az órán, nem jegyzeteléssel elütni az időt, így még előző évben szoktam rá erre a módszerre, amit anya segített elsajátítani, és be kell látnom, nagyon is hasznos.
Lábamat lóbálva írom le az utoljára elhangzott szót, amikor Helvey tanár úr hangját hallom meg, és valamiért hatalmas csend telepszik a teremre. Felemelem fejemet, kékjeim libbennek azonnal a tanerőre, hogy elnyílt ajkakkal konstatáljam: bizony nekem szól. Ó, jaj nekem. Mindenki előtt kell válaszolnom? A krétát is felém nyújtja, ugye? Alsó ajkamba harapok, tördelni kezdem ujjaimat, míg összekapom magam kicsit, mert a pír úgy önti el arcomat, majd ismét felpillantok. Nem, a kréta nem felém van nyújtva, csak várja a válaszom. Merlinre! Dodira sandítok kicsit kétségbeesve, majd vissza Helvey tanár úrra.
- I-igen, tanár úr, azonnal - támaszkodom az asztalra, hogy felállhassak amellé. Mély sóhajt követve állok neki ledarálni a növény részeit, a végére úgy belelendülök, hogy mutogatok is, mi merre található, nem mintha így bárkinek is a segítségére lehetnék. - Hasznossága abban rejlik, hogy megöl minden vérszívó rovart, például szúnyogot és bolhát is - halkul el hangom. Folytassam vajon? A kérdés csak a részei voltak és hogy mire használjuk. Kérdő tekintetem esik tanáromra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ha megkívánta senki nem tartja vissza tőle, hogy tömje a majmot, főleg nem Kende, mert még mindig nem vágja mit tökölnek ennyit. Elhúzza a száját, ahogy a srácnak offolták a holnapi határidőt, mert azért megpróbálni még meg lehetett. - Bármikor - biccent a másik gyereknek. A következő hosszas pillantban kissé megkésve, ráérősen reagál a navinés a felbukkanó állatra és akaratlan ugyan, de hátrahőköl. Menő macska? Egy frászt, azt! Inkább rá sem néz, azzal együtt gazdájára se, hanem csak a plafont pásztázva unja magát halálra, amíg Sátánkával ledumálják a dolgaikat. Az alsóbb éves egyértelműen egy titán. Az a fajta, tudod, amelyikre azt mondják: vigyétek, ti tán tudtok vele kezdeni valamit! Ehhez aztán ő nagyon kell. Ahhoz meg főleg, hogy megérezze az ellentétes elemet a teremben, és szinte azonnal vájnak ujjai a tenyerébe. Onnantól már azt sem érdekli ST hogyan küldi be a srácot tátott szájjal a bizonyos erdőbe. Tökmindegy, mert neki is kijár a szopórollerből, hosszútávú, deluxe verzióban, amire nem bírja ki és először elneveti magát, merthogy remélni azt lehet, góré, azt lehet. De még a hülyegyereknek is koppan a feje alapján, hogy Kende nem erre lett összerakva. Szürkéskékje esik a srácra, majd szórakozottan tovább. - Én, mint tanársegéd? - bök a mellkasára. Mióta is oktat a pali? Lehet nem vágja, hogy a poszt mire van? Kende lezseren von a vállán, ahogy ujja közte és a tanár között jár mutogatva. - Kettőnk közül, Tanár bá’, nekem van kevesebb okom megbánni - ebben biztos, így aztán bólogat is mellé, hogy higgye csak el. Nem ostoba, Kende tudja, hogy ezt megúsznia esélytelen, mivel nem egy 400 méter vegyes a téma. -De vettem - tudod ki alkudozik frissen kelve. Ácsorog még, ha van mit közölni vele, aztán táskáján ránt, ahogy kiindul.
- Az is hamarabb megeszik egy mexikói kecskepásztort juhostul, mint a raviolit - jegyzi meg a srác számára, hátha veszi a lapot, majd még álmoskásan vigyorog a góréra. - Gyorsan repülök én is, vettem - közli és bólintva már ott sincs, ha ezzel mindenki egyetért. Jó volna, mert nem olyan kellemes az így is rakoncátlan elemével ez a randi az állat állatkájával. Amúgy is be kell érnie Móricot, hadd kapjon röhögőgörcsöt a dude, ha ezt elmeséli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A szemeim elkerekednek meglepettségemben, a kezemmel pedig kénytelen vagyok kicsit jobban ellentartani, ahogy egy nagy adag víz robban ki a pálcám hegyéből egyenesen Zsófi arcába. Szuper vagy Fancsa, így kell barátkozni... Védelmemre szóljon, hogy én igazán csak fröcskölni szerettem volna, de valahogy túl jól sült el ez a bűbáj és vízi pisztoly helyett kábé egy slaggal vágtam arcba a háztársamat. A pillanatnyi sokk feldolgozása után viszonylag hamar észbe kapok és leeresztem a pálcámat, így Zsófi levegőhöz juthat. A lány mozgását lekövetve én is az arcomhoz emelem a szabad kezemet, csak míg ő a vizet törli le magáról, én ijedtemben teszem ugyanezt.
- Bocsi - szabadkozom kissé remegő hanggal, szinte meg se hallva a hozzám intézett dicséretet. A következő pillanatban azonban már repül is felém a válasz a locsolásra, piros tojás helyett egy csiklandozó átok személyében, és mivel megint csak semmi esélyem elmormogni a pajzsbűbájt, az átok minden gond nélkül telibe talál. A várt eredmény - mégpedig az, hogy önkívületi állapotban, nevetve fetrengjek a földön a csikizéstől - most elmarad. Az izmaim azonban kissé megfeszülnek a bőröm alatti borzongástól, és tetőtől talpig elönt a libabőr, mintha legalábbis engem öntöttek volna nyakon hideg vízzel az előbb. Nem kibírhatatlan érzés, valahol a kellemes és a kellemetlen határán billeg, de hát döntse el Zsófi, hogy melyik irányba dől a mérleg.
- Relaxo - mondom ki a varázsigét, már már egy kis magabiztossággal a hangomban, és a pálcámmal Zsófi irányába bökök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nagyon sok minden elmondható rólam. Komolyan nagyon sok minden. Ráadásul a legtöbb elmondott dolog még csak nem is pozitív lenne, mert például ikertestvéremmel sokkal könnyebben ki lehet jönni, mint velem, és ezt elismerem. Nehezebb és elviselhetetlenebb személyiségem van, mint a testvéremnek, de emiatt meg nem fogom magam rosszul érezni, főleg, amikor éppen megerőltetem magam, hogy jó fej legyek és ne csak ellenségeket szerezzek, de ez sem jó. Akkor tudod ki fogja megerőltetni magát? Na, nem én. Pontosan.
Csendben tördelem a tüskéket, de legnagyobb megdöbbenésemre, a véletlen feltett kérdésre, egész normális választ kapok. Furcsaj összekapta magát és rájött, hogy jelenleg akármennyire nem akarja, rám van utalva? Mert elnézve a Bájitaltan skilljeit, csak örülhet, hogy engem kapott maga mellé, nem például Brotuszt. Mondjuk… ah, bakker! Pedig mekkora párost alkottak volna! Végezvén a tüskékkel pillantok Bettire, aki a lángot állítja vissza. Elmosolyodva lépek mellé és fogom meg kezét, hogy segítsek neki, majd engedem el rögtön, amint a láng megfelelően ég. Ujjaim dobolok az asztalon, miközben szabad kezem ujjai vándorolnak tincseim közé. - Aha, már sokkal jobban. Szeretem csinálni - válaszolom őszintén, miközben le sem veszem kékjeimet az üstről. Legyen már lila, mert itt öregszem meg, és tényleg soha nem fogunk végezni. - Leköti a gondolataimat, mert teljes odafigyelést igényel, és nem nagyon hibázhatsz. Mármint de, csak ott van a lehetősége, hogy felrobbantasz valakit, érted - vonom meg vállamat lazán, majd állok neki adagolni a tüskéket a lilás színű folyadékba egyenletesen. A piros szín elérése után kevergetem meg, jön a narisari, szóval adagolom tovább a cuccost, amíg be nem toppan a türkiz. - Komolyan, ennek a bájitalnak egy szivárvány csak jelenthet - morgom bajszom alatt, miközben a lángot teszem közepesre.
- Neked miért nem megy? Csak egyszerűen nem szereted? - pillantok az üstről Betti felé kíváncsi tekintettel és halvány mosollyal ajkaimon. Tök fura, de tényleg sok mindenkinek nem megy a bájitaltan. Mármint nekem is nagy szívás volt az első pár év, de hát oda kell figyelni a receptre és igazából esélyed sincs elrontani a dolgokat, főleg, hogyha Farkasházy a nyakadba liheg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Rajzszakkör
Művészetek - Elfeledett Varázslatok Tana terem
Én mit keresek, amúgy itt?

Utoljára akkor járt a kastélyfalai között, mikor még itt tanult. Annyira távolinak érzi ezt, hogy amint átlépi a kaput, szinte érzi, hogy ráncai összeugranak és a dereka is beszúr egy pillanatra, hogy érzékeltesse, vén tojó ő már. Vivi a megbeszéltek szerint tökéletes fogadó bizottságként várt rá, hogy elnavigálja az Északi szárnyban található művészetek - elfeledett varázslatok tana tanteremfelé, ahol mától kezdve, kéthetente tarthat szakkört.
Fél? Nem kifejezés. Nem véletlen az előkészítőben keresett munkát, az idejárók többsége neki már túlkorosnak számít, mármint a nevelés terén természetesen.
Izgul is, mert őszintén szólva fogalma sincsen mit is kéne csinálniuk. A szakkörre jelentkezőknek aligha lesz elég, a házikó, napocska és szívecske kombináció, ide már minden okosságra szüksége lesz, amit az évek során összekapart.
A megadott időpont előtt tíz perccel érkezik. Rendszerint elő szokott készülni és az előkészítőseinek mindig tesz ki valami apróságot, de valamiért úgy érzi az ide most édes kevés lenne. Így hát a fenn maradó időben a neveket igyekszik memorizálni, miközben a táblára felpingálja a sajátját.
– Hát ez vicces lesz – sóhajt egy nagyobbat, majd a tanári asztalhoz lépdel, hogy elővegyen néhány régebbi jegyzetet. Elhozta őket annak reményében, hogy majd belekukkant, ha hatalmas űrt talál a fejében. De igazából ő arra gondolt, hogy itt inkább lenne kötetlenség és közös ötletelés arról, hogy mit is szeretnének elérni. Legalábbis az első találkozás alkalmával.. A többi meg majd kiderül, még abban sem biztos igazán, hogy lesz következő alkalom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Lelkes. Azt tudom, hogy ő nagyon, emlékszem rá, ahogy előttem állt és ahogy elmondta, milyen régóta is szeretné ezt csinálni. Persze, ki ne akarna valami különlegességet, valami izgalmasat. De aztán ezek általában hamar el is tűnnek, amin valaki megtudja, mennyi munka áll mögötte, mennyit kell letenni arra a képzeletbeli asztalra, ahhoz, hogy tényleg sikerüljön is. Olyankor már kevésbé él az akarat és az elszántság, elkopnak és végül, el is tűnnek. Csak sok év után jönnek rá, hogy talán mégis kellett volna valami. Ha ezt a „vonalat” követem, akkor Zayday máris előnyben van, mert ha igaz és elsős kora óta készül erre, akkor már jár a jó pont; a kitartás megvan. Eldöntötte, akarja, csinálja. Remélem, hogy ez meg is marad neki végig, mert lesz pár buktató a kis út során, amely végén a cél várja, az, amiről még nem tudjuk, milyen formát ölt majd. Bármi lehet, ez az izgalmas benne. Sokan vannak, hogy csalódnak, van, aki örül, más meg eltalálja elsőre, mert jót érez. Nyitott minden, ahogy a hibalehetőség is, de nem töröm le senki szárnyát ennyire ezzel.
- Helyezd magad kényelembe – lehet simán babzsákokat kellett volna idebűvölnöm a padokból, de lehet, hogy abból nem szállnék ki mihamarabb. Ez itt nem tanórai rendet követel, ehetne is, ha akarna, de a jegyzeteket azért odaadom, hiszen azok szükségesek.
- Ugyan, nincs mit. Benne van, miket gyakorolj a többi tárgyból, ami jól jöhet – engedem, hogy nézze át azokat, közben megfogok egy széket és lepakolom a padja elé. Nem akarok a katedrán állva magyarázni, nem vagyok én olyan. Leülök, lábam keresztbe vetem és úgy dőlök hátra. Kicsit nyikkan alattam a szék, nem hiába, nem vagyok pille sem, de amíg nem szakad össze, nincs gond.
- Első alkalmakra nemigen tudok neked izgalmas feladatot adni, vagyis egyet, de majd a végén. Addig pedig – csapom össze a tenyeremet, a hatás kedvéért. – Az apróságok tényleg lényegesek. Én azon vagyok, hogy minél könnyedebben és hamarabban elérjünk egy-egy fordulót. Most főképp arra foglak kérni, hogy kicsit gyakorolj a bájitalokkal, a bűbájokkal – kezdem, de nem akarok egyszerre mindent a nyakába. – A legfőbb, hogy kérdezz, bármi kérdésed akad. Nincs rossz kérdés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Így, hogy már itt van, annyira nem tűnik olyan lehetetlennek, hogy menni is fog. Mert Rebekánál más, itt azért nem lehetek olyan, mint ott, nem is akarok. Csak azt, hogy minden rendben legyen, semmi se fontosabb. Vagyis de, de abba most nem megyek bele.
- De azért talán mégis el tudom képzelni valamennyire - mosolygom meg a dolgot, mert én is voltam tanonc, én is tudom, milyen ezen végigmenni, mivel jár. Várni valamire, még engem is lázba tudott hozni, pedig nem voltam a legkellemesebb diák sosem.
- Az még egy kicsit odébb van, hogy megtudjuk. Addig azért aludj, kell majd az, hogy kipihent legyél - na nem hiányzik az, hogy emiatt történjen valami később, amikor átalakul vagy leginkább, amikor először. - Vannak tippjeid? Van, akinek totálisan bejön. Minek érzed magad, mi lehet odabent? - közben nála is, ahogy a másik diákomnál, leveszem a széket és letelepedek elé a padhoz. Könnyebb volt így akkor is, most is, leülve dőlök hátra, miután kiosztottam az ő kis papírjait is. Hagyom, hogy átnézze, ha akarja, biztosan bele fog kukkantani, mi a frász pihenhet a lapokon. Nincs is ezzel gond, addig is kényelembe helyezem magam.
- Semmiség. De persze ezek mellett is nyugodtan bombázz kérdésekkel - letelepedik, lepakol, én pedig akkor kezdek is. Nem jön Zayday, úgy a legjobb, ha mindenkivel egyedüliként tartok bármit. Nincs az, hogy zavarja a másik, zavarban van más előtt, jobb a békesség, hogy mindenki a saját tempójában halad és fejlődik. Meg így aztán várni sem kell arra, hogy kinek hogyan és mennyi ideje van. Nekem ez főleg könnyebb.
- Nos, akkor kezdjük is - dőlök előre, amint látom, hogy rám figyel és nem a papírokra. - Mivel itt az egész tested kell majd alakítani és nem egy poharat vagy gyufát, így aztán különösen oda kell majd figyelni mindenre. Először is elő fogunk erre készülni, fejben, lélekben - talán ez ijesztőnek hangzik, az is valahol, de hát másképp nem lehet.
- Első körben elméletben és két gyakorlati feladatot fogok adni. Melyiket mondjam elsőre, a kisebb rosszat? - mosolyodom el, bár egyik sem rossz, kivéve, ha valaki tényleg nem éppen képes koncentrálni és kitartani. Itt bőven ki fog derülni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Mindig fontosnak tartottam az első benyomást. Minden tanított évfolyammal volt már órám, és pontosan ugyanúgy izgultam az összes előtt, de legnagyobb szerencsémre gördülékenyen ment az összes. A diákok hol érdeklődve, hol teljes unalommal az arcukon hallgatták az órát, azonban nem hibáztatom őket érte, bár az valóban kérdéses, hogy mire számítottak, amikor már a tantárgy neve is elég árulkodó. A gondolatra villan fel arcomon egy még szélesebb mosoly, miközben a jegyzeteket fürkészem, majd véleményemet kinyilvánítva nyújtom vissza azt a lánynak, majd hallgatom szavait. Igen, ez sem meglepő. Száraz és tömény, mégis olyan jegyzetet nyomott a kezembe, amit öröm volt olvasni.
- Mindig - bólintok egy határozottat somolyogva. - Tudja, szeretek a megérzéseimre hallgatni, mindegy milyen szituációról van szó. Legyen az egy tárgyalás, vagy egy óra a szankciókról - ha ezt Reina hallaná, úgy bólogatna minden szavamra, félő lenne, hogy leesik a feje a helyéről. Az első megérzés a legfontosabb mindig, az ösztönből jön, így aligha lehet téves. Szeretem az élet minden területén a megérzéseimet használni, és egyelőre nem nyúltam velük mellé. - Most sincs ez másképpen, azonban mielőtt belemerülnék jobban, szeretném kikérni az Ön véleményét - mosolyodom el kedvesen, majd lököm el magam az asztaltól, hogy a táblához sétáljak, és a krétát ujjaim közé véve írjam fel kissé dőlt és elnyújtott betűimmel ismét az órán elhangzott első legfontosabb mondatot: a törvény nem tudása nem mentesít.
- Egyetért vele vagy cáfolná? - fordulok Amélia felé a kérdéssel, majd mosolyodom el kedvesen. - Nincs rossz válasz - lépek el a táblától és helyezkedem vissza az asztalhoz. Nincs rossz válasz. Az embernek akarata ellenére alakul ki egy véleménye bizonyos dolgokról, az teljesen mindegy, hogy kéretlen vagy kért. Ha nem kérik ki, a vélemény akkor is bennünk van, mindössze nem osztjuk meg mással, én pedig pontosan a nem megosztott véleményére vagyok kíváncsi. Egy másik szempontból való megközelítés mindig érdekes lehet, hiába született már meg a döntésem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Balról csúszok, jobbról csúszok, risza-risza, majd kezek a magasba. Ujjaim között erősen markolom a füzetet, ami csak és kizárólag tényleg a vázlataimat és a művészetis cuccaimat hordozza magában. Igen, meglepő, tudom. Van külön füzetem valamire, de hát ez így van rendjén, mert egy Rúnatan jegyzet közepén furán nézne ki a Kolosszeum skicce, nemde? Mielőtt még valaki hüledezni kezdene, no para haver, a művészetis füzet mindig nálam van, amivel nincs baj. Viszonylag. Csak valamikor sokkal több minden kerül ebbe a füzetbe, mint amibe a tantárgyakat vezetem. Mindegy, erről senki nem tud, úgyhogy lépjünk tovább. Ringó csípővel toporgok kicsit még a terem előtt, mert a fejemben szóló dal megköveteli, majd kopogok, és igazából választ sem várva toppanok be.
- Csóóóóóóókolom - nem mondom, hogy hangos vagyok, de azért de. Kékjeim járnak körbe a termen, ami üres, vigyorom lankad kicsit, amikor megpillantom a nőt az asztalnál. - Csak ketten leszünk a tanárnővel? Elég meghitt - rebben meg szemöldököm szemtelen vigyorral, majd dobom le valahova a füzetem és lépkedek a nő elé. - Mórocz Móric személyesen - nyújtom felé jobb kezemet örömködve, mert az izgalom dolgozik bennem ezerrel. Úgy csaptam le a szakkör lehetőségére, mint karvaly madár a pocokra. Brutál királyság, hogy szerveztek ilyet, komolyan szanaszét adom, és legalább még egy dolog, amivel lefoglalhatom az agyamat. A terv az, hogy nagyon, de nagyon lefáradok, és így fogok tudni aludni éjszakánként. Egyelőre felsültem, de bizakodó vagyok. A kézrázás után fordulok el Zorkától és nézek körbe a termen. - Hányan leszünk Zorka néni? - pislogok vissza a nőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Régen vártam már bármit ebben az életben, mint ezt a szakkört. Amikor meghirdették nem is volt kérdés, hogy azonnal felvésem a nevemet két másik alá. Persze ez az izgatottság egy rohadt nagy adag szorongást is magával hozott, és ez pedig mindig együtt járt a rémálmokkal. Szóval amikor felkeltem minimum úgy néztem ki, mint akinek behúztak az előző este. Elkészítettem hát a szokásos nyugtató teámat, megspékelve a készletem maradékával, és azzal a hatalmas bögrével együtt közelítettem meg az tantermet, ami meg volt adva. Hajamat két ecsettel fogtam össze, hogy ha esetleg már ma alkotnánk, akkor legyen nálam valami eszköz.
- 'napot! - vetődtem be az első bakra, és lazán elhelyezkedve rajta hörpintettem a csodaszerembe. Így persze nem volt olyan erős a hatása, mintha szívtam volna, de lassan javította a kedélyállapotomat. Fáradtan néztem a már bent lévőkre, amikor rájöttem, hogy valószínűleg egyiknek sincs gőze se arról, hogy ki vagyok. Leraktam a kék bödögém, és feléjük fordultam. - Borbély Leila. Levita.. öhmm.. ötödév - soroltam az adatokat, mintha csak egy kibaszott névtelen alkoholisták gyűlésén lennék. Innen is jött az ötlet, hogy esetleg oldjam a jeget egy kis viccelődéssel. - Már öt hete nem gyújtottam rá. Csak viccelek - legyintettem, és itt mindenki képzeletére rábíztam, hogy innen hova viszik tovább a szálat. - Leginkább festek. Akrillal vagy temperával. Inkább vagyok olyan Van Gogh stílusú, mint Rembrandt - magyaráztam az alapokat, aztán visszafordultam inkább a teámhoz. Borzasztóan szar voltam a small talk-okban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ki mint vet, úgy arat. Csak ehhez tudom tartani magam. Minden kíváncsiságom ellenére bizony úgy érzem újra olyan helyzetbe keveredtem, ahol ez ismételten számít. Az új oktatóm válasza csalogat elő egy még mindig kissé bizonytalan mosolyt arcomra, tekintetem továbbra is figyeli, főleg, hogy dr. Laines belefog valamibe. Akaratlan kalandoznak oda a gondolataim, hogy mégis miképpen hagyatkozhat valaki pusztán megérzésekre? Érzésekre építeni a valóban tiszta tények helyett? Meglepődök kissé, szavai kíváncsiságomat cseppet sem csillapítják. Azzal, hogy a véleményemet kéri helyezkedem kissé, karomat fonom össze magam előtt, amíg az ügyvéd úr letisztázza mégis miről lenne szó és a táblához lép. Mindig van rossz válasz.  Ki gondolta volna, hogy itt fog tartani felelni? Ezért vajon fogok értékelést kapni?
A törvény nem tudása nem mentesít. - A törvény, az törvény. Valaki leírta, megfogalmazta, tehát az adott társadalom tagjaira egyénenként ugyanúgy vonatkozik az - kezdem mondani a szavakat figyelve a táblán. - A tudatlanság nem jelenthet mentességet, nem elég jó érv a védelem számára. Ráadásul ezt állíthatja a bűnös is, aki valójában tisztában volt vele, hogy cselekedete közben törvényt sért - aprót bólintok, ahogy kezeimet engedem le magam mellé. - Egyet kell értenem vele - ez a válaszom. Tekintetemet emelem ismét az oktatóra bármilyen visszajelzést várva. Akkor is, ha tudom, hogy nem butaságokat hordtam össze és ha még belekérdez, akkor meglesznek a válaszaim. - Megkérdezhetem, Ön mit gondol? - azzal együtt hátha magam is választ kaphatok az oldalamat furdaló kíváncsiságra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Sok minden elmondható rólam, de az éppen nem, hogy ne értékelném a kreatív feladatmegoldást. Komolyan. Még Reiner esszéjét is sokkalta könnyebb volt értékelnem, mint amit Vattacukor csapott le elém esszé címszó alatt, ámbár mellette szóljon, legalább megpróbálta. Nos, ezek szerint ez kevés, amit nem is vagyok rest szavakba önteni, csakhogy mindenkinek világos legyen. De legalább megadom a lehetőséget arra, hogy ne legyen egyértelmű már év elején: bukni fog a vizsgán. Mert én ilyen jó arc vagyok. Szóval, amíg ő összeszedi a gondolatait - amiből egyáltalán nincs neki sok, ha eddig valakinek nem lenne egyértelmű - addig én Reiner felé fordulok szélesen mosolyogva és adom tudtára, mégis miért van itt. Reakcióján nevetek fel halkan. - Gondolod ezt most, gyerek, aztán majd meglátjuk ki húzza a rövidebbet - intek fejemmel az ajtó felé, hogy akkor részemről ez itt van lezárva, és aligha szeretnék erre több szót pazarolni, de Reiner még megszólal, én meg szememet forgatva fordulok vissza Vattacukor felé, aki azt sem tudja milyen bolygón van. Fejemet biccentem félre, kékjeimben megvillan a teljesen egyértelmű “he?” kérdés, miközben reményeim szerint Reiner elhagyja a termet. Nem azért, mert így kedvem szerint kínozhatom - khm - Vattacukrot, hanem azért, mert láb alatt van, és Cortez idegrendszerének sem tesz jót, ami meg nekem nem jó, úgyhogy igencsak hamar körbeértünk. Jobb kezem mozdul, hogy megdörzsöljem szemeimet ujjaimmal sóhajtva, majd pillantsak Vattacukorra.
- Rohadtul nem tudod miről beszélsz - konstatálom hangosan is. - Leadod az esszét 7-ig, aztán keresel magadnak egy korrepetitort, mert hogy a legalapvetőbb dolgokat ne tudd, már komolyan a zsenialitás határait súrolja - villannak kékjeim a terem ajtó felé, ami elől egyre nagyobb hangzavar hallatszik befelé. - Nehogy bóknak fogd fel. Ha nem találsz, majd keresek neked én - lököm el magam a padtól, miközben a sárkány tűnik el kettőnk közül és Cortez ásít egyet lustán, miközben tekintete esik a srácra, ahogy elmegyek mellette. - A jegyet nem írom be, mert van valami apró szikra, ami azt súgja, hogy nem vagy fogyatékos, csak lusta - ingatom meg fejemet, miközben a tábla elé lépve írom fel az óra címét, és pillantok hátra vállam felett megemelkedett szemöldökkel. - Felelnél még egyszer esetleg? Szólj a többieknek és menj a helyedre - intek fejemmel az ajtó felé, mert ideje lenne elkezdeni az órát. Így is sokkal több időt fecséreltem el a két jómadárra, mint illendő lett volna. Komolyan meg vagyok áldva velük. Az elődöm vajon hogy bírta épen maradt idegekkel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bár az arcomba hideg vízsugár csapódott, belül felforrtam, és azzal a lendülettel és energiával küldtem is felé következő átkom. A bocsánatkérését eleresztettem a fülem mellett. Nem azért, mert nem akartam neki megbocsájtani. Nem láttam indokoltnak a dolgot párbaj közben, én pedig inkább arra akartam koncentrálni, hogy megfelelően célba érjen az átok. A forró fejjel indított mozdulatom azonban nem bizonyult hatásosnak. Várakozásom Fanni nevetésére, ám az elmarad, sőt, talán magabiztosságot is adott neki gyengén sikerült varázslatom, mert azonnal visszatámad. Ahogy pálcájából előtörtek a szikrák, már tudtam, hogy a mérleg most az ő oldalára billen. Az átka tökéletesen talált. Kénytelen voltam leengedni előre tartott pálcámat is, ahogy a teljes jobb karom zsibbadni kezdett. Kicsit térdeim is megrogytak, ahogy elérte őket a zsibbadás. Arcomon a bosszúság és az elismerés kifejezése keveredett, miközben megdörzsöltem zsibbadó jobbomat.
Ahogy tagjaim végre visszanyerték erejüket, rögtön küldtem volna felé következő átkomat, ám visszafogtam magam. Csak remélni tudtam, hogy annyi magabiztossága nincsen, hogy addig támadjon míg rendbe szedem magam. Megszárítottam átnedvesedett blúzomat, ahogy hajamat is, hogy remegésem elmúljon. Tagjaim lassan visszanyerték erejüket a zsibbasztó átok után, én pedig készen álltam, hogy visszavágjak háztársam támadására.
Első megérzésem azt súgta, ajándékozzam meg egy kábító átokkal, ám nem voltam benne biztos, hogy sikerül, no meg abban sem, hogy kedves cselekedet volna elkábítani egy végeredményben baráti párbaj során. Át fut az agyamon egy egy Levicorpus ötlete, ahogy egy sóbálvány átoké is, ám valami könnyedebb megoldás után kutatok.
- Planta Lubricus - igen, talán ez az átok sem a legbarátságosabb, főleg, ha nincs mi tompítsa az esést.
Határozott, erőteljes hangon mondtam ki a varázsigét, ha pedig Fanninak sikerült elkapnia a tekintetem, láthatta benne az elszántságom tüzét. Dühöm is táplálta azonban a varázslatot. Tetszett ugyan, hogy a lány erőre kapott - hiszen azt hittem, nem lesz mersze támadni - büszkeségemet azonban mélységesen sértette, hogy sikerült neki eltántorítani a küzdelemtől pár percre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Az elhatározás lassan érett meg benne, mert eleinte nem volt egészen biztos abban, hogy odavaló és kell ez neki. De aztán rábeszélte magát, hogy baja nem lehet, csak fejlődhet és hogy legalább lesz valami rendszeres elfoglaltság az életében. Mert mióta nem jár se táncolni, se zongoraórákra, valahogy hiányzik az egész. Hogy járjon olyan emberek társaságába, akik ugyanolyan érdeklődési körrel rendelkeznek, mint ő. Vagy hát mégsem egészen, mert ő azért közel sem veszi ám olyan komolyan ezt az egészet, inkább csak szórakozni jár majd, hogy legalább legyen az elemi mellett valami, ami kimozdítja kicsit az Eridonból. Mert be kell látnia, hogy lassan felnő és a régi izgő-mozgó állandóan mindent csináló lányból punnyadó és unalmas alak lesz. Azt meg nem akarja, egy percre sem, mert nem szereti az unalmas és punnyadó embereket. Úgy van vele, hogyha ezen az éven túl van, akkor a mestertanonci évei alatt megpróbál újra felpörögni, és kicsit visszatérni a tánchoz. Mert azért hiányzik neki, de még mindig nem bánja, hogy nem fogadta el azt az ajánlatot Németországban. Annyira azért nem, hogy bánja is a dolgot. Nem érzi úgy, hogy eltolta volna az életét, vagy, hogy elvesztette volna a nagy esélyt.
Vázlatfüzettel, papírokkal és mindenféle rajzhoz szükséges eszközökkel nyit be a terembe. Először csak bekukucskál, majd mikor látja, hogy jó helyen van be is lép. Köszön mindenkinek, még cukin integet is, mintha szóban nem lenne elég. – Vizsnyiczky Heléna Sára – teszi még hozzá, hogyha esetleg ki szeretnék pipálni a nevét, vagy ilyesmi, akkor megtehesse Zorka. Ezután helyetfoglal, valahol, ahol elég messze lehet a másik két delikvenstől. Nem akar ő mufurc lenni meg távolságtartó, de egyelőre jó lesz ez így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

#pletykarovat
#áprilisi
#edictum
#Loki

Még mindig kissé feldúlt volt a történések kapcsán. Maradt volna még megbeszélni Kendével ezt az egész ügyet, amelyet még ő is csak félig tudott letisztázni magában, de közben úgy érezte minden perccel nő az esélye annak, hogy Loki megharagudjon rá. Azt pontosan nem tudta volna megmondani, hogy miért, de mégis úgy szorította a mellkasát ez a végkimenetel, hogy levegőt is alig kapott.
Egyik folyosóról a másikra járt, és bekukkantott szinte minden tanterembe, csak hogy végül megtalálja barátját. - Loki! - mondta ki a szőke nevét, ahogy becaplatott a terembe. Fogalma sem volt róla, hogy ott mi zajlott, igazából körbe se nézett. Pedig nem lett volna hátrányos, ha megteszi.
- Miss Darik. Megkérdezhetem, hogy mit keres itt? - kérdezte tőle a tanár, mire a barna tágra nyílt szemekkel fordult a férfi felé.
- Öhm.. sürgősen kell Lokival beszélnem. Mert öm... az anyukája nem tudta elérni a telefonján, csak engem. És családi dolog van. Ennél sajnos nem mondhatok többet - magyarázott a lány össze-vissza. Csak akik igazán ismerik jöhettek rá, hogy hazudik. Ráadásul még csak felkészülni se tudott rá, pedig jó benne. Csak nem ilyen hirtelen.
- Rendben, akkor kérem odakint beszéljék meg, mert itt zavarják az órát - intett a tanár a szőkének is, Mae meg nagyon koncentrált, hogy ne mosolyodjon el, mint egy öt éves, amiért sikerült az átverése. Kicsit távolabb sétált az ajtóteremtől, hogy már ne lehessen odabent hallani, amit mondani tud.
- Nagyon sajnálom Loki. Fogalmam sincs, hogy ki lehetett, aki tovább adta, vagy láthatta, vagy bármi. Mert én nem voltam - kezdett rögtön magyarázkodni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nagyon szoktam sajnálni, amikor a rajzfilmekben olyan jól működő technikák a való életben nem jönnek be. Gondolok itt most konkrétan arra, amikor Tom a Tom & Jerry-ből kitámasztja fogpiszkálóval a szemhéját, hogy nyitva maradjanak a szemei. Gondoltad volna, hogy nem működik? Ja, én sem, bár én jégkrém pálcikával próbáltam meg, de nem jött össze. Azon kívül, hogy lehet éppen szálka ment a szemembe - van ilyen mondás is amúgy, ugye? -, ami nem jó, de nem is tragikus. Szóval brutálisan figyelek mindenre is, ami zajlik az órán, véletlen sem elvágyódással a szememben nézőkézek az ablak felé, aminek a túloldalán olyan király idő van, amikor a semmiből hallom meg a nevemet. Mármint a másik nevemet. Nem a nevem nevem, hanem a nevem, a- tudod mit? Mindegy. Fejemet kapom azonnal arra, megszeppenve figyelem Rint, ahogy olyan oltári nagy hazugságot tol be, mint annak a rendje. Mielőtt a tanerő válaszolna már jobb kezemet fektetem hosszába a padomra, hogy egy könnyed mozdulattal söpörjek mindent a táskámba, majd battyogjak ki a teremből vidáman integetve a tanárnak, hogy akkor csóóóóókolom.
- Borzalmasan hazudsz, de szanaszét adlak, amiért megmentettél. Majdnem bealudtam - nyomok el egy ásítást. Elnyílt ajkakkal kukkolom barátnőmet, miközben rántok egyet táskám vállpántján. - Részeg vagy? Azért kellek? Gyere, keressünk egy mosdót - bólogatok határozottan, majd fogom meg Rin kezét óvatosan, hogy azonnal egy mosdó felé húzzam. Ha itt dobja ki a taccsot, akkor oda a hazugsága, amiért eljöhettem óráról. Ne kockáztassunk, kitett magáért a lány, ráadásul a plusz az, hogy így tényleg előbb szabadulhattam. Hah! Ennyit arról az elvágyódásról, hiszen, ha Rin összekapta magát, akkor csapathatjuk a mindent is! Aminek mi nagyon örülünk, mások nem, de őket meg senki nem kérdezte. Jó a szó!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

#pletykarovat
#áprilisi
#edictum
#Loki

Hihetetlen volt, hogy a tanár tényleg bevette azt a sok sületlenséget, amit mondott. Bár... valószínűleg nem hitte el, szimplán csak elengedte, mert ismerte már a párosukat annyira, hogy tudja, esélye sincs. Marina addig mondta volna a magáét, amíg végül elege nem lesz, akkor meg csak az órát húzzák ezzel. Szóval ő is jobban járt, ha csak szimplán engedte.
- Jól van na, tudod, hogy nem vagyok jó hirtelen döntésekben. Amúgy meg nem gondoltam, hogy még órád van ilyen későn - hitetlenkedett a barna. Aztán kibukott belőle a téma. Vagyis nem is a téma, hanem csak azok az érzelmek, amit tornádóként forogtak a mellkasában. És ezzel volt a probléma.
- Hogy mi? Nem, nem vagyok az. Viking gyomrom van, tudod - bökdöste meg a saját hasát, mintha a dán léttel együtt járna az erő is. És Marina ezt el is hitte. Ő mindig csak ivott, de még akkor se hányt, ha akkor jobb lett volna, inkább bevállalta az erős másnaposságot. Szégyen lett volna a származására nézve. Közben behúzta a kéziféket is, mielőtt Loki betuszkolta volna a női wc-be, vagy még rosszabb esetben a férfibe.
- Én az Edictumról beszélek. Benne vagyunk a pletykarovatba. És csak akartam, hogy tudd, hogy nem az én szám járt, és hogy én nem akartalak bajba keverni vele vagy bármi. Mármint ha van valaki vagy valami vagy... - morzsolgatta az ujjait a lány zavarában. És tényleg. Fogalma sem volt róla, hogy barátja hogy állt a csajokkal. Mármint szokta tudni, ha van valami, de már akkor, amikor történik. És sose előtte, szóval nem lehetett tudni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ja, tényleg nem jó hirtelen döntésekben. Leginkább azt tudnám mondani, hogy semmilyen döntéshozatalban nem jó, de végül is, bejött a terve, szóval most megkímélem a szarkasztikus válaszomtól. Így inkább csak kézen fogom, hogy akkor keressünk egy mosdót. Legelső szempontként azért, mert pisilnem kell, másodjára azért, ha esetleg Rinnek szüksége lenne egy kagylóra. Nem. Fordítva. Ha egy WC kagylónak lenne szüksége Rinre. Ja, így a jó. De mindegy, mert a terv befuccsol több ízben is, amikor Rin megáll, én meg állok vele még mindig fogva a kezét, ahogy visszapillogok rá.
- Tényleg benne vagyunk? - ráncolom szemöldököm, ahogy a padlót kezdem el szuggerálni. Lehetséges. Csak felcsaptam az újságot, bólintva konstatáltam, hogy rendben van, pöpin le lett hozva a cikkem és azzal a lendülettel nyomtam valaki kezébe. Nagyjából nekem ennyi volt az Edictum száma. - Nem a te szád és bajba keverni. Rin, mi a faszénről beszélsz? - engedem ki az őszinte nevetést, miközben elengedem a kezét, mert akkor nem kell vezetnem a mosdó felé, és támasztom vállamat a falnak, ahogy fejemet is, majd fürkészem arcát. Miért morzsolgatja az ujjait? Hólikreb, rendesen zavarban van? Az lehetetlen. Mégis mi a bánat lehetett abban a cikkben, amiért Rin ennyire készen van az egésztől? Szusszanva kezdem el dörzsölni tarkómat, miközben fejemet fordítom a plafon felé. - Nem olvastam az Edictumot, mert nem érdekel mi van benne - vonom meg vállamat, miközben ismét ráemelem kékjeimet. - Ha az, hogy együtt vagyunk, legyen. Ha az, hogy megfektettelek, legyen. Ha az, hogy smároltunk, legyen, sőt… ha kell itt és most megteszem megint - túrok szőke tincseim közé nevetgélve. - Biztos vagyok abban, hogy nem te mondtál bárkinek bármit - ráncolom szemöldökömet ismét. - Eszembe sem jutna, hogy te voltál - nyammogok kicsit. Igyekszem kerülni a van-e valaki éppen most témát, mert… mert csak. Mennyi esélyem van éppen Rin elől elrejteni, amikor csak egy valaki tudja egyelőre azokon kívül, akik benne vannak nyakig? Igazából elég sok, most így jobban belegondolva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

#pletykarovat
#áprilisi
#edictum
#Loki

Egy kicsit megnyugodott a barna, hogy Lokinek halvány de lila gőze sem volt arról, hogy mit magyaráz. És ez azért jó, mert akkor ő a hírhozó, tehát senki más nem tudta rosszabbul közölni. Dehát ezért rossz is. Mármint tudna rossz is lenni, ha Loki nem lenne Loki. Mindig annyira fél Marina, hogy ugyanaz megtörténik majd vele, ami a Roxfortban is, hogy egyszerűen képtelen elhinni, hogy a legjobb barátai nem csak mellette maradnak a szar helyzetekben is, de még ki is állnak mellette. Loki meg Kende olyan volt számára mint a világ hetedik meg nyolcadik csodája!
Kicsit hátrahőkölt a hirtelen kijelentésre. - Wow, mármint most most? - kérdezte Mae talán kicsit meg is zavarodva. Hogy akarta-e? Hát ez még az ő fejében se volt teljesen tisztázott. Talán ezért is reagált erre az elejtett mondatra ilyen hevesen. Lassan már fél éve volt az az eset, és nem történtek azóta egyéb incidensek, szóval fogalma sem volt róla, hogy ugyanúgy reagálna-e, mint a tündérpor hatása alatt. Talán még rosszabb is lenne. Nem hagynák abba. Vagy mégis. Hiszen most ott volt neki Boróka. De Boróka is csak titokban. Akkor meg miért ne? Az agya mint egy nukleáris bombától, így fel volt robbanva a sok gondolattól.
- Akkor jó. De ugye nem lesz kellemetlen emiatt bármi - húzta el a száját Marina, és most már ő is lazábban véve a szituációt támaszkodott neki a falnak. - Mármint most nem tudom, hogy van-e valaki. Mert akkor tudod, én szívesen játszom a bármit. A csajt, aki mégis a barátnőd, hogy féltékeny legyen, vagy odamegyek és beszélek vele, és kicsit ábrándozok neki, hogy jahj milyen jó is lenne, ha a cikk igaz lenne - vetettem a pillantásom a plafonra esdeklő lány módjára, és a kezemet is magam előtt legyeztem mintha friss lenne a manikűröm, aztán nevetve néztem Lokira. - Szóval érted. Bármi kell - kacsintottam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Magam előtt keresztbe font karokkal, komoly, mégsem komor arccal várom Amélia válaszát, hiszen nem szeretném elbizonytalanítani, mikor belekezd. Mosolyom szélesedik minden szavával, ám egy idő után veszem észre magam, és állok meg a határnál, amit nem kellene átlépni. Bólogatok szavaira, minden érve megállja a helyét. Csak még nagyobb öröm, hogy úgy érzem valóban a saját véleményét mondja el, annak ellenére is, hogy nem olyannak tűnik, aki szerint nincs rossz válasz. Ha megérzésem nem csal, talán az idő előrehaladtával, majd képes lesz rájönni, hogy amúgy sem mindig minden a válasz maga. Hümmögve bólogatok, majd fél szememet kinyitva sandítok fel rá, amikor visszakérdez. Féloldalasan mosolyodom el, vállam felett nézek hátra a táblára felírt mondatra, mikor beszélni kezdek.
- Egyetértek, ámbár ügyvédként nem szabadna állást foglalnom, és a legfőbb szempont a pártatlanság, azonban emellett a mondat mellett - pillantok vissza előre. - Senki nem mehet el, mindegy kiről van szó - bólintok egyet szavaim mellé. Türelmesen fürkészem Amélia arcát, mert a visszakérdezés nem volt véletlen, így mosolyom lankadatlan ékesíti az arcom, ahogy ellököm magam az asztaltól és annak másik oldalára lépek, hogy táskámat tegyem fel rá.
- Minden évfolyammal volt már órám, ti voltatok ma az utolsók, akikkel még nem - csatolom be bőrtáskám szíját. - A megérzéseim azt súgják, hogy nem nyúlok mellé, ha téged kérlek meg arra, hogy légy a tanársegédem - elsődleges szempont volt az idekerülésemkor, hogy minél előbb találjak magam mellé egy tanársegédet, aki megkönnyíti az órák összerakását, esetleg levezetését, amikor nekem éppen három másik helyen is jelen kellene lennem. Az egyetem még csak-csak megoldható, de egy fontosabb külföldi tárgyalásról sietve és kapkodva beesni az óra elejére egyáltalán nem opció, mikor meg szeretném mutatni, hogy igenis komolyan gondolom. - Természetesen csak abban az esetben, ha úgy gondolod belefér és szeretnéd is, talán még a tárgy is érdekel annyira. Nem kell most válaszolnod, adhatok pár napot gondolkodni - csatolom be a másik szíjat is mondandóm végével, majd kapom vállamra a táskát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Amíg beszélek a táblán álló szavak már nem tartják figyelmemet,szimplán igyekszem gondolataimat kerek mondatokká formálni. Úgy kifejezni magam, hogy minden szó a helyén legyen és ne makogó, ööö-ző locsogás hagyjon el. Nem engedhetem meg magamnak, abszolút nem egy ügyvéddel szemben! Így tehát gondolkodom, ami segíti, hogy hangom ne remegjen meg, enyhe zavarom pedig ne látszódjon határozott arcomon. Hamar ellágyul azonban, amikor dr. Laines mosolyát meglátom. Ennyit még én is tudok, hogy ez nem lehet olyan rossz jel, így óvatosan húzódik ajkam széle, majd válik egyre elégedetebbé a tanár úr minden enyémet követő szavával. Ugyanis egyetért velem! Egyetérteni ugyan még nem merek, de bólintok egyet, ami annak a jelzése, hogy megjegyeztem: Ügyvédként nem szabad állást foglalni. Ez különben logikus és gondolkodásra adhatna okot, ha éppen nem arra figyelnék, milyen visszajelzést kapok. Komolyan úgy figyelhetek, mint amikor egy hegyes fülű kutya feje biccen félre, fülei pedig aprót rezzennek. Fogalmam sincs ugyanis mire szeretne kifutni ez az egész helyzet. A válasz pedig nem, hogy közel van, de orron is pöcköl, így húzom ki magam azonnal, akár egy damil rántana a terem plafonjához. Minden évfolyamról? Éppen én, mint mágusjog tanársegéd? Igen, biztosan ezt mondta.
-Igazán köszönöm, hogy rám gondolt - szólalok meg, amint megtalálom a hangomat. Istenem! El sem hiszem! Hajlamos vagyok átrágni, adni, vetni a dolgokon mielőtt döntést hozok, de egy ilyen megtisztelő ajánlatot igazán nem várathatok meg sokáig a válasszal. Nincs olyan, hogy ne férjen bele. Ennek mindenképpen csinálok időt! Mégsem tehetem meg, hogy azonnal válaszoljak bármennyire is kiül arcomra, hogyfelvillanyozott a kérés. Túl új még a tantárgy. - Érdekelne a lehetőség - zizeg tekintetem az arcán. Komolyan megkért engem. - A következő óra utánra meghozom a döntést - bólintok, kezem kissé ügyetlen nyúl a táskáért és a könyvekért, hogy én is magamhoz megyek mindent, majd sétálok ki a teremből. Mosolyom minden lépéssel egyre szélesedik vigyorrá, végül halk, ám boldog nevetésem  visszhangja keveredik igyekvő lépteimmel. Már most érzem, hogy ez egy igen lesz. Már csak így is kell gondolnom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Talán nem fáj kicsit barátságosnak lenni, hiszen nem is jellemző rám ez a zsémbes modor. Vissza is veszek magamból, és inkább csendben maradok. Rendesen bocsánatot kérni azonban elfelejtek, csak magamban raktározom el a megbánásomat, motyogásom mögé bújva. Úgy tűnik azonban, hogy a rellonost nem lehet könnyen megbántani, mert már mosolyog is, sőt, ő is barátságosabb hangnemre vált.
- Köszi - mosolyodom el én, mikor segít a tűzzel. Érintésére azonban összerezzenek, hiszen meglepetésként jön a dolog.
A tűz azonban már tökéletesen ég, így Móric odébb is lép. Én is visszaállok az asztalhoz, csak szemem tapad az üstre, hogy lássam, ha változik a színe. Közben azért a fiúra is felpillantok néha, ahogy beszél, hiszen nekem mondja amit mond, illik odafigyelni. Reagálni viszont csak apró bólintásokkal ragálok, míg a színekre tett megjegyzésére halkan fel nem nevetek. Teljesen igaza van, a gond viszont az, hogy a színek szapora váltakozása igencsak megnehezíti a bájital elkészítését. Ezért is bújom a tankönyvet annyira, nehogy összetévesszek két lépést. Ha pedig Móric nem cselekszik előttem, már tettem is volna az egyszarvúszarvat a főzetbe. Még jó, hogy a rellonos gyorsabb, így nem robbantom a fejünkre a bájitaltan termet.
- Pont azért nem szeretem, mert túlságosan sok a veszély benne. - Megjegyzésemre talán a képembe röhög majd. S nem mondom, hogy nem fájna, de megszoktam már, hogy én az óvatosak, esetenként gyávák csoportját erősítem inkább. - Csak egy pici dolgot kell rosszul csinálni, és ki tudja, mit okoz vele. - Legjobb esetben pukkan egyet, nem éri el a kívánt hatást, és Trollt kapok rá. De még a rossz jegy eshetősége is jobb, mint az, ami a bájital elrontásából kisülhet. Én pedig túl sokat álmodozom, túl könnyű elterelni a figyelmemet, így pedig könnyen félremehet valami. - Persze a pálcás mágiának is megvan a maga veszélye, de az mindig is jobban ment, és ott sokkal kevesebb bajt tudok okozni - fejtem ki most kicsit jobban.
Közben főzetünk lila színt ölt, így beleteszem a már kikészített egyszarvúszar-örleményt. Előtte azért ellenőrzöm még egyszer, hogy biztosan a megfelelő lépést tegyem meg. Aztán viszont otthagyom az üstünket, had keverje meg a fiú, én pedig a maradék hozzávalókat kutatom fel az asztalra pakolt holmik közül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Húúúúú. Hangzik szájából halkan, pont úgy, mintha valami háttérszólam lenne arra, hogy na, itt előtte avatják a másikat tanársegéddé. Még jó, hogy őt, nem pedig Teddy-t, mert lehet előcsalta volna a műkönnyeit, hogy csak azt ne, azt hiszik még a végén, hogy szeret tanulni. Mily sértés lenne, a srác azonban nem nagyon hökken meg, talán csak a tanár előtt akar bevágódni, talán csak le se szarja. Vihog halkan, ahogy válaszol vissza.
- Hát gratuláloook - pontosan érezhető, hogy annyira komoly, mint ahogy a másik vette fel az egészet látszarta. Aztán lehet belül zokog, sosem tudni, ennyit erről. Ez az ő meccsük, nagyon mást nem szól bele, reméli, hogy neki is állnak azonnal a terveknek, Teddy meg leléphet, mint a szél. Azonban nem, nem ússza meg ennyivel, a tanár figyelme kettészakad, férfiakat meghazudtolva két dologra figyel. Remek. Nem veszi fel az elemek csatáját, benne nincs, vagy alszik, vagy csak egy ótvaros böfögés akar majd csak kitörni belőle, így aztán a talpán hintázik párat, majd ásít egyet.
- Cső, tanársegéd úr - int a srácnak, amint észbekap, hogy elindult kifelé. Mert ő meg közben elbambult azon az állaton, hát ki hibáztatja érte. Így aztán minden figyelem az övé lesz, remek. Menten zavarba is jön, amint ismét csak rá figyel. Szebbik tekintetét veszi elő, megpróbálja a lehetetlen. Fejből, látottak alapján, vakon lő egyet, mint a torpedóban, de B6 ma nem lesz nyerő, csak a tanerő idegeinek.
- Tényleg nem - hátha most ha igazat mond, akkor nem eszik meg rögtön, hanem csak később, amikor megérett a páclében. - Korrepetitort? De minek? - ráncolja a homlokát. Oké, leadja azt a köcsög esszét, de olyat, hogy a haját leveszi a tanár, aztán mégis, még keressen valakit. Ő aztán biztos nem.
- Nem kell, menni fog egyedül is - bár ennyivel nem fogja megúszni, de jó kimondani, hogy senkire nincs szüksége, akit lehet nem ismer és csak felkúrja az agyát, ahogy magyaráz. Követi a tekintetével, ahogy elindul, fordul egyet és felszusszan.
- Köszönöm, köszönöm, grazie - legalább most megúszta és akkor lehet az estivel még javíthat is. De kit áltat, össze fogja csapni, de olyanra, amit még mindig jobban el lehet fogadni, mint az eredetit. Nem tudja, mi lesz még, így ácsorog szerencsétlen, majd aztán kapcsol, amikor felé beszél ismét.
- Isten őrizzen attól - és olyan sebesen terem az ajtónál, mint senki más. Kitárja az ajtót, kajabál egy sort, hogy jöhetnek, majd már el is tűnik a helyén. Egy cseppet sötét tekintettel figyel egész órán, de mégha a legszárazabb anyagot adja elő ma, akkor sem hunyja le a szemeit egy pillanatra sem. Sőt, még egy sajátos jegyzetet is csinál magának, aztán mégis, óra végére kerül mellé pár kör akasztófa is. De tessék, amit tudott megtett. Komolyan. Szép kis bemutatkozó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Komolyan nem az Edictum szerkesztői gárdája ellen szól, de engem teljesen hidegen hagy a többi cikk. Mit kezdjek velük? A legnagyobb része pletykákból és feltételezésekből áll, nem érdekel mi történik a mágusvilágban, amíg engem nem érint - amit úgyis megtudnék előbb vagy utóbb. Nekem bőven elég az, hogy az én feltételezésektől csöpögő cikkem megjelenjen, más aligha számít, szóval tökre nem vagyok képben, de ezek szerint nem is baj, mert ismét nem maradtam le semmiről. Kivéve, hogy Rin rápörgött a dolgokra.
- Mittudomén - vonom meg vállamat lezseren. - Akár most is - nem mintha komolyan gondoltam volna, de a hirtelen és heves reakció kicsit gondolkodásra késztet. Nem értem, őszintén nem is szeretném megérteni, mert félek, hogy csak belekavarodnánk a mindenbe is. Régen volt az az eset, amikor megcsókoltam Rint, mert mint kiderült, mindketten szerettük volna a még régebben szervezett bálon. Én viszont tényleg csak poénkodni próbáltam, hogy oldjam a feszültségét, aminek hatására ömlenek a szavak dán barátnőmből. Kellemetlen? Elnyílnak ajkaim, hogy reagáljak gyorsan, de folytatja, nekem meg azonnal Kiscsibe ugrik be. Rin, mint a barátnőm, miközben nem is az? Mi? A lányok így oldják meg ezeket a helyzeteket? Elnyílt ajkaimat csukom össze, az ablak felé pillantok Rinről, ahogy befejezi. Kell pár másodperc, amíg összekapom a gondolataimat. Oldalvást sandítok rá, majd vissza az ablakra, ahogy felciccenek. Ő Rin, neki is elmondhatom, ugye? Hiszen… pont ő nem tudja? Hajamba túrva fordítok hátat a falnak és vetem annak azt, majd csúszok le annak mentén guggolásba. Felpillantok Rinre.
- Kiscsibe bevallotta, hogy kedvel - mondom ki egyszerűen a tényeket, mielőtt nekiállnék magyarázni. Fejemet fordítom előre, a velem szemben levő falat figyelem. - Kende küldött neki poénból egy baglyot a nevemben, ami miatt számon kért, majd annyira mérges lett rám, hogy bevallotta - rántom meg vállamat, mintha nem lenne nagy dolog. - Először azt sem vette észre, hogy kimondta, pedig… kimondta. Nagyon is. Oldani akartam a feszkót, szóval közöltem vele, hogy ugyanúgy összeszedem a szünetben, mint az előzőben, biztos emlékszel rá, és elviszem valahova - szusszanok egy hangosat. - Elvittem karaokézni, és Rin, esküszöm neked, hogy más volt a lány - pillantok fel. - Jó, nem fordult ki önmagából, ugyanúgy Kiscsibe volt, de mégis más - nézek vissza inkább a velem szemben lévő falra ismét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Apró biccentés a köszönetre a válaszom, majd már térek is vissza a dolgomhoz. Kicsit fenntartásokkal kezelem már a helyzetet. Nem akarok felesleges energiát belefektetni abba, ami nem éri meg, de végül is, ha őszinte szeretnék lenni, Furcsaj nem csinált semmi olyat, amit a lelkem ne bírna el, így tovább próbálkozom. Jó, véletlen, de bejött? Be. Akkor meg ne nézz így rám! Ellenőrzöm a lángot, hogy valóban közepesen ég-e, majd hagyom békében a főzetet, amíg nem jön a következő szín, de addig is érdeklődő kékjeimet emelem Furcsajra. Aki nevetett a megszólalásomon. Hallottad? Én igen. Halk volt meg visszafogott, de hallottam. Gihi. Legjobb barik leszünk.
- Megértelek - vonom meg kicsit vállaimat. - Sokan nem szeretnek kockáztatni. Szerintem én pont ezt szeretem benne - gondolkodom el egy pillanatra. Nem lenne meglepő, amúgy sem arról vagyok híres, hogy kikerülöm a kellemetlen helyzeteket, a bájitalokkal meg nagyjából, ha rosszul csinálod, csak azok lehetnek. Hah, tényleg! Akkor valóban ezért kedvelem ennyire. Van benne kihívás. - Maximum ránk robban - vigyorodom el szélesen, ahogy hallgatom Bettit. Követem a mozdulatsort tekintetemmel, de nem szólok bele, teljesen jól csinálja. - Azokat is bírom. Ezek szerint neked sokkal jobban mennek azok - vonom le az igencsak egyértelmű következtetést. Keverni kezdem a cuccost csendben, amíg Betti ellép az üsttől, türelmesen, magamban dúdolgatva várom, hogy pirossá váljon megint. Szökkenve veszem lejjebb a lángot, majd fordulok Betti felé, aki már visszafele tart. Széles mosollyal figyelem, ahogy közeledik, tekintetem lejjebb araszol a kezében tartott hozzávalókra. Visszafordulok az üst felé, meglátva a lila színt adagolom bele a megmaradt holdkövet, amitől lesz szürke a cuccos. Komolyan kezd felmenni az agyamban a pumpa ennyi színtől.
- Beleteszed a valeriána gyökereket? - pislantok fel Bettire kérdő tekintettel, és amint megtörténik, elégedetten bólintok egyet, majd várok, hogy… na, igen. Fejemet fordítom Furcsaj kinyitott könyve felé, keresem azt, ahol tartunk. Narisari. Oké, vettem. Megint narisari kell, szóval akkor most várunk. - Szóval… akkor szereted a Bűbájtant például? - kapom el Betti tekintetét, kedves és érdeklődő mosoly villan fel arcomon, miközben várom a választ. Jó, tudom, hogy nem kötelező beszélgetnünk, de a kezdeti döcögést elhagyva, egész jól elvagyunk. Ahhoz képest. Lehet, hogy a Furcsaj becenevet megtartom, de attól még lehet jó fej.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem tudja még, melyik leg a legjobb módszer, hangnem és bármi, amit az órákon használnia kell. Tanult pár dolgot azoktól, akik eddig, hol kényelmesebb, hol a mostani életében, kérdés, mit rak össze belőle. Jelenleg egy katyvasz, próbálja azt, amit eddig és ami őt jelenti. Ha az egy kicsit egyelőre szerencsétlen és fura is, bár, eddig egészen jól áll, úgy érzi. Nem hall nevetgélést, vagy épp más olyan szavakat, amelytől kizökenne abból, amelyben jelenleg tartózkodik. Türelmes, érthetően magyaráz és nem hadar vagy harapja el a mondatai végét, ahogy néha idegességében volt szokása máskor, vagy ha csak felelt szóban a vizsgán. Ez már csak jó, ha ezt le tudja dobni, akkor mást is, így könnyedebb belépni az ajtón és nem rettegni az előtte ülő diákok láttán. Az évnyitó más volt, ott hatvanszor ennyien voltak, így könnyebb nem rosszul lenni, ha nem egy széles asztal mögött kell ülnie, mindenki előtt.
Véletlenszerűen választ és igyekszik könnyed kérdéssel kezdeni, vinni tovább az óra menetét, mintsem úgy érezze bárki, itt most kemény felelések lesznek és vasszigor. Eltart a lánynak is - mivel sajnos a nevét nem is tudja hirtelen, még nem volt ideje beletanulni ebbe -, hogy hozzá szól és nem máshoz. Páran felé fordulnak, mintha azt várnák, hogy most jól beég vagy csak egyszerűen kíváncsiak. Kicsit zavarba is jön a másik, hirtelen érez apró bűntudatot, hogy olyasvalakit választott, akinek ez nehezebb, mármint tömeg előbb bármit. Na, ez is az ő szerencséje. Mindegy, már megtörtént, és vár, a lány pedig végül még sem lép vissza.
- Úgy, úgy, nagyszerű - vidáman cseng hangja, ahogy a lány sorolja, úgy írja fel a dolgokat a helyére, majd letéve a krétát, kezét leporolva fordul vissza felé, bólintva egyet.
- Pontosan. Az pedig nem utolsó szempont. Felhasználva pedig? - még egy apró kérdés, és el fogja engedni, hacsak nem akar a továbbiakban mást is mondani. Ha jól tudja, ő maga még nem szórhat pontokat, de biztosan meghonorálja majd, Darcy-n keresztül, majd őt zaklatja ilyennekkel óra után, amint odaér. Addig kicsit megedz párakat, mert nem unalmas, csendes órát szeretne hanem inkább egy közös munkát mind idebent, mind kint, ha épp gyakorlatra esik majd a sor.
- Addig is, a többiek nyugodtan jegyzetelhetik a kisasszony szavait. Nem tilos - mosoly bujdos ajkain, ahogy a többiek felé pillant.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Örültem, hogy végül meggondolta magát. No nem csak azért, mert így legalább lekötöttem magam, és nem kellett a pótkereket játszanom Ádámék mellett, hanem mert úgy éreztem, ennek a projektnek tényleg lehet jelentősége. Éppen ezért még csak meg sem ráztam a kis zacskót az ágyam alatt három teljes napig. Nem mondom, hogy ezért a legjobb formámban voltam, főleg a kedvem volt olyan mint egy baszatlan picsának, de legalább teljesen józan állapotomban kezdhettem meg az alkotást.
Előbb érkeztem Hunornál, hogy beállítsam az eszközöket, aztán leültettem magam elé, és közöltem, hogy próbáljon mozdulatlan lenni. Az alap vonásokat már fel is vittem, megadták a fiú alapját, és addig nem is nagyon beszéltünk. Egyikünk sem.
- Mikor jöttél rá, hogy más vagy? - szólaltam meg először hosszú idő óta. Nem tudtam, hogy ezt hogy lehet ennél szebben megfogalmazni. Szimplán csak szerettem volna többet megtudni róla. Mert egy festmény akkor igazán tökéletes, ha nem csak azt rakjuk a vászonra amit látunk, hanem ami a felszín alatt van.
- Kinevetnek érte? - tettem fel egy újabb kendőzetlen kérdést. De igazán nem tudtam másra gondolni az első reakciói alapján. Hát basszus, konkrétan kifutott miatta a nagyteremből!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Még én is értetlenül állok a hirtelen hangulatváltásom előtt. Egyik pillanatban még képes lettem volna megsemmisíteni a fiút a tekintetemmel, most pedig már nevetek a poénjain. Úgy változtatom a hangulatomat, akárcsak főzetünk a színeit. Túl kell lendüljek azonban a saját magamnak okozott sokkon, mert Móric ismét megszólal, kérdez, én pedig válaszolok is neki. Ahhoz képest milyen ellenségesek voltunk egymáshoz kezdetben, most épp beszélgetünk. Beszélgetünk, normális emberi lényekként.
- Hát én sem szeretek, az biztos - erősítem meg, amit már valószínűleg előző mondataimból. - Nagyon vicces. - Egy bosszús pillantással ajándékozom meg Móricot a viccéért. Ha lehet, én inkább elkerülném a "maximum ránk robban" helyzetet, köszönöm.
Mozdulataim nyomán a bájital ismét színt vált, és nagy kő esik le a szívemről, mikor az rózsaszín lesz, nem pedig zöld esetleg. Akkor eddig mindent jól csináltunk.
Miközben ellépek az üsttől, bólintok a rellonos kimondott gondolatára, s csak aztán megyek tovább, hogy aztán a maradék hozzávalókkal térjek vissza. Elégedetten szemlélem meg az üstben fövő, piros színű folyadékot, ami már egészen lilába hajlik. Még egyszer ellenőrzöm a receptet, és már szólnék, hogy mi következik, de rellonos társam teszi a dolgát, és már adja is a főzethez a holdkőport. Az üstünk tartalma szürkére vált, én pedig egyre magabiztosabb leszek. Bólintok Móric kérésére, és az üst mellé lépve kezdem adagolni a gyökereket. Erősen koncentrálok, nehogy eggyel több, esetleg kevesebb szál kerüljön bele. Kicsit odébb lépek ismét, hogy aztán válaszoljak a fiúnak.
- Igen. Az átváltoztatástant még jobban. Sokkal nagyobb kihívást jelent számomra. - Én is elmosolyosom az ő mosolyát látva, és szinte már el is felejtem, hogy az óra elején még veszekedtünk.
A bájitalunk közben eléri a kívánt narancs színt, így rögötön meg is ragadom a szétmorzsolt tüskéket, miután pedig beleszórtam azokat, az üst tartalma rögtön ki is fehéredik. Mindjárt készen vagyunk, és még nem robbant fel!
- Szeretem viszont az elméleti tárgyakat is. Mint mondjuk a mítoszok, vagy a mugliismeret. Esetleg a csillagtan - folytatom a felsorolást. Ha őszinte akarok lenni, a legtöbb tantárgy leköt és érdekel. Szemeimet beszéd közben visszavezetem Móricra, várva, mikor vágja a képembe, hogy totálisan megfelelek a levitás sztereotípiáknak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

#pletykarovat
#áprilisi
#edictum
#Loki

Meglepődött a barna. Pedig semmi indoka nem lett volna rá, hiszen ő is néha csak őgy megcsókolta Rolandot. Megtette, mert a srácnak jól esett, neki meg nem jelentett semmit. Vajon Loki is ezen az elven akarta megcsókolni? Már nem érzett semmit? Az csak jó. Mégis a barnát jobban foglalkoztatta a kérdés, mint amennyire szabad lett volna.
Mae nevetett, de Loki nem. Miért nem nevetett? - Oh... - bökte ki a lány már az első mondat után. Életében először nem tudta, hogy most mégis mit mondjon. Aggódva figyelte barátját, mert valahogy nagyon furcsán hangzottak a mondatok a szájából. Nagyon tényszerűek voltak, mégis az arca elárulta, hogy mögöttes tartalommal vannak ellátva. Lassan a barna is lecsúszott a padlóra, és törökülésben elhelyezkedett a szőke mellett.
- Hogy volt más? Mármint másképp is viselkedett, vagy csak... neked volt az? - kérdezte meg Marina az első kérdést, ami eszébe jutott. Hiába poénkodott ő vele első alkalommal, hogy lát a kettősükben potenciált, sose gondolta, hogy egyszer ennyire bejönnek a számításai. Ő meg a lelki ügyek nem voltak éppen a legszorosabb kapcsolatban.
- Loki... - kezdte, felhívva a srác figyelmét magára, amíg összeszedte a gondolatait, hogy mégis hogyan kérdezzen rá. - ...te is kedveled Csibét? - ejtette ki lassan a szavakat, és a másik szemeibe nézett. - Mert ha igen, just go for it. Mi állít meg? - tettem fel az újabb kérdést. Közben hallatszott, hogy a benti óra elkezdett a végéhez közeledni, elkezdődött a hangoskodás, pakolás.