37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
A kastély - összes hozzászólása (1115 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] 24 25 ... 33 ... 37 38 » Le
Pataki-Molnár Csenge
INAKTÍV


Csengettyű || Szösz
RPG hsz: 77
Összes hsz: 262
Írta: 2020. március 9. 09:44 Ugrás a poszthoz

Theon Delacroix - VHT tanterem

A fölé magasodó fiú eléggé megrémíti, de próbál úgy tenni, mintha nem így lenne. Erőt véve magán, talán először, mióta összefutottak a teremben, feltekint az arcára. A rellonos tekintete összezavarja, de sokáig nem kell gondolkodnia a jelentésén, mert a felajánlása a várttal nem teljesen ellentétben, de Csenge számára mégis meglepően, kedvező fogadtatásra talál.
Arra azonban nincs esélye, hogy felhívja a srác figyelmét a receptre, illetve az azon látható utasítások és azok sorrendjének betartására, mert ő már el is kezdi összeszedni a holmikat, hogy aztán valami művészit, de kifejezetten ehetetlent varázsoljon össze - csak képletesen - a kondérban. Csenge odalépve beleles, aztán összeszedve maradék bátorságát és a korábban elővett tálat, megjegyzi:
 - Talán kezdjük azzal, hogy szétválasztjuk a tojásokat.
A lebegtető bűbáj segítségével magához invitál egy tyúkterméket, majd finoman az asztal széléhez koppintva megrepeszti a vékony héjat, hogy aztán az edény fölé emelést követően körmével és némi húzóerővel eltávolítsa a burkot a belsejéről, mely halk plattyanással a tálban köt ki.
 - Hogy állsz a késekkel? - kérdezi a folyamatot követően, remélve, hogy a rellonos figyelte, mit csinál, és esetlegesen a vizsgán majd eszébe is jut ilyen módon "meghámozni" a tojásokat használat előtt. - Darabolhatnál csokoládét.
Direkt nem utasításként vagy kérésként fogalmazza meg, inkább csak lehetőségként, hátha úgy inkább hajlik rá a fiú. Közben ő az első mellé pottyant még két tojást.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. március 12. 22:31 Ugrás a poszthoz



VHT tanterem

Sokan most azt hihetitek, hogy nem tudok főzni, ezért viselkedem úgy, ahogy. Mondhatnám azt, hogy ez nem igaz, hozhatnék fel indokokat ennek megcáfolására, de most az egyszer el kell ismernem, hogy valamiben hiányosságot szenvedek. Gazadag családból származom, hozzá vagyok szokva, hogy ha ételre van szükségem, akkor a házi manók megoldanak mindent, valamint ugye erre vannak a cselédek is. Életemben egyszer próbáltam kihozni valami ehetőt a tudásomból, mikor Benettnek tortát sütöttem. A végeredmény nem lett valami rossz, végtére is nem kapott tőle mérgezést. Most viszont nincs hozzá motivációm. Anno a fiút akartam megszerezni magamnak, de mind tudjuk, az esélyemet arra, hogy megkettyinthessem, elég jól elszúrtam. Kedvetlen, frusztrált vagyok, így hát gondatlanná is válok. Különös nemtörődömséggel dobom a tálba a szerintem megfelelő hozzávalókat, majd huppanok le a székre, veszek elő egy szál cigit, majd gyújtok rá lomhán, mit sem törődve a környezetemmel. Szabad kezemmel a pultra könyökölök, úgy tekintek a már körülbelül egy szinten lévő lánykára. Csenge amilyen félénk kislány, olyan ügyes is a pálcaforgatásban, valamint a főzésben. Könnyedén lebegteti magához a dolgokat, míg én csak lesek, nagyban lapítva, hisz az én majdnem zéró varázserőmmel talán még ez is meghaladná képességeimet. Húgommal ellentétben, én semmiben sem vagyok kiemelkedő, ha az aranyvérűségemet vesszük figyelembe.
- Egész jól. Sokat segítenek, ha valakit ki akarsz csinálni – nyögök fel, ahogy elrúgom magam az asztaltól, hogy ismét felálljak. Kiakadhatnék, hogy mit parancsolgat, de igazából nem is tette. Csak… szépen megkért, akármilyen hihetetlen is. Gúnyosan elmosolyodom, majd sarkon fordulok, hogy odalépjek az éles fémekhez, s kivéve a legnagyobbat, elkezdjek vele játszadozni. Forgatom kezemben, mintha csak egy vívóbajnokságon lennék. Hirtelen megint otthon érzem magam, a kötelező leckék egyikén, mire elfintorodom. Így is sok szarság van az életemben, nem kell még apám kísértő képe.
- Kész – mondom, ahogy a kést belevágom a tábla csokoládé közepébe, olyan erővel, hogy az talán az asztalt is keresztülszúrja. Büszkén kihúzom magam, hogy most igazán faszagyerek lehetek, majd amint ez megvan, ismét lehuppanok a székre, ám ez alkalommal már kapom elő a mobilt, csendben figyelem Csengét, hátha el tudok lesni tőle valamit. Elvégre is ez egy elég win-win szituáció, mindketten kihasználjuk a másikat, hát akkor profitáljak valamit legalább én is.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Pataki-Molnár Csenge
INAKTÍV


Csengettyű || Szösz
RPG hsz: 77
Összes hsz: 262
Írta: 2020. március 15. 18:32 Ugrás a poszthoz

Theon Delacroix - VHT tanterem

A közös sütés elkezdése óta úgy érzi magát, mint amikor a seprűn egyensúlyoz, csak a rellonos mellett óvatoskodni sokkal kevéssé mámorító érzés, mint a magasban lebegve táncolni. A késes kérdésére adott választ kissé összevont szemöldökökkel hallgatja, mert persze az összefüggést érti, csak mégsem tudja hova tenni.
 - Azt miért nem pálcával oldod meg? Mármint a kicsinálást? - kérdezi házához méltón talán kissé veszélyesen kíváncsian, miközben megvan győződve arról, hogy a magas és egyébként is ijesztő fiúnak valószínűleg ennek kivitelezéséhez még a pálcájára se lenne szüksége. Ezzel valószínűleg a csokoládé is egyetértene, ami közben hirtelen halált hal a konyhapulton.
Mindennek ellenére a süteményszerűség készül, hiszen a tojások után belekerül a konyhai mérlegen - ha nem is tökéletesen pontosan, de azért megközelítően jól - kimért cukor, liszt és vaj is. Ekkor egy pillanatra Csenge a srácra les, de végül nem kéri meg a keverés nem túl bonyolult feladatára, nem mintha azt gondolná, hogy a fiú nem képes rá, de amúgy is kedvetlen társáról nagyon is el tudja képzelni, hogy csakazértis kikeveri a tésztát az edényből, a lánynak pedig nincs kedve újrakezdeni az egészet.
Szóval a random hozzávalókból jópár határozott körkörös és oda-vissza mozdulattal nagyjából egységes állagú trutyit készít, amibe beleszórja a csokoládét, ami az egyetlen határozott szúrásnak köszönhetően több nagyobb darabra törött. Kicsit talán túl nagyra is, de a lány gondolatban vállat von, remélve, hogy majd úgyis beleolvad a tésztába.
 - Nem láttál valahol egy tepsit? - pislog a fiúra, persze csak az után, hogy feladja a láthatóan hiábavaló keresést.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. március 18. 13:16 Ugrás a poszthoz



VHT tanterem

Nos igen, normális mágus ilyenkor pálcához folyamodna, hogy azzal oldja meg ügyes bajos dolgait. Igen, normális varázsló… De ki mondta, hogy én valaha is az átlag csoportját gyarapítottam volna? Sajnos vagy nem, de nem rendelkezem valami stabil mágiával, így ez az opció számomra mindig az utolsó megoldás marad. Egyetlen szerencsém talán az, hogy hála a modellgenetikának, magas vagyok, mint az istennyila, így izomkötegek nélkül is képes vagyok mások megfélemlítésre azzal, ha csak egyszerűen eléjük állok. Ám sokszor ez sem segít, így helyette támaszkodom az eszemre. Így hát csűröm csavarom a dolgokat, mígnem az én malmomra hajtják a vizet.
Lehuppanok a székre, majd onnan figyelem tovább Csengét, ahogy dolgát egész szépen elvégzi. Lehetnék szexista és mondhatnám, hogy azért mert nő és ugye a nőknek a konyhában a helyük, de rég felhagytam már az efféle gondolkodással. Talán azért, mert Raphael mindig is ennek az eszmének a híve volt, én pedig foggal-körömmel próbálkozom, hogy még véletlenül se hasonlítsak rá egy kicsit sem. Persze az alma nem esik messze a fájától, így minden küszködésem ellenére igenis sok a közös bennünk. Higgadt állapotban nem, de mikor elgurul a gyógyszerem – amire eléggé hajlamos vagyok, főleg mostanság –, akkor mintha ugyanaz a kegyetlen szörny lennék, aki letiporta nem csak az én, de a húgom virágát is.
Kérdésére lustán pillantok el a helyiség azon szegletébe, ahol az edények és tepsik megtalálhatóak, majd egy szenvedős nyögés keretében feltápászkodom, hogy percekkel később egy lábassal térjek vissza.
- Ne – dobom majdnem szó szerint oda a tálat, akárcsak egy kutyának, majd veszem el a még mindig az asztallapba álló kést, hogy aztán a lány mellett, állva figyeljem tovább a hadműveletet. Az éles szerszám ujjaim között pörög, miközben kék társam további cselekedeteit fürkészem.
- Remélem meg is esszük. Nincs kedvem dekorációt készíteni, nem kézműves táborban vagyunk. – Ha valamivel, akkor kajával meg lehet fogni. Rendkívül szeretem a hasam, főleg ha édességekről van szó. A muffinok pedig igaz sosem voltak a kedvenceim, mégis jobbak, mint a semmi. Szóval, ha Csengének egy kis esze van, akkor a készítmény felét nekem adja. Vagy háromnegyedét.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2020. március 18. 20:26 Ugrás a poszthoz

M&M's


Lehet kicsit erős volt, hogy szólunk az összes házvezetőnek, ezt azért még biztos, hogy megtárgyaljuk majd Mishával, viszont ezt nem kellett Masa tudtára hoznunk. Hiszen egységben az erő, vagy mi.
A kisebb monológom után házvezető társam következett. Tetszett a harsány felszólalása, és az ötlet is, hogy a lánynak majd majomalakban kell mászkálnia a folyosókon, és úgy kell az órákon is részt vennie. Viszont azért az egy hét kicsit hosszú büntetésnek tűnt. Féltem, hogy Masán fogjuk kiadni az összes dühünket, amit ez az egész navinés balhé okozott. Száz százalékig biztos voltam benne, hogy a négy-öt nap is elég lesz neki a hétvége napjait is beleértve, hogy megtanulja a leckét.
Legszívesebben elnevettem volna magam a kitörésén. Hát igen, nehéz is a diákok élete, pláne ha rajtakapják őket, hogy tilosban járnak.
- A büntetésedért jelentkezni a szünet utáni első tanítási napon tudsz majd
- tisztázom le a lánnyal. Hogy pontosan ez hanyadika, vagy hány nap múlva lesz azt ne kérje senki, ilyen információkkal már nem szándékoztam foglalkozni.
- Nos, akkor ha nincs több mondanivalód, akkor találkozunk legközelebb a vizsgádon - mondom befejezésül a lánynak. Első kihallgatásnak nem is volt olyan rossz. Bár a rossz zsaru szerepét még minden bizonnyal gyakorolnom kell.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Pataki-Molnár Csenge
INAKTÍV


Csengettyű || Szösz
RPG hsz: 77
Összes hsz: 262
Írta: 2020. március 23. 01:50 Ugrás a poszthoz

Theon Delacroix - VHT tanterem

A kérdésére nem érkezik válasz, így hát annyiban is hagyja a dolgot, elvégre nem szándékozik mélyebben belemenni egy olyan témába, amiben együtt szerepelnek a kés, a pálca és a kicsinálni szavak. Azért néha rápillant a szeme sarkából a fiúra, miközben összeállítja a recept alapján a tésztaszerűséget, de próbálja csak ritkán és felületesen vizslatni őt.
Mikor a nyers muffin állaga a leírásnak megfelelővé válik, tepsit keres, de nem talál. Problémájára a rellonostól vár megoldást, akitől érkezik is, bár nem egészen úgy és az, amire Csenge számít. Illetve de. Úgy érkezik. Csak nem az.
A lány kissé félrehajtott fejjel, ráncolt homlokkal és lebiggyesztett ajakkal gondolkodik, majd vállat von és bólint, majdnem egyszerre. Nem tűnik olyasminek, ami megolvadna a sütőben, szóval úgy ítéli meg, hogy ez is jó lesz. Végül a trutymót átkanalazza a tálból a lábasba, eligazgatja a tetejét, és közben választ ad a fiú érdeklődésére.
 - Persze, hogy megesszük. Különben honnan tudnánk, hogy jó lett-e? - jelenti ki, mintha magától értetődő lenne, aztán egy pillanatra megdermed, ahogy rájön, mit is mondott. - Na, nem mintha te lennél az előkóstoló - rázza meg a fejét határozottan, aztán az edényt magához véve gyorsan eliszkol a fiú - meg a kése - közeléből, hogy betegye a kutyulmányt az egyik még nem füstölgő sütőbe.
 - Milyen ízű krémet szeretnél rá? - kérdezi engesztelésképp miután beállított mindent - reményei szerint jól is - a forrósító készüléken. ~ Talán nem túl lehetetlent kíván. ~
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. április 1. 21:53 Ugrás a poszthoz


VHT tanterem

Sosem értettem, mi jó a főzésben. Ezer és egy szcenáriót eltudok képzelni ami magába foglalja a konyhát – mocskos aki arra gondol, de hülye az aki nem -, de hogy kotyvasztásra nem használnám, az is biztos. Megszoktam, hogy nem kell magamról gondoskodnom. Otthon a szolgák és a manóink, itt pedig ugyancsak a kis lények gondoskodnak a gyomrom állapotáról, szóval semmi esetben sem voltam rákényszerítve, hogy ellássam magam. Hibáztathatnék ez miatt bárkit, mehetne a köpködés, de az igazság az, hogy meg sem akartam tanulni sohasem.
A molekula lassan, de biztosan alakulni kezd Csenge szakértő kezei közt, én pedig mint valami rakás szar csak állok mellette, lustán a pultra könyökölve, magamban azon töprengve, hogy mi a kényköves ménkűt keresek én még itt. Simán foghatnám magam és leléphetnék a picsába, és mint ismerjük szerény személyem, tőlem ez ki is telhetne. Ha nem lenne ez a fránya vizsga, valószínűleg úgy basznám be magam mögött az ajtót, hogy az még a helyéről is kipördülne. De neeem, helyette én itt adom a szépe egy kis levitás csitrinek, holott mondjuk bagózhatnék a suli mellett is. Amúgy is mit áltatom én magam? Valószínűleg a vizsgára sem megyek be, nemhogy még meg is csináljam a kiadott feladatokat. Ha jobban belegondolunk, így csak mindketten jól járunk. Én pusztíthatom tovább a testemet, JG-nek pedig lesz egy jó, Theon mentes napja.
- Fair point – biccentek a lány mondatainak első szakaszára, szőke buksimon a hajszálak meg-megrebbennek még így ebben a nullás széláramlásban. Igazából először le sem esik, mi baja a lánynak. Aztán szép lassan bekúszik a fejembe a konspirációs teóriák áradata és szemöldök ráncolva nézek vissza Csengére.  Lehet, máskor meghatna, de most annyira mégsem. Felröhögök, olyan jó velősen, talán félelmetes is lehetek a kislány számára, de nem nagyon izgat.
- Csihadj, Csücsök – koppintok rá a fejére, ügyelve arra, hogy ne legyek agresszív vagy durva. Csak meglegyintem egy kicsit, hogy azért tudja, ki az úr a háznál, de valójában nem akarok rosszat neki. Veri így is a sors, hogy velem hozta össze, az biztos. – Tudom, hogy nem mérgezel meg. Néztelek. Amúgy is, ha megpróbálnád, nem sokáig jutnál. Még mielőtt kihánynám a belem, még kicsinálnálak az utolsó leheletemmel – villantom meg kék íriszeimet vészjóslóan, majd ahogy jött, szál is el a mérgem, s fordulok vissza a készülő kajára. Ha valamivel meg lehet vesztegetni, akkor az az édesség.
- Lepj meg – válaszolom kurtán, ahogy lassan elindulok a lány után a sütőmasinák felé. Kezemen a pultot szántja, néha-néha furcsa csikorgó hangot ad ki a polírozott felület, ahogy a bőrömmel érintkezik. – De ha nem fog tetszeni… - ránézek az eddig az asztalon matató kezemre, ami mostanra mindenféle por és folyékony halmazállapotú mocsoktól kecses. – Akkor tudod, mi fog rád várni.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Radetzky Bercel
INAKTÍV



RPG hsz: 200
Összes hsz: 558
Írta: 2020. április 6. 18:54 Ugrás a poszthoz

Sógormókus

Vigyek el egy levelet az asszonynak. Bah. Ez milyen büntetés már? Semmilyen. Ez a baj a navinésekkel, hogy nem tudnak egy tisztességes büntetőmunkát adni. Bezzeg az apám, na ő kreatív ember! Elküldött a pizzériába is, aztán mi lett belőlem? Budisnéni, oppárdon higiénés SZAKMENEDZSER, aham, aham. Jó lesz velem vigyázni, mert a wc kefe királya vagyok, és nálam jobban senki sem tud domestost adagolni a vízbe.
Szóval vigyek el egy levelet, hát jó. Majd mindjárt elhiszem, hogy leszakad a karom a súly alatt. Mondjuk szeretném én azt tudni, hogy mi van ebben a borítékban, de olyan fene mód le van ragasztva, hogy azt a gőz se nyitja ki. Ha viszont nem találom meg a nőt napnyugtáig, akkor majd én. Firkantok rá valami választ, aztán jó lesz az úgy. Mondjuk ezt most is megcsinálhatnám, de ki tudja, talán csel van benne. Azon fáradoznak, hogy engem kiidegeljenek. Ejj Editke, akkor nem én alszom tovább a földön.
Még jó, hogy betéve tudom az órarendjét, ezért gondolkodás nélkül a tanterem felé veszem az óráját, ahol lennie kellene, és nicsak, van is egy Payne, csak éppen egy másik, mint aki nekem kell, és nem, ez nem olyan, hogy bármelyik jó, főleg ő nem, aki úgy sejtem, egy cseppet jobban utál, mint az átlag. Ajkaim a gondolatra féloldalas mosolyra húzódnak, és a levelet a zsebembe csúsztatva, lazán odasétálok a drága komához.
- Helló sógorkám, hogy ityeg?
Érdeklődöm pofátlanul a padjára helyezve a fenekem, és ráérősen nézelődve a teremben. Ezek szerint, hasonló az érdeklődési körük.
- Nem láttad a feleségemet?
Nem, nem Editet, hanem a feleségemet. Tudom, pocsék alak vagyok, amiért kiemelem, hogy nőül vettem a testvérét. Mondom, biztos vagyok benne, hogy nem szimpatizál velem.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Milan Nayati Payne
INAKTÍV



RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2020. április 7. 16:44 Ugrás a poszthoz

Sógor”pajti”


Dögunalom. Bezártság. Idióták. Ez jellemző az itteni életre. Legalábbis számomra. A diákok többsége sekélyes idióta, ha akarnának sem tudnának egy épkézláb valamirevaló beszélgetésben részt venni. És a dolgok amik foglalkoztatják őket, hát agyrém na. Mit vegyenek fel, ki kibe van belezúgva, pletykák mindenfelé. Túl szűk nekem ez a hely egyszerűen. Már csak pár óra nyomor és mehetek ki a szabadba. Persze előbb visszamegyek a körletbe ledobni ezt a nevetséges hacukát, meg a sok marhaságot. Apropó, mekkora nagy idiótaság már az, hogy én pont a Rellonba tartozzak? Komolyan, egy nyamvadt büdös ócska pincébe. Igaz, hogy talán még ők a legnormálisabbak, de nem lehetne valami jobb helyen a körletünk?
Unottan bámulok kifelé az ablakon borúsabbnál borúsabb gondolatokkal foglalatoskodva, várva hogy véget érjen ez a nap a purgatóriumban. Nyílik az ajtó, de eszembe sincs megmozdulni. Hidegen hagy ki jött be. Ha ismerem úgy is idejön és megszólít, ha nem, akkor meg totál nem érdekel milyen nyomoronc lehet az. És főleg, hogy mégis mit keres itt. Léptek közelítenek, tehát ismer. Remek. Egy fenét az. Ha van egy csöpp kis esze, akkor leül valahova és békén hagy.
Egy jó fenét van esze, ennek? Komolyan ez valami rossz vicc? Annyi ember közül pont az jön ide hozzám – vágjátok hozzám!! - , akit gondolkodás nélkül vetnék a sárkány elé, hogy megmeneküljek egy rizikós szituból. Nem elég neki az a két óra amin össze vagyunk zárva, meg a körlet, még itt se hagy békén?
- Mit akarsz? – dörrenek oda, nem foglalkozva olyanokkal, hogy illem, meg köszönés. Én ezzel a lányrablóval nem fogok jópofizni. Persze nem csak a bűnös, tudom én nagyon jól. A másik delikvens sem számíthat semmi jóra tőlem. Az én drága jó apám, megfizet még ezért a húzásért az biztos. Kvázi eladja a kishugomat, amint megfelelő korba lép. Ez a perverz állat meg kapva kap az alkalmon. Kinyírom, mindkettőt.
- Nem, de remélem megjött a jobbik esze és elszökött tőled – hangzik epés feleletem. Azt gondoltam, hogy nem tök idill az egész, és nem az van hogy sülve főve együtt vannak. Még jó, totál kikészülne a gyomrom tőle. Fúj. Az ég szerelmére ez a tag velem egy idős! – Mit akarsz tőle? Válni, remélem. - megvigasztalom majd a kis sellőlányt. Már ha szomorú lesz, amit erősen kétlek.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Pataki-Molnár Csenge
INAKTÍV


Csengettyű || Szösz
RPG hsz: 77
Összes hsz: 262
Írta: 2020. április 9. 17:21 Ugrás a poszthoz

Theon Delacroix - VHT tanterem

Csenge mérgezéses gondolatai, illetve nemgondolatai, melyeket végül szavakba önt, semmi jókedvet nem közvetítő nevetést váltanak ki a fiúból. A lány sietne is el a közeléből, de a fejkoppintás elől nem menekülhet. Na, nem mintha fájna neki. Inkább atyáskodós színezete van a mozdulatnak. A becenév hallatán is ambivalens érzések kerülgetik. Egyrészt: ~ Csücsök a görbelábú macska sodrott bajsza. ~ Másrészt egyészen aranyos hangzása van, és a rellonostól ennél jobbra amúgy se nagyon számíthat. Úgyhogy nem szól rá vissza semmit, inkább némán elfogadja, és miközben a sütőbe helyezi az édességkezdeményt, meghallgatja a srác eszmefuttatását a mérgezéses témában. A végét meghallva önkéntelenül felkuncog, de próbálja visszafojtani. Elvégre sem megbántai, sem felingerelni nem akarja a srácot.
Miközben ádáz küdelmet vív az arcizmaival, a krém milyenségét firtató kérdésre kapott válasz hallatán, eldönti, hogy csokoládés ízű lesz, azzal nagyon mellé nem tud fogni. A csatát akkor veszíti el végleg, amikor a rellonos fenyegetése eljut az agyáig, mégsem röhög fel hangosan, maradék erejével visszafogja magát. Erőfeszítéseinek eredménye meglehetősen kétséges: lehajtott fejének köszönhetően arca hajának takarásába kerül, vállai rázkódnak, szemeit könny futja el.
 - Igen, tudom - nyögi ki nagy nehezen, csak, hogy valami választ adjon, és már iszkol is vissza a pulthoz, ahol a feladatra összpontosítva próbálja visszanyerni önuralmát. ~ Csoki, tejszín, tojás, cukor... mi kell még? ~ sorolja magában, és már szedi is elő amit csak tud. Közben kitörli szeméből a könnyeket, nehogy a homályon át nézve a világot, cukor helyett véletlenül sót tegyen bele. ~ Annak nem lenne vicces vége. ~ Ez a gondolat végre "kijózanítja".
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Radetzky Bercel
INAKTÍV



RPG hsz: 200
Összes hsz: 558
Írta: 2020. április 9. 18:54 Ugrás a poszthoz

Sógormókus

Nincs is annál szebb, mint mikor a rokonaid, legyen vérszerintiek, vagy az asszonnyal járó extrák, akikkel nem is kellene jóban lenned, de te rohadtul próbálkozol, ennyire szeretnek. A "mit akarsz" résznél csak halványan elmosolyodni.
- Találni egy kiváló rajztehetséget, aki legalább 98%-os pontossággal meg tudja jósolni, hogy a közös gyerekeink Edith-tel mit örökölnek tőlünk. Biztos vágod már a centit, hogy bejelentsük első gyermekünk érkezését.
Hahaha, ha tudná, hogy nem, hogy a gyerek közelében nem járunk, de még csak egy ágyban sem alszunk. Viszont nagyon remélem, hogy az asszony odafigyelt arra, hogy ilyen dolgokat ne kotyogjon el. Nem szeretném, ha bárki is tudná, hogy kifogott rajtam egy lány, aki előbb viseli a nevem, mint, hogy lefeküdtem volna vele. Azért van egy rólam kialakított kép, gondolja csak mindenki azt, hogy vagy milyen nagyon jó dolga van Edithnek, vagy mennyire rossz. Az előbbi azért, mert egy kis szexmajom vagyok, az utóbbi meg azért, mert ennek következtében csalom minden élővel.
- Miért akarna bármelyikünk is válni? Nem divat az ezekben a körökben. Hány testvéred vált el eddig? Naugye.
Mert, amennyire én tudom, ott nem mindenki szerelemből házasodott, de mindenki házas még, meg aztán az apám is szíjat hasítana a hátamból, ha bejelenteném, hogy szép volt meg volt ez a fél év, amit a Payne lány meg én házasságban töltöttünk, de ennyi volt, legyen csak újra olyan krikszkraksz neve.
- Oda kell neki adnom ezt. Azt hittem itt van, de nincs, szóval tedd már meg nekem, hogy kinyögöd, merre lehet ilyenkor, tőlem, ha akarsz, a nyakamban is liheghetsz, hogy lásd, milyen jó arc vagyok a testvéreddel.
Nekem mindegy, hogy jön-e vagy marad, csak induljunk valami értelmes cél felé.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Milan Nayati Payne
INAKTÍV



RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2020. április 11. 19:29 Ugrás a poszthoz

Sógor”pajti”


Nem igazán szoktam foglalkozni a külsőmmel, most viszont hálát adok a Teremtőnek, amiért részben indián vagyok. Így bár sokkot kapok és mondhatni lesápadok ennek a tetűnek a szavaitól, ám ennek látható nyoma nincs. Tekintetem sem döbbenet látsz, düh. Határtalanul mély düh.
- Ahhoz nemzőképesnek kéne maradnod – dörrenek fel vészjóslóan. Csak folytassa ezt a témát és én itt helyben kasztrálom annyi szent. És még tudnám is, hogy mit csinálok, marhákat fosztottam már meg az ékességeiktől. Nem látok túl nagy különbséget egy állat meg eközött a tetű között. Talán csak annyit, hogy nem vesződnék olyan apróságokkal, mint az érzéstelenítés. Attól meg el is tekintek, hogy esetleg már késő lenne ilyesmit tennem. Tudnék róla ha a kishúgom gyereket várna, egyszerűen tudnék róla. Az biztos viszont, hogy sürgősen meg kell keresnem a lányt és elcseverészni vele.
- Egy testvérem van – közlöm vele automatikusan, majd felszalad a szemöldököm. Neki aztán marhára semmi köze nincs ahhoz, hogy én hogyan viszonyulok a fantasztikus családunkhoz, apám további gyerekihez. Minek mondtam én el vajon? – Nem, nem divat. Igaz. Lehet, hogy összepakolta a cuccait és elment oda ahol soha nem bukkansz rá sem te, sem az apám.
Szinte süt a gyűlölet ahogy kiejtem a férfit megillető nevet, akinek az életem köszönhetem. Ott rohadjon meg ahol van. És persze, hogy Ixy – istenem, mennyire rühellte mindig is, amikor így rövidítettem az Ixchel-t, sőt már azt is, hogy nem Edithnek neveztem – mondaná nekem ha lelécelne. Még segítenék is neki összepakolni, helyszínt választani, mindenben.
- Vagy azt tervezgeti, hogyan nyírjon ki – vonok vállat az ajtó felé pislogva. Üzenetem egyértelmű: nem takarodnál már el innen végre? Ó, csak annyi kell, hogy megmondom hol van és lelép? Ez nagyon csábító ajánlat de …
- Franc se tudja. Órája már nincs ma az tuti – igen, betéve tudom a húgom órarendjét, és? Még is csak vigyáznom kell rá valahogy. Lelépek egy évre, erre kiházasítja az a vén rohadék. Azt meg lesheti ez a kis patkány, hogy itt maradjak. Ó azt aztán nem. – Talán elemizik valami víz közeli helyen. És tudod ez nagyon jó ötlet, már vártam, hogy mikor ajánlod fel, hogy ilyen szorosan a sarkadba lehessek. Beszédem van Ixyvel úgy is, megyek.
Közlöm és már pattanok is fel. Hiába magasabb nálam a srác nem igazán zavar a dolog, így is épp elég ijesztően tudok festeni – köszi indián ősök – és ennek tudatában biccentek fejemmel az ajtó felé.  Na, megindulsz vagy még szerencsétlenkedsz egy darabig?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Blanka Zoja Krise-Flaviu
INAKTÍV


Árnyéklány
RPG hsz: 11
Összes hsz: 26
Írta: 2020. április 12. 15:07 Ugrás a poszthoz

Choi Min Jong

óra után - XXX


Talán soha nem fogok ezzel a helyzettel megbarátkozni. Azzal, hogy akaratomon kívül kell itt lennem, de ha már egyszer itt vagyok, próbálom belőle kihozni a legtöbbet. Értem én a szüleimet, mert kellemes emlékek, meg ezek az évek hát csudijók voltak, csak nekem erre nincs szükségem.
Egy évet letudtam, ez a második, és most azon a szinten vagyok, hogy nem érdekel. Legalább lesz egy papírom, mielőtt belekezdek annak tanulásába, ami az eredeti terveim között szerepelt. Ennek ellenére nem tudom teljes vállszélességgel állítani, hogy szörnyű lenne az itteni oktatás. A mostani órán se lankadt el egy pillanatra se a figyelmem, és többször is lehetett hallani a hangom, ezt pedig szeretem.
Azt mégjobban, hogy itt nem Alina a mérce, végre vannak olyan emberek, akik nem a nővérem után ítélnek meg, és igenis látják a kettőnk közt lévő horribilis különbséget. Itt Blanka vagyok, és nem Alina húga.
- Segítek - megelőzve Min Jong kérdő pillantását, először a székem teszem a helyére. Sokan gondolhatják, hogy ez is a seggnyalás egy formája, és felőlem gondolják csak, én tudom, hogy teljesen másról van itt szó.
- Ez... érdekes volt - osztom meg vele a cseppnyi foszlányt, ami még most is a fejemben zakatol, és szinte lerí rólam, hogy kérdéseim hadát tudnám még hozzá intézni, mégse teszem, csak csendben igazítomm vissza a berendezést.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2020. április 14. 07:53 Ugrás a poszthoz

Blanka

Rossz, ha az ember nem tudja, hogy az elődei mit tanítottak, és hogy a diákok milyen szinten vannak, mennyire mélyek az ismereteik meg úgy egyáltalán... Miért veszik fel a tárgyat? Érdekli őket, vagy szülői nyomás, esetleg azt remélik, hogy könnyű lesz a vizsga. Az első órákat pont emiatt, próbálom úgy megszervezni, hogy ezeket gyorsan felmérjem.
Ma például rengeteg műtárgyat, régi pergament, könyvet, iratot, képet híres emberekről, és hasonlókat hoztam, hogy lássam, mennyire ismerik ezeket. A feladat amúgy könnyű volt csoportosítani kellett őket valamilyen logika alapján, majd megkértem őket, hogy mondják el, mit miért raktak adott csoportba. Persze voltak kisebb nézet eltérések, de alapvetően jó meglátásaik voltak. Egy-két diák ki is tűnt, míg mások inkább a háttérbe húzódtak, de egyelőre nem gondolom, hogy ők kevesebbet tudnának, valószínűbb, hogy csak új volt számukra a módszer. Talán ahhoz vannak szokva, hogy a tanár dumál ők meg jegyzetelnek, nekem viszont semmi kedvem ilyesmihez, még akkor sem, ha a történelem mesélős tárgynak számít.
Az óra végén persze szükségem lenne egy kis segítségre, hogy a behurcolt, szétválogatott, többszörösen átrendezett dolgok, visszakerüljenek a dobozba. Már épp tenném fel a kérdést, hogy ki segít, amikor az órám is jelez, hogy lejárt az időm, és a többség úgy széled szét, hogy el sem köszön. Blanka azonban mintha leolvasná az arcomról a fel nem tett kérdést, marad és ezért kap egy hálás pillantást is.
- Örülök, hogy így gondolod - mosolygok rá a megjegyzése után, majd amikor a székek már a helyükön vannak, egy újabb kérést intézek hozzá.
- Köszönöm. Ha a tárgyakat csomagolnád vissza a papírba először, az nagy segítség lenne - már csak azért is, mert van közte ezüst és bár nem a világ vége, azért nem is a kedvenc elfoglaltságom ezüstöt taperolni. Én meg addig a képeket teszem vissza egy védő mappába, meg a könyveket pakolom vissza a dobozba.
- Kérdezz nyugodtan - toldom még hozzá, felpillantva a dobozról, mert bár nem vagyok gondolat olvasó, biztos vagyok benne, hogy van még kérdése, és ha épp ráér, szívesen válaszolgatok, amíg nem kezdődik a következő óra.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2020. április 20. 04:07 Ugrás a poszthoz



A korábban véget érő óra, és a hosszú szünet csakis a Joghurtos Sajtburger Istenének áldása lehet. Még szinte fel sem fogom igazán milyen szerencsém van, már repülök is ki az ajtón, természetesen mindenki mással együtt. Látom, hogy sokan mennek ki szünetre a rétre, de hah, amatőrök! Úgy lesz a leghosszabb a pihenőidő, ha már most fogom magam, odamegyek a következő óra helyszínére, bevágom magam egy ablakpárkányba, és mint valami gekkó, gyik, egye nyuszifüle, szépen barnulgatok az üveg mögött, bámulva ahogy a többiek köpköveznek, vagy épp kiverik egymás fogát a frizbivel. Tervem egyelőre csodálatosan halad, szökdécselve közelítem meg a legnaposabbnak tetsző párkányt, hogy aztán táskámat a fal mellé dobva csak finoman és nőiesen eresztve nyújtózzak ki kicsit. Ingem kiszalad szoknyám alól, és ahogy jobbra-balra egyaránt kinyújtóztatom elgémberedett tagjaimat hasam is kivillan egy-egy pillanatra. De hát olyan meleg van, nem vehetek fel trikót már, itt a tavasz, aztán mindjárt a nyár... Úgysem látta senki, ha meg mégis, akkor majd elbujdosok remetének, a... Hm. Még mindig csak a hasamról van szó, miért lovallom bele magam ennyire? Na mindegy.
Nyakamat kiroppantva tolom fel magam, hogy aztán megfordulva elnyúljak, lehunyt szemmel élvezve a bőrömet csiklandozó napsugarakat. Aaaah, tényleg macskának kellett volna születnem. Észrevétlenül lassul le a légzésem, ahogy a kastély viszonylagos csendje (hiszen mindenhol máshol még óra van) körbeölel, érzem, ahogy minden szusszanásomnál egy apró gyertyaláng-szín tincs megcsiklandozza orromat. Talán el is pilledek kicsit, hasamon keresztezett ujjaim békésen fonódnak egymásba miközben kicsit lejjebb csúszok, teljesen kizoomolva a valóságból. Talán táncolok, valaki vezet, de minden olyan fényes, hogy se az alakokat, se a helyszínt nem tudom kivenni. Vagy talán itt is csukva van a szemem? A halk zene egyszerre fülbemászó, és szorul teljesen háttérbe, csak két meleg tenyeret érzek, egyet bal lapockámon, egyet jobb kezem alatt. Sodródok, lassan, ráérősen, álmom seszínű ruhámmal együtt fodrozódik körülöttem.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2020. április 23. 10:33 Ugrás a poszthoz

Masa


Ismét egy gyönyörű szép tavaszi napunk van, amit már-már kora nyárinak is nevezhetnénk ha csak a hőmérsékletet nézzük. Legalábbis én tökéletesen kiegyeznék egy ilyen huszonpár fokos nyárral. Persze éjjel még hideg van, na nem mintha én fáznék. Nem meglepő módon a diáktársaim ki is használják ezeket az aranyat érő napsütéses órákat, perceket és lehetőség szerint igyekeznek minél több időt a szabadban tölteni. Nem érzek késztetést arra, hogy csatlakozzak hozzájuk, egyrészt mert kertes házban lakom, és tavasszal van ám ott munka rendesen. Besegítek Kati néninek mindig. Van amihez varázslatot használunk, van amihez nem. Meg úgy őszintén szólva valahogy nem is érzem magam túl szociálisnak most.
A múlt hét végén akadtam rá szegény kis lelenckére a házunk előtt, akit bevittem a Mancs-helyre. Kis cuki cicababa, és bár tudom, hogy jó helyen van ott, de mégsem hagy nyugodni a dolog. Sajnos nem tudom befogadni, Benito nem hagyná. Márpedig szívem szerint legszívesebben ezt tenném. Úgyhogy reménykedem csak, hogy majd jó helyre kerül a cicus. Annyira ekörül járnak a gondolataim, hogy oda sem figyelek hova megyek. Hiába lett hosszabb a szünetem, mégis automatikusan a következő órám helyszínén találom magam. Legnagyobb meglepetésemre már van ott valaki. Komor arcvonásaim rögtön mosolygóssá válnak, amint felismerem az ablakpárkányon gubbasztó lányt. Nagyon békésnek tűnik, talán már el is aludt.
Halkan sétálok közelebb hozzá, nem szeretném megzavarni, akár alszik akár nem. Mert ha meg nem alszik, akkor meg nagyon a gondolataiba van mélyedve. Végül megállok előtte, kezeim a szoknyám zsebébe süllyesztve, enyhén félrebillentem a fejem és úgy döntök inkább én ébresszem fel, mint valaki más.
- Szia Makilány! Napsütéses szieszta? – szólítom meg halkan, kedvesen. Maki vagy macska oly mindegy, mindkettő szereti a meleg napsugarakat. Ahogy az udvaron lézengő diákok is, akiket az ablakon keresztül pillantok meg. Hanyagul nekidőlök az ablakpárkánynak Masa lábánál és érdeklődve figyelem őt. - Legalább ez a jó ebben a hétfőben.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. május 9. 20:08 Ugrás a poszthoz


outfit|kalandtúra

Kész csoda volt, hogy megúszták épp bőrrel a graffitizős kalandjukat. Sári baromi jól érezte magát és bár eleinte egészen megmosolyogtatóan béna volt a mű elkészültére már kezdett belejönni. Megbeszélték, hogy ezt bizony meg kell még ismételniük, most azonban mégsem ezért találkoztak. Az első találkozáskor megbeszélt túravezetésre valahogy nem került sor, szóval most igyekezett bepótolni, hogy ne szenvedjen barátnője hiányosságokat. Csak nagy vonalakban rohanták körbe az iskolát, a legfontosabb dolgokat nézték csak meg, mint a nagyterem, a konyha és a különböző tantermek. tipikusan vallott Sárira, hogy első körben azt mutatja meg, hogy honnan lehet kaját szerezni és csak utána azt, ami egy iskolában végül is a legfontosabb lenne. Út közben még egy kisebb térképet is alkotott, hogyha Lin esetleg elfelejtené, hogy merre jártak, akkor mindig kéznél legyen ez a kis fecni rajta a macskakaparásos írással az útvonalról.
Nagyjából az tervezett útvonal felénél jártak, mikor Sári nemes egyszerűséggel úgy döntött, hogy ideje lenne pihenniük kicsit. Azzal a lendülettel amivel ezt megállapította felugrott az átváltoztatástan terem tanári asztalára és elmormolt egy rövidke imát, hogy Ardai tanárnő ezt sose tudja meg. Amúgy sem volt valami fényes kapcsolatban a tantárggyal, legutóbb is, csak a tanári jóindulatnak köszönhetően sikerült úgy a vizsgája, ahogy. Egy szigorúbb tanár valószínűleg sokkal rosszabb osztályzattal minősítette volna gyakorlati munkáját, de szerencséje volt.
- Szóval hogy tetszik eddig a Bagolykő, mesélj! - Szőke barátnője azért ahhoz már elég régen tartózkodott az iskolában, hogy ha nem is átfogó, de mindenképpen említésre méltó véleménye alakuljon ki a közösségről és a tanításról. Szerette volna, ha Lin jól érzi magát az ódon falak között, már vagy ezerszer a lelkére kötötte, hogyha valami baj van, keresse meg bátran, csak két szobával lakik arrébb, nem kell nagyon messzire mennie, hogy megtalálja.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dobó Linnea
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. május 10. 09:53 Ugrás a poszthoz

Sári

Az elmúlt pár hétben Lin kezdett beleszokni az iskolai környezetbe, de még mindig az előtte siető lány volt a legbiztosabb fogódzója. Lin lassan rájött, hogy barátnője szinte mindenbe lelkesen beleveti magát (hiszen még a graffitizésben is simán benne volt). A mostani körbevezésért különösen hálás volt, mert az egész hely egy útvesztőnek tűnt, őszintén nem csodálkozott volna, ha kiderül, hogy amúgy a termek még a helyüket is változtatják időnként. Az órákra menetelt egy kész káosznak élte meg. Nem mintha a többiek nem lettek volna segítőkészek, csak hát Lin nem barátkozott könnyen.  
Amikor Sári lehuppant egy random terem tanári asztalára, Lin nem tudta beazonosítani, milyen óra lehet itt, szinte biztos volt benne, hogy ezt nem vette fel. De csak szinte, mert múlt héten megint rossz terembe ment elemi mágiára, szóval ki tudja. Kellett fél perc, míg felocsúdott, hogy Sári a válaszára vár.
- Azon kívül, hogy egy labirintus, nem rossz - mosolyodott el, egy pillanatig hezitált a folytatással - Az évfolyamtársaim cukik, csak nem mindig találjuk meg a közös hangot. Néha hiányzik az utcai művészközeg, meg nem is igazán tudok hozzászólni a varázslók híreihez - picit megrántotta a vállát. Otthon még az apja időnként mesélt egy-egy dolgot, de amikor már "csak" hatan maradtak a picikkel, az anyja került minden ilyen témát, ezért Lin csak a kora gyerekkori infóival lavírozott, és próbált nem teljesen muglinak tűnni.
 
Utoljára módosította:Dobó Linnea, 2020. május 11. 10:15
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. május 11. 20:39 Ugrás a poszthoz


outfit|kalandtúra


Izgalmas kaland volt a kis tilosban történt kiruccanásuk. Nehezen sikerült az éj sötét és jótékony leple alatt kisurraniuk a klubhelyiségből, de megoldották. Még délután kerestek egy ideális falszakaszt, hogy ezzel is csökkentsék a lebukás esélyét. Sári akár csukott szemmel is oda talált volna, ami nem lett volna sokkal nagyobb változás az őket körülvevő sötétséghez képest. Amíg festettek kockáztatta csak meg, hogy világítson a pálcájával, így is benne volt az aprócska félelem, hogy lebuknak.
Igyekezett Lint ott segíteni, ahol tudta, amikor tudott csak a szolgálatára állt akár a kérdések terén akár bármi másban. A tanulásban ugyan nem nagyon tudott sok újat mondani, hiszen szorgalma valahol a béka feneke alatt volt. Múltkor is jól megpróbálta Marcival megíratni a beadandóját és nem lett belőle semmi. Nagyon nehezére esett, hogy egyedül küldjön meg ezzel az embert próbáló feladattal, de csak leadta.
- Nem is rossz? Ez most rossz vagy jó? - Sári úgy gondolta volna, hogy inkább ez utóbbi lehet, mert ha nem ez lenne a helyzet, akkor most lehet nem ilyen hangulatban beszélgetnének itt.
- Idővel jobb lesz, hidd el. Mikor megszokod ezt az egészet és kicsit jobban hozzá tudsz szólni ezekhez a témákhoz a többiekkel is könnyebben meg fogod találni a hangot.-  Igyekezett biztató hangnemet megütni, aztán hogy a szőke mennyire érzékelte annak az már nem Sárán múlott.
- A mágiád nem rakoncátlankodik? Jól megy a tanulás? - Erről eddig nem igazán esett szó közöttük, de kíváncsi lett volna, hogy mi újság háztársával ilyen téren. Meg hát nem akarta hogy csak üljenek ott néma csöndben és nézzék egymást, az kicsit kínos lett volna és ha lehetősége volt rá, akkor kerülte a kínos pillanatokat. Épp elégben volt már része ahhoz, hogy megpróbálja kerülni őket.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dobó Linnea
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. május 12. 10:52 Ugrás a poszthoz

Sári

- Ez jó, csak a dicséretek nem az én asztalom - mosolygott Sárira. - És köszi. A peptalkot, meg a sok segítséget .
Közben Lin is abbahagyta a keringést a teremben és felugrott egy padra. Azzal a lendülettel a pad egy cseppet elkezdett ingadozni alatta, de még szerencsére nem kötött ki a földön. Még. Ha Lin szerencséjén múlik, még az ő negyvenakárhány kilója alatt is összeomlik egy asztal. Bezzeg graffitizés közben sosincs problémája a nem-létező egyensúlyérzékével.
- Még nem sikerült egyik kevésbé kedvelt évfolyamtársamnak sem felgyújtanom a haját vagy a talárját, szóval mondhatjuk, hogy igen, jól megy - válaszolt barátnője kérdésére. Sári mellett nagyon igyekezett sokat beszélni, és bár ez csak fokozatosan ment, remélte, hogy barátnője nem érzi magát kínosan azért mellette, mert Lin alapvetően hallgatni sokkal jobban tudott. - Néha azért menő lenne valami kiemelkedő dolgot felmutatni. Amúgy valaki mesélte, hogy te elemi mágus vagy, melyik elemé? - hirtelen megfordult a fejében egy random őrült ötlet.
- Mennyire jól nézne ki itt - kezdte el lassan mondan - , ha lenne egy ilyen ítélkező szemüveges macska képe közvetlenül a tanári asztal felé nézve.


Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. május 14. 15:37 Ugrás a poszthoz


outfit|kalandtúra


- Hát igazán nincs mit, végül is erre valók a barátok, vagy mi - vonta meg könnyedén vállait. Bár soha életében nem hallotta még a lány által említett p betűs szót, de józan paraszti ésszel összerakta, hogy valószínűleg ehhez a témához kapcsolódik valamiképpen. Sosem volt egy nyelvzseni, nem volt hozzá elég türelme és kitartása, az angol meg egyébként is hidegen hagyta. Számára a német volt a legszebb nyelv a világon, bárki bármit állított is ő kitartott az álláspontja mellett. Épp azt szerette benne, amit a legtöbben utáltak, a kemény torokból jövő mássalhangzókat, a kimondhatatlannak tűnő hosszú szavakat és a logikáját, ami szigorú szabályokra épült.
- És ingert érzel rá, hogy megtedd? - vigyorgott barátnőjére. Ez a mondat kicsit kétértelmű volt, hiszen jelenthette azt, hogy szerette volna megtenni, de még nem elég ügyes hozzá, vagy azt, hogy remekül boldogul és nem történhetnek meg hasonló balesetek.
- Ne aggódj, már felmutattál valami kiemelkedőt, tök szép lett az a fal. - Próbált bátorító lenni, bár tudta jól, hogy barátnője nem éppen erre a fajta kiemelkedő dologra gondolt. Sokkal inkább valami különleges képességre, vagy egyedi varázslatra. Mint például az ő újonnan megmutatkozó képessége, amiről úgy tűnik, már mindenki is tud. Sári nem verte nagydobra, hogy mi történt azon a délutánon a szobájukban, de úgy tűnik, hogy valaki a jelenlévők közül nem tudta tartani a száját. Nem akarta, hogy kitudódjon mit tett Lilithel. Talán ha nem ilyen formában jelentkezett volna könnyebben el tudta volna fogadni a benne élő vadmágiát, így viszont nehezen barátkozott meg azzal, hogy a továbbiakban ezzel kell együtt élnie. Ugyanakkor tetszett is neki, hogy pont ő és pont a tűzzel, csak hát a bűntudata még erősebb volt, mintsem hogy tényleg képes legyen pozitívan hozzáállni.
- Hogy itt milyen gyorsan terjednek a hírek... - Nagyot sóhajtott, majd mielőtt válaszolt volna eldöntötte, hogy megpróbálja inkább megmutatni. A megjelenés óta egyszer sem próbálkozott, így kicsit ideges volt, hogy vajon sikerül-e. Jobb kezét finoman ökölbeszorította, majd ujjait kinyitva elképzelte, ahogy tenyerében fellobban az aprócska láng. Szerencséje volt, mert sikerült amit eltervezett és semmi komplikáció nem jött közbe. Néhány másodpercig gyönyörködött benne, majd tenyerét ismét összezárva eloltotta, amit az előbb létrehozott.
- Remélem ez elégséges válasz volt - nevette el magát megkönnyebülten. Nem tudta volna elviselni, ha még valakinek árt, bár valószínűleg akkor egyszer is csak a düh vezérelte tetteit, nem tudott tiszta fejjel gondolkodni.
- Eszedbe se jusson. Vagy legalábbis ne most, ez egy gyakran használt terem és leszedik a fejed, ha rájönnek, hogy te voltál. - Támogatta Lin művészi ambícióit, egészen addig, amíg nem egy ilyen teremben akarta azokat kiélni. Azzal nem volt baj, mikor egy ritkán látott falszakaszt festettek össze, de ezzel azért eléggé kihúzhatta volna a gyufát a tanároknál.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dobó Linnea
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. május 16. 10:46 Ugrás a poszthoz

Sári

- Néha erősen - vigyorgott vissza barátnőjére. Alapvetően nem volt baja senkivel, csak maga a vágy arra, hogy valami őrültséget tegyen...nos, időnként elég meghatározó. - Lehetne ez a "meghúzom a haját" és "kihúzom alóla a székét" csínytevések varázsló verziója. Hopsz, felgyújtottam a talárját, ja, hogy véletlenül sötétlila lett a hajad?
- Köszi, majd ha nem jön be a boszorkány lét, hivatásos rongáló leszek - poénkodott rajta. Néha tényleg zavarta, hogy csak ehhez ért, de ez is több mint a semmi, egyszer majd lehet megtanul normálisan vászonra is festeni, az lehet egy fokkal jövedelmezőbb művészszakma.
Ahogy kimondta, hogy pletykálnak Sári újonnan felfedezett elemi mágiás képességéről, barátnője arckifejezésére pillantva már meg is bánta a kérdést. Már éppen biztosítani akarta, hogy nem muszáj válaszolnia, és hogy nem akart ennyire kíváncsiskodó lenni, amikor barátnője tenyerében megjelent egy pici láng. Teljesen elhűlt.
- Upea - csúszott ki halkan a száján. Káprázatos, lenyűgöző, gyönyörű. Mindegyiket jelentette. Lin ritkán szólalt meg finnül, csak hirtelen érzelemkifejezések esetében, hiszen hiába élt magyar környezetben, a finn maradt a domináns nyelve. A lány megigézve nézte Sári kis lángját, amíg barátnője el nem oltotta. - Ez egyszerűen fantasztikus - szólalt meg végre értelmes hangerővel magyarul. - Mármint, persze, veszélyes is lehet, de egy csomó pozitív dologra is felhasználhatod. Például lehetsz sárkányszelidítő - na jó, utóbbit ő se gondolta teljesen komolyan, de azért egy verziónak nem volt rossz.
Ha már te mondod... - sóhajtott fel színpadiasan, bár tudta, hogy Sárinak teljesen igaza van, csak Lin szeretett kockáztatni.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2020. május 16. 17:05 Ugrás a poszthoz

Bence

Maris kerül. Nem értem miért, de kerül. Máskülönben biztos, hogy nem Angeval állt volna párba bájitaltanon. Márpedig ezt tette és így nekem Bence maradt. No nem mintha olyan rossz lenne ez. Csakhát... Khm. Azt gondoltam, hogyha nem az exével akar lenni, adja magát, hogy velem lesz... ehelyett nekem kell most az ő exével lenni, akinek olyanokat mondtam, amilyeneket és akinek az unokahúgával járok épp. Csak én érzem úgy, hogy ez kitolás? És akkor még nem is beszéltem arról, hogy egy szobába is kerültünk, amióta kinyitott újra a levita. Ha tudom hogy ez lesz, jobban erősködöm a prefi különszobáért. Főleg mert a másik szobatársam az Nyálka. Az a srác gusztustalan. Na mindegy.
Most az van, hogy Bencével kell dolgoznunk az élő-halál esszencián. A vártnál jobban megy a dolog. Mondjuk nem beszélgetünk, szerintem ő is pont annyira koncentrál mint én. Jól beosztottuk ki mit csinál és egész jól is haladunk. Nem sokára egy kis szünetünk is lesz, mert az unikornisszarv őrlemény után állni kell hagyni a főzetet. Egyelőre azonban kevergetek, ahogy Bence a farkasölőfüvet pakolássza az üstbe.
- Az utolsónál szólj - kérem, mert nem akarom elrontani, már pedig a utolsónál a másik irányba kell kevernem a trutyit. Persze én is figyelem, ahogy szálanként pakol, így nem lehet gond, de biztosabb, ha jelez, hogy ez tényleg az utolsó darab és akkor jobbra kavarok majd egyet a főzeten.
Ha pedig ez is megvan akkor hozzáöntheti az unikornisszarv őrleményt és pihenhetünk. Már ha jól önti bele. De biztos tudja, hogy közelről kell, mert a könnyű por könnyen elszáll a legkisebb légáramlattól is. Erről pedig eszembe jut, hogy nekem is nagyon kell figyelnem, hogy ne most kavarjam fel a levegőt, az elemi mágiámmal. De miért tenném? Nem fogom. Nincs rá okom. Ha csak Bence nem idegesít fel. Eddig viszont nem tette. Kellemes csalódás vele a munka, így már a következő húsz perctől sem tartok annyira. Talán tudunk dumálni egy jót. A magam részéről megpróbálok majd normális lenni. Főleg mert rájöttem, hogy hülye voltam anno. De nem kell neki ezt tudnia.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. május 16. 17:48 Ugrás a poszthoz

Márkó
Bájitaltan órán - kinézet (a talár alatt)

Nos, nos. A Levitába való első napom egész jó volt, főleg Lilivel a kilátóban dumálgatni és kint aludni a csillagok alatt. Na, de nyilvánvalóvá vált már akkor is, hogy Márkóval leszek egy szobába, meg az is, hogy Nyálkával. Nem is tudom a rendes nevét, mindenki így hívja. Szerintem házat tévesztett, mert a habitusa inkább a Rellonba, vagy a korábbi házamba illett. Oké, hogy az én átköltözésem totális őrültség, főleg azok után, ami történt, de végül talán nem járok rosszul. Állítólag jó a környezetváltozás, igaz, most még egy darabig biztos nem erre a környezetre vágytam, de biztosan jó lesz később. Kár, hogy a korábban megismert fa-ház már nem olyan, mint, amilyennek megismertem, de egye fene, úgy látszik neki is kellett egy változás, nem csak nekem. Fura, hogy egy Bagolyköves házról úgy beszélek, mintha élne. Na, ne filozofáljunk, mert elrontom a főzetet. Természetesen Masával egyelőre elég jól kerüljük egymást, de a végzet – illetve a professza – csak közelebb hozott hozzá azzal, hogy Márkóval tett egy párba. Azóta sem tudom, hogy miért Márkózom, de mindegy is. Talán azért, mert Karolával jár. Tökre megkérdeznék tőle dolgokat felőle, de úgy érzem, hogy Márkó nemigen lenne hajlandó kiadni a dolgait, habár ő szeretett beleszólni az enyémekbe. De már túltettem magam, és a mostani énemmel biztos nem érdekelne, hogy mit gondol arról, hogy a húgával járok. Talán megváltoztam, talán bölcsebb lettem, ki tudja. A farkasölőfüvet tankönyv szerinti utasítás szerint szálanként teszem bele.
- Oké – már csak pár szál maradt, nézem, ahogy elnyeli szépen az üst ezt a fura növényt. – Utolsó – mondom, és megvárom, hogy tudjon reagálni. Eddig egészen jól csináltuk, így, hogy nincs dumálás, folyik a munka. Nem is értem, hogy miért. Én nem akarok bizonyítani neki, ő biztos akar nekem. Rossz lehet iskolaelsőnek lenni, mert akkor mindenki elvárja, hogy ne hibázz. Elfordulok, hogy az unikornisszarvval dolgozzak még egy kicsit, úgy érzem, mozsarazni kell még egy rövid ideig, hogy tökéletes legyen. Amúgy sem értem, hogy minek kell ezt a bájitalt megcsinálni, ha elrontasz valamit, rossz, ha nem, akkor meg halálos. Nyilván ötödéven kell ezt tanítani, hogy a jóravaló diákok feltudják esetleg használni. Inkább a bűbájtan, annak mindig volt értelme.
- Karolát zavarta, hogy nem hívtad el a buliba. Csak szólok, nehogy meglepődj, ha letámad ezzel – még rendes is vagyok, amikor az unikornisszarvat szórni kezdem épp a határán annak, ahonnan érdemes szórni. Tudom, hogy alacsonyan kell, de mit számít két vagy három centi? Senki sem hord magával mérőszalagot, mármint, aki normális és tudja, hogy mi az a mérőszalag. Amúgy mást is mondhatnék még neki a buliról, de… nos, ha változtam is, nem akarok egy friss kapcsolatot rombolni olyan tényekkel, amik nem igazán számítanak. Ráadásul nagyjából én lennék a hibás, hogy hagytam, hogy igyon.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2020. május 18. 13:25 Ugrás a poszthoz

Bence

Utolsó, hallom a hangot és a másik irányba keverem a főzetet. Aztán nagyot sóhajtok, a kritikus ponton túl vagyunk, innentől már nem nehéz, csak hozzá kell adni a szarvat, aztán várni aztán még pár hozzávaló, de azt már könnyű kivitelezni, nem kell hozzájuk akkora odafigyelés, mint itt az elejéhez. Még egy apró mosoly is kúszik az arcomra, hiszen minden rendben van. Lenne... de Benyának persze ezt a pillanatot kell választania, hogy felhúzzon.
Felhúzott szemöldökkel nézek rá, azon gondolkodva, hogy behúzzak-e neki egyet, vagy elég ha elküldöm Kínába kekszet kapálni, mondjuk háromezer évre. Az is megfordul a fejemben, hogy okosabb lenne csak úgy ráhagyni, és megköszönni, még ha el is késett a nagy megváltó szöveggel. A gond csak az, hogy így az is eszembe jutott, amit Karola mondott arról, hogy megcsókolta őt. Ettől pedig mérges leszek. Ökölbe szorítom a kezem, lehunyom a szemeimet és elfordulok mielőtt az első gondolat lesz rajtam úrrá, és tényleg behúzok neki egyet. Ez azonban édes kevésnek bizonyul, mert egy apró fuvallat suhan el mellettem, tőlem? Nem tudom, de érzem és utána is fordulok, csakhogy végignézzem, ahogy az őrölt unikornisszarv a főzet felett elszáll a teremben.Valamennyi azért az üstbe is kerül, de nem minden...
- Bele kell szórni Benya, nem mellé - pislogok mérgesen a srácra, mert hát lássuk be, az ő kezében van az edény, nem az enyémben. Nekem meg eszemben sincs bevallani, hogy véletlenül megidéztem egy kisebb szellőt és az a ludas. Bár az is igaz, hogy hazudni sem tudok, így ha rákérdeznek valószínűleg el fogom mondani. Francba az egésszel. Inkább megkeverem a főzetet, abban bízva, hogy elég lesz az az őrlemény, ami mégis csak belehullott a főzetbe. Barnás lesz a főzet de nem olyan, mint amilyennek lennie kéne - Kéne még unikornisszarv... - motyogom, de aztán csak legyintek. Legfeljebb nem K-t kapunk. Nem a világ vége. Van ennél nagyobb gondom is. Le is huppanok a székre, aztán csak előveszem Bencét. - Legközelebb talán az előtt szólj, hogy találkozom vele. Akkor még értelme is lenne. Meg mondjuk hálás lennék, ha nem itatnád le... Bár gondolom feltűnt, hogy nem kell sok neki... - Nézek rá szemrehányóan, mert az igaz, hogy Karola nem mondta, de én kikövetkeztettem, hogy Bence kínálta meg valamivel, mert ehhez nem kell okosnak lenni. Én is felajánlottam volna Marcinak, ha nem lenne már nagykorú. Épp csak más ezt egy havernak csinálni, mint egy lánynak. Legalábbis szerintem. A srácokat kevésbé féltem. Mindegy. Kíváncsi vagyok Bence be akar-e számolni, arról hogy megcsókolta őt Karola, vagy inkább csöndben marad. Nem mintha nem tudná kiolvasni a fejemből, hogy mi volt. De ha megteszi, és rájövök, tényleg beverem az orrát...

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. május 19. 09:23 Ugrás a poszthoz


outfit|kalandtúra


- Ejnye-bejnye, ilyesmikre nem szabad gondolni – mondta, de a szemei és vigyora másról árulkodtak. Valójában jól szórakozott azon, hogy Lin mennyire ellenségesen áll hozzá a többiekhez, vagy legalábbis mennyire igény lenne arra, hogy valami őrültséget műveljen. Mert nem gondolta volna, hogy csak úgy semmi indok nélkül lilára színezte volna bárki haját, de pontosan olyannak ismerte a másik lányt, aki mindezt kedvtelésből viszont szíves örömest megteszi. Csak mert csak, ugyebár. Hogy ne legyen olyan unalmas az élet.
- Művészekből a sok soha nem elég. – Legalább nem értette félre szavait és poénnak vette, ez jó volt. Gyakran esett meg a barnával, hogy nem egészen az ment át, amit ő igazából gondolt és ezért megbántott másokat. Nem szánt szándékkal, csak egész egyszerűen rosszul választotta meg a szavait. De biztos volt benne, hogy a szőkének nem kell majd hivatásos rongálónak állnia, mert a legrosszabb esetben is festőként simán megélhetne, ha mégsem jön be a boszorkány lét.
- Igen, biztosan. – Komoly arccal bólogatott, mintha legalább értené, hogy miről van szó. Még csak megtippelni sem tudta volna, hogy ez mégis milyen nyelven volt, de inkább nem is kísérletezett vele, még a végén felsült volna. Ő ugyan hajlamos volt félig németül beszélni, de ez nem tette immunissá arra, ha valaki más keverte a nyelveket. De barátnője arcáról midnen érzelmet le tudott olvasni, nem volt szüksége arra, hogy értse amit mondd. Igazán lenyűgözöttnek tűnt, aki rácsodálkozik, hogy ilyesmi létezik egyáltalán. Nem tűnt ijedtnek, inkább csak csodálkozónak.
- Azt hiszem nem leszek sárkány szelídítő, de ha gondolod még mutathatok valami hasonlót. – Egészen felbátorodott előző sikerén. Az aprócska láng mintha feltüzelte volna belülről, hirtelen elkapta a lelkesedés és a tenni akarás. Ki akarta próbálni, mi mindenre képes még, nem foglalkozott azzal, hogy esetleg felgyújthatja magát, Lint, a padot vagy az egész iskolát.
- Figyelj, én tényleg veled vagyok, de azért meg kell húzni a határokat valahol. – Tudta jól, hogy háztársa is tisztában volt azzal, hogy jelen pillanatban Sárinak van igaza és ha nem akarja kockáztatni már az első évben a megítélését, akkor jobb ha nem csinál ilyeneket.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. május 19. 12:00 Ugrás a poszthoz

Márkó
Bájitaltan órán - kinézet (a talár alatt)

A helyzet az, hogy én nem akartam Márkónak megfelelni már. Volt idő, amikor nagyon tepertem ezért, de mire célt értem a nagyon ingoványos, vagy éppen rögös úton, már teljesen mindegy volt. Most, hogy már nagyjából elviseltük egymást, meg már teljesen mindegy, hiszen nem vagyok a húgával, így nem is érdekli vélhetően, hogy mi van velem vagy, bármi ilyen. Attól függetlenül, hogy szobatársak vagyunk, szerintem most vagyunk a legközelebb egymáshoz valaha, pedig nem mondanám, hogy a legjobb haverok vagyunk. Általában ő a könyveket bújja, én telefonozok, vagy tabletezek, és ha muszáj, akkor tanulok, legalábbis ha egy légtérben vagyunk. Ő, ha éppen nem prefektusozik, vagy a könyvtárban van, akkor tanul, vagy valami ahhoz kapcsolódó dolgot csinál. Jó, talán ez így előítélet, hiszen nem régóta vagyunk szobatársak és biztos Karcsival is elég sokat van. Nem igazán figyelem, hogy jól szórom-e az unikornisszarvat, de két dologban vagyok biztos: az egyik, hogy szerintem elég mélyről szóltam, a másik pedig a huzat. Tisztán látszott, hogy meglegyintette valami szellő az egészet, mert nem szállt volna el másfél méterre az egész apró szemű őrlemény.
- Benya? Höh – mosolyodom el, miközben ő mérgelődik. Ez egy hülye főzet, ő meg annak sem tud örülni, hogy nem ölünk meg ezzel valamit, vagy valakit. – Huzat van, vagy valami. Elfújta a szellő… nem láttad Márkó? – vonok vállat, miközben látom, hogy zavarja valami. Gondolom az, hogy… igen, kell még szarvőrlemény. – Hozok valahonnan – mondom, majd éppen indulnék, amikor elmondja, hogy már elkéstem a figyelmeztetéssel. Visszafordulok, elhúzom a számat és széttárom a kezemet.
- Bocs, nem figyellek titeket, és a naptáramban sem vagytok mindig benne – tény, hogy nagyon élem az online naptárat és minden baromsággal teleírom. De nem vagyok ott Karola és Márkó mellett minden percben, hogy mindenről tudjak. – Nem itattam le, alig ivott valamit, és jól érezte magát. Egészen a rellonos cukorkáig… akkor kicsit elvadult, az vicces volt. De ez most mindegy. Bujkált előled, ami továbbra is fura nekem, van valami gond? – próbálok barátkozni, és kedves lenni, hátha tudok tenni az érdekében. Még hálás is lehetne azért, hogy próbáltam őt védeni, persze nem akarom neki elmondani. Ahogy a csókot sem, szerintem csak heves a kicsike és túltolta az egészet, Amúgy is megbánta, és én próbáltam magam tartani, mert nem sok kellett, hogy elrontsak egy jó románcot. De győzött a józan eszem, amióta széttépték a lelkem és újra egyben van, óvatosabb vagyok mindennel és mindenkivel. Közben elmegyek egy kis szarvdarabért, és a mozsárban őrölni kezdem, amennyire csak tudom igyekezve, hátha kihozhatunk még a bájitalból egy értékelhető valamit.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2020. május 20. 07:37 Ugrás a poszthoz

Bence

Nem tudom honnan jön a becézés, de azt hiszem azért nem Bence, mert ő sem képes Márknak hívni. Engem zavar, de nagyon. De közben hálát adok az égnek, hogy Maris nem mondta el neki, hogy van második nevem is. Az mindennél rosszabb lenne, ha mondjuk nekiállna Stefizni vagy ilyesmi. Szóval nem akadok ki annyira a becézéseire, mint egyébként tenném.
Az más dolog, hogy a rellonos bulitól így is kiakadok kicsit. Igyekszem nem mutatni, de ebben nem vagyok jó, és a szellő is már biztos, hogy az én művem, mert nincs nyitva egy ablak sem.
- Huzat... aha. Láttam... - morgom, nem túl lelkesen, de remélhetőleg szarkazmusnak véli és nem annak, ami: magam dorgálása, hogy nem tudom kontrollálni az érzéseimet, az elememet. Öntudatlanul is lejjebb húzom a talárom ujját, nehogy véletlenül meglássa a jelet, ami elárulhatna, hogy ezt én csináltam, nem a "huzat".
Aztán pedig inkább válaszolok neki, csakhogy érezze, tudom ám, hogy rossz fát tett a tűzre. Nem mintha venné a lapot. Vagy nem tudom. Fura. A rellonos cukorra felhúzom a szemöldököm, azt Karola nem említette. Jó én sem meséltem neki a saját eridonosomról és hogy mennyire szörnyű volt. Mármint akkor nem éreztem annak, csak utólag visszagondolva volt az, de mindegy is. Viszont nem tetszik, hogy Bence szerint vicces volt Karola viselkedése. Vajon a csókot is viccnek vélte? Mondjuk az még a jobbik eset. De nem akarok rákérdezni, helyette ő kérdez. Nekem meg tátva marad a szám és újabb "huzat" kavarja fel körülöttünk a levegőt.
- Baj? Nincs - rázom meg a fejem, aztán csak nem bírom ki, és hozzáfűzöm. - Mondjuk lehet én is bujkálnék, ha másokkal csókolóznék a közelében - megvonom a vállam, tettetve, hogy ez semmiség, hogy nem zavar. Közben pedig a főzetet kezdem szuggerálni. Igen. Nagyon érdekes, ahogy nem elég barna, ahogy valószínűleg épp tönkre megy... De hát khm.
- Kész vagy? - kérdezem épp csak felpillantva, enyhe sürgetéssel a hangomban. Nem idén akarok megbukni. És én még le akartam nyúlni egy kicsit a főzetből, hogy Karola tanácsát megfogadva, aludjak egy jót. De ebből nem fogok vinni, kizárt, hogy teszteljem.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dobó Linnea
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. május 20. 09:45 Ugrás a poszthoz

Sári

- Persze - bólogatott vigyorogva a dorgálásra, de mivel barátnője szeme még a félig-meddig komoly szavak mellett is vidáman csillogott, Lin nem bírta ki, hogy ne kérdezzen rá arra, hogy ő vajon milyen őrültségeket csinált már itt. - És neked milyen csínytevésed volt, amire természetesen nem-is-szabad-gondolni? - utalt vissza Sári szavaira, megpróbálva elviccelni a témát. Barátnőjéből bőven kinézett olyan kisebb szabályszegéseket, amikről tudta, hogy nem lesz következménye, már csak a közös kalandukból kiindulva is.
- Bocsi, erről le kellene szoknom, szóval ez egy nagyon pozitív jelző volt, irtó gyönyörű, hogy erre képes vagy csak úgy - nevette el magát Sári komoly bólogatására. Bár nagy valószínűséggel ő is így reagált volna, ha neki beszélnek valamilyen random nyelven, mert a kétnyelvűségén túl a legtöbb nyelvből csak a szlenget szedte fel.
- Igen, nagyon kíváncsi lennék rá - picit elbizonytalanodott, habozott a mondat folytatásával, mert beugrott barátnője arca, amikor rákérdezett képességére, és még mindig nem tudta teljesen mire vélni, hogy az a képességéhez való viszonyulást, attól való félelmet, vagy mit jelenthetett. - Mármint csak akkor, ha ez neked nem túl kimerítő vagy nem veszélyes rád nézve, mert annyira azért nem fontos - korrigálta az első lelkes reakcióját. Linnek ötlete nem volt arról, mennyi energiát vesz ez el, belülről jön-e, automatikusan vagy meg kell tanulni külön használni. Felvette az elemi mágia órát, de eddig egyszer sem lapozott bele a könyvbe, mert mire való a vizsgaidőszak, ha nem arra, hogy akkor álljon neki a tanulásnak. Nos, az órákon pedig legtöbbször csak rajzolgatott, szóval nem sok minden maradt meg belőle.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. május 20. 15:01 Ugrás a poszthoz

Márkó
Bájitaltan órán - kinézet (a talár alatt)

Tény, hogy én sem hívom Márknak, de a Benya olyan fura tőle. Mondjuk, a legtöbben Bencéznek, mert jóféle nevem van, nem kell becézgetni igazán. Na, de mindegy, igazából nekem mindegy, amíg nem degradáló, akkor hívhat így is, csak szokatlan, hogy valaki becéz, ráadásul fiú. Jó, fiú is becézhet, miért ne? Az aggasztóbb, hogy nem értem a huzat problémát, mikor védekezek, körbe is nézek, de nincs nyitva semmi, ami okozhatta volna.
- Láttad a huzatot? Most komolyan, különben hogy kerülhetett volna oda – rámutatok egy elég messzire kerülő szarvporra, azaz, ma mi fogunk takarítani óra után -, hmm? – kérdezem tőle, és látszik, hogy bosszant a dolog. Nem éppen a kedvencem a bájitaltan, de elvagyok, csak utálom, amikor valami külső hatás miatt elrontok valamit. Ez lehet beszélgetés, meglökés, vagy éppen egy huzat. Esetleg telefonozás, de olyan még sosem fordult elő senkivel, igaz? Márkó beindul, mikor elárulom neki, hogy zabos rá a kuzin egy picit vélhetően, és számomra valóban furcsa volt az egész. A felvetése jogos, de javítanom kell a mondandóját.
- Nem volt csókolózás, ő csókolt meg. Inkább mondjuk szájrapuszinak, nem kívánom részletezni igazából, csak mondom, mert nem akarok semmit tőle. De amúgy jogos… csak éppen a puszija utána volt, hogy téged meglátott. Szerintem összekevert veled – röhhentek fel, majd elhúzom a szám. Ez nem volt olyan jó poén. Meg igaz sem, sokkal jobban nézek ki, mint Márk, szerintem, tehát hogyan is keverhetne össze minket? – Bocs, csak kiszalad valami hülyeség, azért remélem tényleg minden oké. Amilyen hirtelen a lány – vonom meg a vállam, és már az újabb adag szarvdarabot őrlöm porrá. Egészen gyorsan megvagyok, a minőségét is rendben találom, szóval mehet a menet, vagyis a javítás.
- Aha, öntöm is - mondom, majd egészen alacsonyra tartom és nagyjából kiszámolom, hogy mennyi hiányozhat belőle és nagyon óvatosan adagolni kezdem, amíg a kívánt színhez nem érünk.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
A kastély - összes hozzászólása (1115 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] 24 25 ... 33 ... 37 38 » Fel