Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ambrózy Henrik

Imádom, hogy semmi nem úgy működik, ahogy én azt elterveztem. Egyrészt bosszantó, másrészt pedig remek kihívás. Szeretem a kihívásokat, ha úgy rendesen meg kell harcolni valamiért. Úgyhogy, már fel is fegyverkeztem az összes harci technikámmal. Páncélként egy tankönyvet és egy pár jegyzetet hoztam magammal, fegyverként pedig egy penna van velem, amivel igen kiválóan lehet hadonászni, és sokkal hatásosabbá lehet vele tenni a mondanivalóm. Na meg persze ott van a titkos fegyverem, a roppant kedves, szőke fejem. Ami normál esetben a legkevésbé sem cuki, de hát ha az kell, hogy cuki legyek... akkor nincs mit tenni. Cukiskodni kell. Nem vagyok jó benne annyira, de talán menni fog. Remélhetőleg.
Szóval, az a helyzet, hogy várok a tanterem előtt. Megvárom, amíg vége az órának. Nos, az órának, amit én nem vehettem fel ideérkezésemkor. Pedig benne volt a tervezetben. Pontos tervezettel jöttem, hogy mit és hogyan fogok elsajátítani. Mindent a lehető leghamarabb, hogy ne vesztegessek túl sok időt az iskolában, mert utána egy durván menő élet vár, és én már azt akarom. Folyamatosan emlékeztetem magam, mennyire nagyon akarom, miközben várok. Amint elszállingóznak a diákok, én beslisszanok a terembe, egyből belövöm, kire fogok rárepülni, nem túl nehéz a választás. Szépen, magabiztosan trappolok oda hozzá, és megköszörülöm kicsit a torkom, hogy felhívjam magamra a figyelmét.
 - Ambrózy tanár úr? - kérdezem, és igyekszem nagyon nem úgy hangzani, mint aki éppen zaklatott és számonkérő. Igyekszem. Megpróbálok egy kicsit csevegősebb, kevésbé feszült hangnemet magamra erőltetni. - Képzelje el, éppen most jöttem az iroda részlegről. Azt mondták nekem, hogy nem vehetem fel az Ön tantárgyát ebben a félévben - tájékoztattam a hírekről, miközben látványos ledöbbentségemmel próbáltam az empátia legkisebb szikráját kifacsarni belőle. Legalább valamit.
 - Itt biztos valami félreértés lehet - tettem hozzá, miközben mosolyt varázsoltam az arcomra. BIZTOSAN valami félreértés. Más lehetőséget nem hagyok neki. Ennyit a cukiskodásról?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A tanév megállás és pihenés nélkül dübörög, Henrik pedig egyik órát tartja a másik után. Tulajdonképpen ez jó hír, hiszen tanulóinak száma minden évfolyamon eléri a maximumot, ez azonban amennyire örvendetes, annyira megterhelő is. Noha az okkultizmus alapjaiban véve egy érdekes tantárgy, nem oktathat a megszokott, nyers módszerekkel. Mi több, még ebbe az amúgy lebilincselő anyagba is igyekszik minden órán valami újat, valami izgalmasat csempészni, így tartva fenn a folyamatos érdeklődést.
A mai nap ez volt a harmadik alkalom, hogy kiállt a diákság elé, hogy előadjon az exorcizmusról. Utolsó évfolyam, a többit, amit tudniuk kell, már tudják. Mikor végez, egy kedves mosollyal jelzi és szélnek ereszti a tömeget, ő pedig asztalánál marad, hogy összerendezze jegyzeteit. Néhány lány feltűnően lassan pakol, ő azonban ezt aligha veszi észre, túlságosan lefoglalja, hogy van ugyan egy lukas órája, utána jöhetnek az ötödikesek. Mikor ismételten felnéz, hogy ellenőrizze, mindenki elhagyta a termet, néhány szőke tincs lebben be az ajtón és egyenesen, határozottan felé tart. Szemöldöke kérdőn ível feljebb, jelezvén, hogy a látogatás nem várt, ámde cseppet sem kellemetlen.
- Igen, én volnék. Miben segíthetek? - fiatalkának tűnik, most kezdhette meg a tanulmányait, mégis láthatóan igyekszik a leginkább felnőttesen viselkedni. A látvány hatására egy apró, óvatos mosoly jelenik meg szája szegletében. Egyre jobban érdekli, mi lehet az ügy, amiért keresik, a válaszra pedig nem is kell olyan sokat várnia. Homlokát ráncolva hallgatja a tényeket és a végén bólint egyet.
- Elképzelhető, de hadd kérdezzem meg, melyik évfolyamra jársz? - noha az órái telt házasak, az újonnan érkező diákokat is mindig készséggel fogadja, ha kell, hozat be még egy padot és széket. Az, aki tanulni kívánja a tárgyát, semmiképp sem járhat rosszul, ezt pedig a tanulmányin is pontosan jól tudják, elvégre kiadta az ukázt, hogy szorítsanak helyet bármely tanuló számára, aki részt kíván venni óráin. - A tanulmányi osztályon ugyanis jeleztem, hogy mindenki jöhet, férőhelytől függetlenül, egyedül az évfolyam szabhat gátat ennek - tehát, ha túl fiatal vagy, kívül tágasabb. Az persze más kérdés, hogy Henrik miért is nem első évfolyamtól viszi. Talán pont azért, hogy ne tizennégy, hanem tizenöt évesen találkozzanak először a mágia ezen ágával. Nem mintha jelentene bármit is ez az egy év.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ambrózy Henrik

Nem mosolyog rendesen, amikor rám pillant. Nagyon jól ismerem a mosolyokat, amiket megeresztenek felém. Néha nagyon aranyosak és kedvesek. Néha viszont egészen ijesztően és hajmeresztően furcsán mosolyognak rám. Nem az a jajj, de aranyos kis szőke kislány mosolya van, nem nagymamás rajongást vélek felfedezni rajta. Sokkal picikébb, haloványabb, és valahogy annyira lenézőnek érzem, hogy meg tudnám lendíteni a kezemben lévő könyvet, és arcon csapni. Nos, valószínűleg nem sikerülne. És egyáltalán nem okos ötlet. Amikor egy sokkal felnőttebb, sokkal nagyobb hatalommal lévő emberrel állsz szemben, akkor a legjobb fegyver a kedvesség. Légy kedves, Hanna. Bájold el. Cukiskodj. Akármennyire is undorít még a gondolat is.
 - Semmivel sem vagyok kevesebb, mint egy másodikos - tettem hozzá, miközben elvigyorodtam. Igazából, szerintem az évfolyam rendszer tök hülyeség. Mindenkinek a saját tempójában tanuljon. Szóval hallgatom a kis mondanivalóját, és érzem, hogy nem állok jól. Van egy tény, amit nem igazán tudok megváltoztatni, hazudni meg oly felesleges volna. Szóval, elsős vagyok. Lehet, hogy elsős, de nem akármilyen elsős! Persze, a drága tanár úr ezt még nem tudhatja. Nem hibáztatom. Tényleg elég bugyutának nézhet a szőkeségem miatt, meg a szeplők, meg alacsony is vagyok, de ez tökre mindegy. Itt az ideje a kopogtató ügynököket megszégyenítően eladnom magam.
- Tudja, az az egy év önnek semmit sem számít. Igen biztos vagyok benne, hogy egy év múlva is ugyanígy itt fog tanítani. Az én életemben viszont rengeteget számítana. Persze, a legtöbb tárggyal könnyen van az ember lánya, mert a felsőbb éves tananyagokhoz is egész egyszerű a hozzáférés... de hát persze az Öné, nos, nem annyira hozzáférhető és megfogható, amit persze megértek, de mégsem, mert szerintem totál nem fair, hogy csak azért kell egy évet várnom, mert elsős vagyok - magyaráztam meg a bizonyítványom. És igyekeztem nem túl lelkes és heves lenni. Meg úgy alapvetően könnyed hangnemben csicseregni, és túl sokat beszélni. Az mindig valahogy elcsavarja a felnőttek fejét, és nem is annyira figyelnek arra, amit mondanak. Meg persze indirekt megmondtam neki, hogy milyen jó szakember, és mennyire felsőbbrendű az ő tárgya a többihez képest. Nos, enyhén túlozni nem hazugság. - Szóval, tudunk valamit tenni ellene?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Természetesen számára roppant hízelgő, hogy egy elsős ennyire fel szeretné venni a tárgyát és hallgatni az óráját. Az más kérdés, hogy az öröm ebből kifolyólag kétes is, hiszen miért érdekel ennyire egy ilyen fiatal lányt a téma? Azonban az ilyen helyzetekben egyértelműen érdemes az egóra építeni, miszerint Henrik tárgya annyira csodás, hogy nem képes várni addig, míg másodéves lesz. Idilli elképzelés.
- És ezt senki nem is állította. Egyszerűen csak van egy szabály - széttárja karjait, mert ez ügyben tényleg tehetetlen. Amikor pályázott és végül kiderült, hogy övé a tárgy, még kérdéses volt, mely évfolyamokon és milyen mélységben taníthatja, amit akar. Kriszpinnel akkor arra adtak kezet, hogy második évfolyamtól indul, mivel ő túlságosan tartott attól, hogy a fiatalok idejekorán felveszik a tárgyat és olyasmikkel találkoznak, amikkel ráérnének. Ezért is lehetséges, hogy a tanterv némileg változott, már ami az órák tartalmát és sorrendjét illeti, ezt azonban Henrik nem bánta. A véleménye persze ugyanaz: nem évfolyamhoz, hanem érettséghez kötné a tárgyát, de ez ugye nem így működik.
Nem mondom, hogy nem lepődik meg, ahogy Hanna szinte levegővétel nélkül, egy szuszra eldarálja az érveit, ami inkább hangzik valamiféle lelkesítő beszédnek. Félreértés ne essék, Henrik szinte már örvend, hogy ennyire akarja, de vannak dolgok, amikben meg van kötve a keze. Ha a fene fenét eszik is, akkor sem adhatja be a derekát.
- Nagyon örülnék, ha tehetnék valamit, de van egy megállapodásom az igazgatóval, amit nem hagyhatok figyelmen kívül - arcán bocsánatkérő mosoly nyugszik, ebben már sem lenézés, sem gúny nincs. Nem mintha az eddigiekben lett volna jelentőségteljes dózis, csak a miheztartás végett fontos leszögezni, hogy most aztán végképp nincs. - Esetleg, ha gondolod... Tudok ajánlani megfelelő irodalmat, amiről, ha gondolod, később beszélgethetünk. Amolyan különóra szerűen - nem sok, de több, mint a semmi. Persze ez sem igazán hivatalos megoldása a problémának, de mit van mit tenni... Úgysem fog neki olyan könyveket adni, amik veszélyeztetnének bármit vagy bárkit. De talán kellőképp kiengeszteli a felspannolt rellonost.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Unottan dőlök hátra, lábaimat az előttem elterülő asztalra dobom, majd keresztezem ott őket.  Rágok egyet a rágómon, ezután megforgatom számban és kezdem az egészet előröl. Ha most még hosszú lenne a hajam, tuti azt is csavargatnám. És hogy miért teszem mindezt? Mert utálom a Bűbájtan órákat. Minden egyes porcikám azt kiáltja, hogy menjek el innen, de minél előbb, mégsem teszem. Mert már így is bukásra állok a tárgyból, szóval, ha kijárnék a suli mellé cigizni – mint ahogy színjátszó helyett teszem -, akkor tuti egy életre elkapálnám magam. Persze még mindig úgy gondolom, hogy ez az egész trollra állok ügy, nem az én hibám. Ugyan miért is lenne? Én egy igazán szorgalmas kisdiák vagyok. Csak a tanárnak lehet velem baja, ez az egyetlen megoldás. Oké-oké, álljunk le a hazugságokkal, ez annyira abszurd, hogy még én magam sem hiszem el.
- Hé, nem tudnád végre abbahagyni? – Fordul meg az előttem ülő nyomorék évfolyamtársam, amint megelégeli, hogy a feltételezhetően dolgozatnak szánt papírból kis galacsinokat gyúrok, majd a hajába dobom őket. Nem terveztem megírni ezt a szart, szóval valamit kezdenem kell vele. Megenni nem fogom, így a legjobb ötlet, ami eszembe jutott, az az volt, hogy megleckéztetem ezt a kis kíngörcsöt. A srác talán még a tanár fiánál, Riley-nál is idegesítőbb. Oké, ez is füllentés volt, annál a görcsnél nincs rosszabb a világon. Még mindig fáj a tököm, amiért a minap diótörést végzett rajta a medencénél. Ha aznap még feltudtam volna kelni, tuti biztos, hogy fordult volna a kocka és én törögettem volna őt. Mondjuk a nyakát.
Cselekedetemből az ajtó hangos nyikorgása billent ki, mire mindenki mással egyetemben jómagam is a hang irányába fordítom fejem, ahol is megjelenik bosszankodásom fő tárgya, apuci kedvenc kisfia, Riley. Szemem összeszűkül, patáimat leveszem az asztalról, úgy szuggerálom tovább. Nem, nem bocsátottam meg neki. Ugyan kérem, rellonos vagyok, mi nem egyszerű puszi-puszi és vállveregetéssel intézzük el a konfliktusainkat. Hanem teázással, teljesen igazad van.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Unott kézmozdulatokkal firkantgatok a füzetembe, a sercegő papír zaját a tanár úr egyre fáradó hangja nyomja el. Nyakunkon a vizsgaidőszak, az utolsó órákon pedig a kevésbé veszélyes bestiák vannak terítéken. Próbálok valami épkézláb jegyzetet készíteni, gondolataim azonban a lecke végéhez közeledve egyre inkább elkalandoznak. Megvakarom az orromat, úgy görnyedek előre a padban, lassan már tűkön ülve az izgalomtól. Perceken belül vége az órának, az  évfolyamtársaim is türelmetlenül fészkelődnek a helyükön. Körbepillantok a termen, majd Karola felé fordulok. Nem sokkal arrébb ül tőlem, ezért korábban is előfordult már, hogy galacsinokba gyűrt üzeneteket váltottunk egymással.
"Sietsz óra után?" - görbítem komótosan a betűket egy kitépett cetlire, amit aprócska labda méretűre formázok tenyereim közt, majd egy ügyetlen mozdulattal hajítom el neki. Mindezt úgy, hogy a tanár ebből mit sem érzékeljen. Nem lenne jó, ha pontlevonást vagy büntetőmunkát vonna maga után a figyelmetlenségem. Mondjuk amilyen jó tanulónak számítok, nem hiszem, hogy szigorúan venné, maximum a csoport előtt tartana fejmosást. Lelkesen rágni kezdem a körmeimet, fél szemmel a reakcióját lesve. A zsebemben ott lapul az ajándék, amit napok óta lázasan készítettem a kiengesztelésére. De végre elkészült, és már nem tudok tovább várni az odaadásával. Késő estig maradtam fenn, hogy miután eltanultam a technikát, a béna próbálkozásaimat követően megtervezzem neki a fehér barátságkarkötőt. Tudom, hogy azóta rendeződött köztünk az elhidegülés, de jobbnak érzem, ha bocsánatot kérek tőle ezzel a kis aprósággal. Kérdés, hogy mit szól majd hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A Sötét varázslatok kivédése bármennyire is tűnt az egyik legérdekesebb, s talán az egyik leghasznosabb tantárgynak, ma valahogy a tanár úr sem úgy adott elő, ahogyan szokott, monotonnak hangja töltötte be a termet, legalábbis azt hiszem, már amennyi információ eljutott hozzám a hallójárataimon keresztül.
Nem tudtam odafigyelni rendesen, jegyzetelni sem jegyzeteltem, ehelyett csak a tenyerembe támasztott állal, az ablak felé fordulva bámultam kifelé, s közben mindvégig Márk járt a fejemben. Eszembe jutott, hogy milyen határozottan kiállt magáért, amikor Mihail összehívott minket, s az is, hogy mennyire jól állt neki az a talár. Ó igen, még a talárban is helyes volt, persze anélkül is megnéztem volna, de...
Hirtelen zökkentett ki álmodozásomból egy kis papírgalacsin, ami a vállamnak ütközött, majd lepattant az asztalra, közvetlenül elém. Riadtan kaptam fel a fejemet, kicsit zavarba is jöttem, de ahogy megláttam, hogy ez tényleg csak egy papírgalacsin, nem pedig valaki a gondolataimban turkál, úgy máris megkönnyebbültem. Szemöldökeimet kissé összeráncolva fordultam oldalra, kíváncsian, hogy ki szórakozik ilyesmivel, de ahogy megláttam Benit, úgy már sejtettem, hogy csak ő küldhette.
Kíváncsian, s persze óvatosan csomagoltam ki az üzenetet, majd visszakanyarítottam rá a válaszomat.
-" Ráérek, megvárjalak?" - s újra összegyűrve a kis papírt galacsinná, egy gyors mozdulattal dobtam vissza Beni felé. A tanár úr azonban ekkor emelte meg pillantását, éreztem is magamon a tekintetét, s egy kicsit tartottam is attól, hogy majd rám fog szólni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Miután megbeszéltem Somával, hogy lebuktatjuk a haverját, nem voltam rest, írtam neki egy szívélyes levelet, hogy találkozni akarok vele a Szertárakban. Nagyon izgultam, hogy mi lesz, hogy lesz, de azért próbáltam nyugodt maradni és megőrizni a hidegvéremet. Nagy szerencsém volt, hogy színjátszós voltam, próbáltam felkészülni lelkiekben a találkozó előtt, hogy átszellemüljek az adott szerepbe. Tudtam, hogy fontos a külcsín is, így egy dögös vörös színű rucit vettem fel, ez némileg talán el fogja terelni a figyelmét arról, hogy elkezdjen gyanakodni. Tudtam, hogy Somának nem fog jól esni a dolog, de vállalnunk kellett ezt az áldozatot annak kapcsán, hogy kiderüljenek Benedek piszkos kis szándékai. Nem tudhattam, hogy mennyire lesz könnyű dolgom vele, Így végigzongoráztam magamban minden eshetőséget. Tény, hogy idáig, mikor összefutottam vele, rögtön megpróbált befűzni, reméltem, hogy ez most sem lesz másként. Kiválasztottam a szekrényemből a ruhához legjobban illő bordó magassarkú cipellőt, hajamat kiengedve hagytam, feltettem egy picit erősebb sminket, majd elindultam a helyiség felé. Egy esti időpontot beszéltem meg a sráccal, Somával pedig abban maradtunk, hogy elbújik még a találkozónk előtt a szertárba, hogy a saját fülével hallhassa az elhangzottakat. Mielőtt beléptem a helyiségbe, sóhajtottam egy nagyot, majd lenyomtam a kilincset és benyitottam. Úgy tűnt, hogy én érkeztem meg elsőként, nem tudtam, hogy Soma ott volt-e már, csak reméltem, de nem mivel nem akartam lebukni, meg sem szólaltam, hiszen bármikor megérkezhetett a másik fél. Türelmesen vártam, közben pedig csomószor lejátszottam a fejemben az esetleges történéseket, bíztam benne, hogy minden a lehető legnagyobb rendben lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Amióta Dana elmesélte nekem azt, hogy múltkor Benedek nyíltan kikezdett vele, azóta ideges voltam, s borzasztóan csalódott. A mellkasomon mintha egy elefánt ült volna, akkora nyomást éreztem, ha csak arra gondoltam, hogy a legjobb barátom ezt művelte.
Az ágyamon ülve újra és újra végig pörgettem a fejemben a lány szavait, s próbáltam visszaidézni a múltból is eseményeket, hogy rájöjjek, vajon tényleg végig az orrom előtt csinálta-e ezeket az aljas sunyiságokat, és annyira hülye voltam, hogy nem vettem észre? Hogy lehettem ennyire vak?
Idegesen járt a lábam, s közben folyton az órámat kémleltem. Abban sem voltam biztos, hogy jó ötlet-e ez az egész csapda, mert azt sem akartam, hogy Dana és Benedek közt történjen valami. Hisz mi van akkor, ha Benedek majd azonnal rástartol? Ha túl sokat várunk a lebuktatásával...
- Áh - nyögtem magam elé idegesen, kész káosz uralkodott az elmémben, s nem is tudtam tovább ücsörögni, mert láttam, hogy az óra mutatója közeleg a megadott időponthoz. Tudtam, hogy indulnom kell, fel is pattantam, hogy én érjek először a szertárakhoz, de a klubhelyiségen át pechemre volt szerencsém belefutni Oszkárba, meg a barom haverjába, akik természetesen most is az utamat állták.
- Závodi, mond csak, nem felejtettél el valamit? - kérdezte pofátlan stílusával, de erre nekem őszintén szólva nem volt időm.
- Most nem érek rá a hülyeségeidre Oszkár, mennem kell - vágtam hozzá a szavakat, s már kerültem volna őket, de a haverja a tenyerét támasztotta a mellkasomnak.
- Á-á, előbb fizess.
- Mi van?? Már lerendeztem a tartozásomat, mi a francról beszéltek? - értetlenül vezettem pillantásom egyikről a másikra.
- Most nem a pókerről van szó, azt már valóban rendezted. De van az a haverod, aki még lóg, te kérted, hogy ne csesztessük őt. Nos, nem tettük, de ennek is megvan az ára. Szóval vagy te fizetsz, vagy a kis levitás cimborádat felkötjük a kviddicspálya legnagyobb karikájára - Oszkár nem szórakozott, érződött a hangjából, hogy ezt komolyan gondolja. Nekem ez persze teljesen kiment a fejemből, ekkor döbbentem rá, hogy így tényleg lógok ennek a baromnak, bár láttam más megoldást is arra, hogy végre leszálljanak a haveromról. Most viszont tényleg nem volt erre időm, nagyon feszült és ideges voltam, s tartottam attól, hogy nem érek oda majd időben.
- Engedjetek már..- idegesen löktem félre az utamból őket, s megszaporázva a lépteimet, megindultam a Szertár irányába.

A Szertár ajtaja megnyikordult, majd először nyúlánk ujjak, végül azok gazdája, Benedek is átlépte a helyiség küszöbét. Lévén, hogy már nem volt tanítás, hétköznapi ruhát viselt, farmert és egy fekete inget, melynek ujjai fel voltak gyűrve a karján.
- Hol bujkálsz, Dana? - kíváncsian tette fel a kérdését, miközben kezében fogva a pálcáját, a lumos segítségével világította meg a helyiséget.
- Hűűűűűh - meglátva a lányt, azonnal megtorpant, ajka vigyorba kúszott, ahogy tekintetével végig gusztálta a navinés prefikisasszonyt.
- Nem semmi, ez a ruci...hmm. Mi az alkalom? - szemtelen mosollyal tette fel kérdését, ahogy egyre közelebb lépdelt, majd megtorpant a lány előtt, s bal tenyerével a polcnak támaszkodott.
- Miért is hívtál, Dana? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Éreztem, hogy egyre jobban kezdek izgulni, miközben várakoztam, marhára reméltem, hogy Soma ideért a megbeszélt időpont előtt. Nagyon izgatott voltam, hogy hogyan fognak alakulni az események, még az is megfordult a fejemben, hogy Benedek talán el sem jön. Belegondoltam, hogy lehet mégsem volt túl jó ötlet így lebuktatni a srácot, mert mi van, ha mégsem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan azt elterveztük? Tudtam, hogy muszáj végig hitelesnek maradnom, ha nem szeretnék lebukni a másik előtt, ez pedig azzal járt, hogy akármennyire is zavarba próbál hozni, játszanom kell a szerepemet. Miután vártam picit az ujjaimat tördelve magam előtt, hirtelen arra lettem figyelmes, hogy kinyílik az ajtó és megjelent Benedek sziluettje. Egyre hevesebben kezdett el dobogni a szívem, próbáltam nem feladni és a lehető legtöbbet kihozni az adott helyzetből, magamat pedig nyugalomra csitítottam. Mikor bevilágította a pálcájával a helyiséget, rögtön észrevettem, hogy bizony megakadt rajtam a tekintete, ami igazából nem volt meglepő, mert igencsak kirittyentettem magam, talán túlságosan is.
- Egy barátnőm születésnapját ünnepeltük, volt közös fotózás is, úgyhogy emiatt - varázsoltam széles mosolyt az arcomra, majd tekintetem a másikéba fúrtam. Arra gondoltam, hogy talán ez így hihető sztori, nehogy már túlságosan is elbízza magát, és azt higgye, hogy miatta öltöztem így ki. Pedig de. Vagyis a kialakult helyzet miatt.
- Nos, tudod, kicsit átgondoltam a dolgokat. Említetted az osztozkodást is múltkor. Idáig nem mertem bevallani, hogy bejössz nekem, kellett hozzá egy kis idő, amíg összeszedem a bátorságomat. Másrészt, kíváncsivá tettél, vajon mit tudsz... valóban annyira tapasztalt vagy, mint amilyennek állítod, vagy csupán a szád jár? - léptem közel hozzá határozottan, tartva vele végig a szemkontaktust. Csábosan néztem íriszébe, majd  olyan közel hajoltam hozzá, hogy arcunkat épp csak pár centi választotta el egymástól. Tudtam, hogy a tűzzel játszom, de azzal is tisztában voltam, hogy a lehető leghitelesebbnek kellett lennem ebben a szituációban. Ekkor hirtelen visszahúztam arcom a másikétól, majd tettem pár lépést az ellenkező irányba, hogy kicsit eltávolodjam tőle. Reméltem, hogy sikerült kellőképp felcsigáznom ahhoz, hogy elhiggye, komolyan mondtam neki mindazt, ami az imént elhangzott a számból.
- Van egy szál cigarettád? - kérdeztem tőle mosolyogva. Ezt csupán időhúzásnak szántam, hirtelen nem jutott eszembe egyéb épkézláb ötlet. Elhelyezkedtem tőle pár lépésnyire, közben a hajamat babráltam vigyorogva. Reméltem, hogy Soma megjelenik, mielőtt eldurvulna a helyzet, közben pedig arra összpontosítottam, hogy ne látszódjon rajtam az izgalom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Sietve hagytam magam mögött Oszkárékat, majd felgyorsított tempóm helyett már futásnak eredtem, hogy minél előbb odaérjek a Szertárhoz. A folyosóhoz érve azonban lassítottam a lépteimen, hisz nem tudhattam, hogy mi van akkor, ha Benedek is késik. Óvatosnak kellett lennem, így meglapulva a sarkon, óvatosan lestem ki, hogy szabad-e a járás a terem irányába, majd miután láttam, hogy nincs a folyosón senki, nesztelen léptekkel igyekeztem haladni a terem felé. Az ajtóhoz érve megtorpantam, mély levegőt vettem, mert még mindig nem tudtam elhinni azt, amit a lány mesélt. Tudtam jól, hogy milyen rosszul fog érinteni ez az egész, de úgy éreztem, hogy ki kell bírnom, ha meg akarjuk buktatni őt.
Erőt véve magamon, egyik tenyeremmel megtámasztottam az ajtót, másikkal a kilincsre fogtam, majd sietve újra körbenéztem, s mivel megint nem láttam senkit, nagyon óvatosan, éppen csak egy centire tártam ki az ajtót, hogy halljam, odabent mi történik...

- Biztosan jó buli lehetett, ha így kirittyentetted magad - jegyezte meg egy vigyorral, miközben fenntartotta a szemkontaktust a lánnyal, s közelebb lépdelt hozzá, hogy ismét szemügyre vehesse Danat.
- De gondolom, hogy nem azért hívtál, hogy ezt most megoszd velem..szóval?-kíváncsian vonta fel a szemöldökét, ahogy megtámaszkodott a fal mellett, s kicsit meg is lepődött azon, amikor Dana szóba hozta a legutóbbi beszélgetésüket, s az osztozkodást.
- Nocsak, meglepő - Benedek összeszűkítette a tekintetét, miközben koncentrált, s belenézett a lány kék íriszeibe. Egy kicsit gyanakodott, hisz a lány egyszer már határozottan visszautasította őt, most azonban mondhatni felkínálkozott előtte, s mi több, tovább húzta az agyát azzal, ahogy elé lépett, olyan közel, hogy szinte csak egy papírlap fért volna el kettejük közt. A srác szemtelen mosolya továbbra is ott játszott szája szegletében, hatással volt rá Dana közelsége, pillantása meg is akadt az ajkain, de azért még sem most jött ő a falvédőről, hogy ezt a dolgot bevegye.
- Dana Dana - megcsóválva a fejét, csettintett egyet a nyelvével, mert úgy érezte, hogy valami itt nagyon nem stimmel. S bár Dana ellépdelt tőle, ő továbbra is figyelte őt a tekintetével, s egyetlen pillanatra sem vesztette szem elől.
- Mi ez a szarság, mi? - tette fel kérdését keményebben, majd pálcájával körbefordult a helyiségben, s alaposan bevilágított mindent, mintha keresne valakit. Volt egy olyan megérzése, hogy csőbe akarják húzni, de ismét meg kellett lepődnie, ugyanis a szobában senki sem volt rajtuk kívül.
- Nahát, tényleg megleptél. Tudod, egy pillanat erejéig azt hittem, hogy te most szórakozol velem, de...úgy tűnik, hogy még sem - Benedek ekkor már elhitte, hogy a lány valóban miatta érkezett, így a következő másodpercben közelebb is lépdelt hozzá, olyan közel, hogy szinte sarokba szorította őt, s elrakva pálcáját, immár két kézzel támaszkodhatott a falnak úgy, hogy ezzel Danát satuba szorítsa.
- Van cigim, de itt szerintem nem kéne szívnod. A végén még felrobban valami - félmosoly húzódott az arcára, miközben tovább kémlelte a lány íriszeit, aki elérte a várt hatást, Benedeket ugyanis sikerült teljesen felcsigáznia.
- Szóval érdekel, hogy mit tudok? Próbáljuk ki - azzal hirtelen ragadta meg Dana állát, ujjaival rászorított, majd sietve csókolta meg úgy, hogy a lánynak esélye sem volt arra, hogy elhúzódjon. Közben másik kezét elkezdte felcsúsztatni a lány oldalán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

- Bizony ám, nagyon jó buli volt, kár lett volna kihagynom - áradoztam neki lelkesen, olyan hangsúllyal, mint aki élete egyik legnagyobb buliját élte volna át az imént. Mikor ezután előadtam magam, láttam a kételyt Benedek szemében, mikor az íriszeimbe nézett, én pedig próbáltam kicsit összezavarni azzal, hogy egészen közel hajoltam hozzá, mivel olyannyira fel akartam csigázni, amennyire csak lehetett. Részben sikerült is, de a gyanakvása megmaradt, ennek pedig hangot is adott.
- Milyen szarság? Talán baj, hogy megnyíltam neked? - néztem rá kérdő tekintettel, közben pedig halálra aggódtam magam, mikor elkezdte bevilágítani a helyiség minden zugát keresve valakit vagy valamit. Abban a pillanatban határozottan úgy gondoltam, hogy itt a játszma vége, most le fogunk bukni, kudarcot vallottunk. Idegesen bámultam a srácot, közben pedig ajkaimat harapdálva gondolkodtam azon, vajon mikor bukkan rá Somára. Azonban legnagyobb meglepetésemre senkit sem talált a helyiségen. Nem is tudtam hirtelen, hogy sírjak-e vagy nevessek... a párom elfelejtett volna eljönni vagy közbejött neki valami? Hol a fenében lehet? Miért nincs itt? Viszont az is beötlött, hogy így nem buktam le, de Soma sem lehetett fültanúja az egész történésnek. Ezt a pechet! Akárhogy is néztem a dolgokat, sehogy sem volt jó.
- Öhm... igen, látod, nem szórakoztam veled - vágtam rá gyorsan, miután a srác megbizonyosodott róla, hogy nincs senki a helyiségben, és úgy tűnt, hogy most már a markomban tartom, hiszen köddé vált minden kételye. Azonban nem nyugodhattam meg, mert ennek örömére egyre közelebb lépett hozzám, majd szó szerint sarokba szorított.
- Igaz - suttogtam a szemébe nézve a cigi kapcsán. Mérges voltam magamra, amiért csak ennyi tellett tőlem időhúzás gyanánt, ezt nagyon szépen bebuktam.
- Hogy micsoda? - néztem rá felvont szemöldökkel, de le se tudtam reagálni a helyzetet, annyira gyorsan történt minden egymás után. Az a hirtelen csók, aztán ahogyan keze az oldalamra került egyre feljebb csúszva... úgy tűnt, hogy a vártnál is jobban sikerült feltüzelnem. Azonban minden hiába történt, mert Soma nem volt sehol, én pedig kezdtem egyre jobban bepánikolni.
- Ezt azonnal hagyd abba! - kiáltottam rá kétségbeesetten, közben próbáltam volna kihátrálni ebből a szörnyű helyzetből, de erős ellenállásba ütköztem, ugyanis Benedeknek esze ágába sem volt elengednie. Hiába igyekeztem ellenállni, erősebb volt nálam, látszott rajta, hogy meglepődött, de aztán, mint aki nem akar tudomást venni semmiről, folytatta azt, amit elkezdett.
- Ugyan, tudom, hogy te is akarod. Most már késő visszakozni - felelte határozottan, majd egyre erősebben szorított magához.
- Ne csináld ezt, hagyj békén! - rivalltam rá, ám úgy tűnt, hogy hiába mondok neki bármit is, egyik fülén be, a másikon ki állapotban volt már. Nagyon megijedtem, teljes mértékben elfogott a rettegés, ráadásul nem voltam abban a helyzetben, hogy bármiféle ellenállást tanúsítsak irányába, mert nagy erőfölényben volt, amelyet ki is használt. Úgy tűnt, szép kis slamasztikába kerültem, amelyből fogalmam sem volt, hogyan másszak ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Nem akartam nagy zajt csapni, hogy leleplezzem a lányt odabent, s ne sikerüljön a tervünk, de abban sem lehettem biztos, hogy Benedek valóban eljött-e. Az órámra pillantva láttam, hogy több, mint tíz percet késtem, így egy halk káromkodás is elhagyta a számat, mielőtt úgy döntöttem, hogy benyitok. Csak abban reménykedtem, hogy talán még nem késő, s ha mégis eljött a srác, akkor Dana szóval tudta tartani, hogy magam is halljam, amint leleplezi magát.
Lelkikben igyekeztem felkészülni arra, amit majd hallani fogok, még egyet sóhajtottam, s csak azt követően, nagyon óvatos mozdulattal nyitottam be a helyiségbe. Pechemre azonban elég sötét volt odabent, így látni nem láttam sok mindent, Dana hangja azonban megtörte a csöndet.
Ahogy meghallottam, hogy milyen indulattal szólal meg a barátnőm, máris éreztem, hogy nagy a baj, s tudtam jól, hogy azonnal közbe kell lépnem. Nagyon is elkéstem, már nem volt mit hallgatni, cselekednem kellett.
Az ajtót Dana sikolyát hallva löktem beljebb, s ahogy berontottam a helyiségbe, megláttam őket együtt. A barátnőm úgy tűnt, mint aki próbálja ellökni magától mindenféle módon Benedeket, a srác azonban újra megcsókolta, s erőszakkal próbálta őt rávenni a folytatásra.
- Azonnal hagyd abba! - ordítottam rá, majd odaugorva két kézzel ragadtam meg Benedeket, s teljes erővel rántottam őt hátra, majd felszabadítva egyik kezemet, igyekeztem azzal leszedni őt a lányról.
A srác persze meglepődött, nem számított arra, hogy bárki is rájuk nyit, s látszott a tekintetében a düh.
- Mi van már Soma? - kérdezte, ahogy rám emelte a pillantását, de engem még mindig elöntött a düh, így már lendült is az öklöm, egyenesen bele az arcába, minek hatására megszédült, s hátra esett az egyik polcnak.
- Jól vagy, Dana? - ezután léptem csak oda a lányhoz aggódva, hogy megnézzem, minden rendben van-e vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Hatalmas szerencsém volt, hogy Soma végül megjelent, mert nem tudom, mi történt volna, ha továbbra is kettecskén maradok Benedekkel, valószínűleg semmi jóra nem számíthattam volna. A történések elég gyorsan végbementek, ugyanis egyik pillanatban még a srác szorításában voltam, melyet egy újabb csókkal spékelt meg, a következőben pedig már Soma öklét láttam a haverja arcába lendülni. Öröm volt nézni, ahogy a fiú a polcnak esik, oda is mentem gratulálni neki.
- Látod, ha azt mondom, hogy hagyd abba, akkor azt vedd is komolyan! - néztem rá szúrós tekintettel. Kedvem támadt volna más fájdalmasat is csinálni vele, de tisztában voltam vele, hogy egyrészt én hívtam ki magam ellen a sorsot, másrészt a szívszerelmem remekül kezelte a helyzetet. Főleg, hogy végre ideért...
- Persze, tök jól vagyok, nem látod? Minden tök szép és jó, az imént is remekül elvoltam Benedekkel, nem is kívánhattam volna ennél szebb estét - feleltem Somának komor arccal ironikusan. Forrt bennem a düh amiatt, hogy ennyire elfajult ez az egész helyzet, részben magamat hibáztattam, részben pedig a szerelmemet.
- Mégis hol voltál idáig? Ha itt lettél volna, akkor mindez nem történik meg! - keltem ki magamból, majd az egyik földön fekvő seprűt megfogtam, és elhajítottam az ajtó felé, mely Soma mellett szállt el épp.
- Te meg mit bámulsz? - néztem gyilkos tekintettel Benedekre, marhára kiborult nálam a bili, idáig ugyanis attól kellett rettegnem, hogy akaratom ellenére az övé leszek, ez pedig eléggé megviselt.
- Baromság volt az egész, mégis mit kell neked bizonyítanom még? Különben is, ha nem érsz ide időben, akkor ez itt simán visszaél a helyzettel - utaltam Benedekre, mint egy tárgyra. Hiszen ő is tárgyként kezelte a nőket, legalábbis nekem az volt a meglátásom. Fel-alá járkáltam egy ideig, így próbáltam lehiggadni, a legtöbb esetben ez segített, de jelen helyzetben ennél több kellett ahhoz, hogy újra visszanyerjem a lelki békém.
- Nem erről volt szó... bár, ha itt lettél volna, tény, hogy rögtön lebukunk, mert bizony azért körbenézett, miután idehívtam, hogy nem-e csapda az egész. Ennyi sütnivalója még neki is volt - tekintettem újra kissé összezavarodva Somára, nem izgatott, hogy az emlegetett szamár is itt volt, hagy hallja csak, hogy mi a stájsz. Jelen pillanatban semmi sem érdekelt, leültem a földre, majd heves zokogásban törtem ki, kicsit túllőttem a célon, plusz az egész este balul sült el, egyedül Soma érkezése mentett meg attól, hogy nagyobb bajba kerüljek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem vagyok jó célzó, kis híján az arcának sikerül dobnom a galacsint, mely végül a válláról pattan le a földre. Ijedt grimaszom után megkönnyebbülten lélegzek fel. Ugyan nincsen semmi személyes az üzenetemben, mégsem lennék valami boldog, ha egy csoporttársam kaparintaná meg. Még csak az hiányzik, hogy felnyomjon a tanerőnél. Ahogy kiveszem, Karola gondolatai is valahol máshol járnak ezen az órán. És igen, ha a jobb tanulók unják az agyukat, akkor ott nagy a baj. Ezzel nem a tanáromat akarom bántani, de sosem értettem, hogy miért nem lehet jobban tagolni az időt. Pillanatokon belül vége az órának, erre még mindig gőzerővel kell írni, pedig biztosan csak mindent le akar adni a vizsga előtt. Nagyon fájnak már az ujjaim a penna szorongatásától.
Rosszfiúsan rákacsintok, amikor észrevesz. Remélem nem csalódik, hogy csak én keresem, de hát legjobb barátok vagyunk, vagy mi. Ha egymás mellett ülnénk, végigpofáznánk az órát. Hamar felfigyelt erre a tanári kar annak idején, azóta szétültetve mindketten megpróbálunk a tanulásra koncentrálni, azon kívül viszont simán pótoljuk a csevejt. Elnézem, amint izgatottan kicsomagolja az üzenetet, kezemmel majdnem elkapom röptében a válaszát, csupán a tanár közeli pillantása akadályoz meg. Így ijedten visszarántom a karomat magam mellé, de szerencsére megúszom a felelősségre vonást. Várok egy kicsit, hogy a lábammal magam alá halászhassam a fecnit, amit egy gyors mozdulattal veszek fel.
"Ja" - írom rá lóbetűkkel a válaszomat, majd sietősen juttatom neki vissza. Amint végre szélnek eresztenek bennünket, felhagyok a jegyzeteléssel, majd ráérősen pakolászni kezdek. Feltűnésmentes akarok maradni, jó lenne ha elszivárogna a csapat, amikor sor kerülne az átadásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Nagyon feldühített az a kép, ami a szemeim elé tárult, amikor benyitottam a helyiségbe. Megijesztett Dana hangja, s rossz volt azt látnom, hogy az egyik legjobb barátom éppen rákényszeríti a csókját, s erőszakoskodni próbál a lánnyal. Ez a pillanat elég volt ahhoz, hogy azonnal leszedjem a lányról, majd egy jó nagyot behúzzak neki. Annyira dühös voltam Benedekre, hogy kedvem lett volna újra és újra megütni, azonban ebben a helyzetben Danával is kellett törődnöm, hisz ő volt a legfontosabb.
Amint Benedek nekitántorodott a polcnak, azonnal a lány mellé léptem, hogy aggódva mérjem fel, nem-e esett valami baja. Igaz, kérdeznem sem kellett volna, hisz rá volt írva az arcára, hogyan is érzi magát.
- Bocs, hogy késtem - mondtam egész halkan, de tekintetében láttam a haragot, ami szavaiból is kiérezhető volt. Ez részben talán nekem szólt, részben viszont Benedeknek, rá feltehetően jobban haragudott a történtek végett.
Elég volt csak végig pillantanom rajta, hogy lássam, szinte remeg az idegtől.
-  Tudom, csak feltartottak, sajnálom...- mondtam őszintén, ahogy engesztelően pillantottam rá, bár hiába, nagyon úgy tűnt, hogy a lány most egyáltalán nem nyugodt, sőt. Szavait követően azonnal egy seprűt hajított felém, így elhajolva sikerült elkerülnöm az ütközést, s erre már felvontam a szemöldökömet, hisz azért nem gondoltam azt, hogy engem kellene bántani a történek miatt. Viszont mivel tudtam, hogy mi történt, a reakcióit betudtam a korábbiaknak, s ezért egyetlen szót sem szóltam emiatt.
Dana ezután Benedekre szólt rá, aki hozzám hasonlóan, meglepetten figyelte a lányt, feltehetően ő sem számított arra, hogy ennyire ki tudja hozni a sodrából. Közben az orrát törölgette az ingujjába, amiből még mindig folyt a vér.
- Hé, nyugodj meg, jó? - a lány felé fordulva, próbáltam őt csitítani, de Dana teljesen kikelt magából, hozzá érni nem igazán lehetett, csak fel-le járkált. Ekkor pillantásomat Benedekre emeltem, s dühösen fúrtam tekintetem az övéibe. Egyelőre nem szólaltam meg, de talán a nézésemből is rájött már arra, hogy mennyire meggyűlöltem.
- Mi van? - kérdezte flegmán, mire azonnal ökölbe szorult a kezem, s dühösen ráncoltam össze a szemöldökeimet.
- Szerinted? - ideges voltam magam is, de pillantásom visszavezettem a lányra, aki még mindig fel-alá járkált.
- Nyugodj meg...hé - ahogy láttam, hogy a földre rogy, s zokogni kezd, odasiettem hozzá, majd leguggolva mellé egyik kezemet a hátára csúsztattam, a másikkal gyengéden megfogtam a kezét, hogy érezze, ott vagyok mellette.
- Ne sírj, nincs semmi baj, itt vagyok - még magamhoz is öleltem, ha nem tiltakozott, s nyugtatóan simítottam végig a hátán újra-és újra, miközben a fülébe súgtam.
- Sajnálom, hogy késtem, de minden rendben van már, kérlek nyugodj meg. Vegyél mély levegőt, és fújd ki - próbáltam őt megnyugtatni, ekkor azonban érzékeltem, hogy Benedek megpróbál lelépni.
- Megállj - szóltam rá.
- Te mégis hogy a francba gondoltad ezt, mi? - még mindig dühösen néztem a volt haveromat, aki elemelve arca elől a kezét, bosszús vicsorral lépett közelebb.
- Én? A csajod hívott ide, ő csábított el! Egy igazi ******** ****, már az elején is láttam! - sziszegte indulatosan, s próbálta szépíteni a helyzetét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

- Ha nem értél volna ide most, akkor ennél durvább látvány fogadhatott volna - néztem rá szemrehányó tekintettel. Kedvem szottyant volna megkérdezni tőle, hogy hol volt idáig, mi volt olyan marha fontos, hogy nem tudott itt lenni a megbeszélt időben, de olyan ideges voltam, hogy jobbnak láttam, ha egyelőre meg sem szólalok.
- Szóval feltartottak, hát ez nagyszerű - sóhajtottam dühösen, majd magam elé fonva a karjaim fortyogtam magamban. Közben repült a seprű is egyenesen a kedvesem felé, aki végül kivédte a támadást. Belegondoltam, hogy inkább Benedeket kellett volna megdobnom valami jó kemény tárggyal, ha már olyan kemény csávónak képzelte magát.
- Próbálok, de mint láthatod ez nem megy egyről a kettőre - feleltem neki idegesen, ám nem sikerült zen állapotba helyeznem magam, mert Benedek beszólására kinyílt a nem létező bicska a zsebemben.
- Szerinted mégis mi van? - néztem rá kétségbeesett arcot vágva, szúrós tekintettel. Arra gondoltam magamban, hogy ez a srác vagy nagyon pimasz vagy iszonyúan sötét... Nem bírtam már tovább idegekkel, úgyhogy a földre rogytam, és kiadtam magamból a bánatomat, a sérelmeimet. Soma rögtön odajött hozzám, hogy megnyugtasson, be kell valljam, nagyon jól esett a közelsége, immár nagyobb biztonságban éreztem magam mellette. Próbáltam mély levegőt venni, és kicsit lenyugodni, ami többé-kevésbé sikerült is végre. Mindezt persze a fiú jelenlétének köszönhettem. Úgy tűnt, nem sokáig élvezhettem ezt az "idilli" helyzetet, mert Benedek szökni próbált, majd Soma beszólása után közelebb lépett hozzánk, és egy olyan kijelentés hagyta el a száját, amit nem tudtam figyelmen kívül hagyni.
- Hogy mi? Ha el akartalak volna csábítani, akkor éles helyzetben nem védekeztem volna kézzel-lábbal ellened. Nézz csak magadba, mégis milyen barát az, aki ráhajt a másik barátnőjére? - szökkentem fel rögtön az ülőhelyzetemből, majd ha a párom nem fogott vissza, hirtelen a srác előtt termettem, és jó erősen felképeltem. Nagyon is megérdemelte, amit kapott...
- Különben is, öngólt rúgtál, ugyanis Soma tudott róla, hogy idehívtalak, mondhatni közös terv volt a lebuktatásodra. Beszámoltam neki arról, hogy megpróbáltál befűzni, a hazugságaidról. Szóval most bizonyíthattad neki élőben is, hogy egy igazi görény vagy  - léptem rögtön távolabb tőle, mielőtt esetleg viszonozta volna a pofont, majd újra Soma mellé álltam, és vidoran rámosolyogva bemutattam neki azzal a bizonyos ujjammal, csak hogy érezze a törődést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Volt némi lelkiismeret furdalásom amiatt, amiért késtem a megbeszélt időpontról, mert Dana emiatt került veszélybe Benedek társaságában. Bár az is igaz, hogy ezt azért még én sem hittem volna a volt cimborámról, hogy így viselkedjen a lányokkal, s engem is nagyon ledöbbentett mindaz, ami történt. Amikor az erdőben kitaláltuk azt, hogy megbuktatjuk őt, jó ötletnek tűnt, így utólag visszagondolva azonban kellemetlen helyzetbe került a lány, ami láthatóan nagyon is felzaklatta őt.
Idegességét, s a dühét nem is vettem magamra, ehelyett amikor láttam, hogy összeomlik, sietve öleltem őt magamhoz, hogy megnyugtassam. Benedek persze hozta a formáját, először le akart lépni, de amikor számon kértem a történtekről, akkor olyan hangot engedett meg magának, ami még az én zsebemben is kinyitotta a bicskát, sőt.
Rettentően ideges lettem, s azt hiszem, ha nem Dana ugrik fel előbb, akkor én lettem volna az, aki megint pofán vágja. Azt viszont nem akartam, hogy Danát bármi sérülés érjen ezek után, így sietve ugrottam utána, hogy két karjánál fogva húzzam vissza, mielőtt még fizikálisan is bántotta volna Benedeket.
- Dana nyugi, jó? Nyugodj meg - mindeközben csitítani próbáltam őt a szavaimmal, bevallom, nagy erő kellett ahhoz, hogy visszafogjam, mert oroszlánokat megszégyenítő hévvel próbált nekimenni a meglepődött srácnak.
- Benedek te meg ne merészelj így beszélni Danáról, megértetted?- dühösen sziszegtem a srác felé, aki vigyorogva rázta a fejét, ezzel jelezve a nemtetszését. Dana is hozzáfűzte a szavait, melyekkel teljesen egyetértettem, s vádlón pillantottam a srácra, aki ekkor felcsattant:
- Te most neki hiszel? Évek óta barátok vagyunk testvér, és akkor egy ilyen csajnak hiszel, aki bárkivel bármikor? Ugyan már...tudod, hogy kaphatnék nála jobbat is - ez volt az a pillanat, ami nálam is teljesen kiborította a bilit. Elengedve Danát, dühösen fújtatva pillantottam a srácra, majd hirtelen estem neki, egyik kezemmel az ingénél fogva ragadtam meg, a másikkal meg újra behúztam neki egy jobb egyenest.
- Fogd már be! Nem vagyunk testvérek, és ráhajtottál! Dana nem hazudna nekem, egy szemétláda vagy Benedek - vicsorogtam dühösen az arcába, majd löktem rajta egyet, de a kezeim még mindig ökölbe szorultak, olyan ideges voltam a jelenlététől. El sem akartam hinni, hogy ez a srác egy nappal korábban még az egyik legjobb barátom volt, egészen más arcát láttam, mintha nem az a fiú lett volna, akit kölyök koromban megismertem.
- Na jó, ráhajtottam, és akkor mi van? Az eddigi nőidre is rámentem, és az sem zavart, meg őket sem...- önelégült vigyorral nézett rám, s hacsak Dana nem fogott vissza, akkor nekimentem, és a földre vittem őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Néhány másodpercen keresztül nagyon hevesen vert a szívem, tartottam attól, hogy a tanár úr majd ránk szól és figyelmeztet, bár valamiért ez elmaradt, amin egy kicsit meglepődtem. Talán csalódott is voltam, s nem feltétlenül azért, hogy nem szólt rám, hanem amiatt, mert nem értettem, hogy miért nem. Korábban pedig még szét is ültettek minket a sok fecsegés miatt, most viszont...talán a professzor is fáradt volt már.
Megnyugodtam, bár az üzenet nem tartalmazott semmilyen privát információt, amit ne tudhatott volna más is. Lopva pillantottam oldalra, láttam, hogy Beninek sikerült elolvasnia a válaszomat, aztán újra írni kezdett. Mindezt viszonylag gyorsan tette, s már repült is felém a galacsin, ami ezúttal a hajszálaimba akadt. Sietve nyúltam utána, majd kibogozva a hajamból, a pad alatt nyitottam szét a galacsint, s elolvastam az üzenetét.
Egy kicsit azért aggódtam, hogy vajon mi történhetett, reméltem, hogy nem a családjával van valami gond, s hogy nem bántották őt megint a testvérei.
Az óra további része dög unalmasan telt, már kínomban számoltam a másodperceket, s nagy megkönnyebbülést jelentett, amikor a tanár kimondta a bűvös szót, Viszlát.
Évfolyamtársaink azonnal zsibongani kezdtek, mindenki pakolászott, hangosan trécseltek és nevetgéltek, majd egymást követően hagyták el a termet. Én ehhez képest komótosan pakolásztam el a dolgaimat, s úgy láttam, hogy Beni is hasonlóképpen tesz. Nem siettem, hisz megbeszéltük, hogy megvárjuk egymást.
- Karola, jössz? - az egyik barátnőm szólt az ajtóból, majd furán Benire pillantott, aztán meg vissza rám.
- Öhm, menj előre, még keresek valamit... - magyarázkodtam a lánynak, aki végül elhagyta a termet, én meg félbe hagyhattam a keresgélő színjátékot, s végre Beni felé fordulhattam. Nem, mintha nem beszélhettünk volna amúgy is, de valamiért úgy éreztem, hogy Beni talán valami nagyon fontos dolgot szeretne mondani.
- Mi a helyzet Beni, minden rendben odahaza?- léptem hozzá közelebb, jegyzeteimet a kezemben tartva. Aggódtam érte, hisz ő volt a legjobb barátom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Lehet nem volt épeszű ötlet, hogy Benedeket ilyen módon buktassuk le, de végül mégiscsak sikerült a tervünk. Igaz, nem minden az elképzeléseink szerint alakult, de azért ennyi kellemetlenséget megért a dolog, hiszen fény derült rá, hogy mégsem olyan jó barát, mint amilyennek Soma gondolta. Szívesen bevertem volna Benedek képét, a fiúnak nagy erővel kellett visszatartania, végül elérte célját.
- Menj a fenébe! - sziszegtem az árulóra, majd körülbelül tízszer lejátszottam a fejemben, hogy jól tökön rúgom, amit meg is tettem volna, ha a kedvesem nem tart vissza. A következő pillanatokban azonban a lélegzetem is elállt meglepettségemben, mert Benedek bevallotta a barátjának, hogy bizony az összes nőjére ráhajtott, ráadásul heves ellenállásba sem kellett ütköznie részükről. Hogy lehet valaki komolyan ennyire sötét és idióta?
- Aztaaa! - szaladt ki a számon, miközben extra módon csodálkozó képet vágtam, majd tekintetem Somára emeltem, akinél úgy tűnt, most szakadt el az a bizonyos cérna. Egyenesen a haverja felé vette az irányt, és iszonyúan zabosnak tűnt, mégpedig teljesen jogosan.
- Ezt most megszívtad! - kacsintottam vigyorogva Benedekre egy hatalmas mosolyt küldve feléje, majd hagytam, hogy a párom kibontakozzon. A srác kiérdemelte az aljas viselkedése és a legjobb barátja hátbaszúrása miatt, hogy Soma jól elgyepálja. Szerintem ez apró kellemetlenség volt ahhoz képest, mint amit ő tett a haverjával, akit éveken át becsapott. Sajnáltam szegényt, mert nem ezt érdemelte, ráadásul, ha igazat mondott ez a görény, akkor az exei is megérték a pénzüket... dupla csapás. Mindenesetre hagytam, hogy a szívszerelmem megadja a haverjának azt, ami jogosan jár neki. Egyáltalán nem aggódtam a másik miatt, sőt, rezzenéstelen arccal vártam, mi fog történni... már tényleg csak a popcorn hiányzott a műsorhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Nem tudtam visszafogni magam, indulat vezérelte minden tettemet, a mellkasomban tombolt a düh, s a gyűlölet, amit abban a percben Benedek iránt éreztem. Nem csak azzal bántott meg, ahogyan Danáról beszélt, vagy hogy kikezdett vele, és hogy erőszakoskodott. Ezek mind elítélendő dolgok voltak, azonban utolsó szavaival sebeket tépett fel bennem, ha abba gondoltam, hogy mit művelhettek a hátam mögött éveken át.
Pillanatok alatt elrugaszkodtam a srác felé, ideje sem volt kikerülni előlem, szinte azonnal a földre rántottam őt, s dulakodni kezdtünk. Ekkor már Benedek is védekezett, talán nem gondolta azt, hogy majd így nekimegyek. Ütöttük egymást, ki ahol érte a másikat. Neki is sikerült behúznia egyet az arcomba, én is visszaütöttem, ide-oda fordultunk a földön, s mondhatni szó szerint birkóztunk. Neki is felszakadt a szája széle, nekem is, véres lett a pólóm is, de még ez sem tántorított el attól, hogy elgyepáljam Benedeket.
Végül, mindketten kimerültünk, egy idő után abbahagytuk az egészet, Benedek meg hátrébb csúszva, dühös pillantással mért végig bennünket.
- Ezért még megfizetsz Soma...- sziszegte, majd nagy nehezen feltápászkodott a földről, s elhagyta a szertárat.
Magam is felegyenesedtem, próbáltam leporolni a nadrágomat, s csak ekkor érzékeltem, hogy felrepedt a szám széle, amit a pólóm anyagába töröltem. Nagyon megviselt ez a dolog, nem csak fizikálisan fáradtam el, hanem mentálisan is.
Csak néztem Danára, de nem tudtam mit mondhatnék, rosszul éreztem magam amiatt, hogy nem értem oda korábban, s persze Benedek miatt is, hisz mégis csak egy jó barátom volt. Lehajtva a fejemet, a földet kezdtem el bámulni, nem tudtam, hogy mit mondhatnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Öröm volt nézni, ahogy a fiúk kibirkóztak egymásból a feszkót, kellett ez a lelküknek. Na jó, Benedeknek nem feltétlen, de Somának nagy szüksége volt rá, hogy kifejezze nemtetszését legjobb barátja irányába. Ez olyan férfidolog volt, hogy erővel rendezték le a történéseket egymás között, én pedig hagytam, hogy a kedvesem érvényesülhessen. Miután kiverekedték magukat a helyzetből, Benedek tett egy filmekbe illő bosszús megjegyzést a barátja elé, majd elhagyta a szertárat.
- Ezért még megfizetsz Soma... - parodizáltam ki amolyan keresztapás hangon Benedeket, bár szerintem azt már nem hallhatta, mivel már lelépett. Bár sosem lehet tudni, itt ugyanis általában a falnak is füle van. Elővettem egy zsebkendőt, majd Soma irányába indultam, aztán letörölgettem óvatosan a megmaradt vért az ajkáról, ha engedte.
- Sajnálom, hogy így kellett megtudnod, de legalább most már tudod, milyen is ő valójában - néztem rá határozott tekintettel, majd belegondoltam, hogy ez aztán nem semmi egy este volt.
- Amúgy szépen elgyepáltad, megérdemelte. Ja, és bocsi a seprű miatt, kissé elragadtattam magam - mondtam neki, majd még közelebb lépve hozzá átöleltem őt. Tudtam, hogy eléggé sokként érhette az, amit ma este megtudott Benedektől, azzal is tisztában voltam, hogy idő kell hozzá, hogy feldolgozza az elhangzottakat. Hülyeség lett volna megkérdezni tőle, hogy hogy van, mit érez, rendben lesz-e, hiszen nyilvánvalóan egy ilyen hír és történés le tudja hozni az embert az életről.
- Ha bármiben segíthetek, csak szólj - emeltem tekintetem íriszébe, majd arcon csókoltam, és hozzábújtam. Reméltem, hogy érzi, tudja, rám mindig számíthat. Bennem is mély nyomot hagyott valamelyest ez az este, de bíztam benne, hogy együtt könnyebben átvészeljük a történteket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Ha nem lett volna olyan vacak a kedvem, akkor talán még jóízűen is tudtam volna nevetni Dana keresztapás poénján, abban a percben ez azonban nem ment. A torkomat szorongatta egy érzés, a mellkasomra meg mintha egy elefánt telepedett volna rá, olyan nyomást éreztem. Benedek az egyik legnagyobb csalódást okozta az életemben az apám után, s nehéz volt szembesülni ezzel a helyzettel. A veszteséggel, s a tudattal, hogy akiben megbíztam, az mindvégig a hátamban forgatta a kést.
Borús gondolataimból csak Dana szavai tudtak visszarántani, aki kedves és gondoskodó volt, mert a srác távozása után szinte azonnal odalépett hozzám, hogy letörölje ajkaimról a vért.
- Ugyan, nem kell bocsánatot kérned, megértettem, hogy kiadtad magadból az indulataidat Dana. Inkább én sajnálom azt, hogy csak késve értem ide. Bele sem merek gondolni abba, hogy ...- csak megráztam a fejem, nem akartam magam előtt látni azokat a képkockákat. Már az sem volt egy élmény, amire rájuk nyitottam, de ki tudja, hogy mi történt volna, ha még később érek ide.
- Oké - bólintottam, tényleg nem voltam toppon, de Dana legalább ott volt mellettem. Jól esett, ahogy hozzám bújt, s arcon csókolt. Magamhoz húztam, s szorosan öleltem őt hosszan, miközben igyekeztem elfojtani magamban az érzéseket, amiket Benedek kavart fel bennem. Fájt, hogy ezt művelte, s hogy még csak a megbánás jelét sem mutatta felém.
- Te jól vagy? - elhúzódva az öleléséből, ujjaimmal az álla alá nyúltam, s egy picit magam felé fordítottam, hogy a szemeibe pillanthassak. Aztán csak megcsókoltam.
- Gyere, menjünk le a faluba, meghívlak egy vajsörre - mosolyogtam rá haloványan, majd ha beleegyezett, belé karoltam, s meg sem álltunk a pub-ig, ahol olyan italokat rendeltem, melytől Danának, és nekem is jókedvünk lett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Szerintem bőven az anyaggal akar haladni ahelyett, hogy az utolsó percekben nekiállna minket fegyelmezni, ugyanis szorít az idő, a vizsgák a küszöbön állva várják, hogy minden maradék időmtől megfosszanak. A tanár úr tudja rólam szerintem, hogy szorgalmas vagyok, persze nem mondom, hogy itt és most levizsgáznék nála sikeresen, sőt... Hasonlóan izgulok, mint amikor először a kastélyba kerültem. Az is igaz, hogy még van néhány hetünk az ismétlésre, csak én sietek ennyire előre, és számolgatom a napokat, hogy miként tervezzem meg jól a tanulásomat. Most először fogok ténylegesen bizonyítani arról, amit ezidáig a varázsvilágról tanultam, ráadásul vannak köztük elég nagy nevek, akik előtt oltári gáz lenne beégnem. Szeretném, ha a családom legalább a tanulmányi eredményeim miatt büszke lenne rám, és nem hoznék szégyent apai nagybátyám varázslóira sem, pláne hogy vették a fáradtságot és foglalkoztak velem, hogy iskolaképes állapotba kerüljek szeptemberre. Basszus, mennyire rohan az idő... Maradnék még diák, ameddig csak lehet. Mondjuk ezeken az órákon is halálra tudom magam unni egy idő után, bármennyire is erősködöm, hogy amúgy érdekel a varázsvilág.
Sietős válaszom után majdnem elnevetem magam, amikor a galacsin a hajában köt ki. Szegény Karola mit ki nem kell, hogy bírjon miattam. Még egy utolsó gondolat, zárójeles megjegyzés a tanerő részéről az óra végére, illetve az eddig tanultak összefoglalása, hogy rendszerben lássuk a dolgokat, majd a következő óránk anyagának rövid beharangozása marad hátra. Mindent gondosan felvések a füzetembe, hogy később könnyebben tudjam megtanulni, és még a szorgalmira is jusson idő. Mert hát nemhiába esélyes az az idei házkupa, meg kéne nyerni végre. Néha azért a lányra pillantok, aztán hangos zsivaj tölti be a termet, mindenki rohan a dolgára. A nagyszünet után az átváltoztatástan csodái várnak rám valamikor, emiatt nem vagyok még mára teljesen kötetlen.
Félve kapom fel a fejem Karola barátnőjének visszaszólására az ajtóból, ami láthatóan neki is feltűnik. Felsóhajtok, hogy nem sikerül magával rángatnia a barátomat, mégiscsak jó érzés valakinek nagy ritkán a fontosabbnak lenni. Féloldalasan kacsintok egyet Karolának az ügyes füllentésére.
- Nagyjából... azt hiszem - gondolkodom el csendesen, miközben felemelkedek a padból és megállok előtte. - Valamelyik hétvégén nem lógunk megint a cukorkaboltban? Akár a többiekkel is - vonok vállat, majd megköszörülöm a torkomat. Jobbnak látom kicsit húzni az időt, mielőtt rátérnék a lényegre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nagyon vártam már az óra végét, ennek több oka is volt, leginkább mondjuk az, hogy már rettentően untam ezt az unalmas anyagrészt, másrészt meg az, hogy kíváncsivá tett Beni az üzenetével. Általában levélben írta le nekem órán, ha valami közlendője akadt, s talán még soha nem lengte körbe ilyen titokzatosság őt, és a szándékait. Nem is tudtam elképzelni, hogy mi történhetett, leginkább a családi gondjaira tudtam gondolna, vagy valami nagyon személyes dologra, amit szóban akart velem megbeszélni. S bár az elmúlt időszakban tényleg ritkábban találkoztunk, továbbra is a legjobb barátom volt, és nagyon is érdekelt az, hogy mi történik vele. Hallottam is egy-két pletykát, meg olvasgattam az Edictumot is, de az efféle dolgokban nem igazán hittem. Szóval, leginkább arra tudtam gondolni, hogy valami a családjában történhetett.
Miután vége lett az órának, és kiürült a terem, végre kettesben maradhattunk Benivel, s így senki sem zavarhatta meg a beszélgetésünket. Igaz, ettől még nem könnyebbültem meg, továbbra is féltettem őt, így némi aggodalommal pillantottam a szemeibe.
- Huh, jól van, örülök, hogy ezt mondtad, mert azt hittem, hogy már megint beszólt az a hülye bátyád...már bocs - kértem tőle elnézést a kifejezésért, nem akartam sértegetni a családtagjait, de ha arra gondoltam, hogy a legutóbb miket is vágott a fiú fejéhez az idősebbik Ivanich, annak már a gondolatától is haragos lettem.  
- Hm? - meglepetten figyeltem, ahogy felemelkedve felém tart, egy kicsit gyanús volt a viselkedése, mert általában mindig olyan természetesen viselkedett velem, most viszont nem tudtam meghatározni, hogy miért, de valamiért egy csöppet feszültnek éreztem. Igaz, lehet hogy csak én gondoltam ezt, ettől függetlenül még furán pillantottam rá.
- Dehogy nem, ez jó ötlet, már úgyis rég voltunk a cukorkaboltban - feleltem egy mosollyal, de nem hagyott nyugodni a gondolat, s nem is bírtam magamban tartani.
- De Beni, olyan fura vagy ma...mond csak, minden okés? - kíváncsian pillantottam a fiúra, miközben kedvesen rámosolyogtam, remélve, hogy ha valami van, azt majd megosztja velem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Kegyetlenül nehéz lehetett feldolgoznia Somának azt, hogy a legjobb barátjának hitt ember így hátba döfte őt. Az pedig még rátett egy lapáttal az egészre, hogy a srác elmondása alapján az exek is benne voltak a játékban.
- Semmi gond, végül is még azért időben ideértél, mielőtt még jobban elragadtatta volna magát Benedek - feleltem neki, egyáltalán nem voltam már ideges, miután lecsillapodtam, és a másik is megkapta azt, ami járt neki. Nagyon jól esett Soma közelsége, az ölelése, megnyugtatott a jelenléte.
- A körülményekhez képest jól - tekintettem rá vissza, miközben a szemébe néztem, majd lágyan visszacsókoltam. Szerencsém volt, hogy a fiú még időben ideért, és nem történt nagyobb gond, így utólag visszagondolva veszélyes vállalkozásra adtam a fejem. Tudtam, hogy kell egy kis idő Somának arra, hogy feldolgozza a történteket, ez pedig nem megy csak úgy egyik napról a másikra. Biztos voltam benne, hogyha velem történt volna meg ez az egész, akkor ezek után sosem bocsátottam volna meg a másiknak. Nem is hozakodtam elő a témával, csak magamban morfondíroztam rajta, az pedig csakis Somán múlt, hogy a későbbiekben hogyan fog viszonyulni Benedekhez, már ha egyáltalán szóba állnak még egymással. Mindenesetre nálam teljesen leírta magát ez a srác, már az elején sem volt szimpatikus a viselkedése, most pedig, hogy kimutatta a foga fehérjét, egyenesen taszított az egész lénye. Soma egyáltalán nem ezt érdemelte, nagyon félreismerte a barátját, de legalább most fény derült rá, hogy milyen undorító egy alak.
- Rendben, benne vagyok, ránk fér egy ital! - válaszoltam határozottan, majd visszamosolyogtam rá, és elindultunk a faluba egyenesen a pub felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ez az óra azért is fura, mert nem érzem úgy, hogy a sötét varázslatok kivédéséhez kapcsolódna a témánk. Kicsit olyan, mintha egy újabb legendás lények gondozása órán lennék, vagy valami hasonló. Semmi bajom nincs a mágikus állatokkal, viszont a pálcahasználat sokkal jobban izgat. Nyugtalanít, hogy számos varázslatot nem tudok még, amit az iskolába járó diáktársaim már igen, amikor pedig fitogtatják az ismereteiket, bénának érzem magam előttük. Hiába a sok szorgalmi, legszívesebben már a másodéves tananyagot bújnám, ha lenne rá időm. Csak azért nem vágtam még bele, mert lebeszéltek a kékek, s magam is beláttam, hogy nem jó ötlet azelőtt idekeverni a jövő év varázsigéit, hogy sikeresen letudtam volna az idei vizsgákat.
- Egyelőre nyugtom van tőle - nevetem el magam. Még én is meglepődöm, hogy milyen lelkesen tudjuk őt gúnyolni. Pedig Karola még nem is tud mindent! Akkor utálná csak igazán. Jegyzeteimet egy kisebb kupacba rendezve ölelem a mellkasomhoz, miközben egyik lábamról a másikra helyezem a súlyt. - Nem kell elnézést kérned - mentegetőzöm, hiszen jól ismeri a véleményemet.
Nagyon izgatott vagyok, kissé gépiesen is mozgok, s ha másból nem, már a gesztusaimból leszűrheti, hogy készülök valamire. Nagyon jó emberismerőnek gondolom a barátomat, de általánosságban is kiváló megfigyelő. Szeretem meghallgatni a tanácsait, még ha fáj is néha az igazság. Az biztos, hogy ő legalább őszinte velem... Tudtommal. Szóval engem is kiismert már szerintem, így biztos vagyok benne, hogy nem tudom sokáig titkolni a szándékaimat, mégis húzom egy kicsit az időt az édességbolti látogatással.
- Nos, őőő... az jó. Nézd, igazából csak bocsánatot szerettem volna kérni  múltkoriért, hogy egy ideig kerültelek - vakarom meg a fejem, miközben a lábainkat bámulom, egyik kezemmel pedig hosszú másodpercek alatt előkotorászom az ajándékát. - Ezt a karkötőt neked csináltam. Ilyen barátságkarkötő, vagy mi... Ez meg itt az enyém. Beletelt pár órába, mire ilyen lett - mormogom megilletődve a magyarázatom, ahogy mancsomban felmutatom neki a két gyöngyszemet, majd kíváncsi szemekkel átadom az ezüstös sajátját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Nagyon helyes, tudom ám a címét! - jegyzem meg nevetve, hisz Beni bátyja ugyanott lakik, mint a srác és bizony, tényleg képes lennék meglátogatni őt, ha a legjobb barátomat bántaná. Szerencsére most nem erről van szó, így egy kicsit megkönnyebbülök, hogy nem arról van szó, amire gondoltam. A kérdés már csak az, hogy akkor vajon miért tűnik Beni ennyire furának? Érzem rajta, hogy valami nem stimmel, mert ő nem szokott így viselkedni, csak éppen arra nem jövök rá, hogy mire készülhet. Rá is kérdeztem, miközben gyanakodva méricskéltem őt, s láttam ám, hogy ide-oda hintázik, ilyet az ember általában akkor csinál, ha verset mond és izgul. Vagy ha felelés közben semmit sem tud, és izgul. Vagy egyéb tevékenységek közben, ha izgul.
Miközben a gondolataim meg sem álltak, s folyamatosan próbáltam kitalálni, hogy vajon mit rejthetnek a srác íriszei előlem, úgy tűnt, hogy Beni végre erőt vesz magán, mert egyszer csak megszólalt. A mondandójával persze meglepett, hisz már legutóbb is bocsánatot kért tőlem, és akkor végre újra egymásra találtunk egy nagy ölelésben. Most viszont nagyon meglepett, hogy megismételte a bocsánatkérést, s amikor előhúzta zsebéből az ajándékát, még a lélegzetem is elállt.
Arcom elé kaptam a kezemet, miközben nagy szemekkel pislogtam hol a fiúra, hol meg a karkötőre, s nem tagadom, hogy még a tekintetem is bepárásodott néhány másodperc erejéig.
- Ez most komoly? - tényleg nem akartam elhinni, nem csak hogy bocsánatot kért, de még egy karkötőt is készített nekem.
- Nahát...szabad? - a karkötő után nyújtóztam, s ha engedte, elvettem tőle, hogy megnézzem. Nagyon szép kis mintát készített, még mindig meglepetten ácsorogtam, az érzelmek pillanatok alatt kiültek az arcomra, annyira meghatódtam.
- Jaj nagyon köszönöm Beni! - ölelésemmel hirtelen taroltam le a srácot, mostanában viszonylag sűrűn volt ebben része, de én így tudtam kimutatni felé a szeretetemet. Szorosan húztam magamhoz, miközben ügyeltem arra, hogy ne ejtsem el a karkötőt.
- Olyan kis buta vagy, hát nem haragudtam rád, de nagyon megleptél! És nagyon tetszik! - utóbbit már akkor mondtam, amikor kiengedtem az ölelésemből és újra rápillantottam. Ujjaimmal gyorsan ki is töröltem a könnycseppeket a szemem sarkából, majd rámosolyogtam, hogy lássa, ezek örömkönnyek.
- Nagyon klassz, jajj nagyon tetszik! És passzol a tiédhez! Segítesz felrakni?- egyedül nem tudtam volna felkötni, így elé tartottam a csuklómat, várva, hogy ő illessze karomra a díszt.
- Nem is tudtam, hogy ilyen ügyes vagy Beni, tök jól sikerült! - dicsértem meg újra, miközben rámosolyogtam a srácra.
- Ezt soha nem fogom levenni, ez jelképezze a barátságunkat! - mondtam határozottan, s rámosolyogtam a fiúra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Szerényen vállat vonok, mikor tudásával élcelődik. Ezektől a komolytalan fenyegetéseitől mindig apró mosolyra húzódik a szám. Még mindig nem tudom hová tenni a barátságunkat. Túl szép és jólelkű lány ahhoz, hogy velem lógjon. Kicsit akár úgy is festhet a mai gesztusom, mintha ezekkel az apró ajándékokkal akarnám megtartani magamnak. Pedig szó sincs erről. Az már inkább megfordul a fejemben, hogy csak szánalomból olyan kedves hozzám. Szuper lenne, ha egyszer átjöhetne hozzánk az egyik szünetben. A többiek biztosan szívesen megismernék, amilyen mókás figura tud lenni. A testvéreim biztosan elájulnának, hogy micsoda határozott lány került mellém, akivel tényleg kiegészítjük egymást. Biztosan cukkolnának, hogy miért nem jövünk össze. Ugyanúgy a háztársaim támogatása is nehéz falat számomra. Én tényleg nem gondoltam volna, hogy mellém állnak, ha egy kicsit is bal lábbal kelek fel például. De úgy látszik ennyit tesz, ha egész nap össze vagyunk zárva.
- Tessék - rögvest szélesebb lesz a vigyorom, mikor Karola reakcióját nézem. Egészen elvörösödik a fejem, s alig bírom ki, hogy ne kuncogjak fel az izgalomtól. Nem akarom megsiratni szegényt, pedig közel van hozzá, ami különösen megdobogtatja a szívem. Készségesen a kezébe adom az övét, de persze hagyom, hogy a saját páromat is megcsodálhassa. Mindkettő jó minőségű fonalból készült, nem kevés óra alatt. Az elején muszáj volt megkérnem az egyik lány segítségét, aztán az ágy sarkának kötözve készítettem el a jellegzetes mintázatot. - Nincs mit. Örülök - szólalok meg halkan, szoros ölelése után. Imádom egyébként az öleléseit, mindig feltölt energiával. Már ezért megérte bajlódnom vele. Néha ilyen kis apróságok többet érnek a drága ajándékoknál.
- Természetesen! És most már nagyban pózolhatunk, ha együtt megyünk valahová - forgatom meg a csuklómat teátrálisan, miután rákerül a sajátom. Persze le kell, hogy tegyem a könyvkupacomat egy pillanatra, de segítek neki is felhelyezni az ajándékát. - Mondtam én, hogy jóvá fogom tenni. Nem is gondoltad volna, mi? - büszkélkedem az ötletemmel, hangomban nagy elégedettséggel. Itt volt az ideje egy ilyennek, hiszen kisebb-nagyobb megpróbáltatásokat is túlélt már a kapcsolatunk.
- Még tanulom, ezek csak kivételesen sikerültek jól. Tudod, hogy alapból béna vagyok az ilyenekhez - mentegetőzöm, de persze nagyon is jólesik a bókja, amit aközben hallgatok, ahogy összeméregetem a karjaink.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Azt mindig is tudtam, hogy Beni is olyan jó barátjának tart engem, amilyennek én őt, arra viszont még az álmomban sem gondoltam volna, hogy ő majd órákon át azon szorgoskodik, hogy egy ilyen csodálatos ajándékkal lepjen meg. Nem tudtam palástolni az érzéseimet, hogy mennyire meghatott ez a cselekedete, örömömben mosolyogtam is, de azért a tekintetem is bepárásodott néhány kósza könnycsepptől. Ezt nevezik igazi barátságnak, s azt hiszem örökké hálás leszek Bagolykőnek, hogy így összehozott Benivel.
- Igen, passzolunk egymáshoz, ebből majd mindenki tudni fogja, hogy barátok vagyunk - mosolyogva tartottam közel csuklómat az övéhez, immár rajta a karkötővel, hogy így is megcsodálhassam. Tökéletes összhang volt a két karkötő közt, s még mindig nem akartam elhinni, hogy Beni idejét és energiáját szánta erre.
- Ezt nem gondoltam volna, hogy te képes vagy ilyen kis kézműves tevékenységre-nevettem fel, majd rápillantottam. - Tényleg köszönöm, nagyon örülök neki Beni - még soha nem adtam neki puszit, korábban csak az ölelésekben részesítettem, de úgy érzem, hogy erre most rászolgált, így egy nagy cuppanóst nyomtam jobb arcfelére.
-  Jaj dehogy vagy béna, csak idő kell rá, és nagyon is jó lett. Árulhatnád is, tuti hogy ilyet akarna venni minden csaj - nevettem el magam, s még mindig a karkötőt nézegettem, amit újra a karja mellé illesztettem.
- Én is szeretnék neked adni valamit, de én aztán tényleg nem vagyok ilyen ügyes, nem tudok ilyeneket készíteni - egy pillanatra lebiggyedt az ajkam, hisz fogalmam sem volt arról, hogy én ezt mivel viszonozhatnám a fiúnak.
- De majd...majd na majd egyszer megleplek valamivel - kacsintottam rá, majd felültem az egyik padra és a könyveit fürkésztem.
- Ó a bájitaltan...félek attól a vizsgától, mindjárt a nyakunkon van. Majd gyakorolhatnánk rá közösen, ha gondolod - a fiúra pillantottam, közben azon gondolkodtam, hogy feltegyem-e azt a kérdést, amit már egy ideje meg akartam tőle kérdezni.
- Tudom, hogy mostanában nem túl sok időt töltöttünk együtt Beni, de hidd el, hogy sokat számítasz nekem, és örülnék, ha többször találkoznánk. És nekem bármit elmondhatsz. Mond, minden rendben van veled? Úgy értem a családi dolgaidat leszámítva...- az ajkamba haraptam, mert nem tudtam, hogyan is kezdjek bele, végül mégis csak rászántam magam. - Olvastam a pletykarovatot...és tudod, hogy nem hiszek a pletykáknak, de néha van alapjuk és ...ugye ez a Delacroix nem szállt rád? - kérdeztem némi aggodalommal, mert hírből már hallottam arról a srácról, és nagyon rossz véleménnyel voltam róla.