Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Olyan hirtelen ragadtam magammal Kendét, hogy az talán pár pillanat lehetett, s ha a diákság látta is a folyosón, hihették, hogy csak káprázik a szemük. A sietségemnek pedig nagyon is megvolt az oka, s bármennyire is bírtam a Navinés fiút, nem tudtam most mosolyogni, és nem is azért jöttem, hogy pacsizva álmodozzunk a Balcsiról, meg arról, hogy milyen jó is volt a szünet. Mert egyébként jó volt, sokat mentünk úszni Kendével, ha épp nem a húga zsibbasztott le minket, sőt, egyszer még együtt is grilleztek a családjaink. Néha apámék furán méricskélték őt, kicsit bizarr volt, mintha kinézték volna valamire, de ilyenkor mindig megragadtam az alkalmat, hogy lelépjünk a közelükből. Most viszont nem volt itt az ideje annak, hogy mélázzunk az emlékeken, ennél sokkal fontosabb dolgunk volt.
- Jajj, de nem tudok megnyugodni, sík ideg vagyok - őszintén, ami a szívemen, az a számon, amúgy se tudtam előtte leplezni, ha ideges voltam, az hamar kiült az arcomra, s még a viselkedésemben is megmutatkozott. - Kende figyelj! Tegnap a faluban jártam, és láttam ott azt az alakot. AZT - hangsúlyoztam ki, hogy megértse, kire is gondolok. - Tutira tudja, hogy ide járunk, biztos utánunk szaglászik, ésés ide fog jönni és akkor végünk - daráltam idegesen, majd elkezdtem rágni a körmöm, s ide-oda tettem egy tétova lépést.
- Vissza kellett volna adnunk neki ott és akkor - néztem újra Kendére, kicsit talán vádlón, mert hát, mégis csak az ő húga kavart be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Aznap többször is leforgattam magamban a beszélgetést. Minden szót kielemeztem, éjszaka se tudtam tőle aludni. Az egyetlen barátom volt, és én eltaszítottam magamtól. Mégis, ha másnap odamentem volna hozzá, azzal elismertem volna, hogy tévedtem. De ami még ennél is rosszabb, elárultam volna Wintert. Így hát maradt az emésztő gondolatok, a lopott pillantások. Egészen eddig.
Éreztem a feszültséget, ami belőle áradt. Szavai nyomán hirtelen nem is tudtam kontrázni, és egy pillanatnyi csend került a poros falak közé. - Én nem azért vagyok itt. Prefektus vagyok - igazgattam meg zavartan a pulcsim oldalát, hogy láthatóvá váljék a jelvény. Nem szerettem, hogy megbillogoztak. Sokszor le is vettem, most is csak kötelességből függött a helyén.
- Tudom, Zalán - jegyeztem meg halkan. Bárcsak ne így léptem volna be a terembe. Bárcsak ne érezném azt a furcsa sajgást a mellkasomban. Nagyot nyeltem, mint akinek gombóc szorult a nyelőcsövébe. Ugyan Rue, te nem ilyen vagy!
Mély levegőt vettem, és beletúrtam a hajamba. Összehúztam magamon a pulóvert, és karba font kézzel az ajtófélfának dőltem. - Szóval miért vagy itt? Első eset? Többedik? - kérdezgettem, igyekezve felhőtlen hangot megütni. Az egész annyira erőltetett volt tőlem, mintha nem is magam lennék. De valamiért számított Zalán véleménye. Valamiért nem akartam, hogy rosszba legyünk. Pedig Merlinre, mennyi okom lett volna rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Nagyokat pislogott, bár ahhoz túl messze állt tőle, hogy a pálcával rendesen megvilágíthassa, mégis látott egy fémes csillogást a pulcsiján. Prefektusi jelvény. Zseniális. Immár másodszor sült fel azzal, hogy nincs tisztában a prefektusaik kilétével. Valószínű minden évben vár rá valami hasonló. Már csak arra volt kíváncsi, hogy Autumn direkt jött-e hozzá, vagy küldték őt. Nem tudta, hogy melyik válasz lenne kedvezőbb számára.
 Letette a dobozt, majd elkezdte lepakolni a többi dolgot is, hogy aztán kiválogatva mindent, rendezetten kerüljenek vissza a helyükre. Épp egy szétesőfélben lévő mappára fogott rá, amikor meghallotta a nevét. Talán ha gyakrabban hallaná a hangját, hozzászokna megint az enyhe akcentusához. De most feltűnt neki. Ahogy az is, hogy egyik percben a szavai hűvösen marnak, mint a csípős őszi szél, a másikban meg nyugodt, dallamos és tényleg hozzá szól. És sosem lehetett előre megjósolni, hogy éppen mi következik.
 Pont ahogy azt sem tudta mire vélni, hogy ennyire könnyed hangnemben próbált vele beszélgetni. Kérlelő tekintettel nézett a lányra, de csak egy pillanat erejéig. Miért csinálod ezt velem?
 Nem akart veszekedni, és őszinte sem mert lenni. Akkor talán megint olyat mondana, amitől akarata ellenére megsérti a másikat. Szóval inkább csak sodródott az árral.
 - Jó barátként próbálok viselkedni. - hangzott a magyarázat, s bár Zentére gondolt első sorban, ironikus volt a mondat kettőssége. - Idén az első. - Nem mert többet mondani, bár a másiknak lehetett sejtése arról, hogy Zalán átgondolatlan vakmerősége okán hányszor került már bajba. Neki is rengeteg kérdése merült fel, de ha őszinte akart lenni magával, nem akart igazából beszélgetni. Próbált a munkára koncentrálni, bár ez többnyire abban merült ki, hogy igyekezett tartani a pálcáját, miközben pakolt, hogy ki ne aludjon a fény, amit megidézett. Még egy frusztrált sóhajt is eleresztett, pedig nem volt rá jellemző, hogy felhúzza magát bármiféle feladaton.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

SVK gyakorlási.   X Kinézet.
  X Jómunkáhozszólanóta.

Ha nem épp kutyaszorítóban ültek volna, elmondta volna neki, hogy ezt pletykaszinten hallotta  csak néhány elsős csajtól a vécében, míg ő be volt zárkózva a pillanatnyi pániktól, mert nem tudta sárkánytanon a sárkányok csontozatát. Pedig egész éjjel azt gyakorolta és sajnos lassan vizsga. Nem szabad bambázni ott!
Hamar elkezdett körmölni, nem látta a fiú arcát a továbbiakban, teljesen a naplóra koncentrált. Tényleg odafigyelt a helyesírásra, mivel ezzel szerette a legjobban csesztetni őt a napló és a külalakra is rettentően odafigyelt párhuzamban. Sajnos így is ott volt az elkerülhetetlen vérszívás, melyet már egyre jobban tudott kezelni. Rájött ugyanis, hogyha szándékosan idegesíti fel a naplót, akkor vagy befogja és megsértődik, aztán segítség nélkül marad. Jobbik esetben, ahogy az imént is történt: szó nélkül megmutatja, mit tegyen a továbbiakban. Természetesen a maga temperamentumával.
- Aha! – vigyorgott teli pofával – A tanszerek vásárlásakor vettem egy fura bácsitól. Vissza akartam vinni tíz perc múlva, de eltűnt és a nyakamon maradt a pénzem meg oda. Drága volt – biggyesztette le ajkait, hisz elgondolkodva anyagi helyzetén nagyon be kellett ossza pénzét.
Lemajmozta-e? Le ám! Bólintva vonta meg a vállát, hogy igen. Zalán innentől a kék majom és Kori pedig a piros csita volt.
A lányka ereiben is meghűlt a vér a hangok hallatán. Torkában dobogott szíve, ahogy hallotta a férfit, hogy talán betévelyedik a kis folyosójukra és akár le is buktatja őket. Hangja alapján nem tudta megítélni, hogy ki lehetett vagy akár korát, de ez nem számított. Nem akart még egy büntit megnyerni magában, a múltkor is kapott egyet Rolandtól. De ő jó fej volt vele.
- Shh…!  - emelte mutatóujját ajkaihoz és kivárt, gondolkodott. Nem tudta mitévők legyenek. Még csak kavics se volt nála, hogy elhajítva azt elterelhesse az alak figyelmét és addig kereket oldhassanak.
Próbált a pániktól nem vadul fújtatni és ajkaira szorította már inkább mindkét kezét, szemeit szintén erőltetve, lehunyva tartotta, hátha ez megvédi. Nem látom magamat, te se látsz engem.
A léptek egyre közelebbről és közelebbről érkeztek, és még csak egy bűbáj sem jutott eszébe, ami akár hasznukra is válhat ebben az izzasztó helyzetben.
- Használd a petrificus totalust! – suttogta kétségbeesetten kisegereket megszégyenítő cincogással. Amíg ő előveszi a pálcáját, simán odaér az alak. Zalánnak viszont kéznél volt az övé és lehet erősen ajánlott volt az idegen lefoglalása ezzel a felettébb egyszerű átokkal, melyet a társa akár orvosolhat is, ha gyanússá válik a hosszas távollét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem mert kilesni a szobor mögül, de hallotta, ahogy az illető meg-megáll egy ajtó előtt, benéz rajtuk. Megfontoltan indult a többi szobor felé is. Ha ennyire alaposan keresgél, akkor bizony meg fogja találni őket.
 Látta, hogy Kornélián még annál is jobban kiütközik a rémület, még a levegőt sem merte hangosan venni. Megkérdezte volna, hogy mitévők legyenek, de úgy látszott, az eridonos gyorsabb volt nála és előállt az ötletével. Zalán gyorsan fejét rázta az átok hallatán. Ha elkapnák őket mégis, kétszer annyi lesz a rovásukon. Egyébként sem lett volna képes egy vadidegenre bármiféle rontást ráolvasni. Nem bírta volna a lelkiismerete.
 Csak a figyelmét kell elterelniük valahogy, nem? Ha sikerül, elsurranhatnak mögötte és ráfordulhatnak a térkép szerint jelölt útvonalra. Mély levegőt vett. Tudta, hogy ami következik, az egyenlő lesz a szerencsejátékkal. Vagy engedelmeskedik a pálcája, vagy nem. Makacsul világított még mindig, amikor előhúzta, de próbált gyors és pontos lenni vele, hogy ne őket vegyék először észre. Egyenesen a folyosó irányába mutatott, ahonnan jöttek.
 - Capillux - motyogta határozottan, mire a pálcából piros szikra szökött ki és repült végig a folyosón.
 - Mi a fene... - most már ijesztő közelségből hallották a másikat. Zalán kapkodva rejtette talárja mélyére a pálcát, aminek úgy látszott, a fénye már kezdett halványulni. Pár másodpercig néma csend volt csak. Nem mert kinézni, hogy működött-e a figyelemelterelés, kivárt még. Aztán a kopogó léptek távolodni kezdtek, pont afelé, amerre a figyelemelterelő láng repült. A fiú könyökével oldalba böködte Kornéliát, jelezve, hogy jobb lesz, ha minél előbb kereket oldanak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Szemeim követték Zalán mozdulatait. Inkább a kezét figyeltem, ahogy óvatos mozdulatokkal pakolta egyik tárgyat a másik után. Hirtelen azt se tudtam mit keresek ott. Hiszen pakolászást bárki el tud intézni egyedül. Otthagyhattam volna, beültem volna az egyik ablakba és folytathattam volna az aktuális olvasmányom, de helyette ott ragadtam. Mint egy báb. Mint akit sóbálvánnyal szórtak.
- Aúcs - húztam el a számat a megjegyzés hallatán. Nem vagyok az év barátja, ezt magamtól is tudtam. Nem mintha olyan sok lehetőségem lett volna bebizonyítani, hogy tudok másképp is lenni. Az én barátaim a visszajáró vendégek voltak a kocsmában. A helyi zenekar, és a futárok. És persze a testvéreim. Egyetlen egyszer hittem, hogy tartozok másik csapathoz is, de Zack se mentett ki a magányból. Mintha örökre erre lettem volna ítélve.
- Miért, ilyen gyakran bajba szoktál kerülni? - görbült egy kis mosolyra az ajkam, és óvatosan közelebb léptem. Lassan közelítettem, mint ahogy a kiskutyához szokás. Igyekeztem nem elijeszteni magam mellől. Várni, míg megszokja a jelenlétemet.
Az egyik dobozért nyúltam, mire egy adag port söpörtem rá a ruhámra, és arcomra. - Blah... - köhögtem egy kört, és lerántottam a tetejét. Arcom grimaszba fordult, ahogy próbáltam belelátni az üvegekbe. - Ha valaki meghalt volna ezen a helyen se csodálkoznék - húztam el a számat, és lopva Zalánra pillantottam. Nem tudom pontosan mit vártam tőle. Nem tudom pontosan mit vártam magamtól. Csak azt sejtettem, hogy régen szerettem a társaságában lenni, és most furcsa volt. Vissza akartam kapni, amink volt. Csak nem tudtam hogyan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

A válasza először egy határozott "nem" akart lenni. De bevillant a kép, amikor elszakította Augustine táskáját. Amikor egy prefektussal járatta a bolondját, hogy ne kapják el őt és Kornéliát. Amikor Zente csalódottan szemben állt vele, amiért későn esett be a körletükbe. Talán már tucadszorra. - Valahogy mindig összejön - vonta meg a vállát, mintha beletörődött volna már és meredten a polcot bámulta, ami már félig üres volt.
 Egészen addig észre sem vette, hogy Autumn közelebb lépett, amíg szeme sarkából meg nem pillantotta a polc felé nyúló kezét. Először meglepődött, majdnem leejtett egy újságkupacot, amit már alig fogott össze az a régi madzag, amit rákötöztek.
 Beszélt hozzá, ő meg csak állt ott és azt se tudta hirtelen, hogy mit csináljon. Miért nem dühös most rá? És hova lett a gúnyos hangnem? Tisztes távolban is maradhatna, hozzá sem kéne szólnia. Mégis ott áll mellette. Immár nyakig a porban.
 Bocsánatkérően nézett Autumn-ra, mintha Zalán tehetett volna arról, hogy ilyen ez a hely. Aztán összeakadt a tekintetük egy pillanatra, amitől zavarában kiesett a pálca a kezéből. Az bánatosan koppant egyet a padlón, még gurult is valamennyit, majd a fénye egyszer csak kialudt. A fiú még az orráig sem látott, szemének szoknia kellett a félhomályt.
 - Bocsánat - mondta halkan, majd lehajolt, hogy megkeresse a platánpálcát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Valahogy mindig összejön. Igen, ezt a koncepciót már nagyon ismertem, még akkor is, ha egy kicsit más kontextusban. Volt idő, amikor még csak iskolai kihágásokért szidtak, volt mikor a demonstrációk miatt gondolták, hogy túl nagy a szám. Most pedig csak elég, hogy létezem. Hogy azt hiszik többet tudnak rólam, mint amennyire ténylegesen ismernek. Egy-két cikk az Edictumban, és már farkast kiáltani sem kell, hogy bűnös legyek.
Pakoltam a szutykos üvegeket, a poros dobozokat. Épp csak egy mondatot ejtettem el vagy kettőt. De arra se kaptam választ. Sértett? Mindenféleképpen. Főleg azért, mert fogalmam se volt róla, hogy mi mást tehetnék még. És különben is, hogy lettem az egész szituációnak én a bűnbakja?
Néztem, szinte lassított felvételben éltem meg, ahogy a pálca végül leesett a földre, és végül kihunyt. Egy pillanatig haboztam, mintha csak valami isteni jelre várnék, hogy megtörténjen. Aztán a derekamhoz nyúltam.
- Semmi gond - kotortam elő a pálcatartómból a saját eszközömet. - Lumos - böktem egyet vele, és egészen lefelé világítottam vele a talaj felé, hogy Zalán biztosan megtalálja a sajátját. Tartottam néma csendben, feszülten, és ugyanazt az egy mondatot ismételgettem magamban: miért én vagyok a hibás? És éreztem, minél tovább hagyom az agyamban zubogni a felvetést, csak annál rosszabb lesz. Forrófejű vagyok, és bármennyire is sérthetetlennek tűnök, igenis érzek.
- Nem csak én vagyok a hibás - böktem végül ki elakadó hangon. Kezemben egy pillanatra mintha megremegett volna a pálca, de csupán az ideg okozta. Zalán szemeibe próbáltam nézni, amik szándékosan kerülték az enyémet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Mire megszokta a sötétet, a fény miatt kellett hunyorognia. Ennek ellenére gyorsan megtalálta a pálcáját, aminek markolata hirtelenjében izzani kezdett az ujjai közt. Nem értékelte túlzottan Zalán figyelmetlenségét. Halkan felszisszent, majd zsebrevágta a pálcát. Az a főnix sem lehetett kevésbbé makacsabb, amelyik a tollát adta bele. Kicsit emlékeztette valakire. Nem, véletlenül sem arra, aki előtte állt.
 Kihasználta inkább a lehetőséget, hogy a lány fényt tart neki. Gyorsan el is vette Rue elől a dobozt, hogy ne járjon megint úgy, ahogy az előbb. Bővel elég volt, hogy Zalánnak lesz egy szégyenmenete a klubhelyisége felé, feje búbjáig porosan, amikor itt végre végez. A másik nem érdemelte ezt.
 Az utolsó mondat hallatán megütközve nézett Autumn-ra. Kicsit felkészültebben érte, hogy a zöld szemek már őt vizslatták, de attól még ott volt az a kényelmetlen érzés a gyomrában, amitől nem tudott szabadulni. Válla megcsuklott, óvatosan letette, ami a kezében volt. Vagy ötször végiggondolta, mit akar mondani. Most nem beszélhet ostobaságokat, így is elég volt a rovásán a lány szemében.
 - Miért volnál bármiért hibás? - kérdezte őszinte kíváncsisággal. Szomorúság telepedett a hangulatára, fura elegyet alkotva az értetlenséggel. - Ezért nem akartál idáig beszélni velem?
Vagy azért nem, mert túlságosan gyerek vagyok ahhoz, hogy bármit megértsek belőled?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Nem akartam, hogy így bukjanak ki belőlem a szavak. Azt se sejtettem, miért ott, és miért ilyen formában törtem meg a köztünk húzódó feszültséget. Mintha csak áhítoztam volna egy újabb vitára, pedig az igazság az volt, hogy csak arra vártam, hogy Zalán újra megnevettessen. Az se zavart volna, ha azt kell néznem, ahogy a seprűjén idióta mutatványokat hajt végre, ha közben tudom, hogy nem neheztel rám.
- Hát... nem tudom. Mond meg te - csaptam szét a karjaimat, ezzel a fényt egészen messzire sodorva a lényegtől. - Te vagy az, aki csöndkirályt játszik velem. - Kezem visszamozdult eredeti állásába, már az se zavart volna, ha Zalán el sem végzi a feladatát. Meg akartam vele beszélni. Még akkor is, ha féltem tőle, hogy csak még inkább rontok a helyzeten.
- Én csak... sértegetted a bátyámat. Mégis mit kellett volna csinálnom, megdicsérni érte? - kérdeztem őszintén. - Mit szólnál, ha elmennék a családi otthonotokba, és elkezdeném inzultálni az egyik családtagodat? - tettem fel a - szerintem - jogos kérdést. Persze, mondhatta volna bárki, hogy a családi fészek és a kocsma eléggé különbözik, de igazság szerint Magyarországon az volt a legotthonosabb helyünk. Kicsit hasonlított Írországhoz. Csökkentette a lelkünkben élő honvágyat.
Sóhajtottam egyet. Nem ezt akartam. Nem balhézni. - Soha nem akartam nem beszélgetni veled - vallottam be végül, és arcomon a düh ráncai is oldódni kezdtek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Igyekezett követni a lány előtörő gondolatmenetét, de ez a szituáció felkészületlenül érte. Nemcsak az, hogy találkoznak ma, de hogy Rue rögtön a tárgyra tér és meg akarja beszélni az egészet. Felért egy hideg zuhannyal. - Mert nem tudom eldönteni, hogy mit akarsz, Autumn. Egyszer azt mondod, hogy meg szeretnél ismerni, utána meg azt érezteted velem, hogy nem vagyok jó társaságod. Nem tudom, hogy ez amiatt van-e, mert bizalmatlan vagy az emberekkel, de... Úgy éreztem, nem akarod, hogy a közeledben legyek, amikor elutasítottad a bocsánatkérésem. Vagyis hogy feltételhez kötötted. - Utóbbi mondatát halkabbra vette. - Én meg egyáltalán nem akarok rád erőltetni olyat, amit nem szeretnél. Ezért nem kerestelek.
 Elcsendesedett megint, mert tudta, hogy most fognak veszélyes vizekre evezni. Winter lett a téma. Zseniális. Látszott Zalánon, hogy olyan megfontoltan beszél, mintha minden szava egy-egy húzást jelentene a ravaszon orosz rulettben.
 - Ami azt illeti... Amikor tényleg sértegettem, te nevettél. Csak amikor azt mondtam, hogy... - próbált visszaemlékezni, mit is mondott pontosan. Hogy ő törődni próbált Rue-val? Nem. Nem, nem így fogalmazott. Azt mondta, hogy Winter nem törődik vele eléggé. Szent szalamandra, ha az ostobaság fájna...
 - Ne haragudj, kérlek. Igazad van. - a padlót kezdte bámulni szégyenében, bal kezének ujjait pedig a halántékához szorította. Akaratlanul kitapintotta rajta a heget. Ha a pálca fénye úgy vetült rá, talán Autumn is észrevehette néha. - Csak... A bátyád rendkívül tehetséges abban, hogy felbosszantsa az embereket. - Nem tudta ennél kifinomultabban megfogalmazni, hogy egy orbitális tahónak tartotta, aki valószínűleg mások csesztetésével próbálja feledtetni magával a saját gondjait. Amik Merlin tudja, hogy miféle dolgok lehettek.
 - Akkor már ketten gondoljuk így. - még mindig nem volt biztos magában, olyan érzés volt neki ez a beszélgetés, mintha folyamatosan a tűzzel játszana. Ujjai az éppen kezében felejtett papírtekercs kilógó sarkával játszadoztak. Nem tudta, hogy elég volt-e, amit mondott, vagy talán túl sok. Legrosszabb esetben minden olyan lesz, mint eddig volt. Maradnak a folyosón ejtett kínos pillantások és egymás kerülgetése.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Nyitottam a számat, válaszolni akartam a felvetésre, de mégse tettem. Újra összezártam ajkaimat, és csak némán vártam, hogy újra átgondolja a kimondott szavakat. Azokat, amelyek az én agyamban már talán százszor is lefolytak már, de mindannyiszor ugyanolyan rémesen és fájón hangzottak. És tessék, láttam is megvillanni a szemében az értelem szikráját, egyidőben a bocsánatkérésével.
- Az lehet, sőt biztos - vallottam be egy apró mosoly kíséretében. Már nem is volt rosszallás a hangomban. Magamból kiindulva tudtam, hogy milyen elviselhetetlen tudott lenni. Főleg amióta minden széthullott körülöttünk. Ha annyi fontom lenne, ahányszor miatta szitkozódtam már hat Vespát is vásároltam volna. De beértem azzal is, amit értem tett.
- Ezt jó tudni - bólintottam, és visszafordultam a polcok felé. Kezem megpihent a soron következő tárgyon, és egy pillanatra el is mélázott rajta tekintetem.
- Tudom, hogy nehéz velem. De kérlek értsd meg, hogy ez... nem mindig szól ellened - suttogtam az újra beálló csöndbe. Magam elé néztem, véletlenül se rá. Túl sebezhető voltam. Támadható, amilyen nem szoktam, és nem is volt jó érzés. Pőrének tűnt a lelkem, pedig még mindig falak vették körbe minden oldalról, s csupán egy apró résen keresztül nyert bepillantást Zalán. - Ahogy mondtad is, bizalmatlan vagyok az emberekkel - vontam vállat, mintha semmiség lenne. Hogy ezt bebizonyítsam, zöld íriszem is az arcára vetült.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

  Ezt az oldalát még nem látta idáig, de volt egy olyan érzése, hogy az ilyen alkalom ritka is, mint a fehér főnix. Szívét melengette, hogy őszintén beszélnek hozzá, ugyanakkor aggasztotta is, hogy Autumn kényelmetlenül érzi magát ettől. Mert hogy kényelmetlenül érezte magát, látszott rajta. Zalán először nem nézett fel rá, de tekintetével a kezét követte, ami ugyanúgy pótcselekvés után kutatott az övéhez hasonlóan.
 - Van, amikor meg is érdemlem - vallotta be egy sajnálkozó mosoly kíséretében. - Csak ne várj utána a következő büntetőmunkámig a beszélgetéssel. Mert akkor kénytelen leszek megint szabályt szegni és azt ugye senki sem akarná. - A hangjából is lejött már, hogy nagy kő esett le a szívéről, még viccelődni is megpróbált.
 - Ezen majd dolgozni fogunk - bólintott egyet, majd amikor lerakta a tekercset, kísérletet tett arra, hogy megint Autumn-ra nézzen. Alig várta, hogy ezeket a szemeket újra mosolyogni lássa. Vissza akart volna fordulni a munkájához, amikor szemet szúrt neki, hogy a lány arca nem a pálcából áradó fény miatt ilyen sápadt. Ajkait összepréselte, mert nem akarta kinevetni, de úgy érezte, muszáj szólnia róla, mielőtt még így vonulna ki a teremből.
 - Nem éppen hétköznapi a sminked. És el kell, hogy szomorítsalak, de nem is áll olyan jól. - Utalt a végkony porrétegre, ami az arcát borította. Keze akaratlanul megindult felé, azonban nem sokkal előtte meg is állt, amikor rájött, hogy mit művel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

SVK gyakorlási.   X Kinézet.
  X Jómunkáhozszólanóta.

Hamar eszébe jutott neki is, hogy nem ártana gyorsan lépni valamit, hisz amint odaér a feltehetőleg tanár vagy prefektus a két elsős büntetésektől mentes évének lőttek. Fantasztikus. Egy baj volt ezzel, az agyát aznap este eléggé leterhelte már az SVK éves tananyagával és a buksija mappái közül neki épp a bűbájtanos okosságokat kellett volna előhúzni, mint egy bűvész kalapjából a nyulat. Ajkait beharapva, tekintete földre meredt, majd cipői orrát bámulta és ismét fel a fiúra. Utána kínjában a mellettük lévő festményre pislogott nagyokat, mely hallgatott ugyan javukra, de tekintete elárulta, hogy zavarják őt az elsősök és elhúzhatnának már. Nem is akartak tovább totojázni már ott, de hát ja, volt egy „kis” problémájuk.
A másodpercek, melyek alatt a fejében létező kis homokóra forgolódva töltött, hosszú óráknak tűntek a Kornélia számára, végül beugrott valami. Talán ez a kedves kis átok hasznukra válhat, ezért amilyen halkan csak tudta, odacincogta Zalánnak. Azonban nem azt a reakciót kapta, mely bekövetkeztét ő gondolta. Jósnak már nem megy el, az is tuti.
A kis piros szikrát követte szemei, melyet még biztonságosan megtehetett a szobor oltalmazó takarásából s hatalmasat dobbant kicsi szíve, ahogy a lépteket egyre távolibbnak és távolibbnak hallotta. Jó.
Még magához se tért a sokkból, már érezte az oldalába érkező bökést, mellyel épp visszarántotta Zalán a valóságba. Igaza volt, azonnal el kellett onnét takarodni a tarka f*szba. Szóval összeszedte a maradék cókmókját, azaz a cipelt könyveket és miután kikukkantva üresnek ítélte meg a terepet elindult. Még egy utolsót rákukkantott a napló koordinálására aztán gyorsan elhúzta a csíkot remélhetőleg a levitással együtt. Kiérve a fő folyosóra testét falhoz dőlve pihentette, aztán kuncogni kezdett, igaz igyekezte magát visszafogni, ne csapjon nagy zajt, de nem bírta megállni a nevetést. Túlélték a halált és úgy nézett ki, innentől sima útjuk lehet.
- Azért betojtál, de én is – vigyorgott a fiúra, már ami látszott belőle. – Mi egy jó csapat vagyunk. Te vagy az ész, én meg a… térképÉSZ – lőtte el a lehető legrosszabb szóviccét, mellyel előállhatott abban a kényes szituációban. Ha nem kapott Zalán agysorvadást ettől a borzasztó poéntól, Kori körülnézett, majd fejével biccentett, hogy folytassák közösen útjukat, ameddig csak lehetséges.
- Azért ígérd meg, hogy jövőre is csinálunk ilyet. Legalább egyszer – könyökével meglökte finoman, természetesen hallatszott a hangján, hogy csak poénkodni próbált, de örült neki, hogy nem egy olyasvalakivel került majdnem slamasztikába, aki lehet sírva adta volna fel magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

  Nem habozott, amint Kornélia nekilódult, szaladt utána. Még jó, hogy utána, mert nem egy könyvet kapott fel a lány mögött a földről, amit siettében elejtett. Több saroknál most már feszülten tartotta vissza a lélegzetét, a lépteire pedig odafigyelt, hogy ne csapjon velük túl nagy zajt.
 Volt egy pillanat, amikor az eridonos az egyik folyosóra kiérvén megállt és a falnak dőlt. Zalán szívverése ahhoz hasonlatos volt, mint amikor a Kométa sebességének határait feszegette: vadul zakatolt és nem úgy nézett ki, hogy hamar csillapodni fog. Letette megint a cuccait, kezével a térdét támasztotta, mintha kilómétereket futottak volna idáig. Belőle is előtört a nevetés, amikor meghallotta Kornélia visszafojtani próbált kuncogását.
 - Az nem kifejezés, hogy betojtam. Idáig mindig megúsztam... - szemei elkerekedtek, amikor rájött, hogy most vallott be egy olyan bűnt, amin egyelőre a saját háztársai sem kapták rajta. Nem mindig figyelte az időt, amikor este kiment repülni a pályára.
 Szemét forgatta a rossz szóviccen, majd amikor már rendesen levegőhöz jutott, kihúzta magát és széles vigyor kíséretében jegyezte meg. - Ha ennyire szeretnél jövőre is éjszakába nyúlóan tanulni, ki vagyok én, hogy megállítsalak benne? Csak ígérd meg, hogy addigra megneveled azt az izét - célzott a modortalan naplóra, majd ismételten felcuccolt. - Menjünk. Azt hiszem már tudom, hol vagyunk. A következő kanyarnál én a lépcsőházak felé kell forduljak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Egyszerűen nem tud másra gondolni, mint hogy a szülei csináltak valamit. Bossányiék amúgy is furcsák voltak, mióta a saját szüleinél is rájött a turpisságra, de idén nyáron kifejezetten kellemetlenül ücsörgött velük egy szobában. És mondaná, hogy senki nem állította meg abban, hogy kivonuljon onnan, de ez nem így van. Igyekezett mindig a húga mellett lenni, és ha Kitti éppen ott akarta elmesélni a suliban történteket, akkor Kende ott hallgatta végig. Nagyobbakat pislog, ahogy visszazökken. Ja, figyel. Aztán szemöldöközik. Alakot? Melyiket? Bakker, hát laknak ott egy páran. Félre biccen a feje, mint egy értetlen kiskutyának. Egy pillanat, majd még egy, hogy megértse egész konkrétan kiről is van szó. Basszameg.
- Ha tudja is, nem jöhet ide. Milyen indokkal tenné? Bűnöző vagyok és keresek két kiskorút? - kérdése közben nyúl fel és morzsol fülének porcán. Szürkéskék pillantása, akár az ingaóra követi ide-oda Boska mozgását. Ha tovább folytatja mindketten elszédülnek. Mivel minden figyelme Boskára irányult, egészen könnyen levette a vibeokból, hogy mit gondol és kire utalgat. - Nem tettük meg. Én és te sem vittük vissza, mikor kiderült, szóval most ezen fennakadni csak időpocsékolás - von vállat, keze pedig hajára szökik fel, ahogy összeborzolja tincseit. Egy valami, ha elismerik milyen hülyék voltak, még egy másik mindent Kittire kenni. Azt nem fogja hagyni, és nem csak azért mert egy tizenkét éves döntéseit röhejes lenne becsmérelni, amikor imponálni akar a nagyobbaknak. Viszont valamit be kell vallania. - Elhoztam magammal. Itt van nálam a szobámban - mondja a barátjának. - Vigyük el az auroroknak? - vagy adják valamelyik tanárnak? Elég gyorsan el kellene dönteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Örültem neki, hogy Zalán nem értelmezte rosszul a mondottakat. Nehéz volt ilyesmit elismernem, talán csak Summer ismerte eddig ezeket a gondolataimat. Meg persze Winter, de ő inkább csak érezte. Nem szoktam vele ilyesmikről beszélgetni. Furcsa is lenne.
- Hát, ha gondolod, ismerek egy prefektust, aki bármikor kapható egy kis büntetőmunka osztásra - remegett meg az ajkam, valami apró mosolyfélébe rendeződve. Nem teljesen tudtam, hogy Zalánnal most hányadán is állunk. Bocsánatot kért. Bocsánatot kértem. De ez nem jelenti, hogy öt perc alatt eltűnik minden érzelem, amit az utóbbi hónapokban éreztünk. Még akkor is, ha tudjuk, hogy az a szituáció csak egy nagy félreértés volt. Legjobb lett volna, ha meg sem történik. De akkor talán nem is vallottam volna be ilyeneket.
- Nem, félreértesz. Ez nem a te problémád. Nem kell segíteni - tértem vissza azonnal. Lehet, hogy volt egy pillanatnyi gyengeségem, de ez nem jelentette, hogy rászorulok bárkire is. Megoldom, ahogy mindig is teszem. Vagy legalábbis gondolom, hogy teszem.
- Mi? Jah... - nyúltam az arcomhoz, ahogy észrevettem merre közelít a fiú keze. Déjá vu érzésem lett egy pillanatig, mintha valami hasonló már történt volna velem, de egyszerűen nem tudtam hova rakni. Inkább csak gyorsan megtakarítottam az arcom. - Borzasztó ez a helyiség, ki döntött úgy, hogy ide küld takarítani? - ráncoltam össze a homlokom, még mindig az arcom dörgölve.
- Most jó? - néztem Zalánra, és a pálcámat is közelebb mozdítottam, hogy teljes rálátása legyen. Kicsit mozgattam is a fejem, hogy biztosan minden szögből jó rálátása legyen a bőrömre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Vicces volt a helyzet abszurditása. Igaz, hogy nem volt mintadiák, ennek ellenére sosem állt szándékában kilógni a magaviseletével vagy pontlevonásban részesíteni a házát. Amíg ide nem került, azt hitte, hogy a legnagyobb bajkeverők és szándékos szabályszegők kapnak büntetőmunkát. Most már rájött, hogy ez azok jutalma, akik nem elég ravaszak és körültekintőek, amikor a házirend megszegésének tudatában cselekszenek. Van még hova fejlődni.
 - Nem mondtam, hogy neked segítek. Te megoldod a bizalmi problémáidat, én meg dolgozom azon, hogy megérje bízni bennem. - bíztató mosoly jelent meg a szája sarkában. Komolyan gondolta, amit mondott. Nem csak Autumn volt az, aki nehezen bízott meg benne. Rami is tartott egy kimért távolságot kettejük között, mert sokáig nem hitte el, hogy Zalánnak köze sem volt ahhoz a nevetséges Edictum cikkhez. Az is aggasztotta, hogy olyan könnyen cserbenhagyta tavaly az egyik legjobb barátját, aki a legkevésbé sem érdemelte meg. Az pedig, hogy a saját szülei kételkedni kezdtek nyáron a szavában, egyértelművé tette, hogy a "megbízható" kifejezés hátracsúszott pár helyezést az őt jellemző szavak között.
 - Ami azt illeti, az én művem volt - vallotta be kínjában nevetve. - Ha Zentén múlik, megúszom egy szóbeli ejnyebejnyével. Kicsit csiszolni kell még a prefektusi szigorán.
 Sietve elhúzta a kezét és hagyta, hogy Rue megoldja a por-problémát sajátkezűleg. Elgondolkodva figyelte őt. Már nem érezte kínosnak, hogy rávetült a tekintete. Talán kissé túlzásba is esett, amikor a lány kikérte a véleményét, mivel olyan közel hajolt, hogy már bőven túllépett vele a személyes tér határán.
 - Tökéletes - állapította meg, mert a feladatát mégiscsak komolyan vette. Ugyanakkor nehezére esett először visszahúzódni, mert megint körüllengte őt az az ismerős-ismeretlen illat. Már csukott szemmel is meg tudta volna mondani, hogy Autumn-hoz tartozik, de ha körül kellett volna írnia, bizony nem sikerült volna neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Nem voltam benne biztos, hogy Zalán komolyan gondolta amit mondott, vagy csak engem akart megnyugtatni. Elvégre számomra eddig nem olyan embernek tűnt, akiben nem lehet bízni - kivéve a seprűs esetet. De ha őszinte akartam lenni még nem is ismertem hozzá eléggé, hogy kiderüljön az ellenkezője. Végül a mosolyát inkább csak viszonoztam, és hagytam a dolgot. Mind a ketten fejlesztünk magunkon. Great deal!
- Túl jó barátja vagy - ingattam a fejemet a hihetetlen történet hallatán. Eddig csak olyan embert ismertem, aki kibújni akart a büntetőmunka alól, nem hogy kérte magának. Ez olyan logikai buktató volt, amit egyszerűen nem is tudtam hova tenni. Talán sose volt még olyan barátom, aki miatt megtettem volna. Holott eszmékért és szerintem fontos értékekért képes voltam addig küzdeni, amíg el nem fogtak érte. Akkor miért nem voltam képes ugyanezt emberekért is megtenni?
Kicsit közelebb jött, mint amit általában kényelmesnek tartok, de valahogy mégsem zavart. Olyan furcsán komfortos volt mellette lennem, mintha mindig is ismertem volna. Az egyetlen jó dolog Magyarországon.
- Tudod, az előbb megsajnáltalak. Segítettem volna, de így, hogy tudom, hogy magadnak okoztad... szenvedj csak - vigyorogtam rá kivillantva az egész fogsoromat. Még a kezeimet is csípőre csaptam, mint egy igazán házsártos prefektus. Csak hogy egy pillanat múlva összehúzzam a szemeimet.
- Az micsoda? - kérdeztem, és a pálcámmal a fiú halántéka felé böktem. Eddig még nem láttam rajta azt a heget. - Ez új - állapítottam meg, ajkaim kicsit szét is váltak a csodálkozástól. - Mi történt? - vontam össze a szemöldököm. Egy csepp féltés volt a hangomban, és még annál is több együttérzés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

- Reméltem is, hogy hagyod, hogy egyedül csináljam. Nekem bőven elég, hogy... - itt vagy. A polcok már egészen üresek voltak, de lehet, hogy egy portörlő hasznára vált volna, mielőtt mindent visszarámol. Köhögni kezdett, mert már nagyon piszkálta a torkát ez a levegő. Erre még nem ismert semmiféle bűbájt. Úgy tett, mintha az utolsó kijelentése semmiség volna, ellentétben Autumn kérdésével, amit először nem is értett igazán. Beletelt kis időbe, mire felfogta, mire céloz. Hát persze. A heg. El is feledkezett róla.
 - Az? - ellépett a polctól és megpróbált kitérni a pálca fénye elől. Azt hitte, már a fél iskola ismeri a szóbeszédet, de úgy látszik a levitások nem merték annyira hírét vinni, hogy a házukon belül miféle balhék folynak. - Semmi - vágta rá s hangjában feszültség csendült, ami árnyalatnyi szégyennel vegyült. Minél később szerez róla tudomást Autumn, annál jobb. Persze a barátai között már inkább viccelődött vele, de attól még nem volt szép látvány, amikor Augustine teljes erőből a padlóba verte a fejét. Nem vágyott az emberek szánalmára.
 - Ha annyit mondok, hogy ostobaságot csináltam, nem faggatsz tovább, ugye? - félve tette fel a kérdést, de reménykedett abban, hogy a válasz egy egyszerű "nem" lesz. Megkerülte a másikat, miközben a bejárat melletti szekrény felé vette az irányt annak reményében, hogy ott talál valamiféle takarítószert.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Már épp kezdtek visszaállni a dolgok a rendes kerékvágásba. Már amennyire a nem veszekedést náluk rendesnek lehetett mondani. Az arcomra újra vigyor szökött, aminek csakis Zalán volt az oka, és az addig észrevétlenül befeszült izmaim is enyhülni kezdtek. Csak vicceltem vele. Szerettem volna segíteni, és már épp hangot is adtam volna ennek, amikor nem leszek figyelmes a fehér kis csíknak. Aggódva néztem rá, és ebben az se segített, hogy mindig kellemes türkiz hangja most hirtelen fagyos világoskékben pompázott. Libabőrös lettem a színek változásától.
- Zalán - szóltam figyelmeztetően. Tudnom kellett, mert biztos voltam benne, hogy addig képtelen lennék nyugodtan megállni a két lábamon, amíg tudom, hogy történt vele valami. Talán ha nem lettem volna olyan önelégült és hülye, ott lehettem volna és megállíthattam volna, hogy megtörténjen.
- Milyen ostobaságot képtelenek meggyógyítani a gyengélkedőn? Még a csontot is visszanövesztik - hitetlenkedtem. Ennyit az érett és nyugodt Autumn Rue-ról. Mondhatni előjött belőlem az óvó nővér, ha még élt egyáltalán bennem ilyesmi. - Na jó, te vagy az egyetlen ember, aki tud erről a balesetről? - fontam karba a kezeimet a mellkasom előtt. Biztos voltam benne, hogy nemleges választ fogok kapni. A Bagolykövön olybá tűnt nincs olyan, hogy magánélet, se olyan, hogy titkok. - Mert ha nem, akkor nem értem miért kell pont előlem eltitkolnod. Nem bízol bennem? - vontam le a következtetést. Néha én se bíztam magamban. De az egészen más, mikor valaki bajban van. Segíteni akartam, még akkor is, ha már túl késő volt. Előbb mart a bűntudat, minthogy egyáltalán tudatában lettem volna a vétkemnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Ha nem a heg körül forgott volna a téma, talán hangosan is megjegyzi, hogy mennyire örült most annak, hogy renesen a nevén szólítják. Nem tudta, hogy a kora milyen körülmények között fog leközelebb gondot jelenteni közöttük, de úgy tervezte, kiélvezi, amíg nem kölyökként hivatkoznak rá. Különben is. Az, hogy sokkal fiatalabb, nem kéne, hogy számítson egy barátságban, nem igaz? Nem kéne, hogy számítson...
 - Nem akartam, hogy összeforrasszák - vetette oda félvállról. Azt szerette volna, hogy maradjon egy emlékeztető arról, mik a következményei annak, ha visszavág a provokációra. Törött csontok, sebek és szégyenérzet, semmi több. Talán Winter is ezt tette volna vele, ha Autumn nem szól rá Zalánra időben.
 Eközben kicsit nagyobb lendülettel nyitotta fel a szekrény ajtaját, mint kellett volna. A bútor fájdalmasan nyikordult, de szerencsére akadt benne néhány hasznos dolog. Többek között egy rongydarab, amivel végigmehetett a polcon. Nem érezte, hogy ennél alaposabb takarítást érdemelnének azok a kacatok.
 Visszafordult és meglátta Rue féltő pillantását. Igen, pontosan ezt szerette volna elkerülni. Már elég embertől megkapta ezt a nézést és örült, hogy lassan mindenki számára elfelejtődött a történet. Talán Améliát kivéve. Amikor Zalán már eszméleténél volt és fogadhatott látogatókat a gyengélkedőn, első dolga volt a lánynak, hogy kiosszon neki egy nyaklevest és kiselőadást tartson arról, hogy a Levita megítélése és értékei milyen súlyosan csorbultak a verekedésnek köszönhetően. Már megbocsátott neki azóta. De biztosan nem fogja elfelejteni.
 - Egyáltalán nem titkolom - kezdte megint s próbált nyomatékos lenni anélkül, hogy ridegnek tűnne. Elnagyolt mozdulatokkal áttörölte a polcokat, majd beletúrt az eslő dobozba. Egy évtizeddel ezelőtti Edictum szám lapult benne és még több tucatnyi másolata. Nyilván a kutyának sem kellett, de nem az ő dolga volt eldönteni, hogy kidobásra kerüljön-e vagy sem. - Ez abszurd. Nincs gondom a bizalommal, csak nem látom értelmét annak, hogy újra beszéljek róla. Pont most.
 Kiválogatta és visszapakolta az összes újságot, amit elszórtan talált. Ezzel jelentősen leapadt a földön lévő kupac. Elégedetten fújta ki a levegőt. Már nem sok volt hátra. A következő mondatai sokkal szelídebbnek hatottak, mint a makacs, témát terelő hozzászólásai.
 - Nézd, beszélni fogok majd róla, oké? Csak... most nem ezzel akarok foglalkozni. Kérlek. - tette még hozzá és kérlelő tekinettét emelte ezzel egy időben Autumn-ra. - Szívesebben hallgatnám, hogy te mesélsz valamit. Valami bíztatóbbat. Hallom, jól sikerültek a vizsgák. Még évfolyamelső is lettél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Lehet, hogy túl gyorsan reagáltam. Erőszakosan, miközben semmi közöm nem lett volna az egészhez. Hónapokig nem szóltunk egymáshoz Zalánnal, és amikor mégis, arra kellett rájönnöm, hogy talán semmit nem is tudok róla. Mégis volt egy olyan érzésem, mintha mégis mindent tudnék. Éreztem egy kötődést vele, amit eddig talán senki mással, és éppen emiatt a furcsa zönge miatt nem tudtam csak úgy elmenni a tény mellett, hogy megsérült.
- Szóval nem titok, csak nem mondod el - mondtam lassan, és bólogattam hozzá, mintha érteném, hogy mit magyaráz. - És akkor tulajdonképpen milyen definíciót használsz a titokra? - piszkáltam meg újra. Hiába voltam nővér, mellette kistestvér is voltam. A kettő egyben. Legjobb variáció. Sose kapja meg, amit akar, de mindig küzd érte. Ez voltam én.
- Ha nem most, akkor mégis mikor? - kérdeztem megint szétdobva a karjaim. Még jó, hogy én feleltem a világításért, bőven megnehezítettem mind a kettőnk dolgát. De aztán csak vettem egy mély levegőt. Jól hallhatóan, hogy Zalánnak is üzenjek vele. Mert nem akartam mérges lenni. Nem veszekedni jöttem, és végleg nem valami új dolog miatt. Csak féltettem, és csak remélni tudtam, hogy ő is jól értelmezi a kirohanásom.
- Biztató... igen. Ahogy te is - enyhültem meg lassan. Nehéz volt bármi másra gondolni. - Egy új diákkal mindig elnézőek a tanárok - vontam meg a vállamat. - De a legjobb VAV nem az enyém lett. - Rákoncentráltam, hogy rendesen tartsam neki a fényt. Nem is néztem a szemébe, inkább csak a pálcámra, illetve az azt tartó kezemre. - A szünetben elutaztam Pestre. Szép a fővárosotok - tereltem hát a szót, ahogy kérte is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

- Most nem mondom el. - Megállt az egyik nagyméretű üvegcse törölgetésével, hogy elgondolkodjon a válaszon. - A titkot egyáltalán nem árulod el senkinek. - Naiv megjegyzés volt a részéről. Ideális esetben tényleg így kéne működjön.
 Majdnem elejtette az üveget, mert épp le akarta pakolni, csak a világítás már jószerével önálló életet élt és hangulata szerint tűnt el vagy vetült ismét a munkaterületre. Rue ezután következő sóhaját aranyosnak találta. Mintha minden sértődöttség végleg távozott volna a kifújt levegővel együtt.
 Zalán ajka fülig érő félmosolyra húzódott, amikor Autumn tényleg mesélni kezdett. Tehetséges volt, ezt biztos a tanárok is látták rajta. Csak úgy látszott, még mindig kívülállónak érzi magát úgy is, hogy már lassan egy éve itt él. De szerencsére eszébe jutott egy emlék, amit már itthon szerzett. Több kellemes élményre van csak szüksége, és ki tudja? A végén még tetszeni is fog neki itt.
 Ettől a ponttól érezte azt, hogy nem volt kínos már a csend köztük. És bár kellemes lett volna akár így is maradni, muszáj volt reagálnia valamit.
 - Mit csinálsz kedden tanítás után? - hangja szórakozott volt, ugyanakkor határozott. Szemeivel a másik arcát fürkészte, hátha többet mond majd neki egy apró rezdülés, egy megjelenő ránc, egy rejtegetni akart mosoly vagy épp grimasz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Botorság volt Zalánnak olyat kérni, amit képtelen vagyok betartani. Talán még nem ismert eléggé, vagy képtelen volt elfogadni, de ha valami aggasztott, arra azonnal szerettem volna választ. Nem hiába kezdtem én magam megszervezni a felvonulásokat pár demonstráció után. Mindig az első sorban voltam ott, ahol a baj kezdődött. Most pedig ott voltam ebben a kis országban, ahol alig voltak emberek, akik hajlandóak voltak bármit tenni a változásért. És még Zalán is azt kéri tőlem, hogy legyek türelemmel. Mintha ez lenne az egyik legnagyobb készségem. Ugyan már.
Szóval terelte a szót, ahogy a másik kérte, miközben csak agyalt. Vajon elesett? Lehet seprű balesete volt. Azért nem akarta elárulni, mert tudja mennyire utálok így is repülni. Vagy otthon történt volna valami? Azt hittem normális családja van. Vagyis... soha nem beszélgettünk még ilyesmiről.
- Kedden? - tértem vissza a jelenbe egy pillanatra, ahogy meghallottam a kérdést. A biztonság kedvéért méregettem az arcát, hogy biztosan jó dátumot mondtam. - Hát... biztosan nem ülök fel mögéd a seprűre - néztem jelentőségteljesen Zalánra. Szám széléből egy kunkori mosoly megindult, és el is nevettem magam. Nincs is jobb, mint mikor már képesek vagytok egy félreértésen őszintén nevetni. Onnantól kezdődik az új fejezet a barátságotokban. A miénkben. Zalánnal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Adott a kérdés, hogy mit kezdesz egy olyan gyerekkel, aki nem elég, hogy a legtöbb mindenbe szarik bele, de még figyelemhiányos is? A kérdéssel önmagában nem lenne baj, a problémám csupán annyi, hogy nagyon úgy tűnik, hogy tőlem várják most a választ, mivel nekem igenis bassza a csőrömet, ha nem figyelnek az órámon. Szóval most nyakig ülök a retekben, amit lényegében magamnak kreáltam. Kezem mozdul mellkasom elől, hogy a választ hallva, ujjaimmal dörzsöljem meg szemeimet.
- Lámpalázad van, mert órán figyelned kell? Érdekes megközelítés - morgom bajszom alatt a szavakat, hogy végül átnyújtsam neki a beadandóját, ami pontosan olyan meglepődést okozott neki, mint nekem. Remek, legalább ebben hasonlítunk. És képes vagyok magamban tartani a véleményem erről, de már kiszökne a kezdés, így megköszörülöm torkomat. Nem kellene egy diákomnak azt mondani, hogy ne is szokjon hozzá, igaz? Halkat szusszanva helyezkedem vissza, kékjeimet emelem a srácra.
- Meg fogsz lepődni, de semmi rosszat nem csináltál. Engem is meglep - bólintok aprót féloldalas mosollyal ajkaimon, ahogy fürkészem az arcát. Ismételt szusszanást engedek meg magamnak. - Mennyi maradt meg a mai órából? Úgy nagyjából? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn. Ha tényleg ekkora problémát okoz neki huzamosabb ideig figyelni, akkor valahogy meg kell oldanunk ezt, hiszen magának ássa a gödröt egyre mélyebbre, és bármennyire hihetetlen, rohadtul megkímélném magam a plusz évektől. Nincs erre lehetőségem, ha megbukik bármiből is. Jobb híján kúszik be a gondolataim közé a tanulótárs ötlete, ám ezen kívül név nemigen, aki valóban tudna segíteni neki. Ez sokkal nehezebb lesz, mint elsőre gondoltam volna, de B tervnek még mindig ott van Payne, hogy segítsen. Nem is rossz. Lehet lepasszolom neki, ő úgy is jártas a balfaszok pesztrálásában, amire én vagyok az élő példa. Végül is… a mai napig élek és virulok, amit aligha magamnak köszönhetek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

SVK gyakorlási.   X Kinézet.
  X Jómunkáhozszólanóta.

- Idáig? – vonta fel egyik szemöldökét kételkedve aztán csak tovább kuncogott és vigyorgott orra alatt. Majd rájössz, milyen a bünti munka –gondolta magában, persze, semmi ilyesmit nem kívánt neki, de ha már ekkora szája volt, hogy idáig nem kapták el, ne lepődjön meg, ha valaki az orrára koppint egy csábos büntetéssel. Kori addigra már túl volt büntetőmunkáján a vadőrnél és köszönte, de nem kért belőle még egyszer az idén. Végül megerőltetve magukat folytatták az útjukat visszafelé. Könyveit szorongatva, vigyorogva telt az út.
-  Hát persze… tanulni – mutatóujjával megbökte Zalán orra hegyét egy pillanatra kiszabadított balkezével, melyet gyorsan visszapakolt, ki ne essenek a könyvei. Kornélia inkább a szabályszegés alatti adrenalinra vágyott. Amit érzett a szobor tövében bujkáláskor, ez nagyon feltöltötte s már cseppet sem volt álmos.
-  Amúgy nem ígérem meg, hogy meg fogom tudni nevelni, elég csökönyös és bosszúálló. A múltkor kitépkedtem a lapjait és megköpködtem vele a banya portréját. Mint halottnak a csók – vonta meg vállait és tovább libegett. Visszaemlékezett az akkori estére, amikor szintén kinn bóklászott éjszaka takarodó után, mert miért ne? Ahogy elértek egy nagy kereszteződéshez, ő Zalán felé fordult széles mosollyal.
- Neked hála, nem fogok megbukni! De most könnyes búcsút kell vennem tőled, hisz még rengeteg lépcsőt kell még megmásszak, hogy felérjek az Eridonba  – drámaian homlokára emelte kézfejét, aztán felnevetett és integetve távolodott.
- Sok sikolyt a vizsgákhoz, Zali! – ezután nem megvárva a fiú reakcióját, eltűnt a sötét folyosók kanyargó útvesztőjében s már csak a dúdolása visszhangzott az is egyre elhalóbban.

Köszönöm a játékot!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

hát most megint miért? | rám is lehet nézni

Azért mégis van abban valami para, hogy maradnia kell. Mert az elsőre emlékszik, mint valami traumatikus élmény, de lehet csak a tanár személye maga, amely nem olyan, mint a többieké. Ott azért bőven akadnak olyanok, akik elnézőek, vagy csendesen szankcionálnak és itt van ő, aki fogta és akkor szépen szőnyeg szélére állította. Mint most is. Jó kérdés, hogy most mennyire lenne képben, ha megint egy sárkányt vetítene elé vagy épp letolná, amiért a másik diáktársát zrikálja, azonban ez nem történik meg. Sőt, talán először, ittléte, főleg a Sárkánytan karriere alatt, meglepetten pislog fel a férfire, csupa nem értéssel és kérdőjellel a feje felett. Ilyet se kapott még és ahogy hallja a másik hangját, nem is éppen egy kiadós lecseszés készül vagy éppen enné az ideg a tanárát. Hűha. Egy pillanatra leakad, azt sem tudja épp, melyik bolygón van, de ezen az egészen hamar túl is lép rajta, mintha ez a zavar sosem létezett volna. Vajon észreveszi?
- Jajaja, valami olyasmi. Nem szeretek én hangosan olvasni, mert szarul megy, felelni meg azért, mert valamelyik büdös gyökér úgyis beleugat, vagy egy stréber nem bírja kivárni a választ – aztán leesik neki, hogy nem jól válaszolt. - Ó, figyelni – csapja magát homlokon, majd egy röhögést álcáz egy köhintéssel. - Szóóóval figyelni. Nem, nem lámpaláz az. Azt írják a lassan sárguló lapomra, hogy hiperaktív meg nem tudok jól sokat figyelni. Van ennek egy szép neve de azt se jegyeztem meg – talán lehet be kéne hoznia, aztán akkor, ha tényleg ennyire érdekli, akkor megnézheti, melyik fogaskerék hol laza. A dolgozat ténye bőven alátámasztja, hogy mikor van ideje felkelni ha elunja magát vagy bármi, akkor jobb. Lehet magántanulónak kéne mennie, de a drága nevelői közösségben akarják tartani. Itt is megfigyelik, vagy mi.
- Neeeem? Nahát – meglepte a tanárt? Fel kell írni valahova. - Csupa öröm meglepetést okozni. Vagy hogy mondják ezt – na, azt azért reméli, tudja a másik is, nem fog nyalizni innentől kezdve, sem most sem. Oké, meglepte, lehet meglepi máskor is. Zsír. Bár a mosolytól valamiért a hideg rázza, lehet csak azért, mert annyira szokatlan a férfi arcán, mint az övén a komolyság.
- Jaj – na, tudta, hogy felelnie kell. Valamelyest. Egy kicsit rágja a nyelvét, felidézi, majd végül rájön, a nagy része még ott van. - Van jegyzetem is – húzza elő, majd tartja fel. Kicsit kidekorálta, de a nagyja megvan. - Úgy a feléig biztos, aztán az egyik fura nevű mitológia cuccnál leakadtam és… darabos. Ööö… vissza is kell mondanom? - billenti oldalra a fejét, mert akkor összeszedi ő a szavakat, aztán makog valamit. Nem érti ezt a helyzetet most, ez látványos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Természetesen volt már alkalma végighallgatni a muglik által kreált fantazmagóriákat, nem is kell kimondottan messzire mennie. Szándékosan emelte be a tananyagba azon varázstalanok által végrehajtott démonűzéseket, amelyek kifejezetten veszélyesek, ráadásul alaptalanok és kegyetlenek voltak. Sajnos az ember, varázserőtől függetlenül, rendkívül jól ért ahhoz, hogy másoknak ártson, s saját faját ölje halomra, ehhez sem pálca, sem fekete mágia nem szükségeltetik.
- Az interneten azért ritkán keringenek valós információk okkult rituálékat illetően. Amennyire hasznos tud lenni, annyira sok sületlenséget is képes terjeszteni a hozzá nem értők körében, de gondolom ezt Neked nem kell magyaráznom – a férfi nem nevezhető technikai gurunak, nem tölt napokat online, sőt telefonját is jórészt csak telefonálásra, illetve a Mária által mutatott Bubble Shooter-rel való órák hosszat tartó játékra használja. Ettől függetlenül nem ismeretlen számára a böngészés, hiszen igencsak hasznos találmány tud lenni, ha az ember nem akar nyomot hagyni maga után egy hoppanálással, példának okáért. A Wizzair oldalát gyakran látogatja, igen.
- Jól is teszed, ha az vagy, köszönöm, hogy elhoztad Nekem – kedvesen mosolyogva biccent egyet, mert bár ez most egy ártalmatlan szituáció, lehetne ez egy fekete biblia is – melynek csupán három példánya létezik és állandóan kézről kézre jár, nehogy az aurorok rábukkanjanak -, vagy egyéb rítusokkal megtöltött iromány. – A legtöbb fekete mágiához köthető tárgy nem jelent közvetlen veszélyt, csupán akkor, ha használni akarják őket. Vannak persze kivételek, de ezek igen ritkák és muglik kezébe kerülve akár azonnali halált is okozhatnak. Ha úgy véled, valami veszélyt jelent akár a birtoklóra, akár rád, kérheted szakértő segítségét, de az esetek többségében nyugodtan elkobozhatod magad is és leadhatod a közeli parancsnokságon vagy nálam – az eljárási díjra ugyan nem reagál, azt tudja, hogy ő sohasem kér pénzt azért, hogy életeket mentsen. Mi több, köszönettel tartozhatnak a felfedezőnek, hogy éles szemével megakadályozott egy tragédiát, de mivel nem egyformák, könnyen megeshet, hogy mások busás összeget kérnek el egy-egy bejelentésért.
- Nem is fogod, emiatt ne aggódj. Esetleg beszélhetnél a barátnőddel, hogy a szabadidejét töltse valami kevésbé halálos dologgal – bár ajka szegletében mosoly játszik, kérését csupán félig-meddig szánja viccnek. Nem azt mondom, hogy rózsákat kell kötögetni, de talán akad érdekesebb elfoglaltság is, mint démonokat idézni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A tűzzel játszik, amikor Catherine-nel incselkedik, elvégre nem szimplán büntetőmunkára ítéltetett, hanem egyenesen kihívta maga ellen a sorsot. Jó kérdés persze az, hogy melyikük számára lenne szerencsétlenebb, ha húzogatnák egymás bajszát? Netán Cath járna rosszabbul azzal, hogy kirúgatná Au-t egy ponton? Vagy a nő ütné meg a bokáját azzal, hogy a fiú egyszerűen csak elárulja, szexuális viszony volt közöttük, még ha csak egyetlen éjszakára is? Nehéz döntés, ebből kifolyólag egyikük sem kíván a szükségesnél idegesítőbbé válni – csak Augustine. Ő túlságosan élvezi a helyzeti előnyét, hogy szegény diákként megtévesztették és leteperték, mert bizony gondolkodás nélkül írná le így a szituációt, ha a helyzet megkívánná.
Most azonban nyoma sincs ilyen drasztikus következményeknek, csupán a nő igyekezetének, hogy elfeledtesse az óra elején történt incidenst, amire a diákok természetesen felfigyeltek. Minden olyan balhé, melynek részét képezi a francia, igen nagy érdeklődésnek örvend, s a tény, hogy már a tanév első óráján, az első találkozáskor összetűzésbe keveredik a csinos tanerővel, bizony igen sok szóbeszédre adhat okot. Ha lélegzetvisszafojtva nem is figyelik minden rezzenésüket, vannak, akik néha még oda-odasandítanak a levitásra, figyelvén a reakcióit. Kár, hogy semmit sem tudhatnak meg belőle, ugyanis teljesen közönyös arccal hallgatja az instrukciókat, csupán akkor felejt el teljes csendben lenni, amikor elhalad mellette Cath. Ez a tökéletes időpont arra, hogy keze véletlenül simítson végig a szoknya alól incselkedő lábon, s még egy alig hallható, valóban képzelődésnek ható pejoratív jelzőt is szabadjára engedjen. A nő sem lehet biztos abban, hogy valóban megtörténik-e, ám rezzenése elárulja, hogy amennyiben a szavakat nem is hallotta meg, az érintésre reagál.
Augustine ártatlanul pillant fel, azonban óvatos mosolyra húzódnak ajkai, ahogy a tanerő figyelmeztetően jelzi: ne merészelje még egyszer ezt megtenni. Ő persze flegmán vállat von, felírja a nevét a papírra és úgy tesz, mint akit lefoglal a teszt. Ez persze nincs így. Firkálgatja a betűket, rajzolgat – semmi obszcénre nem kell gondolni, csupán néhány olyan tárgyat, dekorelemet, amit a minap látott, mikor idejét Cath-tel mulatta -, a kérdéseket viszont esze ágában sincs elolvasni. Mikor már mások is mozgolódni kezdenek, egyszerűen hátradől és leteszi a tollát, mint aki végzett. Tulajdonképpen így is van. Amint felszólítják őket, hogy cseréljenek, kajánul, kárörvendőn adja át feladatlapját, hogy elvegye a másikét és hátradőlve figyel. Ha felszólítják a szerencsétlent, mit fog tudni mondani? Egyre izgalmasabb ez az óra.