36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 14 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 19. 00:42 | Link

Autumn

Nagyokat pislogott, bár ahhoz túl messze állt tőle, hogy a pálcával rendesen megvilágíthassa, mégis látott egy fémes csillogást a pulcsiján. Prefektusi jelvény. Zseniális. Immár másodszor sült fel azzal, hogy nincs tisztában a prefektusaik kilétével. Valószínű minden évben vár rá valami hasonló. Már csak arra volt kíváncsi, hogy Autumn direkt jött-e hozzá, vagy küldték őt. Nem tudta, hogy melyik válasz lenne kedvezőbb számára.
 Letette a dobozt, majd elkezdte lepakolni a többi dolgot is, hogy aztán kiválogatva mindent, rendezetten kerüljenek vissza a helyükre. Épp egy szétesőfélben lévő mappára fogott rá, amikor meghallotta a nevét. Talán ha gyakrabban hallaná a hangját, hozzászokna megint az enyhe akcentusához. De most feltűnt neki. Ahogy az is, hogy egyik percben a szavai hűvösen marnak, mint a csípős őszi szél, a másikban meg nyugodt, dallamos és tényleg hozzá szól. És sosem lehetett előre megjósolni, hogy éppen mi következik.
 Pont ahogy azt sem tudta mire vélni, hogy ennyire könnyed hangnemben próbált vele beszélgetni. Kérlelő tekintettel nézett a lányra, de csak egy pillanat erejéig. Miért csinálod ezt velem?
 Nem akart veszekedni, és őszinte sem mert lenni. Akkor talán megint olyat mondana, amitől akarata ellenére megsérti a másikat. Szóval inkább csak sodródott az árral.
 - Jó barátként próbálok viselkedni. - hangzott a magyarázat, s bár Zentére gondolt első sorban, ironikus volt a mondat kettőssége. - Idén az első. - Nem mert többet mondani, bár a másiknak lehetett sejtése arról, hogy Zalán átgondolatlan vakmerősége okán hányszor került már bajba. Neki is rengeteg kérdése merült fel, de ha őszinte akart lenni magával, nem akart igazából beszélgetni. Próbált a munkára koncentrálni, bár ez többnyire abban merült ki, hogy igyekezett tartani a pálcáját, miközben pakolt, hogy ki ne aludjon a fény, amit megidézett. Még egy frusztrált sóhajt is eleresztett, pedig nem volt rá jellemző, hogy felhúzza magát bármiféle feladaton.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 589
Oh but that's the irony
Írta: 2021. október 19. 22:19
| Link

x


Szemeim követték Zalán mozdulatait. Inkább a kezét figyeltem, ahogy óvatos mozdulatokkal pakolta egyik tárgyat a másik után. Hirtelen azt se tudtam mit keresek ott. Hiszen pakolászást bárki el tud intézni egyedül. Otthagyhattam volna, beültem volna az egyik ablakba és folytathattam volna az aktuális olvasmányom, de helyette ott ragadtam. Mint egy báb. Mint akit sóbálvánnyal szórtak.
- Aúcs - húztam el a számat a megjegyzés hallatán. Nem vagyok az év barátja, ezt magamtól is tudtam. Nem mintha olyan sok lehetőségem lett volna bebizonyítani, hogy tudok másképp is lenni. Az én barátaim a visszajáró vendégek voltak a kocsmában. A helyi zenekar, és a futárok. És persze a testvéreim. Egyetlen egyszer hittem, hogy tartozok másik csapathoz is, de Zack se mentett ki a magányból. Mintha örökre erre lettem volna ítélve.
- Miért, ilyen gyakran bajba szoktál kerülni? - görbült egy kis mosolyra az ajkam, és óvatosan közelebb léptem. Lassan közelítettem, mint ahogy a kiskutyához szokás. Igyekeztem nem elijeszteni magam mellől. Várni, míg megszokja a jelenlétemet.
Az egyik dobozért nyúltam, mire egy adag port söpörtem rá a ruhámra, és arcomra. - Blah... - köhögtem egy kört, és lerántottam a tetejét. Arcom grimaszba fordult, ahogy próbáltam belelátni az üvegekbe. - Ha valaki meghalt volna ezen a helyen se csodálkoznék - húztam el a számat, és lopva Zalánra pillantottam. Nem tudom pontosan mit vártam tőle. Nem tudom pontosan mit vártam magamtól. Csak azt sejtettem, hogy régen szerettem a társaságában lenni, és most furcsa volt. Vissza akartam kapni, amink volt. Csak nem tudtam hogyan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 19. 23:17 | Link

Autumn

A válasza először egy határozott "nem" akart lenni. De bevillant a kép, amikor elszakította Augustine táskáját. Amikor egy prefektussal járatta a bolondját, hogy ne kapják el őt és Kornéliát. Amikor Zente csalódottan szemben állt vele, amiért későn esett be a körletükbe. Talán már tucadszorra. - Valahogy mindig összejön - vonta meg a vállát, mintha beletörődött volna már és meredten a polcot bámulta, ami már félig üres volt.
 Egészen addig észre sem vette, hogy Autumn közelebb lépett, amíg szeme sarkából meg nem pillantotta a polc felé nyúló kezét. Először meglepődött, majdnem leejtett egy újságkupacot, amit már alig fogott össze az a régi madzag, amit rákötöztek.
 Beszélt hozzá, ő meg csak állt ott és azt se tudta hirtelen, hogy mit csináljon. Miért nem dühös most rá? És hova lett a gúnyos hangnem? Tisztes távolban is maradhatna, hozzá sem kéne szólnia. Mégis ott áll mellette. Immár nyakig a porban.
 Bocsánatkérően nézett Autumn-ra, mintha Zalán tehetett volna arról, hogy ilyen ez a hely. Aztán összeakadt a tekintetük egy pillanatra, amitől zavarában kiesett a pálca a kezéből. Az bánatosan koppant egyet a padlón, még gurult is valamennyit, majd a fénye egyszer csak kialudt. A fiú még az orráig sem látott, szemének szoknia kellett a félhomályt.
 - Bocsánat - mondta halkan, majd lehajolt, hogy megkeresse a platánpálcát.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. október 19. 23:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 589
Oh but that's the irony
Írta: 2021. október 20. 00:22
| Link

x


Valahogy mindig összejön. Igen, ezt a koncepciót már nagyon ismertem, még akkor is, ha egy kicsit más kontextusban. Volt idő, amikor még csak iskolai kihágásokért szidtak, volt mikor a demonstrációk miatt gondolták, hogy túl nagy a szám. Most pedig csak elég, hogy létezem. Hogy azt hiszik többet tudnak rólam, mint amennyire ténylegesen ismernek. Egy-két cikk az Edictumban, és már farkast kiáltani sem kell, hogy bűnös legyek.
Pakoltam a szutykos üvegeket, a poros dobozokat. Épp csak egy mondatot ejtettem el vagy kettőt. De arra se kaptam választ. Sértett? Mindenféleképpen. Főleg azért, mert fogalmam se volt róla, hogy mi mást tehetnék még. És különben is, hogy lettem az egész szituációnak én a bűnbakja?
Néztem, szinte lassított felvételben éltem meg, ahogy a pálca végül leesett a földre, és végül kihunyt. Egy pillanatig haboztam, mintha csak valami isteni jelre várnék, hogy megtörténjen. Aztán a derekamhoz nyúltam.
- Semmi gond - kotortam elő a pálcatartómból a saját eszközömet. - Lumos - böktem egyet vele, és egészen lefelé világítottam vele a talaj felé, hogy Zalán biztosan megtalálja a sajátját. Tartottam néma csendben, feszülten, és ugyanazt az egy mondatot ismételgettem magamban: miért én vagyok a hibás? És éreztem, minél tovább hagyom az agyamban zubogni a felvetést, csak annál rosszabb lesz. Forrófejű vagyok, és bármennyire is sérthetetlennek tűnök, igenis érzek.
- Nem csak én vagyok a hibás - böktem végül ki elakadó hangon. Kezemben egy pillanatra mintha megremegett volna a pálca, de csupán az ideg okozta. Zalán szemeibe próbáltam nézni, amik szándékosan kerülték az enyémet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 20. 01:03 | Link

Autumn

Mire megszokta a sötétet, a fény miatt kellett hunyorognia. Ennek ellenére gyorsan megtalálta a pálcáját, aminek markolata hirtelenjében izzani kezdett az ujjai közt. Nem értékelte túlzottan Zalán figyelmetlenségét. Halkan felszisszent, majd zsebrevágta a pálcát. Az a főnix sem lehetett kevésbbé makacsabb, amelyik a tollát adta bele. Kicsit emlékeztette valakire. Nem, véletlenül sem arra, aki előtte állt.
 Kihasználta inkább a lehetőséget, hogy a lány fényt tart neki. Gyorsan el is vette Rue elől a dobozt, hogy ne járjon megint úgy, ahogy az előbb. Bővel elég volt, hogy Zalánnak lesz egy szégyenmenete a klubhelyisége felé, feje búbjáig porosan, amikor itt végre végez. A másik nem érdemelte ezt.
 Az utolsó mondat hallatán megütközve nézett Autumn-ra. Kicsit felkészültebben érte, hogy a zöld szemek már őt vizslatták, de attól még ott volt az a kényelmetlen érzés a gyomrában, amitől nem tudott szabadulni. Válla megcsuklott, óvatosan letette, ami a kezében volt. Vagy ötször végiggondolta, mit akar mondani. Most nem beszélhet ostobaságokat, így is elég volt a rovásán a lány szemében.
 - Miért volnál bármiért hibás? - kérdezte őszinte kíváncsisággal. Szomorúság telepedett a hangulatára, fura elegyet alkotva az értetlenséggel. - Ezért nem akartál idáig beszélni velem?
Vagy azért nem, mert túlságosan gyerek vagyok ahhoz, hogy bármit megértsek belőled?
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. október 21. 23:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 589
Oh but that's the irony
Írta: 2021. október 20. 22:40
| Link

x


Nem akartam, hogy így bukjanak ki belőlem a szavak. Azt se sejtettem, miért ott, és miért ilyen formában törtem meg a köztünk húzódó feszültséget. Mintha csak áhítoztam volna egy újabb vitára, pedig az igazság az volt, hogy csak arra vártam, hogy Zalán újra megnevettessen. Az se zavart volna, ha azt kell néznem, ahogy a seprűjén idióta mutatványokat hajt végre, ha közben tudom, hogy nem neheztel rám.
- Hát... nem tudom. Mond meg te - csaptam szét a karjaimat, ezzel a fényt egészen messzire sodorva a lényegtől. - Te vagy az, aki csöndkirályt játszik velem. - Kezem visszamozdult eredeti állásába, már az se zavart volna, ha Zalán el sem végzi a feladatát. Meg akartam vele beszélni. Még akkor is, ha féltem tőle, hogy csak még inkább rontok a helyzeten.
- Én csak... sértegetted a bátyámat. Mégis mit kellett volna csinálnom, megdicsérni érte? - kérdeztem őszintén. - Mit szólnál, ha elmennék a családi otthonotokba, és elkezdeném inzultálni az egyik családtagodat? - tettem fel a - szerintem - jogos kérdést. Persze, mondhatta volna bárki, hogy a családi fészek és a kocsma eléggé különbözik, de igazság szerint Magyarországon az volt a legotthonosabb helyünk. Kicsit hasonlított Írországhoz. Csökkentette a lelkünkben élő honvágyat.
Sóhajtottam egyet. Nem ezt akartam. Nem balhézni. - Soha nem akartam nem beszélgetni veled - vallottam be végül, és arcomon a düh ráncai is oldódni kezdtek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 20. 23:40 | Link

Autumn

Igyekezett követni a lány előtörő gondolatmenetét, de ez a szituáció felkészületlenül érte. Nemcsak az, hogy találkoznak ma, de hogy Rue rögtön a tárgyra tér és meg akarja beszélni az egészet. Felért egy hideg zuhannyal. - Mert nem tudom eldönteni, hogy mit akarsz, Autumn. Egyszer azt mondod, hogy meg szeretnél ismerni, utána meg azt érezteted velem, hogy nem vagyok jó társaságod. Nem tudom, hogy ez amiatt van-e, mert bizalmatlan vagy az emberekkel, de... Úgy éreztem, nem akarod, hogy a közeledben legyek, amikor elutasítottad a bocsánatkérésem. Vagyis hogy feltételhez kötötted. - Utóbbi mondatát halkabbra vette. - Én meg egyáltalán nem akarok rád erőltetni olyat, amit nem szeretnél. Ezért nem kerestelek.
 Elcsendesedett megint, mert tudta, hogy most fognak veszélyes vizekre evezni. Winter lett a téma. Zseniális. Látszott Zalánon, hogy olyan megfontoltan beszél, mintha minden szava egy-egy húzást jelentene a ravaszon orosz rulettben.
 - Ami azt illeti... Amikor tényleg sértegettem, te nevettél. Csak amikor azt mondtam, hogy... - próbált visszaemlékezni, mit is mondott pontosan. Hogy ő törődni próbált Rue-val? Nem. Nem, nem így fogalmazott. Azt mondta, hogy Winter nem törődik vele eléggé. Szent szalamandra, ha az ostobaság fájna...
 - Ne haragudj, kérlek. Igazad van. - a padlót kezdte bámulni szégyenében, bal kezének ujjait pedig a halántékához szorította. Akaratlanul kitapintotta rajta a heget. Ha a pálca fénye úgy vetült rá, talán Autumn is észrevehette néha. - Csak... A bátyád rendkívül tehetséges abban, hogy felbosszantsa az embereket. - Nem tudta ennél kifinomultabban megfogalmazni, hogy egy orbitális tahónak tartotta, aki valószínűleg mások csesztetésével próbálja feledtetni magával a saját gondjait. Amik Merlin tudja, hogy miféle dolgok lehettek.
 - Akkor már ketten gondoljuk így. - még mindig nem volt biztos magában, olyan érzés volt neki ez a beszélgetés, mintha folyamatosan a tűzzel játszana. Ujjai az éppen kezében felejtett papírtekercs kilógó sarkával játszadoztak. Nem tudta, hogy elég volt-e, amit mondott, vagy talán túl sok. Legrosszabb esetben minden olyan lesz, mint eddig volt. Maradnak a folyosón ejtett kínos pillantások és egymás kerülgetése.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. október 21. 10:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 589
Oh but that's the irony
Írta: 2021. október 21. 23:20
| Link

x


Nyitottam a számat, válaszolni akartam a felvetésre, de mégse tettem. Újra összezártam ajkaimat, és csak némán vártam, hogy újra átgondolja a kimondott szavakat. Azokat, amelyek az én agyamban már talán százszor is lefolytak már, de mindannyiszor ugyanolyan rémesen és fájón hangzottak. És tessék, láttam is megvillanni a szemében az értelem szikráját, egyidőben a bocsánatkérésével.
- Az lehet, sőt biztos - vallottam be egy apró mosoly kíséretében. Már nem is volt rosszallás a hangomban. Magamból kiindulva tudtam, hogy milyen elviselhetetlen tudott lenni. Főleg amióta minden széthullott körülöttünk. Ha annyi fontom lenne, ahányszor miatta szitkozódtam már hat Vespát is vásároltam volna. De beértem azzal is, amit értem tett.
- Ezt jó tudni - bólintottam, és visszafordultam a polcok felé. Kezem megpihent a soron következő tárgyon, és egy pillanatra el is mélázott rajta tekintetem.
- Tudom, hogy nehéz velem. De kérlek értsd meg, hogy ez... nem mindig szól ellened - suttogtam az újra beálló csöndbe. Magam elé néztem, véletlenül se rá. Túl sebezhető voltam. Támadható, amilyen nem szoktam, és nem is volt jó érzés. Pőrének tűnt a lelkem, pedig még mindig falak vették körbe minden oldalról, s csupán egy apró résen keresztül nyert bepillantást Zalán. - Ahogy mondtad is, bizalmatlan vagyok az emberekkel - vontam vállat, mintha semmiség lenne. Hogy ezt bebizonyítsam, zöld íriszem is az arcára vetült.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 22. 00:16 | Link

Autumn

  Ezt az oldalát még nem látta idáig, de volt egy olyan érzése, hogy az ilyen alkalom ritka is, mint a fehér főnix. Szívét melengette, hogy őszintén beszélnek hozzá, ugyanakkor aggasztotta is, hogy Autumn kényelmetlenül érzi magát ettől. Mert hogy kényelmetlenül érezte magát, látszott rajta. Zalán először nem nézett fel rá, de tekintetével a kezét követte, ami ugyanúgy pótcselekvés után kutatott az övéhez hasonlóan.
 - Van, amikor meg is érdemlem - vallotta be egy sajnálkozó mosoly kíséretében. - Csak ne várj utána a következő büntetőmunkámig a beszélgetéssel. Mert akkor kénytelen leszek megint szabályt szegni és azt ugye senki sem akarná. - A hangjából is lejött már, hogy nagy kő esett le a szívéről, még viccelődni is megpróbált.
 - Ezen majd dolgozni fogunk - bólintott egyet, majd amikor lerakta a tekercset, kísérletet tett arra, hogy megint Autumn-ra nézzen. Alig várta, hogy ezeket a szemeket újra mosolyogni lássa. Vissza akart volna fordulni a munkájához, amikor szemet szúrt neki, hogy a lány arca nem a pálcából áradó fény miatt ilyen sápadt. Ajkait összepréselte, mert nem akarta kinevetni, de úgy érezte, muszáj szólnia róla, mielőtt még így vonulna ki a teremből.
 - Nem éppen hétköznapi a sminked. És el kell, hogy szomorítsalak, de nem is áll olyan jól. - Utalt a végkony porrétegre, ami az arcát borította. Keze akaratlanul megindult felé, azonban nem sokkal előtte meg is állt, amikor rájött, hogy mit művel.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. október 22. 00:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 589
Oh but that's the irony
Írta: 2021. október 22. 21:35
| Link

x


Örültem neki, hogy Zalán nem értelmezte rosszul a mondottakat. Nehéz volt ilyesmit elismernem, talán csak Summer ismerte eddig ezeket a gondolataimat. Meg persze Winter, de ő inkább csak érezte. Nem szoktam vele ilyesmikről beszélgetni. Furcsa is lenne.
- Hát, ha gondolod, ismerek egy prefektust, aki bármikor kapható egy kis büntetőmunka osztásra - remegett meg az ajkam, valami apró mosolyfélébe rendeződve. Nem teljesen tudtam, hogy Zalánnal most hányadán is állunk. Bocsánatot kért. Bocsánatot kértem. De ez nem jelenti, hogy öt perc alatt eltűnik minden érzelem, amit az utóbbi hónapokban éreztünk. Még akkor is, ha tudjuk, hogy az a szituáció csak egy nagy félreértés volt. Legjobb lett volna, ha meg sem történik. De akkor talán nem is vallottam volna be ilyeneket.
- Nem, félreértesz. Ez nem a te problémád. Nem kell segíteni - tértem vissza azonnal. Lehet, hogy volt egy pillanatnyi gyengeségem, de ez nem jelentette, hogy rászorulok bárkire is. Megoldom, ahogy mindig is teszem. Vagy legalábbis gondolom, hogy teszem.
- Mi? Jah... - nyúltam az arcomhoz, ahogy észrevettem merre közelít a fiú keze. Déjá vu érzésem lett egy pillanatig, mintha valami hasonló már történt volna velem, de egyszerűen nem tudtam hova rakni. Inkább csak gyorsan megtakarítottam az arcom. - Borzasztó ez a helyiség, ki döntött úgy, hogy ide küld takarítani? - ráncoltam össze a homlokom, még mindig az arcom dörgölve.
- Most jó? - néztem Zalánra, és a pálcámat is közelebb mozdítottam, hogy teljes rálátása legyen. Kicsit mozgattam is a fejem, hogy biztosan minden szögből jó rálátása legyen a bőrömre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 22. 23:58 | Link

Autumn

Vicces volt a helyzet abszurditása. Igaz, hogy nem volt mintadiák, ennek ellenére sosem állt szándékában kilógni a magaviseletével vagy pontlevonásban részesíteni a házát. Amíg ide nem került, azt hitte, hogy a legnagyobb bajkeverők és szándékos szabályszegők kapnak büntetőmunkát. Most már rájött, hogy ez azok jutalma, akik nem elég ravaszak és körültekintőek, amikor a házirend megszegésének tudatában cselekszenek. Van még hova fejlődni.
 - Nem mondtam, hogy neked segítek. Te megoldod a bizalmi problémáidat, én meg dolgozom azon, hogy megérje bízni bennem. - bíztató mosoly jelent meg a szája sarkában. Komolyan gondolta, amit mondott. Nem csak Autumn volt az, aki nehezen bízott meg benne. Rami is tartott egy kimért távolságot kettejük között, mert sokáig nem hitte el, hogy Zalánnak köze sem volt ahhoz a nevetséges Edictum cikkhez. Az is aggasztotta, hogy olyan könnyen cserbenhagyta tavaly az egyik legjobb barátját, aki a legkevésbé sem érdemelte meg. Az pedig, hogy a saját szülei kételkedni kezdtek nyáron a szavában, egyértelművé tette, hogy a "megbízható" kifejezés hátracsúszott pár helyezést az őt jellemző szavak között.
 - Ami azt illeti, az én művem volt - vallotta be kínjában nevetve. - Ha Zentén múlik, megúszom egy szóbeli ejnyebejnyével. Kicsit csiszolni kell még a prefektusi szigorán.
 Sietve elhúzta a kezét és hagyta, hogy Rue megoldja a por-problémát sajátkezűleg. Elgondolkodva figyelte őt. Már nem érezte kínosnak, hogy rávetült a tekintete. Talán kissé túlzásba is esett, amikor a lány kikérte a véleményét, mivel olyan közel hajolt, hogy már bőven túllépett vele a személyes tér határán.
 - Tökéletes - állapította meg, mert a feladatát mégiscsak komolyan vette. Ugyanakkor nehezére esett először visszahúzódni, mert megint körüllengte őt az az ismerős-ismeretlen illat. Már csukott szemmel is meg tudta volna mondani, hogy Autumn-hoz tartozik, de ha körül kellett volna írnia, bizony nem sikerült volna neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 589
Oh but that's the irony
Írta: 2021. október 23. 00:25
| Link

x


Nem voltam benne biztos, hogy Zalán komolyan gondolta amit mondott, vagy csak engem akart megnyugtatni. Elvégre számomra eddig nem olyan embernek tűnt, akiben nem lehet bízni - kivéve a seprűs esetet. De ha őszinte akartam lenni még nem is ismertem hozzá eléggé, hogy kiderüljön az ellenkezője. Végül a mosolyát inkább csak viszonoztam, és hagytam a dolgot. Mind a ketten fejlesztünk magunkon. Great deal!
- Túl jó barátja vagy - ingattam a fejemet a hihetetlen történet hallatán. Eddig csak olyan embert ismertem, aki kibújni akart a büntetőmunka alól, nem hogy kérte magának. Ez olyan logikai buktató volt, amit egyszerűen nem is tudtam hova tenni. Talán sose volt még olyan barátom, aki miatt megtettem volna. Holott eszmékért és szerintem fontos értékekért képes voltam addig küzdeni, amíg el nem fogtak érte. Akkor miért nem voltam képes ugyanezt emberekért is megtenni?
Kicsit közelebb jött, mint amit általában kényelmesnek tartok, de valahogy mégsem zavart. Olyan furcsán komfortos volt mellette lennem, mintha mindig is ismertem volna. Az egyetlen jó dolog Magyarországon.
- Tudod, az előbb megsajnáltalak. Segítettem volna, de így, hogy tudom, hogy magadnak okoztad... szenvedj csak - vigyorogtam rá kivillantva az egész fogsoromat. Még a kezeimet is csípőre csaptam, mint egy igazán házsártos prefektus. Csak hogy egy pillanat múlva összehúzzam a szemeimet.
- Az micsoda? - kérdeztem, és a pálcámmal a fiú halántéka felé böktem. Eddig még nem láttam rajta azt a heget. - Ez új - állapítottam meg, ajkaim kicsit szét is váltak a csodálkozástól. - Mi történt? - vontam össze a szemöldököm. Egy csepp féltés volt a hangomban, és még annál is több együttérzés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 23. 01:06 | Link

Autumn

- Reméltem is, hogy hagyod, hogy egyedül csináljam. Nekem bőven elég, hogy... - itt vagy. A polcok már egészen üresek voltak, de lehet, hogy egy portörlő hasznára vált volna, mielőtt mindent visszarámol. Köhögni kezdett, mert már nagyon piszkálta a torkát ez a levegő. Erre még nem ismert semmiféle bűbájt. Úgy tett, mintha az utolsó kijelentése semmiség volna, ellentétben Autumn kérdésével, amit először nem is értett igazán. Beletelt kis időbe, mire felfogta, mire céloz. Hát persze. A heg. El is feledkezett róla.
 - Az? - ellépett a polctól és megpróbált kitérni a pálca fénye elől. Azt hitte, már a fél iskola ismeri a szóbeszédet, de úgy látszik a levitások nem merték annyira hírét vinni, hogy a házukon belül miféle balhék folynak. - Semmi - vágta rá s hangjában feszültség csendült, ami árnyalatnyi szégyennel vegyült. Minél később szerez róla tudomást Autumn, annál jobb. Persze a barátai között már inkább viccelődött vele, de attól még nem volt szép látvány, amikor Augustine teljes erőből a padlóba verte a fejét. Nem vágyott az emberek szánalmára.
 - Ha annyit mondok, hogy ostobaságot csináltam, nem faggatsz tovább, ugye? - félve tette fel a kérdést, de reménykedett abban, hogy a válasz egy egyszerű "nem" lesz. Megkerülte a másikat, miközben a bejárat melletti szekrény felé vette az irányt annak reményében, hogy ott talál valamiféle takarítószert.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. november 2. 01:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 589
Oh but that's the irony
Írta: 2021. október 24. 18:23
| Link

x


Már épp kezdtek visszaállni a dolgok a rendes kerékvágásba. Már amennyire a nem veszekedést náluk rendesnek lehetett mondani. Az arcomra újra vigyor szökött, aminek csakis Zalán volt az oka, és az addig észrevétlenül befeszült izmaim is enyhülni kezdtek. Csak vicceltem vele. Szerettem volna segíteni, és már épp hangot is adtam volna ennek, amikor nem leszek figyelmes a fehér kis csíknak. Aggódva néztem rá, és ebben az se segített, hogy mindig kellemes türkiz hangja most hirtelen fagyos világoskékben pompázott. Libabőrös lettem a színek változásától.
- Zalán - szóltam figyelmeztetően. Tudnom kellett, mert biztos voltam benne, hogy addig képtelen lennék nyugodtan megállni a két lábamon, amíg tudom, hogy történt vele valami. Talán ha nem lettem volna olyan önelégült és hülye, ott lehettem volna és megállíthattam volna, hogy megtörténjen.
- Milyen ostobaságot képtelenek meggyógyítani a gyengélkedőn? Még a csontot is visszanövesztik - hitetlenkedtem. Ennyit az érett és nyugodt Autumn Rue-ról. Mondhatni előjött belőlem az óvó nővér, ha még élt egyáltalán bennem ilyesmi. - Na jó, te vagy az egyetlen ember, aki tud erről a balesetről? - fontam karba a kezeimet a mellkasom előtt. Biztos voltam benne, hogy nemleges választ fogok kapni. A Bagolykövön olybá tűnt nincs olyan, hogy magánélet, se olyan, hogy titkok. - Mert ha nem, akkor nem értem miért kell pont előlem eltitkolnod. Nem bízol bennem? - vontam le a következtetést. Néha én se bíztam magamban. De az egészen más, mikor valaki bajban van. Segíteni akartam, még akkor is, ha már túl késő volt. Előbb mart a bűntudat, minthogy egyáltalán tudatában lettem volna a vétkemnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 24. 19:42 | Link

Autumn

Ha nem a heg körül forgott volna a téma, talán hangosan is megjegyzi, hogy mennyire örült most annak, hogy renesen a nevén szólítják. Nem tudta, hogy a kora milyen körülmények között fog leközelebb gondot jelenteni közöttük, de úgy tervezte, kiélvezi, amíg nem kölyökként hivatkoznak rá. Különben is. Az, hogy sokkal fiatalabb, nem kéne, hogy számítson egy barátságban, nem igaz? Nem kéne, hogy számítson...
 - Nem akartam, hogy összeforrasszák - vetette oda félvállról. Azt szerette volna, hogy maradjon egy emlékeztető arról, mik a következményei annak, ha visszavág a provokációra. Törött csontok, sebek és szégyenérzet, semmi több. Talán Winter is ezt tette volna vele, ha Autumn nem szól rá Zalánra időben.
 Eközben kicsit nagyobb lendülettel nyitotta fel a szekrény ajtaját, mint kellett volna. A bútor fájdalmasan nyikordult, de szerencsére akadt benne néhány hasznos dolog. Többek között egy rongydarab, amivel végigmehetett a polcon. Nem érezte, hogy ennél alaposabb takarítást érdemelnének azok a kacatok.
 Visszafordult és meglátta Rue féltő pillantását. Igen, pontosan ezt szerette volna elkerülni. Már elég embertől megkapta ezt a nézést és örült, hogy lassan mindenki számára elfelejtődött a történet. Talán Améliát kivéve. Amikor Zalán már eszméleténél volt és fogadhatott látogatókat a gyengélkedőn, első dolga volt a lánynak, hogy kiosszon neki egy nyaklevest és kiselőadást tartson arról, hogy a Levita megítélése és értékei milyen súlyosan csorbultak a verekedésnek köszönhetően. Már megbocsátott neki azóta. De biztosan nem fogja elfelejteni.
 - Egyáltalán nem titkolom - kezdte megint s próbált nyomatékos lenni anélkül, hogy ridegnek tűnne. Elnagyolt mozdulatokkal áttörölte a polcokat, majd beletúrt az eslő dobozba. Egy évtizeddel ezelőtti Edictum szám lapult benne és még több tucatnyi másolata. Nyilván a kutyának sem kellett, de nem az ő dolga volt eldönteni, hogy kidobásra kerüljön-e vagy sem. - Ez abszurd. Nincs gondom a bizalommal, csak nem látom értelmét annak, hogy újra beszéljek róla. Pont most.
 Kiválogatta és visszapakolta az összes újságot, amit elszórtan talált. Ezzel jelentősen leapadt a földön lévő kupac. Elégedetten fújta ki a levegőt. Már nem sok volt hátra. A következő mondatai sokkal szelídebbnek hatottak, mint a makacs, témát terelő hozzászólásai.
 - Nézd, beszélni fogok majd róla, oké? Csak... most nem ezzel akarok foglalkozni. Kérlek. - tette még hozzá és kérlelő tekinettét emelte ezzel egy időben Autumn-ra. - Szívesebben hallgatnám, hogy te mesélsz valamit. Valami bíztatóbbat. Hallom, jól sikerültek a vizsgák. Még évfolyamelső is lettél.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. november 3. 21:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 589
Oh but that's the irony
Írta: 2021. október 24. 23:01
| Link

x


Lehet, hogy túl gyorsan reagáltam. Erőszakosan, miközben semmi közöm nem lett volna az egészhez. Hónapokig nem szóltunk egymáshoz Zalánnal, és amikor mégis, arra kellett rájönnöm, hogy talán semmit nem is tudok róla. Mégis volt egy olyan érzésem, mintha mégis mindent tudnék. Éreztem egy kötődést vele, amit eddig talán senki mással, és éppen emiatt a furcsa zönge miatt nem tudtam csak úgy elmenni a tény mellett, hogy megsérült.
- Szóval nem titok, csak nem mondod el - mondtam lassan, és bólogattam hozzá, mintha érteném, hogy mit magyaráz. - És akkor tulajdonképpen milyen definíciót használsz a titokra? - piszkáltam meg újra. Hiába voltam nővér, mellette kistestvér is voltam. A kettő egyben. Legjobb variáció. Sose kapja meg, amit akar, de mindig küzd érte. Ez voltam én.
- Ha nem most, akkor mégis mikor? - kérdeztem megint szétdobva a karjaim. Még jó, hogy én feleltem a világításért, bőven megnehezítettem mind a kettőnk dolgát. De aztán csak vettem egy mély levegőt. Jól hallhatóan, hogy Zalánnak is üzenjek vele. Mert nem akartam mérges lenni. Nem veszekedni jöttem, és végleg nem valami új dolog miatt. Csak féltettem, és csak remélni tudtam, hogy ő is jól értelmezi a kirohanásom.
- Biztató... igen. Ahogy te is - enyhültem meg lassan. Nehéz volt bármi másra gondolni. - Egy új diákkal mindig elnézőek a tanárok - vontam meg a vállamat. - De a legjobb VAV nem az enyém lett. - Rákoncentráltam, hogy rendesen tartsam neki a fényt. Nem is néztem a szemébe, inkább csak a pálcámra, illetve az azt tartó kezemre. - A szünetben elutaztam Pestre. Szép a fővárosotok - tereltem hát a szót, ahogy kérte is.
Utoljára módosította:Autumn Rue Danvers, 2021. október 24. 23:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 24. 23:48 | Link

Autumn

- Most nem mondom el. - Megállt az egyik nagyméretű üvegcse törölgetésével, hogy elgondolkodjon a válaszon. - A titkot egyáltalán nem árulod el senkinek. - Naiv megjegyzés volt a részéről. Ideális esetben tényleg így kéne működjön.
 Majdnem elejtette az üveget, mert épp le akarta pakolni, csak a világítás már jószerével önálló életet élt és hangulata szerint tűnt el vagy vetült ismét a munkaterületre. Rue ezután következő sóhaját aranyosnak találta. Mintha minden sértődöttség végleg távozott volna a kifújt levegővel együtt.
 Zalán ajka fülig érő félmosolyra húzódott, amikor Autumn tényleg mesélni kezdett. Tehetséges volt, ezt biztos a tanárok is látták rajta. Csak úgy látszott, még mindig kívülállónak érzi magát úgy is, hogy már lassan egy éve itt él. De szerencsére eszébe jutott egy emlék, amit már itthon szerzett. Több kellemes élményre van csak szüksége, és ki tudja? A végén még tetszeni is fog neki itt.
 Ettől a ponttól érezte azt, hogy nem volt kínos már a csend köztük. És bár kellemes lett volna akár így is maradni, muszáj volt reagálnia valamit.
 - Mit csinálsz kedden tanítás után? - hangja szórakozott volt, ugyanakkor határozott. Szemeivel a másik arcát fürkészte, hátha többet mond majd neki egy apró rezdülés, egy megjelenő ránc, egy rejtegetni akart mosoly vagy épp grimasz.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. október 24. 23:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 589
Oh but that's the irony
Írta: 2021. október 25. 00:07
| Link

x


Botorság volt Zalánnak olyat kérni, amit képtelen vagyok betartani. Talán még nem ismert eléggé, vagy képtelen volt elfogadni, de ha valami aggasztott, arra azonnal szerettem volna választ. Nem hiába kezdtem én magam megszervezni a felvonulásokat pár demonstráció után. Mindig az első sorban voltam ott, ahol a baj kezdődött. Most pedig ott voltam ebben a kis országban, ahol alig voltak emberek, akik hajlandóak voltak bármit tenni a változásért. És még Zalán is azt kéri tőlem, hogy legyek türelemmel. Mintha ez lenne az egyik legnagyobb készségem. Ugyan már.
Szóval terelte a szót, ahogy a másik kérte, miközben csak agyalt. Vajon elesett? Lehet seprű balesete volt. Azért nem akarta elárulni, mert tudja mennyire utálok így is repülni. Vagy otthon történt volna valami? Azt hittem normális családja van. Vagyis... soha nem beszélgettünk még ilyesmiről.
- Kedden? - tértem vissza a jelenbe egy pillanatra, ahogy meghallottam a kérdést. A biztonság kedvéért méregettem az arcát, hogy biztosan jó dátumot mondtam. - Hát... biztosan nem ülök fel mögéd a seprűre - néztem jelentőségteljesen Zalánra. Szám széléből egy kunkori mosoly megindult, és el is nevettem magam. Nincs is jobb, mint mikor már képesek vagytok egy félreértésen őszintén nevetni. Onnantól kezdődik az új fejezet a barátságotokban. A miénkben. Zalánnal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Somogyi Agáta Dominika
INAKTÍV


Marslakócskák
offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 173
Írta: 2022. február 15. 11:56 | Link

Vladiszlav, oh baby don't hurt me

Az mindig egy jó dolog, ha a DÖK újabb forrásokat kap, amikből felszerelést szerezhetnek, de amikor a kapott pénzből véletlenül - véletlenül - egy versenyzongora méretű csomag kerekedik, és annak kell helyet találni az egyébként ennyire közel sem tágas, cserébe meglehetősen zsúfolt teremben, az már némiképp elindul a pánik-öröm skálán a negatív irányba. Domca a megerőltetéstől kissé kifulladva támaszkodik meg egy keze ügyébe eső dobozon, sóhaja egy pillanatra betölti a szűkös kis raktárhelyiséget. Végülis mi lenne jobb, mint egy nyilvános szavazáson kapott jelölés után órákra bezárkózni a másikkal a kastély egyik legeldugodtabb szegletébe? Semmi? Képes voltál azt mondani, hogy semmi? Én ironizáltam, na gyere csak ide te...
- Mihail, mozdulj - szűri fogai között feszülten, türelmét vesztve, és némiképp közelebb préselődik a másikhoz, a polc teteje felé nyújtózkodva. Csak még egy kicsit...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

domca
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2022. február 15. 12:31 | Link

Domka
jobb nem is lehetne

Kezdem magam különösen érezni, ha a kastélyban kell tartózkodnom. Valamilyen úton-módon mindig Somogyi mellett kötök ki, igencsak... megkérdőjelezhető szituációkban, mintha csak valaki nagyon jól érezné magát, amiért ilyen helyzetekbe taszít minket. Persze az más kérdés, hogy kihasználjuk az együtt töltött időt. Vagy így, vagy úgy, de legalább nem unatkozunk. Még akkor sem, ha kisebb kötelezettségeket kell belepakolni az egyébként kellemesebbnek mondható időtöltésbe.
Jelenleg ez abban merül ki, ahogy a lány sóhajtozik, én meg igyekszem úgy helyezkedni, hogy kényelmes legyen neki, és lehetőleg ne essen egy olyan doboz a fejére, amit már évekkel ezelőtt sikeresen pakoltak oda fel. Minden hátsó szándék nélkül kijelenthetem, hogy nem szeretnék neki fájdalmat okozni. Nem csak most, de a későbbiekben sem. Amit igencsak megnehezít a kastély legkisebb helyisége és az, hogy préselődi, miközben már így is a feje felett lévő polcba kapaszkodom, ahova nyújtózkodik.
Szavaira morranok hangosat, csípőmet tolom előrébb, majd kicsit oldalasabban, hogy helyezkedhessen kedvére. - Rohadt életbe bele - pillantok felfelé egy pillanatra, majd vissza rá. Valószínűleg tartom, hogyha eljutott volna hozzám a szavazás híre, akkor nem itt lennénk éppen, hanem... ezt megtartom magamnak. Az a biztos.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somogyi Agáta Dominika
INAKTÍV


Marslakócskák
offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 173
Írta: 2022. február 15. 20:06 | Link

Vladiszlav, oh baby don't hurt me

Vannak dolgok, amik annál jobbak, minél tovább tartanak... Nos, ez is lehetne olyan, de közben meg mégsem. A lány minden egyes pillanattal azt kívánja, bárcsak végre végetérne a... Bár igaz ami igaz, az elmúlt perceket már kellemesen kiüresedett aggyal töltötte, mióta ellenkezés helyett inkább megadta magát az események alakulásának. Hogy ezt Mihail vajon hogyan érhette el? Bizonyára legalább feketemágia lehet a dologban, én mondom!
Egy cseppet sem elegáns káromkodás szökik ki ajkai közül, ahogy a világ a feje tetejére készül fordulni, egészen ki a négy sarkából... És a polc tetejére szuszakolni kívánt doboz vészjóslóan billen meg a rendrakó páros felé. - Nemnemnemnem Mi- - készül figyelmeztetni a másikat, de természetes ösztönei nyakának behúzására, szemeinek összeszorítására, és hirtelen elnémulásra kényszerítik. Karjait is húzza be más maga fölé, felkészül rá, hogy ha csak papírok is vannak, ez azért... Lehet, hogy fájni fog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

domca
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2022. február 17. 20:11 | Link

Domka
jobb nem is lehetne

Bármilyen meglepő, sajnálatos módon egyet kell értenem, az előttem szólóval. Tényleg vannak olyan dolgok, amik csak jobbak és jobbak, ahogy a percek telnek. És meglepő fordulat, hogy éppen Domkával előttem fogalmazódik meg bennem ez a gondolat, de sajnos - vagy nem sajnos -, így van. És mondjuk ezt soha nem fogom nagy dobra verni, de jelenleg nem lennék sehol máshol. Már majdnem elégedettséggel tölt el, hogy hallhatom a szuszogását, nézhetem a kipirosodott arcát, és olyan közel érezhetem magamhoz, mint eddig még soha. Meghitt.
Lenne.
Egészen addig, amíg ki nem szökik szájából a káromkodás, és arcáról kapom fel kékjeimet a dobozra, ami túlságosan is felénk dől. Hirtelen engedem el a polcot, amit eddig markoltam, hogy elférhessünk, legalább viszonylag, és kapok a doboz aljához, hogy megtartsam.
- Merlin égetne el - morgom orrom alatt. Közelebb lépek Domkához, másik kezemmel is a dobozt támasztom, végül tolom feljebb a polcra. Tehát vissza a helyére. Halkan szusszanva hunyom le szemeimet, végül pillantok le a közém és a polc közé szorult lányra. - Ez a helyzet egész intim is lehetne, ha nem undorodnék az egész helytől - jelentem ki szemrebbenés nélkül. - Legközelebb valami tisztább helyre is hívhatnál, ha velem szeretnél lenni - utolsót tolok a dobozon felfelé nézve, majd lépek oldalasan a sor vége felé, hogy előre engedhessem a lányt. Ezzel a dobozzal legalább végeztünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somogyi Agáta Dominika
INAKTÍV


Marslakócskák
offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 173
Írta: 2022. február 17. 20:51 | Link

Vladiszlav, oh baby don't hurt me

Az ember egyszerre csupán korlátozott mennyiségű dolgokra moroghat egyszerre. Szóval most, hogy épp elég dünnyögnivalót adnak a dobozok, a polcról felszálló pormacskák (mit macskák, szibériai hópárducok) és az a (valószínűleg szánalmas kis életét sokáig már nem élvezhető) dökös aki berendelte a zongorát, éppenséggel... Mihailra pont nem fecsérel idegenergiát. Szóval Domca részéről most úgy.. Okésan vannak, a férfi segít neki, ezt értékeli, de mellette még mindig csak Mihail, szóval fenntartásokkal kezeli. Ez is haladás már no, mindent egyszerre mégsem lehet.
Ezt a csodálatos kis... Békésnek talán színházi kukulárral ítélni lehetséges status quo-t fájdalmasan bolygatja meg a szemtelen doboz, aki nem hisz a gravitáció létezésében, ezért inkább szeretné maga is megtapasztalni. Tisztázzuk a lány becsülete érdekében, hogy nem azért nem maradt helyén az a doboz, mert ne lenne elég magas ahhoz, hogy feltegye. Béna azonban lehet, azt nem tiltja a perfekcionisták kódexe, csupán szorgos önostorozással bünteti. A kis helyen még az a rezervált mozdulat, amit Mihail tesz is túl jelentőségteljesnek hat, Domca egészen a polcokhoz simul, csak félig önnön védelmi szándékából. Klausztrofóbiásoknak nem ajánlott randihelyszín (DE EZ NEM IS RANDI - csitt Domca, most én narrálok)!
A nagy harci helyzet azonban az, hogy a fülledt kis pillanatban a lány gondolatai egy miliszekundumra tökéletesen vesznek bele a véla kisugárzásába - ami akkor is körüllengi, ha ezt ő egyáltalán nem is szándékosan akarja. Beletellik hát egy közepes torokköszörülésnyi időbe mire összekaparja magát, a váratlan érzések kíséretében hirtelen gyomráig liftezett józanságát, és fel is tudja húzni állát, hogy a halvány vonzás alól kirántva magát válaszolni is tudjon. - Ha akkor hívnálak, sosem hívnálak - próbálkozik meg egy csípőből jövő visszavágással, de azt ő is hallja, hogy ez már megint nem lett olyan határozott, mint amilyennek szeretné tudni. Visszanyeli megkönnyebbült sóhaját, ahogy Mihail végül odébb lép, és meg is indul, mit indul, iramodik a folyosón hagyott tekercsek felé. - Dobod el ha kapom? Vagy mi, ha dobom, elkapod? - Van baj, szedd össze magad te nő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

domca
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2022. február 17. 21:23 | Link

Domka
jobb nem is lehetne

Érezhetném megtiszteltetésnek, amiért a független és erős nő, alias Somogyi Agáta Dominika, éppen engem talált meg megint, hogy segítsek neki, de az az igazság, hogy nem érzem annak. Egyáltalán nem. Vagy taktikus volt és elhallgatta, hogy egyébként erre a poros, mocskos és gusztustalan helyre kell betennem a lábam, vagy tényleg eszébe sem jutott, hogy elmondja. Őszintén megmondom, hogy nem tudom melyik a rosszabb. Egyikkel sem vagyok kibékülve, maradjunk ennyiben.
Elismerően bicegtetem fejem kicsit fel s le a visszaszólásra. Az igen. Gondolom rengeteg időt töltött azzal, hogy elgondolkodjon a visszaszóláson. Szerencséjére nem vagyok éppen kötekedős kedvemben, bármennyire is a kedvenc időtöltéseim egyike nézni a lányt, ahogy éppen a falra mászik tőlem. Mikor miért. Soha nem árulja el éppen mi az, amiért hisztizik, de lehet addig járunk jól mindketten.
A kérdésre emelkedik meg a szemöldököm. Lazán ökölbe szorított kezem kerül szám elé, ahogy köhintek párat. Éppen próbálom visszafogni a feltörő nevetést, de erősebbnek bizonyul nálam, így kezem csúszik szemeim elé és engedem ki magamból. A nevetés kellemesen mély, őszintén csapódik vissza a helyiség megtömött polcairól és viseletes falairól. Kezem alól sandítok ki a lányra, a nevetésem erősödik, így csúszik is vissza kékjeim elé, és el sem mozdítom onnan, míg nem csillapodik. Egyetlen lépéssel termek a halom mellett, felhúzott felső ajakkal fürkészem.
- Nem. Ezek mocskosak - mutatok rájuk. - Elég mocskot tapogattam ma már, kösz - biccentek aprót, lassan egyenesedem fel. - Gyere, meghívlak egy ebédre. Úgyis nemrég volt Valentin-nap - mosolyodom el szemtelenül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somogyi Agáta Dominika
INAKTÍV


Marslakócskák
offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 173
Írta: 2022. február 17. 22:14 | Link

Vladiszlav, oh baby don't hurt me

Ha kinevetsz valakit, nem, ha kinevetsz egy nőt, még mindig nem, ha kineveted DOMCÁT, akkor... Akkor egyrészt szégyeneljed el magadat de nagyon gyorsan, mert ejnye, másrészt tudd, hogy ha hajnali háromkor arra kelsz, hogy csuklás közben viszket a bal bokád rüsztje, éppen téged vuduz. És minden jel szerint nem csinálja rosszul. És a következő a nyakad lesz, amin kísérletezik! Mihail sajnos félreérthetetlen kuncogását és nevetését igen nehezen fogadja, arcán a morcosság színben már nem sok változást tud okozni az egyébként is pirultságnak hála, ellenben alsó ajkát pikírten tolja fel, ujjai meg idegesen dobolnak egymásra keresztbe fektetett karjain. - Jól van na - morog magában, és inkább megragadja az egyik tekercset, hogy annak ráncigálásával vezesse le frusztrációját. Amit egyébként Mihail is tökéletesen levezethetne ha már itt tartunk! Mármint... Ne úgy értsd, ahog- tudod mit, ennek már lőttek, értsd ahogy akarod, de most szólok, hogy én NEM úgy gondoltam.
- He? - jön az értelmes kérdés, majd az elanyátlanodott "de most akkor tényleg nem segítesz?" kiskutyaszemek, ahonnan egyenes út vezet a "most akkor tényleg nem segítesz...?" féle paprikásságig. - Tes- De- Mi nem- De nem hagyhatjuk itt a folyosó közepén! - dobbant picit, és ugrik kisterpeszbe, felháborodottan, hápogva... Tipikus érzelmiskála példájaként minden Eridonosnak. - Ha befejeztük. Ha befejeztük meghívhatsz egy ebédre! - igyekszik saját kezében tartani az irányítást, Merlin se tudja mekkora sikerrel (de, Merlin is tudja, hogy nem sokkal, csak a lányt próbálom nyugtatni).
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

domca
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2022. február 17. 22:28 | Link

Domka
jobb nem is lehetne

Teljes mértékben hajlandó vagyok viselni a következményeit annak, hogy szemrebbenés nélkül, leplezetlen jókedvvel és őszinteséggel nevetem ki a lányt, aki túlságosan is feltűnően van elfoglalva azzal a tekerccsel. Ne legyünk álszentek: bárki állna a helyemen, maximum azért nem merne nevetni, mert fél Domkától, csakhogy engem nem hat meg, amiért vörös az arca a dühtől - vagy éppen mástól, de ebbe most ne menjünk bele -, vagy éppen megölne a tekintetével. Valamikor, amikor nagyon belelendül, még aranyosnak is mondanám. Mint egy mérges hörcsög.
- Nagyon jól hallottad - bólintok is mellé, amíg az ő arca úgy változik, öröm ránézni. Sok mindent elárulhatnak ezek a hirtelen hangulatingadozások, és Domkából kiindulva, én első blikkre a klimaxra tippelek. Nem viccelek. Türelmesen megvárom, amíg hablatyol össze-vissza, majd hümmentve nézek a halomra. - Dehogynem. Majd a többi DÖK-ös elpakolja. Vagy a tököm sem tudja ki, nem is érdekel - a lényeg, hogy én biztosan nem fogok hozzájuk nyúlni, tehát elpakolni sem, szóval a földön marad, ahol részemről a tökéletes helye van. Kinek mi. Kezeimet zsebre vágva hajolok lejjebb, hogy mindenképpen meghalljam a választ, majd egyenesedem is fel. - Kérlek... akkor eszem egyedül - vonom meg vállamat. Mindennap egyedül eszek, még egy étkezés, ami így történik meg, már nem oszt vagy szoroz. Lassú léptekkel indulok az ajtó felé, annak küszöbén torpanok meg és fordulok vissza vállam felett.
- Utolsó lehetőség - mosolyodom el kedvesen, majd fordítok hátat neki, vállammal támasztom meg az ajtófélfát. Nem fogom itt hagyni, gondolom ez mindenkinek világos. Ha más nem, megvárom, amíg elpakolja, és megyünk utána. Nekem így is megfelel, de akkor sem nyúlok hozzá egyikhez sem, és ez legalább biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somogyi Agáta Dominika
INAKTÍV


Marslakócskák
offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 173
Írta: 2022. február 20. 19:15 | Link

Vladiszlav, oh baby don't hurt me

Korábban kell felkelned, ha át akarsz vágni egy olyan csodálatos emberismerettel és férfiérzékkel rendelkező nőszemélyt, mint amilyen Domca is. Átlát minden egyes szándékodon Mihimihi, már azelőtt tudja mit fogsz vagy akarsz mondani, mielőtt kiejtené a száján, és tudod miért van ez így? Mert nő, és ha valami nem úgy történik, ahogy ő akarja, akkor is eléri, hogy úgy történjen ahogy ő akarja, és addig fog a nyakadra telepedni, amíg végül annyira fel nem idegesít, össze nem zavar, el nem bódít, hogy a tenyeréből eszel majd! Vagy legalábbis... A lány fejében ez a kép él. Tévesen?
Tény ami tény, a lánynak sincs kedve itt gürcölni, de mindenkinek hirtelen nagyon sietős dolga lett odafönt, elinalt, meg úgy egyébként is, a munka akkor van a legbiztosabban elvégezve, ha ő maga csinálja meg. Ezt hívják perfekcionizmusnak? Irányításmánia, azt mondod? Lehet benne valami. - Nem ehetsz egyedül, miután már felajánlottad, hogy meghívsz, és el is fogadtam! - emeli fel az ujját felháborodottan. Lehet, hogy ez az előkészítősöknél még működik fiam, azaz izé, lányom, de Mihimihivel szemb- mondjuk amikor így mondjuk, hogy Mihimihi, látom benne a rációt. No de egy Mihaillal szemben már kevésbé valószínű, hogy hat a tanítónénis dorgálás. A lezser testtartást érzékelve csak megadóan konstatálja, hogy a másik nem tervez, tényleg nem tervez segíteni, így megadóan fordul vissza a cuccokhoz, fejben azonnal egyszemélyes küldetéssé alakítva át a nagy pakolási tervet. - Bleh - ölel magához két tekercset - régi, poros térképek talán? -, kontyából kiszabadulva pár tincse szájába száll, de csak dünnyögve-hümmögve tűnik el a teremben, hogy terhétől megszabadulhasson. Nem kezdi el piszkálni a másikat, hogy bezzeg nem segít, vagy hogy mit áll ott, miért nem segít, mert végülis... Eddig segített, és ez sem lenne teljesen az ő feladata, úgyhogy nem tudja hibáztatni. Persze, örülne, de hát ha nem, hát nem, akkor majd ő befejezi egyedül.
Aztán... Aztán rárendel egy fél éttermet. Desszerttel. Lehet két desszertet kérjen? A halk gyomorkorgás elvész az utolsó doboz megemelésével járó nyögésben (mivel van ez teletömve, téglával? és miért nem használok bűbájokat, heló?), de Domca fejében már a menüsor pereg le... Tiramisu vagy somlói?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

domca
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2022. május 12. 18:52 | Link


#nemvagyokdoktor
#miértpontén
#ikkegodt
#Júlia



Mostanában egészen sötétek lettek a felhők felette. Mármint úgy ténylegesen. Amióta Loki otthagyta gyengébbnek érezte magát. Voltak napok, amikor egyszerűen csak sírni akart a szobájában, aztán másokon Kende nyakán lógott. Utóbbit nem csak maga, de a fiú miatt is, hiszen hiába érezte végtelenül nyomorultul magát, észrevette, hogy nem ő az egyetlen. De a mai különlegesen rossz volt. Az összes stressz mintha a vállára telepedett volna, mikor meglátta a szüleitől kapott levelet. Nem merte kibontani, úgy érezte nem áll rá készen. Ám az a nagy HA az agyában őrületbe kergette. Egyetlen kiutat próbált találni, így felcsapta a walkman fejhallgatóját a fejére, és arra a számra gondolt, amit ilyenkor hallgatni szokott.
A folyosón szerencsére nem volt sok diák. A jó idő mindenkit kicsalogatott a kastélyból, így gondtalanul táncolt a hely teljes szélességében, miközben hihetetlenül hamisan dalolt.
- "If you’re sad and you know it, And you don't want to show it, Clap your hands" - És ahogy a szám mondta, kétszer össze is csattintotta a tenyerét. Aztán újra. És újra. Aztán egy Lizzo szám következett. - "Yeah, I got boy problems, that's the human in me, Bling bling, then I solve 'em, that's the goddess in me". - Ezt a számot olyan extra hangerővel énekelte a lány, hogy még a süketek is meghallották.
Utoljára módosította:Marina Darik, 2022. május 12. 23:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2022. május 12. 23:09 | Link

Marcsika|
SEGÍTSÉ' MÁ' GYÓGYÍTÓ VAGY BAMMEG!| 4
______________________________________________________


Egészen jókedvűen sétálok végig a folyosón. Szép nap.Kezd meleg lenni, de nem túl lohasztó kánikula. Talán kellene venni egy fagylaltot, vagy még jobb, készíteni. Willnél amúgy is van már minden szarság, még egy fagyigép már igazán nem oszt-nem szoroz. A zsebembe mélyesztem ujjaim, ahogy nagyot sóhajtok. Aztán összeráncolom szemöldökömet.Valami van benn. Megállva húzom elő a kis fiolányi port. Néha, ha olyan vevővel találkozok aki máskor többet kért helyszínen, mint amennyit mondott előtte, szoktam betenni plusz cuccot, hogy ha kell, hát miért is ne legyen. Ma reggel nem kérték, aztán elfelejtettem kitenni. Jót derülök magamon. Már folytatnám is utam amikor valahogy rosszul sikerül lépnem.
Az esés elkerülhetetlen. Úgy kilapulok mint a béka. Hallom a reccsenést, ahogy a zsebemben az ujjaim között darabjaira tör a poros fiola. Még nem érzek semmi fájdalmat,csak a vér és por elegyét. Folyik. Kurvára folyik.
Azonnal felállok és körbepillantok. A folyosó üres. Mély sóhajjal ragadom meg a szertár kilincsét, hogy aztán hamar berohanhassak. A fények felnyúlnak, odabenn minden mozdulatlan.
- Bassza meg, bassza meg - előrántom a kezem. Az aranyporos vér teljesen vörössé teszi. Sötét vörössé. Vénás vérzés.
- Oh,hogy az a ku... - azonnal felemelem a fejem felé a sérült végtagot, a másikkal meg a hajamhoz kapok a pálcáért. Kapkodok, ezért is sikerül kirántanom és  elejtenem. A pálca hangos csattanással landol a padlón, majd gurul be az egyik polc alá.
- A picsába! - ha most elmegyek az ispotályba, akkor tudni fogják, hogy por van nálam, hiszen nincs az az isten, hogy ne jöjjenek rá. Már a véremben van.  Rémület fog el. Ritkán van olyan, hogy fingom sincs mit kellene tenni. Lebukni, vagy elvérezni? Talán ha a manókat megtalálnám, de ki tudja hol vannak?
Ekkor hallom meg. A pánik fojtogató ködében vág magának egy kicsiny, átlátható szeletet az a hang. Marina.
Az irritáló kiscsaj, aki momentán gyógyítónak tanul. Nem hezitálok, azonnal kivágom az ajtót, megragadom a karját és berántom magam mellé. Nincs ellenkezés, nincs semmi, túl gyors vagyok hozzá. Aztán bevágom az ajtót.
- Gyógyíts meg! - parancsolom oda nyújtva neki a vérző kezem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2022. május 12. 23:31 | Link


#nemvagyokdoktor
#miértpontén
#ikkegodt
#Júlia



Épp elért a refrénhez, amire kis terpeszbe ugrott, és ritmusra dobta hátra jobbra-balra-jobbra-balra a haját a lány, miközben tovább énekelte a dalt. Előre nyújtotta a karját, és lassan lépett előre, amikor hirtelen kivágódott a szertár ajtaja, és berántotta magával valami. Kis híján orrabukott, ahogy próbálta visszanyerni az egyensúlyát, és sikkantott is egyet hozzá.
- Oh my... - látta meg elsőre a felé tartott kezet, és mivel még mindig fent volt a fején a fejes, kicsit hangosabban is adott hangot a csodálkozásának. - Ezzel sürgősen az ispotályba kéne menned - ordította, aztán rájött, hogy mi a bibi, és egy gyors mozdulattal a nyakára tolta a zenelejátszót, amiből így már hangosan kezdett szólni Lizzo hangja.
- Mit csináltál, festékbe mártottad a kezed? - kapott le egy poros kendőt Mae a polcról, hogy rászorítsa a sebre, és egy pillanat alatt az ő karján is látszódott Júlia vére. - Gyere, menjünk. Szorítsd rá rendesen - mondta, és már nyúlt is a kilincsért. Vajon miért pont őt rántotta be oda a szőke? Hiszen még csak köszönőviszonyba sincsenek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 14 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély