Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

SVK gyakorlási.|| Kinézet. || Jómunkáhozszólanóta.

Fáradtan rogyott össze és ült le egy hozzá közel eső székre, már ki tudja hány órája gyakorolt a két elsős, nem valószínű, hogy mérték az időt. Legalábbis a lány biztosan nem tette.
- Na? Szerinted a vizsga meglesz így? - kérdezte érdeklődve, hisz az elméleti anyagok mellett azért a bűbájokat sem hagyták ki, és ez a lányt kicsit lefárasztotta. Rengeteget koncentrált a délután alatt, átvettek mindent, amit érdemesnek találtak. Volt, hogy jól, kevésbé jól és kifejezetten gyengén sikerültek Aurórának a bűbájok és átkok, de ez ezzel járt. Gyakorlás-gyakorlás-gyakorlás.
- Lehet nem az utolsó néhány napba  kellett volna elkezdenem jobban tanulni - szégyenkezve nézett végig az előtte elterülő könyvhalmon, melyek java tankönyv és könyvtári könyv volt. Természetesen, az előbb említett biztosította számukra a fő tanulási útvonalat, és az alapján lapoztak hozzá a többiből. Bár Auróra úgy érezte, ez sem lesz elég. Ha meg akarta mutatni az otthoniaknak, hogy az otthoni hókuszpókusz és ez nagyon is két külön világ, jobbá kellett válnia. Ezért a következő évben - persze, ha átmegy- sokkal jobban odateszi magát.
Egy nehéz sóhajjal erőt vett testén és ismét talpra állította magát, mintha csak egy zombi lett volna. Kezei rongybabákat megszégyenítően csak elernyedten lógtak, kusza tincsei arcába hullottak, ezzel is jelezni kívánta a fiú felé, talán ennyi a gyakorlásból aznapra és menjenek vissza. Biztos lassan megkezdődik a vacsora. - gondolta ő, azonban a vacsoraidő már régesrég elmúlt, mi több, a valóságban már talán este fél tizenkettő is lehetett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

SVK gyakorlási.|| Kinézet. || Jómunkáhozszólanóta.

Arcába hulló tincseire összpontosított bandzsítva, orrán keresztül levegővel mélyen megtöltötte tüdejét, hogy legyen elég ereje elfújti a rakoncátlan hajzuhatagot arcából. Visszaszámolt hármat, aztán fújt és huss, volt haj-nincs haj. Vagyis de, volt haj ismét, hisz visszahullottak a rakoncátlan szálak arcába, mitöbb, most mégjobban szétterültek.
- Ahrrrggh - kezeivel hisztérikusan elkezdte kipofozgatni a képéből, míg meg nem unta és ujjait fésűnek használva egy laza mozdulattal hátratűrte oroszlánsörényét. Tökéletes.
- Nekem csak az a lényeg, hogy görbüljön - kamuzott, szerette volna, ha legalább egy négyesre levizsgázhat majd. Az ötösben nem reménykedett, de talán a négyes még elérhető álom volt számára.
Tekintetét a hirtelen elhallgató Zalánra emelte, ezzel párhuzamosan szemöldöke megemelkedett érdeklődően, hisz a fiút elég beszédesnek ismerte és ez még finom megfogalmazás. Lassan lépkedett hozzá és odahajolt, hogy ő is lássa mitől fagyott belé a szó. Ahogy Auróra elnézte a könyvet, csak száraz papolást látott a defenzív mágia fontosságáról és felépítéséről. Még képek sincsenek benne! Ne ettől ő is elhagatna, bár igaz, a lány annyit nem beszélt, hogy ez meg is történjen.
- Azért ennyire nem ijesztő ez a könyv - szemeit forgatva lépett hátrább, és ismét végignézett a kupin, amit a széthányt könyvekkel okoztak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

SVK gyakorlási.|| Kinézet. || Jómunkáhozszólanóta.

- Ugyan már - legyintett, nem kellett neki a kiváló érdemjegy, tökéletesen megelégedett ő a négyessel, az már inkább az ő műfaja volt. Közelebb sasszézva Zalán könyvét kezdte méregetni, de nem értette mi volt benne olyan ijesztő. Talán az a sok betű, fúj. Tett is egy kellemes megjegyzést, mire kérdéssel válaszolt a levitás. Korni kicsit elgondolkodott, majd csak a vállát megvonva felült az egyik pad tetejére.
- Hát én nem tudom mi okoz neked félelmet, de nem hiszem hogy a betűktől ijednél meg - nyújtotta ki nyelvét s mire feleszmélt, már a fiú bosszúja kúszott gonosz kis manó ként fülébe, akárcsak egy igazi kísértethistória. Először arcán eluralkodott a gyanakvás és a kíváncsiság vegyes egyvelege. Végül a gyors technikai szünetnél a lányból nevetés tört elő, viccesnek találta a levitás humorát és úgy gondolta az eridonos, hogy talán már a másiknak is kezdett tele lenni a hócipője az unalmas és száraz elmélettel. Be kellett vallja, azért a gyakorlati része izgalmasabb ennek a tárgynak. Neki legalább is jobban megmaradt úgy minden, mintha valami régi poros könyvet bújna.
Az órára pillantva látta, hogy igen későre járt már, kacagását mintha elvágták volna, olyan hirtelen állt le.
- Zalán, mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám neked, hogy lekéstük a vacsorát és már bőven túl vagyunk a takarodón is? - tekintett kíváncsian a fiú irányába, majd végignézett a kuplerájon körülöttük. Ott még rendet is kellett csinálnijuk, mielőtt elmennek, mert a professzor úr rajtuk mutatja be a legcsalafintább átkait a “Mit Ne Csinálj, Ha Hülye Vagy, Fiam!” órákon. Nem akart élő bokszzsák lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

SVK gyakorlási.|| Kinézet. || Jómunkáhozszólanóta.

Halvány mosoly húzódott orra alatt, viszont egyet kellett értsen a fiúval. Azért a vacsora neki is hiányzott aznap este. Ezzel ellentétben a kötelező lefekvés, erőltetett alvás majd a rémálmok és alvásparalízis, no meg a semmittevő ébrenlétből köszönte, de határozottan nem kért. Az utóbbi időben, így is azt érezte, kezdett elmenni az a tyúkszarnyi esze is a sok furcsa hallucinációja miatt. Ezeket valószínűleg csak a kialvatlansága és a vizsgadrukk okozta, de a lány bizony nagy feneket kerített ezeknek a dolgoknak is. Tipikus.
- Nekem is csak a vacsi okoz szívfájdalmat, egyetértek - vállát vonva válaszolta. Kicsit megnyílt Zalán felé abban az értelemben, hogy lazábban tudta kezelni a vele való társalgást és nem kisegér hangon közölni vele, ha épp kínja volt.
- Segítek! - pattant a fiú mellé, hogy kivehesse részét a rendrakásból, hisz ő is hozzájárult ám a rendetlenség kialakulásához. Kis kezeivel serényen szedte jegyzeteit, tollait és a szétszórt kitudjakié pergameneket, melyek között talált egy megcsócsált darabot. Őgy mustrálta, mintha ő maga lett volna Sherlock és bizonyítékot keresne egyik ügye megoldására.
Hmm.
Hümmögött orra alatt a kézzel írott szövegen végig futtatva szemeit egy büdös szót sem értve belőle. Vagy már nem is akart, pedig magyarul volt megfogalmazva. A megcsócsált vége pedig nem volt nyálas már, tehát nem látta hitelesnek azt a gyanúsítást, hogy Zalán kínjában megkóstolta a tananyagot, hogy magába olvassza, mint Kőmíves Kelemen neje a várfallal, akit beleépítettek. Persze az egész történetre már nem emlékezett, csak az asszony cementadalékká válása meredt meg buksijában. Csóri. Az is rosszkor volt rossz helyen.
- Na még mit nem! - dobbantott egyet és felvette az utolsó cetlit is a földről, melyet meg se nézve zsebébe gyűrt, ezzel egylendülettel megemelte a saját könyvhalmát.
- Vigyük vissza a könyveket és nagyon óvatosan, szinte Naruto ninjaként vissza kell szambáznunk a hálókörleteinkbe, anélkül, hogy egy prefektus meglátna minket! - vázolta fel a tervét, amely egy kis ügyességgel egész kivitelezhető volt - szerinte.
Az ajtóhoz libegve könyökével ránehezedett a kilincsre, meg se várta Zalán válaszát, már ki is lökte lábbal az ajtót és kikukucskált.
Tisztának tűnik.
Suttogta magában és még egyet hátranézett, követte-e a levitás vagy ott szedegette a cuccait még.
- Gyere! - sürgetve suttogta s eltűnt az ajtó túloldalán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

SVK gyakorlási.|| Kinézet. || Jómunkáhozszólanóta.

Nem ismerte Narutot, hát persze. Néha eléggé ufónak érezte magát, amiért néha még most is mugliként gondol tárgyakra, lehetőségekre vagy problémamegoldásra. Ez valamilyen szinten érthető Kornélia részéről, de már lassan egy egész tanév eltelt, szóval lassan illendő lenne legalább annyira átállnia, hogy ne nézzen bambán a többiekre, ha valaki száját elhagyja valami nemmugli kifejezés. Lehet több barátja lenne.
- Igazából nem, nem túl jó benne Naruto, mert sosem áll be a szája és idióta. Sőt, szerintem nagyon MarySue karakter az egész történetben, de nem lehet mit várni egy olyan főszereplőtől, akinek az a sorsa, hogy csillagokat is le tudjon hozni a pislogásával. Bár nem egy csillagharcos, mint a Son Goku. Igen, itt nem a pizzára gondolok - kacsintott Zalánra, majd kiügyeskedte könyökével az ajtót és kikukucskált.
Valóban tisztának tűnt, halvány fények pislákoltak a folyosókon, nem lehettek erősebbek a szentjánosbogarak fényétől. Még hátraszólt egyet aztán kilépett a teremből.
Sajnos igaza volt a levitásnak, valóban nem vihették már vissza, hacsak be nem törtek a könyvtárba.
- És ha megpróbálnánk betörni? Csak letesszük őket és már ott sem vagyunk - suttogta kérdőn. Tényleg nem szerette volna az eridonig cipelni azt a könyvhalmazt. Már nem számolta mennyi van nála és mennyi a fiúnál, sietniük kellett, mert kitudja hol bukkan fel ne adj Sátán egy professzor vagy prefektus.
- Uhum - bólintott egy nagyot - Szerintem így sokkal hangulatosabb és... nemmellesleg menőbb - ismerte be, végül mutatóujját ajkaihoz emelve igyekezett jelezni Zalánnak, hogy halkan legyenek innentől, mintha lépteket hallott volna.
- Erre! - mutatott egy ismeretlen folyosóra, ahol talán levághatják az útjuk, mindenesetre nem keresztezte azokéval feltehetően útjukat, akiket mintha hallottak volna.
Egy nagy, menedéket nyújtó szobor mögött lepakolt a földre minden ölében pihenő könyvet és elővett egy pici noteszra emlékeztető, bőrkötéses kis naplót. Zsebéből előtúrta ceruzáját és felnézett a fiúra. Talán nem ez volt a legjobb alkalom arra, hogy megálljon kérdezősködni és értetlenkedni, de csendes megoldásnak bizonyult és tényleg nem tudta, merre vezet a folyosó. Nem volt kezdve kikötni a lehető legtávolabb az Eridontól vagy a Levitától.
- Kérhetek egy kis fényt? Meg kell kérdeznem valamit - rázogatta naplócskáját sürgetően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

SVK gyakorlási.   X Kinézet.
  X Jómunkáhozszólanóta.

Először csak úgy nézett fel Zalánra, mintha csak egy ufó lett volna a levitás. Talán nem beszélt elég artikuláltan? Vagy megint túlságosan mugliként fogalmazott és a mágusok világban a Betörni egyenlő a rabló gyilkossággal, ahol csak rombolást és káoszt hagy maga után az elkövető? Nem, Korninak ez az esze ágába sem jutott. Csak ninjákat megszégyenítve akart beosonni a könyvtárba, helyre rakni a könyveket és már el is tűnni, mint a szürke szamár vagy Petőfi a ködben. Ez olyan nagy baj tán? Csak jót akart.
Szemeit megforgatva inkább válaszra sem méltatta a levitás aggodalmát. Jó, nem mennek könyvtárba akkor, csak vissza a hálókörleteikbe. Ami... talán nem is lesz olyan egyszerű, mint hitték. A helyzetet meg még ráadásul tetézte az is, hogy hangokat hallott egy másik folyosóról, akik balszerencséjükre akár prefik vagy tanárok is lehettek és arra tartottak amerre épp ők próbáltak árnyakként totyogva susogni.
A kis folyosóra egerekként bemenekültek s egy nagy, márványszobor biztosított az számukra biztonságos menedéket, míg kitalálták a következő lépést. Mármint Kornéliának akadt egy ötlete, de ezzel vagy szembeköpik magukat sósavval vagy megfogták a Szűz Mariska bokáját és a napló elvezeti őket a jó irányba.
- Hát... erre nem ismerem annyira a járást - suttogta, s már lapozta is fel a bőrkötéses kis méregzsákot.
Ceruzáját szorongatva várta Zalántól a bűbájt, melyet hamarosan megkapott és nagy szemekkel, csodálkozón nézett fel a fiúra. Teljesen elképedt, hisz pont ennyi fény kellett ahhoz, hogy ne legyenek túl feltűnőek vagy ne lásson semmit.
- Hű apám, te nem vagy semmi - jegyezte meg elismerően - Az én lumosom vagy túl erős és a szemem is kisül a picsába vagy nem is működik oszt ott kuksolok a sötétbe. Te tényleg olyan jó vagy, amit hallottam rólad - majd visszafordult a naplófelé és körmölni kezdett:
- Merre induljunk tovább? - írta, odafigyelve a betűk minőségére, hiszen a napló szerette szekálni a kézírásával. Nem volt a legszebb, sem a legeredetibb. Igazából tök átlagos volt, de az övé.
- Hűha, valaki ma odafigyel a helyesírásra. De azt ugye tudod, hogy a tovább csak két bé és nem három? Vagy ezzel csak nyomatékosítani akartad a kérdésed? Két bével is tökéletesen megértelek, köszönöm.
- Nincs most nekem erre időm, kérlek. Mondd meg! - körmölte válaszként, amely kívülről tényleg olyan volt, mintha egy láthatatlan valakivel beszélgetne naplón keresztül.
- Sírj, kérlelj, bömbölj, mint egy ogre! Akkor talán segítek! - jött a pimasz válasz, megspékelve undok stílusát egy mosolygós smileyval, amit a mondat végére firkantott. Nyeregben érezte magát.
- Fú, te...-dünnyögte - léccziiiiiii!!!!! - ezt már tényleg így, nyálasan, helytelenül, rosszul írta - Léczy! Lécczy! Léczyyyyy!! - egyre rosszabb és rosszabb verzióját költötte a “légy oly szíves” kifejezés rövidítésének, melyre a napló remegni kezdett és már nem válaszolt, csak egy térkép jelent meg a kétoldalas kis füzet lapjain. Egy kék és piros paca is díszelgett az alján, melyeket: Kék Majom és Piros Csitának nevezett el. Na, ezek voltak az elsősök.
- Ott a hazaút! - kacsintott fel Zalánra a lányka - Akkor, ha itt egyenesen megyünk és a következőnél befordulunk balra, kijuthatunk a folyosóról és visszatérünk az eredeti útvonalunkra. Remélhetőleg már nem lesz ott senki és semmi... Ja és... ne haragudj, a naplóm elég.... öntörvényű és szenyó. Majd mesélek róla, ha akarod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

SVK gyakorlási.   X Kinézet.
  X Jómunkáhozszólanóta.

Ha nem épp kutyaszorítóban ültek volna, elmondta volna neki, hogy ezt pletykaszinten hallotta  csak néhány elsős csajtól a vécében, míg ő be volt zárkózva a pillanatnyi pániktól, mert nem tudta sárkánytanon a sárkányok csontozatát. Pedig egész éjjel azt gyakorolta és sajnos lassan vizsga. Nem szabad bambázni ott!
Hamar elkezdett körmölni, nem látta a fiú arcát a továbbiakban, teljesen a naplóra koncentrált. Tényleg odafigyelt a helyesírásra, mivel ezzel szerette a legjobban csesztetni őt a napló és a külalakra is rettentően odafigyelt párhuzamban. Sajnos így is ott volt az elkerülhetetlen vérszívás, melyet már egyre jobban tudott kezelni. Rájött ugyanis, hogyha szándékosan idegesíti fel a naplót, akkor vagy befogja és megsértődik, aztán segítség nélkül marad. Jobbik esetben, ahogy az imént is történt: szó nélkül megmutatja, mit tegyen a továbbiakban. Természetesen a maga temperamentumával.
- Aha! – vigyorgott teli pofával – A tanszerek vásárlásakor vettem egy fura bácsitól. Vissza akartam vinni tíz perc múlva, de eltűnt és a nyakamon maradt a pénzem meg oda. Drága volt – biggyesztette le ajkait, hisz elgondolkodva anyagi helyzetén nagyon be kellett ossza pénzét.
Lemajmozta-e? Le ám! Bólintva vonta meg a vállát, hogy igen. Zalán innentől a kék majom és Kori pedig a piros csita volt.
A lányka ereiben is meghűlt a vér a hangok hallatán. Torkában dobogott szíve, ahogy hallotta a férfit, hogy talán betévelyedik a kis folyosójukra és akár le is buktatja őket. Hangja alapján nem tudta megítélni, hogy ki lehetett vagy akár korát, de ez nem számított. Nem akart még egy büntit megnyerni magában, a múltkor is kapott egyet Rolandtól. De ő jó fej volt vele.
- Shh…!  - emelte mutatóujját ajkaihoz és kivárt, gondolkodott. Nem tudta mitévők legyenek. Még csak kavics se volt nála, hogy elhajítva azt elterelhesse az alak figyelmét és addig kereket oldhassanak.
Próbált a pániktól nem vadul fújtatni és ajkaira szorította már inkább mindkét kezét, szemeit szintén erőltetve, lehunyva tartotta, hátha ez megvédi. Nem látom magamat, te se látsz engem.
A léptek egyre közelebbről és közelebbről érkeztek, és még csak egy bűbáj sem jutott eszébe, ami akár hasznukra is válhat ebben az izzasztó helyzetben.
- Használd a petrificus totalust! – suttogta kétségbeesetten kisegereket megszégyenítő cincogással. Amíg ő előveszi a pálcáját, simán odaér az alak. Zalánnak viszont kéznél volt az övé és lehet erősen ajánlott volt az idegen lefoglalása ezzel a felettébb egyszerű átokkal, melyet a társa akár orvosolhat is, ha gyanússá válik a hosszas távollét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

SVK gyakorlási.   X Kinézet.
  X Jómunkáhozszólanóta.

Hamar eszébe jutott neki is, hogy nem ártana gyorsan lépni valamit, hisz amint odaér a feltehetőleg tanár vagy prefektus a két elsős büntetésektől mentes évének lőttek. Fantasztikus. Egy baj volt ezzel, az agyát aznap este eléggé leterhelte már az SVK éves tananyagával és a buksija mappái közül neki épp a bűbájtanos okosságokat kellett volna előhúzni, mint egy bűvész kalapjából a nyulat. Ajkait beharapva, tekintete földre meredt, majd cipői orrát bámulta és ismét fel a fiúra. Utána kínjában a mellettük lévő festményre pislogott nagyokat, mely hallgatott ugyan javukra, de tekintete elárulta, hogy zavarják őt az elsősök és elhúzhatnának már. Nem is akartak tovább totojázni már ott, de hát ja, volt egy „kis” problémájuk.
A másodpercek, melyek alatt a fejében létező kis homokóra forgolódva töltött, hosszú óráknak tűntek a Kornélia számára, végül beugrott valami. Talán ez a kedves kis átok hasznukra válhat, ezért amilyen halkan csak tudta, odacincogta Zalánnak. Azonban nem azt a reakciót kapta, mely bekövetkeztét ő gondolta. Jósnak már nem megy el, az is tuti.
A kis piros szikrát követte szemei, melyet még biztonságosan megtehetett a szobor oltalmazó takarásából s hatalmasat dobbant kicsi szíve, ahogy a lépteket egyre távolibbnak és távolibbnak hallotta. Jó.
Még magához se tért a sokkból, már érezte az oldalába érkező bökést, mellyel épp visszarántotta Zalán a valóságba. Igaza volt, azonnal el kellett onnét takarodni a tarka f*szba. Szóval összeszedte a maradék cókmókját, azaz a cipelt könyveket és miután kikukkantva üresnek ítélte meg a terepet elindult. Még egy utolsót rákukkantott a napló koordinálására aztán gyorsan elhúzta a csíkot remélhetőleg a levitással együtt. Kiérve a fő folyosóra testét falhoz dőlve pihentette, aztán kuncogni kezdett, igaz igyekezte magát visszafogni, ne csapjon nagy zajt, de nem bírta megállni a nevetést. Túlélték a halált és úgy nézett ki, innentől sima útjuk lehet.
- Azért betojtál, de én is – vigyorgott a fiúra, már ami látszott belőle. – Mi egy jó csapat vagyunk. Te vagy az ész, én meg a… térképÉSZ – lőtte el a lehető legrosszabb szóviccét, mellyel előállhatott abban a kényes szituációban. Ha nem kapott Zalán agysorvadást ettől a borzasztó poéntól, Kori körülnézett, majd fejével biccentett, hogy folytassák közösen útjukat, ameddig csak lehetséges.
- Azért ígérd meg, hogy jövőre is csinálunk ilyet. Legalább egyszer – könyökével meglökte finoman, természetesen hallatszott a hangján, hogy csak poénkodni próbált, de örült neki, hogy nem egy olyasvalakivel került majdnem slamasztikába, aki lehet sírva adta volna fel magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

SVK gyakorlási.   X Kinézet.
  X Jómunkáhozszólanóta.

- Idáig? – vonta fel egyik szemöldökét kételkedve aztán csak tovább kuncogott és vigyorgott orra alatt. Majd rájössz, milyen a bünti munka –gondolta magában, persze, semmi ilyesmit nem kívánt neki, de ha már ekkora szája volt, hogy idáig nem kapták el, ne lepődjön meg, ha valaki az orrára koppint egy csábos büntetéssel. Kori addigra már túl volt büntetőmunkáján a vadőrnél és köszönte, de nem kért belőle még egyszer az idén. Végül megerőltetve magukat folytatták az útjukat visszafelé. Könyveit szorongatva, vigyorogva telt az út.
-  Hát persze… tanulni – mutatóujjával megbökte Zalán orra hegyét egy pillanatra kiszabadított balkezével, melyet gyorsan visszapakolt, ki ne essenek a könyvei. Kornélia inkább a szabályszegés alatti adrenalinra vágyott. Amit érzett a szobor tövében bujkáláskor, ez nagyon feltöltötte s már cseppet sem volt álmos.
-  Amúgy nem ígérem meg, hogy meg fogom tudni nevelni, elég csökönyös és bosszúálló. A múltkor kitépkedtem a lapjait és megköpködtem vele a banya portréját. Mint halottnak a csók – vonta meg vállait és tovább libegett. Visszaemlékezett az akkori estére, amikor szintén kinn bóklászott éjszaka takarodó után, mert miért ne? Ahogy elértek egy nagy kereszteződéshez, ő Zalán felé fordult széles mosollyal.
- Neked hála, nem fogok megbukni! De most könnyes búcsút kell vennem tőled, hisz még rengeteg lépcsőt kell még megmásszak, hogy felérjek az Eridonba  – drámaian homlokára emelte kézfejét, aztán felnevetett és integetve távolodott.
- Sok sikolyt a vizsgákhoz, Zali! – ezután nem megvárva a fiú reakcióját, eltűnt a sötét folyosók kanyargó útvesztőjében s már csak a dúdolása visszhangzott az is egyre elhalóbban.

Köszönöm a játékot!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Események tömkelege
x happeningekvannak || x zenebona || x nemértem

Az átváltoztatástant Ardai tanárnő fantasztikus előadásai miatt nagyon szerette Kori, bár a karácsonyi ballépését nem fogja megbocsájtani magának. Zalán kékségesen kék talárját eridon vörös helyett valami elképzelhetetlenül furcsa árnyalatú bordóra bűvölte. Ezzel se lett volna baj, hiszen Zalánt a fiúk körletébe kellett küldje fel, és köztudottan a lányokkal ellentétben a fiúk csak a négy alapszínt ismerték, valamint a feketét és fehéret. De igazából ezek árnyalatnak számítottak és nem színnek. Mindegy. Kori elnézte nekik, mert nem buktak le.
Az óra alatt naplójával heves veszekedést folytatott, meg szerette volna tudakolni a kis könyvtől, mikor és hánykor nyit a cukrászda, mert szeretne a délután folyamán valami nasit szerezni magának, de az egyszerűség kedvéért nem volt oly könnyű segítségre bírni a nyavalyást papírhalmazt.
Rue berobbanása és ahogy lecsapta Zalán -és talán kicsit Kori- elé is az újságot, csak megszeppenve pislogott. Még talán ceruzája hegyét is beletörte naplójába a hirtelen feltűnő lány jelenségén. Tudta, kapni fog néhány szép megjegyzést vagy néhány napnyi némaságot a tárgytól.
Az újságra visszatérvén a heves mozdulat olyan fuvallatot gerjesztett, mely még haját is meglebegtette minimálisan. Itt már ajkai elnyíltak és csak Grace kérdése rázta fel Kornéliát.
- Lefeküdtetek?! - egyenesedett fel, hangja egyben volt meglepődött és felháborodott. Meglepődött, mert nem gondolta volna, hogy Zalán hamarabb becsajozik, mint Kori pasizik. Felháborodott, mert nem szólt róla. Tekintete barátjáról Ruera vándorolt, onnan pedig Grace és Kornél kapta Kori pillantásait. Mindhárman láthatták a lány zavarodottságát.
- Ti meg tudtatok róla?! - intézte kérdését a félreértett helyzetből adódóan az utóbb emltetteknek, aztán tekintete Kornélra fókuszált.
- És nem szóltál te se! - mutogatott rá ujjával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

x Szertározási x Harámnézel x HelpMe 🎶

Farkasházy professzor bájitaltan után megkérte Korirt és néhány évfolyamtársát, hogy az óra után segítsenek visszavinni a felhasznált eszközöket a szertárba. Szerette házvezetőjét, megtiszteltetésnek érezte, hogy Rudibá’ őt szerette volna erre a fontos feladatra, ami külső szemmel inkább hétköznapi, mintsem rendkívüli. Boldogan pakolta be a több, mint harmincéves faládákba a lombikokat, edényeket és mozsarakat. Ezek után segítve a fiúknak - mint tiszteletbeli srác - a lezárt ládákat pálcája segítségével röptette vissza a szertárba. Odabent komótosan kezdett kipakolni, gondosan helyükre tette az eszközöket. Először a nagyokat, majd a kicsiket és végül a legapróbbakat. Leporolva mancsait mosolyogva konstatálta, hogy a kemény munkát elvégezte és mehet fel az Eridonba. Lehet buksi simit is kap. Megfordult és lám, egyedül volt a szertárban. Eddig szarakodott volna? Az ajtót zárva találta, bár remélte, csak ráhajtották, ne zavarjon senkit a nyitott ajtó. Azonban, amikor a kilincset lenyomta, az ajtó masszívan tartotta magát. Nem mozdult. No fene - gondolta. Újra próbálkozott, ám továbbra sem nyílt. Vállát megvonva a vörös berkenye pálcáért nyúlt.
- Alohomora lesz itt a megoldás - dünnyögte, de az kicsúszott kezéből, egyenesen az ajtó elé esve majd gurulva át alatta.
- Ne ne ne ne ne - ereszkedett térdre és a nyílászáró alatt kukucskált át hátsóját az égbe meresztve, míg arcocskáját a hideg kőhöz paszírozta, hogy láthasson. Ott volt a berkenye. Látta. A túloldalon hesszelt.
- A rohadt életbe! - csapott bele a földbe, majd felemelkedve az ajtón kezdett dörömbölni.
- Hahó! HAHÓÓÓ! - torkaszakadtából sipákolt, akárcsak egy riadt bestia. Várt pár percig, de nem hallott semmilyen reakciót, így ellépett az ajtótól és egy kampós, hosszú bármit próbált keresni, ami elég vékony, hogy átdugja az ajtó alatt és visszaszerezze pálcáját ezzel magát megmentve. Jegyzet magadnak: Sose várj a szőke hercegre, úgysem létezik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

x Szertározási x Harámnézel x HelpMe 🎶

A földön hasalt, mint egy félkegyelmű a pálcája után nyüszítve. Szégyellte magát, hogy tudta így elKornélozta, ami a lány számára a legbalszerencsésebben gurult át az ajtó alatti résen. Felpattanva -enyhén kattosan-, esett neki az ajtó dörömbölésének, de hamar le kellett mondania arról, bárki kinyithatja neki. Pálca nélkül nem sokat ért a lány se. Ami baj volt még: Aladár. A lény fizikailag semmit nem tudott volna tenni maguk érdekében. Bár menő a lény alakváltoztatása, de sem átnyúlni nem tudott volna az ajtó alatt úgy, hogy visszahúzza a pálcát vagy egyik göcsörtös ujjából zárba illő kulcsot formálva kinyissa az ajtót. Sajnos megint csak nem találta semmi hasznát árnyékának. Odébb lépve kampós eszközt keresett szemeivel. Fel is vett egy kisebb, ütött-kopott üstöt, hogy megnézze a mögötte behányt holmik tömkelegét, azonban csörömpölés robaja ütötte meg füleit, aztán egy nyugiKori. Ki lenne nyugodt ilyen helyzetben?!
Halálfélelemre utaló sikításban tört ki az eridonos, a kezei között szerelmesen szorongatott öreg üstöt pedig védekezésként a felbukkanó - mint utólag kiderült Jacob - felé hajította s továbbra sem állt meg a sikításban. Vagy fejen találja, vagy nem. Nem célzott, kinek lenne arra ideje?
- Sátán szerelmére, Jacob! A Lethifold vigyen el nyaralni! Hát mit képzelsz te magadról? - tört ki hisztérikusan, szívére is odakapott, hiszen elmúlt a veszély. Csak Jacob volt, nem akarta senki megenni vagy bármi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

x Szertározási x Harámnézel x HelpMe 🎶

Hitetlenkedve nézett Jacobra. Mégis mikor jött be? Meg miért jó neki ijesztgetni a lányokat? Nem tudta, mit gondoljon a fiúról. Ennyire a megszállottja lett volna? De nem is hallotta bejönni utána, Aladár se jelzett neki, hogy lenne itt még valaki rajtuk kívül.
- Nem haragszom, de akkor is a szívem majdnem kiugrott - vágta hozzá határozottan. Még mindig a történtek hatása alatt volt.
- Te a szertárba jársz szunyálni? - vonta fel szemöldökét értetlenül. Arcára is kiült ez az érzés, fejét csóválta hozzá. Látta ám, ahogy fájlalva dörzsölte hátát a másik, de még mindig nem tudott napirendre térni.
- Nekem? Neked! - kérte ki magának - Délelőtt kitudja mennyi az idő, te meg itt alszol! Ha kiszed innen valaki minket, attól tartok meg kell büntesselek lógásért - felelte, ahogy előjött belőle a prefektus. Fejét oldalra döntve vizsgálta a másikat, amikor felvillantak a kék szemei. Támadt egy ötlete.
- Jacob! Nálad van a pálcád? - kérdezte reménykedve, mert ha igen, pillanatok alatt kijuthatnak a sátánverte szertárból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

x Szertározási x Harámnézel x HelpMe 🎶

A szívére kapott bók hallatán inkább úgy csinált, mint aki meg sem hallotta. Összefonta karjait és csak bólogatott, hogy iiiigen, az egészség fontos, jaa. Bár továbbra is ködös volt a szertári szunya. A rövidke válasz pedig nem volt számára kielégítő.
- Figyelj, ha félsz a vizsgáktól, nem kell. Ha egy nem sikerül, lesz másik hat, ami igen és átmész. Ez ennyi - vállait vonogatva próbált megoldást találni a fura alvóhely kiiktatására, meg se fordult a fejében, hogy a másik bullyk elől menekült oda, arról pedig végképp nem tudott, miféle betegsége van a navinésnek.
- Majd fogod - felelte tömören szemeit forgatva. Hangja színtelen volt és baljós. Még, hogy ő nem bánná. Kornélia nem egy és nem két fantáziadús feladattal mászkál prefektusként a tarsolyában. Volt, akivel a gyengélkedő ágytáljait tisztíttatta pálca nélkül egy fogkefével. Olyan is akadt, akinek fel kellett írnia a klubhelyisége minden zugába, hogy: Agárdi is the baddest prefi ever. Szerette az eszement, kellemetlen feladatokat kiosztani. Ha valaki sunnyogni akarna, csinálja jól. Ha elkapják, meg is érdemli, amiért tilosban járt.
- Ha nálam lenne, nem lennék itt - felelte, majd ujjával az ajtóra mutatott - kiesett a kezemből és kigurult az ajtó alatt. Egy alohomorat szerettem volna tőled kérni, de így tárgytalan - sóhajtott lemondóan, így arcát két tenyerébe temetve rogyott térdre. Guggolni nem guggolhatott, hát az iskolai egyenruhája része a szoknya. Szoknyában nem guggolnak a lányok.
- Hmm? - dünnyögte fáradtan, tenyereibe szorított arccal - Mit szeretnél? - nézett fel hirtelen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

x Szertározási x Harámnézel x HelpMe 🎶

- Egy szóval se mondtam, hogy hülye vagy! - kelt ki magából Kori, reagálva a másik hevességére - Csak azt, hogy ez természetes, ha be van miatta szarva, mert tegyük fel, tavaly emiatt buktál meg. Nem gondoltam semmi rosszra veled kapcsolatban. Nem vagyok Bella, aki a ruhája alapján dönti el az emberről, hogy mennyire intelligens, jesszus - forgatta meg szemeit, majd bocsánatkérésnek szánt mondatra inkább legyintett. Engedje el, a lány is így tett.
- Az, hogy rohadtul be vagyunk zárva és kituja, mikor jár erre valaki - dörmögte továbbra is tenyerébe, azonban kérdése hallatán felemelte a tekintetét. Már ott guggolt mellette Jacob, Kori pedig kérdőn nézett rá.
- Azért mentem el veled a bálba, mert a barátomnak tartalak. Kornéllal és Zalánnal is ugyanúgy elmentem volna, ha elhívtak volna. Nincs ebben semmi - felelte - és igen, kiakadtam az Edictum miatt, mert Inezről és rólad írtak. Még ha csak a fele is igaz, és tegyük fel, tényleg kavarsz Inezzel, miért engem hívtál bálba? Miért akartál megcsókolni? Nekem az jött le, hogy kikosarazott téged és akkor, hogy ne hagyjon senki téged csúfba, elhívtál engem... - tekintete a földre szegeződött. Kényelmetlen volt már a föld, így kicsúsztatta maga alól lábszárait a hátsójára ülve.
- Érted már? - hangja finomabb volt, de továbbra is érezhető volt rajta az ingerültség jele, melyet a bezártság okozott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

x Szertározási x Harámnézel x HelpMe 🎶

- Hát ne haragudj, de annak a rózsának nem tudtam be jelentést. Mindig valami zöldséggel rukkolsz elő, mint az uborkáid meg a paradicsomjaid. Ezt is egy baráti gesztusnak gondoltam - nem táplált semmiféle érzést Jacob iránt, azt hitte, ha barátként kezeli leesik neki, hogy abból nem lehet több. Azonban a bál óta már barátként sem merte kezelni, csak menekült előle, remélte, ha nem látja nem lesz baj és szépen lassan elfelejti őt a fiú.
- Úgy érzem, ez a segít a bajban-nal rám céloztál, igaz? - ráncolta szemöldökét, úgy nézett fel a fiúra, mintha a nemezise lenne. Negatív, sötét érzelmek árasztották el lelkét, pont olyanok, amelyek az eddig szunnyadó árnyékát energiával kezdte pumpálni. Aladár feléledt.
- Tudod, elég kellemetlen helyzetbe hoztál a bálon. Ezért kerültelek, nem azért mert szerintem rohadt vicces, ha összeesnek az emberek. NEM. BELLA. VAGYOK - nyomatékosította haragosan, árnyéka pedig elkezdett növekedni, terebélyesedni mögötte a falon felkúszva.
- Jacob. Ha nem lett volna a cikk, akkor sem lenne másképp! Értsd már meg! Másodikos korom óta Jeremy tetszik! Az volt a bajom a cikkel is, mintha két csajt tartanál egyszerre. Ennyi, nem volt féltékenység! Csak értetlenség! - magyarázta, míg Aladár nyújtózkodva, némán ropogtatta ki derekát bevetésre készen. Kornélia mindig is konfliktuskerülő személy volt, azonban Aladár megjelenése óta ez megváltozott. Kevesebbet aludt és ingerlékenyebbé vált. Az árvaházba kerülés pedig hab volt a tortán. Ott tudatosult benne, hogy magára van utalva, nem lesz ott senki, hogy megvédje innentől. Magát kellett megvédenie.
Felállt inkább ő is, elkezdett keresgélni a lomok között, remélte, talál valami kampós pálcát. Nem akarta tovább hallgatni Jacob süketelését, mert Aladárt még nem tudta kontrollálni. Kitudja, mit csinálna. A csöves mikulás szemei is felakadtak, amikor hozzáért, akkor Jacob? Joseph-fel ellentétben, a navinést sajnálta volna, ha Jacob átéli azt a halálfélelmet, amit az entitás okozhat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

x Szertározási x Harámnézel x HelpMe 🎶

- Ha nem lenne gond, nem szúrkálódnál - vonta meg vállát. Lehet tényleg nem az volt a helyes döntés, hogy elfutott és hagyta Jacob így is alacsony tekintélyét még inkább mélyebbre süllyedni mindenki előtt. Ezt prefektusként pont neki nem lenne szabad hagynia. Ha külső szemmel próbálja fejben újra élni történteket, nem végezte jól feladatát. Sem barátként, sem prefektusként. Igaza volt Jacobnak. Azonban arról sem feledkezzen meg senki, hogy tinikről beszélnek, akiket az érzelmeik túlzottan el tudnak vinni. Kori egyfajta szégyent érzett, tudott a fiú szerelméről és égőnek találta, ahogy eltaknyolt mindenki előtt vagy utána koslatott, amikor csak lehetett. Mindemellett akárhányszor ránézett a navinésre, fojtogató érzés kapta el, amit Ő és annak gyengéd érzelmei kiváltott ki Koriból. Ezeket nem akarta és nem is tudná most sem viszonozni.
- Lehet felfogtad, de nem akarod elfogadni - sziszegte. Szemei villámokat szórtak, ahogy még arra sem méltatta őt, hogy szemeibe nézzen ráadásul hátat is fordított neki. Aladár felnevetett, persze ezt senki nem hallhatta, hisz a lénynek hangja nem volt, de állkapcsa mozgása -ha látta is azt valaki- erre engedett következtetni.
A fiú ügyetlen próbálkozásai láttán csak csendesen állt. Nézte, ahogy férfiként próbált viselkedni és puszta erővel igyekezte kinyitni a megbűvölt ajtót.
- Befele nyílik - jegyezte meg csendesen. Szája oldalt halvány mosolyra húzódott, szórakoztatta a látvány, de inkább szólt a fiúnak, ne cinkeskedjen tovább. Így is elég puskaporos volt a levegő kettejük között.
- Semmit, tele van ez a hely kacattal, de egy szaros kampót sem találtam. Még ha merőkanálnak a nyelén lenne kampó, az is többet érne, de... hogy? Minek az neked? - kérdezett vissza, viszont karjai már emelkedtek is és tarkójához nyúlva félresöpörte barna, hullámos tincseit. Egy ügyes mozdulattal kikapcsolta a medáljának kapcsát, majd levette.
- Vigyázz rá, jó? - nyújtotta felé a láncot óvatosan. Nagyon remélte, hogy valami expert túlélési ötlete támadt Jacobnak és két perc alatt kijuttatja őket ebből a slamasztikából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

x Szertározási x Harámnézel x HelpMe 🎶

- Jaj, aha értem - színlelt egy rácsodálkozást, persze nem hitt neki. Kori szerint Jacob csak azért próbálta a benne rejlő tesztoszteronnal kinyitni a nyamvad ajtót, hogy meglazítsa mert sérült a pasi egója. A megbűvölt, mágikus ajtót. BŰVÖLT.
Kori lemondó sóhajjal fonta össze mellkasa előtt karjait, ahogy a fiú mutatványát követte csendesen szemeivel. Nem akarta elhinni, amit látott, a srác konkrétan a nyakláncával visszaszerezte a pálcáját pár perc alatt.
- AZT A ROHADT! - kiáltott fel ő is, majd újra elkomorodott és kimarta finoman Jake kezéből ütött-kopott láncát és pálcáját. Végre.
Mosolyogva ölelte magához a berkenyét, ezután a fiúra pillantott.
- Köszönöm Jacob, te vagy a legjobb! Bár hamarabb is mondhattad volna, hogy MacGyver az apád - nagyon is jól tudta kit emlegetett a másik, muglik közül jött, ott pedig az alapműveltségben szerepel ennek az embernek a neve.
Öklével finoman vállon ütötte Jacobot, csak épp hogy hozzáért, nem akarta bántani, amolyan baráti gesztusnak szánta, majd az ajtó felé fordult és suhintott.
- Alohomora! - az ajtó kitárult előtte bűbáj elhangzása után, a lány pedig sziszegve kapott szemei elé, ahogy a napfény szó szerint beáramlott rajta. Nem, nem volt vámpír, bár inkább az akart volna lenni, mint ez a szörnyeteg, aminek érezte magát. Arcát takarva lépett ki a szertárból, leporolta a ruháját és Jacob felé fordult tovább takarva kékjeit.
- Köszönöm Jake, hogy kijuttattál minket innen. Ne haragudj, ha megbántottalak valamivel. És.... az üstért is bocsesz - vonta meg hunyorgó szemekkel mosolyogva a vállát, majd hátrébb lépett kettőt - De nekem mennem kell, mert szerintem már nem tudják hol lehetek és Farkasházy professzornak is jelentenem kell. Szia! - integetett, majd határozottan sarkon fordult és az Eridon irányába szaladt el.

//köszönöm a játékot