31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély

Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] 24 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Reiner Kende
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Elemi mágus, Negyedikes diák


got the spirit of a Fela : joy :
offline
RPG hsz: 147
Összes hsz: 245
Írta: 2021. április 10. 18:45 | Link

Denis bá’ és 220V
/ rohadt tűzokádók / buffering... / skubizd, ahogy skubizik / metallica – enter sandman /

Cipője túrja a sarat, ahogy megállás nélkül csúszik lefele a lejtő oldalán. A kezdeti ijedtség már sehol sincs, elvégre így is tiszta retek mindenhol akkor már nem totálisan mindegy? Röhögve pillant le a patakra, ami nem messze tőle húzódik, de hiába indul el felé, nem éri el. Pedig érzi a vizet. Szemöldöke szalad ráncba, arcára kiül az őszinte értetlenség, mégis, hogy a bánatba lehet a forrás egyre csak messzebb és messzebb tőle? Bőrszíjra futtatott köve sem lóg a nyakában. Hiába fordul hátra, a kúria ugyanolyan távolból sejlik fel a faágak között. Nem mozdul semerre, mintha a birtok határa nem engedné Kendét továbblépni. A következő pillanatban már otthon van és a könyvtárban olvas. Sosem tett ilyet. Ha átlépte a küszöbét, maximum azért tette, mert Kitti ott tuti nem kereste, amikor bújócskáztak. Mégis belép és nyúlna az egyik kötetért, amikor mögötte az ajtó csattan. Ó, a tetves életbe! A padra fektetett lap arcához tapad egy pillanatig, olyan gyorsan kapja fel a fejét. A nyaka is belerándul. A kő! Érzi, hogy a helyén van. Elnyílt ajkakkal, bambán néz fel a csávóra. Ki ez? Egy pillanat, kettő: Bakker. Sárkánytan. Fájdalmasan nyög fel a gondolatra, de éppúgy megfelel az válasznak is a kérdésre. Megköszörüli a torkát, tenyerével arcát dörzsöli, hatalmasat szusszan és pakolni kezd. Az esszéjéről? Felpillant és megkönnyebbülten sóhajt, hogy ez nem neki szólt, hanem a… az akárkinek. Tehát minden cuccát, amit meg sem érintett ahogy van söpri a hátizsákba. Elnyom egy utólagos ásítást, nem sieti el, hogy felkeljen. Ahogy megtörténik fékezhet is be. Tanár bá’ annyira megkedvelhette, hogy nem is akarja, hogy elskerázzon. Frankó. A padsorok közt ácsorog, maga mellé engedett karokkal, fél vállán lógó táskával és próbálja az agyát működésre bírni, ahogy hol egyikre, hol másikra pislog. Micsoda arcok. Nem mozdul el, csak megköszörüli a torkát, ami visszhangot ver a teremben. - Bocs - emeli meg egyik kezét. Amennyit ért a beszélgetésből nem is tudja, miért nem tol rá az esszére egy fordító rúnát a tanár. Vagy bűbájt. Kizárt, hogy most megszólaljon és azzal kicsesszen az alsóbb évessel, mert mérget venne rá, hogy a szavak olyan feleslegesek azon a lapon, mint a csokiüst. - Gondolom, nem korrepetálónak tart itt - halkan szólal meg. Segítene ő a srácnak, ha tudna, de spoiler: nem tud. Örül, hogy a tavalyi anyagot vágja. Tökmindegy, türelemmel vár a sorára, aztán majd lesz valami. Nyilván nem sütit fognak osztogatni ők hárman.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

CHICANO AQUAMAN
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló, Előkészítős tanár


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 560
Összes hsz: 3673
Írta: 2021. április 11. 10:49 | Link

Ez meg a Másik
meg vagyok áldva - ti is meglesztek


Beszéltek valami szabályzatról, amit be kéne tartani, mint tanárnak, de szerinted mennyire emlékszem rá? Különben is, én ezzel úgy vagyok, hogy amíg ők túlélik, én pedig megtartom tőlük az ép elmémet - viszonylag - addig mindkét oldal teljesen jól járt. Nézőpont kérdése, azért ezt nem fogom előadni Payne-nek, de mondjuk Sárközinek lehet kicsapom majd, hogy pár pohárka whisky mellett beszélgessünk erről már. Öreg haverom, komolyan kezd hiányozni. Ezt persze soha a kurva életbe nem vallanám be neki, mert akkor halálomig - vagy az övéig - ezt hallgathatnám.
Lustán emelem kékjeimet Reinerről vattacukorra, mert közben leesett ám, hogy én itt éppen szigorú tanerőt játszok. Közelebb lép, én pedig töretlen mosollyal ajkaimon várom, hogy hova lyukadunk ki. Szemöldököm emelkedik meg meglepetten, amikor közli, hogy vázlat és még le is ette. Utóbbi mondjuk megkönnyebbülésre ad okot, mert nekem minden is eszembe jutott, kivéve az, hogy a srác reggelije van a lapon. Rendben, bevallom, ilyen szempontból valószínűleg én vagyok a nagyon elbaszott, de ezen már ne múljon. Szemem mozdul oldalasan, hogy Reinerre essenek: minden gondolatát hallom, és magamban olyan jól szórakozok, öröm lenne kiengedni a nevetést, de visszafogom magam, hogy amikor vattacukor közli az újraírás lehetőségét köhintsek egyet, miközben egyszerűen hagyom figyelmen kívül a táskájából kihúzott beadandót.
- Pedig… - pillantok Reinerre. - Gyere közelebb és magyarázd el Vattacukornak, hogy a ravioli receptet miért nem tudom értékelni - fordulok vissza teljesen az eridonos felé, majd vigyorodom el szélesen. - Amíg a navinés összeszedi a gondolatait, elmondom, hogyha a ravioli lenne csak a papíron, jobban tudnám értékelni, mint amit esszé címszó alatt leadtál nekem - dőlök hátra a széken. - Újraírod - pillantok a falon lógó órára. - Este 7-kor az asztalomra csúsztatod a kifogástalan esszét, részemről lehet olasz is, csak már úgy állj neki, hogy minden betűjét értem - mosolyodom el már-már kedvesen, majd dőlök előre, hogy az esszének csúfolt lapokat húzzam vissza magamhoz és firkantsam fel rá, hogy újbóli leadásra vár és a határidőt. - Mindenki rád figyel, Reiner. Sikerült rájönnöd? - teszem le pennámat, majd emelem kékjeimet a srácra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Másodikos diák


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 47
Írta: 2021. április 11. 14:24 | Link



Ó-ó-óóó. Szorul a hurok, ha már nem kötötte a nyakába a kedves tanerő régen. Lehet, hogy marha szarul tippelte be, hogy na, majd ő nem lesz annyira vasszigor, elvégre vagányabb, mint a kardigános barmok vastag kerettel. Na, hát naiv volt, hülye, ez se újdonság. Ez nem jött be, szokták mondani. Pedig próbál nagy és ártatlan szemekkel nézni, ahogy látta másoktól, csak lehet, ez annyira nem áll neki jól. Sőt, biztos, ha néha kivillannak a fogai, mert éppen vigyorog. Nem kell neki adni egy glóriát, mégis, amikor magyaráz, na az egész normális felelet tőle a kérdésre. Lehetne mondani, így kéne mindig, csak az baromi egyhangú lenne, ő meg olyat végképp nem szeretne. Mert nem is bírja. Ellép végül, kezeit maga mellé ejti, a papíros is csak lóg benne, mert közben az álomszuszék felkelt és megérkezett közéjük.
- Jó reggelt – mint valami illedelmes, úgy dünnyögi felé, majd homlokát ráncolva hol a tanárra, hol a srácra néz. Vattacukor? Na, azt tudni kell, hogy kapott ő már elég becenevet, van, amit hangosan ki sem illik mondani, de ez? EZ? Ráadásul tőle? Mindjárt zavarba jönne, ha nem remélné, hogy másról van szó. – Kiről beszélsz? Én lennék az?  - szegezi a srácnak a kérdést, mintha nem lenne esze és azt hinné, még valamelyik pad alatt alszik egy harmadik is vagy eleve halott, mert szívrohamot kapott vagy ki tudja mit. – Hah – jegyzi meg, lazán, majd ingatja magát álltában, hogy aztán a tanerő felé forduljon, mert az neki magyaráz. Egyik színes tincse hullik arcába, ahogy oldalra billenti a fejét és leesik neki valami nagyon egyszerű. Hát bassza meg, érti. Értette végig és akkor most vele járatták a hülyét. Ez nem ér! Ő akarta! Mindjárt menten dobbant is.
- El tudta olvasni? Jaj-jaj – vakarja meg orrát, a középső ujjával, köszönet, hogy itt szívatja. Aztán hátracsapja a kusza tincset és vállat von. – Megpróbáltam. De mondoooom. Vázlat – hangsúlyozza ki, mintha a tanár lenne az értelmi fogyatékos és nem ő. Aztán elkeni a száját az ítélet. Írni. Újra. És ráadásul még ma? Ez lehetetlen. Ennyi hülyeséget is két napba telt össszeírni, nem pár óra. Jelentőségteljesen pillant is a falon lógó ketyegőre, majd vissza a férfire. Komolyan.
- Az nehéz. Holnap este 7? – próbálja meg a lehetetlen, hát most már tényleg szépen is néz. Na jó, nem, csak ne ma. Mert akkor az megint nem lesz szép. Nem akarja az egész napot a könyvtárban tölteni. Közben fordul a másik srác felé, vigye el a reflektorfényt és akkor minden fasza.
- Pedig amúgy hasznos. Amiket itt csinálnak, mind szar. Szóval a kövi vacsorához kiváló információ. Szíveseeen – igen, minden tanárnak arra van szüksége, hogy recepteken osszon meg vele, amit nem tud megfőzni se.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Harmat Betti
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 383
Írta: 2021. április 12. 01:02 | Link

Móric
Bájitaltanon
Egyenruhában

Azt hiszem, nekem kéne elszégyellnem magam. Be is fogom a számat, s inkább lehajtott fejjel bújom tovább a bájital receptjét. Sokszor előfordul velem, hogy rosszabb hangulatomban kimondok olyan dolgokat, amiket máskor nem tennék. Csak utólag realizálom, hogy míg a rellonos tényleg a segítségét ajánlotta, addig én a lehető legbunkóbb arcomat mutattam felé, mindössze azért, mert nem a legjobb hangulatomban fogott ki partnernek.
Némán tisztítom meg magam előtt az asztalt, hogy aztán elkezdhessem felvágni a kövirózsákat.
Csak akkor nézek fel, és fordulok ismét Móric felé, mikor meghallom a hangját. Arcán megpillantom a mosolyt, magamban pedig végig gondolom, mit is mondott. Ennyi pedig elég is jelenleg, hogy ismét felmenjek bennem a pumpa. Nem szólalok meg, egy szúrós pillantást küldök csak felé. Hamar észreveszem magam azonban. Megint én vagyok a bunkó. Kezelném inkább éretten a helyzetet...! El is kapom a fejem, visszanézve az asztalon sorakozó hozzávalókra. Motyogok valami "bocs" félét is, ám én sem tudom, pontosan melyik cselekedetemnek szólt.
Lassan magam elé húzom a kövirózsa leveleket meg a kést. Ezzel egy időben szól a fiú is, így bólintva egyet, el is kezdem a könyv utasításai szerint kipréselni a kövirózsa leveleinek belsőjét. Nem a legszebb látvány, de muszáj megcsinálni, ha be akarjuk fejezni a bájitalunkat. Így kis fintorral az arcomon folytatom a munkát. Gyorsnak ugyan nem mondható a tempóm, hiszen közben tekintetem néha a fortyogó üstre vándorol, néha mások asztalaira. Móric megjegyzését viszont figyelmen kívül hagyom. Csak kérdésére emelem fel a fejem.
- Nem igazán az erősségem - válaszolok, s közben el is kezdem az időközben rózsaszín színt öltött főzethez hozzáadni a kövirózsákból kipréselt zselét. - És most már jobban megy? - pillantok a rellonosra, miközben elkezdek bajlódni a lánggal. Hangomból eltűnt az él, bár mielőtt megszólaltam, várnom kellett kicsit, hogy biztosan kedvesebben tudjak hozzászólni, mint pár perce.
Közben kirakom az asztal szélére az egyszarvúszarv-örleményt, hogy mikor eljön az ideje, bele is tudjuk rakni az üstbe. Fogalmam sincs mit kezdjek magammal ezután, így csak zavarodottan toporgok, tovább olvasgatom a receptet, amit lassan talán már kívülről fogok tudni, ha még párszor elolvasom. Amíg viszont Móric nem készül el a tüskék összetördelésével, én igazán nem tudok mást csináli.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reiner Kende
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Elemi mágus, Negyedikes diák


got the spirit of a Fela : joy :
offline
RPG hsz: 147
Összes hsz: 245
Írta: 2021. április 13. 19:30 | Link

Denis bá’ és Sátánka
/ rohadt tűzokádók / buffering... / skubizd, ahogy skubizik / metallica – enter sandman /

Gondol rá, hogy neki dőljön e az egyik padnak, hogy az támassza, vagy felugorjon valamelyik tetejére, de akkor tuti soha nem indulna meg újra. Sportember a javából, mi? Na, kusti. Csak simán nem tervez sokkal tovább itt elidőzni, mint azt muszáj neki. A jó reggeltezésre biccent a másik jómadárnak, későbbi kérdésére pedig újra csak fejével moccant, mert még full kómás, de sebaj, azért elenged egy gyenge mosolyt. Mégis ki ez az arc? Amikor beadja a middle fingert a tanárnak, Kende köhintve nyel vissza egy nevetést. Az egyik diszkrét a másik udvarias, azt meg rád bízom, hogy melyik, melyik.
 Nevetgélni amúgy se tud tovább, mert az amúgy tanárnak elég fiatal pasi feladatot oszt ki Kendének, amire a homokbarna csak ráemeli szemöldökét. Nem titok: a navinés nem fog világmegváltó fejtörésekbe kezdeni. Igazából csak marad még mindig, unalmában áll kicsit szélesebb terpeszben, és kifejezetten jól szórakozik rajtuk, esztelen és fesztelen. Este hét? Elhúzza a száját. Két pont az ST-nek, aztán a srác alkudozni próbál és Kende jó szíve úgy dönt, 2-1 az STnek. Pislákol a srácra a gasztro percekért, mert haver, azért egy szint alá már csak ne menjünk. Aztán rájön, honnan ismerős neki! Abból a mugli filmből, amit a Balatonon még a haverjaival nézett az egyik úszótáborban. A francba... mi is volt a neve? Ssss... sámáá... Sátánka! A gyerek totál olyan. Ezen persze újra nem röhög fel olyan hangosan, csak magában hümmög kicsit.
 A srácról vezeti tekintetét a tanár olyan brutál barátságos arcára. - Ravioli - bólint, bebootolva szépen ügyesen és… ügyesen. - Gondolom jobban bírja a mexikói kaját. Tudja, az olyanokat, amiktől tüzet lehet okádni. - vigyorodik el. Pedig az olasz kaja sem rossz, mondjuk a pizzájuk nem volt egy nagy szám, amikor Károly kicipelte a félszigetre. - Ja, és rohadtul semmi köze a tanagyaghoz. De nada. - teszi hozzá vállat vonva. - De holnap estére biztos pöpec és tüzes lenne az a beadandó - próbálja meg a lehetetlent, hátha besegíthet a rászorulónak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

CHICANO AQUAMAN
Helvey Belián Balázs
Gyakorlótanár, Egyetemi hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák, Előkészítős tanár


grey wind
offline
RPG hsz: 690
Összes hsz: 4253
Írta: 2021. április 13. 20:36 | Link

az első önálló órám. izgulok is rendesen.


Most korántsem nincs olyan rosszul, mint ahogyan az évnyitón sikerült neki. Azt sem tervezte, csak éppen ezt nem ő irányítja, felőle aztán röhöghet ezen az egész iskola, mindenkinek megvan a maga gyengesége. Azonban most elég erőt érez ahhoz, hogy megtartsa az órát, egyedül, nem éppen elbújva a sarokba. Mert eddig csak kísérte a nőt, aki eddig is iszonyatosan sokat segített neki. Nem tudott már akkor sem elégszer hálálkodni, ez a lehetőség pedig aztán valami olyasmi, amire már talán szavai sincsenek, nem léteznek. Hatalmas bizalom ez és nem akarja elkotyavetyélni, így a rendes, hivatalos utat kívánta bejárni, amely nem azonnal a mély víz, hanem az, hogy először csak figyel. Csendben sétált be, ült le hátra, néha jegyzetelt is. Volt, hogy az üvegházban ő volt a bűvészsegéd, előkészített vagy megmutatott dolgokat, gyakorlatok alkalmával akár diák mellé állva. Aztán eljött a pillanat, a nagy nap, amikor azt mondta neki a mentora; az övé a negyedévesek órája.
Majd kiugrik izgalmában a szíve, ahogy lassan feltelik a terem, mindenki elfoglalja a helyét és előpakol. Most nincs egy cserép sem, egy kis föld se, az óra elméleti, tudja, ez a száraz és unalmas része, de mindent túl lehet élni. Vagyis, reménykedik benne. A táblán két növény rajta pihen, koppintás helyett az óra előtt rajzolta fel, bár nem egy picasso, ezek már rendben mennek neki. Még egy nagy, izgatott sóhaj, majd amint a csengő megszólal, belekezd.
Már egy ideje tart az óra, beszélve igyekszik a figyelmet fenntartani, több-kevesebb sikerrel. Ez nem az ő hibája, nem mindenki kedvence a növények ismerete, akinek igen, az bőven rá figyel. A tanársegéd lányra mosolyog, már beszélt vele, hogy lesz majd alkalom, amikor élesben is az lehet, mindenki előtt, jó kérdés, melyikük lesz jobban izgatott. Tekintete róla végül a vörös tincsekre vándorol, a mellette ülő álmatag srácra, kettősükre. Lehetne szigorú, hogy ezt nála nem, felháborodhatna, de látja a srácon, amit magán szokott a tükörben – fáradtság összetéveszthetetlen sötét karikáit, amikkel küzdeni sem lehet. A „jó zsaru” taktikát bevetve, figyelmen kívül hagyja, figyel, amennyire tud, a lányra pillant vissza.
- Kisasszony. Meg tudná nevezni a növény részeit és esetleg, hogy mire haszonlatos? – arra a levendulára mutat, amit elkezdett, de innen nem látja ugye. A tábla felé mutat, kezében a kréta, hogy ha kell, ő bizony azt oda is fogja jegyzetelni. Nem türelmetlen, így nyugodtan akad ideje gondolkodni. Persze, látja ő a potya jelentkező karját is, de finoman csendre inti, hogy adja meg a lehetőséget a vörös lánynak, mindenkinek lesz majd alkalma bizonyítani, aki szeretne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

we all eat lies
when our hearts
are
hungry
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló, Előkészítős tanár


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 560
Összes hsz: 3673
Írta: 2021. április 13. 20:39 | Link

Ez meg a Másik
meg vagyok áldva - ti is meglesztek


Ha ez így folytatódik, az amúgy is ingatag türelmem, kurva hamar fog elfogyni, ha már nem tette meg. Nyammogok halkan a gondolaton, mert benne van a pakliban, hogy a vállamon lévő kisangyal - Payne - fog vissza simán azzal, hogy közli, nincs szex. Ki tudja meddig. Borzalmas fenyegetések ezek, nem kockáztathatok, így a középső ujjal történő orrvakarást egy még szélesebb vigyorral fogadom, amiből pillanatokon belül lesz röhögés, miközben hátradőlök. Ugyanúgy nevetgélve bólogatok arra, hogy vázlat. Hogyne. Kékjeim villannak Reinerre, aki közben szépen magyarázza el nekünk, mégis miért nem jó a ravioli, csak éppen nem úgy, ahogy elképzelem. Fejemet hátradöntve nyammogok hangosan.
- Most megkívántam a mexikói kaját - mondom inkább magamnak, mintsem a jelenlévőknek, fejemet is lustán biccentem előre, ahogy két felől kapom a próbálkozást a holnapi napra. Elmosolyodva állok neki bólogatni. - Nem - közlöm egyszerűen, majd a hátsó szekrénysorról éppen leeső, teljesen felesleges cucc áll meg a levegőben, hogy helyet cseréljen Cortezzel, aki meg szépen felém lebeg. Magammal szemben állítom meg, hogy elkaphassam a kék állat macska szemeit. - Ha kihajítalak az ablakon, nincs itt Niamey, hogy elkapjon. Viselkedj, amíg el nem takarodunk - lebegtetem nyakamba az állatot, aki onnan figyeli a jelenlévő két jómadarat lenéző tekintettel. Vállamhoz nyúlva vakargatom meg állát, miközben felállok.
- Bár remekül szórakoztam a középső ujjadon, nem mondhatom azt, hogy most használtad utoljára, mert tanár vagyok - lépkedek a két diák közé. - A legnagyobb szerencsédre - jelentőségteljesen mosolygok Vattacukorra, majd fordítok hátat Reinernek, hogy fenekemet támasszam egy padnak, karjaimat fonom össze magam előtt, miközben a levegőben, mindenféle megerőltetés nélkül kezd el kirajzolódni lángokból a sárkány, hogy végül azokat váltsák fel hideglángok. - Viszont tanárként úgy szívatlak, ahogy nem szégyellem. Sárkányfaj és minden, ami a tananyagban van, egy jeggyel rosszabbról indulsz az ujjacskád miatt, minden hiba mínusz egy jegy - mosolyodom el kedvesen, majd nyúlok fel ismét, hogy Cortezt cirógassam, miközben várom, hogy Vattacukor neki álljon, majd feleszmélve pillantok hátra vállam felett.
- A büntetésed az órán való hangos alvásért, hogy a tanársegédem leszel. Remélem nem bánod - ellenállhatatlan mosolyt villantok a navinésre, ami szélesebb lesz, ahogy Cortez látványosan borzolja fel szőrét és fújtat Reinerre. Kellemetlen dolog ellentétes elemmel találkozni, tudom, én is érzem, de hát… a szükség törvényt bont.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Másodikos diák


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 47
Írta: 2021. április 17. 14:01 | Link



- Hahaha! – tudjátok, az az erőltetett, amikor valami kemény rosszfiú nevet és a szerencsétlen előtte, akit épp akasztani visznek talán, nevet, hátha jó pontot szerez. De nem, mert ássa el magát, csak nem veszi észre. Hát mindegy, mert tény és való, hogy határokat feszegetni rém izgalmas, csak éppen, lehet, hogy nem itt kellene és nem vele. Sosem gond, nem jósolt magának hosszú életet, míg fiatal, legalább szép halott válik belőle, feltéve, hogy nem égetik porrá. De akkor meg könnyű a temetés. Hülye gondolatok, inkább figyel a srác logikus válaszára, amire elismerősen bólint, hogy van itt ész. Csak egyiküknek sem arra, amire kellene. Szomorú.
- Jaj tényleg. Hát ez van – megint a vállait rángatja, nem futtatja tovább a gondolatmenetet, inkább próbál kérni, de az sem megy. Besegít neki a srác is, mintha amúgy érne valamit, de sóhajt végült. Oké, lehet nem olyan az arcberendezése hozzá, ő megpróbálta.
- Azé’ kösz – súgja oda neki, a határozott nem hallatán. Inkább kapja fel a fejét és izgatott kiáltást hallat, amint a fura lény megjelenik. A levegőben. Micsoda nap ez! Megint nem ott fog járni az esze, ahol kell.
- Milyen menő macska! – mert neki az, mi lehetne más, nem is érdekli. Fogalma sincs, kinek kellene elkapnia és miért kéne kidobnia, de láthatóan jót mulat a látványra. Akar egyet. Úgy öt percig, mert semmi felelősségtudata nincs egy kisállatot ellátni, magára sem tud ügyelni, hát másra? Jobb, ha csak plüsst adnak a kezébe, annyi biztos.
- Hogy mit? – értetlenkedik, el is felejtette. Reflex volt, most meg ott ül a nyakában az a dög, arra figyel. Meg akarja simogatni, de lehet, nem most kellene ilyeneket felhoznia, mintha puncsolni akarna. Na az nem ő, nem tud. Ellenben mást nem, mert hát, volt vele foglalkozva. Köhint egyet. – Elnézést, tanár úr – nyomja meg az „úr” szót, most jöhetne a feje fölé a glória. De feje oldalra biccen, ahogy sárkány kezd kirajzolódni és szépen ott is marad. Csak neki. Hát lehetne az, hogy ő ezt megtiszteltetésnek érezné, de arcán inkább fájdalmas grimasz ül, mintsem csodálkozás. Inkább kérte volna a macskasimit.
- De így nehéééz – nyafog egy sort, mindjárt a földhöz is vágja magát, bár nem olyan. Inkább lőjék agyon, úgy fúj egyet, miközben elnéz a másik srác felé. Ekkor szisszen fel. Tanársegéd, ebből?
- Részvétem – bár lehet, erre játszott, vagy imádni fogja, nem az ő dolga. Ellenben a sárkány igen. Hol is van az az ujjacska? Szó szerint ráharap, miközben gondolkodik.
- Ez eeegy… magyar mennydörgő – jelenti ki, határozottan. Ja nem, de annak van ennyi szarva, vagyis az rémlik neki. Lehet mínuszba is menni? – Megeszik mindent, ami nem elég gyorsan fut előle. Tojást rak, és ööö… gyorsan repül – kérhet kiskanalat sírt ásni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Havas-Mezei Margaréta
Diák Navine (H), Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


Kisvirág ... Kis unikornis
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 258
Írta: 2021. április 18. 18:32 | Link

Helvey tanár úr
... Gyógynövénytan … a róka vörös... … aktuális


Teljesen új pozitivitással álltam neki az új tanévnek. Sokkal motiváltabbnak érzem magam, pedig lényegében semmi nem változott az életemben, vagy a felvett óráimban. Nem baj, csak abban reménykedem, hogy ez a hatalmas elán kitart az év végéig, mert a terveim között szerepel nagyon erőteljesen, hogy ismét elvihessem az iskola első címet. Olyan motivációt adott az egész, amire nem is gondoltam volna soha, főleg úgy, hogy eszembe sem jutott, van rá esélyem, hiszen sokkal több tehetséges mágus jár e iskola falai közé, mint én.
Amint Helvey tanár úr belép a terembe fejezem be a levendula finomítgatását és emelem kékjeim a tanerőre. Praktikusan csak fontosabb mondatokat és címszavakat írok le, ami mindenképpen kellhet, hiszen a könyvben minden le van írva, így csak össze kell olvasnom majd őket. Figyelni szeretnék az órán, nem jegyzeteléssel elütni az időt, így még előző évben szoktam rá erre a módszerre, amit anya segített elsajátítani, és be kell látnom, nagyon is hasznos.
Lábamat lóbálva írom le az utoljára elhangzott szót, amikor Helvey tanár úr hangját hallom meg, és valamiért hatalmas csend telepszik a teremre. Felemelem fejemet, kékjeim libbennek azonnal a tanerőre, hogy elnyílt ajkakkal konstatáljam: bizony nekem szól. Ó, jaj nekem. Mindenki előtt kell válaszolnom? A krétát is felém nyújtja, ugye? Alsó ajkamba harapok, tördelni kezdem ujjaimat, míg összekapom magam kicsit, mert a pír úgy önti el arcomat, majd ismét felpillantok. Nem, a kréta nem felém van nyújtva, csak várja a válaszom. Merlinre! Dodira sandítok kicsit kétségbeesve, majd vissza Helvey tanár úrra.
- I-igen, tanár úr, azonnal - támaszkodom az asztalra, hogy felállhassak amellé. Mély sóhajt követve állok neki ledarálni a növény részeit, a végére úgy belelendülök, hogy mutogatok is, mi merre található, nem mintha így bárkinek is a segítségére lehetnék. - Hasznossága abban rejlik, hogy megöl minden vérszívó rovart, például szúnyogot és bolhát is - halkul el hangom. Folytassam vajon? A kérdés csak a részei voltak és hogy mire használjuk. Kérdő tekintetem esik tanáromra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reiner Kende
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Elemi mágus, Negyedikes diák


got the spirit of a Fela : joy :
offline
RPG hsz: 147
Összes hsz: 245
Írta: 2021. április 20. 12:23 | Link

Denis bá’ és Sátánka
/ rohadt tűzokádók / buffering... / skubizd, ahogy skubizik / metallica – enter sandman /

Ha megkívánta senki nem tartja vissza tőle, hogy tömje a majmot, főleg nem Kende, mert még mindig nem vágja mit tökölnek ennyit. Elhúzza a száját, ahogy a srácnak offolták a holnapi határidőt, mert azért megpróbálni még meg lehetett. - Bármikor - biccent a másik gyereknek. A következő hosszas pillantban kissé megkésve, ráérősen reagál a navinés a felbukkanó állatra és akaratlan ugyan, de hátrahőköl. Menő macska? Egy frászt, azt! Inkább rá sem néz, azzal együtt gazdájára se, hanem csak a plafont pásztázva unja magát halálra, amíg Sátánkával ledumálják a dolgaikat. Az alsóbb éves egyértelműen egy titán. Az a fajta, tudod, amelyikre azt mondják: vigyétek, ti tán tudtok vele kezdeni valamit! Ehhez aztán ő nagyon kell. Ahhoz meg főleg, hogy megérezze az ellentétes elemet a teremben, és szinte azonnal vájnak ujjai a tenyerébe. Onnantól már azt sem érdekli ST hogyan küldi be a srácot tátott szájjal a bizonyos erdőbe. Tökmindegy, mert neki is kijár a szopórollerből, hosszútávú, deluxe verzióban, amire nem bírja ki és először elneveti magát, merthogy remélni azt lehet, góré, azt lehet. De még a hülyegyereknek is koppan a feje alapján, hogy Kende nem erre lett összerakva. Szürkéskékje esik a srácra, majd szórakozottan tovább. - Én, mint tanársegéd? - bök a mellkasára. Mióta is oktat a pali? Lehet nem vágja, hogy a poszt mire van? Kende lezseren von a vállán, ahogy ujja közte és a tanár között jár mutogatva. - Kettőnk közül, Tanár bá’, nekem van kevesebb okom megbánni - ebben biztos, így aztán bólogat is mellé, hogy higgye csak el. Nem ostoba, Kende tudja, hogy ezt megúsznia esélytelen, mivel nem egy 400 méter vegyes a téma. -De vettem - tudod ki alkudozik frissen kelve. Ácsorog még, ha van mit közölni vele, aztán táskáján ránt, ahogy kiindul.
- Az is hamarabb megeszik egy mexikói kecskepásztort juhostul, mint a raviolit - jegyzi meg a srác számára, hátha veszi a lapot, majd még álmoskásan vigyorog a góréra. - Gyorsan repülök én is, vettem - közli és bólintva már ott sincs, ha ezzel mindenki egyetért. Jó volna, mert nem olyan kellemes az így is rakoncátlan elemével ez a randi az állat állatkájával. Amúgy is be kell érnie Móricot, hadd kapjon röhögőgörcsöt a dude, ha ezt elmeséli.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

CHICANO AQUAMAN
Návay Fanni
Prefektus Eridon, DÖK tag, Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


sziporka
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 97
Írta: 2021. április 20. 19:12 | Link


lesz itt kérem pár baj | az SVK tanteremben


A szemeim elkerekednek meglepettségemben, a kezemmel pedig kénytelen vagyok kicsit jobban ellentartani, ahogy egy nagy adag víz robban ki a pálcám hegyéből egyenesen Zsófi arcába. Szuper vagy Fancsa, így kell barátkozni... Védelmemre szóljon, hogy én igazán csak fröcskölni szerettem volna, de valahogy túl jól sült el ez a bűbáj és vízi pisztoly helyett kábé egy slaggal vágtam arcba a háztársamat. A pillanatnyi sokk feldolgozása után viszonylag hamar észbe kapok és leeresztem a pálcámat, így Zsófi levegőhöz juthat. A lány mozgását lekövetve én is az arcomhoz emelem a szabad kezemet, csak míg ő a vizet törli le magáról, én ijedtemben teszem ugyanezt.
- Bocsi - szabadkozom kissé remegő hanggal, szinte meg se hallva a hozzám intézett dicséretet. A következő pillanatban azonban már repül is felém a válasz a locsolásra, piros tojás helyett egy csiklandozó átok személyében, és mivel megint csak semmi esélyem elmormogni a pajzsbűbájt, az átok minden gond nélkül telibe talál. A várt eredmény - mégpedig az, hogy önkívületi állapotban, nevetve fetrengjek a földön a csikizéstől - most elmarad. Az izmaim azonban kissé megfeszülnek a bőröm alatti borzongástól, és tetőtől talpig elönt a libabőr, mintha legalábbis engem öntöttek volna nyakon hideg vízzel az előbb. Nem kibírhatatlan érzés, valahol a kellemes és a kellemetlen határán billeg, de hát döntse el Zsófi, hogy melyik irányba dől a mérleg.
- Relaxo - mondom ki a varázsigét, már már egy kis magabiztossággal a hangomban, és a pálcámmal Zsófi irányába bökök.


//Ahogy Zsófi téged, úgy te is elzsibbasztod egy kicsit az ellenfelet. Az átok tökéletesen talál. Gratulálok!//
Utoljára módosította:Mesélő, 2021. április 20. 19:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Negyedikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 145
Összes hsz: 232
Írta: 2021. április 23. 09:46 | Link

F U R C S A J
nem könnyítjük meg egymásnak | Bájitaltan

Nagyon sok minden elmondható rólam. Komolyan nagyon sok minden. Ráadásul a legtöbb elmondott dolog még csak nem is pozitív lenne, mert például ikertestvéremmel sokkal könnyebben ki lehet jönni, mint velem, és ezt elismerem. Nehezebb és elviselhetetlenebb személyiségem van, mint a testvéremnek, de emiatt meg nem fogom magam rosszul érezni, főleg, amikor éppen megerőltetem magam, hogy jó fej legyek és ne csak ellenségeket szerezzek, de ez sem jó. Akkor tudod ki fogja megerőltetni magát? Na, nem én. Pontosan.
Csendben tördelem a tüskéket, de legnagyobb megdöbbenésemre, a véletlen feltett kérdésre, egész normális választ kapok. Furcsaj összekapta magát és rájött, hogy jelenleg akármennyire nem akarja, rám van utalva? Mert elnézve a Bájitaltan skilljeit, csak örülhet, hogy engem kapott maga mellé, nem például Brotuszt. Mondjuk… ah, bakker! Pedig mekkora párost alkottak volna! Végezvén a tüskékkel pillantok Bettire, aki a lángot állítja vissza. Elmosolyodva lépek mellé és fogom meg kezét, hogy segítsek neki, majd engedem el rögtön, amint a láng megfelelően ég. Ujjaim dobolok az asztalon, miközben szabad kezem ujjai vándorolnak tincseim közé. - Aha, már sokkal jobban. Szeretem csinálni - válaszolom őszintén, miközben le sem veszem kékjeimet az üstről. Legyen már lila, mert itt öregszem meg, és tényleg soha nem fogunk végezni. - Leköti a gondolataimat, mert teljes odafigyelést igényel, és nem nagyon hibázhatsz. Mármint de, csak ott van a lehetősége, hogy felrobbantasz valakit, érted - vonom meg vállamat lazán, majd állok neki adagolni a tüskéket a lilás színű folyadékba egyenletesen. A piros szín elérése után kevergetem meg, jön a narisari, szóval adagolom tovább a cuccost, amíg be nem toppan a türkiz. - Komolyan, ennek a bájitalnak egy szivárvány csak jelenthet - morgom bajszom alatt, miközben a lángot teszem közepesre.
- Neked miért nem megy? Csak egyszerűen nem szereted? - pillantok az üstről Betti felé kíváncsi tekintettel és halvány mosollyal ajkaimon. Tök fura, de tényleg sok mindenkinek nem megy a bájitaltan. Mármint nekem is nagy szívás volt az első pár év, de hát oda kell figyelni a receptre és igazából esélyed sincs elrontani a dolgokat, főleg, hogyha Farkasházy a nyakadba liheg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Bánki Zorka
Bogolyfalvi lakos, Művészetis tanonc, Előkészítős tanár


#Sunshine
offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 633
Írta: 2021. április 24. 11:09 | Link

Rajzszakkör
Művészetek - Elfeledett Varázslatok Tana terem
Én mit keresek, amúgy itt?


Utoljára akkor járt a kastélyfalai között, mikor még itt tanult. Annyira távolinak érzi ezt, hogy amint átlépi a kaput, szinte érzi, hogy ráncai összeugranak és a dereka is beszúr egy pillanatra, hogy érzékeltesse, vén tojó ő már. Vivi a megbeszéltek szerint tökéletes fogadó bizottságként várt rá, hogy elnavigálja az Északi szárnyban található művészetek - elfeledett varázslatok tana tanteremfelé, ahol mától kezdve, kéthetente tarthat szakkört.
Fél? Nem kifejezés. Nem véletlen az előkészítőben keresett munkát, az idejárók többsége neki már túlkorosnak számít, mármint a nevelés terén természetesen.
Izgul is, mert őszintén szólva fogalma sincsen mit is kéne csinálniuk. A szakkörre jelentkezőknek aligha lesz elég, a házikó, napocska és szívecske kombináció, ide már minden okosságra szüksége lesz, amit az évek során összekapart.
A megadott időpont előtt tíz perccel érkezik. Rendszerint elő szokott készülni és az előkészítőseinek mindig tesz ki valami apróságot, de valamiért úgy érzi az ide most édes kevés lenne. Így hát a fenn maradó időben a neveket igyekszik memorizálni, miközben a táblára felpingálja a sajátját.
– Hát ez vicces lesz – sóhajt egy nagyobbat, majd a tanári asztalhoz lépdel, hogy elővegyen néhány régebbi jegyzetet. Elhozta őket annak reményében, hogy majd belekukkant, ha hatalmas űrt talál a fejében. De igazából ő arra gondolt, hogy itt inkább lenne kötetlenség és közös ötletelés arról, hogy mit is szeretnének elérni. Legalábbis az első találkozás alkalmával.. A többi meg majd kiderül, még abban sem biztos igazán, hogy lesz következő alkalom.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szávay Edmund
Tanár, Animágus, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 222
Írta: 2021. április 25. 17:18 | Link

Zayday
animágia óra part II., a kezdetek;
______________________________________


Lelkes. Azt tudom, hogy ő nagyon, emlékszem rá, ahogy előttem állt és ahogy elmondta, milyen régóta is szeretné ezt csinálni. Persze, ki ne akarna valami különlegességet, valami izgalmasat. De aztán ezek általában hamar el is tűnnek, amin valaki megtudja, mennyi munka áll mögötte, mennyit kell letenni arra a képzeletbeli asztalra, ahhoz, hogy tényleg sikerüljön is. Olyankor már kevésbé él az akarat és az elszántság, elkopnak és végül, el is tűnnek. Csak sok év után jönnek rá, hogy talán mégis kellett volna valami. Ha ezt a „vonalat” követem, akkor Zayday máris előnyben van, mert ha igaz és elsős kora óta készül erre, akkor már jár a jó pont; a kitartás megvan. Eldöntötte, akarja, csinálja. Remélem, hogy ez meg is marad neki végig, mert lesz pár buktató a kis út során, amely végén a cél várja, az, amiről még nem tudjuk, milyen formát ölt majd. Bármi lehet, ez az izgalmas benne. Sokan vannak, hogy csalódnak, van, aki örül, más meg eltalálja elsőre, mert jót érez. Nyitott minden, ahogy a hibalehetőség is, de nem töröm le senki szárnyát ennyire ezzel.
- Helyezd magad kényelembe – lehet simán babzsákokat kellett volna idebűvölnöm a padokból, de lehet, hogy abból nem szállnék ki mihamarabb. Ez itt nem tanórai rendet követel, ehetne is, ha akarna, de a jegyzeteket azért odaadom, hiszen azok szükségesek.
- Ugyan, nincs mit. Benne van, miket gyakorolj a többi tárgyból, ami jól jöhet – engedem, hogy nézze át azokat, közben megfogok egy széket és lepakolom a padja elé. Nem akarok a katedrán állva magyarázni, nem vagyok én olyan. Leülök, lábam keresztbe vetem és úgy dőlök hátra. Kicsit nyikkan alattam a szék, nem hiába, nem vagyok pille sem, de amíg nem szakad össze, nincs gond.
- Első alkalmakra nemigen tudok neked izgalmas feladatot adni, vagyis egyet, de majd a végén. Addig pedig – csapom össze a tenyeremet, a hatás kedvéért. – Az apróságok tényleg lényegesek. Én azon vagyok, hogy minél könnyedebben és hamarabban elérjünk egy-egy fordulót. Most főképp arra foglak kérni, hogy kicsit gyakorolj a bájitalokkal, a bűbájokkal – kezdem, de nem akarok egyszerre mindent a nyakába. – A legfőbb, hogy kérdezz, bármi kérdésed akad. Nincs rossz kérdés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szávay Edmund
Tanár, Animágus, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 222
Írta: 2021. április 25. 18:54 | Link

Júlia
animágia óra, a kezdetek;
______________________________________


Így, hogy már itt van, annyira nem tűnik olyan lehetetlennek, hogy menni is fog. Mert Rebekánál más, itt azért nem lehetek olyan, mint ott, nem is akarok. Csak azt, hogy minden rendben legyen, semmi se fontosabb. Vagyis de, de abba most nem megyek bele.
- De azért talán mégis el tudom képzelni valamennyire - mosolygom meg a dolgot, mert én is voltam tanonc, én is tudom, milyen ezen végigmenni, mivel jár. Várni valamire, még engem is lázba tudott hozni, pedig nem voltam a legkellemesebb diák sosem.
- Az még egy kicsit odébb van, hogy megtudjuk. Addig azért aludj, kell majd az, hogy kipihent legyél - na nem hiányzik az, hogy emiatt történjen valami később, amikor átalakul vagy leginkább, amikor először. - Vannak tippjeid? Van, akinek totálisan bejön. Minek érzed magad, mi lehet odabent? - közben nála is, ahogy a másik diákomnál, leveszem a széket és letelepedek elé a padhoz. Könnyebb volt így akkor is, most is, leülve dőlök hátra, miután kiosztottam az ő kis papírjait is. Hagyom, hogy átnézze, ha akarja, biztosan bele fog kukkantani, mi a frász pihenhet a lapokon. Nincs is ezzel gond, addig is kényelembe helyezem magam.
- Semmiség. De persze ezek mellett is nyugodtan bombázz kérdésekkel - letelepedik, lepakol, én pedig akkor kezdek is. Nem jön Zayday, úgy a legjobb, ha mindenkivel egyedüliként tartok bármit. Nincs az, hogy zavarja a másik, zavarban van más előtt, jobb a békesség, hogy mindenki a saját tempójában halad és fejlődik. Meg így aztán várni sem kell arra, hogy kinek hogyan és mennyi ideje van. Nekem ez főleg könnyebb.
- Nos, akkor kezdjük is - dőlök előre, amint látom, hogy rám figyel és nem a papírokra. - Mivel itt az egész tested kell majd alakítani és nem egy poharat vagy gyufát, így aztán különösen oda kell majd figyelni mindenre. Először is elő fogunk erre készülni, fejben, lélekben - talán ez ijesztőnek hangzik, az is valahol, de hát másképp nem lehet.
- Első körben elméletben és két gyakorlati feladatot fogok adni. Melyiket mondjam elsőre, a kisebb rosszat? - mosolyodom el, bár egyik sem rossz, kivéve, ha valaki tényleg nem éppen képes koncentrálni és kitartani. Itt bőven ki fog derülni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
dr. Reece Laines
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 56
Írta: 2021. április 25. 20:03 | Link

Amélia
ratio decidendi >> saját döntésed >> vigyázz

Mindig fontosnak tartottam az első benyomást. Minden tanított évfolyammal volt már órám, és pontosan ugyanúgy izgultam az összes előtt, de legnagyobb szerencsémre gördülékenyen ment az összes. A diákok hol érdeklődve, hol teljes unalommal az arcukon hallgatták az órát, azonban nem hibáztatom őket érte, bár az valóban kérdéses, hogy mire számítottak, amikor már a tantárgy neve is elég árulkodó. A gondolatra villan fel arcomon egy még szélesebb mosoly, miközben a jegyzeteket fürkészem, majd véleményemet kinyilvánítva nyújtom vissza azt a lánynak, majd hallgatom szavait. Igen, ez sem meglepő. Száraz és tömény, mégis olyan jegyzetet nyomott a kezembe, amit öröm volt olvasni.
- Mindig - bólintok egy határozottat somolyogva. - Tudja, szeretek a megérzéseimre hallgatni, mindegy milyen szituációról van szó. Legyen az egy tárgyalás, vagy egy óra a szankciókról - ha ezt Reina hallaná, úgy bólogatna minden szavamra, félő lenne, hogy leesik a feje a helyéről. Az első megérzés a legfontosabb mindig, az ösztönből jön, így aligha lehet téves. Szeretem az élet minden területén a megérzéseimet használni, és egyelőre nem nyúltam velük mellé. - Most sincs ez másképpen, azonban mielőtt belemerülnék jobban, szeretném kikérni az Ön véleményét - mosolyodom el kedvesen, majd lököm el magam az asztaltól, hogy a táblához sétáljak, és a krétát ujjaim közé véve írjam fel kissé dőlt és elnyújtott betűimmel ismét az órán elhangzott első legfontosabb mondatot: a törvény nem tudása nem mentesít.
- Egyetért vele vagy cáfolná? - fordulok Amélia felé a kérdéssel, majd mosolyodom el kedvesen. - Nincs rossz válasz - lépek el a táblától és helyezkedem vissza az asztalhoz. Nincs rossz válasz. Az embernek akarata ellenére alakul ki egy véleménye bizonyos dolgokról, az teljesen mindegy, hogy kéretlen vagy kért. Ha nem kérik ki, a vélemény akkor is bennünk van, mindössze nem osztjuk meg mással, én pedig pontosan a nem megosztott véleményére vagyok kíváncsi. Egy másik szempontból való megközelítés mindig érdekes lehet, hiába született már meg a döntésem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>> Nagyon szexi, nagyon okos ügyvédférfiállat <<
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Negyedikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 145
Összes hsz: 232
Írta: 2021. április 26. 19:51 | Link

S Z I K I - S Z A K I  S Z A K K Ö R
jöttem, hogy maradjak | Pikásszó vok

Balról csúszok, jobbról csúszok, risza-risza, majd kezek a magasba. Ujjaim között erősen markolom a füzetet, ami csak és kizárólag tényleg a vázlataimat és a művészetis cuccaimat hordozza magában. Igen, meglepő, tudom. Van külön füzetem valamire, de hát ez így van rendjén, mert egy Rúnatan jegyzet közepén furán nézne ki a Kolosszeum skicce, nemde? Mielőtt még valaki hüledezni kezdene, no para haver, a művészetis füzet mindig nálam van, amivel nincs baj. Viszonylag. Csak valamikor sokkal több minden kerül ebbe a füzetbe, mint amibe a tantárgyakat vezetem. Mindegy, erről senki nem tud, úgyhogy lépjünk tovább. Ringó csípővel toporgok kicsit még a terem előtt, mert a fejemben szóló dal megköveteli, majd kopogok, és igazából választ sem várva toppanok be.
- Csóóóóóóókolom - nem mondom, hogy hangos vagyok, de azért de. Kékjeim járnak körbe a termen, ami üres, vigyorom lankad kicsit, amikor megpillantom a nőt az asztalnál. - Csak ketten leszünk a tanárnővel? Elég meghitt - rebben meg szemöldököm szemtelen vigyorral, majd dobom le valahova a füzetem és lépkedek a nő elé. - Mórocz Móric személyesen - nyújtom felé jobb kezemet örömködve, mert az izgalom dolgozik bennem ezerrel. Úgy csaptam le a szakkör lehetőségére, mint karvaly madár a pocokra. Brutál királyság, hogy szerveztek ilyet, komolyan szanaszét adom, és legalább még egy dolog, amivel lefoglalhatom az agyamat. A terv az, hogy nagyon, de nagyon lefáradok, és így fogok tudni aludni éjszakánként. Egyelőre felsültem, de bizakodó vagyok. A kézrázás után fordulok el Zorkától és nézek körbe a termen. - Hányan leszünk Zorka néni? - pislogok vissza a nőre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Borbély A. Leila
Diák Levita (H), Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 74
Írta: 2021. április 29. 23:53 | Link

Rajz szakkör
Mona Lisa Smile (2003)



Régen vártam már bármit ebben az életben, mint ezt a szakkört. Amikor meghirdették nem is volt kérdés, hogy azonnal felvésem a nevemet két másik alá. Persze ez az izgatottság egy rohadt nagy adag szorongást is magával hozott, és ez pedig mindig együtt járt a rémálmokkal. Szóval amikor felkeltem minimum úgy néztem ki, mint akinek behúztak az előző este. Elkészítettem hát a szokásos nyugtató teámat, megspékelve a készletem maradékával, és azzal a hatalmas bögrével együtt közelítettem meg az tantermet, ami meg volt adva. Hajamat két ecsettel fogtam össze, hogy ha esetleg már ma alkotnánk, akkor legyen nálam valami eszköz.
- 'napot! - vetődtem be az első bakra, és lazán elhelyezkedve rajta hörpintettem a csodaszerembe. Így persze nem volt olyan erős a hatása, mintha szívtam volna, de lassan javította a kedélyállapotomat. Fáradtan néztem a már bent lévőkre, amikor rájöttem, hogy valószínűleg egyiknek sincs gőze se arról, hogy ki vagyok. Leraktam a kék bödögém, és feléjük fordultam. - Borbély Leila. Levita.. öhmm.. ötödév - soroltam az adatokat, mintha csak egy kibaszott névtelen alkoholisták gyűlésén lennék. Innen is jött az ötlet, hogy esetleg oldjam a jeget egy kis viccelődéssel. - Már öt hete nem gyújtottam rá. Csak viccelek - legyintettem, és itt mindenki képzeletére rábíztam, hogy innen hova viszik tovább a szálat. - Leginkább festek. Akrillal vagy temperával. Inkább vagyok olyan Van Gogh stílusú, mint Rembrandt - magyaráztam az alapokat, aztán visszafordultam inkább a teámhoz. Borzasztóan szar voltam a small talk-okban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 291
Írta: 2021. május 1. 16:16 | Link

Ignorantia iuris non excusat
[dr. Laines / mágusjog / pontosan / ne less]

Ki mint vet, úgy arat. Csak ehhez tudom tartani magam. Minden kíváncsiságom ellenére bizony úgy érzem újra olyan helyzetbe keveredtem, ahol ez ismételten számít. Az új oktatóm válasza csalogat elő egy még mindig kissé bizonytalan mosolyt arcomra, tekintetem továbbra is figyeli, főleg, hogy dr. Laines belefog valamibe. Akaratlan kalandoznak oda a gondolataim, hogy mégis miképpen hagyatkozhat valaki pusztán megérzésekre? Érzésekre építeni a valóban tiszta tények helyett? Meglepődök kissé, szavai kíváncsiságomat cseppet sem csillapítják. Azzal, hogy a véleményemet kéri helyezkedem kissé, karomat fonom össze magam előtt, amíg az ügyvéd úr letisztázza mégis miről lenne szó és a táblához lép. Mindig van rossz válasz.  Ki gondolta volna, hogy itt fog tartani felelni? Ezért vajon fogok értékelést kapni?
A törvény nem tudása nem mentesít. - A törvény, az törvény. Valaki leírta, megfogalmazta, tehát az adott társadalom tagjaira egyénenként ugyanúgy vonatkozik az - kezdem mondani a szavakat figyelve a táblán. - A tudatlanság nem jelenthet mentességet, nem elég jó érv a védelem számára. Ráadásul ezt állíthatja a bűnös is, aki valójában tisztában volt vele, hogy cselekedete közben törvényt sért - aprót bólintok, ahogy kezeimet engedem le magam mellé. - Egyet kell értenem vele - ez a válaszom. Tekintetemet emelem ismét az oktatóra bármilyen visszajelzést várva. Akkor is, ha tudom, hogy nem butaságokat hordtam össze és ha még belekérdez, akkor meglesznek a válaszaim. - Megkérdezhetem, Ön mit gondol? - azzal együtt hátha magam is választ kaphatok az oldalamat furdaló kíváncsiságra.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló, Előkészítős tanár


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 560
Összes hsz: 3673
Írta: 2021. május 2. 15:24 | Link

Ez meg a Másik
meg vagyok áldva - ti is meglesztek


Sok minden elmondható rólam, de az éppen nem, hogy ne értékelném a kreatív feladatmegoldást. Komolyan. Még Reiner esszéjét is sokkalta könnyebb volt értékelnem, mint amit Vattacukor csapott le elém esszé címszó alatt, ámbár mellette szóljon, legalább megpróbálta. Nos, ezek szerint ez kevés, amit nem is vagyok rest szavakba önteni, csakhogy mindenkinek világos legyen. De legalább megadom a lehetőséget arra, hogy ne legyen egyértelmű már év elején: bukni fog a vizsgán. Mert én ilyen jó arc vagyok. Szóval, amíg ő összeszedi a gondolatait - amiből egyáltalán nincs neki sok, ha eddig valakinek nem lenne egyértelmű - addig én Reiner felé fordulok szélesen mosolyogva és adom tudtára, mégis miért van itt. Reakcióján nevetek fel halkan. - Gondolod ezt most, gyerek, aztán majd meglátjuk ki húzza a rövidebbet - intek fejemmel az ajtó felé, hogy akkor részemről ez itt van lezárva, és aligha szeretnék erre több szót pazarolni, de Reiner még megszólal, én meg szememet forgatva fordulok vissza Vattacukor felé, aki azt sem tudja milyen bolygón van. Fejemet biccentem félre, kékjeimben megvillan a teljesen egyértelmű “he?” kérdés, miközben reményeim szerint Reiner elhagyja a termet. Nem azért, mert így kedvem szerint kínozhatom - khm - Vattacukrot, hanem azért, mert láb alatt van, és Cortez idegrendszerének sem tesz jót, ami meg nekem nem jó, úgyhogy igencsak hamar körbeértünk. Jobb kezem mozdul, hogy megdörzsöljem szemeimet ujjaimmal sóhajtva, majd pillantsak Vattacukorra.
- Rohadtul nem tudod miről beszélsz - konstatálom hangosan is. - Leadod az esszét 7-ig, aztán keresel magadnak egy korrepetitort, mert hogy a legalapvetőbb dolgokat ne tudd, már komolyan a zsenialitás határait súrolja - villannak kékjeim a terem ajtó felé, ami elől egyre nagyobb hangzavar hallatszik befelé. - Nehogy bóknak fogd fel. Ha nem találsz, majd keresek neked én - lököm el magam a padtól, miközben a sárkány tűnik el kettőnk közül és Cortez ásít egyet lustán, miközben tekintete esik a srácra, ahogy elmegyek mellette. - A jegyet nem írom be, mert van valami apró szikra, ami azt súgja, hogy nem vagy fogyatékos, csak lusta - ingatom meg fejemet, miközben a tábla elé lépve írom fel az óra címét, és pillantok hátra vállam felett megemelkedett szemöldökkel. - Felelnél még egyszer esetleg? Szólj a többieknek és menj a helyedre - intek fejemmel az ajtó felé, mert ideje lenne elkezdeni az órát. Így is sokkal több időt fecséreltem el a két jómadárra, mint illendő lett volna. Komolyan meg vagyok áldva velük. Az elődöm vajon hogy bírta épen maradt idegekkel?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bernáthy Zsófia
Diák Eridon (H), DÖK tag, Színjátszós, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 97
Írta: 2021. május 3. 12:25 | Link

Fanni
Órán | Talárban

Bár az arcomba hideg vízsugár csapódott, belül felforrtam, és azzal a lendülettel és energiával küldtem is felé következő átkom. A bocsánatkérését eleresztettem a fülem mellett. Nem azért, mert nem akartam neki megbocsájtani. Nem láttam indokoltnak a dolgot párbaj közben, én pedig inkább arra akartam koncentrálni, hogy megfelelően célba érjen az átok. A forró fejjel indított mozdulatom azonban nem bizonyult hatásosnak. Várakozásom Fanni nevetésére, ám az elmarad, sőt, talán magabiztosságot is adott neki gyengén sikerült varázslatom, mert azonnal visszatámad. Ahogy pálcájából előtörtek a szikrák, már tudtam, hogy a mérleg most az ő oldalára billen. Az átka tökéletesen talált. Kénytelen voltam leengedni előre tartott pálcámat is, ahogy a teljes jobb karom zsibbadni kezdett. Kicsit térdeim is megrogytak, ahogy elérte őket a zsibbadás. Arcomon a bosszúság és az elismerés kifejezése keveredett, miközben megdörzsöltem zsibbadó jobbomat.
Ahogy tagjaim végre visszanyerték erejüket, rögtön küldtem volna felé következő átkomat, ám visszafogtam magam. Csak remélni tudtam, hogy annyi magabiztossága nincsen, hogy addig támadjon míg rendbe szedem magam. Megszárítottam átnedvesedett blúzomat, ahogy hajamat is, hogy remegésem elmúljon. Tagjaim lassan visszanyerték erejüket a zsibbasztó átok után, én pedig készen álltam, hogy visszavágjak háztársam támadására.
Első megérzésem azt súgta, ajándékozzam meg egy kábító átokkal, ám nem voltam benne biztos, hogy sikerül, no meg abban sem, hogy kedves cselekedet volna elkábítani egy végeredményben baráti párbaj során. Át fut az agyamon egy egy Levicorpus ötlete, ahogy egy sóbálvány átoké is, ám valami könnyedebb megoldás után kutatok.
- Planta Lubricus - igen, talán ez az átok sem a legbarátságosabb, főleg, ha nincs mi tompítsa az esést.
Határozott, erőteljes hangon mondtam ki a varázsigét, ha pedig Fanninak sikerült elkapnia a tekintetem, láthatta benne az elszántságom tüzét. Dühöm is táplálta azonban a varázslatot. Tetszett ugyan, hogy a lány erőre kapott - hiszen azt hittem, nem lesz mersze támadni - büszkeségemet azonban mélységesen sértette, hogy sikerült neki eltántorítani a küzdelemtől pár percre.


//Ez bizony egy igen fájdalmas telitalálat, úgy tűnik, bármennyire is nem szeretik hangoztatni, de a negatív érzelmi töltetű mágia igen ütős tud lenni. Márpedig az elszántság nem ok nélküli. Az átok a tervezetnél jóval erősebben fejti ki a hatását, így nagy valószínűség szerint Fannink néhány kék-zöld folttal is gyarapodik.//
Utoljára módosította:Mesélő, 2021. május 15. 11:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 685
Írta: 2021. május 3. 21:33 | Link

Rajzoljunk
outfit|mit keresek én itt?


Az elhatározás lassan érett meg benne, mert eleinte nem volt egészen biztos abban, hogy odavaló és kell ez neki. De aztán rábeszélte magát, hogy baja nem lehet, csak fejlődhet és hogy legalább lesz valami rendszeres elfoglaltság az életében. Mert mióta nem jár se táncolni, se zongoraórákra, valahogy hiányzik az egész. Hogy járjon olyan emberek társaságába, akik ugyanolyan érdeklődési körrel rendelkeznek, mint ő. Vagy hát mégsem egészen, mert ő azért közel sem veszi ám olyan komolyan ezt az egészet, inkább csak szórakozni jár majd, hogy legalább legyen az elemi mellett valami, ami kimozdítja kicsit az Eridonból. Mert be kell látnia, hogy lassan felnő és a régi izgő-mozgó állandóan mindent csináló lányból punnyadó és unalmas alak lesz. Azt meg nem akarja, egy percre sem, mert nem szereti az unalmas és punnyadó embereket. Úgy van vele, hogyha ezen az éven túl van, akkor a mestertanonci évei alatt megpróbál újra felpörögni, és kicsit visszatérni a tánchoz. Mert azért hiányzik neki, de még mindig nem bánja, hogy nem fogadta el azt az ajánlatot Németországban. Annyira azért nem, hogy bánja is a dolgot. Nem érzi úgy, hogy eltolta volna az életét, vagy, hogy elvesztette volna a nagy esélyt.
Vázlatfüzettel, papírokkal és mindenféle rajzhoz szükséges eszközökkel nyit be a terembe. Először csak bekukucskál, majd mikor látja, hogy jó helyen van be is lép. Köszön mindenkinek, még cukin integet is, mintha szóban nem lenne elég. – Vizsnyiczky Heléna Sára – teszi még hozzá, hogyha esetleg ki szeretnék pipálni a nevét, vagy ilyesmi, akkor megtehesse Zorka. Ezután helyetfoglal, valahol, ahol elég messze lehet a másik két delikvenstől. Nem akar ő mufurc lenni meg távolságtartó, de egyelőre jó lesz ez így.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Marina Darik
Diák Rellon (H), DÖK tag, Negyedikes diák


#Móriczcsaja
offline
RPG hsz: 178
Összes hsz: 294
Írta: 2021. május 4. 14:10 | Link


#pletykarovat
#áprilisi
#edictum
#Loki



Még mindig kissé feldúlt volt a történések kapcsán. Maradt volna még megbeszélni Kendével ezt az egész ügyet, amelyet még ő is csak félig tudott letisztázni magában, de közben úgy érezte minden perccel nő az esélye annak, hogy Loki megharagudjon rá. Azt pontosan nem tudta volna megmondani, hogy miért, de mégis úgy szorította a mellkasát ez a végkimenetel, hogy levegőt is alig kapott.
Egyik folyosóról a másikra járt, és bekukkantott szinte minden tanterembe, csak hogy végül megtalálja barátját. - Loki! - mondta ki a szőke nevét, ahogy becaplatott a terembe. Fogalma sem volt róla, hogy ott mi zajlott, igazából körbe se nézett. Pedig nem lett volna hátrányos, ha megteszi.
- Miss Darik. Megkérdezhetem, hogy mit keres itt? - kérdezte tőle a tanár, mire a barna tágra nyílt szemekkel fordult a férfi felé.
- Öhm.. sürgősen kell Lokival beszélnem. Mert öm... az anyukája nem tudta elérni a telefonján, csak engem. És családi dolog van. Ennél sajnos nem mondhatok többet - magyarázott a lány össze-vissza. Csak akik igazán ismerik jöhettek rá, hogy hazudik. Ráadásul még csak felkészülni se tudott rá, pedig jó benne. Csak nem ilyen hirtelen.
- Rendben, akkor kérem odakint beszéljék meg, mert itt zavarják az órát - intett a tanár a szőkének is, Mae meg nagyon koncentrált, hogy ne mosolyodjon el, mint egy öt éves, amiért sikerült az átverése. Kicsit távolabb sétált az ajtóteremtől, hogy már ne lehessen odabent hallani, amit mondani tud.
- Nagyon sajnálom Loki. Fogalmam sincs, hogy ki lehetett, aki tovább adta, vagy láthatta, vagy bármi. Mert én nem voltam - kezdett rögtön magyarázkodni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Negyedikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 145
Összes hsz: 232
Írta: 2021. május 4. 15:59 | Link

R I N
he? | és akkor megint, a biztonság kedvéért: he?

Nagyon szoktam sajnálni, amikor a rajzfilmekben olyan jól működő technikák a való életben nem jönnek be. Gondolok itt most konkrétan arra, amikor Tom a Tom & Jerry-ből kitámasztja fogpiszkálóval a szemhéját, hogy nyitva maradjanak a szemei. Gondoltad volna, hogy nem működik? Ja, én sem, bár én jégkrém pálcikával próbáltam meg, de nem jött össze. Azon kívül, hogy lehet éppen szálka ment a szemembe - van ilyen mondás is amúgy, ugye? -, ami nem jó, de nem is tragikus. Szóval brutálisan figyelek mindenre is, ami zajlik az órán, véletlen sem elvágyódással a szememben nézőkézek az ablak felé, aminek a túloldalán olyan király idő van, amikor a semmiből hallom meg a nevemet. Mármint a másik nevemet. Nem a nevem nevem, hanem a nevem, a- tudod mit? Mindegy. Fejemet kapom azonnal arra, megszeppenve figyelem Rint, ahogy olyan oltári nagy hazugságot tol be, mint annak a rendje. Mielőtt a tanerő válaszolna már jobb kezemet fektetem hosszába a padomra, hogy egy könnyed mozdulattal söpörjek mindent a táskámba, majd battyogjak ki a teremből vidáman integetve a tanárnak, hogy akkor csóóóóókolom.
- Borzalmasan hazudsz, de szanaszét adlak, amiért megmentettél. Majdnem bealudtam - nyomok el egy ásítást. Elnyílt ajkakkal kukkolom barátnőmet, miközben rántok egyet táskám vállpántján. - Részeg vagy? Azért kellek? Gyere, keressünk egy mosdót - bólogatok határozottan, majd fogom meg Rin kezét óvatosan, hogy azonnal egy mosdó felé húzzam. Ha itt dobja ki a taccsot, akkor oda a hazugsága, amiért eljöhettem óráról. Ne kockáztassunk, kitett magáért a lány, ráadásul a plusz az, hogy így tényleg előbb szabadulhattam. Hah! Ennyit arról az elvágyódásról, hiszen, ha Rin összekapta magát, akkor csapathatjuk a mindent is! Aminek mi nagyon örülünk, mások nem, de őket meg senki nem kérdezte. Jó a szó!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Marina Darik
Diák Rellon (H), DÖK tag, Negyedikes diák


#Móriczcsaja
offline
RPG hsz: 178
Összes hsz: 294
Írta: 2021. május 4. 17:54 | Link


#pletykarovat
#áprilisi
#edictum
#Loki



Hihetetlen volt, hogy a tanár tényleg bevette azt a sok sületlenséget, amit mondott. Bár... valószínűleg nem hitte el, szimplán csak elengedte, mert ismerte már a párosukat annyira, hogy tudja, esélye sincs. Marina addig mondta volna a magáét, amíg végül elege nem lesz, akkor meg csak az órát húzzák ezzel. Szóval ő is jobban járt, ha csak szimplán engedte.
- Jól van na, tudod, hogy nem vagyok jó hirtelen döntésekben. Amúgy meg nem gondoltam, hogy még órád van ilyen későn - hitetlenkedett a barna. Aztán kibukott belőle a téma. Vagyis nem is a téma, hanem csak azok az érzelmek, amit tornádóként forogtak a mellkasában. És ezzel volt a probléma.
- Hogy mi? Nem, nem vagyok az. Viking gyomrom van, tudod - bökdöste meg a saját hasát, mintha a dán léttel együtt járna az erő is. És Marina ezt el is hitte. Ő mindig csak ivott, de még akkor se hányt, ha akkor jobb lett volna, inkább bevállalta az erős másnaposságot. Szégyen lett volna a származására nézve. Közben behúzta a kéziféket is, mielőtt Loki betuszkolta volna a női wc-be, vagy még rosszabb esetben a férfibe.
- Én az Edictumról beszélek. Benne vagyunk a pletykarovatba. És csak akartam, hogy tudd, hogy nem az én szám járt, és hogy én nem akartalak bajba keverni vele vagy bármi. Mármint ha van valaki vagy valami vagy... - morzsolgatta az ujjait a lány zavarában. És tényleg. Fogalma sem volt róla, hogy barátja hogy állt a csajokkal. Mármint szokta tudni, ha van valami, de már akkor, amikor történik. És sose előtte, szóval nem lehetett tudni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Negyedikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 145
Összes hsz: 232
Írta: 2021. május 4. 18:13 | Link

R I N
he? | és akkor megint, a biztonság kedvéért: he?

Ja, tényleg nem jó hirtelen döntésekben. Leginkább azt tudnám mondani, hogy semmilyen döntéshozatalban nem jó, de végül is, bejött a terve, szóval most megkímélem a szarkasztikus válaszomtól. Így inkább csak kézen fogom, hogy akkor keressünk egy mosdót. Legelső szempontként azért, mert pisilnem kell, másodjára azért, ha esetleg Rinnek szüksége lenne egy kagylóra. Nem. Fordítva. Ha egy WC kagylónak lenne szüksége Rinre. Ja, így a jó. De mindegy, mert a terv befuccsol több ízben is, amikor Rin megáll, én meg állok vele még mindig fogva a kezét, ahogy visszapillogok rá.
- Tényleg benne vagyunk? - ráncolom szemöldököm, ahogy a padlót kezdem el szuggerálni. Lehetséges. Csak felcsaptam az újságot, bólintva konstatáltam, hogy rendben van, pöpin le lett hozva a cikkem és azzal a lendülettel nyomtam valaki kezébe. Nagyjából nekem ennyi volt az Edictum száma. - Nem a te szád és bajba keverni. Rin, mi a faszénről beszélsz? - engedem ki az őszinte nevetést, miközben elengedem a kezét, mert akkor nem kell vezetnem a mosdó felé, és támasztom vállamat a falnak, ahogy fejemet is, majd fürkészem arcát. Miért morzsolgatja az ujjait? Hólikreb, rendesen zavarban van? Az lehetetlen. Mégis mi a bánat lehetett abban a cikkben, amiért Rin ennyire készen van az egésztől? Szusszanva kezdem el dörzsölni tarkómat, miközben fejemet fordítom a plafon felé. - Nem olvastam az Edictumot, mert nem érdekel mi van benne - vonom meg vállamat, miközben ismét ráemelem kékjeimet. - Ha az, hogy együtt vagyunk, legyen. Ha az, hogy megfektettelek, legyen. Ha az, hogy smároltunk, legyen, sőt… ha kell itt és most megteszem megint - túrok szőke tincseim közé nevetgélve. - Biztos vagyok abban, hogy nem te mondtál bárkinek bármit - ráncolom szemöldökömet ismét. - Eszembe sem jutna, hogy te voltál - nyammogok kicsit. Igyekszem kerülni a van-e valaki éppen most témát, mert… mert csak. Mennyi esélyem van éppen Rin elől elrejteni, amikor csak egy valaki tudja egyelőre azokon kívül, akik benne vannak nyakig? Igazából elég sok, most így jobban belegondolva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Marina Darik
Diák Rellon (H), DÖK tag, Negyedikes diák


#Móriczcsaja
offline
RPG hsz: 178
Összes hsz: 294
Írta: 2021. május 4. 19:59 | Link


#pletykarovat
#áprilisi
#edictum
#Loki



Egy kicsit megnyugodott a barna, hogy Lokinek halvány de lila gőze sem volt arról, hogy mit magyaráz. És ez azért jó, mert akkor ő a hírhozó, tehát senki más nem tudta rosszabbul közölni. Dehát ezért rossz is. Mármint tudna rossz is lenni, ha Loki nem lenne Loki. Mindig annyira fél Marina, hogy ugyanaz megtörténik majd vele, ami a Roxfortban is, hogy egyszerűen képtelen elhinni, hogy a legjobb barátai nem csak mellette maradnak a szar helyzetekben is, de még ki is állnak mellette. Loki meg Kende olyan volt számára mint a világ hetedik meg nyolcadik csodája!
Kicsit hátrahőkölt a hirtelen kijelentésre. - Wow, mármint most most? - kérdezte Mae talán kicsit meg is zavarodva. Hogy akarta-e? Hát ez még az ő fejében se volt teljesen tisztázott. Talán ezért is reagált erre az elejtett mondatra ilyen hevesen. Lassan már fél éve volt az az eset, és nem történtek azóta egyéb incidensek, szóval fogalma sem volt róla, hogy ugyanúgy reagálna-e, mint a tündérpor hatása alatt. Talán még rosszabb is lenne. Nem hagynák abba. Vagy mégis. Hiszen most ott volt neki Boróka. De Boróka is csak titokban. Akkor meg miért ne? Az agya mint egy nukleáris bombától, így fel volt robbanva a sok gondolattól.
- Akkor jó. De ugye nem lesz kellemetlen emiatt bármi - húzta el a száját Marina, és most már ő is lazábban véve a szituációt támaszkodott neki a falnak. - Mármint most nem tudom, hogy van-e valaki. Mert akkor tudod, én szívesen játszom a bármit. A csajt, aki mégis a barátnőd, hogy féltékeny legyen, vagy odamegyek és beszélek vele, és kicsit ábrándozok neki, hogy jahj milyen jó is lenne, ha a cikk igaz lenne - vetettem a pillantásom a plafonra esdeklő lány módjára, és a kezemet is magam előtt legyeztem mintha friss lenne a manikűröm, aztán nevetve néztem Lokira. - Szóval érted. Bármi kell - kacsintottam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
dr. Reece Laines
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 56
Írta: 2021. május 5. 16:44 | Link

Amélia
ratio decidendi >> saját döntésed >> vigyázz

Magam előtt keresztbe font karokkal, komoly, mégsem komor arccal várom Amélia válaszát, hiszen nem szeretném elbizonytalanítani, mikor belekezd. Mosolyom szélesedik minden szavával, ám egy idő után veszem észre magam, és állok meg a határnál, amit nem kellene átlépni. Bólogatok szavaira, minden érve megállja a helyét. Csak még nagyobb öröm, hogy úgy érzem valóban a saját véleményét mondja el, annak ellenére is, hogy nem olyannak tűnik, aki szerint nincs rossz válasz. Ha megérzésem nem csal, talán az idő előrehaladtával, majd képes lesz rájönni, hogy amúgy sem mindig minden a válasz maga. Hümmögve bólogatok, majd fél szememet kinyitva sandítok fel rá, amikor visszakérdez. Féloldalasan mosolyodom el, vállam felett nézek hátra a táblára felírt mondatra, mikor beszélni kezdek.
- Egyetértek, ámbár ügyvédként nem szabadna állást foglalnom, és a legfőbb szempont a pártatlanság, azonban emellett a mondat mellett - pillantok vissza előre. - Senki nem mehet el, mindegy kiről van szó - bólintok egyet szavaim mellé. Türelmesen fürkészem Amélia arcát, mert a visszakérdezés nem volt véletlen, így mosolyom lankadatlan ékesíti az arcom, ahogy ellököm magam az asztaltól és annak másik oldalára lépek, hogy táskámat tegyem fel rá.
- Minden évfolyammal volt már órám, ti voltatok ma az utolsók, akikkel még nem - csatolom be bőrtáskám szíját. - A megérzéseim azt súgják, hogy nem nyúlok mellé, ha téged kérlek meg arra, hogy légy a tanársegédem - elsődleges szempont volt az idekerülésemkor, hogy minél előbb találjak magam mellé egy tanársegédet, aki megkönnyíti az órák összerakását, esetleg levezetését, amikor nekem éppen három másik helyen is jelen kellene lennem. Az egyetem még csak-csak megoldható, de egy fontosabb külföldi tárgyalásról sietve és kapkodva beesni az óra elejére egyáltalán nem opció, mikor meg szeretném mutatni, hogy igenis komolyan gondolom. - Természetesen csak abban az esetben, ha úgy gondolod belefér és szeretnéd is, talán még a tárgy is érdekel annyira. Nem kell most válaszolnod, adhatok pár napot gondolkodni - csatolom be a másik szíjat is mondandóm végével, majd kapom vállamra a táskát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>> Nagyon szexi, nagyon okos ügyvédférfiállat <<
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 291
Írta: 2021. május 5. 19:44 | Link

Ignorantia iuris non excusat
[dr. Laines / mágusjog / pontosan / ne less]

Amíg beszélek a táblán álló szavak már nem tartják figyelmemet,szimplán igyekszem gondolataimat kerek mondatokká formálni. Úgy kifejezni magam, hogy minden szó a helyén legyen és ne makogó, ööö-ző locsogás hagyjon el. Nem engedhetem meg magamnak, abszolút nem egy ügyvéddel szemben! Így tehát gondolkodom, ami segíti, hogy hangom ne remegjen meg, enyhe zavarom pedig ne látszódjon határozott arcomon. Hamar ellágyul azonban, amikor dr. Laines mosolyát meglátom. Ennyit még én is tudok, hogy ez nem lehet olyan rossz jel, így óvatosan húzódik ajkam széle, majd válik egyre elégedetebbé a tanár úr minden enyémet követő szavával. Ugyanis egyetért velem! Egyetérteni ugyan még nem merek, de bólintok egyet, ami annak a jelzése, hogy megjegyeztem: Ügyvédként nem szabad állást foglalni. Ez különben logikus és gondolkodásra adhatna okot, ha éppen nem arra figyelnék, milyen visszajelzést kapok. Komolyan úgy figyelhetek, mint amikor egy hegyes fülű kutya feje biccen félre, fülei pedig aprót rezzennek. Fogalmam sincs ugyanis mire szeretne kifutni ez az egész helyzet. A válasz pedig nem, hogy közel van, de orron is pöcköl, így húzom ki magam azonnal, akár egy damil rántana a terem plafonjához. Minden évfolyamról? Éppen én, mint mágusjog tanársegéd? Igen, biztosan ezt mondta.
-Igazán köszönöm, hogy rám gondolt - szólalok meg, amint megtalálom a hangomat. Istenem! El sem hiszem! Hajlamos vagyok átrágni, adni, vetni a dolgokon mielőtt döntést hozok, de egy ilyen megtisztelő ajánlatot igazán nem várathatok meg sokáig a válasszal. Nincs olyan, hogy ne férjen bele. Ennek mindenképpen csinálok időt! Mégsem tehetem meg, hogy azonnal válaszoljak bármennyire is kiül arcomra, hogyfelvillanyozott a kérés. Túl új még a tantárgy. - Érdekelne a lehetőség - zizeg tekintetem az arcán. Komolyan megkért engem. - A következő óra utánra meghozom a döntést - bólintok, kezem kissé ügyetlen nyúl a táskáért és a könyvekért, hogy én is magamhoz megyek mindent, majd sétálok ki a teremből. Mosolyom minden lépéssel egyre szélesedik vigyorrá, végül halk, ám boldog nevetésem  visszhangja keveredik igyekvő lépteimmel. Már most érzem, hogy ez egy igen lesz. Már csak így is kell gondolnom.


Köszönöm a játékot!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Harmat Betti
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 383
Írta: 2021. május 6. 10:25 | Link

Móric
Bájitaltanon
Egyenruhában

Talán nem fáj kicsit barátságosnak lenni, hiszen nem is jellemző rám ez a zsémbes modor. Vissza is veszek magamból, és inkább csendben maradok. Rendesen bocsánatot kérni azonban elfelejtek, csak magamban raktározom el a megbánásomat, motyogásom mögé bújva. Úgy tűnik azonban, hogy a rellonost nem lehet könnyen megbántani, mert már mosolyog is, sőt, ő is barátságosabb hangnemre vált.
- Köszi - mosolyodom el én, mikor segít a tűzzel. Érintésére azonban összerezzenek, hiszen meglepetésként jön a dolog.
A tűz azonban már tökéletesen ég, így Móric odébb is lép. Én is visszaállok az asztalhoz, csak szemem tapad az üstre, hogy lássam, ha változik a színe. Közben azért a fiúra is felpillantok néha, ahogy beszél, hiszen nekem mondja amit mond, illik odafigyelni. Reagálni viszont csak apró bólintásokkal ragálok, míg a színekre tett megjegyzésére halkan fel nem nevetek. Teljesen igaza van, a gond viszont az, hogy a színek szapora váltakozása igencsak megnehezíti a bájital elkészítését. Ezért is bújom a tankönyvet annyira, nehogy összetévesszek két lépést. Ha pedig Móric nem cselekszik előttem, már tettem is volna az egyszarvúszarvat a főzetbe. Még jó, hogy a rellonos gyorsabb, így nem robbantom a fejünkre a bájitaltan termet.
- Pont azért nem szeretem, mert túlságosan sok a veszély benne. - Megjegyzésemre talán a képembe röhög majd. S nem mondom, hogy nem fájna, de megszoktam már, hogy én az óvatosak, esetenként gyávák csoportját erősítem inkább. - Csak egy pici dolgot kell rosszul csinálni, és ki tudja, mit okoz vele. - Legjobb esetben pukkan egyet, nem éri el a kívánt hatást, és Trollt kapok rá. De még a rossz jegy eshetősége is jobb, mint az, ami a bájital elrontásából kisülhet. Én pedig túl sokat álmodozom, túl könnyű elterelni a figyelmemet, így pedig könnyen félremehet valami. - Persze a pálcás mágiának is megvan a maga veszélye, de az mindig is jobban ment, és ott sokkal kevesebb bajt tudok okozni - fejtem ki most kicsit jobban.
Közben főzetünk lila színt ölt, így beleteszem a már kikészített egyszarvúszar-örleményt. Előtte azért ellenőrzöm még egyszer, hogy biztosan a megfelelő lépést tegyem meg. Aztán viszont otthagyom az üstünket, had keverje meg a fiú, én pedig a maradék hozzávalókat kutatom fel az asztalra pakolt holmik közül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] 24 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély