Lafayette David Saint-Venant
Mestertanonc Levita (H), Előkészítős önkéntes, Harmadikos mestertanonc
I. - A Varázsló
RPG hsz: 308
Összes hsz: 372
|
Jegyzetelős közösség
- ez itt csak egy cameo hsz -Egy ideje már fent terpeszkedik az egyik jó vaskos faágon a világ összes nyugalmával a lelkében. Nem az a jegyzetégetős fajta, ráadásul most a tömegszeretete sem csatlakozott a csendes semmittevéséhez ezidáig- nem mászott le a fáról hát, de jó majom módjára végignézte a lassan összegyűlő emberseregletet, ahogy elkezdtek lazulni, megérkeztek a piák, beindult a csevegés, a buli. Amikor a zsivaly már kezdett alapzajból tényleges hangokká formálódni, idejét látta előhúzni a telefonját, főleg, hogy többen videózható állapotba kerültek végre. Még jó, hogy az iPhone kamerája olyan pazar, hogy a zoomolás se ront a minőségen különösebben.
A videó már pörög pár perce, mikor Zalán bárgyú pofáját végre lencsevégre kaphatja, amint Gréta szájának nyomul. A háttérben Kori és Armand feje is lehet, hogy belelógott sok más emberével együtt, de a fókusz a turbékoló pároson van. Ezen a ponton hallani lehet majd a halk, kutyaszerű rötyögést, ha másnap visszanézik a felvételeket, és egy "Te sunyi varjú..." mormogást - ez nyilván a havernek szól és nagyon lelkes hanglejtésű.
Esélyesen még itt fog gubbasztani úgy tíz-tizenöt percet (vagy többet, ha nem kínálkozik csendes eltűnési lehetőség), hátha történik még valami érdekes, de egy biztos: holnap körbe küldi a groupchatekbe ezt a felvételt. Egyszerűen zseniális!
|
|
|
|
|
Lafayette David Saint-Venant
Mestertanonc Levita (H), Előkészítős önkéntes, Harmadikos mestertanonc
I. - A Varázsló
RPG hsz: 308
Összes hsz: 372
|
Kis csíra- Csak ne sírjon a szád, amikor leköröz és észre se veszed. - Nem rest lesüllyedni egy gyerek szintjére, és kötekedni velük. Van kisebb majdnem-testvére, és a kötekedés volt a lételemük gyerekként is.
- Mi? - Miről beszél ez? Milyen eset? Szabályosan undorodóba fordul át az arca, mint mikor valami büdöset szagol az ember. - Nem vagyok pedofil bakker. Majd szólj, ha elmúltál tizennyolc, és emberformád lesz végre. - Layla egyszer még ki fogja húzni a fülét a helyéről, hogy lenyomja itt a női morált. De hát.. De hát megsértik itt a férfiúi büszkeségét! Természetesen dögös és elképzelhetetlen, hogy ne lopkodja el az előkészítősök szívét!
- Látom, a vallásoddal is baj van. - Jelentőségteljesen megkocogtatja a saját fülkagylóját, hogy jelezze, a hallásra gondolt vicceskedve. Nem is lányos a sikkantása! Még csak nem is sikoly!
- Usain Bolt? Egy nagyon híres jamaicai síkfutó világbajnok. Pattanj fel a netre és keress utána, megéri. - Az ember sokszor az ilyen random mód elejtett információkból tanul sokat és a saját maga végezte kutatásokból.
- Ha te is hetven és a halál között lennél, hidd el, morognál. Az ember állítólag ilyenkor már örül annak, ha fáj, mert tudja, hogy még él. Ha mellé hozzád hasonló kis maffiózókat kell kergessen, hát nem irigylem. - Ettől még a vigyora az indokoltnál szélesebb és cinkosabb. Igazából igyekszik soha nem kiszúrni a gyerekekkel, nem is teheti meg, ő csak gyakornokoskodik itt. Sokszor viszont próbálja őket rávezetni, hogy mik a képletből hiányzó szükséges magyarázatok, hogy megértsék az okot és az okozatot. Nem abból fognak tanulni, ha üvölt velük.
- Kisasszony, ezzel a mentalitással később még ráfázol majd, szavam ne feledd! A pasik nem szeretik az ennyire dörzsölt nőket, mert nem tudjuk, mikor hazudjátok szét a fejünket! - Ha már szerelem és preferenciák és dörzsöltség. Közben megpaskolja maga mellett a padon a helyet, hogy ne a földön zabáljon már a kis kenguru, hanem tolja fel a fenekét egy normális ülőhelyre. Ő is arrébb sorolt már.
- Kitől hallottál ilyen baromságot? - Bezárni. Őket. A pincébe. Mi ő? Rellonos? Azok penészednek odalent. - Na figyelj, első számú szabály: ha éjjel kint akarsz csámborogni, a két kategória közül teljesítsd az egyiket- vagy légy nagyon ügyes és sose kapjanak el, vagy érd el, hogy prefektusnak válasszanak. Amikor az voltam, mindig volt ügyeletes elsős, aki a vécéket takarította büntetésből, és annál kielégítőbb büntetés kevés van a világon. - Valaki szóljon rá, hogy ne ordas baromságokkal tömje egy tizenkét éves agyát, de komolyan. Hogy nem lett ez a gyerek rellonos?
- Amúgy tényleg van takarodó, meg járőröző prefektusok, házvezetők és helyettesek. És két defenzor is. Ennyi elemi meg egyéb mágussal a nyakunkban a minisztérium beküldött néhány aurort is babysittelni. Nem akkora bummot csinálnak ezek, mint ti itt, ha eleresztetek néhány varázscsínyt. - Még emlékszik a tavaly évnyitói virágoskertre; nehéz elfelejteni, hogyan másztak a vadrózsák feléjük az asztal alatt.
- Csak akkor, ha utánanézel, hogy kell megfőzni a Kor-korrigáló főzetet. Ez az ára, hogy becsempésszelek a kastélyba. Áll az alku? - Mondjuk úgy, hogy a felelősség súlyát, hogy gyerekekkel dolgozik, még nem igazán érzi, és csak a tanítási lehetőséget látja ebben a helyzetben is. Elvégre egy igen bonyolult főzet receptjét és elkészítési módját kellene megkeresse a kis padavanja. Lássuk, meglépi-e a kihívást? Nem hiába nyújtja a kezét Izabella felé egyezségük jeléül.
|
|
|
|
|
Illés Luca Izabella
KARANTÉN
az árva | csöves
RPG hsz: 34
Összes hsz: 40
|
Nagyember- Most úgy beszélsz, mint Olgi néni - vágok egy jól szituált grimaszt, hogy kellően ki tudjam fejezni, mennyire is értékelem. Meg amúgy is hülyeségnek tartom. Engem aztán nem köröz le.
- Mi az, hogy pedofil? - jön a magától értetődő kérdés, mert még csak nem is értem, mivel, vagy hogyan sértettem meg. De mivel megtörtént, igazán elégedett vagyok magammal, csak tudom, hogy ennél tovább nem mehetek, mert abból baj lesz. A végén mégis elcibál Barna bához.
- Neeeee. Ez iszonyat gyenge volt, nagyember - nevetem el magam, mert rendesen fájt ez a poénnak is csak nagy jó indulattal nevezhető valami.
- Egyszer olvastam, hogy ott mitől futnak olyan gyorsan - vonogatom a szemöldököm, persze halkan közölve ezt vele, de pontosan olyan hangsúllyal, hogy tudja, hogy mire gondolok.
- Olvastam azt is, itt is lehet szerezni gyorsítót a Prambergeren - vágok olyan " na ehhez mit szólsz" képet. Az a baj, hogy elfelejtik, hogy amúgy nem vagyok hülye. Rengeteget olvasok egyébként és sok mindenről van fogalmam, amiről a nagy többségnek nincs. De nem is én fogom őket beavatni, mert ezek meg elmondják otthon, aztán megint én kapok.
- Senki nem mondta neki, hogy kergessen - tárom szét a karom, megoldva ezzel az öreg problémáját, amit ezek szerint, még mindig csakis magának köszönhet. De tudom, hogy ez is csak információ jelleggel szolgált, mert nagy D-nek nincs megrovás a hangjában, sőt.. úgy mosolyog rám, mint a cinkostárs.
- Ti is ugyanúgy hazudtok, nem? - megvonom a vállam, hát nem most jöttem le ám a falvédőről. Biztos, nem fogok egy pasi véleményére adni, mert... pasiból van. Közben azért odaülök mellé, ha megengedi, de ugyanúgy törökülésben, még a lábaimat is úgy helyezem, ahogy az övéi vannak. Még így is fel kell rá néznem, és hunyorgok, mert a nap így a szemembe süt, de nem baj.
- Az első lesz. Nem fognak ott is dolgoztatni - döntöm el, dacosan felszegve az állam. Hát nem tanulni kell? Akkor miért sóznak még a nyakadba plusz melókat? Az eszem megáll, de komolyan.
- Ugye tudod.... hogy egyszer mi is odamegyünk fel? - nagyon fenyegető hangon teszem fel a kérdést, elővéve a legádázabb mosolyom, és megint vonogatom neki a szemöldököm, mert tudom, ha ez a népség oda felkerül, akkor lesz igazán nemulass.
- Aha, adsz támpontot, hol a recept? - csillan fel a szemem, mert szeretem a feladatokat. Még akkor is, ha nehezek, és több időbe kerül megoldani. Kihívás. Az meg mindig jó.
És ezen a ponton, megint lesajnálóan tekintek nagy D-re, és lassan rázom meg a fejem.
- Ez nem menő - szorítom ökölbe a kezem, mert nem vagyok hajlandó kezet fogni vele.
- Jó, akkor azt ott még felszedem, aztán... aztán úgyis jön a busz - pattanok fel hirtelen, gyorsan a zsebembe dugva a csokit, mert már a lépések hangjából megítélem, melyik tanár tart felénk. A hangom is csilingelővé válik.
- Mr. Saint-Venant, Ön annyira rendes velünk, tiszta szerencsések vagyunk, hogy idejár - és légyszi hozzon valaki egy vödröt. De ártatlan, és hiteles, meg mellé a bárgyú mosoly és a pillarebegtetés is.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Villámkezű
RPG hsz: 278
Összes hsz: 346
|
JegyzetégetésMegkíséreltem ifjonc hangszergyilkosommal pár jó szót váltani, miután korábban nem viselkedtem vele túl jól. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem mardosott bűntudat a múlt miatt, mert nagyon is így volt, de ami megtörtént, azon max. belsőleg - jellemileg lehet javítani. Mágusvilág ide vagy oda, a dolgainkat még mi sem tudjuk meg nem történté varázsolni. Terveztem még másokhoz is odacsapódni, rotálódni, ahogy a többiek teszik, szóval emiatt nem akartam sokat időzni a lánynál, de azt szívesen éreztettem, hogy ma kivételesen tényleg nem akarok semmilyen drámát elindítani és mivel legnagyobbrészt ez rajtam múlott, igyekeztem az idő hátralevő részében ehhez tartani magam. Az égő fa-, és papírrakásról tekintetem egy elhaladó újonnan érkezőre, Lilire vetült. Ismertem a nevét, de nem azért, mert tudtam volna melyik házba jár, inkább mert elterjedt a diákok egy részénél, hogy mennyire jól csapatja gitárral. Már gondolkodtam azon, hogy talán be kéne venni, így elnézést kérve Nonótól odaballagtam Lilihez. Gyerünk Zimmermann! Most, vagy soha!Amilyen lendülettel nekilódultam, úgy földbe gyökeredzett a lábam és sose látott széles vigyort villantottam Zalán elfoglaltságán. Grétával már most a toppon jártak, átérezve a buli szellemét. Szemeim csillogtak az örömtől, hogy a srácnak összejött a csók, még ha netán nem is fog emlékezni rá, jó kis sztori lesz belőle másnap a haverokkal. A legközelebbi reggelinél lehet én is húzom majd az agyát kicsit.Van ki füttyszóval szurkolt, vagy elfordult az undortól, én meg úgy huhogtam, mintha rock koncerten állnék a közönség soraiban. Jobb kezemet ökölbe szorítottam és a levegőbe emeltem közben. - Éljen az ifjú páááááár!! - ordítottam oda teli torokból Zalánnak, illetve Grétának. Utána hangosan elnevettem magam, vörösödő arccal, ami inkább az alkoholnak volt betudható, mintsem zavaromnak. Azzal a magassággal aamellyel én rendelkezdtem, nem lehetett könnyű elviselni ezt a hangerőt, ám mindenki legnagyobb szerencséjére hamar visszatértem a normál beszédszintre. Mivel Armandéktól távolabb álltam, sajnos Zalán szomorú történetéről lemaradtam, pedig aztán lehet, hogy a sztori még igazolta is volna amit annak a ritka depressziós kisugárzású holló fiókának az eddigi, mai viselkedéséből feltételeztem. Hát, vannak az önsorsrontók és vagyok én, aki nem lehet ott mindig, mindenhol és nem is hallhat mindent. Most, hogy kiörömködtem magam, odaléptem a jegyzeteit szolidan égető szőkésbarna lányhoz, aztán azzal a lendülettel mellé álltam, mielőtt ne adj' isten megijesztem. - Hali! Merre Kószáltál eddig? - kérdeztem vigyorogva - Sok jót hallottam rólad... Érdekel esetleg gitáros pozíció egy rock bandában?Semmi köntörfalazás, egyből a lényegre tértem, kezemmel lazán intve, míg másikban nyakánál fogtam a lángnyelv whiskeys üveget.
|
|
|
|
|
Kállai Lénárd
Előkészítős
Új lehetőségek
RPG hsz: 14
Összes hsz: 33
|
IzabellaEgyáltalán mit szeret? - kérdezem magamban.
- Hallod-e nagyon válogatós vagy! - forgatom a fejemet.
- Mit szeretsz akkor? - Kérdezem a lányt.
Értetlenkedve nézem.
- Miért mondod ezt? Nem szereted az előkészítőt vagy unod már? - Nézek rá nagy szemekkel.
Nem értem, honnan jött ez neki.
- Szép neved van. - Dicsérem a lányt. Hátha megváltozik a hangulata.
- Miből jutottál erre a névre? - Elmosolyodom.
- Amúgy a becses nevem Kállai Lénárd. - Válaszolok és kicsit kihúzom magamat. És reménykedem, hogy Izabella nem fog leteremteni megint. Kíváncsian nézem Izabellát. Nagyon szép lány.
|
|
|
|
|
Jávor Balázs Zoárd
Bogolyfalvi lakos
Bárd
RPG hsz: 105
Összes hsz: 108
|
A tábortűz estéjénSötétedés után kénytelen volt a pálcáját használni, ahogy keresztül haladt a fákkal-bokrokkal tarkított övezeten. Annak fénye mutatott neki utat, ahogy haladt egyre előrébb, balján az ásóval. Jövendőmondóktól azt hallotta, hogy másnap eső lesz, így az eltervezetteket egy nappal előrébb hozta. Azonban mire megtalálta az áhított pontot, és beásta volna ásójának fejét a talaj rétegei alá, tűzijátékra lett figyelmes a tó túloldalán. Hirtelen pálcájával is megszűntette a világítást, és teljes sötétségbe borulva pillantott át, fürkészve néhány pillanatig a tábortüzet és a körötte lebzselő fiatalokat. Magában egy kicsit bosszús volt, a franc gondolta volna, hogy ezen az estén kölykök fogják ellepni a Kis Tavacska környékét. Lehet, hogy ez gyakori? Holnap nem jöhet vissza, ezért új időpontot kell találnia, lehetőleg olyat, amikor senki nem mászkál a tó partján.
Az ásót a tértágító bűbájjal megspékelt hátizsákja mélyére csúsztatta, majd sietve hagyta maga mögött a helyet, hogy elnyelje őt az éjszaka.
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 258
Összes hsz: 261
|
× Mindenki × Bloodshot ×Altea szemei hatalmasra nyílnak, ahogy ellenkezik a szüleim valószínűtlen döntését hallva - keze a karomon landol, mintha ezzel itt tarthatna. Rámosolygok, fejem finoman megcsóválom, mielőtt válaszolnék.
- Már dolgozom rajta, szerintem nem lehetetlen vállalkozás. Elég makacsok tudnak lenni, de egy kis szerencsével jövőre is jövök... de azért semmi sem biztos még. - Közlöm a félig rossz hírt, fejemet ingatva kissé, majd ismét iszok a whiskeyből. Kár lenne itthagyni ezt az iskolát, még akkor is, ha jóval kevesebbet tanultam itt, mint az eddigiekben. Altea társasága sem utolsó ebben a kérdésben, mint ahogy sok más egyéb is ideköt, ugye.
A füttyögést Hollósi mintha egyáltalán nem bánná. Sőt - Altea érintésétől kísérve mintha egyenesen felém pillantana, mintha felvonná a szemöldökét. Tekintetem unottból zavarodottá válik, ahogy a lánnyal smároló, mosolygó, felvont szemöldökű, részeg Zalánt figyelem. Mintha csak felhívás lenne keringőre, de mire is pontosan? Altea itt áll mellettem, ám épp pár perccel ezelőtt tudtam meg nem mellékes információkat a levitásról. Felagund szavai jutnak el hozzám erről a bizonyos Autumn Rueról, akiről még életemben nem hallottam - egy fogadást én is elvesztettem. Kék tekintetem a táncoló pároson ragad, Zalán szemében valami mintha még messziről is csillanna, Altea pedig épp ezt a pillanatot választja, hogy meghúzza ingujjamat, és a parfümöm dícsérje, amiből alig van rajtam épp egy leheletnyi. Merlin borogass...
Miért is lettem tulajdonképpen ideges? Túl sok az inger. A mugli zene is dübörög a fülemben. Mit is mondott Altea? Lehunyom a szemem egy pár pillanatra.
- Ó, tényleg tetszik? Köszönöm - pillantok le rá végül egy mosoly kíséretében. - Igaz, úgyis hamarosan bűzleni fogok a füsttől, szóval...
Meg hát... én magam is füstölgök. Mi a francot jelentett ez mégis? Pontosan mit képzelt emögé Hollósi?
- Igen, én is örülök. - Mosolyom változatlan, egyébként valahol őszinte is, mert a lánnyal beszélgetni szeretek, csak ez a madár ékeskedik itt kölcsön tollakkal. - Te ismered egyébként? Az előbb nagyon úgy tűnt - vetem fel a kérdést csak úgy félvállról, mert Altea korábbi kommentárja okot ad a gyanakvásra.
Felagund unszolására csak elhúzom a szám egy kissé, mint ösztönös reakció, miközben körbefuttatom tekintetem a tömegen. Zsanna integetését kapom el, így viszonzom is a gesztust egy apró intéssel, majd hamarosan már beúszik a képbe a Zalánt otthagyó lány is. Tekintetem ismét a srácon.
- Na, ennyi volt a műsor, úgy néz ki - jegyzem meg a lánynak. Ez a zene borzalmas. Tényleg rettenetes. Nem ilyesmire szoktam táncolni, mikor szoktam egyáltalán. Alteára nézek, egy pillanatig azt kívánva, bárcsak mégis a legilimencia mellett is letettem volna voksom.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1496
Összes hsz: 1812
|
Tabortűz Ha nem szakadnak el tőle, eszébe nem jutott volna leállítani magát. Még úgy sem, hogy a többiek gunyoros vagy épp bíztató füttyögésével vegyült a társaság kedélyes zsibongása. Visszatért arcára az elégedett félmosoly, sokkal őszintébb volt, mint azelőtt. Még kihasználta, hogy lophat egy utolsó, játékosabb csókot, aztán csak egy darabig indult meg vele együtt Jankovitsék felé, hogy keressen magának valami kevésbé töményet. Mikor már megkaparintott egy üveg mézsört, búcsúképp finoman végigszántott ujjaival a lány arcán. Valahogy muszáj volt éreztetnie vele, hogy nem bunkóságból hagyja ott. Ez is inkább csak a saját lelkiismeretén segített. Doriánra ezzel ellentétben annál szélesebben vigyorgott rá, hiszen a patrónusa célba ért, majd még mindig mámortól ittasan vonult vissza a társasághoz, akiket az előbb otthagyott.
Érdeklődve méregette Kori mellől Armandot, akinek ismét egy tüzijáték fénylett a kezében, aztán lefagyott kicsit, mikor Theodore beazonosíthatatlan ábrázatára siklott a tekintete.
- Mi az, nem neked lett kikészítve? - próbálta felvenni a fonalat és kérdőn a tüzijátékra mutatott. Talán még Theo is tépelődik rajta, hogy mit suttogjon bele. - Vagy esetleg neked? - siklott tovább ujja az ismeretlen lány felé és jelentőségteljes mosoly húzódott ajkaira, ahogy végigmérte a párost. Lehet, hogy kicsit lassítania kell az ivászattal, mert már gyorsabban beszélt, mint ahogy jöttek neki a gondolatok.
|
|
|
|
|
Agárdi Kornélia Auróra
Prefektus Eridon, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc
be Lilith. never Eve.
RPG hsz: 310
Összes hsz: 469
|
Szemöldökét felvonva pillantott oldalra a rellonosra, akinek furcsa kérdéseit egy pillanatig nem tudta mire vélni. Rue, mint titkos fegyver?
- Jaj, Rue nagyon csinos! Ne gondolj rá úgy, hogy a fiúkat bemelegíti! Szimplán Zalán volt gyökérkefe és ezért történt, ami történt! - próbálta menteni a menthetőt, számára úgy tűnt összezavarta Armandot, pedig nem volt célja senkit félrevezetni.
- Áh, tartsd meg a tallérod! Inkább igyál velem, te vagy a legújabb cimbim, erre pedig inni kell! - megemelte kapott rumos üvegét, de a műsorozó párocska női tagja akkor kapta ki Kori kezéből, ő pedig hitetlenkedve nézett a távolodó üveg után. Legörbült az ajka, pedig még szerette volna kínálgatni - Tudod mit? Legyen inkább a Trollod helyette. Az nagyon menő volt - Armand felé tartotta poharát és fejben fontolgatta már, hogy ezután lehet lassítania kellene a töménnyel. A piros lámpája réges-rég felvillant. Nem kellene alkoholmérgezésben kidőlnie.
Zalán megjelenésével széles mosoly húzódott orra alatt, még Aladár is integetett a levitásnak Kornélia mögül. - Haliii! Na, visszatértél köreinkbe? Nem is mondtad, hogy tudsz táncolni, te csicska!
|
|
|
|
|
Várffy Altea Katalin
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
bambiraptor
RPG hsz: 83
Összes hsz: 103
|
Theo, többiek...oh, look who's getting awfully chummy- A magyar azt tartja, hogy szépre száll. Ismerek szagtalanító-bűbájt, ha nagyon zavar,-* ajánlja fel egy kis nevetés mellett, mert pontosan tudja, milyen rémes, amikor az ember hajába, ruháiba beleivódik az ilyen. Mondjuk általában a bájitalfőzés és nem a tábortűz füstje okozza. Próbálja valahogy felvidítani, ha esetleg tényleg ez lenne az egyik utolsó este, amit velük tölthet.
- Nem, de akaratlan tanúja lettem valaminek, amit biztosan nem szeretne megosztani másokkal,- szándékosan fogalmaz így, mert bármi is Zalán titka, azért nem kürtölte szét a látottakat. Persze, kicsit úgy hangzik, mintha rányitott volna zuhanyzás közben vagy valami hasonlóan kínos, amit nem fognak feszegetni.
Minden naivitása mellett - talán kicsiFela hatása miatt - felpiszkálja a gyanúját az, mennyire gyakran rebben vissza Ebony tekintete. A lány távozása után is, meg a kérdés, a megjegyzések... Ismeri Zalánt? Logikus lenne, hogy ne egy vadidegen váltsa ki azt a savanyú képet, amit az imént vágott.
- Morgananak hála,-Biccent, megkönnyebbülve. Theo nézése kicsit bizonytalan, mint aki kérdést fontolgat magában - Alti már épp nyitná a száját, hogy kíváncsiskodjon, amikor lépteket hall a háta mögül. Irritáltan lehunyódik a szeme egy pillanatra, aztán nyugalmat erőltet magára (Armand és Theo előtt beégni gáz, meg túl sok a szemtanú), mielőtt megfordulna. Jó, hogy csak tűzfény van és sminkelt, mert különben túl látványos lenne az, amint Zalán mosolyára megrándul a szája széle. Tarlásznyaló.
- Kicsoda a barátod?-* pillog fel enyhe zavarral a mellette álló Theora, épp' csak nem karolva bele. Az, ahogy az imént végigmérték kettejüket, gusztustalan, bár nem lepi meg. A felszín alatt fortyog.
|
|
|
|
|
Salamon Gréta
Egyetemi hallgató
RPG hsz: 236
Összes hsz: 255
|
Tábortűz - Mostantól csak mosolyogni lássalak - jegyeztem meg Zalánnak egy mosollyal, aki még végig simított az arcomon, mielőtt sarkon fordult a rabolt mézsörrel. A kis hamis, hát hol volt ez a srác eddig? Közben nekem is fel lett kínálva a finom ital, szemeim fel is csillantak, s az idősebb Jankovits-ra futott a pillantásom. - Dávid, mondtam már, hogy imádlak? - szemtelen mosolyt villantottam az eridonos srácra, ennek még mindig köze volt ahhoz, hogy imádtam a burgereit, és a mézsörért is járt neki a dicséret. Közben ki is kaptam egy üveggel Dorián kezéből, szavak helyett ezzel jelezve, hogy bizony kérek, s már kortyoltam is a habzó italt, mely kellemes volt a rum után.
- Áh, szóval ajándék, halljuk csak a piszkos részleteket - immár nevetve gondoltam egyet, és mivel szűkös volt a hely a két srác mellett, belehuppantam Dorián ölébe, s felé fordulva, jobbomat a nyaka köré fonva kapaszkodtam, miközben balomban tartottam a sörösüveget.
- Várj csak, elmész? Erről nem is meséltél - biggyesztettem le a szám szélét, nem mintha olyan sokszor cseverésztünk volna egymással, de azért a Vérnyulas estén felhozhatta volna ezt a témát is, ahelyett, hogy elcsábított.
- Én nem hoztam ajándékot - jegyeztem meg
- De azért nekem is fogsz hiányozni - azzal a lendülettel meg is öleltem őt, s pechemre így egy kis sör is kilöttyent az üvegemből, Dorián vállára.
|
|
|
|
|
Armand Cedric Felagund
Mestertanonc Rellon (H), Elsős mestertanonc
RPG hsz: 75
Összes hsz: 83
|
TábortűzKori élénksége és lelkesedése abszolút ragadós, pedig azért Armandnak sem kell a szomszédba mennie hasonló túlajdonságokért.
- Á. Kár. - Semmi rosszindulat nem dolgozott benne a kijelentéssel, még ha bárdolatlan is volt. Ami azt illeti, tényleg örülne valakinek, aki ilyesmi különleges képességgel van elruházva. - Nagyon unalmas már az x-edik szerencsétlen helyes heteró srácot crusholni a távolból.
És nem csak magyarázatot, hanem torokégetőt is ad a lánynak természetesen, akinek a kezében úgy cserélődnek az üvegek, mint ahogy a váltónál adják egymásnak tovább a stafétát a versenyzők.
- Kérése számomra parancs. - Szabad kezével színpadias csuklómozdulatokat tesz, ahogy ültében meghajol az eridonos felé. És azt este további részében eleget is tesz neki, a torokégető hamar elfogy, ahogy Alti bájitalainak egy részét is felhasználja, ahogy a jegyzetektől lángoló bonefire-t megszínezi egyikkel-másikkal kékre, élénkpirosra, sárgára és zöldre.
Még a tüzijáték sem utoljára sül el, merthogy Lafayette egyszer csak azt látja a fán maga előtt, ahogy egy miniatűr kis illogó felirat pár méterrel előtte szétpukkan: "Peek-A-Boo" - veheti ki a betűk egymásutánjából. Csakhogy aztán Armand koornálatlanul, ekkorra már össze-összecsúszó szavakkal igyekszik instruálni a levitást abban, hogyan is kéne lemászni a fáról. Merthogy említettem, hogy csóró fennragadt? Na igen.
Némi "gyere gyere állj-gyere gyere állj" quality utasítás után további pontos segítséget is hajlandó nyújtani, minthogy "fogd meg azt az ágat jobbra". Hogy a húsz ágból melyikre gondolt, csak a jó isten tudja. Így telik az este nagy része számára, mindenkivel beszélget, mindenkivel iszik és viccelődik, aki csak úgy érzi, hogy becsatlakozna mellé, egész addig, míg el nem jut arra a pontra, hogy alig elismerhető írásképpel és csupa félregépeléssel, de ír egy üzenetet a bátyjának, hogy kéne egy kis segítség, mert nem igen tud ráállni a lábaira.
|
|
|
|
|
Jankovits Dávid
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc
a báty
RPG hsz: 96
Összes hsz: 98
|
ZsolnaCsapatunk egyik tagja váratlanul lemondta a mai műszakot, ezért nekem kellett a pultban beugrani helyettesítőként. Felvettem a fekete kötényt, amire egyedileg belehímezték az étterem nevét és logóját, alatta rózsaszín-fehér csíkos inggel, fejemen egy baseball sapival, ahogy azt a többiektől is elvárom formaruhaként. Az elején nem örültem, mert még a raktárban is lenne mit adminisztrálnom vezetőként, de a záráshoz közelítve már el is felejtem az incidenst. Lehet, hogy túl megbocsátó főnök vagyok. De mindenkinek közbejöhet valami, ez még nem ok arra, hogy kirúgjam. Ja, meg annyira azért nem megy a vállalkozás, hogy csak így dobálózzak az emberekkel. Örülök, ha teljes a létszám hátul, sokszor viszont másfél-két ember munkáját látják el egyedül. Jobb, ha nem is tudják...
A forgalom a szokásos. Odakint nincs kígyózó sor, de bent sem unatkozunk. Feltűnik egy lány, leül, az itallapot böngészi, mintha kissé meg lenne illetődve. Tanévkezdés környékén ez normális jelenség. Mindig vannak újak, akik nem elsőtől járnak ide, és még keresik magukat a környéken. Aztán lehet, hogy csak vár valakire, aki még nem érkezett meg. Végigmérem a szemem sarkából, hol a pénztárgép, hol az ő asztala között cikázva szemgolyómmal. Lehet, hogy randija lesz, és azért csípte ki magát ennyire? Aztán a cipőmre pillantok... Ráférne egy suvickus, mert már eléggé befogta a grillről lecsöpögő zsírfolthad. Egy darabig még nézzük a jövevényt, közben rendel egy boszorkány, meg egy navinés diákpár, még van, akit már ki is tudunk szolgálni ennyi idő alatt. Épphogy összesúgnánk, hogy bennünk van-e a hiba, hogy nem tüntettük fel elég nyomatékosan a szabályokat, amikor az egyik csapattársam megelőz, mialatt a melegentartó pultnál szöszmötöl.
- Önkiszolgáló! - kiabál előre készségesen, megkönnyítve a dolgomat. Először odakapom a fejem, vajon mennyire vagyunk ezzel bunkók, de végtére is jobb, mintha le se tojnánk a vendégeinket, szóval ráhagyom. Pislogok, majd biccentek egyet felé, amolyan megköszönésképp, magam pedig kellemetlenül mosolygok a jelenet után.
|
|
|
|
|
Podlovics Yulia Lenke
Diák Rellon (H), Harmadikos diák
A legkisebb Podlovics
RPG hsz: 89
Összes hsz: 109
|
Tüzeskedés
Jegyzetégetés a tónál Értékeli, hogy barátnője így örül neki. Lenne is sértődés, ha nem tenné! Mondjuk az is igaz, hogy nem sokáig tart a nagy öröm, mert rögtön ott is hagyja őket kettesben Lacával. Nevetve fogadja a fiú puszijait, ám a mosoly aztán lankad, ahogy Zsanna után néz. Ráadásul egy srác miatt vonult el. Na szép.
Laca poénja viszont visszahozza a rellonos mosolyát, halkan még el is neveti magát.
- Igazából fogalmam sincs. - Közben megvizsgálja a kezében tartott kólás üveget, majd nevetve néz fel ismét újdonsült haverjára. - Valaki csak úgy a kezembe nyomta. Ezt hogy csináltad amúgy? - utal a hangra. Régen nem lepik meg a varázsvilág trükkjei, hiszen teljes családja mágusokból áll. Csupán kíváncsi, pontosan mi is lapul az eridonos srác tarsolyában.
- Nem! - jelenti ki határozottan, még baljának mutatóujját is felemeli, amolyan fenyegetésként. - Lenkének inkább. Lencsunak csak Zsazsa hívhat. - Régen megegyeztek, hogy ezek a becenevek kizárólag egymás között használhatók. Lenke nem is tudná elviselni mástól. - De mondhatjuk, hogy az - felel nevetve a következő kérdésre is. Azt persze be nem ismerné soha, hogy fordított esetben a Podlovics lány mellett is veszélyes élni.
- Van nálam elrontott bájital recept, egy oldal firka LLG-ről, meg melodimágia jegyzetek. - Maga elé húzza hátizsákját és úgy kutat benne, hogy Laca is könnyen belenézhessen. Nincs benne semmi titkos.
Aztán Zsanna is visszatér hozzájuk végre. Kap is egy szúrós pillantást Lenkétől. Ám a szikrát a szemében hamar el is üldözi, hogy eridonos barátnője feléjük tartja Dorián táskáját.
- Még szép! - Csillogó szemekkel nyúl a táskába, hogy ráfogjon egy üveg vajsörre. Kóstolta már, az íze nem lesz új, csupán az élmény, hogy ezúttal egy teljes üveg jut, csak neki.
A smároló pár felé mutat, mikor Zsanna felhívja rájuk a figyelmét. Barátnője kommentjére fel is nevet, utána viszont nem szentel túl sok figyelmet iskolatársainak. Had élvezzék egymás társaságát. Titkon persze vágyik rá, hogy valamikor ő is hasonló helyzetbe keveredhessen, és meglegyen az az ikonikus első csók.
- Égjenek a jegyzetek aztán táncolhatunk. - Le is rakja táskáját a földre, mellé pedig a vajsört, hogy - amint a selfie elkészült - kihalássza jegyzeteit és a tűz mellé lépjen.
Pont sikerül befurakodnia két háztársa között, s ha barátai is megtalálták, velük együtt be is dobja jegyzeteit a lángok közé. Egy darabig nézi, ahogy a papírok széle pörkölődik majd elég, majd a két eridonost kézen fogva húzza őket kijjebb a tömegből, hogy legyen helyük táncolni.
|
|
|
|
|
Kósza Lili
INAKTÍV
RPG hsz: 52
Összes hsz: 62
|
Jegyzetégetés
Az érkező bármennyire óvatos volt is, meglepett a megszólítással, így a lapok amik épp a kezemben voltak megálltak félúton a tűz felé. Még a szójátékot sem sikerül felfognom a hirtelen hang okozta "megrázkódtatástól", csak jóval később jut eszembe.
- Oh, szia! Csak itt ültem - mondom megszeppenve, ahogy felnézek az ismerős alakra. A neve nem jut eszembe hirtelen, de mielőtt megkérdezhetném megérzem, hogy a kezemben meggyulladtak a pergamenek, úgyhogy gyorsan bedobom őket a lángok közé.
A hirtelen válaszomon sincs időm megbotránkozni már, ahogy a kérdést sem dolgozom fel teljesen mikor rávágom a választ.
- Persze! - Az utolsó hang után értettem meg mire mondtam igent. Na nem mintha megbántam volna, csak nem bánnám ha legközelebb a szám bevárná az agyamat, ha döntéshozásoról van szó. Talán azt hitte csak a fejemben játszott történettel van dolga? Nem tudom. Kicsit késve térek teljesen magamhoz a tűz bámulásából, így csak most gondolkodom el azon, hogy vajon honnan hallott rólam. Mondjuk ha jót, akkor talán nem kell rajta aggódnom.
- Várj, ez kicsit hirtelen volt - zavartan nevetve próbálok egy értelmesebb választ összekaparni, de ahogy a meglepődés helyét átveszi az izgatottság, ez nem egyszerű. Itt a nagy alkalom, hogy elhelyezkedjek, vagy legalábbis kipróbáljam magamat a szakmában!
- Milyen bandáról van szó? Hányan vannak benne? Ne haragudj, épp máshol jártam fejben - mentegetőzőm remélve, hogy a dallam nem fog elveszni, és hogy nem tart teljesen bunkónak. Ekkor ugrik be a neve, és a felfedezés öröme bizonyára kiül az arcomra miközben várom a válaszát az utolsó pár jegyzetemmel a kezemben. Aztán az is rémleni kezd, hogy biztos hallanom kellett volna már a zenekarról, így többszörösen kívánom, bár elsüllyednék a föld alá.
|
|
|
|
|
Oshiro Noa
Házvezető-helyettes Navine, Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos
astro boy 2.0
RPG hsz: 83
Összes hsz: 106
|
Stephen  Nem hoztam még vissza senkit a halálból. Bárcsak megtehettem volna akkor, amikor szükségem volt a menyasszomyomra, sok-sok éve már. Neki pedig rám, s velem együtt saját nyomorult kis életére. Meg a közös jövőnkre. Legtöbbször azonban nem adatik meg, hogy befolyással legyünk a másik sorsára, vagy legalábbis nem ennyire kardinálisan. Ha nem vagyok itt, és pontban ekkor, a tanítványom már nem lenne köztünk. Bele se merek gondolni... Jelenleg nincs is rá időm. Pupillája reakcióba lép az ujjhegyemből kiáradó fénytől, a feszültség azonban nem tűnik el az arcomról, egészen amíg fel nem hördül ebből az élet-halál közt rekedt, rémálomszerű állapotból. Nagy kő esik le a szívemről. Ahogy kiköpi a szervezetéből a nyelt vizet, a köhögéssel vegyített öklendezés hangja, furcsa módon zeneként hat a füleimnek. Mert azt jelenti, hogy Stephen él, és hatott a bűbájom. Átvillan az agyamon a felelősségem súlya. Mert onnantól, hogy megpillantottam, elefántként nehezedett rám, hogy megmentsem, és valószínűleg sosem tudtam volna megbocsátani magamnak, ha minden erőfeszítésem ellenére a karjaim között veszítem el őt. Szemeim könnybe lábadnak a boldogságtól, arcomon pedig halvány mosoly jelenik meg. Bátortalanul hátrasimítom a haját, ahogyan a lányok szokták egymást támogatni hányás közben egy buli után, szabad karommal pedig alányúlok a mellkasánál, hogy tartani tudjam, amíg ki nem jön belőle az utolsó csepp víz is. Aztán elengedem, amikor már érzem, hogy izmai újra elernyednek az erőlködéstől, s fáradtan hanyatt fekszik a füvön. Én ott térdelek mellette tovább, és figyelem őt. S amíg aktívan lesem minden rezdülését, azon gondolkodom, mit tudnék mondani. Lehet, hogy ez még nem az a pillanat, hogy megszólaljak. Vegyes érzelmek kavarognak bennem. Mérges vagyok azért, amit csinált, mert ennél felelősebbnek gondoltam. De mégsem tudok rá haragudni teljesen. Sok mindent megmagyaráz ez, kezdve az elmúlt órákon folytatott viselkedését. Nem tudhatom, mi van a háttérben, és nem is biztos, hogy velem akarja megosztani. Számon kérni rajta, vagy ítélkezni nem én fogom.
- Hozzak valamit? Fáj valamid? - kérdezem mély, nyugodt hangon. Amint a sokkhatás elmúlik, szívverésem lelassul, és lassan visszatérek a jelenbe, elkezdem érezni a víz jéghideg érintését a testemen, amint a ruházatom a bőrömhöz tapadva próbál fojtogatni. Még szerencse, hogy a kabát nincs rajtam... Kinyújtom karjaimat, kézfejemmel Stephen teste fölött néhány centiméterrel, s mintha egy detektorral fém után kutatnék, végigmegyek a végtagjain, valami egészen halk bűbájt mormogva, amitől néhány másodperc alatt megszárad a ruhája, őt pedig forró levegő járja át, mintha egy mugli hajszárító alatt állna, mely ugyanakkor kellemes, nem éget. Amint végzek vele, magamon is megismétlem a műveletet, érzem ugyanakkor, hogy kezdek elfáradni. Még mindig hevesen ver a szívem az ijedtségtől, rég kellett már ennyire koncentrálnom a varázslásra. Örülök ugyanakkor, hogy ezt is kiválóan tudom alkalmazni pálcátlanul.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Villámkezű
RPG hsz: 278
Összes hsz: 346
|
Oshiro Noa professzorHalványan megbizsergett homlokom a másik érintése nyomán, ahogy törődőn kisöpörte hosszúnak számító hajamat az útból. Véget ért számomra egy átmenet élet, s halál között, de még nem álltam készen ara, hogy szembenézzek ennek következményeivel. A mellkasomat alulról támogató kéz valamelyest megelőlegezte az alapot hozzá, viszont jelenleg halvány sejtésem se volt arról, hogy kihez tartozhat, vagy egyáltalán miért kerültem ki, amikor legutolsó emlékem szerint éppen merültem. Talán csak a sokk, amiből útban voltam kifelé. Hátamra feküdtem, jobb kezem ujjaimat bizonytalanul a part földjébe fúrtam, mintegy biztosítékot keresve arra, hogy most már kinyithattam szemeimet és minden rendben van. El tudtam volna aludni, ha nem érzem bőrömön a csípős hideget, amit bőrömhöz tapadt nedves ruháim okoztak. Kiábrándulva megrebbentek pilláim, majd lassan oldalra fordítottam fejem, egyenesen a hang irányába. Meg akartam szólalni, de legelőször hang se akart kijönni torkomon. Először éreztem azt, hogy minden erőmet össze kell szednem ami megmaradt, egyetlen szóba összpontosítva azt. - Nem – feleltem bágyadt, rekedtes hangon, és amint megtettem, tovább kapart a torkom, tüdőm felől pedig erős késztetés jött, hogy ismét köhögjek. Elkínzott arccal, fogösszeszorítva tartottam gátat egy újabb görcsnek, legalább addig, míg a hirtelen érő, kellemes meleg végighaladt végtagjaim egészén. Forró volt, ám de nem égetett. Élettel töltött mondhatni. Még egy emléket is előhozott belőlem az utóbbi érzés, még hozzá édesanyámról. Egyik hétvégén pálcával szárította meg a hajam, máskor egy mugli eszközzel, történetesen ismertebb nevén hajszárítóval. A hajszárítót imádtam, erős és búgó hangja volt, meg olyan langymeleget tudott csinálni, amit én éreztem egy időben, naiv kölyökként, amikor megölelt. Talán ez az apróság is közrejátszott abban, hogy félvérként bármely világban megálltam a helyem, viszont a varázsvilág ezerszer jobban hiányozna. Aztán hát… inkább nem reflektálnék a nemrég történtekre, egyébként se volt rá időm. Amint a melegség alább hagyott, összeszorított szemekkel ösztönösen fordultam oldalra, tovább áldva a földet. Szerencsére ez idő alatt már felfogtam a támasztékul szolgáló, kényelmes valamit a fejem alatt, és a magam enyhe limitációjával próbáltam nagyjából úgy menedzselni a dolgaimat, hogy az egyelőre még ismeretlennek vélt személynek semmi különösebb dolga ne legyen velem és magára tudjon koncentrálni. - Miért… mentett… meg? – suttogva tettem fel a kérdést nem sokkal később. Jobb kezem megrándult és gyöngén ökölbe szorult. Nem mertem hátrafordulni, különben minimálisan de látta volna arcomat a valaki, akiből mindössze elmosódott sziluettet fogtam fel. Hirtelen forróság öntötte el orcámat, amit szerettem volna bármilyen bűbáj hatásának betudni, csak saját magam birkaságának nem. Mintha fentről is csöppent volna rám valami sós víz, eggyé vállva az én könnyeimmel, de lehet csak beképzeltem. Amit már picivel jobban láttam, a mellettem fodrozódó víz képe és a határozott, villámként elmémbe hasító felismerés, hogy bizony túléltem.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Villámkezű
RPG hsz: 278
Összes hsz: 346
|
Jegyzetégetés Hátrahúzódtam Lili meglepődöttségétől, és biztató mosolyt küldtem felé. Aztán kiegyenesedtem, enyhén feltartva kezeimet, de csak óvatosan, az ujjaim közt tartott üvegben folyékony kincs lapult, nem akartam figyelmetlenségből kiborítani, az előttünk lobogó tűzre meg végképp nem. - Azt látom, hogy itt ülsz, 10/10, csak… amúgy… égnek a papírjaid, én azokat bedobnám a helyedben – mutattam rá lazán balom mutatóujjával. Nem erotikus értelemben tetszett a csaj, mármint félreértés ne essék, a tűz előtt ülve meglehetősen szép kisugárzása volt, de kb. itt meg is állt nálam a dolog. Jobban aggódtam azért, hogyha nem reagált időben, akkor ő is meggyulladt volna a papírokkal együtt, szerencsénkre azonban gyorsan cselekedett. - Ó? Na ilyen hamar se mentek még bele.Szkeptikusan pislogtam le rá, aztán gondoltam egy szintben is lehetnénk nagyjából, ezért leültem tőle picivel odébb. Lepillantottam megszeppent arcára, szemrevételezve finom vonásait. Enyhén szólva máshol járt, olyan zavarosnak hatott, ám tekintetét vizslatva meg józannak tűnt, vagy marha jól bírta a piát. Még arra tippeltem, hogy esetleg szívott valamit, minden művészlélek rendelkezett valamilyen káros szokással, amit az idő során felvett. Nekem például ilyen a dohányzás meg a kávé. Nevetése engem is nevetésre ösztökélt, kérdéseire meg csak csendben fejemet ingattam. Azt akartam vele jelezni, hogy teljesen megértettem a szituációt, sőt, mintha csak hasonló reakcióra számítottam volna, lazán ennyit mondtam: - Ugyan, semmi baj. Mi vagyunk a RagDollz! – feleltem büszkén – Amatőr rock banda, viszonylag friss. A próbáink a faluban szoktak lenni, a Művelődési Házban. Jelenleg négy tag* van, ha engem nem számolunk bele. Letettem lábamhoz a piát, majd elővettem nadrágzsebemből egy golyóstollat, felé nyújtottam. - Te tényleg nagyon K.O. vagy – jegyeztem meg egy halk nevetés után – Ez segíthet, ha netán épp megszállt az ihlet és gyorsan levetnéd. Csak egy ajánlat. Te mit szólsz az enyémhez?A kérdés persze inkább a bandához való csatlakozásra, mintsem az íróeszközre vonatkozott. Ami zavartságát illeti, nem voltam biztos abban, hogy tényleg megszállta a bugi, leginkább tippeltem. - Természetesen sokat jelent az is, ha esetleg megpróbálod. Ó, egyébként majdnem elfelejtettem – fejemmel Gréta felé biccentettem – Zalán csókpartnere az új vokalistánk. Egyszer csak odaállt énekelni közénk, meghallgattuk, aztán hozzánk csapódott. Jó, mi? >>A tagok feloszlása*<<
JK-san Somlay Kornél (legelső gitárosunk a RagDollzban) és Salamon Gréta (egyetlen és dicső vokalistánk) a banda tagjai.
NJK szerepet tölt be a dobos és a szintetizátoros.
Steph a bandavezér, énekel illetve gitározik.
|
|
|
|
|
Hegedüsh Marcell
KARANTÉN
Tesco-Gazdaságos Johnny Depp || the Son of Anarchy
RPG hsz: 337
Összes hsz: 378
|
Rudolf¤ egy kis update ¤ GIF ¤ Nagyot fújtatva tolom el magam elől az üres tányért, amiről az egész marhaburger eltűnt, és a mellé tartozó, nagy adag sült krumpli is mind a gyomromban végezte. Általában jó étvágyam van, noha az utóbbi pár hónapban annyi minden járt a fejemben, hogy csupán akkor ettem valamit, amikor Elektra belém tessékelte. Pedig egy igazi konyhatündér, én mégis képtelen voltam rendesen enni a folytonos gyomorideg miatt. Most legalább úgy néz ki, hogy kapok egy szerény kis állást a temetőben, de nem szeretném elkiabálni. Éppen erről számoltam az imént Rudolfnak is, hogy még tereljem addig a figyelmet találkozónk valódi okáról, amíg nem állok rá készen. Furcsa. Most is ideges a gyomrom, mégis befért az a fejem-méretű burger. Talán valahol megnyugtat így is Rudolf társasága. Nem beszéltem felszínes dolgokról, de az ok, amiért ma ide hívtam még mindig a levegőben lebeg felettünk. Egy apróbb böfögést elfojtva dőlök hátra, és látványosan fogok rá teli pocakomra. Finoman meg is paskolom, már szinte Télapó módjára, majd tovább fújtatva dőlök előre a korsó sörért. Szerényen mosolygok barátomra, amikor összetalálkozik tekintetünk. Azt hiszem, hogy itt lesz az ideje végre beszélnünk erről az „elefántról a szobában” – ahogyan a művelt angol mondaná. Elhúzom hát elgondolkodón ajkaimat, majd, amikor beáll egy kicsi csend kettőnk között; váratlanul belekezdek.
– Tudod, hogy nem azért nem kerestelek eddig annyira, mert… – sóhajtok. – Mert akármi bajom is lenne, vagy mert nem érdekelsz. Mert nagyon is, csak… újfent össze kellett kaparnom magam. Megérted? – és még tényleg őszintén csodálkozom azon, hogy házaspárnak néznek bennünket olykor?
|
|
|
|
|
Lafayette David Saint-Venant
Mestertanonc Levita (H), Előkészítős önkéntes, Harmadikos mestertanonc
I. - A Varázsló
RPG hsz: 308
Összes hsz: 372
|
Kis csíraA francba, nem kellett volna olyan szavakat használnia, amiket egy tizenéves még nem ért. Várjunk, tényleg nem érti? Ezek ma már mindent tudnak (nem mintha ő ne lenne szintén elég felvilágosult, bár a menstruáció rejtelmei még tényleg rejtélyek maradnak részben. Layla tamponjaival már találkozott, maradjunk annyiban). Azonban, ha már felhozta, kár legyintenie az egészre. Végül is egy tizenkét évest jobb felvilágosítani a veszélyekről érthető formában.
- A lényege, hogy vannak emberek, akik elég betegen tekintenek a gyerekekre. És még te is gyerek vagy. Szóval vigyázz azokkal, akik túl mézesmázosak- inkább rúgd őket bokán és fuss el, vagy átkozd le őket, ha gyanúsan taperolni akarnának vagy elcsalni valahova, oké? Az első, hogy védd a hátsód, kerti törpe. Minden más ráér. - Úristen, ezt hányszor elmondták Isabelle-nek is: ha veszélyben érzi magát, fusson, vagy átkozzon, amire lehetősége van, de próbáljon meg soha nem lefagyni, mert akkor vége dalnak.
Szerencsére nem kell sokat rágódnia ezen, mert rögtön jön a következő bomba, amitől mindjárt kettéáll a szeme.
- Ember, ha elkaplak a Prambergeren, hogy hülyeségeket vásárolsz, véged van, világos? Nem akarsz te az ottani arcoktól semmit, garantálom. - Ha az apád ultragázos tevékenységekben utazik és a nevelőanyád auror, megtanulod elég hamar, mi a gáz és hol vannak a határai. Ennek a gyereknek meg úgy látszik, senki nem mondta még el, hogy húzza meg magát és ne akarjon idő előtt eltűnni néhány szervkereskedő keze által.
- Elvileg minden generáció jobb kellene legyen az előzőtől. Ha okos vagy, tanulsz tőlünk ahelyett, hogy lemajmolsz minket. Nem kell hazudnod, ha legálisan megtalálod a kiskapukat, amiért le se kaphatnak a tíz körmödről, nem? - Mindig rájön, hogy ez a lány annyiban jó hatással van rá, hogy van alkalma az agytágítás művészetét gyakorolni legalább előadás formájában. Az, hogy mennyire hatékony ez az agytágítás, már más lapra tartozik.
- De mire te odakerülsz, én már valószínűleg a pécsi egyetemen leszek, és nem bolhákat fogok őrizni az udvaron. Vagy ki tudja, lehet, hogy az utánad jövőket fogom tanítani. Akárhogy is, a kastélyt felőlem atomjaira bonthatod, ha ki akarod húzni Kakasinál a dugót. - Az öregasszony nagy arc és rendes kihívás, nem hiába próbálnak annyian borsot törni az orra alá a diákok közül.
- Jó, akkor tessék. - A kiscsaj ökölbe szorított kezének érinti a saját, szintén ököllé formálódó kezét. Fistbump for bros. - És, ha tényleg utána akarsz menni, kezdd Őszike néni könyvesboltjában. Az előkészítő könyvtárában szinte biztos nincs erről semmi, még túl kicsik vagytok hozzá, hogy meg tudjátok főzni, de attól, hogy utánanézel, még nem hal bele senki. - Amíg nem a tiltott könyvekre uszítja rá a kiscsajt, addig igazán teret lehet engedni a fantáziának és a tudásszomjnak. Főleg, hogy alapból jó gyerek Izabella, csak kissé elvadult, de nem tudja hibáztatni. Szentül hiszi, hogy az egy dolog, hogy valaki profitál (egyébként full érthetően) az árvaságából, de az ilyesmi rányomja egy gyerek fejlődésére a bélyeget rendesen.
- Fúj fejezd be, plz. - Az imitált öklendezés felér egy macska szőrgolyó-köpködési ingerével. Nagyon gusztusos, akárcsak a jó viszonyuk.
- Na de tényleg szedd még fel azt a kettőt és nyomás befelé, előtte meg add ide azt a vackot. Visszaviszem a gondnoknak, mielőtt előkerül, hogy levadássza a fejed. - Tényleg a fene a nagy szívét.
|
|
|
|
|
Bánffy Zsolna Alexandra
Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc
RPG hsz: 216
Összes hsz: 244
|
 Ahogy leülök, kezdem érezni, hogy ez nem az a hely, ahová én amúgy járni szoktam. Nehezményezem is, hogy már percek óta itt ülök, mégse jött ki még senki felvenni a rendelést, emellé meg még nem egy furcsa pillantást is bezsebelek, de mit számít.
Hiába böngészem az itallapot is, semmi olyat nem találok, ami nincs teli cukorral, és amit egyébként inni szoktam. Felsóhajtok.
Önkiszolgáló!
Hallom meg az okot, de előtte még körbe nézek, hogy akkor ez most nekem szólt-e. Elkapva néhány elharapott nevetést, megbizonyosodok arról, hogy igen, szóval felállok, és magabiztosan tipegek oda előre. Követve az égett illatot, meg még tudja a fene, hogy mit.
- Ohh - azért hangot adok a döbbenetemnek. Nem baj, most már legalább mindenki látja, én tényleg laikus vagyok.
- Szia - köszönök tanácstalanul, még kicsit bátortalanul is, mert még életemben nem csináltam ilyet. Viszont izgalmas, és ahogy megnézem az előttem állót, még a szemem is felcsillan.
- Ó, te vagy Bella barátja, igaz? Még nem ismerjük egymást, de képet láttam már rólad. Bánffy Zsolna Alexandra, nagyon örvendek - egy pillanatra megütközöm, aztán tanácstalanul nyújtom a kezem.
- Mondd csak, lehet itt kapni bármit, ami... csirke? Oh, és laktóz meg gluténmentes? Allergiás vagyok - nézek rá bűnbánón, mert igazán nem akarom azt a látszatot kelteni, amit egyébként keltek, de mit tehetnék? Mégsem akarok az első itthon töltött hetemen Ispotályba kerülni.
|
|
|
|
|
Dr. Kedves Antal Nimród
KARANTÉN
KAN | mindig "kedves"
RPG hsz: 179
Összes hsz: 422
|
 - Kicsit nehezen menne már az - válaszolja megrázva a fejét, közben azt emésztve, hogy ha ilyen elkanászodott kölkök vannak itt, innen ihletődik a lánya újonnan viselkedés tekintetében? Otthon legalábbis biztosan nem arra lát példát, hogy verekedjen másokkal. Ő arra próbálta nevelni, hogy jó gyerek legyen, aztán mégis itt tartanak. Igazán rémes. A fára mondjuk felmehetne, ami azt illeti, könnyedén, de ahhoz meg macskává kellene alakulnia, aminek most sem különösebb szükségét, sem értelmét nem látja. Inkább marad annál, hogy felfele pislog. Ujjait végigfuttatja rövidre nyírt haján, miután még időben sikerül ellépnie a felé rohanó páros elől, aztán ismét kérdőn pillant a kislányra a fán. - A gondnoknak? Vagy mit is mondtál, hogy hívják? Bence... Bencének? - kérdez vissza, és bár felnőtt módjára úgy érzi, komolyan kellene kezelnie a helyzetet, mégis egy kurta kuncogással reagál valamiért a gondolatra. Annyira szürreális a dolog, hogy már igazán nevetséges is. Az eridonosok is képesek ilyen húzásokra, és tulajdonképpen nem lenne meglepve, ha ez a Bence gyerek pár év múlva éppen őket boldogítaná Rudolffal. Most már egészen megszokta egyébként is, hogy náluk mindig történik valami, kész csoda, hogy még soha senki nem gyújtott vagy robbantott fel semmit, de gyorsan el is hessegeti a gondolatot, mert még félő, hogy a végén be is következik. - Pontosítok, tanítási időszakban... de úgy látom, nagyon nem unatkoztok ti itt. Na és hogy hívnak? - érdeklődik, az ismét vészesen közel rohanó gyerek és az utána szaladó, már enyhén lihegő gondnok útját pedig egyelőre meg sem próbálja keresztezni. Hátát a fa törzsének veti inkább, és mivel a talárját roppant melegnek érzi, megszabadul tőle, hogy karján átvetve vonszolja mostantól magával. Tekintve, hogy alatta az ing és az élére vasalt nadrág is fekete, nincs sokkal előrébb. - Ha véget ért a műsor, meg elmúlt a veszély, nem segítenél nekem? Hol kellene keresnem a büntetésben lévő diákokat?
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 258
Összes hsz: 261
|
× Mindenki × Ain't no big thing ×- Szépre? - Mosolygok rá, ám kissé összeszaladnak szemöldökeim, lassan értve csupán meg, hogy egy szólásra utalhat. - Lehet, hogy élek majd vele - bár ha kutatnék az emlékezetemben, lehet, hogy nekem is eszembe jutna a kellő ige, ám Altea nevetése felold annyira, hogy viszonozzam azt.
Mosolyom azonban hamar enyhül, mikor a lány egy titkot emleget, vagy legalábbis valamit, amire Zalán nem biztos, hogy büszke lenne. Mintha a zene és a lángok tánca okozta árnyékok egy kissé lelassulnának körülöttem, ahogy igyekszem ismételten átgondolni a lehetőségeket, miközben a környezetünk parádézik, tűzijátékot durrogtat és miegymás. Ha eddig Hollósin is volt a tekintetem, most nagyon is a mellettem lévő rellonosra siklik, hogy arckifejezését is szemügyre vehessem. Ha ez az, amire gondolok... de hát akkora balszerencsém nem lehet, nem igaz? Ugye? Mégis milyen titkai vannak még Hollósinak? Az üvegcsén kívül más is van, vagy ez csak valamilyen kamaszkín?
- Jesszusom, el sem akarom képzelni - csóválom a fejem. - Jól vagy azért? - Kérdem némiképp viccelődve, hogy elüssem a beszélgetést; de azért mégis reménykedek, hogy valamit ki tudok belőle szedni még ezzel kapcsolatban. Talán óvatosabbnak kellene lennem nekem is?
A lány, aki az imént még Zalánnal volt elfoglalva, máris egy másik srác ölében ül, mások pedig táncra perdülnek; már épp fontolóra venném, hogy egy-egy kósza gondolatom a valóságba ültessem, mikor megjelenik a jómadár, hogy elvehesse esélyem a megszólalásra. Részeges mutogatása, lassan artikulálatlanná váló beszéde immár majdnem visszatetszést kelt bennem, holott az előbb még jól szórakoztam rajta. Altea szavai azonban szinte azonnal ki is zökkentenek ebből az állapotból, hiszen most árulta el, hogy ismeri a levitást, ám a nekem szegezett kérdése nem erre utal. Nem kedvelheti. Ahogy azonban a srác végignéz rajtunk, úgy vonom fel a szemöldököm, mert azt a pillantást én sem köszönöm meg, főleg nem az előbbi után.
- Tudod, Zalán, az előbb mesélt róla Agárdi Kornélia - mártom be a szintén kissé ittas eridonost, aki szintén üdvözli Zalánt köreinkben; még az említett felé is emelem a poharam, ha meghallaná a nevét. - Nem is tudtam, hogy így halmozod az élvezeteket, Hollósi. Nem ilyennek ismerlek - csóválom kissé a fejem, majd végre a rellonosra pillantok.
- Táncolunk? - Teszem fel a költői kérdést, s még a kezem is nyújtom felkérésre, még akkor is, ha a zene nem épp az a kategória, amire ez a mozdulat értelmezhető lenne. - Hagyjuk Zalánt, hadd ismerje meg ő is a saját szerelmi életét itt a társaságban.
Így pedig, ha a lány hagyja, arrébb is vezetem, elhaladva a gramofon mellett, hogy végre valami kellemesebb zenét intézzek, mint az előbbiek; táncolni erre is lehet, de inkább swing, vagy valami ahhoz hasonló, mintsem... ez az akármi.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1496
Összes hsz: 1812
|
Tábortűz Szavai elakadtak, amikor a lány felé fordult. Zavarba jött a csinos arc látványától, így hamar le is eresztette a kezét. Most Theo ábrázatáról az értetlenség az ő vonásaira vándorolt át. Persze, hogy nem ismeri őt, hiszen nem mondhatnák el egymásról, hogy barátok lennének. Ha nem lenne közös a látomásuk utáni tudásszomj, valószínűleg sosem álltak volna szóba egymással. És ha mégis annak mondhatnák magukat, miért foglalkoztatja ez Ebonyt?
- Merlinre, mint akinek pálcát dugtak volna fel. Mit érdekel téged, mit csinálok? - tört fel belőle váratlan őszinteséggel a kérdés. Bár józanul is hasonlóképp tett volna, de biztos, hogy jobban megválogatta volna a szavait.
Pont akkor durrant Armand újabb tüzijátéka, választ adva az előbbi kérdésére. Kicsit azért megijedt, hogy a mellettük lévő fára célzott vele, de betudta annak, hogy már a rellonos is ivott valamennyit.
Ha már épp a tüzijáték forrására tekintett, elkerülhetetlen volt utána a számonkérő pillantás Kori irányába. Mit pletykált már megint össze?
|
|
|
|
|
Karamakov Léna
INAKTÍV
B É K A - suttogó tiszt rendjel
RPG hsz: 55
Összes hsz: 60
|
Andrisbékalencse / még a vizsgaidőszakbanSzínészi képességeimet csodálhatja meg, amikor eltátom a számat, a levegőm elakad és úgy teszek mint aki teljesen megdöbbent.
- Ennyit az aduászomról - ingatom a fejemet, majd a tekintetét elkapva kuncogok hangosan. Szeretem amikor együtt vagyunk lusták. Sőt, mindhárman, mert a háziállatom tényleg eldobta a kis testét és nagyon élvezi ahogy ringatom a deszkán. Mígnem… a repülőbéka ötletre felfújja az arcát, hátat fordít Andrisnak. Ez még nem minden, hosszú lábait kinyújtva löki el magát és ugrándozik a tó felé. Én? Én ajkamba harapva fogom vissza a röhögésem, amitől szinte már röfögök.
- Szerintem az a koma azt értékelné ha neki hoznál egy spanyol forróvérű szeretőt - szemem sarkát törölgetve rázkódik még mindig a vállam. - Ha már Gabi, tudod van ez a levitás srác akivel csoport munkám volt, aki a Gabi, aki nem a Gabi bá - mutogatok mellé, hogy tudjon követni, aztán a kezem a tincseihez engedem és a göndör fürtökkel szórakoztatom magam. - Azt hittem nem fognak jóba lenni Horoggal, de Andris azóta tényleg kezdem elhinni neked, hogy rád néz legendásan rondán - vállaimat felhúzva húzom el mellé a számat is. - Nem lesz így jó, hogy harcoltok amikor veletek töltöm a legtöbb időt. De ha repülőbékává varázsoljuk lehet, hogy nem engeszteljük majd ki - a tó felé sandítok, a kisállatom elpárolgott, biztosan valahol hűti magát.
Jól is teszi!
|
|
|
|
|
Andrés S. Moreno de Aranda
INAKTÍV
#literal_sunshine
RPG hsz: 115
Összes hsz: 124
|
Léna- Nekem kellett volna motiválnom téged a tanulásra? - most kellene bevallanom, hogy én amúgy minden vizsgámmal készen vagyok, mert Carlos nem közölte előre, hogy mikor megyünk haza Spanyolba, de nem akartam azt sem, hogy én legyek az, aki gátat szab a tervnek. Amikor azt mondja, hogy megyünk, akkor megyünk. Csak remélem úgy mondja, hogy Lénának tudok szólni előtte. Nézem, ahogy Horg hátat fordít nekem, sőt, el is ugrál, ami a biztos utálat jele, de nem tudok ezzel sokáig foglalkozni, mert meghallom Léna nevetését, a _nevetést_ és ettől rögtön nekem is nevethetnékem támad. Hangosan hahotázva, a hasam fogva, magzatpóz dölöngélek, és érzem, ahogy a könnyeim lecsorognak az arcomon. Aztán a jó pillanatnak egyetlen másodperc alatt vége szakad, ahogy Gábor, az Edictum macsó neve felsejlik, én pedig olyan leszek, mint egy vadászkutya, minden érzékszervemmel ráfókuszálok Lénára, és hallom, amit mond, de az agyam máshol jár, felfogja persze ezt is, de jelenleg arra koncentrálok, hogy az első csók, lehet-e taktikai csók. Gábor ellen, szigorúan, és ha mondjuk megcsókolom, akkor után muszáj-e folytatni, vagy, mondjuk megemésztjük, és majd visszatérünk rá. Kívülről olyan vagyok, mint Carlos, rendesen belefagyok a pillanatba, amíg felveszem a fonalat.
- A békád kedveli? Pocsék ízlése van, Gábor minden szünetben sajtot eszik, láttam. - biztos sajtszagú is. Hogyan lehet szeretni valakit, aki sajtszagú? Nem is értem. - Majd megbékítem, valahogy. Nem mintha ne ő kezdte volna. Csak mondom, nem én dugtam fel a nyelvem az orrába. - az beteg is lett volna, és szerintem kivitelezhetetlen, szóval nem is értem, hogy miért lennék kedves vele. Dehogynem tudom, Léna miatt. - Miből kellene készülnöd? Kikérdezlek.
|
|
|
|
|
Karamakov Léna
INAKTÍV
B É K A - suttogó tiszt rendjel
RPG hsz: 55
Összes hsz: 60
|
Andrisbékalencse / még a vizsgaidőszakbanMutatóujjam a puha orrnak nyomódik.
- Ez volt a tervem - ismerem be, dehát nagyon sok motiváció kellene ahhoz, hogy én most minimálisan is a jegyzeteim felé mozduljak. Kizárt. Inkább hangosan röhögök a fantáziámon és a valóságon. Szerintem ez sokkal jobb buli, amikor pedig Andris becsatlakozik csak még jobban nevethetnék.
Nem győzöm mondani neki a dolgokat, azt se tudom már mit csak mondom, majd teljesen mellékszálon közlöm vele, hogy jobb ha rendezik a dolgaikat a békámmal.
- Tipp Andrisnak: ne úgy békítsd ki, hogy közlöd pocsék az ízlése - nevetgélve csavarok meg egy újabb göndör tincsét. Közben azért valami furcsa, nem szokott így beszélni másokról, nem úgy mint Gáborról de lehet csak nem bírja már ezt a meleget. A ki-kezdte szövegre forgatom meg a szemem. - Majd beszélek Horoggal is - előre hajolok és egy gyors puszit adok a homlokára, ahová aztán visszaesnek a félretűrt tincsei.
- Kizárt - kuncogok és talpra ugrok. Picit döloöngélve szabadulok meg a cipőmtől és amikor átmozgatom a lábujjacskáimat, azokat csikizi a fű. Mint amikor a faház körül játszottunk Bencékkel, legalább olyan jó érzés. A felesleges ruha lekerül. Kezemmel takarom ki a nap vakító sugarait, hogy lenézzek a barátomra.
- Aki marad, az a záptojás! - és így hagyom hátam mögött mindent amiből vizsgára kellene készülnöm, hogy helyette hanyatt homlok fussak bele a tóba.
|
|
|
|
|
Andrés S. Moreno de Aranda
INAKTÍV
#literal_sunshine
RPG hsz: 115
Összes hsz: 124
|
LénaFurcsa egy terv, de nem hülyeség, nagyobb és elviekben okosabb is vagyok, bár szerintem ezt a tényt kevesen támasztanák alá, az utóbbi időben okoztam egy kisebb kárt, loptam is, egész bevásárlást banyatankban, bár az nem volt éppen szándékos, és vissza is vittem, szóval azért annyira rossz sem vagyok. Eleven.
- Én csajt akartam neki szerezni. - emlékeztetem Lénát a mutatóujjam felemelésével, figyelmeztetően. Nem akartam a békájával érzelmeskedni, hanem azt akartam, hogy legyen neki jó. És folytatnám is a kioktatást, ha hirtelen nem teremne ott a szája, és én azonnal érzem, hogy az enyém meg kiszárad. Ilyenkor szokták az emberek megnedvesíteni az ajkaikat, és én is így teszek, mert ha csókolózni kell, akkor nehogy cserepes legyen az a csók. És akkor, ahogy jön felém, szinte megáll az idő, felkészülök, lehunyom a szemeimet, hiszen mások is így csinálják, és abban a pillanatban homlokon puszil. Én meg csukott szemmel csücsörítek, mint egy idióta, hogy a végén csak elterüljek megsemmisülten, és a fűből nézzem, ahogy mozog, olykor árnyékot vetve a szemeimre, de nem látom a vonásait, csak a vonalait. Elmosolyodom a látványra, és mikor már-már idillinek tűnik a helyzet, Léna megindul, én pedig nevetve eredek a nyomába, de nem érem el, mert annál gyorsabban éri el a tavat, plusz nekem még ott van az is, hogy a cipőmet, a zoknimat, a pólómat levegyem. Hezitálok egy pillanatig a nadrágon, de mivel ezt szeretem, így mennie kell annak is, és végül a “no problama”-s boxeremet megvillantva a világnak, befutok utána, és ha el tudom kapni a derekánál, akkor felemelem és a vízbe dobom.
|
|
|
|
|
Karamakov Léna
INAKTÍV
B É K A - suttogó tiszt rendjel
RPG hsz: 55
Összes hsz: 60
|
Andrisbékalencse / még a vizsgaidőszakbanAhogy Andris, úgy én is megemelem a mutatóujjamat, beleakasztom az övébe és úgy mozgatom összeért kezeinket, mint akik kisujj esküt tesznek. Csak mutatóujjal, érted. Aztál tolok egy puszit a kobakjára, és nem sok telik el a között és aközött, hogy beszaladjak a tóba. Jobban szeretem amikor korcsolyázni lehet rajta, de ha ez van, akkor ezt kell szeretni. Én például úgy is szeretném Andrist, ha záptojás lenne, de nem marad hanem hallom ahogy mögöttem ő is mozgásnak indul és megered.
Gondolkodás nélkül fordulok felé, hogy közben a karommal elkezdjem söpörni a víz felszínét, hátha jól arcba tolhatom a tavi vízzel, de addigra ő gyorsabb azokkal a bitang hosszú lábaival és én kerülök sikítva a levegőbe. Időben sikerül levegő után kapnom, mielőtt jönne a becsapódás. Lábaim és karjaim lubickolnak, amíg én éppen csak a fejemet dugom ki a levegőért.
- Te támadást indítottál ellenem! - esik le az állam. Ujjammal a vízfelszínről pöckölök rá egy kis vizet a kis barátomra. Érzem, hogy vörös hajam a homlokomhoz és tarkómhoz tapad, de ahogy felpillantok rá, az övé még nagyon is száraznak látszik.
Hátra dobom a kis hab testemet, hogy a víz tetején lebegjek, lehunyom a szemem, csak a glória hiányzik a fejem fölül, ami megspékelné angyali ártatlanságomat. Aztán a lábam beindul, mint a taposógép és úgy rugdosom Andrisra a vizet, mint a tasmán ördög.
|
|
|
|
|
Andrés S. Moreno de Aranda
INAKTÍV
#literal_sunshine
RPG hsz: 115
Összes hsz: 124
|
Léna- Ez csak természetes, megelőző csapás volt, kivédekeztem a készülő támadásodat. - felelem nagy bölcsen, mint aki a világ titkára jött rá. Persze ez nem az, de azért elégedettséggel tölt el maga a tény, hogy felháborítottam. A világ azonban nem ilyen egyszerű, és igaz a mondás, hogy mindent kétszeresen torol meg, hiszen abban a pillanatban, amikor Léna felfekszik a víz felszínére, az idő lelassul, és korábban jelentéktelen részletek válnak sokkal fontosabbá. Az, ahogy a víz csillan a szétterülő vörös fürtök körül. A tekintetem a pilláira téved, van egy vízcsepp a bal szemén, és tűnjek bármennyire is őrültnek, ebben a pillanatban pontosan érzem az ízét annak a cseppnek, mint éppen most csókolnám le onnan. Emlékszem az álomra, amit gyerekként álmodtam, emlékszem a hiányérzetre, ami ébredéskor volt. Emlékszem, hogy azt hitték, beteg vagyok, mert aznap nem volt étvágyam, aztán elfelejtettem az álombéli lányt, és eddig a pillanatig nem is jött elő. Most másnak érzem magam, nem Andrisnak, akinek az orrába egy béka nyelve került, vagy, aki gördeszkán suhan el Kakasi prof elől, hogy megússzon egy büntetést. Most Andrés vagyok, az, aki, ahogy az álomban is, oda fog hajolni, hogy lecsókolja a vízcseppet, majd megcsókolja a lányt. Ez fog történni. Az ajkaimat megnyalva hezitálok egy pillanatig, és ez pont elég arra, hogy a másik fél másként rendezze a helyzetet, és jó adag vízzel terít be, ami a számon, orromon, fülemen a testembe jut, és nem csak a hajam, de az egész lényem vízben úszik, én pedig prüszkölve és nevetve kapom el a lábait a negyedik próbálkozásra, miután már kellőképpen megcsapkodta az alkarom a nagy lendületességű lábaival és húzom őt közelebb úgy, hogy a két lába közé férkőzve, a lábait a bokájánál fogva tartsam magam mögött.
- Te sem vagy jobb, Béka, kifröcskölted a fél vízkészletet. - Ciccegem úgy, mintha egy kezdő tanár szidna, aki nagyon el akarja adni magát. Arra azért vigyázok, hogy ha süllyeni kezdene, akkor elkapjam, de most még láthatóan biztonságban van. - A foglyom vagy. Adnod kell valamit a szabadulásért, amit talán elfogadok, talán nem. Hallgatom az ajánlatod.
|
|
|
|
|
