Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Egy pillanatra billen ki, ahogy talpa alá kerül, leginkább mégis csak kellemetlen érzés fog maradni, mert a talpát nyomja meg, a futós cipője talpa, amely nem épp olyan, mint azoknak, akik reggelente direkt erre vett cuccokban kocognak, ehhez épp elég vékony volt. Mordul egyet, bár inkább tűnik halálhörgésnek, mint akármi másnak, jogos lesz a megjegyzés, hogy hát nem így kellene talán vagánykodni. Nem egyszerű, belőni mit és mikor szabad, mert érzi ő, hogy mindenre van ereje, aztán elkezdi, és úgy van vele, hogy bár sosem kezdte volna el. Egyelőre össze kell hangolni ezt jobban, vagy elismerni, hogy a másik igenis jobb passzban van, akkor is, amikor ő ereje teljében vágódik ki mellé. Amúgy pedig nem olyan komoly „versengés” és bizonyítási vágy ez. Csak történik, mókás, aztán megy tovább az élet és a téma, mintha eleve csak beszélgetni jöttek volna ki, nem kiköpni a tüdejüket. Kellemesen egyszerű dolog ez, amely lelazítja, nem mintha panaszkodni akarna, sőt, nincs is oka, egy szemernyit sem, azonban nem akarja azt sem, hogy bárki azt gondolja, azért, mert valaki fontosabb került az életébe és nagyon közel, mindenki más megszűnik. Lehet, hogy ezzel sok és nagy gondja volt, hogy nagyon sokat dolgozott, hogy senki se legyen, vagy épp kevesek, mostanra azonban, lehet azt mondani, egészen összeszedte magát. Talán a másik is látja.
Ahogy azt is, hogy kifullad, elfogy az üzemanyag. Az apró lökésre pillant rá, majd felhorkant. Most nem lő ki előre, tartja a tempót, szinte egyszerre szedi a lábait vele, hátha rétes lesz a jutalma.
- Fogom is... - már mindjárt duzzog az arca, és mégsem. Valami vigyorszerű az, meg fintor, de aztán  végül sétára fogják a dolgot és felszusszan. Kell pár kapkodó levegővétel, hogy szóhoz jusson, pólója szélét fogja meg, hogy felhajtva a bőrét villogtassa kicsit, az izzadtságot letörölje arcáról, mielőtt szemét csípi. Csak egy pillanatra, mert már engedi is el, majd simítja hátra kusza tincseit, így fordul végül felé.
- Tényleg nehezek a csontjaim. A hátadra vehetsz és megérzed – próbál komoly lenni, majd elröhögi magát. Még azért kicsit kapkodja a levegőt. - Ez most akkor... döntetlen? - hunyorog egy sort.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Sikeresen abszolválom a bőrönd problémát, pedig arra számítottam, hogy minimum az egyik a fejemre esik, viszont ez nem történt meg szerencsémre, szóval elégedett sóhajjal ülök le a nővel szemben, akitől rögtön elnézést is kérek. Kedves mosolyt engedek meg felé, a nagy szabadkozások közepette észre sem veszem a telefon-fülhallgató kombót, csak akkor, amikor az a bal kezébe kerül. Már éppen ismét bocsánatkérésbe kezdenék, amiért ráadásul ennyire megzavartam a nyugalmában, amikor észreveszem a felém intézett kedves mosolyt arcán. Legalább nem szeretne élve felnyársalni, amiért tényleg ennyire hirtelen rontottam be a nyugalmába, amit valószínűleg kiszeretett volna használni. Széles mosollyal ajkaimon fogadom el a felém nyújtott kezet, kissé megemelkedve rázom meg azt.
- Szia, Zaina - elengedem a felém nyújtott jobbot, majd visszahuppanok a helyemre. Barnáim vándorolnak az ablakra. A mellettünk elsuhanó táj folyamatosa változik, hol egy mező, hol egy erdősáv, a következő pillanatban pedig már egy város mellett suhanunk el, és valamiért párhuzamot tudok vonni a mindennapjaim és a táj között. Ugyanilyen gyorsan változik mostanában az én életemben is minden, bármennyire is jobban kedvelném azt, ha minden maradna a megszokott, nyugodalmas helyzetben. Tudom, hogy nem várhatom el ezt, mert az élet pörög ezerrel, és nekem meg kell tanulnom lépést tartani vele, de valahogy hiányoznak azok az idők, amikor ültem otthon és cikkeket írhattam. Csak a cikkeknek szentelhettem az időmet, mert azok voltak a fontosak. Most sokkal több kötelezettségem lett, amiket még mindig szoknom kell, de szerintem egész jól haladok velük. Barnáimat szakítom el az ablakról, mosolyogva pillantok utazótársamra.
- Először Budanekeresdre, ahol összeszedem a fotósomat és a stylistot, aki teljesen indokolatlan - ráncolom a szemöldököm értetlen, végül megrázom a fejemet és folytatom. - Onnan pedig Sopronba megyek tovább, és csak remélem, hogy nem kések el megint - nevetek fel zavartan. - Te merrefelé mész?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A bemutatkozós részen gyorsan tovább is jutunk. Őszintén szólva még örülök is, hogy egy talán nyitottabb, beszédesebb illetővel kerültem egy kabinba. Egy ideig mindig élvezem a táj bámulását, de aztán bekattan valami és mély gyötrődés váltja fel a nyugalmat. Valahogy mindig ugyan ott lyukadok, valamiért miden gondolatmenetem vége Péter. Péter és az ő hiánya. Mindenről eszembe jut valami, ami hozzá kapcsolódik. Természetesen magához a vonatozáshoz is van egy közös történetünk, ami mosolyt csak arcomra, majd könnyeket a szemembe. Egy mély sóhaj tör fel belőlem, s az emésztő fájdalmat megpróbálom visszatartani. Nem, most nem jöhet elő megint, most nem akarok erre gondolni. Zaina igen készségesen és bően válaszol a hozzá intézett kérdésre, amit én oldalra biccentett fejjel hallgatok végig. Fotós. Stylist. Ejha! Szemeim kissé kikerekednek ezek hallatán, s némi értetlenség is társul hozzá.
- Esetleg modellkedsz? Mondjuk az alkatod tökéletes hozzá. - kérdem tőle egy bájos mosoly kíséretében. Régebben, mikor még jóval fiatalabb voltam, barátnőimmel nem egy divatbemutatón megfordultunk. Már szinte elvárás volt velünk szemben, mivel az ilyen rendezvényeken az előkelő családok képviseltették magukat. Tökéletes események voltak ezek újabb kapcsolatok építésére, barátságok alakulásához.
- Nos én a családomhoz tartok Budanekeresdre. Van ott is egy antikvitásunk, ahol szükségük van a segítségemre a mai nap folyamán. Estefelé megteszem ugyan azt az útvonalat csak hazafelé. – kissé megvonom vállaim. Mosolyom töretlen, sőt az esetek túlnyomó többségében mosoly díszíti arcomat. Valamiért ez elhagyhatatlan számomra, annak ellenére is, hogy olykor az a bizonyos mosoly nem őszinte.
- Ha jól sejtem, te több napra mész… - fejemmel a bőröndök felé biccentek, majd kissé felnevetek. Ekkor nyílik a fülke ajtaja és egy idős nő áll széles mosollyal arcán. Afelől érdeklődik, hogy kérünk-e esetleg valamit.
- Én egy kávét kérnék tejjel, és egy cukorral! – adom le a rendelést, majd a táskámba kezdek kutatni a pénztárcám után, ami hamarosan elő is kerül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Meghökkenve hallom, hogy nem ide valósi, de még ennél is jobban ledöbbent, hogy nem tudja, hol fog aludni. Ennek több oka is lehet, egyrészt vagy ennyire felelőtlen, másrészt nem tervezett alvást, hanem hajnalig bulizást aztán utána kellemetlen buszos vagy vonatos hazadöcögést, harmadrészt pedig lehet arra számított, hogy valaki hazaviszi. Emellett felmerülhet még az is, hogy a varázslótársadalom egyik képviselője, így a hoppanálást  preferálja. De mivel egy olyan szórakozóhelyen vagyunk, ahol bárki megfordulhat, így nem nagyon feszegetem ezt a kérdést. Itt mindenki egyforma, nincsenek muglik és varázslók vagy boszorkányok. Vagyis vannak bizonyára, csak senki nem ezzel foglalkozik. Beleiszok a sörömbe, majd a lépcsőre rakom az immár üres korsót.
- Hát…. - egy kisebb hatásszünet következik, ugyanis felmerül bennem, hogy felajánlhatnám neki, hogy aludjon nálam. Na már most ebben az esetben az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy ilyenkor nem sok alvás van. Amivel egyébként nem is lett volna semmi gond úgy egy évvel ezelőtt, sőőőt nagyon is benne lettem volna. De most nem értem úgy, hogy nekem ez most menne, illetve szükségem lenne rá. Földhöz nem b***ott annyira, hogy Michelle szakított velem, de azért nem vagyok feldobva sem. Férfiasan bevallom, hogy azért kicsit szarul esett, főleg, hogy utána ő már széles vigyorral arcán pózolt az mellett a bunkó mellett. Érzem, ahogy megy fel bennem a pumpa, ahogy egyre dühösebb leszek. Kezeim ökölbe szorulnak, s rá kell vennem magam, hogy lazítsak tartásomon. Gondolataimat inkább afelé terelem, hogy mi legyen a leányzóval.
- Nem olyan messze van egy hostel, ahol egész jó áron eltölthetsz egy estét. Nem egy Hilton, de arra, hogy pár órát ledől, na arra tökéletes.  Lehet még mázlitok is lesz és barátnőiddel lesztek csak a szobában.- vázolom neki a lehetőséget. A lány keze lendül felém, amit én elfogadok, s finoman megrázom
- Emir. – mutatkozok be tömören. - Na és hogy kerültél pont ide? – próbálom tovább szőni a beszélgetést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Ideje volt már, hogy rendbe tegyék a barátságukat, de nem gondolta volna, hogy ilyen sokáig fog tartani. Ahelyett, hogy beszéltek volna egymással, a pletykák lettek kapcsolatuk fő mozgatórugói, már pedig ki tudhatná náluk jobban, hogy ezek az ízléstelen híresztelések mennyire hamisak? És ez a lényeg, többet nem engedhetik meg, hogy ez a dolog közéjük férkőzzön. Ahogy átkarolja a lány, ösztönösen húzza magához, mert ezúttal megnyugtatja az ölelés. Lehunyja szemeit, hisz férfi létére karácsony este másra se vágyik, csak hogy elsírja magát, amiért az, akit a világon szinte mindennél jobban szeret, egyszerűen összeszűrte a levet a háta mögött a legjobb barátjával. Mármint, a volt legjobb barátjával, akarom mondani.
- Tényleg nem haragszom, már rég túl vagyunk rajta - azóta annyi minden más történt, hogy lehetősége sem volt durcázni ezen az ízetlen tréfán. Mi tagadás, kicsit felgyorsultak az események, mióta kellett neki egy alibi barátnő... Morfondírozás közben megérzi a nyakát érő leheletnyi puszit és ösztönösen bizsereg bele. Mondjatok nekem egy olyan embert, akinek nem erogén zónája ez a pont! Na ugye. Éppen ezért készségesen ereszti el Adélt, mielőtt a lány észrevehetné ezt a természetes reakciót.
- Volt egy baleseted? Mi történt? - a többi rész annyira nem csigázza fel, de az, hogy a másiknak baja esett, az már egy érdekesebb kérdés. Ezzel könnyedén el is terelődik figyelme a korábbi intermezzo-ról és minden visszaáll a régi kerékvágásba. - És várj, otthagytad a sulit? De miért? - most realizálja csak, mennyi mindenről maradt le. Ezek szerint másnál is hiper űrsebességgel reppent el ez az elmúlt közel fél év. Hurrá. A kérdésre összepréseli ajkait és hirtelen nem tudja, hogy káromkodjon, sírjon, esetleg nevessen-e. Nehéz a választás. Egyszerre tenné mindet és egyiket sem, mert túlságosan fájdalmas az egész.
- Nem a barátnőm, mióta eltöltött egy kellemes estét a legjobb barátommal. Állítólag nem történt köztük semmi, de persze messziről jött ember azt mond, amit csak akar - még forr benne a düh és a rosszindulat, épp csak visszaértek a kirándulásról, túlságosan is élénkek az emlékek. Nem is érti, miért nem hisz Emily-nek. Talán azért, mert úgy érzi, mindez bosszú azért, ami Opheliával történt, pedig az nem is volt valós és nem is fek... Na jó, de az a nő előtt volt, úgyhogy tökre nem számít.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Szinte érzi a libabőrt végigfutni testén Lafayette pillantása nyomán, s mi tagadás, ajkai elégedett mosolyra húzódnak. Szeret tetszeni, azt pedig különösen, amilyen reakciókat megjelenése kivált másokból. Sokszor hiteti el, hogy ő nem több pusztán egy csinos külsőnél, mely megragadja a szemet, ám belülről üres. Az, aki alábecsüli, később nagyobbat esik, mint azt valaha gondolná.
- Sohasem késő. Holnap ráérek - megvonja vállait, miközben kiszélesedik mosolya, ezzel megvillantva tökéletes, hófehér fogait. Csak nem gondolta, hogy válasz nélkül hagyja ezt a költőinek szánt ajánlatot? Ugyan kérem, ki van zárva. Ha rajta múlik, minden egyes feladott labdát lecsap majd, éppúgy, ahogy a rúnakereső session-t. Szívverése egyenletesen vált hevesebb ritmusra, miközben hűvös ujjai a férfi forró bőrét érintik. Az ehhez társuló illat csak tovább fokozza az élményt, mely ugyan nem frenetikus, de kellően izgató. Imádja ezt a pajkos, csibészes mosolyt, ezért is vetett rá szemet már az első pillanatban. Hihetetlenül vonzónak találta mindig is a fiatalabb korosztály gyermeki játékosságát, már amennyiben a fiatal nem jelent törvénybe ütközőt. Ebben a korban még komolytalanok, könnyen csábíthatók és semmiképp sem akarnak elköteleződni: megelégszenek egy kellemes estével, melyet együtt eltölthetnek. A rizikófaktor oly alacsony, a nyeremény pedig oly kecsegtető...
A segítségre szófogadóan bújtatja ki kezét az említett helyről, hogy inkább inge gombjaihoz kanyarodhasson és kínzó lassúsággal oldja ki az elsőt. Nem is nagyon van lehetősége ennél többre, mert megérzi az erős kezet tarkóján és megadóan hajol közelebb, hogy ezúttal már belekapaszkodjon a levetni kívánt ruha anyagába. - Igazi úriember vagy - még utoljára ezeket a szavakat súgja, hogy aztán ajkuk találkozzon, ő pedig szemérmetlenül húzódjon közel, s melle a férfi mellkasának nyomódjon. Karjai átölelik, jobbja beletúr a korábban éppen csak felfedezett tincsekbe, de ennél tovább nem tolakszik. Pedig tudna hová. Így is minden olyan ponton érintkeznek egymással, mely említésre méltó lehet egy ilyen helyzetben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Tehát csak aláírások kellenek, hogy távozhasson. Elhagyni az intézményt csak így lehet, ha valaki kiskorú. Annak idején én még a szünetek egy részét is itt töltöttem. Nem kellettem. Csak a pénz amit értem kaptak állampapától. Szép dolog a nevelőszülői szeretet, igaz? Na de most nem rólam van szó szerencsére. Hanem olyasmiről, amit könnyű lesz megoldani. - Kérném az iratokat - nyújtom kezem felé és várom, hogy megkapjam a lapokat. Ha átadja őket, akkor átnézem az adattartalmat. Előveszem az aktáját a nagy szekrényből, hogy ellenőrizhessem nem áll-e korlátozás vagy tilalom alatt. Formaságok, bürokrácia, de enélkül kaotikus állapotok alakulnának ki és veszélybe kerülhetnének a diákok. Ezt nem engedhetjük meg magunknak, legalábbis amíg én vagyok itt addig mindig le lesz egyeztetve minden kilépést kérő tanuló. - Rendben van. A távozásának úgy látom nem lesz akadálya - nézek fel a papírokból a fiatalemberre - Egy óra múlva jöjjön vissza, addigra alá lesz írva - közlöm tényszerűen, nem várva sem hálás sem morgást. Ugyan Anton most még nincs is benn, de azt mondta, hogy húsz perc és visszaér. Bőven időben leszek, hogy bevigyem neki és megvárjam míg rákanyarítja a már általam megismert hanyag eleganciával az épp ugyanilyen aláírását. Remélem a diáknak is megfelel ez a nem olyan nagy várakozási idő. Ennél hamarabb nem tudná akkor sem megszerezni a szignókat, ha benn lenne az Igazgató. Ugyanis épp elég okiratot pakoltam oda neki, hogy mire azokkal elkészül is benne legyünk az egy órában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Mezítláb mászkálni nem mindig kifizetődő dolog, főleg akkor nem ha nem sima gyepen vagy szőnyegen/parkettán trappol az ember. A kerti kikövezett utak, ösvények például nem éppen lábbeli nélküli sétákhoz vannak tervezve. Tudom, oda kéne figyelnem, hogy hova lépek és akkor nem kellene fogcsikorgatva haladnom előre, amikor egy kis gally roppan a talpam alatt, vagy egy élesebb kő óhajt belekóstolni a bőrömbe. De nem arra figyelek, hanem a kertre és a neszekre. Egyébként is ha a totemállatom úgy akarta volna, akkor most cipőstül bandukolnék itt. Büntet ezzel is. Én pedig nem fogok siránkozni, egy árva hanggal sem fogom kifejezni nemtetszésemet.
Ahogy a tetszésemet sem, ha már itt tartunk. Pedig a szobrok igencsak szemrevalóak, meg is csodálom mindegyiket alaposan. Részletgazdag és van valamiféle kisugárzásuk, mintha bármelyik pillanatban életre kelhetnének. De lehet, hogy csak a kora reggeli fények miatt van ez a benyomásom. Vagy mert napok óta kialvatlan vagyok. Az mindenesetre feltűnik, hogy csak kívülről csili-vili ez a kert meg a ház. Eléggé el van hanyagolva itt hátul, mintha arra már nem jutna ideje vagy energiája az ittlakónak, hogy ezt a részt is pedánsan gondozza. Mi a fene lehet a dolgom? Csapjak fel kertésznek? Vagy tán mindenesnek? Hiszen bőven akad javítanivaló ahogy látom. Pillantásom tovavándorol a gyümölcsfákra is, azokra is ráfért volna egy metszés. Majd óvatosan felpillantok a házra, hogy vajon lesi-e minden mozdulatomat valaki. Ugyanis az az érzésem, hogy figyelnek. Nem tudom, hogy ki vagy mi és honnan, de valami nagyon stimmel itt. Ez a rossz érzésem pedig csak fokozódik, ahogy megközelítem az ajtót, szinte macskaléptekkel osonva. Óvatosan megemelem a kezemet és finoman beljebb tolom az ajtót, reménykedve hogy nem kezd el nyikorogni. Bár talán jó lenne most már szóba elegyedni a ház urával vagy úrnőjével, hogy mi a fenét keresek én itt egyáltalán.
- Helló?! Van itt valaki? – kiáltok be a házba a küszöbön ácsorogva. Ó dehogy megyek én be azonnal. Nem, előbb hallgatózom, hogy van-e valamiféle nesz. Majd hátrapillantok a kertre és beljebb lépek. Nem mintha lenne más választási lehetőségem ugyebár. Ha nyitva is maradna a kapu se lenne más út. A medve úgysem engedne csak úgy elmenni innen, amíg a végére nem járok a dolognak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Érzem, ahogy magához húz és ettől egy jól eső bizsergés fut végig egész testemen. Nem gondoltam volna, hogy ilyen erős érzéseket és reakciót fog kiváltani belőlem, ha újra találkozunk és úgymond békét kötünk. Már nem haragszik és ez elmondhatatlanul jól esik számomra, pedig én tuti nem bocsájtottam volna meg magamnak. Igaz csak poénkodni szerettem volna, viccesen elütni a dolgot, de sajnos nem úgy sült el, és hosszas eltávolodás lett a vége. De lehet tudat alatt direkt csináltam amit, mivel megijedtem a saját érzéseimtől. Azóta is utálom magam miatta…. Nem tudtam mit kezdeni magamban azzal, hogy esetleg többet érzek iránta szimpla barátságnál. Na de az már a múlt és teljesen felesleges rágódni rajta. Mikor elmesélem nagy vonalakban, hogy mi történt velem, két dolog ragadja meg a fantáziáját. Egy mosoly kúszik arcomra, és még mielőtt belekezdenék a mesélésbe, felállok és hátat fordítok neki. Felhúzom felsőmet úgy, hogy a hátam és a vállaim látszódjanak. Nem szükséges szemüveget húznia ahhoz, hogy lássa a hegeket. Őszintén szólva nem egy szép látvány, annak ellenére sem, hogy már beforrtak, viszont a tetoválásokat így kissé elcsúfította. A srác, aki készítette őket jelezte, hogy tudja korrigálni a dolgot és lehet minden olyan, mint fénykorában, de én nem szerettem volna. Ez majd mindig emlékeztetni fog a történtekre.
-  Hát motoroztam és rutinból közlekedtem, talán kicsit gyorsabban, mint kellett volna. Egyszer csak egy autó kikanyarodott elém én pedig már nem tudtam megállni és átrepültem felette a motorral. Rosszul estem és a motor is csapódott rajtam az egyik bukfenc közben. Aztán elrepültem jó messzire. Több napig nem tudtam magamról, majd hosszas lábadozás után újjáépítettem magam. - a történet felénél visszahúzom a felsőm és Nico felé fordulok. A pulton megtámaszkodom kezeimmel, s kissé oldalra biccentett fejjel mesélem a sztorimat. - A bal csuklóm azóta se működik rendesen, az is kapott esés közben. De egész jól összetettek a dokik. – megvonom vállam, majd a poharam után nyúlok és iszok egyet.
- Hát azt nem kell bemutatnom neked, hogy mennyire herótom van ettől a varázslósditól. Mindig is rühelltem és ezen senki és semmi nem tudott változtatni. Mivel nem érdekelt, így nem is erőlködtem a tanulással, aminek a gyümölcse az volt, hogy majdnem mindenből bukásra álltam. Közben munkát kaptam és úgy döntöttem elengedem a dolgot. Úgyse fogom soha használni az erőm, illetve már akkor tudtam, hogy a vendéglátás az én területem. Szóval kiléptem. - nemes egyszerűséggel vonom meg vállaim, majd érdeklődöm az ő kis dolgai felől. Természetesen az akkori érzéseim most mind előbukkantak valahonnan jó mélyről, ahol eddig voltak, így egyértelműen a családi állapota az első, amit tudni szeretnék. Igazából tisztában vagyok vele, hogy ez egy kurvára egyoldalú dolog, ő sosem fog rám úgy tekinteni, de ezzel nincs is semmi baj. Már beletörődtem és elfogadtam azt hiszem, bár a fejemet nem tenném rá…
- Nagyon sajnálom… –arcomon együttérzés látszik, s a pulton átnyúlva simítom végig karját. - Meg tudod ezt neki bocsájtani? Újra tudod kezdeni vele? Váltott ki belőled olyan érzelmeket, bizsergést, pillangókat, hogy megérje küzdeni érte? - kérdem tőle, de közben tenni-venni kezdek a pult mögött. Előveszem a legjobb whiskyt a pult alól és két poharat is Nico elé helyezek. Töltök 4-4 centet, majd az egyik poharat közvetlen elé rakom, a másikat elveszem. - Búfelejtő! A vendégem vagy! - emelem meg kissé a poharat, majd iszom egy kortyot.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Szúrós tekintettel nézek Nikora, mikor közli velem, hogy beszari. Ezzel határozottan nem értek egyet, mivel ezzel a jelzővel nem lehet illetni engem. Sok mindent lehet rám mondani, de azt nem hogy beszari. Ennek ellenére felelőtlen és meggondolatlan sem vagyok, így nem fog tudni rávenni a tóba ugrásra. Látom, hogy figyelmét a másik oldalon lévő eseményekre fókuszálja, ami még jobban felbosszant, azonban a tetőpont mikor rákérdez arra, hogy menstruálok-e. Felhorkanok, majd dühös tekintettel pillantok rá, melyre már sokszor mondták, hogy ölni tudnék vele.
- Kapd be ismét! – reagálom, majd felállok a stégről és sétálni kezdek a szárazföld irányába. Természetesen eszem ágában nincs elmenni, így vissza is fordulok, majd leguggolok Niko mellé.
- Nem a mit, hanem a hogyan… - válaszolom, majd újra felállok és a stégen lévő egyetlen kavicsba rúgok, ami halkan a vízbe pottyan. Figyelem ahogy kisebb körök alakulnak ki és nőnek egyre nagyobbra ott, ahol a vízbe esett. Egy mély sóhaj tör fel belőlem, az utolsó mondatát hallva. Mindkét kezemmel hátrasimítom hajam, majd kezem megállapodik tarkómon. Fejemet az ég felé emelem és hagyok némi időt a válaszom előtt. Nem szeretném kihúzni a gyufát, nem szeretnék átlépni egy határt, mivel a munkám függ tőle. Szükségem van erre az állásra, különben lehúzhatom magam a WC-n.
- Kiborít ez az egész dolog, ami kettőnk között húzódik már a kezdetek óta. - mondom, de továbbra sem nézek rá. - Nem tudom ezt kezelni bármennyire is szeretném. - Niko felé fordulok, majd a lábai felett átlépve ülök le combjára,vagyis inkább térdére. Nem szeretnék bemászni a már túl intim szférájába. - Tudom, hogy rohadtul nem lesz köztünk semmi, és ez áh… - - nem tudom értelmesen elmagyarázni, hogy mi van bennem, mivel én sem értem. Nem táplálok iránta gyengéd érzelmeket, nincs se pillangó, se gyomorgörcs, se semmi. Szimplán rohadtul úgy érem, hogy működik a kémia. Arról meg már szót se merek ejteni, hogy ez mennyire jól működne valószínűleg máshol, más körülmények között. Rácsapok combjára,majd megtámaszkodva rajta felállok, végül visszakuporodok az előbbi helyemre. Iszok egy kortyot, majd lefekszem és oldalra fordított fejjel figyelem a mellettem ülő férfit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Izgalmas kaland volt a kis tilosban történt kiruccanásuk. Nehezen sikerült az éj sötét és jótékony leple alatt kisurraniuk a klubhelyiségből, de megoldották. Még délután kerestek egy ideális falszakaszt, hogy ezzel is csökkentsék a lebukás esélyét. Sári akár csukott szemmel is oda talált volna, ami nem lett volna sokkal nagyobb változás az őket körülvevő sötétséghez képest. Amíg festettek kockáztatta csak meg, hogy világítson a pálcájával, így is benne volt az aprócska félelem, hogy lebuknak.
Igyekezett Lint ott segíteni, ahol tudta, amikor tudott csak a szolgálatára állt akár a kérdések terén akár bármi másban. A tanulásban ugyan nem nagyon tudott sok újat mondani, hiszen szorgalma valahol a béka feneke alatt volt. Múltkor is jól megpróbálta Marcival megíratni a beadandóját és nem lett belőle semmi. Nagyon nehezére esett, hogy egyedül küldjön meg ezzel az embert próbáló feladattal, de csak leadta.
- Nem is rossz? Ez most rossz vagy jó? - Sári úgy gondolta volna, hogy inkább ez utóbbi lehet, mert ha nem ez lenne a helyzet, akkor most lehet nem ilyen hangulatban beszélgetnének itt.
- Idővel jobb lesz, hidd el. Mikor megszokod ezt az egészet és kicsit jobban hozzá tudsz szólni ezekhez a témákhoz a többiekkel is könnyebben meg fogod találni a hangot.-  Igyekezett biztató hangnemet megütni, aztán hogy a szőke mennyire érzékelte annak az már nem Sárán múlott.
- A mágiád nem rakoncátlankodik? Jól megy a tanulás? - Erről eddig nem igazán esett szó közöttük, de kíváncsi lett volna, hogy mi újság háztársával ilyen téren. Meg hát nem akarta hogy csak üljenek ott néma csöndben és nézzék egymást, az kicsit kínos lett volna és ha lehetősége volt rá, akkor kerülte a kínos pillanatokat. Épp elégben volt már része ahhoz, hogy megpróbálja kerülni őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Nem. Nem, nem, nem és nem. Egyszerűen még mindig alig akartam felfogni, pedig nem most tértem magamhoz, hanem már legalább… egy napja? Tényleg egy napja itt rohadnék? Nem tudom minden úgy összefolyt és fertőtlenítőszagú volt. Pedig amúgy nem volt bajom a fertőtlenítővel, de most elviselhetetlenül felfordult tőle a gyomrom és csak azt akartam, hogy tűnjön el minden. Szóval inkább csak igyekeztem kibámulni a plafonon és naponta legalább tízszer zaklatni valakit, hogy hozzon már nekem egy kicseszett szál cigit, mert itt fogok elsorvadni. Na igen.. nem kellett volna dohányoznom. Akkor este sem kellett volna, nem igaz Emese?
De hát mit szépítsem, ezt sikeresen elbasztam. Nincs rá jobb szó, nem lehet kifinomultabban mondani, mert ez tökéletesen lefesti azt a helyzetet, ami elől inkább csak a plafon bámulásába menekültem éppen. Mert a bőröm húzódott és még viszketett is egy kicsit és be is volt kötözve és… nem bírtam tükörbe nézni. Nem a hajam eltűnt részét sajnáltam, mert valahogy tudtam, hogy az visszanő, mert így kell lennie. De az, hogy csúnya kékes-szürkés sebek voltak rajtam és.. nem, senki nem volt képes megmondani, hogy ez most meddig és hogyan?
Úgyhogy vártam. Vártam, amíg átkötözték a sebet, vártam, amíg a kedves hölgy jószándékúan és kicsit sajnálkozva nézett rám. És ott volt rajta az a békés, derűs mosoly, amit kedvem lett volna letörölni onnan. Mert legszívesebben hozzávágtam volna az első kezem ügyébe kerülő dolgot, és mindezt miért? Mert tehetetlen dühömben nem tudtam mit csinálni. És még gyenge is voltam.
Felemeltem a csupasz bal karom a szemem elé és elfintorodtam. Hiába forgattam, hiába akartam elhinni, hogy a fényben legalább egy egészen kicsit jobban néz ki és még akár szép árnyalata is lehet… nem sikerült. Pedig észrevehettem volna, hogy már most halványabb, mint tegnap... Bosszús sóhajjal ejtettem vissza a karomat a takaróra. Ó igen, elképesztő módon tudtam sajnálni magam. És most erre minden okom meg is volt!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Ez jó, csak a dicséretek nem az én asztalom - mosolygott Sárira. - És köszi. A peptalkot, meg a sok segítséget .
Közben Lin is abbahagyta a keringést a teremben és felugrott egy padra. Azzal a lendülettel a pad egy cseppet elkezdett ingadozni alatta, de még szerencsére nem kötött ki a földön. Még. Ha Lin szerencséjén múlik, még az ő negyvenakárhány kilója alatt is összeomlik egy asztal. Bezzeg graffitizés közben sosincs problémája a nem-létező egyensúlyérzékével.
- Még nem sikerült egyik kevésbé kedvelt évfolyamtársamnak sem felgyújtanom a haját vagy a talárját, szóval mondhatjuk, hogy igen, jól megy - válaszolt barátnője kérdésére. Sári mellett nagyon igyekezett sokat beszélni, és bár ez csak fokozatosan ment, remélte, hogy barátnője nem érzi magát kínosan azért mellette, mert Lin alapvetően hallgatni sokkal jobban tudott. - Néha azért menő lenne valami kiemelkedő dolgot felmutatni. Amúgy valaki mesélte, hogy te elemi mágus vagy, melyik elemé? - hirtelen megfordult a fejében egy random őrült ötlet.
- Mennyire jól nézne ki itt - kezdte el lassan mondan - , ha lenne egy ilyen ítélkező szemüveges macska képe közvetlenül a tanári asztal felé nézve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem tudom, nem akarom elképzelni, hogy milyen lehet szülőnek lenni. Mondják, hogy lassan abba a korba lépek, de egyszerűen nem vagyok hajlandó róla tudomást venni. A munkámat választottam, és önmagam. Erre általában büszke szoktam lenni. Csak néha bizonytalanodom el, hogy mit is keresek valójában, és mi lenne a helyes út, amin járnom kell majd. Társaságom szerencsés, hogy nem kellett megtapasztalja az egyedüllétet, de lehet persze, hogy emiatt sok mindent elszalasztott, ami az önmegvalósítással függene össze. Mikor megvillantja előttem az anya-szerep hátulütőit, azért megkönnyebbülten lélegzem fel. Nehéz átéreznem, hogy pontosan milyen lehet neki. Az az érzésem, hogy nem is igazán tudom megérteni, de azért próbálok olyan arcot vágni, mint aki tudná, hogy miről is van szó. Lehajtom a fejem és hümmögök egyet, majd elmosolyodom. Nem akarok több tanácsot adni. Ezt neki kell tudnia, mindenesetre jól hangzik, hogy pihenni is szeretne, és nem hajszolja magát túl.
- Nem lehet egyszerű. Hány éves egyébként? - kérdezem tőle, ahogy tovább iszom a sörömet. Egy pillanatra megáll a szívem a kérdésétől, magam elé meredve gondolkodom annak pontos jelentésén. Véletlenül sem akarom félreérteni, és meg akarok róla bizonyosodni, hogy helyesen értelmeztem a szavait. Eltelik néhány másodpercnyi idő, amíg töprengek a válaszon, aztán megszólalok. - Gondoltam jobb itt, mint a négy fal között. Felfedezem a környéket - vallom be neki, és nem is hazudok nagyot. Csak nem akarom, hogy hülyén jöjjön ki a téma. Mit is mondhatnék erre, hiszen magam se tudom pontosan, mi vezérelt, csak vitt a lábam.
- Oh, hát köszi. Van nálam fiatalabb tanár egyébként, szerintem még külsőre is fiatalabb megjelenéssel. A lényeg, hogy a diákok megtartsák a tiszteletet - magyarázom neki szerényen. Valahol még mindig jó hallani, hogy letagadhatok pár évet, de azért lehetne férfiasabb az arcom. Megtapogatom a borostám, az legalább megnyugtat. Meg az, hogy európai szemmel mindent másképp látnak. - Nem fontos - köszörülöm meg a torkomat. Nem szerenték róla beszélni, mert akkor nagyon sokáig itt ülnénk. Még nem állok rá készen, és sajnáltatni sem akarom magam. Kikapcsolódni jöttem, nem feltépni a sebeket.
Kezdek aggódni miatta, nyilván több alkoholt ivott meg nálam, a nyelve is jobban megered. Irigylem a helyét is, hogy a fának döntheti a fejét. Ha most hirtelen felállna, biztos elszédülne. Jobb, hogy itt vagyok neki. Mintha kísérőtanár lennék. Hallgatom, mert úgy érzem, hogy el kell mondania azt, ami a lelkét nyomja, s ahogy közben naivan kortyolok, úgy félrenyelek, kissé előredőlök és hangosan köhögni kezdek.
- Hát... Átérzem. Vagyis sajnálom, hogy így van. Na de érdekes lehet ez az antikvitás, majd megnézem - próbálom elterelni a témát, miután végre levegőhöz jutok a fuldoklás után. A fejem még mindig vörös, és a könnyeim is meg kell töröljem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A kisebbik Süveges lány igazán szerette a családját. Igazából kedvelt ő mindenkit, amíg valaki rá nem vette, hogy ne kedvelje őt, de ilyen személyből nagyon kevés volt, és azok se mindig jutottak Lilinek eszébe, hogy olyanok, szóval gyakorlatilag, míg újra nem emlékeztették, őket is kedvelte. De a családjáért odáig volt, olyannyira, hogy volt kedvenc nagybácsija, kedvenc unokatestvére, másik kedvenc unokatestvére, ó és igazából nagybácsija csak egy volt, amennyire tudta. Szóval a világért se mondhatta senki róla, hogy nyűg lenne számára a rokonság, most mégis, miközben szülei után caplatott a folyosón, olyan benyomást keltett, mint aki bárhol máshol szívesebben lenne.
De ez nem a nagybátyjának szólt, akit valami tüzes rák vagy csiga megharapott, összenyálazott, vagy mit csinált, hanem úgy alapjáraton ennek az unalomháznak.
Itt semmi érdekeset nem lehetett csinálni, és idegenekhez nem is szambázhatott oda, hogy a nyavajájukról faggathassa őket. A nagybátyjáét meg már azelőtt tudta, hogy ide kellett jönnie. Erre pocsékolni egy jó kis szombat délutánt!
Persze megmutogatta magát, és a nagybátyja valamiért könnyezni kezdett miatta, de aztán, hogy elmesélte nagyjából minden kaladját az iskolából, ki lett terelve a teremből, hogy menjen, keressen magának valami büfét, vagy árust, ha éhes.
Értette ő, a felnőttek beszélgetni akartak. Az meg végképp unalmas dolog volt, így Lili nem is bánta, ha járhat egyet. De nem volt éhes, arról pedig elképzelése sem volt, hogy mi egyebet kezdhetne magával. Szóval csak ment, és nézelődött, aztán tovább ment, majd megtorpant, hátralépett kettőt, ismét benézett balra az egyik szobába, majd arcára felismerés ült ki, és egy pillanatra megfeledkezett arról is, hogy alapvetően nem biztos, hogy örülnie kéne a találkozásnak bárkivel is egy ispotályban.
- Nééé, sziaa! - köszönt, és már be is invitálta magát a Rellonban megismert Emese szobájába. Először csak kicsit szokatlannak tűnt az arca, de közelebb érve már a haja is másként állt, és mire megállapította, hogy bizony nem pihenni jött ide a lány, már vagy tíz másodpercig nézte őt mosolyogva. Aztán egy "ó"-ra formálódott a szája, ahogy végignézett rajta, és a sajnálkozásról valahogy teljesen megfeledkezve, színtiszta kíváncsiságtól telve megkérdezte:
- Ezt nem azzal a fél arcot leolvasztós mizerával csináltad, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Szóval az úgy volt, hogy azt mondtam, hogy kell egy kis szünet. A mi barátságunkban ilyen amúgy sosem volt, és valljuk be, szenvedek, mint a kutya, de makacs vagyok, szóval nem megyek oda hozzád, hogy nem nagyon megy a szünet, nem, nekem eszemben sincs olyat csinálni, mert most még nem menne az, hogy csak Benő legyél. Szóval nem. Ne haragudj rám, kérlek, tudom, hogy nem vagyok igazságos veled, még akkor sem, ha ezt érted csinálom, sőt, ezt értünk csinálom, hogy a barátságunk ne menjen tönkre a dolog miatt.
Viszont hiányzol. Vajon én is hiányzok neked, Benő? Mármint gondolsz rám? Ha igen, hogyan? Máshogyan mint én vagy éppen ugyanúgy? Ha ugyanúgy, akkor azért hagyod, hogy teljenek a napok, mert te sem tudsz mit kezdeni ezzel? Hiányzol.
Hátam a fának vetve, távcsővel a kezemben nézem, ahogy megint Morcossal játszol. Az a hülye kutya állandóan ugat, mert baja van a világgal, és szerinted ez így teljesen rendben van. Még hogy rám hasonlít, ne nevettess, nekem fikarcnyi bajom sincs a világgal. Na jó, csak egy kicsi. Meg alacsony is vagyok, de mit csináljak? Nem Richárdra hasonlítok, hanem anyára. Külsőre nagyon. Belsőre? Azt hiszem, az Richárd. Majd elválik, talán. Szóval állok a fánál, hogy ez a lényeges dolog végre napvilágot lásson, hosszú vörös hajam felfogva, hogy ne vehess észre, a tarkómon szigorú kontyként pihen, és megpróbáltam úgy öltözni, mint egy diák, pedig hat éve elballagtam. Nem ez az első nap, hogy így figyellek, de nem is az utolsó. Még nem. Nem tudom, hogy a diákok öltöznek-e így szabadidejükben manapság, de a százhatvanegy centim, meg a csupa szeplő bőröm, amit nem fedtem semmilyen kozmetikummal, megfiatalít. Lehetnék diák nem? Maximum, ha egy tanár kérdezi, akkor az ő órájára nem járok. Szemeim elé emelem a távcsövet, és irigykedve nézem Morcost, ahogy magadhoz öleled. Rám gondolsz vajon?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Látom rajta, hogy nem igazán tud azonosulni a dologgal. Próbálkozik úgy tenni mintha, de sajnos a szemeiben látszódik, ami belül van. Elmosolyodom rajta és hiába nem diák már, de látszik rajta, hogy még fiatal. A legtöbb férfi ebben a korban még a csajozással van elfoglalva, s igen kevés az olyan, aki komoly párkapcsolatban él vagy éppen már gyermeke is van. A mai társadalomra inkább az a jellemző, hogy később házasodnak – már ha házasodnak – és később vállalnak gyermeket is. Nekem szerencsém volt Péterrel, nagyon egyforma volt az elképzelésünk a jövőről. Lehettünk volna egy tündérmese szereplői is, de végül nem azt dobta a gép.
-  De teljesíthető szerencsére. Lassan kettő, már kész nagyfiú. - egy szelíd és szeretetteljes mosoly jelenik meg arcomon. Mikor a kérdésem után egy kis hatásszünet áll be, értetlenül pillantok rá. Nem értem, hogy mi olyan a kérdésbe, hogy ennyit kelljen töprengeni rajta. Aztán kapok egy olyan sablonos választ, hogy valamiért úgy érzem, nem szeretne magáról beszélni.
- Egyedül lennél a négy fal között? - kérdem oldalra biccentett fejjel, de nem fogok faggatózni, ha nem akar róla beszélni, akkor én azt elfogadom és továbblépek rajta. Végül is egy idegen vagyok számára, akit néhány perce ismert meg. Semmit nem tudunk egymásról, és ha egy nagyobb városban élnénk, akkor még az is lehet, hogy soha többet nem is találkoznánk. Egyébként néha jó tud lenni egy idegenre rázúdítani mindent, akiről tudod, hogy úgyse mondja el senkinek, lehet úgyse látod többet. Mikor a tanárságról beszél én csak mosolyogva hallgatom, és lelkesen bólogatok, mivel teljesen egyet értek az elhangzottakkal. Mikor az arcához nyúl és megtapogatja, csak felkuncogok. Jó-jó értem én, te már férfi vagy… Aztán a mosoly gyorsan el is halványul, mikor a kérdésre csak ennyit felel, hogy nem fontos és megköszörüli torkát. Ebből pedig biztosra veszem, hogy fontos, csak rohadtul nem akar beszélni róla.
- Ha mégis meggondolnád magad, akkor én szívesen meghallgatlak. Hátha még tudok valami okosat is mondani. Ha most nem is, de bármikor máskor szívesen. – közlöm vele talán kicsit halkabban, mint eddig, majd közelebb húzódok hozzá és gyengéden megsimítom karját. Egy bátorító mosolyt küldök még felé, de továbbra se fogom erőltetni, hogy meséljen, ha nem akarja, de szerettem volna, hogy tudja, nekem elmesélheti. Visszahúzódok helyemre, majd onnan folytatom az eszmecserét. Mikor félrenyel és köhögni kezd még inkább belepirulok és jobban próbálom takarni arcom. Jaj Istenem! Mikor közli, hogy átérzi, akkor kikerekedett szemekkel pillantok rá immár kibújva a kezem mögül. Amikor pedig hárítani próbál felnevetek, de olyan igazi jóízűen. Iszok egy kortyot a borból vagyis kettőt, na jó hármat, majd  lendületet veszek és felkelek a földről. Őszintén szólva már igen csak fázik a hátsóm. Azonban ez nem volt egy túl jó ötlet, mivel azzal a lendülettel kezd el picit jobban forogni a föld, a tó, sőt még Noa is. Lehunyom szemeim és szabad kezemmel a fejemhez kapok. Egy mély sóhaj tör fel belőlem, majd mintha minden a legnagyobb rendbe lenne, úgy fordulok Noa felé.
- Nem értelek… Fiatal, helyes srác vagy, mi az, hogy átérzed? Szerintem kb. minden második lánynak el tudnád csavarni a pici buksiját. - kezemet kinyújtva mutatok végig a tó partján, így utalva az ott üldögélő leányzókra. - Na meg ha nem is akarsz kapcsolatot, attól még szexelni lehet. Jó, nincs nagy tapasztalatom az egyéjszakásokba, de azt mondják az is tud jó lenni. Bár gondolom kicsit másabb élvezetet ad, mintha lenne mögötte érzelem is. - megvonom vállaim, majd iszok egy újabb kortyot. Végül is felnőttek vagyunk, akkor miért is ne beszélhetnénk erről a témáról. - Ja és igen, érdekes tud lenni, ha érdekelnek a régi dolgok… - közlöm vele a pohár fölül, s most az antikvitásra utalva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Lehet, hogy nem látszik, de tényleg hálás vagyok, hogy van valaki, aki eljár velem futni meg bele lehet rángatni mindenféle ökörségbe. A szociális életem nem a legsívárabb, van Árminom, van ivócimbim, vannak jófej szomszédaim, haverek, kollégák, zöldséges ismerősök a piacról, a macskás néni két számmal odébb, aki évek óta össze akar hozni a lányával (még mindig nem esett le neki). Nem tudok már úgy végigsétálni a falun, hogy ne álljak meg legalább kétszer beszélgetni (még mindig falu nekem, igen). De azért kell még egy lüke.

- Jöjjünk ki holnap is, ha majd tudsz járni egyáltalán. - Elnézem, ahogy törölgeti magát, s nincs szívem varázslattal megszárítani magam. Megszáríthatnám őt is, de nem ez a lényeg. Nem lesz mindig egy mágus mellette. Inkább szenvedjünk együtt. Úgyhogy én is csak rázogatom a pólómat, meg élvezem, ahogy az egész pofám ragacsos lesz a sós verejtéktől. Zuhanyt akarok.

Már majdnem mondok valamit arra, hogy a hátamon cipeljem őt, de végül csak te ugye most viccelsz?-fejjel felvonom rá az egyik szemöldököm. A balt. A jobbot nem tudom.
- Persze-persze, döntetlen - hagyom rá nagyvonalúan, hogy nehogy rosszul aludjon majd emiatt.
- Hallod - kezdek neki, arcomon kigyúlt a villanykörte. Soha nem jelent semmi jót ez az arckifejezés. Azt jelzi, hogy jött egy ötletem. - Kéne valami futóversenyt szervezni, valami jótékonykodós menetet itt a faluban. - Már rögtön ezeregy ötletem támad, a névről, a jótékonyság céljáról, pólók, minden. Jaj. Tudom én, mi lesz ebből. Futóverseny.
Úgy nézek Beliánra vigyorogva, mint aki most fedezte fel Amerikát s örül a fejének. Abszolút meglehet, hogy szar az ötlet és a srác ezt most közölni is fogja velem, de abszolút nem érdekel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Aha, meg ragálytan – erősíti meg a fiú szavait és jókedvű kuncogás kíséri a fejcsóválást, amit a kávéval nyomatékosított kijelentés vált ki belőle. Hogy miért is van képben a nénivel, mikor az évnyitó beszéden való figyelés nem feltétlenül kiemelkedő erőssége? Nos, maradjunk annyiban, hogy valósággal mellbe vágta az a meglehetősen szomorú információ, miszerint a tárgyat előzőleg oktató – fiatal és eléggé nagyon jóképű – tanerő leváltásra került…
- Az igazgató úr auror, a lánya az iskola diákja és… igazándiból rosszat nem nagyon hallottam róla. Persze biztosan van, aki nem kedveli, de nem túl gyakoriak a magasröptű pletykák a nevéhez kötötten – megvonja a vállát. Már önmagában a pozíciójával jár a megkérdőjelezhetőség, nyilvánvalóan akadnak, akik élből negatív véleménnyel viseltetnek felé. – A helyettese, Várffy-Zoller viszont egy élő legenda. Nem hallottál még róla? Rellonos volt, és millió történet kering róla, valószínűleg a fele sem igaz. Elég nagyra tartják, nem mintha szüksége lenne az egofényezésre… Nem előnyös nála kihúzni a gyufát. – Személyes tapasztalata egyik férfi kapcsán sincsen, előbbivel is csak egyéni tanrendje egyeztetése kapcsán konzultált néhányszor. Ha pedig esetlegesen kihágáson kapják, az megáll a házvezetők vagy a prefektusok szintjén, de amúgy is ritkán jut büntetésig.
A javaslatra felnéz, és már épp kezdene bele az ellenkezésbe, hogy ugyan már, mégis hogyan lehetne aranyos, ha valaki megharapja az embert, aztán… Nos, nevermind.
- Erősen kétlem, hogy kedves kis csócsálásra asszociálnának veled kapcsolatban, de rendben, széttép – védi meg az általa használt, egyébként ilyen mélységekig aztán végképp át nem gondolt szavakat, aztán bólogat mosolygósan, ahogy feljegyzi magának fejben a kívánt kifejezést.
- És állítólag van egy kínzókamra az alagsorban, amit aurorok zártak el teljes titokban és rejtélyes körülmények közt – kontráz rá egy kicsit szándékosan rájátszva az erősen ködösített és gyanúsat feltételező kifejezésekre égnek emelt tekintettel. Valaki nagyon utálhatja ezt az iskolát, hogy ilyen pletykák kapnak szárnyra és terjednek még évek múltán is. A gyilkosokkal való találkozás említésére abbahagyja a rágást is, ahogy felnéz Dusánra és pár pillanatig csak bámulja, próbálja leolvasni az arcáról, hogy most… tényleg? Csak szórakozik. Biztosan így van. Ugye?
- Öhm – az újabb kérdés rántja vissza. – Az iskolaújság lényegében mindenkit összeboronált már mindenkivel, úgyhogy ha a szóbeszédekből akarsz kiindulni, igen, a Bagolykő valójában egy jól álcázott hatalmas orgia. – Bár úgy lenne. Mármint mi? – Nem tudom. Próbálj szerencsét, és kiderül? – vonja meg vállát finoman, miközben a főételeket lassacskán leváltó desszertekre pislog. – De nem én mondtam, ha valami rosszul sül el és kirúgnak miatta! – szögezi le mutatóujját feltartva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Valami egészen furcsa nosztalgia tölti el az ifritet nézve, ahogy a felcsendülő ismerős dallamra a rá jellemző hanyag eleganciával mozogni kezd. Kedve támad ettől a képtől mosolyogva égnek emelni tekintetét, azonban elnyomja a gyermeteg késztetést, csupán az ajkaira kiülő görbének enged – aztán ellöki magát a kanapétól, hogy egy jól kiszámolt mozdulattal csatlakozzon Yezebelhez. Ujjai először a csuklóját érintik finoman, onnan simítja a tenyerébe, míg másik keze párhuzamosan a gerincén simít, hogy pár pillanat erejéig átvegye a tánc felett a vezetést. Nagyon sok idő telt el azóta, mikor először hallotta ezt a számot, de még mindig tökéletesen emlékszik rá, a szöveg minden egyes szavára, annak ellenére is, hogy az olasz nem az erőssége. Halkan neveti el magát, ahogy egy laza, de határozott mozdulattal megpörgeti az ifritet és ezzel el is engedi, újra teret adva neki a felhőtlen és emberi tapasztalatlanságban – jelen esetben túl merev táncmozdulatokkal – nem korlátozott szórakozásnak. Mert hát, hogy is vehetné fel a versenyt olyasvalakivel, akinek több évszázados előnye van… az egész családdal szemben. Összességében.
Csupán azért húzódik el, hogy a helyiség másik felébe lépdelve a cigarettájához jusson és előbb érzékeli a másik elme jelenlétét, mint ahogy meghallaná az érkező férfi hangját. Ruben teljesen kaotikus rezgései határozottabb jelzésként szolgálnak bármely ajtócsengőnél; és semmi jót nem sugallnak.
Kattan az öngyújtó, beleszív a szájába helyezett szálba, és ráérősen a lejátszóhoz sétál, hogy óvatos mozdulattal leemelje a lemezről a tűt, ezzel megszakítva a kedélyes, mediterrán dalt.
 - Mi történt? – emeli tekintetét az érkezettre. Hangja egészen érdeklődőn cseng, csupán egy leheletnyi számonkérés lapul meg benne. Valami nincsen rendben, szinte fizikailag érzi, ahogy bizsergeti a bőrét a Rubenből áradó zűrzavar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Jelent.
Bólintok egyet a kérdésére, de egy pillanatnyi szünetet megengedek magamnak, mielőtt a válasszal folytatom, mert igazából számos opcióm van arra, hogy mit is jelent az, hogy én, Radetzky Bercel, életem keményen huszadik életévében házasságra léptem egy lánnyal, aki éppen csak nagykorú.
- Hogy a máguscsaládok köszönik szépen, továbbra is élvezik hagyományaikat, és döntik el a gyermekeik sorsát. De, nem azért licitáltam rád, mert terveim között szerepelne Edith megcsalása, sőt.
Nem, ez a randevú nem arról szól, ami a legtöbbeknek. Nem azért licitáltam rá, mert a testvérem, és senki se szeressen vele randizni, vagy, mert meg akarom győzni, hogy Ombozi nem az, akivel lennie kellene. Nem ismerem a fickót, de elég vehemensen védte a licit során, így természetesen az ital az övé, mert átengedte nekem Gerdát három órára, mindenféle magyarázat nélkül. Nem hiszem, hogy amúgy megtette volna, ha megmagyarázom, hogy miért is van szükségem erre a találkozóra, de jobb is, hogy nem kért magyarázatot, utálok hazudni. Valamint az érzelmeimről beszélni, de most meg kell történnie, nem igaz? Edith-ért. Ami most furcsán hangzik, de az én fejemben mindennek van magyarázata. Ennek is. Annak is, hogy a licitösszeget milyen könnyed lelki világgal loptam ki az unokahúgaim kövér unikornisaiból, és hogy mennyire sokat fogok ingyen dolgozni, hogy visszategyem a pénzt.
- Amikor másodéves voltam, te akkor voltál ötödéves, és egy házba jártunk, más közös pont nem nagyon volt bennünk, viszont az egyik bátyám nagyon szerelmes volt beléd, de nem mert közeledni. Egyik este meghallottam pár srácot, akik nem túl illendően beszéltek rólad, és úgy éreztem, hogy meg kell védjelek, mert hát az egyik testvérem szerelme vagy, ez olyan családi ügy dolog. Szóval egy havi üstpucolásért és jó pár lila foltért cserébe, elértem, hogy eszükbe se jusson a közeledbe menni, idővel pedig azon kaptam magam, hogy egyre többször nézlek és gondolok rád. Te voltál úgymond az én kamaszkori nagylány szerelmem, csak még akkor nem azonosítottam be az érzést.
Nem nagyon tudok ránézni, amikor már magamról beszélek, forgatom a villát, mint egy rosszalkodásra vágyó gyerek, és próbálok nem elpirulni zavaromban. Zavarban vagyok. Milyen csoda ez, mi?
- Szóóóval, a körülményektől tekintsünk el, a lényeg, hogy megházasodtam, és nem mondom, hogy hagyományos házasságom van, de szeretnék tisztességes, fair játék lenni a lánnyal szemben, aki a nevemet viseli, így arra gondoltam, hogy valamilyen úton-módon elbúcsúzok életem nőitől, akik nagy hatást gyakoroltak rám, és úgy tisztességes, hogy veled kezdem, aki iránt először éreztem. Ezért egy óvatlan pillanatban felírtam a neved a licitlistára.
Igen, most már jöhet az a bizonyos pofon, vagy leöntés és elviharzás, teljesen jogos lenne, mert ahhoz képest, hogy a tisztességről beszélek, ez igencsak egy tisztességtelen lépés volt a részemről. De végre felpillantok rá, akkor is, ha így nagyobb az esélye annak, hogy a szemembe megy az ital, vagy a lopott virág - tisztesség mi - szirma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő