Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Gyere Leo, majd apu szerez neked ajándékot a Télapótól, na. *mindent látott és hallott*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Igazán nagyon rendes, valóban, de ne sírj, a Télapó megsúgta, hogy így is egy arzenálnyi dologgal kedveskedik. Nem vagyunk telhetetlenek, hadd maradjon a bácsinak is..

*ránéz a bácsikra a kérdés hallatán*

Anyjuk..? *átadja a terepet*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

*orrnyereg masszíroz* Már így is többet segítettél, mint kellett volna, köszi.

Ilyet nem szép mondani, másra se, de anyura aztán pláne. *megcsipkedi Lacika arcát, nagy szigorú daddy* Aida, édes, te meg ne duzzogj, na.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Éppen kedvesével konzultál telefonon, amikor sokadszor is végigfuttatva tekintetét a környéken kiszúrja az apró, kísértetiesen ismerős alakot az állomás felé igyekezvén. Nem az első eset, és feltehetőleg nem is az utolsó, hiába minden szentbeszéd. Némileg gyorsít léptein, hisz azt a kellemetlen fordulatot, hogy Leo valamilyen indíttatásból az orra előtt szálljon fel egy vonatra, mindenképpen szeretné elkerülni.
Eleget túráztatta magát máris; ha egyszer megbeszélik, hol és mikor veszi fel az öntörvényű kisördögöt, miért kell frászt hozni mindenkire és pont ebben az intervallumban magánexpedíciókat eszközölni?
A zsebébe süllyeszti mobilkészülékét, tekintete átsiklik a közelben sétáló falulakókon és diákokon, az elkapott beszélgetésfoszlányok is megrekednek kéretlen háttérzaj szintjén, a kisfiút viszont nem téveszti szem elől. A végén még kámforrá válna.
 - Hát itt vagy – szólítja meg, ahogy hallótávba ér. Hangja nem a kétségbeesett rátalálás öröméről tanúskodik, ámbár kifejezetten feldúltnak sem tűnik. – Arról volt szó, hogy a cukrászda előtt találkozunk, vagy rosszul emlékszem?
A kérdés utóbbi tagja nyilvánvalóan és félreértelmezhetetlenül költői. Némi szelíd rosszallás kiérződik, de hát senki nem róhatja fel egy szülőnek, hogy nehezményezi, ha átvágják. Nem mehetnek vele, mert az mégis milyen ciki már, hogy anyu és apu kísérget mindenhová, ha pedig szabad foglalkozás van előre behatárolt keretek közt, a gyerek hirtelen azt hiszi, hogy övé a világ és a jelen prezentált szituáció alakul ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Túlzás volna azt állítani, hogy olyan széleskörű ismeretsége van ezekben a körökben, hogy kifejezetten igényt tartanak jelenlétére, azonban nem illik visszautasítani egy ilyen jellegű meghívást. Igazít öltönyén, még mielőtt elvegyülne a sokaságban. Alig tesz pár lépést, őt is megkörnyékezi egy arra járó pincér, Dominik azonban vezetésre hivatkozva nemet int – és itt ne lenne erre alternatíva? A mentes pezsgőt kedvesen mosolyogva egy biccentés kíséretében veszi át, majd tekintetét körbefuttatva a helyiségen, a férfi irányába orientálódik, akinek az invitálást köszönheti.
Bár alapvetően nem az ő terepe, jól elvan a smalltalkkal, az érintett felszínes témákkal és az esetek túlnyomó részében nagyszerűen szót is ért a társaságba szegődőkkel. Valószínűleg hivatásából adódóan érzékenyebb a testbeszédre és könnyebben felismeri, kivel miképp érdemes kezdeni. Ugyanakkor az ilyen események nagyban épülnek a tetszelgésre. Mímelt mosolyokba és dicséretekbe ütközik lépten-nyomon az ember, kötelező tiszteletköreit megtéve, talán csupán ennyiről van szó.
Egy idő elteltével, amikor már nem bélyegeznék meg, milyen udvariatlan, elnézést kérve és a kiállítás anyagát megcélozva húzódik a perifériába, hogy szusszanjon. Nincs megbékélve a túlzott tömegekkel, és bár közel sem szélsőséges a helyzet, jobb félni, mint megijedni. Figyelmét valóban a műveknek szenteli többnyire. Ráérősen lépdel egyiktől a másikig, tanulmányozva azokat, mígnem majdhogynem szó szerint bele nem botlik egy résztvevőbe, miközben összemosolyog a szobrásszal, akinek bemutatott alkotása mellett épp elhaladt.
 - Oh, elnézést, hölgyem – emeli finoman kezét, nem szándékozik kéretlen fizikai kontaktust létesíteni, csupán egy óvatos gesztus a majdnem ütközésre tett szabadkozását kiegészítendő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Hogy is lehetne haragudni a fiúra ezt a gyermeki örömöt látván? Rafináltak ám, és feleolyan ártatlanok, mint amilyennek első ránézésre tűnnek, hát ilyen galád módon kihasználni az elragadóan bájos, nemcsináltamsemmirosszat tekintetet… Fél kézzel átöleli, másikkal pedig a világos tincsek közé simít egy megbocsátó szusszanás kíséretében. Azonban még mielőtt véleményezhetné a kis kitérőt, vagy úgy egyáltalán bármit kinyöghetne, egy idegen nő jelenik meg a színen és… ajánlja fel segítségét?
 - Szép jó napot! Nos, ezt én is kérdezhetném Öntől… - értetlenül szaladnak össze szemöldökei, láthatóan abszolút nem tudja hova tenni a helyzetet, hiszen a körülmények egyértelműen nem indokolják, hogy bármiben is rászoruljon másokra.
Lepillant a kisfiára, majd újra a nőre, tökéletesen leolvasható arcáról a ráébredés, vonásai ugyanakkor nem enyhülnek azonnal. Leo lelkesedése nyomán halványan elmosolyodik ugyan, de a kabátujj-piszkálódást egy gyengéd, féltő simítás követi, ahogy a törpördög kezéért nyúl, és sajátjába zárja – mintegy finom jelzésként. Persze megvan az esélye annak, hogy majd pont most akar igazi nagylegénynek tűnni és kirántja, úgyhogy azonnal korrigál is ezt elkerülendő. Óvatosan a vállánál átkarolva vonja közelebb magához. Mint minden szülő tenné hasonló szituációban.
 - Ó, valóban? Ez sok mindent megmagyaráz. – Egyáltalán nem hangzik ellenségesnek, a kicsi örvendezéséhez ösztönösen alkalmazkodik a tónus. Mosolyogva les az eleven kölyökre. – Leo odavan az aurorokért. És teljesen jogosan, rendkívül tiszteletreméltó munkakör.
Némi bólogatással megerősíti szavait, támogatva kisfia rajongását, félig mintha a nőnek is magyarázattal szolgálna. Valahol érthető, hogy a rend védelmére felesküdvén valaki aggódik egy elkallódottnak tűnő gyermekért – legalábbis logikai alapon valami ilyesmit sikerül összeraknia hirtelenjében az ok-okozatokat vizsgálva.
 - Mester Dominik, örvendek – nyújt kezet a nőnek, ha már Leo ilyen készségesen kezdeményezte a bemutatkozást a felnőttek közt. Középső nevét elhagyja, rendszerint csak félrevezeti vele az embereket, hiszen nem azt használja. Érdeklődve tekint az aurorra, nyilvánvalóan nem fogja elrángatni a kisfiút a társalgásnyitást követően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bármennyire is szeretne, nem tud mindenre odafigyelni, és ezek szerint legfőképp magára nem, illetve a lába előtti látószög okoz különösebb nehézséget. Könnyedén alkalmazkodik a közhangulathoz és megkövetelt etiketthez, de pont az ilyen apróságok árulják el, hogy számára sem ez a szokványos, mindennapi miliő. A nő ruháján landoló, nagy kárt ugyan nem okozó cseppek szerencsétlenebb esetben egy kisebb apokalipszissel, de legalábbis komoly feltűnéssel járó ájuldozással járhatott volna. Hála az égnek, hogy nem valamelyik nagyasszonynak oldalgott neki kis híján.
 - Sajnálom – teszi még hozzá, amint tudatosul a kis baleset. Nem állt szándékában megijeszteni sem a nőt, ez teljesen egyértelmű nyitott, de nem tolakodóan magabiztos tartásából és a halvány, barátságos mosolyból. Egy fél lépést hátrál is tapintatosan, nem kapkodva. Gond nélkül felismeri a leplezni kívánt szorongás jeleit, ugyan nem szokása pár másodpercnyi szemlélődést követően így távolról diagnózist felállítani, abban mindenképpen bizonyos, hogy a nő kényelmetlenül érzi magát. Ehhez szakmabelinek sem kell lennie az embernek, csak némileg empatikusnak.
Egyáltalán nem feltűnően enged vállainak feszessége; anélkül, hogy tisztában lennének a tömegekhez fűződő viszonyával, nehéz észrevenni, vagy csupán jelentőséget tulajdonítani a csekély változásnak. Inkább tűnhet úgy, hogy fellélegez két turnus közt, hogy nem kell a sokat ismételt kérdések egyikére válaszolgatnia.
 - Futólag, igen – bólint, ahogy tekintete visszaterelődik a nőre a kérdés hallatán. Céltalanul nézelődik csupán, ha a hölgy nem szólítja meg, feltételezhetően tovább is haladt volna, értékelve a felhalmozott alkotásokat.
 – Az egyik szervező, Rácz úr idősebbik fia. Kétségkívül tehetséges – valóban elismerő mosollyal pillant ismét a műre így, pár lépés távolságból. Érezhető, hogy egyáltalán nem fellengzésből említi ismeretségeit, mindössze egy igennél kimerítőbben szándékozott válaszolni a feltett kérdésre. – Hogy tetszik Önnek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A vélemény hallatán újra végigfuttatja tekintetét a szobron, bólogat néhányat egészen elmélyülten, látszólag igyekszik az eltérő nézőpontból is megszemlélni.
- Manapság már nehéz klasszikus ábrázolással felkeltenie magukra a figyelmet a fiatal művészeknek, nem gondolja? – kedves, egyáltalán nem számonkérő, csupán a másik meglátására kíváncsi. A maga részéről egyaránt kedveli az elvontabb, modern alkotásokat is és szeret a jelentéseken vagy épp az ihletként szolgáló tényezőkön töprengni, azonban a vászonra löttyintett fél festékesdoboznyi színanyag például határozottan kiesik a művészet általa megfogalmazott definíciójából.
 - Ugyan, ezért aztán ne szabadkozzon… - tudja, hogy csak udvariassági köröket futnak, ahogy ezen az eseményen az szinte már kötelező. Legalábbis addig, míg elegendő alkohol nem csúszik le a torkokon. Hisz miért bántódna meg, épp az előbb mondta, hogy nem fűzi túl komoly ismeretség az alkotóhoz. Remélhetőleg ezzel a finom utalással sikerült valamelyest lazítani a kettejük közt várt illedelmességi szintet, és ha mégsem… annyi baj legyen, végtére is, érthető. Mosolyogva fog kezet a nővel, és egy aprót biccent. – Mester Dominik, üdv.
Az egybegyűltek körül lézengő, gépeiket szorgosan kattintgató fényképészek időnként csakugyan megragadják a figyelmét, ahogy perifériájában elsietnek megörökíteni egy-egy fergeteges találkozót vagy párosítást, most sem éri váratlanul az effektus. Azt viszont nyilván nem tudja nem észrevenni, hogy Verénát kifejezetten megrettenti. Tényleg nem szeret másokat analizálni a munkáján kívül, szakmai ártalom, hogy akaratlanul is következtetéseket von le, pláne ilyen kirívó reakciók láttán – azonban még véletlenül sem azért van itt, hogy terapeuta feladatait ellássa.
 - Mi szél hozta erre? – les érdeklődve a nőre, tapintatosan nem tesz szóvá semmit, hisz ki tudja, talán nem is történt semmi. – Úgy értem, ki által keveredett ebbe a nemes társaságba? - pontosít halvány mosollyal.
Nem éles a jelző és nem is kritikus; valóban akadnak itt olyan személyek, akikkel azért nem mindennap van lehetősége az embernek összefutni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Nem volna szerencsés már ideköltözésük hajnalán bármilyen aspektusát tekintve negatív kapcsolatokat szerezni a szomszédságban, és a nőn átsuhanó szégyenérzetet észlelve hamar megenyhülni látszik a nagy védelmező apuka szerep. Végtére is csak aggódott. És nem kezdett nevelési tanácsok osztogatásába, ami külön plusz pont; ha valamit nem kedvel, hát az az, ha megmondják, mit hogyan csináljon. Anélkül, hogy bármit is sejtenének a körülményekről.
 - Ugyan, nem mindenki születhet hős alkatnak – utal arra, hogy nyilván komoly alkalmasság társul a munkakörhöz, fogalmazásmódban pedig némileg azonosul a fiú lázas szenvedélyéhez. Ujjait szeretgető-játékosan futtatja a szőkés tincsek közé a varázslatok imitációját látván; imádja, hogy Leot ennyire lenyűgözik az aurorok.
Az abszurd feltételezésre lepillant a kicsire, majd halkan elneveti magát.
 - Kétségtelenül így történt volna – határozott bólogatásával meg is erősíti az elhangzottakat. Nevetősen szusszan. Hogy jut ilyesmi eszébe? Gyerekek és a fantáziáik… Még mielőtt folytathatná bármivel, Donovan kisasszony a kicsi elé térdelve vall színt tulajdonképpen, miáltal a férfi sejtése beigazolódik és ki is egészítődik némiképpen a szituáció pontosságát tekintve. Kettős érzései vannak. Egyrészről a nőre igazándiból nem tud haragudni, abszolút érthetőek a motivációi, másrészről viszont valahol aggasztó, hogy idegenek követik a kisfiát. Mosolya alig észrevehetően halványodik Lacika fellángoló lelkesedésére – nem épp arról az oldalról sikerült ezt megragadni, ahogy feltételezhetően Ophelia szánta, vagy aminek apja örülne.
 - Fontos bizony. A családodnak a legfontosabb – szelíd figyelmeztetés hallható hangjából; aggodalommal vegyes dorgálás talán. Hisz ha nem menne olykor a feje után, veszélybe sem kerülne és testőrségre sem lenne szükség.
 - Nem történt semmi – tekintetét a szabadkozást hallva a nőre emeli biztató, kedves mosollyal. – Igazándiból megnyugtató a tudat, hogy ennyire odafigyelnek egymásra. Így csak mérsékelten kapok szívbajt, ha az úrfi eljátssza az idejét. Persze a legjobb az lenne, ha hallgatna az apukájára, ugye?
A kérdés elhangzásakor lepillant a kisfiúra jelentőségteljesen, de szólhatna a nőnek is, mint a beszélgetésben részt vevő másik felnőttnek, akire ráadásul a gyermek felnéz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Igazán kedves gondolat – megereszt egy félmosolyt, miközben Leopold tincseivel játszik szórakozottan egy pillanat erejéig, szinte dicsérőn, amiért ilyen példásan és édesen viselkedik a felnőttek jelenlétében. Szimpatikus, hogy a nő szerényen reagál a magasztalásra, egész biztos benne, hogy a legtöbben mellkasukat düllesztve fürdőznének a dicsfényben, amit az apróság tanúsít feléjük.
Épp csak legyűri a késztetést, hogy égnek emelje tekintetét a méltatlankodást hallva, helyette megbocsátó mosollyal finoman megcsóválja fejét. Gyerekek.
 - Hát legközelebb mondjuk megkímélhetsz mindkettőnket a túrázástól, és akkor nincs szükség ilyen jelenetekre – fojtott hangon válaszol, a fiúhoz hasonlóan kézfeje hátuljával takarva száját, bár nincs olyan mértékű háttérzaj, hogy elnyomja és érthetetlenné tegye a kívülről biztosan aranyosnak ható szituációt Ophelia számára. Egész játékosan rávilágító a hangnem, nem kioktató és nem is szemrehányó, még egy leheletnyi kérdő él is érzékelhető a mondatvégi hiányzó „ugye?” helyén, szemöldökét érdeklődőn felvonja.
Halvány mosollyal pillant a nőre, amikor tulajdonképp melléáll az érvelésben; hálás gesztus, értékeli a próbálkozást, még ha a fiúcskát nehéz is kibillenteni saját elképzeléseinek makacs magabiztosságából.
De lehetett volna. Nem mondja ki, hisz nem akarja tovább adni Leo alá a lovat, erősíteni a csakazértsem hozzáállást. És nyilván nem is az a cél, hogy a kisfiú ne érezze magát biztonságban új lakhelyükön.
 - Remekül hangzik, köszönjük – bólint mosolyogva a meghívásra. – Szintúgy – nyújtja is jobbját, hogy határozottan, de semmiképp sem udvariatlanul erőszakosan kezet fogjon a nővel. Utóbbit csak kisebbségi komplexusok hadával rendelkező csődtömegek csinálják, akik ezáltal igyekeznek bizonygatni nemlétező erőfölényüket.
 - Akkor hát, a viszontlátásra – jókedvűen mosolyogva búcsúzik, aztán nyúl Leo kezéért, hogy az ellenkező irányba indulva mihamarabb haza tudjanak hoppanálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A fiú kezét fogva hoppanál a fővárosi lakásuk előszobájába, ahol egyelőre szótlanul kezdi egészen kimért mozdulatokkal megszabadítani magát a plusz rétegektől. Halvány mosolya töretlen, bár mintha némileg más színezetet vett volna fel, egész lényéből egyértelműen érzékelhető, hogy lesz hozzáfűznivalója, a feszültség azonban egyelőre egész lustán pislákol csupán, fokozatos nyomást gyakorolva.
 - Nem hinném, hogy különösebben tartanunk kéne tőle – konstatálja hangosan, majd miután felakasztotta kabátját is, a nappali felé irányulnak léptei. Már nem cirógatja büszkélkedve a kisfiút és nem is vezetgeti féltőn.
Minden bizonnyal teljesen egyértelmű, hogy Donovanre gondol, hisz a legutóbbi kérdés is a nő jellemére irányult. Rideg, tényszerű megállapítás ez a részéről. És még kifejezetten finoman is fogalmazta meg az első benyomásra alapuló véleményt, távol álljon tőle ugyan, hogy elhamarkodottan ítélkezzen vagy alábecsüljön bárkit is. Hisz tulajdonképp semmit sem jelent, ha valaki egy kisgyermek rajongása láttán elérzékenyül, ettől még lehet kiemelkedően tehetséges párbajban. Végül is.
Egy szál cigarettát helyez ajkai közé és rá is gyújt, majd ráérősen fia felé fordul.
 - Áruld el, kérlek – kezdi, a dohányfüst szavai nyomán távozik tüdejéből. – Mégis miből gondoltad, hogy jó ötlet felhívni magadra a figyelmet a többszöri egyedül kószálással?
Érdeklődő, testbeszéde nyitott, egyáltalán nem az, amit az ember ismeretlenül fenyegetőnek vélne, mégis van benne valami… Épp csak észrevehető, árnyalatnyi jelzés; mindenképp megfontolná a választ, ha a másik helyében volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Olyan könnyedén dobta le magáról az álarcot, nehéz is volna megállapítani, melyik énjében mozog otthonosabban. A kettő közti választóvonal egyébként meglepően homályos, összefolyt tud lenni még a szűk családi körben is, azért számukra már többnyire felismerhető kell legyen, mikor játszik és mikor komoly. Bár nem lenne elrugaszkodott kijelenteni, hogy időnként még Dominik sincs maximálisan tisztában azzal, a képzeletbeli határ melyik oldalán is áll. Fesztelen könnyedsége hajlamos feledtetni bárkivel, hogy amúgy nem árt az óvatosság.
Tekintetével végigköveti a kisfiú alakját, ahogy kényelembe helyezi magát a kanapén, közben előkerít egy hamutálat, majd csípőjével a pultnak dőlve hallgatja Leot.
 - Nem? – kérdez vissza, szemöldöke szórakozottan emelkedik. Túlságosan régóta ismeri már az ifritet, a hozzáállását, a szokásait… Kivárja ő, mire ment ki a játék, ezen ne múljon. Türelme egész sokáig nyúzható, viszont közel sem végtelen és mindenképpen vakmerő tesztelgetni, a következmények teljes kiszámíthatatlanságát figyelembe véve. Főleg, ha ezzel a másik teljes mértékben tisztában is van.
Nem várja, hogy Yezebel féljen tőle, tudja, hogy ez lényegében elérhetetlen célkitűzés volna, és a köztük húzódó szövetségnek köszönhetően szüksége sincsen erre.
Ugyanakkor nem kedveli különösebben, ha keresztülhúzzák a számításait.
 - Épp ezért lenne rendkívül rendes és előrelátó tőled, ha a teljes képre is gondolnál. Csak néha! Egy tízéves-forma gyerek állandóan egymagában nem csak feltűnést, de gyanút is fog kelteni. – Van még valami apai kioktatás a hangnemben, de alig kiérezhető, inkább ingerültségnek hat. Mélyet szív a cigarettából, hosszan fújja ki a füstöt. – Semmi kedvem feleslegesen takarítani utánatok.
Valóban nem történt semmi katasztrofális, sőt, alapvetően teljesen hatásos bemutatkozás ez szülői részről és esze ágában sincs megkérdőjelezni Yezebel hozzáértését. Az elővigyázatosságát már inkább.
Bólogat várakozásteljesen a gyűjtögetés említésére, és bár kifejezetten mulatságosnak tartja Ruben viszolygását a gyerek-alak irányába, most mintha meg se hallaná a vonatkozó megjegyzést. – Nem kellett. – Javítja ki a fogalmazásmódot, hisz mindketten tudják, hogy elkerülhető lett volna az intermezzo.
Mosolya kiszélesedik, szemét egy pillanatra lehunyja. Tudta. Önfegyelmező mozdulat, vagy együtt mulat az ifrittel? Nehéz megállapítani.
 - Mit derítettél ki? – lapoz vissza a számára érdekes részletekhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az apró fiúcskától teljesen idegen mozdulatokra szeme se rebben, a fele életét a kanapén henyélő mellett élte le, és bár határozottan vannak dolgai, amiktől a mai napig végigfut gerince mentén a nyugtalan bizsergés, könnyedén idomul a másikhoz, kevés élő ember ismeri nála jobban Yezebelt. Azt azonban akárcsak bárki mástól, tőle is nehezen tolerálja, ha önnön szórakozásából a férfit is túráztatja pluszban.
Egy pár pillanatig nem reagál, láthatóan nem is tervez beleállni komolyabban a vitának aligha nevezhető eszmecserébe, és csak bólint egyet, mikor legyerekezik, a mellkasában újult erővel gyülemlő ingerültség ellenére.
 - Azért remélem, nem tervezel hasonlóképp elszórakozgatni a környék összes aurorával – hangja meglepően nyugodtan cseng. Érezhetően kontrollált művelet, és a halovány figyelmeztető él is tökéletesen fellelhető, azonban egy pillanattal később társul hozzá egy kedvesnek semmiképp nem mondható, de sokkal önkéntelenebbnek tűnő félmosoly gondolatai kapcsán. Hasonlóképp nem, de máshogy lehetne.
A további magyarázás viszont ismételten csak olaj a tűzre, tekintetéből gond nélkül kiolvasható, hogy kezdi megunni a témát és azt, hogy a másik tulajdonképp kioktatja.
 - De igen, páratlan munkát végeztél – bár továbbra sem emeli meg hangját, csöpög belőle a negédes kedvesség. Már csak egy fintor hiányzik mellőle. – Leszokhatnál már arról, hogy a káromra játszadozol. – Beszéd közben az ujjai közt lustán lógó cigarettát eltartva egyik gyűrűjét tekergeti pótcselekvésként. Az ékszert tökéletes szögbe visszaigazítva beledermed először a mozdulatba az ifrit szavai hallatán, majd felpillant rá és hanyag mozdulattal lehamuzza cigijét, hogy beleszívhasson.
 - Elég volt. Úgy gondolom, kimulattad magad az elmúlt percekben, de ha szeretnéd, később folytathatjuk. Előbb a munka… – továbbra sem várja azt, hogy Yez fenyegetve érezze magát, a felkínált folytatás is szavai élét hivatott ellensúlyozni a jelzés mellett, hogy tűréshatára széléhez vészesen közel értünk. Az ifrit vitathatatlan alapköve kis családjuknak, azonban hajlamos elfelejteni, hogy van a férfinél valami, amiért megérné hallgatni rá. – Mit tudtál meg? – teszi fel újfent a kérdést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Tekintete továbbra is a felsorakoztatott művek egy részét méri fel, közéjük képzelve egy szem klasszikust, ahogy fontolóra veszi a felvetést.
- Határozottan magára vonzaná a figyelmet, igen, de vajon elérné- e célját azzal, ha túlságosan kitűnik a tömegből? – gondolkodik hangosan. Láthatóan örömmel osztja meg elképzeléseit egy ilyen szubjektív témában is, és kifejezetten könnyedén helyezkedik bele a sajátjától eltérő szemléletmódba. Sokat elárul az emberekről a művészetekhez való hozzáállása – milyen ágazatokat kedvel, melyeket nem becsüli igazán, és miért. Milyen ábrázolásmódok fogják meg igazán, s mik azok, amik esetlegesen kifejezetten taszítják. A Veréna által hiányolt klasszikusokat, a realisztikus alkotásokban a kivitelezés módját tartja lenyűgözőnek, a mögöttük lévő végtelen precizitást és tudatosságot. A modernebb vonulatot pedig, mint az elme szakértője, pont amiatt részesíti előnyben, mert egyénileg mást és mást láthatnak a kreációkban tapasztalataik és szerzett benyomásaik alapján, teljesen ellentétes érzelmeket válthatnak ki és ez már önmagában bámulatos. – Kétes helyzet; vagy utálnák, amiért nem illik oda, vagy pont emiatt kapna nagyon pozitív visszajelzést. Persze annyiféle igény, ahányan vagyunk – néz a nőre egészen belemerülve a témába. – Értem egyébként, miről beszél. – Fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy alapvetően egy nevezőn vannak, még véletlenül sem az a rendkívüli művészlélek, aki egy összecsomózott fűszálról is órákat tud áradozni.
Szemöldöke enyhén összerezzen, ahogy az ismerős nevet igyekszik valahová kötni az elhangzott információk segítségével és tökéletesen leolvasható arcáról a felismerés, meg sem kísérli rejteni vonásait.
- Ah! Remélem, sikerrel jár a tanodában! – Újabb kedves gesztus, egyúttal óvatos érdeklődés, hiszen nem tudhatja, a nő örül- e az új munkakörnek vagy csupán rákényszerült. – A faluban ezek szerint van rá esély, hogy összetalálkozunk a későbbiekben. Igyekszem jobban figyelni a lábam elé majd. – Mosolya kiszélesedik az ígéretre. Elég apró ország ez ahhoz, hogy már ne lepődjön meg különösebben azon, ha a falu, vagy az iskola egyik polgárával keveredik össze véletlenül. – Igen, meghívásos alapon vagyok itt magam is. A munkám révén akadnak ismeretségek. – Melyek kívánságainak köteles helytállni. További kérdés híján egyelőre nem folytatja, egész egyszerűen csak nem kíván fellengzősnek hangzani, hisz rangban ő az itteniekhez képest sehol sincs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Valami egészen furcsa nosztalgia tölti el az ifritet nézve, ahogy a felcsendülő ismerős dallamra a rá jellemző hanyag eleganciával mozogni kezd. Kedve támad ettől a képtől mosolyogva égnek emelni tekintetét, azonban elnyomja a gyermeteg késztetést, csupán az ajkaira kiülő görbének enged – aztán ellöki magát a kanapétól, hogy egy jól kiszámolt mozdulattal csatlakozzon Yezebelhez. Ujjai először a csuklóját érintik finoman, onnan simítja a tenyerébe, míg másik keze párhuzamosan a gerincén simít, hogy pár pillanat erejéig átvegye a tánc felett a vezetést. Nagyon sok idő telt el azóta, mikor először hallotta ezt a számot, de még mindig tökéletesen emlékszik rá, a szöveg minden egyes szavára, annak ellenére is, hogy az olasz nem az erőssége. Halkan neveti el magát, ahogy egy laza, de határozott mozdulattal megpörgeti az ifritet és ezzel el is engedi, újra teret adva neki a felhőtlen és emberi tapasztalatlanságban – jelen esetben túl merev táncmozdulatokkal – nem korlátozott szórakozásnak. Mert hát, hogy is vehetné fel a versenyt olyasvalakivel, akinek több évszázados előnye van… az egész családdal szemben. Összességében.
Csupán azért húzódik el, hogy a helyiség másik felébe lépdelve a cigarettájához jusson és előbb érzékeli a másik elme jelenlétét, mint ahogy meghallaná az érkező férfi hangját. Ruben teljesen kaotikus rezgései határozottabb jelzésként szolgálnak bármely ajtócsengőnél; és semmi jót nem sugallnak.
Kattan az öngyújtó, beleszív a szájába helyezett szálba, és ráérősen a lejátszóhoz sétál, hogy óvatos mozdulattal leemelje a lemezről a tűt, ezzel megszakítva a kedélyes, mediterrán dalt.
 - Mi történt? – emeli tekintetét az érkezettre. Hangja egészen érdeklődőn cseng, csupán egy leheletnyi számonkérés lapul meg benne. Valami nincsen rendben, szinte fizikailag érzi, ahogy bizsergeti a bőrét a Rubenből áradó zűrzavar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Türelmesen kivár; szótlanul és rezignált nyugalommal nézi végig a feloldozás reményében tett vallomást, esdeklést, nevezzük bárminek. Nincs szüksége kimondott szavakra ahhoz, hogy kiderítse, amit tudni akar – könnyedén siklik a másik tudatába, nem próbál különösebben észrevétlen maradni, bár egy átlagos képességhasználónál midig néhány fokkal óvatosabb. Bejegyzetlen ugyebár, és mindenki érdekében jobb, ha ez így is marad. Míg a férfi térdre borulva kiprésel néhány összefüggéstelen információtöredéket, Dominik már-már lustán, hanyagul kerekedik felül az elméjében uralkodó zavaron, hogy megszerezze a hiányzó részleteket, hogy pontosan feltérképezze, mi történt. Mégis mit tett, ami arra készteti az egyébként egészen pökhendi alakot, hogy a lábaik előtt kússzon.
Félelem. Egy pillanatra úgy ráncolja orrát, mintha csak megcsapta volna a halálfélelem bűze, ami… Kiül a karjára a libabőr, ahogy az immáron teljessé vált kép mellett Ruben érzései és emlékei közt úszva megállapítja, teljes létjogosultságú a kétségbeesés.
Tekintetét Yezebelre emeli, szigorú vonásaiból aligha lehetne leolvasni bármit is azon túl, hogy megerősíti társuk habogását. Elcseszte.
 - Lebuktál, mint valami szerencsétlen amatőr. – Közli a teljesen nyilvánvalót, megválaszolva a halk, amúgy nem neki szánt kérdést. Hangja kissé nyers, de meglepően nyugodtan cseng, nem tükrözi feszültségét, azt, hogy legszívesebben helyben kitekerné a férfi nyakát. Összeszorítja állkapcsát és egy nagyot sóhajt, ahogy ellöki magát az asztaltól, amin eddig támaszkodott fél kézzel. Most elkezdhetné sorolni, mit tett kockára ez az idióta, hangsúlyozhatná, hogy már réges-rég túl vannak a piti zsebtolvajlás szintjén, hogy egy ilyen hiba becsúszhasson, hogy csak úgy átlássanak az álcán, csapkodhatna és ordíthatna dühében. Mégis mi értelme lenne? A megoldásra koncentrál inkább. – Alhazred csalódott lesz. – Szinte félvállról ejti el, mintha ez az egyszerű kis kijelentés nem olyasmi lenne, amitől mindannyian tartanak. Kizárt dolog, hogy a főnök egy ilyen szintű ballépésről ne kapjon információt, és az is biztos, hogy senki szaros életéért nem vállalja a felelősséget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Tesz egy kurta mentális feljegyzést annak kapcsán, hogy az előző bogolyfalvi polgármester alkalmazottjával válthatott pár szót, és mivel teljesen bizonyos abban, hogy egy ilyen rendezvényen nem lesz szerencséje hosszadalmasan ismerkedni, később feltétlenül hasznos kapcsolódási pont lehet. Ha csak felszínesen is, mint egy szomszédságban élők, bármikor összefuthatnak ugyebár.
- Csak egy mezei pszichológus vagyok – hangzik a válasz, mintha szabadkozna. Bár valahol érthető; ha az ember egy nívós eseményen azt hallja, a munkája révén kapott meghívást, valami magasztosabb pozícióra gondol feltehetőleg. Hivatalnok vagy auror, esetleg valamilyen menedzseri, szponzori kör. Ebből – és a megszokásból, hisz nyilván nem először kerül sor a témára – ered, hogy rögtön folytatja is, mintegy megelőzve a talán kimondani sem szándékozott kérdéseket. – Több munkakörhöz elengedhetetlen a folyamatos konzultáció, hisz a mentálhigiéné kimagaslóan fontos – minden esetben az, de ez most részletkérdés, nem szándékozik Verénát a szükségesnél jobban fárasztani munkával. Elvégre szórakozni vannak itt.
Arról már nem is beszélve, hogy szerény kijelentés ez, hisz egy egész átlagosnak nevezhető munkakörben meglehetősen magasra sikerült küzdenie magát; igen válogatott ínyencségek akadnak páciensei körében.
Tekintete egy kisebb csoportosulásra siklik, ahol kiszúr egyet a vendégek közül, akivel ez idáig nem volt érkezése beszélgetni, és tartásának változásából – kiegyenesedik, beszélgetőpartnerétől leheletnyit elfordulva a célpont felé mozdul – egyértelmű, hogy már várt arra, hogy lecsaphasson az adandó alkalomra.
- Bocsásson meg! – finom, udvarias gesztust tesz a nő felé. – Nagyon örültem, kedves Éjféli kisasszony, bízom benne, hogy lesz még alkalmunk kényelmesebb közegben társalogni. További csodás időtöltést! – Kedves mosollyal, egy kimért, enyhe főhajtással búcsúzik a nőtől, hogy kihasználva a rendezvény adta lehetőségeket ismét bevesse magát a tetszelgés sűrűjébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mocsok egy helyzet ez. Egylőre úgy fest, nem állíthatják félre az idegen férfit, aki jócskán beleköpött a levesükbe, mert kellőképp sokfelé ér a keze, Ruben pedig aztán végképp… Sokkal nagyobb és értékesebb halacska ez a szerencsétlen félnótás, mint a piti bártulaj, aki miatt most sikálhatja fel a szart, amit okozott. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne csak a hullákat eltűntetni.
- Miért ne – ismétli a férfi szavait túlontúl negédes hangon. Egy pár pillanatnyi szünetet tart, megütközve a pofátlanul hanyag megnyilvánuláson; arckifejezését látva szinte már várná az ember, mikor köp egyet. Végül csak hitetlen-nevetősen fúj.
- Szedelőzködj – adja ki határozottan az utasítást. – Épp elég időt adtál a drágalátos szeretődnek az önsajnálattal. Miután megakadályoztuk, hogy még tovább terjedjen a probléma, nyalogathatod tovább a sebeidet – fordul el társaitól, és tesz is szavainak megfelelően. Egyetlen további pillantásra sem méltatja, hogy a másik kettő végül követi- e példáját; igazából megoldja ő Weiss segítsége nélkül is, hogyha muszáj, aztán majd felnyalatja vele, amit maga után hagy. A szó legszorosabb értelmében.
Igyekszik figyelmen kívül hagyni a röpke szorító érzést a gyomra tájékán, ami az Alhazrednek tett jelentés kapcsán ösztönösen elfogja. Előbb helyrehozzák a felfordulást, aztán ráérnek aggódni azon, mennyire lesz kellemes a főnökkel való találkozás egy ilyen húzás után.
Továbbra sem enged teret a dühnek, pedig Ruben minden soron következő szócséplése próbára teszi. Az érzelmek azonban elvakítanak. Ugye, kedves Háború?
- Áruló sosem? – csak úgy csöpög a gúnytól. – Hm, nem is tudtam, hogy ha szerződés köt valami legalja kreténhez, aki előtt még az inkognitódnak is annyi, tehát nekünk is annyi lehetne egy csettintés alatt, az nem árulás. – Magára kanyarítja szövetkabátját és a bejárat felé indul, ahonnan hoppanálhatnak a helyszín közelébe. – Feltétlenül fejtsd majd ki ezt az elméletet később, érdekesnek hangzik. Sikerül leszervezni a találkozót, vagy intézzük Yezebellel? – fordul a férfi felé. A szarkasztikus szórakozottból egy pillanat alatt vált komolyabbra a hangnem; utóbbi opció egyértelműen kevésbé kellemes megoldást jelent, kétségtelenül magasabb élvezeti faktorral az ifrit és legilimentor nosztalgikus gördülékenységgel együtt dolgozó kettősének. És szomorúbb befejezéssel a hűség megtestesítőjének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Amikor tulajdonképpen e kicsiny országba száműzték teljes családjával, nem gondolta volna, hogy idővel annyira belekényelmesedik a szituációba, hogy egészen élvezni is fogja a mindennapi teendőket. A mázat, ami egyre csak épül és mind szilárdabban óvja valódi céljait. Sikerüket sosem kérdőjelezte meg, hisz egy elég erősen felszerelkezett csapatot alkotnak, viszont a színdarab egyik legprofibb résztvevőjeként sem feltétel, hogy élvezni is kellene a főszerepet. De igazán kellemes kis grátisz ez.
Az egyetlen valamelyest fáradalmas pont a munkahelyek közti ingázás; a fővárosi magánrendelőből a Bogolyfalvára, és vissza. Az utóbbi hetekben ugyan a tanácsban betöltött az egészségügyért való felelősi feladatok átvétele miatt a terápiás üléseit igazítja annak megfelelően, hogy a kötöttebb konzultációs idővel rendelkező hivatali kötelességeinek eleget tegyen. A magas presztízs és tervező-rendszerező személyiség együttese a titka annak, hogy ilyen gördülékenyen menedzseli teendőit és közben kapcsolatait is sikerül úgy ápolgatnia, hogy töretlenül lépdeljen felfelé azon a bizonyos létrán. És talán némileg a legilimencia is előnyére válik. Talán.
Most sincs ez másképp; épp egy perccel, ha megelőzte a csinos és vitathatatlanul intelligens kolleginát, akinek kósza gondolatai csak úgy cirógatják fényezésre egyébként nem szoruló egoját. A tárgyalóban megszokott helyéhez lép és ráérős, kimért mozdulattal gombolja ki zakóját, hogy széke támlájára hajtsa, ügyelve rá, hogy a drága textil ne gyűrődjön. Hálásan elmosolyodva, a tőle megszokott szakmai komolyság helyett sokkal lágyabb tekintettel pillant Zsófiára; ez még érezhetően a civil oldala, ráér a szigor, míg munkához nem látnak.
 - Nagyon kedves, kisasszony, egy pohár víz jól esne. Egy kis ideig bizonyosan itt leszünk – a hidratálás pedig ugyebár fontos, Dominik pedig nem fogyaszt semmiféle koffeintartalmú italt, vagy túlcukrozott üdítőt, válasza valószínűleg nem is éri különösebb meglepetésként a nőt. Kedves, sosem lekezelő hasonló helyzetben. Nem veszi készpénznek, hogy kiszolgálják, ugyanakkor ki nem hagyná a lehetőséget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Dolgozóasztalának támaszkodva, szinte pislogás nélkül bámul ki az ablakon. Ujjai lustán pihennek a legutóbb olvasott szavak után haladása indikátoraként az asztalon heverő nyitott dosszié tartalmán, meg sem próbálja leplezni azonban, hogy gondolatai teljesen máshol járnak. Elméjének bejárhatatlan mélységeiben kutat emlékek után, melyek közül egy igen tetemes mennyiség még csak nem is a sajátja; munkája révén ugyanis épp eleget időzik mások tudatában. Hogy aztán a legtöbb megszerzett információt valamilyen - erkölcsileg abszolút megkérdőjelezhető - módon hasznosítsa, vagy megszabaduljon tőle előbb-utóbb. Azt mondják, minél többször idéz fel valamit az ember, annál homályosabbá válnak a részletek. Lehet ebben némi igazság, a kellően régóta dédelgetett foszlányok esetén már kihívás megállapítani, saját tapasztalatról van-e szó.
Lényegében végigkövethető, ahogy tekintete újra a valóságra fókuszál a hangos csapódást követően egy természetellenesnek ható, hosszúra nyújtott pillanat alatt. Mégsem tépheti ki magát merengéséből csettintésre holmi külső ingerekre, ügyelnie kell elméje épségére.
Hallgatózik. Nincs humora Yezebel unaloműzés címszóval ellátott bármiféle színjátékába csöppenni, hát még ezek esetleges mellékszereplőivel találkozni. Nem hall azonban semmit és nem is érzékel más tudatot a házban. Gyanús. Rossz érzése van.
Ami be is igazolódik, amint kiérve a nappaliba meglátja a kanapén heverő ifritet.
- Mi történt? - A kérdés követelőző élén tompít a hangjába vegyülő pillanatnyi aggodalom, aminek helyét szinte azonnal átveszi az egyelőre épp csak felparázslani látszó düh. Ugyanis nem szükséges az ifrit elméjében rövid távon még számára is garantáltan migrént okozó kitérőt tennie ahhoz, hogy elég konkrét sejtéssel éljen legalább egy kérdésben: ki tette. Az orvosságokat tartalmazó ládikát magához véve lép társához, azonnal felpattintva egy fájdalomcsillapító bájitalt, finoman Yezebel tarkója alá nyúl, hogy segítsen támasztani, miközben az ajkaihoz emeli a főzetet.