Csak bogarakat ne!

Azok bemásznak a házba is.

Mintha egy kicsit túl sok időt töltene a kávézóban. Kicsit. Mintha. De ez van, ha azt csinálja, amibe bele van bolondulva. Hihetetlen még mindig számára, hogy ilyen forgalmuk lett, amikor belevágtak, csak remélte, hogy eljöhet egyszer ez a nap is. Na de nem ilyen gyorsan.
Ma délutánra Bíbor is beugrott segíteni, próbálkozik az extra kávék elkészítésével és a pincérkedéssel. Egyikben sem túl jó, csak ámulva nézi a profikat, akik évek rutinjával úgy szlalomoznak az asztalok között, akárcsak az autóversenyzők a pályán.
A pult mögött áll és épp egy habos kakaóval foglalatoskodik, amikor a tanácstalan lány belép hozzájuk.
- Szia! - széles mosollyal fogadja, majd pár pillanatot kivár. - Tudok segíteni?

Legalább az emberekkel tud bánni, ha már a felszolgálást gyakorolnia kell. Megértő és türelmes, ez a mosolyából is leszűrhető.
- Nem csak kávénk van ám - a nőre kacsint, majd a kakaót a pulton hagyva egy itallappal a kezében az egyik közeli asztalhoz vezeti őt.
- Gyerekkoromban esténként vaníliás tejet kaptam édesanyámtól - a Lorin elé helyezett lapon rámutat az ízesített tejekre. A kevéske szép emlékből ezt magával hozta. - Mit gondolsz, mogyoró, karamell, tejhab és egy icike-picike chili?

Szereti látni ezeket az arcokat. Reggelente is néha bejön és látja az arcokat, akiket ha csak egy kicsit is, de felvillanyoz a náluk készített kávé.
- Persze, semmi akadálya - bólint, de a következőre már megemelkedik a szemöldöke. - Ha esetleg nem zavar, csatlakoznék, hogy a megfelelő "komoly felnőtt" italt találjuk meg ennek a barátnak - a nők között működik a tekintettel való kommunikáció, Bíbor pedig direkt rá is tesz egy lapáttal. Na nem akarja zavarba hozni a vendéget és rá sem akarja tukmálni magát, de jól esne a nőnek egy rövid beszélgetés és egy csésze kávé pihenésként.

- Remek, hozom a tejet is - bólint rá. Mondjuk legszívesebben most kiülne a teraszra és egy cigaretta mellett beszélné át ezt a barátot. Viszont egészen lehűlt a levegő, nem lenne tanácsos megfázni.
Bólogat, megjegyzi, hol keresse, és visszaslisszol a pultba. Kiara egyedül is elbír a jelenleg bent levőkkel, így Bíbor nem sieti el a karamellás-chilis alkotás elkészítését és magához mérten egész gyorsan és szépen viszi ki tálcán a választott asztalhoz az italokat.
- Egészségedre - alátéten a nő elég rakja a poharat, majd szemben helyet foglal és mindjárt bele is kóstol a sajátjába. Igaz, ez most csak egyszerű cappuccino, de jól eső. - Tehát, mit kell tudni a barátról?

- Köszönjük - boldogan mosolyodik el miközben beszél. Egyébként ez a hely már csak azért is megérte, mert már ennyi idő alatt is sok új barátságot szerzett.
Lassan kevergeti és kortyolgatja a kávéját és végig figyelmesen hallgatja asztaltársát. Kénytelen elmosolyodni.
- Képzeld, egy ilyenen én is keresztül mentem már - aprót sóhaj kíséri szavait. - Tíz év. Na és köztetek?

Bárkinek bármilyen rokona beiratkozna, jelezze! Hadd bővüljön az előkészítő.  

A nővel együtt nevet fel. Mindig meglepődik, milyen kicsi a világ. Sokan elítélték őket a korkülönbség miatt, amit egyáltalán nem ért.
- A szerelem kortalan, majd meglátja ő is - ezzel próbálja nyugtatni, sokáig ezt mantrázta Bibi is. Kuncog,miközben hallgatja a kiborulást, de mindvégig bólogat.
- Engem kitagadtak a szüleim, mert egy tanárommal jöttem össze. Pedig azután történt, hogy lediplomáztam... Ne foglalkozz vele, ki mit mond, csapj az asztalra, ha őt akarod.

- És mert szerintük tíz év az túl sok - akkor még úgy gondolta, a világ is összedől, ha az egész családja megutálja, de elég hamar hozzászokott az új családjához, aki sokkal jobb az előzőnél.
- De ne aggódj, ha nem fogadja el ez a barát a korkülönbséget, talán nem is ő az igazi. Csak egy megpróbáltatás, amíg eljön a herceged - ismeri ám a tündérmeséket és azt, hogy ezzel mindent meg lehet oldani a való életben is. Mondjuk eddig csak gyerekeken tesztelte.

- Nem csoda, hogy bizalmatlan - elkönyveli, hogy nem lehet egy rossz ember. A rossz emberek nem áldozatok a kapcsolataikban, hanem pont ők okozzák a másik szívfájdalmát.
- Hogy issza a kávéját? Tejjel, cukorral? Feketén? - előbb az alapok, csak aztán az extrák. - Valami friss, gyümölcsös ízzel dobnám fel - előtör máris a kreatív énje, kattognak az agytekervényei és sorra veszi a lehetséges alkotóelemeket.

- Tehát valami férfiasat kerítsünk... - hümmögni kezd, de fejében szépen állnak össze a gondolatok. Egyszerű, mégis nagyszerű munka ez, bármikor, amikor kipattan a fejéből egy ötlet, azt megpróbálja megvalósítani.
- Erős arab kávé kevés tejszínnel. Az ízét hangsúlyozzuk mondjuk étcsokoládéval és narancsaromával, némi barna cukorral. Én a tetejére egy pici habot is tennék, arra mehetne kevéske narancshéj és mogyoró - veti fel az ötletét és vizuális típusként máris elképzeli, hogy mutatna.

Ezt a különlegességet biztosan felveszi az itallapra, ha Erik is azt mondja, hogy megéri. Mosolyog, aztán fel is nevet. Mindig jól esik számára, ha másoknak örömet tud okozni.
- Rendben, akkor máris elkészíttetem. Elvitelre, ugye? Milyen nevet írjunk rá, Öregúr? - csak viccel, nyilván nincs szándékában megsérteni sem a lányt, sem a barátot.

Bíborka feláll az asztaltól és nevetve a fejét ingatja.
- Csak vigyázz, a férfiak sértődékenyek - csak apró jótanácsnak szánja, tapasztalatból beszél. Na jó, Andris nem sértődékeny és nem is szokta kikérni magának, ha Bibi rosszat mond, de minden férfiban ott lapul az egó, általában egész magas fokokat ütve.
Néhány percre eltűnik a pult mögött, majd kezében a Vénembernek címzett pohárral tér vissza.
- Feltétlenül el kell ám mondanod, milyen volt.

Barni

Szeret gondoskodni az emberekről. Többnyire a férjéről és az ovisairól gondoskodik, de néha akadnak olyan barátai, akiknek szintén szükségük van rá. Most ez a barát Barni, akihez a kezében két éttermes papírzacskóval a kezében csenget be. Ott áll és mosolyogva öleli át a férfit.
- Hamburger és palacsinta, hallottam mi történt veled - ciccegve ingatja a fejét. Belép a lakásba és első körben megszabadul a cipőjétől és kabátjától, csak azután lép beljebb.
- Azaz azt nem hallottam, mi történt, csak hogy összetörted magad. Szóval...hogy sikerült?

Barni

- Sajnálom, nagyon fájt? - aggódó pillantással méregeti, hátha lát valamit a belső szerveiből és csontjaiból. Igazi óvónéni. Csak akkor nyugszik meg, mikor Barni úy látszik, életben maradt.
- Egy szikláról? Barnabás! Mi a csodát kerestél te egy sziklán? - széttárja karjait, értetlenül pislog a férfira.

Barni

- Merlinre, te kis szerencsétlen ember - kedves mosolyával ingatja a fejét, mert hát nem kellett volna ennek így lennie, de mindeközben örül, hogy nem lett komolyabb baja.
- Hol eszünk? Remélem még mindig szereted a rántott hagymakarikákat - ha megtudja, hova is kell mennie, már megy is és szépen kicsomagolja a két főre tervezett laktató vacsorát.

Barni

- Éheztetnek, drágám? - halkan nevet fel. - Múltkor családlátogatásra mentem Lilike szüleihez és ők a nappaliban, a földön ülve ettek. Én már nem lepődök meg semmin.
És nem is előítéletes, szóval ha konyha, akkor konyha, ott pakol ki és foglal helyet egészen otthonosan.
- Minden a legnagyobb rendben. András épp ránéz a kávézóra. Apropó... Csiripelték a madarak, hogy asszony van a láthatáron. Mesélj szépen.

Barni

Éppen beleharapna a hambijába amikor realizálja, kiről van szó. Narancsos lötty, Annie.
- Így már világos, te tényleg vénember vagy - legszívesebben egyébként megdorgálná, amiért a korkülönbség miatt ágál a lány ellen.
- Nem ízlett a kávénk? Most komolyan azt akarod, hogy megsértődjek? Ha ezt tudom, kapsz bele egy kis békanyálkát is.

Barni

Hápog, mintha mondani akarna valamit és hüledezik egyszerre. Ilyen még nem történt vele, hogy meg sem kóstolták a kávéját.
- Ó! Ezt én sem tudtam, pedig ezer éve ismerlek - most pedig az első harapás közben azon kezd gondolkodni, miért is nem tudta ezt Barniról.
- Amúgy édes ez a lány. Ígérd meg, hogy nem töröd össze a szívét, totál beléd van bolondulva.

Barni

Tudja Barniról, hogy egy kedves ember, aki önszántából nem bántana semmit és senkit. A nők közötti összetartás viszont kötelezi rá, hogy előre figyelmeztesse.
- Annie sokkal jobb választás. A régi önmagamra emlékeztet, mikor megismertem Andrist.

Barni

A lelkét melengeti, hogy látja, Barni milyen édesen beszél az új barátnőjéről. Bibi is mosolyog.
- Hogy micsoda? Ez igen - csodálkozik rá a tényekre. - Akkor nem baj, hogy itt vagyok? Szegény még rosszat gondolna.

Barni

- Ki tudja, a nők más faj - egyszerűen vállat von.
- Jó étvágyat - és Bíborka innentől a száját evésre használja, társalogni lehet akkor is, amikor nincs tele hamburgerrel.

 

Én Tobit hiányolom *jól megkésve*

Jó reggelt!

És hogy vagy, kedves?  

Én kreatívkodással töltöm az időm.

Csoki! Valakinek van csokija?

És már nincs?

A helyedben ránéznék Ármin profiljára és utána írnék csókokról..