A tanodához alacsony kerítés tartozik csak, senki sem gondolná, hogy rossz szándékkal közelítené meg bárki is. A kerítés inkább csak azt szolgálja, hogy a kisebbek ne kószáljanak el. Elől nem sok hely van, ezt tavasszal önkéntesek és tanulók virágokkal ültetik be. Hátul azonban nagy kert van, gyümölcsfákkal, és rengeteg fajátékkal. Van hinta, mászóka, csúszda, homokozó, annyi, hogy mindenki kényelmesen tud játszani. Tudnak labdázni is, de van lehetőség arra is, hogy pokrócot hozzanak ki magukkal, és azon olvassanak, kártyázzanak vagy beszélgessenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=647092#post647092][b]Kaisch Ráhel - 2016.12.11. 18:45[/b][/url]

Nem tudom, mennyire volt jó ötlet visszajönni ide. Lehet, ha valaki meglát, ki is paterol szépen, mert hogy nekem már semmi keresnivalóm nincs itt. Lehet a többiek is azért nem jöttek vissza soha, mert nem engedték be őket, bár... ezt azért annyira nem hiszem el, inkább gyanakszom a sok tanulnivalóra, ami jócskán megrövidíti a szabadidő mennyiségét. Most mégis visszatérek a gyökerekhez, hisz nekem nem megy a felejtés, nem tudom elfelejteni, mennyit köszönhetek az épületnek és az itt dolgozóknak. Na, meg jól esik kicsit nosztalgiázni, még ha nem érzem magam jól tőle akkor is. Kezdem elfogadni a tényt, hogy nem világmegrengető dolog történt velem, amikor Bagolykőre léptem, épp csak az, aminek kellett.
Viszont ha ragaszkodok valamihez, arról nehezen mondok le, ezt szerintem már bizonyítottam is, de most már.. azt hiszem, igazat tudok adni Zójának, és a hatalmas kastélyban is találok már pozitív dolgokat. Egyedül.
Ez az, ami nem változott, s nem is hiszem, hogy olyan gyorsan fog is. Egyszerűen nekem nem megy ez a kapcsolatépítősdi. Látom, nap mint nap, hogy a többiek azt hogy csinálják, néha el is fog az a rossz érzés, néha még érzem is, hogy na majd most... de nem megy. Félek, ami természetes, noha bizonyítottan bennem nagyobb mértékben lelhető fel, mint azt szabadna, de hát ez is csak az én problémám.
Lassan, zsebre vágott kézzel sétálok az udvaron. Bárhová nézek, eszembe jut egy emlék. És elönt a kellemetlen érzés, se Camillal, se Csongival nem találkozok már annyit, csak mert más házban kötöttek ki. Ez azért szomorú, de igyekszem túltenni magam rajta.
Leülök a kedvenc hintámba, ahogy mindig aztán csak bámulok a semmibe. Itt sose történt velem ilyen, mindig elfoglaltam magam valamivel, most mégis... annyira idegen ez az egész hely, hogy kénytelen vagyok feltenni magamnak a kérdést, mégis mi a fészkes fenét keresek itt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=650763#post650763][b]Iványi Lili Athalie - 2016.12.25. 12:44[/b][/url]

Végre esik a hó és itt a szünet is! Nem mentünk haza, mert valami közbejött anyának és apának. Az új anyukámnak és apukámnak. Olyan jó két kedves és szerető felnőttnek azt mondani, hogy anya és apa, hogy az hihetetlen. Az első pár nap nagyon furcsa volt. Ahogy lett egy saját szobám, aminek a falszínét én választhattam meg. Ruhákat, játékokat és könyveket kaptam, és a nővéremmel, mert bizony nővérem is lett nekem, együtt örömködhettem minden nap. Nagyokat sétáltunk, és nevettünk, és rájöttünk, hogy nagyon sok mindenben hasonlítunk. Most már a nagy iskolától se félek annyira, ami fent van a hegyen, tudom, hogy jövőre, amikor beosztanak, jó házba fogok kerülni, és hogy minden rendben lesz. Megtaláltam a helyem a mágusvilágban, és ez egyszerűen csodálatos.
Viszont a karácsony az most nagy szívás, mert anyáéknak el kellett utazniuk, így majd utólag fogunk karácsonyozni. Addig Polett a nagy iskolában van, én pedig az előkészítőben. De persze nincs okom panaszra, hiszen itt is kaptunk nagyon sok szép ajándékot Thomas bácsitól. Ma reggelre pedig egy hatalmas réteg friss hó hullott le, olyan nagyon sok, hogy szinte vakítóan világos volt a szobámban már korán reggel. Alig vártam, hogy végre túlessünk a reggelin, a délelőtti foglalkozásokon és az ebéden, hogy eljöjjön végre az egy óra, amikor vastagabb nadrágot, sálat, sapkát és kesztyűt húztam, és elindultam ki, ide, ahol most vagyok, hogy végre felépíthessem az idei év első hóemberét. A legtöbben, azok közül, akik itt vannak, hógolyóznak. Egy kicsit én is játszottam velük, de kiestem a csata elején, így ház ahelyett, hogy néztem volna a többieket, nekiálltam a hóemberemben. Az alja már megvan, a végén már nagyon nehezen tudtam venni a levegőt, olyan nagy lett a pocakja. a törzse már kisebb lesz, de félek, hogy egyedül nem tudom majd felemelni rá. Lassan kész, mindjárt odaérek az aljához.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=655136#post655136][b]Nomusa Eshe Baako - 2017.01.14. 18:11[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=682557#post682557][b]Sárközi Alexandra Anna - 2017.05.24. 11:30[/b][/url]

Nem tudom, hogy mire vállalkoztam, de a tény, hogy apa rábólintott, adott nekem egy löketet. Mindig is tartottam a kis gyerekektől, mert egyszerűen úgy gondolom, mi még nem találtuk meg a közös nevezőt, de elértem azt a kort, hogy megpróbáljak ezen változtatni, és Everett úrnak sem árt a segítség.
Ezért is haladok az előkészítő felé, amint vége az óráimnak. Ma még az egyetemre se kell mennem - hála égnek, mert azt már igencsak nehezen viselem -, szóval az egész délutánom rászánhatom a lurkókra. A múlthéten voltam már itt egy pár órát, csak felmérni a helyzetet, meg úgy igazán megtekinteni, hová is csöppentem, és bár akkor pozitív csalódás ért, nem kergetek hiú reményt afelől, hogy ez mindig így lesz.
Viszont vannak szüleim, van egy anyám, aki mindkettőnket felnevelt. Tökéletesek vagyunk? Nem, de határozottan életképesek, és ez a mai világban már elég kell hogy legyen.
- Prücsök, hát te? - pislogok összevont szemöldökkel az udvaron lévő fiúcskára. Nem, nem maga a tény váltja ezt ki belőlem, hogy az udvaron van, sokkal inkább az, hogy más nincs.
- Nem kellene bent lenned, vagy valami? - teszem le a táskám a földre, majd szépen le is guggolok a fiúhoz, hogy egy vonalban legyünk. Apa is folyton ezt csinálja velem, és igen, úgy sokkal könnyebb társalogni vele... vagyis, az alaphoz képest, de az öreggel társalogni sose könnyű. Olyan, mintha azelőtt tudná, mit fogok mondani, mielőtt ténylegesen ki is mondanám azt, s bár próbálok a gondolat felett szemet hunyni, ignorálni azt, azért olykor eszembe jut... igen, mikor van némi saram.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=685112#post685112][b]Sárközi Norbert Dorián - 2017.06.11. 20:52[/b][/url]

Már két hete szabadságon vagyok, pontosabban nem is szabadságon, csak csökkentett, irodai munkán. Nem bánom, jobb ez így, most, mert érzem én is, hogy pihennem kell, össze kell szednem magam. A szakállam, és a hajam jó része már másnap ősz volt. Eddig nem látszott, vagy legalábbis nem annyira, hogy őszülni kezdtem, most viszont már határozottan látszik a korom, vagy inkább még plusz tíz év. Az éjszaka történtek is megráztak, de az is, hogy Alexandra nem tért haza. Reménykedtem benne, hogy ez is csak egy olyan időszak lesz nála, mint a többi, de aztán nem. Beletörődni nem fogok, de elfogadom a döntését. Az elmúlt két hétben a nejem igyekezett lekötni a figyelmemet, meg folyton megkövetelte, hogy “beszélgessünk”, amihez semmi kedvem nem volt. Jelen pillanatban össze szeretnék csomagolni, és elköltözni. Egyedül. Szeretnék egy kis faházban élni egy erdő közepén egy hegy tetején lehetőleg. Olyan szinten messze szeretnék lenni mindentől és mindenkitől, hogy a gondolat néha már engem is megrémít. Amúgy rosszul nézek ki, még szerintem is, nem is szívesen megyek emberek közé, mert érzem, hogy bámulnak. Most mégis el kellett jönnöm. Négy nagy zsákot cipelve magammal.
- Elnézést, beszéltem az igazgató úrral, hogy ma érkezem, játékokat hoztam.
Ez is a nejem egyik feladata volt. Nézzek át mindent a padláson, és amit meg kell tartanunk, pakoljam vissza, amit nem, de használható, azt szállítsam el oda, ahol hasznát vehetik. Hát most itt vagyok, és várok. A nő tekintetét igyekszem fel se venni, ő egy kis időt kér tőlem, és elviharzik, inkább csak várok, és közben bambulok magam elé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=718487#post718487][b]Erdős-Prinz Dóra - 2018.03.28. 00:17[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=736486#post736486][b]Emma McNeilly - 2018.10.08. 22:11[/b][/url]

A szél lassan libbentett arrébb pár kósza falevelet, amik a zöldből inkább hervasztóvá, mintsem széppé és színessé váltak. Ez az ősz sem olyan, mint lennie kellene, vagy ahogy bárki várta volna. A meleget napok alatt váltotta fel valami tél közeli hűvös, szeles és esős idő, nem sok szép volt benne. Valamiért az elmúlt hónapokra emlékeztetett, olyan volt, mint egy eszmélés. Hideg és kellemetlen, még most is megborzongtam, ahogy a bejáraton kilépve körülnéztem. Most azért nem volt olyan hideg, hogy visszamenjek a kabátomért, ha már akadt egy kis szabadidőm. Szakkörökön és külön foglalkozásokon vett részt az osztályom, nem voltam megúszva a teendőimmel és máshol se kellett besegíteni, így az udvarra indultam, mivel ahogy láttam az ovisok odakint múlatják az időt.
- Ezra?
Nem csak ők. Ezt akkor szúrtam ki, mikor gyanúsan nem volt föléjük magasodó felnőtt közel és távol. Kicsit meg is dőltem előre, hogy egy fa mellett jobban ellással jobbra, aztán csak elindultam a csúszda meg a hinta felé. Még nem láttam be innen jól a helyet, így csak magam köré fonva a kezeim gyalogoltam tovább az udvar belseje felé. Nem voltam olyan vidám egy ideje, de a gyerekek között nem lehetett nem mosolyogva létezni és Lia is erre késztetett. Szerettem, hogy minden rendben van vele, jól van, nem viselte meg a költözgetés sem annyira, talán. Reménykedtem benne, szerettem volna elhinni, hogy igaza volt Bencének, de egyelőre még nehéz. Biztos ez-e a jó. Az elmélkedés közben szúrtam ki a kócos, összeugrott vörös fejecskét, amint valakikkel rohangál a forgós játék körül, amin azért sikerült elmosolyodnom újra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=737088#post737088][b]Rácz Dalma - 2018.10.18. 17:40[/b][/url]

Mondhatni még saját magát is meglepte azzal, hogy itt van. Mikor először járt erre, akkor véletlenül keveredett az előkészítő közelébe. Eléggé egy szerencsétlen napként élte azt meg. Most pedig önszántából kóvályog erre. Miért? Maga se tudja. Hiszen nem igazán kedveli a gyerekeket, mármint nem is velük van baj, hanem úgy alapból az emberekkel. Főleg az értetlenekkel, s lássuk be a gyerekek.. Néha bizony azok.
Önfelfedező és sanyargató életfilozófiája egyik pontja azonban az, hogy nyisson. Nyisson az új és a lehetőségek felé, ne pedig m indig előítéletekkel kezdjen új lapot mindenhol. Így hát felötlött benne az a halovány és bizony már a születés pillanatában elveszett ügy, hogy kellene valami jót tenni. Valami olyasmit, amivel az eddigi rosszakat úgymond kiválthatná. Vagy legalább elhitethetné magával, hogy lehetősége van arra, hogy megváltsa bűneit. S kik lennének a legmegfelelőbb alanyok erre? Hát a gyerekek.
Tehát jött az ötlet, hogy ha lehetőség van rá, be kellene segíteni itt.. De, hogy mit? Miképpen és miért? Arra talán sosem fog választ kapni még az épnek nem nevezhető elméjétől sem..
Áll az udvaron, ami most csendes, nem óbégat egyetlen egy gyermek sem, senki nem tépi a másik haját, s egyetlen kósza lélek sem vall gyermeki szerelmet a másiknak. Majdhogynem még ijesztőnek is tűnik így ez az egész. Tarkóját megvakarja, lábai nem mozdulnak sem előre, se m hátra. Mit keresek itt? Hangzik fel benne újra és újra a kérdés, melyre választ még egyszer sem talált. Felötlik benne, hogy gyorsan távozóra kéne fogni még azelőtt, hogy valaki felfedezi itt, ám a sors nem ilyen kegyes vele. Amint megtesz egy hátráló lépést, szemei elé szépen, lassan bekúszik egy felé közeledő alak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=760807#post760807][b]Emily Dorothea Fisher - 2019.06.08. 20:14[/b][/url]

- Gergő, kérlek.
Erélyesen, de kedvesen szólok rá a világ és a mágustanoda éppen aktuálisan legrosszabb gyerekére. Komolyan mondom, hogy nem lenne, ki kellene találni ezt a kis mocskot. Az elmúlt két hétben mindent elkövetett, hogy kiborítson minden felnőttet. Egy kolléganőt még meg is ríkatott. Próbaidőn volt, és ment is, de velem feleslegesen szórakozik, elvégre Fisher vagyok, ha Valery-t túléltem, akkor képes vagyok egy középsős kiskölyköt is. Legalábbis nagyon remélem, mégis, örülök, hogy Miro ismét itt van.
- Minden rendben van otthon náluk?
Pillantok felé kérdőn, ahogy visszaülök a padra mellé. Ma már jó idő van, és éppen azt mérjük fel, hogy mennyire képesek a koruknak megfelelően viselkedni, milyen a csoportdinamika és az egyéni képességek érdekérvényesítése. Ez egy "csodálatos" új oktatási reform első állomása, és annyira nem vagyok az irányába lelkes, ami nyilván érthető. Nem szeretem a túl kockásított törvényeket, mert hiába mondják, hogy az egyéni érdekérvényesítés meg a képességek felszínre jutása, ha egy gyerek nem a megfelelő módon tehetséges, az már nem is jó nekik, és azért valljuk be, eleve a varázsvilágról beszélünk, nehéz lenne másabbnak lenni.
- Mrs. Westwood.
Eddig ez még nem mondtam neki, de most kipróbáltam, hogy hogyan hangzik, és tetszik, ösztönösen elmosolyodom a szép hangzáson, és azon, hogy milyen könnyedén Miro-hoz tudom passzintani ezt a nevet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=762323#post762323][b]Rhédey I. Pandora - 2019.06.25. 01:26[/b][/url]

Az egész nap egy rohanás volt, de igyekeztem a legjobbat megoldani. Pár napja észrevettük, hogy az egyik pacinak hullik a sörénye és nagyon szétharapdálta a lábát. Ma mikor jobban megnéztem, szinte biztosra mondtam, hogy kis lakói vannak, amik nem fognak egy kis simogatástól vagy a paciorvosok drága cuccaitól elmúlni. Persze ráhagytam a döntést a többiekre, de javasoltam, hogy próbáljunk ki egy kicsit mugli, kicsit saját lötyis szert. Ők meg bíznak bennem, egyelőre úgy tűnik. Emiatt viszont fel kellett csapnom a rózsaszín füzetem és a lila jelölőnél átolvasni. szereztem ilyen büdi, autós löttyöt hozzá, megvoltak az alap hozzávalóim is de menta és erdei tündérfürt kellett volna még. Előbbiért lenéztem a piacra, és szerencsém is volt, utóbbin viszont sokat törtem a fejem, aztán eszembe jutott, hogy munkába menet szoktam látni mennyire szépek az előkészítő udvarában a kis kertszigetek. És bingó, ez is van náluk.
Nem szép dolog ugyan, de nekem szükségem volt most rá, így még kicsit későn ugyan, de sötétedés előtt betopogtam a kihalt játszóra és egyből a bokros rész felé indultam, ahol kutattam egy jó negyed órát, mire meglett a bujkáló. Átnéztem a virágot, a levelét, de biztos voltam benne, hogy megvan, így egy zacskót elővéve elkezdtem kicsit megritkítani a tövet és nagyjából figyelni, hogy mennyi a mennyiség. Nagyon bele is feledkeztem, de ekkor még boldogan másztam ki hátulról és indultam volna ki, de szembesültem a ténnyel: zárva van a kapu.
Megijedtem, lefagytam, és mintha értelme lenne nyomogattam a záró kilincset és rángattam meg a kiskaput, de nem történt semmi. Tényleg semmi. Egy lélek se tűnt fel. - Hahó, valaki - beszéltem kifelé elég hangosan, de nem tűnt úgy, hogy működne.
Azt hiszem nem tudtam mit csinálok, ahogy értelmetlenül rángattam tovább mindenhol, majd vagy kétszer végigmentem a kerítés mentén van-e másik ajtó, de semmi nem volt. Elkeseredtem, néztem felfelé és tudtam, ha ez megy reggelig, akkor én nem akarom azt látni, szóval csak lehunyt szemmel járkáltam egy fa mellé dobva a cuccaim.
- Engem itt felejtettek... Kérem szépen - kiabáltam ki azért többször.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=763821#post763821][b]Kreßler Stella - 2019.07.13. 23:48[/b][/url]

Türüptütürü. Dúdolgatva cipeltem kifelé a 2 és fél éves David-et, ahogy máshogy nem akart ez működni. Vége volt a foglalkozásomnak, így az ovisoknál segítettem be, ma éppen Emma picijeinél. Figyeltem, ahogy a legkisebb kislány Bojarska éppen beszánkázik a homokozóba két másik kislánnyal,d e azt hiszem a "kóstoljuk meg" vészhelyzetet elhárította Ezra dingje. Tulajdonképpen az, ha tagadni akarná is bárki, de ezen csak elmosolyodtam, örültem, hogy sínen vannak a körülöttem lévők, még ha nem is teljesen. Ami a Bubum illeti, és nem a négylábút, érte kicsit aggódtam, azaz értük, reméltem, hogy nincs akkora baj, mint ami a lengyel lányra meg rá volt írva, vagy amit láttam. Szerintem Bogna még sosem tett fel nekem kérdést, általában azok nekem vannak, neki meg mindenre is akad felelete.
- Szimi, gyere ide, ne fuss a hintához - kiabáltam a kislány felé, bár nem akartam megijeszteni, kicsit talán mégis sikerült. Persze hatott, mert felénk lépdelt, aztán ahogy leültem a cipőallergiás kisfiúval és az ölembe ültettem kifelé fordítva, hogy nézelődhessen, megkérdezte a törpi játszunk-e. Szóval ezen fel is buzdulva fogtam meg a kezeit és vigyorogtam rá Szimikére. - Emlékszel a tegnapi játékra? Hogy is volt? Apacuka, fundaluka... - kezdtem lassan a kisfiú kezeivel a tapsot és a pacsiváltást, a kislány pedig mondta is a mondókát utánam, legalább mindketten élvezték. Én meg örültem, hogy kis boldogok, édes kis teremtések ezek a gyerekek, és szeretem, milyen kis tanulékonyak és őszinték. Akkor néztem csak fel, mikor vesztettünk a lányka ellen, mert elrontottunk egy keresztezést és el is nevettem magam a "még egyszer" kijelentésre. De ott volt Erik. Láttam, biztos Hannahnál volt, azért intettem felé, bár nem csak a saját kezemmel. Hónapok óta minden kimondatlan és kusza. Nem jó ez így.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=780766#post780766][b]Emily Dorothea Fisher - 2019.11.13. 19:13[/b][/url]

Az ember pénzből él. Akár szőke a haja, akár nem, akár tud ez ellen tenni, akár nem. Nyilván, ha pénzt akarsz, ahhoz dolgoznod kell, és ha dolgozol, akkor nem gubbaszthatsz egy fa törzsében. Komolyan nem, pedig nagyon megpróbálkoztam vele. Hat percig remeteként éltem, aztán vége lett. Pedig még a tea is nagyon finom volt, amit csináltam. Ma erőt vettem magamon, és két napnyi táppénz után bejöttem dolgozni. A hajam szépen felcsavartam a fejem tetejére, de nincs olyan sapkám, amivel el tudnám takarni, meg aztán, ha hetekig ilyen lesz tényleg, akkor essünk túl a bámulási körökön, és lépjünk tovább.
- Szóval, mi is a játék lényege?
Kérdezem a lányaimat az udvaron állva, egy kisebb körben. Az előbb körjátékoztunk, úgy, hogy volt, akinek szuperképessége volt, más féllénnyé vált, megint más sérülést szenvedett, pár gyerek pedig nem kapott semmit. Persze az elején ment a dünnyögés, főleg azért, mert ők senkik voltak, de aztán a játék során szépen lassan összecsiszolódtak, és mindenki megértette a maga részét a játékban.
- Az, hogy segítsünk.
- Az, hogy nem vagyunk különbözőek.
- Az, hogy szeressük egymást mindenhogyan.
Mindegyik válasz helyes, így a zsebemből előhalászok egy marék apró plüsscsigát, és minden válaszadónak két csigát adok. Azoknak, akik nem szóltak hozzá, de részt vettek a játékban pedig egyet. Ez egy barátságosabb formája a versenynek. Mindenkinek van az osztályban egy terráriuma, és az év végéig minden nap másik állatot lehet gyűjteni, berendezni a helyet. Mivel folyamatosan gyűlik az apró sereglet, ezért a kreativitásuk is nő az állandó rendezkedéssel.
- Húsz perc, utána még bent össze kell pakolnunk.
Engedem útjukra a lányokat, akik már szaladnak is szét, hogy játszhassanak egy kicsit, nekem pedig egy fa mögül legyen lehetőségem egy kicsit kukkolni, mivel tudom, hogy Nico most fog elhaladni. Neki még nem jelentem meg így, és valahogy nem is akarok, nem tudom miért, de egyelőre csak a rejtekhelyemről figyelem, ahogy közeledik, majd elsétál a kerítés mellett, miközben magam elé suttogok:
- Szánalmas vagy, Emily

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=781381#post781381][b]Francesco Nico Bianchi - 2019.11.21. 10:37[/b][/url]

Végre vége a kirándulásnak és hazajöttek. A kint töltött idő további részében nem találkozott Emily-vel, így dühe és sértettsége egyszerű csalódottsággá és fájdalommá szelídült. A szíve persze kisebb megszakításokkal folyamatosan sajog, a mai napon pedig eljött az idő, hogy leszámoljon Barnabással is (te jó ég... - a szerk.).
Mivel tudja, hogy ma az előkészítőben van jelenése, nem teketóriázik soká. Bár Francesca-nak megígérte, hogy nem csinál semmi hülyeséget - höhö -, azért csak elhatározza, hogy nyilvánosan szégyeníti meg legjobb barátját. Én mondjuk csak a gyerekeket sajnálom, akik előtt ez az egész lezajlik majd, de oda se neki. Nico tehát felszívva magát, készen a totális megsemmisítésre indul meg a Shanes felé, hogy odaérve egyből megpillantsa Barnabást az udvaron. Talán szünet van, nem is baj, a gyerekek a termekben ülnek és különböző foglalkozásokon vesznek részt. No de akkor mi a fenét keres kint Bánki? Le van szarva, uzsgyi!
Könnyedén beengedik, miután a férfira hivatkozik és valamiféle halaszthatatlanul sürgős minisztériumi ügyre - hazug állat -, így csörtet futótempóban oda, ahol utoljára látta a másikat. Szerencséjére azóta sem tűnt el, így egy negédes mosollyal arcán közelít, mintha nem arra készülne épp, hogy laposra veri.
- Barnabás, de jó, hogy látlak - talán még különös is ez a jókedv, legalábbis a tények ismeretében, így minden bizonnyal összezavaró is a múlttal ellenkező jelen. Mire viszont kisilabizálhatná, hogy mégis mi a fene van, addigra már késő, mert Nico ökle, ahogy közelebb ér, villám gyorsan lendül és egyenesen az állcsontját éri. Mindegy az, csak fájjon. Ha kellően megtántorodik, akkor konkrétan fejjel rohan a mellkasának, hogy a földre döntse és megkezdhesse a végső leszámolást. Innentől kezdve már minden mindegy, a lényeg, hogy Barnabás több ütést kapjon, mint adjon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=803796#post803796][b]Déry-Hajnal Bíborka - 2020.04.07. 15:06[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=803824#post803824][b]Lorin Annie Brightmore - 2020.04.07. 17:37[/b][/url]

Karola jobb kezét finoman, de határozottan tartva, sétálok vele kényelmes tempóban a tojásfestés felé. Családi programra invitál az előkészítő mindenkit, és nekünk ez lesz az első ilyen hivatalos megjelenésünk együtt, azóta, hogy összeköltöztünk. De nem tudom, hogy most éppen hogyan állunk egymáshoz, mert valahogy nem mondtunk semmit másnap reggel. Ott tartunk, hogy elmondtam, hogy beteg vagyok, ő lelépett inni, hazaállított csatak részegen, megkérdezte, hogy mennyi ideje van előbb meghalni, mint nekem, felmászott egy létrára, meglátta a melleimet, leszidott, hogy igazi nő vagyok, majd megkérte a kezem, és elaludt. Valószínűleg pedig minden lényegtelenre emlékszik, csak a lényegre nem, és most egy el nem jegyzett nem menyasszony vagyok, aki ha baj van, a melleit mutogatja. Kínos.
Mindezek után az ember meglepődik, ha azt mondják neki, hogy családi programra menjenek el, ráadásul oda, ahol ő dolgozik. Ez akkor most nagy dolog, de nem tudom, hogy mi ezek után rendben vagyunk-e. Mindenesetre mindent megtettem annak érdekében, hogy úgy öltözzek, mint a felnőttek, olyanba, ami félig elegáns, de mégis könnyű benne mozogni, ha a gyerek után kell futni. Barninak biztos egy csomó dolga lesz most, mert akaratlan is megállítják anyukák, apukák, akik bár nem akarnak zavarni, de most beszélnék meg a gyerek dolgait.
- Mi lenne, ha festenénk tojásokat a locsolóknak?
Pillantok fel rá érdeklődve. Kicsit azt hiszem csendesebb lettem azóta az este óta, mert túl sok kérdésem lenne hozzá, és nem akarnám megijeszteni. Leginkább, nyilván, az érdekel, hogy valóban elvenne-e feleségül, de pont nem ez a kardinális az összes közül, mert a melleimet sem tudom, hogy emlékszik-e, hogy látta, és úristen, ő az első ember, szóval tele vagyok
aggályokkal.
- Vagy inkább szeretnél valami mást csinálni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=804204#post804204][b]Zippzhar Mária Stella - 2020.04.09. 03:31[/b][/url]

- Tetőcserép - fűzöm a következő gyöngyöt a szóláncra egy hullámos vigyorvonal felfestése közben. Orromon már ott is díszeleg egy pöttynyi sárga, kézfejemre pedig a mellettem pingáló Kornél (Kornél? Kornél.) már nem volt rest felvázolni egy imresszionista dinoszauruszt. Egyesek talán alaktalan zöld pacának nézhetnék ezt az igen aranyos triceratopszt, de tekintve, hogy az én kézügyességem is hasonló szinten mozog, mint az ötévesé... Nos igen, ennek is vannak előnyei, legalább nem szomorítok el egyetlen csemetét sem. Oké. Lehet, hogy egy icipici legilimencia is a segítségemre volt, mikor éppen óriási csillogó szemekkel kérdezte, felismerem-e mit festett.
- Szerinted zöld, vagy kék nyelve legyen a macskának? - kérdem Márkot, hogy segítsen eme borzalmasan nehéz döntésben. - Egyrészről logikus lenne a zöld, mert az előző tojáson spenótos ubisalit evett, de nem nézne ki egészségtelenül? - biccentem oldalra fejem, miközben végigpillantok a többi, már félkészen előttem heverő tojáson. Próbált már bárki így képregényt rajzolni? Eskü viccesebb, mint simán papírra! Hümmögve dörzsölöm meg a nózimat, elmaszatolva a sárgában némi fehéret is, azonban hiába érzem magamon a festéket, nem érzek kényszert rá, hogy lemossam, jól van az ott. Sőt, egészen vicces, olyan bohókás, színes tavaszias, kifestem magam is a tojások mellett. Úú, megcsináljam vagy ne csináljam, megcsináljam, vagy ne csináljam...? Megcsinálom. Vasárnap befestem magam, és elbújok valahol a körletben míg meg nem találnak. Illetve eh, ahhoz korán kéne kelni, elfestem meg bújtatom magam szombat este, aztán maximum rámtalálnak idejekorán. Zseni vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=822717#post822717][b]Palotás Panna - 2020.12.08. 14:26[/b][/url]

Á, nem igaz már! Matyi bá' megint engem szivat, de tényleg! Kultúrából, basszus! Ennél kultúráltabb én már nem leszek és nem érdemlek trollt, mert beszóltam a Viktornak. Persze a híres Viktorka és a többiek, mert az apjuk kviddicssztár volt, meg ilyenek! Ja, persze, Ausztráliában, bizonygatták. Hagyjál már, ott azt sem tudják, hogy mi az a a gurkó, mert a nagy pókok elől menekülnek! Na, ha ilyeneket tudok, hogy lehetnék kultúrálisan alulfejlett, hmm? A többiek meg csak röhögnek, arra persze nem járt semmi. Diszkrimizélódottam Matyikám! És ugye nem vagy legilimentor, hmm? Körbenézek, de nem látok senkit, aki figyelne, meg úgy Matyi bát sem a közelben, úgyhogy mugli módjára megpróbálok "dekázni" kezdek a könyvvel. - Ezaz! - mosolyom szélesebbre már nem is tudna húzódni, ahogy sikerül, majd a következő rúgásnál még jobban rákészülök, ahogy közelebb lépek a siker érdekében.
- Teszek a kultúrádra Mátyás, az igazságtalan! - rúgok bele még egyet, ami viszont, már nem arra megy, amerre szántam és ketté is szakad. Opszika! Elhúzott szájjal nézem, ahogy repül az egyik fele felfelé, a másik meg éppen landol az udvar füvén. De nem gond, majd Polka összerakja valahogy, biztos ismer ragasztóbűbájt, meg ha már itt tartunk koszeltávolítót is kéne rá szórni. Csak a biztonság kedvéért, nem mintha szamárfüles lenne és bármilyen kosz rámászott volna. Áh, ugyan. De ha mégis, akkor más volt! Szóval az egyik fele a könyvemnek már biztonságban van, a másik viszont... eltalál egy csajszit, valahol a válla környékén, mert épp befordul oda. Minek kell arra menni, amikor láthatná, hogy repülő könyfél invázió veszély van! Nem tudom elképzelni, hogy mi járhatott a lány fejébe - remélem most már nem a könyvem -, amikor csak úgy erre jött. Azért elkezdek szaladni, és ahogy közeledek, felkapom a másik felét a könyvnek, és megállok a csajszi előtt.
- Minden oké? - sajnos vigyorgok, mert vicces volt, ahogy kivédte a gólomat. - Panna vagyok a négy á-ból. Amúgy nem láttad, hogy megtámadtak? - teszem csípőre a kezeimet és nézek rá türelmetlenül, mert a válaszából gyorsan ki fog derülni, hogy miféle. Láttam már, csak nem jegyeztem meg a nevét. Pedig úgy jó fejnek tűnik, majd megkérdezem Catherinát, hátha ismeri. Addig is, amíg válaszol az egyik lábamról a másikra állok, mert nem nagyon bírom nyugton ezt a várakozást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=826566#post826566][b]Virginia Mayfair - 2021.02.20. 18:44[/b][/url]

Lassan úgy néz ki, hogy beköszönt a jobb idő, ma például elég sokat süt a nap, sőt, szinte melengető a sugara. Felé fordulva, boldogan hunyom le piláimat, hogy porcelánszín, fakó bőröm átjárja a melegsége. Vágyom a tavaszra. Azt mesélték, hogy olyankor csodálatosan sok virág nő, és gyönyörűen illatoznak. Nagyon szeretném már látni, biztosan másabb, mint a betondzsungel, amiben eddig éltem. Ez a falusi levegő, ezek az illatok, minden olyan más, és olyan tökéletes, mintha tényleg hazaérkeztem volna. Nem kizárt, hogy nem megyek már el innen, sőt, talán itt talál rám az igaz szerelem.
Érdekes lenne, hiszen a társnak hitt férfi is itt lelte meg a boldogságot, itt lett vőlegény, majd férj, ám apa már máshol, új életet kezdve. Én azt hiszem, szeretnék itt lenni barátnő, menyasszony, feleség és anya is, ha majd eljön a megfelelő idő. Hiszek abban, hogy a szerelmem valahol itt él, vagy itt fog élni, és amikor megpillantjuk egymást, az csodálatos, sőt tündérmesébe illő lesz.
- Mi a baj?
Pillantok le a felém szaladó, könnyes arcú Joyhoz, aki felém tartja csizmás kis lábát. A gyerekek többségének bebújós csizmája van, de a kislány ragaszkodott hozzá, hogy felnőttes legyen, még akkor is, ha nem tudja rendesen bekötni. Halvány mosollyal guggolok le hozzá, hogy bekössem neki.
- Ezért igazán nem szükséges pityeregni. Teo nagyon aggódik, ha sírni lát. Majd, ölelgesd meg.
Simogatom meg a most már vigyorgó pofiját, és ő szalad is el, hogy újra belevesse magát a játékba. Mosolyogva pillantok utána, majd Vivi felé fordulok.
- Az uzsonna állítólag mogyorókrémes kenyér lesz. Még mindig nem érzem magam késznek arra a vízáradatra, amit a kimosakodásuk okoz majd.
Jegyzem meg mosolyogva, felé lépve egyet, de azért szemeimet jórészt a gyermekeinken tartva. Bármelyik pillanatban jöhet a következő meglepetés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=827746#post827746][b]Jason Henry Payne - 2021.03.17. 10:38[/b][/url]

Tücsök csak holnaputánra vár, mondjuk én is csak holnaputánra vártam magam, de úgy alakult, hogy a gyakorlatvezető idejekorán lefújta az erdélyi akciót, és felesleges magyarázkodás nélkül szélnek eresztette az egész népet.
- Ühm-nyühm-nyühm - halk piszmogással harapdálom a számat, míg közelebb hajolok az órám karcos lapjához, és sártól feketéllő körömmel megkocogtatva azt próbálok rájönni, vajon időben érkeztem-e, vagy Tücsök már rég otthon itatja az egereket, mert úúúgy hiányzik neki kedvenc bátyuskája.
Aztán, mintegy merlini sugallatra felemelem a fejem, és az előkészítő bejáratánál megpillantok egy arcot. Tekintetem rajta ragad, fel sem tűnik, hogy egyszerre megfeledkezem magamról, és kezemet leengedve, a távolból kezdem figyelni őt. Ismerem.
Láttam már korábban, zsigeri szinten tudom, de hiába hunyorgok erősen, hiába keresem nevét emlékeimben, az nem ugrik be. Lelkiszemeim előtt azonban feldereng a kép, ahogy rám mosolyog, érezni vélem, ahogy végigsimít a karomon, majd arcát egy másik srác felé fordítja. Még visszapillant ugyan, de...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=828782#post828782][b]Borlai Artúr Máté - 2021.04.04. 22:28[/b][/url]

Eljött a nagy nap, Artúr Máté végre gyakorlótanár lett, kipróbálhatja egy teljes tanéven át, amit a Bagolyköves mesterképzésen elméletben elsajátított. Nagytesóként már tapasztaltnak érzi magát a gyerekekkel, de az is igaz, hogy még akkor maga is gyerek volt, felnőttként és oktatóként egészen más lesz. Persze, hogy izgul, de nagyon várja már, hogy milyen lesz. Éppen volt a testnevelés tanári pozíción üresedés, meg senkitől nem tanultak repkedni a végzős fiatalok, úgyhogy nagyszerű lehetőséget kapott. Még mielőtt az iskola közelébe ér, azelőtt rágyújt egy cigarettára, elvégre nem illendő, hogy egy tanártól ilyet lássanak a gyerekek – főleg nem a tornatanártól, aki egészségre neveli az aprónépet. Gyorsan szívja el, hogy minél hamarabb beléphessen az udvarra, kicsit meg is köhögteti, azonban mire a Shanes kapujába ér, ennek nyoma sincs. Adnia kell magára, remélhetőleg a szagát nem fogják erősen érezni. Bizakodik, hogy nem fog a közeljövőben többet szívni, hiszen plusz teher lesz számára a tanítás, s mellette az egyetemi képzés is.
Jókedvűen folytatja útját az udvaron, ahol az út mellett kisebb rendezvénybe fut bele. A diákok készülnek a húsvétra, a kisebbek tojásokat vágnak ki papírból és díszítenek, húsvéti dalocskákat énekelnek, valahol tojáskeresés zajlik, van nyuszi simogató és egy csomó minden más is. A suli igencsak kitett magáért. Mosolyogva figyeli a boldogan kacagó gyerekeket, akik nagyon jól érzik magukat, annak ellenére, hogy borús az idő. Még nincs itt az eső szele, de a felhők nem a legszebbek odafent.
Az interjú alkalmával nem vezették körbe az iskolában, hiszen akkor még nem volt biztos, hogy őt választják. Jelenleg nincs sok dolga az igazgatósággal, hiszen a Bagolykővel kötöttek szerződést, mint gyakorlati hely, így Artúrnak elég volt ott aláírnia.
De akkor merre tovább?
Bizonytalanul lép oda az egyik fiatal szőke hölgyhöz, aki bizonyosan tanár lehet. A kreatív kis csapatot vezényli, nagyon szép alkotások születnek.
- Jó napot hölgyem! Elnézést a zavarásért, nem igazán tudom merre kell mennem.– Kezd bele óvatosan, némi határozatlanság cseng a hangjában, de ez természetes. Minden kezdet nehéz, ahogy mondani szokás.
– A mai napon a tanáriban meg kell keresnem a kijelölt mentorom, de nem igazán tudom merre keressem. Meg hogy ki az. – Folytatja zavartan vigyorogva. Nos igen, a tanári és a mentor eléggé tág fogalom. De ha a hely megvan, talán egy lépéssel közelebb kerül a megoldáshoz.
– Egyébként, Borlai Artúr vagyok, örvendek! – Nyújtja felé a kezét, hogy egy nem túl erős kézmozdulattal megrázza azt. Tud jobbat, de a nők finom kezét sosem akarta összeroppantani. Azt a srácokkal játsszák.
– Milyen ügyesek a gyerekek. -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=830593#post830593][b]Podlovics Yulia Lenke - 2021.04.29. 10:58[/b][/url]

A nap hosszú volt, a délután viszont napsütéses, így nem is csoda, hogy Lenkét is kifelé viszi a lába. A házi ráér később is. A balett óra elmaradt, így a lánynak nincs más dolga, mint élvezni a napsütést, és találni valamit, amivel lefoglalhatja magát. Barátnője beteg, így most egyedül lép ki az udvarra, hogy keressen valakit, akivel eltölthet pár órát. Szemei bátyját keresik, hátha éppen ő is az előkészítőben van, de az idősebbik Podlovics nincs az udvaron. Talán az épületben, de Lenke most inkább kint marad. Zaklatta már eleget testvérét az előző nap, és lesz is még rá alkalma, a következő  körülbelül 50 évben. Mert az biztos, hogy amíg él, Mór nem szabadul majd húga imádatától.
Egy fához ballag, s közben dúdol. Egy dallamot, mely megragadt a fejében. Maga sem tudja, mi az pontosan, talán Csajkovszkij, azt hallgatott mostanában. A nagynénjétől kapta a felrúnázott MP3 lejátszót, mit azóta mindenhova magával hord. Most nem azt hallgatja azonban, csak a fejében szóló muzsikát. Közben pedig próbálja felidézni a mostanában gyakorolt koreográfiája elemeit. Még sosem sikerült tökéletesen végig csinálnia, mindig megbotlott valamelyik lépésnél, esetleg elfelejtett egy elemet. Majd gyakorolja még este. Most azonban odaér a fához, de meglepettségére nincsen ott egyedül. A fa ágaira felpillantva vöröshajú osztálytársát pillantja meg. Lenke egy pillanatig csak áll s nézi, majd megpróbál csatlakozni Gertrúdhoz. A dolog viszont nem úgy sikerül, ahogy tervezte, a földre huppan fenékkel. Mindig is élénk gyerek volt, fára mászni viszont sosem tudott. Szidta is magát miatta rendesen. A dolgok feladása viszont távol áll Lenkétől, így megpróbálja újra. Nem jut soká, mindössze addig, hogy kezeivel megkapaszkodjon. Két kezét egy alsó ág köré fonja, lábai pedig pár centire a földtől himbálóznak.
- Nem akarsz lejönni? - kérdezi osztálytársát, még mindig az ágon kapaszkodva. Csak a kérdés után engedi el magát, két lábbal érkezve vissza a földre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=832878#post832878][b]Podlovics Yulia Lenke - 2021.06.21. 13:44[/b][/url]

Az unalom sok mindenre rá tudja venni az embert. Lenkét elsősorban felidegesíti. S mikor már felhúzta magát, akkor jutnak eszébe a legjobb ötletek. Legalábbis ő általában jónak tartja őket.
Az ötlete mindössze annyi volt, hogy szeretne enni egy fagyit. Régen nem evett, és éppen belefért a napi kalória adagba. Csak azt nem tudta, hogyan csinálja. Senki nem volt, aki kivigye, egyedül pedig elvileg nem hagyhatta el az előkészítőt. A hangsúlyt itt az elvileg szócskán van, merthogy Lenke úgy döntött, nem fog várni a hétvégéig, neki a hét közepén kell az a fagylalt. Elhatározta hát, hogy egyedül szerzi meg.
Az udvaron főleg az óvodások játszottak, Lenkének pedig csak még inkább felforrt a feje az üvöltözésüktől. Most nem lehetett azonban hangos, nem rendezhetett jelenetet, bármennyire is jólesett volna, és bármennyire is nehéz volt visszafognia magát. Annyira észrevétlennek kell maradnia, amennyire csak tud, csak így fog kijutni. Bő szárú farmerja zsebébe dugta a kezét - ott szorongatta pénztárcáját - és úgy sétálgatott az épület mellett. Kívülről úgy tűnhetett, hogy a köveket rugdossa és, hogy rossz kedve van. Valójában azonban az ovisokat felügyelő tanárokat leste, mikor pillantanak rá, és mikor vissza a picikre. Lassan kanyarodott be az előkészítő épülete mellett, hogy onnan a kaput vegye célba. Csak egyszer pillantott a háta mögé, de nem látott senkit, így felbátorodva gyorsította meg lépteit, míg a kapuig nem ért. Ott megállt egy pillanatra, ismét körülnézett, ám aztán hatalmas lendülettel nyitotta ki a kaput, és lépett ki az utcára. Érzett ugyan egy kis bűntudatot, de hamar elnyomta az érzést, és úrrá lett rajta a csínytevés öröme. Becsukta maga mögött a kaput, ám az nagyot nyikordult közben, így egy pillanatra ledermedve állt ott, mintha mozgás nélül senki nem vehetné észre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=835310#post835310][b]Péntek Boldizsár - 2021.08.03. 20:28[/b][/url]

Édesanyja sosem korlátozta a szabadságát. Olympia mindig úgy bánt a fiával, ahogy szerette volna, hogy vele bánjon; tisztelettel és bizalommal. Boldizsár egyszer sem hazudott még a szüleinek és titkai sem voltak előttük. Ha gyötörte valami vagy kétségei támadtak, mindig megosztotta azokat édesanyjával, aki kedves mosollyal fűszerezve bölcs tanácsokkal látta el. Az, hogy ezeket megfogadta-e vagy sem, már egyedül rajta állt. Valószínűleg ennek a kölcsönös bizalomnak köszönhette azt is, hogy Olympia közbenjárásával hét közben is látogathatta Bogolyfalvát. Bagollyal küldött levelet az igazgató úr részére, amiben részletesen leírta, hogy felelősséget vállal fiáért, akkor is, ha a városban tartózkodik. Boldizsár sosem élt vissza a kapott engedménnyel. Minden óráját tisztességesen látogatta, jegyeire sem érkezhetett panasz, illetve jóval a kijárási tilalom előtt visszatért a hálókörletébe, miután lejelentkezett házvezetőjénél.
Alig várta, hogy vége legyen az óráknak. Izgatottan ficergett a széken és nehezére esett az odafigyelés, ám még így is minden feltett kérdésre pontos választ tudott adni. Ám ahogy az utolsó óra végét jelző csengő felharsant, elsőként távozott a teremből, hogy a szobájában hátrahagyva a könyveit, azonnal a kijárat felé vegye az irányt.
Némán, a folyosó fala mellett, a tekinteteket kerülve robbant ki a kastélyból, hogy egy árnyékos kiszögellésben végre felöltse azt a formáját, amit sokkal jobban szeretett. Épp csak végigsimított a nyakában lógó amuletten, mikor teste összezsugorodott és dús fehér bunda rejtette el vézna alakját. Apró, nyurga, hófehér testecske, épp csak farka vége feketéllett, mintha tintába mártotta volna. Hátsó lábaira állva, fekete gomb szemeivel körbekémlelt, majd elrejtőzve a nagy fűben nekiiramodott. Hosszú volt az út a rövid lábakon, ám mégis sokkal szívesebben tette meg így a város felé vezető utat. A kapun kiérve halk, boldog makogásba kezdett és a fák között, cikk-cakkban rótta a centimétereket, amiket meglepő gyorsasággal hagyott maga mögött.
Az Előkészítő udvarán állt csak meg. Rossz emlékektől terhes hely, ám most mégis kíváncsian szemlélődött. Felegyenesedve a vörös lánykát kereste, akinek olyan furcsa akcentusa van, mellé hatalmas igazságérzete. Talán két napja volt, hogy át akart vágni itt és meghallotta felháborodott beszédét, mikor leteremtette egyik társát, aki csak letépett egy levelet a fáról. Még alig pár centire a földtől is meg tudta állapítani, hogy mennyire apró, mégis mekkora hanggal és akarattal áldotta meg az élet. Nem tudta megmondani, hogy miért, de közelebbről meg szerette volna nézni magának. Végül döntött: a fa felé futott, farka söpörte maga után a földet, karmai halkan pattogtak a kövezeten. A göcsörtös, öreg törzs szűkös odvába fúrta be magát és várt. Valami azt súgta neki, hogy nem kell sokat várnia, hogy felbukkanjon a kis vörös. Édesanyja mindig azt tanította neki, hogy hallgasson a megérzéseire. És Boldizsár így is tett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=835687#post835687][b]Podlovics Yulia Lenke - 2021.08.13. 14:37[/b][/url]

A hintán ülve tornáztatta lábait, miközben megpróbálta kizáni a visongást. Általában nem zavarták a zajok, de most nagyon rossz hangulatban volt. Elrontotta a kedvét, hogy még mindig nem sikerült normálisan megcsinálnia azt a pirouette-et, amivel olyan régen próbálkozik. Az egész koreográfia összeesik, mikor beleakad abba az egy elembe, és mikor sokadjára sem sikerül, általában ő maga is összeesik. Testileg a fáradságtól, lelkileg pedig a dühtől. Addig tudta tartani magát, amíg ki nem értek a táncstúdióból. Ott aztán kitört belőle a hiszti, amiből az apja kapott is rendesen. Rosszul is aludt az éjjel, mindig rosszul alszik, amikor ilyen feszülten és kimerülten fekszik le. Ha pedig nem alszik jól, fáradtan fog felkelni, és a hangulata is rosszabb lesz.
Most is rossz volt, arcán is látszott. Most nem csintalan mosolya ült arcocskáján, helyette durcás kifejezés, amit látszólag semmivel sem lehetett levakarni. Fel is szisszent, de nem dühében, hanem mert sikerült megrántania a bokáját, ahogy megmozgatta. Bosszús arccal húzta magához a lábát, ám kecses mozdulattal, hajlékonyságát fitogtatva az esetlegesen őt nézőknek. Gyakorlott mozdulatokkal masszírozta ki a görcsöt bokájából, hogy aztán ismét kecsesen, lassan engedje vissza lábát a földre. A hatás kedvéért először csak lábujjaival érintette a földet, s csak lassan ereszkedett spiccből ismét telitalpra. Nem tudta, bárki látta-e mozdulatait, most nem is nézett körbe, csak lassan kezdte hajtani magát a hintán. Minden lendüléssel erősebbet hajtott magán, és egyre magasabbra szállt. Ha elszakadhatott volna a tartórudaktól már el is repült volna. Arra emlékeztette, amikor testvérei megtanították neki a seprűlovaglás alapjait. Alig várta már, hogy a Bagolykőbe kerülve saját seprűt kapjon. Már régen ki akarta próbálni a seprűakrobatikát is, de eddig nem volt rá alkalma. Pedig biztosan imádná, talán jobban tetszene neki a balettnél is. Sokat olvasott már a sportról, a versenyekről szóló híreket is követte egy darabig, magazinokban meg ahol éppen tudta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=843645#post843645][b]Ipkovich Kornél - 2022.02.18. 13:56[/b][/url]

Sarahnak valami dolga akadt, nem értette, hogy pontosan mi, de a nő igen furcsa mondatokat használt, mielőtt távozott. A beszélgetés emléke még most, napokkal később is nagyon rossz érzéssel tölti el Kornélt, aki azóta a nagycsoportosokra felügyel. Érdekes váltás, hiszen eddig a legkisebbekkel volt, Virginiát segítette, most meg olyanokkal tölti a napjait, akik a következő évben iskolásokká válnak. A babusgatás helyett most ő az, akit babusgatnak, ha nem is a szó szoros értelmébe véve, hanem oly módon, hogy haját fésülik, fonják, sőt, számos javaslatot kapott már arra is, hogy miként lehetne úgymond vagányabb.
Amikor pedig elmesélte, hogy van menyasszonya, a kislányok mind koszorúslányok szerettek volna lenni. Éppen most is arról megy a diskurzus, ahogy az udvar egyik padján ül, jobb oldalán Ibivel, balján Sofie-val, hogy el kellene hoznia a menyasszonyát, hogy megismerhessék, mert úgy, hogy ők nem látták még, nem veheti feleségül. Mindenképpen szeretné, ha a gyerekek megismernék Cassy-t, mert ahogy a fiatal nő, úgy a csapat gyerek is szorosan az élete részét képezik.
Érzi, ahogy a parkettafonás szorosra sikerült a kis Sofie ujjai alatt, hajszálai húzódnak, de a kislány olyan lendülettel beszél arról, hogy milyen lesz a saját esküvője, hogy Kornélnak nincs szíve megállítani, ahogy azt se megjegyezni, hogy nem érzi komfortosnak készülő frizuráját. Tekintetével a többi, rábízott gyermeket nézi, A legtöbbet már kiismerte, de azért vannak még olyan cselekedetek, amik meglepik. Főleg a Vargha párostól, így amikor Benedek és Zsuzsi elindulnak a kerítés felé, finoman int Lafayettnek. A fiú is új az életében, a segítsége, aki a jövőjét szeretné kitalálni, akinek tetszik a tanári irány, így jelentkezett az előkészítőbe, mint önkéntes, és Kornél mellé osztották be. Vele is még ismerkedik, a fiú nagyon szimpatikus a számára, és reméli, hogy hasznos tanácsokkal szolgálhat a számára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=843923#post843923][b]Péntek Marci - 2022.02.27. 19:26[/b][/url]

Ahogy általában Marci akkor is egy rágógumi cigarettával ajka sarkában pillantott végig az udvaron. Gyerekek rohangáltok fel-le, nevettek, fogócskáztak vagy ugróiskolát játszottak. Néha irigyelte az ennyire önfeledten szórakozó társait. Egy rózsaszín ruhás, hosszú hajú kislányon sokáig elidőzött tekintete. Régen ő is hasonló volt. Még megvolt az az épp olyan anyagú szoknyája is. Megrázta fejét és megszívta a rágógumi szálat. Az ismerős műeper íz eléggé kijózanította ahhoz, hogy esze újra ott legyen, ahol lennie kellett. A terven. Merthogy nem magában ült az udvar egyik sarkában, hanem voltak körülötte úgy egy maroknyian. Azok a gyerekek akik feláldozták saját gyerekkorukat, hogy megmenthessék ezt a sok bugyuta felnőttet a valós fenyegetéstől.
- Nagy láb az első óra előtt jelentette, hogy a gnómok újból sárral tömték be a faház ajtajának hézagjait. Ez tűrhetetlen, kijár már nekik a móres! - a felnőttektől ellesett, hivatalosabbnak tűnő szavakkal tűzdelt mondata után tartott egy kicsi szünetet, csak, hogy hallhassa azt a várt elégedetlenséget, amit mindig ilyen hírek után kapni szokott. Aztán hátradőlt, megvetve hátát a csapat által megszállott fakunyhó falán. Ez a kis építmény ideális volt a gyűlésekre, elég nagy volt ahhoz, hogy elférjenek odabenn, mégis túl kicsi ahhoz, hogy akármilyen más nem kívánt kölyök oda tudjon osonni ne adja ég hallgatózni, jobb esetbe csak téblábolni.
- Javaslatokat kérek!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=845581#post845581][b]Bánki Barnabás - 2022.04.16. 18:17[/b][/url]

Mindenki örül a hosszú hétvégének, hiszen ilyenkor kicsit együtt lehet a család, a munka megvár, és hamarosan megérkezik a bolyhos farkú nyuszi is, ki a fészekbe ajándékokat hoz. Hétfőn pedig ne felejtsétek el meglocsolni a lányokat, asszonyokat, el ne hervadjanak.
Azonban, mielőtt belevetnénk magunkat a húsvétba, a ráhangolódásnak is teret kell hagyni, erre pedig a legtökéletesebb az előkészítő udvarán szombaton megrendezésre kerülő Húsvétolás.
Rögtön reggel nyuszi tornával indul a móka, az előkészítő tesitanára segíti, hogy kicsik és nagyok kellően átmozgatott testtel vághassanak neki a nap kalandos kihívásainak.



Az udvaron száz tojást rejtett el a rendezvényért felelős igazgató-helyettes és segédje, melyek közül nyolcvan tojás isteni csokoládés mámor, töltött vagy töltetlen, azonban húsz különleges is van. Tizenhatot, ha megeszel, különleges hatást érezhetsz, melyet időben megtudsz majd, míg négy nem engedi, hogy lenyeld, ám más különlegességet rejt.
Hogy mit? Találd meg, és megtudod! Tojáskeresésre fel!

Egész nap kézműves foglalkozással vár Bánki Zorka, akivel igazán szép húsvéti lapokat, figurákat készíthettek, a nagyobbak akár ékszerekkel is próbálkozhatnak, míg ha arcfestésre vágytok, vagy egy vagány nyuszis tetoválásra, akkor Cath Brightmore a ti emberetek, akitől ezeket kérhetitek.
A szülők számára főzőversenyt hirdetünk, melyet délben a felkért zsűri bírál majd el, hogy aztán közös ebéd kíséretében az összes edényt kiűrítsük. Sok finomsággal a gyomrunkban, a kicsiket várja a Nyuszikalamajka interaktív bábjáték, a nagyobbak pedig körbenézhetnek a kirakodóvásáron.



Késődélután a pizzéria jóvoltából különleges édes és egészséges pizzák és falatkák kóstolására lesz lehetőség, míg a rendezvényt egy hangulatos húsvéti koncerttel zárja Radler Kinga.

// Ha Húsvétoznátok egyet, akkor ehhez a poszthoz szálazzatok.
Amennyiben beszereznétek egy különleges tojást, dobjatok egy üzenetet nekem vagy csodálatos segédemnek Annie Brightmorenak, hogy kisorsolhassuk nektek, hogy mit rejt.
Reméljük, hogy ezzel a kis szösszenettel feldobjuk picit az előkészítőt.
Jó szórakozást! //

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=848900#post848900][b]Kelemen Farkas - 2022.07.05. 17:02[/b][/url]

Nem is tudja, hová lettek a napok, de máris itt a szünet. Ez a mai Anna utolsó napja az előkészítőben erre a tanévre, jövőre pedig megkezdi az első osztályt majd. Nagylány, hiszen pár héten belül már a hatodik születésnapját ünnepelhetik. Aztán meg már csak pár év, és jöhet a tanoda, meg a főiskola meg ki tudja, mi még. Alig észrevehetően megrázza a fejét, hogy elhessegesse a gondolatot, közben pedig az árnyékba húzódva az egyik falnak támaszkodik. Kicsit korán érkezett, még nem ért véget a foglalkozás az órája szerint, de még az udvar üressége és meglepő csendje is ezt támasztja alá. Állítólag még műsor is lesz, kicsit később, amire Anna lelkesen tanulta a négy soros kis versikéjét az elmúlt két hétben. Mindenesetre ha már sikerült ennyire korán ideérnie, úgy döntött, hogy itt kint várja meg Vesznát. Tervben úgy volt, hogy az előkészítő előtt találkoznak, legalább az utolsó tanítási napon együtt jöjjenek már a lányukért, de azóta küldött neki egy üzenetet, hogy mivel a hivatalban hihetetlenül gyorsan sikerült mindent elintéznie, majd itt megvárja. Az egyentalárját úgyis eléggé alkalomhoz illőnek ítéli - végtére is melyik alkalomhoz ne illene a rendvédelmi erők tizennyolcadik századi huszáregyenruhákat idéző sötétkék összeállítása, amit éppen visel, fekete súlytással díszítve. Azt hinné az ember, hogy a napon megsülne benne bárki, de ha már lúd, ugye, legyen kövér, azért ezek a ruhák olyan jól vannak kezelve mágiával, hogy egészen kellemesen hűvös átlaghőmérsékletet tartanak. Az árnyékba inkább azért húzódott be, merthogy ez amolyan beidegződött megszokás - nem szeret túlságosan szem előtt lenni, inkább a háttérből megfigyel. Szemügyre veszi az udvart meg az épületet is, az időnként felbukkanó embereket, akik többnyire az épületbe sétálnak be. Bizonyára további szülők. Biccent is illedelmesen, ha valaki felé néz, netán maga is tesz egy köszönésnek is beillő hasonló gesztust. Közben meg elelmélkedik kicsit azon, hogy tessék, végülis mégis beadta a derekát, már hivatalosan is bogolyfalvi lakos lett, ott lapul a zsebében az ezt igazoló okmány, pedig hát ez a falu azért még mindig nem lett sokkal érdekesebb, mint tíz éve volt, amikor ide először betette a lábát. Mire rá nem veszik az embert a nők. Még egy féloldalas mosoly is megjelenik az arcán a gondolatra, mielőtt körbepillantana, nem tűnik-e fel valahol a felesége, aztán az órájára. Most bezzeg lassan vánszorog az idő, alig öt perc telt el azóta, hogy az imént megnézte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=857866#post857866][b]Ifj. Holló Albert - 2022.12.31. 20:30[/b][/url]

Hogy hogyan és miért jutottunk arra a megállapításra, hogy a legmagasabb épület - tekintve, hogy templom az nincs - a Shanes, és, hogy mégis minek köszönhetjük, hogy nem csak bejutottunk, de matt részegen képesek voltunk felmászni a tetejére, azt inkább engedjük is el. Ahogy azt is, hogy miért ittunk kétszer annyi alkoholt, mint amennyit megfogadtunk, hogy a csak még egyet-re miért nem mondtuk, hogy nem, és minden olyan dolgot is engedjünk el, ami reális lett volna. A lényeg, hogy itt vagyunk, fent a tetőn, miután végigbogarásztuk az összes szokást, ami az újévhez köthető, és rájöttünk, hogy a lányok otthon szopatni fognak minket szerencsepénzes pogácsával, meg ilyen gombócos baromsággal. És mivel egyik se mondta azt, hogy ennek a hagyománynak szex a vége, így mi itt kötöttünk ki. Éjfélkor.
- Van az aaaa…tudod… Erős vár a mi Istenünk…ha ő ellenünk…nem…velünk…szal ha…ha ő velünk, ki ellenünk. Kérdőjel. Kérdőjel van a sor végén. Tudod…az. Jó lesz na.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=867393#post867393][b]Illés Luca Izabella - 2023.09.23. 11:41[/b][/url]

Már vagy húsz perce fent ülök a kis faház tetején, és folyik a könnyem. Több dologra is figyelnem kell, mint például, hogy le ne zuhanjak - nem sűrűn szokott előfordulni, személyes kudarcként élném meg - és hogy ne potyogjon ki a gumi kukac a zacskóból, de apáááám.
- Tessék arrébb menni, mert elviszik - szólalok meg, de igazán nehézkesen jönnek a szavak a kacagástól, de csak jó fej leszek. És bár elsőre nem értheti a férfi, nem telik egy perc, már láthatja is, ahogy fut a Bence, mögötte meg a gondnok kergeti. Igen... ez megy már húsz perce.
- Ezért meghalsz - kiabál a fiú, de neki is gondjai vannak, szinte levegőt alig kap, én pedig egyik kezemmel megkapaszkodok, mert most aztán éktelenül elfog a nevetés.
- Azt mondta a gondnoknak, hogy azokkal a virsli lábakkal menni se tud rendesen, nem hogy létrára állni... aztán elvette a kalapácsát - ami egyébként az ölemben pihen. Ha a kopaszodó bácsi felnéz, még láthatja is, aztán levonhatja a következtetést, vajon tényleg Bencétől származnak-e a szavak. De hát hitt nekem a gondnok, erről én nem tehetek, de nagyon jól szórakozom.
- Az a ciki, hogy mindjárt utoléri - tör rám egy újabb nevetéshullám, ahogy látom, Bencéből már fogy a szufla.