A tanodához alacsony kerítés tartozik csak, senki sem gondolná, hogy rossz szándékkal közelítené meg bárki is. A kerítés inkább csak azt szolgálja, hogy a kisebbek ne kószáljanak el. Elől nem sok hely van, ezt tavasszal önkéntesek és tanulók virágokkal ültetik be. Hátul azonban nagy kert van, gyümölcsfákkal, és rengeteg fajátékkal. Van hinta, mászóka, csúszda, homokozó, annyi, hogy mindenki kényelmesen tud játszani. Tudnak labdázni is, de van lehetőség arra is, hogy pokrócot hozzanak ki magukkal, és azon olvassanak, kártyázzanak vagy beszélgessenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=650763#post650763][b]Iványi Lili Athalie - 2016.12.25. 12:44[/b][/url]

Végre esik a hó és itt a szünet is! Nem mentünk haza, mert valami közbejött anyának és apának. Az új anyukámnak és apukámnak. Olyan jó két kedves és szerető felnőttnek azt mondani, hogy anya és apa, hogy az hihetetlen. Az első pár nap nagyon furcsa volt. Ahogy lett egy saját szobám, aminek a falszínét én választhattam meg. Ruhákat, játékokat és könyveket kaptam, és a nővéremmel, mert bizony nővérem is lett nekem, együtt örömködhettem minden nap. Nagyokat sétáltunk, és nevettünk, és rájöttünk, hogy nagyon sok mindenben hasonlítunk. Most már a nagy iskolától se félek annyira, ami fent van a hegyen, tudom, hogy jövőre, amikor beosztanak, jó házba fogok kerülni, és hogy minden rendben lesz. Megtaláltam a helyem a mágusvilágban, és ez egyszerűen csodálatos.
Viszont a karácsony az most nagy szívás, mert anyáéknak el kellett utazniuk, így majd utólag fogunk karácsonyozni. Addig Polett a nagy iskolában van, én pedig az előkészítőben. De persze nincs okom panaszra, hiszen itt is kaptunk nagyon sok szép ajándékot Thomas bácsitól. Ma reggelre pedig egy hatalmas réteg friss hó hullott le, olyan nagyon sok, hogy szinte vakítóan világos volt a szobámban már korán reggel. Alig vártam, hogy végre túlessünk a reggelin, a délelőtti foglalkozásokon és az ebéden, hogy eljöjjön végre az egy óra, amikor vastagabb nadrágot, sálat, sapkát és kesztyűt húztam, és elindultam ki, ide, ahol most vagyok, hogy végre felépíthessem az idei év első hóemberét. A legtöbben, azok közül, akik itt vannak, hógolyóznak. Egy kicsit én is játszottam velük, de kiestem a csata elején, így ház ahelyett, hogy néztem volna a többieket, nekiálltam a hóemberemben. Az alja már megvan, a végén már nagyon nehezen tudtam venni a levegőt, olyan nagy lett a pocakja. a törzse már kisebb lesz, de félek, hogy egyedül nem tudom majd felemelni rá. Lassan kész, mindjárt odaérek az aljához.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=653481#post653481][b]Iványi Lili Athalie - 2017.01.04. 20:29[/b][/url]

Éppen feladni készülök a küzdelmet a hatalmas hókupaccal szemben, amikor hirtelen segítségem akad, és Laurám széles mosolyát pillantom meg a másik oldalon. Szavak nélkül, de hálás pillantásomból egyértelműen kivehető, hogy nagyon hálás vagyok neki azért, hogy most itt van, és segít nekem. Igazán jó barátnőm már vagy két éve, jobbat nem is kívánhatnék, így hát mikor az utolsó rész is felkerül, lelkesen megölelem, amitől lehet, hogy szegény frászt kap, én viszont örülök, hogy itt van velem. Bár nem biztos, hogy a kirohanásaimmal tud mit kezdeni.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Annyira szuper, hogy segítettél!
Lelkesen nézek rá, majd a következő pillanatban már perdülök is, és elröppenek a hinták felé, ahova lepakoltam a díszítőket. Először a lyukas lábost, meg a benne lévő répát és régi sálat hozom oda, letéve Laura elé, majd visszalépve a seprűt is elhozom.
- A nagy iskolában te fogsz kviddicsezni?
Ez a seprű persze nem alkalmas rá, nincs megbűvölve, és ha meglenne, akkor is életveszélyessé kellene nyilvánítani, mert ahány szála csak van, annyi felé állnak jelenleg. Nem biztos, hogy ezzel profi kviddicses is messze jutna, vagy éppen de, de biztos, hogy nem oda, ahova jutni szeretne. Én nem hiszem, hogy fogok, eléggé félek a durvaságoktól, és a nagyok mindig azt mesélik, hogy veszélyes sport, meg, hogy tele vannak kék – zöld foltokkal. Én olyanokat nem szeretnék szerezni, úgyhogy nem is nagyon kísérleteznék.
- Szerinted melyik házba kerülünk majd?
Csacsogok tovább, miközben kiveszem az edényből a sálat, és a nyaka köré igazítom úgy, mint ahogy mostanában a nagyfiúk hordják, olyan bedugósan. Azt mondjuk nem tudom, hogy a seprűt miként juttatjuk még át a testén, de majd kitaláljuk, nem vagyunk mi olyan elveszettek.
- Nem kéne kezed meg lábakat csinálni neki?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=653836#post653836][b]Iványi Lili Athalie - 2017.01.06. 18:35[/b][/url]

- Nem valóban nem az.
Mostanában mondjuk mindenkitől megkérdezem, hogy fog-e. Nem tudom miért, hiszen engem pont nem érdekel a kviddics, de a nagyok, akiket hallok, mindig a kviddicsről beszélgetnek, és olyan, mintha minden nagy kviddicsezne. Én csak nem akarok kilógni a sorból, azt akarom, hogy majd ha felkerülök a nagy iskolába, ne tudjanak rám ujjal mutogatni, mert én nem csinálok valamit, pedig mindenki más igen. Viszont egyre többen mondják, hogy nem fognak kviddicsezni, és ennek titkon nagyon örülök, hiszen nem én leszek az egyetlen.
- Engem elkezdett érdekelni a színészkedés. Szerinted jó lennék benne?
Végre eljutottam arra szintre, amikor a minden érdekel helyet ott tartok, hogy vannak dolgok, amik jobban érdekelnek, mint mások. Ez azért nem rossz. Azt hiszem elkezdett kiforrni a személyiségem. Saci néni használta ezt a múltkor, és annyira tetszett, hogy megjegyeztem. Mindig magam elé képzelek egy nagy adag bugyogó húslevest, persze rendre éhes is leszek tőle.
- Alig várom már, hogy valaki olyan akarjon lenni, mint én! Képzeld el, milyen menő lesz, mi leszünk a példaképek. Nagyok leszünk, okosak, és mindenki tudni fogja, hogy kik vagyunk. Persze előtte nem lesz könnyű, hiszen a gólyákat mindenki csúfolja meg megvicceli, de amikor már másodikosok leszünk, az nagyon jó lesz.
Érzem is a zsigereimben, hogy jó lesz, és bevallom, bármennyire is szeretek itt lenni, azért várom már azt is, hogy a nagy iskola diákja legyek. Bár az első év eltelhetne gyorsan, és jöhetne tényleg a második, mert nagyon félek attól, hogy nevetség tárgyává tesznek. Tudom, hogy másokat is, de nem akarom, hogy nagyon rossz legyen.
- Biztos, kit kérjünk meg szerinted?
Nézek a tanárok csoportja felé, egy páran kint állnak, felügyelik a kintieket, de nem látom rendesen az arcukat, mert teljesen be vannak burkolózva.
- Szerinted, ha megkérjük, a hóember megijeszti Botit? A múltkor meghúzta a hajam és megdobott pogácsával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=656488#post656488][b]Iványi Lili Athalie - 2017.01.20. 21:39[/b][/url]

- Háát jó.
Leveszem a sapkámat, kiengedem a hajamat, egy kicsit megrázom, hogy ne úgy álljon, mint az összehúzott szénakazal – mert ugye ha beletúrok, akkor olyan, mintha szegény szénakazalt eltalálta volna egy western filmes széllökés. A sapkámat simán ledobom a hóba, rá a hajgumikat, mert azért azokra még szükségem van, így is folyton elszöknek. Lépek két lépést hátra, majd háttal fordulok Laurának. A kezemet csípőre teszem, a következő pillanatban pedig jobbra meglendítem a fejem. A rengeteg hosszú hajam csak úgy repül, én pedig előbb a bírálómra nézek, igyekszek „áthalló pillantást” – ezt olvastam a múltkor Katinka néni könyvében – vetni rá, bár fogalmam sincs milyen az, majd elvigyorodva felpillantok az égre, és csücsörítek a számmal, mint a nénik a plakátokon.
Pár pillanatig úgy maradok, de utána nem tehetek róla, kitör belőlem a nevetés. Nem is értem, hogy a felnőttek hogy tudják ezt olyan komolyan csinálni. Nekem muszáj nevetnem. Egy pillanat alatt már térdelek a hóban, és úgy érzem, hogy sosem fogom tudni abbahagyni a nevetést. Már fáj az oldalam, és igyekszem nagy levegőket venni, hogy egy kicsit csökkenjen a fájdalom, de csak rosszabb lesz. A Szememből is folyik a könnyem, így azt is törölgetem.
- Na?
Ennyit tudok csak kinyögni egy nagyobb levegővétellel, elfúló hangon. Ez a nevetés igazából már nagyon kellett. Fáznak a füleim, így gyorsan magamhoz húzom a sapkám. A két hajgumit zsebre vágom, a sapkámról pedig lesöpröm a havat, mielőtt visszahúznám.
- Őket nagyon szeretem, biztos csinálnak nekünk havazást. Bár, ahogy ezt a kis pelyhet elnézem, hamarosan sokan jönnek még. Nagyon szeretem a hópelyheket, tudtad, hogy nincs két egyforma? Olyan különleges, hogy nincs. Szeretném tudni, hogy ez hogyan lehetséges. Annyira sok titok van a természetben.
Én mindig is természet közeli voltam, otthon is, ha tehettem, mindig kint voltam az udvaron, néha csak órákon át ültem, és néztem a természetet. Ahogy hullnak a levelek, vagy éppen kinyílnak a tulipánok. Képes voltam hajnalban kiülni a kertbe, és figyelni a folyamatot. Először lassan indul, majd hirtelen már ki is nyíltak, estére pedig újra becsukódtak.
- Te mi szeretnél lenni, ha felnőtt leszel?
Kérdezem az eget vizsgálgatva. Jeleket keresek arra, hogy elkezdődik a havazás. A nagy nézésben teljesen elveszítem az egyensúlyom, és hátraesek, mint egy zsák krumpli. Nem fáj, nevetnem kell.
- Csináljunk hóangyalt!
Kiáltom lelkesen Laurának, és én el is kezdem megvalósítani a sajátomat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=663344#post663344][b]Iványi Lili Athalie - 2017.02.27. 20:31[/b][/url]

- Jaaaj, annyira nagyon jó lenne Laus! El sem tudod képzelni, hogy mennyire jó lenne. Annyira remélem, hogy Valentin úr még nem akar majd nyugdíjba menni. Szerintem mondjuk még elég fiatal is hozzá, hogy megtegye. Én úgy, de úgy szeretnék vele egy színpadon szerepelni. Mondjuk a Szépség és a Szörnyetegben! Én lennék Belle, ő pedig a Szörny. Énekelhetnék vele a színpadon és minden. Jaj, soha többet nem kérnék semmit, ha ez teljesülhetne.
Amióta csak láttam a színpadon, azóta vágyok rá, hogy ott álljak vele a színpadon, és a múltkor beszélhettem vele, sőt a hajamat is befonta. Olyan jó ember, jó a szíve és kedves. Nagyon jól éreztem magam a társaságában. A lánya biztos nagyon szerencsés, hogy ő az apukája, és persze Thomas bácsi is, hogy ilyen jó barátja van, mint ő.
- Szerintem lesz legalább egy közös óránk a nagy iskolában.
Pillantok rá vigyorogva. Biztos vagyok benne, hogy a Legendás Lények Gondozását mind a ketten fel fogjuk venni, így minden órán együtt ülünk majd és a csoportmunkákat is együtt csináljuk majd végig.
- Nem baj, hogy nincs, milyen unalmas lenne, ha mind ugyanolyanok lennénk. Neked például olyan szép a szemed, tök nagy kár lenne, ha nem lenne ilyen szép, hanem egyforma lenne, mondjuk Bende szemével. Neki gomb szeme van, olyan izé. Kicsi.
Pedig minden második lány szerelmes ám belé, de nekem nagyon nem tetszik a Bende. Olyan furcsa és nyálas, olyan bleee. Nem járnék vele akkor sem, ha kötelező lenne. Nem, nagyon nem.
- Szerintem te nagyon jó lennél benne. Ígérem, hogy minden héten egyszer elmegyek majd. Tudod, a színházban nagyon nagy a hajtás, de ha majd gyerekeim lesznek, akkor úgyis kevesebbet fogok dolgozni, és akkor mindennap elmegyünk majd, mert egészen biztos, hogy a gyerekeim is szeretni fogják a természetet.
Már látom is magam előtt. A férjem öltönyös lesz. Mindig aktatáskával fog járni, és borostás lesz az arca, de jól fog neki állni, a gyerekeink, mert kettő lesz mindenképpen, pont olyanok lesznek, mint a reggelizőpelyhes reklámokban a gyerekek. Mindig mosolyognak majd. Persze tudom, hogy ez sokszor nem megy ilyen könnyen, de álmodozni szabad, ugye.
- Ne féééélj!
Felpattanok, és szorosan átölelem a derekát. Én is félek, de nem mutatom ki, mert ha kimutatom, akkor az ő félelme se fog elmúlni. Ez pedig nagyon rossz lenne. Miatta erős leszek.
- Figyelj, én is megyek veled, ott leszünk, együtt. Lehet, hogy más házba járunk majd, de a szünetekben és az órákon találkozni fogunk. Majd megbeszéljük, hogy milyen tantárgyakat vegyünk fel, és padtársak leszünk, meg együtt megyünk enni és délután együtt tanulunk majd. Laus, én sosem hagylak el téged! Megígérem!
Elengedem, a jobb kezem a szívemre teszem a másikat pedig felemelem, mint a filmekben.
- Én, Iványi Lili Athalie, születtem Eszterházy Lili Athalie, szentül fogadom neked Vörös Laura és egyúttal megesküszöm az életemre és a nagy álmomra, hogy Révay Valentinnal együtt szerepeljek a Szépség és a Szörnyetegben, hogy soha, de soha nem hagylak el, és ha kell, akkor még nagy fiúkkal is veszekszem érted, hogy ne bánthassanak. Ha ezt a fogadalmamat megszegném, akkor változzak rút kelésekkel teli, rezgő csontú banyává.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=674362#post674362][b]Révay Lili Athalie - 2017.04.15. 08:55[/b][/url]

- Laura én annyira, de annyira remélem, hogy ez megvalósul!
Komolyan, nem is vágyok semmi másra, főleg azóta, hogy beszélhettem is vele. Akárhányszor két oldalra fonom a hajam, a jobb oldalinál mindig elmosolyodom, mert eszembe jut, hogy azt ő csinálta, és hogy milyen jó volt beszélgetni vele, és milyen kedves volt. Jól játssza a szörnyeteget a színpadon, és szerintem a kinézete miatt olyan a való életben is. Az emberek tartanak tőle, pedig tele van szeretettel.
- Ez nekem nagyon tetszik, legyenek ugyanolyan óráink. Elmehetnénk előtte együtt megvenni a pálcánkat Kylehoz, aki amúgy nagyon rendes és nagyon kedves és nagyon aranyos, és nagyon, de nagyon magas. És aztán akkor az évnyitón, ha külön házba is osztanak be minket, akkor utána kisakkozhatnánk, hogy hogyan tudunk úgy ülni, hogy lássuk egymást mindig, mert akkor ha valami vicces történik, akkor egyből tudjuk jelezni a másiknak.
Ezt mind egy szuszra mondom el, még én is belefáradok, szóval biztos, hogy szegény Laura is csak pislog, hogy most mi történt. Ösztönösen jó barátok lettünk itt lent, és ezt nem akarom elcserélni semmire.
- Régi nóta száll... Volt két idegen... Aki hirtelen... Egymásra talált...
Énekelem én is vele vidáman a sorokat. Ez az a nóta, vagyis egy a sok közül, amit még álmomban is képes vagyok felidézni. Imádom, és egyszerűen megveszek érte.
- Ezt akár rólunk is írhatták volna.
Végül is, mi is idegenek voltunk, aztán egyszer csak jött valami, és bumm, máris ott voltunk. Ez remek, egyszerűen remek. Sosem akarom őt elveszíteni, mert nagyon szeretem és nagyon fontos nekem.
- Nincs, mármint annyira sok mindent nem mondtak, és azt mondták, ha szeretnék elmenni valamelyik barátomhoz, csak szóljak, hogy mikor és beírják a naptárba. Ez olyan szuper, mármint, együtt lehetünk és lesznek ott állatok is, imádom az állatokat.
Nem mintha ne tudná, de újra és újra feltörő lelkesedésemet nem tudom elrejteni. Izgatottan csapom össze a kesztyűs kezeimet, melyekről egész hóvihar száll alá, én pedig kacagok, még az oldalam is belefájdul.
- Gyere, meghívlak egy forró teára. Én állom.
Még kacsintok is hozzá nagylányosan. Technikailag persze Thomas bácsi állja, mert épp uzsonnaidő van, de ez teljesen mellékes. Most az a fő, hogy megmelegedjünk, együtt.