31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kelemen Farkas összes hozzászólása (106 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 » Le
Kelemen Farkas
INAKTÍV



RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. március 29. 10:04 Ugrás a poszthoz

Tüszőfűi Lilith
Néhány órával a tanévnyitó előtt

Még van pár órája az egész nagy ünnepség előtt. Nem sok kedve van talpig díszben ott feszíteni, de amit muszáj, azt muszáj. Sajnos. Pillanatnyilag sokkal jobban érdekli például ez az egész iskola, a kastély, a diákok. Legszívesebben már most belevetné magát a munkába, hogy minél előbb akadjon valami érdemlegesre, ez azonban még várat magára. Nem hagyják kibontakozni holmi puccos ünnepély címén. Pedig még csak nem is munkamániás igazából, ennyire nem. A hátralévő pár órát legalább kihasználhatja arra, hogy körülnézzen ebben az intézményben, aminek hála a jó égnek, soha nem volt diákja. Megkönnyebbülten fel is sóhajt a gondolatra, hogy valami hihetetlen sorsfordulatnak köszönhetően éppen megúszta, hogy itt kelljen eltöltenie életének legalább öt, ha nem hét évét. Ez a vélemény természetesen nem akadályozza abban, hogy érdeklődve nézzen meg mégis minden egyes festményt a falon, minden egyes ajtót, valahol mélyen abban a reményben, hogy sikerül találnia valami kivetnivalót valahol. Bárhol. Vagy legalább egy szabályszegő diákot, hiszen az állítólag itt úgyis akad bőven. Neki aztán igazán megfelel bármi, ami nem teljesen felel meg a szabályzatban leírtaknak. A folyosóra befordulva végül megtorpan. Mi a szösz? Egy kanapé? Iskola ez, vagy könnyed teadélutánok helyszíne? Mindjárt megjelenik netán az Őrült Kalapos is és megkínálja egy teával, mert nincsen születésnapja? Szemöldökét felvonva indul el lassú léptekkel tovább a folyosón, hogy alaposabban is megnézze a bútordarabot, aminek szerinte itt igazán nincs semmi helye.
Kelemen Farkas
INAKTÍV



RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. március 29. 15:48 Ugrás a poszthoz

Tüszőfűi Lilith
Néhány órával a tanévnyitó előtt

Már éppen eléri az említett bútordarabot némileg elégedetten, tekintve, hogy az már az elhelyezésével is sikeresen kivívta a nemtetszését. Ez nem vénlányok délutáni hímzőkörének rendelt hely, még ha kastélyról is van szó. Ez egy oktatási intézmény, hát tessék ahhoz igazodni a berendezéssel is. Legjobb esetben is egy klubhelyiségben volna a helye. Nem mintha olyan fontos lenne, de ha már kénytelen ezzel beérni szabálytalanság címszó alatt e percben, hát megnézi közelebbről is. Amikor éppen elég közel ér az említett bútorhoz, hogy aztán zsebre dugott kézzel megálljon előtte, súlyát bal lábára helyezve, kissé oldalra döntött fejjel szemlélni elmélyülten a kanapát, megtörténik a katasztrófa. Ideje sincs kellőképpen elmerülni a furcsa jelenségben, mert egy még furcsább elvonja a figyelmét. Tesz is egy lépést hátrébb, hogy elkerüljön mindenféle fizikai kontaktust a két lábon járó katasztrófával. Körül is néz hirtelen, hogy vajon rossz helyen lenne? Ugyan nem az Őrült Kalapos az illető, de nem áll messze tőle. Mezítlábas, festéktől bűzlő teremtménnyel áll szemben, akiről az a gyanúja, hogy még meg sem száradt teljesen a ki tudja mi módon rákerülő festék. Ez itt a zárt osztály? Kevésen múlik, hogy nem kiált ápolóért, főleg, miután a két lábon járó szín- és illatkomplexum bemutatkozik és azt kérdezi, megölelheti-e. Nem. Szörnyülködve tesz még egy lépést hátra, megrázva a fejét.
- Semmi esetre sem ölelhet meg - közli a biztonság kedvéért, mert nem biztos benne, hogy a vele szemben álló valaki érti a testbeszédet. Az sem kizárt, hogy a szavak értelmét felfogja, de azért ő még próbálkozik.
- Kedves kisasszony, önnek nem a tanévnyitóra kellene készülnie? - érdeklődik aztán, amint sikerült rendezni vonásait.
- Tisztában van vele, hogy egyáltalán nem kellene itt tartózkodnia ilyen állapotban? - kérdezi meg, bár nem biztos benne, hogy a lány egyáltalán tudatában van annak, hogy ez egy iskola. Ő maga is kételkedik e pillalantban abban, hogy ez tényleg egy iskola.  
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. március 29. 17:28
Kelemen Farkas
INAKTÍV



RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. március 29. 18:05 Ugrás a poszthoz

Tüszőfűi Lilith
Néhány órával a tanévnyitó előtt

Vajon a gyönyörű szép áprilisi nap örömére igyekezne valaki ilyen meglehetősen furcsa módon megviccelni? Hiszen csak néhány óra múlva válik világossá az iskola diákjai számára, hogy ezután minden lépésük figyelve lesz tulajdonképpen. Abban talán még reménykedhet, hogy mégiscsak felbukkan egy ápoló, és napirendre térnek az események fölött. Micsoda körülmények. Ezt meg is jegyzi magának. Nem tudta, hogy a Bagolykő Mágustanoda ilyen különleges profilú intézmény, pedig minden egyes papírt végigolvasott az első szótól az utolsóig. Biztos benne, hogy semmit nem hagyott ki dokumentálódás címszó alatt. Soha nem végez félmunkát. Ez esetben viszont a fennálló állapotok áldatlanabbak, mint gondolta. Felvonja szemöldökét a hozzá intézett számon kérő kérdésnek köszönhetően, ráadásul micsoda egy hangsúlyt enged meg magának. Mintha legalább egy óvodába jártak volna, vagy ilyesmi. Nem mintha nem sírna le róla, hogy nincs a helyzet magaslatán. Legszívesebben homlokon csapná magát ebben a pillanatban, hogy csak nem kifogott egyet az abszolút kedvencei közül, de nem teszi.
- Mert ha nem, mi lesz? Nem vagyok tanár, ha ez megnyugtatja. Kelemen Farkas, minisztériumi alkalmazott - válaszol. Bár nagyon viszket a tenyere ebben a pillanatban, hogy már csak a példamutató magaviseletért is kiosszon valami jó kis büntetést, de még el sem kezdődött a tanév. Mélyen beszívja a levegőt. Sajnos, a folytatásban sem javul a helyzet, és már előszeretettel osztana ki egy nagyobb lendülettel indított buksisimogatást is. Nem. Nem fog. Inkább csak orrnyergét súrolja meg egy kicsit, majd visszadugja zsebébe a kezét, mert még megszalad.
- Hogyne, természetesen. Már most visszasírok bizonyos időket - sóhajt fel. Az a vigyor meg az őrült csillogás végképp olyasmi, amiről úgy érzi, hogy figyelemre méltó, és természetesen állandó orvosi ápolásra.
- Remélem, a zubbonyát nem felejtette otthon. Ha mégis, csak keressen meg, és intézkedem az ügyben szívesen - vakargatja meg a homlokát, azon igyekezve, hogy ne hozzon olyan döntést, amit nagyon megbánhatna aztán.
- Értem - közli szemét forgatva. Nagyon nem érdeklik a részletek. Összekeverik a pszichológussal?
- Esetleg ne üljünk le és beszéljük meg egy csésze tea mellet, kötögetés közben, hogy az aktuális csillagállás hogyan hat a kegyed lelkivilágára? - kérdezi most már egy egészen kicsit ingerülten szusszantva.
- Jobban jár a kisasszony, ha most inkább megy és rendbe szedi magát, aztán pedig megjelenik az évnyitón - ajánlja végül, néhány mély levegővételt követően, majd pedig meg is várja, amíg a lány útnak indul, utána pedig ő is megy lejegyezni az észrevételeit, de még egy aktát is összeállít menten, ha rajta múlik.  
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. április 2. 02:48
Kelemen Farkas
INAKTÍV



RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. március 30. 20:59 Ugrás a poszthoz

Fédra, Felicián és Ferdinánd

Késve érkezik. Az igazat megvallva megfordult a fejében, hogy el se jön, de tudatában van, hogy illik megjelennie. Ráadásul az is érdekli, hogy vajon Tüszőfűi vagy Tüszőfai kisasszony, akihez volt szerencséje néhány órával ez előtt, vajon tényleg megjelenik-e? Tulajdonképpen a késés is neki köszönhető. Egyszerűen annyira sikeresen feldühítette lehetetlen magatartásával, hogy szükségét érezte lejegyezni minden észrevételét és meglátását úgy a lányról, mint az iskoláról. Az első benyomása egyszerűen siralmas. Nem túl boldog, hogy ide küldték, hiszen annyi más ügyön is dolgozhatnának, miért éppen egy iskolát vizsgálgassanak, amit be kellene zárni úgy, ahogy van? Az megoldana minden felmerült problémát. Azt végképp nem érti, hogyan lehetséges, hogy nem szúrt szemet eddig senkinek a problémák hada, holott elég csak körülnézni. Azok az iskolák sem voltak tökéletesek, ahol ő tanult, de legalább ismerték az emberek a rend fogalmát meg hallottak a szabályzatról, sőt, olvasták is. Ráadásul ma olyan hangnemen kérték számon, hogy mit keres itt, hogy egy megszeppenni képes ember bizonyára még elnézést is kért volna. Belépve kissé kelletlenül hordozza körbe tekintetét az összegyűlteken, majd a kollégák felé biccent és pár lépéssel meg néhány pillanattal később csatlakozik is a többiekhez. Az igazgatóhelyettes beszédét ennél jobban már nem áll szándékában megzavarni, mint amennyire rosszul időzített belépőjével sikerülhetett az imént. Homlokát gondterhelten ráncolva, csendben figyeli a diákokat, tekintete asztaltól asztalig vándorol, majd az éppen beszélő tanerőn állapodik meg. Az a benyomása, hogy az igazgatóhelyettes tart tőlük. Helyes. Nagyon helyes, hogy tart a Minisztériumtól. Hová is lenne a rend, ha mindenki fittyet hányna és kénye kedve szerint cselekedne? Ó, hát a válasz az orra előtt hever, elég csak körülnézni, és vajon mit sikerül még kideríteniük?
Kelemen Farkas
INAKTÍV



RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. április 1. 15:23 Ugrás a poszthoz

Havasi Bence Milán
Péntek, 3 óra

Két perccel három előtt fordul be a folyosó végén, ráérősen sétálva a megegyezett helyszín irányába. Futólag rápillant az órájára, mert bár a tanévnyitón valószínűleg nem azt a benyomást keltette, de azért még nem szeret késni. Igaz, korábban érkezni sem, mert az meg a várakozás kellemetlenségével jár, és határozottan nem időmilliomos. Pont időben szeret érkezni, így annak tudatában, hogy van még kerek két perce közel tíz méternyi folyosószakaszra a konyha ajtajáig, egyáltalán nem siet. Az ajtó előtt megáll egy pillanatra, elnézi, hogy ezt aztán itt nagyon elrejtették a diákok szeme elől. Tán csak nem azt hitték, ha szem előtt hagyják az ajtót, akkor tanteremnek vélik a diákok és elkerülik? Végül lenyomja a kilincset és pontban háromkor be is lép az említett helyiségbe, ahol már várnak is rá. Elismerően görbül felfele szája szeglete annak tudatában, hogy a fiatalember komolyan vette az ígéretét, és nem késett el a megbeszélt találkozóról. Jó jelnek veszi, és bár elég korainak érez még bármiféle következtetést, azért ez megérdemel egy egész kis piros pontot részéről.
- Jó napot, kedves Havasi úr - köszön, bevezetésként leróva a szokásos udvariassági köröket. Na ez már egész olyan, mint egy kihallgatás, leszámítva a sok manót, akik körülveszik őket. Egy csésze kávét is kér, ha már ennyire kedvesen érdeklődnek a kis lények az iránt, hogy mit óhajt, majd alaposan körülnéz, mielőtt helyet foglalna a fiúval szemben, az asztal másik oldalán.
- Tulajdonképpen egy üres tanterem jobban megfelelt volna erre célra, de legalább látom, mi szíve vágya - jelenti ki, miközben a közöttük az asztalon fellelhető ételre pillant. Az elé helyezett csészét megköszöni, majd visszafordul a fiú felé.
- Meséljen csak, miért olyan fontos zavarni a kedves manók munkáját. Talán nem elég a napi háromszor nyújtott bőséges étkezés, amit a Nagyteremben kínálnak? - érdeklődik szemöldökét kérdőn felfonva, felettébb kíváncsian pillantva a rellonosra, aki képes volt megkeresni azzal, hogy mesélne, csak a konyhába bejárása legyen.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. április 1. 15:28
Kelemen Farkas
INAKTÍV



RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. április 1. 21:57 Ugrás a poszthoz

Sebastian Jared Selwyn
Kedd, 4 óra

Pár nappal ezelőtti találkozásukat követően azonnal át is nézte Sebastian aktáját. Azóta már pontosan tudja, hogy nem csak a prefektusok listájáról volt ismerős a fiú neve, hanem az apja miatt is. Tavaly tele voltak az újságok a Selwyn névvel, már csak azt nem érti, hogy nem ugrott be ez akkor és ott. Sebaj. Majd most rákérdez, ahogy arra is, hogy az aktája szerint fiatal kora ellenére máris bejegyzett legilimentor. Ráadásul a bátyja is itt tanult. Szinte sajnálja, hogy az idősebb Selwyn tavaly végzett tanulmányaival, és elhagyta a Tanodát. Innen nézve kifejezetten örül, hogy Sebastian a mesterképzés mellett döntött és nem követte a bátyját ki tudja hová. Írt is neki levelet még találkozásuk másnapján, miután megnézte az iskolai órarendet is a biztonság kedvéért, hogy szeretne vele találkozni. A válaszból ugyan nem tűnt úgy, hogy a fiú örömmel tesz eleget a kérésnek, bizonyára azért, mert megemlítette, hogy kérdései lennének, de azért bízik benne, hogy eljön. Az erkélyt a kellemes időre való tekintettel választotta, meg mert továbbra sem szeretne kifejezetten ráijeszteni a fiúra azzal, hogy beszélgetésük formális kihallgatásra emlékeztető kereteket kap. A rengeteg növény mégiscsak kevésbé feszélyező, mint a papírok tömege az irodában. Bár nem szokása korábban érkezni sehová sem, ezúttal mégis néhány perccel korábban ér ide. Egész pontosan öt perccel négy előtt lép ki az erkélyre, hogy aztán az egyik széket kihúzva helyet foglaljon az asztal mellett és kinyissa a magával hozott aktát, és beleolvasson mellékelt jegyzeteibe, amíg a fiú is megérkezik.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. április 1. 21:58
Kelemen Farkas
INAKTÍV



RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. április 2. 00:19 Ugrás a poszthoz

Sebastian Jared Selwyn
Kedd, 4 óra

Olvasgatja az aktát, meg főként a hozzáfűzött jegyzeteit, amiket egy pergamendarabra rótt fel enyhén krikszkrakszra hasonlító betűivel. Valamikor kifejezetten szépen írt, és most sem mondható, hogy olvashatatlan lenne az írása, csak egyre inkább leegyszerűsödnek a betűi, minél több jegyzetet készít és aktát állít össze. A valamikor szép, íves betűi mostanra elkezdtek sokkal inkább szögletessé válni, bár még mindig gondosan lekanyarít azért minden sarkat. A mappában, amiben az aktát és a jegyzeteit tárolta egészen idáig, egy penna is elfért még, bár nem a szokott díszes, hanem csak egyszerű, minimalista darab, ami inkább emlékeztet golyóstollra. Ujja között tartva ütemesen kocogtatja az asztal széléhez jobbjával, miközben bal kezével felkönyököl és állát tenyerébe támasztva futtatja végig a maga által írt kulcsszavakon és rövidítéseken a tekintetét. Felpillant, amikor meghallja a köszönést, majd hátra is dől a széken, kezét leengedve pedig becsukja a mappát az aktával együtt.
- Jó napot, Sebastian - köszön vissza. - Nyugodtan foglaljon helyet - közli, intve is, hogy a szemközti széken nyugodtan lehet helyet foglalni. Órájára pillant aztán a kérdés hallatán, majd megrázza a fejét.
- Nem, csupán én érkeztem hamarabb. Kellemes környezetben valahogy jobban esik még a munka is - válaszolja körülnézve. A rengeteg növény valóban otthonossá teszi ezt a helyet, mi több, egészen széppé, ami neki kifejezetten tetszik. Hogy mit is szeretne kérdezni? A mappa tetejére helyezi a tollát, majd mutatóujjával megpiszkálja kissé jobb szemöldökét, mielőtt megszólalna.
- Nem is tudom, melyik kérdéssel kezdjem. Talán az a legegyszerűbb, ha csak úgy belekezdek. Azt olvastam, hogy bejegyzett legilimentor ilyen fiatalon. Ez helytálló információ? - kérdezi végül, bár biztos benne, hogy az aktáik nem tévednek, de mégis kíváncsi, noha nem annyira arra, hogy igaz-e, hanem arra, hogy hogyan sikerült ezt elérni.  
Kelemen Farkas
INAKTÍV



RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. április 2. 01:30 Ugrás a poszthoz

Sebastian Jared Selwyn
Kedd, 4 óra

Nem kell sokat várnia, hogy megérkezzen a fiú is, majd amint helyet foglal vele szemben, máris az időjárást hozza fel. Elmosolyodik a témaválasztásra, miközben az előtte fekvő mappára bámul, majd bólint válaszul a megállapításra.
- Valóban szerencse - egészíti ki szavakkal iménti gesztusát, majd beszélgetőtársára emeli tekintetét, közben pedig megpróbálja eldönteni, honnan is fogjon neki az egész beszélgetésnek. Végül a legilimenciára esik a választása. Figyelemreméltónak találja, hogy Sebastian tulajdonképpen azelőtt lett bejegyzett legilimentor, hogy más még csak nekikezdene éppen a tanulmányainak jó esetben, de egyelőre erre vonatkozó megjegyzést nem tesz, inkább a magyarázatot hallgatja figyelmesen. Közben a toll ismét a kezébe kerül, hogy aztán ujjai között forgassa a viszonylag hosszas indoklás alatt. Végül ismét leteszi, amint a fiú elhallgat, és felüti a mappa fedőlapját, bár nincs kifejezetten szüksége az így elé táruló jegyzeteire. Bizonyára csak berögzült szokás, be azonban mégsem csukja.
- Az aktájából pontosan tudom azt is, hogy hallgatták már ki, de most tekintsünk el az ilyen hivatalos keretektől, kérem - dönti oldalra a fejét, majd futólag lepillant a lapra, bár az végképp nem segít semmit abban, amivel folytatni készül a beszélgetést.
- Nem kell feszengeni, tekintsük ezt inkább baráti beszélgetésnek. Mondjuk... milyen napja volt? - kérdezi végül, és előre dőlve az asztalra könyököl állát tenyerébe támasztva. Figyelmes hallgatóság tud lenni, az nem kétséges.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. április 2. 05:32
Kelemen Farkas
INAKTÍV



RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. április 2. 02:16 Ugrás a poszthoz

Havasi Bence Milán
Péntek, 3 óra

A konyhába belépve örömmel látja, hogy mindössze egyetlen fiatalember tartózkodik ott, aki bizonyára nem lesz más, mint a rellonos, aki meglepően hamar felkereste bagolyposta útján az ajánlatával. Ez már nem is bátor, hanem inkább vakmerő döntés szerény véleménye szerint, elvégre akár pellengérre is állíthatná azért, hogy ilyen javaslatokkal áll elő. Az csupán mérhetetlen nagy mázli eredménye lehet ennyire rövid idő után, hogy neki címezte a levelet, őt pedig túlságosan is érdekli, mi lehet annyira értékes információ, amiért cserébe neki tulajdonképpen kivételeznie kellene. Még egyáltalán nem biztos, hogy bármit is tesz a kérés teljesítése érdekében, hiába mondta, hogy megfontolja. Természetesen, megfontolja, ebben azonban az is benne van, hogy nem tartja elég értékesnek az ellenszolgáltatásként vele megszokott információkat és egyszerűen nemet mond. Semmi sem lehetetlen. Jelen pillanatban azonban még kíváncsian áll az egész üzlet elébe, hiszen ez nem más, mint üzlet. Gazdagabb lesz néhány fontos tudnivalóval, ami a munkáját segíti, cserébe pedig enged egy kicsit, elnéz valami apróságot, ami senkinek sem árt. Első benyomása különben is az, hogy a konyhalátogatás, amennyiben nem tömeges zarándoklatot jelent, hanem csupán annyit, hogy egyetlen ember időnként itt tartózkodik, nem zavarja túlságosan a manókat dolguk végzésében. Ami azt illeti, itt tartózkodni még egészen kellemes is, hiszen elég csak kimondania, mit kér, máris sok kis apró teremtmény siet a szolgálatára, lesve minden további kívánságát.
- Végül is azt nem csodálom. Kellemes hely - ért egyet, elismerő pillantással követve nyomon a manók sürgölődését, majd tekintete visszatér a fiú arcára. Hümmögve veszi tudomásul az újabb kijelentést. Nincs honnan meggyőződnie az igazságalapjáról, de egyelőre nem vitatja, sokkal inkább kíváncsi amúgy is a miértre.
- Nos, valóban kellemetlen, ha mindettől hirtelen megfosztják az embert, de mint ígértem, amennyiben olyan információval szolgál, ami előmozdítja a munkánkat, megmozgatok néhány követ - válaszolja végül. Közben kavar néhányat kávéján, amit egy kanál cukorral kellőképpen édesnek érez, majd a kiskanalat a csészealj szélének támasztva, felemeli a csészét és belekortyol.
- Ez a kávé isteni, vagy mondják ezt ma még? - érdeklődik a megállapítást követően, aztán, ha letette a csészét, felkönyököl az asztal szélére és állát megtámasztva kézfején, érdeklődve pislog a fiúra.
- Végképp nem csodálom, hogy szeret ide járni. Ellenben lássuk, mit tud ajánlani nekem, amiért megéri vállalnom a fáradtságot, meg természetesen a kockázatot - közli végül, és ezzel ő át is adta a szólás jogát. Figyel.
Kelemen Farkas
INAKTÍV



RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. április 2. 06:19 Ugrás a poszthoz

Sebastian Jared Selwyn
Kedd, 4 óra

A meglehetősen alapos válasz ellenére is az az érzése Sebastiant hallgatva, hogy a fiú minden egyes szavát megválogatja. Az aktája szerint tapasztalatból tudja már, hogy milyen egy kihallgatás, így most ő arra a döntésre jut, amit aztán szóban is megfogalmaz, hogy hadd tegyék már félre az egész beszélgetés hivatalos jellegét. Neki tulajdonképpen teljesen mindegy is a keret, amíg válaszokat kap a kérdéseire, így nem vacakol sokat a formalitásokhoz való ragaszkodással. A kapott válaszon aztán máris elégedett mosolyra húzódik szája. Na ez már egészen másként hangzik, kevésbé túlgondolt és minden tekintetben megválogatott, gondosan egymáshoz fűzött szavakat hall, sokkal inkább őszintének érzi ezt a választ, noha az előbbi igazságértékében sem kételkedik.  
- Nos, bevallom, erre nem gondoltam, de ha még találkozunk, bepótolom a mulasztást - közli annyira komolyan, hogy szavait akár ígéretnek is lehet venni. A dupla bájitaltan sem jónak, sem érdekesnek nem hangzik, és sajnos nem teljesen elégíti ki még a kíváncsiságát sem, de nem firtatja egyelőre, inkább egy sóhajnak is beillő szusszanás kíséretében dől hátra a székén, majd elgondolkodva futja végig a nap eddigi eseményeit.
- A dupla bájitaltan gyönyöreiben vagy borzalmaiban nem volt részem - szólal meg végül pár pillanattal később. - Bizonyára felejthetetlen élményről maradtam le, de már késő bánat. Azt hiszem, jóval unalmasabb napot tudhatok eddig magam mögött, mint Ön. Csupán aktákat lapozgattam - fejezi be végül a válaszát tulajdonképpen semmi különöset sem osztva meg azon túl, amit a másik már eddig is sejthet.
- Az Önét különösen érdekesnek találtam egyébként, és sajnálatosnak tartom, hogy a bátyjával már nem áll módomban megismerkedni. Különben kezembe került a szabadalmaztatott varázstárgyaik listája. Dolgoznak most is éppen valamin? - kérdezi. Arra a listára egyébként először azt hitte, hogy máshonnan keveredett oda. Hiába a nagy rend, megesik azért ilyesmi is néha. Aztán leellenőrizte, és kiderült, hogy nem tévedés, a lista valóban az aktához jár és a Selwyn testvérek találmányait nevezi meg, amelyek talán már rendelésre is készülnek mostanság.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. április 2. 06:21
Kelemen Farkas
INAKTÍV



RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. április 2. 16:10 Ugrás a poszthoz

Sebastian Jared Selwyn
Kedd, 4 óra

Válaszul már csak biccent, mielőtt még egy olyan kérdést tenne fel, ami nem képező kötelezően részét a kihallgatások megszokott repertoárjának. Ugyan megvan a szabadságuk, hogy azt kérdezzenek, amit jónak látnak, de azért többségében mégsem kellemes kis pletykadélutánoknak kell elképzelni egy-egy korrupt, fene tudja, éppen milyen csodaszép törvényszegés-csokorral vádolt varázslók és boszorkányok esetében. Ezzel szemben Sebastian egyrészt még diák, másrészt az aktája alapján minden bűne az, hogy rossz családba született. Ezt tulajdonképpen ő is elmondhatná magáról, bár nem volt szerencséje olyan hírhedt felmenőhöz véletlen sem, mint a vele szemben ülőnek. Emellett nem zárja ki természetesen azt sem, hogy a fiúnak lehet vaj a füle mögött, csak éppen elég okos, hogy ne tudjanak róla, de majd csak kiderül minden a maga idejében. A meghívásra féloldalasan húzza mosolyra a száját, aztán bólint.
- Ez esetben örömmel csatlakozom, ha időm engedi - válaszolja. Végtére is az óralátogatás is beletartozik a munkájába jelen esetben, és ki tudja, talán remek lehetőség, hogy tudomására jusson valami akár ott is. Az ilyen kínálkozó alkalmakat esze ágában sincs nem kihasználni. Nemsokára azonban ismét előtérbe kerül az akta tartalma. Hiába, annak ellenére, hogy nem szeretné, ha ez egy formális kihallgatás lenne, mégiscsak dolgozik éppen, ami azzal jár, hogy kérdez, ehhez pedig az akta képezi a kiindulási pontot minden egyes dokumentumával, amit csak összegyűjtöttek eddig. A szabadalmak listája is onnan került a kezébe, és tulajdonképpen elismeréssel adózik a két fivér fantáziája és kézügyessége előtt.
- Értem. Mindenesetre a lista egészen szemrevaló eredményekről tesz tanúságot. Minden elismerésem Önöknek - majd futólag a papírra pillant, és tényleg elismerően mosolyodik el. Jegyzeteiből ugyan nem sokat lehet érteni másnak, tele van rövidítésekkel, ellenben neki az a pár betű is elég, hogy emlékeztesse, mennyire érdekesnek is találta a találmányokat.
- Óh... de azért remélem, nem hagynak fel a munkával. A mágikus iránytűik egészen felkeltették az érdeklődésemet, hasznos kis szerkezeteknek tűnnek - pillant fel, majd ismét visszatér tekintete a pergamenre.
- A varázstárgykészítés egy nagyon szép hivatás - mondja végül, és bár nem teszi fel a kérdést, de mégis ott van benne, hogy akkor mégis hogy esett a választása a bájitaltanra.
- Na persze azt is tudom, hogy nem minden esetben kifejezetten jövedelmező, feltalálónak lenni pedig még csak nem is életbiztosítás - teszi még hozzá végül, de nem szándékszik ezzel megkérdőjelezni iménti kijelentését, csupán közli, hogy tisztában van az árnyoldalakkal is.  
Kelemen Farkas
INAKTÍV



RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. április 2. 18:41 Ugrás a poszthoz

Sebastian Jared Selwyn
Kedd, 4 óra

A bájitaltanra tett röpke kitérőt követően visszakanyarodik azért valamivel fontosabb témákhoz, mint például a fiú bátyja és a varázstárgykészítés. Nem is tudják, milyen tárgyakat lehet alkotni, ha az embernek elég fantáziája és hozzá gyakorlati érzéke van, amiket aztán még bizonyos szabályszegéseknél is igénybe lehet venni később. Nem állít még olyat, dehogyis, hogy a fiúnak köze lenne ilyesmihez, de nem szokása elvetni egyetlen lehetőséget is, mielőtt ki nem zárta alapos vizsgálódást követően. Arcán félmosollyal biccent hálája jeléül, amikor Sebastian kijelenti, hogy közvetíti bátyja felé az imént megfogalmazott véleményét. A tollat ismét ujjai között kezdi forgatni és hátradől a széken, úgy figyeli, mit váltanak ki imént tett kijelentései.
- Nagyszerű - fűzi hozzá a családi vállalkozás jövőjét, valamint az iránytűket érintő válaszokhoz rövidre fogva, majd pedig igenlő válaszát jelezve bólint a kérdés hallatán. Természetese erre kíváncsi. Azaz egész pontosan arra kíváncsi, hogy ez vajon csak egy olyan döntés volt, amelynek alapjául az itt fellehető szakok nem kifejezetten bő választéka és a kedvelt tantárgyak halmazának összevetése szolgál, amiből aztán a bájitaltan került ki közös elemként, vagy sokkal megfontoltabb, tudatosabb döntés. A választ hallva lassan szélesedik mosolya. Nem csalódik, mi több, egyre inkább meggyőződik róla, hogy első benyomása helyesnek bizonyult. Olyan valakivel ül szemben, aki jóval érettebben gondolkodik kortársai számottevő hányadánál. Időnként bólint azért, a kisebb monológ végén pedig hümmögéssel jelzi, hogy nem kínai neki az egész.
- Hogy őszinte legyek, nem tartom teljesen laikusnak magam. Apám varázstárgykészítő és előszeretettel magyarázza el, mivel is dolgozik éppen. Ennek ellenére nem tudtam, hogy ennyi mindenre lehet hasznos a bájitalok ismerete a varázstárgykészítésben - válaszolja még mindig mosolyogva. A kérdésére mindenképp választ kapott, tetszik a lelkesedése, és nagyra értékeli, kicsit talán még meg is lepi, hogy a fiú fiatal kora ellenére ennyire pontosan tisztában van nem csak a céljaival, de azzal is, hogy mire van szüksége hozzájuk, hogyan érheti el őket. Azt már nem mondja ki, de valahol csodálattal adózik annak, hogy ennyire stratégikusan gondolkodik.
- Szinte sajnálom, hogy nem aurornak készül - jelenti ki végül, ami tényleg komoly elismerést jelent részéről. Ritkán mond ilyet.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. április 2. 18:43
Kelemen Farkas
INAKTÍV



RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. április 2. 23:08 Ugrás a poszthoz

Sebastian Jared Selwyn
Kedd, 4 óra

Érdeklődve hallgatja végig a lelkes magyarázatot, a végére pedig mosolya elégedett színezetet ölt. Sebastian nem okoz csalódást. Éppen annyira átgondolt döntésről számol be, mint amilyenre eddigi benyomása alapján várt. Kérdésére válaszul vállat von, éppen csak észrevehetően rázva meg a fejét mellé.
- Nem hiszem. Főként a Minisztériumnak készít különféle tárgyakat - válaszolja. Ugyan biztos fel tudná sorolni néhány tárgy nevét, de nem érzi fontosnak, végtére is többnyire pusztán minisztériumi berkekben ismerősek. Ellenben elgondolkodik egy pillanatra, vajon ezekkel a tárgyakkal meg tudná-e győzni arról a fiút, hogy megéri a munkáját segítenie. Ha találna valamit, bármit, amivel rá tudja venni, hogy időnként beszámoljon az itteni történésekről, azt különösen tudná értékelni. Prefektusként ráadásul mégiscsak nagyobb mozgástérrel is rendelkezik, meg ismeri itt az embereket, bizonyára tud olyat, amit neki, mint vadidegennek, felügyelőnek, az ellenséges hatalom képviselőjének nem szívesen mondanának el a diákok. Biztos benne, hogy sokan úgy tekintenek rájuk, mint valami csúnya megszálló erőre, ami aztán felszámol mindent, ami jó, holott csak vizsgálódnak néhány sajnálatos incidens okán. A sóhaj meglepetésként éri, tekintve, hogy szavait határozottan dicséretnek szánta, amit nem osztogat egykönnyen. A válasz azonban mindent megmagyaráz, és bár nem teszi szóvá, végeredményben azt is tudja, hogy a Selwyn név sem kifejezetten jó ajánlólevél a rendészetnél.
- Értem. Végeredményben nem csak ez az egyetlen módja, hogy a bűnözők ellen tenni tudjon, varázstárgykészítőként vagy akár bájitalkészítőként is nagy segítségére lehet a rendfenntartásnak. Ki tudja, mikor kell veritaserum vagy éppen százfűléfőzet? - kérdezi, igyekezve valami más irányt adni a beszélgetésnek, mert az a kényszeredett mosoly úgy, ahogy van, kezdi nagyon kihallgatások nyomott hangulatát idézi neki, holott éppen ő kérte, hogy felejtsék el ma. Igaz, lassan egyébként is elfogynak a kérdései.
- Például, mit szólna ahhoz, ha beszámolna az érdekes történésekről, cserébe meg nem is tudom... beszámolok a fejleményekről, ha jól sejtem, érdeklik. Vagy esetleg van másik ötlete? - veti fel csak úgy mellékesen, becsukva közben a mappát, és úgy támaszkodik az asztalnak, mint aki bármelyik percben felkelhet aztán, hogy távozzon.
Kelemen Farkas
INAKTÍV



RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. április 3. 01:56 Ugrás a poszthoz

Sebastian Jared Selwyn
Kedd, 4 óra

- Valóban - egyezik bele az elhangzó kiegészítés igazába bólinta mellé. Valóban, a legilimencia talán hatásosabb a vertiaserumnál, viszont ha nincs éppen legilimentor a közelben, az is egy lehetséges megoldás. Mindenesetre nem vitatja a kérdést. A maga részéről remekül elvan nélkülük is, amíg válaszokat kap a kérdéseire, mindkét lehetőség csak akkor kerül megfontolásra is egyáltalán, ha már úgy tűnik, nincs más választásuk, hogy hozzájussanak a szükséges információkhoz. Mára azonban még a kérdezősködést is felfüggeszti lassan. Nem akar tovább faggatózni, főleg nem értelmetlenül. A fiú családjáról ugyan kérdezhetne, de a mellékelt újságcikkekből éppen eleget tud már így is, hát inkább nem próbálja aláásni mindazt az esetleges írmagnyi bizalomfélét, amit eddig remélhetőleg sikerült elvetnie. Tudja, hogy amíg felügyelőként ül a másikkal szemben, sosem lesz ez az igazi, de ez nem ok arra, hogy meg se próbáljon tenni az érdekében. Végül be is csukja a mappát, hiszen már egyébként sincs rá szüksége egy ideje, aztán az asztalnak támaszkodva fogalmazza meg gyakorlatilag végszóként ajánlatát. Nem visszautasíthatatlan, és a válaszból menten kiderül az is, hogy meglepően hasonlóan gondolkodnak, legalábbis bizonyos kérdéseket illetően mindenképp.
- Ugyanez a kérdés részemről is fennáll, kedves Sebastian, és a válasz az, hogy sehonnan. Azért javaslom, fontolja meg alaposan, és amennyiben meggondolná magát, tudja, hol talál - válaszolja végül, féloldalas mosolyra húzva száját, majd felkel a székről.
- Köszönöm, hogy válaszolt a felmerült kérdéseimre. További szép napot! - köszön el még az asztal mellett állva, kézfejét annak lapján nyugtatva egyelőre, majd fogja a mappát, valamint a tollat sem felejti ott, és határozott léptekkel távozik is.
Kelemen Farkas
INAKTÍV



RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. április 5. 19:52 Ugrás a poszthoz

Sebastian Jared Selwyn
Péntek délután

Minden fellelhető szabálytalanság ellenére unatkozik. Ez az ügy pillanatnyilag a lehető legkevesebb izgalommal sem kecsegtet, leszámítva a magát Cupidonak nevező tollas kis teremtményt, akit az iroda közelében kaptak el nem is olyan régen. Ezt leszámítva csupa felesleges aktatöltögetés. Kilépési engedélyek, belépési engedélyek, és ez még csak a jéghegy csúcsa így kezdetnek. A jelentéseket olvasgatni pedig körülbelül éppen annyi kedve van, mint az aktákat töltögetni, egyszóval semennyi. Lehet, hogy a délutánra váratlanul beálló esőtől ilyen nyomott a hangulata, nem minden kenhető a papírokra, ezt viszont elég nehéz megállapítani. Az biztos, hogy az irodában ebben a percben nem bírja. Az asztal mellett ülve egyszerűen nem bír a szövegre figyelni, így miután harmadjára olvassa ugyanazt a sort, és még mindig nem akar összeállni, miről is van szó, inkább fogja az egészet, összerendezi, majd felkel és kisétál az irodából. Ha tíz percre is, de muszáj nem papírokat látnia. Ennek a meglehetősen hirtelen döntésnek az eredményeként könyékig feltűrt ingben, zsebre dugott kézzel fordul be nem is olyan sokkal később az egyik egész elhagyottnak tűnő folyosóra. Már majdhogynem kellemesnek is mondhatná, ha nem visítana fel az egyik portré néhány lépésre tőle, mint akit nyúznak. Szemét forgatva hördül fel, hogy ebben a kastélyban az embernek sehol sincs egy percnyi nyugta, de megjegyzés helyett inkább tovább megy. A kisebb tócsát orra előtt kikerüli, csak annyit dünnyög félhangosan, lenézően, hogy ez itt kész életveszélyes. Vajon mikor omlik a fejébe egy fél oszlop vagy valami hasonló? Fel is néz, miután felötlött benne a gondolat. Biztos benne, hogy a diákok egy része égi jelnek venné és legalább titokban örömtáncot lejtene, hogy egy felügyelővel kevesebb, de azért nem most óhajt elpatkolni. Omladozó falszakaszt szerencsére nem lát, így inkább a lába elé nézve sétál tovább a folyosó vége felé, hogy aztán visszatérjen az irodába is a séta végeztével. Legalább kicsit kiürül a feje és talán jobban oda tud majd figyelni azokra a jelentésekre.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. április 5. 20:02
Kelemen Farkas
INAKTÍV



RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. április 5. 21:08 Ugrás a poszthoz

Sebastian Jared Selwyn
Péntek délután

Mire a folyosó végéhez közeledik, már kezdi is érezni a séta jótékony hatásait. Egész megkönnyebbülten fújja ki a levegőt, hogy nem zúg már a feje a sok gondolattól, még a kedve is kezd visszatérni, miközben lába elé nézve komótosan halad előre, egészen addig, amíg útját nem állja valaki. Fejét felemelve azzal szembesül, hogy egy aktát tartanak az orra elé. Pár pillanatig alaposan bámulja, majd nevetéssel küszködve húzza mosolyra a száját. Neki teljes mértékben úgy tűnik, hogy ez valami vicc, hiszen a kép és az adatok alapján ez egy macska aktája. Mióta figyelnek ők macskákat mégis? Sebastian arca viszont arról árulkodik, hogy ő azonban nagyon komolyan is veszi az ügyet. Vajon ez lenne az az akta, amivel Feigler egyik túlbuzgó beosztottja állt elő? Nem látta, csak hallotta hírét.
- Sétáló bögre? Megkérdezheti a kollégáimat, de kétlem, hogy bárki is különösebben meg akarná figyelni, amíg nem tárol benne robbanóanyagot vagy halálos mérgeket - válaszolja most már csak féloldalasan húzva mosolyra száját, majd fejét kissé oldalra döntve nyúl az akta után.
- Szép állat, ami azt illeti. Bizonyítottan megsérti a magántulajdonhoz való jogot? Mit csinált? Megette a szobatársa kanáriját? - kérdezi aztán, idézve az aktán szereplő, az állat ellen felhozott vádat. Tényleg túlbuzgó aktakukac lehet, ami ezt javasolta, elvégre mégiscsak egy macskáról van szó. Nem mondja, bizonyos állatokat illetően ő is szívesen látna egy-két ilyen aktát, de azok közül egyik sem egy macska. Mégsem azért jöttek ki, hogy megoldatlan kanári-eltűnésekkel foglalkozzanak.
Kelemen Farkas
INAKTÍV



RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. április 5. 22:16 Ugrás a poszthoz

Sebastian Jared Selwyn
Péntek délután

A fiú elengedi a papírt, amint utána nyúl, így kicsit közelebbről is megnézi, mi is a vád a szóban forgó cirmos ellen. A kanári is valaki magántulajdona tulajdonképpen, azt még nem is tartaná annyira nevetségesnek, mint amit pontosításként hall. Meglepetten pislog, szemöldökét kérdőn felvonva, és próbálja nem elnevetni magát. Ez aztán a roppant komoly vád.
- Zoknit... lop... - és nem bírja ki, hogy ne nevesse el magát. - Bocsánat... de ez valami... hihetetlenül... szórakoztató - teszi hozzá azon igyekezve közben, hogy minden második szó után előtörni akaró nevetését valahogy elfojtsa, vagy legalább vigyorrá minősítse vissza. Hihetetlen, hogy valaki tényleg aktát készített emiatt a macskáról. Visszaszolgáltatja közben a papírt.
- A kanári is valakié, de jogos. A zokni eltulajdonítása a tulajdonképpeni megsértése a magántulajdonhoz való jognak, noha egy macska esetében nem feltétlen vinném Szalamantonig az ügyet - vonja meg a vállát, végtére is még a vád se állna meg a lábán. Csak szerencsétlen fiúnak okozhat jócskán kellemetlenséget, ha, mint állítja, háztársai ennek fényébe rajta kérik számon az eltűnt fél zoknikat. Ugyan az említett ruhadarab eltűnése általában a háztartások rejtélyes esetei közé tartozik, és sokadik dimenziókat is emlegetnek ezen megmagyarázhatatlan események kapcsán, azzal nem büszkélkedne, hogy ők itt most kiderítették, hová tűnnek a zoknik. Visszaadva az aktát még körbepillant azért, hiába áll félre a fiú az útjából, majd éppen elhatározásra jut, hogy visszatér az irodába, ha egyéb megbeszélnivalójuk nincs, amikor Sebastian ismét megszólal. Bár csak reméli, hogy a napokkal ezelőtt tett ajánlatot sikerült végiggondolni, felcsillan a szeme és az irodába való visszatérés gondolata máris a múlté. Titkos folyosó? Felvonja a szemöldökét, és tekintete a képekre vándorol, miközben felméri a lehetőségeit. Tudja, hogy lehet csapda is, de ismer néhány varázslatot, és mégiscsak túlélte az Akadémiát is. Talán az a legcélravezetőbb, hogy még ha kételkedik is, nem mutatja. A pálcája ettől természetesen még keze ügyében van.
- Mehetünk - mondja végül, és követi is a fiút, amerre vezeti. Remélhetőleg nem azt akarja ennyire titokban közölni, hogy nemet mond, annak nem sok értelmét látná, de ki tudja. Mindenesetre kíváncsi.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. április 5. 22:20
Kelemen Farkas
INAKTÍV



RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. április 6. 11:41 Ugrás a poszthoz

Sebastian Jared Selwyn
Péntek délután

Igazán szórakoztatónak ítéli ezt az ügyet, aminek a jelentőségét szerinte valaki sikeresen eltúlozta. Még mosolyogva bólogat a megállapításra beleegyező hümmögés kíséretében, hogy bizony az a kihallgatás néminemű nehézségekbe ütközik. Vajon létezik egyáltalán tolmács, aki képes lenne közvetíteni a vádlott meg az ügyvéd, ügyész és további jogi méltóságok és tekintélyek között. Sose gondolkodott ezen, végtére is legfeljebb értelmes lények ellen folytatott eljárásokról hallott, már amennyire ő az ilyen jogi ügyekben egyáltalán jártas - nem mondaná, hogy az - és bocsánat, hogy leértékeli a cicust, de a hatályban lévő határozatok és törvények értelmében nem minősül értelmes lénynek. Ezért is nevetséges szerinte már csak az akta gondolata is a macska esetében, a vád ismeretében pedig különösen annak tűnik. Lassan azért csak elpárolog a késztetése a nevetésre, és ha már a fiú felhozza, hogy egyébként is szeretett volna vele beszélni, nem látja különösebb okát, miért ne követhetné az említett folyosóra. Ezek a festmények egyébként is csak az agyára mennek. Unatkozó pletykás teremtmények, akik minden beszélgetés esetében célközönségnek vélik magukat. Követi Sebastiant a drapéria mögött rejlő szűk folyosóra. Nem veszi rossz néven, hogy a fiú figyelmezteti, még ha csak egy egyszerű disaudióról is van szó.
- Csak nyugodtan - jelenti ki. Ugyan tudja, hogy már csak családi alapon is olyan varázslatokat tudhat a fiú, amiket mások aligha, de nem hiszi, hogy tartania kellene tőle. Az éppen általa kiszórt bűbáj egyébként is csupán érthető óvintézkedés, ki akarná, hogy kihallgassák? Sejti is már, milyen választ remélhet, bár ez azért még nem annyira egyszerű, mint lehetne. Más bizonyára már vígan bólogatott volna rá az ajánlatára, de nem Sebastian. Igaz, nem is várta.  
- Rendben. Hallgatom, miről is van szó pontosan - válaszolja, és érdeklődve  néz a fiúra. Nem egészen tudja, mit értsen az értékes nyomozási útvonalon, nevet, adatot, tárgyi bizonyítékot... de kíváncsi, bármiről is van szó. Az említett kérés különösen érdekli. Biztos benne már csak a megfogalmazásból kiindulva is, hogy valami különleges kérés lesz az általa ígért információk mellett még, hát szeretné hallani.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. április 6. 11:43
Kelemen Farkas
INAKTÍV



RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. április 6. 16:58 Ugrás a poszthoz

Sebastian Jared Selwyn
Péntek délután

Az óvintézkedéseket követően végre az is szóba kerül, miért is vannak éppen egy titkos folyosón valahol a kastély földszintjén, ahol feltehetően csak szabályszegésre hajlamos diákoknak szokása prefektusok elől eltűnni. Érdeklődve hallgatja, mivel is kezdi mondandóját a fiú. A kérés még várat magára, bizonyára okos stratégiai megfontolásból, de addig is elismerő mosolyra húzza a száját. Ez nem is rossz ajánlat, ami azt illeti, és bárkiről is van szó, mégsem kell azzal elszámolnia, hogy beárult valaki. Egy pillanatra fel is merül gondolatai között, hogy tulajdonképpen csalódott lenne, ha most olyasféle információt kapott volna, hogy kit hol mikor tud szabályszegésen kapni.
- Ez igazán remekül hangzik - állapítja meg, közben pedig a fiú arcát fürkészi. Nagyon kíváncsi, mi is lesz az a kérés, amit az imént említett. Nincs köze az alkuhoz, amit ő ajánlott, csak ebben biztos. Rá is kérdezhetne, de tudja, hogy anélkül is választ fog kapni pillanatokon belül. A feltehetőleg alaposan végiggondolt szavak aztán kissé meglepik. Felvonja kissé bal szemöldökét, majd futólag megsúrolja homlokát ujjai hegyével. Na ez aztán egy nagyszerű kérés. Megoldható-e? Hümmögve fonja össze karjait mellkasa előtt, és futólag egészen érdekessé válik a folyosó üres fala is, akárcsak a padló a lába előtt, amíg gondolkodik a válaszon.
- Mondhatok neveket, ha az úgy megfelel - válaszolja végül ismét a fiúra nézve. Nem tartja fontosnak indokolni, miért is, hiszen az mellékes. Az pedig, hogy mit gondol, miért rágódik viszonylag sokat a kérdés fölött, igazán részletkérdés. Lenne még kihallgatótiszt, kényelmes a Minisztériumnál, satöbbi, satöbbi, lehet ezt variálni.
- Egyébként miért fontos ez a lista? Azt elárulhatom, hogy bár személy szerint figyelemreméltónak találom az aktáját, mégsem áll a figyelem középpontjában - jegyzi meg nem sokkal később. Igazán szeretné tudni a választ, miért lehet fontos egy ilyen lista. Kíváncsi, kik szerepelhetnek rajta az ismerősei közül?
Kelemen Farkas
INAKTÍV



RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. április 6. 20:32 Ugrás a poszthoz

Sebastian Jared Selwyn
Péntek délután

Nos, meglepi a kérés és el is gondolkoztatja. A maga részéről nem tudja, mire is akarja felhasználni a fiú a listát, ez azonban nem jelenti, hogy nincsenek ötletei azt illetően, mire is lehetne felhasználni. Végül úgy dönt, hogy némi bizalmat megelőlegezve mond neveket, ha úgy megfelel a fiúnak, különben ő sem fog soha bízni benne. Ez a baj ezekkel a játszmákkal. Mindennek ára van, különösen akkor, ha az ember olyan valakivel igyekszik játszani őket, aki még hasonlóképpen is gondolkodik. Azt pedig már első találkozásuk óta tudja, hogy Sebastian éppen azért érdekes partner ebben a játékban, mert meglepő hasonlóságokat mutat a gondolkodásmódjuk. Sokkal nehezebb igazán meglepetést okozni bármivel is, és ezen valami csoda folytán még a háta mögött lévő tapasztalat se akar túlságosan javítani. A beleegyező válaszra megkönnyebbülten szusszant fel. Rendben. Remélte, mert esze ágában sincs leírni semmit sem, ami aztán ellene szólhatna később. Viszont ha már ennél a témánál tartanak, az még érdekelné, miért ilyen fontos a lista. Az első válaszra egy fél pillanat erejéig elgondolkodik, mégis hogy kerül ide a macska, aztán a következő pillanatban már el is vigyorodik.
- Bármennyire szép állat is, nekem továbbra sem érdekes, hogy rajong mások fél pár zoknijaiért - vonja meg a vállát, bár az az érzése, hogy ez még fel lesz emlegetve nem egyszer, hiába nem az ő baklövése volt a macskáról készült akta indítványozása, de még csak nem is az ő beosztottjaihoz köthető.
- Ehhez a túlbuzgó hivatalnokoknak nem sok köze van. A veleszületett képességek feljegyzése nem igazán hasonlítható össze a nemrég megtárgyalt példával, de a kire kell odafigyelni már valamivel meggyőzőbb érv - ismeri el. Egy egész kicsit elkedvteleníti a bizalmatlanság a fiú arcán, de ha őszinte, akkor tulajdonképpen ő sem áll jobban irányába, noha valamivel sikeresebben rejti el, hogy igenis kételkedik abban, hogy csak erre kellene az a lista. Sebaj.
- És mikorra tervezi ezt az úgymond cserét? - kérdezi végül, hiszen most mégsem fog nevekkel szolgálni, és nem is fog azelőtt, hogy eljutnának ahhoz a bizonyos szemtanúhoz. Nem fogja meggondolni magát, de szeretné biztosra tudni, hogy nem a semmiért mond el egyetlen nevet sem.  
Kelemen Farkas
INAKTÍV



RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. április 7. 17:52 Ugrás a poszthoz

Sebastian Jared Selwyn
Péntek délután

Elhangzó kérdésére inkább választ várna, de ehelyett csak visszakapja a kérdést. Egy leheletnyit megemelkedik a szemöldöke, miközben eltűnődik rajta, hogy vajon a fiú nem számított volna arra, hogy belemegy egy újabb alkuba? Ha nem látta volna, hogy mennyire nyílt természet és nem próbál színészkedni, akkor talán most motivációk, okok és indokok bonyolult hálóját is elkezdené boncolgatni gondolatban és talán kiskapu után nézne, de így nem teszi. Kételkedik abban, hogy ebből nem lesz egyéb, mint ami most éppen tervben van, de ad egy esélyt annak a szemtanúnak és ezzel együtt az információcserének is. Úgy látja, hogy van értelme. Hümmögve pislog pár pillanatig maga elé, miközben azon töpreng, hogyan is lehetne ezt normálisan megoldani. Ha leírná, sokkal egyszerűbb lenne, arra viszont nem hajlandó. Száját elhúzva pillant fel végül, és gondterhelten fújja ki a levegőt.
- Mit ne mondjak, ez roppant érdekes lesz, hiszen nem tudhatom, mennyire releváns az információ, és nem tudhatja, nem gondolom-e meg magam, ha már válaszokat kaptam. Kétlem, hogy az adott szavam elég biztosítéknak tartja - jelenti ki végül, majd bólint a hozzáfűzésre.
- Megyünk? - ismétli meg a használt igét nagyon is kérdő hangsúllyal. Nem mintha zavarná az elképzelés, tekintve, hogy fogalma sincs, kiről van szó történetesen, és ha nevet is kap, még nem biztos, hogy azzal bármivel is előrébb jut az ügyben.
- Ez így egészen más megvilágításba helyezi az iménti kérdést. Ha egy szóbeli ígéret nem elég, akkor majd addig is megnézheti közelebbről mondjuk az igazolványom. Ha emlékeim nem csalnak, a múltkor is nagyon érdekelte, hogy néz ki egy ilyen. Bár még azért elgondolkodom ezen - mondja végül. Annyira azért nem tart tőle, hogy bármi is történne az említett igazolvánnyal éppen az orra előtt. Felfedezi a betűtípust? Igaz, még nincs ez így kőbe vésve, kitalálja, de az aktáját se nyomhatja a kezébe, hogy lapozgassa csak át nyugodtan, amíg ő beszámolókat hallgat. Jelen pillanatban ez az egyetlen ötlete, ami a leginkább mentesnek tűnik bármiféle igazán komoly következménytől.
Kelemen Farkas
INAKTÍV



RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. április 8. 00:09 Ugrás a poszthoz

Sebastian Jared Selwyn
Péntek délután

Nem lepi meg, hogy a fiú helyben hagyja a megállapítását, sőt, értékeli is, hogy nem fűz hozzá semmit. Fölösleges is lenne, meg aztán legalább abban is biztos, hogy ez a játszma nem lesz egyhamar túl egysíkú és unalmas. A kijelentést hümmögve veszi tudomásul, majd vállat vont az újabb megállapításra.
- Rendben, nekem tulajdonképpen mindegy, a lényeg, hogy számomra fontos és semmi esetre sem lenne jó elveszítenem, szóval biztos lehet benne, hogy mondok neveket - válaszolja, és ha már a fiú megegyezéshez elegendő alapnak tartja a javaslatát, féloldalas mosolya ismét feltűnik arcán és úgy dönt, kezet nyújt ennek örömére.
- Meg - állapítja meg rövidre fogva, ennél többet igazán nincs miért tárgyalni már ezt sem. Jól nevelt aurorhoz méltóan kezet ráz, mert mégiscsak úgy tűnik, hogy lassan közös nevezőre sikerül jutniuk, bár tény, hogy buktatókból sincs hiány.
- Nos, akkor várni fogom, hogy értesítsen, pontosan mikor is ér rá az illető - mondja elgondolkodva, több megbeszélnivalót egyébként sem lát pillanatnyilag, a hol és mikor úgyis bizonyára attól függ, akivel találkoznia kell. Zavaró a gondolat, hogy nem ő dönt és hirtelen rengeteg önuralmába telik nem tenni semmilyen megjegyzést ezt illetően, pedig az jönne csuklóból, és el is szúrná, amit már elért.
- Valami egyéb még esetleg? - kérdezi inkább végül, mert ha nincs, akkor ő vissza is tér az irodába folytatni a jelentések bogarászását.
Kelemen Farkas
INAKTÍV



RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. május 2. 20:15 Ugrás a poszthoz

Sebastian Jared Selwyn és Kafka Radúz Arvid
Április 23

Bár általában nem szokása semmit sem másra hagyni, ez alkalommal egyszerűen nem volt választása. Sebastian nem árulta el, ki is az a bizonyos információforrás, kénytelennek bizonyult megbízni benne. Igaz, ez azért nem éppen jelentett akkora kihívást, mint eredetileg gondolta volna, hogy lesz, már csak azért is, mert a fiú eddig még nem szegte szavát és egyszer sem okozott csalódást. Az iskola bejáratánál nekiszegezett kérdésre szó nélkül veszi elő az igazolványt és nyomja a másik kezébe. Volt ugyan benne mélyen egy kis vonakodás, de ezt ígérte, meggondolni korábban kellett volna magát. A vadőrlakig tartó séta alatt éberen figyel, egészen szemernyi szorongással tekintve minden elébe még, szóvá azonban a világon semmiért nem tenné, hogy kételyei még mocorognak agyában. Jó ötlet volt ez? A hozzá intézett szavak sem űzik el mindet, még ha el is hiszi, hogy a másik őszintén beszél. Rábólint azért a kérdésre.
- Természetesen - teszi hozzá szóban is a válaszát az iménti gesztushoz. Szívesen megkérdezné azt is, hogy talán olyannak tűnik, aki kikényszerítene információt bárkiből is, de lenyeli inkább a kérdést, a büszkeségét némileg sértő feltételezéssel együtt, hogy bárkit is megpróbálna sarokba szorítani. Különben is kár ezen rágódni, inkább a kopogás eredményére vár kíváncsian, remélve, hogy nem hiába jött idáig.
Kelemen Farkas
INAKTÍV



RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. május 2. 21:38 Ugrás a poszthoz

Sebastian Jared Selwyn és Kafka Radúz Arvid
Április 23

A kopogást követően nem sokkal nyílik is az ajtó, és neki az az érzése támad, hogy a különös fogalmát teljesen ki fogja meríteni az, amibe éppen csöppent. Ugyan furának mégse mondaná a szó nem túl pozitív mellékzöngéi miatt, de az tény, hogy a vadőr nem mindennapi ember már első ránézésre sem. Közvetlen, szabad természetnek tűnik, aki még bátor is, ami azt illeti, mert olyan természetességgel veregeti hátba és tegezi le, mintha legalább régi ismerősök lennének. Kissé meglepetten pislog párat ennek eredményeként, még bemutatkozni is elfelejtene, ha Sebastian éppen nem oldaná meg helyette ezt a kérdést.
- Khm - köszörüli meg végül a torkát túllépve a váratlan meglepetésen - Üdv. Örvendek, Kafka úr - igyekszik még mindig hivatalosnak maradni, de valami oknál fogva nagyon nehezen akar menni. Bizonyára a vadőr teremtette közvetlen hangulat az oka, vagy mire foghatná, de megszokott távolságtartó frázisai egyszerűen nem jönnek a nyelvére. Meg is vakargatja a tarkóját ennek eredményeként némileg tanácstalanul, hogy most aztán mi legyen, mégiscsak nagyon furcsa lenne, ha most körme szakadtáig ragaszkodna a megszokásaihoz, ennyire végtére még nem is rigolyás. Ahhoz nincs benne eléggé a korban, vagy mi.
- Maradhatunk a Farkasnál. A Kelemen felügyelő egyébként is túl hivatalos - nyögi ki végül, kompromisszumra jutva önmagával azt illetően, hogy ezt ő most egy baráti beszélgetésnek minősíti, eltekintve attól a ténytől, hogy életében először találkozik a vadőrrel. Besétál közben, ha már olyan szívélyesen terelik, és még mindig kissé feszengve ugyan, de csak helyet foglal.
- Teát kérnék, köszönöm - jelenti ki végül, és eltöpreng rajta, hogy vajon itt most illene-e annyi cukrot tenni a teájába, amennyivel egyébként inni szokta. - Igazán kellemes környezet. Régóta dolgozik az iskolának? - érdeklődik végül körülnézve a helyiségben, és hogy a két kijelentésnek egymáshoz mi köze, azt ő se tudná megmondani, de már késő lenne újragondolni. Sebaj.  
Kelemen Farkas
INAKTÍV



RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. május 2. 23:13 Ugrás a poszthoz

Sebastian és Radúz
Április 23

- Rendben - bólint az ajánlatra válaszul, miközben még mindig magához térni igyekszik, mert a meglepetés erejével úgy sikerült éppen kibillenteni megszokott egyensúlyából, hogy azt az akadémián is tanítani kellene. Igaz, ilyen karizmatikus egyéniséggel is ritkán találkozik, hozzá mégiscsak inkább sunyi, gerinctelen alakok kerülnek kihallgatásra, akik aztán legfeljebb csak a megvetését vívják ki maguknak. Radúz ezzel szemben majdhogynem csodálatot ébreszt benne ebben a percben, amilyen lazán kezel mindent, és úgy, hogy képtelen rávenni magát még egy rosszalló pillantásra is. Egye fene, nem fogja kötni az ebet a karóhoz, végtére is még az igazolványa is a fiú zsebében lapul, tulajdonképpen nem is mondhatja, hogy hivatalos minőségben van itt. Kicsit értetlenül igyekszik értelmezni aztán az elhangzó szavakat, de csak nem lesz okosabb, kikről, mikről, milyen híradóról van szó, egyelőre azonban rá nem kérdez, majd kiderül. Különben is leköti éppen a figyelmét, hogy miközben egészen kicsit úgy érzi, mintha éppen ő lenne Alíz Csodaországban egy nem születésnapi teadélutánon, alaposabban is megnézze, hol van éppen.
- Köszönöm - pislog aztán a tányérra, meg arra a sok zöld levélre, amiről csak nagy nehezen és hozzávetőlegesen tudja megállapítani, mi van benne. Szabad idejében szívesen mászkál erdőn-mezőn, meg túlélt ő egy túlélési kiképzést is már, de azért ez meghaladja a tudományát. Szimata sem segít, noha erősen medvehagymára gyanakszik, de egyelőre úgy dönt, halasztja a lehetőséget, hogy megkóstolhatja a vadőr készítette salátát. A konyhából behallatszó hangok azért megmosolyogtatják futólag. Tényleg egyre kellemesebbnek ítéli ezt a helyet közben, és majdnem minden új részlet csak hozzáad egy kicsit. Hümmögve bólogat a kapott válaszokra, megnézve közben a falakat is. El is csodálná, ha nem szakítanák félbe a fiú lelkes szavai. A tegeződés már meg se lepi ez alkalommal.
- Semmi gond - vesz nagy levegőt, majd kissé rezignált féloldalas mosolyra húzza a száját - Tegeződjünk, az lesz a legegyszerűbb. Különben igazán szép alkotások. Tehetséges művész vagy - teszi még hozzá aztán, és belegondolva valahol ebben a percben annyira magától értetődőnek tűnik tegezni a másikat, hogy még eddigi feszültsége is kezd végképp elpárologni. Fölösleges macera. A teát ismét csak megköszöni, és úgy dönt, hogy egyelőre megpróbálkozik kevesebb cukorral a szokottnál.
- Az szép. Amióta a Boszorkány és Varázsló Megfigyelési Szakosztályon dolgozom, még nem voltam annyit egy helyben egyszer sem - jegyzi meg aztán a teát kevergetve, és megcsodálva közben a bögrét is. - Na és pontosan mit foglal magában vadőrnek lenni?
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. május 2. 23:14
Kelemen Farkas
INAKTÍV



RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. május 4. 20:10 Ugrás a poszthoz

Sebastian és Radúz

Elismeréssel adózik a művészi tehetségnek, már csak azért is, mert neki nem igazán jutott belőle. Azt, hogy még egyet is értenek a véleményével, majdhogynem elégedett mosollyal nyugtázza, további megjegyzést azonban ehhez a témához már csak azért sem fűz, mert Sebastian meg lassan főtt rákra kezdi emlékeztetni. Úgy tűnik, valaki láthatóan nem szokott hozzá a dicsérethez. Elnézi inkább még a falat díszítő ábrákat csendben, amíg a férfi visszatér a konyhából, és kitartóan kavargatja teáját. Amíg az a rengeteg cukor felolvad, ami most jelen pillanatban a szokásos adag felét jelenti csupán, az is kellő erőfeszítés, hogy előre ledolgozzon belőle valamennyit. A rumot egyelőre mellőzi, még ha el is gondolkodik rajta, végtére is egyelőre nem éppen felügyelőhöz illő magatartásnak gondolja, ha ő is azzal kezdené inni a teát. Ettől ugyan még megadhatja magát az igazán kellemes aurának, ami a vadőr lakhelyét övezi, és aminek annyira nehezére esik ellenállni, hogy a tegeződést is ő javasolja aztán, hiába ragaszkodik általában a maga megszokott távolságtartó modorához. Ezen a helyen végtelenül idegennek és furcsának tűnik még számára is. Kezdetnek aztán a vadőri munkakör mibenléte felől érdeklődik, mert van valamicske elképzelése róla, de nem éppen érzi úgy, hogy az ki is merítené a valóságot. Meg is döbben kicsit, hogy mennyi minden tartozik ehhez a feladatkörhöz, amire még csak nem is gondolt. Teáját kortyolgatva a bögre fölött figyelmesen pislog a magyarázó Radúzra, amíg az pirítósával hadonászva beszél éppen munkájáról. Hümmögve bólint a végére, elrágódva az elhangzott szavakon, meg a hozzájuk fűzhető kérdésein, amikkel már eleve ide érkezett. Vajon miről is tud az eddigi ügyekből, amiken éppen dolgozni igyekeznek.
- Így van - bólint aztán a fiú kijelentésére, térdére támasztva közben könyökét, kissé előre dőlve, két tenyere közé szorítva a bögrét. - Akad néhány érdekes ügy, ami a minisztériumig jutott. Vérfarkastámadás az erdőben például. Tulajdonképpen fogalmam sem volt, milyen kérdéseim is lehetnek, mert Sebastian nem árulta el, kihez is lesz szerencsém, de az eddigiek alapján erről bizonyára hallottál már. De hallottam olyat is rebesgetni, hogy egyes diákok az erdőben vadásznak. Ez például mennyire igaz? Bevallom az összes futó ügy összes részletét még nem ismerem - foglalja össze, amit egyelőre magának is sikerült megfogalmaznia. Így, hogy nincs egy konkrét ügy, amiben neki a delikvenst kell kihallgatnia, nehezebbnek érzi valamivel, hogy igazán célra törő, velős kérdésekkel álljon elő.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. május 4. 20:17
Kelemen Farkas
INAKTÍV



RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. május 9. 01:11 Ugrás a poszthoz

Emlékeiben kutat bármiféle ügy után, amiről egy vadőr tudhat, de mint éppen beismerte, akad ügy, aminek részleteiről még hiába kérdeznék. Minden aktának nem ért a végére, némelyik mégiscsak több vagy éppen érdekesebb olvasnivalóval szolgál alkalmanként, mint amit a hátralévő kupactól remél. Így is felhoz végül néhány ügyrészletet, ami eszébe ötlik és talán a vadőr tudhat is róluk, ha már az erdőhöz köthetőek, ha nem téved. Érdeklődve hallgatja aztán a választ, és zsebéből tenyérnyi jegyzetfüzetet kotor elő egy mostanra már félig elhegyezett ceruzával együtt. Felkészült aurornak tűnhet, ami azt illeti, hiszen vannak modernebb, okosabb megoldások is az elhangzó szavak rögzítésére, elvégre a mágustársadalom technológiája is fejlődik, de úgy véli, éppen elég, ha saját kezűleg feljegyzi, amit fontosnak tart. Szemöldökét ráncolva pörgeti végig a lapokat, amelyeket imitt-amott főleg rövidítésekből álló kusza jegyzetek tarkítanak, de addig is bólogat, amíg ezeken az elsőre nehezen érthetőnek tűnő betűhalmazokon szalad végig tekintete. Szemét forgatva keres egy üres oldalt, hogy feljegyezzen legalább két félszót emlékeztetőnek.
- Vannak olyan vakmerő diákok, akik teleholdkor az erdőben sétálnak? - rázza meg a fejét kissé hitetlenkedve. Csak remélni meri, hogy nem elsősök azok a merész diákok, de mivel tart tőle, hogy igenlő választ kapna, inkább nem is teszi fel a kérdést. Úgy érzi, erre még azt sem lehetne mondani, hogy borúlátó.
- Visszatérve, ez egy olyan ügy, amiről a Minisztérium is jelentést kapott és részben emiatt vagyunk itt. Ezek szerint nem csak a tilosban sétáló áldozat hibája volt, hogy megtámadták. Csodás - állapítja meg cinikusan, száját kissé elhúzva. Nem igazán tud örülni annak, hogy nem elég, hogy vérfarkasok vannak erre viszonylag szép számban, de még felelőtlen is egyik-másik és fölöslegesen veszélyezteti a környezetében élőket.
- Hogy lehet egy vérfarkas ilyen felelőtlen? - kérdezi szemét forgatva, feljegyezve éppen az elhangzottakból, amit szükségesnek tart. - És ráadásul már nem is diák, így nem sok az esélye, hogy felelősségre tudjuk vonni - mondja még visszafordítva pár oldalt, mert ott éppen akad egy név és két hozzáfűzött sor. Újabb sóhajt követően inkább belekortyol a teájába, majd letéve a bögrét figyelmesen hallgatja az újabb beszámolót. Arcára először csodálkozás ül ki, ami majd szörnyülködésbe fordul át némi értetlenséggel, hitetlenséggel vegyítve. Ez tényleg megtörténik egy iskola területén?
- Merlin szakállára, ez szörnyű - szalad ki a száján félhangosan, egyszerűen nem tudja hová tenni ezt az esetet. A rebesgetések alapján nem gondolta volna, hogy ennyivel rosszabb lehet a helyzet.
- Hát itt az igazgatóság feje milyen mélyen van a homokban, hogy egyes diákok bármit megtehetnek? Gondolom, legalább az igazgató lánya, bár inkább az igazgatóhelyettesre tippelnék, neki van egy szekéraljnyi gyereke. Na mindegy, ez nem tántorít el, hogy utánanézzek, már a sárkány sem egy iskolába való háziállat - szólal meg már majdhogynem zsörtölődve, száját húzva. Ennek mindenképp utána fog nézni.
- Kék? - kérdez vissza meglepetten, szemöldökét kérdőn vonva fel. Ez valami szakzsargon lenne? Egyszerűen nem érti. A thesztrált megjegyzi magának addig is, bár ha őrizet alatt van és egyébként is bestiaszakértőé, azért nem aggódik különösebben. Warrenről meg már hallott, csak bólintással veszi tudomásul, hogy ő érti a dolgát. Legalább. Az is több a semminél.
- Csak Farkas, maradjunk a keresztnevemnél, kérlek - mondja reménykedve, hogy abból véletlen sem lesz semmi más, mert a Kálmánra kissé megrándult a szája széle már. - Azt pedig megköszönném. Főleg ezt a sárkányos lányt, mert szívesen a körmére néznék. Van még esetleg más is, akire érdemes lenne odafigyelni? - fejezi be egyelőre mondanivalóját, és egyelőre letéve a noteszt, ismét a bögrét veszi kézbe, hogy ujjai között szorongatva kortyoljon bele a teába, még a közelében készülő rajzra is vetve egy futó pillantást, amennyiben akad rálátása.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. május 9. 01:18
Kelemen Farkas
INAKTÍV



RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. május 24. 18:26 Ugrás a poszthoz

Radúz és Sebastian

Száját elhúzva vesz nagy levegőt, hogy aztán lemondó sóhajnak beillő módon fújja ki. Egyes emberek csak akkor tanulják meg, hogy a tűzzel játszani nem jó ötlet, ha már megégették magukat, vagy éppen akkor sem. Gondolatban értékeli azért a vadőr igyekezetét, ami a figyelmeztetéseket illeti, mások ostobaságáért és hitetlenségéért viszont már nem ő felel, hát nem is érzi fontosnak, hogy erre további szavakat pazaroljanak. A vérfarkast illetően is csak bólint jegyzetelés közepette, sajnos tenni nem sokat tud, mert bár a fiúról van aktájuk, falulakóként már hivatalosan nem kezdhetnek vele semmit, amennyiben nem okoz galibát. A támadásért feltehetőleg számon kérik majd más alkalmazottai a Minisztériumnak, az ő megbízásuk ugyanis csak az iskolára vonatkozik, még ha figyelnek is néhány falulakót. Mégiscsak van, aki a kastélyba is bejárhat ilyen-olyan teendők okán. A bestiaszakértő leírását hallva először kissé meglepetten pislog - ennyit a gondolatról, hogy szakzsargon lesz -, aztán egy elnyújtott "á" szalad ki száján. Így már érti, mit is jelent pontosan a kék. Sebastian magyarázata további részletekkel bővíti frissen szerzett ismereteit, legalább már nevet is tud társítani az egyedi öltözködési stílushoz.
- Nem rémlik, hogy aktája lenne, de egyébként is csak kevés falulakót figyelünk, akik bejárnak a kastélyba - intézi szavait a fiúhoz főként, azt igyekezve tudtára adni, hogy meglehetősen kevés az esélye, hogy bármelyikük is zargatni óhajtaná. - Éppen elég munkát adnak a diákok amúgy is - teszi még hozzá, amint sikerült egyességre jutni a nevét illetően, végtére is éppen neki keres jelentést a férfi egy egészen megdöbbentő esetről, amivel kapcsolatban még csak nem is intézkedett senki. Feljegyzi addig is a sárkányt is, ami szerinte nem iskolába illő házikedvenc, nem véletlenül nem lehetett Hagridnak sem sárkányt tartani, hiába volt nagy szívfájdalma, mint az kiderült a kapcsolódó tanórák egyikén, pedig abban biztos, hogy egykori, legendás lények gondozását oktató tanára szakavatottabb e téren valamivel egy diáknál. - Köszönöm - veszi át az elé tartott lapokat, hogy beléjük nézzen. A név alapján úgy tűnik, jól sejtette, hogy vezetőségi taghoz lehet köze a lánynak, de már csak apró csillagocskával jelzi ezt a jegyzetei között, a névhez mellékelten. Utána fog járni. Bizonyos esetekben a szabály csak annál inkább szabály, mert ha kivételez is, hát azt más érdemek alapján teszi, nem arra alapozva, hogy ki kinek a fia-borja. Egyelőre térdére fektetve a lapokat olvasgat még, a jegyzetfüzetet maga mellé téve, hogy teájába is bele tudjon kortyolni, majd a bögre fölött pislog Radúzra kérdőn. Kettő? Egyelőre csak egyről tud. Most vajon melyik nincs a listán, vagy van csak nem említették meg, hogy melodimágus? Kíváncsi tekintete aztán a fiúra vándorol, ha már tőle kér a férfi segítséget a nevet illetően. Közben csak hümmögve jelzi, hogy eddig minden világos egyébként, közbeszólni viszont nem akarna, mielőtt még nem hall nevet. Sebastian egyébként is megfogalmazta lehetséges további kérdését. Kvibli melodimágus? Tényleg különleges eset lehet. Várakozón dől kicsit hátra ültében, még mindig a bögrét szorongatva. Ez így egész érdekes. Már csak ezért is megérni látszik a vesződséget ez az alku.  
Kelemen Farkas
INAKTÍV



RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. május 30. 18:24 Ugrás a poszthoz

Radúz és Sebastian

Hümmögve húzza mosolyra a száját, nem annyira a tényen, hogy a párszaszó tanulhatónak tűnik legalább bizonyos mértékig a másik szavai alapján - noha erről eddig halvány elképzelése sem volt -, hanem inkább magán a vadőrön. Az a benyomása, hogy különös szerzet a szó előnyösebb értelmében. Mintha egy meséből szalajtották volna, hogy ő legyen aztán itt az erdő védelmezője, mint valami jóságos szelleme a helynek, aki egyaránt érti az emberek és az állatok nyelvét, talán még a növényekét is, mert miért ne lehetne értelme a levelek susogásának is? Figyelmesen hallgatja közben kellemes baritonját, ahogy egymás után hangzanak el szavai, érezhetően őszintén, talán kissé még naivan is, hiszen ezt javaslatnak is vehetné, némi túlzással. Valaki, aki érdekeseket mesélhetne diákokról, és biztos benne, hogy lenne, aki kapna az alkalmon a helyében, hogy akár még a lakcímét és megérdeklődje, a már említett okból. A maga részéről beéri a diákok adta munkával is bőven, hiszen akad. Csak a fejét rázza inkább a bátorságpróba hallatán, abbahagyva a jegyzetelést is, inkább a kapott jelentéseket igyekezve átböngészni teáját kortyolva, amíg szóba nem kerül a különös melodimáguspalánta. Sebastian kérdez helyette is, viszont annál inkább érdekli a válasz. Az olvasással felhagyva pislog hol egyikre, hol a másikra, hátha okosabb lesz a kérdést illetően.
- Ó, azt hiszem, róla is van aktánk, bár még biztosan nem olvastam - jegyzi meg, némileg visszafogva hangját, egész érdeklődve, elgondolkodva figyelve a vadőr csodálkozását, értetlenségét - mintha nehezére esne a neveket megjegyezni, bár ettől még úgy tűnik, határozottan törődik mindenkivel, akit csak gondjaira bíztak - és a fiú dacos magatartását, amit nem feltétlen tud mire vélni. Ennyire zavarná a rábízott feladat vagy inkább maga a fiú, akiről szó van? Úgy érzi, valamit nem lát a sorok között. Valami valahol kimaradhatott számára, mert éppen két ellentétesnek tűnő véleménnyel találta szembe magát. Lehet valaki ennyire furcsa? Különös? Esetleg különleges? Fogalma sincs, melyik árnyalat lehet igazabb a többinél, kíváncsiságát sikerült felébreszteni viszont. Nem is fűz semmit a magyarázathoz, csendben rágódik el éppen megfogalmazódó gondolatain.
- És hol lehet megtalálni Ruarcot? - teszi fel a kérdést, amint elhangzott az utolsó szó is. - Már amennyiben nem jelent gondot, hogy kíváncsi vagyok rá. Az alapján, amit mondasz, nem hiszem, hogy veszélyes lenne, bizonyára csak a képesség miatt kapott aktát, de... azt hiszem, érdekes lenne vele beszélgetni - igyekszik érthető magyarázatot adni, elsősorban Radúznak, mielőtt még azt hiszik, cirkuszi látványosságnak gondolná vagy bármi hasonlónak. Az az érzése, hogy nem találja éppen a legjobb szavakat, de kíváncsi, mi lehet a fiúban, amitől ennyire eltérőnek tetszik a hozzáállása már csak a két itt ülőnek is őt illetően, na meg az is érdekelné, hogy miért szökik. Vajon mit lát? Mit tud? Minden egyéb részlettől is hajlandó eltekinteni, mintha nem is hallotta volna, ami ott volt a szavakban, csak mert ez túlságosan is érdekli e percben.
Kelemen Farkas
INAKTÍV



RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. június 6. 04:24 Ugrás a poszthoz

Radúz és Sebastian

Egyre kevésbé van bármilyen elképzelése a szóban forgó fiúról. Mást mondanak Radúz szavai és gesztusai, és másról árulkodik Sebastian reakciója. Csak kapkodja a fejét értetlenül állva az egész előtt, mert most vagy valami elkerüli valamelyikük figyelmét, netán az övét, vagy... tényleg ennyire megosztó személyiség lehet valaki?
- Be... hangolni? Ez valami melodimágiára jellemző szakmai... valami? - pislog értetlenül, a megfelelő szavakat sem találva. - Bocsánat, de határozottan nem vagyok jártas a témában, csupán annyit tudok róla, hogy veleszületett képesség és van fizikai, gyógyító meg... van még valami, de meg nem mondom, milyen ága. Szóval meglehetősen fehér folt, nem foglalkoztam vele igazán sosem - magyarázkodik kicsit, végtére neki ez úgy általában érthetetlen, és nem éppen a vadőr magyarázatain múlik, sokkal inkább ismereti majdhogynem teljes hiányán a témát illetően. A veleszületett képességek közül mindössze az elemi mágiát ismeri közelebbről, végtére is egy elemi mágussal egy fedél alatt nőtt fel. Arról akkor is lenne tudomása, ha nem kapott volna listát az iskolában fellelhető különleges képességekről. Egyik-másiknak még mindig utána is kellene járnia alaposabban, mert éppen úgy, mint a melodimágia esetében, vajmi kevés tudása van róluk, ha van egyáltalán valamennyi, és csak pislog, hogy mi a szösz már az is. Mégsem ezekkel foglalkozott világéletében.
- Más? Mármint ez most... ez olyasmi, amihez látnom kellene? - pislog még az eddiginél is meglepetten, némileg zavartan vakargatva meg a tarkóját, mert fogalma sincs, hogy ezen most mégis mit értsen. A vadőr szóválasztása nem segít túl sokat, de ennél tovább nem firtatja inkább. A fiú dünnyögését figyelmen kívül hagyva eltöpreng, hogy vajon ez mi mindent is jelenthet, de gyorsan feladja, úgy vélve, hogy mégiscsak olyasmi lehet, ami egy személyes találkozó során kiderülhet, vagy ha szerencséje van, tán még az aktájából is megtudhatja. Egyébként is roppant érdekesnek ígérkezik, meg egy egész kicsit ijesztőnek, de milyen auror lenne, ha megijedne egy alapképzéses diáktól mégis? Futólag pislog a csókákra aztán, amikor az ablakpárkányra telepednek, és egészen ámulva nézi, hogy a vadőr kommunikál velük.
- Ez is melodimágia netán? Vagy valami egyéb? - szólal meg, talán kissé meggondolatlanul, kíváncsian pislogva hol a madarakra, hol a vadőrre. Hirtelen ez ugrik be lehetséges magyarázatként, bár korántsem biztos benne, hogy jó irányba tapogatózik éppen. A madarak mosolyt csalnak közben arcára. Kíváncsiak. Érdekesek. -Érdekes nekik, mégiscsak csillog. Majd kérek utánpótlást legfeljebb. Munkahelyi incidens. Azt hiszem, néznének, hogy mégis mi történt - vigyorodik el, még mindig a madarakat követve tekintetével. Megfordul a fejében az is, hogy talán megsimogathatná azokat a fekete tollakat, de kellőképpen ismeretlenek egymásnak és különben is a vadőr állatai, így végül lemond az elképzelésről, csak üres bögréjét teszi le, és figyeli őket. - Nem célom senkit sem bántani - pillant fel, miközben már térdére támaszkodva hajol előre, még mindig a madarakat figyelve. - Amennyiben nem kell arra számítani, hogy megpróbál megharapni vagy tudomisén, én csupán beszélgetek az emberekkel - teszi még hozzá. Még mindig ott motoszkál a fejében mindaz, amit eddig megtudott Ruarc-ról, fogalma sincs, mire számíthatna, hát bár nem jelenti ki, nem feltételezi, de azért mégiscsak megpróbálja kideríteni, hogy mire várjon, ha találkozna vele, kezdve a legrosszabb lehetőséggel, ami csak eszébe jut. Más kérdése már egyébként sem igazán akad.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. június 6. 04:35
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kelemen Farkas összes hozzászólása (106 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 » Fel