A tanodához alacsony kerítés tartozik csak, senki sem gondolná, hogy rossz szándékkal közelítené meg bárki is. A kerítés inkább csak azt szolgálja, hogy a kisebbek ne kószáljanak el. Elől nem sok hely van, ezt tavasszal önkéntesek és tanulók virágokkal ültetik be. Hátul azonban nagy kert van, gyümölcsfákkal, és rengeteg fajátékkal. Van hinta, mászóka, csúszda, homokozó, annyi, hogy mindenki kényelmesen tud játszani. Tudnak labdázni is, de van lehetőség arra is, hogy pokrócot hozzanak ki magukkal, és azon olvassanak, kártyázzanak vagy beszélgessenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=828782#post828782][b]Borlai Artúr Máté - 2021.04.04. 22:28[/b][/url]

Eljött a nagy nap, Artúr Máté végre gyakorlótanár lett, kipróbálhatja egy teljes tanéven át, amit a Bagolyköves mesterképzésen elméletben elsajátított. Nagytesóként már tapasztaltnak érzi magát a gyerekekkel, de az is igaz, hogy még akkor maga is gyerek volt, felnőttként és oktatóként egészen más lesz. Persze, hogy izgul, de nagyon várja már, hogy milyen lesz. Éppen volt a testnevelés tanári pozíción üresedés, meg senkitől nem tanultak repkedni a végzős fiatalok, úgyhogy nagyszerű lehetőséget kapott. Még mielőtt az iskola közelébe ér, azelőtt rágyújt egy cigarettára, elvégre nem illendő, hogy egy tanártól ilyet lássanak a gyerekek – főleg nem a tornatanártól, aki egészségre neveli az aprónépet. Gyorsan szívja el, hogy minél hamarabb beléphessen az udvarra, kicsit meg is köhögteti, azonban mire a Shanes kapujába ér, ennek nyoma sincs. Adnia kell magára, remélhetőleg a szagát nem fogják erősen érezni. Bizakodik, hogy nem fog a közeljövőben többet szívni, hiszen plusz teher lesz számára a tanítás, s mellette az egyetemi képzés is.
Jókedvűen folytatja útját az udvaron, ahol az út mellett kisebb rendezvénybe fut bele. A diákok készülnek a húsvétra, a kisebbek tojásokat vágnak ki papírból és díszítenek, húsvéti dalocskákat énekelnek, valahol tojáskeresés zajlik, van nyuszi simogató és egy csomó minden más is. A suli igencsak kitett magáért. Mosolyogva figyeli a boldogan kacagó gyerekeket, akik nagyon jól érzik magukat, annak ellenére, hogy borús az idő. Még nincs itt az eső szele, de a felhők nem a legszebbek odafent.
Az interjú alkalmával nem vezették körbe az iskolában, hiszen akkor még nem volt biztos, hogy őt választják. Jelenleg nincs sok dolga az igazgatósággal, hiszen a Bagolykővel kötöttek szerződést, mint gyakorlati hely, így Artúrnak elég volt ott aláírnia.
De akkor merre tovább?
Bizonytalanul lép oda az egyik fiatal szőke hölgyhöz, aki bizonyosan tanár lehet. A kreatív kis csapatot vezényli, nagyon szép alkotások születnek.
- Jó napot hölgyem! Elnézést a zavarásért, nem igazán tudom merre kell mennem.– Kezd bele óvatosan, némi határozatlanság cseng a hangjában, de ez természetes. Minden kezdet nehéz, ahogy mondani szokás.
– A mai napon a tanáriban meg kell keresnem a kijelölt mentorom, de nem igazán tudom merre keressem. Meg hogy ki az. – Folytatja zavartan vigyorogva. Nos igen, a tanári és a mentor eléggé tág fogalom. De ha a hely megvan, talán egy lépéssel közelebb kerül a megoldáshoz.
– Egyébként, Borlai Artúr vagyok, örvendek! – Nyújtja felé a kezét, hogy egy nem túl erős kézmozdulattal megrázza azt. Tud jobbat, de a nők finom kezét sosem akarta összeroppantani. Azt a srácokkal játsszák.
– Milyen ügyesek a gyerekek. -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=828916#post828916][b]Borlai Artúr Máté - 2021.04.05. 16:00[/b][/url]

Az izgalomtól gyorsabban ver a szíve, pedig hát nem kéne. Az igazi nagy meccs akkor volt, amikor Keserű Mátyás megejtette az állásinterjút. Érezte, hogy nagyon jól sikerült, bár abban nem biztos, hogy nem játszott-e közre a sikerében, hogy a férfi a tanára. Bent volt a helyettese is, ezzel kiegyenlítettebbé téve az interjú fairségét.
Mehetett volna a Bagolykőbe is gyakorló tanárnak, de úgy volt vele, hogy itt még nem próbálta ki magát. Meg egyébként is, nem biztos benne, hogy a diáktársai tanárként lennének képesek tekinteni rá. Este együtt bandáznak a Navine klubhelyiségében, másnap reggel meg dupla Bűbájtan Artúrral. Különben is, nagyon jó tanárt kaptak idén, úgy hallotta, hogy a nő egészen híres a szakterületén. Még nem volt sok lehetőségük beszélni, de biztosan sokat tanul majd tőle – hátha ért a seprűk bűvöléséhez is.
Így hát maradt az előkészítő. Itt is nagyon fiatalka, de legalább úgy érzi, hogy nem a barátait kell nevelnie, oktatnia, számára sokkal inkább ez a tanárszerep.
Újdonsült tanárként kiváló radarja van ahhoz, hogy kiszagolja a kollégáit. Legalábbis reményei szerint, mert egyébként nincsenek tanáros csápjai, sem pedig ultrahanggal nem kommunikál. Sajnos.
Ahogy a szőke hölgy megfordul, láthatóvá válik számára, hogy festék borítja. Akaratlanul is szélesen elvigyorodik. Hát ez vár rá? Reméli, hogy őt nem kék-zöld foltok fogják fedni a sok labdától, amit felé rúgnak.  
- Ne haragudj, nem úgy értettem! – Mondja a fejét megvakargatva, de azért halványan még mindig vigyorog a fiatal nőre. Nem tudja, hogy mennyire illik rögtön az elején tegeznie a már meglévő dolgozókat.
- Rozál néni? Ááá… lehetséges, hogy át lettem ejtve és takarítani vettek fel? – Kérdi meglepett kétségbeesést színlelve. Valószínűleg vagy a papíron szerepel hibás dátum, vagy ő nem tudja, hogy milyen nap van. Amennyi felé áll a feje a három különböző iskolával, nos… utóbbi könnyen lehet.
- Sajnos nem. Keserű úr nem volt túl közlékeny, gondolom azt hitte, hogy feltalálom magam. – Tárja szét a karját tanácstalanul.
– Gondolom valami nagyon profi, gyakorlott tanár mellett kell dolgoznom. Testnevelést és repülés szakkört fogok tartani. – Magyarázza, hátha így közelebb kerülnek a megoldáshoz és megtalálják azt a mágust, aki mindenhez ért, amire az ifjú padavannak szüksége van az oktatáshoz.
– Te rajzot tanítasz, ha jól látom. – Tekintetét a festékfoltokra emeli és újból arcára szökik a mosoly. Kiváló festővászonná is vált a kollegina. A gyerekek nagyon élvezik a festést, szemmel láthatóan sokat dolgoztak a szervezésen. A mellettük lévő 6 évesforma kisfiú elejti a saját tojáskáját, azonban az nem törik el. Bizonyára gyerekbiztossá van téve.
- Igen, meg nem túl hosszúak a szünetek, most lehet dögivel együtt játszani. – Mert hát az alkotás is játék valahol, közben csipoghatnak arról, hogy milyen labdát hozott a nyuszi előre, meg hogy apa azt mondta, hogy vödör vízzel fog jönni, nem parfümmel. A másik kislány erre aggódva tátja el a száját.
- Dehogynem, nagyon szívesen! Izgalmasabban hangzik, mint a takarítás! Nem mintha lenne kifogásom Rozál néni társasága ellen. – Teszi hozzá, hogy nehogy megsértse a távolból a hölgyet. Biztosan kedves néni, a régi általános iskolájában kedvesek voltak a takarító nénik meg a karbantartó bácsik.
- Nem tudom, tornázzunk? Táncoljunk? Hol van még hely? – Kérdi izgatottan szétnézve a társaságon, hátha talál egy unatkozó gyereket a forgatagban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=830097#post830097][b]Borlai Artúr Máté - 2021.04.24. 02:01[/b][/url]

Érdeklődve kémeli a szőkeség széles mosolyát, amit ő maga is viszonoz. Valószínűleg ez amolyan pszichológiai dolog, amit a tanárok itt a kicsikkel is csinálnak, mert jól esik nekik a bátorító mosoly, aztán már csak nem eshet ki szerepből. Vagy mi. Lehet csak kedves.
Mindenesetre Artúr is szeret mosolyogni, alapvetően egy jó kedélyű figurának tartja magát, így nem okoz számára gondot viszonozni a kedvességet. Játékos vigyorral a képén folytatja tovább az előbbi gondolatmenetet.
- Lehet, hogy félreértették a seprűt. Vagy úgy gondolták, hogy nagyon jó alternatív megoldásuk van a seprűkészítésre. – Végül is, ez is egy felhasználási módja lehet, bár egészen biztos benne, hogy kiakadna, ha valaki az általa tervezett seprűt takarításra merné használni. Valószínűleg teljesen megborulna a szerkezet és közben elkezdene ficánkolni, mintegy tiltakozásul. Nagyon értékes számára minden darab, ami a kezei közül kerül ki.
Kicsit ráncolja a szemöldökét az újszülött dologra, mert tudta, hogy volt itt valami nagyon kicsi csoport, na de hogy újszülött… micsoda? Aztán gyorsan letisztázódik benne, hogy miről is van szó, még ha ez még nagyobb határozatlanságba vezeti.
- Áh, hát ez lett volna a következő kérdésem… - Feleli lemondóan pislogva az egyik festéses barna kislány irányába, aki szemmel láthatóan jól szórakozik. Mi van, ha őt most átverték és nincs itt semmiféle felvétel? Vagy találtak jobbat, aki ténylegesen testnevelést tanult valami mugli egyetemen és fociedző egy ifjúsági csapatnál. Tudja is ő.
Aztán felvillan a feje fölött a képzeletbeli lumosos pálca. Megvan!
- Lehet azért, mert én még nem vagyok tanár. Most végzem majd a Bagolykőben. – Korai volt a kétségbeesés és a tesi tanár karrier temetése, hiszen ez teljesen reális magyarázatnak tűnik. Picit meg is orrol magára, amiért ilyen hamar hagyta, hogy bepánikoljon odabent, még ha ezt kintről csak egy nem túl őszinte, zavart mosolynak is látszott. Nem hiába no, nem gyakorlott még ebben a munkahely dologban.
- A kreatív tantárgyak nagyon jók, a kicsik is biztosan élvezik. Én egy kicsit aggódom a magam részéről. – Sok a lusta gyerek, meg olyan, akinek egyszerűen nincs tehetsége az egészhez, és annak bizony a testnevelés tanár legalább akkora mumus, mint a matekos kolléga. Érdekes módon, általában ez fordítva szokott lenni, a tesiseknek a mumus a matekos, és a matekos érdeklődésű lurkóknak pedig a tesi a legborzalmasabb tárgy.
- Meghiszem azt! Én régen jártam mugli iskolába, ahol ilyen óráink voltak… hát… - Na, igen a sok kiborult esetmosó víz, a régi rozsdás vödör, amibe önteni kellett. Meg persze a rajztábla körüli festékek. Volt, hogy direkt körbement a festékkel a tábla körül, mert ki akarta próbálni, hogy milyen, amikor az a kép.
- Ha a seprűt szereti, mi nagyon jóban leszünk. – Erősíti meg nevetve. Sokan egysíkú, buta embernek tartják a suliban, hiszen feltűnően sokat szeret foglalkozni ezekkel a nagyszerű járgányokkal. De ha egyszer ez az élete? Ráadásul kell ehhez tudás, egyetemen is tanítják.
Száját zavartan húzza el a nyuszitáncra, melyet a nagyszínpadon kéne megejtenie. A legkisebbek körében valószínűleg nagy népszerűségre tenne szert, azonban nem szeretné elveszteni a tekintélyét, mint oktató, főleg már azelőtt, mielőtt tanítana. A mentora, legyen az bárki is, nem dicsérné meg. Legalábbis így képzeli, hogy ha nincs tekintély, nincs fegyelem.
- Aaazt inkább kihagyom. De a sorverseny jól hangzik… csak… nem is ismernek. – Folytatja szégyenlősen a hajába túrva. Hogy álljon oda eléjük, hogy csináld ezt, csináld azt. Figyelnének rá, vagy lesújtó pillantásokat kapna a szülőktől? Nem is olyan egyszerű ez a tanárság, mint képzelte. Elvégre sosem akart tanár lenni, csak így alakult.
- Ha kicsit is jól neveltek, nem hallgatnak egy idegenre. – Csak álljon ki és mutatkozzon be a színpadon? A matekos gyerekek meg jól megdobálják a Kisszámolóval, ha éppen náluk van. Rosszabb esetben kap egy körzőt is az arcába a felsősöktől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=835860#post835860][b]Borlai Artúr Máté - 2021.08.17. 23:07[/b][/url]

Hümmögve helyesel a nő felvetésére, miszerint minden gyerek szereti a mozgást. A szemében általában voltak a jó kondiban lévő, örökmozgók, mint amilyen ő is volt gyerekként, meg azok, akik olyan kis esetlenek., akikről messziről lesüt, hogy rosszak testnevelésből. De igaza lehet, biztosan lehet valamilyen mozgásformát találni nekik is, amit élveznek.
- Olyat kell keresni, amiben sikerük van. Itt elég kicsi osztályok vannak, ha helyesek az ismereteim. – Kérdőn pillant Zorkára, noha a hangsúlya korábban inkább kijelentő volt. Már egy gondolattal előrébb jár, mint amiről beszél.
- Szóval lehet mód külön figyelmet fordítani az ifjúságra. – Mondja az öreg 22 éves fejével, mint aki sok mindent megélt már. Sok szerelmet, bulit és szétszabdalt kezet egy-egy elrontott barkácsoláskor. De ez is valamiféle élettapasztalat, nem?
A bölcsessége hamarosan átül zavart vigyorba, amikor megerősítik abban a félelmében, miszerint a kicsikkel nehéz lesz. Így cukinak tűnnek, de nagyon sok kezelhetetlen gyerekről hallott. Az biztos, hogy ha itt helytáll, akkor nagyon sok, stresszel járó akadály már nem is lesz akkora gond az élete későbbi szakaszában. De akkor sem akarta, hogy korban olyan közelállókat tanítson, elvégre azokkal szemben mi tisztelete van, akikkel egy körletben lakik és minden nap látják?
Semmi.
- Ez nem hangzik túl biztatóan… De megbirkózom vele. Azt hiszem. Kaphatok pár túlélési tippet? – Kérdi ezúttal már a megfelelő hangsúllyal, hiszen most pont ezen zakatolnak a gondolatai. Látva ezt a gyerektömeget, hallva ezt a zsivajt pontos elképzelése van már, hogy mi vár rá, még akkor is, ha ez egy kötetlen program és itt az a dolguk, hogy gyerekek legyenek. És abban nagyon jók, még akkor is, ha zavarba ejtő a tőle pár méterre álló kisfiú, aki épp a saját bányászott produktumát fogyasztja el. Száját kissé elhúzza, de végül is nem szól rá, majd megtanulja, hogy nem finom. Nem akarja, hogy kötekedős tanár bácsiként ismerjék meg – helyette Zorkának hála jó hangosan mindenki megtudta, hogy kicsoda ő és mit fog itt csinálni. Lehet, hogy más ilyenkor kihúzta volna magát, azonban Arti inkább kicsit összébb zsugorodott, mintha csak azt akarta volna, hogy kisebb felületen lássák a kíváncsi szemek. Aztán végül összeszedi a bátorságot és megszólal.
- Jó napot, sziasztok! Köszönöm a bejelentést, tanárnő. Igen, ez így lesz. Remélem nagyon jóban leszünk és… élvezni fogjátok a közös munkát. Én nagyon várom. – Böki ki kissé határozatlan hangon. Nagyon váratlanul érte, legszívesebben minden szó közé beszúrta volna, hogy izé meg minden félmondat végére, hogy ’meg ilyenek’. De helyt állt, már csak a gyakorlatok diktálásánál kell teljesítenie egész éven.
- Milyen eszközök vannak a sorversenyhez? Mit szólnál hozzá, ha a fűre felrajzolnánk azokkal egy menci ugróiskolát? – Kérdi a megbűvölt aszfaltkrétákra sandítva. Nem biztos benne, hogy alkalmasak erre a felületre is, de hátha valami unverzális-csodatechnológiás akármik. Ha nem, akkor marad a hagyományos verseny.