A tanodához alacsony kerítés tartozik csak, senki sem gondolná, hogy rossz szándékkal közelítené meg bárki is. A kerítés inkább csak azt szolgálja, hogy a kisebbek ne kószáljanak el. Elől nem sok hely van, ezt tavasszal önkéntesek és tanulók virágokkal ültetik be. Hátul azonban nagy kert van, gyümölcsfákkal, és rengeteg fajátékkal. Van hinta, mászóka, csúszda, homokozó, annyi, hogy mindenki kényelmesen tud játszani. Tudnak labdázni is, de van lehetőség arra is, hogy pokrócot hozzanak ki magukkal, és azon olvassanak, kártyázzanak vagy beszélgessenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=763821#post763821][b]Kreßler Stella - 2019.07.13. 23:48[/b][/url]

Türüptütürü. Dúdolgatva cipeltem kifelé a 2 és fél éves David-et, ahogy máshogy nem akart ez működni. Vége volt a foglalkozásomnak, így az ovisoknál segítettem be, ma éppen Emma picijeinél. Figyeltem, ahogy a legkisebb kislány Bojarska éppen beszánkázik a homokozóba két másik kislánnyal,d e azt hiszem a "kóstoljuk meg" vészhelyzetet elhárította Ezra dingje. Tulajdonképpen az, ha tagadni akarná is bárki, de ezen csak elmosolyodtam, örültem, hogy sínen vannak a körülöttem lévők, még ha nem is teljesen. Ami a Bubum illeti, és nem a négylábút, érte kicsit aggódtam, azaz értük, reméltem, hogy nincs akkora baj, mint ami a lengyel lányra meg rá volt írva, vagy amit láttam. Szerintem Bogna még sosem tett fel nekem kérdést, általában azok nekem vannak, neki meg mindenre is akad felelete.
- Szimi, gyere ide, ne fuss a hintához - kiabáltam a kislány felé, bár nem akartam megijeszteni, kicsit talán mégis sikerült. Persze hatott, mert felénk lépdelt, aztán ahogy leültem a cipőallergiás kisfiúval és az ölembe ültettem kifelé fordítva, hogy nézelődhessen, megkérdezte a törpi játszunk-e. Szóval ezen fel is buzdulva fogtam meg a kezeit és vigyorogtam rá Szimikére. - Emlékszel a tegnapi játékra? Hogy is volt? Apacuka, fundaluka... - kezdtem lassan a kisfiú kezeivel a tapsot és a pacsiváltást, a kislány pedig mondta is a mondókát utánam, legalább mindketten élvezték. Én meg örültem, hogy kis boldogok, édes kis teremtések ezek a gyerekek, és szeretem, milyen kis tanulékonyak és őszinték. Akkor néztem csak fel, mikor vesztettünk a lányka ellen, mert elrontottunk egy keresztezést és el is nevettem magam a "még egyszer" kijelentésre. De ott volt Erik. Láttam, biztos Hannahnál volt, azért intettem felé, bár nem csak a saját kezemmel. Hónapok óta minden kimondatlan és kusza. Nem jó ez így.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=763833#post763833][b]Kreßler Stella - 2019.07.14. 15:19[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=763836#post763836][b]Kreßler Stella - 2019.07.14. 16:20[/b][/url]

- Úgy tudom mindenki így mutat be - vontam aprót a vállamon. Hivatalos, vagy sem, sokszor tapasztaltam, hogy így elérhető, hogy tudják kiről beszélek.
Hát a mondókának nem értünk rendesen a végére, de legalább az elmondható, hogy jó sokat mosolyognak így is. A gyerekek sok mindenek, csak hálátlannak nem mondhatóak, ezt pedig nagyon szeretem bennük. Nagyon sok olyan ember vett körül már életemben, akinek a köszönöm, a sajnálom vagy éppen a kérem szépen nehezére estek. Én is akaratos típus vagyok, ennek ellenére a nagyon kicsi korom leszámítva igyekeztem és sokat használtam is. Mióta eladó vagyok a cukorkaboltban láttam furcsa vásárlókat, azután az itteni munka álom másnap.
- Remélem nem pont úgy - dörmögtem kicsit még sóhajtva is egyet, mert helyben voltunk, kezdtem érteni miért van mindenki csendben körülöttem és éli a maga dolgait. Fel is néztem Emma felé, szerintem volt valami megérzése mert elindult, ekkor egy pillanat türelmet kérve jeleztem, hogy mindjárt majd én odaviszem a piciket még beszélgetek. - Oh - néztem vissza, majd az ölemben ülő törpére meg is mosolyogtam, de azt hiszem ennek se ideje, se helye a világomban. Minden ding-pár máshogy csinálja, azt hiszem erre ez a jó válasz. Bólogattam a hiányosságok mellé, aztán mikor megjött a cica nem tudtam nem felnevetni. Teljesen igaza volt, de ki vagyok én, hogy megállítsam ebben? Biztos jó lenne a munkájában, ha szereti. Ez lehet az alapja annak, hogy neki is ilyen különböző területeken vannak végzettségei. Ebbe sosem gondoltam még rendesen bele. Aztán megvártam még a reakciót a mondandóm elejére, majd kis türelmet kérve felkeltem és elvittem Emma kezébe adva David-et, majd Szimihez leguggolva bekötöttem a cipőit és mondtam, hogy menjen homokozni és építsen egy szép várat, majd együtt feldíszítjük. Így volt szerencsém visszaérni időben a folytatásra, kicsit szomorkásan blogattam.
- De ő szereti, ideje lenne mindenkinek megfelelő dinggel élni, mert anélkül lenni nem jó - ingattam is meg a fejem, mert az elméleteim éppen anyukám döntögette meg sorra arról hogy van ding baba és hogy nincs. - Én azt a bácsit kedveltem, akit a fesztiválról hozott haza. Ő is szerette a köveket - közöltem egyszerűen, mintha tök természetes lenne egy ilyen beszélgetés. Azt hiszem a kellemetlen szó ebben a családban csak van, mert még hol vagyunk attól, ami igazán az. - Gergővel szerintem valami régi szülinap óta nem beszéltem, ott sem érdekeltem különösebben, fontos a munkája, tudjuk - meg ő ügyes meg nagy karriert csinált. Mindenki büszke lehet rá, de én nem hinném, hogy ezért megéri, szerinte mégis a távolság. Furcsák ezek.
- Hát... nem tudom mennyire dolgozik Dávid. Tudod mióta van ez a baba dolog náluk, kicsit szerintem pánikol. Ja, izé - fordultam felé, mert azt hiszem ez hozzá nem ért el, mivel nincs min pletykáljanak a faluban erre nem járnak, itt maximum én hozom a híreket. - A Bubu apuka lesz, de nekem se szóltak volna, ha Bogna nem kérdezget meg nem történik az a bumm, szörnyű, mint mikor a gyűrűt is csak mert kérdeztem tőlük mondták meg - ingattam is rosszallóan a fejem. Most hogy ezekről mennyit tudott, azt viszont nem ismerem, de itt vagyok, kész nagykönyv. - Meg Ezra és anya is megkeresett engem még korábban, de ezek szerint velük sem beszéltél rólam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=763844#post763844][b]Kreßler Stella - 2019.07.14. 17:53[/b][/url]

Van az az érzés, mikor háttal vagy, de tudod, hogy egy tekintet a tarkódba ég, valami ilyesmi volt ez is, Emma szavai nélkül is tudtam, hogy Erik furán meredhet, de ebben ő is csak megerősített kedvesen megkérdezve minden rendben-e. Persze igen, egyelőre, de ezt most nem fogjuk megdumálni, de így legalább Ezrához is előbb jut el az infó, minthogy össze kelljen futnunk. Bár ha csinál olyan recés szélű, töltött tésztás kajcsit, akkor még akár ma is meglátogatom. De azt hiszem erre keresztet vethetünk. Éhes lettem. Érdekes a mama humora ezzel a sok E-vel.
- Ő is ezt gondolta szerintem, de nekem is azt mondták, hogy néha hibázunk. Van aki rájön időben, van aki nem. De mikor megvan az igazi ding, az olyan más. Őt nem csak szereti az ember vagy szépnek tartja, az a ding olyan... minden egyben. Tudod akit szeretsz, mikor felkelsz, még ha furán is áll a haja, vagy akkor, mikor mérges, akitől azért kérsz bocsánatot, mert úgy is gondolod. Akinek nem megszokásból mondod, hogy szeretlek, hanem mert éppen eszedbe jut, mert érzed, mert okot adsz rá - ültem és néztem magam elé ahogy mondtam. Kicsit elkeserített, hogy arra jöttem rá, hogy a szüleim sem találták meg azt, amiben én hittem, amire azt mondtam volna, ebből lesznek a ding babák. Persze ahogy nagylány lettem, erre rá kellett jönnöm, a világban nagyon máshogy megy. Itt van Ellie is. Bár hiszek benne, hogy így is ding baba a javából a leendő keresztbabám. Még meg is kell tudakolnom keresztanyu vagy keresztapu leszek-e. Édes lány és a lehető legjobb döntés, hogy vigyáz egy kis életre odabent a pocijában, nem is értem Mariot a korábbi dingtagadót. Azt hiszem erre mondják, hogy valaki nem nőtt fel ahhoz, amit az izéjével csinálni tud. És engem kicsiznek le!
- Szereti, láttam már ilyet. Mármint itt van Hannah is, ő is olyan, aki a munkájának tud élni. Bármelyiknek - és valahogy talán ez volt az a pont, ahol láttam a két szélsőséget. Akinek a család tud az élete lenni, mint a főnökeimnek, Majának és Lewynek, vagy az itteninek a munka, Hannah személyében.
Lecsaptam a biztosítékot. Értitek, mindezt úgy, hogy most nem csukattam le magam - hála az égnek, azoknak nem is ment híre otthon, így marad az én titkom -, nem kerültem bajba, nem ment híre semmilyen tettemnek, nem csaptak ki a suliból és még csak hírbe se jöttem mint új tiniterhes. Tökre angyali ez a hónap.
- Ha ezt előbb tudom, tényleg rendesen szedem a gyógyszereim - borzongtam meg, még ha nem is nekem szolt a sipítás. Ezt azt hiszem nem szeretném többet hallani. Senkitől leginkább ijesztő és nem túl bizalomgerjesztő. Ha jól tudom Bubu se simogató hangon és boldogan reagált, ezért is beszélt velem Bogna, de ettől még eddig nem volt elképzelésem róla, miért lehetne baj egy babából. Azt hiszem ilyen élményekre nincs szükségem nekem. - Baba dolog, igen, eléggé. Már így kerekedik kicsit tudod - mutogattam a hasamnál, ha nem lenne egyértelmű, hogy miről is beszélünk. Mondjuk az a lány olyan négy sajtburi után is, nem csodálom, hogy látszik rajta. Nincs hova elférjen benne egy minibulba. - Bár el még nem vette addig, legalább már volt gyűrűje mire összehozta, szóval eléggé ügyes volt a Bubu. Mindenesetre azért nem dicsértem meg, de örülök neki, helyette is.
Én ilyen jótét családi manó is lehetnék. Mindenkinél, mindennek is. Kivéve mikor én is csak ültem otthon, vártam Gabe-et, hogy ráborítsam Ezra mit mesélt el. Erre közölte, hogy tudta. Utálom, mikor minden hivatalos papír miatt előbb tudnak nálam dolgokat. Bár nála azt sem zárom ki, hogy anyától vagy Ezrától tudta a találkánkat.
- Azt hiszem igen, papírja van rólam, olyan elég pozitív - bólogattam is nagyokat rajzolva a kis plusz jeleket amik a papíron is voltak egyezésjelként. - Tudod, kevés embernek jut ilyen magas homlok, mint nekem meg neki.
Amúgy nagyon utálom a homlokom, mások is, de eléggé megoldom a frizuimmal, hogy ne legyen előtérben. Most meg kicsit másként tekintek rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=763852#post763852][b]Kreßler Stella - 2019.07.14. 19:04[/b][/url]

- A családban senki sem szent, de az álszentség sem szép dolog - ingattam meg a fejem, még ha nem is konkrét válasz volt elsőre, nagyon is sokatmondó. Nem hittem hogy nekem jogom van ebbe beleszólni, ahogy tartottam magam fordítva is hozzá, hogy bármit mondjon a közvélemény, a család, Gabe családja. Én vele akartam lenni, és az egyetlen, aki ezt meg tudta volna gátolni, az ma már a közös tetoválásunkkal él velem és a nevét is viselem. Igazából az ő anyukája se biztos hogy kedvelt vagy a tesói, én mégis ott voltam, azt hiszem ha valamiért megéri küzdeni, bárki küzd, akkor pedig nem is éri meg közbeszólni.
- Nem. Ha dinged lenne, abba amúgy sem szólhat közbe senki, és semmi - mert ez bizony ilyen dolog, azért küzd bárki, bármeddig. Ellenben mondjuk a hasonló helyzetekért, ijesztő volt kicsit, de próbáltam úgy tenni, mint aki csak meg van lepődve, a válaszra azért csak húztam a szám.
- Szoktam - általában időben, rendesen és mindig, mikor kell is. Kivéve, ha az egyik cica játszik a dobozzal és megy a lefolyóba pár darab. Olyankor szűkösen osztom be, de minden másnapra jut, vagy harmadikra. Múltkor az utolsó hétre kettő szem maradt. De jól kiszámoltam hogy szerda meg szombat jó lesz rá.
- Én sem azt mondom, hogy most rögtön ezt kéne tegye. Csak... nekünk volt régen egy ilyenünk. Dáviddal mikor kisebbek voltunk beszélgettünk erről. Persze csak viccesen, meg olyan minden nélkül. De mi jól akartuk csinálni, olyan helyes sorrendben, amiben biztos nem esik szét egy dinges család. Szerelem, gyűrű, esküvő aztán babák. Vagy baba, kinek és mi. Én például szeretem, hogy vannak testvéreim, és nem vagyok egyedül, mikor megyek Ezrához Liával is szeretek lenni, kicsit már ő is ilyen rokon - vontam a vállamon, mintha ez tök természetes lenne egy napokon belül 18 éves és házas lány szájából. Én is tudom, hogy kicsit elkeseredetten hangzik, de én nem éreztem jól magam a szétmenős-összejövős viszonyukat látva anyával, Dávid sem. Csak ő nagy és fiú és csendes. Nekem nagy a szám és rinyás lány vagyok, ezt dobta a gép.
- Igen, csináltak egy tesztet, miután anya szólt, hogy szerinte több közünk van egymáshoz, mint ez a sok bácsikázás - néztem rá végül, nem voltam a nem egyenes fajta lány, akkor sem, mikor éppen nyakig ér a kaki és hullámozni akar. Nem szeretek sumákolni, mi értelme lenne? Már ebben az esetben, vannak dolgok, amikről jobb, ha nem tud valaki. Mint az elnyelt bogyóim.
- Igen? Ezt nem tudtam - reflektáltam a nagyapás részre, valahogy eddig sosem terjedt bennem a láncolat, vagy át sem gondoltam.
- Elmentünk sütizni pár hónapja - mondjuk lassan sok hónapja, de mindegy - és elmesélte, hogy kopp-kopp, ő az apu - néztem rá megint vissza, igazából jobban érdekelt az, hogy most tényleg nem értett meg, vagy csak ennyire ledöbbent, mint az, hogy már mennyire összeszedetten beszéltem, ahhoz képest, hogy aznap én is lesírtam a vízálló sminkem a cukrászdában. De olyan vegyes volt, tudjátok, mikor tudsz örülni, mert nem idegen, nem egy olyan ember, akit ne szeretnél, de közben jön, hogy mi a fene történik körülötted. Igazából nem haragudtam senkire, még csak rosszul sem éreztem magam, jó, kicsit arra igen, hogy a nagyi vicceit senki nem vette komolyan a ki kire hasonlítos vacsimegbeszéléseken.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=764338#post764338][b]Kreßler Stella - 2019.07.19. 01:09[/b][/url]

Fogalmam sincs róla, hogy mennyire jó vagy sem az, ahogy én állok az élethez, annak ellenére sem, hogy a visszajelzések pozitívak. Egyre többször jegyzik meg mennyi bölcsesség szorult belém és még csak nem is cinikusan. Szerintem ez inkább attól van, mennyi mindent láttam, néha teljesen szándékon és akaraton kívül. Nem akartam, de a része lettem, kapcsolatnak vagy drámánk, jónak vagy éppen rossznak. Vontam párat a vállamon, nem hittem hogy beleszólásom van abba, hogy ha neki ettől lesz boldogabb az élete, akkor mit kezdjen.
- Nem voltatok boldogok, ez nem példa vagy iránymutatás kérdése. Te nem élvezted, ezért gyakran álltál útnak, akkor kerested azt, ami majd örömet okoz. Ő sem volt, ezért kereste annyi férfiban a dinget, talán túl sokban is. De nem hibáztatom, én sem egyben kerestem csak - vallottam meg, mert ha nem szép, ha undorító, a tény attól még tény. Én próbálkoztam, volt aki után sírtam is, volt akinek túl sokat engedtem, mégsem lett olyan vége, mint elképzeltem. Tavaly előttig. Akkor azt hiszem nagyon jó döntés volt elindulni a hivatalba reggel. Ahogy felnéztem és folytattam volna Lia kapcsán éppen megláttam Emmát, azaz a kezében David-et, aki hevesen integetett nekünk, így elmosolyodtam jó szélesen minden ellenére és hasonlóan lelkesen sziáztunk ilyen távolról, aztán mikor elfordult én is visszaeresztettem a kezemet.
- Azt hiszem Lia is boldog így, neki is kellett egy apuka, lett neki - és én ennek örültem, Ezra boldogságának is, Emmáénak is, nagyon rendes nő és tényleg megértem miért passzolnak annyira. Olyan ez mint Dávid és Bogna, nem hittek bennük, nekem is tök furcsi volt, aztán megláttam őket négy fal között és értettem, legalábbis azt hiszem.
- Nem hiszem, hogy anya, vagy te ne jó okkal álltatok volna tovább hol ekkor, hol akkor. Nem volt elégedettség, nem felelt meg, ami volt. - Nem jó erőltetni ami nem megy. És ehhez tartottam is magam - Az egyik... barátnőmnek kisbabája lesz a közeljövőben, tudod az ő dingje is ilyen boldogtalan, csak kicsit más hozzáállással. Szerintem ők sem látják be, hogy ez már nem szerelem, hanem valami más, és megbetegíti őket. Azaz a barátnőm szerintem igen, mert a sarkára állt. Az a baba így is csodadingbaba lesz, hogy egyedül neveli majd.
Nem tudtam, hogy Ellie helyzete egyszer majd előkerül, de tény ami tény nem tartom sokra az ilyeneket. Sokan bármit megadtak volna, ha a baba az övüké és ha nehezen is, de felnevelik. Nem kérdezik meg attól, aki a mindenük, hogy ki az apja. Semmilyen védekezés nem 100%-os, a legjobb is csak 95,5%. Szóval szerintem az exdingtagadó nem nőtt fel a feladathoz, lehet ő huszonnegyvensokéves, ettől még továbbra is úgy viselkedik, mint aki 12 és nem tudja elképzelni, hogy a kedvenc játéka másnál is kiköthet.
- Sajnálom. Sajnálom, hogy nem tudom így látni. Nem tudom jónak vagy rossznak. - Annak ellenére, hogy nem értem el rengeteg dolgot az életben, boldog vagyok. Elsősorban Stella, jelzők nélkül, másodsorban Kreßler és feleség. - Nem akarok civódni és legfőképpen azt nem, hogy ezt bárki kötelességnek érezze viselni. Nem akarok megfelelni semminek - sóhajtottam hatalmasat, szerintem ekkorát még soha, szinte éreztem, ahogy beszúr a tüdőm. Megijedtem, az is beszéltet ennyire, úgy éreztem, mint aki meg van szidva, mint aki egyedül tehet róla, hogy ez a helyzet megtörtént, pedig én csak egy sokadik elem voltam. Mégsem akartam senkin hibát látni. Mind a családom, én szerettem volna ha a család is így gondolja egymásról, tévedtem. Rosszul érzem magam, de elmosolyodva csak átkarolom magam.
- Tudod fogalmam sem volt eddig hogy reagál valaki, ha kiderül, hogy nem az ő gyermeke, akiről azt hitte. - És fogalma sincs ez mennyire érdekelt egy időben, mert tudni akartam, akkor még csak nem is amiatt, mert Ezra a képbe került. Gabe érdekelt, az, hogy miért volt neki ez ilyen rossz, mert láttam, tudtam, különben biztos nem így mesélte volna el a dolgokat. Ilyenkor úgy éreztem soha nem kell nekem ez a gyerekdolog, ha mindenkinek csak nyűg és fáj, az utolsó karok lenni, aki megtapasztalja. - És igazából én sem tudom mit kéne reagáljak. Ezrának van saját családja mióta Emmához költözött, én az esküvő óta úgy érzem végre van valami, ami nem tud csak úgy eltűnni. Te megint festettél. Dávid boldog. Ezek közül egyikhez se kellett teszt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=765539#post765539][b]Kreßler Stella - 2019.07.30. 22:07[/b][/url]

- Nem tudnám megmondani senkiről, mi az, amitől igazán jó úton van. De boldog vagyok, hogy boldogok - és hasonlóan érzek Dávidal is. Sokat próbáltam beleszólni a olgaiba, rengeteget voltam a nyakában, és mégis neki köszönhetem, hogy sosem éreztem magam egyedül, nem volt időm megbolondulni mint sok más lánynak. Nagyfiú volt, mikor még mindig velem osztozott egy szobán otthon, mégsem szólt egy rossz szót se. Persze veszekedtünk, mint bárki. Verekedtünk is régebben, de ki nem? Ettől még ha éppen szar passzban voltam átmászhattam hozzá aludni és nem mondta egy szóval se hogy húzzak a sértődésembe. Megtehette volna, mégsem volt így soha. Ezért is volt az első, akinek meséltem Gabe-ről anya után, még ha nem is mindennel együtt. Aztán ugye Ezra is jött, mikor visszajött a nag elutazásából. Nekem még darabban is ők voltak a családom, aztán rá kellett jönnöm, hogy ez ettől még nem sok jó nyomot hagyott bennem. Meséltem-e erről? Minek kellett volna és kinek? Álmodtam rosszakat, sírtam és éreztem magam a rossznak, mikor hallottam a veszekedést, vagy valaki éppen tovább állt. Nem volt ideális, de sosem hazudta senki, hogy ez az. Én sem tenném, de szerencsére ehhez közel sem vagyok.
- Csodading, igen, pont az fog születni Bubuéknak is, én hiszek bennük és a barátnőmben is. Abban viszont nem, hogy ez ne változtatna. Senki nem szeretné, lehet, hogy Ezrának sem volt erre szüksége a nyakába, lehet anya sem akarta, és gondolom te sem, már a reakciód alapján - vontam a vállamon, ahogy átkaroltam magam és sóhajtottam is egyet. Én vagyok itt az egyetlen most, akinek szerintem rengeteg elképzelése van a jövőről, de azzal csak bántaná a legtöbb felet, anyát sem dicsértem meg, ez biztos. Igazából ettől még nem éreztem magam feljogosítva bárki bántására. Szeret engem, szereti Gabe-et. Megkaptam tőle a második nagy aláírást az életembe, mert már az első is sorsfordító volt azt hiszem. Kicsit ez is, pár hónapot nyertem, de nekem megérte, azt szerettem volna, ha minden szépen azelőtt az enyém, hogy másnak esélye legyen tönkretenni. Vagy akár saját magamnak. Persze hogy féltem tőle, hogy valamit elrontok. Még kisebb voltam rendesen azt hittem nem is lehet más sorsom, mint amiben voltam.
- Ebben azt hiszem nem értünk egyet. Egy apák napja minden apának apák napja, és mind megérdemli, ha késve is azt a bizonyos első rajzot, képeslapot, nyálas sütit... bármit - álltam is fel, és éreztem, hogy a szomorúság az arcomon inkább elkeseredéssé vált. Mikor megtudtam ez már mind lezajlott bennem. Átverve éreztem magam és kicsit azt, mintha elvettek volna tőlem lehetőséget. Elvették azt is, hogy mást is szerethessek jobban, persze gy is megettem, mert a családunkban ha egy dolog megvolt, az a feltétel nélküliség Ezra irányába is. De ez egy más kör, egészen más. És  lehetek tini, és lázadhatok, és undok is lehetek a szüleimmel, ettől még komolyan nem tudom ezt úgy kezelni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Mintha senki nem lenne kékebb vagy pirosabb. Arról az emberről van szó, akihez ha egyszer úgy alakul mehetek egy dobozzal, akivel össze kell vesszek karácsonykor azon, hogy melyik is a kedvenc közös sütink.
- Nem bűntudatom van. Csalódott voltam, aztán elkeseredett, végül egyszerűen csak nem értem, nem értem Ezra hogy gondolhatta, hogy úgy teszek, mintha ez nem számítana, hiszen számít nekem. Ahogy azt sem tudom, te miért veszed úgy, mintha semmi köze nem lenne hozzám. Eddig is volt, nem egy ismeretlenről beszélünk, még ha könnyebb is lenne - sóhajtotta, de leginkább beleszipogtam. Letöröltem a felsőmmel az arcom felhúzva aztán csak visszanéztem rá.
- Nekem most még be kell kísérnem a gyerekeket, szóval nem maradhatok. Sajnálom, hogy nem tudok máshogy nézni erre az egészre. Hazamegyek a férjemhez, a cicáimhoz, abba az életbe, amibe nem fér bele a dingtelenség.