29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Tanári és képességoktatói pályázat reloaded, részletek a hírben!
Nagy baj van, kérem, riadó! Halló, halló, már megint egy Évnyitó!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] 18 19 ... 27 ... 35 36 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Farkas Zétény
Prefektus Rellon, Okklumentor, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 2066
Írta: 2015. augusztus 25. 08:50 | Link


Nem értem, hogy mire ez a túlzott szerénység, de végül is nem az én dolgom. Dasha neveltetése lényegesen eltér az enyémtől, amit nem is igazán bánok. Már csak a vére fontos, mert akárkivel nem állok szóba, de ezt talán majd megkérdezem legközelebb, nem akarom elrontani ezt a furcsán izgalmas találkozást azzal, hogy kiderül, sárvérű mondjuk. Viszont, amit magamnak akarok, azt meg is szerzem. Kaptam egy csókkezdeményt, de nem voltam vele megelégedve, szóval kiharcoltam egy teljes értékűt. Igaz, megvolt az ára, de szerintem neki sokkal több hatást váltott ki a csók, mint belőlem a félig felfogott rúgása.
A hátamra fekve nevetgélek, mikor megadom a figyelmeztetést előre neki, ő pedig frusztráltan visszakérdez. Nyilvánvaló lesokkolta a csókom, hiszen mennyei lehet, öcsém. Ha lenne belőlem lány, folyton vele csókolóznék, de így be kell érnem azokkal akik itt vannak. Ha pedig már válogathatok, akkor a legjobb minőségből, nem?
- Milyen kérdés ez? Ha te is élvezed, akkor én is, úgy fair, nem? – vágok vissza a levakarhatatlan mosolyommal együtt. Dasha megelégszik ennyivel, úgy néz ki, mert távozni készül.
- Nincs mit, vigyáztam rá. Meg arra is, hogy bizonyos szőkék ne tegyenek kár benne – kacsintok rá, majd visszasétálok a korláthoz. Hallgatom a a lány cipőjének kopogását, ahogy elhalkul a stég padlóján, én pedig újra a vizet bámulom. ~ Hoppá öcsém, mintha… ~ Talán tényleg lakik a tóban egy szirén. meresztem a szemeimet, de nem látok semmit, Mosolyogva figyelem a fodrozódó felszínt, a számat pedig még mindig égeti valamelyest, a halványuló csók íze.


*** Köszönöm a játékot! ***
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 129
Összes hsz: 530
Írta: 2015. augusztus 26. 16:40 | Link

Dió


Szánalmas volt, hogy félős kisgyerekként toporogtam a stég szélén. Egyik lábammal még csak-csak ránehezedtem a frissen kialakult jégtükörre, de amíg Dió nem volt egészen a közelemben, hogy biztonságban érezzem magam ezen a mesterséges felszínen, addig nem voltam hajlandó a tavacskára lépni. Félelemből és nem dacból.
Neki és nekem is sokat kell alkalmazkodnunk a másikhoz. Kezdtem megérteni, hogy a jégvarázslóval eltöltött percek nem csak izgalmasak és lenyűgözőek, hanem áldozatosak is. Merthogy nem kicsit kell toleráljam a viselkedését és elfogadni az ő életvitelét. Ha megmaradok ilyen szókimondónak előtte, akkor fennáll a konfliktus esélye, ami nem lenne túl szerencsés, mert még azelőtt befagyasztaná a pálcámat, hogy előragadtam volna.
- Meg fogom szokni, hidd el! - motyogtam valamelyest felbátorodva. Már nem fogtam olyan szorosan a testét, elboldogultam egyedül. Mintha a téli vakációmat töltöttem volna, a rutinos környezet pedig egy szempillantás alatt a hatalmába kerített. Feloldódtam,  egyensúlyozva ugyan, de merész léptekkel indultam meg vele a tó belseje felé, közben pedig a sportokról beszélgettünk.
- Mindenfélét szeretek. Talán mondtam már, de ugye Svájcból jöttem ide, ahol bőven van mindre lehetőség. Ha külföldre megyünk akkor azt nem emiatt tesszük.
Azt persze nem tettem hozzá, hogy bár megtehették volna, a szüleim inkább bedugtak valami táborba vagy hegyi kirándulássorozatra, minthogy elvigyenek magukkal valahová, de párszor azért neveltetési célokkal tanulmányi utakon keresztül ellátogattam erre-arra.
- Nem ért emiatt bármiféle negatív megkülönböztetés ebben az országban? Ha felöltöznél, akkor meleged lenne most? - próbáltam puhatolózni
Értetlenkedve néztem rá, mert azt még megértettem, hogy neki kevesebb ruha kell, de biztos beszólogattak már neki. A sértéseket hol máshol kaphatná intenzívebben, mint ebben az iskolában?
Közben megpróbáltam csúszkálni, már amennyire abban a cipőben ez lehetséges volt.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. augusztus 28. 15:43 | Link

Állia

Misi nem tudja eldönteni, hogy most vgül is élvezi vagy utálja ezt az egészet a lánnyal. Valahol érzi, hogy nagyon hatásosak a módszerei, a másik oldalról viszont kezd elege lenni a beszólásokból. Nem szokott ő hamar megsértődni, de most amúgy sincs olyan passzban, hogy értékelni tudja a cívódást. Ezért inkább erőt vesz magán, és megpróbál teljes erejéből a repülésre koncentrálni.
Az első feladat egész jól ment neki, de hát ez várható is volt, ugyanis a műbukást már otthon is többször gyakorolta. Azonban a másodikkal gondja akad, mivel egy kicsit elszámolja a távolságot közte és Állia között, így jóval a kijelölt hely előtt fejezi be a feladatot. Ez őt magát is nagyon idegesítette, na de amikor még a lány is elkezdett beszólogatni, akkor már tényleg felhúzta magát.
- Lehet, hogy a bátorság nem minden, hanem kell egy kicsike ész is a kviddicshez. Talán többre mennek velem, ha nem nyírom ki magam az első meccsen.-
Mérgesen néz a lányra, de közben tudja, hogy valamilyen szinte igaza van, és pont ez az, ami a leginkább idegesíti.
Úgy látszik a lány is kezdi megunni a bohóckodást, ezért egy utolsó csípős mondat után elindul a másik irányba.
- Na jólvan...- mormogja magában a fiú, majd átkulcsolja kezeivel a seprűjét, rádől és pillanatok alatt beéri Álliát. Kihúzódik jobbra, majd élesen lefele kanyarodva a lány seprűje alá kerül, és gyors kézmozdulattal kirántja Állia pálcáját a zsebéből. Hirtelen lefékez, majd gonosz vigyorral az arcán a lány után kiált.
- Ha kell a pálcád, keress meg. - Majd mielőtt a másik észbekaphatna, már újra a seprűn hasal, és nagy sebességgel suhan vissza az iskola felé.
Utoljára módosította:Fodor Mihály, 2015. augusztus 28. 15:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Soha ne add fel! Csak ha elegendő bélyeg van rajta!
Harold Love Blomqvist
INAKTÍV


Mr Broken Heart
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 65
Írta: 2015. augusztus 30. 22:00 | Link

Merkovszky Ádám
Lazulás a pecabot fölött


A nyár végi napokban, amikor már csak hol kisüt a nap, hol pedig elbújik, már nem lehet élvezni a pancsolást a falubeli tóban. Napsütésben többeket látni fürödni, ilyen időben pedig csak a bevállalósabbak merészkednek a vízbe, főleg ilyen korai időponton.
Reggel egész korán keltem föl, ugyanis előre megbeszélt programom volt. Valljuk be, ilyen ritkán fordul elő. Most is csak azért tudtam pihenni egy kicsit, mert Annie-nek ilyenkor azt mondom, hogy a tankönyveim fölött görnyedek, és így könnyebb szívvel enged el a cirkuszi próbákról. Ilyet persze ritkán csinálok, mert szívügyem a cirkusz, de egyébként nem is gondolom hogy Annelie beveszi ezeket a kis hazugságaimat. Jobban ismer ő annál.
Szó mi szó, a ma hajnali programom kicsit eltért a többitől. Ugyanis ma egy bagolykövi tanárral indultam a faluba pecázni. Nem is akármilyen tanárral. A húgom apjával törekedtem a kikapcsolódásra, ami mondjuk nem újdonság. Mióta fény derült az igazságra, egész jóban lettünk. Úgy írnám le a kapcsolatunkat, mint egy távolabb álló apa-fia kapcsolat, vagy haverság. Az utóbbit azonban nem igen használhatom egy bagolykövi tanár esetében, szóval maradok az első verziónál. Félreértés ne essék, semmilyen vér szerinti kötődésünk sincs, egyszerűen csak a húgom apja. Ez viszont nem zárja ki azt, hogy mi találkozhassunk, esetleg jóban legyünk, vagy valami kötelék alakuljon ki köztünk.
Hiszen én mégiscsak a lányának a bátyja vagyok.
Próbáltam kibogozni a szálakat és összerakni a fejemben a dolgokat, miközben Ádám mellett sétáltam a tóhoz vezető úton, pecabottal a kezemben.
Nem volt szívügyem soha a pecázás, igazából borzasztóan unalmas tevékenységnek tartom, de néha azért jólesik az ilyesfajta kikapcsolódás is.
- Hallottam jól sikerült a nyílt órád.
Bár nem igazán érdekelt a téma, próbáltam megtörni a csendet.
- Gondolom tetszett nekik Albert furcsa képzelőereje.
Nem volt ismeretlen számomra a tükör lakója, volt már szerencsém találkozni vele és utazgatni a világaiban.
Lassan elértük a stéget. A sokat látogatott pallós emelvényen két ütött-kopott szék állt, valószínűleg két korábbi vendég hagyta ott. Minden esetre jól jött.
Letettem a földre a pecabotot és kinyújtóztam a kezeimet a levegőbe emelve. Épp csak kezdett kivilágosodni, lassan látni lehetett a narancssárga napkorong első sugarait a horizonton.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. augusztus 31. 17:04 | Link

Harold
Pecázunk, de minek?

Annenek köszönhetően egy csomó érdekes emberrel találkoztam, többek között a testvéreivel, és a bátyjával kimondottan jóban lettünk az utóbbi időben. Mondjuk egészen pontosan megnevezni nem tudnám a kapcsolatunkat. Barátomnak tartom, de közben rokonnak is, pedig nincs köztünk vérségi kötelék. Talán, mint egy kedvenc unokaöcs. Vagy mintha rég vagy sosem látott fiam lenne. Mondjuk, ez a helyzet még csak nem is jelentene újdonságot. Azt most hagyjuk, hogy ez mit mond el rólam.
A lényeg, hogy ma korán reggel pecázni indultunk. Tudom, ne kérdezd! Fogalmam sincs, miért pont horgászni. Ennél unalmasabb időtöltést nem nagyon ismerek, és tudtommal Harold sem kedveli túlzottan, de hát gondolom ébredt már úgy minden ember, hogy "Ma jó lenne elmenni pecázni". Nem? Hát nem.
A pecázás egyénként arra is jó, hogy az ember nyugodt körülmények között csinálhassa a semmit. Ha valaki odajön, és megkérdezi, mit csinálsz, nyugodtan mondhatod, hogy horgászol, miközben valójában csak egy tó partján heverészel, sörözöl, beszélgetsz vagy olvasol. Mégsem néznek semmittevőnek, elvégre mégiscsak valamilyen jól körülírható tevékenységet végzel: pecázol.
- Valóban, kifejezetten sokan eljöttek, amin eléggé meg is lepődtem. Ennyien utoljára autogramosztáskor sem jelentek meg - viccelődök, mert nem igazán akarok belemenni mélyebben. Persze tudnék beszélni nem is keveset az óráról, de nem tudom, egyáltalán mennyire érdeklik az elemek a srácot. Ha elemi mágiáról akarok beszélni, rengeteg ember lakik éppen a házamban, akik bármikor vevők rá.
- Biztosan, bár hallottam, hogy volt aki csatatérre érkezett meg, illetve harcolnia kellett. Azért ezekre nem biztos, hogy fel voltak készülve - válaszolom töprengve. Az mindenesetre igaz, hogy Albert sokat segített, nélküle nem is jöhetett volna létre az óra.
- Hogy állsz a vizsgáiddal? - kérdezem ugyanolyan semleges kérdésként, ahogy az ő érdeklődése is hatott. Én már abba is félve gondolok bele, hogy hány dolgozatot kell majd kijavítanom, de azért a diákidőkbe sem vágyom vissza, mindegy mennyire voltam jó tanuló.
A stégen állva körülnézek, vízelememmel a tóban is, megcsodálom a napfelkelte első pár sugarát, aztán ledobom magam az egyik székbe.
- Sosem értettem, hogy a horgászok miért kelnek ilyen korán - sóhajtom, talán ezzel leleplezve, hogy eddig nem sok közöm volt ehhez a hobbihoz, bár én ilyenkor futni szoktam, szóval egy szavam se lehetne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2015. augusztus 31. 19:59 | Link

Tulipánhercegnő
Szeptember 9., késő délután

Mezítlábas barna hajú fiú ül a stég végén, lábait a vízbe lógatva, tenyereivel maga mögött támaszkodva. Gondtalannak tűnhet, olyannak, aki kihasználja még a nyár utolsó aranycseppjeit, mielőtt megérkezik a vörös ősz fagyos levegője. Néha kiemeli lábait a vízből, nézi, ahogy lecsöpögnek róla a vízcseppek, majd újra visszarakja őket.
Valójában nem igazán figyel mozdulataira, környezetére. Felőle aztán jéghideg is lehetne, valószínűleg akkor is itt ülne. Nem akar hazamenni, bár sejti, hogy Bia nem felejtkezett el róla. De ez nem számít, a mai nap, minden évben ez a nap, ilyenkor valahogy nem tud a megszokott lenni. Hideg, fölényeskedő álcája mögül ezeken a napokon túl gyakran tekint ki a magányos, unatkozó kisfiú, akit egyedül hagytak a szülei.
Ma egyáltalán nem kíván társaságot. Csak egy kis nyugalmat, hogy szépen elsüllyedhessen az önsajnálatban. Ritkán teszi, szóval ennyi azért jár neki. Elvégre szülinapja van. Mégis, ha valaki mellé lépne, és belenézne a szemébe, várakozást látna benne. Arra vár, hogy valaki mellé lépjen, és ránézzen. Nem akarja, hogy neki kelljen kimondani, hogy nem akar egyedül maradni, és hogy számára is fontos ez a nap. Nem akarja, hogy valaki megszánja. Szóval inkább csak egyedül ül a stégen, és gondolkozik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. augusztus 31. 20:00 | Link

Aaron

Körbefordul egyszer. Aztán megint. Majd megint. De nem, még mindig fogalma sincs róla, miért is jött le a faluba, jobb ötlet híján meg csak elindul valamerre. Eltévedni ennél jobban már amúgy sem tud, veszíteni sem veszíthet, így hagyja, hogy a lábai vigyék valamerre. Ahogy végighalad a fő utcán, nézegeti közben természetesen a kirakatokat, elvégre ő is csak lány, hát na, szereti a szép és csillogós ékszereket. De nem szarka, szóval a kirakatot sem törte be és vitte el az egyik nagy láncot, csak sóhajtozva tovább haladt.
Valahogy így keveredett el a falu szélére, és egészen el is fáradt már mire a stéghez ért. Ahogy fellép a padlóra, rögtön megpillantja a tőle pár méterre üldögélő fiút, és mivel annyira nincs jobb dolga, halk léptekkel elindul felé. Amúgy is régen beszélt már másokkal, a pécsi eset óta pedig csak remélni tudja, hogy Gwen és Krisztián nem nyírták ki egymást az utcán, hanem azért legalább befejezték a vitázást és normálisan is kommunikáltak egymással. Felőle még kézzel-lábbal is mutogathatnak, csak béküljenek már ki az isten szerelmére.
Közben egyre közelebb ér a sráchoz, mikor megcsúszik a vizes padlón és hát nem éppen a jó irányba esik.
- Vigyá...ÁÁÁ! - sikít hangosan, miközben előrebucskázik és konkrétan rázuhan a fiú hátára. Jepp, csak így lazán ráborul szerencsétlenre, aztán persze amint felocsúdik a sokkból le is kászálódik róla, mielőtt még a vízbe löknék. Nem hozott ma sajnos magával fürdőruhát, törölni kell a pancsolást. Majd talán máskor.
- Bocsi - nagyra nyílt szemekkel mered a fiúra, rosszabb esetben annak hátára, aztán, mintha nem is épp most játszott volna kisbabásat, egyszerűen ledobja magát a fiú mellé és vigyorogva mered a tóra.
- Itt tényleg él egy sellő? - nem nagyon zavartatja magát, elvégre úgyis el lesz küldve ha megzavart valami roppant fontos elmélkedést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2015. augusztus 31. 20:33 | Link

Tulipánhercegnő
Szeptember 9., késő délután

Csendes merengését és sötét gondolatait egy sikoly akasztja meg. Mielőtt hátrafordulhatna, rajta landol valami... vagy valaki. Feltehetően az ijedt női hang gazdája. Barátságtalanul rámered a zaklatóra, de mikor észreveszi, hogy csak egy fiatal lány az, eltűnnek arcáról a bosszúság ráncai, és érdeklődő csillogás kerül a tekintetébe.
- Nincs gond - vonja meg a vállát. Alapból sem annyira kicsinyes, hogy emiatt problémázzon, most meg pláne van jobb dolga, mint kislányokat inzultálni, mert azok kétballábasak.
- Nem tudom. Ki akarod deríteni? - vigyorodik el gonoszul Aaron, kezét a mellette ülő lány hátára feszíti, mintha készülne belelökni a vízbe. Persze erről nincs szó, bár elképzelhető, hogy mégis megteszi, ha a lány túl flegmán válaszol. - Különben meg, mit keresel errefelé? Főleg, ha ilyen ügyetlen vagy? - mondja nem éppen sértésből, egyszerűen csak őszintén így gondolja. Ha nem lett volna itt, hogy a hátával kéretlenül is elkapja a vöröskét, akkor az most bizony csurom vizes lenne. Bár akkor talán már tudná a választ a sellős kérdésére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. augusztus 31. 20:46 | Link

Aaron

Egyáltalán nem zavarja, hogy éppen ráesik egy másik diák hátára, mert ez a szituáció csak akkor lenne nagyon kínos, ha az a másik diák egy tanár lenne. Mert akkor bizony lehetne törni a buksit különféle kifogások után kutatva, de amilyen kis szerencsétlenke a drága, úgysem úszná meg a büntetést.
- Aaannyira nem - rázza meg gyorsan fejecskéjét, közben mozgolódik egy sort, hogy az imént a hátára kerül kéz valamilyen csoda folytán lecsússzon róla. Tényleg nem tervezett tóban pancsolást mára, így gyorsan eldönti magában, ha a fiú belelöki, ő rántja magával. Akárki is legyen a mellette ülő.
- Nem tudom. Társaságot - esetlenül megrántja vállait, tekintetével továbbra is a csillogó víztükröt csodálja. Aztán, mintha csak valami nagyon szuper ötlete támadt volna, lelkendezve a srác felé fordul. - Alíz vagyok egyébként, téged hogy hívnak? - minden szívbaj nélkül tegezi le, jól van lányom, jól csinálod! - És ugye nem vagy tanár? Izé.. mármint ugye nem tanár?
A végére már próbál nagyon komoly képet vágni, de ez az arckifejezés csupán csak addig tart, míg nem érzékeli, hogy a víz felszínén megmozdult valamit. Feltehetően egy halacska volt az, ő viszont nagyon nem így gondolja.
- Úúú, láttad? A sellő volt az?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Kventin Dioméd
INAKTÍV


Apuka
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 1599
Írta: 2015. augusztus 31. 21:07 | Link

Martin Romberg
KATT

Kialakult bennem valamiféle féltés, állandó készenlétben tartottam a karomat mögötte, hogy ha kell, akkor elkapjam és ne találkozzon a koponyája a kemény jéggel. Elvigyorodtam, hisz nyilvánvalóvá vált, hogy kételkedése ellenére igenis megtetszett neki az alkotás.
- Á, tényleg! Elfelejtettem - mondtam bocsánatkérően. Na nem mintha tudnám, hogy hozzánk képest az hol van és milyen hely, nem jeleskedtem földrajzból sosem.
- Nem igazán figyelek az emberekre. Beszólogattak sokszor, de nem azért, hogy nincs rajtam elég ruha, hanem mert majdnem elgázoltam őket a folyosón...Mindegy. Nem értem, miért öltöztök annyira be - nem érzem én azt, amit ők. Soha nem fázok és nincs melegem, mert azt nem úgy élem meg, ahogy az átlag ember. Engem kavargó gyomor, fejfájás és ájulás vár amikor melegben tartózkodok. - Nem lenne melegem. Mi is hordunk ruhát, de nálunk nincs megszólva aki nem szereti viselni az anyagokat - vontam meg a vállam és amikor láttam, hogy képes megállni a saját lábain biztosan, csúszva tettem körülötte egy nagyobbacska kört.
- Téged zavar? Szégyellős vagy? - talán nem szokványos kérdés, de kíváncsivá tett. Mit csinál akkor a strandon? - Látnod kéne a lányokat nálunk - vigyorodtam el miközben lelki szemeim előtt megjelentek a dögös szőkéink képei.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Osztrovszky Katherine
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. szeptember 2. 21:35 | Link

Harry
Ruha


Egyik lábamról a másikra álltam a stégen várakozva. A tavacskát figyeltem és próbáltam összerakni a képet. Nem voltam teljesen biztos benne, hogy mi is folyik itt. Már csak néhány nap választott el az esküvőtől és a dolgok a lehető legjobban alakultak, de ma este valami megváltozott.
A bagoly lelkesen kopogtatott az ablakon egészen addig, amíg végül úgy nem döntöttem, hogy beeresztem. Egy aprócska levél volt csak a csőrében, amin mindössze négy szó állt.
Ma este a stégen.

Fogalmam sem volt róla, ki lehet ennyire titokzatos. Véleményem szerint Gwen nem akarná ilyen módon rám hozni a frászt, tehát őt zártam ki elsőként. Konstantinon egy darabig elmélkedtem, de mivel ma is túlórázott, ezért képtelenségnek tartottam, hogy megpattan és magára hagyja Jaredet. Megint. Miattam. Aztán ott volt még Kilián. A legutóbbi… khm… találkozásunk elég emlékezetesre sikerült, de azóta egyetlen szót sem váltottunk. Komolyan aggódtam érte, hogy esetleg valamelyik bokorba beborult, arra járó elsősök elkapták és kikötözték a kínzókamrában.
Bosszúból.
Ezen aztán tényleg nem lepődtem volna meg; ismerve a fiút.
Szóval azzal töltöttem vámpírlétem abszolút értéktelen perceit, hogy mérlegeltem a lehetőségeimet, de ismételten ott voltam, ahol a part szakad. Senkire sem tudtam volna ráfogni, hogy névtelen levelekkel bombáz, azt meg pláne nem, hogy a stégnél akar velem összefutni.
Aki számított, pontosan tudta hol keressen, épp ezért toporogtam most és hallgatóztam, hátha időben kiszúrom a lépteket, a szívdobbanást vagy esetleg a lélegzetvételek zaját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harold Love Blomqvist
INAKTÍV


Mr Broken Heart
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 65
Írta: 2015. szeptember 4. 20:23 | Link

Merkovszky Ádám
Lazulás a pecabot fölött


Szerettem, hogy Ádámmal tudtam kötetlenül beszélni, de ez most valahogy nem ment. Nem került szóba semmi, csak az ő munkája és az én vizsgáim. Mintha csak azért beszélgetnénk, mert muszáj lenne. Valami nem stimmelt. Bár lehet hogy csak az idő tette. Jó ideje nem beszéltünk rendesen. Talán ezért ez a zárkózottság.
- Arra sosem tud elég jól felkészülni az ember. - motyogtam magam elé a tavat kémlelve. Úgy éreztem magam, mint egy durcás gyerek, bár fogalmam sincs miért. A Nap már teljes egészében pompázott, a felkelte csodás fényeinek vége szakadt.
- Nem tudom mi lesz a vizsgákkal. Nem igazán volt időm készülni. A cirkuszi tennivalók lekötnek, ezért csak remélni merem, hogy össze tudok hozni valamit. - vontam meg a vállam.
Bár flegmának és nemtörődömnek hatott a vállrándítás, Ádám jobban ismert már annál. Valószínűleg tudta, hogy ideges vagyok a vizsgák miatt és hogy nagyon is érdekel.
- Annie amúgy is lenyakaz, ha megbukom. Nem tudom, hogy sírna-e, vagy nevetne, ha egy évfolyamra kerülnénk.
Úgy éreztem, lassan kezdek feloldódni. Felálltam a székről, és nekikészülődtem, hogy bedobjam a botot a vízbe.
- Nem tudom. Talán megszállottak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Harold Love Blomqvist
INAKTÍV


Mr Broken Heart
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 65
Írta: 2015. szeptember 4. 20:39 | Link

Kath

Sosem szerettem a meglepetéseket. Utáltam, ha valamit utolsóként tudtam meg. És gyűlöltem ha elsőként.

Ma este névtelen üzenetet küldtem a volt barátnőmnek, hogy találkozzunk. Pár nap múlva esküvőt tervezgetett, és jó régóta nem beszéltünk, bár megtartottuk a baráti kapcsolatot magunk között.
Az egész sztoriról annyit kell tudni, hogy sok ideig együtt voltunk, talán több ideig is, mint egy átlag pár. Imádtuk egymást, de egyszerűen rá kellett jönnünk, hogy a barátságnál és a haverságnál többet nem írtak meg nekünk odafent. Úgyhogy szakítottunk, és barátok maradtunk. Egy ideig. Aztán mindketten elcsendesedtünk. Nekem barátnőm lett, neki vőlegénye. És eljött az idő, amikor úgy éreztem, beszélnünk kell. Ezért hívtam el őt a stégre.

Nem próbáltam meglepni. Kath vámpír volt, bőven meghallotta a lépteimet mielőtt odaérkeztem volna a pallókhoz.
Valószínűleg nem számított rám.
Végigsétáltam a stég bejáróján, és megálltam Kath mellett. Ölelésre emeltem a karjaim, mert bár már rég nem voltunk egy pár, ettől azért még nem lépünk át semmiféle határt.
- Jó rég nem beszéltünk. Hallom nemsokára feleség leszel.
Elmosolyodtam. Bár egykor mindennél jobban szerettem volna, ha értem öltözött volna fehérbe, de azok az idők elmúltak. És most már azért örültem, mert megtalálta akivel összeköti az életét.
Utoljára módosította:Harold Love Blomqvist, 2015. szeptember 4. 20:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 129
Összes hsz: 530
Írta: 2015. szeptember 5. 12:55 | Link

Dió


Megértően mosolyogtam a fiúra. Egyáltalán nem baj, hogy származásom kiment a fejéből. Feleannyira se érdekes, mint az övé, ráadásul elárulni se szeretem másoknak, kivéve egy szűken kiválasztott rétegnek. Ők nem támadhatnának nekem, hogy egy sznob, rellonos aranyvérű vagyok. Persze büszkén vállalom, hogy korábban a Herzbergben tanultam, de ennél többet nem kívánok hozzáfűzni a múltamhoz, hadd lengje csak be valami titokzatosság.
A tavon sétáltam, egyensúlyérzékem pedig szerencsére nem hagyott cserben, így már kapaszkodás nélkül is jól haladtam. A stégtől még nem jártunk messze, de persze az egész tó meglehetősen kicsi területű volt. Korcsolyapályának azonban elég nagy. Igyekeztem Dió közelében maradni, hogy továbbra is beszélgetni tudjunk.
- Gondolom meg tudod magad védeni velük szemben. De nem esik rosszul, hogy hülyének néznek néha? - szegeztem neki a kérdést - Mert ruha nélkül mondjuk fáznánk?
Ha ő nehezen tud megérteni, akkor elképzelheti, hogy nekem sem könnyű. Azzal, hogy ő szinte meztelenül mászkálhat a fagyban, nehéz megbarátkozni. De ő meg azt képzelje el, hogy mi a hőséget viseljük még egészen jól.
Ütős kérdésére csak a szemem forgattam. Igen, ami azt illeti, én egy szégyellős fajta ember vagyok. Kerülöm a kínos helyzeteket, és ez így kényelmes. Nem szeretem mutogatni magamat másoknak. Minek?
- Bizonyos mértékig. Ahol a társadalom tolerálja, ott persze nyugodt szívvel jelenek meg félig ruhátlanul - vontam vállat - Nem biztos, hogy akarom látni.
A tó egy olyan szakaszára léptem, ahol különösen csúszós volt a jég. Éreztem, hogy megingok, ezért le kellett guggolnom, kezeimmel pedig kitámasztottam magam, hogy ne essek el. Kínos volt... Vörös fejjel pillantottam fel a fiúra.
- Remélem nem vagyok túl rossz társaság. Gondolom sok rajongód és tisztelőt akad még rajtam kívül. Vagy tévedek? Mesélhetnél róluk... Hogy mennyire vagy népszerű itt, mennyire érdeklődnek irántad.
Örülhet, hogy annyi figyelmet kap az emberektől, amennyit én csak álmomban.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. szeptember 6. 14:54 | Link

Harold
Pecázunk, de minek?

- Nem kaptok valami könnyítést, mert melóztok suli mellett? - kérdezem érdeklődve, elvégre a gyakorlások, a fellépések és a turnék elég sok időt elvesznek a tanulástól, és bár ez saját maguk által vállalt tevékenység, valamiféle kedvezmény vagy megértés csak jár érte, nem?
- Hát, ha segítségre van szükséged bármiben, csak szólj! - mosolyodom el, ahogy elmondása alapján elképzelem lányom reakcióját.
Kiterülve az egyik székben csendben figyelem egy darabig az ég alját, a fény csillogását a vízen. Egészen nyugodt hangulatba ringat az érzés. Elsuhan mellettünk egy szellő, én pedig lazán utána nyúlik, megállítom, játszok vele. Szinte oda se figyelve, csak kedvtelésből.
- Olyan hivatalosak vagyunk, mint két bankár - ráncolom össze a homlokom, aztán kiegyenesedek a székben, és Haroldra nézek:
- Mesélj, milyen fellépéseitek lesznek! Megígértem Annenek, hogy mindegyiken ott leszek, és tényleg állni fogom a szavam - bólintok komolyan, aztán hirtelen felnevetek. - De beszélhetünk a csajokról is. Egy időben úgyis minden ismerősöm azt hitte, hogy csak a nőkről és a kviddicsről lehet velem értelmesen kommunikálni.
Huszonéves koromban mondjuk ez még csak nem is volt túlzás. Nem mintha ostoba lettem volna, csak éppen éretlen. Na, meg amennyi ismerősöm volt, nem csoda, hogy nem álltam le velük megvitatni az élet értelmét. Arra ott volt a megfelelő ember.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2015. szeptember 6. 17:20 | Link

Tulipánhercegnő
Szeptember 9., késő délután

Hagyja, hogy a lány leügyeskedje mozgolódásával a tenyerét a hátáról, inkább megtámaszkodik vele a stégen. Hátradőlve néz végig a vízen, meztelen lábait épp hogy belemerítve a nagy kékségbe.
- Ha tudni akarod Ősi kultúrák és varázslatok órát tartok a kastélyban, és kifejezetten emlékszem, hogy múltkor bealudtál rajta - néz rá szigorúan, majd harsányan kineveti - Aaron vagyok, nem tanár, inkább ereklyekutató. De előbb is gondolhattál volna rá, hogy prof vagyok. Vagy te először mindig teljes testtel szoktál ismerkedni? Cseles vagy. Ha esésnek tünteted fel, nem jön rá senki, hogy valójában megölelni vagy tapogatni akartad.
Megjegyzéseit gonoszkás vigyorral fűzi egy csokorba, majd ő is felfigyel a víz felszíne alatt mozgolódó árnyra.
- Bizonyára. Talán pont Ariel - vonja meg a vállát, aztán eszébe jut valami más. - Az is lehet, hogy egy vízi hulla. Tudtad, hogy néhány éve itt fulladt bele a tóba egy diáklány? Állítólag nem voltak barátai, és ezért vízbe ölte magát. Azóta is magányos, keresi a társát, és mindenkit lehúz magához a tóba, aki megtetszik neki.
Kísértetiessé változtatva hangján, meséli el a rémtörténetet, majd úgy tesz, mint akinek hirtelen elkapta valami a lábát. Ijedt arckifejezéssel kapaszkodik bele Alízba, miközben eljátssza, hogy nem tudja kihúzni lábát a tóból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. szeptember 6. 17:44 | Link

Aaron

Sikeresen megszabadul a hátán nyugvó kézfejtől, ez pedig olyan boldogsággal tölti el, mint még soha. De tényleg, arcára ezek után széles mosoly költözik és lábát lóbálni kezdi a csillogó víztükör fölött.
- Ááá, nem tudok én órán aludni. Ott mindig nagy a hangzavar és juuuj - borzongást imitálva rázza meg a fejét, vörös tincsei csak úgy szállnak arca körül. De nem mond butaságot, tényleg nem lehet egyes órákon aludni a zaj miatt, olyankor pedig mindig morcosan távozik a teremből. Hát, ugye, mivel figyelni amúgy sem tud, rajzolni meg nem igazán szeret, nem tud mit csinálni. - Alíz. És ez véletlen volt. Nem szokásom emberek hátára ugrálni, továbbfejlődtem már a majmoktól.
Olyan büszkén jelenti ez utóbbit ki, mintha minimum egy Nobelt kapna érte. Csillogó szemeit Aaronra emeli egy pillanatra, lábával továbbra is kalimpál egészen addig, míg a felszínen meg nem látja a gyűrűket, amiket állítása szerint éppen az említett sellő okozott.
- Bizti neeem halt itt meg senki - csodálkozva mered a mellette ülőre, hogy aztán a következő pillanatban felsikoltson és hátrahőköljön ijedtségében. Mikor úgy fél perc múlva sikerül rájönnie, hogy Aaronnak éppen ráncigálja valami a lábát, előrehajol és nyúl, hogy egy nagy ütéssel leszedje a támadót. Hirtelen cselekszik, ezért szinte meg sem érzi a belé kapaszkodó kezet, csak is a láthatatlan valamire koncentrál, amely igazából nincs is a vízben. Ettől függetlenül ész nélkül rúg bele a vízbe valamerre Aaron lába felé - nem kizárt, hogy a bokáját találta el.
- Naaaaaaaa - nyöszörög hátradőlve miközben kifújja magát. - Mi eez? És most hol van? Hívja a barátait és megtámadnak minket?
Mit ne mondjak, elég nagy fantáziával rendelkezik, és ha Aaron jól fülel, még azt is hallhatja, ahogy hadarás közben össze-összeakad néha a lány nyelve. Ő persze ezen most már egyre gyorsabban túl tud esni, és nem is törődik vele, így a környezetének sem tűnhet fel annyira.
Utoljára módosította:Szentesi Alíz Zsófia, 2015. szeptember 6. 17:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2015. szeptember 6. 18:38 | Link

Tulipánhercegnő
Szeptember 9., késő délután

Ijesztgetési kísérlete egész jól sikerül, bár arra nem számít, hogy a lány bokán rúgja őt. Felszisszen a fájdalomtól, de aztán inkább elneveti magát.
- Elég hiszékeny vagy - mondja magához képest egészen kedvesen. - Pedig ez már olyan szakállas poén, hogy az állán lévő testszőrzetét maga után húzza a földön.
Kihúzza lábát a vízből, majd feláll a stégen, és a kezét nyújtja a lánynak.
- Gyere, sétáljunk inkább!
Ha Alíz megfogja a kezét, akkor segít neki felegyenesedni, ha nem, akkor hagyja, hogy a lány egyedül tápászkodjon fel. Persze nem biztos, hogy ennyi elég a vörösnek, hogy egy nagyrészt idegen sráccal elinduljon valamerre, ezért Aaron kivételesen őszintén beszél magáról.
- Ma van a születésnapom. És úgy döntöttem, te leszel az ajándékom - jelenti ki egyszerűen, majd hirtelen megrázza a fejét, és visszakozni kezd. - Nehogy félreértsd, nem úgy gondoltam! Bár, ahogy elnézlek, a te fejedben aligha fordulnak meg perverz gondolatok. Igazság szerint nekem nem nagyon vannak hobbijaim, vagy dolgok, amiket kedvelek. Vagy emberek, akiket bírok. A munkám a szenvedélyem, de az ember a születésnapján mégsem dolgozhat. Ezért ma kellene csinálnom valamit, amit egyébként nem szoktam. Te mondasz ötleteket, egy fél napra kölcsönveszlek a barátaidtól, cserébe elviszlek valahova, ahova el szeretnél menni.
Szerinte ez fair alku, és különben is teljesen normális dolog, hogy csak úgy letámadjon ilyesmivel egy ismeretlen kislányt. Néha olyan, mintha nem ezen a bolygón élne...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. szeptember 6. 19:32 | Link

Aaron

Hát, eltalálta. Tökéletesen jól érezte, ahogy a lábfeje nekiütközött a navinés bokájának. Aaron fel is szisszen a fájdalomtól, Alíz meg a meglepettségtől, szóval ez egy tökéletesen elbaltázott szituáció, már ha a lány helyzetét nézzük. Aki egyébként az ajkai elé kapja a kezét, miközben picit újra előredől, hogy megvizsgálja a fiú bokáját. Talán nem tört el. Haha, talán.
- Nem is vagyok hiszékeny! - húzza fel az orrát sértődötten, aztán a következő pillanatban már halkan kuncogni kezd Aaron mondandóján. Közben a fiú feláll, ő meg mivel nem akarja elveszíteni újdonsült pajtiját, elfogadja a felé nyújtott kezet és feltápászkodik még mindig széles mosollyal az arcán. Már éppen belekezdene a tó színének ecsetelésébe, amikor a fiú megelőzi és ő kezd el előbb beszélni. Hát, jó. Akkor várunk.
- Nem lehetek az ajándékod - torpan meg hirtelen, karjait összefonja maga előtt és nagyon komoly képet vág. - Nem lehetek ajándék masni nélkül.
Ezek után hagyja, hogy Aaron újra beszélni kezdjen. Alíz is elindul, miközben a fiú szavait hallgatja, néha sértődötten felhorkan, máskor pedig komolyan hümmög maga elé, végül amint vége szakad a beszédnek, elneveti magát.
- Veszélyes barátaim vannak ám, biztos vagy benne, hogy lenyúlsz tőlük? - kétkedve pislog a fiúra, mintha arra számítana, hogy Aaron kineveti és megcáfolja az előbb kiejtett szavakat. Amint viszont érkezik a válasz, és amennyiben a válasz "igen" vagy annak a szinonimája, úgy fellelkesülve ugrik fel picit a magasba, hogy homloka egy vonalba kerüljön a navinés vállával.
- Menjüüünk... ööö... menjünk, veszek neked valamit. Egyébként meg boldog születésnapoooot - vigyorog, mint a tejbetök, és az sem zavarja, hogy a mellette sétáló tulajdonképpen egy vad idegen. Akitől lehet, hogy tartania kéne. Na, hát szinte látom magam előtt a nevelőanyját, ahogy a homlokát fogva csóválja a fejét, mert hát akárhányszor rágta a lány szájába, hogy nem állunk szóba idegenekkel, pláne nem megyünk el velük sehova, Alíz annál inkább ezt csinálta. Mint például most. De hát, mi történhetne? Semmi rossz. Aaronnak biztos nincsenek hátsószándékai. Butaságokra gondoltok.
Utoljára módosította:Szentesi Alíz Zsófia, 2015. szeptember 6. 19:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harold Love Blomqvist
INAKTÍV


Mr Broken Heart
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 65
Írta: 2015. szeptember 13. 13:00 | Link

Merkovszky Ádám
Lazulás a pecabot fölött


A víz tükre sima volt, az úszó meg se mozdult.
- Boldogulunk ahogy tudunk. - vontam meg a vállam - Próbálkozom, de nem mindig tudok ennyi felé figyelni.
Elnézve ahogy Ádám a levegővel játszik, eszembe jut mindig mennyire irigyeltem Annie-t azért, mert elemi mágus. Én is mindig irányítani akartam egy elemet.
- Rég nem beszéltünk. Talán ezért. - jegyzem meg a bankáros kijelentésre.
Egy ideig csöndben vagyunk, aztán megszólaltam.
- Bármikor jelentkezhet az elemi erő, vagy már túl késő lenne, hogy nálam valaha is jelentkezzen? - tettem fel a kérdést.
Az úszóm megpöccent, de hamar abbamaradt. Valószínűleg a hal leette a csalit és elúszott. De nem nagyon izgatott a dolog.
- Fogalmam sincs merre megyünk mostanság. Annie tartja a fejében ezeket a dolgokat. Most az Aliz Csodaországban a fő attrakciónk télire.
Felhúztam a szemöldököm.
- Beszélhetünk a csajokról... Tudod hogy Rebi a barátnőm, nem?
Karba tett kézzel hátradőltem a széken, és élveztem, hogy a meleg napsugarak az arcomat érik.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. szeptember 16. 19:14 | Link

Inzulin
Furcsa elgondolás, hogy Vasil, Izabella és ő elmennek valahová. Hármasban. Szegény lány biztosan úgy fogja érezni magát, mint valami gyertyatartó. Nem szó szerint persze, csak ezt szokás mondani, mikor van egy x-edik fél is ott, ahol y-nyi elegendő lenne. Ezért is van az, hogy a prefekta, amikor csak teheti, kerüli azokat a szituációkat, ahol párokkal kell együtt lennie. Egyszerűen csak kényelmetlen, mert egyértelmű, hogy nélküle is meglennének.
- Ne aggódj, nincsenek hátsó szándékaim, csak jó lenne kimozdulni valamerre – ezzel pedig két legyet ütne egy csapásra, tenné még hozzá, de nem fogja. Nem muszáj elrontania ezt a szép pillanatot ilyesmivel. Meg hát, eztán jött csak az élménybeszámoló, hogy mikor és mi lett. Meg is van a szemrehányás, ha csak burkoltan is és nem is annak van szánva. Természetesen, mint mindig ilyenkor, most is megvonja vállát, csak azután próbál kiötölni valami normális választ.
- Mondhattam volna előbb, de fogalmam sincs, mennyire lesz ez tartós. Nem lett volna sok értelme beharangozni, ha a fájdalomcsillapító hatása után közli, hogy bocs, mégse – megtehette volna. Nincs olyan sok elmebeteg, aki Michelle-t választaná. Mert hát nézzünk szembe a tényekkel: rellonosunk valóban jól néz ki, sőt, igazából kifejezetten jól néz ki. Egészen addig, míg a szája csukva marad. Utána az addig kellemes összképet lerombolja az amúgy nem épp kedves stílusa. Ez persze nem kéne, hogy problémát jelentsen, de mégis jelent. Grr. Harapós, nehéz jó kedvében találni, de akik közel állnak hozzá – lásd Izabella -, azok ismerik egy konszolidált oldalát is. Na ők se gyakran találkoznak ezzel.
Megforgatja szemeit a gurkós válaszra. Igen, nem érdekli és, akkor mi van? Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy ez egy ilyen játék. Az emberek hullnak, a csontok törnek, a vér folyik, mi kell még ide? Erre már nem is reagál, inkább csak hallgatja a hosszas okfejtést a vasszörnyekről. És a fájdalomról. És a halálról. Megkockáztatom, hogy Michelle ezt a történetet laza esti mesének is elolvasná, de becsületére legyen mondva, komoly képpel hallgatja a levitást.
- Minek csinálod, ha így érzed magad? Mármint, én sem repestem a gondolattól annak idején, hogy összetalálkozzak egy gurkóval, de így csak bevonzod a végeredményt – tipikus: amitől a legjobban tartasz, egészen biztos, hogy be fog következni. Nem azért, mert a rellonos ekkora genyó, vagy meg összefogott az élettel, ez igazából Murphy kedvessége a kviddicseseknek.
- Beszéltem Aileennel és belevágtam a művészi vénám fejlesztésébe. Ez nagyon hangzatos, de mindössze annyi, hogy különórákat veszek és plusz feladatokat kapok. Talán egyszer az én festményeim lesznek a falakon – nevetséges módon a szívére teszi a kezét és, mintha csak előttük lenne egy téglafal, kinyújtja kezét, hogy végigmutasson rajta. Dramaturgiailag tökéletesen megkomponált jelenetről beszélünk, amely gyorsan véget is ér, hogy aztán ismét a levitásra pillantson. – Mit szeretnél még tudni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 779
Összes hsz: 21163
Írta: 2015. szeptember 19. 21:12 | Link

Misell


Gondoljunk azért bele, mennyire furcsa is lehet a Vasil-Michelle-Iza találka már csak azt figyelembe véve, hogy ha az előbb felsorolt nevekből levennénk az utolsót, simán rá lehetne fogni, hogy a megmaradt kettő randizik egymással. De hát igazából sosem lehet mindig, minden jó, és így előre már csak abban reménykedtem, hogy nem lesz nagyon kínos az a pár órás program, amit velük fogok eltölteni. Ennyi áldozatot viszont igazán meghozhatunk annak érdekében, hogy végre kiderüljön, ki is az a bizonyos Vasil. A rejtélyes fiú, akiről egyre többet hallok, de a jó égért sem tudok vele összefutni. Pedig, ha rellonos, akkor már rég találkoznom kellett volna vele. Minél előbb meg szerettem volna ismerni, mivel kezdtem egyre jobban ragaszkodni Michelle-hez, és kezdtem érezni, hogy tényleg barátok voltunk.
- Most már kezd érdekelni. Mi a frászt csináltatok ti a javasasszonynál? – abban sem voltam biztos, hogy Michelle megúszta a rejtélyes találkozást a nem tudom micsodával, ami biztos nagyon fájdalmas lehetett, ha Vasil agyrázkódást kapott, és úúú, aranyos rész. Mert ez aranyos, akárki akármit is mond, még akkor is –főleg akkor-, ha ezt a szót nem igazán lehetne, illetve nem igazán kellene Michelle-l összefüggésben használnom. De én használom, mert ez a rövid, sejtelmes és semmit sem tudok róla mese igazán aranyos a maga módján, ahogy a kapcsolatuk is. Hát, még ha megismerem a srácot. Egyébként pedig Michelle sem rossz ember, nem kell tőle félni és tudomásom szerint nem evett még embert, ez a kapcsolat Vasillal meg csak még aranyosabbá teheti a rellonost, de nem kell ezért piszkálni; feljegyzés magamnak.
Inkább felvetettem, hogy üljön ki a közelgő meccsünkre, ő meg elég könnyen bele is ment. Tudtam, hogy valamikor ő is kviddicsezett és ugyanolyan poszton volt, mint én, hiszen ha nagyon jól emlékszem még játszottunk is egymás ellen. Én a pálya egyik felében, ő a másikban védte a karikákat. Védte. Múlt időben. Elég régen abbahagyta már a játékot, viszont nem volt merszem megkérdezni, nem akar-e újra csatlakozni. Elég nekem az is, ha eljön a temetésemre.
- Mert szeretem – ennyi. Ezt nem lehet túlmagyarázni, nem is én lennék aki megteszi. Csak szeretem. Ettől függetlenül nem élvezem, ahogy a gurkó valamelyik testrészemnek csapódik, hogy az utána következő fájdalom a gyengélkedőre küldjön. Tudtam, hogy ez a válasz nem fogja kielégíteni Michelle-t de abban is biztos voltam, nem boncolgatjuk tovább ezt a témát. Amúgy is csak a vállam tudtam volna vonogatni, az pedig ismételten nem lett volna normális válasz.
- Mindenképpen szeretnék kérni majd egy festményt, amit külön nekem készítettél – mosolyogva fordultam a lány felé még a válaszom előtt, s épp időben voltam; nem késtem le a mozdulatairól, amelyek miatt tulajdonképpen szélesre húzódott a szám. Nos, ha van valaki, aki el tudja érni, hogy őszintén mosolyogjak, akkor az Michelle. Ilyen pillanatokban szoktam rájönni, hogy tényleg a barátom és, ha egyszer szükségem lesz rá, ő segíteni fog nekem.
- Nem tudom. Mindent. Semmit – esetlenül megrántottam a vállam, tekintetem a csillogó víztükörre emelve. - Jövőre végzel, ugye?  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. október 4. 21:28 | Link

Őrangyalka ^^


Zsebre dugott kézzel járkálok már megint itt, de most már okosabban. Alaposan körbe kérdeztem mindenkit, így már van egy képem a faluról, ami ha másra nem is, arra elég, hogy ne tévedjek el hazafelé.
Tényleg életképes vagyok, most már én is be merem látni, és ha kell még hangoztatom is. Csodákra képes, ha az ember lányában van annyi bátorság, hogy leszólítson egy idegent, még ha csak segítséget kér is. És furcsa mód, senki nem volt se tapló, se bunkó, se lenéző, még segítettek is.
Nem, nem hinném, hogy ez a lényem varázsa, vagy annyira esetlen lennék, egyszerűen az emberekben még megvan az az ösztön, ami nem hagyja, hogy levegőnek nézzenek egy aprócska problémát, amit eléjük vetített valaki. Végül is olyan nagy dolgot nem kértem, csupán némi útba igazítást pár felsőbb évestől.
Most a Daninak vett medált szorongatom a kezemben, mert mikor megláttam abban a kirakatban, tudtam, hogy az övé lesz, már csak el kell küldenem neki. Megkérdeztem, semmi olyan nincs benne, amitől a legidősebb bátyám szívhatna, így nyugodt szívvel pakolom majd oda a többi ajándék mellé. Sejtem, anyuék ki fognak akadni, hogy a kevéske zsebpénzemből is nekik is veszek valamit, de azt is tudom, hogy pont emiatt büszkék is rám, ahogy a többiekre is.
Hiába táncolunk sokszor egymás idegein, szerintem létezni se tudnánk egymás nélkül, és igenis szoktak annyira hiányozni, hogy elsírom magam, ha nem figyelek oda.
Most viszont megcsap az a jellegzetes illat, amit otthon a dunaparton szoktam érezni, így nem is agyalok, addig megyek, míg meg nem látok egy stéget.
Kit érdekel, hogy megint rám sötétedett, felmászok, s végig is sétálok a tákolmányon, hogy aztán a végére ülve, nézhessem azt a nagy sötét foltot, amin olykor megcsillan a hold fénye, és még kis sodrozódást is láttatni enged.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Osztrovszky Katherine
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. október 4. 21:49 | Link

Védencke



Mi a fene?
Eredetileg Gwenhez igyekeztem –vagyis hozzám, a házhoz, amit én hagytam rá–, amikor megéreztem az ismerős illatot és a szívdobogást, amit sohasem fogok tudni kiverni a fejemből. Ahogy a vér áramlik az ereiben, ahogy a levegőt veszi és a halk, de számomra tökéletesen hallható, aprócska mozdulatok.
Négy évvel ezelőtt…
Azonnal megkedveltem a lányt. Már nem abban a pillanatban, amikor a vérre áhítozó hulla karjaiból kirángattam, hanem valamikor utána. Egy ideig figyeltem őt –persze csak óvatosan, ha akkor valaki rájött volna a kis magánakciómra az egykori HVH-m szétrúgja a hátsó felemet–, tudnom kellett, hogy a másik vempájör nem vadászik-e rá továbbra is, esetleg nem akarja-e befejezni, amit elkezdett.
Szóval akkoriban, amikor a világot terveztem éppen megmenteni és valamiféle jobb hellyé tenni, ez a kislány az utamba keveredett, én pedig feláldozva a jó híremet megmentettem az életét. Tíz éves volt, fel sem foghatta mi folyik itt, így aztán azt tettem, amit tennem kellett –módosítottam egy cseppet az emlékeit.
Lényeg a lényeg, hogy ma csak a kuzinomhoz igyekeztem, amikor megéreztem a faluban az illatát. Ezt az ember nem téveszti el és még csak véletlenül sem keveri össze egy másik járókelő illatával. Elég hosszú ideje voltam már vámpír ahhoz, hogy élvezzem az előnyeit és gyűlöljem is. Magamban szentségelve indultam meg a Stég felé, ahol aztán egészen halkan léptem a háta mögé és támaszkodtam meg a korláton mellett.
-Komolyan romba akarod dönteni az eddigi munkámat? Sok energiát fektettem beléd. –sóhajtottam fel és lassan fordultam csak a lány felé, hogy aztán jeges óceánjaimat ráfüggesszem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. október 4. 22:09 | Link

Őrangyalka ^^


Nem kéne nekem ilyen helyekre járnom egyedül, egyből fájdalmasan belémnyilall az űr, amit az otthoniak, na meg az egész eddigi életem hiánya vált ki. És nem.. ez nem olyan fájdalom, amiről a nagy költők nem egy verset írtak, ez a fájdalom valós, érzem, és bár ne kéne, mindenesetre próbálok én úrrá lenni rajta, de félő, annyira azért mégse vagyok erős, bármennyire is szeretnék az lenni.
A víz hangja cseppet segít, megnyugtat, ezért is szeretem ezt, na meg az esőt, hiába borongós, hiába depizik be tőle az ember lánya, ha csak a hangokra koncentrál, megnyugszik valamelyt, legalább annyira, hogy ne üvöltsön fel torkaszakadtából a sok minden miatt, ami csak úgy szedi szét belülről, és nem meri, vagy nem hagyják, hogy kiengedje.
Pedig nem szabadna elfojtani, tudom én is ezt nagyon jól, mégis... tenni ellene semmit nem teszek, csak hagyom, hogy alkalom adtán maga alá gyűrjön egy kicsit, hagyok szabadulni egy aprócska szeletet a nagy egészből, annyival is könnyebb lesz.
Lassan állok fel, és lépek beljebb, mikor meghallom a hangot magam mögött. Mégse kéne vízbe pottyannom, ilyenkor már nincs ahhoz jó idő.
Furcsa az egészben, hogy a nő... már ha nevezhetem már őt annak, úgy viselkedik, mintha tudná, ki vagyok, viszont én hiába mérem végig újra és újra, még csak halványan se dereng, hogy ki lehet, pedig a memóriámmal sose volt gond.
- Öhm... tudom, hogy ez most így meredek, de.... ismernem kéne... Önt? - a tarkóm vakarom, ahogy zavartan szegezem neki a kérdést, s csak aztán emésztem meg a szavakat, amiket hozzám intézett.
- Ja, ha arra céloz, nem áll ám szándékomban öngyilkosnak lenni, főleg nem a vízbe fulladásos fajtának, csak... csak bírom ezt a stégen ülős, merengős dolgot... sokszor láttam a filmekben, gondoltam, ideje kipróbálni - vonok vállat, mert biztos, hogy nem fogom egy vad idegennek ecsetleni, hogy pár percre hatalmába kerített az a depresszió, de azért hálás vagyok, hogy akaratlanul is kirángatott belőle. Még egy vigyort is rászegezek.
- Ne értse félre, semmi olyan szándék nem bújik meg mögötte, de... marha jól néz ki - és tényleg elfog az irigység egy pillanatra, mert nekem ezek a nőies cuccok sose álltak jól, rajtam általában mindig lóg minden.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Osztrovszky Katherine
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. október 4. 22:20 | Link

Védencke Love


Beismerem, ezzel a kérdéssel indítani nem volt a legjobb ötlet, mintha csak egy sci-fiből léptünk volna ki. Mátrix. Én vagyon a Nagytestvér, aki mindig figyel. Oké, tehát, viccet félre téve,  hihetetlenül meglepő és valószínűleg baromira ijesztő lehetett azzal szembesülni, hogy egy vadidegen melléd lép a vaksötétben és közli veled, hogy tulajdonképpen ő tett azzá, aki vagy –már átvitt értelemben, mert gyanítom, ha akkor este nem vagyok ott, Hell most nem állt volna itt a stégen, hogy gyönyörködjön a tó fodrozódó vizében… vagy valami ilyesmi.
Szóval, amit ma megtanultam, hogy előbb gondolkodjak és csak azután beszéljek. Minden esetre nem véletlenül jöttem ide ma este és bármennyire is tagadta, hallottam a szívverését. Igenis maga alatt volt.
–Igen, ismersz. –mosolyodtam el halványan. –Ez most lehet, hogy ijesztően hangzik, de egyszer már találkoztunk. Kicsi voltál, azt hiszem tíz éves. Megmentettelek. –mélyen a lány szemébe néztem.
Nem voltam biztos benne, hogy tovább kellene-e ecsetelnem a történteket, vagy pedig ez az aprócska morzsa elég lesz hozzá, hogy a lány visszakapja az emlékeit, vagy legalább derengeni kezdjen neki valami abból, ami történt.
Nem terveztem tovább boncolgatni a témát, hogy mégis miért grasszál a vaksötétben teljesen egyedül idekint, ahol bármi leselkedhet rá, ahol bárki nála tapasztaltabb könnyedén bánthatja, és ahol talán képtelen lenne megvédeni saját magát. Én a magam részéről valószínűleg pont ugyanígy sétálgattam éjszaka idekint, amikor annyi idő voltam, mint ő –tegyük hozzá, hogy ez szörnyen csúnya dolog, a szabályok megszegése és a többi.
-Köszönöm! –kacagtam fel. –Megtennéd, hogy nem magázol? Attól öregnek érzem magamat. –felé nyújtottam a kezemet, ha már így összeakadtunk, adjuk meg a módját. -Osztrovszky Katherine!
Eddigre már nagyjából tudnia kellett, ki is vagyok és nagyon szívesen válaszoltam minden kérdésre, ami felmerül benne. Abban azért bíztam, hogy nem fog sikítozva elmenekülni előlem, fárasztó lett volna most nekiállni kergetőzni.
Utoljára módosította:Osztrovszky Katherine, 2015. október 4. 22:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. október 4. 22:42 | Link

Őrangyalka  Love


Jó, valahol mélyen tisztában kéne lennem azzal, hogy sose kecsegtet semmi jóval az, ha valaki a vak sötétben egyszer csak feltűnik mögötted, minden előzetes zaj nélkül, amire általában figyelni szoktam, nehogy frászt kapjak.
Most erre nem került sor, és ahogy ránézek az illetőre, hirtelen még a kétely is elszáll. Egyszerűen nem csak érzem, hogy biztos, hogy nem ő fog engem vízbe fojtani, hanem valamiért olyan bizalomérzet keletkezik bennem, mait még egy idegennel szemben sem éreztem. Alapjáraton nehezen küzdök meg ezzel a bizalom dologgal, most meg... most meg mégis úgy érzem, itt vagyok biztonságban, noha a vészcsengő, még ha nagyon halkan is, de felcsendül.
Hallom a szavait, s ahogy a szemekbe nézek, úgy kúsznak az enyéim elé a képek. A rakparton sétálok, elkap valaki... óhatatlanul is a nyakamhoz nyúlok, mintha megint újra érezném azt, mikor az a hegyes valami épp csak felkarcolta, aztán mikor megjelenik ő, a közeli omladozó falnak taszít, ki annak a férfinek a kezéből, aztán a sötétség...
- Miattad nem táncolhattam fél évig - nyögöm ki, még a suttogásnál is halkabban, mikor megtalálom a hangom. Életemben először érzek zavart az elmémben. Most akkor mi van? Mégse a tégla miatt repedt el a bordám... csak pislogok magam elé, ahogy próbálom megemészteni mindazt, ami pillanatok alatt zúdult rám, mintha nem lenne így is épp elég feldolgozni valóm, aztán csak megrázom a fejem.
- Köszönöm... azt hiszem... Igazából nem vagyok biztos abban, hogy egy köszönömmel le lehetne tudni azt, amit tettél, mert hát.. nem egy szelet csokit kaptam, azt szokták csak úgy megköszönni... de te... neked köszönhetem, hogy élek - nézek rá elkerekedett szemekkel, kissé talán hitetlenül is, de csak mert nem szoktam ahhoz, hogy valaki ilyet tenne, főleg nem, ha egy ismeretlenről van szó.
- Ja persze, csak idősebb vagy nálam, meg hát... ja, nem lehetsz tizenhat például - nevetek zavartan, még mindig teljesen sokkolódva. Csak állok itt, és fogalmam sincs, mit kezdjek azzal, ami a tudomásomra jutott.
- Helena. Szóval te valami ilyesmi vagy? Őrangyal, vagy mi? - zavartan rázom a fejem, hol rá, hol a kezére pislantva, amit valamiért nem is akarok annyira elengedni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Osztrovszky Katherine
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. október 5. 21:00 | Link

Védencke Love


-Szerencsésnek mondhatod magad, hogy csak fél évig. –mutattam rá halkan és elpillantottam a tavacska irányába.
A köszönetre nem reagáltam. Valójában én magam sem értettem, miért is segítettem ennek a lánynak, hiszen vámpír vagyok. Az lenne a dolgom, hogy a hozzá hasonló, védtelen emberek ütőerén élősködöm, erre tessék. Itt álltam a stégen az akkor tízéves Hell idősebb és valamivel érettebbnek hitt kiadásával és ismételten próbáltam rávilágítani, hogy veszélybe sodorja magát.
A múlt ismétli önmagát.
Én pedig nem tudtam leszokni róla, hogy továbbra is igyekezzek megvédeni mindenkit, akit véletlenül az utamba sodor a szél. Mintha csak egy beépített kis vészcsengővel rendelkeznék, ami valamilyen érthetetlen okból kifolyólag újra és újra bajbajutottakhoz vezet. Szerintem ennek nem így kellene működnie a vámpíroknál… vagy tévedek? Utána kellene olvasnom egy könyvben; hány vámpír olvas könyvet magáról?
-Huszonkettő vagyok, ha ez megnyugtat. –kaccantottam el magamat és visszafordultam Hell felé.
Nem szerettem erről magyarázkodni; nyilván sokkal jobban hangzott volna és sokkal ijesztőbb vérszívó látszatát keltem, ha azt mondtam volna, hogy hatszázhuszonkettő… például. Bár valószínűleg abban az esetben minden emberségemet elveszítettem volna és inkább páholyból nézem végig, ahogy a kislánynak lecsapolják a vérét. Na igen, ez is egy opció lenne, nem igaz? Így viselkednek az igazi, nagy és félelmetes, horrorfilmbe illő vámpírok; csak egyszer látnám valamelyiküket ébredéskor, szétcsúszott fejjel… megnőne az önbizalmam.
-Nevezhetsz annak is, de nem. Pont olyan vagyok, mint az, aki meg akart ölni téged. –felpillantottam az égre, majd vissza Helenára. –Ha most rád hoztam a frászt, nyugodtan fuss el. –bíztattam apró mosollyal.
Nem szerettem volna bővebben kifejteni, mire is gondolok. Nem rajonghatott mindenki a vámpírokért és nem tartozhatott mindenki abba a bizonyos táborba. A Kérlek-szívd-ki-a-vérem táborba. Idegbajt kapok tőle, amikor vadidegen emberek tudomást szereznek róla, hogy ki is vagyok és felajánlkoznak; mindig jól jön a potya vacsi, de azért ennél válogatósabb vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. október 6. 21:21 | Link

Őrangyalka  Love


- Igen, igazad van... sajnálom - sóhajtok fel, és rá is döbbenek, hogy ez a bocsánatkérés egyre jobban megy nekem, pedig Istenemre mondom, nem azzal a szándékkal kelek fel reggelente, hogy legalább két valakit megbántsak a nap folyamán, mégis sikerül. Most is leszegem kicsit a fejem, mert belegondolva, ez tényleg bunkó megnyilvánulás volt tőlem.
- Van az a rossz tulajdonságom, hogy hajlamos vagyok ki is mondani azt, ami legelőször eszembe jut, de már leszokóban vagyok róla - nézek Kathre egy halvány mosollyal, nem mintha elvárnám, ezt hallva egyből meg is enyhüljön, nem mintha elvárhatnám.
- Annyinak is nézel ki - biccentek, megnyugtatva őt, hogy első ránézésre, semmi rendhagyót nem lehet rajta észrevenni, de hogy ez mennyire használ jelenleg. Nem akarok tapintatlan lenni, megbántani se szeretném, viszont kíváncsi vagyok, nagyon kíváncsi, és ez egy akkora padhelyzet, amivel jelenleg nem tudok mit kezdeni, arról nem is beszélve, hogy nekem elvileg most sokkot kéne kapnom, vagy visítva futni ki a világból. Mégse megy... egyik se.
- Nem vagy olyan - cáfolok rá, nem engedve, hogy végig mondja, hisz már előre tudom, mire akar célozni.
- Ha olyan lennél, nem itt ecsetelné, hogy olyan vagy. Ha olyan lennél, én már rég a tó mélyén úszkálnék... jobb esetben - biccentek fejemmel a hátam mögé, de közben végig Kath szemébe nézve.
- És nem félek.... nem tudok félni tőled - ezt pedig szép lassan, tagoltan mondom, és még ő is hallhatja, hogy valóban halál nyugodt vagyok.
- Hálás vagyok, amiért megmentettél, csak tudod.... kell egy kis idő, míg feldolgozom azt, amit láttam az előbb... Én úgy tudtam, hogy egy tégla esett rám, a kórlapra is azt írták, ami érthető... - sóhajtok fel, és úgy döntök, visszaülök a helyemre, s bízom benne ő is követ.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. október 11. 21:35 | Link

Ricsifiú.
Rici-ruci(szemüveg nélkül)


Október közepe felé már igen hamar sötétedik, Karina számára az este hétóra utáni hőmérséklet már közelített az optimálishoz, így nyugodtan kimerészkedhetett a szabadva. Egyedül ment, mert Dió igencsak el volt foglalva az egyik kiszemeltjével, ezért nem is nyaggatta a srácot azzal, hogy menjen vele sétálni. Majd télen. Így hát egyedül nekivágott a kis jégkirálynő a sötétségnek. Pálcáját szándékosan a kastélyban hagyta, hisz a bökdöséstől nem tudott sokkal többet vele kezdeni.
Kinn fújdogált a szél, nem volt meleg, de ez a szöszit egyáltalán nem zavarta, sőt élvezte. Lassacskán kiérkezett a stéghez. Világos volt, hisz a holdfénye megvilágította a környéket ez bőven elég volt ahhoz, hogy ő lásson. A korlátra könyökölt, felsóhajtott és a fodrozódó vizet bámulta, aminek a tetején megcsillant a holdfény. Itt volt az ideje, hogy kicsit játsszon a faggyal. Kezeit maga elé emelte s nem sokkal később egy hógolyó jelent a markában. Azt szépen formázgatta, egyengette, amíg egy fókát nem formált belőle. Gyerekes mosoly húzódott az orra alatt, mert tetszett neki, amit ott leművelt.
Párpercig még gyönyörködött a hófókájában, amire pár ág reccsenésére felkapta a fejét. Azonnal megfordult, egy sötét alakot látott. Legbelül megrémült Karina, viszont az előbbi mosolyát leváltotta egy savanyúpofa. Még a fóka is kiesett a kezéből, egyenesen a fapadlóhoz csapódott és szétesett. A szőke kihúzta magát tök nyugodtnak látszódott, aztán csak megszólalt.
- Ott. Ki van? - természetesen törte a magyart, de a lehető legérthetőbben igyekezett kommunikálni az árnnyal. Nem mozdult s szemeit sem vette le a titokzatos alakról.


Utoljára módosította:Jeges Karina, 2015. október 21. 17:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja

Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] 18 19 ... 27 ... 35 36 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa