Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=511710#post511710][b]Aaron E. Blake - 2015.08.31. 19:59[/b][/url]

Mezítlábas barna hajú fiú ül a stég végén, lábait a vízbe lógatva, tenyereivel maga mögött támaszkodva. Gondtalannak tűnhet, olyannak, aki kihasználja még a nyár utolsó aranycseppjeit, mielőtt megérkezik a vörös ősz fagyos levegője. Néha kiemeli lábait a vízből, nézi, ahogy lecsöpögnek róla a vízcseppek, majd újra visszarakja őket.
Valójában nem igazán figyel mozdulataira, környezetére. Felőle aztán jéghideg is lehetne, valószínűleg akkor is itt ülne. Nem akar hazamenni, bár sejti, hogy Bia nem felejtkezett el róla. De ez nem számít, a mai nap, minden évben ez a nap, ilyenkor valahogy nem tud a megszokott lenni. Hideg, fölényeskedő álcája mögül ezeken a napokon túl gyakran tekint ki a magányos, unatkozó kisfiú, akit egyedül hagytak a szülei.
Ma egyáltalán nem kíván társaságot. Csak egy kis nyugalmat, hogy szépen elsüllyedhessen az önsajnálatban. Ritkán teszi, szóval ennyi azért jár neki. Elvégre szülinapja van. Mégis, ha valaki mellé lépne, és belenézne a szemébe, várakozást látna benne. Arra vár, hogy valaki mellé lépjen, és ránézzen. Nem akarja, hogy neki kelljen kimondani, hogy nem akar egyedül maradni, és hogy számára is fontos ez a nap. Nem akarja, hogy valaki megszánja. Szóval inkább csak egyedül ül a stégen, és gondolkozik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=511777#post511777][b]Aaron E. Blake - 2015.08.31. 20:33[/b][/url]

Csendes merengését és sötét gondolatait egy sikoly akasztja meg. Mielőtt hátrafordulhatna, rajta landol valami... vagy valaki. Feltehetően az ijedt női hang gazdája. Barátságtalanul rámered a zaklatóra, de mikor észreveszi, hogy csak egy fiatal lány az, eltűnnek arcáról a bosszúság ráncai, és érdeklődő csillogás kerül a tekintetébe.
- Nincs gond - vonja meg a vállát. Alapból sem annyira kicsinyes, hogy emiatt problémázzon, most meg pláne van jobb dolga, mint kislányokat inzultálni, mert azok kétballábasak.
- Nem tudom. Ki akarod deríteni? - vigyorodik el gonoszul Aaron, kezét a mellette ülő lány hátára feszíti, mintha készülne belelökni a vízbe. Persze erről nincs szó, bár elképzelhető, hogy mégis megteszi, ha a lány túl flegmán válaszol. - Különben meg, mit keresel errefelé? Főleg, ha ilyen ügyetlen vagy? - mondja nem éppen sértésből, egyszerűen csak őszintén így gondolja. Ha nem lett volna itt, hogy a hátával kéretlenül is elkapja a vöröskét, akkor az most bizony csurom vizes lenne. Bár akkor talán már tudná a választ a sellős kérdésére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=514031#post514031][b]Aaron E. Blake - 2015.09.06. 17:20[/b][/url]

Hagyja, hogy a lány leügyeskedje mozgolódásával a tenyerét a hátáról, inkább megtámaszkodik vele a stégen. Hátradőlve néz végig a vízen, meztelen lábait épp hogy belemerítve a nagy kékségbe.
- Ha tudni akarod Ősi kultúrák és varázslatok órát tartok a kastélyban, és kifejezetten emlékszem, hogy múltkor bealudtál rajta - néz rá szigorúan, majd harsányan kineveti - Aaron vagyok, nem tanár, inkább ereklyekutató. De előbb is gondolhattál volna rá, hogy prof vagyok. Vagy te először mindig teljes testtel szoktál ismerkedni? Cseles vagy. Ha esésnek tünteted fel, nem jön rá senki, hogy valójában megölelni vagy tapogatni akartad.
Megjegyzéseit gonoszkás vigyorral fűzi egy csokorba, majd ő is felfigyel a víz felszíne alatt mozgolódó árnyra.
- Bizonyára. Talán pont Ariel - vonja meg a vállát, aztán eszébe jut valami más. - Az is lehet, hogy egy vízi hulla. Tudtad, hogy néhány éve itt fulladt bele a tóba egy diáklány? Állítólag nem voltak barátai, és ezért vízbe ölte magát. Azóta is magányos, keresi a társát, és mindenkit lehúz magához a tóba, aki megtetszik neki.
Kísértetiessé változtatva hangján, meséli el a rémtörténetet, majd úgy tesz, mint akinek hirtelen elkapta valami a lábát. Ijedt arckifejezéssel kapaszkodik bele Alízba, miközben eljátssza, hogy nem tudja kihúzni lábát a tóból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=514119#post514119][b]Aaron E. Blake - 2015.09.06. 18:38[/b][/url]

Ijesztgetési kísérlete egész jól sikerül, bár arra nem számít, hogy a lány bokán rúgja őt. Felszisszen a fájdalomtól, de aztán inkább elneveti magát.
- Elég hiszékeny vagy - mondja magához képest egészen kedvesen. - Pedig ez már olyan szakállas poén, hogy az állán lévő testszőrzetét maga után húzza a földön.
Kihúzza lábát a vízből, majd feláll a stégen, és a kezét nyújtja a lánynak.
- Gyere, sétáljunk inkább!
Ha Alíz megfogja a kezét, akkor segít neki felegyenesedni, ha nem, akkor hagyja, hogy a lány egyedül tápászkodjon fel. Persze nem biztos, hogy ennyi elég a vörösnek, hogy egy nagyrészt idegen sráccal elinduljon valamerre, ezért Aaron kivételesen őszintén beszél magáról.
- Ma van a születésnapom. És úgy döntöttem, te leszel az ajándékom - jelenti ki egyszerűen, majd hirtelen megrázza a fejét, és visszakozni kezd. - Nehogy félreértsd, nem úgy gondoltam! Bár, ahogy elnézlek, a te fejedben aligha fordulnak meg perverz gondolatok. Igazság szerint nekem nem nagyon vannak hobbijaim, vagy dolgok, amiket kedvelek. Vagy emberek, akiket bírok. A munkám a szenvedélyem, de az ember a születésnapján mégsem dolgozhat. Ezért ma kellene csinálnom valamit, amit egyébként nem szoktam. Te mondasz ötleteket, egy fél napra kölcsönveszlek a barátaidtól, cserébe elviszlek valahova, ahova el szeretnél menni.
Szerinte ez fair alku, és különben is teljesen normális dolog, hogy csak úgy letámadjon ilyesmivel egy ismeretlen kislányt. Néha olyan, mintha nem ezen a bolygón élne...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=535962#post535962][b]Aaron E. Blake - 2015.10.28. 13:10[/b][/url]

Képtelen kiigazodni a lányon. Az egyik pillanatban sértődöttnek tűnik, a másikban meg már boldogan követi bárhová. Aaronnek ez magas, ő sosem bízott ennyire senkiben, nemhogy egy vadidegenben, de talán pont emiatt a naiv kedvessége miatt érzi egészen kellemes társaságnak a lányt.
Mikor a lány megtorpan, és előadja, miért is nem lehet ő ajándék, Aaron egy pillanatra meghökken, aztán hangosan felnevet. Közben a pálcájáért nyúl, majd egy hullámvonalat rajzol a levegőbe. A pálca végét követve megjelenik egy halványkék szalag, melyet aztán a fiú a lány fejére köt, a végére masnit is csomóz. Úgy néz ki, mintha hajpánt lenne, és kifejezetten illik a vörös tincsekhez.
- Tessék! Most már hivatalosan is ajándék vagy. De, ha nem gond, inkább nem csomagollak ki - vigyorog a nem létező bajsza alatt, miközben arra gondol, hogy a lánynak valószínűleg le sem esik a kétértelmű célzás.
- Egészen biztos. Nem hátrálok meg. És ígérem, vigyázok az ajándékomra, elvégre szülinapomra kapom - kacsint a lányra, miközben mellette sétál. Végtelenül mulattatja a helyzet.
- Köszönöm - döbben meg egy pillanatra. Nem is emlékszik rá, mikor köszöntötte valaki ténylegesen fel a születésnapján. Persze főként önhibájából, hiszen ilyenkor igyekszik minél messzebbre kerülni minden ismerősétől.
Aztán csak sétál a lány mellett, kíséri őt, bárhová is indulnak innen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=716874#post716874][b]Aaron E. Blake - 2018.03.17. 12:45[/b][/url]

Mikor elment, nem gondolta volna, hogy visszajön, azt meg pláne nem, hogy megpróbál letelepedni a környéken, de a szerelem sok mindenre képes, és úgy látszik vannak dolgok, amik még Aaronre is hatnak. Már ide is költözött, nagyrészt be is rendezkedett, és néhány napja arra is rájött, hogy így nem tud tovább élni. Mármint nem a hellyel vagy a letelepedéssel van a gond: egyszerűen nem ért a kutyákhoz. A macskákkal ellentétben ezek a jószágok teljesen hidegen hagyják, érthetetlen is számára, hogy barátnője miért rá hagyta Töpszlit. Nem, nem ez a kutya neve, de Aaron mindig is így hívta - fogalma sincs róla hogyan is nevezik valójában -, és az eb hagyta neki, úgyhogy... Töpszli lett.
Az még nem is lenne baj, hogy nem tudja hogyan bánjon vele, de Sheza ki nem állhatja, és folyamatosan terrorizálja a nyomorú állatot. Márpedig Aaron hercegnőjének akarata a legfontosabb dolog a házban, legalábbis addig, míg barátnője is ide nem költözik, ergo a kutyának mennie kell.
A férfi éppen a karjaiban cipeli a stég felé, ahol nem, nem fogja belefojtani a tóba, bár nem mondom, hogy nem gondolt rá, helyette egy vörös hajzuhatagot keres a tekintetével. Alízt megpillantva gonoszan elvigyorodik, ahogy felrémlik előtte, milyen pompásan egyszerű lenne beletaszítani a lányt a vízbe.
Végül csak mögé áll, és ennyit mond:
 - Leszel a szülinapi ajándékom? Hoztam szalagot is.
Valóban van nála egy kék színű, masniban végződő selyemszalagos hajpánt, bár az a bizonyos nap már legalább két hete volt, de ne akadjunk fenn a részleteken.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=716891#post716891][b]Aaron E. Blake - 2018.03.17. 14:37[/b][/url]

Alíz az első ember, akivel Aaron szívesen élt együtt, és bár a lány már rég nem olyan kis naiv ártatlanka, mint első találkozásukkor - remélhetőleg nem Aaronnek köszönhetően -, az alatt a három év alatt, míg a férfi nagyjából hozzá járt haza, ő vált az első igazi családjává is.
Most is jól esik neki, hogy láthatja, bár ezt szavakkal biztosan nem fogja az orrára kötni, de úgy gondolja a lánynak erre nincs is szüksége. Ismerik annyira a másikat, hogy ne kelljen körbeudvarolniuk egymást, hogy tudják mit éreznek most, hogy ennyi idő után viszontláthatják egymást.
Aaron bár felkészült arra, hogy hamarosan egy Alíz fog lógni a nyakában, ez a kutya miatt nem következik be. A férfi hirtelen nem is tudja, hogy ennek örül-e vagy sem. Megszokta a lány érzelemnyilvánításait, de azt nem fogja bevallani, hogy jól is esik neki. A simogatást viszont elirigyli tőle, úgyhogy szabad kezével felügyeskedi a lány hajára a hozott szalagot, és közben suttyomban meg is cirógatja a tincseket.
 - Őhercegnősége otthon van, és ki nem állhatja Töpszlit - emeli meg kicsit a kutyát, hogy egyértelmű legyen, rá gondol. - Ezért egy ideiglenes helyet keresek neki. Gondoltam nálad jó kezekben lesz.
Nem kertel, sőt már adja is át a lánynak az ebet, ő már eleget hurcolászta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=717055#post717055][b]Aaron E. Blake - 2018.03.18. 02:49[/b][/url]

- Nem az én kutyám, de jah. Olyannak nézel ki, akinek pont egy kutya hiányzik az életéből. Amúgy meg te tudod a legjobban, hogy nem nagyon vannak barátaim, az ereklyekutató ismerőseimre meg, akik munkából kifolyólag hetekre eltűnnek, pont nem hagyom ezt a szerencsétlent.
Int még az eb felé, de félig-meddig lemondóan. Alíz többi mondanivalójára egy szemforgatással felel. Először úgy gondolja elég is lesz ennyi. Nem fog itt nyálasan hiányoztam-hiányoztál-ot játszani.
 - Igazad van, hiányoztál, ezért szereztem egy kutyát, amit rád sózhatok, csak azért, hogy vethessek rád egy pillantást - a hangja szkeptikus és gúnyos, mint általában, de a tekintete mosolyog. Persze, hogy hiányzott neki a lány. Ő a napfény az életében.
 - Nem tudom - vonja meg a vállát, elvégre a kutya már nem az ő kezében van, most már csak fel kell vennie a nyúlcipőt, de közben lép is egyet hátra, nehogy Alíz felé nyújtós mozdulata csak egy csel legyen, amivel vissza akarja adni Töpszlit. - Pár hét, max egy hónap. A gazdája majd ide költözik, és neki bizonyára szüksége lesz rá.
Abba még nem gondolt bele, hogy a nő mit fog szólni ahhoz, hogy csak így lepasszolta az ebet, de minderre ráér majd akkor gondolni, ha barátnője már eláll és kérdőn felhúzza a szemöldökét.
 - Shezának a nyomába se ér - jelenti ki büszke macskatulajként, miközben lekicsinyelve méri végig a kutyát. - De persze, amúgy aranyos kis izé - legyint rá, hogy a lánynak is igaza legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=724264#post724264][b]Aaron E. Blake - 2018.05.29. 01:56[/b][/url]

Bár Alíz értetlenül tekint rá, Aaron tudja, hogy a cuki pofi már rég ellopta a lány szívét, úgyhogy inkább azon kellene aggódnia hogyan szerzi vissza tőle, mikor az a bizonyos hölgy beállít, és keresni kezdi kedvenc szőrös barátját.
 - Ezek a modern gyerekek - mondja öregesen reszketeggé változtatott hangon fejrázva. - Már nem is találkoznak egymással, folyton csak üzengetnek. Meg amúgy is - vált vissza normál hangra -, te élőben sokkal nagyobb élmény vagy.
Ezt dicséretnek szánja, hiszen őszintén örül a lánynak. Aki éppen arra kíváncsi, hogy az ebet miért nem postázta vissza, ha neki úgyse kell. A kérdésre válaszul először csak gúnyosan felröhög, aztán azért szavakkal is elmagyarázza a dolog lényegét:
 - Mert szerinte elbírok egy olyan felelősségteljes feladattal, mint a kutyatartás. De nem. Amúgy meg éppen költözik, pakol, hurcolászik, Töpszli csak láb alatt lenne. De ezt nem akarja bevallani neki, mert megsértené a kis vakarcs hatalmas lelkét, úgyhogy inkább úgy tesz, mintha engem vizsgáztatna.
És milyen sok mindent el is mond a férfiről, hogy az első adandó alkalommal lazán lepasszolja a feladatot. Na, de Aarontől úgy igazán ez is várható. Persze Alíz is nagyon jól ismeri őt, és mindig sokkal ügyesebben bánt vele, mint bárki más. Az újdonsült tanár úr most is szót fogad a vörösnek, és letelepedik a stég szélére a lány mellé háttal a víznek. Lábait kinyújtja, kezeivel maga mögött támaszkodik le.
 - Sosem tudtam megmaradni sokáig egy helyen - vonja meg a vállát, és talán el is intézné ennyivel, ha nem Alíz kérdezné. - Találtam valakit, aki miatt talán érdemes mégis megpróbálnom. Aztán lehet, hogy két hónap múlva már csak a nyomaimat találod erre, mert ha kell, gyorsan tudok iszkolni.
Ennyi, kész. Egy kis megnyílás, némi őszinteség, és már zárkózik is vissza a gunyoros álarc mögé.
 - És te? Megvolt a barátnőddel a nagy összeborulás és egymásra találás?
Aaron emlékszik a szőkére, de csak nagy vonalakban. Az biztos, hogy a lány sose bírta őt, na, nem mintha adott volna neki okot rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=724586#post724586][b]Aaron E. Blake - 2018.05.31. 21:54[/b][/url]

- Persze hogy - vigyorodik el a lány magabiztosságán, hogy aztán végighallgassa a dorgálásnak hangzó, bár valószínűleg nem annak szánt szavakat.
 - Á, tudom én. Már vártam is mikor hozod elő észbeli hiányosságaimat, a tehetségtelenségemről már nem is beszélve - sóhajt drámaian, és úgy néz a vörös nőszemélyre, mintha teljesen a lelkébe taposott volna. - De azért reméltem, hogy van benned némi tapintat. Most mélységesen csalódtam benned
- teszi a szívére a kezét, még némileg el is fordul.
Azért a valódi szidásra mégiscsak visszatekint a lányra. Van baja elég, és igaza van Alíznak, szeret menekülni. Ha valami hirtelen komollyá válik, ő felkapja a nyúlcipőt. Nem tehet róla, nem hisz a csodákban. Márpedig az, hogy őt szeresse valaki, felér egy valódi csodával.
 - Jobb érzés, ha rosszra számítasz és mégis jó lesz, mintha vársz valami csodálatosra, de végül pofára esel - válaszol kivételesen komolyan a lánynak. - Az tudod fájdalmas, és még az orrod is betörhet. Hát nem néznék ki borzalmasan törött orral? - folytatja aztán elkerekedő szemekkel, megjátszott felháborodva.
És el is tereli a témát Alízra, aki szerencsére kapható a váltásra.
 - Fogalmam sincs, hogy nektek nőknek miért kell mindenen sírnotok - rázza meg a fejét értetlenkedve. - Jah, szerintem se bír. Pedig nekem a néha a neve se jut eszembe. Eskü nem tudom mivel húztam fel - vonja meg végül a vállát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=724867#post724867][b]Aaron E. Blake - 2018.06.03. 20:30[/b][/url]

- Jó tanítvány vagy, csak így tovább - vigyorodik el félretéve a megjátszott világfájdalmat. Gondolatban még átfut azon, hogy hogyan lehet az, hogy időnként felbukkan mellette egy-egy nő, aki az életéből mindig hiányzó anyaszerepet betölti, és őt ez sose zavarja. Pedig a saját anyjától kirázza a hideg. Először Bia, aztán Rachel a cégnél és most Alíz. Vajon a megmentendő kisfiút látják benne? Az elég nagy csalódás lenne. Olyan gyámoltalannak tűnik, hogy azt hiszik gondoskodásra szorul? Vagy csak ezekben a nőkben teng túl az anyáskodós hajlam. Igen, biztos ez lesz. Dönti el végül, és gondolataitól sötétre színeződő írisze újra felhőtlen kékre vált.
Közben félig-meddig lemarad Alíz motiváló szövegéről, de a "minden rendben lenne" szlogenből és a mosolyból nagyjából leszűri, miről is lehetett szó. Válaszul kedveskedőn összeborzolja a lány vörös fürtjeit, s mikor visszahúzza a kezét, finoman megsimogatja a feje búbját. Alíz mindig is aranyos lány volt, de a szavai nem elegek ahhoz, hogy az Aaronben mélyben benne lévő sötétséget kiűzzék. Talán soha senki nem lesz rá képes. Aaron nem is akarja, hogy bárki megtegye, mert ez az árny a része, és nélküle nem lenne önmaga.
Figyelmesen szemléli a lányt, miközben ő elmeséli, hogyan is találtak újra egymásra a barátnőjével.
 - Nem kell a nyalizás királylány. Tudjuk, hogy tökéletes vagyok, erre kár is szót pocsékolni - emeli fel állát büszkén a férfi.
A kutya mozgolódására odatekint, de aztán fordul is el tőle. Egyáltalán nem érdekli az eb.
 - De csak majdnem, ez a lényeg. Sheza pedig túlszárnyal mindkettőnket, és, ha az én királynőm azt mondja, hogy a kutyának mennie kell, akkor az úgy is lesz - bólint komolyan a férfi, aki rendes macskarabszolgához méltón teljesíti az úrnő parancsait.