36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa
Stég - Katherine Danielle Averay hozzászólásai (11 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Katherine Danielle Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. január 13. 16:02 | Link

Kon



Egy fán ültem és a lábaimmal harangoztam.
A legutóbbi találkozásunk óta szinte folyamatosan követtem a férfit. Na, nem azért mert megszállott lennék, egyszerűen csak meg akartam érteni, miért teszi, amit tesz. Amikor aznap este befejeztem a levél olvasását azonnal utána mentem. Nem szóltam, nem közelítettem, csak figyeltem. Kezdtem tartani tőle, hogy túlzottan rákattanok a dologra. Hogy miért féltem? Ha valakit folyamatosan követek, ha rajta jár az agyam, előbb-utóbb igazán vámpírhoz méltóan viselkedhetek, márpedig erre semmiféle lehetőség sincsen.  Nem akartam bántani.
Ezért érkeztem ma, olyan öt óra körül a stéghez, hogy aztán egész este ne tegyek semmit, csak bámuljam a fákat és a vizet. Össze voltam zavarodva. Nem szabadott volna ennyire rögeszmésnek lennem, tudtam, persze.
Hirtelen mozgásra figyeltem fel. Nyilván az lehetett az oka a figyelmetlenségemnek, hogy egyszerűen csak kikapcsoltam az agyamat. A szívverése élesen hasított a fülembe, de ennek ellenére igyekeztem óvatosan mozogni. Nem voltam benne biztos, hogy találkozni szeretnék vele. Követtem a tekintetemmel, ahogyan a stégen végigsétált, majd lemerészkedtem. Felesleges lett volna bujkálni. Én sohasem menekültem.
Halkan, vámpírkönnyedséggel lépdeltem mellé és megtámaszkodtam mellette a korláton, úgy hogy éppen az ellenkező irányba nézzek, mint ő.
-Bánt valami? –tudakoltam halkan, de nem fordultam felé. –Ismerem az embereket, szóval kérlek, ne is próbáld tagadni. Megvannak az eszközeim! –villantottam meg egy gyors, bájos mosolyt.
Szál megtekintése
Katherine Danielle Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. január 13. 16:46 | Link

Kon


Ha köthettem volna fogadást erre a fordulatra, akkor most egészen biztosan hatalmas pénzt kaszáltam volna. Nem csodálkoztam azon, hogy én jártam a fejében, ahogyan azon sem, hogy éreztem a hangjában; fogalma sincsen róla, mit is kellene most tennie. Nem hibáztathattam érte, elvégre én magam épp ugyanígy bolyongtam másfél évvel ezelőtt és bár ez megriasztott, akkor nem voltam elég bátor és feladtam. Feladtam, még mielőtt rájöhettem volna, hogy kivel is állok szemben valójában. Akkor tudtam, hogy neki szüksége van rám… aztán elment. A szó minden értelmében.
Elgondolkoztam rajta, hogy bocsánatot kérek a történtekért. Rosszul éreztem magamat amiatt, ami közöttünk történt, mert úgy láttam, neki ezzel csak gondot okoztam. Hallgattam. Én is sajnáltam, hogy elfutott, csakhogy itt álltunk most és a múltat sohasem lehetett meg nem történtté tenni.
-Nem hibáztatlak semmiért. –biztosítottam, a szemem sarkából rápillantva. –Azt hiszem, nem sokan lettek volna képesek arra, hogy ezt a lépést megtegyék.
Nem azért mondtam, amit mondtam, mert saját magamat akartam fényezni. Egyszerűen csak őszinte voltam. Láttam férfiakat, akik képesek bármilyen mélyre süllyedni azért, hogy egy nő kegyeibe férkőzzenek. Undorító és szánalmas. Legalábbis én magam mindig így éreztem. Engem sohasem a csinos pofi vett le a lábamról.
Úgy éreztem, mintha gyomorszájon vágtak volna, amikor nekem szegezte a kérdést. Át kellett gondolnom, hogy mit is válaszoljak, minden szót jól megfontoltam, mielőtt kiejtettem volna őket a számon.
-Igen, képes vagyok. –bólintottam aprót. –Mindent éppen ugyanúgy érzek, ahogyan emberként, csak éppen könnyebben túllépek az embereken. Muszáj, nincsen más választásom, elvégre mindenki meghal körülöttem, nekem pedig túl kell élnem valahogy.
Megrohantak az emlékek és egy pillanatra le kellett csuknom a szememet, hogy összeszedhessem magamat. Nem akartam, hogy Kon összetörtnek és emberinek lásson. Pedig most az voltam. A lehető legemberibb és legesendőbb.
-Persze, szoktam tettetni érzelmeket, de csak akkor, ha konkrét célom van vele. Mint mikor előled menekültem. -pillogtam rá egy féloldalas görbülettel.
Szál megtekintése
Katherine Danielle Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. január 13. 18:04 | Link

Kon


Láttam az arcán miközben beszélek, hogy ugyanazok a gondolatok és érzelmek peregnek le benne, amik bennem is. Tudom, hogy nem sokan szaladtak még el előlem, sőt voltak, akik szinte már könyörögtek, csak hogy velem lehessenek. Talán ezért élveztem annyira Angliát. Ott nem vettek semmibe, nem úgy, mint azelőtt itt. Ez lehetett a lökés, hogy egy kicsit összeszedhessem magamat és nem mellesleg megbánjam azt, amit annak idején Notharttal műveltem.
A kérdés elég érzékenyen érint, ahogyan a feltételezés is, hogy nem lehetnek érzelmeim. Felsóhajtottam és hátráltam egy lépést, hogy megnövelhessem kettőnk között a távot. Most először adtam jelét, hogy valóban menekülni szeretnék. Csak egy röpke pillanatra éreztem így, aztán robbantam.
-Mert halott vagyok? –szisszentem fel. –Nem tehetek róla, hogy átváltoztattak, ahogyan arról sem, hogy így kell élnem évszázadokig. De mondok neked valamit! –megvillant a tekintetem és valódi megbántottság sugárzott belőle. –Igenis lehetnek érzelmeim. Azt nem tudta kiirtani belőlem az a rohadék!
Természetesen a csodálatos, nyomdafestéket nem tűrő szó alatt az én jóságos és minden tekintetben feledhetetlen átváltoztatómat, ezzel együtt mesteremet, Ezrát értettem. Bár gyűlöltem és a pokol legmélyebb bugyraiba kívántam, amiért még előle is menekülhettem Angliában, be kellett látnom, hogy talán ő volt az egyetlen, aki nem úgy nézett rám, mint egy halottra, hanem komolyan beszélt nekem a vámpírságról, mindennel, ami ezzel jár és segített, hogy talpra állhassak. Bár ne ragaszkodott volna ennyire hozzám!
-Igen, konkrét céllal! –csattantam hirtelen hitetlenkedve. –Szerettem volna, ha segítesz. Csak téged ismerlek és tudtam, hogy számíthatok rád. De nem azért tettem, amit tettem, hogy magam mellé állítsalak. Nem akartalak elcsábítani, csak hogy előnyösebb helyzetbe kerüljek. Ha ezt hiszed rólam, akkor egyáltalán nem tudod, ki vagyok!
Hátat fordítottam neki, összefontam a karjaimat a mellkasom előtt és mélyeket sóhajtottam, nehogy valami ostobaságot műveljek. El sem akartam hinni, hogy Kon azt hitte, csak játszom vele és még mindig nem tudott komolyan venni.
Szál megtekintése
Katherine Danielle Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. január 13. 18:57 | Link

Kon


Rengetegszer kellett már meghallgatnom ehhez hasonló beszélgetéseket. Amikor valakinek feltűnik, hogy mis is vagyok, azonnal az érzelmeimről kezd faggatni. Tapintatlannak és durvának érzem, mert bár kívülről úgy tűnhet, halott vagyok, a valóságnak ehhez messze nincsen köze. Igen, hideg a bőröm, igen, nem ver a szívem és igen, vért iszom. Mégsem nevezném magamat két lábon járó hullának.
-Van lelkem. –szűrtemm a fogaim közül.
Ezt a beszélgetési stílust még Serentől lestem el. Gyakran előfordult, hogy nem sok kedve volt velem cseverészni –mily’ meglepő– és ennek hangot is adott. Általában ezt a stílust akkor kapta elő, amikor valamit nem úgy tettem, ahogyan ő azt elvárta volna. Mint az öngyilkos kiruccanásom Norvégiába…
Visszazuhantam a valóságba, amikor is Kon közli, hogy ő tulajdonképpen nem hitte, hogy egy előnyös megoldás érdekében adom elő a kis magánszámomat. Értetlenül bámultam magam elé és tökéletesen összezavarodott voltam. Nem tudtam hová tenni ennek a beszélgetésnek a jelentőségét, de próbáltam óvatosan kihámozni a lényeget.
-Akkor hogy kérdezhetted meg? –érdeklődtem cseppet sem kedvesen és továbbra sem voltam hajlandó felé fordulni.
A következő pillanatban megéreztem kezeit a csípőmön és mozdulatlanná dermedtem. Egyáltalán, álmomban sem jutott volna eszembe, hogy megérint. Éreztem lélegzetvételét az arcom mellett és belesimultam az ölelésébe.  Lehunytam a szemeimet, úgy válaszoltam.
-Talán egy kicsit mindkettőnek. –adtam meg magamat. –Vannak férfiak, akikre azért van szükségem, hogy mentsem a bőrömet és nem állíthatom, hogy soha senkivel nem fogom ezt megtenni többé. De veled nem ezt tettem. –mutattam rá. –Talán szörnyű, amit művelek, de vámpír vagyok! Szükségem van védelemre és vérre. Így megszerezhetem. –kezeim a kezére csúsztak és halkan folytattam. –Tőled nem akarok ilyesmit.
Szál megtekintése
Katherine Danielle Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. január 13. 21:22 | Link

Kon


Sok minden megfordult egyszerre a fejemben és abban a pillanatban nagyon örültem neki, hogy vámpír vagyok, mert tény, hogy a nők képesek egyszerre több dologra is koncentrálni, de mindez vámpír testbe bújtatva sokkal hasznosabbnak és tökéletesebbnek bizonyult.
Lehunyt szemmel hallgattam a reakcióját és egy halvány mosoly kúszott az arcomra és örültem, hogy nem láthatta. Nem mintha rejtegetni akartam volna előle bármit is, egyszerűen csak én sem tudtam, mennyire bízhatok meg benne. Láttam a nővel. És most rajtam volt a sor, hogy kérdezzek.
-Én nem verlek át. –jelentettem ki. –De ha már itt tartunk… Renée?
Meglepő módon csak meggondolatlanul előbújt belőlem a féltékeny kislány. Nem mintha okom és alapom lett volna arra, hogy féltékenykedjek, elvégre közöttünk nem volt semmi, nem igaz? Épp ő maga mondta, hogy én lelketlen vagyok. Nem érdekelt. Abban a pillanatban semmi sem érdekelt, csak a választ vártam. Feszülten, szinte mozdulatlanul.
Lassan fordultam felé és nagyon komolyan néztem a szemébe.
-Miért nekem kell bizonyítanom? –vontam fel a szemöldökömet, majd felsóhajtottam és íriszeimet az övéibe fúrtam. –Nem használlak ki, Konstantin! –adtam meg magamat egy pillanatnyi habozás után.
Akartam, hogy tudja. Tudnia kellett, ez így volt helyes. Kezeim a vállára csúsztak és belé kapaszkodtam, mintha legalábbis az életem múlt volna rajta. Csakhogy végig ott motoszkált a fejemben a nő, akivel volt szerencsém látni őt. Amennyit tudtam róla, akár az aktuális szeretője is lehetett. Tanár volt a kastélyban, így aztán akkor sem tudtam volna elkerülni a vele való találkozást, ha mindenképpen szándékomban áll.
Mielőtt elhagytam a kastélyt volt szerencsém látni, bár már nem emlékszem rá, hogy hol és mikor, minden esetre megnéztem magamnak. Biztos, ami biztos alapon. Nem, nem terveztem vérfürdőt rendezni, de azért csak illene felmérnem a lehetőségeimet, nem igaz? A véremben van… vagy lesz.
Szál megtekintése
Katherine Danielle Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. január 13. 22:13 | Link

Kon


Hallgattam a kis történetet és nem tudtam, hogy bevegye-e a gyomrom és higgyek-e neki, vagy továbbra is kissé bizonytalanul álljak a helyzetünkhöz. A szeméből próbáltam olvasni és bár hallottam, ahogy lélegzete és szívverése megugrik, mikor felhoztam a nőt, nem próbáltam meg idő közben leállítani.
Még akkor sem, amikor ráébredt, hogy tulajdonképpen nem mondja el nekem a teljes igazságot. Kijavította saját magát és innentől kezdve tudtam, hogy nem hazudik. Tudtam, hogy tényleg éppen annyit jelentett neki a nő, amennyit ő elmondott és ráébredtem, hogy tulajdonképpen nem is érdekel. Vámpír lennék, egy gyönyörű és  halhatatlan lény, nem mellesleg pedig olyan közegben nőttem fel, ahol szinte mindenkit kiképeztek a profi gyilkosságra… miért is kellett volna aggódnom? Ott volt David, az apám és Keith. Egy szóval minden egyben voltam.
-Szereted? –billentettem kissé félre a fejemet.
Fogalmam sem volt, miért tettem fel ezt a kérdést, de egyszerűen úgy éreztem, hogy muszáj hallanom ahhoz a választ, hogy tovább léphessek. Hogy bízhassak benne és elhihessem minden egyes szavát. El akartam hinni a szavait, szükségem volt rá. Nem hazudtam a hivatali szobában, csak akkor még nem gondoltam bele, miről is beszélek.
-Én… -elakadt a szavam és egy sunyi mosoly költözött az arcomra. –Nem követtelek, csak… csak figyelemmel kísértem az eseményeket. Amúgy meg nő vagyok! Jogom van hozzá, hogy mindenféle indok nélkül tegyek dolgokat.
Blöfföltem, de hát ki lett volna olyan bátor, vagy éppen ostoba, hogy közölje, ő bizony követte a férfit és szerette volna megtudni mit is csinál. Ugyan már, ezt senki sem mondta volna ki!
-Nem, ennyi elég lesz… azt hiszem.
A szavak értelmüket vesztették. Hallgattam és egy apró mosoly kúszott az arcomra, miközben az illendőnél jóval kisebb távolságra álltam Kontól. Racionálisan kellett volna felmérnem a helyzetet, elvégre vámpír vagyok, évezredekig elélek és semmi szükségem sem lett volna szívproblémákra. Mégsem menekültem. Kivártam.
Szál megtekintése
Katherine Danielle Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. január 13. 22:57 | Link

Kon


Megnyugtató volt hallani, ahogyan kimondta, hogy tulajdonképpen semmi komoly sem volt soha közte és Renée között. Na, nem mintha éppen én felróhattam volna neki, tekintve az életmódomat. Két kezemen nem tudtam volna összeszámolni, hány férfivel keveredtem közelebbi kapcsolatba, kezdve Yartól, Daviden és Kornélon át, egészen Serenig, akivel azt hiszem már az az aprócska csók is közelségnek mondható. Azóta egészen jó kislány voltam. Csak addig mentem el, ameddig feltétlenül szükséges volt céljaim szempontjából és inkább vártam, hogy utánam fussanak, mint azt, hogy megérintsenek. Nem viseltem túl jól a testi közelséget.
-Valld be, hogy tetszenek a hosszú lábaim az íróasztalodon! –szólítottam fel vigyorogva.
Provokáltam. Ismét. Ez volt az a hely és az idő, ahová nem gondoltam volna, hogy valaha is eljutunk és eszem ágában sem volt éppen a provokációra gondolni, egészen addig, amíg ő bele nem fogott. Elvégre ez provokálásnak számít, nem igaz?
Halványan elmosolyodtam, de cseppet a lelkemre vettem a szavakat. Nem is értettem, miért éppen én lehetnék az egyetlen, aki meg akarja ölni a nőt. Na, persze, eszem ágában sem volt, egy pillanatig sem, csak éppen eljátszadoztam a gondolattal, hogy mi lenne, ha ismét Konnal találnám.
-Felháborítónak tartom ezt az alaptalan vádat. –jelentettem ki és egészen komolyan sikerült előadnom magamat.
Nem kellett többé megszólalnunk. Csak figyeltem őt és vártam, hogy lépjen. Nem azért, mert annyira félszeg lettem volna, épp csak meg akartam adni neki az esélyt, hogy ő hozhassa meg az egyik legfontosabb döntést. Belékapaszkodtam és karjaim a nyaka köré fonódtak, ahogy megéreztem ajkát az ajkamon. Fogalmam sem volt róla, mi ütött belém, de nem is érdekelt. Most jó volt így és nem számított, hogy mi lesz holnap. Csak megéltem a pillanatot.
Én vetettem véget a csóknak, mikor is óvatosan elhúztam a fejemet, de a távolságot nem növeltem meg kettőnk között. Elgondolkozva, apró mosollyal a szám sarkában néztem fel rá.
-Remélem, ezt alaposan átgondoltad! –kuncogtam.
Szál megtekintése
Osztrovszky Katherine
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. szeptember 2. 21:35 | Link

Harry
Ruha


Egyik lábamról a másikra álltam a stégen várakozva. A tavacskát figyeltem és próbáltam összerakni a képet. Nem voltam teljesen biztos benne, hogy mi is folyik itt. Már csak néhány nap választott el az esküvőtől és a dolgok a lehető legjobban alakultak, de ma este valami megváltozott.
A bagoly lelkesen kopogtatott az ablakon egészen addig, amíg végül úgy nem döntöttem, hogy beeresztem. Egy aprócska levél volt csak a csőrében, amin mindössze négy szó állt.
Ma este a stégen.

Fogalmam sem volt róla, ki lehet ennyire titokzatos. Véleményem szerint Gwen nem akarná ilyen módon rám hozni a frászt, tehát őt zártam ki elsőként. Konstantinon egy darabig elmélkedtem, de mivel ma is túlórázott, ezért képtelenségnek tartottam, hogy megpattan és magára hagyja Jaredet. Megint. Miattam. Aztán ott volt még Kilián. A legutóbbi… khm… találkozásunk elég emlékezetesre sikerült, de azóta egyetlen szót sem váltottunk. Komolyan aggódtam érte, hogy esetleg valamelyik bokorba beborult, arra járó elsősök elkapták és kikötözték a kínzókamrában.
Bosszúból.
Ezen aztán tényleg nem lepődtem volna meg; ismerve a fiút.
Szóval azzal töltöttem vámpírlétem abszolút értéktelen perceit, hogy mérlegeltem a lehetőségeimet, de ismételten ott voltam, ahol a part szakad. Senkire sem tudtam volna ráfogni, hogy névtelen levelekkel bombáz, azt meg pláne nem, hogy a stégnél akar velem összefutni.
Aki számított, pontosan tudta hol keressen, épp ezért toporogtam most és hallgatóztam, hátha időben kiszúrom a lépteket, a szívdobbanást vagy esetleg a lélegzetvételek zaját.
Szál megtekintése
Osztrovszky Katherine
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. október 4. 21:49 | Link

Védencke



Mi a fene?
Eredetileg Gwenhez igyekeztem –vagyis hozzám, a házhoz, amit én hagytam rá–, amikor megéreztem az ismerős illatot és a szívdobogást, amit sohasem fogok tudni kiverni a fejemből. Ahogy a vér áramlik az ereiben, ahogy a levegőt veszi és a halk, de számomra tökéletesen hallható, aprócska mozdulatok.
Négy évvel ezelőtt…
Azonnal megkedveltem a lányt. Már nem abban a pillanatban, amikor a vérre áhítozó hulla karjaiból kirángattam, hanem valamikor utána. Egy ideig figyeltem őt –persze csak óvatosan, ha akkor valaki rájött volna a kis magánakciómra az egykori HVH-m szétrúgja a hátsó felemet–, tudnom kellett, hogy a másik vempájör nem vadászik-e rá továbbra is, esetleg nem akarja-e befejezni, amit elkezdett.
Szóval akkoriban, amikor a világot terveztem éppen megmenteni és valamiféle jobb hellyé tenni, ez a kislány az utamba keveredett, én pedig feláldozva a jó híremet megmentettem az életét. Tíz éves volt, fel sem foghatta mi folyik itt, így aztán azt tettem, amit tennem kellett –módosítottam egy cseppet az emlékeit.
Lényeg a lényeg, hogy ma csak a kuzinomhoz igyekeztem, amikor megéreztem a faluban az illatát. Ezt az ember nem téveszti el és még csak véletlenül sem keveri össze egy másik járókelő illatával. Elég hosszú ideje voltam már vámpír ahhoz, hogy élvezzem az előnyeit és gyűlöljem is. Magamban szentségelve indultam meg a Stég felé, ahol aztán egészen halkan léptem a háta mögé és támaszkodtam meg a korláton mellett.
-Komolyan romba akarod dönteni az eddigi munkámat? Sok energiát fektettem beléd. –sóhajtottam fel és lassan fordultam csak a lány felé, hogy aztán jeges óceánjaimat ráfüggesszem.
Szál megtekintése
Osztrovszky Katherine
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. október 4. 22:20 | Link

Védencke Love


Beismerem, ezzel a kérdéssel indítani nem volt a legjobb ötlet, mintha csak egy sci-fiből léptünk volna ki. Mátrix. Én vagyon a Nagytestvér, aki mindig figyel. Oké, tehát, viccet félre téve,  hihetetlenül meglepő és valószínűleg baromira ijesztő lehetett azzal szembesülni, hogy egy vadidegen melléd lép a vaksötétben és közli veled, hogy tulajdonképpen ő tett azzá, aki vagy –már átvitt értelemben, mert gyanítom, ha akkor este nem vagyok ott, Hell most nem állt volna itt a stégen, hogy gyönyörködjön a tó fodrozódó vizében… vagy valami ilyesmi.
Szóval, amit ma megtanultam, hogy előbb gondolkodjak és csak azután beszéljek. Minden esetre nem véletlenül jöttem ide ma este és bármennyire is tagadta, hallottam a szívverését. Igenis maga alatt volt.
–Igen, ismersz. –mosolyodtam el halványan. –Ez most lehet, hogy ijesztően hangzik, de egyszer már találkoztunk. Kicsi voltál, azt hiszem tíz éves. Megmentettelek. –mélyen a lány szemébe néztem.
Nem voltam biztos benne, hogy tovább kellene-e ecsetelnem a történteket, vagy pedig ez az aprócska morzsa elég lesz hozzá, hogy a lány visszakapja az emlékeit, vagy legalább derengeni kezdjen neki valami abból, ami történt.
Nem terveztem tovább boncolgatni a témát, hogy mégis miért grasszál a vaksötétben teljesen egyedül idekint, ahol bármi leselkedhet rá, ahol bárki nála tapasztaltabb könnyedén bánthatja, és ahol talán képtelen lenne megvédeni saját magát. Én a magam részéről valószínűleg pont ugyanígy sétálgattam éjszaka idekint, amikor annyi idő voltam, mint ő –tegyük hozzá, hogy ez szörnyen csúnya dolog, a szabályok megszegése és a többi.
-Köszönöm! –kacagtam fel. –Megtennéd, hogy nem magázol? Attól öregnek érzem magamat. –felé nyújtottam a kezemet, ha már így összeakadtunk, adjuk meg a módját. -Osztrovszky Katherine!
Eddigre már nagyjából tudnia kellett, ki is vagyok és nagyon szívesen válaszoltam minden kérdésre, ami felmerül benne. Abban azért bíztam, hogy nem fog sikítozva elmenekülni előlem, fárasztó lett volna most nekiállni kergetőzni.
Utoljára módosította:Osztrovszky Katherine, 2015. október 4. 22:20 Szál megtekintése
Osztrovszky Katherine
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. október 5. 21:00 | Link

Védencke Love


-Szerencsésnek mondhatod magad, hogy csak fél évig. –mutattam rá halkan és elpillantottam a tavacska irányába.
A köszönetre nem reagáltam. Valójában én magam sem értettem, miért is segítettem ennek a lánynak, hiszen vámpír vagyok. Az lenne a dolgom, hogy a hozzá hasonló, védtelen emberek ütőerén élősködöm, erre tessék. Itt álltam a stégen az akkor tízéves Hell idősebb és valamivel érettebbnek hitt kiadásával és ismételten próbáltam rávilágítani, hogy veszélybe sodorja magát.
A múlt ismétli önmagát.
Én pedig nem tudtam leszokni róla, hogy továbbra is igyekezzek megvédeni mindenkit, akit véletlenül az utamba sodor a szél. Mintha csak egy beépített kis vészcsengővel rendelkeznék, ami valamilyen érthetetlen okból kifolyólag újra és újra bajbajutottakhoz vezet. Szerintem ennek nem így kellene működnie a vámpíroknál… vagy tévedek? Utána kellene olvasnom egy könyvben; hány vámpír olvas könyvet magáról?
-Huszonkettő vagyok, ha ez megnyugtat. –kaccantottam el magamat és visszafordultam Hell felé.
Nem szerettem erről magyarázkodni; nyilván sokkal jobban hangzott volna és sokkal ijesztőbb vérszívó látszatát keltem, ha azt mondtam volna, hogy hatszázhuszonkettő… például. Bár valószínűleg abban az esetben minden emberségemet elveszítettem volna és inkább páholyból nézem végig, ahogy a kislánynak lecsapolják a vérét. Na igen, ez is egy opció lenne, nem igaz? Így viselkednek az igazi, nagy és félelmetes, horrorfilmbe illő vámpírok; csak egyszer látnám valamelyiküket ébredéskor, szétcsúszott fejjel… megnőne az önbizalmam.
-Nevezhetsz annak is, de nem. Pont olyan vagyok, mint az, aki meg akart ölni téged. –felpillantottam az égre, majd vissza Helenára. –Ha most rád hoztam a frászt, nyugodtan fuss el. –bíztattam apró mosollyal.
Nem szerettem volna bővebben kifejteni, mire is gondolok. Nem rajonghatott mindenki a vámpírokért és nem tartozhatott mindenki abba a bizonyos táborba. A Kérlek-szívd-ki-a-vérem táborba. Idegbajt kapok tőle, amikor vadidegen emberek tudomást szereznek róla, hogy ki is vagyok és felajánlkoznak; mindig jól jön a potya vacsi, de azért ennél válogatósabb vagyok.
Szál megtekintése
Stég - Katherine Danielle Averay hozzászólásai (11 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa