Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Nem tudok mit kezdeni ezzel a hőséggel. Azt nem állítom, hogy gyűlölöm, de, hogy nem vagyunk barátok az biztos. Szabályosan rosszul vagyok tőle, már ami a fizikális paramétereimet illeti. A szívem kalapál, szédelgek, hiába iszom, mint a gödény. Persze ami bemegy az távozik is belőlem test szerte, mindenhol és ez kellemetlen. Egész nap még a fehér talárom is szaunának tűnt, így imát mondtam, amikor végre levehettem. Egy kis zöld, ujjatlan lenvászon otthoni ruhában caplatok le a konyhába, hogy keverjek magamnak valami hűsítőt. Sok jég, sok sok sok jég, megannyi buborék. Némi édes és savanyú íz, megbolondítva mondjuk levendulával. Egy limonádé lesz ez, azt hiszem. Belépek a konyhába és köszönök a manóknak, már csak azért is, mert velük nem árt jóban lenni. Főleg, ha szeretek potya étkezéseket tartani, vagy csak úgy befutni egy innivalóért. Amint látom azonban nem én vagyok az egyetlen látogató. - Jó estét - köszönök oda a fiúnak aki már benn üldögél. Pár perc alatt összedobok egy liter limonádét, majd a szorgos manókat kikerülve ismét a diák felé veszem az irányt - Megengedi? - biccentek az asztal melletti másik székre. Ekkor jut eszembe, hogy poharat elfelejtettem hozni. A konyhás brigád egyik szemfüles tagja azonban észrevette a tévedésemet és már ugrott is két pohárral, amiket letett az asztalra. Hálás mosollyal köszönöm meg neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Ami jobban érdekel? Hű ez most egy jó kérdés volt, gondolkodok is rajta, de nem sokat.
- Igazából minden érdekel a növényekkel kapcsolatban. - vannak olyan dolgok, amiket nem tudok, vagy tudok, és nem hiszem hogy lehetséges mindent megtanulnom a növényekről, de amit meg tudok tanulni róluk, azt meg is akarom! Meg a tudás hatalom. Hú ez rímelt, elmegyek költőnek inkább! Nem, miről is költenék verseket, növényekről? Végül is, egy elbeszélő költemény egy szobafikuszról aki világot akart látni? Ez aranyos, talán egyszer megvalósíto... megvalósítanám, ha tudnám. Ez a rím is a gondolataimban teljesen véletlen volt.
Kicsit furán nézek hogy mi van Angliával? Aztán mikor folyatja, olyan fejet vágok mint aki most jött rá valami hatalmas és világmegváltó dologra. - Nem voltam még Angliában, de hallottam róla hogy ott is bal oldalon közlekednek. - az írás tényleg mintha hasonlítana a rajzolásra, csak mégsem. - Nem igazán, az inkább a kínai meg a japán betűkre jellemző. A thai betűket írni kell nem rajzolni. Egyáltalán nem hasonlít ott a többi keleti betűkre, de a latin vagy a cirill betűkre sem. - lehet csak én gondolom így, mert thai vagyok, hogy a betűink különlegesebbek. Nem olyan sokkal, de mondjuk a cirill betűk kicsit hasonlítanak a latin betűkre, például az a ha jól tudom ugyan úgy néz ki mint a latin betűs a. Bár ha jobban belegondolok, a thai írás hasonlít a khmer írásra.
- Az egész világ szép hely! Lehet hogy nem egyformán az, de szép! - lehet hogy vannak olyan helyek, amiket az emberek csúnyának, vagy ijesztőnek tartanak, de akkor is szép a maga módján. Például egy elhagyott város is lehet szép, csak nem úgy mint mondjuk egy erdő.
- Huh megnyugodtam. Ú, olyan is van hogy nőstény hápi vezér? - és ez most nagyon félreérthetően hangzott - Mármint nem azért, csak az állatoknál tudtommal még élnek azok hogy a férfiak a vezérek. De lehet egy nő sokkal jobb vezér mint egy férfi, vagy bármi! A legtöbb dolog nincs nemhez kötve. - bólogatok is hozzá, mert tényleg. A nők sokkal jobb vezérek mint mi.
- Az eszembe se jutott! Pedig jó lett volna. - oké, lehet került volna valamennyi pénzbe, de jó lett volna bejárni Európát - Nem, apukámnak és a feleségének van egy virágboltjuk Budapesten, ott dolgoztam. - de nem bántam meg, talán ha Európát jártam volna be, akkor nem jöttem volna rá hogy én növényekkel akarok foglalkozni. Pillangóhatás, nem változtatnám meg az utóbbi négy évet. Igazából, az egész életemet nem változtatnám meg, jó az úgy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- A zsebpénzt ki is kell érdemelni fiacskám. Levitted már a szemetet? Beraktad már a koszos gönceid a szennyestartó kosárba, vagy még mindig szanaszét hevernek a szobádban a gusztustalan magazinjaidon? – vonom fel a szemöldökömet a lehető legszigorúbb arckifejezéssel. Talán elég anyukás így. Kellemes így ökörködni Bencével, örülök, hogy összebarátkoztunk. Még ha ennyi időbe is telt, ami különben inkább az én hibám, mint az övé.
- Nem akadtam ki, az nem ilyen. Még nem láttál te engem kiakadva – elvigyorodom majd hálásan pislogok a fiúra. Szuper! Akkor legalább már telefon után nem kell majd futkosnom. És az hagyján, hogy  a vásárlást megúszom, de még a kínszenvedést is, hogy működtetni tudjam valahogy. Mivel úgyis megmutatja nekem. Kénytelen lesz, különben hiába írja bele a számát, nem tudnám felhívni vagy sms-t írni neki ha valami miatt kéne. – Na akkor egyezzünk meg: te nekem adod a régi telefonod, én meg neked adom a tabletem. Cserekereskedelem, mindenki jól jár.
Legalábbis én tényleg így gondolom.
- Egész normális? Hát, attól függ, hogy honnan nézzük. Oh, egészen biztos, hogy átokkal kergetnélek egy folyosón ha Rellonos lennék – elgondolkodva bólogatok, majd egy gonosz vigyorra húzódik a szám. – De mondcsak, miből gondolod, hogy így  Navisként, az igazi anyámat nem ismerve nem foglak végigkergetni a folyosókon átkokat szórva rád?
Persze értem én, hogy mire gondolt, meg mit próbált elmondani ezzel a példával. Csak épp ugye nem tudhatjuk, hogy akkor vajon tényleg másmilyen lennék-e, meg igazából azt sem, hogy egyszer nem fog-e megtörténni, amit lefestett. Igazából, nem is olyan rossz ötlet! A gonoszkodó elképzeléseknek a hugicás szövege vet véget, amin egy jót nevetek.
- Bátyuska ezzel csak az a gond, hogy te a pirosak táborába tartozol, nekem meg oda tilos a bejárás. Szóval oldd meg magad, vagy beköplek anyuéknak – egy újabb kis szerepjáték, ez már azért életszerűbb képet fest le. Végül is tényleg idősebb nálam Bence. Egy alternatív világban akár tényleg lehetne a bátyám is.
Bicentek amikor ő  kezd el mentegetőzni attól, hogy én félek „tőle”. Az izé kifejezés egész jól leírja, legelőször én is így hivatkoztam a dologra. Csak aztán a rutin meg az évek … találtam rá megfelelő szót, ami jól leírja, hogy mim is van. És persze, hogy nem tudta, nem láthatta semmi jelét, annál azért óvatosabb voltam. Egészen mostanáig. Figyelmesen hallgatom a kérdéseit, az arcomról nem lehet leolvasni semmit sem. Látom rajta, hogy jobban belegondol, és ki tudja, talán már össze is rakta magába a dolgot. Csupán a megerősítésem kellene neki. Na, arra várhat.
- Hát, elég nagy átok – bólintok egyet. Nem arra gondolok, hogy megátkoztak volna, hanem arra hogy ezzel együttélni és így élni átok. Nem véletlenül keresek rá megoldást. – Próbálkozunk javítani a helyzeten, és reménykedünk benne, hogy kigyógyulok belőle teljesen. De meglehetősen bonyolult a dolog.
Jelenleg épp ott tartok, hogy próbálok nyitni mások felé, kilépve a komfort zónámból. Aztán jön a tesztüzem, hogy hogyan tudom elkerülni a pánikot, visszafordíthatóvá tenni az első észlelt reakció után. Persze a többes szám egyáltalán nem véletlen, hiszen terapeutához járok, de egyelőre ezt nem hozom a fiú tudomására. A szoba időközben teljesen elvesztette a fekete-szürke színét, helyette az én oldalam fehér lett.
- Nem, nem lenne csók. Én már az előtt kipurcannék – vonok vállat, hiszen ez így igaz. Ahogy hajolna az arcom felé, hogy na megcsókol és nem húzódna vissza, akkor tuti beadnám a kulcsot. Érdekes módon attól, hogy felhozza a témát nem kezdek el parázni. Tehát teljességgel elhiszem, hogy nem érez irántam semmi olyasmit illetve, hogy nem áll szándékában ilyeneket tenni.
- Szeretem ugyan Shakespeare-t, de ha nem muszáj akkor nem szeretnék egy ilyen tragédiában főszerepet játszani. Mellesleg kérni kérhetsz bármit, úgyse adok és úgyse hagyom hogy adj.  Viszont segíthetsz majd tesztelni egy elméletet, csak még hagy nyugodjak le teljesen.
A kanapé szélére húzódom teljesen, majd úgy helyezkedem, hogy a karfa tartsa a hátamat. Így teljesen Bence felé vagyok fordulva, végre nem törik ki a nyakam ha rá akarok nézni. Előbb is kitalálhattam volna.
- És hogyhogy ennyire megszállottja vagy a mugli ketyeréknek? Egyik szülőd mugli?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Az az érdekes ebben a könyvben, hogy minél többet olvasom, annál inkább elhiszem, hogy jól tippeltem a gyilkost, ami lehetetlenség, hiszen meghalt nyolc oldallal ezelőtt, és utána történt még agy gyilkosság. Igazán érdekes, de ez nem jelenti azt, hogy nem hallom, amit beszélnek a környezetemben. Már nem súgnak össze a hátam mögött, ami kifejezetten előnyös, és már nem néznek rám úgy, mint a szerencsétlenre, aki ugyanúgy bedőlt Vajda Richárdnak, mint mindenki más. Tévednek, mert én más vagyok, mint a többiek, hozzám hasonlót Ricsi sosem tapasztalt és sosem fog, ahogy én sem tapasztaltam és nem is akarok. Ez nemrég nyomatékosítva is lett, így igazán nincs miért aggódnom, azok pedig, akik még mindig ezen lovagolnak, sosem fogják elfogadni a tényt, hogy ez így alakult.
- Egy Georgia Macelley könyvet, ez a legújabb publikálása, Halált hozó nyári szellő. Nagyon jó stílusa van, és nagyon jó viszont ápol apukámmal, így mindig küld neki egy dedikált példányt. Szerintem régen kavartak.
Az elejére lapozok, és széles mosollyal az arcomon felolvasom az első oldalra írt üzenetet. Mindegyikben van egy, és mindig olyan bájos, hogy kizártnak tartom, hogy ez csupán baráti üdvözlés lenne.
- Nincs az a távolság, mely elszakíthatna két lázban égő, forró szívet. Sokszor csókol, Georgie.
A mosolyom továbbra is széles marad, de becsukom a könyvem, és helyette a szélében megkapaszkodva nézek le a fiúra. Nem félek a víztől magától, de félek attól, hogy nem tudok úszni, hogy elragad a mély. Rossz emlék, friss és rossz, még ha jól is sült el, akkor is rossz.
- Persze apukám házas és kisgyerekei vannak, és ezt tudja is, de aranyos szerintem, hogy ennek ellenére is jóban vannak. Ha valahova elmegy, mindig apa kíséri el.
Pletykák szerint ez az utolsó könyve, hogy nincs igazán jó bőrben, először szerelmi csalódásról beszéltek, aztán arról, hogy beteg. De a képeken, amiket láttam, jól volt, szóval nem tudom, hogy mire gondoltak.
- Neked ki a kedvenc íród?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

RILEY, a kísérőm
hétköznap délután | a szemészeten | x


Az egészen biztos, hogy én nem fogok panaszt emelni bácsikámmal kapcsolatban semmiért sem. Mind tudjuk, hogy nem csak a tekintetem, de a lelkem is olyan, mint egy kiskutyának: ha szó nélkül magamra hagyna egy hétre, biztos magamba roskadnék, ám amikor belépne az ajtón, lélekszakadva rohannék elé és nem tennék mást, mint örülnék neki. Nagyon. Számonkérés? Düh? Magyarázat követelés? Eszembe se jutna. Mert végre ott lenne megint és az a lényeg. Na nem mintha ilyet vagy akár csak hasonlót tett volna velem valaha és szerintem nem is tenné. Igen, gyakran dolgozik sokáig és van, amikor nem feltétlen tud velem eljönni valahova, azonban én ezt teljesen megértem. Így is mindig figyel rám. Így is bőven van közös idő. Nyilván nem annyi, mint azt szeretném, ám valljuk be, a világ összes ideje is kevés lenne nekem vele. De minden pillanat elég.
Ó, igen, a mozizás. Fantasztikus volt, és kedves ugyan Rileytól, hogy sajnált, amiért szerinte így talán nem volt teljes az élmény a számomra, viszont mivel én nem tudom, milyen jól látni, ezért nem volt hiányérzetem egyáltalán.
Nekem a hajam lobog még kicsit az érkezés után. Jól teszi a doki, hogy figyel rám, mert még mindig szokatlan nekem a hoppanálás. Bólogatok neki, de látszik rajtam, kell még egy pici idő, amíg el tudok indulni. Mélyeket lélegzek és közben nézelődöm, merre vagyunk. Rajtam egy póló meg egy farmer van és utcai sportcipő. Már a fagyi gondolata is felüdít kicsit ebben a tikkasztó időben. Megyek a lánnyal, amerre csak visz. Igen, most lány formájában kísért el engem. Így ritkábban találkozunk. Szóval gyakran azon kaphat, hogy érdeklődve nézegetem őt. Igazából ilyenkor keresem benne az általam jobban ismert, nyakigláb énje jellegzetességeit. Ráismerek tekintetére, mozdulataira, hanglejtésére. Meg hát tudom, hogy ő az és kész. Elfogadom, hogy vele van dolgom.
Besétálunk a Vörös Sün fogadóba, majd annak kandallóján át megérkezünk az ispotályba. Nem voltam még itt, úgyhogy itt sem hagyok fel az érdeklődő pislogással mindenfele. Végig Riley mellett maradok szorosan, karunk átalában összesimul. Itt finom, hűs idő van különben. Odalépünk a recepcióhoz és Riley elmondja, kik vagyunk és mit keresünk itt. Elirányítanak minket egy folyosóval arrébb. Kérik, foglaljunk helyet, majd szólítanak minket. Elslattyogunk arra. Egy gömbölyded arcú, idős boszorkány meg egy középkorú, jól öltözött varázsló várakozik ott. Biccentünk nekik és miután leültünk, harapdálom kicsi a számat meg rázni kezdem a lábamat. Izgulok. Talán picit félek is. Mondjuk nem tudom, mitől. De ilyenkor képes az ember mindenfélét beképzelni. Hiába próbálom elhessegetni ezeket, csak győz az aggodalmaskodásom kicsit. Oldalra nyúlok és megfogom kísérőm kezét, majd a szemébe nézek és elmosolyodok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Teljesen rákoncentrálok az alkotásra. Észre se venném a nőt, aki úgy kb a semmiből itt mellettem termett, csak amikor megszólal. Egy hatalmasat sikítva ugrok fel a padról, a festmény meg a földön köt ki, arccal lefelé. Király, most a járda tiszta festék lesz.
- C...Cleo? Az ki? - mondom olyan halkan hogy talán meg se hallja a hangocskámat. Mert nem lehet hangnak nevezni, csak hangocskának. Cleo talán a kutya lenne? Gondolom, mert őt festettem. - Ne...Nem látom a szí...neket. - felveszem a festményemet a földről. Szépen összefestékezte, de legalább maradt valami a papíron is. - Csak véletlenszerűen használom a színeket. - motyogom, és folytatom közben a csodálatos és utánozhatatlan Kutya-Mona Lisát. Jó, azért nem fogok soha se annyira szépen festeni vagy rajzolni, mint da Vinci. De nem is kell, vagy a világnak kettő da Vinci kellene?
Körbenézek, a kutyus sehol, csak a nő. Meg kellene talán kérdezni tőle, nem látta-e. De én, megkérdezni egy ismeretlent? Hát az elég furcsi lenne, főleg tőlem. Mástól még persze oké lenne, mástól, aki nem olyan mint én. De mondjuk senki sem olyan mint én, mert nincs két tökéletesen egyforma ember, se kívülről se belülről. És nem is lesz soha életben.
De hogyha jobban belegondolok, az előbb kérdeztem meg egy idegent valamiről. Az "Az ki?" az kérdésnek számít, ugye? Hát ott van a végén a kérdőjel, úgyhogy igen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Annamari és a négy kismacska
éjjel | a nappaliban a kanapén | x


Nem rettennek el a közelebb húzódó lánytól, szóval csak némi kis bólogatással bíztatom rá, hogy nyugodtan simogassa, fogja meg őket. Na igen, meglehetősen érthetetlen az ilyesmi. Mármint, amikor így ott hagynak valahol kisállatokat. Legalább adná be egy menhelyre, ha meg akar szabadulni tőlük. Noha tényleg jóval normálisabb megoldás, mint eltűnteni őket a föld színéről. Az színtiszta embertelenség.
- Nem még, mert nem tudom, mit kaphatnak. Azt sem tudom, milyen idősek lehetnek. Néhány hetesek, nem? - pislogok le a rajtam mászkáló kis szerencsétlenségekre. Aki bement a hátam mögé, most kijön a másik oldalon. Az a helyzet, hogy 4-5 hetesek egyébként.
- Van a hűtőben - bólogatok a tejet illetően. A kávézóknak tartom itt. Van tejszín is. Meg minden, ami azoknak kellhet, akik rendszeresen megfordulnak itt nálam Kírától kezdve Dwaynen át Kinseyig.
- Inkább... odaadnád kérlek a laptopomat? - mutatok el a keverőpultom felé, ahol ott hever a gépem, amin esetleg utánanézhetek ennek. Nem szívesen állnék fel, tekintve, hogy a fehér macsek épp az alkaromon fekszik, a szürke a hátam mögül kijőve visszatért a combomra és figyeli a nadrágomon felfelé kepeckedő feketét, miközben a vörös ebben a pillanatban hullik le a vállamról, de tenyerem megállítja őt mellkasomnál. Lenézek rá, ő meg nyávogva helyezkedik kezemben és próbál visszamászni köntösömre.
- Vagy biztos vagy benne, hogy kaphatnak tejet? - kérdezek rá, hiszen ha így van, az a legjobb. Tudom, hogy vannak állataik otthon. Lehet, hogy van tapasztala ilyen fiatal cicákkal is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Kiscsibém

- Ez így igaz.
Folytatnám azzal, hogy örökre, de egy nevét elhallgatni kérő háztársunk azt mondta, hogy a kapcsoltunk statisztikailag halálra van ítélve, mert a korunkat nézve még diákszerelemnek számítunk, ráadásul túl nagy a kulturális differenciáltság - jelentsen ez bármit is -, és, hogy egy olyan lány, mint Mei nem illik egy olyan kölyökhöz, mint én. Azóta, amióta ezt ilyen simán a szemembe mondták, azon gondolkozom, hogy igaz lehet-e, hogy tényleg képes-e a statisztika győzni az érzelmeinken, hogy lesz-e egy olyan pont, amikor azt mondja, hogy nem kér belőlem, hogy szép volt, jó volt, de inkább egy igazi férfi az, akire vágyik. Hiába nézem magam a tükörben hosszú órákon át, nem tudok férfiasabb lenni, nem tudok olyan lenni, mint mondjuk a házvezető-helyettese, vagy a tanári kar többi tagja, vagy a rellonos alfahímek. Én túlságosan is anya vonásait örököltem.
- Szeretlek.
Mosolyogva hunyom le a szemem, ahogy a homlokát a homlokomnak dönti, megnyugszom. Nem érdekel az, ha ez egyszer véget is ér, az a jövő, nem a jelen. A jelenben pedig mindennél jobban hiszek magunkban, hiszem, hogy boldog, hiszen én is az vagyok. Nem tudom már felvenni apám megjegyzéseit, mert ha beszól valamit, csak az jut az eszembe, hogy Mei mellett vagyok, és ez erőssé tesz, mintha a kapcsolatunk egy láthatatlan, erős pajzsot képezne a világ ellen. Persze néha az olyan kis szemetek, mint a statisztikázós átjutnak rajta, de többségében mindent kibír. Vagyis majdnem, mert a célozgatására rákvörössé válok.  
- Hm.
Hümmögök, torkot köszörülök, a világ legvonzóbb embere lehetek ebben a pillanatban. Ujjaim feljebb csúsznak, a nyakát simogatják, majd két kezem közé fogom az arcát, és komolyan nézek rá.
- Oké.
Nem csak a legvonzóbb, de a legromantikusabbnak ható is tudok lenni. Oké... Istenem Gergő, ez már túlmegy azon is, mint a Star Wars ikonikus Szeretlek - Tudom párbeszéde. Nem, ez nem egy félvállról vett oké, az arcom, a szemem ezt mondja, de a hangom, az nem tudom, a mutáláskori Gergőt idézi inkább.
- Valamit tudnod kell.
Ajkaimat megnyalva nézek rá, bátorságot gyűjtve hozzá, hogy kimondjam. De hát csak nem olyan vészes a dolog nem. Ez is vajon része lesz a statisztikának? Remélem, hogy nem.
- Én még soha.
A fejem is megrázom, hogy értse, mire gondolok. Elméleti ismereteim vannak, számos, de gyakorlati? Annak rendesen híján vagyok, és aggódom, hogy mi van, ha kiábrándítom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Endgame; nyitóhétvége ღ Zalaegerszeg ღ Épp Most

Hangosan felnevetek a kérdésére, de azért meg is nyugszok tőle. Nem tudnám kifejezni, mennyire boldog vagyok, amiért így egymásra találtunk. Párszor gondoltam rá, hogy talán lehetett volna hamarabb is, de olyan sok időnk van még és hiszek a végzetben. Pont akkor kellett sétálnom a tó mellett, hogy meglássam a hétköznapi Gerit, ne csak az exprefit, a lányok kedvencét, a magántanulót, vagy a boltos fiát.
- Ígérd meg, hogy nem engeded el a kezem - néztem rá teljesen komolyan még mielőtt sorra kerültünk volna. Nem érdekel, hogy más hogy néz ránk, egyszerűen imádom, hogy nem enged el. Amúgy is túl jól néz ki, nekem pedig nem kell a szomszédba menni, ha féltékenységről van szó. Így a legegyszerűbb, duplán nyerek. Márpedig nagyon szeretek nyerni.
És végre eljött az a pillanat a büfé előtt. Bár még voltak előttünk, lett volna időnk mérlegelni, de itt volt. Gamer lány vagyok, kicsit mást tekintek értékesebbnek, mint az átlag. Márpedig a közös rendelés egy moziban olyan mérföldkő volt számomra, mint másnak az, amikor bemutat a szüleinek.
- Páros popcorn menüt? - inkább kérdezem, mint kijelentem, de azért ott van az elmaradhatatlan csillogó szempár mellékelten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Hétfő délután ღ Épp Most

Még mindig olyan varázslatos, amikor kimondja, hogy szeret. Túljutottam azon az érzelmi "válságon", hogy nem érdemlem meg, nem illünk egymáshoz, blabla. Pont ezért egy csoda, hogy itt van nekem és még lesz is. Tudom, hogy komolyan gondolja és ugyanúgy érez, mint én. A kapcsolatunkban talán ez az egyetlen rész, ahol nem versenyzünk, mert már megkaptuk a főnyereményt.
Nem azért, de egy ilyen tökéletes levezetés után csak hümmögött egyet, mire azért egy egészen parányit megijedtem. Nagyon megijedtem egyébként, de ez mellékes most. Nem igazán értek a másik nemhez, de azt hittem, hogy nekünk több idő kell, erre így nagyon elbizonytalanított. Őszinte mosollyal nézek rá az oké után. Életem okéja volt, remélem ezt mindenki megérti.
- Ó - jelentem ki nagyon bőven, mire is gondolok. Nem mintha ez gondot okozna, sokkal inkább boldog vagyok tőle. A mosolyom még szélesebb lesz, ahogy rám néz. - Én sem, de van egy olyan érzésem, hogy ez nem fog számítani - mondom ki, amit elsőre gondolok. Mármint úgy értem, hogy senkit nem szeretek nála jobban, és nekem így tökéletes, ahogy van. Nem tudom, hogyan zajlik az egész, de egyértelmű, hogy bénázni fogunk, még ha nekem nem is számít annak. Tudom, hogy sosem bántana, ennyi nekem pedig pont elég.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Természetesen mindent megcsináltam – rántom meg flegmán a vállaimat, ahogy anyunak is szoktam. Ő pedig pontosan tudja, hogy ebből, ha valami is megvan, az csak a véletlen műve lehet, vagy a húgom a szobámban járt és már nem bírta látni, hogy mi van ott. Néha bírom, hogy rendezkedik, aztán bejön és jó lecsesz, hogy milyen trehány vagyok és nekem kéne példát mutatnom neki. Persze szoktam neki, de azt anyuék nem igazán csípik…
- Komolyan nekem adnád? Hát jó – csapok le az ajánlatra, mindig meg kell ragadnod az alkalmat. – Jó, de ha úgy látom, hogy nem egyezik az ár a kettőnél, majd meghívlak valamire, vagy mit tudom én. Nagyon köszi – mosolygom rá, nem gondoltam volna, hogy nem csak kölcsönadná a tabletet. Hát, ha megkapom, Lóránt Bence eltűnik pár hétre, amíg szét nem játssza az új ketyeréjét, Merlinre esküszöm.
- Nem mondtam, hogy nem, de úgy nagyobb lenne az esélye. Ti Navis lányok kezdetek egyre veszélyesebbnek tűnni – fixírozom egy kicsit, még hátra is hajolok, úgy nézem meg magamnak a lányt. Mintha valóban belé akarnék látni, valamilyen mágikus szemmel. Végül is lenne rá módszerem, de nem akarom, és amúgy is ki tudná védeni, valószínűleg.
- Megoldom, hogy bejöhess… nem is rossz ötlet amúgy, a húgom amúgy is ide jár. Talán jó lenne, ha nem csak otthon unná meg a rendetlenséget a szobámban – amúgy jó tesók vagyunk mi, de itt sokkal kevesebbet találkozom vele, mint otthon. Otthon unatkozik, itt meg megvan a baráti köre és „jó lenne, ha nem jelenné meg random, csak ha megbeszéljük” kezdetű monológgal szoktunk minden évben elbúcsúzni egymástól. Jó, szóval ő tőlem. De azért néha kajálunk együtt, meg ilyesmi, de olyan sokat nem járunk össze, mint, ahogy azt egy normális családnál kellene. Otthon bepótoljuk ezeket. Ja, és ami nagyon fontos, mindig falazunk egymásnak, az alapvetés.
Miután majdnem ránk omlik a szoba, próbálom összeszedni a magam és úgy kérdezni, hogy ne sértsem meg. Hogy miért? Magam sem tudom, pedig nyugodtan kérdezhetnék élesebben is. De valahogy a jó modor még nem távozott teljesen tőlem, kapaszkodik belém rendesen.
- Nahát, az nagyon jó lenne. Mivel szívesen megölelnélek. Valahogy ezt érzem… de nem azért, ne érts félre… csak hát… elég ijesztő volt. És akkor csak rólam beszélünk, bele sem gondolok neked milyen lehetett – harapom be az alsó ajkam, hűt nem nagyon tudom feldolgozni azt az arcot. Rémálmaiban biztos őt kell majd megmenteni, hogy a gonosz sárkány ne érjen hozzá, vagy ilyesmi.
- Jó, tehát ha kipurcansz, akkor már szabad a csók, vettem – mosolygok egy jó nagyot, jó lenne, ha elmennénk erről a témáról most már. Neki biztos nagyon kényelmetlen, és mivel nekem sem a kedvenc témám valaki betegsége.
- Persze, szívesen segítek… ha nem halsz bele. Nem lennék szöszigyilkos – vigyorgok újra, majd figyelem, ahogy arrébb húzódik. Kicsit bánt, hogy tényleg olyan, mintha leprás lennék, vagy valami mágikus fertőző betegségem lenne, holott neki van valami baja. De hát, én sosem voltam az a messziről szemlélődő típus. Puszi, pacsi, haverok, vajsör. Izé, most már lángnyelv whisky sem rossz.
- Nem, egyik sem. Csak nekem csodálatos, hogy mágia nélkül mire képesek. Mondhatni felfoghatatlan. Jó, hát neked más, de olyan, mintha téged betennélek az elvarázsolt erdőbe, ahol a mókucok megfésülnék a hajad – van egy ilyen mese, lehet nem is ismeri. Arról szól, hogy egy lány elszökik, és véletlenül betéved a sötét elvarázsolt erdőbe. Ott elájul, de maikor felébred a mókucok kifésülik a haját, és minden hajszála varázslatos lesz. Ha kitép egyet, kívánhat valami nem túl nagyot, viszont a kitépett szál már nem nő vissza. Így valószínűleg öreg korára már kopasz lett, de erről nem szól a fáma és ez csak a kalandjainak kezdete.
- Amúgy most már minden oké? Hidd el, velem minden rendben – újabb mosoly, hogy a kishúgom boldog legyen. A második számú, természetesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Adam Kensington

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Felfedni magunkat a világ egyik legnehezebb dolga Egy ember kezébe helyezel egy hatalmas súlyt, megadva a bizalmat neki, hogy képes lesz az idők végezetéig tartani. A szerencsésebbek elég erős kezekbe adják a "csomagjukat", és valóban bíznak a lehető legjobb végkimenetelbe. Én pedig most remélem, hogy életem legerősebb markát fogtam ki.
Válaszára a zavarom növekszik, mégis megjelenik valami más, a megkönnyebbülés. Meg persze ezáltal az aggodalom is, mert mi van, ha nem lesz jó neki, de mi együtt jók leszünk, és életünk végéig összetartozunk majd, és amikor a játszótéren beszélget majd a többi anyukával, ő is szélesen mosolyog, de belül aggódik majd, hogy az igazságot nem mondhatja ki, hogy nem több, amit kap, csak egy gyenge közepes. Előreszaladtam.
Az a baj, hogy ezt viszont én tekintem kihívásnak, olyan kihívásnak, amiben nagyon meg kell felelnem, nagyon meg akarok felelni, nagyon azt akarom mondani, hogy igen, ez olyan, amire büszke lehetek. Azt hiszem, megvan a program, hogy min fog kattogni az agyam egész éjjel. Közelebb húzom magamhoz, és újra birtokba veszem az ajkait, hogy éreztetni tudjam vele, mennyire csodálatos, és mennyire örülök, hogy van nekem.
- Egy kicsit sem.
De még mennyire, hogy nem. Csak nagyon messze van az a hétvége, szívem szerint most azonnal, mielőtt még túl mélyre ásnék a témában, megtenném, de nem akarok egy tanulószoba hátsó sarkában elvesztett és elvett szüzesség gondolatával élni. Szeretem Mei-t, szerelmes vagyok belé, és ezt az élet minden terén ki akarom mutatni neki, tisztességesen, elkényeztetve őt. Nélküle nem lennék ilyen erős, ilyen nyílt, nem tudtam volna kiadni magamból azt, ami eddig bennem gyűlt feszültség főleg apám miatt.
- Köszönöm, hogy vagy nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Hoztam lepedőt is háttérnek - intézem a szavaimat a lányhoz, majd felállok, a kosárból kiveszem a fehér anyagot, melynek két végén egy-egy gumiszalag van. Mindkettőt egy ágra akasztom, és a pálcámmal suhintok egyet. Ha minden igaz, ez mesélő háttér, úgy változik, ahogy a történet is, és még varázsolni sem kell hozzá. Azt hiszem még valamelyik művész vásáron vettem, amikor kiderült, hogy Masa jönne színészkedni a mesedélutánra.
- Ahw, nekem meg édes unokám - mosolygok rá, immár szemüveg nélkül, és olyan nagymamásan megcsipkedem egy kicsit az arcát. - A mugli, Grimm mese. Az eleje csak bevezetés, azt nem muszáj eljátszanod - súgom még oda gyorsan, mielőtt nekiállna a varázslatnak. A legtöbb pici csak ámul a golyóra, én pedig cinkosan összenézek az itt lévő kollégáimmal. Még nem nehéz lekötni a figyelmüket, egy-két könnyebb varázslattal is elvannak percekig. Ez a Bagolykőben biztosan változni fog, de az már nem a mi hatáskörünk alá tartozik. A lányoknak szinte csillog a szemük, ahogyan Masa átalakítja a tincseit és a ruháját. Gondoltam, hogy tetszeni fog nekik, de arra nem számítottam, hogy tátva marad a szájuk. És ez még csak a kezdet.
- Szuper - mosolygok rá, az ölembe veszem a vaskos mesekönyvet, felcsapom az egyik post-it-nél, amin egy egyes díszeleg, és teátrálisan megköszörülöm a torkom. Az utolsó morgások is elhalkulnak, de még gyorsan végignézek mindenkin és belekezdek. Felolvasom a bevezető részeket arról, hogy milyen szép volt a legkisebb királylány, és hogy gyakran ment ki a kúthoz játszani a labdájával. Ezután a színészünkre nézek, hogy tudja, ha megfogadta a tanácsom, és még nem kezdett el játszani, akkor innentől jön a cselekmény. Közben egy gyors pillantást is vetek a lepedőre, ami szerencsére jól működik, hiszen azt a tájat mutatja, amit eddig körbeírtam.
- Egy nap a királylány megint a kút káváján ült, és az aranylabdával játszott. Hirtelen olyan magasra dobta a labdát, hogy már nem tudta elkapni, így az a kútba esett. A lány rögtön utánaindult volna, de kút nagyon mély volt, nem is látta az alját. Leült hát a fűbe, és elkezdett csendben sírdogálni - mesélem, és ahogyan néha-néha felnézek, a gyerekek óriási szemekkel figyelik a nagylányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Teljesen kiszabadítja karját, és hátrébb lép. Egyet majd kettőt. Így sikeresen neki is megy hátrálva egy széknek, s azon nyomban egy lányos, aprócska sikoly hagyja el ajkait. Egy halk „bocsi”-t intéz Tom felé, majd ujjait összekulcsolva, amolyan könyörgő kéztartással figyeli tovább, hogy mi is fog történni. Thomas olyan magabiztosnak tűnik; irigylésre méltó az egész jelenet. A bátor navinés és a nyuszi eridonos. Így már kicsit Benny Hill Show. Mindjárt el is játszhatják a halhatatlan fejpaskoló, kergetőző színt. Tom felemeli a sálat, meglátja alatt a kopasz kisembert, akinek Merse felbátorodva megütögeti tar koponyáját, és egymást kergetve szaladgálnak egy ideig a faházban, majd végül egészen a kastélyig.
Ezen bugyután mosolyogva bambul fekete lélektükreivel maga elé, majd barátja hangja rántja vissza a való világba.
„Aaawh, hát szia”, üti meg Merse fülét a másik sipítozása. Hogy micsoda? Tom elárulja. Most együtt fogják a hajópadlóról enni az eridonos agyvelőjét. Jesszus. Itt a vége mindennek. És ennél a gondolatnál az arcába is nyomják a kis szőrős veszedelmet. Összehúzza szemét és nyurga testét is. Hunyorítva néz Thomasra.
- Láttam már – sipítozza. – Mennyire veszélyes ez a… - gondolkodik. – Golymók? – repül magasba kusza szemöldöke, és óvatosan átlépi a mögötte elhelyezkedő akadályt, amiben egy pár perce már majdnem felbotlott.
- Vigyáá’ – be sem tudja fejezni a mondatát. Látja, hogy a nyelvek újra felvették a fenyegető pozíciót. Ez a legijesztőbb ebben a lényben.
- Hogy én? – fogja meg? – Az teljeséggel ki van zárva, haver – vakarja meg tarkóját zavarában, majd nagyot nyelve tekint a kis doromboló akármire… öö… golymókra. Majd „ciccent” egyet kelletlenül, és átveszi remegő kezébe az állatot.
- Most mit keresel? Mit csinálsz vele? – kérdi, miközben az állatot tartó kezét olyan messze tartja arcától, amennyire csak lehetséges.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Én az a rendes apuka vagyok, aki fogja, és befejezi a cigit, mielőtt megközelítené a játszóteret. Nem különösebben félek közterületesektől meg valami csekktől, ha kell itt kifizetem neki, ettől még a gyerekek nem ártottak senkinek. Viszont több, mint két óra, mire kivihetem a kölyköket, szóval megjártam pár helyet a faluban, meg végül beiktattam egy találkozót is.
A zsebembe csúsztatott kezemmel lépdeltem át a parkos területen, hogy az árnyékban lévő hintákhoz menjek, aztán az egyikbe beletegyem magam, mint aki odadöglött és szenvedjek. Ilyen időjárást nem kívánok senkinek, nem ehhez vagyok én szokva! Közben kivettem a zsebemből egy kulcstartó méretű edényt majd a pálcám és két koppintással visszanyerte a méretét a sütis tároló. Felnyitva két szalvétát, meg közte a magamét csúsztattam bele majd az ölembe téve néztem körbe és az órámra látványosan. Egyszer vagyok pontos!
Ez persze nem igaz, a munkám megköveteli én meg teszek róla, hogy ott tartsak abban, ahol, így nem szoktam általában elidőzni, ahogy haza is képes vagyok időben érni, máshova is. Egyszerűen néha akadnak olyan tényezők, amit gyorsan semlegesíteni kell. Nem mellesleg ma azért is vagyok itt, hogy egy ilyen akadály elhárulását megünnepeljük.
Volt egy közös nászajándékunk egy kedves barátom részére, ami után némi prémiumot igencsak megérdemelne Rio barátom. Bár ahogy megláttam kirajzolódni az ismerős alakot csak vigyorogva csóváltam meg a fejem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Dudáltam, vagy négyszer, mire végre Duplo legalább reagált és megláttam a lakás ablakában kaparni, amin el is mosolyodtam, de láttam, hogy nem fogunk így működni, szóval kimásztam a napszemüvegem megigazítva, majd bezárva a kocsit felügettem a lépcsőkön és a gangon átvágtam a leghátsó lakásig, majd benyitva vigyorogtam körbe.
- Itt mindenki süket - mintha ez nyilvánvaló lenne, vagy az, hogy lehet nem közöltem előre, hogyan is megyünk el a nő kutyájáért. Na pajti, te vajon akarsz jönni? Izgatott egy kutya, de fogalma sins mi jön azt hiszem, de fogtam a pórázt meg a hámot, ami becsatolható az övrészhez és rátettem, hogy aztán állva várjak a nőre a napszemüveg felett kinézve.
- Mehetünk, vagy még van valami? - Nem vagyok türelmetlen alkat, de a forgalmat irányító képességet nem örököltem a szüleimtől, szomorú, mondjuk van még pár dolog, aminek utána kérdeznék miért nincs a vérvonalunkban. Mondjuk némi tisztelet egymás iránt, igaz Bence?
Még ez kiderült  a kulcsot a zárban hagytam, hogy bezárjon én meg lecammogtam egy gyors pisire a négylábúval, hogy aztán beszálljon hátra és odakapcsoljam. Ő már tudja a rendet engedelmesen mászott be és pihent el.
- Szivárvány? - bukkantam elő a hátsó ajtó mögül, majd becsukva azt vártam, hogy odajöjjön. Ja, van jogsim, semmi fenyegetés. Bár a kocsi nem az enyém, de én használom, az is valami, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Blo néni
Eredeti én

- Azta de király - lelkesedek fel a lepedő látványára. - Úgyis rossz vagyok háttérnek - bólogatok vigyorogva, az előttünk álló megméredtetésre gondolva.
Bólintok, hogy megvárom a bevezetést, és nagy izgatottan készülök fel lélekben és mindenhogy a szerepemre. Amikor a nézőközönségünk elcsendesedik, a háttér előtt álldogálok féloldalasan, kezemben a kis arany labdácskával, és a távolba révedek. Látom ahogy megelevenedik a kastély, a kert, a kút és minden egyébb mellettem, ahogy a szavak elhangzanak. Elbámulok a varázslaton, és igyekszem észben tartani, hogy feltétlenül kérdezzem meg Jang Geum nénit, hogy ő meg tudná-e ezt tanítani nekem.

Elkapom a jelentőségteljes pillantást, még épp időben, így pont mire a helyzet megteremtődik reppen a levegőbe a labda. Elkapom egyszer, elkapom kétszer, miközben előre hátra lépegetek, és bár hang nélkül, de széles szájjal nevetek. Egyszer csak hopp, a labdát kiejtem a kezemből, és amaz megindul a föld felé. A gyerekek által látható kezemet a számhoz kapom megdöbbenést imitálva, majd a másikban lévő pálcával az aranygömbre mutatok. Eltakart szám mögött lehetőségem van szépen kiejteni a kicsinyítő varázsigét, így hopp! A labdácskának nyoma vész. Hallom ahogy a gyerekek felkiáltanak, de nem fogalkozhatok velük, mert sürgős sírnivalóm van. Lerogyok tehát a fűbe, a szoknyám elterül körülöttem. A hajam előrehull, a kezeim pedig a fűbe markolnak, ahogy keresem a minilabdát. Szerencsére könnyen megtalálom, és észrevétlenül szorítom két ujjam közé, hogy a mese további pontján is hasznát vehessem.

A kezeimet magamhoz húzom, és összegörnyedve fonom össze a hajam takarásában. Miközben némán ráz az álnevetés (akarom mondani sírás), pálcámat a fűben lapuló plüssbékára szegezem, és egy lebegtetőbűbájjal megemelem kicsit. Fel-le, majd aztán megint, fel-le. Hallom ahogy egyre többen észreveszik, és egymásnak kiabálják, hogy "nézd ott a béka!". Egyemmeg de kis édesek, tuti ismerik a mesét. Izgatottan várom, hogy kiderüljön vajon ez az a verzió-e amiben van két testvérem, vagy sem - megháromszorozni magam már lehet túl nagy falat lenne.

A sztori szerencsére úgy folytatódik tovább, hogy nem kell letesztelnem (nem létező) klónozási skilljeimet a gyakorlatban. Hamar felbukkan a béka, mire a szöveghez képest kicsit elcsúszva, de közelebb reptetem a plüssállatot. Igyekszem hitelesen játszani a pökhendi, rátarti, elkényeztetett királylányt, ahogy perelkedik, és igyekszem rábírni a kétéltűt, hogy adja oda az aranylabdát. Amikor végül érte nyúlok, hogy felvegyem, a labdát eredeti méretére növesztem vissza. A gyerekek közül többen kacaráznak az arcomon ülő fintor láttán, amikor messzire eltartva magamtól a plüsst, helyben kezdek sétálni. A vászon reagál, lassan közeledik a kastély, hogy vacsorához ülhessünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

MERSE és a golymók
kora délután | x


A kis lányos sikolyon talán még nevetnék is, már csak azért is, mert eszembe jutna az ominózus stéges ijedelmünk, azonban túlságosan koncentrálok most arra, hogy segítsek az eridonosnak. Lelki támasz vagyok éppen, nem kacaghatok rajta.
- Golymók, igen - bólogatok, derűsen pislogva a kis lényre. Azonban látom aztán, barátom változatlanul tart tőle. Át sem akarja venni. Már éppen visszakoznék, hiszen nem akarok én semmit ráerőltetni, azonban bátorságot gyűjt a főnix és elfogadja tenyerébe. Büszkén mosolygok rá és igyekszem sietni a harapnivaló előhalászásával.
- Keresek valami ennit neki. Azért nyújtogatja a nyelvét, mert éhes - magyarázom Mersének, miközben kutatok, könyékig merülve oldaltáskámban. Na nem vagyok ám én ilyen nagy lénytudor, de sok minden megragad bennem, ha különféle helyes állatokról van szó. Márpedig nekem a legtöbb állat helyes.
- Nagyjából akármit lehet adni neki - árulom el derűsen, miközben végre a kezem ügyébe akad valami. Diadalmasan kapom elő könyveim alól a papírba csomagolt, félbehagyott croissantomat. Letörök egy kis darabot belőle és nyújtom a golymóknak, aki hosszú, rózsaszín kis nyelvével el is kapja és jóízűen eszegetni kezdi.
- Finom, igaz? - édelgek vele és már adom is a következő falatot.
- Visszavegyem? - kérdezem aztán a fiút, hiszen tényleg nem akarom ezt ráerőltetni, ha változatlanul cidrizik a cukiságtól. Én szívesen fogom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Nem? - A német nem értette a dolgot, egyszerűen nem volt egyértelmű neki, ha eddig azzal szenvedtek mindenütt, hogy megnyissák a kocsmát, akkor most miért akarná feladni a nő. Nem, mintha Blue ténylegesen fel akarta volna adni a projektet, de Leon nem volt ebben biztos. A pult nagyot nyikordult, mire Wolf megpiszkálta egy kicsit a mutatóujjával. Újra megnyikordult, a német meg elhúzta a száját.
- Blau, ez nem az. Nem érzem azt, hogy itt meg tudjuk nyitni, dohos a levegő, ezen pár növény nem segít - szögezte le a tényeket  magasabb, majd felszusszant egy kicsit. Sokkal nyugodtabb lett volna, ha a medvéje itt lehet, de a tulaj furcsán nézett volna rá, Twixet is csak akkor engedte ki a kabátja alól, mikor már kiment a pasas.
- Szóval akkor most ne legyen kerthelyiség, hanem az egész egy kert legyen? De ez a hely akkor sem lesz jó, itt nem maradnak meg, kéne hozzá egy aero, hogy rendbehozza a levegőt. Annyit nem ér az egész. - Rántott egyet a kabátján, majd megsimogatta a mini tevét és letette a földre, mire az futott egy pár kört a helyiségben. Már nagyon zsibbadtak a tagjai, szerette volna, ha kicsit ki tudja magát nyújtóztatni. Meg is rágcsálta Blue nadrágjának alját, majd böffentett egy nagyobb buborékot. Neki sem tetszett a hely. Leon kissé döbbenten bámult az ellopott cigarettája után.
- Az egész helyet, vagy csak egy része van ott?
Maga sem tudta eldönteni, a kérdés komoly volt-e, de inkább nem is akart ellamentálni rajta, csak zsebre vágta a kezeit és figyelte a barátnőjét, hogy az éppen mit is ügyeskedik.
- Csak biztosra akarsz menni, abban sosincs semmi rossz. Mivel megyünk át oda? Tömegközeledni akarsz vagy varázsolni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Most biztosan határozottan kijelentéssé tenném a kérdését, ha az arcom és a szám nem a karomba temetve heverne az utolsókat fújva. Persze kicsit drámai, de frusztráló, mikor hónapokon át kerget az ember valamit és nem tart látszólag semerre. Persze hely nincs, de a többi elég jól áll ettől még. Sok megbízható beszállító és munkaerő került elő, nem mintha utóbbiból sok kellene, de annyi van,a mennyi indulásra pont ideális lenne.
- Ezen egy takarítócég sem a felújítókkal. Ezt úgy ahogy van le kéne bumm, aztán felhúzni suh - mutogattam el egy söprő mozdulattal a tarolást majd a levegőbe mutogatással az újralétrehozást. De ez túl nagy falat. Nem csak pénzben, de időben is. Biztos nem ő az a nagybetűs. És büdös van, ez tény. Ő biztos sokkal több dolgot észrevesz, hála a kipusztult közeli növényeknek, de én nekem ennyi elég. - Felejtsük el ezt a helyet, ezt úgy amúgy gondoltam. Nem pont. Ugyanúgy lehetne kinti meg benti rész, csak a benti is lehetne olyan, természetes tudod. Nem fém, meg modern, meg csillog-csúszik minden. Olyan békés, tudod, mint amiért járnak az emberek túrázni meg kempingezni - vagy hasonló, sosem voltam jó a nagy magyarázatokban, de Timmel gyakran megtaláltuk a közös nevezőt szavak nélkül is.
- Miii - nevettem fel hangosan, azt hiszem nem sípolva, rendesen malacokat megszégyenítve röfögve bele, de aztán csak visszafogtam magam. - A cetlit, vagy rágópapírt, vagy szalvétát... amire a címet írtam - kotorásztam tovább, aztán meg is volt, egy kézmosós flakon papírját szabtam le és a hátuljára írtam. Én nem öltem meg több fát, na. Inkább fogtam magam és elindultam kifelé még lehajolva  a kicsi tevét megvakargatni. - Az is mágikus kerület, szóval hoppanálhatunk, meg van oda ez a varázsbusz is. Melyik legyen?
Közben mivel meglett a papírka leolvastam pontosan merre tartunk és előre reméltem, hogy sikeresebbek leszünk. Be is vártam a csipetcsapat minden tagját, hiába nézelődött azért szívesen a kis teve, lehet jobb, ha itt nem kering, ki tudja mi van még ebbe a porfészekbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Egy különleges finomságokkal teli, díszes dobozzal sétálok ki a cukorkaboltból. Szeretem a hagyományossá vált bevásárló-körutamat az egyik szabad hétvégére időzíteni. Igaz, hogy ilyenkor nagyobb a sor az üzletekben, de cserébe mindig belebotlok valakibe, akivel utána jót lehet beszélgetni. Imádom magam körül a nyüzsgést, az élettel teli utcákat.
Az édesség egy része természetesen Majának lesz, kifejezetten az ő ízlése szerint válogattam össze a szemeket. Biztosan örülni fog a figyelmességnek, gyakran lepjük meg egymást apróságokkal. Remélem hamarosan sort keríthetünk arra, hogy egy félreeső helyen, idilli hangulatban csemegézhessünk.
Találomra megtorpanok az egyik üzlet falánál, hogy ne akadályozzam az utca kiemelt forgalmát. Gondoltam egyszerűbb berakni a táskámba, mint a kezemben szorongatva visszacammogni a kastélyba. A végén még fellök valami idióta, és szanaszét szórnám a cukrokat. Nem lenne szép látvány, de olcsó se. Elégedetten állapítom meg aztán, hogy így már jóval biztonságosabb és kényelmesebb lesz a hazafele út.
Felpillantva a járókelőkre, egy ismerős arcot pillantok meg. Azt hiszem Zsombornak hívják, még elsős. Egy jó prefektus mindenkit ismer, különösen a saját házából. A gólyákról időnként kapunk tájékoztatást, na meg számtalanszor kell nekünk fogadnunk és útba igazítanunk őket. Nem biztos, hogy emlékszik rám attól még, de hátha. Követni kezdem a kereskedésig, majd mellé lépek, miközben a baglyokat lesi.
- Szia! Csak nem az első bagolyvásárlásod? - érdeklődöm barátságosan. - Elsős vagy, ugye? - kérdezek megerősítésképp. Remélem emlékszik rám az Eridonból, máskülönben elég kínos lenne a szituáció. Mindenesetre jól jöhet most egy felsőbbéves tapasztalata.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Helyettesítés. Utálom az ilyet. Átveszem valakitől a munkát, és mindig találok valamit, amibe bele tudok kötni. Pontatlan adminisztráció, rendetlenség az irodában, félretájékoztatott ügyfelek. És még sorolhatnám... Nem volt jó napom. Már a második kávészünetemre rohantam ki egy kicsit levegőzni, amikor az egyik ügyintéző kiszólt, hogy jönni kéne. Némi halk szitkozódás után visszacsörtettem az átmeneti irodámba, hogy felkészülten fogadjam a következő betévedőt.
Azért nem szeretek a Hivatalba jönni, mert a Minisztériumhoz képest ég és föld. A legnagyobb problémám azzal van, hogy nincs kirendelt osztály a Tárgybűvölésügyinek, ezért mindenről magamnak kell gondoskodjak, ha a bagolyköves diákok ügyeit kell intézzem. Egykori diákként meg tudom érteni, hogy nem szívesen utaznának be a fővárosba ilyenekért, főleg hogy az utazás költségeit is maguknak kell állniuk, az időveszteségről nem is beszélve. De amikor reggel szólnak, hogy ugyan hoppanáljak már vissza a faluba, mert be kell vizsgálnom néhány tárgyat, nos, az roppant kellemetlen tud lenni, ha alapból teljesen más napirendet állított össze az ember.
Visszahoztam néhány ellenőrzött holmit, amit a diákok és falulakók adtak le, ezek egyelőre egy mágikusan lelakatolt szekrényben hevertek. A táskámat a székem mellett hagyva sétáltam ki a folyosóra, ahol megpillantottam valakit, aki rögtön jobb kedvre derített, de egyébként se vagyok bunkó munka közben, maximum a munkatársaim látják, hogy ki tudok lenni.
- Üdvözlöm! Fáradjon beljebb - invitáltam be magamhoz a szobába, amit mindig arra használ a hivatal, amire éppen szüksége van, ezért kicsit szedett-vedett tud lenni, de remélhetőleg nem teszi szóvá. Mikor már magunk között voltunk, hellyel kínáltam az asztal előtti széken, én pedig a túlsó végén foglaltam helyet. Itt már nem ragaszkodtam annyira a formalitásokhoz.
- Azt hiszem ismerjük egymást - mosolyodtam el. Végigmérve őt, nem sokat változott, mondjuk nem volt az olyan rég, amikor Afrikába látogattam. - Láthatnám a papírjaidat?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Érdekes az emberi agy. Ez a félelem-dolog is kifejezetten lebilincselő. Most már, hogy nevén nevezték a golymókot, és kiderült, hogy nem az eridonos belsőségeire pályázik, Merse kezd megnyugodni. Kimondottan állatbarátnak vallja magát, persze azok iránt az álatok iránt érez így, amik a mugli világban ismertek inkább. Bár… ez felvet egy kérdést.
- Te tudod, hogy mi az a lajhár? – a semmiből. Igen, ez Erdőhegyi Merse.
A feltevése az, hogyha ő nem ismeri a varázsvilág lényeit, akkor a varázsvilág szülötteinek ismernie kell-e a varázstalan világ jószágait. Lehet, hogy ez másnak egyértelmű, azonban ennek a fiúnak nem az.
- Hát… - kezd bele az etetést figyelve. – Nem tudott egy kis táblát felmutatni, hogy „Gimme food, you fool”, nem igaz? – kérdi halál komoly arckifejezéssel, miközben közelebb emeli arcához kis lényt, és alaposan, szemeivel hunyorítva figyeli, ahogyan a hosszú nyelv betermeli a kaját.
- Lenyűgöző – most már teljesen eltűnt a félelem. Érdekes.
Tom kérdésére felkapja a fejét, mintha eddig valamilyen nemű transzba került volna a cukiság hatására. Megrázza fekete hajkoronáját, majd odanyújtja a golymókot a navinésnek.
- Ja, persze – nyújtja kis hosszú karját. – Mi legyen vele?