Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nimibogyó

- Hogy lehettek ilyen kis dögök, de komolyan, jó, még megértem, hogy unatkoztok, és unjátok hogy egész nap csak az árnyékban per a napon heverésztek csoportokban, és doromboltok ha valaki simogat titeket, de akkor menjetek és kunyizzatok kaját, nézzétek, ott ő - és a távolba mutatok, mire minden egyes kis állat a kezemre fókuszál - felvágottat eszik, zaklassátok őt! Úgyis kevésbé laktok jól a leveleimtől mint a felvágottaktól. Menjetek! Hess naa, felvágott, nyávogjátok utánam, felvágott!

Kimerülten állok meg egy pillanatra, és törlöm le a homlokomon cseppedző izzadtságot, amikor a macsekok figyelme elterelődik. No nem sokáig, már újra védhetem a leveleimet, de épp elég ideig ahhoz, hogy eljusson az agyamig - amúgy éppen hozzám beszélnek. Oldalra kapom a fejem, majd amint felismerem ki beszélt, már fogom is meg az ugró karamellszínű, zöld szemű szörnyeteget, és pakolom le a földre. Ő méltatlakodva nyaffint egyet, nekem meg van kábé négy másodpercem, hogy intsek a fiúnak.

- Szia Nimi! - még egy mosolyra is futja, majd zsörtölődve fogom meg a cirmost, aki már rázza a popóját, és ugrani készül - nincs macskajám, csak macsmentám, de ezeknek az is elég.
Elnevetem magam ahogy meglátom az arcát amikor visítani kezd nála a mini Bocica, és a cirmos egyik kiscicáját (aki sikeresebben ugrott fel mint az anyja) a nyakánál fogva felemelem az asztalról.
- Lehet inkább valahol bent kéne ezeket kiszárítanom - gondolom át a dolgot - ha tudsz segíteni távol tartani őket amíg összekaparom a kis zöld, félszáraz cuccokat, azt megköszönöm.

Meglátok a távolban egy felén sompolygó fekete macskát, és itt telik be a pohár. Egy dobozba rakom az elcsendesedett kiscicát, megfogom a terítő négy sarkát , és összecsomagolom a kis batyut. A kiscica megrázza magát, és máris nyávogva támadásra kész, a kezemben tartott batyu láttán pedig minden olyan cica megtámad, akit Niminek nem sikerült megfékeznie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Pöttöm kis eb
Én

Búslakodva kezdem hegyezni a füleimet. Kinyújtott nyelvvel, a mozdulat közben hagyom abba a hüppögést, és úgy figyelek, hogy hallom-e újra a hangot. Nem is kell sokáig várnom, szinte abba sem maradt, már folytatódik a vonyítás, és a nyüsszögés kutyákra oly jellemző keveréke, így felállok, és egy gyors tájolás után jobbra indulok. Szabad kezem ujjait keresztbe fűzve reménykedek, hogy nem egy kutyót fenyítő nénikével/bácsikával találom majd szemben magam, ahogy benézek egy kis kiugró mögé, ahonnan érzésem szerint a hangok jönnek. Egy naagyon kis édes pufi kutyi néz kétségbeesetten, lógó nyelvvel próbálva átriszálni magát a kerítés lécei között.

- Hát szia te - guggolok le mellé, miközben észrevétlenül a földre cseppen egy csepp fagyim. Szőke tincseim előre esnek, az egyikük a kutyus nóziát súrolja végig. A hátam mögé vetem a hajam, nehogy belekapjon, majd kinyújtom a jobbomat, és óvatosan a fejéhez közelítem. Ha hagyja, megsimítom pihepuhának látszó szép, fényes bundáját, és megvakargatom a füle tövét.

- Hát mid van neked itt? - beszélek hozzá tovább megnyugtatóan, és ha hagyja, leseprem róla a sárga virágszirmokat. Végigsimítok az eb hátán, a kerítés léceit vizsgálgatom. Sajnos viszonylag újnak néznek ki, így nincs remény rá, hogy én ezt kézzel szétfeszegessem. Elmélázva tekintek a négylábúra, egymást kergetik a fejemben a "hol a nyakörve?" "hol a gazdija?" "vajon itt lakik?" gondolatok. A vállamon lógó táskát oda sem pillantva a földre teszem, hallom benne összekoccolódni a vizes üvegemet és a pálcámat. Habozok, nem tudom mihez kezdjek a fagyival, végül a szalvétát a tölcsér köré csavarom, és letérdelve két combom közé fogom. Immár felszabadult kezeimmel gyorsan összekötöm hátul a hajgumival, majd immár két kézzel próbálom feszegetni a kerítést. Legnagyobb sajnálatomra, alig moccan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

szombat délelőtt | o

Igen, tudom, hogy Cat idősebb nálam, viszont még azért nem mondanám teljesen felnőttnek se, elvégre még tanul. Ez a fura mugli kifejezés meg a felnőttkorra utal. Bele szoktam futni az ilyen dolgokba a külföldi diákokkal, hisz őnáluk más idiómák vagy tudomisénmik vannak, mint minálunk. Lehet, hogy nekem is kéne valami fordítóbűbájos cucc, ami a magyaros gondolataimat és kifejezéseimet átalakítja mindenki számára érthetőre. Nem is lenne rossz!
-  Oh, az jó. Van valami ami azon belül jobban érdekel, vagy úgy az egész növényes téma szimpi? – kérdezem a fiú felé fordulva a kacsákról meg is feledkezve. Érdekesek a növények is az tény, bár engem jobban vonzanak az állatok. Ha választani kéne. Hogy mi akarnék lenni nagykoromban arról meg fogalmam sincs. Már nincs. De van időm kitalálni, úgyhogy nem is nagyon zavar a dolog.
- Angliában is! – kiáltok fel derűsen a baloldali közlekedés hallatán. – Mármint ott is bal oldalt mennek az autók. A betűk? Inkább rajzolásra hasonlít az írás, nem?
Legjobb emlékeim szerint ecsetvonás szerűen írnak ők is. Mindig is tetszettek az ilyesfajta írásképek, olyan szépek, különlegesek és főleg mások, mint a mieink. Meg a szokásaik is. Szívesen meghallgatnám, hogy mennyiben mások, de faggatni nem akarom a fiút. És ha egyszer belekezdünk ebbe a témába, hát lehet, hogy észre se venném, hogy már rég a kastélyban kéne lennem.
- Biztosan az. Majd egyszer bejárom. Meg az egész világot. Kíváncsi vagyok a többi nép kultúrájára. Lehet, hogy valami ilyen munkát kéne keresnem – ez egész jó ötlet, eddig miért is nem jutott eszembe? Csak utazgatnék mindenfelé, beszámolókat írnék, vagy útikönyveket. Sok-sok izgalmas kalandban lenne részem. Csak egy baj van ezzel.
- Hm? Hát, ha elpusztul akkor elpusztul – vakarom meg egy kicsit a buksim. Tényleg mi is van akkor? Farkasoknál meg egyéb nagyobb testű állatnál tudom a helyes a választ. Na de a kacsáknál? – A gyerekeinek nem lesz baja, még ha másik kacsa is lesz a főnök, ez biztos. Ki tudja, lehet hogy legközelebb egy nőstény hápi lesz a bandavezér és móresre tanítja a srácokat.
Igazából nem hiszem, hogy a hattyú evés sokban különbözne a kacsa evéstől. Kicsit nagyobb madár, és körülbelül ennyi. Szépek, de annyira azért mégsem érzem közelinek őket magamhoz, hogy ha nem lenne más választásom akkor ne falnám be őket jóízűen. Kutyát, macskát, lovat viszont soha. Akkor már inkább eszem füvet vagy földet.
- És mi jót csináltál abban a négy tanévben? Bejártad Európát hátizsákkal? - kiszórom az összes maradék kekszemet a kacsáknak, akik vidáman megrázzák a faroktollaikat. Szegények még nem jöttek rá, hogy nálam már nincs több finomság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Én is ezt mondtam, kicsit más szavakkal. Figyeltem, ahogy nevetve nézi az imént mutatott képződményt, és nem tudtam nem mosolyogni a reakcióján, aztán csak a hamutálra vezettem a szemeim és pár pöccintés után el is nyomtam a csikkemet, ennek is annyi, mint a csaj terveinek volt az előző helyen és a pincérének lesz itt.
- Remélem senki - mert az régen rossz lenne, azért fizetnek, mert azon kívül, hogy jó vagyok abban, amit csinálok, még élvezem is és ez látszik. Ha nem így lenne, biztos találnának mást. Egy zenekar is, egy intézmény is. Van, ami nem pótolható több tudással vagy tapasztalattal. - Mindent.
Elég egyszerű ember vagyok a magam módján, egy-egy szóban meg tudom határozni magam. Mindig, mindent, mindenhol. Nem célok, inkább vágyak voltak a vezérlőim mindig. Ez vitt és juttatott oda, ahol most is vagyok és szerintem járna a vállveregetés, amit most hagyjunk meg képletesen, ellenben a jégerrel, amit még letoltam némi köhintéssel követve, ahogy nem akartam a pincércsaj jelenetét kommentálni.
- Hogy emlékezni fogsz - remélhetőleg mindketten így leszünk, mert az én memóriámon is lenne mit csiszolni, főleg nevek terén, de azt hiszem hősiesen tudom kipótolni, mikor valami nagyon nem megy. Ez lehet az egyik szuperképességem. De ilyen gyűjtő vagyok és azért akad még több is, egy ki-mit tud nyerne rajtam, elég sokat is. - Még.
Sokan ígérték meg, hogy megfoghatatlanok és alkura képtelenek, másnap reggel az üres apartmanban ébredve újragondolták. Azt is, hogy mennyire könnyen lehet őket meggyőzni bármiről, mert bizony sokszor még csak trükk sem kell. Elég ha csak önmagad vagy, és már másnap van és túlestél a legrövidebb éjszakádon, de te azért megpróbáltad.
- Náluk ez nem ennyire nyílt, hogy legyen hova - jegeztem meg vigyorogva, hogy aztán ingassam a fejem rosszallóan. - Vertelek én már át? - nem mintha lett volna alkalom vagy lehetőség ezt kitapasztalni, de teljesen úgy kezeltem, mintha létező érv lenne. Elhúztam végül a papírt és felállva a zsebembe gyűrtem. Elővettem a tárcám és az asztal közepére a hamutartó alá toltam a cekket. - Másodikán találkozunk, Hableány - böktem a zsebemben lévő papírra, majd ahogy jöttem, úgy el is indultam a pulthoz, előbb Ivánt felkapni valami rusnya vörös karmaiból kimentve és közöltem, hogy mennék. Még intettem a Sellőnek, aztán lassan a forgatagba vesztem a dobosunkkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Minden tökéletes kellett, hogy legyen. Ez nem akarat vagy döntés, szervezés kérdése volt, egyszerűen így volt megírva. És ha elkavarodott volna a ruhám se érdekelt volna, mert ugyanúgy odabaktattam volna az oltárhoz  egy kölcsönzött, majdnemleesős valamiben is, mint az én csodás, egyedi, mesepomázatos darabomban.
A buli is jó volt, mert sok és finom süti volt, meg jó zene és csodálatos meglepetés, ami miatt ki tudtam volna ugrani a bőrömből. Igazából vészesen szaladt az idő, nekem pedig csak kellett egy pár perc magamra, hogy realizáljam, hogy ez ténylegesen itt és most történik, nem csak elképzelem, vagy álmodom. Még a karomba is csíptem kicsit az ajtón kisurranva, afféle próbaként. De nem, nem ébredtem fel.
Éppen csak elkényelmesedtem a fűben, belebújva a világítós csodába, kicsit meg is simogatva az oldalára írt számsort, mikor meghallottam a lépéseket. Az arcomon amúgy lustán elterülő mosoly kicsit ki is szélesedett.
- Minden tökéletes, szerelmem - feleltem felpillantva rá, de a kis vigyor továbbra is ott ékeskedett az arcomon. Ahogy lecsüccsent mellém, kicsit közelebb csúsztam hozzá, még begyűrve a fűzőt a cipő belsejébe, mielőtt az ujjait az enyémek közé fűzhette volna. A csókra kicsit éreztem is, ahogy felforrósodik az arcom, szóval nevetve megingattam a fejem.
- Csak kellett egy kis... csend és nyugalom, azt hiszem. Nem haragszol érte, ugye? - kérdeztem, az arcát fürkészve, de a kezét nem engedve el. - Olyan szép itt...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Kiábrándulás? Aligha. De a grimaszt látva legalább érzékeltem, hogy annyira nem fos a helyzet, hogy ne lehessen valamerre kimozdítani. Nem lenne túl szívderítő látvány egy semmilen kedvvel rendelkező Sellő, nah? Valahogy úgy, maradjunk is ennyiben.
- Kéretlen, a szó amit keresel - tettem hozzá pofátlan vigyorral az arcomon, ettől még ha máshogy gondolná, vagy próbálná gondolni, akkor sem érdekelne. Nyilván nem jövök ide két percért, akkor sem, ha csak ennyi érdekelt volna. Arról, hogy él még egyébként máshogy is tájékozódhatok. Meg a halálrovatot is átforgathatom az újságban ha arról van szó. De nem vagyok egy újságos faszi.
- Én nem akarlak megbántani - emeltem is fel a kezeim a tenyereim felé fordítva, hogy aztán nevetve folytassam - de nem mintha a bulicuccaid alatt többet hordanál.
Az biztos, hogy a vigyorom sokan megirigyelték volna, a tekintetem pedig minden leplezett vagy illendőséget hordozást mellőzve vonult végig a lábain, hogy végül csak felnézzek megint rá. A latexet se felejtettem el, meg a tényt, hogy megígérte, nem mindent feledek könnyen, ebben kiegyezhetünk az univerzummal.
- Kártérítést reméljük nem kér és fel sem jelent testi sértésért - mert megtehetné, biztos van valami automaták lelkét védő jogszervezet is, azt is tudom, kit kéne erről megkérdezni, de ez nem fog megtörténni. Se ma, se máskor, eleve tudom, hogy a következő alkalommal ez a szívesség is mennyire fel lenne emlegetve, így inkább úgy teszek, mint aki nem vett tudomást róla, hogy Bence semmiben nem segít ingyen, ha nem akar. Nem érzi magát a családban sem Máltai Szeretetszolgálatnak.
- Tudom - azaz elhiszem, de ez sokkal jobban hangzott talán most, mert láttam, éreztem rajta, hogy nincs békében a történtekkel, és el sem várná tőle senki szerintem. Egyedül volt vele, ami szarabb, mint úgy a probléma önmagában. Aztán mire bármit mondtunk volna csak ott volt, félig a karjaim között és csak néztem le rá srégen.
- Csinálnak is valamit, vagy csak betettek, hogy majd lesz valami? - vontam fel a szemöldököm, mert már ez sem lepne meg. - Malac?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#her | Daddy bemutatóján |  13th of January

- Nehogy aztán erre menjen el a nyugdíj-alap! - csipkelődtem kicsit, de szerintem ismer már annyira, hogy tudja, a legkevésbé sem szándékozom a lelkébe lépni, életünk hátralévő részének egyetlen napján sem. Túlságosan is szerettem és megbecsültem ahhoz, hogy rosszat akarjak neki.
Tudtam, hogy nincsenek elvárásai. Ilyen téren legalábbis nincsenek, más kérdés, hogy ha az anyukájához mentünk, akkor persze, figyelni kellett rá, hogy miben vagyok. De mióta ott felejtettük magunk az ünnepek alatt, azt hiszem, hogy ez sincs annyira komolyan véve. Nagyon aranyos a néni, szeretem.
- Igazán nincs mit, darlin' - ráztam meg a fejemet kicsit, kibámulva az ablakon, de fogalmam sincsen, hogy hol is voltunk, vagy miért. Nem ismertem ennyire a várost, hogy ki tudjak igazodni éjszaka, csak az utcák látványa alapján, merre is járunk.
- Ennek most kicsit örülök, ez baj? - nevettem el magam én is, miközben eltúrtam pár elszabadult tincset az útból, egyenesen vissza hátra. De inkább ki is bontottam a kontyom, már zavart kicsit, hogy ennyire... meh. - Pontosan hova is?
Nem mintha arra számítanék, hogy kapok tőle egy komoly választ, de azért egy próbát megért, ahogy lelkesen kimásztam utána. Ismert már, minek kinyitni még egy ajtót, ha ez úgyis ki lesz nyitva? Cöh.
A csókra elvigyorodtam szélesen, majd néztem is, hogy hova is indul, de nem tettem fel ténylegesen a kérdést, csak bámultam a part felé. Nem rajongok a fővárosért újabban, persze, voltak benne szép helyek, amiket imádtam megnézni, de... hát.
- Vegyél feleségül - meredtem a glitteres fánkokra, de aztán elnevettem magam, kicsit nyújtózkodva csókot nyomva az arcára, mielőtt még ismét a dobozra pillantottam volna. - Milyen alkut?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Mondhatni a nőkkel is az volt a helyzet, mint a gyerekekkel. Ha megvolt a megfelelő eszközöd, addig tarthattad meg lehengerlő figyelmüket, ameddig csak akartad. Nálam ezt Duplo prímán megtestesítette a négylábú, játékos valójában. Most is éppen nagyon hősiesen viselte, ahogy Ciara nyúzta és rá is ült. Egy hős, én mondom, de édesek voltak, rájuk is mosolyogtam kicsit integetve a kalapos lánynak,a ki lassan csatlakozni készült.
- Most hogy mondod, a kezéig nem terjedt a tekintetem, de ennyire kerek világképpel is régen láttam bárkit - mutattam a kezeimmel a levegőben is ennek szemléltetését, és azt hiszem megmagyaráztam kicsit a pofon nyomát is, ami ugyan már eltűnt, de mikor összefutottunk a faluban, még látszott. Ezért mondtam, hogy később. Nem szimplán taperolásért kaptam, hanem az unokaöcsém vagy húgom megfogása utáni állapotfelmérésemért. Hát na, érdekelt igaziak-e az ikrek is. - Ezért hoztam dupla packot, azt hiszem ünnepeljük Ben bácsit - emeltem meg még egyszer a söröm, aztán bele is ittam nag vidáman pásztázva a környezetünket. Szingli anyák álma, ahogy kitelepedtünk ide, ebben egész biztos vagyok, de most éppen egyhez sem volt affinitásom, főleg mert egész más terveim voltak.
- Ez elég jól hangzik. Itt helyben van akkor gondolom - néztem rá azért kicsit kérdő hangsúlyt tartva. Nyilván meg tudná oldani máshonnan is, de kényelmes és a csajoknak is baráti. Ismerem a kisiskolát, én is dolgozom ott, nem lenne rossz dolguk.
- Az a helyzet, ha kicsit még nőnek, már te sem kellesz ezen eredményhez egy pub-ban - röhögtem, röhögünk, de tudjuk, hogy igazam van. Hogy ha rajta múlik, pont elég önállónak és harciasnak neveli őket. Hallottam én már, hogy képesek kiállni magukért, jól is teszik.
- Várják ők is már? Ellie?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Én értem ide legelsőnek, a mesedélután tulajdonképpen az én fejemből pattant ki, nem lenne szép ha pont én késnék el. A kockás pokrócot már leterítettem, szépen elegyengedtem a csónakház előtti füvön, és minden innivalót és süteményt is kikészítettem, természetesen gyerekbiztosan, hogy a nagy ugrálós, nevetős, futkorászós hangulatban sem kelljen amiatt aggódni, nehogy valakinek a nyakába boruljon egy liter málnaszörp, vagy bármi más. Az sem lenne túl nagy baj, nyárias meleg van és egy tóparton mesélünk, úgyhogy szegény gyereket csak belemártanánk a vízbe, szerintem még élveznék is. Már messziről integetnek nekem a kicsik, én pedig fellököm magam álló helyzetbe és várom a csordát. Néhány előkészítős tanár is a segítségemre van, nélkülük nehezebben szerveztem volna meg ezt az egészet, főleg másodszorra. Az előző is jól sikerült, így történt, hogy csináltunk egy ismétlést is, mostanra néhány extrával. Talán egyszerűbb lenne az előkészítőben olvasni, akkor a még kisebbek is hallanák, de az úgy nem akkora buli, a picik pedig majd megnőnek, és reméljük akkor is lesz valami hasonló elképzelés. Egy kislány hozzám szalad, és szorosan átöleli a lábamat, amit én is viszonoznék, de hirtelen rengeteg gyerek száll meg, mozdulni is alig tudok tőlük.
- Sziasztok, minikék! - mosolygok rájuk, mire a legtöbben oldalról visszaköszönnek. Mikor kicsit alábbhagy a kezdeti örömködés, ők levágják magukat a pokrócra és nekilátnak az ételeknek. Én eközben az egyik leányka után szaladok, aki már most ki szeretné próbálni, milyenek a vízre eresztett csónakok.
- Vera, drágám, gyere inkább menjünk vissza - mondom és a nyomatékosítás kedvéért megfogom a picike kezét. Ő rögtön rámarkol, majd ketten visszasétálunk a többiekhez. Én leülök velük szembe, a táskámból előveszem az egyik könyvet, és egy plüsst, amit Masának hoztam, hogy kicsit könnyítsek a szerepén. Azt leteszem magam elé, és nézem, ahogy a kisebbek esznek és csacsognak, hiszen a műsor a kék lány érkezéséig nem kezdődik el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Blo néni

Futok, már megint. Átugrálok pár bokrot, kerülgetem a néniket a fő utczán, miközben a nagy fekete köpenyemet hagyom magam mögött lobogni, mint valami sötét oldalra állt superman. Előző este túl izgatott voltam ahhoz, hogy el tudjak aludni, ma reggel túl fáradt ahhoz hogy fel tudjak kelni, később pedig túl Masa ahhoz, hogy időben, gond nélkül el tudjak indulni. De komolyan, az már egy szint, amikor kifogásokat sem keresel, egyszerűen csak azt mondod, hogy azért nem sikerült valami, mert te te vagy... Na mindegy. Úgy, de úgy örültem, amikor Blossom néni felajánlotta ezt a lehetőséget, nagyon nagyon szomorú lennék, ha csalódást kellene okoznom.

Már viszonylag messziről kiszúrom a gyereksereget, és az őket kísérő pedagógiát (ezt vajon használják így egyáltalán?). A köpenyemet a levegőbe lendítve, szaporán lihegve fékezek le a kockás pokróc szélénél, és az arcomat legyezgetve igyekszem csillapítani a pirosasságom.
- Fhúú, remélem nem késtem el nagyon - szólalok meg reményeim szerint érthetően. - Szia Blossom néni, sziasztok! - mosolygok a napszemüveg mögé, majd a gyerekekre, és nekilátok, hogy a hajamat összegöngyöljem, és felfogjam egy konty szerű gombolyagba, valahol a tarkómon.
A picik még félnek tőlem, új vagyok nekik, engem nem üdvözölnek olyan kitörő lelkesedéssel mint új kedvenc mesemondómat. Ledobom a hátizsákomat a köpeny alól, és kivéve a kulacsomat, ledöntök egy fél üveg vizet.
- Készen állok! - helyezkedek el végül darupózban a szőnyeg szélén, aminek amúgy az előadáshoz sok köze nincs, de elég figyelemkeltő ahhoz, hogy rám szegeződjenek a pöttöm kis tekintetek.
- Most például tökéletes kis Piroska lennék - vigyorgok cinkosan Blossom nénire, a kipirult arcomra mutatva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Illedelmes? - nevettem el magam a visszakérdés közben. Nem mindig érzem magam annak, főleg ha éppen úgy alakul, hogy eléggé kilépek egy olyan határon, amit más komfortzónának mondana. Márpedig megtettem, és volt hogy boldogan, de olyan is, hogy nem állt szándékomban, de megtörtént. Mindenesetre részben jogosnak éreztem, hogy nem áll messze, miért tiltakoznék, ezért is bámultam a földre, végül pedig a csokival a kezemben inkább mutattam is neki merre, mielőtt újabb géppel kerül bármelyikünk összetűzésbe. - A fájdalomra tudok adni gyógyszert, megnézzük más is kell-e.
Szívesen segítek neki és örülök, ha tudok is, mert nem volt egyszerű a helyzete. Közben a fél csokimon túl az ajtót becsukva kezdtem bele, miért is találkoztunk tulajdonképpen. Persze ha tudom, hogy baja lett előbb behívom, hiszen nem játék, lehetnek kellemetlen következményei zúzódásoknak vagy rosszul összeforrt csontoknak.
- Mivel hasonlót még nem láttam, ez tényleg nem egy standard gyógyszer, de az összetevők és a kúra vele működhet. Hasonló a mechanizmusa, mint a méregtelenítő szereknek. Megpróbálja a szervezeted helyreállítani az alapvető állapotára - mondtam végig neki, mi is lenne a bájital lényege, a részletekre egyelőre nem térve ki. Rámosolyogtam, aztán mikor levette a ruháit a lila területeket kezdtem óvatosan, de azért érzékelésre alkalmasan kitapogatni. Biztos lesznek pontok,a hol jobban fáj majd neki, de elsődleges az, hogy megnézzem alatta ép-e minden. A bevérzések alapján nem láttam túl mélynek, ami jó jel volt. Hogy repedt-e a csont, azt csak majd egy röntgen tudja megmondani pontosan.
- Jól állnak a színek pedig. Szólj, ha valahol jobban fáj, vagy érzel olyan szúrás ki és belégzés közben, ami kicsit is kellemetlen - magyaráztam, aztán lassan elkezdtem végighaladni a sérült területen még egyszer.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Sokszor nem fért bele a buksimba az, amiket mondott. Nem hely volt szűken, bár az is, de rá mindig figyelek, sokkal inkább nem volt vele mit kezdenem. Butaságnak tűnt, mikor azt mondta máshogy érdemelnék dolgokat, vagy szerinte nem tett minket elég boldog ohanává. Mikor úgy nézett ki azokban a nehéz és fájós hónapokban az elmúlt időben. Nem beszéltünk valami sokat, de azért mindig láttam, hogy nem teljesen vagyunk rendben. Utáltam ezt, ha valamin mégis kellene és lehetne változtatni, ezzel kezdeném.
Reméltem. Bíztam benne. Hittem, hogy nem csak elhangzik ez tőlünk, érti mit jelent nekem, nekünk szeretni őt. Hogy ez mennyire fontos és más mint egy szeretlek, egy hiányzol, egy sima fontos vagy. Ez valahogy mind volt és mindnél több.
A néni lassan felírt mindent csak aláírás kellett, meg nekünk a kutyus és majd egy név neki, de abban legalább már kiegeztünk, hogy innen nincs utazgálás máshova, csak vissza a meleg otthonba. A lányokra is ráfér, mert bár nem olyan pindurka, mindjárt egy éves Ania, szerintem neki már ez a nap ahogy van, fárasztó volt. Lelkes a vaukra de olyan laposakat pislog, mint én minden délelőtt tettem, még a pocimban volt.
- Hát eh... nem jó volt az a név - magyaráztam meg de csak egyre ingattam a buksim, már a kislányok is csinálták, annyit látják éppen, szóval hárman elleneztünk minden ötletet és nem jutottunk előrébb. Egyelőre.
- Mi lenne, ha inkább az esti mese alatt beszélnénk meg? - kérdeztem felsóhajtva, hogy mikor már lelkesebben és elánnal indultak meg a nagy mancsok, pórázvégen a szívecske mellett, mi is settenkedjünk utána. Nem akarunk a fura és kicsit morci nénivel maradni. - Berni sem lesz, bármilyen macis - mondtam még mielőtt megigazítottam volna a kislányom az ölemben és a férjecskével az oldalamon eldörmögtem egy Csókolomot és ki is léptem a helyiségből. Nem volt már ott levegő, meg jobb ez így.
Ő pedig jön velünk haza, egy szerető ohanába, olyanba ami nem hagy hátra nagykutyákat se két nap után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Ebből a szempontból Merse nem mintapéldánya a bátorságnak. Még oly’ sok minden ismeretlen errefelé, hogy amit nem ismer, attól inkább retteg egy incifincit. Főleg ettől a gazembertől való szörnyetegtől. Arcát elönti az aggodalom, miközben a faház ablakain ki-kitekint, amint ujjait tördelve elsétál azok előtt. A dorombolásszerű hang egyre halkul, biztosan most fog támadni. Szétszedi alkotóelemeire a ketrecet, Merse torkának esik, Merse üvölt, a vér fröcsköl, Merse üvöltése gurgulázássá változik, aztán…
„Szia”, hallja végül az ismerős, megnyugtató hangot. Oda is lép azonnal barátja mellé, és gondolkodás nélkül, egy szoros öleléssel üdvözli. Szinte összenyomja a másikat. Amolyan Disneys ölelés, amikor a mókás karakter megölel valakit. Értitek.
- Hú, Tom… Thomas… barátom – zilálja, miközben végre elengedi őt hosszú, csápszerű karjainak szorításából. Majd mókusmód kulcsolja össze ijedtében kezét maga előtt, amikor Thomas kitér a lényre. Nem is válaszol, csak egy turbóbólogatásba kezd. Fekete szemei gyorsan tágulnak varangyosbékára emlékeztetve, majd egy nagyot nyel. Tom elővette a pálcát, ez nem jelent jót. Ő nem is hozta magával. Uramatyám, mi lesz itt?!
- És most? – eszébe sem jut, hogy le kéne húzni a leplet a ketrecről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Liám

- Nálunk vagy anya főz, vagy apa rendel, szóval nem túl meglepő. De az is nagyon finom - bólogatok lelkesen, mert a múltkor is a KFC-ből hozott haza csirkét, hogy anya nyugodtan tudjon velünk Amerika Kapitányt nézni. Mi ez, ha nem szerelem?
Elgondolkodtató, hogy a cocák ártottak-e bárkinek is, de gondolom nem, van, aki háziállatként tartja, mintha muszáj lenne.
Nem hiszem, hogy ez normális dolog, nagyok, büdik és azt hallottam, ha az embernek olyan szaga van, akkor meg is eszik.
- Nem tudom, én nem szeretem őket - ráncolom a nózim kicsit, mielőtt körbenézné. Hát ennek a fele se tréfa, ez az ebéd kritikán aluli. Ez egy szuperhős után kiált.
- Ugye nincs a hajamban? - egyből el is kezdem borzolni a tincseim, nehogy az legyen, hogy benne ragad és valami undorító lény fejlődik belőle, mikor este vízzel érintkezik.
Az asztal alatt már biztonságban vagyunk, minden sokkal jobb itt, ha a büdös cipőket nem vesszük. Volt az a fura is a medvével, amire meregetem kicsit a szemem Liára, de aztán mászom is tovább.
- Milyen rajzot? - kérdezek vissza, de gyorsítok, mielőtt még valamelyik néni elkezd itt lent keresni valamit.- akkor megkeressük Ezrát? Ő most neked micsodád amúgy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Szeretem nézni a kicsiket, szinte megnyugtató hatással van rám a jelenlétük. Már gondolkodtam rajta, hogy visszamegyek az egyetemre pedagógiát tanulni, hátha teljes érvényű Blossom néni lehetek. Félreértés ne essék, imádok gyógyító lenni, de néha már egy kicsit jó lenne mást is csinálni. Tulajdonképpen ezért jelentkeztem az előkészítőbe is tanítani. Amíg Masa nem ér ide, beszélgetek azokkal a pöttömökkel, akiknek hozzám van kedve. Elég nagy zsivaj van, de amint elkezdődik az előadás, valószínűleg elcsendesednek. Legalábbis ez a tapasztalat, most pedig a lányka is itt lesz, színesíteni a műsort.
- Szia, Masa! Nem, pont időben érkeztél - mosolygok rá, és várok egy keveset, hogy lenyugtathassa a légzését, és készen álljon. A kicsik türelmetlenek, és lázadás törne ki, ha nagyon sokat kellene várniuk, de ennyi szinte meg sem kottyan nekik. Van itt innivaló, ennivaló, aranyos társak, a jó dolgokra meg amúgy is várni kell, jobb ha most megtanulják.
- Nos, kedves nagyérdemű közönségünk, egy kis figyelmet kérnék - mondom, és a napszemüveget a fejem tetejére tolom, praktikus hajpántként is funkcionál és legalább a betűket is fogom látni. - Szeretnék nektek bemutatni valakit. Ő Masa, én hívtam meg, hogy eljátssza nektek a szereplőket miközben mesélek - mutatok a szőnyeg szélére, és nekiállok tapsolni, amit a gyerekek is lelkesen utánoznak.
- Először szerintem hercegnő leszel, de talán hoztam Piroskát is. Majd leszek a nagymama - mosolygok vissza rá, és a kezébe nyomom a plüssbékát, azzal, hogy erre még szüksége lesz. Innen már valószínűleg tudja, csak ha összeteszi a két szót, már meg is van a megoldás. Bizony, ma a hercegnő és a béka nagyon lerövidített változatával kezdünk.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- Igen, Arthur bácsi, mikor befut, ő is mindig zacsis kaját hoz, szerintem ha ezt Ezra tudná, tökre nagyon kitiltaná. Még tésztát se veszünk ám boltban mióta így - mutogattam a kezemmel neki, hogy hát össze vagyunk állva, mint a legók vele anyukámmal. Sok dolog máshogy ment, de olyan jól máshogy. Sokat szomorkodott szerintem a mama azon, hogy el kellett költöznünk, biztos neki is hiányzik onnan minden. De itt jó a munkája, sok barátja is van, közel vannak az unokatesóim is. Én már látom, hogy ez jó.
- Szerintem minden állatot lehet szeretni, de most nem az undikra gondoltam. Van ám belőlük ilyen kicsi - mondtam, de félbeszakított minket pár kajadarab, úgy szó szerint, így fintorogva rázogattam a kezem, mintha lenne rajta valami, majd ingatva a fejem megnéztem Peggy haját. Szerencsére nem volt benne semmi.
Nem volt baj azzal, ha valahonnan meg kellett lépni, de értem már, miért mondja anya, hogy jó, ha zoknit is cserélek néha, nem csak benti cipőre cserélem az utcait. Mászás közben sajnos nem tudtam befogni az orrom, így csak igyekeztem gyors lenni, amennyire csak lehet. Miért van egy fiúnak rózsaszín pöttyös zoknija?
- Tudod, mutattam a Bencénéset, megint csináltam egyet, megmutatom, szerintem fel fogod ismerni - vigyorogtam rá olyan nagyon cselesen nézve, hogy aztán lassan elérjünk az asztalok vége felé. Hála az Istennek. - Keressük... a mi? Hát... ez egy kicsit bonyolult. Szerintem anya szerelme, az meg ugye akkor olyan pár, aki egy családnál az apa, nem? Én ezt megkérdeztem tőle, hogy ő az apukám lett-e, de csak nagyon néztek és senki nem felelt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Blo néni
Eredeti én

Kihúzom magam, ahogy kiderül, hogynem maradtam le semmiről. Megérte szaladni, és hogy ez így is maradjon, igyekszem nem az egész így nyert időt felhasználni arra, hogy kifújtasam magamból a métereket. Amikor nekikezd a bemutatásomnak, felfüggesztem a madárimitációs gyakorlatokat, és a váratlanul rámszegeződő figyelemtől megszeppenve méllyen meghajlok. Ledobom a köpenyemet is, ami alól előbukkan fehér nyári ruhám, amit tökéletesnek éreztem az alkalomra. Nem véletlenül ilyen hosszú és egyszerű, terveim szerint folyamatosan a szerepekhez fogom alakítgatni mind a színét, mind a hosszát. A pálcám tehát magamhoz is veszem, mint elengedhetetlen kelléket, és felegyenesedve visszaintegetek a lelkes gyerekseregnek.
Felcsillan a szemem a gondolatra, hogy hercegnőként kezdhetem színészi pályafutásom, és elnevetem magam amikor a kezembe találom fogni a plüssbékát.

- Nagyon szép nagymamám lenne akkor - vigyorgok vissza izgága végtagokkal, majd neki is kezdek az előkészületeknek. - Melyik verzió szerint megyünk? - suttogom azért oda a lényeges kérdést, de nagy feneket nem kerítek neki, leginkább úgyis improvizálni tervezek. Rövid töprengés után a táskám pántjáról leszedem a gurkót mintázó fityegőt, és miután sokadszorra is megköszönöm magamnak, hogy olyat kértem ami nincs megbűvölve, nekikezdek a varázslatos résznek. Bűbájokkal megnagyobbítom kicsit, s aranyszínűvé változtatom, és immár máris a kezemben tartom a meséből jól ismert aranygolyót, amiért minden királylány kútba ugrana. Persze ezt nem csak így tessék-lássék adom elő, nem, körbemutatom előbb a kulcstartót, majd hátat fordítva a közönségnek megbütykölöm a labdát, és mire visszafordulok, csodák csodájára már más van a kezemben. Tadaam, igazi bűvésztrükköket tudok!

Elkezdem hát nagy vigyorral dobálgatni a labdát a kezemben, miközben további átalakításokon töröm a fejem. A földre teszem a plüssbékucit, majd egy kockáspokrócias (hát, színpad nincs) pörgés közben szórom ki a Trullust a ruhámra, amitől az szép, halvány rózsaszínűvé változik. Mire újra egyhelyben állok, már rendezett kis hercegnőnek nézek ki - majdnem.
Egy halk extrico kiéretében a hajamra bökök, mire érzem ahogy a gubancok kisimulnak, és a tincseim immár a kontyból kibomolva, simán és egyenesen terülnek szét a hátamon. Tudom, tudom, igazából kisállatoknak van a varázslat, de most pont tökéletesen illett a szerepemhez, szóval - miért is ne?
A békát picit távolabbra reptetem, majd látványosabban kezdem el dobálni az aranylabdát.
- Királylány vagyok, van labdám, és vár rám a békaherceg, úgyhogy szerintem kezdhetünk - kacsintok Blossom nénire, majd megpróbálok felkészülni rá, hogy nem szólalhatok meg többet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Adam Kensington

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

MERSE
kora délután | x


Hiába nyom össze az ölelésével és szinte lefogva karjaimat, túlságosan szeretek ölelkezni, főleg olyanokkal, akiket így kedvelek, szóval mosolyogva élvezem a nyomorgatást és a kezem is a derekára csúsztatom. Addig ér csak el most. Mikor elenged, még akkor is maradnak rajta mancsaim, miközben figyelmesen hallgatom őt, felfele nézve rá. Csak akkor veszem le róla kezeimet, mikor összehúzza magát.
- Hát... - kezdek neki bizonytalanul.
- Megnézhetem? - mozdulok a ketrec felé, nyúlva a ponyváért. Addig persze nem fogom lehúzni, amíg erre a srác engedélyt nem ad.
- Ha be tudtad tenni a ketrecbe meg ott is tartani, nem hiszem, hogy nagyon veszélyes lenne - nyugtatom iskolatársamat, mert látom rajta, hogy teljesen kivan.
- Figyelj - lépek vissza hozzá inkább és karjára simítom szabad kezem. Szóval a balt, amivel nem a pálcámat markolom éppen. Merse tekintetét keresem.
- Elvihetem valakihez, ha szeretnéd. Vagy megnézhetem egyedül is - pillantok kicsit a kijárat felé. Nem muszáj itt lennie, ha ennyire tart a leleplezésétől. Hú, milyen bátornak tűnhetek most. Pedig ennyire nem vagyok. Legalábbis nem gondolom magamról. Csak éppen, ha látom, hogy valakinek szüksége van rám, hajlamos vagyok megfeledkezni saját magam féltésétől. Meg az is a helyzet, hogy nem találkoztam még olyan állattal, varázslénnyel, amelyikkel ne imádtuk volna egymát kölcsönösen. Lehet, ez lesz az első alkalom. De megoldom azt is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Annamari
éjjel | a nappaliban a kanapén | x


Hogy mi történt velem úgy egy órája? Vagyis hát nem feltétlenül velem történt. Egyszerűen csak a házamnál, s mint olyan, végül velem. De hogy mi is ez? Azt majd megtudjuk. Ha mondjuk elmesélem valakinek. Esetleg annak, aki éppen otthonom felé tart. Hamar észlelem, hogy közeleg. Igazán jókor jön. Nem sokszor vagyok így, de... most kell valaki. Kírakedves ki tudja, hol kóborol épp. Dwayneről nem is beszélve. Bár őszintén szólva, arra, amire most nekem kéne valaki, egyikük sem kifejezetten alkalmas. Talán Kinsey az lenne. Nem, ő sem igazán. Tobias mondjuk igen. Ő nagyon. Azonban nem kívánságverseny ez. Főleg, hogy a kisujjamat sem tervezem mozdítani azért, hogy valaki esetleg tanácsot adjon most. Vagy bármilyen módon elősegítse döntésemet. Ám egy Dwaynetől Tobiasig terjedő skálán a navinés lányka igazán előkelő helyet foglal el ebben az ügyben, még ha ezt egy percig se feltételezné magáról. Úgyhogy komolyan pont jókor érkezik.
- Szabad! - szólok ki egyenletes, de emelt hangon, hogy eljusson az üzenet a küszöbömön állóhoz. Szokatlan tőlem, hogy nem magam nyitok ajtót. A legtöbben, akik bejáratosak ide, egyszerűen csak besétálnak. Tudják, hogy amúgy is érzem, hogy jönnek. Aki viszont nem mozog itt ennyire otthonosan, az elé kijárulok mindig. Általában egy szál köntösben, vagy mondjuk még egy nadrágban. A viseletem most is ez a megkapó összeállítás.
Ha a bagolyköves beljebb lépdel szerény hajlékomba és a folyosón haladva nemsoká balra néz, be a nappalimba, hát ott talál engem a kanapén ülve, kényelmesen hátradőlten, kezeim magam mellett hevernek. Szokásos, kivehetetlen tekintettel, semmilyen vonásokkal pillantok Annamarira, miközben nem kevesebb, mint négy kismacska lóg rajtam. Egy fehér a köntösöm ujját dagasztja, egy vörös a vallamon bújkál a hajamban, egy szürke egyik combomról sétál át a másikra, egy fekete pedig nadrágom szárán csimpaszkodik felfelé.

* * *

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

A másik viszont érintése kifejezetten nyugtatóan hat rá. Amióta elment otthonról, és a mágustanodába került, nem sok olyan kapcsolata volt ami érintéssel járt volna. Nárcisz, persze ő. De az meg annyira természetes, hogy amiatt nem jut azonnal Merse eszébe. Egy ideig élvezi az ölelést, majd ismét eszébe jut a veszedelem, és újra rettegni kezd. Ekkor Tom is érzi, hogy itt a vége, és elengedi Merse derekát.
„Megnézhetem?”, kérdi Thomas, mire az eridonos sebesen bólogatni kezd egy hatalmas nyelés után.
- Nem tudod, hogy mit beszélsz... - mondja szörnyűködve és fejcsóválva.
A lényből olyan fenyegető hangok érkeznek, hogy egyszerűen nem bír ép ésszel gondolkodni a fiú. Ha látna egy kismacskát az utcán sétálni, és nem tudná, hogy mi az, még soha nem látott hasonlót sem, akkor attól is ugyanígy rettegne. Szó mi szó; hasonlít a két dorombolás. De nem. Nem. És nem. Biztosan csak bajt okozhat az a kis izé.
- Én... - kezdi - Ma is csak úgy ráhajítottam messziről a sálamat - mutat a ketrecre. - Nem tudnék hozzáérni még egysz... Jé'ézusom! - kap a szívéhez, amikor meghallja a hangos, tüsszentés szerű hangot a ketrec belsejéből.
Ekkor érzi újra a nyugtató érintést. Mély levegőt vesz, majd lassan, szinte már színpadiasan, kicsit talán már túl is játszva, fújja ki, ami benn maradt. Egy lágy mozdulattal int a ketrec irányába, hogy szabad a pálya.
- Először csak pillants rá, kérlek - mondja. - Te biztosan meg tudod állapítani, hogy ez most veszélyes vagy... mi ez - közben tesz egy lépést hátra, így óvatosan kihúzza karját Tom ujjai közül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Adam Kensington

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Vártam, hogy mit akar kihozni ebből a barátság témából. Igaz, ami igaz, hogy lehet kategorizálni a barátságot, bár valószínűleg a barátság, mint maga csak kevés személyhez köthető. A többi csak ismerettség, haverság, hogy legyünk többen és ne unatkozzunk. Bár, ha jól meggondolom, fogalmam sincs, de nálam nagyjából ez a két kategória létezik, a barátság nagy buborékján belül. Úgyhogy a végén csak mosollyal nyugtázom, amikor azt mondja, hogy barátok vagyunk. Hát már hogyne lennénk azok, hiszen most is biztosan ki fogom segíteni abban, hogy megszabadulhasson egy felesleges tárgyától, ami úgyis csak a helyet foglalná nála. Hát nem egy önfeláldozó mágus vagyok?
- Jó, hát ne az anyukám legyél, ha lehet – nevetek fel, ahogy elgondolom, hogy ott lohol utánam és mindenfélét hadovál. – Különben zsebpénzt fogok tőled kérni, de ígérem, csak jó dolgokra költöm, anyus – nevetek tovább és rázom a fejem. Ennyi képtelen ötlet már rég fogalmazódott meg bennem.
- Jó, nem na. Nem kell így kiakadni – mondom én, miután kiakadtam. De hát ez az alap, hogy megpróbálunk vigyázni a másik cuccára nem? Nálam biztos, úgyhogy kicsit feszélyezni kezd ez a visszavágás, de szerencsére rögtön áttér egy másik dologra. Hát, olyan ősrégi nincs, de vannak régebbi telefonjaim, mert eléggé bolondja vagyok az ilyesmiknek. Az a csoda, hogy tabletem nincs, mert minden baromságom van, ami mugli. Hát jó, nem baromság, de én sem hiszem, hogy ők gyűjtenék ezeket.
- Tudok adni egy régebbit, persze. Majd beleírom a számom, hogy egy kontaktod már legyen, ha valamire szükséged van Larcsi – csillogó szemekkel nézem őt, mert tényleg nagyon szeretném neki megmutatni a használatát. Igen, a telefonnak. Gyors témaváltás után már vele szomorkodom, hogy nincs igazi anyukája. Az más kérdés, hogy engem jobban megérint, mint őt láthatóan. Persze a magyarázata után már értem, hogy miért nem veszi annyira a szívére. Meglepő fordulat, magam sem tudnék mit kezdeni a helyzettel, főleg úgy, hogy én nem abban nőttem fel, mint amiben ő.
- Ó, a Cetlis lány. Sajnálatos, de úgy látom, hogy egész normális boszi lett belőled, szóval nem is tudom, talán örülök, hogy így történt. Lehet, hogy ha más anya nevel fel Rellonos lesz belőled és átkokkal kergetnél a folyosókon – vonok vállat, remélem, érzi a pozitív kicsengését a dolognak. Azért biztos nem olyan, mintha az édesanyja nevelte volna fel, de ki tudja. Lehet, akkor még másmilyenebb lenne. Na, ezt jól megaszontam.
- Akkor leszek a tesód – kacsintok rá. – Ki kéne takarítani a szobámat hugica – nevetem el magam, hogy az egész élét elvegyem a dolognak és elterelődjön a szó. De sajnos tök más történik, ahogy közelebb húzódom hozzá. teljesen elfehéredik, és lehet, hogy el is fog ájulni. Eléggé megijedek, szóval elhúzódom és egy nem is olyan kis idő után visszatér az arcába a vér. Na, most első reakcióm az lenne, hogy odamenjek hozzá, és lefektessem a kanapéra, meg vizes borogatást tegyek rá, vagy valamit csinálnék, de nem merek megmozdulni. Hiszen azzal, hogy elmentem tőle jobban lett. Szóval várok egy kicsit, mielőtt megkérdezem, hogy miért fél tőlem. A válasza megdöbbentő, és le is esik az állam.
- Ó, ne haragudj, nagyon sajnálom, nem tudtam, hogy ilyen… izéd van – hát gőzöm sincs mi ez. De ha jól belegondolok, tényleg nem kerültem még a közelébe, még egy puszit sem kapott tőlem, biztos vagyok benne, hogy én azt hittem, ő már kapott, valahogy kicselezhette. De hát megértem, mert ami nekem csel, az neki komoly rémület lehet.
- Ez gyógyítható valamivel? Vagy ez valami átok? Vagy van valami, ami miatt… - itt elsötétül az arcom, mert ha jól belegondolok, van egy olyan indok, ami miatt ilyesmi kialakulhat. De nagyon remélem, hogy nem az volt a kiváltó ok. – Megígérem, hogy nem kérek tőled pacsit, puszit, amíg ki nem lábalsz belőle. Oké? – nézek rá komolyan. – Még, jó, hogy nem vagyok beléd szerelmes, és egy csóktól szívrohamot kaptunk volna mind ketten. Igazi Rómeó és Júlia, modern feldolgozás – nevetek fel, hátha segít rajta is. Hű, ez nem semmi!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Annamari és a négy kismacska
éjjel | a nappaliban a kanapén | x


Az üdvözlésre mély levegőt szívok be és határozottan kiszusszanom, bólogatva csak kicsit, a lány szemébe nézve. Neked is szia. Az új hangra persze a kis szőrlabdák is felfigyelnek, elnézelődnek az érkezett felé, a szürke vékonyka hangján még rá is nyávog, aztán folytatja a lépdelést combomon át, mígnem a túloldalra ér és indul a hátam mögé fészkelni magát. Pedig nincs sok hely köztem meg a háttámla között. De mint tudjuk, a macskák nem szilárd halmazállapotúak, akárhol is elférnek.
- Valaki itt hagyta őket a ház előtt egy dobozban - adok magyarázatot a navinés szóban még fel nem tett kérdésére arról, mégis mi a frászt keresnek ezek a szerzetek nálam. Azonban tény és való, ez azért még koránt sem ad választ minden talányra. Hiszen attól még, hogy lerakták itt őket, ugyanúgy vernyoghatnának kint a dobozban; vagy az erdőben kóborolhatnának, miután szabadon engedtem őket; esetleg már a Mancs-hely kényelmét és az ott dolgozók törődését élvezhetnék. De nem. Ők itt csetlenek-botlanak körülöttem és rajtam.
- Gondoltam, behozom őket, amíg kitalálom, mi legyen - fűzöm némileg tovább a történetet. Természetesen viszont ez is további kérdéseket vet fel, mivel hát ettől még lehetnének valami zárt vagy elkerített helyen.
Hallottam a hoppanálás pukkanását odakint és érzékeltem is egy varázslót. Azonban, ahogy jött, el is illant. Csak ezt a dobozt hagyta maga után. Mikor a verandámra léptem, már tudtam, kik lapulnak benne. Egyszerűen magamhoz vettem a dobozt és visszajöttem vele, leültem a kanapéra úgy, ahogy most is itt ülök, kinyitottam a fedelet és megdöntöttem kicsit, hogy kijöhessenek. Nem kellett egy percig se félteni őket. Azonnal kikecmeregtek és megindultak felfedezőútjukra. A dobozt meg elhajítottam a kandalló elé, most is ott hever a földön. Nem kellett az már ide. Azóta csak figyelem, ahogy mászkálnak rajtam. Ez még mindig egy új élmény nekem. Szűk hétszáz évig rettegett tőlem minden állat, csak az utóbbi években hagytak fel ezzel. Tobias kutyái, Kíra krupkeveréke már mind úgy közelítenek felém, mint bárkihez. Ettől még viszont külön nem kerestem efféle szőrmókok társaságát. Úgy tűnik, nem is kell: ahogy az emberek, ők is megtalálnak.

* * *

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Részmunkaidőben szülő-, vagyis inkább nagytesópótlékká lettem előléptetve, főleg Liam munkamániákus beállítottságának köszönhetően. Nem mintha a legkevésbé is bánnám, bár valahol azért munkál bennem, hogy érik az az emlegetett fejmosás, mert Thomas magától nem fog panaszt emelni.
Mindenesetre, így rám hárul mai kirándulásunk levezénylése - a mozizás óta gyanítottam, ami később beigazolódott, hogy a srác rövidlátó. Nem vészes, de nem árt megnézetni, hogy ne erőltesse fölöslegesen a szemét és rontsa tovább a helyzetet. Könnyű, nyári ruhám meglibben, ahogy halk pukkanással felbukkanunk az egyik erre kijelölt közeli ponton.*
- Minden oké?-*csekkolom útitársamat, egyelőre nem engedve el, ha véletlenül megszédülne - ebben a melegben még a gyakorlottabb hoppanálóknak sem árt vigyázni, mert a hirtelen hőmérséklet-különbségek azért sokkolóak lehetnek. Mindenesetre amint megkapom az áhított visszajelzést, előhalászom a telefonom, hogy vessek egy pillantást a térképre, betájolva magam. A vár környékén bóklásztam már, de akkor nem figyeltem annyira, merre megyek.*
- Remélem, nem lesznek sokan. Meghalok egy fagyiért és tudok egy isteni helyet, ahova mindenképp el kell mennünk!-*sóhajtok, ami nagyrészt az elmúlt hetek hőségének szól.*- Gyere, mielőtt napszúrást kapunk!-*Húzgálom meg játékosan Thomas trikójának csücskét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

MERSE és a szerzet
kora délután | x


Ahogyan a fiú előadja a dolgokat, komolyan kezd nekem is inába szállni a bátorságom. Ám igyekszem erősnek látszani, hiszen már csak az kéne szegény eridonosnak, hogy még én is összetörjek. Na tessék különben, ennyit a sztereotípiákról: amikor egy navinés hősiesen a reszkető eridonos segítségére siet.
- Nagyon jól csináltad - dicsérem kicsit a srácot a lényelfogó technikája miatt, ami mondjuk koránt sem profi, ám láthatóan a célnak megfelelt. Összerezzenek én is kicsit, de nem is annyira a hangtól, mint barátom ijedelmétől.
- Oké - bólogatok aztán, mikor engedélyt ad nekem, hogy megtekintsem, mivel is van dolgunk. Várom, hogy hátrébb húzódjon, aztán felszegem kicsit a fejem, még ki is húzom magam és így indulok a ketrechez. Egyik kezemben pálcám, a másikkal a lepelért nyúlok, amit felemelek és benézek alá, majd...
- Aaawh, hát szia - foszlik semmivé komoly merevségem, ahogy meglátom a mi életveszélyes kis szerzetünket. Egyébként sem túl mély hangom még jobban elvékonyodik az olvadozó üdvözlés közben. Gyors mozdulattal visszarakom pálcám taláromba és lekapom a takarót a kalitkáról, már nyitva is ki az ajtaját.
- Merse, ő egy golymók - tájékoztatom a fiút, miközben szeretetteljes mosollyal nyúlok be az állatkáért, aki még hangosabban dorombol erre.
- Teljesen szelíd - pillantok az eridonosra, immáron a kezemben pihenő, barátságos szőrlabdával, akit jól megsimogatok, majd arcomhoz vonom. Rögtön hozzámbújik. Lehunyom a szemem és szélesen mosolyogva élvezem.
- Éhes vagy, mi? - vonom kicsit távolabb magamtól, nézegetve őt. Szerintem ezért nyújtogatja úgy a rózsaszín, hosszú nyelvét, ami szegény srácra főleg a frászt hozta.
- Lehet, van nálam valami... - jut eszembe, hogy talán akad a táskámban egy-két falat. Viszont így egy kézzel nehéz lenne túrkálni a zsákomban.
- Megfogod? Nem bánt, tényleg! - nyújtom hát Mersének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Adam Kensington

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Nem, nem tanultam meg hirtelen úszni, és nem, azt sem hiszem, hogy ezt most fogom elkezdeni, de szörnyen unatkozom. Se pálcám, se tanórák, kitiltottak az iskolából is, úgy, hogy én vagyok az iskolaelső. Szerintem ilyen karriert se futott be még senki, mint amilyet én, nem mintha bármelyik másik elért "eredményemre" olyan büszkének kellene lennem jelenleg. Kicsit ez az a pont, amikor úgy érzem, hogy minden összeesküdött ellenem, és el kell vonulnom a világ elől.
Így hát ide jöttem, leginkább azért, mert még sosem voltam itt, és mert mindenki azt mondja, hogy ezt a helyet egyszer ki kell próbálni akkor is, ha nem tudsz úszni. Mert a helynek megvan a maga varázsa, a maga romantikája. És valóban. Olyan romantikus hangulat száll meg, ami esetemben nem feltétlenül kedvező, de mégis jóleső. Jól érzem magam. Mosolygok, és kedves érzések járnak át. Nem foglalkozom azzal, hogy sorban nyerem az ezüstöket, hogy Thunderstorm nem akar felengedni a hátára, hogy állandóan valamim megsérül, mert dekoncentrált vagyok. Egyszerűen csak minden jó.
Az egyik mélyedés szélén ülök, a lábamat a meleg forrásvízbe lógatom, és bár nem olyan erőteljesek a fények, mint kint, olvasok, méghozzá egy bűnügyi nyomozós könyvet, ami igencsak leköti a figyelmemet, mert eddig azt hittem, hogy a szerelemféltésből a főszereplő nővérének a férje volt a gyilkos, de most bebizonyosodott, hogy ártatlan, sőt, meg is halt. Ez az, amire azt tudom mondani, hogy roppant kellemetlen szituáció.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Lili

Egy forró, szabad hétvégén

A víz felszínén egy lebegő Zsombi található, aki kifeszített testtel próbál nem elsüllyedni. Még bordái is látszódnak, ami alapján simán arra következtethetne egy ember, hogy ennek a srácnak tuti van valami betegsége, pedig csak szimplán vékony. Hiába edz, zabál, semmi nem használ.
Apropó, miért is lubickol a kis elsős ezen a vasárnap délutánon, mikor tonnányi házi feladat vár az asztalán megírásra? A válasz roppant egyszerű: Zsombi még mindig rettenetesen lusta - ezt sosem fogja kinőni. Pedig jobb lenne, ha minél előbb nekilátna a körmölésnek, különben kevésbé kedvező dolgok fognak rá várni. Ja, és ezen kívül forróság van, no meg szabad vasárnap. Szüleivel elintéztette, hogy a szabad hétvégéken meglátogathassa a falut, így hát mióta itt él, minden egyes alkalommal él a lehetőséggel, és csatangol egyet. Felsőbb évesektől hallotta, hogy van egy remek tavacska a falu határában, a hűsítő vize pedig én ilyen rekkenő hőségben a legjobb. Viszont ahogy járkált a tavacska körül látta, hogy senki nem úszásra használja azt. Falulakók, illetve diákok kígyózó sora tartott valamerre. Zsombi meg követte őket, ugyanis egy-két tag nyakában törölközőt vélt felfedezni. Rossz helyre nem siethetnek. Nos, így akadt rá a Barlangfürdőre.
Sikeres átöltözés után már a vízben találta magát, itt lubickol percek óta. Persze néhányan furcsán néztek rá amiatt, mert társaság nélkül ilyen jól elvan, ő azonban már rég megszokta azt, hogy a közelben mindig összefut valaki ismerőssel. Ha meg nem, hát akkor barátkozik. Pár karlendítés után megállt, lábával taposta a vizet, haját megrázta, szemét megdörzsölte, s szemei ismerős arcok után cikáztak. Nos, senki olyat nem látott, akivel lebratyizhatott volna, ellentétben egy lánnyal, akik magányában - totálisan szárazon - a parton könyvet olvasgatott. Pimasz mosolyra húzódott a szája, majd pillanatokon belül már a "lány lábai előtt hevert".
 - Mit olvasol? - érdeklődött a fiú. Ugyan átfutott a fejében, hogy hopp, megragadja a lány lábát, és azonnal belehúzza a vízbe, azonban azt is tudja, hogy kétféleképpen végződhet a történet: nevetnek egyet, és másnap már barátság karkötőt vásárolnak egymásnak, vagy a lány sikítozni kezd, csapkodni (kevésbé szerencsés esetben Zsombit is jól megcsapkodja) és duzzogva faképnél hagyni  Zsombit. És ami azt illeti, Zsombi egy kis társaságra vágyik - ahogy mindig -, nem lenne szabad elijeszteni  a másikat.