Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A húga feltűnően sokszor kívánja meg a sütit és Chris sem olyan hülye, hogy ne vegye észre a jeleket. Nem iszik kávét, nem festi a haját, amikor pedig azt hiszi, hogy nem figyelik, akkor a hasát fogja. Kétszer csinálta ezt végig egy nő mellett, most csak kivárt, mikor fogják végre őt is beavatni.
Tehát nagy dobásra készült, amivel meg tudja fogni Lelét, ehhez pedig segítség is kell. A cukrászda felé menet már ki is szúrta a kedves hölgyet, épp a kirakatot figyeli. Olyan biztos volt benne, hogy benne lesz, mint amikor nulla tanulással megjelent a reptan vizsgáján. Sima pite lesz ez. Mellé sétált, lágyan a vállára tette a kezét, hogy azért ne ijessze halálra.
- Szép napot, szeretne egy ingyen sütit? - kérdéséhez mellékelt egy ellenállhatatlan mosolyt, ahogy mélyen nézett a nő szemébe.
Persze a sikert közel sem érzi a zsebében, ehhez kelleni fog a színészeket is megszégyenítő alakítás, de ha mása nem is volt, a magabiztosság az ő oldalán állt. Az ismeretlen hölgyre is szükség lesz, de ha nem lövi le előre a poént, akkor biztos meg fog lepődni és a szerepe szerint is csak ennyit kell tennie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A vállamon egy kéz, a fülembe pedig szavak csengenek. Úgy el voltam itt a sütemények mustrájával, hogy hirtelen csak nagy ártatlan szemekkel sikerült ránéznem a hang forrására. Aztán a szemeim tágra nyíltak és azt hiszem a számat is sikerült hasonló állásba helyeznem. - Ingyen süteményt mondott? - kérdezem felocsúdva és már el is hessegetem a kis ördögöt a bal vállamról, aki azt duruzsolja a fülembe, hogy lássak is és ne csak nézzek, hiszen konkrétan egy isten áll előttem és talán be kellene kapcsolnom magamon, a "nő vagy" gombot, hiszen épp most szólított le egy ilyen kaliberű férfiú. Erre én mit teszek? Na mit? Úgy van! A sütire terelem a szót, mint egy éhenkórász kóristalány. Na mindegy, ha már sikerült így nyitnom, nincs más hátra, tartanom kell a felvett irányt. - Bocsánat, szóval jó napot! - mosolyodom el bájosan és végre össze tudom szedni a gondolataimat annyira, hogy azért normálisnak tűnjek - Egy mondatban az a két szó, hogy ingyen és hogy süti...Hm...A világ majdnem legcsábítóbb ajánlata egy nő számára és az ön kezében igen erős fegyver - folytatom kicsit már csíntalanabbul. Nem tudom mire megy ki a játék, de kíváncsivá tett. Bármire is, ha abból egy szelet édesség nekem jut, már megérte. Tiszta haszon, hogy ma a desszertgyomrom teljesen üresen hagytam vacsora után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ahogy mosolygott a nő, úgy lett egyre biztosabb a dolgában Chris. Legalább ő is látja maga előtt a célt és most csak ez számít. Nem mintha nem lenne pénze sütire, azért ez nem a világ vége; de mégis mennyivel jobb már azt mondani, hogy ingyen kapott valamiből, ami másnak fizetős. Még csak nem is ez lesz a lényeg, hanem maga a kivitelezés.
- Még szép, hogy ingyen lesz - kacsintott le vidáman a hölgyre. Nála jobbat keresve sem talált volna, ezt külön ki fogja emelni a húgának is később.
Nem látta értelmét, hogy tovább ácsorogjanak kint, már bele akart vágni a műveletbe. Süti akciónak nevezte el magában, de ez még nem végleges, valami ütősebbet akart ennél.
- Akkor remélem felkészültél, csak annyi a lényeg, hogy kövess engem - mondta, ahogy végignézett gyorsan a szőkeségen, mielőtt megfogta a kezét és maga után húzta a cukrászdába. Az már más kérdés, hogy nem csak ennyi lesz a dolog lényege.
Beállt a sorba, ami szerencsére nem volt hosszú. Mintha mindent Mitzinger rendezett volna így, neki van ekkora érzéke a helyzetek megteremtéséhez. Egy pár kért épp a pultostól, mögötte pedig egy lány várakozott. Chris megköszörülte a torkát, de csak a drámai hatás kedvéért. Újra a nő felé fordult, még küldött felé egy biztató mosolyt, aztán fél térdre ereszkedett.
- Kis figyelmet kérnék - szólt hangosabban, hogy mindenki feléjük forduljon. Előhúzott egy dobozt a zsebéből, amiben csak egy játékgyűrű lapult, de olyan magabiztossággal mutatta meg az alig pár perce megismert nőnek, mintha egy Swarovski gyémánttal villogna. - Hozzám jönnél? - tette fel a nagy kérdést a megszokott hatásszünet után. Csak akkor jutott eszébe, hogy még a nevét sem kérdezte meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A gyerekemen látszik, ahogy lelki szemei elé kerül az irdatlan méretű jávorszarvas. Nekem ugyebár volt már szerencsém hozzá. Elég megkapó látvány, az fix. Kifejezetten aprónak érezheti tőle magát az ember. Én mondjuk nem igazán. Nekem az egész életem az, hogy apró vagyok és hogy ez nem érdekel. Ettől még persze hat rám a jelenléte. Tekintélyt kölcsönző.
- Aaa, így már világos - ámuldozik Hanna, mikor kiderül, honnan erednek ezek a vérfarkasos pletykák. Sejtette ő, hogy nem ilyen egyszerű ez. Meg hát, ha bármi jót örökölt tőlem (a szépségén kívül), az az, hogy nem nyel be csak úgy mindent vakon. Szeret megbizonyosodni, utánajárni.
Engem meg nem védenek meg, így járok. Dehát mire számíthattam? Hát már hazudni se hazudnak az emberért, hogy igenis borostával nem érezhető, hogy egy fél tányér van az arcodon? Milyen dolog ez? Szépen vagyunk. Meg is rázom a fejem, mintha most végtelenül csalódtam volna benne, aztán persze egy pillanat múlva már nyoma sincs megrökönyödésemnek.
A spagettipite osztatlan sikert arat. Mélyet biccentek, amikor a kedves tetszését fejezi ki, ezzel egy időben a lányom is büszkén mosolyog. Utána persze kapok pár megróvó pillantást, amiért én próbálom bezsebelni az érdemet. Pedig tényleg csapatmunka volt! Oké, az arányok billennek erre-arra, de na.
- Csak úgy hallottam őket - von vállat a sarjam a pletykákat illetően. Valóban apja lánya és mint olyan, ijeszően odafigyel mindenre és olvas a sorok között. Képzeljük el, ha még nyomozna is! Veszélyes.
Folytatódik a kedélyes beszélgetés, amibe én néha persze beékelek valami szemtelenséget meg némi önfényezést. Sokszor kombinálva a kettőt. A főétel után pedig következik a puding, ami hasonlóan fenomenálisan sikerült.
- Akkor most alszunk? - kérdezem pár perc múlva, mikor végeztem a desszerttel. Hátradőlök a székben, egyik kezem hasamra pihentetve.
- Ha elmosogattál, aludhatsz - közli Hanna egyszerűen.
- Látod? - nyújtom ki a kezem, rámutatva a pimasz kölykömre, miközben Rileyra nézek. - Látod, hogyan bánik a drága jó édesapjával? - tartom felé még mindig ujjam, amit persze a kiscsaj próbál eltolni az arcából, de nem hagyom neki.
Mikor végül mindenki szépen befejezte és üldögéltünk még kicsit, asztalt bontunk. Repkedhet minden a mosogatóba és együttes erővel varázsoljuk tisztává az edényeket, asztalt, rakunk szépen rendet. Hogy ne punnyadjunk el, Hanna rak fel egy kis zenét. Nem is sejti, mit hoz ezzel a fejére. Jó, persze, mellettem nem is lehet úgy élni, hogy mindig azon agyalj, vajon mit hozol a fejedre a következő lépéseddel. Éppen csak ellép a lemezjátszótól, már ragadom is magamhoz, hogy megpörgessem kicsit. Nevetve kapaszkodik belém. Hagyja magát vezetni, gyakran odamosolyog Rileyra. A szám végén aztán elengedem, pukkedlizik nekem, én pedig kezem nyújtom a következő, káprázatos delikvensnek. Ugye nem hitte, hogy ő kimarad?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Dwayne
egy koranyári éjjel | a sakktáblánál a konyhában | x


Szeretik az emberek azt mondani, hogy ők ráérnek. Azonban, mint annyi minden más az életben, ez is relatív. Valószínűleg igazuk van. Valószínűleg az ő szempontjukból, a saját körülményeikhez képest ráérnek. Viszont, ha összehasonlítjuk, én mennyire érek rá és ők mennyire, az ő ráérésük szinte nevetségesnek tűnik. Én. Tényleg. Ráérek. Ráértem kétszáz éve is és rá fogok háromszáz múlva is. Ehhez pedig akkor is úgy állok, ha holnap valaki kilök a napfényre. Hiszen azt nem tudhatom. Céljaim és törekvéseim pedig nincsenek, ahogy határidőm sem semmire. Nem sürgetnek társadalmi elvárások, sem ráncok. Úgyhogy tőlem addig töpreng barátom a következő lépésen, ameddig csak akar. Neki előbb akadnak egyéb szükségletei, mint nekem.
Előre dőlök, miután megtette lépését. Átnézem kicsit a helyzetet és egy kevés gondolkodás után jövök a sajátommal. Dwayne következik, aztán...
- Sakk-matt! - jelentem be, a férfire pillantva, ahogy lehetetlen helyzetbe hozom a királyát. Nincs hova lépnie, hogy én ne mérjek rá végzetes csapást. Nincs menekvés. Lassan hátrdőlök, várva, hogy átvegye magában a lehetőségeket és megbizonyosdhasson róla, hogy tényleg ennyi volt. Kellemesen elgyönyörködöm a cigizve morfondírozó aurorban, akit úgy ölel körbe a füst, mint engem szokott az éjszaka. Persze, elszáll kicsit felém is (hiszen szépre teszi), azonban meg se rezzenek. Rám nem jön köhögnék tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Akár rosszul is elsülhetett volna mindez, bár ő mindenhogy profitálna. Ha mondjuk kiakadt volna a nő, Hattie akkor is megsajnálná, már ha nem lenne számára túl átlátszó ez az első pillanattól. Túl sokat jár ide, már megismerték. Vagyis a pultos lányban még reménykedett, rajta talán fog a "szerelem" varázsa.
Legszívesebben megtapsolná saját magát és a partnerét is, de az azért túlzás lenne. Majd ha kint lesznek.
Nem eshet most ki a szerepéből, így szélesen vigyorog felfelé, párat még pislog is, mint aki alig hisz a fülének.
- Tudom, hogy az apád nem kedvel engem - sosem kedvelik a vejt, ebben már volt tapasztalata -, de ígérem, hogy boldoggá teszlek. Most és mindörökké. - A mosoly eltűnik az arcáról, komolyan tesz fogadalmat. Merlinre, tényleg pályát tévesztett, amikor a kviddics mellett tette le a voksát annak idején.
Felállva a nő kezéért nyúlt, a szája széle újra felfelé mozdult, amikor az ujjára húzta a gyűrűt. Mitzinger lehet nem lenne erre büszke, elvégre legalább ezer jobb szövege is lehetett volna, de itt és most a süti volt a lényeg.
- Most már te vagy a mindenem, mókusfülbojt - közelebb húzta magához a nőt, vigyorogva ölelte át. A buta becenevek is mindig beválnak, ez tény. Ha a cukrász lány elmosolyodik ezen, az pedig dupla nyereség.
Most már tényleg megérdemelnék azt az ingyen sütit, ez nem kérdés. Nem volt nehéz körülnéznie a hölgy felett, volt egy enyhe magasságkülönbség kettejük között. A gyengébb nem tagjai közül sokan meghatódva nézték végig a jelenetet, a férfiak pedig többségében riadt pillantással jutalmazták. Mintha nem tudnák, hogy az eljegyzés nem vezet mindig házassághoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bármi legyen is a férfi célja - az ingyen és bérmentve megszerzendő sütin túl, persze - elképesztően alakítja a bátor hősszerelmest, aki épp most kérte meg álmai asszonyának becses kacsóját. Komolyan, egy pillanatra még magam is elgyengülök tőle. Azonban amikor azt a körmönfont becenevet elsüti, azért leesik a papírtantusz és a vállába kell fúrnom az arcomat, mert elnevetem magam. Kívülről ez persze inkább egy meghatottság vezérelte mozdulatnak látszik, de annyi baj legyen. Jöhetnek az Oscar díjak, de még inkább az a bizonyos beígért sütemény. Főleg, ha megesik rajtunk az általam is, mint visszajáró kuncsaft által ismert pultos lány szíve és beveszi ezt a kis intermezzót. Nem mintha nem érdemelnénk mindketten olyan párt mint mi vagyunk, de azért mégis elég átlátszó, hogy egy tanárnő - és ki is? - közt ilyen elsöprő szerelem szövődjék, vagy érkezzék a semmiből. Bár azt is mondhatnánk angyal szállt le közénk és sugallta tetteinket. Minden esetre most, hogy immár rendeztem vonásaim és a szemeim könnytől - a nevetés okán természetesen - nedves fénnyel csillogtak elhúzódtam kicsit a férfiútól és úgy néztem rá, mint a világ legboldogabb és egyben legéhesebb nője. Ha ez nem csak valami fura, süteményre menő helyzetgyakorlat volna, hanem a valóság, akkor itt bizony csóknak illene jönnie. Ám, ha sajnos ez el is marad, hát beérem mással egyelőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Még Chris sem tudta pontosan eldönteni, hogy hol ér véget az alakítás és hol kezdődik már az igazi jókedve a nőnek. Fogalma sem volt, hogy mit csinál, amikor épp nem kérik meg kamuból a kezét egy cukrászda kellős közepén, lehet, hogy épp a színházban szerepel. De az biztos, hogy sikereket értek el most, ennyi pedig elég neki.
Arra viszont nem gondolt, hogy nem ő az egyetlen törzsvásárló itt. Az egyik kislány olyanokat mondogatott a hátsó sorban, hogy "úristen, a jévé bácsi megkérte a tanárnő kezét". Még egy munkahelyen is dolgoznának?
Széles vigyor költözött az arcára, amikor belenézett a nő szemébe. Tudta jól, mi következik, ezzel már a legelején tisztában volt. Nincs lánykérés csók nélkül, az teljesen elrontaná a hatást, azt pedig nem szeretné. Nem mintha nagy dolog lenne; ez csak egy csók.
A nő álla alá tette a kezét, hüvelykujjával lágyan simított végig a bőrén, ahogy lentebb hajolt. Alig választotta el pár centi, amikor kacsintott. Ez csak egy játék, a színpadi csókot pedig nem fogja megbánni. Mivel nem úgy tűnt, hogy most fog kapni egy pofont, a száját a nőére helyezte, a derekánál fogva húzta magához még közelebb. Nem fogja elmélyíteni, máskor sem tenné. Még Chrisnél is vannak dolgok, amiket jobb szeret a négy fal között tudni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Chris (vőlegényem? )

Keze a derekamon, magához von, megemeli az állam, s ajkát már ott érzem az ajkamon. Ez csak színpadi csók! Ez csak színpadi csók! - ismételgetem magamban míg óvatosan oldal felé billentem fejem, de szám csak annyira mozdul meg, amennyire ő hagyja. A látszat mégis tökéletes, legalábbis nagyon remélem. Ekkor hallom meg a kislány hangját és akaratlanul belemosolygok a csókba, amitől az még élethűbbé válik. Ez már bizony az a rész, hogy ha álmodom, akkor nem akarok felébredni. Azonban lassan mégis kénytelen leszek. Ám mindaddig míg ez megtörténik kiélvezem minden milliszekundumát. Nem csókolóztam még, csak egyszer, és az is egy színjátszó szakkörös előadáson történt, még az iskolában, évekkel ezelőtt. Ahhoz képest egész magabiztosan reprodukálom a dolgot. Egyre csak az jár a fejemben, hogy milyen lehet akkor, amikor igazából csókol meg valakit az én névtelen vőlegényem. Egek! Nem vagyok normális, hogy ezt megtettem! De akkor sem tartanám magam annak, ha kihagyom. Azonban minden csoda véget ér egyszer. Elválunk egymástól, de nem tudom megállni, hogy egy valódi puszit ne adjak neki, mielőtt túl nagyra nőnek köztünk a távolság. Nem tudom mit fog gondolni, de nekem jól esik ennyit véteni a színpadiasság szabályai ellen. Tisztán fénylő, kérdésekkel és érzésekkel teli szemekkel nézek rá ezek után. Talán azt várom, hogy megszólaljon, vagy, hogy megkapjuk a süteményt, esetleg a tömegek ujjongása az ami miatt még lélegezni is csak szaggatottan tudok. Esetleg miatta és a történtek miatt. Fogalmam sincs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Érezte a bizonytalanságot a nőn, nem is nagyon tudta hova tenni. Bár mások nem szoktak sportot űzni idegenek megcsókolásából, lehet, hogy csak a pozitúra volt szokatlan számára. Akárhogy is, ujjongások közepette távolodott el tőle, mire érezte már a szájában a csokis sütit. Hazudna, ha azt mondaná, nem lepődött meg azon a puszin, de nem olyan ember, aki ennek olyan nagy jelentőséget nyilvánítana.
- Köszönöm - jelentette ki őszintén, kicsit kiesve a szerepből. Még ha nem is tud róla a titokzatos idegen, de rengeteget segített Chrisnek, amiért elvállalta ezt a szerepet. Fontos információhoz fog ezáltal hozzájutni, legalábbis őszintén remélte.
Még egy utolsó vigyort küldött felé, hogy aztán a pult felé kormányozza. Ahogy sejtette, szabad utat kaptak - idő közben kiszolgálták a másik párt, az előttük álldogáló diák pedig inkább tett egy lépést oldalra. A nehezén már túl vannak, innen megint csak önmagát kell alakítania, az meg azért nem nehéz feladat.
- Bocsi a kis közjátékért, de nem tudtam tovább várni - megvonta a vállát, mintha ez mindennapos lenne. - Azt az egész csokis tortát szeretném, most mindenkinek jól jön az extra boldogság. Mit szeretnél cukorbogyóm, nem próbálsz ki most valami újdonságot? - fordult újra a hölgy felé. A kezét továbbra is a másik derekán nyugtatta, tekintete elárulta, hogy mennyire boldog. Ha eddig nem is volt biztos a sikerben, most már egy tálca sört is feltett volna magukra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Amennyire izgultam az este miatt, annyira könnyedén találok közös hangot és illeszkedem be, pedig tartottam tőle, hogy olyasmit próbálok megbontani, ahol már nincs hely számomra. Szoros a kapcsolatuk, elég néhány pillantást vetni a falakat díszítő képekre vagy hallani, ahogy Anton beszél a lányáról; Hanna pedig nem gyerek már. Mégis, egy pillanatig sem érzem, vagy éreztetik velem, hogy ne kapcsolódhatnék be játékaikba, tréfáikba vagy távolságot kellene tartanom. Tekintetemmel néma köszönömöt intek kedvesemnek - eszem ágában sincs leállni hálálkodni, ám kivételes este ez számomra.
- Ügyes. Csodálom, hogy semmi vadabb nem kapott még szárnyra, már vártam, hogy elhíreszteljék, vérjávorként bolyongok éjjelente az erdőben,-*jegyzem meg hanyagul, mert tavasszal van, hogy rámtör a salátagörcs és legelészésre adom a fejem. Futottam már össze sötétedés után diákokkal, akiket kicsit már tekintetben kerített hatalmába az évszak. A rózsaszín köd mámorából pedig jávor-rám térni magukhoz... Fogalmazzunk úgy, emlékezetes.
A puding után tényleg tudnék egy jót szundítani, ami egyrészt jóllakottságomnak, másrészt a napi második kávém időszerűségének tudható be. A jelenet láttán szinte ösztönszerűen megvakargatnám Anton hasát, mint az elégedetten terpeszkedő macskákét szoktam. Azonban ebben a háztartásban spártai szigor az úr.
- Ahogy nevelték?-*kockáztatom meg egy sunyi vigyorral, bár ékes példája vagyok annak, hogy a leggondosabb és -körültekintőbb munka sem mindig hozza meg gyümölcsét. Vagy egy kicsit bogarasabbra sikerül a tervezettnél.
A mosogatásban keveset tudok segíteni, nem merem én röptetni a dolgokat, így csak törölgetek és pakolászok, nevetve figyelve az apja-lánya páros, ahogy két (immár) tiszta villákkal ádáz kardpárbajt vívnak a levegőben. A zenét kifejezetten jó ötletnek tartom, gondolkodás nélkül kezdem dúdolni az ismerős dallamot, amíg az utolsó darabok is a helyükre kerülnek és kezemet a konyharuhába törölve bevégzettnek nyilvánítom a munkát. Éppen időben ahhoz, hogy ne maradjak le a táncról, amit kuncogva-vigyorogva nézek végig, még tapssal biztatva is a párost. Aztán engem is felkérnek és boldogan teszek eleget a kérésnek, meg sem kísérelve visszafogni magam és felhőtlen jókedvemet. Sőt, hogy teljes kört írjunk le, én is felkérem Hannát, a ruhámat is átváltoztatva az összhatás kedvéért.
Aztán valahogy úgy elrepül az idő, hogy már csak arra eszmélek, a sötétben állunk a küszöbön, búcsúzófélben. Nem akarok még elindulni, s egyik kezemmel kezét cirógatva nyújtom a pillanatot, mielőtt ruhájába kapaszkodva magamhoz húznám egy csókra. Sóhajízű mosollyal engedem el, lecsattogva a lépcsőn és az udvarban még megtorpanok, hogy felnézve csókot dobjak, pár lépéssel később halk pukkanással köddé válva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Hétfő délután ღ Épp Most

Mosolyom szélesebb lesz, amikor nem ad érthető választ. Beismerem, hogy már gondoltam rá, hogy egyszerűen hagyom nyerni, de ezzel két problémám is van. Az egyik, hogy a játék hevében nem szokásom ilyenekre figyelni, a másik, hogy szerintem mérges is lenne rám. Ez olyan, mint amikor kegyelem elfogadhatót kapni egy vizsgán, vagyis úgy képzelem el. Én is irtó dühös lennék, ha hagyna nyerni.
- De a te bolondod vagyok - felelem azonnal. Lényegében ez egy figyelmeztetés is, bár azt hiszem, már túl vagyunk egymás kiismerésén. Sosem volt még egyszerű ennyire gyorsan elfogadnom és megszeretnem bárkit is. És talán tartozok neki az igazsággal, ami a családomat illeti, de pont ettől félek. Tudja, hogy valami nagyon nem stimmel velem, de elmondhatom neki, hogy mit csináltam? Most először kezdtem el szégyellni, hogy mit tettem.
A csókja mindent is elfeledtet velem. Nem érzem már a mázsás súlyokat a vállamon, csak ő van, meg én. És abban a pillanatban biztos voltam benne, hogy Frank is simán elenged, lesz egy csodálatos hétvégénk együtt.
Szokásosan elpirulok, amikor bókol. Tudom, hogy Geri komolyan gondolja és ez a legcsodálatosabb, ami valaha történt velem.
- Szeretlek - mondom, ahogy a homlokomat az övének döntöm. - És hétvégén, ha elmegyünk... mit szólnál ha... tudod... este - Ha lehetséges, még vörösebb színt vesz fel az arcom, ahogy lesütött szemekkel célozgatni próbálok. Most már tudom, hogy mindenem az övé, és én is azt szeretném, ha az enyém lenne ő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Eszem ágában sem volt nevetni, még csak a figyelmet felhívni se kifelé a folyosón igyekezve, mégis kénytelen voltam a lelkes hitetlenkedésén, amivel visszakérdezett. Teljesen belefér, amúgy sem akarom az idejét rabolni, azaz az időnket. Ez az egész se fog sokáig tartani, de ha már itt kell lenni, inkább töltöm vele az időm ezeken a flakon kívül, mint máshol. Megéri, én tudom és reméltem, hogy ő is hasonlóan érez, bár ezt láttam rajta és imádtam látni az arcán, a megmozdulásain vagy éppen a gesztusain.
- Van egy kis spórolt pénzem - néztem rá sokatmondón, mintha ha ez lenne a vágy, megoldhatatlan lenne. Ami azt illeti a világban bárhová és mindenhová is szívesen mentem volna vele. Na nem ma este, sőt, azt nem is egy napra tenném, de ez egyelőre legyen a jövő zenéje. Nagy dolgokra jutottam, magamhoz képest biztos és semmi kedvem nem volt ezt hazavinni, mert egyszerűen bár elfogadtam, még magammal se értettem teljesen egyet a dologgal. - Butaságokat beszélsz. Ha a sportcipődben jössz, pulóverben meg egy farmerban ugyan így távozunk, mintha ilyenben, ettől még köszönöm - és nem a kiöltözést vagy azt, hogy büszkévé akar tenni. Ezzel azt hiszem ő is tisztában van. Nem várnám el senkitől az életben, hogy minden szarban mellettem vagy mögöttem álljon, ismerem magam, kiállhatatlan tudok lenni, ő mégis ugyan olyan lelkesen jött velem a kötelezően megjelenni való dolgokra, amikor még csak szépet se tudott nézni vagy közünk nem volt a kiállításokhoz, mint ki a konyhába, mikor főztem.
- Akkor nincs nálam önzőbb ember - vontam vállat még nevetve is, ahogy éreztem a lassuló kocsit, majd a sofőr hátra is nézett. - Megjöttünk, babydoll - azzal átnyújtottam a pénzt és kiszállva tartottam az ajtót, mert fogadni mertem volna, hogy úgyis utánam mászik ki, mit neki másik ajtó.
Miután a taxi elment és már ő is kint volt megcsókoltam a homlokát közelebb húzva, majd megfordítottam a másik irányba, éppen a part irányába. Oda megyünk, de előtte még a megrendelt kis dobozért beugrottam a záró félben lévő cukrászdába.
- Van rajta külön glitter - mosolyodtam el kinyitva a fánkos dobozt, ahogy megszereztem. - Alkut akarok kötni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ha nem kérdezte meg Bojarski ötször, hogy mi a helyzet, akkor egyszer sem. Ha létezik ilyen, szerintem nagyjából mindenki más sokkal jobban ki volt akadva, mint én. Talán csak tim nem, aki hozzám hasonlóan ülte végig, még mindenki más kapkodott vagy éppen izgult. Mikor azt hiszem nekem kellett volna. Mosolyogtam, így keltem, így léptem ki a szobából, ahol az utolsó éjjelt töltöttem, hiszen hagyományok, ez nem lehetett a mi esténk; és akkor is, mikor Gabe a saját nyakkendőjével szenvedett. Jó, igazából röhögtem, de ez más kérdés. Az esküvőm napján nem nyír ki alapon megtehettem. Igazam lett, másnaptól meg lesz egy hónapja feldolgozni.
Tökéletes. Az egyetlen szó, amivel leírhattam. Nem figyeltem és nem is érdekelt a dekoráció, se a hely, de még az sem ki és miben jelent meg, Piros teljes tényét ignoráltam még rá nem mosolyogtam, és helyette Wojtek kedves párjának adtam át az elköszönő és megköszönő szülői csokrot. Lelkesen és két hatalmas csók kíséretében.
Aztán olyan gyorsan történt minden, hogy fogalmam sincs merre hagytam el a zakóm, vagy a nyakkendőm kire kötöttem rá, de beesteledett, mindenki boldog volt, én viszont feltűnően hiányoltam a jelenlétet, pár perc volt, de még abban a ruhában is sok mosdószünetnek, így kicsit átverekedve magam, de határozottan kijöttem és a hátsó udvarra indultam zsebre tett kézzel. Nem a fejem vitt, talán a szívem, és milyen jól tette.
- Minden rendben, wifey? - mosolyogtam rá lefelé, ahogy megálltam srégen tőle, majd leereszkedve ültem le a keze után nyúlva, hogy összefűzzem az ujjaink és a gyűrűmre vigyorogjak, végül felemelve csókot nyomtam az ő kézfejére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Párdon - emeltem fel a mutatóujjam, hogy nevetve nézzek körbe, és amint kiszúrtam az xs-es lógós felsőjű, magát deszkásnak aposztrofáló "fiút" a nőket szégyenítő derékszélességgel felé is böktem. Nem azt mondom, hogy tipikus, és azt sem, hogy csak ez lenne a ZS-kategória, de elég bizonyos lenne azt kijelenteni, hogy ez egy prüntyőke. A férfi jelzőtől messzi, a fiút meg nem jelenteném ki, ki tudja ő minek vallja magát. Tőlem aztán mindenki abban él, amiben akar. Volt egyszer egy csávó a koncertünkön, aki közölte, hogy ő amúgy földönkívüli. Tisztelet, bro. - Valami ilyen. Vagy olyan.
Tudtam volna még szemléltetni, de ezt egyelőre elnapoltam, semmi humorom, se időm erről beszélgetni. Ez most másról szól.
- Biztos vagyok benne, én is szeretem a munkám - vontam vállat, és még csak nem is kamuztam. Meg nem is feltétlen a zenekarra gondoltam. Azt is, de én jól megvagyok a zenével négy fal között a kölykökkel. A jövőt is el kell indítani, mielőtt még oda jutunk, ahol most sokan tartanak. - Fogós kérdés. Lenyűgöznöm kell téged vagy csak megmutatni, hogy én vagyok a helyi szuperhős?
Nem vagyok, ettől még lehetek, ezen nem múlik. Voltam már "rendőr" is meg "katona" - innen is köszi Bence, a cuccaidért -, mikor éppen ilyen irányultságú nőt akartam felszedni, de az nyilván addig tartott még az egyenruha. Nem is terveztem többre. A pincérlánykának sem tudnék többet mondani a félmosolynál és a ténynél, hogy ha így folytatja a borravalótól elköszönhet, mert fixen nem neki fizetek. Van néhány csaj, aki nagyon creep, ő inkább reménytelennek tűnt és nem is bírtam ki, hogy ne vigyorogjak a zajló eseményeken, de csak hamuzgattam csendesen.
- Útban? Nem hinném, hogy több lenne holmi buckánál egy vonalon - emeltem vissza a tekintetem rá a befelé igyekvő csajsziról. - Szavadon foglak, Hableány, vigyázz magadra - koccintottam a poharam az övéhez, hogy aztán végig is nézzek újra a nőn még ivott. Az állam vakarva nevettem hangtalanul kifelé a járókelők irányába. Olyan abszurd, már én is kételkedem, nem-e szívtam magam túl. Intettem Iván felé, hogy ha már annyira éli éppen a társalgást, rám figyeljen, aztán a zsebére böktem, mire véve a lapot kiküldte a következő körrel a listát.
- Én adok rá sanszot, csak - mert nem vagyok én lelketlen, meg számító se, ugyan. Mikor idekerült a papír is felé toltam. Vendéglista, mert úgyis most kaptuk meg mi is javításra. - Én ott leszek, a neveden múlik, te is így teszel-e.
Készségesen tollat is adtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Azt látom, pedig eddig azt hittem én tudok csak nőket ennyire kimeríteni - tény, ami tény, nem úgy nézett ki mint aki a legjobb passzában van, és a kipihentség hiánya azt hiszem huszadrangú lehetett. Még nem tudtam mindent, de ahhoz eleget, hogy semmi nem fényes annyira, mint kellene. Bencének már az is sok volt, hogy képes voltam a lakásához menni, mert a telefont b.szott felvenni nekem. Minek azt, ugye?
- Bem tebeztem mebi - közöltem éppen letolva az arcomon a csoki felét. Még jó hogy nem enni jöttem meg éhes sem vagyok, mint úgy általában. Nem i fontos. És még a kijelentést is úgy tettem, mintha tök normális lenne, holott be kellett volna én is lássam, hogy ehhez a jogom igen kevés lenne egyedül eldönteni, de végül csak felnéztem rá a csokiból. Pláne a szerelését hallva, hazudnék, ha azt mondanám nincs előttem már bármelyik szerelésben, amit csak össze tudtam fejben legózni, és ode vinném... körre is meg koncertre. Mindegy is, jobban járunk, ha a reakciót nem követi éppen akció.
- Behajtom. És a feketét én is kedvelem, elég badass az egész. Bár én a ruha hiányát is - nevettem el magam. Nem sok beöltözős cucc élte túl egyben a kezeim alatt, ha nagyon jó lett. Nem vagyok a vigyázós fajta, de még a legkockábbak is meg szokták bocsátani. A személyes varázsom lehet ez.
- Nem tudtam, hogy másodállásban csokitolvaj vagy, de ha szólsz hoztam volna - mosolyogtam rá, mert ezt kivételesen még komolyan is gondoltam. Nem a világ vége egy csomag csokoládé. Nem is az eleje, bár ezzel több haver is vitatkozna.
- Arra, hogy maradja, Ms. Hulk - billent a fejem oldalra, már majdnem mint egy kölyökkutya, csak rám általában nem az van írva, hogy vigyél haza, hanem, hogy gyere velem haza. Más kérdés.
Nem is teljesen tudatosan talán simítottam végig a hüvelykujjammal párszor az arcbőrén, aztán kicsit meg is álltam, ahogy felém billent a feje, de nem húztam el a kezem, azt hiszem én is érzékeltem, mennyire szar lehet itt lenni egyedül és tényleg nem nézett ki nagy látogatói körrel. Nem azt mondta Bence van valami testvére? Az korrekt. - Mit? - vontam fel a szemöldököm, aztán hagytam, hogy elmozduljon én meg csak támaszkodtam az ágyon és vártam, mi is történik. Aztán ott volt, mint valami ropit, úgy fogott a vasrészre, én meg pislogás nélkül meredtem a keze helyére.
- Kezdem komolyan venni a "ne érj hozzám, mert baj lesz" női szövegeket - rendesen felszisszentem. Van, amit nem szívesen adnék ilyen kezekbe, lássuk be. Végül felültem az ágyon hozzá közelebb, aztán kicsit tétován de átkaroltam,a hogy felém dőlt. - Fel a fejjel, kis szivárvány. Meddig leszel bent, nem tudni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Sikerült picit meglepnem és kibillentenem a szerep biztos nyergéből, ahol mindeddig trónolt. Köszönete őszintén csengett, de csupán ennyi volt, mert ezután újfent felvette a játékos vőlegény álarcát. Reflektálva rá én is eképp cselekedtem és boldog-meghatott menyasszonya lettem. A pult előtt, immár sütemény kikérő pozícióban, karjával derekam körül kezdtem el nézelődni, válogatni. - Azt hiszem most nem, tudod milyen hűséges vagyok - mondom és direkt nem sandítok rá, nehogy ez buktasson le ádáz harcunk tetőfokán - Maradok a jól bevált karamell tortánál. Az a kedvencem és legalább olyan jól illik az alkalomhoz, mint a te csokis tortád Szívem - hajtom kicsit közelebb hozzá fejem, jelezvén, hogy én kiválasztottam mit is szeretnék enni. Abban azért valahol nagyon bízom, hogy egy-két falat közönség és színjáték nélküli elfogyasztása alatt megtudom, hogy ki ő és mi szél sodorta épp az én utamba. Ami azt illeti neveink kölcsönös ismerete sem lenne hátrány, mert a következő becézgetéskor fogom elnevetni magam, és úgy fürdünk bele a szent küldetésbe, mint kisgyerek a sártócsába. Az előzőnél is igen csak vissza kellett fognom magam, hogy csak mosollyá szelídítsem kitörni készülő kacagásomat. Talán valahol az az illúzió él bennem a szerelem szóbeli kifejezéséről, hogy nem megy át olyankor sem gügyögőbe az ember, hanem érzéseit a másik tiszteletével foglalja mondatokba. Például Násztya, kedvesem, vagy Ánjám, ilyesmi. Akár még a szimpla Szívem, Szerelmem megszólítások is nagyon jólesőek lehetnek. Nem tudom megtapasztalom-e valaha a valódi formáját mindennek, de ha nem, azért ez a kellemes, édes, bizarr-bohó színjáték is megteszi

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ana éppen a hajamba tépett, amin még csak meg se rezzentem, de szüksége volt a kalapomra,a mit hamar el is tulajdonított én meg csak nevetve ingattam meg kicsit a fejem, ahogy a lábait fogtam. Mert hogy nem kéne lebomoljon itt a nyakamból bármerre. Értem én, hogy erős a barátság meg van sör, de van, ami nem képezi alku tárgyát. Mondjuk ezek a tepsi - nem sütök meg senkit, nyugi, hiába van 30 fok - épségek. Délelőtt volt pár órám, meg kaptam két pofont, de megérte, Chrisnek is dolga volt, aztán most értünk ki egy láda hideg sörrel. Egyből megcéloztam az árnyékot, ahova Duplo már nagy elánnal be is dobta magát és hempergett a fűben. Le is tettem az eddig i utazó vendégem, aki a kalapommal a fején elrohant én meg csak ledobtam magam a sör mellé nézve a megtermett játékvezetőre, mit kotlik még ivás helyett.
- Rendesen ég a pofám, és nem a naptól - kezdtem bele, ha már ilyen vigyorral jöttem, és még nem járt el a szám. - Benéztem a bátyám nőjéhez, ha már hónapok óta elfelejtett szólni, hogy össze is költöztek... na, nem csak ezt felejtette ki.
Azzal kihúztam a sörnyitót és lepattintottam az üvegek kupakjait, majd felé nyújtottam az egyiket, egyelőre nem folytatva a sztorit. Bár fesztiválszezon van, a heteim elég szellősek, így könnyű még megoldanom bármit, akarok, nincs kötelességmulasztásom sem.
- Hogy áll a dolog a lányokkal? Végleges? - kérdeztem, mert bár nem vagyok egy nagy életekbe mászós - rossz Mitzinger ablaka -, követtem a harcát a kölykökért, és drukkoltam is neki, hogy végre elhozhassa magával végleg, ne csak párnapos apunak. Megérdemli, én mondom. Igyunk is rá, koccantak az üvegek én meg elégedett voltam a napi választással az első legördülő korty után már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

május 4 | 420-as szoba  

- Sajnálom, ha kiábrándítottalak - húzom el a számat, nem terveztem én csóri pasit elkeseríteni, hogy bizony vannak nők, akik nem tőle merülnek ki és hogy a globális felmelegedés sem azért téma, "cuz he's so hot".
Nem sűrűn szoktam embereket ara kérni, hogy maradjanak, általában elérem, hogy tőlem tegyék ugyanezt... de most egyszerűen nem ment, a nővérektől eltekintve napok óta egyedül vagyok, ezzel a nagy rakás szarral, ami a életem és még lehet felkötöm magam az ágy lábára, ha túl sokat maradok egyedül.
- Megnyugtató. - Mert tényleg az, még ha más most fel is háborodna, mert mit képzel, hogy ezt csak úgy eldönti, a megkérdezésem nélkül. Nem tudom, hogy jutunk a latexcuccok kitárgyalásáig, de csak sikerül, ott vagyunk, mintha ez lenne a világ legnormálisabb dolga. Nekem az egyetlen gondom vele, hogy most fel se tudnám venni, anélkül, hogy elszabnám.
- Ez alatt a kórházi szar alatt nincs rajtam semmi. Nagyon fura - állapítom meg rezzenéstelen arccal, a takarót lejjebb tolva kicsit, így éppen kivillan a combom, de elég nyilvánvaló, hogy a nadrág az csak úgy... elmaradt.
- A helyzet szülte, én sem tudtam, hogy az leszek. Csak elnyelte az aprómat, én meg rávágtam dühömben... hiba volt. Amúgy sem tudtam, hogy tervezel jönni - bólogattam párat, mert az üveg az úgy fröccsent be rajta, mintha ott sem lett volna, a kezemet azóta már helyrehozták, ez persze nem jelenti azt, hogy elpusztíthatatlan lennék.
Jól esik az érintése, a tény, hogy itt van, mikor lehetne máshol is, biztosan akadna annál fontosabb dolga is, mint hogy itt dekkol és mered egy emberi roncshalmazra. Mert kétségkívül valami nincs rendben velem, ezt pedig modellezem is, az ujjaim az ágykeretbe préselve, mielőtt visszaülök a seggemre.
- Én nem bántok senkit - vonom meg a vállam. Sokkal inkább mások bántanak engem, ez már nem annyira részletkérdés. Mert hallom a szisszenést, de nem tudok mit tenni, most éppen ez is a részem.
- Fogalmam sincs. Míg ki nem engednek - dőlök neki kicsit, de nem esem túlzásokba, csak hagyom, hogy átöleljen. Ettől egy kicsit jobban érzem magam, még ha nem is sokkal. - Szóval remélem nem sokáig, ha a húgomon múlik, lehet, hogy elpusztul csóró malac.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Oh, ja tényleg, néha elfelejtem, hogy te ilyen... "illedelmes" lány vagy. - Keresnem kell a szót, nem talál utat egyből a nyelvem hegyére, akárhogy is erőltetem, azt hiszem, hogy nem használom eleget. Ettől még el tudom képzelni a tigriscsíkos cuccban és hát... a pasik helyében tudnék vele mit kezdeni. De nem ezért vagyok itt.
Nem tudom, hogy sikerült ennyire lerendezni magamat, de csak megtörtént, most meg itt vagyok és lehet, hogy nem ártott volna melltartót venni. Az meg mégis hogy nézett volna ki?
- Már nem az üveget célzom, elsőre sikerült és nem volt bölcs döntés - rázom meg a fejemet rezzenéstelen arccal. Akkor sem lett komoly bajom, de jót tett a kezemnek, hogy folyamatos ápolás alatt volt, mert istentelenül összekaristoltam. Most már csak az égésnyomok hegei látszottak, abból sem sok, hálistennek.
- Az jó lenne. Sőt. Több, mint jó - csukom be a számat jó gyorsan, mert mégsem kéne úgy kinézem, mint egy facebook matricának. Helyette inkább igyekszem úgy a felsőm után nyúlni, hogy ne fájjon, de kevés a siker. Ki is bújok a mini topból, a az egyetlen, ami takarja, és úgy fordulok, hogy lássa a belilult területet, ahol összeb.sztam magamat. - Nem terveztem ennyire szép színes egyéniséggé válni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Hát ez borzasztóan néz ki - szakad fel belőlem a nevetés őszintén, ahogy a kisfiúra bök, aki éppen tekereg valami olyan zene ritmusára, amit rajta kívül senki nem hall. Vagy lát. Ízlések és anyag kérdése a dolog, én mondjuk egyik módon sem érzékeltem a ritmust. Egyértelműen nem az én világom a prüntyőke, akár hogy is próbálom elképzelni a dolgot.
- Ebben valahogy nem kételkedtem. - Nem úgy néz ki, mint aki életunt, vagy kiégett, pedig mind a kettő elő szokott fordulni, mikor az ember túl sok időt öl olyanba, amit még csak nem is szeret csinálni. Az ismerőseim között sok ilyet találtam már, általában mélyen is voltak az önsajnálatban ahhoz, hogy segíteni lehessen rajtuk. - Attól függ, az elismerésem szeretnéd, vagy valami többet?
Nem szeretem kerülgetni a dolgokat, előbb-utóbb úgyis kiderül, hogy mire is vágyott. Az esetek nagy többségében ez nem egy vállon veregetés, nem ez az emberi természet alapja. Kellemetlen, nem? Nem, ha a helyén tudod kezelni a dolgokat.
A pincérlány kivesz az észből, szívem szerint még meg is rángatnám, de az nem lenne túl kifinomult, meg fel is kellene kelni, sőt, még az italom is lehet, hogy kilöttyenne, ennyit pedig nem ér meg az a fruska, így elengedem a dolgot, meglehetősen gyorsan.
- Szavamon? Miben? - kérdezem széles vigyorral, miközben végighúzom a kezem a torkomon lassan, majd az államon, összezárva a levegőben az ujjaim, mint aki éppen ráfogott az elhangzottakra. - Nem adtam el neked a lelkem.
Azt hiszem, ez talán kicsit elhamarkodott kijelentés is, mert nevetget itt maga elé, mielőtt még valami ismerősének mutogatna, amit nem tudok hová tenni. Természetesen csak addig, míg meg nem jelenik a kis papírosa, amit elém is tol, én meg felnézek rá, kissé habozva, de elvéve a tollat.
- Nagyon remélem, hogy ez egy átlagos papír és nem valami trükk, hogy eladj egy osztrák bordélyba - nézek rá sokatmondóan, mielőtt a teljes nevemet a papírra vésném, szép, olvasható betűkkel, hogy meglegyen a boldogsága. Utána vissza is toltam, mielőtt magam alá húztam volna a térdemet. - Előre szólok, hogy a szerveimből nem profitálsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Ha nagy leszek... már kicsit nagy vagyok, már nem biztos hogy magasságilag. Áh mindegy, ez a mondat kicsit fiatalít. Már nem mintha olyan nagyon de nagyon öreg lennék.
- Botanikus! - mondom úgy, mint mikor a hét éves kisfiú mondja hogy tűzoltó vagy rendőr vagy orvos vagy nem tudom mi. Hah, annyi idősen én is rendőr akartam lenni... vagy orvos, nem is emlékszem. Egyszer két hétig az volt a nagy álmom hogy állatorvos legyek, de aztán... rájöttem hogy nem nekem való.
- Hát, nagyon régen jártam otthon, de amire nagyon emlékszem, az az hogy ott bal oldalon közlekednek az autók. Meg a betűk is nagy eltérés, és a szokások. - otthon... talán már nem is nagyon nevezhetném otthonnak, hisz már szinte el is felejtettem Bangkokot. Persze, sokszor van honvágyam ennyi év után is, de Magyarországon is jó. Sokkal jobb, főleg hogy apáék neveltek.
- Oh, értem, de Magyarország is szép hely. - talán még a hazámnál is szebb, de erre nem mernék megesküdni. Az egész világ szép! Kivéve ami nem, de olyan van?
- De ugye a gyerekeit nem? - ejtek ki egy nagy gombóc kenyeret a kezemből, és persze hogy a gonosz főnök eszi meg egyből. - És mi van ha elpusztul a gonosz főnök? - akkor a kacsanép felszabadul és boldog lesz? Áh, ez nem egy mese, egyértelmű hogy lesz egy új. Vagy mégsem?
- Nekem nem lenne szívem megenni egy hattyút! De ha finom, egye akinek van szíve hozzá. - még a gondolattól is kiráz a hideg, hogy hattyút enni? Szépek, meg olyan furán hangzik hogy megenni a hattyúkat. Mondjuk, a kacsa is eléggé szépek, meg cukikák, de még mennyire, és még finomak is. Őket akkor se enném meg, hát úristen! Itt etetem őket, aztán megfőzöm? Nem, nem, főleg mert ön- és közveszélyes ha a konyhában vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Az európai térségbe való költözés nem csak levegőváltozással és izgalmakkal jár mindig. Rengeteg olyan dolgot kell intéznem, leginkább egyedül, amire korábban nem is gondoltam volna. Néha úgy érzem a rendszer annyival egyszerűbb lehet annál, ami nálunk, aztán rájövök, hogy ez közel sincs így. Ideutazásomkor egy egész táskányi holmim vette birtokba a minisztérium egyik munkatársa, hogy átvizsgálják. ezekért ma végre elmehetek, illetve van még három, amit most kell bevinnem. Egy üvegcse tündérpor, ami bár nem túl vegán és ha jól tudom a tündéreket itt védi a törvény, nekem legális úton került a birtokomba és csak a tartásának engedélyére várok, külön bekértek. Van egy kis zsáknyi kristályom, amiknek az erejét akarják bevizsgálni, és az egyik családi ékszert ellenőrzik majd régi varázslatok és átkok rejtése miatt, mert csak nem kéne bárkire bajt hoznom. Ezek már a táskámban is pihennek, így lépdelek az eligazítás után a hivatalba, ahol kedvesen fogadtak, bár itt is, mint eddig mindenhol rengeteg szempárt kaptam, és nem csak kíváncsit. Az egyik folyosóra kísértek, ahol leülhettem és azt mondták, hogy perceken belül tud fogadni az ezzel foglalkozó személ. Se név, se egy mosoly. Bizarr és kicsit rideg ez a hely.
Ezen kívül persze  apapírjaimmal is volt dolgom, a jelen körülményekhez kellett ideiglenes lakcímigazolót készíttetnem és a varázsképességeim felmérését igazoló okmányt is itt állították ki, így mondhatni lassan visszajáró vendég leszek. A nagy üvegablakon bámultam kifelé miközben várakoztam és számításba próbáltam venni, ha kérdések lesznek, azt hogyan is kéne kezelni. Nem mondanám a magyar hivatalokat túl megértőnek az eddigiek alapján. Az egyik kis, köves fülbevalóm megmozgattam a helyén, majd elégedetten szusszantam fel. Azt használom fordítónak, így nem szeretném elhagyni, még szükségem lesz rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Már kezdtem megszokni, hogy minden tortúra, így magamhoz képest emberfeletti türelemről tettem tanúbizonyságot, ahogy ott ácsorogtam kicsit a pocakom simogatva, még a pindúrom vizsgálta a néni. Igazság szerint én észre sem vettem, hogy a tenyerem már megint a minikéimen van, előfordul, hogy teljesen elbambulok és Lewy vagy más szól, hogy megint csinálom. Én tényleg nem akarok idegesítő lenni, néha csak megtörténik. De aztán megtudtam, hogy semmi baj, így mindjárt nagyobb lett a mosolyom is meg nyúltam is Ania felé, aki már szólongatott is engem és elkezdtünk visszaöltözni.
- Azt megkérdezhetem, hogy ez ugye nem olyan,a mitől a másik brekinek...babának is baja lehet? - javítottam ki magam út közben, mert az a furcsa, idős néni nem értette  a kérdéseim és folyton suttogott rólam, hogy beszélek meg egyszer le is bolondozott. Sajnos ő volt a legközelebbi orvos így inkább csendesen vártam, a férjecskének mikor meséltem szerintem ő se volt elragadtatva attól az orvosdoktortól.
- Igen, szép nagyok, ugye? Sok tesó - mondtam széles vigyorral a kicsilányomnak, aki nagyokat tapsolt is mellé. Lelkes és vidám, mint Klara is, mind tudunk azok lenni és örülök, hogy annyira nem tudja bántani őket senki és semmi. Rossz kicsit belegondolni, hogy majd lassan nagyok lesznek és el kell olyan helyre járniuk, mint az óvoda meg az iskola. Én nem akarok brekik nélkül maradni. - De már nagyon várom, szeretek velük lenni, meg együtt csinálhatunk mindent - meséltem neki lelkesen, ahogy lassan minden szépen visszakerült a picikémre és ezzel együtt késznek nyilvánítottam. Fogva a kezét segítettem neki leballagni, de nagyon szerette volna, ha inkább felveszem. Nem lennék megdicsérve, de ezzel a picivel még talán nem lesz baj, így kicsit nyögdécselve de felemeltem, szépen a pocim fölé tolva őt. - Vigyázzunk a lábikóval - mutattam meg neki a kezét a hasamhoz húzva. Okos kislány sokat mesélem, hogy ott vannak a tesók. Másnak nem, másnak nem meséljük.
- Csak néha játszóházba, de most otthon vagyunk, így nem hiszem - ingattam is meg a fejem, aztán megvártam még lesz most már remélhetőleg jó receptünk. Közben Ania már integetett is nagyokat. - Köszönjük szépen és bocsánat, hogy csak időpont nélkül jöttünk, de nem akartam rossz gyógyszert - mondtam kicsit szomorkásan, aztán ha nem volt más hátra el is indultunk a brekivel, mert nekünk még haza is kell érni meg gyógyszertárt is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Mert édes egy nő vagy - mosolyogtam rá szélesen, kicsit megsimogatva a vállát, de aztán csak vontam egy nagyot a vállamon, hogy erről ennyit, nem is akarom ezt itt jobban részletezni, a nő már így is furán nézett ránk. Nem mintha bármi köze lenne a magánbeszélgetésünkhöz, jobban tenné, ha szerezne magának valami elfoglaltságot. Nem tudom, mondjuk dolgozhatna. Esetleg?
- Tudom, babygirl - ráztam meg a fejemet, nem kellett ehhez agysebésznek lenni, ha nem szeretett volna, csak a tárcám, nem szült volna nekem kettő csodabrekit. Ennyire nem elszánt és manipulatív, ehhez igazi elkötelezettség kellett volna.
Szóval inkább csak elvettem a nőtől a tollat és aláírtam a papírokat a kutyushoz, ha már egyszer neki nem volt hozzá gyomra. Vagy nem tudom, hogy mi baja volt vele.
- Igen, szerintem is jobban örülne neki - bólogattam egyetértően, majd mikor a néni kiengedte, rácsatoltam a pórázt, ő meg úgy csóvált, hogy kb az egész testecskéje belerázkódott. Pedig semmi komoly nem történt. Lelkesen szaglászott, meg nyüszögött is, összenyalva Maja karját.
- Azt mondja Eh. Akkor milyen feje van, ha nem Bumbi? Brumi? De az undorító. Dömötör? Még annyira sem. Olivérnek mégsem hívhatjuk - néztem Majára sokatmondó fejjel, fél kézzel a brekkencsünk fogva, a másikkal a pórázt, ahogy kifelé igyekeztünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Nem mondanám magamat extrovertált embernek, legalábbis a valóságban piszkosul nem vagyok, még ha ezt is játszom el a világnak. Bár igaz, ha introvertált az ember, ha nem, a zene egy olyan nyelv, amelyet bárki megért, ehhez nem kell értenie a zenéhez, elég csak hallgatni.
Világnyelv.
Ugyan nem játszottam végig a dalt, de hé, én voltam az a betolakodó, aki idetolta a csúnya, kócos fejét, hogy beletrollkodjon valakinek a munkájába.
Ne köszönd, szívesen tettem.
Pihegve emeltem el ajkaimtól a hangszert és hagytam, had lógjon a nyakamban, míg a férfire emeltem a pillantásom. Testalkatát kezdtem elemezni, tartását, azt, amit épp sugárzott magából. Szinte röntgen szemekkel világítottam át agyban az előttem lévő zenészt.
- Kölyök koromban anyámék kitalálták, hogy kössem le felesleges energiáim. Szóval ez lett belőlem, egy szaxofonos csöves - csövesnek nem épp tűntem, hisz ápolt volt a kinézetem mindig, borostás arc ide vagy oda.
- És te? Csak nem valami kisebb híresség vagy? Úgy festesz, mint aki most lépett ki egy tini magazinból - jegyeztem meg viccelődően cinikusan, hogy ne legyek annyira elutasító, de tudja, nem vagyok olyan srác.
- Saját szám? - biccentettem a hangszere felé, hisz jól hallottam ismét egy újabb dallamot, amelyet megint nem tudtam mihez kötni, mégis lebilincselt. Háborgó lelkem megnyugtatta.
Olyan kellemes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Szép nap, szép a mai, már inkább kora este, csodálatos idő ahhoz hogy a szabadban létezzenek az emberek. De alig vannak kint, ami szuper. Kicsit nyugodtabban így a dolgok. Ma már azt hittem, sose szabadulok ki a kastélyból, de végül itt vagyok a friss levegőn! Életcél teljesítve. Vagyis nem, mert nincs is nagyon életcélom. Inkább napi cél. De életcél lenne ez? Nem, az azért gondolom nehezebb lehet. Baj ha nincsen olyan? Szerintem nem, de ha baj akkor gyorsan ki tudok találni egyet. És az nem baj ha naponta változik, ugye?
Mivel pride hónap van, egy csodálatos Born this way feliratú pulcsiba bújtam bele, egyszerű farmer meg bakancs, mert ki tudja milyen idő lesz még ma. És még egy both feliratú baseballsapkát is beszereztem egyik nap, ha meg a pridera kijutok, akkor kész a havi cél. Ó, ilyen is van! Hónap cél, milyen királyság. Vagy csak én szeretek célokat teljesíteni?
- Hát én nem mennék be nagyon mélyre, lehet érdekeseket találni kijjebb is. - vagyis félek beljebb menni. De ezt másnak nem kell tudnia, ugye? Odanézek, látom is a gombákat, amiket én sem ennék meg. - Nem bízok az erdei gombákban. - mondom olyan halkan, hogy talán nem is hallja. Nem bízok az erdei gombákban, oké, ez úgy hangzott mintha azt mondanám, xy-ban nem bízok.  Pedig a gombákkal nem is lehet kommunikálni. Mondjuk lehet, hogy csak túl buták az emberek ahhoz, hogy kommunikáljanak a gombucikkal. Ki tudja?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem tudta eldönteni, hogy egy gurkóval van nehezebb dolga, vagy a hatéves Ciarával. Utóbbi általában kezes bárány, de elég egy négylábú - mindegy, milyen fajta -, és meg se lehet állítani. Hiába ficánkolt, csak akkor engedte el a kezét, amikor végre a kutya is hemperegni kezdett az árnyékban. Igyekezett tökös lányokat nevelni, ezért nem is zavarta, hogy Ana elrohant Mici kalapjával. Tíz percet se kell várni, ő is vissza fog jönni a kutyához.
- Gyűrű volt az ujján, vagy terhes? - kérdezett vissza, ahogy elvette a pécsit. Okos kis emberek a magyarok, jóféle sört csinálnak.
Egyébként egyszerűbb válaszra számít, mint új munkahely, előléptetés, ruhatárcsere, vagy bármi hasonló. Nem keveset időzik nők körében, csak az új körmöst szerinte még Han Brolo se tette volna egy szintre az összeköltözéssel. Talán Stellácska igen, de ő teljesen más világ. És itt kivételesen Wittnerre gondol, nem pedig Artoisra.
- A jövőhéten veszünk új házat Ellievel, utána jöhetnek a csajaim. Valószínűleg nem maradna ép csontú ember a pubban, ha beengedném őket oda - felelte komolyan az első korty - fél üveg - után. Egyik lábát felhúzta, azon támasztja meg karját, miközben a másikkal ledobta a sapkát a fűbe, a szemüveget pedig feltolta. Megkedvelte a pub közösségét, pont ezért nem akar balhét. Hiába egy békés ember, elég egy távoli utalás a lányokra és lángolni fog minden.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Kamera bekészítve, hogy felvegyem az előadásomat, amit rohadt sokszor begyakoroltam már. Ezzel talán van esélyem bejutni a magyar, majd koreai döntőbe, hisz hónapok óta gyakorlom a mozdulatokat, néha éjszakába nyúlóan is. Elindítom a zenét, és elkezdek mozogni, először nem kapom el a ritmust, ami nem is baj, majd akkor izzítom a kamerát, ha belejöttem egy kicsit, addig áll egy helyben, és várakozik. Egyszer forgok, máskor ugrik, vagy épp guggolok, valamikor a csípőmet rázom. Ruhának direkt lengét választottam, nemsokára ebben is meg fogok sülni, hát, ha még hosszúban jöttem volna ki. Szeretem a májusi időt, bár az elmúlt napok nem voltak a legmelegebb, most kifogtam a megfelelő időpontot. Tegnap, illetve éjszaka esett, ami a füvön is mglátszik, azonban ezt nem tudatosítottam magamban. A sportcipőm eddig is hű társam volt, kibírt mindent, e most megadja magát a csúszó fűnek, és az egyik hirtelenebb mozdulatnál, én pedig a földön kötök ki, fenekemet, illetve kicsit a fejemet, valamint a könyökömet is beütve.
- Ó ja jó ég áldja meg - dörzsölöm meg a buksimat. Jó, nem vérzik, nem fáj, szóval semmi komolyabb, nem estem kőre, nem kaptam agyrázkódást, túlélem.