RILEY
késő délután a WestEndnél | x


Fájó szívvel hagytuk Freudot otthon egyedül a doki házában, hogy a főváros szívében teremjünk, egymás kezét fogva. Hiszen hoppanáltunk. Csak hogy én nem tudtam, hogy azt fogjuk tenni. Én csak megfogtam Riley kezét, amikor nyújtotta nekem. Azt hittem, így akarja mutatni az utat vagy odavonni a kandallóhoz. Ha tudtam volna, hogy nem, talán szólok neki, hogy én még soha nem hoppanáltam. De talán jobb, hogy nem tudtam, mi következik, így nem volt időm tartani tőle. Egyszerűen csak megtörtént. Emiatt viszont pár hosszú pillanatig még megkövülten állok ott a kapualjban. Szédülök kicsit, neki kell támaszkodnom a falnak. Azonban nemsokára elmosolyodom és bólintok, hogy mehetünk. Ám egyik döbbenetből esek a másikba: mugli környéken vagyunk.
- Ne-nem tudom. Csak ne legyen csípős vagy nagyon pikáns - vonok vállat félszegen mosolyogva, ahogy arról kérdez, mit ennék szívesen. Minél lágyabb és kellemesebb valami, annál jobban élvezem, azonban mindenre nyitott vagyok. Viszont egyelőre próbálom az államat a helyén tartani. Inkább be is dugom a sál alá. Ha előbb a hoppanálásról nem is szóltam, arról esetleg szólhatnék, hogy én különben nem igazán szoktam muglik közt lébecolni?
Átmegyünk egy zsúfolt, ijesztő aluljárón, ahol mindenféle kütyüt árulnak, meg érdekes illatú kajákat és szembántó fénnyel világítanak. Ráadásul az egész nagyon zajos, rengeteg jármű közlekedik fölöttünk. Nehezen fogadok be ennyi ingert.
Belépünk aztán egy hatalmas épületbe, ahol egy vízesés fogad bent minket. Csak ámulok és bámulok, miközben letekerem a sálam, kioldom a kabátom. Riley átkarolja a vállam és egy fémből készült, mozgó lépcső felé terel, amivel a felszínre indulunk. Vigyázok, ahogy rálépek és nagyon megkapaszkodok a fogódzóban. Meg másik kezemmel a dokiban. Elég fura pillantásokat kapunk, azonban én mindenkire csak bíztatóan rámosolygok. Feltételezem, hogy aggódnak értem, mert látják, nem állok teljesen biztosan. Az eszembe se jut, hogy más járhat a fejükben.
Ahogy a megfelelő emeletre értünk sem húzódom tőle messzebb. Sokan vagyunk itt. Meg különben is, biztonságot ad a közelsége. Nem félek vagy ilyesmi, csak túlságosan ismeretlen terepen járok. Kell valami biztos. Eltátott szájjal nézelődök. Kirakatok, fények, emberek mindenütt. Kicsit, mintha álmodnék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=746483#post746483][b]Thomas Middleton - 2019.01.13. 23:28[/b][/url]

RILEY
késő délután a WestEndnél | x


Fájó szívvel hagytuk Freudot otthon egyedül a doki házában, hogy a főváros szívében teremjünk, egymás kezét fogva. Hiszen hoppanáltunk. Csak hogy én nem tudtam, hogy azt fogjuk tenni. Én csak megfogtam Riley kezét, amikor nyújtotta nekem. Azt hittem, így akarja mutatni az utat vagy odavonni a kandallóhoz. Ha tudtam volna, hogy nem, talán szólok neki, hogy én még soha nem hoppanáltam. De talán jobb, hogy nem tudtam, mi következik, így nem volt időm tartani tőle. Egyszerűen csak megtörtént. Emiatt viszont pár hosszú pillanatig még megkövülten állok ott a kapualjban. Szédülök kicsit, neki kell támaszkodnom a falnak. Azonban nemsokára elmosolyodom és bólintok, hogy mehetünk. Ám egyik döbbenetből esek a másikba: mugli környéken vagyunk.
- Ne-nem tudom. Csak ne legyen csípős vagy nagyon pikáns - vonok vállat félszegen mosolyogva, ahogy arról kérdez, mit ennék szívesen. Minél lágyabb és kellemesebb valami, annál jobban élvezem, azonban mindenre nyitott vagyok. Viszont egyelőre próbálom az államat a helyén tartani. Inkább be is dugom a sál alá. Ha előbb a hoppanálásról nem is szóltam, arról esetleg szólhatnék, hogy én különben nem igazán szoktam muglik közt lébecolni?
Átmegyünk egy zsúfolt, ijesztő aluljárón, ahol mindenféle kütyüt árulnak, meg érdekes illatú kajákat és szembántó fénnyel világítanak. Ráadásul az egész nagyon zajos, rengeteg jármű közlekedik fölöttünk. Nehezen fogadok be ennyi ingert.
Belépünk aztán egy hatalmas épületbe, ahol egy vízesés fogad bent minket. Csak ámulok és bámulok, miközben letekerem a sálam, kioldom a kabátom. Riley átkarolja a vállam és egy fémből készült, mozgó lépcső felé terel, amivel a felszínre indulunk. Vigyázok, ahogy rálépek és nagyon megkapaszkodok a fogódzóban. Meg másik kezemmel a dokiban. Elég fura pillantásokat kapunk, azonban én mindenkire csak bíztatóan rámosolygok. Feltételezem, hogy aggódnak értem, mert látják, nem állok teljesen biztosan. Az eszembe se jut, hogy más járhat a fejükben.
Ahogy a megfelelő emeletre értünk sem húzódom tőle messzebb. Sokan vagyunk itt. Meg különben is, biztonságot ad a közelsége. Nem félek vagy ilyesmi, csak túlságosan ismeretlen terepen járok. Kell valami biztos. Eltátott szájjal nézelődök. Kirakatok, fények, emberek mindenütt. Kicsit, mintha álmodnék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=746640#post746640][b]Dr. Riley Meyers - 2019.01.15. 21:56[/b][/url]

Együttérzően dörgölöm körkörös mozdulattal a srác hátát, ahogy elkapja a szédelgés - ugyan túl fiatal voltam hozzá, hogy emlékezhessek az első hoppanálásomra, a hopp-hálózatos utazástól tudok ám émelyegni. Kisvártatva helyrejön és elindulhatunk, sietség nélkül sétálva. Nem próbálok beszélgetést kezdeményezni, mert most realizálom, amit Liam elfelejtett közölni velem - Thomas arcára mérföldes betűkkel van odaírva, hogy ez az egyik, ha nem az első mugli környékes és nagyvárosi élménye egyben. Szóval csak óvatosan.
- Rendben,-*biccentek. Kezdetnek megteszi ez is.*- Azért ha látsz bármit, amit kipróbálnál, ne tartsd vissza,-*mosolygok le rá kacsintva egyet mellé, mindenféle udvariasságtól mentesen. Tényleg érdekel és csupa fül vagyok, még ha csupa nyaknak is tűnök.
Ahogy beérünk és szembesülök az embertömeggel, ösztönösen magamhoz húzom Thomast, kezem a vállán nyugtatva, ami egyrészt megkönnyíti a terelgetését, másrészt biztosítja, hogy nem próbálják lökdösni. A hozzám hasonló zsiráfokat elkerülik az emberek, úgyhogy relatíve akadálytalanul eljutunk a mozgólépcsőig - még jó, hogy a kastélyban is vannak hasonlók, nem akkora sokk - és el is indulunk felfelé. A pillantások nem érdekelnek, a fiú biztonsága és biztonságérzete összemérhetetlenül fontosabb. Aki pedig van olyan botor, hogy belénk kössön, nos, az remélem egy jávorszarvassal szemben is ugyanolyan bátor, mint amilyen hévvel tizenévesekkel kötözködik...
- Ha lesz kedved, benézhetünk majd valamelyik boltba is,-*ezt már fent mondom, amikor a moziszintre érünk és végre nem lép senki a tyúkszemünkre. Innen látni az összes alattunk lévő emeletet egy szeletét, a sok színt és csillogást, szinte szédítő. Most érek rá lecsavarni a sálamat és szétkapcsolni a kabátomat, aztán finoman megborzolom a bámészkodó Thomas haját.*
- Gyere, segíts választani!-*bökök fejemmel a mozi és a pénztár felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=746855#post746855][b]Thomas Middleton - 2019.01.19. 21:21[/b][/url]

RILEY
késő délután a WestEnd mozinál | x


Attól nem kell tartania, hogy ne szólnék, ha szeretnék valamit. Tény, követelőző az nem vagyok, viszont kertelés nélkül kimondom, ha valami tetszik vagy felkeltette a figyelmem. Mindig tudni, mivel lehet nekem örömet szerezni. Mondjuk különben úgy általában bármivel. Most éppen azzal, hogy ilyen óvón közel tart magához. Meg azzal, hogy elhozott ide. Akárhogy tűnök inkább valami rémült kiskutyának, mint bármi másnak, ha lenne farkam, csóválnám rendesen. Nagyon tetszik ez az egész, csak éppen elég nagy falat így egyszerre. De nem baj.
- Jó lenne - bólogatok a boltos ötletre, továbbra is nagyon vigyázva a fémlépcsőkön, meg kapkodva a fejem ide-oda. Különös az egész. Ugyanolyanok ezek az itteni emberek, mint nálunk, mégis teljesen mások. Egyszerre érzem őket nagyon közelinek és nagyon távolinak.
- Azta - kerekedik el még jobban a szemem, ahogy felérve lenézek. Megkapaszkodom a korlátban és csak nézelődöm körbe. Azt hiszem, órákig ellennék itt. Ez is egyfajta mozizás. Viszont van itt nekünk tényleges mozizás is.
- Ó, oké - mosolygok zavartan, ahogy érkezik a választás feladata, ám érződik rajtam, nehezen akaródzik elszakadnom a több emeletnyi mélység látványától. Eltart ez egészen addig, míg észre nem veszem a színes, mozgó óriásplakátokat, képernyőket.
- Hűha - pislogok ámulón felfelé a pénztárak fölött szalagként végighúzódó filmes hirdetésekre. Ugye azt nem gondolja senki egy pillanatig sem, hogy nincsen végtelen tárházam a csodálkozó, lenyűgözött hangokból, kifejezésekből?
- Váó - mondtam!
- Űrdongó? Ő egy robot? - kezdek el a filmekről kérdezni csillogó szemekkel.
- Mary Poppins visszatér? Ő nem egy boszorkány? Annak tűnik. De honnan tér vissza? A Bohém rapszódia az egy koncert? Itt nem csak filmek vannak? Mennyi film van itt? Egymás után jönnek? Annyit adnak, amennyi belefér egy napba vagy...? Ó, nem, vannak termek, látom... - fordul át eddigi, megilletődött szótlanságom végehallhatatlan, izgatott szájjártatásba. Kérdéseimre választ várok ugyan, azonban a felét már el is felejtettem, úgyhogy nem fogom Rileyn számon kérni, ha valamit nem felel meg.
- Neked melyik tetszik? Van, amit mindenképp meg szeretnél nézni? Vagy amit láttál már? - érdeklődöm, arcát figyelve. Feltételezem, ő nem először jár moziban és képben van a filmekről, meg biztos van, amire jobban be akar ülni, mint másra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=750877#post750877][b]Dr. Riley Meyers - 2019.02.25. 00:20[/b][/url]

Nevetnem kell, s ennek semmi köze a gúnyhoz - egyszerűen Thomas lenyűgözött arca és lelkesedése hat rám, hihetetlenül édes. Amíg a kérdéseire felelgetek bólintással vagy épp fejrázással (lévén közbevágni esélyem sincs), végig mosolygok, csak olyan csendesen-magamnak. Aztán kifogy a gyerekből a szusz, vagy legalábbis megáll egy pillanatra levegőt venni és megint vált, én kerülök kérdéseinek kereszttüzébe.
- Egyiket sem láttam még, ízelítőt sem mindről,-*ingatom szelíden fejem, mert mostanában alig maradtak tétlen szabad óráim - nem mintha bánnám - és a filmnézés nagyon lecsúszott a fontossági listán. Sorra veszem a filmeket, amik iránt Thomas érdeklődött, egy-egy rövidebb kommentárt fűzve mindhez, ahogy a plakátokat és vetített trailereket nézegetjük.
- A Mary Poppins már egy folytatás, szerintem ahhoz jó lenne látnod előbb az eredetit, arról garantálni tudom neked, hogy megéri megnézni.-*nekem legalábbis gyerekkorom egyik kedvelt filmje volt a régi. Az ilyenektől mindig kicsit öregnek érzem magam, de oda se neki. A rebootok korában élünk.*
- Az Űrdongóról nem sokat tudok mondani, valahogy nem láttam egyik előzményét sem. Alapvetően szeretem az űrt, a sci-fit és az ilyeneket, szóval akár még jó is lehet,-*töprengek hangosan, mert a hatalmas robotok kicsit elbizonytalanítanak ezzel az autóvá alakulással. *
- A Queen az egyik legkedvesebb bandám. Imádom a zenéjüket, a szövegeiket és nagyon sajnálom, hogy élőben már nem láthattam őket. A film a frontemberükre összpontosít, aki az első hírességek között volt, aki nyíltan felvállalta a melegségét és a betegségét.-*Ez egy több magyarázatot igénylő történet, azt hiszem, de nem erőltetem - hagyom, hogy Thomas nézelődjön, mérlegeljen kedvére, bár nem bírom megállni, hogy egyszer-egyszer ne húzzam magamhoz egy ölelésre. Ha végül sikerül dűlőre jutni és jegyet venni, jöhet a következő kihívás - a kaja.*
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=751625#post751625][b]Thomas Middleton - 2019.03.10. 17:58[/b][/url]

RILEY
késő délután a WestEnd mozinál | x


Alig várom, hogy többet megtudjak a filmekről. Persze, nem türelmetlenkedem. Nem szokásom. Az izgatottság annál inkább. Kicsit ráncolom a homlokom aztán.
- Ízelítő? - pislogok érdeklődőn Rileyra. Egy ilyen mozgóképi alkotásnál mit mondunk ízelítőnek? Amennyire el vagyok foglalva a poszterekkel meg a mozizótársammal, azt észre sem veszem, hogy a kisebb képernyőkön ott mennek ezek a bizonyos trailerek. Vagyis hát látom, hogy megy ott valami, csak nem fogom fel, mi. Túl sok a behatás.
Bólogatok a Marry Poppinst illetően. Megjegyzem magamnak, hogy akkor ezt megnézzem. Akár majd egyszer a férfival, akár Liam bácsival.
- Sci-fi... - ismétlem meg nagyon halkan a számomra új kifejezést, de erre nem kérdezek rá külön, mert túságosan elmerengek az Űrdongó plakátot nézve. Visszakapom aztán rá tágra nyílt... igazából a világ minden dolgára nyílt szemeimet, figyelve arra, amit a Bohém Rapszódiáról mond.
- Ú, hát persze! - kurjantom el magam a pénztárok előtti tér sokaságának kellős közepén, mit sem törődve vele, hogy hányan kapják oda a fejüket.
- Queen! Ismerem őket, Liam bácsinak van pár dala tőlük - újságolom, hogy képben vagyok ám. Mindig random teszek fel otthon egy-egy lemezt a gyűjteményből, aztán persze elolvasgatom, mit hallok épp. Ez a banda tényleg baromi klassz. Amit pedig Riley mond el a frontemberről, azt eltátott szájjal hallgatom. A melegségről nekem persze egyből gyámom jut eszembe - hsizen tudomásom szerint ő az egyetlen meleg ember, akit ismerek - és maga a tény különös érzéssel tölt el, hogy bárkinek külön fel kell vállalnia az irányultságát. Nem nagyon értem én ezt. Mármint nem azt, hogy valaki ezt teszi, hanem azt, hogy miért kell tennie.
- Betegség? Milyen betegsége volt? - vonom össze szemöldököm.
- Ezek mind irtó jónak tűnnek - tekintek fel újra a filmkínálatra, a bőség teljes zavarában, miközben hagyom magam ölelgetni. Nem csak hagyom, hanem néha meg is simogatom kicsit a férfi kezét, karját, vagy csak úgy megfogom.
- Nézhetjük az Űrdongót? - pillantok fel rá kérőn. Legszívesebben az összesre beülnék most rögtön, különösen a Queen mozira, viszont ez a hatalmas, sárga, barátságos robot túlságosan vonz. Aranyosnak tűnik nagyon és főleg olyasminek, amilyenhez még csak hasonlót sem láttam. Talán elképzelni se tudtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=752607#post752607][b]Dr. Riley Meyers - 2019.03.21. 22:56[/b][/url]

A legtöbb felnőtt nehezen tart lépést a gyermekekkel, számomra mégsem fárasztó ez a gyors pörgés és kicsit zagyva, gyorsan fókuszt váltogató lelkesedés. Persze, néha engem is zavarba tudnak ejteni, de alapjáraton inkább átragad rám a hangulatuk, mint most is.
- Azok, ni!-*rogyasztom a térdem, hogy egy szintre kerüljön az arcunk és kinyújtott karommal az egyik épp kezdődő trailerre mutathassak. Azt nem tudom, ennyi inger közt kibír-e Thomas figyelme két és fél percet, de szerintem nem is kell annyi, hogy összeálljon neki a kép.
- Science-fiction,-*egészítem ki magam, észbe kapva, mert ha nem is egy bő lére eresztett magyarázat, így már sokkal érthetőbb és meghagyom a rácsodálkozás gyönyörét is. Nem vagyok én Okoska törp.
A kurjantásra meglepődöm, aztán két pislogással később már nevetek, bólogatva helyeselve, amiért Liam hozzájárul a gyermek alapvető zenei ízlésének jó irányba formálásához.*
- Nekem a teljes diszkográfiájuk megvan. Sőt, a videoklipjeik is,-*büszkélkedem, sőt, alkalomadtán végig is  hallgattatom/nézetem ezeket, ha valaki nem menekül elég gyorsan. A másik ilyen témám az űrkutatás - aki nem fél tőlem, az még nem hallott a Hubble teleszkópról beszélni...*
- HIV. Elég szomorú történet,-*szusszanok, mert azt hiszem, nem most kellene rögtönzött törielőadást tartanom a témáról. Jólesik hagyni, hogy elterelődjön a figyelmem, ahogy Thomasé is.
- Azok is!-*helyeselek, cseppet sem könnyítve meg a választást, de ha egyszer tényleg sok a jó film a felhozatalban. Na meg addig is kiélhetem a szottyongathanékom, nem különösebben törődve a környezet reakcióival (előbb-utóbb elunják és elkönyvelik Thomast a kisöcsémnek).
- Persze,-*adom be a derekam, mindennemű ellenállás nélkül. Kisvártatva már a jegyeket rakom a tárcámba, ahogy magunk mögött hagyjuk a pénztárt.*
- Gyere, kerítsünk valami harapnivalót. Biztos van, amit menet közben is lehet enni,-*mosolygok lefelé, hogy ne kelljen újabb szörnyű döntés elé állítanom. Ha a boltba nem is engednek be kajával, a kirakatokat simán lehet nézegetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=753027#post753027][b]Thomas Middleton - 2019.03.25. 13:42[/b][/url]

RILEY
késő délután a WestEnd mozinál | x


A mellém kerülő, borostás arcra nézek, hogy bemérjem, merre tekint, aztán követem mutató ujja vonalát is és meglátom a kis képernyőkön vetített mozgóképeket. Hallatok egy kis felismerő hangot, majd összeszűkítem szemem, mert az a helyzet, hogy nem látom a trailert rendesen. Finoman eltátott szájjal nézem egy darabig, azonban az fel sem tűnik, hogy alatta feliratozzák is. Nekem az csak egy homályos, fehér, hosszú maszat a képernyő alján. Pedig innen látnom kéne.
- Science-fiction - ismétlem el, amit mond, hogy emésztgessem a kifejezést, viszont így már megértem, miről lehet szó. Ez nagyon érdekesen hangzik.
Elismerően bólogatok, ahogy megtudom, micsoda gyűjteménye van Queen dalokból, mozgóképekből, aztán itt az ideje megint szemöldök összevonni, amikor elárulja, milyen betegsége volt Freddy Mercurynak. Talán hallottam már a HIVről, azonban nem tudom, mi az. Viszont valahogy úgy érzem, erről nem most kéne kifaggatnom Rileyt. Talán nem is őt kéne kifaggatnom. Ettől függetlenül valószínűleg meg fogom tenni, ha majd legközelebb eszembe jut.
Űrdongó nézésre fel! Minden további nélkül hagyom magam szeretgetni, ölelgetni a férfi által, gyakran viszonozva is egy-egy átkarolással, érintéssel. Mind teljesen természetesen jön magától. Nagyon szeretek közel lenni másokhoz.
Nemsokára megvan a jegyünk, és indulunk kajáért, aminek már tényleg ideje. Most jövök rá, mennyire éhes vagyok. Miközben majszoljuk a gyrosunkat, ámuldozunk a kirakatok előtt. A holmik jó részéről elképzelésem sincs, micsodák, azonban csak a töredékére kérdezek rá Rileynál. Aztán éppen befejezzük az evést, már mehetünk is vissza a mozihoz. Bevetjük magunkat a terembe. Még jó, hogy vettünk innivalót, mert annyit van tátva a szám, hogy irtó hamar kiszárad. Színházban voltam már, arra emlékeztet maga a terem, a széksorok, csak éppen nem itt és most játszanak nekünk a színészek, hanem a vásznon zajlik minden. Könnyebb így befogadni az élményt, hogy már néztünk Liam bácsival filmeket. Nem tudom, mi lenne most velem, ha nem tettük volna. Így is letagóz. Persze, a legjobbféle képpen. A kocsirobottól meg teljesen oda-visszavagyok. Örülök, hogy sokan vagyunk és hogy egyszerre nevetünk meg olvadozunk meg hőkölünk jeleneteken. Nem mondom, ha a nézőtársak nem lennének ilyen aktívak, akkor sem tartanám magamban az érzelmeimet, csak hát akkor biztos zavarnék másokat. Azonban így nem, főleg, hogy elég sok ám a gyerek. Na őket nem zavarja semmi. Engem is csak a túl hangos részek a filmben egy picit, meg az, hogy nem mindent látok. Megint hunyorgok kicsit, mint odakint tettem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=756068#post756068][b]Dr. Riley Meyers - 2019.04.21. 19:21[/b][/url]

Furcsa Thomastól az összeszűkült szem, de betudom annak, hogy nagyon koncentrál a trailerre - néha egyáltalán nem könnyű őket értelmezni számomra sem, pedig azért nem egyet és nem kettőt láttam már.
Ahogy beszélgetünk, igyekszem nem lexikonként ontani magamból a dolgokat; egyrészt sok az inger és szeretném, ha a saját tempójában töprenghetne és kérdezhetne rá azokra, amikre kíváncsi, másrészt viszont úgy érzem, jó hagyni, hogy összerakja magában a dolgokat. Ha gyermeteg is, a maga elbűvölő, ártatlan módján, nem kell apró gyerekként kezelni - ha szüksége lesz rá, majd kér tanácsot és segítséget, ahogy eljött hozzám is.
Kimondhatatlanul jólesik Thomas nyitottsága, közvetlensége, bár egy kicsit féltem is miatta, mert könnyű lenne visszaélni vele. Most azonban nem fenyegeti semmi, derűsen kószálunk és ámuldozunk, mivel a beszélgetés tele szájjal elég nehézkes, plusz...éhesek vagyunk.
- Ne engedj be a könyvesboltba,-*sóhajtok egy ponton, miközben szomorú bernáthegyi szemekkel csüngök a folyosó másik oldalán felém kacsingató kirakaton. Imádom az új könyvek (és régi könyvek és használt könyvek és...) szagát, meg agyonmacerálni őket, viszont a fák érdekében nem igazán veszek ilyesmit.
A film maga könnyed - kicsit félreteszem a saját fenntartásaimat és átveszem a terem hangulatát, bár el-elkalandozom kissé, a vászon helyett a nézőket, főleg Thomast figyelve. Megint összehúzza a szemét; nem is, inkább hunyorog, azt hiszem, már amennyire a visszaverődő fényben meg tudom állapítani. A gyanúmat viszont egyelőre hanyagolom, inkább lehetőségeimhez mérten kényelmesen elhelyezkedem, hogy iszogathassam a limonádém és zavartalanul élvezhessük a mozit.
Mire véget és és kikeveredünk a kisgyerekes családok tömegéből, jól elmegy az idő, még ha a neonfényektől nem is látszik, hogy már besötétedett. Jólesően nyújtózkodom, alaposan elmacskásodtam, ám töretlen derűvel terelgetem a borzasztóan lelkes Thomast. Egy ponton elsurran a mosdók felé, én pedig teszek egy kitérőt a pénztár felé, hogy mosolyommal megvesztegethessem az egyik kisasszony és szerezzek egy plakátot erről a sárga csodabogárról. Nem adom oda rögtön, kabátom alatt rejtegetem egész hazáig, hogy némi forró habos kakaó és pillecukor mellett vívott társas-csatánk fő- vagy fájdalomdíja legyen. Ezt leszámítva viszont már csak macskázós-ejtőzős dolgokat terveztem, amíg menthetetlenül be nem alszik valamelyikünk.