A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=864713#post864713][b]Somlay Kornél - 2023.06.15. 16:41[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=865585#post865585][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2023.07.20. 18:38[/b][/url]

A kérdésre csak hamiskás mosollyal vállat ránt, jelezve, hogy ennél többet egyelőre nem mond, meghagyja Kornélt kérdések között tengődni.
A kérdésre csak elhúzza a száját.
- Sohasem vegyültem különösebben a muglikkal és nem is feltétlen tervezek. Nincs bajom velük de tényleg, de azt hiszem, megmaradok ebben a közegben - újabb vállvonás, mielőtt elnevetné magad az eridonos szituáció miatt. Aztán ahogy jön a következő ajánlat és arra a következő felelet, kicsit elgondolkodik, mert valami idő közbe befúrta magát a fejébe.
- Azt hiszem tudom hová kellene elmennünk - nyugtázza végül, de itt is épp ugyanolyan titokzatos mint a másik éjszakával kapcsolatos kérdésnél és nem mond semmi ennél pontosabbat.
- Igen, igen...mindenkinek vannak titkai. De az bőven elég, hogy így vélekedsz róla..luk. Mármint, hogy nem irtózol, tudod. Jól esik. - köhint - Akkor te valami gyógyító szeretnél lenni ha nagy leszel? - kérdez rá, mert ez jött le neki Kornél mondandójának végéből.
Ezután már sokkal kevésbé komoly témára vonulnak a szerelemmel és a folyosón csókolózós nagy talányokkal, azonban mikor Kornél átnyújtja neki a nyakláncot kicsit meglepődik.
- hűha, hát köszi - elmosolyodva veszi tenyerébe és kezdi nézegetni a kelta motívumot a medálon, majd beledugja bozontos fejét a láncba - hogy áll? - közben lenéz, hogy maga is le tudja csekkolni.
- Hát nem igazán, vannak családi motyók, de sohasem jutott eddig eszembe felvenni őket. - de az amúgy is hivalkodóbb, elegánsabb darab volt mint.
-Figyelj, szóval...ha vérfarkast akarsz tanulmányozni... köhint és csak kicsit feljebb húzza a ruhaujjat, hogy kivillanjon a jó két ökölnyi sebhely.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=866888#post866888][b]Song Jiyun - 2023.09.10. 09:28[/b][/url]

Mandulaszemei az eridonost analizálták, tetőtől-taplig. Az a pár másodperc, míg Nonó önmagával harcolt fejben, Jiyun szerint, mintha az arcára is kiült volna. Feszengést tapasztalt a másik részéről, amit egy kiáltással koronázott meg. Erre Jiyun összerezzent. Nem szerette a hirtelen, hangos hangokat. Minden esetben a lehető legminiatűrebbé szeretett volna zsugorodni, csak ne lássa meg őt a hangoskodó és ne rajta töltse ki dühét. Természetesen, aki aurorrá akar válni, nem bízhatott abban, hogy minden problémáját az idő lassú haladása megoldja majd. A lány jó jegyei miatt nem kételkedett felvételében, de szellemileg bőven volt hova fejlődnie. Először is, ezt az ártatlan kisegér jelmezt kell magáról levetkőzni, kicsit kinyílni. A többi jöhet utána.
- Ó, értem. Semmi baj - vonta meg a vállát, ismerte az önmagával vívott szélmalom harcokat. Jiyunnak is kijutott belőlük bőven.
Száját húzva gondolkodott mindazon, amit Nonó az imént megosztott vele. Elhívta, de nemet mondott neki, dolga volt, és a többi.
- Nonó, nem lehet….. Nem lehet, neki más tetszik? Ezért mondhatott nemet? Nem ismerem, félre ne érts… csak még ez jutott eszembe… hogy tudod… Lehet neki más…. tetszik…? - na, hogy ezzel most rontott-e akaratlanul is a helyzeten, már csak Nonón múlik, de Jiyun tényleg csak megfejteni szerette volna vagy épp kibogozni e kusza szerelmi szálak rejtélyét.
A lány felpattanása újabb összerezzenésre adtak okot a Sherlock palántának, magában már nyüszített, szokjon le az eridonos a hirtelen mozdulatokról, nagyon megrémiszti a levitást.
- Odamentél volna hozzá? - dönti finoman oldalra fejét, míg kezével az ujján pihenő fordítógyűrűjét birizgálta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=866897#post866897][b]Fekete Nonó - 2023.09.10. 13:26[/b][/url]

Hirtelen felkiáltások biztosan a frászt hozom Songra.
– Na mindegy is. – Elvettem az előbbit. Beszélgetünk még egy kicsit.
– De… – Lesütöttem a szememet.
– Neki az egyik évfolyamtársam tetszik. Legalábbis ezt írta egyszer… Nem tudom ki, de őszintén nem is érdekel. Bár lehet jobb is így. – Kicsit próbálom elterelni a gondolataimat, de bárhogy erőlködöm nem sikerül. Inkább rá hagyom és átadom magamat az érzésnek. Mert ha elfojtom biztos csak rosszabb lesz. Legalábbis azt mondják.
– Nem is tudom. Szerintem csak a fejemben létezik ez az egész. Ha nem utasít vissza lehet rosszabb lett volna... – Itt nyelek egyet és próbálom a könnyeimet vissza szívni.
– Lehet, hogy nem is tudtam volna mit kezdeni egy kapcsolattal. De ki tudja. Felette járok, de akkor is. Bár azt nem tudom, hogy hogyan találjak mást… – Egy kicsit el búsulok. – Vagy, hogyan felejtsem el őt. Valamit megpróbálok kezdeni magammal. Most úgy is jön a vizsgaidőszak szóval talán majd ha arra koncentrálok akkor elfelejtem. – Mosolygok. Végül mivel mindkettőnknek programja van ezért elköszönünk egymástól. Miközben megyek öröm és szomorúság keveredik a szívemben. De amikor beérek a klubhelyiségbe elkezdek szorgalmit írni és elfelejtem egy időre. Az utáni napokban még kicsit rágódom a Songos beszélgetésen, de a tanulás elfeledteti velem az egészet. Végül csak egy jó beszélgetés marad meg a memóriámban.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=866904#post866904][b]Song Jiyun - 2023.09.10. 14:25[/b][/url]

Ajkai lekonyultak, nem szerette volna, ha ijedelme rosszul érinti az eridonost. Bár lehet, ez a kisebbik problémái közé tartozott Nonónak jelenlegi helyzetében. A szerelem sosem könnyű dolog, pláne, ha viszonzatlan.
- Nagyon sajnálom, Nonó. Figyelj, anyukám egyszer azt mondta, ne várjam vadul a szerelmet, mert egyszer úgyis berobban az életembe az a személy, aki viszont fog engem szeretni. Biztos vagyok benne, hogy te is rá fogsz találni arra a személyre, akit a sors neked szánt - mosolyogva közelebb lépett és meglapogatta az eridonos hátát. Szerette volna, ha kicsit elmosolyodik és nem savanyú arccal hagyja maga mögött a társalgót.
A jegyzeteit végül elfelejtette kölcsönadni, pedig eredetileg ezért mentek a oda, ezt pedig már csak akkor realizálta, miután Nonó elment. Jiyun bűntudatot érzett, amiért elfelejtette. Annyira belemerültek a beszélgetésbe, hogy teljesen kiment a fejéből. Talán az lesz a legjobb, ha lemásolja őket és bagolypostán átküldi az Eridonba, így már Nonónak is elég lesz tanulnia a másolatról. Eszerint cselekedve pakolta össze mindenét és a hálókörlete irányába vette útját, ahol pótolhatja hiányosságát, majd folytathatja az animágia tanulmányozását.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=867797#post867797][b]Sadie Sallow - 2023.10.01. 12:15[/b][/url]

Szokás szerint nem jött álom a szememre, az alagsorban pedig bezárva éreztem magam. Bár utóbbit persze véletlenül sem vallottam volna be, hiszen nem akartam látszatát kelteni, hogy ne a Rellon lenne a legnagyszerűbb iskolai ház itt. Akárcsak a Roxfortban, a zöldek itt is a föld alá kényszerültek, de ott még ez a tény valamiért nem zavart. Nem értettem, a Bagolykőben most miért van másként, de az önelemezgetés nem állt közel hozzám, ahogy az sem, hogy valakivel elbeszélgessek erről. Sokkal egyszerűbbnek tűnt nem venni tudomást az egészről, és kilógni az éjszaka közepén.
A legtöbb festménylakó már réges-régen az igazak álmát aludta, és sikerült elkerülnöm a portyázókat is, az egyik prefektus elől menekülök be épp a társalgóba. Körül se nézek igazán, egyből az egyik ablakpárkányt célzom meg. Sötét van, csak a Hold fénye ragyog be az üvegtáblákon keresztül, ami pont elegendő, hogy ne essek hanyatt a széthagyott párnák között.
Csakhogy mielőtt leülhetnék, erős fény villan a terem távolabbi végében. A lumos kiejtése nélkül is felismerem a varázslatot, szóval bárki is van rajtam kívül itt, nem egy elsőéves. Ők általában nem tudnak nonverbálisan varázsolni. Szóval magam is pálcát rántok, felkészülve rá, hogy ha közelebb merészkedik a másik, kénytelen leszek sóbálvány átkot, vagy esetleg egy kábító varázst küldeni felé, mielőtt lebuktatna. Bezzeg, ha prefektus lennék, nem kellene ilyesmi miatt aggódnom!
Ki van ott? - hallom a kérdést, de válasz helyett felemelem pálcám, hogy megátkozzam, de aztán megmerevedek a mozdulatban. Képtelen vagyok rá. Összeszorítom a fogam, a nyelvem hegyén ül a varázsszó, de nem megy. Valamit tennem kell... Félrerántom a pálcát, és az egyik puffra szegezem. Az átok eltaszítja a bútort és hangos robaj közepette a falnak csapja. Ugyanezt megcsinálom egy asztalkával is, és egy kanapét is felborítok. A fényforrás, és a pálca, amiből származik, lassan távolodni kezd tőlem. Az azt birtokló illető lassan hátrálni kezd.
Eltelik pár pillanat, majd egy ajtó csapódik ki, és a fényforrás elhal, ahogy gazdája távozik. Megkövülten állok még pár pillanatig, aztán kifújom a levegőt, és várok. Semmit se hallok. Eltelik egy-két perc, de nem érkezik egyetlen prefektus, tanár vagy más, aki megbüntethetne, de azért jobbnak látom távozóra venni a figurát.
Kiosonok a helyiségből, és a hálókörlet felé veszem az irányt. Talán mégse volt olyan jó ötlet ez az éjszakai kilógás. Talán, ha lenne jelvényem, nem kéne parázzak ilyeneken.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=868810#post868810][b]Szirtes Huba - 2023.10.24. 23:06[/b][/url]

Az apró bizonytalanság gyorsan szívódott fel a tanoncban, mint ahogy Hubában a kétségek arra vonatkozóan, kellő pontossággal képes-e másik ág tudásanyagát átadni. Szerencséjére az echo mindhárom fajtánál megtalálható, csak éppen módosult verziókban. Ő maga például Kubában minden alkalommal használta, mielőtt belépett egy zárt épületbe. Így tudta leggyorsabban felmérni az emberek szándékait, beleértve a veszélyeseket.
- Jelenleg azért tudod, hogy azok bútorok, mert a szemeddel is láttad már őket. Így könnyebben meg tudod tanulni mi-milyen. Ha sikerül ráfókuszálni a kockára, akkor azt szeretném, hogyha megtippelnéd az anyagot, amiből készült - jelentette ki Huba, bár maga is bizonytalan volt, mennyire pusholhatja a lányt, és hol lesz a határa. Egy kis izgalommal is eltöltötte annak lehetősége, hogy talán egy kicsit megnézheti mire képes az eridonos éles helyzetben. Ha jól értesült előtte még csak nem is tanulta a képességet, csupán az első megjelenésen van túl. Az pedig sokszor kialakíthat egyfajta félelmet a tanoncban. Ám Lili egészen magabiztosnak tűnt.
Mosolyogva hallgatta a magyarázatot. Sárga. Érdekes.
- Próbálj többféle hangot, hogy a pontos frekvenciára ráállj. Minden anyag másképp nyeli el a hangokat. Például a kockáénál látod a belsejét. Ezek alapján elmondható, hogy a textúrája nem épp a legkeményebb. Azonban másképp látod a külsejét és a belsejét, ugyanis elszívja a hangokat az anyag. Tehát valami olyanról van szó, ami habár át tud engedni hangokat, azoknak nem közvetítője. Illetve maga az anyag egészen gyorsan elnyeli a frekvenciát. Tehát keményebb - próbálta Huba valamennyire elmagyarázni a történetet. - Akkor sokkal könnyebb lesz, ha több anyagot is megvizsgálsz, és összehasonlítod a hangokhoz a hozzáállását. Például... - kezdte a férfi, és a háta mögül előhúzott egy tömör vas téglalapot. - ... ennek az anyaga olyan kemény, hogy valószínűleg a belsejét nem is tudod érzékelni. Viszont a felületén egészen vezeti a hangot. Próbáld ki - adta az instrukciót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=870927#post870927][b]Balassa Zombor - 2023.12.30. 19:59[/b][/url]

Még a karácsonyi szünet előtt...

Saját elmondása szerint bármilyen szünet közeleg, a tanároknak mániájává válik az, hogy mindenféle beadandókkal töltsék ki a pihenésre szánt időt, vagy a rokonlátogatás örömét. Mi sem jobb, mint a nagymama főztje mellett Mágiatöri évszámokat vadászni és kifejteni. Ezt pedig szeretné elkerülni, így ameddig még itt van, előre dolgozik. Beköltözve a társalgóba, az asztal fölé hajolva kanyarítja a sorokat. Kizárta a külvilágot, így kicsit késve emeli fel a fejét és észleli, hogy Noel, akivel érkezett, most már teljesen más dologgal foglalkozik, mint bármely könyv vagy tananyag. Megáll az írásban, kiegyenesedik és törzsből fordul a fiú irányába, aki nagyon ügyködik.
- Hát te, mit csinálsz? - teszi le a tollat, háta pedig a támlának simul. Úgy tűnik, hogy valamit elveszített, vagy sosem találta meg, vagy akármi más. Mindenesetre, furcsa. Szemöldöke emelkedik meg, közelebb csusszan, de nem távolodik el a papírlaptól, hogy visszatérhessen hozzá.
- Te is azt hallottad, hogy elhagytak a kastélyban egy marék galleont? El kell keserítselek, hogy az csak egy felsőbb éves mocskos tréfája – mosolyogja meg a dolgot, hiszen emlékszik arra a hétvégére, amikor mindenhol csak térden kúszó-mászó diákokat látott, hátha a nyomára bukkan az aranynak. A választ várva támaszkodik a támlának és onnan követi Noel mozdulatait. Szórakozott a srác, ezt már tudja, megszokta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=871069#post871069][b]Noel B. Duffet - 2024.01.01. 19:36[/b][/url]

Olyan rohadt sok beadandót kellett még megírnunk, hogy Zomborral meg is egyeztünk, felfüggesztünk minden mást, és neki állunk a feladatok megoldásának. Volt egy jó taktikánk is, míg ő az egyik könyv tartalmából emeli ki a lényeget, addig én a másikból, aztán egyeztetünk majd, és közös erővel írjuk meg a beadandókat, ügyelve arra, hogy azért ne legyen hasonló. Egy ideig tettem a kötelességemet, de annyira száraz volt ez a mágiatöri anyag, hogy már burjánzott az agyam a sok évszámtól. Nem is értettem Zombit, hogy ő még nem nézett fel a lapokból, komolyan úgy dolgozott, mint egy gép. Én viszont már ráuntam, inkább előhalásztam a jegyzetfüzetem és elkezdtem bele matricára való rajzokat készíteni. Mindig ebbe gyűjtöttem az ötleteimet, amolyan kreatív jegyzet volt ez, aztán ha valamelyik szuper jól sikerült, az kiadásra is került. A legtöbben mondjuk nem is tudták, hogy ezzel foglalkozom, szerintem a suliban legalább egy tucat diák használt olyan matricákat, amiket én terveztem. - Firkálgatok - vontam meg a vállam, ahogy rápillantottam Zombira. - Nem hallottam róla, de tuti, hogy már rég megtaláltam volna, mert aranykezem van. De komolyan. Meséltem már neked, hogy legalább négyszer is voltam a halál torkában? - egy kicsit büszkén húztam ki magam, tényleg úgy éreztem, hogy legyőzhetetlen vagyok.
- Egyébként tudsz titkot tartani? - gyanakodva néztem rá, aztán elé toltam a jegyzetfüzetem, amiben láthatta, hogy épp min dolgozom. Képregényszerű matricák rajzait láthatta a lapokon, épp egy szuperhős verziót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=871211#post871211][b]Balassa Zombor - 2024.01.03. 10:33[/b][/url]

Még a karácsonyi szünet előtt...

Nem csodálkozik, hogy előbb-utóbb feladják az emberek a beadandók írását, mert iszonyatosan nehezen lehet koncentrálni órákon keresztül olyasmire, ami nem érdekli őket. Megfigyelte, hogy mennyire kitolják a határidőket, vagy éppen gyorsan túl akarnak lenni rajta, kapkodnak, majd rájönnek, hogy saját maguknak csinálnak több munkát. Nem kérkedik sosem azzal, hogy neki van rutinja, ideje és tempója ahhoz, hogy ne csak ezzel kell foglalkoznia, ne az utolsó pillanatban kezdjen hozzá. Szinte már-már kényelmesnek tűnik, lazának.
- Áhhá. Gondolom nem évszámokat - nem mintha ezzel korholni szeretné a másikat, csupán megjegyzi, mint más azt, hogy ma süt a nap. Ismeri jó Noel-t, tudja, hogy amikor akar és megy, akkor sziporkázik, most is segített bőven, a pihenő jár, mindenkinek, csak zombor kevésbé él ilyenekkel. Előbb szabadul? Vagy csak mert mindig belefeledkezik és mire eszébe jut, hogy igyon, menjen el a mosdóba, akármi, már végez is.
- Pedig pár alsóst beetettek vele nem is olyan rég, azok meg agyba-főbe keresték. Ezek szerint annyira nem volt nagy híre. Azért aranyat még egy gazdag sem dobál el jókedvéből, hidd el - knútot vagy épp mugli érméket már bőven talált, sokat el is tett, amelyek nem forintosok, hanem valamely külföldi valuta és szép vagy csak mert egyszer hátha arra jár és bedobhatja egy szerencse kútba vagy italautomatába. - Három jut hirtelen az eszembe, de nem, ma még nem mesélted el - teszi le a pennát és fordul felé, hiszen amúgy is a végén jár, oda pedig valami jó "csattanó" kell, amit ki kell még kutatnia a baljén heverő kötetből. - Tudok, miért ne tudnék? Mit hallottál? - reméli valami pletyka, amit mindenki tud és mégsem vagy akármi, de ahogy elébe kerül a füzet, úgy pillant a rajzokra. Felvonja a szemöldökét, miközben óvatosan lapoz egyet. - Már a jegyzeteidnél láttam, hogy van tehetséged hozzá és a logikám kikezdhetetlen, tudod jól - mosolyodik el. Nem nehéz idekötni nehány diák könyvein ékeskedő matricát, így most aztán tényleg kíváncsi, mi a titok. Neki is van, de nem ennyire szabadlelkű, vagy bátor, hogy előszedje.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=873408#post873408][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.02.08. 18:05[/b][/url]

Mit is mondhatnék. Rendesen ránk jár a rúd mostanában. És találnom kell egy helyet, ahol megbújhatok. Úgy bújhatok meg, hogy tényleg csak a tanulásra koncentrálok, és nem vonja el semmi a figyelmem. Akármilyen nagy is a kastély, nem egyszerű hadművelet ez, hisz most a vizsgaidőszak előtt, sokan vannak ugyanígy ezzel.
Úgy döntöttem, ma a társalgót próbálom ki, főleg mert a forrócsokit egyszerűen imádom, ami itt van. Kellően motiváló lesz az nekem a folyamathoz, meg hát... azért Bercit se szeretném az őrületbe kergetni, szerintem már így is a türelmét próbálom. Sose stréberezett még le ezelőtt, de mit tehetnék? Most igazán fontos, hogy jó jegyeket szerezzek. Konkrétan a jövőm múlik rajta. Még szerencse, hogy apu tudott még szerezni a görcsoldó bájitalból, mert az a legjobb barátom, mióta egy görcs vagyok, és csak azon bírok kattogni, hogy.... fogy az időm.
El is foglalom a kényelmes fotelt, úri hölgyhöz méltatlanul, törökülésben foglalok helyet rajta, fel is csapva a jegyzeteim, amik csoda, hogy nem károsodtak a folytonos cipelésben.
- Itt ez a ribi... na, róla beszéltem - kifújom a levegőt, és behunyom a szemem. A hang ismerős, de... továbbra sem akarok foglalkozni vele, hiába társul mellé másik kettő.
- De ez a sznob picsa, nem is értem, mit evett rajta Domi - a betűkre koncentrálok. Nem, akkor sem fognak engem kizökkenteni. Azt meg főleg nem érik el, hogy lealacsonyodjak a szintjükre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=875141#post875141][b]Wesselényi Arabella Valéria - 2024.03.17. 10:05[/b][/url]

Kicsit messzebb ültünk a kandallótól, nincs az az isten, hogy közelebb merészkedjek hozzá! Az abból kiáramló meleg nem tesz jót a bőrnek, és a végén még ráncosodni kezdünk! Jéééézike! Csak azt ne! Túl fiatal és szép vagyok, hogy Kaki néni-féle banya legyek!
- … és akkor megláttam, hogy az alapozóját…NEM KONTÚROZTA! - ijedten felsikítottunk szánkhoz kapva kezeinket Zsüli meséjén, amit látott valamelyik nap a faluban. Most komolyan, a kontúrozás olyan alap sminkeléskor, mint az azt megelőző face care. Még akkor sem akadtam volna ki ennyire, ha mondjuk rossz árnyalatot használt volna vagy rosszul mosta volna el. Komolyan, nekem kell megtanítani mindenkit sminkelni?!
Ekkor nem várt hangok ütötték meg a fülemet. Gyanakvón irányába pillantottam, felmutatva mutatóujjamat a csajsziknak, hogy fogják be a pofájukat, mert hallani szeretném. Szemeim jobban szűkültek, ahogy megláttam a két ribancot Zsolnát köpködni közvetlenül előtte megállva. Anyám, de pofátlan szarok, Zsoli meg miért nem reagál? Miért tűri? Attól, hogy tehetős a családod, nem kell elviselned a bárányok bégetését. Kezembe kellett vegyem az ügyet. - Gyerünk hölgyim, mutassuk meg ezeknek, ki a főnike! - azzal fogtam magamat és hárman odalibbentünk egy pillanat alatt a trióhoz. Összefont karokkal álltunk meg Zsolna és a két ribanc között. Feszengve néztem rá a levitásra, hogy vajon fel fogja-e emelni a fejét vagy sem, aztán lealacsonyító pillantást vetettem a másik kettőre.
- Hé! Ő a testvérem és nem ribi, de én igen! - előhúzva a pálcámat, a hozzám közelebbit megajándékoztam egy Urticaria bűbájjal, ami hétköznapi nevén: Csalánártás. Zsüli és Maja a második csajra szegezte pálcáját, míg én az elsőre.
- Én a helyetekben eltakarodnék divatszakértőhöz, mert az egy dolog, hogy egyenruhában vagyunk, de komolyan… rózsaszín, szőrös hajgumi? Mi ez, kilencvenes évek? Sem stílusérzéketek nincs, sem pedig gerincetek, ribanc! - vetettem oda még lekezelőbben, de a pálcám nem ereszkedett meg egy percre sem, már nyelvem hegyén volt egy újabb rontás, de megadtam nekik a lehetőséget. Vagy párbajoznak ellenünk, vagy elfutnak. Még jó, hogy az utóbbi mellett döntöttek, mire diadalittasan meghajoltam - ha volt közönség -, aztán Zsolna felé fordultam.
- Ne törődj velük, a helyes, ego sértett pasik pletykásabbak, mint a nők. Jól vagy, csajszim?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=877156#post877156][b]Balassa Zombor - 2024.04.18. 10:45[/b][/url]

Sokadjára nyúl nyakához, hogy az apró, vörös kis dudort vakarja meg, amelyből szép kis pattanás lesz, ha nem kaparja ki idő előtt. Néha a bőre olyan, mintha most lépne be a pubertás rémségébe, de vélhetően csak túltolta az olajos magvakat, semmi több. Kezét leengedve lépdel a kanapé felé, ahol ismerős sziluett foglalt helyet nem is olyan rég, csak ő még a terem másik felében volt éppen, befejezett egy apró javítást a beadandójában, amelyre a könyvtárban esélye nem volt, mert az elsőévesek túl lelkesen keresgéltek a polcok között. Elpakolt már, kezében nincs más, csak két muffin, amit még az ebédről csent el, azzal a megfontolással, hogy uzsonnára jó lesz. Végül más terve adódik, amint megkerüli a kanapét, Lilien elé tolja a kezében tartott kettőst és lepillant rá.
- A csokis vagy a gyümölcsös? - mintha élete kérdését tenné felé neki, úgy vár, majd válasszon akárhogy, leül mellé. A lánnyal már jó ideje ismerkedett meg, hasonlóképp töltöttek időtlen időket a könyvtárban és a könyvek felett, akár egy asztalnál is, amelyből néha beszélgetés, majd ez a barátság következett. Ugyan nem egy házban léteznek, de elférne már sokak véleménye szerint a levitás berkeken belül, Zombor ezen sosem pörög, neki megfelel minden úgy, ahogy van. Lili a szemnek is szép lány, azonban hamar kiderült, hogy más felé húz a szíve, még ha fogalma sem volt ki az, a viselkedése és a szavai finoman árulták el, így hajdani, első érzelmei igencsak átalakultak másféle érzésekbe. Még mindig nem jelentették be otthon, hogy érkezne a testvére, anyja pedig kitartóan próbálkozik, Zombor addig a soha nem volt kishúgát találja meg benne, holott a lánynak bőven széles a rokonsága. Nincs ezzel gond. Hátra dől, majd a  neki maradt muffin papírját bontogatja.
- Hogy vagy ma? Örülök, hogy nem látom nálad azt a vaskos kötetet, vagy éppen nem a könyvtárban látlak. Pihenj is - szavai mellé mosolyog, hiszen nincsen ebben semmi szigor, csupán tudja, a vizsgaidőszakban mind a ketten túltolták a könyvek habzsolását és a kimerülés szélén álltak. - Mesélj inkább, hogy mennek a dolgok feléd.